A ságvári késő római erőd horreuma: I. épület

Abstract

Absztrakt
A Kelet-Dunántúlon található belső erődök a Constantinus-korban épült katonai utánpótlási bázisok voltak, amelyek a 374. évi kvád–szarmata betörés pusztítása után épültek újjá. Az erődök fontos épülete volt a gabonaraktár. A ságvári erőd horreumának kutatása megbízható adatokat szolgáltatott az épület és a létesítmény kronológiájához, valamint a 374. évi kvád–szarmata betörés történetéhez. A tanulmányban a horreum ásatásának eredményeit ismertetjük, kitekintéssel a pannoniai késő római gabonaraktárak építészeti típusára.

Full text

A ságvári későrómai erőd horreuma
I. épület
TÓTH Endre
1
és HORVÁTH Friderika
2
p
1
Magyar Nemzeti Múzeum, Múzeum körút 14–16., 1088 Budapest, Magyarország; e-mail: teutanus@
gmail.com
2
HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézet, Tóth Kálmán utca 4., 1097
Budapest, Magyarország; e-mail: horvath.friderika@abtk.hu
Kézirat beérkezett: 2024. augusztus 8. •Kézirat elfogadva: 2024. szeptember 5.
ABSZTRAKT
A Kelet-Dunántúlon található belsőerődök a Constantinus-korban épült katonai utánpótlási bázisok
voltak, amelyek a 374. évi kvád–szarmata betörés pusztítása után épültek újjá. Az erődök fontos épülete
volt a gabonaraktár. A ságvári erőd horreumának kutatása megbízható adatokat szolgáltatott az épület
és a létesítmény kronológiájához, valamint a 374. évi kvád–szarmata betörés történetéhez. A tanul-
mányban a horreum ásatásának eredményeit ismertetjük, kitekintéssel a pannoniai későrómai gabo-
naraktárak építészeti típusára.
KULCSSZAVAK
Pannonia, Valeria, katonaság, erőd, horreum, annona militaris
ABSTRACT
The inner fortresses of Eastern Transdanubia, originally built during the Constantine period, served as
supply bases. These fortresses were reconstructed after being destroyed in the Quad–Sarmatian invasion
of 374. The granary (horreum) was a significant structure within the forts. Research on the horreum at
the Ságvár fortress has provided reliable data on its chronology and the history of the facility. This study
presents the results of the horreum’s excavation, with a focus on the architectural characteristics of late
Roman granaries in Pannonia.
KEYWORDS
Pannonia, Valeria, military, fortress, granary (horreum), annona militaris
BEVEZETÉS
Amikor az alsóhetényi
1
és a ságvári
2
erődök több mint két évtizedig tartó, az anyagi források
és a terepviszonyok által behatárolt feltárása elkezdődött, a kutatás célja az erődök alap-
rajzának, építési idejének és periódusaiknak, valamint rendeltetésüknek a vizsgálata volt.
Az ásatások megindulását Sz. Burger Alice szorgalmazta, mert tanulmányozásukat a
Archaeologiai Értesítő
DOI:
10.1556/0208.2024.00080
© 2024 The Author(s)
KÖZLEMÉNY
pLevelezőszerző.
E-mail: horvath.friderika@abtk.hu
1
Soproni Sándor 1969, 1971 és 1972, Tóth Endre 1981 és 1994 között vezette a feltárást: Soproni (1974); Soproni
(1975). Az ásatások objektumainak értékelését és a leletanyag feldolgozását az NKFIH K 128237 pályázat támogatja.
2
A ságvári római kori falmaradványokra Csicsvai Vasas András református lelkész hívta fel a figyelmet a 19. század
elején (Kuzsinszky (1920) 8). A feltételezett erődfalakról a század második felében Rómer Flóris vázlatrajzot is
készített (Rómer 38. sz. jegyzőkönyve: 183, MNM Kézirattára). A 20. század elején Kuzsinszky Bálint, aki a Balaton
környékének régészeti emlékeit gyűjtötte össze, szintén felmérte az erődöt (Kuzsinszky (1920)9–10). A lelőhely
régészeti feltárását a Magyar Nemzeti Múzeum régészeként Paulovics István kezdte meg, aki az erőd védműveit
kutatta és nagy vonalakban meghatározta az alaprajzát (Radnóti (1939) 150), ásatási eredményei azonban nem
kerültek közlésre. Az erőd szisztematikus kutatása Tóth Endre nevéhez kötődik, aki 1971 és 1979 között vezette a
védművek és a belsőépületek feltárását: Tóth (1975,2009a,2009b). A 2010-ben folytatott megelőzőfeltárások a
község szennyvízelvezetési munkálataihoz kapcsolódtak, és az erőd nyugati felét érintették (Miklósity Szőke (2011)
338–339); összefoglalóan: Tóth és Horváth (2019).
Unauthenticated | Downloaded 11/04/24 06:16 PM UTC

dunántúli településtörténet és éremforgalom kutatásához
kiemelten fontosnak tartotta. A feltárások lehetővé tették az
erődök alaprajzának és periódusainak megismerését, és
fontos adalékokat szolgáltattak a keltezésükhöz. Az időrend
megállapításán és az erődök –polgári vagy katonai –ren-
deltetésének kérdéskörén túl,
3
a feltárások olyan leleteket is
eredményeztek, amelyek nemcsak az erődök történetéhez
nyújtottak támogatást, hanem ismereteinket Pannonia késő
császárkori történetéről, történeti földrajzáról és vallási
életéről is jelentősen bővítették.
4
A kutatások legfontosabb eredménye az volt, hogy bizo-
nyítani lehetett az erődök egy típusba tartozását.
5
Afő
jellemzők alapján nyílt lehetőség arra, hogy a táci objektum 4.
századi periódusát is a belsőerődök közé soroljuk.
6
Ameg-
figyeléseket azonban csak bizonyos korlátok között lehet
általánosítani: Fenékpusztán az elsőperiódus nem igazolt,
7
és bizonytalan, hogy az erőd Pannonia Primához vagy Vale-
riához tartozott-e, a táci erődöt pedig nem építették át.
8
Abelső
erődök kutatása kiegészült a környei erőddel,
9
és szorosan
kapcsolódik a jelenleg is folyó, nemzetközi összefogással vég-
zett keszthely-fenékpusztai erőd kutatási programjához.
10
Abelsőerődök kutatása végsősoron a későcsászárkori
Pannonia megismeréséhez eredményesen járul hozzá.
Ságváron az ásatás lehetőségeit a terület beépítettsége és a
mélyebben fekvőkeleti erődfalnál, valamint a délkeleti
saroknál a magas talajvíz korlátozta; az erőd délkeleti sarkát
csak geofizikai módszerrel sikerült meghatározni.
11
A véd-
műveket, miután a község a római kori létesítményre
közvetlenül ráépült, a település lakóházainak udvarán
és kertjében lehetett kutatni. Az egyetlen nagyobb, ásatásra
alkalmas területet a PetőfiSándor utca északi házsorának
viszonylag nagy méretűtelkei adták. Ezek az adottságok
megszabták az alkalmazható kutatási módszert, az alap-
falakat ugyanis minél kevesebb földmunkával kellett
megkeresni és felmérni. A kutatóárkok az épületek lehetséges
alaprajzát figyelembe véve kerültek kijelölésre. Ahol szük-
séges és lehetséges volt, ott a felületek bontása szelvénnyel
történt. A csatornázási munkálatok szintén kutatóárkos fel-
tárást tettek lehetővé, de több ponton is kiegészítették az
erőd topográfiájára és történetére vonatkozó ismereteket,
többek között előkerült az erődöt nyugatra kerítőkét fossa.
12
Az erőd és környezetének tájföldrajzi adottságait a Kelet-
Külső-Somogyi táj geomorfológiája határozta meg, amelyet
közepes magasságú, rögösen tagolt aszimmetrikus dombhát-
sorozatok alkotnak.
13
A táblák közötti mélyedésekben
alakultak ki a terület fővízfolyásai, a Jaba-patak, Kis-
Koppány és Nagy-Koppány, amelyek a lesüllyedt Sió-völgy
felé tartanak és abba torkollanak. A ságvári erődöt a Jaba
V-alakú kanyarulatának lapályos belsőívében emelték, amit
három oldalról dombsor övez, kizárólag észak fele nyitott.
14
A Jaba-patak a Kis-Koppányon és a Sió völgyén át közvetlen
összeköttetésben áll a Balatonnal.
15
A Jaba medrét a leszakadt
löszfalak a római kori viszonyokhoz képest mára jelentősen
feltöltötték. Az erőd nyugatról keleti és dél-délkeleti irányban
erősen lejtőfelszínen terül el, a belsőszintkülönbség eléri a
10 métert (1. kép). Mivel az erőd keleti részében a római
kor időszakában is magas talajvízzel kellett számolni, ez
alapvetően meghatározta a raktárépületek helyét, amelyeket
az erőd nyugati felébe, magasabb térszínre telepítették
(117,5 és 118,5 szintvonalak közé esőterület). A három kőből
emelt, hosszanti négyszögletes raktárépület az erőd északi
és déli kapuját összekötőúttól nyugatra, az északi erődkapu
közelében állt.
16
A gabonaraktárként funkcionáló I. épület
(horreum) feküdt a legnyugatabbra, a kapukat összekötőút
mentén az I. épülettel párhuzamosan helyezkedett el a II.
raktárépület, mindkét épület hossztengelye az úttal közel
párhuzamosan futott, illetve ezek északi előterében, a kapu
közelében keresztirányban állt a III. raktár épülete.
3
Mócsy (1973,1974a,1974b).
4
Lásd ságvári ládikaveret (Tóth (1990;1995)), az alsóhetényi sírkőtöredékek
és Iovia városa (Mráv (2009) 243–280), a Krisztus monogramos későrómai
sisak, a mauzóleum és temetkezései (Tóth (1989); Kocsis (2003)) stb.
5
Abelsőerődök értelmezésérőlbővebben: Tóth (1988,2009a,2009b); Borhy
(1996); Heinrich-Tamáska et al. (2012)5–12; Visy (2018). Szabó Ádám a
„belsőerődök”körét a Notitia Dignitatum listájában szereplőegyéb, ripán
belüli helyszíneivel bővítette, és ezeket katonai felügyelet alatt álló stratégiai
fontosságú objektumoknak tekinti: Szabó (2018)13,26–27, 37.
6
A lehetőséget felvetette: Barkóczi (1994); Tóth (2008).
7
Müller Róbert az keszthely-fenékpusztai erőd északi kapujánál nem találta
meg az elsőperiódus (Müller (1979)), illetve a déli oldalon a nyugati máso-
dik kerek torony 1980. évi feltárásánál sem lehetett igazolni a korábbi
periódust (1. munkahely, Tóth Endre vezetésével) (Erdélyi (1981)).
8
Fitz (1980) 54, Abb.1.
9
Tóth (2000); Szabó (2018).
10
Az erőd és környezetének kutatási eredményei a Castellum Pannonicum
Pelsonense sorozat (Vol. 1–8) köteteiben látnak napvilágot.
11
A munkát a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (ELGI)
részéről Pattantyús-Ábrahám Miklós és munkatársai végezték 1984-ben.
Továbbá a GWZO (Leipzig) és a lille-i egyetem (Université de Lille) által
koordinált MASLAP-projekt keretében Szabó Máté két alkalommal ron-
csolásmentes felmérést végzett az erőd keleti felében, az eredmények kiér-
tékelése folyamatban van.
12
Mintegy 34 méterrel az erőd falától nyugatra azonosították a körülötte
húzódó V alakú árkot. Az erődfal és a fossa között egy kisebb, meredekebb
falú árok is megfigyelhetővolt, amely valószínűleg a korábbi időszak árka
lehetett. Emellett a délnyugati saroktoronytól északra található oldaltorony-
ban előkerült a második periódus padlószintje, illetve a torony külsőoldalán
regisztrálni lehetett az eltérőperiódusú erődfalakat is: Miklósity Szőke(2011).
13
A nyugat–keleti irányú hátak északi peremükön meredek, instabil pere-
mekkel szakadnak le a Balatonnal párhuzamosan futó patakok, a Jaba és a
Kis-Koppány völgyébe, dél fele pedig hosszan elnyúlt lejtőkkel csatlakoz-
nak a folyóvölgyek talpához, bővebben: Szilárd (1967)65–74.
14
A lelőhely közvetlen szomszédságában és vele szoros összeköttetésben lévő
későrómai őrtorony és a temetőa Jaba folyásától délre fekvőtáblára esik,
amelynek felszíne a Kis-Koppány völgyéből, ÉNy-i irányban fokozatosan
250–280 m tengerszint feletti magasságra emelkedik ki, majd magas mere-
dek peremmel szakad le a Jaba völgyére. A tömlöchegyi őrtorony a hegy-
nek arra a részére épült, ahonnan észak, kelet és nyugat felé is kitűnő
kilátás nyílik, ugyanakkor a lapályba épült erőd távolabbról rejtve maradt.
15
A belsőerődök helykiválasztásában a folyóvíz központi szerepet játszott,
víz mellé vagy közvetlenül a vízfolyásra épültek rá: Visy (2018) 216. Ságvár
esetében kedvezővízrajzi fekvése lehetővé tette, hogy közvetlen kapcsola-
tot tartson fenn Keszthely-Fenékpusztával. A vízrajzi viszonyokról bőveb-
ben: Virág (2005); Serlegi (2007) 297–317; Sümegi et al. (2007) 246. kép;
Serlegi (2009) 501–514; Heinrich-Tamáska (2014).
16
Akőből épített horreumok birodalomszerte az erődök kőbe építésével
egyidejűleg terjedtek el, az erődök legfontosabb épületeként először a prin-
cipia, illetve a horreum épült át kőbe: Gentry (1976) 1; Fuchs (2011) 27.
2Archaeologiai Értesít}
o
Unauthenticated | Downloaded 11/04/24 06:16 PM UTC

AZ ERŐD HORREUMA
A horreum (I. épület) az 1977. és 1978. évek során a Petőfi
Sándor utca 44–46. szám és a Jókai utca 5. szám alatt lévő
telkeken került feltárásra (2. kép,1. táblázat).
A horreum jelentősége abból ered, hogy az erőd krono-
lógiájának megállapításához a legfontosabb keltezési adatok
ennek feltárása során váltak ismertté. Későrómai, zárt réteg
keltezhetőleletekkel szinte csak a horreumban került elő.
Az erőd elsőperiódusú védműveinek kiszedett és a második
periódus építkezése előtt feltöltött alapárkai ugyan zárt
rétegek voltak, amelyek minden kutatott helyen kibontásra
kerültek, de keltezőleletet nem tartalmaztak. A horreumban
azonban viszonylag nagyszámú, keltezőhelyzetből származó
1. kép. 1: Ságvár-Belsőerőd rekonstruált alaprajza Tóth (2022) alapján; 2: a lelőhely és környezetének domborzati profilja
(© Google Earth Pro)
Fig. 1. 1: reconstructed plan of the Ságvár-Inner Fortress after Tóth (2022); 2: topographic profile of the site and its surroundings
(© Google Earth Pro)
Archaeologiai Értesít}
o3
Unauthenticated | Downloaded 11/04/24 06:16 PM UTC

2. kép. Ságvár-Belsőerőd, a horreum rekonstruált alaprajza a kutatóárkokkal (© Horváth Friderika)
Fig. 2. Ságvár-Inner Fortress, reconstructed ground plan of the granary (horreum) with trenches (© Friderika Horváth)
4Archaeologiai Értesít}
o
Unauthenticated | Downloaded 11/04/24 06:16 PM UTC

