Content uploaded by János Kollár
Author content
All content in this area was uploaded by János Kollár on Apr 08, 2016
Content may be subject to copyright.
1
A zeneterápia hatása a stressz- és immunszintre
Dr. Kollár János
1
Annyit tudok, hogy az oktávonkénti tizenkét hang és a ritmus változtatása olyan
lehetőségeket tár fel előttünk, melyet egyetlen lángelme sem lesz képes kimeríteni.
(Igor Sztarvinszkij)
Pszichoneuroimmunológia és pszichoneuroendokrinológia
Lelki életünk és a betegségekkel szembeni ellenálló képességünk számos
kölcsönhatásban áll egymással. Az érzelmek, immunreakciók és betegségek közötti lehetséges
összefüggésre Solomon és Moos már a XX. század hatvanas éveiben felhívta a figyelmet
(1964). Solomon később (1981) kísérleti bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy a
személyiségvonások hajlamosíthatnak autoimmun betegségek kialakulására. Megállapítása
szerint a központi idegrendszer által befolyásolt immunválaszok reprezentálják a stresszel járó
események, érzelmek és immunbetegségek közötti patológiai kapcsolatot. Dixon (1986)
véleménye szerint az érzések és érzelmek alapvetően biokémiai eredetű folyamatok, így mind
közvetve, mind közvetlen módon befolyásolják az immunrendszert.
A gondolkodás, az érzelmek és az egészség kapcsolatának egyre mélyebb szintű
kutatása – Selye János aktív közreműködésével - végül létrehozta a
pszichoneuroendokrinológia és a pszichoneuroimmunológia tudományágait. E diszciplínák
szakirodalma számos olyan vizsgálatot említ, melyben a stressz és az immunfunkciók közötti
összefüggések egyértelműen bizonyíthatók. A téma további részletei, kutatási eredményei és
elemzése Lázár Imre (1991) összefoglaló könyvében olvasható.
A pszichoneuroimmunológiai kutatások sokrétűségét demonstrálják az alábbi
eredmények is. Pennebaker és munkatársai (1988) egy utánkövetéses vizsgálat segítségével
kimutatták, hogy amennyiben pszichotraumát elszenvedettek a traumatikus élményt papírra
vetve, mintegy „kiírják magukból”, ez pozitívan befolyásolja az immunszintjüket, autonómia-
érzésüket, és csökkenti a szubjektív distressz érzését is.
Suzuki (1998) az idős emberek halálához vezető okok között említi az anorexia
következtében kialakuló hiányos étkezést, insomnia miatt fellépő pihenésdeficitet,
1
Levelezési cím: Dr. Kollár János, Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, 1089 Budapest,
Nagyvárad tér 4. XX. emelet, E-mail: janoskollar@gmail.com
2
pszichomotoros retardáltság miatti mozgáshiányt és a különböző betegségekkel
összefüggésben megjelenő immunfunkció-zavarokat.
Ho és munkatársai (2010) tanulmányukban az immunrendszert támadó akut és
krónikus stresszorok valamint a szívkoszorúér-betegségek közötti összefüggésre mutattak rá.
A közelmúltban végzett kutatások eredményei azt támasztják alá, hogy a nyugati társdalom
harmadik legfőbb halálokának számító stroke kialakulásának hátterében immunproblémák is
állnak (Skinner és mtsai., 2009).
Leonard és munkatársai (2009) klinikai kutatásai bizonyítékokkal támasztják alá, hogy
az immunrendszert erősen igénybe vevő krónikus stressz a szorongás és depresszió kiváltó
okainak tekinthetők.
A kutatások során az is bizonyítást nyert, hogy az olyan pozitív érzelmi állapotok,
mint amilyen pl. a relaxáció, a humor, a jóllét érzése, képes elősegíteni a lelki egészség
megőrzését, és segíti az immunvédekezést is (Cousins, 1989; Dillon, Minchoff, & Baker,
1985-86; Tsao, Gordon, Maranto, Lerman, & Murasko, 1991).
