ArticlePDF Available

Fizikailag-metafizikailag bizonyítható a graviton létezése

Authors:

Abstract

Absztrakt: A jelenlegi írás a graviton részecskének létezésének bizonyítását tűzte ki célul. Ezen partikula meglétének lehetősége véletlenszerűen, intuitív módon ötlött fel a jelenlegi cikk írójában 2021. szeptember 26-án [1.]. Az írás elején-a bevezetés után-rövid magyarázat található arra vonatkozóan, hogy miért nem sikerült eddig a gravitont kimutatni a jelenlegi technológiai hátérrel. Ezután következik annak a gravitációs elméletnek a bemutatása [2. 3.], ami hozzájárult a graviton koncepció kialakulásához, aminek segítségével következtetni lehat fizikai létére vonatkozóan. Mivel a szóba forgó gravitációs elmélet nem ad teljes magyarázatot a gravitáció jelenségére, ezért a világmindenség szimpla ontológiai megközelítésére válik szükségessé. Megtörténik az a priori entitás fogalmának bevezetése. Általa lehetőség nyílik az univerzum látható, illetve nem látható részének minden dimenzióban történő mentális megragadhatósága. Így nem csak a gravitáció jelensége érthető világosan, hanem mindez levetítve elemi szintre: elképzelhetővé teszi a gravitont.
1
Fizikailag-metafizikailag bizonyítható a
graviton létezése
Horváth László-Attila (email: hakaatlaho@gmail.com)
Absztrakt:
A jelenlegi írás a graviton részecskének létezésének bizonyítását tűzte ki célul. Ezen
partikula meglétének lehetősége véletlenszerűen, intuitív módon ötlött fel a jelenlegi cikk
írójában 2021. szeptember 26-án [1.].
Az írás elején – a bevezetés után rövid magyarázat található arra vonatkozóan, hogy
miért nem sikerült eddig a gravitont kimutatni a jelenlegi technológiai hátérrel. Ezután
következik annak a gravitációs elméletnek a bemutatása [2. 3.], ami hozzájárult a graviton
koncepció kialakulásához, aminek segítségével következtetni lehat fizikai létére vonatkozóan.
Mivel a szóba forgó gravitációs elmélet nem ad teljes magyarázatot a gravitáció
jelenségére, ezért a világmindenség szimpla ontológiai megközelítésére válik szükségessé.
Megtörténik az a priori entitás fogalmának bevezetése. Általa lehetőség nyílik az univerzum
látható, illetve nem látható részének minden dimenzióban történő mentális
megragadhatósága. Így nem csak a gravitáció jelensége érthető világosan, hanem mindez
levetítve elemi szintre: elképzelhetővé teszi a gravitont.
2
Kulcsszavak:
Gravitáció, Graviton, elektromosság, elektromágnesesség, a priori entitás,
Bevezető:
A graviton létezésének feltételezése azóta létezik, amióta köztudattá vált, hogy a fény kettős
természetű, nem csak hullámként, hanem részecskeként is viselkedik. Vagyis felfedezték a
fényelektromos hatást. Innentől kezdve tudjuk: a fény elektromágneses hullám és diszkrét
energia csomagok formájában létezik, terjed. Innentől kezdve már nem volt nehéz tévesen
arra gondolni, hogy a gravitációs térhatást gravitonnak nevezett kvantumok közvetítenek.
Ezeknek a kvantumoknak kimutatása mind a mai napig nem sikerült, pedig kiváló, a csúcs
technológián alapuló műszerek készültek ebből a célból.
A gravitonok kimutathatatlanságának oka
A gravitonok létezésének műszeres kimutatása azért nem sikerült, mert a jelenleg elfogadott
két gravitációs elmélettel: Newton gravitációjával és Einstein általános relativitás elméletével
képtelenség volt olyan elméleti háttért biztosítani, ahová a természettel összeegyeztethető
módon a gravitonok beilleszthetőek.
Amíg Newton gravitációs elmélete szerint az anyag tömege által azonnali vonzó erővel hat
környezetére, ami semmi formában nem kvantálható
1
; addig Einstein általános relativitás
elméletében a közönséges anyag kapcsolatban van a fénysebességgel és befolyásolja a tér-idő
geometriáját (meggörbíti a tér-idő kontinuumot). Pedig az utóbbi elméletben magának az
anyagot körülvevő térnek nincs anyagi mivolta, valamilyen reális fizikai tulajdonsága. Van még
valami imás is, amit itt meg kell említeni, hogy a két elmélet nem tartalmaz koherens
magyarázatot a szabadesés jelenségére vonatkozóan.
Az előbbiek során elmondottak ellenére, a természetes világ közvetlenül megfigyelhető
struktúrája arra enged következgetni, hogy valóságosak a gravitonok. Számos olyan jelenséget
ismerünk, aminek alapján következtetni lehet a létezésükre: kémiai kötések mechanizmusa,
1
Ez a princípium normál dimenzióban a gravitációs- és elektromágneses térre egyaránt érvényes. Ezzel szemben
sokan úgy vélik a jelenlegi tudomány hívei közül, hogy az elektromágneses tér kvantálható, kvantuma a foton.
3
Josephson-effektus, az áram terjedése félvezetőkben, a fény keletkezésének dinamikája, fotó
elektromos hatás, látás, és így tovább. Ehhez nem kell egyéb, mint egy olyan gravitációs
elméletet, amely megfelelően közelíti meg a szabadesés jelenségét: úgy planetáris-, mint
’elemi’ szinten. Ez a teória csak akkor jó, ha e mellett magyarázni tudja az elektromágnesesség
és gravitáció fizikai összefüggését, annak ellenére, hogy kimutatható különbség van anyagi-
fizikai természetük között.
A graviton létezését megengedő elmélet
I./ A gravitációs elmélet 2009-ben
A jelenlegi gravitációs elmélet kezdetleges formája, ami megengedi a graviton
„részecske” létezésének elképzelhetőségét 2008-ban fogalmazódott meg, miután a szerzőben
régóta élt, hogy az árapályt a Földön nem a Hold okozza [4], valamint felismerte a
bolygóerózió jelenségét, miszerint a kisbolygóöv aszteroidái és Ceres típusú törpebolygók
kőzet típusú bolygóból (bolygókból) keletkeztek
2
[5]. Itt most az utóbbi jelenséget, a
bolygóeróziót érdemes kiemelni.
A bolygóerózió a kőzetbolygók végső létstádiumában következik be, amikorra a bolygó
felszínének gravitációja lecsökken, és a súlytalanság közeli állapotába jut. Ilyenkor lehetővé
válik, hogy tektonikus, vulkanikus hatások miatt feldarabolódott és nem rögzült bolygó
felszínének darabjai, eltávolodhassanak végleg a bolygó felszínétől.
Emiatt a jelenség miatt vált a Ceresz bolygó törpebolygóvá, a felszínéből leszakadt
darabok jelenleg aszteroidaként vannak jelen a kisbolygóövben.
Erre engedtek következtetni a kisbolygóöv aszteroidáinak anyaga. Az ilyen különböző
(porszemcse, szikla) méretű kőzet sziklák, aszteroidák, csak a kőzetbolygók felső köpenyében,
kérgében keletkezhetnek
3
. Amit még érdemes ezekhez a belső aszteroida övben szabadon
mozgó törmelékkel, kőzet aszteroidákkal kapcsolatban elmondani, hogy nem mutatnak semmi
hajlandóságot összetapadásra – nincs távolba hatásuk. Ezek szerint e szóban forgó közönséges
anyagú és szilárd halmazállapotú testek önmagukban képtelenek távolbaható gravitációs
jelenséggel rendelkezni.
2
Határozott kijelentés, még akkor is, ha létezik egy másik jó teória, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni [6.]
3
Leválhatnak üstökösből is, de erre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre a bárki számára elérhető bizonyítékok
a NASA-tól, ESA-tól, stb.
4
A korábbi bekezdés végén elmondottak alapján sikerült levonni a következő
következtetést: a Föld felszínén található kőzet anyagforma
4
ezen a Föld kérgét és köpenyét
alkotó anyagot értve –, nem rendelkezik önálló gravitációs térrel, csak tehetetlenségük révén
járulnak hozzá a gravitáció változásához (fokozásához vagy csökkenéséhez). Mindezt például
kiválóan igazolni lehet az izosztázia jelenségével
5
. Innentől kezdve már könnyen el lehetett
képzelni, hogy Föld (kőzettípusú bolygók, üstökösök, Nap) magja valamilyen módon – felelős
a gravitációért.
Amint figyelem középpontjába került a Bose-Einstein kondenzátum, miszerint ennek a
nem olyan régóta ismert anyagformánál megfigyelhető olyan tulajdonság, amelyet gravitációs
hatásának is lehetne vélni. El lehetett fogadni, hogy a bolygónk felszínének gravitációs
hatásának létezésében, annak magja játszik közre, vagyis a szabadesés jelensége az anyag
közönséges anyagtól eltérő állapotaihoz kapcsolódik.