érem került elő.Azerődben –fémkeresőhasználata nélkül –
összesen 138 érmet sikerült begyűjteni, közülük 45 darab a
horreumból származik (2. táblázat).
A horreum az erőd északnyugati negyedében ÉÉK–
DDNy-i tájolásban épült.
17
Oldalfalait a támpillérekkel
18
együtt az újkorban majdnem mindenhol az alapjáig kiszed-
ték. A megmaradt falak a két külsőtámpillért leszámítva a
szellőzőtér padlószintjénél mélyebben pusztultak el, ezért
sem a bejáratot, sem a szellőzőtér nyílásait nem lehetett
megfigyelni. Az épület területén a 10–15 cm vastag felszíni
humusz alatti 70–80 cm vastagságú termőföld nélküli réteg
részben az épület pusztulásakor, illetve az épület külső
falainak és a belsőpilléralapzatok későbbi kitermelésekor
keletkezett épülettörmelékből, tegula- és imbrextöredé-
kekből, habarcsszemcsékből és kisebb kövekből állt.
A humusz alatti vastag, nedvességet áteresztőtörmelékré-
tegben jó állapotban maradtak meg a gerendázat vasszögei
és néhány mezőgazdasági eszköz.
19
Feltűnőkörülmény, hogy
amíg az épületen kívül alig volt épülettörmelék, a hor-
reumban vastag rétegben állt. Ez úgy keletkezhetett, hogy az
épület padlójának pusztulása után a vakolat, a malter, a
pusztuló és az elbontott falak törmeléke a szellőzőtérbe
került. A horreum nyugati falán kívül, 40 cm vastag szür-
késfekete feltalaj alatt már a barnás betöltésű, korábbi,
császárkori réteg jelentkezett, amelyből nagy mennyiségű
kerámiaanyag, többek között pannoniai szürke, fogaskarcolt
díszűkerámiatöredék került elő(3. kép 2, 4).
20
Az épülettörmelék alja néhol vörösre vagy feketére égett,
és kormos volt. Több helyen meg lehetett figyelni egy
vékony, 1–2 cm vastagságú, malteros réteget, ami a szellő-
zőtér alját jelezte, de nem tekinthetőépített szintnek. Köz-
vetlenül az épülettörmelék és a malteros sáv alatt, az
épületen kívül is megfigyelt barnás, korábbi császárkori
leleteket tartalmazó szint szinte minden kutatott helyen
1. táblázat. A horreum kutatóárkai
Table 1. Excavation trenches within the granary
Kutatóárok
száma Telek Leírás
CXXIX PetőfiS. u. 44–46.
(Vukovics telek)
K–Ny-i irányú árok,
a horreum ÉNy-i része,
az épület nyugati falának és
két pillérsorának átvágása
CXXX PetőfiS. u. 44–46.
(Vukovics telek)
É–D-i irányú árok,
a horreum ÉNy-i része,
az épület nyugati falának
átvágása, merőlegesen
csatlakozik a CXXIX. árokhoz
CXXXIII PetőfiS. u. 44–46.
(Vukovics telek)
É–D-i irányú árok,
a horreum ÉNy-i része,
az épület északi falának
átvágása
CXXXIV PetőfiS. u. 44–46.
(Vukovics telek)
É–D-i irányú árok,
a horreum DK-i része,
horreum belső, az épület
déli végének keresése
CXXXV Az Y pont közelében
CXXXVI PetőfiS. u. 44–46.
(Vukovics telek)
CXXXVII PetőfiS. u. 44–46.
(Vukovics telek)
DNy–ÉK-i irányú árok,
a horreum keleti
pillérsorának feltárása
CXXXVIII PetőfiS. u. 44–46.
(Vukovics telek)
K–Ny-i irányú árok,
a horreum ÉNy-i része,
az épület nyugati falának
átvágása, a nyugati
pillérsor 1. pillérének
feltárása
CXXXIX PetőfiS. u. 44–46.
(Vukovics telek)
DNy–ÉK-i irányú árok,
a horreum ÉNy-i részében,
az épület ÉNy-i sarkának
és nyugati falának feltárása
CL PetőfiS. u. 44–46.
(Vukovics telek)
DNy–ÉK-i irányú árok,
a horreum nyugati
pillérsorának feltárása
CLI Jókai u. 5. ÉNy–DK-i irányú árok,
az erőd ÉNy-i negyede,
a horreumtól északra,
2. része negatív
CLVI PetőfiS. u. 44–46.
(Vukovics telek)
A horreum ÉNy-i sarkának
tisztázása
CLX PetőfiS. u. 44–46.
(Vukovics telek)
Blokk a horreum északi
végében, kettős égésréteg
feltárása
CLXIV PetőfiS. u. 44–46.
(Vukovics telek)
ÉNy–DK-i irányú árok,
a horreum ÉK-i negyede,
az épület keleti falának
és a rakodótér
sávalapozásának átvágása
(folytatódik)
1. táblázat. folytatása
Kutatóárok
száma Telek Leírás
CLXVI PetőfiS. u. 44–46.
(Vukovics telek)
A horreum ÉK-i negyede,
az épület ÉK-i sarkának
kutatása, rakodótér,
merőleges a CLXIV.
kutatóárokra
CLXXIII PetőfiS. u. 44–46.
(Vukovics telek)
A horreum D-i vége,
az épület déli zárófalának
kutatása
17
Tóth (1978,1979).
18
A CXXIX. árok nyugati felében dokumentálni lehetett a nyugati épület-
falhoz csatlakozó külsőtámpillér vörös homokkőalapzatát.
19
Az NKFIH K 128237 program keretében a vaseszközök feldolgozását
Rupnik László végzi.
20
Pannoniai szürke tál egy edényhez tartozó töredékei: 80.1.105. és 80.1.116,
mindkettőa CXXIX. árokból, az előbbi az épületen kívüli felszíni kevert
rétegből, az utóbbi 120–150 cmmélységben a padló alól, a barna betöltésű
rétegből származik.
Archaeologiai Értesít}
o5
Unauthenticated | Downloaded 11/04/24 06:16 PM UTC

2. táblázat. A horreum éremleletei
Table 2. Coin finds from the granary
Sor-
szám
Leltári
szám Kibocsátó Címlet Keltezés
Felirat, verdejegy,
verde Irodalom Lel}
ohely
1 81.2.8 I. Constantinus AE3 326–328 Providentiae augg
SMTSΓ(Thessalonica)
RIC 153 CLXIV. árok, vörösesbarna
betöltés
2 81.2.9 II. Constantius AE4 358–361 Spes rei publicae
SMKS (Cyzicus)
RIC 117 CLXIV. árok keleti fele, felszíni
kevert réteg
3 81.2.10 I. Valentinianus AE3 367–375 Gloria Romanorum
/D//pBSISC (Siscia)
RIC 14a/11
4 81.5.2 II. Constantius AE3 351–358 Fel temp reparatio Coh 47 A horreum ÉNy-i sarka, a
kiszedett falalapozásból
5 81.5.3 II. Constantius AE4 358–361 Spes rei publicae Coh 188
6 81.5.4 Valens AE3 364–367 Securitas rei publicae
SMHA (Heraclea)
RIC 5c/1
7 81.5.1 I. Valentinianus AE3 367–375 Gloria Romanorum
SMAQS
RIC 11a/16b A horreum végsőpusztulási,
faszenes rétege
8 81.5.5 Valentinianus
dinasztia
AE3 364–378 Securitas rei publicae
9 81.5.6 I. Valentinianus AE3 367–375 Gloria Romanorum
/A
p// TES
(Thessalonica)
RIC 26a/15
10 81.5.7 Valens AE3 364–375 Securitas rei publicae
]PRIMA (Róma)
RIC 17b vagy 24b/9
11 81.4.2 Iulianus AE3 355–358 Fel temp reparatio-lovas
M / // SMTSE
(Thessalonica)
RIC 210 CXXXVIII. árok,
1
két égett réteg
között
12 81.4.3 Constantius Gallus AE3 352–354 Fel temp reparatio-lovas
LXXII // AQ[ (Aquileia)
RIC 189, 192
13 81.4.4 Valens AE3 364–367 Gloria Romanorum
·TESΓ(Thessalonica)
RIC 16b/2
14 81.4.5 Valentinianus
dinasztia
AE3 364–378 Securitas rei publicae RIC 16b/2
15 81.4.6 Valens AE3 364–375 Gloria Romanorum
]TERTIA (Róma)
RIC 15b vagy 23b/
11–12
16 81.4.7 Valens AE3 364–375 Securitas rei publicae
RQVARTA (Róma)
RIC 17b vagy 24b/12
17 81.4.8 I. Valentinianus AE3 364–375 Gloria Romanorum Coh 12
18 81.4.9 Valentinianus
dinasztia
AE3 364–378 Securitas rei publicae
19 81.4.10 Valentinianus
dinasztia
AE3 364–378 Securitas rei publicae
20 81.4.11 Valentinianus
dinasztia
AE3 364–378 Securitas rei publicae
21 81.4.12 Valentinianus
dinasztia
AE3 364–378 Securitas rei publicae
22 81.4.13 Valentinianus
dinasztia
AE3 364–375 Securitas rei publicae
23 81.4.14 Valens AE3 364–378 Gloria Romanorum Coh 11
(folytatódik)
6Archaeologiai Értesít}
o
Unauthenticated | Downloaded 11/04/24 06:16 PM UTC

2. táblázat. folytatása
Sor-
szám
Leltári
szám Kibocsátó Címlet Keltezés
Felirat, verdejegy,
verde Irodalom Lel}
ohely
24 81.4.15 Valens AE3 367–375 Gloria Romanorum
/ A // TES
(Thessalonica)
RIC 26b/8
25 81.4.16 kisbronz 4. század
26 81.4.17 kisbronz 4. század
27 81.3.1 I. Valentinianus AE3 364–367 Securitas rei publicae
A / // SMAQP
(Aquileia)
RIC 9a/1 CXXXVIII. árok,
2
törmelékes réteg
alján, égett rétegből
28 81.3.2 I. Valentinianus AE3 367–375 Securitas rei publicae
SMAQP(Aquileia)
RIC 12a/16
29 81.3.3 I. Valentinianus AE3 364–375 Securitas rei publicae
RQVARTA (Roma)
RIC 17a és 24a/12
30 81.3.4 Valens AE3 364–367 Gloria Romanorum
/ B // SMAQP
(Aquileia)
RIC 7b/2
31 81.3.5 Valens AE3 367–375 Securitas rei publicae
AcR / F // ASISC[
(Siscia)
RIC 15b/33
32 81.3.6 Valens AE3 364–378 Gloria Romanorum
·B[
Coh.11
33 81.3.7 Valens AE3 364–378 Securitas rei publicae Coh.47
34 81.3.8 Gratianus AE3 367–375 Gloria novi saeculi
TCON (Arelate)
RIC 5/9
35 81.3.9 Gratianus AE3 364–375 Securitas rei publicae
RTERTIA (Roma)
RIC 24a/11
36 81.3.10 Valentinianus
dinasztia
AE3 364–375 Securitas rei publicae
RQVARTA (Roma)
RIC 17 vagy 24/12
37 81.4.1 II. Constantius AE4 358–361 Spes rei publicae
38 81.5.8 II. Constantius AE3 351–358 Fel temp reparatio Coh 47 CL. árok É-i vége, a horreum
padlószintjén
39 81.5.9 Valens AE3 364–367 Securitas rei publicae
pA / // DΔSISC (Siscia)
RIC 7b/7
40 81.5.10 Valens AE3 364–375 Securitas rei publicae
]PRIMA (Roma)
RIC 17b vagy 24b/9
41 81.5.11 I. Valentinianus AE3 364–367 Gloria Romanorum
·ΓSISC (Siscia)
RIC 5a/2
42 81.5.12 Urbs Roma AE3 330–340 Coh 17 CL. árok, épülettörmelékből
43 81.5.13 Valens AE3 367–375 Gloria Romanorum
V/Δp// TES
(Thessalonica)
RIC 26b/38
44 81.5.14 I.Valentinianus AE3 367–375 Gloria Romanorum
p/Γp// TES
(Thessalonica)
RIC 26a/17
45 81.5.15 Gratianus AE3 367–375 Gloria Romanorum
/R//·BSISC (Siscia)
RIC 14c/10
1
A Magyar Nemzeti Múzeum Római kori Gyűjteményének leltárkönyvében az érmek lelőhelyeként megadott CLX. árok téves adat.
2
A Magyar Nemzeti Múzeum Római kori Gyűjteményének leltárkönyvében az érmek lelőhelyeként megadott CLX. árok téves adat.
Archaeologiai Értesít}
o7
Unauthenticated | Downloaded 11/04/24 06:16 PM UTC

3. kép. Ságvár-Belsőerőd. 1: a horreum nyugati pillérsora a CL. kutatóárokban; 2: CL. kutatóárok nyugati tanúfalának metszete; 3: a horreum keleti pillérsora a CXXXVII. kutatóárokban;
4: CXXXVII. kutatóárok keleti tanúfala (© Horváth Friderika és Tóth Endre)
Fig. 3. Ságvár-Inner Fortress. 1: pillars of the horreum (western row) in trench CL; 2: section drawing of the west profile of trench CL; 3: pillars of the horreum (eastern row) in trench
CXXXVII; 4: section drawing of the east profile of trench CXXXVII (© Friderika Horváth and Endre Tóth)
8Archaeologiai Értesít}
o
Unauthenticated | Downloaded 11/04/24 06:16 PM UTC

