Available via license: CC BY 4.0
Content may be subject to copyright.
17
VEZET ÉSTUDOMÁ NY / BUDAPEST M ANAGEMEN T REVIEW
LV. ÉVF. 2024. 4. SZÁM / IS SN 0133-0179 DOI: 10.14267/VEZ TUD.2024.0 4.02
CIKKEK, TANULMÁNYOK
A
MICE (Meetings – üzleti megbeszélések, Incentives
– ösztönző utazások, Congresses/Conventions
and Conferences – kongresszusok és konferenciák,
Exhibitions – kiállítások) piac az egyik legsokszínűbb
szegmens, hiszen az üzleti események számos típusát
foglalja magába (Boros, 2019). A MICE-iparág jelentős
bevételt, foglalkoztatást és beruházásokat generál (Kotler,
Bowen & Makens, 2010), hiszen a hivatásturisták sokat
költenek, minimális káros környezeti és társadalmi-kul-
turális hatást gyakorolnak és segítenek a desztinációkon
belüli szezonalitás problémáinak leküzdésében (Locke,
2010). A MICE-iparágon belül a konferencia- és kongresz-
szusi szektor a legtöbbet kutatott terület, ezzel szemben az
ösztönző (incentív) utazások a kiállításokkal és vásárok-
KELLER KRISZTINA – MÁTYÁS SZABOLCS – KÖKÉNY LÁSZLÓ
A VÁLLALATI INCENTÍV UTAZÁSOK BIZTONSÁGI KOCKÁZATAI
SECURITY RISKS OF BUSINESS INCENTIVE TRAVEL
Az incentív utazásokat a vállalkozások a munkavállalóik ösztönzésére alkalmazzák, a témakör biztonsággal való kapcsolata
kutatási résnek tekinthető. Jelen tanulmány célja az incentív utazásokon részt vevő munkavállalók kockázatészlelésének
és kockázatcsökkentési stratégiáinak vizsgálata. A szerzők a kvalitatív kutatás során 43 olyan munkavállalót kérdeztek
meg, akik 2017-2021 között utaztak incentív turisztikai célból. A vizsgálat során az utazásokon átélt veszélyeket, illetve a
biztonságot garantáló elemek feltárását végezték el. Az incentív utazásokkal kapcsolatos kockázatészlelés tárgykörében
hat másodrendű faktort tártak fel: a közbiztonság hiányából, az egészségi állapotból, a problémás teljesítményből, az
információhiányból, a repüléssel és az utazással kapcsolatos félelmekből, valamint az incentív utazás jellegéből adódó ag-
godalmakat. A kutatás alapján meghatároztak három kockázatcsökkentő faktort: a bizalmat a munkaadóban, a helyszíni
szolgáltatókban, valamint az önbizalmat és a magabiztosságot. Több gyakorlati javaslatot fogalmaztak meg: az incentív
utazások előkészítésébe érdemes tapasztalt kollégákat bevonni, egy tájékoztató keretében felkészíteni az utazókat, vala-
mint feladat a munkavállalók önbizalmának növelése.
Kulcsszavak: incentív utazás, ösztönző utazás, turizmusbiztonság, kockázatészlelés, kockázatcsökkentés
Incentive travel is financed by businesses to encourage their employees and increase their loyalty to the company.
Nevertheless, incentive travel is an under-researched area, and its relationship with safety can be considered a research
gap. The aim of the study is to examine the risk perception and reduction strategies of employees participating in incentive
travel. Interviews were conducted with 43 employees who travelled between 2017 and 2021 for incentive tourism purposes.
The authors explored the risks experienced during the incentive trip and the elements that guarantee their safety. In the
scope of risk perception related to incentive travel, six factors were explored, specifically concerns arising from the lack
of public safety, health status, problematic performance, lack of information, fears related to flying and travel, and the
nature of incentive travel. Three risk-reducing factors were determined: trust in the employer, trust in the on-site service
providers, and self-confidence.
Keywords: incentive travel, tourism security and safety, risk perception, risk reduction
Finanszírozás/Funding:
A szerzők a tanulmány elkészítésével összefüggésben nem részesültek pályázati vagy intézményi támogatásban. Kökény
László kutatását az OTKA_PD-146648 című pályázat alapján támogatta az NKFIH.
The authors did not receive any grant or institutional support in relation with the preparation of the study. László Kökeny's
research was supported by the NKFIH under the grant OTKA_PD-146648.
Szerzők/Authors:
Dr. Keller Krisztinaa (krisztina.keller@uni-corvinus.hu) egyetemi docens; Dr. Mátyás Szabolcsb (matyas.szabolcs@uni-nke.hu);
Kökény Lászlóa (laszlo.kokeny2@uni-corvinus.hu) egyetemi adjunktus
aBudapesti Corvinus Egyetem (Corvinus University of Budapest) Magyarország (Hungary); bNemzeti Közszolgálati Egyetem (Ludovika University of Public
Service) Magyarország (Hungary)
A cikk beérkezett: 2023. 11. 03-án, javítva: 2024. 02. 09-én és 2024. 02. 15-én, elfogadva: 2024. 02. 15-én.
The article was received: 03. 11. 2023, revised: 09. 02. 2024 and 15. 02. 2024, accepted: 15. 02. 2024.
18
VEZET ÉSTUDOMÁ NY / BUDAPEST M ANAGEMEN T REVIEW
LV. ÉVF. 2024. 4. SZÁM / IS SN 0133-0179 DOI: 10.14267/VEZ TUD.2024.0 4.02
CIKKEK, TANULMÁNYOK
kal együtt az alulkutatott területek közé tartoznak (Mair,
2014). Az ösztönző utazásokkal kapcsolatos kutatások
ráadásul elavultak (Li, Lu & Chi, 2018).
Az alkalmazottak zikai és mentális jóllétének kiszol-
gálása a vállalati stratégiák részét képezi (Gelencsér,
Végvári & Szabó-Szentgróti, 2022). Az ösztönző utazási
programok hasznos eszközt jelentenek a munkaválla-
lók üzleti teljesítményének és jóllétének javítására (Cho,
Woods, Jang, Erdem & 2006), ezek általában hosszú bel-
földi és nemzetközi utakat foglalnak magukban (Xiang
& Formica, 2007). Az incentív utazások jelentik a mun-
kaerő legfontosabb motivációját (Incentive Research
Foundation, 2016), illetve az egyén teljesítményének egy
erős elismerését is egyben (Buzády, Wimmer, Csesznák
& Szentesi, 2022).
Az ösztönző utazásokkal kapcsolatos kutatások az
1980-as években kezdődtek (Lewis, 1983; Hampton,
1987), igazi lendületet azonban az ezredfordulótól vett
a terület vizsgálata. Az incentív utazások kutatásának
spektruma széles körű (Lee & Chiang, 2017), a bizton-
sággal való kapcsolata azonban kutatási résnek tekint-
hető, a szerzők tudomása szerint ilyen tanulmány még
nem készült. A tanulmány témaköre eltér a korábbi kuta-
tási irányoktól, amelyek nagyrészt az incentív utazáso-
kon résztvevők motivációját (Cho et al., 2006; Incentive
Research Foundation, 2016) és elégedettségét (Lee, Choi
& Chiang, 2017; Li, Lu & Chi, 2018) vizsgálják.
Az incentív utazások piaca is összetett és dinamikus
környezetben működik, és egyre növekvő kihívásokkal
néz szembe. Az ezen a területen tevékenykedő utazási
irodák menedzsereit frusztrálják a gyorsan változó kör-
nyezet által támasztott kihívások és veszélyek, és egyre
nehezebben azonosítják az üzleti lehetőségeket (Xiang &
Formica, 2007).
A turisztikai élmények megszerzése mindig kockáza-
tokat hordoz magában (Kaszás, Tokodi & Németh, 2023).
A turisták kockázatérzékelése az utazási döntés meghoza-
talának és a turisztikai magatartásnak egyik fő tényezője
(Wol, Larsen & Øgaard, 2019). A 2001. szeptember 11-i
támadás óta, valamint a további terrorista támadások és
a természeti katasztrófák számának növekedésével pár-
huzamosan exponenciálisan bővülnek a kockázati kutatá-
sok (McCartney, 2008). A tanulmányok egyes fogyasztói
szegmenseket (például a hátizsákos turistákat (Adam,
2015)), vagy turisztikai terméket (például óceánjáró hajó-
kon való utazást (Holland, Mazzarol, Soutar, Tapsall &
Elliott, 2021)) érintenek az észlelt kockázatok azonosítása
és csök kentése témakörében, de az ösztönző utazások biz-
tonsági kockázatainak vizsgálata turisztikai és rendészeti
oldalról újdonságot jelent.
Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa a vállalati
incentív utazásokon részt vevő munkavállalók kockázat-
észlelését és kockázatcsökkentési stratégiáit.
A tanulmány elején az incentív utazásokkal kapcso-
latos elméleti keretet teremtik meg a szerzők, majd meg-
határozzák a kockázat fogalmát, áttekintve annak típusait
és kezelésének módjait is. A 43 strukturált mélyinterjút
feldolgozó feltáró kutatás fő eredményének a kockázatész-
lelés és a kockázatcsökkentés főbb dimenzióinak megha-
tározása tekinthető. A kutatás bővíti az incentív utazások
szakirodalmát a biztonsággal kapcsolatos nézőponttal,
erre alapozva a tanulmány végén gyakorlati javaslatokat
fogalmaznak meg az ösztönző utak szervezői és megren-
delői számára.
Az ösztönző utazások
Az értékesítési menedzsment területén az ösztönzők moti-
válják a munkavállalókat a kivételes teljesítmény elérésére
és fenntartására, ezek által elismerve és jutalmazva az
erőfeszítéseiket (Witt, Gammon & White, 1992). Más ösz-
tönzőkkel ellentétben azonban az incentív utazásoknak
„trófeaértékük” is van, hosszan tartó pozitív megerősítést
biztosítanak (Shinew & Backman, 1995). Az alkalmazot-
tak elismerése és jutalmazása a jól végzett munkáért nem
felesleges vagy nagylelkű, sokkal inkább szükséges, mert
növeli a teljesítményt (Zemke, 1988). A presztízs érték-
kel bíró utazások pozitív hatást fejtenek ki a szervezeti
elkötelezettségre és elégedettségre (Li, Lu & Chi, 2018),
az ösztönző utakon részt nem vevő munkatársak azonban
negatív érzelmeket fejezhetnek ki a vállalat iránt (Jerey,
2014).
Az ösztönző utazás „egy nagyon kívánatos úti cél meg-
látogatásának jutalma, amelyért cserébe meghatározott és
megvalósítható célokat kell elérni egy adott időszak alatt”
(Westwood, 1985, p. 24). Egy másik deníció alapján
egy olyan globális menedzsmenteszköz, amely kivételes
utazási élményt nyújt a résztvevők motiválására és/vagy
elismerésére a magasabb szintű munkahelyi teljesítmény
érdekében (Society of Incentive Travel Executives, 2014).
Az ösztönző utazás úgy is deniálható, mint „kivételes
utazási élmények a kiváló teljesítmény motiválására vagy
elismerésére” (Incentive Research Foundation, 2008, p.
1). A meghatározások közös elemét a vonzó úti célba irá-
nyuló utazás képezi, amelynek célja a munkatársak moti-
válása és eredményeinek elismerése.
Az ösztönző utazások Mill és Morrison (1985) szerint
„hibridnek” tekinthetők, hiszen ezeket az „örömutakat” a
vállalkozások üzleti okokból nanszírozzák az alkalmazot-
taiknak. Annak érdekében, hogy a résztvevők egy incentív
utazást egyedinek érzékeljenek, azt minél különlegesebbre
és kreatívabbra tervezik (Cissell, 1987) az ezek szervezé-
sére szakosodott utazási irodák. Az ösztönző utazások álta-
lában szakmai részt is tartalmaznak (Boros, 2022).