A pszichoneuroendokrinológia alaptézise szerint a hormonkiválasztás idegi
szabályozását befolyásolják a lelki folyamatok is. A stresszhatások pszichoneuroendokrin
válaszokat váltanak ki, azaz az egyén a megváltozott környezeti hatások észlelésére
fiziológiai válaszokkal reagál. E válaszokat természetesen nagymértékben befolyásolják az
adott személy megküzdési (coping) mechanizmusai. (Hammer, S. 1996) A magány érzése
például képes arra, hogy a mellékvese kéregállományát kortikoszteroid- (stresszhormon-)
túltermelésre késztesse, és ez csökkenti a szervezet immunszintjét. (Chrousos & Gold, 1992)
Jóllehet a test és lélek közötti interakciók kezdettől fogva pszichoneuroimmunológiai és
pszichoneuroendokrinológiai vizsgálatok tárgyát képezik, az utóbbi években olyan újszerű
terápiás eszközök hatása is górcső alá került, mint amilyen pl. a zene.
Zeneterápia - a szervezet immunszintjének erősítését és stresszhatások legyőzését célzó
alkalmazásának kísérleti eredményei
A zeneterápia az Amerikai Zeneterápiás Egyesület (AMTA) 2005-ben
megfogalmazott definíciója szerint zenei eszközök klinikai és tapasztalatokon alapuló
alkalmazása terápiás keretek között, személyre szabott célok elérése érdekében. Zeneterápiát
csak hivatalos zeneterapeuta-képzésben képesítést nyert személyek végezhetnek.
Magyarországon jelenleg önálló, akkreditált posztgraduális zeneterapeuta-képzés Budapesten,
a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán folyik. Ezen kívül Pécsett, szintén akkreditált,
3
komplex művészetterápiás képzés keretein belül is lehetőség nyílik a zeneterápia mélyebb
megismerésére, módszereinek elsajátítására. A képzések kidolgozásában elévülhetetlen
érdemeket szerzett – többek között – Urbánné Varga Katalin (Budapest), és Sasvári Attila
(Pécs). (Kollár, 2007) A zeneterápia főbb típusai: 1.) aktív zeneterápia, mely során a terápiás
munka valamilyen zenehallgatás által mozgósított élményanyag feldolgozása révén zajlik, és
2.) receptív zeneterápia, amikor is a terápiás folyamatban résztvevők valamilyen hangszer
segítségével vagy saját énekhanggal fejezik ki érzelmeiket, gondolataikat.
A zeneterápia és a gyógyítás kapcsolatát elemző tanulmányok többsége a nyilvánvaló
magatartásváltozásokon és a kísérleti személyek beszámolóin alapul. Mindezek természetesen
fontos szerepet játszanak a zeneterápia, mint noninvazív gyógyító beavatkozás értékének
felismerésében, érdemes azonban egy újabb oldalról is megközelíteni a témát, nevezetesen
annak vizsgálata szempontjából, hogy a zeneterápia miként hat, ill. hat-e egyáltalán a
szervezet immunszintjére. Amennyiben e hatás kísérleti eredményekkel igazolható, úgy e
bizonyítékok ezen újfajta, hazánkban még kevéssé (el)ismert módszer hatékonyságát
objektívebb alapokra emeli. A szervezet immunglobulin-A (IgA), és a „stresszhormonként” is
ismert kortizol szintéjnek változása érzékenyen jelzi az immunszint alakulását, és egyben azt
is, hogy a vizsgált személy mennyire képes kezelni stresszhelyzeteit. Az IgA könnyen
hozzáférhető, mivel jelen van a nyálban és alkalmas az immunkompetencia hatékony
kimutatására (Rider és Weldin, 1990). Ezen felül az IgA nagy mennyiségben megtalálható az
anyatejben, a könnyben, a bronchiális nyálkában és az emésztőrendszerben. Fontos szerepet
játszik a Salmonella, Vibrio Cholerae és a Neisseria gonorrhoeae baktériumok valamint a
polio, influenza és reovírusok elleni védekezésben. (Goldsby, Kindt, & Osborne, 2000)
Az IgA mellett a mellékvese kéregállománya által termelt, „stresszhormonként” is
ismert kortizol szintén kiválóan jelzi a szervezet stresszhatásokkal szembeni védekezési
állapotát.