kimutatható volt. A horreum keleti felében ebben a rétegben
megfigyelt határozott talajszíneződés egy korábbi észak-
nyugat–délkeleti tájolású, nagy négyszögletes, legalább
kétosztatú épület alapárkait jelezte.
21
A 125 cm széles
alapárok alja mindössze 5–10 cm magasságban maradt fenn.
Az épület délnyugat–északkeleti irányú alapárkának hossza
21,8 m volt. Ezt a létesítményt legkésőbb a horreum építé-
sekor elbontották, falait teljesen kiszedték, és az alapárkait
leletnélküli földdel töltötték föl (3. kép 2, 4).
A horreum külsőtámpilléres épületének belsőméretei
54,5 318,65 m (1016 m
2
), külsőmérete pedig 56 321,65 m
(þtámpillér) (2. kép).
22
Az épület hosszának meghatározása
feltételezésen alapul, mivel déli zárófalát a felette épült
lakóház miatt nem lehetett kutatni. A jellemzőépület-
arányok és belsőpillértávolságok alapján megközelítőleg
becsülhetőaz épület hossza.
23
Falalapozás csak az épület
északnyugati részén, egy kis szakaszon maradt meg, ahol az
alapozás 150 cm szélességűvolt. Az épület felmenőfalai
135 cm vastagok voltak, amelyeket 1 m mélyen alapoztak és
mindössze 20–30 cm magasan maradtak fenn. A külsőfal-
síkok mentén sűrűn, hozzávetőlegesen 4,5 méterenként (∼15
láb) négyzetes alaprajzú, 3 láb oldalhosszúságú támpillérek
találhatók, amelyek egyidejűleg és kötésben épültek a főfallal.
A falon és a félpilléreken 15 cm-es alapozási kiszélesedést
lehetett mérni.
A horreum falaival egybeépített belsőfélpilléreknek a
terem északi végében van nyoma. A kiszedett keleti fal leg-
északibb külsőtámpillérével egy vonalban, a belsőoldalon
meg lehetett figyelni a szintén kiszedett belsőpillért (CLXIV.
kutatóárok).
24
Az épület nyugati falának belsőoldalán, ahol
egy rövid szakaszon nem szedték ki az alapfalakat, a külső
oldaltám vonalában megmaradt a belsőpillér (CXXX.
kutatóárok). A horreum más falszakaszain a belsőfalpillérek
vizsgálatára nem volt lehetőség. Feltételezhető, hogy a
belsőfélpilléreket a horreum falainak déli folytatásában
is megépítették. Az kérdéses, hogy a belsőfélpilléreknek
volt-e felmenőfalazata, vagy csak a horreum padlójának
tartása miatt épültek meg. Sem a fenékpusztai, sem az
alsóhetényi horreumok falainak –az utóbbi helyen a többi
raktárépületnek –nem volt belsőtámpillére. A ságvári
erődben a két másik raktárépületben sem jelentkezett belső
félpillér.
Az épület keleti főfalához teljes hosszában egy 425 cm
széles hozzáépítés csatlakozott,
25
ami az épület fedett rako-
dóterének határolófala volt, így a raktározó helyiség
főbejárata a keleti hosszú fronton lehetett (2. kép). Ezt
az oldalfolyosót, ami az északkeleti részen egy 4 méter széles
bejárattal rendelkezett, valamivel keskenyebbre építették,
mint a belsőhajókat, és feltehetően az épület déli végén is
rendelkezett egy bejárattal. Ez a folyosó kellően széles volt
ahhoz, hogy a szekerekkel történőterményszállítást egészen
a bejáratig lehetővé tegye. A hosszirányban futó, széles
rakodófolyosó nem tartozott az általánosan elterjedt építé-
szeti megoldások közé.
26
A későcsászárkori horreumok
esetében azonban nem ritka, és akár a hosszú, akár a rövid
oldalon megfigyelhetőegy fedett, teljes oldalhosszúságú,
rakodásra szolgáló épületrész.
27
Építészeti kialakítását
tekintve a ságvári horreum legközelebbi analógiái a capida-
vai és montanai horreum, mindkét épületnél főbejárattal
a hosszú oldalon (4. kép, 4–5).
28
Capidava rakodófolyosóját a
két rövidebb oldalról, Montana esetében a hosszú oldal
közepén nyitott bejárati részen át lehetett megközelíteni.
Bizonyos típusú gabonaraktáraknál, amelyeknek mindkét
oldalon volt bejáratuk, előfordult, hogy a bejárati oldalakat
végig oszlopos előtetővédte (4. kép).
29
Mivel sávalapozásra
a 4. században már bőven van példa,
30
nem lehetetlen, hogy
a ságvári horreum keleti oldalával párhuzamosan futó fal
tulajdonképpen egy oszlopsort jelez. A feltárás során –a
pusztulás miatt –nem lehetett azt eldönteni, hogy felmenő
fal vagy pillérsor alapozása volt-e.
31
Az épület belsejében két hosszanti pillérsor futott.
A belsőpillérek a külsőtámpillérekkel nem egy vonalban
épültek, és a pillérsorok közötti távolság kisebb volt, mint a
21
Az épület alapárkának alja 117,861 méter magasságban jelentkezett.
22
Hasonló méretekkel rendelkezett Ulpia Traiana Sarmizegetusa horreuma
(56,4 320,6 m): Petculescu (1987) 72, Fig. 2; Ota et al. (2017)95–96.
23
Az épület rekonstruált belsőhossza közel háromszorosa volt az épület
szélességének, ami Britannia területén átlagos aránynak tekinthető: Rick-
man (1971) 230. A germaniai horreumok jellemzőhossz–szélesség aránya
2:1 volt, hosszúságuk 14–53 méter, szélességük 6–16 méter között mozgott.
Alapterületüket tekintve azonban a britanniai horreumok általában
kisebbek voltak, mint a germaniai és a raetiai tartományok építményei:
Junkelmann (1997) 68. Mediana raktárépülete alapján éppenséggel akár
hosszabb fal is elképzelhető, mivel a ságvári horreumhoz építészetileg
közel álló Mediana (Ni
s, Szerbia) raktáránál a 18,5 m belsőszélességhez
89,5 és 92 méter oldalhossz társult (1:∼5): Radivojević(2003) 1693, Fig. 4.
24
A külsőtámpillérekkel egy vonalba esőbelsőtámpillérek és velük futásban
nem egyezőpilléralapzatok jelentkeznek Sirmium esetében is: Bosković
et al. (1974) Fig. 4; Rizos (2013) Fig. 22; ezzel szemben Municipium DD
kettős horreumánál a külsőés a belsőtámpillérek és a belsőpillérek is egy
vonalban futnak: Rizos (2013) Fig. 23.
25
Ugyancsak hosszanti (oszlopos) verandája volt Timacum Minus (Ravna,
Szerbia): Rizos (2013) Fig. 4; Mediana (Ni
s, Szerbia): Jeremić(1988) 63;
Petrović(1994) 42; Radivojević(2003) 1693, Fig. 4; Rizos (2013) Figs 7–8;
Montana (Bulgária): Rizos (2013) Fig. 11; és Capidava (Románia): Oprișés
Ra
ț
iu (2017) 142, Fig. 5. horreumának.
26
A római kori horreumok rakodórámpás bejáratát többnyire a rövid olda-
lon alakították ki, amit oszlopokon álló előtetővel védtek: Junkelmann
(1997) 68.
27
A fenékpusztai horreum déli oldalán (Heinrich-Tamáska és Henker
(2013)83–87, 625), Sirmiumban szintén a déli oldalon (Boskovićet al.
(1974) Fig. 4; Rizos (2013) Fig. 22), Gamzigrad (Szerbia) esetében a kisebb
horreum teljes északi oldalán (Rizos (2013) Fig. 9); Madara villagazdaság
tárolójának nyugati oldalán (Rizos (2013) Fig. 12), illetve a Serdica (Szófia,
Bulgária) esetében a délnyugati városfal mentén sorakozó gazdasági épü-
letek keleti oldalán futó út mentén (Rizos (2013) Fig. 21).
28
Oprișés Rațiu (2017) 20; Rizos (2013) Fig. 11.
29
Ez a kialakítás a principátus korától kezdődően a 4. századig fontos ellátó-
és raktárbázisaként működőMunicipium DD (Dardanorum?) (Koszovó)
kettős horreumának mindkét épületrészénél megfigyelhető: Rizos (2013)
679, Fig. 23.
30
Az olyan talajokon, amelyek kevésbé szilárdak vagy homokosak, a sávala-
pozás általában jobb stabilitást és teherbírást biztosít.
31
Sávalapozású belsőpillérsora van Abrittus (Razgrad, Szerbia) 2. számú
horreumának: Rizos (2013) 676, Fig. 18.
Archaeologiai Értesít}
o9
Unauthenticated | Downloaded 11/04/24 06:16 PM UTC

4. kép. Analógiák fedett rakodóterűhorreumokhoz. 1: Mediana (Rizos (2013) Fig. 7) alapján; 2: Gamzigrad (Rizos (2013) Fig. 9)
alapján; 3: Madara (Rizos (2013) Fig. 12) alapján; 4: Montana (Rizos (2013) Fig. 11) alapján; 5: Capidava (Oprișés Rațiu (2017)
Fig. 8) alapján; 6: Municioium DD (Rizos (2013) Fig. 23) alapján; 7: Timacum Minus (Petkovi
c és Iliji
c(2013) Plan 1) alapján;
8: Timacum Minus (Rizos (2013) Fig. 4) alapján; 9: Sirmium (Boskovi
cetal.(1974) Fig. 4; Rizos (2013) Fig. 22) alapján; 10: Serdica
(Rizos (2013) Fig. 21) alapján
Fig. 4. Analogies of horrea with covered loading area. 1: Mediana, after (Rizos (2013) Fig. 7); 2: Gamzigrad, after (Rizos (2013) Fig. 9);
3: Madara, after (Rizos (2013) Fig. 12); 4: Montana, after (Rizos (2013) Fig. 11); 5: Capidava, after (Opris és Ratiu (2017) Fig. 8);
6: Municioium DD, after (Rizos (2013) Fig. 23); 7: Timacum Minus, after (Petkovi
c és Iliji
c(2013) Plan 1); 8: Timacum Minus, after
(Rizos (2013) Fig. 4); 9: Sirmium, after (Boskovi
c et al. (1974) Fig. 4; Rizos (2013) Fig. 22); 10: Serdica, after (Rizos (2013) Fig. 21)
10 Archaeologiai Értesít}
o
Unauthenticated | Downloaded 11/04/24 06:16 PM UTC

pillérsorok és az épületfal esetében.
32
A pilléreknek több-
nyire csak a lekerekített sarkú, fejtett kőből falazott, téglatest
alakú tömbalapozása maradt meg különbözőmegtartási
állapotban. A pilléreket a planírozott, korábbi császárkori
rétegbe alapozták, a falazás néhol ennél a szintnél 5–10
centiméterrel magasabban indult. Külsőméretük nem volt
egységes, oldalhosszuk 135 cm és 220 cm között mozgott;
33
a közöttük lévőtávolságokban szintén adódott eltérés
(2–3. kép). A pilléralapok közötti távolságbeli szabályta-
lanságot a rájuk fektetett vörös homokkőkváderkövekkel
korrigálták.
34
Eredeti állapotában és magasságban, a nyugati
sorban északról dél felé számított 4. pillér
35
és a keleti sor
1. pillére maradt fenn (5–6. kép).
36
Az előbbi alapján
a törtkőből emelt pilléralapok magassága az alapozástól a
kváderkövekig 150 cm volt. A falazott pontalapokra egymás
mellé két 60 3120 cm felületűés 30 cm vastagságú, vörös
homokkőből faragott tömböt, arra pedig egy 78 380 cm
nagyságú és 40 cm vastagságú, ugyancsak vörös homokkő
kvádert helyeztek. Ezek többségét azonban az újkorban
kitermelték. A vörös balatonalmádi homokkőhasználata a
római korban főleg a Balaton-felvidéki villákban volt gya-
kori, de Savariában is használták oszlopfők faragására.
37
A felsőhomokkőkváderébe egy 15 315 cm nagyságú,
10 cm mély szabályos, négyszögletes mélyedést véstek,
amelyek a horreum tetőszerkezetét tartó faoszlopok fészkeit
képezték.
38
A faoszlopok viszonylag kis keresztmetszeti
vastagsága arra enged következtetni, hogy a gabonaraktár
egyszintes lehetett, de elképzelhető, hogy a tetőt tartó
gerendák eredendően jóval vastagabbak voltak, és a mélye-
dés a gerendák csapnyúlványának méretét adja meg.
39
A ságvári horreum pilléreinek technikai megoldása a
rájuk helyezett kváderkövekkel, nem tekinthetők egyedi
építészeti megoldásnak. A scarbantiai raktárépület pillérei-
nek földfelszín feletti részét szintén két egymásra helyezett
kváderkőalkotta.
40
A Bruckneudorf és Parndorf között fel-
tárt villához tartozó horreum bejárati folyosójának pillérjén a
kváderkőközepén szintén szabályos négyzet alakú mélyedés
jelzi a faoszlop helyét.
41
Az épület pillérsorának nagy fokú pusztulása miatt azt
sem lehetett egyértelműen eldönteni, hogy mindkét perió-
dusban faoszlopok tartották-e a tetőszerkezetet. Megfigyel-
hetővolt egy szabályos rendben elhelyezkedőköves
törmelékréteg, amely akár egy eldőlt, falazott pillér marad-
ványa is lehetett (3. kép 2), de azzal is számolni lehet, hogy
egyes fapilléreket kővel erősítettek meg. Habár a keleti pil-
lérsor a rakodótérrel kibővített épület felezőtengelyében
futott, a tárolótermet feltehetően szimmetrikus tetőfedte, az
oldalfolyosót pedig egy különálló féltetővel védték.
A horreum emelt padlóját (suspensura) 10–13 cm vas-
tagságban terrazzo alkotta, amelynek alépítményét deszka-
borítású, pillérekre fektetett gerendákból álló szerkezet
képezte (7. kép).
42
A gerendázatot a két pillérsorra ácsolták,
amelynek egy-egy hosszanti sorában 10 pillér állt. Szerencsés
körülmény, hogy némelyik terrazzo-maradványon a desz-
kázat lenyomata is megfigyelhetővolt.
43
A ságvári hor-
reumban a padló alighogy elkészült, a raktárt feltöltötték, így
a még teljesen ki nem száradt terrazzóban megmaradt a
gabonamagvak lenyomata. Ahhoz, hogy a raktárépületekben
tárolt termények állagát és tartósságát a lehetőleghosszabb
ideig meg lehessen őrizni, belsőlégterükben kellően száraz és
hűvös levegőt kellett biztosítani.
44
Az elégséges szellőzést
a levegőmegfelelőcirkulációja tudta fenntartani, amit
megemelt padozattal, pillérekkel kialakított légjáratokkal,
valamint a falakba épített szellőzőnyílásokkal lehetett elérni.
A horreumokban a gabona zsákos és ömlesztett tárolására
egyaránt vannak példák,
45
az ásatási megfigyelések alapján
Ságvár frissen elkészült tárolójában a gabonát bezsákolás
előtt ömlesztett állapotban szárították.
A szellőzőtér magassága kérdéses. A pillérek tetején a két
egymásra helyezett kváder magassága hozzávetőlegesen 30 þ
40 cm, azaz 70 cm. Az alsó és a felsőkváder szélessége között
a nyugati pillérsor északról 4. pillére alapján, mind a négy
oldalon 15–20 cm különbség jelentkezett. A két kváder
méretbeli eltéréséből hozzávetőlegesen meghatározható az
alsó kváderekre támaszkodó talpgerendák keresztmetszeti
vastagsága, a két kváder együttes magassága pedig megadja a
szellőzőtér magasságát, ami 70–80 cm lehetett. Az épület
terrazzopadlójának alapja egy kazettás szerkezetű, deszka-
borítású tartópadozat volt (7. kép). Miután a belsőoldalfalak
mentén jelentkezőfélpillérek a külsőtámpillérekkel, és nem
a belsőpillérekkel esnek egy vonalba, ezért a padlógerendák
stabil alátámasztását és ezzel együtt a padló megfelelő
teherbírását egyéb módon kellett biztosítaniuk. Két megoldás
32
A két pillérsor közti távolság 4,9–5 m, az épület nyugati fala és a nyugati
pillérsor távolsága 5,5 m, a keleti pillérsor és a keleti fal távolsága 6m volt.
Mediana esetében a veranda szélessége (7,5 m) meghaladja az épület hajó-
inak szélességét: Radivojević(2003) 1695.
33
Mediana (Ni
s, Szerbia) horreumának egy-egy belsőpillérsorában tizenegy
oszlop állt, amelyeket kb. 150 3150 cm nagyságú falazott kőblokkokra
húztak fel, a 90 cm szélességűoszlopokat téglából falazták: Radivojević
(2003) 1693.
34
Hasonló jelenséget figyelt meg Finály Gábor a pilismaróti horreumnál:
Finály (1907) 52.
35
CL. kutatóárok.
36
CXXIX. kutatóárok északi vége.
37
Tóth (2016).
38
CL. kutatóárok.
39
A pilismaróti erőd horreumának tetőszerkezetét is kőalapra ültetett fapil-
lérek tartották. A négy pillérsor megmaradt pilléreinek teteje azonos szint-
magasságba esik, ami arra utal, hogy teljes magasságukban fennmaradtak,
és a padló feletti részük fából készült: Finály (1907) 52.
40
Gömöri (2013) 221, 12. kép.
41
Saria (1966) 259, Abb.13.
42
A terrazzopadló maradványait a CXXXIV. és CXXXVIII. kutatóárokban
lehetett megfigyelni; Vitruvius, Tíz könyv az építészetről, VII:1, 185.
43
Pilismarót esetében Finály Gábor ugyancsak fapadlóra következtetett:
Finály (1907) 52.
44
A gabona tárolásához a 16 8C alatti hőmérséklet és a 10–15%-os páratar-
talom a legmegfelelőbb: Junkelmann (1997)67–68.
45
Gentry (1976) 18; Junkelmann (1997) 86.
Archaeologiai Értesít}
o11
Unauthenticated | Downloaded 11/04/24 06:16 PM UTC

5. kép. Ságvár-Belsőerőd. 1: NY/4 pillér metszete; 2: NY/4 pillér a CL kutatóárokban (© Horváth Friderika és Tóth Endre)
Fig. 5. Ságvár-Inner Fortress. 1: section of the pillar NY/4; 2: pillar NY/4, found in trench CL (© Friderika Horváth and Endre Tóth)
12 Archaeologiai Értesít}
o
Unauthenticated | Downloaded 11/04/24 06:16 PM UTC

képzelhetőel, a padlógerendákat beépítették az oldalfa-
lakba,
46
vagy a főfal alapozásának felsőlábazatára ültették rá,
tekintettel arra, hogy az alapozás belsőoldalán kétlépcsős
falkiképzés volt megfigyelhető.
A CXXXVIII. kutatóárokban, a szellőzőtér északnyugati
sarkában, a nyugati 1. pillér és az épület fala között heve-
nyészve betemetett emberi vázmaradványok kerültek elő,
amelyeket nem szabályosan temettek el, hanem utólagosan
kerültek elhantolásra (8. kép). Az elhunytak maradványait a
beszakadt terrazzopadló nyílásán keresztül helyezték az
épület tűzvésze következtében átégett szellőzőtér aljára, majd
földdel fedték be. A csontokat borító barnássárga földré-
tegben sem épülettörmelék, sem habarcsnyomok nem voltak
jelen, csupán néhány téglatöredék, amelyek a sérült
terrazzopadlóból származtak. Az elhantolt tetemeket az
épület végsőpusztulása nem bolygatta meg, de a csontokat
fedő, maximálisan 15 cm vastagságú földréteg felsőrétege
vöröses, hamus volt, ami ekkor éghetett át.
47
Az erőd két másik raktárépületének alaprajza közeli
hasonlóságot mutat az I. épülettel, de nincs kőalapozású
rakodóterük. Az oldalfalak mentén sorakozó külsőtámpil-
lérek mindhárom ságvári építménynél a rövid és a hosszú
oldalakon is megfigyelhetők. Ezek az épületelemek első-
sorban a tetőszerkezet súlyának levezetésében játszottak
szerepet. A hasonló római kori raktárépületekben a szellő-
zést biztosító ablaknyílások a teherhordó falak felsőrészén
helyezkedtek el és így potenciálisan gyengítették az épület-
szerkezetet, amelynek ellensúlyozására az ablaknyílások
közötti falszakaszokra támpilléreket emeltek. Az 1. és a 2.
épület sarkait a kiszedett falárkok alapján hosszabb és szé-
lesebb sarokpillérrel erősítették meg, ami szintén az oldal-
támok statikai funkcióját támogatta.
6. kép. Ságvár-Belsőerőd. 1: a horreum keleti pillérsora a CXXXVII. kutatóárokban; 2: K/1 pillér a CXXXVII. kutatóárokban
(© Tóth Endre)
Fig. 6. Ságvár-Inner Fortress. 1: pillars of the horreum (eastern row) in trench CXXXVII; 2: pillar K/1 in trench CXXXVII (© Endre Tóth)
46
A népi építészetből ismert a gerendavázas terménytárolóknál gyakorta
megfigyelhetők az épületek hosszanti falán túlnyúló talpgerendák, ha ezt
valószínűsítjük, akkor a ságvári épület esetében legalább 8 m hosszú geren-
dákkal kellett dolgozniuk.
47
A kettős égésréteget, a CXXXVIII. kutatóárkon kívül, az épületen belül
másutt nem lehetett megfigyelni.
Archaeologiai Értesít}
o13
Unauthenticated | Downloaded 11/04/24 06:16 PM UTC