Az incentív utazások helyszínét illetően a következő
szempontok a meghatározóak: könnyű megközelíthetőség;
megfelelő turisztikai infra- és szuprastruktúra, a deszti-
náció megjelenése (márka, prol, tudatosság, időjárás, táj,
kultúra), megzethetőség, jó ár-érték arány, biztonság és
stabilitás, MICE-infrastruktúra, desztináció relevancia,
kapcsolódás a céghez (SITE Foundation, 2021b). Ezek isme-
rete nélkülözhetetlen az incentív utazókat vonzani kívánó
desztinációknak, nekik például érdemes a megközelítés és
fenntarthatóság szempontjának kombinálásával környezet-
barát jármódokat kínálni (SITE Foundation, 2022).
2020-ban a pandémia következtében az incentív uta-
zásokat felváltották a virtuális elismerő programok,
amelynek keretében a cégek a vacsorát és a koktélokat
19
VEZET ÉSTUDOMÁ NY / BUDAPEST M ANAGEMEN T REVIEW
LV. ÉVF. 2024. 4. SZÁM / IS SN 0133-0179 DOI: 10.14267/VEZ TUD.2024.0 4.02
CIKKEK, TANULMÁNYOK
a díjazottak otthonába küldték, a díjátadó ceremóniákat
pedig online rendezték meg. Néhány vállalkozás olyan
egyéni utazási utalványokat nyújtott át, amelyek lehe-
tővé tették a díjazott utazását a következő években (SITE
Foundation, 2021a).
A SITE Alapítvány (Society for Incentive Travel
Excellence Foundation) által 2021-ben készített kvalitatív
kutatás alapján elmondható, hogy a 17 különböző iparág-
ban dolgozó, amerikai vállalkozásokat képviselő 89 szak-
ember szerint a COVID-19-et követően ötféle incentív
utazási program azonosítható: 1. klasszikus incentív uta-
zás vállalati megbeszélés nélkül, 2. klasszikus incentív
utazás vállalati megbeszéléssel, 3. megbeszélés olyan
motiváló elemmel, mint egy díjátadó gála, 4. egy virtuális
díj, 5. egy hibrid díjprogram személyes és online elemek-
kel. A következő években az online események vissza-
szorulása, míg a hibrid rendezvények előretörése várható
(SITE Foundation, 2021a).
Az Incentive Travel Index (2022) jelentése alapján
elmondható, hogy a COVID-19-et követően az incentív
iparág ismét erősödik, bár 2022-ben az észak-amerikai
megrendelők 67%-a, míg a világ többi részéből érkező
megrendelőknek csak 50%-a tért vissza a nemzetközi uta-
záshoz. Előrejelzések szerint az ösztönző utazások tekin-
tetében a pénzügyi és biztosítási, valamint az informatikai
szektor növekedése várható, míg a gyógyszeripar és a
kereskedelem esetében stagnálás vagy csökkenés prog-
nosztizálható. Az utazók személyének változása (diver-
zikáltabb munkaerő vesz részt az incentív utakon) az
elvárásokat is módosítja, például a wellness kulcsfontos-
ságú programelemmé vált.
A turisztikai kockázatok áttekintése
A turizmus kockázatoknak van kitéve a turisztikai szol-
gáltatások megfoghatatlansága, heterogenitása, elválaszt-
hatatlansága és romlandósága, a turisták „más” helyek
ismeretének hiánya, valamint a foglalás és a részvétel
közötti időeltolódás miatt (Jancsik, Jászberényi & Kökény,
2019). A biztonságos utazás iránti igény kulcsfontosságú
tényező (Zou & Meng, 2020), a kockázatok azonban a
turisztikai élmény szerves részét képezik (Larsen & Brun,
2011).
Williams és Baláž (2014) a turizmust a bizonytalan-
ságok és a töredékesen ismert kockázatok keverékeként
jellemzik. A kockázatok az ismert bizonytalanságokra,
míg a bizonytalanságok az ismeretlenre vonatkoznak.
A turisztikai szektort jellemző nagymértékű innováció,
pedig további kihívások elé állítják az utazókat (Irimiás,
Jászberényi & Michalkó, 2019).
A veszély, kár vagy veszteség lehetőségeként (Roget’s
II: The New Thesaurus Dictionary, 1995, idézi Reisinger
& Mavondo, 2006) deniálható kockázat olyan esemény,
amely nem várt és nemkívánatos kimenetelekkel jár
(Ritchie & Jiang, 2019). Az egyének a kockázati tényezők
típusait és fontossági súlyát különbözőképpen értékelik,
ezek megítélése az egyéni jellemzőktől is függ (Deng
& Ritchie, 2018; Kökény & Kenesei, 2022a), beleértve a
személyiségjegyeket (Sönmez & Graefe, 1998), a nemet
(Byrnes, Miller & Schafer, 1999; Lepp & Gibson 2003;
Yang, Khoo-Lattimore & Arcodia, 2017), az életkort
(Gibson & Yiannakis, 2002; Cui, Liu, Chang, Duan & Li,
2016; Karl, 2018), az iskolai végzettséget (Hallahan, Fa
& McKenzie, 2004; Karl, 2018), a nemzetiséget (Seddighi,
Nuttall & Theocharous, 2001), valamint a vallási (Fuchs
& Reichel, 2004) és kulturális hátteret (Bi & Lehto, 2018;
Dryhurst et al., 2020).
Az objektív (valós) kockázat számításakor az adott
negatív kimenetel valószínűségét súlyozzuk annak súlyos-
ságával (Vos et al., 2014; Institute of Risk Management,
2018).
Az emberi kockázatészlelés azonban eltér a valós
kockázatok érzékelésétől (Schmidli, 2017). Az észlelt
kockázatok az egyén szubjektív percepcióihoz kapcso-
lódnak, amelyeket társadalmi, kulturális és kontextuális
tényezők, mint ítéletek, attitűdök, tapasztalatok és érzé-
sek befolyásolnak (Brown, Daigneault, Tjernström &
Zou, 2018). Ennek eredményeként az észlelt kockázatok
még akkor is befolyásolhatják az utazók hozzáállását,
döntéseit és viselkedését, ha a valós kockázatok minimá-
lisak (Cakar, 2020). A szubjektív vagy észlelt kockázat
a fogyasztó érzékelése egy cselekvés negatív voltáról,
amely a lehetséges negatív kimenetek értékelésén és
azok bekövetkezési valószínűségén alapszik (Mowen &
Minor, 1998). A közgazdaságtan és a pszichológia vár-
ható hasznossági elméleteiben azt feltételezik, hogy az
emberek szubjektíven és hibásan értékelik a lehetséges
kimenetel súlyosságát és valószínűségét, mégis ezt az
információt integrálják az észlelt kockázat becslésébe
(Slovic, 2016). A kockázat valószínűségének nem megfe-
lelő ismerete pedig valós kockázatot jelenthet a turisták
számára (Wilks, 2006).
A kockázat érzékelése a turisták döntéshozatali folya-
matának központi eleme (Kozak, Crotts & Law, 2007). Az
észlelt utazási kockázat azonban szituációfüggő (Seabra,
Dolnicar, Abrantes & Kastenholz, 2013), az utazási
döntés meghozatalakor a turisták a helyzettől függően
hajlamosak bizonyos kockázatokra nagyobb gyelmet
fordítani. Az utazók a kockázatok megítélésekor ugyan-
akkor nagyrészt gyelmen kívül hagyják a valószínűséget
és elsősorban a kimenetel súlyosságára hagyatkoznak. A
valószínűség elhanyagolásának nevezett torzítás (Slovic &
Peters, 2006) pedig arra készteti az utazókat, hogy túlbe-
csüljék a kis valószínűséggel bekövetkező negatív esemé-
nyek – például a terror- vagy a cápatámadás – kockázatát,
és alábecsüljék a nagyobb valószínűséggel bekövetkező
hétköznapi események – például az inuenza vagy a
napon való leégés – kockázatát (Gaissmaier & Gigerenzer,
2012). További probléma lehet, hogy a turisták hajlamo-
sak a magukkal kapcsolatos lehetséges negatív kimenetek
számát korlátozni a mérlegelés során (Kökény & Kenesei,
2022b).
A lehetséges turisztikai kockázatok közé az egész-
ségügyi, a zikai, a teljesítmény vagy funkcióbeli, a
pénzügyi, a társadalmi, a pszichológiai, valamint a fel-
szereléssel, szervezéssel, terrorizmussal, politikai insta-
bilitással összefüggő tényezők tartoznak (Adam, 2015).
Az egészségügyi kockázat annak valószínűségére utal,
20
VEZET ÉSTUDOMÁ NY / BUDAPEST M ANAGEMEN T REVIEW
LV. ÉVF. 2024. 4. SZÁM / IS SN 0133-0179 DOI: 10.14267/VEZ TUD.2024.0 4.02
CIKKEK, TANULMÁNYOK
hogy adott veszélyek egy meghatározott időn belül bekö-
vetkeznek a desztinációban (Chien et al., 2017). Ezeket az
Egészségügyi Világszervezet (World Health Organisation,
2012) környezeti kockázatokra, vérnek és testnedveknek
való kitettségre, fertőző betegségekre, sérülésekre és erő-
szakra, valamint pszichológiai egészségre bontotta. Az
egészségügyi kockázat jelenti a fő aggodalmat a legtöbb
turista esetében (Kozak et al., 2007), mivel nem ismerik
az úti célt vagy nem tesznek megelőző intézkedéseket
(Page, 2009), de ez a kockázattípus a helyi közösségek
fenyegetettsége miatt a nemzetközi turizmus szempont-
jából is nagy jelentőségű (Abraham, Bremser, Carreno,
Crowley-Cyr & Moreno, 2020). Az egészségügyi kocká-
zat befolyásolja az utazók döntéshozatali folyamatait is;
kevésbé valószínű, hogy felkeresnek egy desztinációt,
ha ott magas szintű egészségügyi kockázatot észlelnek
(Kökény & Kenesei, 2022a).
A nemzetközi turizmust befolyásolhatják a globális
biztonsági kérdések, amelyek jelentősen hatnak a turis-
ták viselkedésére (Han et al., 2019). Ilyen a COVID-19
is, a pandémiára irányuló nagy gyelem a médiában
hatással lehetett a turisták kockázatérzékelésére, ezáltal
megváltoztatva viselkedésüket és hozzáállásukat (Bhati,
Mohammadi, Agarwal, Kamble & Donough-Tan, 2020).
A világjárványból származó, az utazási kockázatokra
vonatkozó ismeretek hatással lehetnek a turisták jövőbeli
utazási magatartására is (Foroudi, Tabaghdehi & Marvi,
2021).
A zikai (például balesetek), a pénzügyi (például
váratlan kiadások) és a társadalmi (például az utazás miatt
megváltozik a barátok és rokonok hozzáállása a turistá-
hoz) kockázatok is hatással vannak a turisták döntéseire
és elégedettségére (Fuchs & Reichel, 2006). Pszichológiai
kockázatról akkor beszélünk, ha egy esemény olyan pszi-
chológiai tüneteket vált ki, mint a szorongás, az aggoda-
lom és a megbánás (Kurtz & Clow, 1997).