Végül a jól megfigyelhető árapály vagy földrengések miatt bekövetkezett gyors
gravitáció térváltozás következtében született meg az elképzelés akkori alapformája: a
gravitációt a Föld külső magjának a negatív elektromágneses töltésében bekövetkező
koncentrációnövekedés okozza. Mindezt, az elmélet kitalálója, úgy elemi (atomi), mint makró
(nap, bolygó, üstökös) szinten tapasztalható gravitációs hatásokban bekövetkező
változásokkal igyekezett alátámasztani. Ennek az elméletnek köszönhető a gravitációs
hullámok létének elképzelhetősége már megvolt a LIGO által bejelentett gravitációs hullámok
felfedezése előtt.
Ezzel az új gravitációs elmélettel könnyen felismerhető volt, hogy a LIGO által
bejelentett felfedezés amely három évvel később, 2017-ben fizikai Nobel díjat kapott
leírása gyakorlatilag hamis információkra épülő narratívát mutat be. Ennek bizonyítására
íródott az a cikk [7], amely kimutatta, hogy a LIGO magyarázata elfogadhatatlan az általuk
felfedezésként bejelentet gravitációs hullámokkal kapcsolatban.
Az a hivatkozás nem állja meg a helyét, hogy az Általános Relativitás elmélet előre
jelezte ezeket a hullámokat. Ugyanúgy magával a felfedezés magyarázatával sem lehet
kibékülni. Ennek az utóbbi írásnak köszönhető, hogy a 2008-ban megfogalmazott gravitációs
elképzelés, főleg elemi szinten szerzet tapasztalatoknak köszönhetően, társszerző
közreműködésével kiegészítésre került [3]. Így született meg az az elektromágneses
gravitációs elmélete, amely természetes magyarázatot kínál a gravitáció jelenségére.
II./ Az elmélet pontosított formája 2018-ban
4
Jelenleg ez a matéria a közönséges anyagot jelenti.
5
Vannak más jelenségek is, amelyek leírása megtalálható 2008-as gravitációs írásban.
5
2018-ban megírt elektromágneses gravitációs elmélet összehasonlítva a régebbi
változattal valamelyest másképpen lett megfogalmazva. Az atommagok szerkezetének
klasszikus elképzeléséből indult ki, miszerint az atomok magja protonokból és neutronokból
épül fel
6
, ahol a neutronok olyan protonok, amelyek nagyon alacsony energia szinten létező
elektronokat tartalmaznak. Ezekről a negatív töltésű részecskékről elképzelhető, amint a
magban protonról protonra szabadon mozognak. Az ekképpen elképzelt jelenségnek akkor
van értelme a dolgok sémájában, ha az atommag felépítése a közönséges anyag kristály
rácsszerkezetéhez hasonló és jól definiálható konstrukció, amely az ismétlődő a kémiai kristály
építészet segítségével válik láthatóvá. Mindez a következő két analógiával igazolható:
1. A kard acélvonalaiban minden egyes atom biztosan jól meghatározott módon
kapcsolódik össze. Ezeknek az ereje mutatja az acél szilárdságát.
2. A gyémánt keménysége szintén ezen a koncepción alapul. Erősen szilárd, merev és
kemény, mert a szén atomok a gyémántban alkotják az egyik legkisebb energia
formájú rácsszerkezetet.
Mindebből arra lehetett következtetni, hogy rmilyen rendezett stabil közönséges
anyag kristályos szerkezetének kialakulása, valamilyen elv szerint történik, mégpedig a
legkisebb energiájú konfigurációra való törekvésének elve alapján. Így már világossá válik,
hogy ez az elv, atommag szinten is érvényesül, de itt sokkal szigorúbb rácsszerkezeti feltételek
között. Kb. úgy, ahogy az összetapadt szappanbuborékok esetében látható. A legkisebb
energiájú konfigurációra való törekvésének elve egyetemesnek mondható, amit
bizonyítékokkal eléggé jól alá lehet támasztani.
Erre az elvre alapozva születtek meg a következő kijelentések: ha ebben az atommagi
szinten legtökéletesebben történő, összecsomagolt állapottá válási törekvésben használva van
Coulomb törvénye, akkor számít a két protontaszító potenciáljának nagysága az elektront
magában foglaló proton (neutron) vonzási potenciáljához viszonyítódva
7
. Nincs szükség
gyenge vagy erős atommag erőre. Tehát az atommag összetartó képességének problémáját
úgy is meg lehet oldani, ha róla elképzelik, hogy az, az atommag rácsszerkezetkének, valamint
az atommag elemei közötti elektromágneses kölcsönhatás kombinációjának következménye.
Ezzel a megközelítéssel bizonyíthatónak tűnt, hogy az elektromágneses kölcsönhatás az
atommagot összetartó elsődleges jelenség, és arra engedett következtetni, hogy egyben a
gravitáció jelenség okozója. Ekképpen születtek a következő megállapítások: az elképzelt
gravitáció jól magyarázható, mint egy másodrendű nemlineáris koncepció; a gravitációs hatás
az elemi anyag természetének el nem függetleníthető része, mert belőle származó közönséges
anyag nem közvetlenül hoz létre gravitációt. A gravitációt inkább az anyag egyes atomjainak
elektromágneses mezejének kombinált másodrendű hatása okozza. Ezeknek a határozott
kijelentéseknek az igazolása az Optikai csipeszekkel történő megfigyelések alapján történt.
6
Ez alól a hidrogén atom kivétel, mivel az elmélet szerint magja csak egy protonból áll.
7
Az elemi a priori entitás esetében ezt az értelmezést pontosítani lehet.
6
Az optikai csipeszek világosan mutatják, hogy atomi szinten az összes tömeg
elektromágneses, még akkor is, ha nem reagálnak külső elektromágneses mezőre. A
laboratóriumi körülmények között az is egyértelműen kimutatható, hogy az elektromágneses
méretkategórián túl az atomoknak elektromágnesesnek kellene maradniuk ahhoz, hogy a
csipesz mozgassa. Például az arany esetében elmondható, hogy ez nem mágneses fém,
hirtelen mágnesessé válik atomi szinten, de azon a dimenziójú tartományon kívül valamilyen
vonzó hatása van. Úgy is mondható, hogy gravitációs tere van. Itt érdekes megjegyezni,
hogyha figyelembe vesszük, hogy a hidrotermális termés aranyérc keletkezése főként csak
szilícium-dioxidban gazdag ásványtársulásban következik be, emiatt valahogyan hiányosnak
tűnik az elektromágneses gravitációnak kiegészítésként megfogalmazott magyarázata. Ezért
érdemes újra odafigyelni a korábban leírt kijelentésre: nincs szükség gyenge vagy erős
atommag erőre, ha az atommag összetartó képességének problémája úgy van megoldva,
hogy az atommag elemei protonok, neutronok (protonok elektronok) szigorúan
determinált atommag rácsszerkezetben találhatóak, amit épen csak e részei között fennálló
coulomb féle elektromágneses kölcsönhatás tart fenn”. Első látásra ez a meghatározás az
atommag összetartó problémára jó megoldást kínál
8
.
Az utóbbi rész tartalmával csak az a baj, hogy a valós helyzetet túl leegyszerűsíti, ami miatt
az hiányosan tükröződik vissza: mivel a gravitáció másodrendűség jelzővel nem
egyenrangúnak van tekintve az elektromágnesesség jelenségével, ami miatt mellőzve lett az
atommag belsejéből. Jelenléte, csak az atommagon kívül lett megengedve, ami viszont
„helyes”
9
.
Minden dimenzióban, ami jól megfigyelhető, meg lehet tapasztalni a gravitáció okozta
szabadesés formájában bekövetkező tehetetlenségi jelenséget. Ezért ez az elképzelés
módosításra szorul, hogy jobban összekapcsolja a gravitációt az elektromágnesességgel:
megengedje a gravitációhoz hasonló jóval kifejezettebb jelenség létét az atommagon belül.
Tehát, hiába tűnik gravitáció léte az „anyagi természetéből” fakadóan irracionálisnak, ne
legyen a továbbiakban az elektromágnesességhez viszonyítva másodrendű jelenség
10
. Emellett
a problémák mellett, van egy másik gond az eddig ismertetett elektromágneses gravitációs
elmélettel: hiába magyarázta kiválóan a gravitáció okát, arra nem ad választ, hogy ez a
jelenség milyen formában következik be. Ezek a problémák a következő sajátságos metafizikai
fogalommal, az a priori entitás segítségével kiküszöbölhetőek. Támogatásával gyakorlatilag a
korábbinál kiterjesztettebb gravitációs narratíva keletkezik, és így világossá válik, hogy a
jelenlegi cikkben hogyan van elképzelve a graviton
11
.