Melyek azok az ismérvek, amelyek alapján egy pillérsoros
építményt gabonaraktárnak lehet tartani? Ennek eldöntése a
ságvári két pillérsoros raktárépület (I., II. és III. raktárépület)
és az alsóhetényi erődben feltárt két, belsőpilléres épület
rendeltetésének megállapítása miatt (V. és X. épület)
is szükséges. A ságvári I. épületnél a feltárási tapasztaltak-
ból –a fa tartóvázas deszkapadlóra öntött terrazzopadló
alapján –következtetni lehetett a padló alatti szellőzőtér
létére, és a terrazzóban a gabonalenyomatokból gabonafélék
tárolására. A másik két raktárnál a gabona tárolását köz-
vetlenül bizonyító leleteket nem lehetett megfigyelni, a
kőpillérek azonban emelt padozatra utalnak. A III. épületet
az emelt padozat ellenére a pillérek kisebb mérete miatt nem
feltétlenül használhatták gabonatárolásra. A II. épület alig
kisebb a horreumnál, és ugyanúgy két pillérsoros, a két pil-
lérsor közti távolság itt is kisebb, mint az épület két szélső
hajójáé. Az épület akár horreum is lehet. A II. épület épü-
lettörmelékét az újkorban a termőtalajból teljesen eltávolí-
tották. Ennél az épületnél az erődben máshol is jelentkező
barnás betöltésű, elplanírozott, korábbi római réteg fölött
egy, az I. épületnél megfigyelt rétegnél szilárdabb és tömö-
rebb, 2–3 cm vastag malteros habarcsréteg jelentkezett.
Kérdéses, hogy ez az épített szint a szellőzőtérnek vagy a
raktárnak volt-e a padlója. Azoknál az építményeknél,
amelyekben négy vagy több sorban vannak pillérek, nyilván
csak a két középsősor pillérei voltak a tetőszerkezetet tartó
függőleges faoszlopok vagy a kőből épített tartóoszlopok
alapjai. A két szélsőpillérsor a padlógerendázatot tartotta;
erre példa a fenékpusztai, az alsóhetényi X. épület és a
pilismaróti erődök horreumai. Az alsóhetényi V. számmal
jelölt raktárépületnél, amely az északi kapu mellett épült fel,
és két pillérsorának egymástól való távolsága –a ságvári
horreumhoz hasonlóan –szűkebb, mint a két szélsőhajóé;
nem lehet eldönteni, hogy volt-e szellőzőtere, és hogy mit
raktároztak benne. A belsőpilléres raktárak tényleges
rendeltetését tehát a szellőzőtér megléte dönti el. A két pil-
lérsoros termek csak akkor tekinthetők gabonaraktárnak, ha
szellőzőtér létezését bizonyítani lehet.
48
Néhány britanniai
horreum esetében felmerült, hogy nem volt a szellőzést
biztosító, megemelt padozatuk.
49
Több raktárépületnél
dokumentálták, hogy a legalsó járószint vékony homok- és
mészrétegre öntött terazzopadlóval rendelkezett.
50
Annak
lehetőségét, hogy ezeknek az épületeknek is volt megemelt
padlószintjük, azonban nem lehet teljes bizonyossággal
elvetni; mert a magasított padlót tartó szerkezetek a későbbi
átépítési fázisok során akár meg is semmisülhettek,
51
vagy
fából készültek, aminek nem feltétlenül maradt fenn nyoma.
Az alsó meszes habarcs- vagy terazzopadló nem mond ellent
a gabonatárolásnak, mivel elsősorban abban volt szerepe,
hogy a nedvességgel és a kártevőkkel szemben további
védelmet nyújtson.
52
A ságvári I–III. épületek építészeti
7. kép. Ságvár-Belsőerőd. A horreum padlójának szerkezeti rekonstrukciója (© Mészáros Nóra)
Fig. 7. Ságvár-Inner Fortress. Reconstruction of the elevated wooden floor of the horreum (© Nóra Mészáros)
48
Columella, On Agriculture, LCL 361: 68–73, a szárazterményt megemelt
szinteken, a folyadékot földfelszíni padlón tárolták.
49
Geoffry Rickman Ostia raktárépületét hozza példaként, ahol az elsőperió-
dus padlóját 20 cm vastagságú terazzo alkotta, az épület emelt padozata a
második század közepe utánra keltezhető, Rickman (1971) 47, 137.
A Pitney-ben feltárt villagazdaság raktárként azonosított helyisége kapcsán
E. W. Black is részletesen tárgyalta ezt a kérdéskört, ahol a legalsó padló-
szintet szintén terrazzopadló borította: Black (1981).
50
Black (1981); 166; összefoglalóan: Fuchs (2011) 29.
51
Morris (1979) 37.
52
Joachim Werner Abodiacum estében, ahol a terazzopadló szintén a legalsó
szinten jelentkezik, annak ellenére, hogy a tartóoszlopok fészkei megvan-
nak, egy olyan raktárt feltételez, melyben a terazzo szolgált tárolószintként:
Werner (1969) 82, 86; Fuchs (2011) 56.
14 Archaeologiai Értesít}
o
Unauthenticated | Downloaded 11/04/24 06:16 PM UTC

jellemzőik alapján jelentősebb méretű, támpillérekkel meg-
erősített falú, téglalap alakú, belül két pillérsoros raktáré-
pületek voltak. Tényleges terménytárolás régészetileg csak az
I. épületben igazolható.
53
A horreumok alatt jellemzően gabonaraktárakat értünk,
amit számos lelőhelyen archeobotanikai leletek is alátámaszta-
nak. Az auctorok ezt a kifejezést tágabb értelemben használták,
a legkülönfélébb termények (magvak, olaj, bor stb.) és egyéb
tárgyak raktárbázisaként szolgáló épületekre egyaránt alkal-
mazták,
54
a gabonaraktárakat specifikusan a granarium
jelölte.
55
Ugyanakkor az epigráfiai anyagban kizárólag az átfo-
góbb értelműhorreum megnevezés szerepel,
56
ami a szakiro-
dalomban is jobban elterjedt. A raktárépületeket általában
hosszú időnáthasználtákésgyakranújítottákmeg,hogy
alkalmazkodjanak az esetlegesen változó vagy osztott tárolási
funkciókhoz.
57
A hispaniai Veranes villa urbana horreumának
régészeti és archaeobotanikai megfigyelései azt mutatják, hogy a
korábban magtárként szolgáló épületet a továbbiakban kam-
raként és szerszámtárolóként használták tovább.
58
Amedianai
horreumban talált három nagy, részben földbe süllyesztett
pythos jól szemlélteti, hogy a tárolóhelyiségek teljes területét
nem minden esetben fedte padlóburkolat. Ehelyett olyan belső
tereket is kialakítottak, ahol a különféle élelmiszereket a szel-
lőzőtér alsó padlóján elhelyezett tárolóedényekben őrizték.
Az emelt padló megkönnyítette azok feltöltését és ürítését.
59
AZ I. ÉPÜLET KELTEZÉSE A PANNONIAI
ESEMÉNYEK TÜKRÉBEN
Az épület feltárása során negyvenöt érem került elő,amelynek
kétharmada Valentinianus-dinasztia érmeihez sorolható.
60
Ebből tizenhat érem zárt helyzetben, két égett réteg közül
(2. táblázat,11–26. számú érmek), és egy kisebb lelet az
épülettörmelékes, pusztulási réteg alján, a szellőzőtér szintjén,
kormos rétegbőlkerültelő(2. táblázat,27–37. számú érmek).
Ságvári és alsóhetényi erődök védműveinek két főépítési
periódusa van.
61
Az erődökben álló épületek esetében a két
8. kép. Ságvár-Belsőerőd. Emberi vázmaradványok a horreum
szellőzőterének északnyugati sarkában a CXXXVIII. kutatóárokban
(© Tóth Endre)
Fig. 8. Ságvár-Inner Fortress. Human skeletal remains in the
northwest corner of the horreum’s ventilation area, found in
trench CXXXVIII (© Endre Tóth)
53
A raktárépületek típusokba sorolására számos próbálkozás történt: Fer-
nández Ochoa et al. (2016) 467. A ságvári épületek a Salido Domínquez
által felállított típusrendszert alkalmazva a katonai raktárépületek C típu-
sába sorolhatók, amelyeket kőoszlopokkal alátámasztott padlóval rendel-
kezőépületek alkotnak: Salido Domínguez (2011)71–108.
54
Továbbá Junkelmann (1997) 66; Fuchs (2011) 13.
55
Varro, On the Latin Linguae LCL 333: 100–101; Cato, On Agriculture, LCL
283: 92–93; Columella, On Agriculture, LCL 361: 162–163.
56
Lásd például az Epigraphic Database Heidelberg adatbázisban: EDH
HD003046, HD010571, HD019508, HD019511, HD022361, HD027710,
HD046458, HD070902, HD079518 (https://edh.ub.uni-heidelberg.de/); illetve
a Roman Inscriptions of Britain adatbázisban: RIB 1151, 1738, 1909, 1143;
https://romaninscriptionsofbritain.org/ (utolsó elérés: 2024. április 25.).
57
Néhány raktárban különbözőgabonaféléket (hántolt búza, tönköly, árpa,
zab) és más terményeket, például hüvelyeseket (bab, lencse, borsó), de
gyümölcsöt (füge, szilva, szőlő) is tároltak együtt, feltehetően különböző
rekesztékekben és tárolóedényekben. Néhány tanulmány a gabonával
együtt megtalált gyomnövényeket is dokumentálta, a kérdésről részletesen:
Salido Domínguez (2019)26–29.
58
A villagazdaság területén a Kr. u. 1. század végén létesült horreum gabonatáro-
lóként szolgált. A Kr. u. 4. században a villagazdaság környezetében visszaerdő-
södés és a gabonapollenek arányának csökkenése alapján a gabonatermelés
visszaszorulása mutatható ki: Fernández Ochoa (2016) 463–466.
59
Radivojević(2003) 1695, Fig. 5.
60
Az érmek meghatározását Torbágyi Melindának köszönhetjük. A ságvári
erődben talált teljes éremanyag a készülőmonográfiában kerül közlésre.
61
Soproni (1978); Tóth (1985); a nyugati erődfal 2. számú oldaltornyánál
sikerült megfigyelni az építési periódusokat; tornyon belül jelentkezett a
második periódus agyagalapozású, vékony kavicsos habarcsrétegből álló
padlója, illetve a torony külsőoldalán a második periódus fala alatt az első
periódus fala: Miklósity Szőke (2011) 338.
Archaeologiai Értesít}
o15
Unauthenticated | Downloaded 11/04/24 06:16 PM UTC

periódust általában nem lehetett kimutatni, a horreumban
azonban lehetőség volt a második periódus keltezésére.
Mivel a gabonaraktár az erőd alapvetőtartozéka volt, az
erőd létesítésével egy időben, a későNagy Constantinus–
II. Constantius-kori időszakban fel kellett épülnie.
62
Olyan
érem olyan rétegviszonyból, amely ezt a keltezést támogatná,
nem került elő. A horreum törmelékrétegének legalján, a
szellőzőtér szintjén talált II. Constantius érem nem keltező
értékű.
63
Az épület alaprajzi típusa a folyosó-rakodótér miatt
ugyan eltér az alsóhetényi és a fenékpusztai raktárakétól, ez
azonban nem jelent keltezést szűkítőtényezőt.
A horreum ÉNy-i részén a rétegviszonyokból és leletekből
az épület részleges pusztulására és az azt követőhelyreállításra
lehetett következtetni. A szellőzőtér alsó, vörösre égett pad-
lószintjén mintegy 60–80 cm vastag épülettörmelékes betöltés
volt. Ebben a betöltésben két részleges emberi vázmaradvány
feküdt (8. kép). Használatban lévőhorreumban bomlásban
lévőemberi vázmaradványok elhantolása nem lehetséges.
Aszellőzőtér vörösre égett alsó szintje az épület leégését és
ezen a részén a padló pusztulását bizonyítja. A vázmaradvá-
nyokat fedőagyagréteg átégése pedig az erődvégsőpusztu-
lását jelzi. A két égett szint között zárt rétegből tizenhat érem
(2. táblázat,11–26. számú érmek) került elő, amely a szellő-
zőtérszint kiégésének ante quem időpontját jelzi. A meg-
határozható érmek közül két darab a Constantinus-dinasztia
(Kr. u. 352–367), tizenkét darab Valens és Valentinianus
(Kr. u. 364–378) verete volt. A 364 és 378 között vert
Valentianus és Valens érmek pontosabban nem keltezhetők,
de ezen az időszakon belül egyedül a 374. évi kvád–szarmata
betörés okozhatta az erőd elfoglalását és a horreum pusztu-
lását.
64
Időben szűkítené, de a lelőkörülmények miatt kevésbé
lehet meghatározó a CXXXVIII. árokban az épület pusztulási
épülettörmeléke alatt, a szellőzőtér aljának szintjén, a korábbi
császárkori barna rétegen egy kupacban talált tizenegy darab
érem (2. táblázat,27–37. számú érmek). A lelet egy
II. Constantius érem kivételével I. Valentinianus, Valens és
Gratianus érmeit tartalmazta, amelyek azonban az erődvégső
pusztulásakor is ide kerülhettek. A horreumban talált többi
érem nem keltezőhelyzetű.
374-ben a szarmaták megtámadták és nyár végére már
minden bizonnyal el is foglalták a ságvári erődöt. A hiányos
vázmaradványokból és a helyzetükből következik, hogy
hónapokig temetetlenül feküdtek és az elesetteket nem
takarították el, erre csak hónapokkal később, az erőd visz-
szafoglalásakor kerülhetett sor. Az erőd területén más
helyeken is kerültek előgödörbe hantolt emberi
vázmaradványok, amelyek szintén az erőd visszafoglalása
utáni takarításra, rendezésre utalnak.
65
A 374-es szarmata–kvád betörés eseményeihez a belső
erődök ásatási eredményei számos adalékot szolgáltatnak.
Ammianus Marcellinus
66
ugyan Pannonia II-ban történ-
tekről ír, de a betörés nem kevésbé érintette a valeriai
frontszakaszt is.
67
Leírását az ásatások igazolták és kiegé-
szítették. A forrásokon kívül
68
régebben csak az éremlele-
tekre lehetett hivatkozni (Gölle, Alsóhetény, Mernye,
Kazsok, Pécs, Pécsvárad, Szőkedencs, nyugatabbra Tokorcs
stb.).
69
A szarmata csapatok aratáskor törtek rá a tarto-
mányra, és az éremkincsek szerint leginkább a Balatontól
délre esőrészen tartózkodtak hosszabb ideig. A fallal
körbevett erődöket eleinte nem tudták elfoglalni, amit az
erődökben feltárt magányos sírok is bizonyítanak. Az erőd
lakói és az oda menekülők nem merték elhagyni biztonsá-
gos lakóhelyüket, ezért az elhunytakat a szigorú szokással
ellentétben a településen kényszerültek eltemetni; normális
körülmények között ez a későrómai korban sem volt
megengedett. A ságvári erődben a horreum és a II. számú
raktár között, az utóbbi nyugati oldalán, két félpillér között
tetőfedőtéglákkal fedett, érintetlen sír került feltárásra.
Ilyesmi csak akkor volt lehetséges, ha a holttestet nem
lehetett kivinni a temetőbe, amely az erődtől keletre
emelkedődombvonulat keleti lejtőjén és északi végén
húzódott.
70
Az eltemetett nősírjába mellékletet nem
helyeztek, csak a nyakában volt egy apró üveggyöngyökből
álló nyaklánc, bronzkapoccsal. A valeriai súlyos helyzetre
jellemző, hogy nemcsak a ságvári erődben temettek a
falakon belülre. Az alsóhetényi erőd nyugati kapuja kö-
zelében, az erődfal belsőoldala mellett téglával lefedett
földsírban egy csecsemőt 22 cm hosszú, egyélűkés mel-
léklettel temettek el.
71
Atácierőd falain belül is Schilling
László öt későrómai temetkezést azonosított (I. épületben
és a XXXIX. épület mellett),
72
illetveazerőd délkeleti
sarkában az LIII. épület padlószintje alatt egy további tég-
lasírt tártak fel gyermekvázzal.
73
Ahogy Ságváron az erőd elfoglalását lakóinak legyilkolása
követte, úgy ez fokozott mértékben figyelhetőmeg a szabad-
battyáni, fallal nem védett villatelepülésen. Az épületegyüttes
62
Az erődépítések idejéről: Tóth (2009a).
63
Kat. szám: 41, Kr. u. 351–358.
64
Alföldi (1942) 684–686; Mráv (2003); Kovács (2019) 176–184, 2. tábla,
további irodalommal.
65
Egy kerek alakú gödörben legalább két emberi váz maradványa jelentke-
zett, a csontok között nyolc bronzérmet találtak (Jókai utca 5.) KÖSZ
OBNR 9, Miklósity Szőke (2011) 339. Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti
Adatbázis, https://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/1596 (utolsó elérés:
2024. április 25.).
66
Ammianus Marcellinus, XXIX.6.
67
Kovács (2019) 207–218.
68
Az eseményekre vonatkozó forrásokat lásd: Kovács (2019) 192–199.
69
Az eseményekkel összefüggésbe hozható éremkincsek felsorolását lásd:
Kovács (2019) 184.
70
A temetőt mintegy kétharmad részben Radnóti Aladár tárta fel, leleteit
Sz. Burger Alice közölte (Burger (1966)), majd Wolfgang Schmidt a temet-
kezésekkel újraértékelte (Schmidt (2000)). A déli temetőtől mintegy 300
méterrel északra Gönczi Ferenc újabb kilenc téglasírt bontott ki: Tóth
(2009a,b) 36.
71
Tóth (2009a,b).
72
Schilling (2011) 382–384, Taf. 6, 1.
73
Fitz et al. (1987) 184, Abb. 8; Fitz (2003) 67; Schilling (2011) 382, 385,
Tab. 1, a főépületben feltárt további sírok kora népvándorláskoriak voltak.
16 Archaeologiai Értesít}
o
Unauthenticated | Downloaded 11/04/24 06:16 PM UTC