Funkcionális vagy teljesítménybeli kockázatot jelent
az utazás során fellépő, felszereléssel vagy szervezéssel
kapcsolatos problémák előfordulása (Cavlek, 2002; Adam,
2015). A terrorizmus (annak lehetősége, hogy a turisták
terrorcselekmény áldozatai lesznek), a politikai instabi-
litás (a meglátogatott ország politikai zavargásaiba való
belekeveredés lehetősége) és az elégedettség hiánya miatt
fellépő elégedettségi kockázat (az utazási élmény nem
nyújt személyes elégedettséget) szintén a turizmushoz
kapcsolódik (Richter, 2003).
Az országok közötti geopolitikai feszültség jelen-
tős gazdasági hatást gyakorol (Raheem & Roux, 2023).
Caldara és Iacoviello (2018) szerint a geopolitikai koc-
kázat háborúkkal, terrorcselekményekkel és az államok
közötti feszültségekkel kapcsolatos, amely befolyásolja a
nemzetközi kapcsolatok békés menetét. A szerzők által
létrehozott geopolitikai kockázatindex a terrorista cse-
lekményeket és fenyegetéseket, a háborús kockázato-
kat, a nukleáris fenyegetéseket és a katonai vonatkozású
feszültségeket tartalmazza, ezért a globális bizonyta-
lanság szélesebb körű mérőszámának tekinthető, amely
magában foglalja a terrorizmust is (Raheem & Roux,
2023).
Az észlelt kockázat csökkentése
Amikor az észlelt kockázat szintje meghaladja az utazók
által még elfogadhatónak tartott szintet, a turisták kocká-
zatcsökkentő stratégiákat alkalmaznak (Pappas, 2016). A
kockázatérzékelés csökkentése azonban önmagában nem
növeli az utazási szándékot, hiszen inkább motivációel-
lenes tényező, amelyre korlátként vagy szükséges felté-
telként kell tekinteni (Lee, Park & Jeong, 2022; Lőrincz,
Formádi & Ernszt, 2023). Ha a turisták nem biztonságos-
ként érzékelnek egy úti célt, akkor nem fogják azt válasz-
tani (Dolnicar, 2007; Nkosi, 2010), a kockázat kezelésének
leghatékonyabb módja ugyanis az adott úti cél elkerülése
(Promsivapallop & Kannaovakun, 2018).
A kockázatcsökkentési stratégiák két fő kategóriába
sorolhatók a turizmusban, az utazási magatartás módo-
sítására és az információkeresésre (Lee, Haque, Maulan,
Abdullah & Tarofder, 2019; Quintal, Sung & Lee, 2021). A
kockázatcsökkentési stratégiák választása az egyén szub-
jektív kockázatértékelésétől függ (Adam, 2015). A túlzott
(különösen az online térben történő) információgyűjtés
azonban kontraproduktív hatással is bírhat, előfordul-
hat, hogy az egyének kockázatészlelése ezáltal erősödik
(Kökény, Kenesei, Marton, Birkner & Michalkó, 2022).
Az utazási irodáknak érdemes kommunikálniuk a
proaktív intézkedések fontosságát, a turisták foglalhat-
nak rajtuk keresztül, utazhatnak nagyobb csoportokban,
vagy választhatnak rövid utakat (Chien et al., 2017). Ezen
kívül utasbiztosítást köthetnek (Ernszt, Péter, Keller &
Tóth-Kaszás, 2018), nagyobb költségvetést allokálhat-
nak a váratlan kiadásokra (Nugraha, Hamin & Elliott,
2020), valamint öltözködhetnek a helyiekhez hasonlóan
és megbízhatnak helyi idegenvezetőket (Michalkó, 2004).
Az egyéb megoldások közé tartozik még a zsúfolt helyek
elkerülése, a késő esti kirándulások korlátozása és a
tömegközlekedési eszközök elkerülése (Cui et al., 2016).
Az információkeresési kockázatcsökkentő stratégiák
közé tartozik a desztinációval kapcsolatos első kézből
származó tapasztalatokkal rendelkező barátoktól és csa-
ládtagoktól való tanácskérés, a szakértők, például az uta-
zási irodák véleményének kérése, a korábbi utazóktól az
interneten keresztül történő informálódás (például utazási
blogok olvasása) (Lo, Cheung & Law, 2011; Xie, Zhang,
Morrison & Coca-Stefaniak, 2021). A turisták a hazájuk
konzulátusától is kérhetnek információt, használhatják a
segélyhívó számot (Nugraha et al., 2020), míg mások a
helyi biztonsági és bűnüldöző szervek tanácsát kérhetik a
kockázatok elkerülése vagy minimalizálása érdekében. A
nemzeti turisztikai szervezetek információs irodái szintén
hasznos információkkal szolgálhatnak (Michalkó, 2004;
Adam, 2015).
Különbség van a csoportos és az egyéni utazók maga-
tartása között a kockázatcsökkentési stratégiák tekinteté-
ben (Chemli, Toanoglou & Valeri, 2022). Az egyéni utazók
a kedvező árú utazásokat, az internetes információkere-
sést és a rövid utazások preferálják kockázatcsökkentő
stratégiaként, míg a csoportos utazók az utazási irodákat,
a nyomtatott és elektronikus médiát és a barátokat hasz-
nálják információszerzésre (Zhang et al., 2023).
21
VEZET ÉSTUDOMÁ NY / BUDAPEST M ANAGEMEN T REVIEW
LV. ÉVF. 2024. 4. SZÁM / IS SN 0133-0179 DOI: 10.14267/VEZ TUD.2024.0 4.02
CIKKEK, TANULMÁNYOK
Kutatásmódszertan
Kutatási kérdések
Kutatásunk célja az ösztönző utakkal kapcsola-
tos fogyasztói magatartás mélyebb megismerése, az
incentív utazásokon résztvevők kockázatészlelését és
kockázatcsökkentését vizsgáltuk. A téma alulkutatott-
sága okán feltáró elemzést készítettünk, a szakirodalom
szűkössége miatt nehéz lett volna hipotéziseket megha-
tározni. A más utazási céllal rendelkező fogyasztókat
mérő kutatások eredményei esetében pedig kérdéses,
hogy mennyire alkalmazhatók az ösztönző úton részt-
vevők magatartásának leírására. Korántsem biztos,
hogy a nagyrészt szabadidős utazókkal foglalkozó
kutatásokban megállapított kockázatészlelés-típusok
megfeleltethetők a hivatásukból adódóan utazók észle-
léseinek. Ezek alapján két fő kutatási kérdést fogalmaz-
tunk meg:
1. Milyen típusú kockázatokat észleltek az egyének az
ösztönző utazásaik során?
2. Hogyan próbálták az egyének az észlelt kockázatai-
kat csökkenteni?
Az adatgyűjtési folyamat
A kvalitatív technikák közül a strukturált személyes
mélyinterjúkat alkalmaztuk. Összesen 43 főt kérdez-
tünk meg 2022 áprilisában, hólabda mintavételi mód-
szerrel. A megkérdezettek olyan egyének voltak, akik
2017-2021 között elutaztak incentív turisztikai célból.
Az inter júala nyo k at az első kör b en „h idegh ívásos” tech-
nikával értük el, majd ajánlás útján mentünk tovább,
amit aztán újabb „hideghívások” követtek. A megkér-
dezés során törekedtünk arra, hogy minél több iparág-
ból legyenek alanyaink, annak ellenére, hogy maga az
incentív utazás tömegesen tipikusan néhány iparágra
jellemző. Összesen 210 főt kérdeztünk meg a szűrési
feltételeink gyelembevételével, akik közül 43 személy
adott mélyinterjút. Az interjúkat személyesen végeztük
el, kutatói asszisztencia bevonásával, amelyet ezúton
is köszönünk nekik. Megkértük az interjúalanyokat,
hogy emlékezzenek vissza az utazásukra és értékel-
jék az utazás előtti és alatti tapasztalataikat. Ha valaki
többször is utazott, megkértük, hogy egyet válasszon
ki ezek közül. A mintában törekedtünk a nemek és a
kor szerinti heterogenitásra. Az interjúk átlagosan
33-40 percesek voltak, melyekről jegyzetek készültek,
így elvégezhetővé vált a mélyinterjús elemzés (Mitev,
2019). Az interjúkat nem rögzítettük, az eredményeket
anonim módon és aggregáltan kezeltük. Az adatokat
harmadik fél számára nem adtuk át, de ahhoz hozzá-
járultak az interjúalanyok, hogy jelen kutatás szerzői
elemezhessék azokat anonim módon.
Az interjúfonal három fő részt tartalmazott. Az első
szakaszban az incentív utazás általános bemutatását célzó
kérdések szerepeltek, míg a második blokkban az ösztönző
utazás során átélt veszélyekkel foglalkoztunk. A harma-
dik tömbben találhatjuk az incentív utazás biztonságát
garantáló elemek feltárását, illetve a veszélyt leküzdő ele-
mek összegyűjtését célzó kérdéseket. Ezen kívül szerepel-
tek még a demográai jellemzőket vizsgáló kérdések is.
Az interjúk egy előre pontosan meghatározott, merev és
jól fókuszált struktúrát követtek, ezzel minimalizáltuk a
különböző alanyoktól kapott válaszokban fellelhető eset-
leges torzítás lehetőségét (Corley & Goia, 2004; Kökény
& Kenesei, 2022b).
Az adatelemzés módszere
A kvalitatív eredmények elemzése három lépcsőben
történt. Az első szinten a nyílt kódolás után a kezdeti
konstrukciókat, témákat azonosítottuk, ekkor frázisokat,
kulcsszavakat kódoltunk a meglévő szövegből, melyeket
manuálisan, majd szoftveresen (leíró elemzési eszközök
használatával a potenciális kulcsszavak előfordulására
fókuszálva) a szakirodalmi eljárások alapján végeztünk
(Pratt, 2009). Ezt követően a második körben axiális,
tengelyirányú kódolással kapcsolódásokat kerestünk a
meglévő témákban, konstrukciókban, hogy egy maga-
sabb szintű, aggregáltabb faktorcsoportot, kategóriát
tudjunk alkotni, itt már szűkítettük a fő kulcsszavakat
a témákban. A harmadik szinten a másodrendű fak-
torokból, konstrukciókból fő dimenziókat alkottunk
tematikus összefüggés alapján (Corley & Goia, 2004).
Fontos azonban megjegyezni, hogy a dimenziószűkí-
tési megközelítés korántsem lineáris jellegű, inkább
kétirányú összefüggések, mintsem egyirányú hatások
azonosíthatók vele. Egyszerre alkotható olyan dimen-
zió, amely megtalálható valamilyen formában a meglévő
elméletekben is, valamint olyan új csoport is, amelyet
a kutatás eredményei alapján újszerűen deniáltunk.
Összességében a kvalitatív adatokat feldolgoztuk feltáró
jelleggel, strukturált dimenziókban kódolás után, illetve
kvantikált eredményekkel, teljesen leíró módon. Ez a
trianguláció nagymértékben segítette az adatok meg-
bízhatóságát és az eredmények validációját. Szoftveres
segítséget (IBM SPSS Statistics 27) az adatok kvanti-
kált módon történő leíró elemzéséhez használtunk.