8
Ez a magyarázat jobbá tehető későbbiek során bevezetett kiegészítés (apriori entitás fogalmának) segítségével.
9
Itt nem megengedett a határozott állásfoglalás, mert többféle képen lehet modellt készíteni.
10
Az irracionalitás jelzőnek lényege a későbbiekben kiderül.
11
A klasszikus atom modell ugyanúgy kibővül, sok eddig megadott jelenséget ugyanúgy világosabban lehet
megmagyarázni ezen a szinten.
7
III./ A gravitációs elmélet kiterjesztett változata 2023.
A korábbi problémák megoldására a meglévő gravitációs elméletet kiterjesztésére válik
szükségessé. Annak érdekében, hogy mindez könnyedén és nyilvánvaló formába történjen,
egyszerű megoldást kellett keresni. Erre kiváló lehetőséget biztosit az a priori entitás
fogalmának létrehozása.
III./1. Az a priori entitás
12
A világmindenségről közvetlen-közvetett tapasztalatokkal megtapasztalható részének
alapján elmondható, hogy önmagából nézve határtalannak, részeinek alapján egységes
egésznek látszóként mutatkozik. Szerkezetileg és természetét tekintve valamilyen elektromos
(elektromágneses) fraktál jelegű granulátumként elképzelhető örökvalóság. Picit másképp
mondva az a priori entitás részeiben önazonos entitások tömkelege.
Pontosabban ezen entitás (entitások esetén) olyan lényegileg objektív létezőről,
elemeiben létezők együtteseiről van szó, ami szecske szinten a közönséges anyag felépítő
köve, aminek lényege minden dimenzióban úgy komponensként, mint egészként egy és
ugyanaz: örökké létező, de állandóan változó önhasonló ősi mivolt.
Röviden, a világegyetem ekképpen történő megközelítése, hogy az egységes
kontinuum, és emellett mélységében mégis bármilyen dimenzióban elektromos
(elektromágneses) és fraktál jellegű, akár változó dimenziójú fragmentáció nyomait mutatja,
ami miatt bármilyen kiterjedésű, jól kimutatható kozmikus-elemi szintű granulátumok
összetevőjeként is létezik. Bármilyen kiterjedésűek legyenek ezek az egységet mutató alap-
létszerveződések, hasonló természetük miatt úgy egészként, mint részként , a
következőkben egyedi szubjektív projekcióként az a priori entitás névvel lettek illetve. Így, az a
priori entitás segítségével könnyen, egyszerűsített formában felfoghatók és leírhatók a
különböző típusú atomok, üstökösök, bolygók, Csillagok, Galaxisok, stb. fizikai mivolta és
viselkedése (1. ábra, 2. ábra)
12
Korábban körvonalazódott, hogy miért nem teljes a 2008-ban és 2019-ben megfogalmazott gravitációs
elmélet. De valójában a graviton részecske elképzelése váltotta ki azt a késztetést, hogy az elmélet kiegészítésére
sor kerüljön. Mivel nem állt rendelkezésre elfogadható háttér-információ a közönséges anyagot
alkotórészecskékkel kapcsolatban, ezért került sor az a priori entitás metafizikai fogalmának bevezetésére. E
fogalom kiegészítésére ajánlatos felhasználni Prof. Dendrinos munkáját [8.]. Más oldalról közelítve az írást, sok
tekintetben kiegészíti a jelenlegi cikk mondanivalóját.
8
1 ábra. A NASA Hubble űrtávcsője által készített
kép a Világmindenség egyik szegmenséről, amely alapján látható egy része azoknak űrbeli nagyobb égitesteknek,
amelyek beleillenek az a priori entitás fogalmába (kép eredete: NASA)
2. ábra. Vulkáni breccsa látható a képen, amely
hiába közönséges anyagból felépülő vulkáni kőzetet mutat be, ha képzeletben atomi szinten képzelik el a
jelenlegi helyzetet, az 1. ábrán látható hasonló helyzettel fognak találkozni. (kép eredete:
https://wserv3.esc.cam.ac.uk/p1acollections/exhibits/show/volcaniclastic-rocks/item/16)
9
3. ábra. Az apriori entitás: (A.) képzeletben; valóságban: (B.) Hélioszféra ( kép eredete: NASA
http://ibex.swri.edu/mission/), (C.) a Föld entitás teljes egészében látható, ahogyan kapcsolatban van a
Nap térfázisával (kép eredete: https://www.ept.ca/features/solar-storms-can-destroy-satellites-with-
ease/); (D.) Hyakutake-üstökös pozicionálása a mai csillagászatban eléggé szokatlan, mivel az apriori
entitás tartalmának segítségével látható, hogy mint űrbeli objektum meglehetősen közel áll a
galaxisokhoz (i.), (kép eredete: https://www.wikiwand.com/en/Comet_Hyakutake).
Az a priori entitásra az eddig leírtak valamint a képeken látottak – alapján úgy lehet
tekinteni, mint olyan jelenlévőre, ami a világegyetem fundamentális összetevője, függetlenül
attól, hogy az milyen dimenzióban létezik. Mutatat-e részleges egységes elkülönülést egy
nagyobb, azonos entitás részeként, ugyanígy tovább differenciálódó, vagy a mi dimenziónkból
nem elképzelhető lehetséges további elbonthatósága
13
.
Észlelhető az a priori entitás jelentősége, ami abban rejlik, hogy lehetőséget biztosít a
korábban felvetett problémák elméleti-gyakorlati tisztázására. Segítségével meg lehet
magyarázni, hogy az elektromos, mágneses és gravitáció jelenségek a valóságban egymástól
elválaszthatatlanok.
Tehát a szóban-forgó három fizikai jelenség együttesen természetesebben
magyarázhatóak, mint egymástól elvonatkoztatva. Az elemi a priori entitás részeként elképzelt
garvitont is ekképpen érdemes megközelíteni. Így létezése jól bizonyítható, még akkor is, ha
mindez elvont képzelő erőt igényel. Ezen kijelentések beigazolódnak, amint az a priori entitás
különbözőféleképpen megnyilvánuló természete figyelem központjába kerül.
Bármely a priori entitás habár teljes egészet képez önmagában kontinuum, mégis
két egymástól jellegzetesen elkülönült, duálisan ellentmondásos lényegként, fizikailag
érzékelhető és nem érzékelhető alaprészlétállapotként (1„0”), azoknak az átmeneteként (1„0”
„0”1) tükröződik. Vagyis ilyen formában ezen esszenciális létező lényegét struktúrailag t
szélső állapota határozza meg: magfázisa (1) és térfázisa (0)
14
.
A mindennek az alapját képező létkifejeződés két fázisának a lényegét legjobban a jin(1)
jang (2) fogalom tartalma segít megérteni (Ábra 4.), amelyeket már kb. 5000 évvel ezelőtt a
kínaiak megfogalmazták a változások könyvében (ii.).
13
A „nem”klasszikus értelemben a hidrogén atomról van szó, ami eléggé érdekes következtéseket sugall ennek a
fundamentális elemnek a létrejöttére vonatkozóan.
14
Az mellékes, hogy van, vagy nincs átmenet.
10
4 ábra. A jinjang szimbóluma (a kép eredete:
https://de.123rf.com/photo_44949126_yin-yang-symbol-der-harmonie-realistische-symbol-auf-
whitebackgrounds.html)
(1) a magfázis
Ezzel a fázissal kapcsolatban a következőket érdemes röviden elmondani: ebben az
entitási állapotban a tér fázis hiánya közelít a nullához, maga a magentitás egyben magát a
teret is jelenti. Piros színnel lett feltűrtetve (3. ábra: A), amelyen látható, hogy az apriori
entitás központjában található, gömb alakú, és kiterjedése eléggé kicsi, az egész entitás térbeli
terjedelméhez viszonyítva. Elmondható róla hogy valóságban: elemi szinten az atom belső
magja, hidrogén atom esetében a protont jelenti; makroszinten, mint a Nap-, vagy például egy
bolygó-, üstökös belső magját testesíti meg. Ezért csak indirekt módon, csupán a Föld belső
magjáról a szeizmikus hullámok által szerzett információk alapján lehet arra következtetni,
hogy milyen lehet ez az anyagfajta.
Annak alapján, hogy hol helyezkedik el a magfázis, még érdemes kiemelni róla: a
közönséges anyag szilárd halmazállapotához hasonlít, benne összpontosul az egész entitás
teljes anyag-lényegtartalmának tetemes része
15
. Mivel ez az anyagtartalom kicsi és állandó
kiterjedésű térben helyezkedik el, ezért az egyes fázis jóval tömörebb és ridegebb az a priori
entitás többi fázisához képest. „Homogén-folytonos szerkezetű, ami a körülötte lévő
térfázison belüli átmeneti állapotról (állapotokról) nem mondható el ebben a formában,
aminek (amelyeknek) kontinuum jellegét (jellegeit) eltakarják (elfedik) a látható-láthatatlan
darabolódottságok.