Bartlett és munkatársai (1993) többek között a zeneterápia immunszintre gyakorolt
hatását is vizsgálták interleukin-1 és kortizol mérése segítségével. 36 személyt (19 férfit és 17
nőt) két kísérleti és két kontrollcsoportba osztottak. A zeneterápiás beavatkozás előtt és után
is vérmintákat vettek a csoporttagoktól, majd megvizsgálták e minták kortizoltartalmát.
Eredményeik szerint mindkét kísérleti csoport tagjaitól vett vérminták kortizolszintjében
szignifikáns csökkenés volt tapasztalható. A kontrollcsoportok eredményeiben nem észleltek
szignifikáns változást.
Kuhn (2002) vizsgálatában 33 kísérleti személy (28 férfi és 5 nő, átlagéletkoruk 20 év)
vett részt annak vizsgálata érdekében, hogy 1.) az aktív zeneterápia módosítja-e a nyál IgA
4
mennyiségének változása alapján mért immunszintet, ill. hogy 2.) az aktív és receptív
zeneterápia eltérő hatást gyakorol-e a szervezet immunszintjére. A résztvevőket
véletlenszerűen két kísérleti és egy kontrollcsoportba osztották. Az aktív zeneterápiás csoport
résztvevői egy 30 perces foglalkozáson vettek részt. Ennek keretében különböző
ütőhangszereken játszottak és énekeltek. A receptív csoport tagjai 30 percen keresztül élő
zenét hallgattak. A kontroll csoport tagjai 30 percen át sétálgathattak vagy ülhettek,
beszélgethettek vagy hallgathattak, de ez idő alatt nem volt szabad zenét hallgatniuk,
dudorászniuk, énekelniük, ritmust dobolniuk vagy a zenéről beszélgetniük. Az ülések előtt és
után egyaránt nyálmintát vettek a résztvevőktől, melyeknek IgA koncentrációját radio-
immunológiai vizsgálat segítségével állapították meg. Az aktív zeneterápiás csoportban
szignifikáns immunszint-emelkedés volt mérhető mind a kontroll csoport, mind pedig a
receptív zeneterápiás csoport eredményeivel összehasonlítva. Ez azt igazolja, hogy a zenélés
képes hatékonyan segíteni az immunrendszer működését a szájban, amely pedig
emésztőrendszerünk kórokozókkal szembeni első védelmi vonala.
Hirokawa és Ohira (2003) középiskolás tanulók immunfunkcióit, neuroendokrin
válaszait és érzelmi állapotát vizsgálta, miután a tanulók erős stresszt kiváltó feladatot
követően zenét hallgattak. A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy a hallgatók által
erősen energetizálónak ill. kevésbé energetizálónak ítélt zenedarabok az erős stresszt okozó
feladat elvégzése után miként befolyásolják a kísérletben résztvevők immunfunkcióit,
neuroendokrin funkcióit, ill. érzelmi állapotát. 18 japán hallgató vett részt a kísérletben,
melynek első részében a kísérlet résztvevői erősen energetizálónak vagy kevésbé
energetizálónak ítélt zenedarabokat válogattak ki. Az erős stresszt kiváltó feladat elvégzése
után három csoportba osztották a tanulókat: az egyik csoport a korábban kiválasztott erősen
energetizáló, a másik csoport a kevésbé energetizáló zenét hallgatta, a harmadik csoport tagjai
pedig zenehallgatás helyett csendben voltak. A kísérlet előtt és után megvizsgálták – többek
között – a résztvevők érzelmi állapotát, élénkségét, norepinefrin-szintjét és IgA-szintjét is. A
két állapot összevetése szerint a kevésbé energetizáló zene a jóllét érzését növelte a
hallgatókban, az erősen energetizáló zene pedig növelte a norepinefrin-szintet, emelte az
élénkséget és csökkentette a negatív érzéseket.