Eredmények
A minta alapjellemzői
Kutatásunk során 43 főt interjúvoltunk meg, 22 nőt és
21 fért. Az átlagos életkor 36,9 év volt. A válaszadók
átlagosan 8,9 éve dolgoznak az adott cégnél, többnyire
értékesítői státuszban. Pénzügyi szolgáltatások értéke-
sítésével foglalkoznak a legtöbben (13-en), de jelentős a
kozmetikumokkal foglalkozók aránya (8 fő) és a hardver,
illetve szoftver értékesítőké is (7 fő). Kicsit több mint a
válaszadók fele utazott európai helyszínre (23 fő), míg
16 fő utazott az európai kontinensen túlra, 4 fő pedig
belföldi úti célt látogatott meg. Az incentív utazók 74,4
százaléka (32 fő) a koronavírus-járvány előtt utazott, míg
11 fő a pandémia kitörését követően. A válaszadók 37,2
százalékát (16 fő) teljes mértékben motiválja a munka-
végzésben az incentív utazás, további 51,2 százalékot (22
fő) inkább motivál a munkavégzésben az incentív utazás
elérésének lehetősége. A többiek semlegesek ebben a kér-
désben, illetve 3 főt inkább nem motiválja ez a lehetőség
a munkavégzésben.
22
VEZET ÉSTUDOMÁ NY / BUDAPEST M ANAGEMEN T REVIEW
LV. ÉVF. 2024. 4. SZÁM / IS SN 0133-0179 DOI: 10.14267/VEZ TUD.2024.0 4.02
CIKKEK, TANULMÁNYOK
Az ösztönző utazásokkal kapcsolatos
kockázatészlelés
A kockázatészlelés aggregált fő dimenzióban a szűkebb
témaköröket a biztonság sérülése felől lehetett felgöngyö-
líteni, hat másodrendű faktort tártunk fel 46 elsőrendű
téma és kulcsszó felderítése után (1. táblázat). Az ész-
lelt félelmek vagy a biztonságérzet sérülések többnyire
lefedték az elméletben talált faktorokat. A másodrendű
faktorok között domináltak az egészséggel kapcsolatos
félelmek (a COVID-19 teljesen alulreprezentált volt), a
közbiztonsággal kapcsolatos félelmek és a fogyasztás
során fellépő teljesítménybeli kockázatok. Ezeken kívül
jól megkülönböztethető félelem volt az információhi-
ányból fakadó eligazodásbiztonság sérülése, valamint a
repüléssel összefüggő előzetes félelmek is külön faktort
alkottak a feltárás során. Ez utóbbi is egy olyan észlelt
kockázati elem, amelyet az incentív utazás erősíthetett fel,
az ezek során használt közlekedési eszköz a válaszadók
több mint 95 százalékánál ugyanis a repülőgép volt.
„Az utazás előtt a legizgalmasabb, legveszélyesebb
pont a repülés, illetve az odajutás volt nekem. Ko-
rábban sokat voltam már külföldön, de repülővel
még sohasem, így ez okozott némi feszültséget az
utazás előtt.” (Egy Marokkóba utazó alany)
„A Lisszabonba való utazás előtt féltem, ugyanis az
volt életem első repülése, és az egyetlen veszély az
volt, hogy ne legyek rosszul repülés közben.” (Egy
Portugáliába utazó alany)
Az előző megközelítésből látható, hogy egyes veszélytí-
pusokat felnagyítottak a fogyasztók az incentív utazás
jellegéből adódóan, hiszen a távoli, külföldi desztinációk
megközelítése esetenként eltért a turisták által megszokot-
tól. Ez a repüléssel kapcsolatos félelmekben csoportosult,
azonban képeztünk egy olyan hatodik másodrendű faktort
a feltárt kulcsszavak alapján, amely kizárólag az incentív
utazás jelentette előzetes félelmeket takarja.
„Olyan dolgok, programok vártak ránk, amilyeneket
magamtól biztosan nem mernék kipróbálni.” (Egy
Törökországba utazó alany)
Azért képeztünk egy szakirodalomban nem taglalt külön-
álló faktort az incentív utazás kockázataira vonatkozóan,
mert dominánsan olyan kulcsszavak és témák jelentek
meg a feltáró interjúk során, amelyek az utazás jellege
által befolyásolt tevékenységekhez, programokhoz kap-
csolódnak. Itt jelentek meg olyan extrém sportok (snow-
boardozás, jetskizés, ejtőernyőzés, bungee-jumpingolás,
búvárkodás), amelyeket egy egyénileg szervezett úton nem
mertek volna kipróbálni az alanyok. Megjelentek egyedi
programok is, amelyektől szintén tartottak az alanyok, és
stresszt okoztak nekik (szafari, delnnel úszás, mert „az
azért meg tud vadulni”, quadozás). Sokan tartottak a kol-
lektíva felelőtlen viselkedése által okozott problémáktól
(túlzott alkoholfogyasztás és az azzal járó felelőtlen visel-
kedés, hajóval borulás, csoportos baleset). Érdekes módon
azok a felső vezetők, akik már vettek részt több hasonló
programon, extrém tevékenységeket is űznek, különösen
tartottak a közös utazástól, hogy a rutintalan kollégák
okoznak majd sérülést a programokon. Végezetül többen a
számukra „teljesen új” kultúra megismerését is kockáza-
tosnak érezték előzetesen, egyesek a „még sosem látott”
gasztronómiai specialitásoktól tartottak (gyomorrontás),
míg mások a helyiek szokatlan viselkedésétől féltek. Ezek
a kockázatok főleg az Európán túlra utazóknál merültek
fel. Ahogyan a rovaroktól való félelem is főleg a más kon-
tinensekre látogatóknál jelent meg.
„Úgy tudtuk, hogy Indiában veszélyesek a csípések,
erre szedtünk előtte gyógyszert. Továbbá az ételek-
től is tartottunk, igyekeztünk az utazás során is óva-
tosak lenni.” (Egy Indiába utazó alany)
„Nőként sajnos voltak már korábban negatív tapasz-
talataim az észak-afrikai régióban, így az incentív
utazás során is tartottam bizonyos fajta inzultusok-
tól.” (Egy Tunéziába utazó alany)
Az egészséggel kapcsolatos kockázatok csoportjában
jelentek meg további, a desztináció egzotikumából eredő
félelmek. Ezek nem a koronavírus-járvány okán dominál-
tak, hiszen amire újra lehetett incentív jelleggel utazni,
addigra már lecsendesültek a nagyobb pandémiahullá-
mok. Néhány interjúalanynál megjelent, hogy azért tar-
tott attól, hogy nehogy pozitív legyen a PCR-tesztje, vagy
az utazás alatt meg ne betegedjen, esetleg haza ne hozza
a szeretteinek a koronavírust. A többségnél azonban a
különböző rovarcsípésektől, helyi vírusoktól és problémás
gasztronómiai hozzáállásból fakadó megbetegedéstől való
kockázatészlelés dominált. Továbbá az előzetes admi-
nisztráció is zavart pár utazót (hogyan és mennyiért szerzi
be a szükséges oltásokat, milyen óvintézkedések haszno-
sak, illetve mindezek ténylegesen megvédik-e majd őt az
utazás alatt attól, hogy egy komolyabb betegséget elkap-
jon). Összességében azt lehet mondani, hogy a 2017-2021
közötti időszakban az incentív utazások során az egész-
séggel kapcsolatos félelmek a koronavírustól függetlenül
az utazók többségénél jelentősek voltak.
„Az incentív utak előtt nem azonosítottam veszélye-
ket, csak azokat, amiket a hely így is-úgy is magával
hordoz, például a védőoltások szükségessége vagy
ezek kisebb hatásfoka.” (Egy Indonéziába utazó alany)
„Érdekes hozománya a korábbi incentív utazásom-
nak, hogy a jelenlegi helyzetben tervezett utazása-
imhoz szükséges COVID-19 jelentette egészségügyi
adminisztráció, és az esetleges egészségi veszélyek
kevésbé zavarnak, mint egy átlagos utazót, mert én
már a koronavírus előtt szemben találtam magam
ilyen kérdésekkel.” (Egy Tanzániába utazó alany)
A közbiztonság hiányából fakadó félelmek is szorosan
kapcsolódtak az incentív utazás jellegéhez, elsősorban
az Európán túlra utazóknál. Mindezt fokozta az is, hogy
23
VEZET ÉSTUDOMÁ NY / BUDAPEST M ANAGEMEN T REVIEW
LV. ÉVF. 2024. 4. SZÁM / IS SN 0133-0179 DOI: 10.14267/VEZ TUD.2024.0 4.02
CIKKEK, TANULMÁNYOK
olyan helyekre jutottak el, ahová maguktól nem mentek
volna el. Sokaknál tompította ezt a félelmet az, hogy
tudták, hogy a cégük biztosan nem szervezne veszé-
lyes helyszínekre programot, hiszen „csak nem akarják,
hogy meghaljunk”, de ettől még tartottak az utazástól az
alanyok.
„Dominikán nem volt megfelelő a közbiztonság,
fegyveres őrök álltak a benzinkutak előtt és az utcá-
kon.” (Egy Dominikába utazó alany)
„Leginkább a közbiztonsággal kapcsolatban voltak
aggályaim, milyen körülmények közé megyek, pél-
dául Mexikó kapcsán.” (Egy Mexikóba utazó alany)
Az ösztönző utazásokkal kapcsolatos
kockázatcsökkentés
A veszélyek azonosítása során többször előtérbe került
az, hogy bár az alanyok tartottak valamitől, mégis meg-
nyugtatta őket, hogy az alkalmazó vállalatuk „csak nem
akar a beosztottjainak rosszat”. Ezt a tapasztalásunkat
erősítették meg azok a válaszok, amelyeket a kockázat-
csökkentés témakörében azonosítottunk. Összesen három
másodrendű faktort (2. táblázat) tártunk fel 45 kulcsszó-
val, témával a kockázatcsökkentés fő dimenzióban.
A kockázatcsökkentés leginkább az információgyűjtés
és a szolgáltató jó hírnevén nyugszik, illetve néhány kuta-
tás (Cui et al., 2016; Pappas, 2016; Dayour, Park & Kimbu,
1. táblázat
A kockázatészlelés fő dimenziójának struktúrája
Elsőrendű dimenzió – Ku lcsszavak és témák Másodrendű d imenz ió – Faktorok Fő dimenz ió
1. Közbiztonság (fegyveres őrök)
2. Zsebtolvajlás
3. Közbiztonság (rablás)
4. Terrortámadás
5. Háborús érintettség
6. Közbiztonság (bűnözési arány, helyzet)
7. Furcsa helyzetbe keveredés
1. Közbiztonság sérüléséből
fakadó félelmek
Kockázatészlelés az
incentív utazással
kapcsolatosan
8. Baleset lehetősége
9. Betegség lehetősége
10. Étkezési szokások, higiénia
11. Védő olt ások
12. Higiénia
13. Gyomorrontás
14. COVID-19 fertőzöttség
15. Veszélyes állatok csípése
2. Egészségből fakadó félelmek
16. Vendéglátóhely lehúzása
17. Kiszolgáltatottság
18. Szervezetlenség
19. Kimaradás az útból
20. Okmányok elhagyása
21. Lehúzó szolgáltatók
3. Teljesítménybeli kockázatok
22. Nincs elég információ a desztinációról
23. Elveszik, elhagyja a társaságot
24. Nincs elég információ az utazásról
25. Nehéz tervezhetőség
26. Kiszámíthatatlanság az egyediség miatt
4. Információ hiányból fakadó
eligazodási biztonságának
sérülése
27. Helyszínek időben való elérése, repülőgépek pontossága
28. Repülés
29. Lezuhanhat a repülőgép
30. Rosszullét repülés közben
31. Közlekedési bonyodalmak (késés, járat törlése, csatlakozás lekésése)
32. Poggyász elkeveredés
5. Repülés és utazás félelme
33. Síelés miatti veszélyek
34. Nagy esések snowboardnál
35. Szafari és vadállatok
36. Quadozás
37. Hajóval borulás
38. Delnnel nem szabad úszni, mert vadállat
39. Buszos utazás félelme
40. Gyomorrontás félelme
41. Csoportos baleset félelme (buszos utazásnál főleg)
42. Együtt utazás veszélye (felsővezetőknél)
43. Kiszolgáltatottság
44. Kollektivizmus
45. Rablás
46. Felelős alkoholfogyasztás hiánya
6. Incentív utazás jellegéből
fakadó közvetlen félelmek
Forrás: interjúk alapján saját szerkesztés
24
VEZET ÉSTUDOMÁ NY / BUDAPEST M ANAGEMEN T REVIEW
LV. ÉVF. 2024. 4. SZÁM / IS SN 0133-0179 DOI: 10.14267/VEZ TUD.2024.0 4.02
CIKKEK, TANULMÁNYOK
2019; Chemli, Toanoglou & Valeri, 2022) mutatott rá arra,
hogy a fogyasztói bizalom egy fontos, kockázatészlelést
csökkentő elem lehet. Az incentív turizmussal foglalkozó
kutatásunkból azonban egyértelműen kiderült, miszerint
az alkalmazó vállalatba vetett bizalom akár az összes
eddig ismert kockázatcsökkentési módot felülírhatja. A
legdominánsabb feltárt elem a cégbe vetett bizalom volt.