(1„0”–„0”1) az a priori entitás két átmeneti állapota
15
A mennyisége attól függ, hogy melyik fajta a priori entitásról van szó. A jelenlegi írásban az apriori entitások
klasszifikációja elmarad, mert nem tartozik a jelenlegi írás kitűzött céljai közzé.
11
Az átmeneti állapotok az a priori entitásnak közbenső részei. Van, amikor csak egy
átmeneti állapot létezik, máskorkor komplexebb. Ez attól függ, hogy morfológiailag milyen
formában jelentkezik. De a legáltalánosabb esetben a következő két állapotot érdemes
említeni, amelyek a magfázis és a térfázis között helyezkednek el.
A belső átmeneti szint (1„0”), közvetlenül a magentitás öleli körül. A 3. ábrán (A.)
narancssárga színű. Ugyanúgy gömbszimmetriájú és fizikailag jól kimutatható, mivel
lényegileg eléggé sűrű az a priori entitás tartalma, főleg elemi mag-átmeneti elsődleges
kreatúrákból tevődik össze. Úgy lehet elképzelni, mint olvadt nehéz sűrű fémkeveréket,
amelyben főleg egymáshoz közel elhelyezkedő elemi magentitások eléggé sűrű elegyet
képeznek, szervesen rátapadva a magentitásra. (Vélhetőleg jóval erősseb fizikai hatás tartja
őket össze, mint a gravitáció, de lehet Coulomb féle elektromos töltés által kifejtett hatás is).
A belső átmeneti szintet képlékenysége, viszkozitása, és állandó térfogata miatt ideszámítva
a folyadékokhoz hasonló viselkedését átmeneti fluid állapotnak is lehetne nevezni, amely
körül helyezkedik el a fizikailag térfázistól meglehetősen nehezen elkülöníthető külső
átmeneti szint.
A külső átmeneti szint („0”1), ami már igazi tér jelleget mutat és egybeesik magával a
térentitás alacsonyabb entitás tartalmú részével, amely miatt tulajdonképpen kitöltött
állapotban, hasonló a legelső szintű állapothoz, de annál markánsabban gyérebb. A már
harmadszor említett ábrán sötétebb sárga színű. Abban különbözik az a priori entitás
térfázisától, hogy attól elkülönül, nem folytonos, vagy homogén. A gravitációs hatás
növekedésével, növekszik azoknak a rfázis típusú elemi entitásoknak rűsége, amiből ez az
átmenet összetevődik. Van némi közös tulajdonságai a fluid természetű átmenettel, de
áteresztő képessége sokkal nagyobb, és nem mutat látható formai jelleget. Ez az átmenet
nagyon nagy rugalmasságot, összenyomhatóságot mutat, mondhatni úgy is, hogy úgy
viselkedik, mintha ideális gáz lenne, miközben egybeesik a gyér állapotban lévő térfázissal,
ahol a gravitációs tér jelleg érezhető. Ilyen módon közelítve érthetővé válik, hogy a gravitációt
vagy graviton meglétét – az a priori entitás térfázisának fizikai állapotával lehet kimondottan
jól elmagyarázni. Mielőtt bekövetkezne a térfázis leírása, érdemes megemlíteni, hogy geológia
értelemben vett magtípusú és tértípu átmenet között van egy közbeeső burkolat, amely
magát a földtípusú bolygók köpenyét és kérgét alkotó kőzetburkot jelenti. Tehát itt is
feldaraboltság jelleg kerül előtérbe, ha ezen átmeneti fázis esetében csak önmagában itt
jelenlevő térentitású jellegű elemi entitásokra történik a szorítkozás. A köpeny-kéreg nagyobb
mennyiségben átmeneti a priori entitásból épül fel. Goldschmidt geokémiai rendszere
segítségével kémiailag beazonosíthatóak ezek az elemi a priori összetevők, amelyek benne
vannak valamiben, és ha eltávolítják őket onnan, akkor ismét maga a térentitás kerül előtérbe
(5.ábra). Az atomi szinten, vagy a Nap esetében ez a szint hiányzik, ami miatt az ottani
térfázisban bekövetkező fizikai történések első benyomásra nehezen összeegyeztethetőek a
Föld felszínének terében tapasztalható geofizikai jelenségekkel.
(„0”) az a priori entitás térfázisa
12
Az a priori entitás külső-peremi burka jelenti ennek a létformának a térfázisát, vagy
másképp mondva, annak „0” stádiumát, ami fizikailag üresnek látszó tér. De még se az (ii)! A
térfázis ugyanolyan természetű anyagként fogható fel, mint a jól észrevehető magfázis, vagy
az átmeneti-állapot, amelyből (amelyekből) kiáradva kisugárzás által származik, illetve
elnyelődik. Az is lehet, hogy az imént említett folyamat csak részben, vagy úgy is lehet
mondani, hogy meg sem történik, az a priori entitás keletkezésének pillanatától ilyen. Ez az
entitás „null”-kifejeződését a többször emlegetett ábrán enyhe sárga (elvékonyodott részén
kék) színnel sikerült szemléltetni.
Az a priori entitás határtalannak látszik, mert természete miatt strukturálatlannak és
formátlannak tűnik, de a 3. ábra felvételei azt mutatják, hogy egyáltalán nem határtalan.
Hiába olyan, mintha nem lenne: képtelen volna önmagában, önmaga által, önmagát
meghatározni. De a benne tező inhmogenitások miatt műszerileg tudomást lehet szerezni
meglétéről. Az átmenetet alkotó részállapot elemi a priori részentitásai révén információkat
közöl önmagáról.
Noha, a Föld felszínén a benne megtalálható a priori entitási alap-lényeg ebben a
fázisban strukturálatlan, formátlan és hiányos állapota miatt, műszerileg közvetlenül
kimutathatatlan
16
, mivel a mérőeszközök főleg magfázisúak, bennük az entitási esszencia
strukturáltan és határozott morfológiával van jelen. Az a priori entitás térfázisának ilyen
jellege mellett jelenvalósága mégis igazolható, nemhiába, lett akkora tudományos irodalma.
Ugyanúgy e végett fogalmazódott meg vele kapcsolatban a folytatásban következő különleges
és értékes gondolat a ResearchGate-n [9]. (Elnézést az ismétlődésért, de csak így sikerül némi
újabb gondolatot kifejezni.)
Bármi, ami létezik (vagy <<nem létezik>>), valamilyen módon hírt hordoz, hírt közöl
önmagáról. Ez az információ akkor nyilvánvaló, ha a létező határozottan különbözik a
környezetétől. De az űrt, a láthatatlan környezetet: kettes fázist, az a priori entitás térfázisát,
úgy tűnik, hogy első látásra nincs mihez viszonyítani. Pedig tulajdonképpen pont ahhoz
viszonyítható, amit magában foglal, benne nyilvánvalóan létezőként (létezőkként) van jelen.
Az mindegy, hogy mindez hogyan nyilvánul meg: az entitás magfázisaként, vagy az átmenetet
képező részentitásokként, illetve rajta áthatoló bármilyen kívülről származó idegen entitások
árán. Ezeknek a történések hatására hír keletkezik róla, ha kívülről, vagy benne keletkező fény
halad át rajta, illetőleg bármilyen idegen test hatol bele. A térfázis fizikai lét-mivolta akkor is
nyilvánvalóan tükröződik, ha különböző fizikai hatások miatt a magfázisából, inkább az
átmeneti állapotból, konzisztens rész válik le, és távolabb kerül a (1„0”) felszínétől. Ennek a
résznek – most már mondjuk objektum – térfázishoz való viszonyulása fizikailag nyilvánvalóvá
tehető paramétereket hoznak létre. Ebben a bekezdésben elmondottak segítségével
következtetni lehet a „0” fázisra vonatkozóan. Kiváló példa erre, amikor egy testet a Föld
16
Ezt igazolta MichelsonMorley-kísérlet (1877). Amennyiben e kísérletet a Föld felszínétől távolabbi pontban a
műhold segítségével megismételnék, biztosan pozitív eredményt kapnának, ami bizonyítaná az éter, azaz a
térfázis létezését!
13
felszínétől szabadon engednek, és az elkezd fokozatosan felgyorsulva szabadon esni a Föld
felszíne felé, annak központi részének irányába. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy ezt a
fizikai jelenséget a gravitáció okozza, de az már nem annyira, hogy a szabadesés az a priori
entitás térfázisának valamilyen állapotának következménye. Ha természethez viszonyítva
elfogadható az a priori fázissal kapcsolatos eddigi narratíva, akkor senkinek nem lehet kétsége
afelől, hogy a gravitáció jelenségének van objektív magyarázata!