A zeneterápia alkalmazásának egyik speciális területe a szerzett immunhiányos
tünetegyüttes szindrómában, azaz AIDS-ben szenvedők terápiája. Maranto (1988) az alábbiak
szerint foglalja össze a zeneterápiás beavatkozások AIDS esetére vonatkozó főbb céljait:
1. a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodást gátló személyiségvonások vagy -
jellemzők minimalizálása,
5
2. a pszichológiai és érzelmi ellenállóképesség növelése,
3. az érzelmek felismeréséhez és - különösen nonverbális - kifejezéséhez történő
segítségnyújtás,
4. olyan csoporttámogatás biztosítása, ahol a tagok képesek egymás személyes
szükségleteire odafigyelni,
5. a személyes jelentőség érzésének felismertetése,
6. az egyéni választás és kontroll érzésének támogatása,
7. a pszichikai és érzelmi stressz csökkentése relaxáció segítségével,
8. az elszigeteltség és visszautasítottság érzésének csökkentése, a közösség, az elfogadás
és intimitás érzésének segítése,
9. az elfogadás aktuális „szintjének” felismertetése, és a további „szintek” felé irányuló
törekvés serkentése,
10. az önelfogadás és önértékelés segítése,
11. a félelem és harag kifejezésének biztosítása,
12. a valóságérzékelés segítése (demencia esetén),
13. lelki támasz nyújtása, az optimizmus és remény felébresztése, valamint
14. az emlékezés és életértékelés megkönnyítése.
Mindezeken felül a zeneterápia alkalmazható a beteg és családja közötti kapcsolatépítésre,
a család betegség iránti elfogadó-képességének növelésére, és a beteg esetleges halála
utáni gyász enyhítésére is.
A zeneterápia végstádiumban lévő betegeken végzett hatását vizsgálták Conrad és
munkatársai (2007). Mozart szonáták azon tételeit alkalmazták a terápia során, melyeket
korábban sikeresen teszteltek relaxációs célra. A kutatók többek között vizsgálták a betegek
vérszérumának stresszhormon-szintjét, a szükséges szedatív gyógyszerek mennyiségét,
valamint az egy órás terápiás ülés előtt és után a szedációs szintet is. Az eredmények szerint a
kontroll csoporttal összehasonlítva a kísérleti csoportban szignifikánsan kevesebb nyugtatóra
volt szükség ahhoz, hogy a betegek a kontroll csoport betegeihez hasonló nyugalmi szintre
jussanak. A zeneterápiás beavatkozásnak alávetett személyek esetében mért interleukin-6 és
epinefrin szint csökkent. Ezzel összefüggésben a betegek vérnyomása és szívritmusa
szignifikánsan alacsonyabb lett. A kísérlet alapján megállapítható, hogy Mozart
zongoraszonátáinak lassú tételei képesek a nem specifikus immunrendszert erősítő, nyugtató
hatást kiváltani a betegekben.
Jóllehet Mozart zenéjét előszeretettel alkalmazzák a zeneterapeuták, és a Mozart-
effektusról több tanulmány és kötet született, más kiváló zeneszerzők művei is alkalmasak
6
zeneterápiás beavatkozások céljaira. Le Roux és munkatársai (2007) Bach Magnificatjának
érzelmekre, immunszintre és endokrin paraméterekre tett hatásait vizsgálták fertőző
tüdőbetegek fizikoterápiája a során. 40 beteg (9 férfi, 31 nő, életkoruk 40 és 75 év között volt)
vett részt a kísérletben. A résztvevőket véletlenszerűen osztották kísérleti és
kontrollcsoportba. Egy háromnapos időszak alatt a kísérleti csoport fizikoterápia közben zenét
hallgatott, míg a kontroll csoport csupán fizikoterápiás kezelésben részesült. Az eredmények
szerint a kísérleti csoport tagjai szignifikánsan kedvező változáson estek át a vizsgálat ideje
alatt.