„Az extrém programokkal vagy helyszínekkel kapcso-
latos félelmeim egyből elmúltak, amikor arra gondoltam,
hogy a cégem biztosan mindent tökéletesen körbejárt és
pron megszervezett.” (Egy Törökországba utazó alany)
A másik kockázatcsökkentési elem szintén a bizalom
körül forgott, de a helyszíni szolgáltatókba és a deszti-
nációba vetett bizalomra épült, ez főleg az európai desz-
tinációkba utazóknál merült fel. A két tényező azonban
összekapcsolódott: azért bíztak meg az utazók a deszti-
nációban vagy a helyszíni szolgáltatókban, mert azt gon-
dolták, hogy a cégük mindent úgyis alaposan körbejárt az
alkalmazottak biztonsága érdekében. Bíztak abban, hogy
magas minőségű lesz a szolgáltatás, ami már önmagában
garancia a biztonságra. Abban is bíztak, hogy „csak jó
lesz a közbiztonság”, illetve az egészségügyi rendszer. Így
azt lehet mondani, hogy a fogyasztói félelmeket le tud-
ták küzdeni a fogyasztók a bizalmi elemeken keresztül,
aminek döntő többségét a cégüknek lehet tulajdonítani
közvetetten.
„Bíztam abban, hogy nem olyan részeire megyünk az
országnak vagy az adott városnak, amit egyébként
veszélyesnek érzek.” (Egy Brazíliába utazó alany)
2. táblázat
A kockázatcsökkentés fő dimenziójának struktúrája
Elsőrendű dimenzió – Ku lcsszavak és témák Másodrendű d imenz ió – Faktorok Fő dimenz ió
1. Utasbiztosítás
2. Biztonságosan szervezett
3. Desztináció
4. Átlátható
5. Egészségügy
6. Közbiztonság
7. Közlekedés
8. Szálloda
9. Csoportos út
10. Egészség
11. Odagyelés
12. Kiszámítható
13. Ismert, neves helyek
14. Pro cégvezetés
15. Dicsőség
16. Élmény
17. Észszerűség
18. Segítségkérés lehetősége
19. Magas minőség
20. Idegenvezető
21. Közös és x programok
22. Biztonság
23. Garantált
1. Bizalom a küldő, alkalmazó cégben
Kockázatcsökkentés
az incentív utazással
kapcsolatosan24. Desztináció
25. Egészségügy
26. Közbiztonság
27. Közlekedés
28. Szálloda
29. Helyi lakosok
30. Ételek
31. Belvárosi szállás, jó helyen
32. Politikai helyzet
33. Egzotikus
34. Magas minőség
2. Bizalom a helyszíni szolgáltatókban
35. Kollégák színvonala
36. Pro szervezés
37. Pozitivitás az úttal kapcsolatban
38. Önbizalom
39. Odagyelés
40. Pro cégvezetés
41. Felelős alkoholfogyasztás
42. Belföldi utazás is biztonságos
43. Idegenvezető, csoportkísérő is lesz
44. Fegyelem
45. Repülésbiztonság
3. Önbizalom és magabiztosság
Forrás: interjúk alapján saját szerkesztés
25
VEZET ÉSTUDOMÁ NY / BUDAPEST M ANAGEMEN T REVIEW
LV. ÉVF. 2024. 4. SZÁM / IS SN 0133-0179 DOI: 10.14267/VEZ TUD.2024.0 4.02
CIKKEK, TANULMÁNYOK
A harmadik kockázatcsökkentő elem pedig az általá-
nos önmagukba vetett bizalom, azaz az önbizalom volt
egyes alanyoknál. Az itt felsoroltakat nevezhetjük a biz-
tonságérzetet fokozó személyes elemeknek. Voltak inter-
júalanyok, akik biztosak voltak magukban, vagy nem
tartották magukat félősnek, függetlenül attól, hogy meny-
nyire volt komplex az utazási csomag. Többen igyekeztek
gyelni a szabályokra, és felelősen viselkedni, amelyből
„csak nem lesz majd baj”. A konkrét félelmekkel kap-
csolatosan pedig sokan a repüléssel kapcsolatosan voltak
magabiztosak, miszerint „minimális esélye van bármilyen
tragédiának”. Az emberi kapcsolatokban és a saját ítélő-
képességükben is sokan bíztak, miszerint „a kollégáim is
olyanok, mint én, tehát nem lesz az utazásból semmilyen
baj”, vagy pedig, hogy „a cégvezetést rendkívül pronak
tartom mindenben”, amely szintén az alkalmazó vállalat-
hoz volt köthető.
Látható, hogy a kockázatészlelés csökkentését vagy
leküzdését az incentív utazások esetében a céghez és a
cégvezetéshez lehet kapcsolni, továbbá az általános biza-
lomhoz, magabiztossághoz. Mindezek felülírták, hogy
részletesen utánanézzenek az utazók a helyszínnek, vagy
maguk informálódjanak az értékelésekről. Az aktuális
egészségügyi helyzet volt az egyetlen, amelynek többen
maguk is utánanéztek, ugyanis azt érezték a legingová-
nyosabb talajú dimenziónak, amire a cégnek kevés ráha-
tása van. Azonban ekkor is bíztak a cégükben, hogy ők
még jobban utánanéznek ezen elemeknek is. Ettől füg-
getlenül persze voltak olyanok, akik stresszesen indul-
tak útnak, mert kockázatészlelésük konkrét és erős volt,
azonban sokaknál ezt vélhetően enyhíteni tudta a cégbe
vetett bizalom, illetve az utazás jellege teljesen eliminálta
a félelmeket. Ez leginkább abban volt tapasztalható, hogy
azok közül, akik nem éreztek semmilyen félelmet sem,
többen is megemlítették cégüket.
„Gondoljon bele, mi lenne a ráció abban, hogy a
legjobb munkavállalókat egy kockázatos, veszélyes
és stresszes utazással jutalmazná meg a munkaadó
vállalatuk.” (Egy Tunéziába utazó alany)
Összegzés
A 2010-es évek második felében fontos utazási döntési
tényező lett a biztonság kérdése (Keller & Tóth-Kaszás,
2021). Jelen tanulmány az incentív utazásokkal kapcso-
latos fogyasztói magatartást vizsgálta magyar mintán. A
kutatás központi eleme a fogyasztók kockázatészlelési és
kockázatcsökkentési hozzáállásának mélyebb feltárása és
megértése a koronavírus-járvány árnyékában. A szakiro-
dalomban ez kutatási rést jelent, amelyet ez a tanulmány
betölt. A korábbi kutatások többsége a szabadidős uta-
zókra összpontosít, de eredményeink alapján megerősítést
nyert, hogy ezen eredményeket nem lehet általánosítani az
incentív utazókra.
A kutatáshoz 43 főt kérdeztünk meg 2022 áprilisában,
hólabda mintavételi technikával. A megkérdezettek 2017-
2021 között utaztak incentív turisztikai célból. A szóban
forgó időszakban történő utazásukból kellett egyet kivá-
lasztaniuk, és az arra vonatkozó észleléseiket, tapasztala-
taikat értékelniük.
Az interjúk szövegének elemzését követően a szerzők
két témában végezték a kutatást. Az incentív utazásokkal
kapcsolatos kockázatészlelés tárgykörében hat másod-
rendű faktort tártak fel, a 46 elsőrendű téma és kulcsszó
felderítését követően. A másodrendű faktorok között az
egészséggel, a közbiztonsággal és a fogyasztással kapcso-
latos faktorok voltak túlsúlyban. Az aggodalom a szoron-
gás kulcsfontosságú összetevője, aminek következtében
a kétértelmű vagy bizonytalan helyzeteket fenyegetőnek
tekintjük (Craske et al., 2017).
Az egészséggel kapcsolatos kockázatok között cse-
kély számban fordultak elő a COVID-19-cel kapcsola-
tos félelmek. A megkérdezettek közül néhányan féltek
attól, nehogy pozitív PCR-tesztet produkáljanak, vagy
vírussal megfertőzve térjenek haza. Az egzotikus rova-
rok csípései és az egyéb vírusok ugyancsak félelmet
váltottak ki néhány megkérdezettből. Az egészségbiz-
tonság kategóriában a helyi ételektől való félelem (pél-
dául allergiás reakciók okozta megbetegedés) szintén
megjelent a válaszokban. Ennek kiváltói lehetnek azon
aspektusok, amelyek az incentív utazások helyszíneit
jellemzik, miszerint egzotikus, távoli, más kultúrájú,
ritkán látogatott desztinációkat céloznak meg az ilyen
utazások során.
Ezen okokból dominálhattak a közbiztonsággal és a
szolgáltatás minőségével kapcsolatos félelmek is, ugyanis
az utazóknak nem volt korábbi tapasztalata az adott helye-
ket illetően. A kutatás során megállapítottuk, hogy a köz-
biztonság kérdése elsősorban az Európán kívülre utazók
körében kapott nagyobb hangsúlyt, mert az utazók nem
rendelkeztek megfelelő ismeretekkel a felkeresni kívánt
desztinációval kapcsolatban. A kockázatészlelés struktú-
ráját az 1. táblázat mutatja be, összhangban Isaac (2019)
azon megállapításával, miszerint az észlelt kockázatok
többdimenziósak és kontextusfüggők.
Jól azonosítható faktort képeztek az információ hiá-
nyából adódó kockázatok, illetve a repülőgéppel történő
utazással kapcsolatos félelmek. Ez azért fontos, mivel az
incentív utak több mint 90%-a távoli, repülőgéppel meg-
közelíthető helyen történik a desztinációk jellegéből adó-
dóan. E félelmek kapcsolódnak leginkább a szabadidős
céllal utazók kockázatészleléseihez is (Adam, 2015; Lee et
al., 2019; Kökény & Kenesei, 2022a; 2022b).
Kiemelt kockázatészlelési kategóriát jelentettek az
incentív utazás jellegéből adódó félelmek. Bizonyos
veszélytípusok felnagyítódtak, azaz minél távolabb utaz-
tak a megkérdezettek, annál nagyobbnak éreztek bizonyos
félelmeket. A megkérdezettek kockázatként tekintettek az
extrém sportokra és szabadidős programokra (például
búvárkodás, ejtőernyőzés, szafari). A stresszfaktorok
közé sorolható továbbá a mások felelőtlen viselkedése, a
balesetveszély, az új kultúra megismerése és az egzotikus
rovaroktól való félelem. A veszélytípusok között megje-
lent több válaszadónál a munkatársak felelőtlen viselke-
dése is, mint stresszhelyzet. Ez elsősorban a felső vezetők
félelme, akik feltételezték, hogy az először utazó rutinta-
lan kollégák problémát okozhatnak.