III/ 2. A gravitáció magyarázata az a priori térfázis megközelítésével
A korábbi térfázis leírásból kimaradt, hogy elektromos, elektromágneses jellege van.
Emellett megtörtént a 3. ábra (A.) módosítása. Belőle eltávolításra került a külső átmeneti
színt (lásd 5. ábrát)
17
. Ezen a felvételen jól látszik, hogy a térfázis, amely egyébként világosabb
sárga színű az a priori entitás központi részének irányába egyre sötétedő kékes színné válik,
amíg el nem éri konzisztens átmeneti állapotot (ami a Föld esteében maga a kéreg). Mindez
arra engedett következtetni, hogy az a priori entitás térfázisa inhomogén, a konszolidált
átmeneti szintre radiális gömb-ellipszoid szimmetriát mutat. Mindez azt jelenti, hogy fizikailag
közvetlenül hiába nem kimutatható a térentitás létkifejeződésének állapota, az említett gömb
geometriának megfelelően egyre növekvő sugaras hiányosságot mutat a belső átmeneti szint
(vagy valamilyen formailag jól meghatározott nívó) felszínéig.
5. ábra. Az a priori entitás (Föld): a
(„0”1) állapot nélkül
Így az a priori entitás térfázisának a középpont felé irányuló gömbszimmetriájú
inhomogén elvékonyodása segítségével valósághoz hűen magyarázható a gravitáció jelensége.
Ebben a magyarázatba jól illeszthető Newton gravitációs elmélete (a.); vele helyettesíthető az
17
Ez gyakorlatban, annyit jelent, hogy vákuumot létrehozásáról van szó.
14
Einstein szabadesés jelenségének megindokolása, ami némileg hasonló megközelítés, de annál
a természetesebb a valósághoz jóval közelebb álló narratívát kínál (b.); általa objektívvé
válnak a gravitációs hullámok (c.); segítségével tárgyilagossá tehetők a gravitonok (d.).
a.) A Newton gravitációja az apriori entitás II. fázisának kontextusábólű
Newton szerint a gravitáció a valóságban létező minden tömeggel rendelkező
objektumhoz kapcsolódó örökösen meglévő fizikai folyamat. Ez a jelenség a testek
súlypontjából származó gravitációs vonzóhatásként jut kifejtésre, amit Newton gravitációs
vonzóerőnek nevezett el. Ezért él a köztudatban a mai napig, hogy például a Föld központi
súlypontjából, gravitációs erejével hat minden tárgyra, pedig vele ellentétben és erre
vonatkozóan az a priori entitás térfázisával eléggé eltérő, de sokkal egyszerűbb magyarázatot
kapunk.
A jelenlegi koncepció világos magyarázatot ad a Newton gravitációjára. Ennek alapján a
közönséges anyagú tárgyak fizikai morfológiájuknak köszönhetően, amit a belső
struktúrájukban megtalálható különböző típusú elemi entitások sűrű elegye képez jól
meghatározott krisztallográfiai (vagy fluid állapot) törvényszerűségnek megfelelően, ami miatt
adott helyzetekben a mindig létező tehetetlenségi nyomatékuk fizikailag kifejeződik. Ezek a
tehetetlenségi nyomatékok minden esetben nyilvánvalóvá válnak, ha azok viszonylagos
nyugalmi helyzetében változás következik be, valamilyen mechanikai kölcsönhatás miatt, vagy
Földhöz hasonló típusú objektum felszínén helyezkednek el, amely elfogadható, mint a priori
entitás.
Így elmondható, hogy ezek az objektumok pont amiatt fekszenek például a Föld
felületén, mert annak térentitása sugaras gömbszimmetriával egyre hiányosabbá válik a
szilárd vagy cseppfolyós felszínének irányába. A kontaktus és a („0”)tér inhomogenitása miatt
kialakul a tárgyak tehetetlenségi nyomatéka. Nyilvánvalóvá válik, amit súlyként neveznek, és
mérleggel mérni lehet.
Mindezek ellenére az illuzórikus benyomás hatására „mindenki számára” hibásan
tényként elfogadottá vált, hogy bármely égitest gravitációs vonzó erővel hat ezekre az
objektumokra, vagy a La Sage elképzelés szerint: tér nyomó hatása okozza a gravitációhatást.
Ezeknek a megközelítéseknek ellentmond a Galilei ekvivalencia elv, vagy a jelenlegi
felfogáshoz hasonló Einstein szabadesésre vonatkozó általános relativitás elvében
megfogalmazott koncepció, hogy a testek szabadesését a tér-idő kontinuum centrum irányába
létező elgörbülése okozza, amit kísérletekkel igazolni lehet.
A hamarosan következő szabadesési kísérletet, amelyet Einstein elképzelésének
bizonyítására végeztek el, ugyanúgy tényként vehető bizonyíték a jelenlegi írásban elfogadott
gravitációs narratíva számára.
15
b.) Einstein szabadeséssel kapcsolatos koncepciójának és a gravitáció jelenlegi
narratívájának kísérleti igazolása
Az 1993 körül egy kétéves kislánytól az apukája, a jelenlegi írás szerzője, megkérdezte:
„miért esik le a labda, ha szabadon engedik”. A válasza azonnali és egyszerű volt: „azért mert
nincs ott semmi” és kiegészítve mostani elképzeléssel: , mert ahogyan a labda közeledik a
talaj irányába, a semmi egyre nyilvánvalóbb.”
Ez a válasz is hozzásegített ahhoz, hogy világossá vált: a már korábbi publikációkban
említett gravitációs elméletben adott magyarázat [2.3.]: miszerint a Föld külső magjában
bekövetkező koncentráció okozza a gravitációt (iiii.), ez így nem elég! Mindez akkor vált igazán
evidenssé, hogy ez a magyarázat nem elég, amikor kérdést újra feltették 2022. január 19-én.
Tony Yuan, a Hongkong-i Beihang egyetem kutató mérnöke következőt írta: Megnéztem az
írásod egy részét, de nem találtam választ arra, hogy miért van gravitáció. Tudna egy rövid
leírást adni itt. [10]. Néhány napon belül intuitív módon megszületet a megoldás, hogy ezt
csak akkor lehet megoldani, ha van éter, de az nem olyan, mint amilyennek korábban
elképzelték (ii.). Anélkül, hogy itt leírásra kerülne a megoldás gondolatban történő kifejtése,
miután sikerült megfogalmazni az a priori entitás fogalmát, világos válasz született Tony Yuan
mérnök úr felvetésére. Megtörtént a korábbi elektromágneses elmélet kiegészítése, pontos
lasz fogalmazódott meg arra a kérdésre: „miért van szabadesés?”.
A Föld külső magjának (1„0”) állapota miatt a térfázisa radiális gömbszimmetriával
egyre hiányosabb (inhomogén) az égitest felszínének az irányába, ami miatt a szabadon
engedett tárgyak tehetetlenségi nyomatéka nyilvánvalóvá válik, ami miatt ki akarják
egyensúlyozni a fennálló állapotot úgy, hogy igyekeznek ráhelyezkedni a tér azon részére, ahol
az a leghiányosabb. Mindeközben mindenféle erőhatás nélkül ezek az objektumok úgy
viselkednek, mintha lebegnének, de közben egyenletesen gyorsuló mozgással szabadon esnek
abba az irányba, ahol az a („0”)fázis a leghiányosabb. A szabadesés közben a hasonló
körülmények között szabadon engedett közönséges anyagú tárgyak szabadesési sebessége
azonos, anélkül, hogy e jelenségre hatással lenne ezen objektumok kompozíciója, formája és
súlya.
Ez az utóbbi kijelentés azonos Galilei egyenértékűségi elvével, ami szerint a gravitációs
mezőben minden szabadon zuhanó közönséges anyagú objektum, hasonló körülmények
között ugyanúgy gyorsul. Ez a mozgás függetlenül a testek tömegétől, sűrűségétől,
összetételétől, színétől, alakjától és minden egyéb közönséges anyagi tárgyi tulajdonságától.
Miután Galilei ekvivalencia elvét nagy pontossággal igazolták az Eötvös ingával
18
,
Einstein a kapott eredmények hatására megfogalmazta az általános relativitás elméletét,
18
A közmédiában számtalanszor láthatták azt a kísérletet, amivel David Scott 1971-ben bebizonyította Galilei
ekvivalencia elvét, amikor a Hold felszínén egy madártollat és egy kalapácsot ejtett le egy időben.