különbözőhelyiségeiben (csarnok,
74
horreum
75
) a leégett és
leszakadt tetőszerkezet által maga alá temetett egyének meg-
égett, esetenként elszenesedett maradványait tárták fel öltö-
zetükben és értékeikkel együtt, továbbá a villagazdaság
udvarán két tömegsír is árulkodik a pusztítás mértékéről.
76
Az antropológiai megfigyelések alapján a visszafoglalást
követően a halottak egy ideig az udvaron hevertek, majd
a jórészt leégett és romossá vált épület udvarán ásott
gödörbe takarították el őket, ahogy ezt Ságvár esetében is
feltételezzük.
77
A villagazdaság tulajdonosai aligha élték túl
a támadást vagy elmenekültek.
78
A visszatérést követően a
lakóépületeket teljes egészében nem állították helyre, csak
egyes részeiket tették lakhatóvá.
79
A tác-fövenypusztai erőd sorsa 374-ben ismeretlen.
Az ásatási jelentésekben és feldolgozásokban nem írtak olyan
megfigyelésekről, amelybőlazerőd elfoglalására lehetne
következtetni, ahogy az alsóhetényi erődben sem mutatható
ki. Mindenesetre a tác-margittelepi temetőkésőrómai sírjai
között több olyan kisebb csoport is megfigyelhető, amelyben
karddal megölt, vagy súlyosan sérült egyének nyugszanak.
80
Mivel a táci erőd védműveit nem építették át, lehetséges,
hogy kikerült a katonai kezelésből.
81
A fenékpusztai erődben a ságvárihoz hasonlóan esemé-
nyek játszódhattak le, ami után eltakarították a bomlásnak
indult emberi vázmaradványokat. A lemészárolt férfiak, nők
és gyermekek temetetlen maradványait a használaton kívüli
kenyérsütőkemencékbe helyezték el, továbbá az erődfalon
kívül is tártak fel tömegsírokat.
82
A mészárlás időpontja
sokáig bizonytalan és vitatott volt, mert a vázmaradványok
között nem került előjól keltezhetőlelet.
83
Straub Péter
a keleti gótok támadásával, majd visszatérésével indokolta a
pusztítást.
84
A gabonamaradványok és az emberi csontanyag
14
C kormeghatározása ezzel szemben azt mutatta, hogy a
pusztítás a 4. század vége előtt történhetett, és az okok között
leginkább a kvádok és a szarmaták 374. évi támadása
valószínűsíthető.
85
HORREUMOK A BELSŐERŐDÖKBEN ÉS
A TELEPÜLÉSEKEN
A ságvári épület méretadatai alapján az épített, kőbőlés
téglából falazott tárolók nagyobb kategóriájába sorolható.
Pannoniában többségében későcsászárkorban épült hor-
reumokat ismerünk (3. táblázat).
86
A limestáborokban
gabonaraktárként azonosított épületről alig van tudomá-
sunk. Az aquincumi legiotáborban azonban több olyan
épületmaradvány is előkerült, amelyet gabonaraktárként
határoztak meg. Horreumhoz tartoztak a legiotábor prae-
tenturájában a tábor kórházától északra, az északi
tribunusház keleti szomszédságában feltárt sávalapozású
falak. Ettől keletre egy másikat is azonosítottak, amely
pilléres alapozású volt.
87
A carnuntumi legiotáborban
nincsen olyan, akár hosszanti, akár pilléres falazat, amit
gabonaraktárral lehetne azonosítani. 2015-ben Brigetio
katonavárosában egy észak–déli irányú útszakasz mentén két
horreumot sikerült megfigyelni. Az egyik épület legalább 30
méter hosszú volt, déli fala mentén 5 külsőtámpillért
regisztráltak. Ezt az épületet a 4. században már valószínűleg
nem használták, mivel területén gyermektemetkezéseket
tártak fel. A másik horreum, amelynek mérete 11 311 m
volt, két építési periódust mutatott, a korábbi favázas épület
padlóját a kőbe való átépítése után hat pillér tartotta.
88
74
A padlón talált fegyverleletek (dárda-, lándzsa- és nyílhegyek, dárdanyelek,
sisak nyakszirtvédőlemeze, tőrhüvely borítólemeze, csizmacsat) arra
engednek következtetni, hogy a helyiségben 10–12 katona tartózkodhatott:
Nádorfi(2007) 173; Éry és Nádorfi(2009) 16.
75
A horreum átégett padlóján egy emberi váz felsőrésze feküdt felövezve
(két bronzveret és egy ezüstcsat), deréktájon egy arany Gratianus-verettel,
koponyája környékén pedig egy kard, ezüstveretek és egy nyílhegy feküdt:
Nádorfi(2007) 174.
76
Kardtól eredővágásokat, valamint ütő- és szúróeszköztől származó halált
okozó sérülést öt férfi, három nőés egy gyermek koponyáján, illetve
egyikük nyakcsigolyáján lehetett megfigyelni. További tizenhat esetben
ennek nyoma a hiányzó csontokon lehetett vagy lágyrészt ért: Éry és
Nádorfi(2009)18
.
77
Az 1. számú tömegsírban huszonöt egyén maradványait földelték el: Éry és
Nádorfi(2009)15–17.
78
Erre utalhat az is, hogy a leletanyagban különösebben értékes tárgyak
nincsenek: Éry és Nádorfi(2009) 17.
79
Az északi traktus L alakú termében gerendából készült, kis építmény nyo-
mait lehetett rögzíteni, a keleti oldal nagy teremében pedig egy utólagosan
kőből épített helyiség került elő: Nádorfi(2007) 177.
80
Tizenhat-tizenhét egyénről van szó, akik két-három kisebb csoportot
alkotnak a temetőn belül, amiből a szerzők ismétlődőharcokra vagy csa-
ládi sírcsoportok létezésére következtetnek: Éry (2001) 22, 25; Éry és
Nádorfi(2009) 19.
81
Tóth (2008).
82
Tóth (2002), az egykori Korona kávézó melletti szennyvízderítőtömegsírt
bolygatott meg (1995/1. objektum), illetve ennek közelében később egy
további tömegsír részletére is rábukkantak.
83
Sági Károly a mészárlást Avitus császár uralkodásának eseményeivel (455–
456) hozta kapcsolatba: Sági (1989) 294.
84
Straub (2002) 177–181.
85
Heinrich-Tamáska és Prohászka (2008) 149; Fóthi et al. (2009) 317–318.
86
A táblázatban feltüntetett egyes raktárak belsőterületének nagysága
kissé változhat, mert a közleményekben általában nem közlik, hogy az
épület külső(esetleg a támpillérrel együtt) vagy a belsőméretét adták
meg.
87
Miklós u. 24.: Külsőkerítő-ésbelsőkeresztfalai 119–158 cm vastagsá-
gúak, külsőtámpillérekkel. A belsőtérben két sorban elhelyezett pillérek
kerültek elő, amelyek a helyiség padlóját tartották, Budapest Műemlékei
II, 516; Szirmai (1984)44.Miklósu.20–28.: az épületet, amelynek a
padlóját nem pillérekre, hanem hosszanti falakra helyezték, eredetileg
kórháznak határozták meg, azonban a praetentura északi felében mind-
két, egymás mellett lévőépület horreum volt, ezek déli szomszédságában
állt a valetudinarium, ahonnan az orvosi kőemlékek is előkerültek: Nagy
(1942)362,528;Nagy(1975) 116; Petrikovits (1975) 178, 191. Kérdőés
Schweitzer (2010)28–29. ábra; részletesen: Németh (2011)47–48, 6a.
kép 1–3.
88
Bartus et al. (2015) 247.
Archaeologiai Értesít}
o17
Unauthenticated | Downloaded 11/04/24 06:16 PM UTC

3. táblázat. Pilléralapozású horreumok méretadatai Pannoniában
Table 3. Dimensions of pillar-based granaries in Pannonia
Lel}
ohely
Méret k 5küls}
o
b5bels}
o Alapterület Bels}
o pillér (db) Támpillér (db) Irodalom
Keszthely-
Fenékpuszta
k: 47,4 325,2 m
b: 47 323,8 m
falvastagság: 1,4 m
b: 1118,6 m
2
4 sor
8/sor
külső:
4/sarok
2/rövid oldal
5/hosszú oldal belső: nincs
Sági (1989) 285;
Heinrich-Tamáska és
Henker (2013)
Alsóhetény k: 53 318,5 m k: 1008,25 m
2
4 sor
10/sor
külső:
4/rövid oldal
10/hosszú oldal belső:nincs
Tóth (2009a,b) 49
Ságvár b: 54,5 318,65 m
falvastagság: 1,35 m
b: 1016,45 m
2
2 sor
10/sor
külső:
2/sarokpillér, 2/rövid oldal
10/hosszú oldal belső:
10/hosszú oldal
Tóth (2009a,b) 32–33
Pilismarót 27 333 m
b: 26,85 331,85 m
falvastagság: 1,15 m
b: 855 m
2
4 sor
6/sor
külső: nincs
belső: nincs
Finály (1907)51–53
Tokod k: 15,2 324,80/25,6 m
falvastagság: 0,85–0,90 m,
0,7–0,75 m
376,96 m
2
2 sor
5/sor
külső:
2/sarok
2/rövid oldal
5–6/hosszú oldal belső: nincs
Mócsy (1981)39–40
Savaria I 41 316 m
b: 40,1 315,1 m
falvastagság: 0,9 m
b: 604 m
2
2 sor
9/sor
külső: nincs
belső: nincs
Balázs et al. (2017)
Savaria II nincs adat
falvastagság: 1,1 m
nincs adat külső:
3/feltárt belső: nincs adat
Balázs et al. (2017)
Scarbantia ? 314 m nincs adat 3/feltárt nincs adat Gömöri (2003) 86;
Gömöri (2013) 221
Deutsch-kreutz 29,5 313 m 383 m
2
2 sor
8/sor
1
nincs Mauthner (2017)30
Sopianae I ? 325 m nincs adat 2 sor külső: nincs adat
belső: 1/feltárt
Fülep (1974)27–28,
Abb. 1, Abb. 45
Sopianae II nincs adat nincs adat 4 sor
7/sor
nincs adat Tóth (2010)
Siscia 21 3falvastagság: 1,2 m 4 sor
8/feltárt
külső:
6/rövid oldal
4 feltárt/hosszú oldal belső:
2 feltárt/rövid oldal
Loli
c(2003) 142–143
Sirmium
(30. lh.)
44 322 m falvastagság:
1,8 m
968 m
2
4 sor
6/sor
külső:
6/rövid oldal
9–10/hosszú oldal belső:
külsővel párban
Boskovi
c et al. (1974)
Fig. 4. Rizos (2013)
678–679; Popovi
c(2018)
320–321, Plan 2
Sirmium
(31. lh.)
85 333 m 2805 m
2
nincs nincs Popovi
c(2018)
320, Plan 1
Szabadbattyán 35 317 m 595 m
2
2 pillérsor van, pontosabb adat nélkül Nádorfi(2003); Nádorfi
(2007) 174
Baláca 24,3 313,4 m 326,96 m
2
2 pillérsor
(4 pillér)
(padozat)
nincs Palágyi (2002)
Bruckneudorf
(Parndorf)
56 326 m 1456 m
2
10–10 pillér a
hosszanti falak
mentén
2 oldalmenti és 2–2
sarokpillér
Thomas (1964) 186–188;
Saria (1966) 259–260
1
A pillérek a hosszanti falakhoz közel épültek, Mauthner (2017) Abb. 5.
18 Archaeologiai Értesít}
o
Unauthenticated | Downloaded 11/04/24 06:16 PM UTC