26
VEZET ÉSTUDOMÁ NY / BUDAPEST M ANAGEMEN T REVIEW
LV. ÉVF. 2024. 4. SZÁM / IS SN 0133-0179 DOI: 10.14267/VEZ TUD.2024.0 4.02
CIKKEK, TANULMÁNYOK
A kutatás a kockázatcsökkentő faktorokat is megvizs-
gálta. Három másodrendű faktort tártunk fel, 45 kulcs-
szó és téma megemlítése mellett. Az eredmények alapján
a másodrendű dimenziók szintjén jól azonosítható, hogy
a bizalom volt szinte az egyetlen kockázatcsökkentő
tényező. Nem jelentek meg az irodalomban sokszor hang-
súlyozott kockázatcsökkentő eszközök, mint az EWOM,
az információgyűjtés, a barátokkal és ismerősökkel tör-
ténő beszélgetések vagy a biztosítás kötése, a garanciális
feltételek áttekintése (Cui et al., 2016; Lee et al., 2019). Ez
a jelentős eltérés annak tudható be, hogy míg a szabad-
idős célú utazásoknál (amelyekkel foglalkozó kutatások
dominálják a szakirodalmat) az egyének maguk intézik
javarészt a vásárlást, addig az incentív jellegű utazások-
nál az utazónak gyakorlatilag semmilyen feladata nincs a
foglalás tekintetében. Ennek következtében a közvetítőbe,
jelen esetben a munkáltatóba vetett bizalom dominálta a
kockázatcsökkentő eszközöket. Az adott vállalat munka-
vállalói nem gondolták azt, hogy az nekik rosszat akar, így
az említett kockázatészleléseket ez felül tudta írni.
Szintén fontos kockázatcsökkentő tényező a helyi szol-
gáltatókba vetett bizalom. Ez az eszköz is szorosan össze-
kapcsolódott a munkáltatóba vetett bizalommal, mivel a
megkérdezettek bíztak abban, hogy a cégük a biztonság
érdekében alaposan ellenőrizte a helyszínt. Továbbá az
alanyok azt gondolták, hogy a desztináció minőségi, biz-
tonságos és a turisták számára védett területére érkeznek,
ahol az esetleges kockázatok kisebbek lehetnek, annak
ellenére, hogy egy veszélyes ország volt az úti cél, aho-
gyan azt a brazil példa is mutatta.
A kockázatcsökkentő tényezők harmadik nagy cso-
portját az általános bizalom, azaz az önbizalom adja. A
megkérdezettek döntő többsége bízott önmagában, illetve
az utazáson részt vevő kollégáiban. Ez pedig összefügg
azzal, hogy az értékesítési szerepkörben egyébként is
magabiztos kollégák dolgoznak, akik az észlelt kockáza-
tokat is nagyobb arányban merik vállalni. Az is előfordul-
hat, hogy az ilyen alanyok szignikánsan kevésbé éreznek
valamit kockázatosnak, mint mások.
Konklúziók és jövőbeli kutatási lehetőségek
Összességében megállapítható, hogy a kockázatészle-
lés csökkentését vagy leküzdését az incentív utazások
esetében a vállalatba vetett bizalomhoz, továbbá az
önbizalomhoz lehet kapcsolni. Úgy láttuk, hogy a meg-
kérdezettek a legtöbb kockázatészlelési dimenziót le tud-
ták küzdeni a cégbe és a helyszínbe vetett bizalommal.
Az incentív utazás jellegéből adódó kockázatészlelések
(extrém sportok, extrém programok) leküzdéséhez szük-
ség volt azonban önbizalomra. A kockázatcsökkentő
eszközök mértékei dierenciálták az alanyokat, és akinél
kisebb volt az önbizalom, az jobban stresszelt az utazás
jellegétől, míg akik kevésbé bíztak a cégben, azok job-
ban tartottak az egészségügyi, közbiztonsági, teljesít-
ménybeli, az utazástól és az információhiányból fakadó
kockázatoktól. Ez a stresszhelyzet pedig rontotta az uta-
zás élményét, illetve az elmondások alapján csökkentette
az incentív utazás hatását arra vonatkozóan, hogy a dol-
gozókat motiválja arra, hogy kiemelkedő munkavállalók
legyenek a későbbiekben is.
Ebből az következik, hogy a vállalatoknak két felada-
tuk van, ha az incentív utazáson részt vevőknek a lehető
legnagyobb élményt szeretnék biztosítani és az évközi
munka teljesítményét is szeretnék fokozni az ösztönző
utazásokkal. Az egyik, hogy az utazások előkészítésébe
is érdemes a kiemelkedő kollégákat bevonni, vagy akár
a korábbi évek utazásain résztvevőknek a tapasztalatait
begyűjteni a jövőre tekintettel. Ha az előkészítésbe nem
szeretnék bevonni a munkavállalóikat a cégvezetők (a
legtöbb interjúalanyunk erről számolt be), akkor érdemes
egy tájékoztatóval felkészíteni az utazókat, hogy mire
és hogyan készüljenek az utazásra, így csökkenthetik a
bizonytalanságtól való félelmüket, másrészt tovább tudják
növelni a cégbe vetett bizalmukat. Az utazások előkészí-
tésébe való bevonással is tudnák növelni ezt a fajta bizal-
mat. A lényeg, hogy évközben is minden munkavállalónál
minél több vállalati eszközzel erősítsék a cégbe vetett
bizalmat. Fontos, hogy azon munkavállalóknál is, akiket
nem vonz az adott jutalomút (vagy maga az úti cél), eset-
leg tart tőle, és így a munkavégzésben sem törekszik arra,
hogy kiemelkedő legyen (persze minden más ösztönző
gyelembevétele mellett vagy helyett), nagyobb arány-
ban válhatnak elkötelezetté a magasabb fokú teljesítmény
elérésében.
A másik dimenzió pedig a munkavállalók önbizalmá-
nak növelése, támogatása. Ezáltal a dolgozók nemcsak
a munkavégzés területén válhatnak eredményesebbé,
hanem az esetleges félelmeiket is könnyebben leküzde-
nék, legyen az a vállalat tevékenységével kapcsolatos, a
munkahelyi feladatokból származó vagy magával a juta-
lomutazással kapcsolatos kihívás. Mindez növelheti az
incentív utazás motiváló jellegét a hétköznapokra vonat-
kozóan, sőt a részvétel egyenesen presztízs értékű lehet a
munkavállalók számára. Az egyéni teljesítményből pedig
végső soron a vállalat protál, de nemcsak a munka ered-
ményéből, hanem a cégbe vetett egyéni bizalomból, az
utazó kollégák stresszmentességéből és az átélt élmény
magasabb szintű közösségi, bizalmi megéléséből is.
A biztonság és az incentív utak kapcsolatának tanul-
mányozása széles körű további kutatási lehetőségeket
biztosít. A kutatás kiterjesztése más országokra, ország-
csoportokra és kontinensekre javasolt, így lehetővé vál-
hat az egyes földrajzi területek közötti összehasonlítás a
felfogásbeli különbségek és az incentív utazási szokások
azonosítása céljából. A nagyobb földrajzi területet átfogó
kutatás limitációja viszont, hogy több nemzetiségű kutatók
kellenek, mivel az interjúkat a megkérdezettek anyanyel-
vén érdemes felvenni, ugyanis a kulcsszavak vizsgálatánál
hátrányként jelentkezhet, ha egy közvetítőnyelven törté-
nik az interjúztatás. Emellett érdemes lehet a közlekedési
szempontokat is gyelembe venni, ugyanis könnyen a
mobilitási környezet is meghatározhatja az egyének uta-
záshoz történő hozzáállását (Jászberényi & Kotosz, 2009).
A szakirodalom áttekintéséből kiderült, hogy az incentív
utazásokról „lemaradt” munkavállalók negatívan élik meg
azt, hogy ők nem utazhatnak, de ennek hatását eddig még
nem vizsgálták. A kutatás folytatásának másik iránya-
27
VEZET ÉSTUDOMÁ NY / BUDAPEST M ANAGEMEN T REVIEW
LV. ÉVF. 2024. 4. SZÁM / IS SN 0133-0179 DOI: 10.14267/VEZ TUD.2024.0 4.02
CIKKEK, TANULMÁNYOK
ként azon munkavállalókat is érdemes megkérdezni, akik
lemaradtak korábban valamilyen incentív utazásról.
Felhasznált irodalom
Abraham, V., Bremser, K., Carreno, M., Crowley-Cyr, L.,
& Moreno, M. (2020). Exploring the consequences of
COVID-19 on tourist behaviors: Perceived travel risk,
animosity and intentions to travel. Tourism Review,
76(4), 701-717.
https://doi.org/10.1108/tr-07-2020-0344
Adam, I. (2015). Backpackers’ risk perceptions and risk
reduction strategies in Ghana. Tourism Management,
49, 99–108.
http://d x.doi.org/10.1016/j.tourman.2015.02.016
Bhati, A.S., Mohammadi, Z., Agarwal, M., Kamble, Z.,
& Donough-Tan, G. (2020). Motivating or manipulat-
ing: The inuence of health protective behaviour and
media engagement on post-COVID-19 travel. Current
Issues in Tourism, 24(15), 2088–2092.
https://doi.org/10.1080/13683500.2020.1819970
Bi, J., & Lehto, X.Y. (2017). Impact of cultural distance on
international destination choices: The case of Chinese
outbound travelers. International Journal of Tourism
Research, 20(1), 50–59.
https://doi.org/10.1002/jtr.2152
Boros, K. (2019). A hivatásturizmus meghatározásának
terminológiai változásai a nemzetközi szakirodalom-
ban. In J. Csapó, T. Gonda, & Z. Raay (Szerk.), Tur i z-
mus, fogyasztás, generációk: II. Nemzetközi Turizmus
Konferencia: Tanulmánykötet (pp. 248–257). Pécsi Tu-
dományegyetem Közgazdaságtudományi Kar.
Boros, K. (2022). Kiemelt hivatásturisztikai szálláshelyek
vizsgálata a magyar vidéken. In T. Rátz, G. Michalkó,
& M. Zsarnóczky (Szerk.), Együttműködés, partnerség,
hálózatok a turizmusban (pp. 102–117). Kodolányi János
Egyetem, Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont
Földrajztudományi Intézet, Magyar Földrajzi Társaság.
Brown, P., Daigneault, A.J., Tjernström, E., & Zou, W.
(2018). Natural disasters, social protection, and risk
perceptions. World Development, 104, 310–325.
https://doi.org/10.1016/j.worlddev.2017.12.002
Buzády, Z., Wimmer, Á., Csesznák, A., & Szentesi, P.
(2022). A munkahelyi ow-állapotot elősegítő vezetői
képességek elemzése a komoly játék eszközével.
Vezetéstudomány, 53(3), 19–33.
https://doi.org/10.14267/VEZTUD.2022.03.02
Byrnes, J.P., Miller, D.C., & Schafer, W.D. (1999). Gender
dierences in risk taking: a meta-analysis. Psycholog-
ical Bulletin, 125(3), 367–383.
https://doi.org/10.1037/0033-2909.125.3.367
Cakar, K. (2020). Tourophobia: fear of travel resulting
from man-made or natural disasters. Tourism Review,
76(1), 103–124.
https://doi.org/10.1108/ TR- 06 -2019-0231
Caldara, D., & Iacoviello, M. (2018). Measuring geopolit-
ical risk. Board of Governors of the Federal Reserve
System.
https://doi.org/10.17016/IFDP.2018.1222r1
Cavlek, N. (2002). The role of tour operators in the trav-
el distribution system. In W.C. Gartner & D.W. Lime
(Eds.), Trends in outdoor recreation, leisure and tour-
ism (pp. 325–334). CAB International.