A műtéti beavatkozások többsége jelentős stresszhatással jár. Leardi és munkatársai
(2007) azt vizsgálták, mennyire képes a zeneterápia a műtétek által kiváltott stresszreakciók
csökkentésére. 60, műtétre váró beteget osztottak három egyenlő létszámú csoportba. Az első
csoport tagjai a műtét előtt és alatt new age stílusú zenét hallgattak, a második csoportban
szereplők ugyancsak a műtét előtt és az alatt saját maguk által választott zenét hallgattak, míg
a harmadik (kontroll) csoport betegei csak a műtőben zajló szokásos tevékenység hangjait
hallották. A betegektől az operáció előtt, közben és után vett vér plazmájának kortizolszintjét
valamint limfocita alpopuláció-szintjét megmérték. A zenét hallgató betegek (1. és 2. csoport)
kortizolszintje csökkent a műtét alatt, a kontroll csoport betegeibe mért kortizolszint azonban
emelkedett. Az operáció utáni kortizolszint szignifikánsan magasabb volt az első csoportban,
mint a másodikban. A természetes ölő (NK) limfociták szintje a műtét alatt csökkent az első
és második csoportban, a kontroll csoportban azonban növekedett. Az eredmények alapján
megállapítható, hogy a műtéti beavatkozások során alkalmazott zeneterápia pozitív módon
változtatta meg a neurohormonális és stresszreakciókat, különösen azokban az esetekben,
amikor a betegeknek lehetőségük volt saját zenét választani.
Hasonló vizsgálatot végeztek Nilsson és munkatársai (2005), melynek során azt
vizsgálták, hogy a műtétek alatt vagy azok után alkalmazott zeneterápia képes-e befolyásolni
a szokásos anaesthesia alatt és után mért stresszválaszokat, illetve tapasztalható-e különbség a
műtétek alatt és azok után alkalmazott zeneterápia hatásában. 75, nyílt sérvműtétre váró
beteget osztottak három egyenlő létszámú csoportba. Az első csoport tagjai műtét közben
hallgattak zenét, a második csoportban szereplők a műtét után, míg a harmadik csoport
résztvevői (kontroll csoport) nem hallgattak zenét. Az anaesthesia és a műtétek utáni
fájdalomcsillapítás standardizált volt, és ugyanaz az orvos végezte, aki a műtéteket is. A
stresszválaszokat a műtétek alatt és után mérték a vérplazma kortizolszintjének és a vér
glükózszintjének meghatározása révén. Az immunszintet a mért IgA-értékek alapján
határozták meg. A betegek műtét utáni fájdalom- és szorongásszintjét, vérnyomását,
7
pulzusszámát és oxigénszaturációját szintén vizsgálták a stressz-szint elemzése végett. Az
eredmények szerint a kortizolszint a kontroll csoport eredményeihez képest szignifikánsan
nagyobb mértékben csökkent a posztoperatív zeneterápiás csoportban. A posztoperatív
csoport tagjai kevesebb fájdalomról és szorongásról panaszkodtak, és kevesebb
fájdalomcsökkentő gyógyszert is igényeltek a műtét után, mint a kontroll csoport betegei. Az
intraoperatív zeneterápiás csoport tagjai a műtét után szintén kevesebb fájdalomról
panaszkodtak. A kutatók nem találtak szignifikáns eltérést az egyes csoportokban mért IgA-,
vércukor-, oxigénszaturáció-, vérnyomás-szintekben és a pulzuszszámban. Az eredmények
arra engednek következtetni, hogy a műtétek alatt alkalmazott zeneterápia alkalmas a műtétek
után jelentkező fájdalom csökkentésére, a műtétek után alkalmazott zeneterápia pedig képes a
szorongás- és fájdalomcsökkentésre, és így ezek a betegek kevesebb fájdalomcsillapítót
igényelnek.
Burns és munkatársai (2001) daganatos betegeken végzett aktív és receptív zeneterápia
hatását vizsgálták. 29 (21 és 68 év közötti) beteg vett részt a kísérletben. A receptív csoport
tagjai relaxált állapotban, rögzített és élő zenét hallgattak, míg az aktív zeneterápiás
csoportban résztvevők ütőhangszeres zenei improvizációkat gyakoroltak. A receptív csoport
betegei a zeneterápiás ülés alatt tapasztalt fokozottan kellemes, relaxált érzésekről és
feszültségcsökkenésről számoltak be, az aktív csoport tagjai pedig hasonlóan fokozottan
kellemes érzésekről és feszültségcsökkenésről, ugyanakkor ők azt is tapasztalták, hogy az
ülések alatt energiaszintjük növekedett. Mindkét csoport betegei esetében IgA-szint
emelkedést és kortizolszint csökkenést lehetett tapasztalni. A vizsgálat megerősítette a pozitív
érzések és a beteg immunszintje közötti kapcsolat létezését.