A gabonaraktárak két építészeti típusát az eltérőalaprajzi
sajátosságuk miatt célszerűsávalapozásúnak
89
és pillérala-
pozásúnak nevezni, az utóbbi tulajdonképpen egy szilárd
pontalapot jelent. A pilléres szerkezetűraktárakat két fő
alaprajzi típusban építették. Az egyiknél a két, a másiknál
négy vagy több pillérsoros alapozás van. A két pillérsoros
épületek hosszabbak, téglalap alakúak, a négy pillérsorosak
rövidebbek és szélesebbek. Pannoniában négy pillérsoros
raktárépület a limes-mentén a pilismaróti erődben, a
fenékpusztai és az alsóhetényi erődökben, Pécsen és Sir-
miumban kerültek elő. Germania területéről a kora Flavius-
kortól kezdve ismerünk kőpilléres alépítménnyel rendelkező
horreumot,
90
a középsőcsászárkor folyamán azonban a
sávalapozású, alacsony összefüggőfalszakaszokra terhelt
padozattal rendelkezőépítmények jobban elterjedtek.
91
A városi és katonai raktárak kőből épített masszív léte-
sítmények voltak, a kisebb raktárak esetében azonban
előfordult, hogy a külsőfalakat kőből emelték, de belül ácsolt
faszerkezettel rendelkeztek.
92
Ilyenek, vagy részben ilyenek
lehetnek a balácai
93
és a bruckneudorfi
94
villák nagyobb
méretű, téglalap alakú építményei, az utóbbi esetében
osztatlan belsőtérrel. A kisebb balácai horreumban
(XVI. épület) fa-kővegyes szerkezet figyelhetőmeg. A nyugati
és a keleti épületfallal párhuzamosan, a belsőfalsíkoktól
125–135 cm távolságra egy-egy árok jelentkezett, amelyekbe
gerendákat fektettek. Ezen kívül, a két ároktól szabályos
távolságra belsőkőpilléreket találtak, amelyek a gerendákkal
együtt a fapadozat alátámasztására szolgáltak.
95
A Rajna- és
Duna-menti katonai létesítmények horreumai alapján össze-
ségében az rajzolódik ki, hogy az alépítmény konstrukciója
kronológiai szempontból kevésbé volt meghatározó.
96
Amíg a (legio)táborokban a raktárak helye adott volt, a
villagazdaságokban a kerítőfalakon belül bárhol felépülhettek.
A városokban és a belsőerődökben a horreumok elhelyezése
némi szabályosságot mutat, ami a kapuhoz való helyzetükben
figyelhetőmeg.
97
Savariában mindkét horreumot a városfalon
kívül, a kapuk közelében építették. A városfalak a kiépített
városnak csak egy részét fogták közre, a városfalakon belül
valószínűleg nem volt alkalmas hely a nagy méretűraktárak
építésére. Az egyik a déli kapu és a Borostyánkő-út közelében
állt, a csak részletében ismert másikat a keleti városfalon kívül,
egy feltételezett kapu mellé építették.
98
Az alsóhetényi és
a fenékpusztai erődökben a gabonaraktárakat közvetlenül a
nyugati kapu mellett emelték fel, Alsóhetényben a másik nagy
raktárépület (V. épület) az északi kapu mellett volt. A ságvári
erőd raktárai az északi kapu körzetében épültek. A táci erőd
nyugati kapujának közelében, a bevezetőút mentén 75 méter
hosszú és 12 méter széles, déli oldalán külsőtámpilléres, az
út felé porticusos épület állt,
99
amit eleinte a tabernae meg-
jelöléssel illettek,
100
később testőrségi laktanyaként azonosí-
tottak.
101
Az épület azonban leginkább raktár lehetett.
Azoknál a raktáránál, ahol a raktártérben nincsenek
falazott pillérek, fa konstrukció tarthatta a padozatot és a
tetőszerkezetet. Ezeket az épületeket valószínűleg nem
tegulával fedték. A fa szerkezet aligha bírta volna megtartani
a súlyos cseréptetőt, amely, ha nem volt a teremben kellően
alátámasztva, szétnyomta volna a falakat. Lehetséges, hogy a
Savaria déli részén épült horreum, amelynek nincsenek
támpillérei, szintén nem tegulával, hanem fazsindellyel vagy
náddal volt fedve. Azt, hogy a villaépületek sem voltak
minden esetben égetett cseréppel borítva, a szabadbattyáni
villa pusztulása bizonyítja. A váratlanul érkezőtámadók az
épületeket felgyújtották, a tetőszerkezet az ott-tartózkodókra
zuhant. Ez leginkább akkor volt lehetséges, ha az épületek
gyúlékony anyaggal, zsindellyel vagy náddal voltak fedve.
102
Három pannoniai villagazdaság raktárát ismerjük.
A bruckneudorfi, balácai és a szabadbattyáni villák raktá-
raiban minden bizonnyal gabonát tároltak. Közülük a
89
A sávszerűen épített falakat a fürdőkben, hypocaustum-padló tartására is
alkalmazták, ha hitelesek a nemesvámos-balácai villagazdaság II. számú
fürdőépületében, a délkeleti 12. és a 13. helységekben talált falak: Laczkó és
Rhé (1912) 49; Thomas (1964) 89.
90
Hüfingen (Brigobannis, Gemania) auxiliáris castellum horreuma, amely-
nek három külsőoldalát kísérte oszlopokra ácsolt tetőszerkezet: Fingerlin
(1976) 305, Abb. 128.
91
Fuchs (2011) 27, további irodalommal.
92
A középsőcsászárkorból erre példa Niederbieber és Weissenburg hor-
reuma: Fuchs (2011) 28.
93
A horreum és a korábbi épület rétegsorait a középkori és újkori bolyga-
tások következtében nem minden esetben lehetett egyértelműen szétvá-
lasztani. Az épületen belül megfigyelt (XVI/14, XVI/16. szelvény, XVI/2.
kutatóárok) rövidebb kőfalszakaszok osztófalra, vagy egy-egy, az épület
nyugati és keleti fala melletti fülkére utalnak (Palágyi (2002) 17, 8. ábra
f, 10. ábra b).
94
A horreum külsőoldala mentén 1 m széles támpilléreket figyeltek meg,
belül, a hosszanti falak mentén mintegy 5 méteres távolságban négyzet
alakú kőtalapzatokat találtak, felsőlapjukon négyzet alakú mélyedésekkel
a felsőpadló fából készült támasztékai számára. Az épületben további
kőlábazatok nem kerültek elő: Saria (1966) 259, Abb. 5, Abb. 12.
95
Alaprajzához lásd Palágyi (2002)8,2.ábra,akőpillérek XVI/8: 25 325 cm,
30–33 cm magas; XVI/10: 25 340 cm, 41 cm magas; XVI/15; III/21:
44 350 cm: Palágyi (2002) 13, 21, 2. ábra, 25. ábra 3.
96
Johnson (1987) 168; illetve Fuchs (2011) 29.
97
Jördis Fuchs a későcsászárkori horreumokat az erődön belüli elhelyez-
kedésük és az erődfalhoz való kapcsolódásuk tekintetében három cso-
portba sorolja, rendszerében Keszthely-Fenékpuszta, Alsóhetény,
Ságvár, valamint Pilismarót horreumai egy csoportba (Typ B) kerültek,
amelyek nem közvetlenül az erődfalhoz csatlakoztak, hanem az erőd
területén belül, szabadon álltak: Fuchs (2011) 58.
98
Balázs et al. (2017) 79, 2. kép.
99
IV. számú épülethez: Kanozsay (1965)154;Fitz(1972)11;Fitz(2003)35.
APećmelletti Gradinában négy azonos formájú és méretűépületet tártak
fel, amelyeket egy nagy trapéz alakú udvar köré helyeztek el. Mindegyik
épület valójában egy nagy helyiségből állt, amelynek mérete –75 312 m –
megegyezik a táci épületével, 120 cm vastag külsőfalaikat pillérekkel erő-
sítették meg: Popović(2018)323–324.
100
Fitz (1972) 11, Fig. 5.
101
Az építmény alaprajza és építési periódusai világosan nem értelmezhetők.
Az alaprajz szerint az épület teljes hosszában középen 60 cm vastag fala-
zat futott, amely 3,5 méterenként 125 3142 cm-es pillérré szélesedik; ez a
fal sávalapozás is lehetett. Ezzel a pillérsorral az azonos távolságra épített
keresztirányú falak nem egyeztethetők–feltehetően átépítésről van szó.
102
Vitruvius írt a nád felhasználásáról: Tíz könyv az építészetről, VII, 3, 11.
Nádat biztosan használtak az építkezéseknél; a ságvári 4. épület vakola-
tában kötegben összekötött nádlenyomat került elő, ami a födém marad-
ványa lehetett.
Archaeologiai Értesít}
o19
Unauthenticated | Downloaded 11/04/24 06:16 PM UTC

bruckneudorfia legnagyobb horreum a tartományban
(3. táblázat),
103
azt azonban nem tudjuk biztosan, hogy a
villa kora vagy a későcsászárkori periódusában épült-e.
104
A horreum 7,5 m széles bejárata
105
hasonlít a 3. században
épült és a 4. században elpusztult balácai horreuméhoz,
amihez egy keskenyebb, de szintén pofafalakkal körülvett
bejárati építmény csatlakozott.
106
A táci település peristy-
liumos főépületének keleti részén egy korábbi, 2–3. századi,
külsőtámpilléres, 21,3 311 méteres osztatlan, jó minőségű
terrazzopadlós termet tártak fel, mély alapozású falakkal
(XXV. épület). A nyilvánvaló raktárépületet Fitz Jenőegy
előkerült Minerva szobortöredék alapján templomnak
nevezte.
107
Az épület alaprajza szerint „templom”nem
lehetett;
108
valószínűleg azonban ebben a raktárban nem
gabonát tartottak, mert ezt az ásatási megfigyelések
nem támasztják alá, és a jó minőségűterrazzopadlója is
ellentmond ennek.
A belsőerődökben feltárt horreumok és raktárépületek
kérdésköre szorosan kapcsolódik a későrómai közigazgatás
és a hadsereg szervezeti átalakulásának és ellátásának
témaköréhez.
109
Severus korára általánossá vált a termény
alapú beszolgáltatás intézménye, amit Diocletianus általános
adónemként intézményesített.
110
A naturáliákban szedett
adókat a tartományi raktárokba szállították, ennélfogva
kiemelt szerepet játszott, hogy ezek a létesítmények a szál-
lítmányozás szempontjából kedvezőterületen feküdjenek.
111
Valamennyi erődített központ a diagonális főútvonalak
mentén található.
112
Adunántúli–így a ságvári –raktárbázisként szolgáló
erődített települések szerepe összefügg az annona behajtásá-
nak és raktározásának szigorúbb végrehajtásával. Efthymios
Rizos a balkáni tartományok horreumairól írt össze-
foglalásában rámutatott arra, hogy a katonai ellátmány rak-
tározásába és kezelésébe nemcsak a katonai létesítményeket,
hanem a határtól távolabb esővárosokat is bevonták.
113
Érvelésében Vulcatius Rufus praefectus praetorio (347–352)
savariai horreumépítéseket elrendelőfeliratát is fel-
használta.
114
Az, hogy a városoknak a katonai ellátmány
raktározásában feladat jutott, lényeges tényezőadunántúli
belsőerődök létesítése és helyük kiválasztása szempontjából.
Valeriában –Brigetio és Aquincum mellett –két városi rangú
település bizonyítható: Sopianae, a tartomány polgári szék-
helye és Iovia. Sopianae csak a 3. század közepétőlvagyleg-
végétőlfejlődött várossá, amikor a polgári helytartó székhelye
lett.
115
Iovia jelentőségét a 4. századra elvesztette, miután
temetőjének sírköveit az alsóhetényi erőd falaiba építették
be.
116
Pannonia Primában, mint ahogy azt a feltárások bizo-
nyították, Mursella és Salla a későrómai korban nem őrizte
meg korábbi szerepkörét. Mogetiane és Volgum településéről
keveset tudunk.
117
A Dunántúlon a 4. századra alighanem
csak Savaria, Scarbantia és Sopianae voltak olyan erősgaz-
dasági háttérrel rendelkező,tehetős városok, amelyek képesek
voltak horreumok építésére.
118
A dunai határ jelentősszaka-
szát felügyelőValeriában azonban hiányoztak az olyan további
városok, amelyek horreum(ok) létesítését és irányítását intézni
tudták volna. Minden bizonnyal ez lehetett az egyik oka a
valeriai belsőerődépítési folyamatnak, amely katonai irány-
ítással és közmunkával az építkezéseket meg tudta valósítani.
Vulcatius Rufus praefectus praetorio Illyrici savariai felirata
minden bizonnyal annak az annona begyűjtését és elosztását
szervezőfolyamatnak eseményeként értelmezhető,amely
Valeria tartományban a logisztikai központokat életre hívta.
Összefoglalás
A hasonló alaprajzú valeriai erődöket a 4. századi katonai
logisztikai feladatok ellátására ott építették, ahol erre nem
voltak alkalmas városi települések. A ságvári erőd három
raktára közül az I. épület gabonatároló igazolhatóan hor-
reum volt, amelynek építési ideje egybeesik az erőd 4. század
második harmadára tehetőlétesítésével. A külsőtámpilléres
és belül két pillérsoros építmény vastag épülettörmelék-
rétegében a horreum 10–13 cm vastag terrazzopadlójának
töredékei kerültek elő, amelyek alján a fapadló lenyomata
látszik. A horreum szellőzőterét fapadlóval fedték, amelyre
terrazzót öntöttek. Ebben a gabonaszemek lenyomata árulta
el, hogy mit raktároztak az épületben. A horreum észak-
nyugati részén a rétegviszonyokból az épület pusztulását és
helyreállítását lehet megállapítani, ugyanis két égett réteg
között elföldelt emberi vázmaradványok és a tizenhat érem
keltezi az erőd–és benne a gabonatároló –pusztulását,
amely a 374. évi quad–szarmata betöréskor következhetett
be. Az ságvári, az alsóhetényi, a keszthely-fenékpusztai és a
táci erődben temetések jelzik a betörőszarmaták hosszabb
idejűjelenlétét a tartományban Az erődök ezt követőhely-
reállítása a védelmi képesség növelését jelentette (vastagabb
védműfalak és nagy kerek oldaltornyok). Miután a
103
Saria (1966) 259.
104
Balduin Saria a bruckneudorfivilla Tetrarchia-kori átépítésére keltezte:
Saria (1966) 260.
105
Saria (1966) 259.
106
Palágyi (2002) 7, 2. ábra
107
Fitz (1963) 143; Fitz (2003) 35.
108
Tóth (2008) 67.
109
A katonaság ellátásának rendszeréről: Simon (2019) 104–124.
110
José Remesal Rodríguez korábbi vélekedésével szemben, aki az annona
militaris rendszerét kora császárkori eredetig vezeti vissza (Remesal Rod-
ríguez (1986)95–108), az adónem Diocletianus kori bevezetésérőlésa
gabonaellátás szervezeti hátteréről további irodalommal: Simon (2019)
109–110, 631. lábjegyzet.
111
Az előnyös helyválasztást hangsúlyozandó Barkóczi László és Salamon
Ágnes azt is kiemeli, hogy olyan helyeken létesültek, melyek előzőleg
kivétel nélkül lakottak voltak, feltehetően egy villagazdaság állt a terüle-
tükön, Barkóczi és Salamon (1984) 168.
112
Fitz (1980)53–59.
113
Rizos (2013) 671–681. A horreumok 4. századi jelentőségéről: Borhy
(1996).
114
A feliratról: Nagy (2017).
115
Tóth és Kovaliczky (2014)83–86.
116
Mráv (2009).
117
Tóth (1986).
118
Tóth (2010).
20 Archaeologiai Értesít}
o
Unauthenticated | Downloaded 11/04/24 06:16 PM UTC