16
amely figyelembe vette a szabadesés Galilei által megfogalmazott jellegét. Mivel jól tudta,
hogy ez a tényként elfogadható princípium, csak akkor igaz, ha a szabadon zuhanó tárgyakon
lehetetlen valamilyen fizikai hatást kimutatni. Ennek elméleti magyarázatára kiválónak
bizonyult a tér-idő kontinuum, ami a testek jelenlétének (tömegének) hatására meggörbül. (Itt
be kell látni, hogy a tér-idő kontinuum fogalma nem engedi meg helyesen a gravitációs tér
kvantálhatóságát!) Számos kísérlet igazolta mindezt. Ezek közül látványos a Jim Al-Khalil
professzor egyik megfilmesített gravitációs kísérlete. [11]
A Surrey-i egyetem fizika professzora a kísérletet a 127, 45 m magas Northampton-i
nemzeti felvonó toronyban végezte el, ami az Egyesült Királyság legmagasabb kutatási és
fejlesztési létesítménye (6. ábra.). Vett egy gyerek műanyag strandjátékot, amihez kis ipari
gyorsulásmérőt erősített, majd ezeket megfelelő hosszúságú kábellel a laptopjához
csatlakoztatta, és beleejtette a torony liftaknájába. Az eredmény, amit kapott (7. ábra),
igazolja mindazt, amit a jelenlegi írásban a gravitációval kapcsolatban leírásra került.
6. ábra. A 127, 45 m magas Northampton-
i nemzeti felvonó torony (készült a Google map és a Paint program segítségével)
7. ábra. Aki megnézi a filmet, az megérti,
hogy e felvételen az látható, hogy a szabadon engedett strandjátékra, zuhanás közben, nem hatott semmi féle
erő, kivéve a „0”1 átmenetet. (E felvétel a filmből való, és Paint segítségével készült)
17
c.) Gravitációs hullámok
Ahhoz, hogy érthetővé váljék a gravitációs hullámok milyensége, először is érdemes
elképzelni az apriori létkifejeződést egy ugyanolyan nagyobb dimenziójú önazonos entitás
részeként, vagy ezen belül ugyanolyan, illetve más de önmagához hasonló természetű és
kiterjedésű – létmanifesztálódások társaságában
19
.
Bárhol, bárhogyan is létezik az entitás, örökös mozgásban van. Ez történhet
pozícióváltozással, ha nincs valamilyen fizikai szilárd kötöttség közte és más hasonló részek
között (ilyen a Föld mozgása a Nap körül), illetve rezgés formájában, amennyiben helyzete
viszonylag fix pozícióban determinált. (Ez a helyzet áll fenn a szilárd állapotú közönséges anyag
elemi részei esetén). Mindegyik esetben ennek a dinamikájának van némi ciklikussága akkor
is: ha rezeg, ha némileg meghatározható pálya mentén halad, kering, avagy valamilyen
képzeletbeli tengelyhez viszonyítottan pörög.
A felsorolt fizikai jelenségek „látványosan” kifejeződő módon, hullám formájában jelentkeznek
az a priori entitás centrumában található, formailag (geometriailag) közel fix állapotaiban és
ugyanúgy hullámok formájában adódnak tovább a térfázis irányába. Mindez azért történhet
meg
20
, mivel az a priori entitás függetlenül, hogy milyen a struktúrájú és hogyan nyilvánul
meg mégis folyamatos egység, aminek első látásra történő felismerését megakadályozzák az
átmeneti állapotodba beépült részentitások.
Ezek a „tajték jelegű” jelenségek, amikor elérik az átmeneti magtípusú fluid állapot felszínét,
vagy ha van körülötte közönséges anyagú átmeneti burok annak felületét, akkor hatásuk
megjelenik a térfázisban, amennyiben ezek kompresszió változással terjedő hullámok. Mivel a
térfázis itt a legvékonyabb, és emiatt érvényesül a gravitáció jellemsége, ebben az övezetben
mérőműszerekkel mérhető gravitációs hullámokként jelennek meg.
A gravitációs hullámok léte megegyezik a nyomó hullámok periódusával, kisebb süveg kúp
formájú pörgő üregekként lehet elképzelni az amúgy is ritka térentitásban. Ilyenkor ahol a
gravitációs hullám felbukkan egy pillanatra, vagy hosszabb időszakra, azon a helyen gravitációs
térjellege a legerősebbé válik, vagy lecsökken, mivel hullámról lévén szó. Ezek olyan hullámok,
hogy mágneses teret is keltenek, elektromágneses hullámokat is hoznak létre. Ha van
megfelelő elektromágneses mérőműszer, akkor azon alacsony frekvenciájú, a gravitációs
19
Ilyen viszony van a Föld és a Nap rendszer között; vagy a közönséges anyag esetében, mivel az ugyanolyan,
máskor pedig más, hasonló elemi entitásokból épül fel.
20
De itt ugyanúgy számításba kell venni a bennük bekövetkező belső változásokat. Ezeknek a szerepe nincs
kihangsúlyozva a gravitáció jelenségének magyarázatánál, mert az ebből a szemszögből már megközelítést nyert
a szerző korábbi írásaiban [2.;3.].
18
hullámokkal koherens rádióhullámok lesznek mérhetők. Ezen megállapítás a jelenlegi
elképzelés egyik előrejelzése!
21
Tehát összegezve a gravitációs hullámokkal eddig leírt gondolatokat, azok a térfázis gravitációs
jelenséget mutató részében jönnek létre a magfázis, átmeneti magfázis vagy közönséges
anyagként létező átmenet ciklikus nyomatékaiként. Emiatt a térfázis a priori entitás
kvinteszenciája hol ritmustalanul, hol szabályos ütemben: gyarapodik, csökken. Mivel mindez
a térfázis hiányos szakaszában történik, aminek köszönhető maga a gravitáció, akkor a szóba
forgó ingadozások gravitációs hullámokként elfogathatóak, amelyek a tárgyak
elnehezedéseként-könnyebbedéseként műszerileg kimutatható formában manifesztálódnak
(8.ábra). Ezeket a hullámokat térben elképzelt hullámzó óceán felszín segítségével lehet
elképzelni a legjobban. (9.ábra)
8. ábra. A gravitációs
tér időbeli változása. Belőle látható hullámszerű jelleg. A grafikont a Vrancea zónában elvégzett gravitációs
mérések eredményezték, az ASAR Szeizmikus Központ weboldalán volt megtalálható (https://asar.ro/)
21
Aki foglalkozik földrengések előrejelzésével, az tudja, miről van szó. Annak hihetőbbek ezek a furcsa állítások.
Tudományos berkekben lehet, hogy felfedezték ezt az összefüggést, de közvélemény számara nem jutott el
ennek a híre.
19
9. ábra. Hullámzó
tengerfelszín segítségével bárki el tudja képzelni a gravitációs hullámokat. (A Kép eredete:
https://www.yachting.com/hu-hu/news/ocean-currents-in-the-mediterranean).
d.) A graviton
A gravitonokat nem lehet a normál dimenzióhoz köthető gravitációs tér kvantumaiként
elképzelni, mert ha a normál gravitációs tér kvantálható lenne, akkor a jelenlegi technológiák
segítségével készült műszerekkel régen kimutatták volna őket. Korábban már említésre került,
hogy Einstein tér-idő kontinuum fogalma is ezt támasztja alá. Ezért ezeket az elemi
részecskéket csak atomi szinten kell keresni: az elemi partikulák gravitációs tereiként, vagy
elemi-szintű gravitációs üregeiként. Amennyiben az: a.) és b.) pontban megfogalmazott
gravitációs jelenség mechanizmusának magyarázata kiegészül a c.) pontban található
gravitációs hullámokhoz kötődő gondolatokkal, és mellettük a figyelem központjába kerül a
világmindenség leírásához megfogalmazott a priori entitás fraktalításának elve, akkor
minden kétséget kizárva – a valóságban elképzelhetők ezek az elemi partikulák, a gravitonok.
Íme, a Fraktualítás elve: mivel az a priori entitás, mint a természet alap létkifejeződése
morfológiailag fraktál formában létezik, ezért a hozzájuk kapcsolódó fizikai jelenségek is
fraktálók, csak egy hierarchikus sorrend szab korlátokat nekik, ami maga a fraktáldimenzió. Ez
a terminussal meg lehet fogalmazni azt a fogalmat, aminek rövidítet formája: fraktál téridő-
kontinuum
22
. Ezen az úton lehetőség nyílik az általános relativitás elméletének a természettel
(és kvantummechanikával) történő összeegyeztetésére.
A fraktál dimenzió korlátként történő említése annak tudatosítása, hogy a fizikai
jelenségek hiába hasonló formában mennek végbe, de intenzitásukban viszonylagos eltérés
mutatkozik. Ez a különbség a kiterjedésbeli eltérésnek köszönhető. Például, normál
22
Valószínűleg a ’fraktál téridő-kontinuum a kifejezés szerepel Dr. Laurent Nottale cikkeiben, ezért e név
ismert volt mielőtt a jelenlegi írás megjelent. Érdemes utána nézni, a fraktalítás elvének, nehogy annak
lényege szerepeljen az írásában!