Chemli, S., Toanoglou, M., & Valeri, M. (2022). The im-
pact of COVID-19 media coverage on tourist’s aware-
ness for future travelling. Current Issues in Tourism,
25(2), 179–186.
https://doi.org/10.1080/13683500.2020.1846502
Chien, P.M., Sharifpour, M., Ritchie, B.W., & Watson, B.
(2017). Travelers’ health risk perceptions and protec-
tive behavior: A psychological approach. Journal of
Travel Research, 56(6), 744–759.
https://doi.org/10.1177/0047287516665479
Cho, S., Woods, R.H., Jang, S.S., & Erdem, M. (2006).
Measuring the impact of human resource management
practices on hospitality rms’ performances. Inter-
national Journal of Hospitality Management, 25(2),
262–277.
https://doi.org/10.1016/j.ijh m.2005.04.001
Cissell, M. (1987). Designing eective reward systems.
Compensation and Benets Review, 19(6), 49–55.
https://doi.org/10.1177/088636878701900605
Corley, K.G., & Goia, D.A. (2004). Identity ambiguity and
change in the wake of a corporate spin-o. Administra-
tive Science Quarterly, 49(2), 173–208.
https://doi.org/10.2307/4131471
Craske, M.G., Stein, M.B., Eley, T.C., Milad, M.R., Hol-
mes, A., Rapee, R.M., & Wittchen, H.U. (2017). Anxiety
disorders. Nature Reviews Disease Primers, 3, 17024.
https://doi.org/10.1038/nrdp.2017.24
Cui, F., Liu, Y., Chang, Y., Duan, J., & Li, J. (2016). An
overview of tourism risk perception. Natural Hazards,
82, 643–658.
https://doi.org/10.1007/s11069-016-2208-1
Dayour, F., Park, S., & Kimbu, A.N. (2019). Backpackers’
perceived risks towards smartphone usage and risk re-
duction strategies: A mixed methods study. Tourism
Management, 72, 52–68.
https://doi.org/10.1016/j.tourman.2018.11.003
Deng, R., & Ritchie, B.W. (2018). International university
students’ travel risk perceptions: an exploratory study.
Current Issues in Tourism, 21(4), 455–476.
https://doi.org/10.1080/13683500.2016.1142939
Dolnicar, S. (2007). Crises that scare tourists – investigat-
ing tourists’ travel-related concerns. In B. Prideaux, B.
Laws & K. Chon (Eds.), Managing tourism crises (pp.
98–109). CABI Books.
https://doi.org/10.1079/9781845930479.0098
Dryhurst, S., Schneider, C.R., Kerr, J., Freeman, A.L.,
Recchia, G., Van Der Bles, A.M., Spiegelhalter, D., &
van der Linden, S. (2020). Risk perceptions of COV-
ID-19 around the world. Journal of Risk Research,
23(7–8), 1–13.
htt ps://doi.org/10.1080/13669877.2020.1758193
Ernszt, I., Péter, E., Keller, K., & Tóth-Kaszás, N. (2018). Biz-
tonsági kérdések a turizmusban, egy határ menti térség
példáján keresztül. Turizmus Bulletin, 18(2), 38–45.
https://doi.org/10.14267/TURBULL.2018v18n2.5
28
VEZET ÉSTUDOMÁ NY / BUDAPEST M ANAGEMEN T REVIEW
LV. ÉVF. 2024. 4. SZÁM / IS SN 0133-0179 DOI: 10.14267/VEZ TUD.2024.0 4.02
CIKKEK, TANULMÁNYOK
Foroudi, P., Tabaghdehi, S.A.H., & Marvi, R. (2021). The
gloom of the COVID-19 shock in the hospitality indus-
try: A study of consumer risk perception and adaptive
belief in the dark cloud of a pandemic. International
Journal of Hospitality Management, 92, 102717.
https://doi.org/10.1016/j.ijh m.2020.102717
Fuchs, G., & Reichel, A. (2004). Cultural dierences in
tourist destination risk perception: an exploratory
study. Tourism, 52(1), 21–37. https://www.cabidigital-
library.org/doi/full/10.5555/20043079119
Fuchs, G., & Reichel, A. (2006). Correlates of destination
risk perception and risk reduction strategies. In M. Ko-
zak & L. Andreu (Eds.), Progress in tourism market-
ing (pp. 161–170). Elsevier.
https://doi.org/10.1016/B978- 0 - 08-045040 -7.50018-2
Gaissmaier, W., & Gigerenzer, G. (2012). 9/11, act II: A
ne-grained analysis of regional variations in trac
fatalities in the aftermath of the terrorist attacks. Psy-
chological Science, 23(12), 1449–1454.
https://doi.org/10.1177/0956797612447804
Gelencsér, M., Végvári, B., & Szabó-Szentgróti, G. (2022).
A munkaerő-megtartás és a well-being kapcsolatának
elemzése nemzetközi kutatásokban: Szisztematikus
irodalmi áttekintés. Vezetéstudomány, 53(6), 40–51.
https://doi.org/10.14267/VEZTUD.2022.06.04
Gibson, H., & Yiannakis, A. (2002). Tourist roles: needs
and the adult life course. Annals of Tourism Research,
29(2), 358–383.
https://doi.org/10.1016/S0160-7383(01)00037-8
Hallahan, T.A., Fa, R.W., & McKenzie, M.D. (2004). An
empirical investigation of personal nancial risk tol-
erance. Financial Services Review, 5, 57–78. https://
citeseerx.ist.psu.edu/document?repid=rep1&type=pd-
f&doi=8e52321f247b815fcc018b5e93f15e1691146312
Hampton, A. (1987). The UK incentive travel market: a
user’s view. European Journal of Marketing, 21(9),
10–20.
https://doi.org/10.1108/EUM0000000004713
Han, H., Al-Ansi, A., Koseoglu, M.A., Lin, P.M.C., Park,
J., Yu, J., & Kim, W. (2019). Halal tourism: Travel mo-
tivators and customer retention. Journal of Travel and
Tourism Marketing, 36(9), 1012–1024.
https://doi.org/10.1080/10548408.2019.1683483
Holland, J., Mazzarol, T., Soutar, G.N., Tapsall, S., &
Elliott, W.E. (2021). Cruise passengers’ risk reduction
strategies in the wake of COVID-19. Asia Pacic Jour-
nal of Tourism Research, 26(11), 1189–1206.
https://doi.org/10.1080/10941665.2021.1962376
Incentive Research Foundation (2008). The market for
incentive travel, motivational meetings, and special
events. The Incentive Research Foundation.
Incentive Research Foundation. (2016). Incentive travel
on the rise. The Incentive Research Foundation. http://
theirf.org/research/incen-tive‐travel‐on‐the‐rise/1894/
Incentive Travel Index (2022). 2022 Survey Highlights. In-
centive Travel Index. https://www.incentiveindex.com/
executive-summary/
Institute of Risk Management (2018). A risk practition-
ers guide to ISO 31000: 2018. Institute of Risk Man-
agement. https://www.demarcheiso17025.com/doc-
ument/A%20Risk%20Practitioners%20Guide%20
to%20ISO%2031000%20%96%202018.pdf
Irimiás, A., Jászberényi, M., & Michalkó, G. (2019). Az
innováció szerepe a turisztikai termékfejlesztésben.
Irimiás A., Jászberényi M., & Michalkó G. (szerk.),
A turisztikai termékek innovatív fejlesztése (pp. 9-18).
Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789634544081
Isaac, R.K. (2019). The attitudes of Dutch market towards
safety and security. In R. K. Isaac, E. Çakmak & R.
Butler (Eds.), Tourism and hospitality in conict-rid-
den destinations (pp. 39-55). Routledge.
Jancsik, A., Jászberényi, M., & Kökény, L. (2019). Az
utazásszervezés új dimenziói. Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789630599535
Jászbe rényi, M., & Kotosz, B. (2009). Közlekedési szokások
vizsgálata Budapest délnyugati agglomerációjában.
Statisztikai Szemle, 87(2), 166–190. http://www.ksh.hu/
statszemle_archive/2009/2009_02/2009_02_166.pdf
Jerey, S.A. (2014). The motivational power of incentive
travel: the participant’s perspective. Journal of Behav-
ioral and Applied Management, 15(3), 122–139.
Karl, M. (2018). Risk and uncertainty in travel deci-
sion-making: tourist and destination perspective. Jour-
nal of Travel Research, 57(1), 129–146.
https://doi.org/10.1177/0047287516678337
Kaszás, N., Tokodi, P., & Németh, K. (2023). Az egészség-
turizmus biztonsága – a turizmusbiztonság az
egészségturizmusban. In G. Michalkó, J. Németh & Z.
Birkner (Eds.), A biztonság szerepe a turisztikai ter-
mékfejlesztésben és menedzsmentben (pp. 13-28). Bay
Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprot
Kft.
Keller, K., & Tóth-Kaszás, N. (2021). A turizmusbiz-
tonság megjelenése az EU tagállamainak turisztikai
stratégiáiban. Vezetéstudomány, 52(6), 32–43.
https://doi.org/10.14267/VEZTUD.2021.06.03
Kotler, P.T., Bowen, J.T., & Makens, J. (2010). Marketing
for hospitality & tourism. Pearson Education.
Kozak, M., Crotts, J.C., & Law, R. (2007). The impact of
the perception of risk on international travelers. Inter-
national Journal of Tourism Research, 9(4), 233–242.
https://doi.org/10.1002/jtr.607
Kökény, L., Kenesei, Z., Marton, Z., Birkner, Z., &
Michalkó, G. (2022). Counterproductive risk-reduction
strategy in travel-related decision-making. Anatolia,
35(1), 186-189.
htt ps://doi.org/10.1080/13032917.2022.2142251
Kökény, L., & Kenesei, Z. (2022a). A COVID-19-pan-
démia jelentette félelmek hatása a nyaralás tervezése
során felmerülő kockázatészlelésre. Turizmus Bulletin,
22(3), 4–11.
https://doi.org/10.14267/TURBULL.2022v22n3.1
Kökény, L., & Kenesei, Z. (2022b). A turisztikai fogyasz-
tók magatartásának vizsgálata a COVID-19-pandémia
első hullámának árnyékában. Társadalomtudományi
Szemle, 12(4), 30–53.
https://doi.org/10.18030/socio.hu.2022.4.30
29
VEZET ÉSTUDOMÁ NY / BUDAPEST M ANAGEMEN T REVIEW
LV. ÉVF. 2024. 4. SZÁM / IS SN 0133-0179 DOI: 10.14267/VEZ TUD.2024.0 4.02
CIKKEK, TANULMÁNYOK
Kurtz, D.L., & Clow, K.E. (1997) Services marketing.
John Wiley & Sons.
Larsen, S., & Brun, W. (2011). ‘I am not at risketypical
tourists are’! Social comparison of risk in tourists. Per-
spectives in Public Health, 131(6), 275–279.
ht t p s://doi.org/10.1177/1757913911419898
Lee, J.S., & Chiang. C.H. (2017). Exploring multidimen-
sional quality attributes of incentive travels. Interna-
tional Journal of Contemporary Hospitality Manage-
ment, 29(8), 2198–2214.
https://doi.org/10.1108/ I JCHM-03-2016 - 0150
Lee, J.S., Choi, Y., & Chiang. C.H. (2017). Exploring
the dynamic eect of multi-quality attributes on
overall satisfaction: The case of incentive events.