raktárépületeket általában hosszú ideig használták, gyakran
újították meg ezeket, ami esetenként funkcióváltást ered-
ményezett. Az épület, amely korábban magtárként szolgált,
később kamraként vagy szerszámtárolóként is működhetett a
továbbiakban. Hasonló funkcióváltás Ságvár horreuma ese-
tében is elképzelhető, mivel a szellőzőteret az épület leégése
után nem tisztították meg. A feltárások a horreum végső
pusztulásáról nem szolgáltak részletesebb információval, az
erőd létesítményeinek használata közvetlenül a római
hatalmi struktúrák összeomlása után azonban már nem
igazolható.
FORRÁSOK
Ammianus Marcellinus: Rerum gestarum. Rolf, J. C. (Ford.), Har-
vard University Press, London, 1935–1940.
Cato, Marcus Porcius: On Agriculture (De Agricultura), Vol. 283.
Loeb Classical Library, Hooper, W. D. és Ash, H. B. (Ford.),
Harvard University Press, Cambridge, MA, 1934.
Columella: On Agriculture (De Re Rustica), Vol. 361. Loeb Classical
Library, Ash, H. B. (Ford.), Harvard University Press, Camb-
ridge, MA, 1941.
Varro: De Lingua Latina (On the Latin Language), Vol. 333. Loeb
Classical Library, Kent, R. G. (Ford.), Harvard University Press,
Cambridge, MA, 1938.
Vitruvius: Tíz könyv az építészetről. Gulyás, D. (Ford.), Képzőmű-
vészeti Kiadóvállalat, Budapest, 1988.
IRODALOM
Alföldi, A. (1942). Aquincum a későrómai világban. In: Szendy, K.
(Szerk.), Budapest története 1. Budapest az ókorban. Királyi
Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest 1942, 670–746.
Balázs, P., Bíró, Sz., Csapláros, A., Hódi, A. és Sosztarits, O. (2017).
Horreumok és a gabonafeldolgozás emlékei Savariából (Horrea
und Denkmäler der Getreideverarbeitung in Savaria).
Archaeologiai Értesítő,142: 75–111. https://doi.org/10.1556/
0208.2017.142.3.
Barkóczi, L. (1994). Beiträge zur Geschichte der Provinz Valeria im
IV–VI. Jh. Specimina Nova, 105–110.
Barkóczi, L. és Salamon, Á. (1984). Tendenzen der strukturellen
und organisatorischen Änderungen pannonischer Siedlungen
im 5. Jahrhundert. Alba Regia, 21: 47–187.
Bartus, D., Borhy, L. és Számadó, E. (2015). Short report on the
excavations in Brigetio 2015. Dissertationes Archaeologicae, 3.3:
245–262. https://doi.org/10.17204/dissarch.2015.245.
Black, E. W. (1981). An Additional Classification of Granaries in
Roman Britain. Britannia, 12: 163–165. https://doi.org/10.2307/
526247.
Borhy, L. (1996). Non castra sed horrea…Zur Bestimmung einer
der Funktionen spätrömischer Binnenfestungen. Bayerische
Vorgeschichtsblätter, 61: 207–224.
Bosković, D., Duval, N., Gros, P. és Popović, V. (1974). Recherches
archéologiques à Sirmium. Campagne Franco-Yougoslave de
1973. Mélanges de l’École Française de Rome. Antiquité, 86:
597–656. https://doi.org/10.3406/mefr.1974.973.
Sz. Burger, A. (1966). The Late Roman Cemetery at Ságvár. Acta
Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 18: 99–224.
Erdélyi, I. (1981). Keszthely-Fenékpuszta. Az 1980. év régészeti
kutatásai. Régészeti Füzetek, I(34): 35–36.
Éry, K. (2001). A short anthropological description on a Late
Roman Period population at Herculia (Tác-Margittelep). Alba
Regia, 30: 21–35.
Éry, K. és Nádorfi, G. (2009). Későrómai kori tömegsír Szabad-
battyán határában. Alba Regia, 38: 15–19.
Fernández Ochoa, C., Gil Sendino, F., Salido Domínguez, J. és
Zarzalejos Prieto, M. (2016). A Multidisciplinary Study on
Grain Storage. Latomus, 75(2): 457–476.
Finály, G. (1907). Castra ad Herculem. Archaeologiai Értesítő,27:
45–57.
Fingerlin, G. (1976). Kastell und Bad (Hüfingen). In: Filtzinger, P.,
Planck, D. és Cämmerer, B. (Szerk.), Die Römer in Baden-
Württemberg. Konrad Theiss Verlag, Stuttgart.
Fitz, J. (1963). Gorsium. Második jelentés a táci római település
feltárásáról 1960 (Gorsium. Zweiter Bericht über die Ausgra-
bungen in der römischen Siedlung bei Tác, 1960). Alba Regia,
2–3: 141–158.
Fitz, J. (1972). The Excavations in Gorsium. Acta Archaeologica
Academiae Scientiarum Hungaricae, 24: 3–52.
Fitz, J. (1980). Die Innenbefestigungen der Provinz Valeria. Alba
Regia, 18: 53–59.
Fitz, J. (1987). Forschungen Gorsium in den Jahren 1983/84. Alba
Regia, 23: 179–187.
Fitz, J. (2003). Gosium –Herculia. Szent István Király Múzeum,
Székesfehérvár.
Fóthi, E., Heinrich-Tamáska, O., Müller, R. és Perémi, Á. (2009).
Möglichkeiten und Grenzen der Radiokarbonanalyse zur
Datierung der Keszthely-Kultur. In: Heinrich-Tamaska, O.,
Krohn, N. és Ristow, S. (Szerk.), Dunkle Jahrhunderte in Mit-
teleuropa? Tagungsbeiträge der Arbeitsgemeinschaft Spätantike
und Frühmittelalter. Vol. 1. Studien zu Spätantike und Früh-
mittelalter, Verlag Dr. Kova
c, Hamburg.
Fuchs, J. (2011). Spätantike militärische horrea an Rhein und
Donau. Eine Untersuchung der römischen Militäranlagen in den
Provinzen Maxima Sequanorum, Raetia I, Raetia II, Noricum
Ripense und Valeria. Diplomarbeit, Universität Wien, Wien.
Fülep, F. (1974). Neuere Ausgrabungen in der Römerstadt Sopianae
(Pécs). Vol. II.16. Régészeti Füzetek, Magyar Nemzeti Múzeum,
Budapest.
Gentry, P. A. (1976). Roman Military Stone-built Granaries in
Britain. Vol. 32. British Archaeological Reports, British
Archaeological Reports Oxford Ltd, Oxford. https://doi.org/10.
30861/9780904531459.
Gömöri, J. (2003). Scarbantia. In: 
Sa
sel Kos, M. és Scherrer, P.
(Szerk.), The Autonomous Towns of Noricum and Pannonia. Die
autonomen Städte in Noricum und Pannonien. Vol. 1. Pannonia.
Vol. 41. Situla, Narodni muzej Slovenije, Ljubljana, 81–92.
Gömöri, J. (2013). Scarbantia maradványai a soproni Főtéren és
körzetében. Régészeti kutatások 1971 és 2003 között. In:
Szentesi, E., Mentényi, K. és Simon, A. (Szerk.), Kőkövön.
Dávid Ferenc 73. születésnapjára (Stein auf Stein. Festschrift für
Ferenc Dávid I.). Vince Kiadó, Budapest, 213–224.
Heinrich-Tamáska, O. (2014). Research perspectives on landscape
archaeology at the western end of Lake Balaton in the first
Archaeologiai Értesít}
o21
Unauthenticated | Downloaded 11/04/24 06:16 PM UTC

millenium AD. In: Heinrich-Tamaska, O. és Straub, P. (Szerk.),
Mensh, Siedlung und Landschaft im Wechsel der Jahrtausende
am Balaton –People, Settlement and Landscape On the Lake
Balaton over the Millennia, Vol. 4. Castellum Pannonicum
Pelsonense, Verlag Marie Leidorf, Budapest, Leipzig, Keszthely
és Rahden/Westf., 403–428.
Heinrich-Tamáska, O. és Henker, J. (2013). Befunde und ausge-
wählte Funde aus den Ausgrabungen in Keszthely-Fenékpuszta
bis 2002. In: Heinrich-Tamáska, O. (Szerk.), Keszthely-Fenék-
puszta: Katalog der Befunde und ausgewählter Funde sowie neue
Forschungsergebnisse, Vol. 3. Castellum Pannonicum Pelso-
nense. Verlag Marie Leidorf, Budapest, Leipzig, Keszthely és
Rahden/Westf., 25–396.
Heinrich-Tamáska, O. és Prohászka, P. (2008). Pannonien zwi-
schen Spätantike und Attilazeit am Beispiel von Tokod und
Keszthely-Fenékpuszta. In: Koch, A. (Szerk.), Hunnen zwischen
Asien und Europa. Aktuelle Forschungen zur Archäologie und
Kulturen der Hunnen. Beiträge der internationalen Fachtagung
im Historischen Museum der Pfalz Speyer, Vol. 50. Beiträge zur
Ur- und Frühgeschichte Mitteleuropas, Beier & Beran Fachli-
teratur, Langenweißbach, 143–156.
Heinrich-Tamáska, O., Müller, R. és Straub, P. (2012). A fenék-
pusztai római erőd évszázadai. Zala Megyei Múzeumok Igaz-
gatósága, Zalaegerszeg.
Jeremić, M. (1988). Castellum aquae anticke Medijane. Starinar, 39:
61–84.
Johnson, A. (1987). Römische Kastelle des 1. und 2. Jahrhunderts n.
Chr. in Britannien und den germanischen Provinzen des
Römerreiches. Philipp von Zabern, Mainz am Rhein.
Junkelmann, M. (1997). Panis Militaris. Die Ernährung des römi-
schen Soldaten oder der Grundstoff der Macht. Vol. 75. Kul-
turgeschichte der Antiken Welt, Philipp von Zabern, Mainz am
Rhein.
Kanozsay, M. (1965). A IV. épület feltárása (Freilegung der
Gebäude IV.). Alba Regia, 6–7: 154–155, 162.
Kérdő, K. és Schweitzer, F. (Szerk.) (2010). Aquincum. Ókori táj –
ókori város. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest.
Kocsis,L.(2003).Anewlateroman helmet from Hetény in the
Hungarian National Museum. In: Szabó, Á. és Tóth, E. (Szerk.),
Pannonica provincialia et archaeologica, Studia sollemnia aucto-
rum Hungarorum Eugenio Fitz octogenario dedicata, Vol. 1. Libelli
Archaeologici, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 521–552.
Kovács, P. (2019). Pannonia története a későrómai korban (Kr. u.
284–395). Pytheas Könyvmanufaktúra, Budapest.
Kuzsinszky, B. (1920). A Balaton környékének archaeologiája.
Lelőhelyek és leletek. M. Földrajzi Társaság Balaton-bizottsága,
Budapest.
Lackó, D. és Rhé, Gy. (1912). Baláca. A magyar orvosok és termé-
szetvizsgálók 1911. aug. 25–29. Veszprémben tartandó XXXVI.
országos vándorgyűlése tiszteletére.EgyházmegyeiKönyvnyomda,
Báró Hornig Károly, Veszprémi Püspök kiadása, Veszprém.
Lolić, T. (2003). „Colonia Flavia Siscia”. In: 
Sa
sel Kos, M. és
Scherrer, P. (Szerk.), The Autonomous Towns of Noricum and
Pannonia –Die autonomen Städte in Noricum und Pannonien,
Vol. 1. Pannonia, Vol. 41. Situla, Narodni Muzej Slovenia,
Ljubljana, 131–151.
Mauthner, F. (2017). Horrea in der archäologischen Prospektion.
Römisches Österreich, 40: 27–33.
Miklósity Szőke, M. (2011). Ságvár, Belsőerőd. In: Kisfaludi, J.
(Szerk.), Régészeti kutatások Magyarországon 2010 –Archaeo-
logical Investigations in Hungary 2010. Budapest, 338–339.
Mócsy, A. (1973). Pannonia-Forschung 1969–1972. Acta Archaeo-
logica Academiae Scientiarum Hungaricae, 25: 375–403.
Mócsy, A. (1974a). Pannonia a késői császárkorban, Vol. 4. Apolló
Könyvtár, Akadémiai Kiadó, Budapest.
Mócsy, A. (1974b). Pannonia and upper Moesia. A history of the
middle Danube provices of the Roman empire. History of the
provinces of the Roman empire. Routledge & K. Paul, London.
Mócsy, A. (1981). Die spätrömische Festung und das Gräberfeld von
Tokod. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Morris, P. (1979). Agricultural Buildings in Roman Britain, Vol. 70.
British Archaeological Reports, British Archaeological Reports
Oxford Ltd, Oxford. https://doi.org/10.30861/9780860540656.
Mráv, Zs. (2003). Archäologische Forschungen 2000–2001 in Gebiet
der spätrömischen Festung von Göd-Bócsaújtelep (Vorbericht).
Communicationes Archaeologicae Hungariae, 83–114.
Mráv, Zs. (2009). Az alsóhetényi szpóliák. In: Tóth, E. (Szerk.),
Studia Valeriana. Az alsóhetényi és ságvári későrómai erődök
kutatásának eredményei, Vol. 8. Helytörténeti Sorozat, Dom-
bóvári VárosszépítőEgyesület, Dombóvár, 243–281.
Müller, R. (1979). A keszthely-fenékpusztai erőd északi kapujának
feltárása 1971-ben. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei,
14: 123–156.
Nádorfi, G. (2003). Szabadbattyán, Péterbánkút-dűlő. In: Kisfaludi, J.
(Szerk.), Régészeti kutatások Magyarországon 2001 –Archaeolo-
gical Investigations in Hungary 2001. Kulturális Örökségvédelmi
Hivatal és Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 215–216.
Nádorfi, G. (2007). Előzetes jelentés a szabadbattyáni későrómai
kori épület feltárásáról. Alba Regia, 36: 171–178.
Nagy, L. (1942). Topográfia, Családi és társadalmi élet. In: Szendy, K.
(Szerk.), Budapest Története I. Budapest az ókorban.Királyi
Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 353–385, 525–378.
Nagy, T. (1975). Római kor. Budapest története I. Akadémiai Kiadó,
Budapest, 83–184.
Nagy, T. (2017). Savaria IV. századi történetének kérdései.
Archaeologiai Értesítő, 142: 99–105.
Németh, M. (2011). Nagy Tibor és az aquincumi táborkutatás
(Tibor Nagy and the excavation of the legion’s camp in
Aquincum). Budapest Régiségei, 44: 45–57.
Opriș,I.C.ésRațiu, A. (2017). CAPIDAVA II. Building C1 –
Contributions to the history of annona militaris in the 6th
century Cluj-Napoca. Roman Frontiers in Romania, Mega
Publishing House, Cluj-Napoca.
Ota, R., Lascu, I. és Bounegru, G. (2017). A horreum found at
B˘
ac˘
aint
¸i-Obreje (S
¸ibot parish, Alba county). Terra Sebus. Acta
Musei Sabesiensis, 9: 91–106.
K. Palágyi, S. (2002). Előzetes jelentés a balácai római villagazdaság
XVI. épületének feltárásáról. Balácai Közlemények, 7: 7–44.
Petrović, P. (1994). Mediana residence of Roman Emperors. Beograd.
Petculescu, L. (1987). Roman Military Granaries in Dacia. Saalburg
Jahrbuch, 43: 66–76.
Petković, S. és Ilijić, B. (2013). Votive Altar of Lucius Petronius
Timachus. Strarinar, 63: 53–71. https://doi.org/10.2298/
STA1363053P.
Petrikovits von, H. (1975). Die Innenbauten römischer Legionslager
während der Prinzipatszeit. Vol. 56. Abhandlungen der
22 Archaeologiai Értesít}
o
Unauthenticated | Downloaded 11/04/24 06:16 PM UTC