20
körülmények között megfigyelhető, hogy ami kicsiben történik, az sokkal gyorsabban és
hangsúlyosabb intenzitással megy végbe, mint nagyobb dimenzióban
23
. A bolhákat a
bolhákkal, a kecskéket a kecskékkel kell összehasonlítani. A saját méretéhez és tömegéhez
képest melyik ugrik magasabbra? És most képzeljék el mindezt atomi szinten (kvantumok
világában).
A kvantum (atom) szinten történő a graviton megfogalmazásához szükség lenne egy új
atom modellre. Olyan részecske modellt képzeljenek el, ami figyelembe veszi az a priori
entitás struktúráját, a kiterjesztett fraktuálítás elvét, eleget tesz azoknak a kritériumoknak,
amelyek eddig gyakorlatilag elfogadott bizonyítást nyertek az atomfizikában, és
párhuzamosan jó magyarázatot kínál, ezekre a jelenségekre az adott narratívák mellett
24
.
Az a priori entitás megközelítésének segítségével az atom elvileg négy az is lehet öt
részből áll: magatom-„folyékony” magatom (proton-neutron), tératom (ennek a klasszikus
modellben nincs megfelelője) és tératomban jelenlévő koncentrálódás és dekoncentrálódás
(amely a normál dimenzióban a plazmaállapothoz hasonló): az egyik a klasszikus modellben
maga az elektron, a másik a jelenlegi elképzelésnek a gravitonja. Itt a graviton hasonló
formában kerül megközelítésre, mint a gravitációs tért tartalmazó térfázis, de emellett
bármilyen kvinteszencia hiányt is jelent, ami létrejön a térfázisban, és jelentős kémiai-fizikai
jelenségeket produkál
25
.
Az itt elhangzott természetei miatt a gravitont másodlagos természetű részecskének
lehetne tartani ha esetleges konszenzus ezt követelné meg –, ami a folyékony atommag,
vagy a koncentrált tératom (kondenzátum, plazma)- elektron állapotainak köszönhető. De
kvantum szinten a fizikai jelenségek, annyira intenzíven következnek be, hogy ezért a graviton
is megérdemli az elsődleges részecskének kijáró rangot. Pontosabban mondva ezek az
állapotok: jelenlétükkel, entitás tartalmuk változásával, amit a pörgésük, hullám
természetükből fakadó rezgésük okoz, hozzájárulnak a graviton evidenciát mutató
létezéséhez.
A gravitont ugyanúgy kapcsolatba lehet hozni az egész atom állapotával is. Emellett
annak is köszönheti létét, hogy minden atom örökös dinamikus mozgásban van, miközben
más atomokkal különböző kémiai-fizikai kölcsönhatásokban vesz részt.
A gravitonnal kapcsolatban számos elképzelés született, amikor koncepciója
megfogalmazódott, de csak részben sikerült tartalmukat integrálni a jelenlegi rész
mondanivalójába, mivel az a priori entitás fogalmának létrehozása sokkal később következett
be. Ezért végezetül hadd legyen ide csatolva a következő gondolatsor, még akkor is, ha
bizonyos foszlányai már említésre kerültek:
23
Ez érvényes az apriori entitás morfológiájára, struktúrájára és viselkedésére. Itt ki kell emelni azt a tényt, hogy
ha a dimenzió csökken, a struktúra evidensebbé válik, és a viselkedés felgyorsul, kifejezettebben történik. A
kapilláris jelenség is alátámasztjaaz elv helyességét.
24
A cikk témája miatt az elvárt magyarázat túl komplex ahhoz, hogy röviden tárgyalható lenne.
25
Fizikai: fénykibocsájtás, fotoelektromos hatás. Kémiai: kötések és azoknak felbomlása.
21
- „Nincs olyan fogalom, amellyel magába foglalná mindazt, amit a gravitonnal
kapcsolatban eddig elképzeltem, ami leír egy olyan elemi részecskét, ami nem rendelkezik
momentummal, de jenléte miatt bármilyen más tehetetlenségi nyomatékkal rendelkező
részecske hatása felerősödik, ha közvetlen kapcsolatban van vele és ellenkezőleg hat, mint a
foton. Míg foton ellökő hatást vált ki és van momentuma, valamilyen érzékelhető anyagi
tartalma, amely információt hordoz arról a világról, ahonnét származik, és amelyen áthalad,
addig ez a partikula vonzóhatásként nyilvánul meg, és hozzájárul foton által szállított
információk begyűjtéséhez. Például biológiai szerepe van a látás során keletkezett érzet
kialakításában, vagy közvetítő funkciót tölt be az idegpályákon áthaladó információk
továbbításánál. Ezen részecske ismeretének segítségével olyan technológiák fejleszthetők ki,
amellyel a napelemek áramtermelésének hatásfoka növelhető. Amennyiben már kidolgoztak
ilyen technológiát, akkor tudni lehet, hogy melyik az az elmélet, amelyik kiválóan
megmagyarázza a hatásfok javulásának okát.”
Konklúzió:
Végig nézve a jelenlegi fősodratú tudományos irodalmat, aligha lehet benne találni olyan
információt, amely objektív magyarázattal szolgálna a gravitáció jelenségére vonatkozóan, és
így lehetőséget nyújtana a graviton elképzelésére. Ezek a problémák megoldódnak, sőt más
olyan probléma is, aminek eléggé kétséges a magyarázata abban az esetben, ha
világmindenséget sikerül megragadni olyan létezőként, létezők együtteseként például az a
priori entitás fogalmának segítségével –, ami lényegét tekintve fraktál, például elemi szinten
különböző típusú frakciója építi fel a közönséges anyagot.
Az a priori entitás esetében ki kell emelni, hogy elsődlegesen elektromos
(elektromágneses) természetű, gömb-ellipszoid formájú, lényegét minden vonatkozásban két
mag (1) és tér („0”) fázisban lévő jin-jang elvet követő eszenciája, és az őket elválasztó
átmeneteik határozzák meg. A magfázis: az a priori entitás központi része: egy kis tömör,
homogén gömb, amelyben a tárgyalt alaplét kvintesszenciája összpontosul. Ezt borítja be
gömbhéj-szerűen a fluid jellegű, mag típusú átmeneti (1„0”) állapot, majd az érzékszervvel
nem érzékelhető formai konzisztenciát mutató térfázis-átmenet („0”1). A tértípusú átmenet
mellett már jelen van a térfázis is, de hiányosan. Ennek a közel radiálisan gömbszimmetrikus
hánynak köszönhetően megmagyarázgató a gravitáció jelenségének mechanizmusa.
A térfázisban az a priori entitás kvintesszenciája radiális gömbszimmetriával
inhomogén hiányosságot mutat a fizikailag érzékelhető részének közelében (nukleáris fázis,
magfázis-átmenet, és ha van: közönséges anyagátmenet). Ez a csökkenés a Gauss gravitációs
elvéhez közelítő tendenciájú és merőleges a centrum irányára. A térfázis ilyen állapotának
22
köszönhető, hogy az a priori entitás típusú testek fizikai felszínén a közönséges anyagú
testeknek van súlya (tehetetlenségi nyomatéka), amit a newtoni gravitáció gravitációs húzó
erővel magyaráz, és mérleggel bizonyít. Azonban vannak olyan kísérletek, amelyek azt is
igazolják, hogy a gravitációs térben szabadesést végző tárgyakon nem lehet kimutatni
semmiféle vonzó erőhatást.
Amikor bármilyen közönséges test szabadesést végez, ilyenkor mintha nyugalomban
lenne –nullgravitációs térben lebegne, de mindeközben egyenletesen gyorsuló mozgással
közeledik a gravitáció hatásával rendelkező objektum irányába. Einstein a tér-idő kontinuum
elgörbülésével kiváló magyarázatot kínált erre a jelenségre. De hiába fogalmazódott meg ez a
logikailag hibátlannak tűnő szabadesési magyarázat, ha azt nem lehet elfogadni a gravitációs
jelenség objektív magyarázataként, mivel az csak egy elvont geometriai konstrukció. Tér-idő
kontinuum fogalmának létrehozásának idején, megalkotója nem rendelt hozzá valós fizikai
tartalmat.
Ezért mondható jónak az a priori entitáshoz köthető gravitációs narratíva. A következő
valós tény is ezt igazolja: a gravitációs tér dinamikus, hol ritmikusan, hol kaotikusan változik a
magentitásnak, az átmeneti entitásban bekövetkező főleg térbeni változásoknak
köszönhetően. Mindez a gravitációs-tér hullámjellegére utal. Amennyiben azokat a
magyarázatokat, amelyek leírásra kerültek például a Föld gravitációs terével kapcsolatosan,
vagy a Hold gravitációs terében megfigyelt gravitációs csomókhoz, (masconok-hoz) kötődően,
a már ismertetett fraktalitás elvével elemi szintre leképezik, akkor a graviton képzete máris
borítékolható.