Ugyancsak a dobot, mint az aktív zeneterápia eszközét alkalmazták Bittman és
munkatársai (2001) egy olyan kísérlet során, melynek célja annak vizsgálata volt, hogy
milyen mértékben változnak egészséges emberek neuroendokrin-immun jellemzői aktív
zeneterápiás beavatkozás következtében. Összesen 111 személyt (55 férfi és 56 nő,
átlagéletkoruk 30,4 év) osztottak összesen hat csoportba, melyből kettő kontroll csoport volt
(az egyik tagjai pihentek, a másikéi a dobolást hallgatták), négy pedig kísérleti (minden
csoportban más-más dobolási stílust gyakoroltak). Az eredmények szerint az aktív
zeneterápiás csoportokban a kontroll csoportokban mért eredményekhez képest megnőtt a
dehidroepiandroszteron/kortizol arány és megnövekedett a természetes ölősejtek
tevékenysége, ami arra enged következtetni, hogy a dobolás olyan összetett zeneterápiás
tevékenység, mely képes a specifikus neuroendokrin- és neuroimmun-paraméterek a
klasszikus stresszreakcióval ellentétes irányú megváltoztatására.
8
A zene és az emberi érzések között egyértelmű kapcsolat létezik. Felmerülhet a kérdés,
hogy a zeneterápiás beavatkozások milyen mértékben képesek befolyásolni az immunszintet
állatok esetén? Lu és munkatársai (2010) azt vizsgálták, hogy zeneterápia segítségével
mennyire változnak asztmás patkányok immunfunkciói. Ovalbumin által kiváltott asztmában
szenvedő patkányokon Mozart K448-as szonátáját alkalmazták zeneterápiás céllal, minek
hatására a patkányok vérszérumának interleukin-4- és kortikoszteron-szintje csökkent. E
tanulmány az asztmás patkányokon végzett zeneterápia hosszabb távú normalizáló hatásának
első bizonyítéka.
Az említett kutatási eredmények egyelőre csupán az első lépések egy olyan úton, melynek
célja kiegészítő, non-invazív terápiás módszerek felkutatása és alkalmazásuk elősegítése.
Reményeim szerint a fentiek közzététele segíteni fogja a zeneterápia mind szélesebb körű
további vizsgálatát, alkalmazási területeinek bővítését és magyarországi elfogadásának
következő lépcsőfokává válhat.
Irodalomjegyzék:
Bartlett, D., Kaufman, D., Smeltekop, R. (1983). The Effects of Music Listening and
Perceived Sensory Experiences on the Immune System as Measured by Interleukin-1 and
Cortisol. Journal of Music Therapy XXX (4), pp. 194-209.
Bittman BB, Berk LS, Felten DL, Westengard J, Simonton OC, Pappas J, Ninehouser
M. (2001). Composite effects of group drumming music therapy on modulation of
neuroendocrine-immune parameters in normal subjects. Alternative Therapies in Health and
Medicine, 7 (1), pp. 38-47.
Burns SJ, Harbuz MS, Hucklebridge F, Bunt L. (2001). A pilot study into the therapeutic
effects of music therapy at a cancer help center. Alternative Therapies in Health and
Medicine, 7 (1), pp. 48-56.
Chrousos, G. P., & Gold, P. W. (1992). The concepts of stress and stress system disorders:
Overview of physical and behavioral homeostasis Journal of the American Medical
Association, 267, pp. 1244-1252.
Conrad C, Niess H, Jauch KW, Bruns CJ, Hartl W, Welker L. (2007). Overture for
growth hormone: requiem for interleukin-6? Critical Care Medicine, 35 (12), pp. 2709-2713.
Cousins, N. (1989). Head first: The biology of hope. New York. E. P. Dutton.
9
Dillon, K. M., Minchoff, B., & Baker, K. H. (1985-86). Positive emotional states and
enhancement of the immune system. International Journal of Psychiatry, in Medicine, 15, pp.
13-17.
Dixon, B. (1986) Dangerous thoughts: How we think and feel can make us sick. Science, 86,
April, pp. 63-66.