Rheinisch-Westfälischen Akademie der Wissenschaften, VS
Verlag für Sozialwissenschaften Wiesbaden, Opladen. https://
doi.org/10.1007/978-3-663-20486-2.
Popović, B. (2018). Architectural features of roman horrea in the
Area of modern-day Serbia. In: Golubović, S. és Mrdić,N.
(Szerk.), Vivere Militare Est. From Populus to Emperors - Living
on the Frontier, Vol. 68.2. Institute Archaeology Monographies,
Belgrade, 311–350.
Radivojević, A. (2003). Examples of some late antique building
techniques, applied on the horreum from mediana. In:
Huerta, S. (Szerk.), Proceedings of the First International
Congress on Construction History, Madrid, 20th–24th January
2003. Instituto Juan de Herrera, Madrid, 1691–1697.
Radnóti, A. (1939). Római kutatások Ságváron. Előzetes beszámoló.
Archaeologiai Értesítő, 52: 148–164.
Remesal Rodríguez, J. (1986). La Annona Militaris y la exportación
de aceite bético a Germania. Con un corpus de selos de ánforas
Dressel 20 hallados en Nimega, Colonia, Mainz, Saalburg, Zug-
mantel y Nida. Universidad Complutense de Madrid, Madrid.
Rickmann, G. (1971). Roman Granaries and Store Buildings.
Cambridge University Press, Cambridge.
Rizos, E. (2013). Centres of the late Roman military supply network
in the Balkans: A survey of horrea. Jahrbuch des Römisch-
Germanischen Zentralmuseums Mainz, 60: 659–696.
Sági, K. (1989). Adatok a fenékpusztai erőd történetéhez (Über die
Geschichte der Festung in Fenékpuszta). A tapolcai Városi
Múzeum közleményei, 1: 261–317.
Salido Domínguez, J. (2011). Horrea Militaria. El aprovisiona-
miento de grano al ejército en el occidente del imperio romano.
Vol. 14. Anejos de Gladius, Consejo Superior de Investigaciones
Científicas, Ediciones Polifemo, Madrid.
Salido Domínguez, J. (2019). Is It Possible to Quantify the Roman
Agrarian Economy? In Favour of Quantitative Scepticism. In:
Martin, S. (Szerk.), Rural Granaries in Northern Gaul (Sixth
Century BCE –Fourth Century CE). From Archaeology to
Economic History, Vol. 8. Radboud Studies in Humanities, Brill,
Leiden, 23–32. https://doi.org/10.1163/9789004389045_004.
Saria, B. (1966). Der Römische Herrensitz bei Parndorf und seine
Deutung. Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland, 35:
252–271.
Schilling, L. (2011). Bestattungen und Gräberfelder von der Spätantike
bis zum Frühmittelalter in und um die spätrömische Befestigung
von Tác/Gorsium (4.-8. Jh.). In: Heinrich-Tamáska, O.
(Szerk.), Keszthely-Fenékpuszta im Kontext spätantiker Kontinui-
tätsforschung zwischen Noricum und Moesia, Vol. 2. Castellum
Pannonicum Pelsonense. VML Verlag Marie Leidorf, Budapest,
Leipzig, Keszthely és Rahden/Westf., 381–396, 710.
Schmidt, W. (2000). Spätantike Gräberfelder in den Nordprovinzen
des Römischen Reiches und das Aufkommen christlichen
Bestattungsbrauchtums. Tricciana (Ságvár) in der Provinz
Valeria. Saalburg Jahrbuch, 50: 213–441.
Serlegi, G. (2007). A balatonkeresztúri „vízmérce.”Környezetrégészeti
információk a Balaton déli partjának római kori történetéhez
[The „water gauge”of Balatonkeresztúr. Environmental Archaeo-
logical Data on the Roman Period History of the Southern Shore
of Lake Balaton]. In: Bíró, Sz. (Szerk.), FiRKáK I. Fiatal Római
Koros Kutatók I. Konferenciakötete,RómerFlórisMűvészeti és
Történeti Múzeum, Győr, 297–317.
Serlegi, G. (2009). The Waterlogged Century. In: Bíró, Sz. (Szerk.),
Ex Officina…Studia in honorem Dénes Gabler. Emlékkönyv
Gabler Dénes 70. születésnapjára, Mursella Régészeti Egyesület,
Győr, 501–514.
Simon, B. (2019). Aquincum és Brigetio mezőgazdasági hátországa és a
katonaság ellátásának lokális rendszere (The agricultural hinterland
of Aquincum and Brigetio and the local system of the army supply).
Doktori disszertáció, ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem,
Budapest. https://edit.elte.hu/xmlui/handle/10831/50350.
Soproni, S. (1974). Die spätrömische Festung von Iovia. In:
Pippidi, D. M. (Szerk.), Actes du IX
e
Congreès International
d’études sur les frontieères romaines Mamaïa, 6–13 septembre
1972, Böhlau Verlag, Bucures
¸ti és Köln, 181–191.
Soproni, S. (1975). Előzetes jelentés az alsóhetényi későrómai erőd
feltárásáról (Vorläufiger Bericht über die Ausgrabungen der
spätrömischen Festung von Alsóhetény [Iovia]). Somogyi
Múzeumok Közleményei, 2: 173–182.
Soproni, S. (1978). Der spätrömische Limes zwischen Esztergom und
Szentendre. Das Verteidigungssystem der Provinz Valeria im 4.
Jahrhundert. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Straub, P. (2002). 5. századi tömegsírok Keszthely-Fenékpusztán
(Massengraber aus dem 5. Jahrhundert in Keszthely-Fenék-
puszta). A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve –Studia Archaeo-
logica, 8: 177–196.
Sümegi, P., Bodor, E., Juhász, I., Hunyadfalvi, Z., Herbrich, K.,
Molnár, G. és Tímár, G. (2007). A Balaton déli partján feltárt
régészeti lelőhelyek környezettörténeti feldolgozása. In:
Belényesy, K., Honti, Sz. és Kiss, V. (Szerk.), Gördülőidő.
Régészeti feltárások az M7-es autópálya Somogy megyei szaka-
szán Zamárdi és Ordacsehi között (Rolling Time. Excavations on
the M7 Motorway in County Somogy between Zamárdi and
Ordacsehi), Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága és MTA,
Kaposvár és Budapest, 241–253.
Szabó, Á. (2018) „Questiones Valerianae”: A belsővaleriai katonai
objektumok szervezési kérdései, az erődök szpólia-adatai és az
újabb környei kutatások. Libelli Archaeologici –Seria Nova,
Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest.
Szilárd, J. (1967). Külső-Somogy kialakulása és felszínalaktana, Vol.
7. Földrajzi Tanulmányok, Akadémiai Kiadó, Budapest.
Szirmai, K. (1984). Budapest III. Miklós tér. Régészeti Füzetek,
I(37): 44.
B. Thomas, E. (1964). Römische Villen in Pannonien. Akadémiai
Kiadó, Budapest.
Tóth, E. (1975). A későrómai belsőpannóniai erődök kérdéséhez
(Előzetes jelentés az 1971–1974. évi ságvári ásatásokról).
Somogyi Múzeumok Közleményei, 2: 184–189.
Tóth, E. (1978). Ságvár. Régészeti Füzetek, 31: 54–55.
Tóth, E. (1979). Ságvár. Régészeti Füzetek, 32: 53.
Tóth, E. (1985). Zur Chronologie der militärischen Bautätigkeiten
des 4. Jh. in Pannonien. Mitteilungen des Archäologischen Insti-
tuts der Ungarischen Akademie de Wissenschaften, 14: 121–136.
Tóth, E. (1986). Zur Urbanisierung Pannoniens: Municipium
Volgum. Folia Archaeologica, 37: 163–181.
Tóth, E. (1988). Az alsóhetényi 4. századi erőd és temetőkutatása,
1981–1986. Eredmények és vitás kérdések (Vorbericht über die
Ausgrabung der Festung und des Gräberfeldes von Alsóhetény
1981–1986. Ergebnisse und umstrittene Fragen). Archaeologiai
Értesítő, 114: 54–55, 59–60.
Archaeologiai Értesít}
o23
Unauthenticated | Downloaded 11/04/24 06:16 PM UTC

Tóth, E. (1989). Die römische Festung von Iovia und ihr Gräber-
feld. Antike Welt, 20: 31–39.
Tóth, E. (1990). A 4–8. századi pannoniai kereszténység forrásairól
és a leletek forrásértékéről (On the Sources of Pannonian
Christianity in the 4th–8th Century and on the Source value of
the Findings). Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 2: 17–33.
Tóth, E. (1995). Ókeresztény ládikaveretek Ságvárról (Altchristliche
Kästchenbeschläge aus Ságvár). Folia Archaeologica, 44: 107–149.
Tóth, E. (2000). A környei 4. századi római erődről(Überdierömi-
sche Befestigung aus dem 4. Jahrhundert in Környe). Komárom-
Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei, 7: 295–319.
Tóth, G. (2002). A keszthely-fenékpusztai 5. századi tömegsírok
embertani anyaga (Das Anthropologische Material der Mas-
sengraber von Keszthely-Fenékpuszta aus dem 5. Jahrhundert).
A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve –Studia Archaeologica, 8:
201–208.
Tóth, E. (2008). Gorsium? –Herculia? In: Kovács, P. és Szabó, Á.
(Szerk.), Studia Epigraphica Pannonica. Észak-Kelet Pannonia.
Előszó változatok, kommentárok, olvasatok a CIL III2 3 kötet-
hez, Vol. I.1. Verano Nyomda, Budapest, 61–101.
Tóth, E. (2009a). Studia Valeriana. Az alsóhetényi és ságvári késő
római erődök kutatásának eredményei, Vol. 8. Helytörténeti
Sorozat, Dombóvári VárosszépítőEgyesület, Dombóvár.
Tóth, E. (2009b). Die spätrömische Militärarchitektur in Transda-
nubien, Archaeologiai Értesítő,134: 31–61. https://doi.org/10.
1556/ArchErt.134.2009.3.
Tóth, Zs. (2010). Adatok Pécs római kori történetéhez. Összefoglaló
a Rákóczi út –Jókai utca saroktelken végzett 2008–2009. évi
régészeti feltárásáról. Ókor, 9(3): 102–109.
Tóth, E. (2016). Különleges oszlopfők Szombathelyről. In:
Kovács, L., Révész, L. és Bollók, Á. (Szerk.), Népek és kultúrák a
Kárpát-medencében. Tanulmányok Mesterházy Károly tisztele-
tére, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 809–821.
Tóth, E. (2022). Zu den Hauptgebäuden der spätantiken Befesti-
gungen von Ságvár, Alsóheténypuszta und Tác. In:
Heinrich-Tamáska, O. (Szerk.), Castra et Villae in der Spät-
antike: Fallbeispiele von Pannonien bis zum Meer. VML Verlag
Marie Leidorf, Leipzig, Budapest, Keszthely és Rahden/Westf.,
37–53.
Tóth, E. és Horváth, F. (2019). Kutatások Ságvár későrómai
erődjében. Az 1971–1979. évi feltárások régészeti anyagának
feldolgozása. Magyar Régészet Online Magazin,}
Osz: 1–8.
Tóth, Zs. és Kovaliczky, G. (2014). Pécs római kori településtörté-
netének vázlata. Ókor, 13(1): 80–91.
Virág, Á. (2005). A Sió és a Balaton közös története (1055–2005).
Közlekedési Dokumentációs Kft., Budapest.
Visy, Zs. (2018). A pannoniai későrómai belsőerődök (Late
Roman ‘Inner Forts’of Pannonia). Archaeologiai Értesítő,143:
233–246. https://doi.org/10.1556/0208.2018.143.12.
Werner, J. (1969). Der Lorenzberg bei Epfach. Die spätrömischen u.
frühmittelalterlichen Anlagen, Vol. 8. Münchner Beiträge zur
Vor- und Frühgeschichte, C. H. Beck Verlag, München.
24 Archaeologiai Értesít}
o
Unauthenticated | Downloaded 11/04/24 06:16 PM UTC

The Granary of the Late Roman Fortress at Ságvár: Building I
Endre Tóth –Friderika Horváth
When the over two decades long excavation of the fortresses
of Ságvár and Alsóhetény began, the goal of the research was
basically to examine the ground plan, construction time and
periods of the fortresses, as well as their purpose.
In Ságvár the excavation was significantly limited by the
built-up area and the high level of groundwater. The
defensive works could be uncovered in the courtyards and
gardens of residential buildings in the settlement, and the
area suitable for excavation was provided by the plots of
the northern row of houses in PetőfiSándor Street. The
research method was adapted to the conditions, and the test
trenches were marked out based on the possible floor plan of
the buildings. In the 1970s, the dimensions of the defenses
and the fortified building complex has been determined.
Inside, in addition to the granary (horreum), two warehouse
buildings and a villa-type building, as well as smaller, single-
room buildings, a significant residential building with
several periods could be excavated, however the former floor
levels have been destroyed almost everywhere. In 2009, the
rescue excavation related to the canalization work in the
settlement supplemented our knowledge about the topog-
raphy and history of the fortress at several points.
The topography of the fortress is determined by the
geomorphology of Kelet-Külső-Somogy landscape, which is
characterized by series of hill ridges and the V-shaped bend
of the Jaba stream. The fort was situated on a surface sloping
from west to east and south-southeast with a difference in
level of 10 m. Due to the high ground water, the warehouses
were installed in the western part of the fortress. The three
stone warehouses stood west of the road connecting the
north and south gates of the fort, near the northern fort gate.
Warehouse I, which functioned as a granary, was situated in
the westernmost part, and Warehouse II stood parallel to it,
while Warehouse III was situated in the northern forecourt
of these, in a transverse direction.
Despite the fact that its side walls, together with the
buttresses, were removed down to the base of the walls
almost everywhere in the modern period, not even the
openings of the ventilation space could be observed,
the foundation of the outer wall was also preserved only
in the northwestern part (150 cm), considering the chro-
nology, the granary is the building of the fortress that yielded
the most results. A relatively large number of coins are
known from the building in a dating position, and this is
nearly the only place where a closed late Roman stratum
with chronologically determinable finds was found.
Based on the dimensions of the NNE–SSW-oriented
granary, it can be classified in the larger category of stone
and brick masonry crop storage facilities. The exterior
dimensions of the horreum were 56 321.65 m, and the
interior dimensions were 54.5 318.65 m. The southern
closing wall could not be explored, but the length of the
building could be estimated based on the typical building
proportions and internal pillar distances.
There was hardly any debris outside the building, while
inside the granary there was a thick layer, which suggests
that the debris fell in the ventilation space after the dest-
ruction of the building. In the 70–80 cm thick debris layer,
iron nails and some agricultural tools were also preserved in
good condition.
External and internal buttresses were densely located
along the main walls. A U-shaped extension, 425 cm wide,
was connected to the eastern main wall of the building,
which bounded the covered loading area. In the interior of
the building, ten pillars with pier foundations could be
reconstructed in two longitudinal rows, which were not built
in line with the external supports.
In Pannonia, granaries built mostly in the Late Imperial
Period are known, the two architectural types of which
should be called strip-founded and pillar-based due to their
different floor plan characteristics. Warehouses with a pillar
structure were built in two main floor plan types. One has a
foundation with two rows of pillars, the other four or more.
The buildings with two rows of pillars are longer and rec-
tangular, and the buildings with four rows of pillars are
shorter and wider.
The raised floor of the granary was made of 10–13 cm
thick terrazzo, the substructure of which consisted of plank-
covered beams laid on pillars (Fig. 7). The beams were hung
on the two rows of pillars. From the excavation experience,
it was possible to infer the existence of a ventilation space
under the floor, and from the grain impressions in the ter-
razzo, the storage of cereals. At the other two warehouses
(buildings II, III), no direct evidence of grain storage could
be observed, but the stone pillars indicate a raised floor in
these as well (Fig. 2). The technical design of the pillars of
the horreum in Ságvár –blocks carved from red sandstone
placed on top of each other, sitting on a pier foundation
made of natural stone masonry –cannot be considered a
unique architectural solution. A 15 315 cm, 10 cm deep,
regular, rectangular recess was carved into the upper
sandstone block (Fig. 5), which formed the nests of the
wooden columns supporting the roof structure of the gra-
nary (Scarbantia, Bruckneudorf-Parndorf).
During the excavation of the building, forty-five coins
were found, two-thirds of which date from the period of the
Valentinian dynasty. The sixteen coins were found in a closed
layer, between two burned layers, while another eleven coins
came to light at the level of the ventilation space, at the
bottom of the debris layer. The latter could have got here even
during the final destruction of the fortress (Table 2).
The grain warehouse was probably built during the
late Constantine the Great-Constantius II period, that is
the initial period of the fortress. Separation of the two
Archaeologiai Értesít}
o25
Unauthenticated | Downloaded 11/04/24 06:16 PM UTC

construction periods was generally not possible in the case of
the internal buildings, but the second period could be
detected in the case of the grain storehouse. In the NW part
of the granary, traces indicating the partial destruction and
restoration of the building could be observed. The red-burnt
floor level and the remains of human skeletons lying inside
prove that the building burned down (Fig. 8). Among the
determinable coins unearthed in the two burned layers, two
can be associated with the Constantine dynasty, and twelve
are connected to the periods of Valens and Valentinian.
The destruction of the building may have been caused by the
Quad–Sarmatian invasion of 374. Human skeletal remains
scattered in pits were also found in other places on the
territory of the fort. Based on the decaying corpses, the dead
were only removed months later when the fort was recap-
tured. Burials in the fortresses of Ságvár, Alsóhetény, Keszt-
hely-Fenékpuszta and Tác indicate the long-term presence
of invading Sarmatians in the province.
The warehouses were generally used for a long time and
were often renovated to adapt to the possibly changing or
divided storage functions. The building that previously ser-
ved as a granary could later be used as a pantry or tool
storage. Such a change of function is also conceivable in the
case of Ságvár’shorreum, since its ventilation space was not
cleaned after the burning of the building.
The issue of the granaries and storage buildings exca-
vated in the inner fortresses is closely related to the topic of
the organizational transformation and supply of the late
Roman public administration and the army. The construc-
tion of the forts was certainly connected with the stricter
enforcement of the collection and storage of the annona.In
this activity, not only military installations were involved,
but also cities further from the border. Valerian fortresses
with a similar floor plan were built to fulfill military logistical
tasks in the fourth century where there were no urban
settlements suitable for this purpose.
Open Access statement. This is an open-access article distributed under the terms of the Creative Commons Attribution 4.0 International License (https://
creativecommons.org/licenses/by/4.0/), which permits unrestricted use, distribution, and reproduction in any medium, provided the original author and source are
credited, a link to the CC License is provided, and changes –if any –are indicated. (SID_1)
26 Archaeologiai Értesít}
o
Unauthenticated | Downloaded 11/04/24 06:16 PM UTC