International Journal of Hospitality Management,
64, 51–61.
https://doi.org/10.1016/j.ijh m.2017.04.003
Lee, K.F., Haque, A., Maulan, S., Abdullah, K., & Tarof-
der, K. (2019). Risk reduction in Online ight reser-
vation: The role of information search. Journal of Re-
views on Global Economics, 8, 886–899.
https://doi.org/10.6000/1929-7092.2019.08.76
Lee, W., Park, S., & Jeong, C. (2022). Repositioning risk
perception as a necessary condition of travel decision:
The case of North Korea tourism. Journal of Hospital-
ity and Tourism Management, 52, 252–263.
https://doi.org/10.1016/j.jht m.2022.07.001
Lepp, A., & Gibson, H. (2003). Tourist roles, perceived
risk and international tourism. Annals of Tourism Re-
search, 30(3), 606–624.
https://doi.org/10.1016/s0160-7383(03)00024-0
Lewis, R.C. (1983). The incentive-travel market: how to
reap your share. Cornell Hotel and Restaurant Admin-
istration Quarterly, 24(1), 19–27.
https://doi.org/10.1177/001088048302400104
Li, X., Lu, L., & Chi, C.G.Q. (2018). Examining incentive
travelers: How motivation aects organizational com-
mitment. International Journal of Tourism Research,
20(6), 830–842.
https://doi.org/10.1002/jtr.2235
Lo, A.S., Cheung, C., & Law, R. (2011). Hong Kong res-
idents’ adoption of risk reduction strategies in leisure
travel. Journal of Travel & Tourism Marketing, 28(3),
240–260.
https://doi.org/10.1080/10548408.2011.562851
Locke, M. (2010). A framework for conducting a situation-
al analysis of the meetings, incentives, conventions,
and exhibitions sector. Journal of Convention & Event
Tourism, 11(3), 209–233.
https://doi.org/10.1080/15470148.2010.505473
Lőrincz, K., Formádi, K., & Ernszt, I. (2023). Towards
a more resilient festival industry: an analysis of the
adoption of risk management models for sustainabil-
it y. Risks, 11(2), 45.
https://doi.org/10.3390/risks11020045
Mair, J. (2014). Conferences and conventions: A research
perspective. Routledge.
McCartney, G. (2008). Does one culture all think the same?
An investigation of destination image perceptions from
several origins. Tourism Review, 63(4), 13–26.
https://doi.org/10.1108/16605370810912182
Michalkó, G. (2004). Tourism eclipsed by crime: the vul-
nerability of foreign tourists in Hungary. Journal of
Travel and Tourism Marketing, 15(2/3), 159–172.
https://doi.org/10.1300/J073v15n02_09
Mill, R.C., & Morrison, A.M. (1985). The Tourism System:
An Introductory Text. Prentice-Hall.
Mitev, A.Z. (2019). Kutatásmódszertan a turizmusban.
Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789634544135
Mowen, J.C., & Minor, M. (1998). Consumer behavior.
Prentice Hall. https://books.google.co.kr/books?re-
dir_esc=y&id=_SLZPfe0oDkC&focus=searchwithin-
volume&q=risk
Nkosi, G. (2010). The impact of crime of tourism in the
city of uMhlathuze, KwaZulu-Natal. South Asian
Journal of Tourism and Heritage, 2, 76–81.
Nugraha, A.K.N.A., Hamin, H., & Elliott, G. (2022). The
role and impact of risk reduction in leisure tourism.
Annals of Leisure Research, 25(2), 179–202.
ht tps://doi.org/10.10 8 0/11745398 . 2020.174 4175
Page, S.J. (2009). Current issue in tourism: The evolution
of travel medicine research: A new research agenda for
tour ism? Tourism Management, 30(2), 149–157.
https://doi.org/10.1016/j.tourman.2008.04.011
Pappas, N. (2016). Marketing strategies, perceived risks,
and consumer trust in online buying behaviour. Jour-
nal of Retailing and Consumer Services, 29, 92–103.
https://doi.org/10.1016/j.jretcon ser.2015.11.007
Pratt, M.G. (2009). From the editors: For the lack of a boil-
erplate: Tips on writing up (and reviewing) qualitative
research. Academy of Management Journal, 52(5),
856–862.
https://doi.org/10.5465/amj.2009.44632557
Promsivapallop, P., & Kannaovakun, P. (2018). Travel risk
dimensions, personal-related factors, and intention to
visit a destination: A study of young educated Ger-
man adults. Asia Pacic Journal of Tourism Research,
23(7), 639–655.
https://doi.org/10.1080/10941665.2018.1485718
Quintal, V., Sung, B., & Lee, S. (2021). Is the coast clear?
Trust, risk-reducing behaviours, and anxiety toward
cruise travel in the wake of COVID-19. Current Issues
in Tourism, 25(2), 1–13.
https://doi.org/10.1080/13683500.2021.1880377
Raheem, I.D., & Roux, S. (2023). Geopolitical risks and
tourism stocks: New evidence from causality-in-quan-
tile approach. The Quarterly Review of Economics and
Finance, 88, 1–7.
https://doi.org/10.1016/j.qref.2023.01.002
Reisinger, Y., & Mavondo, F. (2006). Cultural Dierences
in Travel Risk Perception. Journal of Travel & Tour-
ism Marketing, 20(1), 13–31.
https://doi.org/10.1300/J073v20n01_02
Richter, L.K. (2003). International tourism and its glob-
al public health consequences. Journal of Travel Re-
se arch, 41(4), 340–347.
https://doi.org/10.1177/0047287503041004002
30
VEZET ÉSTUDOMÁ NY / BUDAPEST M ANAGEMEN T REVIEW
LV. ÉVF. 2024. 4. SZÁM / IS SN 0133-0179 DOI: 10.14267/VEZ TUD.2024.0 4.02
CIKKEK, TANULMÁNYOK
Ritchie, B., & Jiang, Y. (2019). A review of research on
tourism risk, crisis and disaster management: Launch-
ing the annals of tourism research curated collection
on tourism risk, crisis and disaster management. An-
nals of Tourism Research, 79, 102812.
https://doi.org/10.1016/j.an nals.2019.102812
Schmidli, H. (2017). Risk Theory. Springer.
Seabra, C., Dolnicar, S., Abrantes, J.L., & Kastenholz, E.
(2013). Heterogeneity in risk and safety perceptions
of international tourists. Tourism Management, 36,
502–510.
https://doi.org/10.1016/j.tourman.2012.09.008
Seddighi, H.R., Nuttall, M.W., & Theocharous, A.L.
(2001). Does cultural background of tourists inuence
the destination choice? An empirical study with spe-
cial references to political instability. Tourism Man-
agement, 22(2), 181–191.
https://doi.org/10.1016/S0261-5177(00)00046 -7
Shinew, K.J., & Backman, S.J. (1995). Incentive trav-
el: an attractive option. Tourism Management, 16(4),
285–293.
https://doi.org/10.1016/0261-5177(95) 00018-J
SITE Foundation (2021a). Corporate inSITEs White Paper
Edition 1. SITE Foundation. https://siteglobal.com/sys-
tem/files/2021-11/2794_SN_SITE_WhitePaper_v10.
pdf
SITE Foundation (2021b). Corporate inSITEs White Pa-
per Edition 2. SITE Fou ndat ion. https://siteglobal.com/
system/les/2021-11/2821_SN_CorporateInsitesSite_
WhitePaper_Edition2_v3.pdf
SITE Foundation (2022). Corporate inSITEs White Paper
Edition 3. SITE Foundation. https://siteglobal.com/
system/files/2022-04/CorporateInSite%20WhitePa-
per%20Edition3.pdf
Slovic, P., & Peters, E. (2006). Risk perception and aect.
Current Directions in Psychological Science, 15(6),
322–325.
ht t p s://doi.org/10.1111/j.1467- 8 721.2006.00 4 61.x
Slovic, P. (2016). Do adolescent smokers know the risk?
Duke Law Journal, 47(6), 1133–1141.
https://doi.org/10.2307/1373033
Society of Incentive Travel Executives (2014). About
SITE—Who we are. Society of Incentive Travel Exec-
utives. http://www.siteglobal.com/p/cm/ld/d=18
Sönmez, S.F., & Graefe, A.R. (1998). Inuence of terror-
ism risk on foreign tourism decisions. Annals of Tour-
ism Research, 25(1), 112–144.
https://doi.org/10.1016/S0160-7383(97)00072-8
Vos, A., Marinagi, C., Trivellas, P., Eberhagen, N., Skour-
las, C., & Giannakopoulos, G. (2014). Risk reduction
strategies in online shopping: e-trust perspective. Pro-
cedia - Social and Behavioral Sciences, 147, 418–423.
https://doi.org/10.1016/j.sbspro.2014.07.122
Westwood, J. (1985). The Incentive Travel Market in the
UK: Potential for Marketing Australia [Doctoral dis-
sertation]. University of Surrey.
Wilks, J. (2006). Current issues in tourist health, safety
and security. In J. Wilks, D. Pendergast, & P. Laggat
(Eds.), Tourism in turbulent times: Towards safe expe-
riences for visitors (pp. 3–18). Elsevier.
https://doi.org/10.1016/B978-0-08-044666-0.50009-9
Williams, A.M., & Baláž, V. (2014). Tourism Risk and Un-
certainty: Theoretical Reections. Journal of Travel
Research , 54(3), 271–287.
https://doi.org/10.1177/0047287514523334
Witt, S.F., Gammon, S., & White, J. (1992). Incentive
travel: overview and case study of Canada as a desti-
nation for the UK market. Tourism Management, 13(3),
275–287.
https://doi.org/10.1016/0261-5177(92)90 099-S
Wol, K., Larsen, S., & Øgaard, T. (2019). How to dene
and measure risk perceptions. Annals of Tourism Re-
search, 79, 102759.
https://doi.org/10.1016/j.an nals.2019.102759
World Health Organization (WHO) (2012, January 1)
International travel and health. World Health Or-
ganization. https://www.who.int/ith/ITH_EN_2012_
WEB_1.2.pdf?ua=1
Xiang, Z., & Formica, S. (2007). Mapping environ-
mental change in tourism: A study of the incen-
tive travel industry. Tourism Management, 28(5),
1193–1202.
https://doi.org/10.1016/j.tourman.2006.11.002
Xie, C., Zhang, J., Morrison, A.M., & Coca-Stefaniak,
J.A. (2021). The eects of risk message frames on
post-pandemic travel intentions: The moderation of
empathy and perceived waiting time. Current Issues in
Tourism, 24(23), 3387–3406.
htt ps://doi.org/10.1080/13683500.2021.1881052
Yang, E.C.L., Khoo-Lattimore, C., & Arcodia, C. (2017).
A Systematic Literature Review of Risk and Gender
Research in Tourism. Tourism Management, 58, 89–
100.
https://doi.org/10.1016/j.tourman.2016.10.011
Zemke, R. (1988). Rewards and recognition: yes, they re-
ally work. Training, (November), 49–53.
Zhang, Y., Moyle, B., Dupré, K., Lohmann, G., Desha, C.,
& MacKenzie, I. (2023). Tourism and natural disaster
management: A systematic narrative review. Tourism
Revie w, 78(6), 1466-1483.
https://doi.org/10.1108/TR-08-2022-0377
Zou, Y., & Meng, F. (2020). Chinese tourists’ sense of
safety: Perceptions of expected and experienced des-
tination safety. Current Issues in Tourism, 23(15),
1886 –1899.
htt ps://doi.org/10.1080/13683500.2019.1681382
MÁTÉ TÜNDE – SIPOS BORBÁLA