Goldsby, R. A., Kindt, T. J., & Osborne, B. A. (2000). Immunology (4th ed.). New York:
W. H. Freeman and Company.
Hammer, S. E. (1996). The Effects of guided imagery through music on state and trait
anxiety. Journal of Music Therapy, 33 (1), pp. 47-70.
Hirokawa, E., Ohira, H. (2003). The Effects of Music Listening after a Stressful Task on
Immune Functions, Neuroendocrine Responses, and Emotional States in College Students.
Journal of Music Therapy, XL (3), pp. 189-211.
Ho R. C, Neo L. F, Chua A. N, Cheak A. A, Mak A. (2010). Research on
psychoneuroimmunology: does stress influence immunity and cause coronary artery disease?
Annals Academy of Medicine Singapore, 39 (3), pp. 191-196.
Kollár, J. (2007). Zeneterápia daganatos betegek kezelésében (Lege Artis Medicinae, 17.
évf., 11. szám, pp. 828-832.)
Kuhn, D. (2002). The Effects of Active and Passive Participation in Musical Activity on the
Immune System as Measured by Salivary Immunoglobulin A (SlgA). Journal of Music
Therapy XXXIX (1), pp. 30-39.
Lázár, I. (1991). Pszichoneuroimmunológia. Mens Sana Hungarica.
le Roux, le FH, Bouic PJ, Bester MM. (2007). The effect of Bach's Magnificat on emotions,
immune, and endocrine parameters during physiotherapy treatment of patients with infectious
lung conditions. Journal of Music Therapy, 44 (2), pp. 156-168.
Leardi S, Pietroletti R, Angeloni G, Necozione S, Ranalletta G, Del Gusto B. (2005).
Randomized clinical trial examining the effect of music therapy in stress response to day
surgery. British Journal of Surgery, 94 (8), pp. 943-947.
Leonard, B. E., Myint, A. (2009). The psychoneuroimmunology of depression. Human
Psychopharmacology: Clinical and Experimental, Vol. 24, Issue 3, pp. 165-175
Lu Y, Liu M, Shi S, Jiang H, Yang L, Liu X, Zhang Q, Pan F. (2010). Effects of stress in
early life on immune functions in rats with asthma and the effects of music therapy. The
Journal of Asthma, 47 (5), pp. 526-531.
Maranto, C. D. (1988). AIDS: Information and Issues for Music Therapists. Music Therapy
Perspectives (1988), Vol. 5, pp. 78-81.
10
Nilsson U, Unosson M, Rawal N. (2005). Stress reduction and analgesia in patients exposed
to calming music postoperatively: a randomized controlled trial. European Journal of
Anaestheology, 22 (2), pp. 96-102.
Pennebaker, J. W., Kiecolt-Glaser, J. K. , & Claser, R. (1988). Disclosure of traumas and
immune function: Health implications for psychotherapy. Journal of Consulting and Clinical
Psychology, 56, pp. 239-245.
Rider, M., & Weldin, C. (1990). Imagery, improvisation, and immunity. The Arts in
Psychotherapy, 17, pp. 211-216.
Skinner, R., Georgiou, R., Thornton, P., Rothwell, N. (2009). Psychoneuroimmunology of
stroke. Immunology and Allergy Clinics of North America, Vol. 29. Issue 2, pp. 359-379.
Solomon, G. F. (1981). Emotional and personality factors in the onset of autoimmune
disease, particularly rheumatoid arthritis. In R. Ader (Ed.), Psychoneuroimmunology, pp. 159-
182). New York Academic Press.
Solomon, G. F., & Moos, R. H. (1964). Emotions, immunity, and disease: A speculative
theoretical integration. Archives of General Psychiatry, 48, pp. 657-674.
Suzuki, A. I. (1988). The Effects of Music Therapy on Mood and Congruent Memory of
Elderly Adults with Depressive Symptoms. Music Therapy Perspectives, Vol. 16, pp. 75-80.
Tsao, C. C., Gordon, T., Maranto, C. D., Lerman, C., & Murasko, D. (1991). The effects
of music and directed biological imagery on immune response (s-IgA). In C. D. Maranto
(Ed.), Applications of music in medicine pp. 85-121.