A graviton az elemi térfázis azon részéhez köthető, amely elektronként viselkedik. Főbb
jellemzői a következők: elválaszthatatlan kapcsolatban vannak azzal, ami miatt létezik; hatása
tapadó; örvénylő formájú; olyan, mint egy anyaghiányos üreg az elektromágneses anyagban,
főleg annak felszínén; alapvető szerepe van a fény kvantumok kibocsájtásában és
befogásában. A gravitonra is vonatkozik Heisenberg-féle határozatlansági elv.
Köszönetnyilvánítás:
Therriault Robertet, a volt társszerzőmnek mondok először köszönetet, ő tudta meg a
graviton gondolatát elsőnek és adott tanácsot, hogy mit csináljak. Köszönetemet szeretném
kifejezni Monica Stancoiu fizikusnak, hogy segített elfogadnom, hogy jó az elgondolásom van a
gravitonnal kapcsolatban; Ivan Krasnyj úrnak, hogy bátorított az írásban, még akkor is, ha más
véleményen van, és az ő elméleti fizikai irodalom ismerete jóval meghaladja az enyémet; Vida
István tanárnak, hogy segített az írás nyelvezetének finomításában, valamint Kiss Évának a
háttérjegyzet szemrevételezését. Ugyanitt másokat is érdemes lenne megemlíteni, de mivel a
cikk szellemisége szembemegy az elképzeléseikkel, nem járultak hozzá a nevük említéséhez,
kivéve: Prof. Jorma Jormakka és Prof. Pedro L. Contreras E..
23
Háttérjegyzet:
(i.)
Az Androméda-galaxis képének (10. ábra) hozzáadása csak a teljes anyag elkészülte
után vetődött fel, miután felmerült annak a lehetősége, hogy támpontot nyújthat egy, a
jelenlegi kozmogóniai elmélettől eltérő hipotézis újradefiniálásánál.
10. ábra. Az Androméda-galaxis (kép
eredete: https://csillagvizsgalo.blog.hu/2017/01/17/egi_latvanyossagok_a_tejut_es_az_andromeda-galaxis, és
készítte: Robert Gendler, apod.nasa.gov)
(ii.)
Itt a lényeg az elektromágneses entitás második fázisa, amely az I. fázist foglalja
magába, és amelyet a klasszikus elméleti fizika éternek is nevezett. Eléggé nehéz volt róla
határozott véleményt formálni. Tényszerű megfoghatatlanságának ellenére az éter leírásával
gyakran lehet találkozni a tudományos irodalomban.
Az éter leírásával már Platón is foglakozott. Ő az étert az ötödik fázisnak, a Quinta
esentiának nevezte [12]. Ezután sok kísérlet született az éter lényegének megközelítésére.
Ezek közül itt érdemes megemlíteni a 19. században elfogadott elképzelést. Eszerint a
világmindenség terét egy olyan, a fizikailag direkt megragadható objektumoktól független
közeg tölti be, amiben például a fény terjed. Emiatt így logikus, hogy az éter melletti fő érv az
volt, hogy a fénynek hullámtermészete van, és emiatt – mint minden más jellegű hullámnak –
szüksége van valamilyen közegre, amelyen áthalad. A fény segítségével akkoriban csak a Föld
felszínén sikerült meghatározni az éter rugalmassági modulusát, aminek alapján így is arra a
következtetésre jutottak, hogy az éter létezik, hihetetlenül kemény közegként tölti ki a teret,
ennek ellenére a bolygók mégis zavartalanul áthaladnak rajta.
24
Az éter elképzelését elvetették a következő három kísérlet eredményeinek akkori
értelmezése miatt. Mindenki, aki eddig elolvasta a jelenlegi írásban az a priori térfázisával
kapcsolatos koncepciót, rájön arra, hogy jogosnak lehetne mondani a tévedést:
1.) a MichelsonMorley-kísérlet szerint a Föld magával ragadja az éter egy részét, vagyis
az éterhez viszonyított sebessége nulla. (A jelenlegi elképzelésben ez magától
értetődő: a Föld és tere elválaszthatatlan egységet alkot!)
2.) A csillagok aberrációja szerint a Föld mozog az éterhez képest. (A jelenlegi koncepció
szerint ez újra evidens, mert a csillagok fénye a napentitás térfázisából lép be Föld
térentitásába!)
3.) A Hyppolyte Fizeau által a fénysebesség folyó vízben történő meghatározására
elvégzett kísérletek eredményei alapján a következő konklúzió született: a mozgó
közeg csak részben viszi magával az étert. Ebben az esetben is a cikk által képviselt
elképzelés megállja a helyét: a folyó víz olyan – „0”-1 típusú átmenet, amely a levegő
térfázisánál sokkal sűrűbb. Ezért kijelenthető, hogy a folyó vízben mozgó közeg sokkal
hatékonyabban viszi magával, mint a szél formájában mozgó levegő. És ebben az
esetben sem lehet felfedezni ellentmondást a kísérlet konklúziója és az elmélet által
sugallt előrejelzés között.
Az utóbbi években próbálják visszacsempészni az étert az elméleti fizikába, mivel az
elemi szinten megmaradt, mert sokan a Higgs-térrel próbálják azonosítani. Mindez úgy
történik, hogy figyelembe vesznek Albert Einstein-i kijelentéseket olyan írásából, amelynek
eredtére vonatkozóan kételyek merülhetnek fel. (Ezen elgondolás további folytatására nincs
szükség, mert a szóban forgó írás elvetette René Descartes testekre vonatkozó elképzelését,
hogy a testek tere elválaszthatatlan egységet képez a körülöttük lévő térrel.) [13] Ebben az
esetben úgy van, ahogy Einsteinnek leírta, mert a közönséges anyagokból felépülő tárgyak
esetén hozzávetőlegesen igaz, de ellentmond annak a kijelentésének, hogy azok elgörbítik a
téridő-kontinuumot. További referenciára lenne szükség, abból a német–angol Wikipédia-
anyagból, aminek a segítségével létrejött a jelenlegi háttérmagyarázat pontja (ii.). Emellett
érdemes lett volna e szövegrészhez hozzátoldani Peter Jackson írásainak az éterrel összefüggő
mondanivalóját, valamint Gurcham Singh Sandhu kommentjének tartalmának kivonatát [9].
Mindez a cikk újraírásával megvalósítható.
(iii.)
A kínai taoista filozófia jin-jang (jinjang) szimbóluma azon az elképzelésen alapul, hogy
az univerzum minden tekintetben kettős. Bár ez a két jellemző markáns kontrasztot mutat
egymáshoz képest, egyik sem létezik a másik nélkül. Nem választhatók el egymástól, és csak
együtt, egymáshoz viszonyítva értelmezhetők l érthetők. Csak együtt alkothatnak
kiegyensúlyozott egységet, ha egyensúlyban vannak egymással. A változás akkor kerül
előtérbe, amikor a köztük lévő egyensúlyhiány (jin-jang) kezd felbomlani.
25
A tao szimbólumában ábrázolt két „legvégső kifejeződés” (tajitu): a jinjang sok
tekintetben analóg a jelenlegi írásban bemutatott a priori entitás alap fázisának: (1-„0”)
értelmezésével, amely ugyanúgy elválaszthatatlan egymástól jellege alapján, de mégis két jól
elkülöníthető extrém állapot. Kifejeződésük, egymás közti kombinálódásuk, örökösen zajló
kölcsönhatásuk eredményeként olyan a világ, amilyen.
(iiii.)
A Hold esetében más a helyzet. Felvetődik a kérdés: ennek az elképzelésnek a szemszögéből
hogyan lehet megmagyarázni, hogy a bolygónk kísérője miért Föld körül kering? bb éves
gondolkodás után született meg:
Az egyik ok, hogy a Hold a Földből szakadt ki. A másik pedig az, hogy a Föld térentitása
pörgése és jelenléte által, hasonló állapotot okoz a Nap térentitásában az interplanetáris
térben bolygónk körül, mint ami ebben a cikkben leírásra került.
Plágium – Nyilatkozat a jelenlegi írás készítésére vonatkozóan:
A jelenleg írás szerzője e nyilatkozattal kijelenti, hogy a graviton- és az a priori entitás
koncepciója a szerző intuíciójának köszönhető. Olyan körülmények között él, hogy nem
álhatott módjában kiterjedt szakirodalmat tanulmányozni, ezt észre lehet venni az íráson. A
szerző olyan eredeti gondolatokat fogalmazott meg, amelyeket a közmédia elhallgat, sok
szerző eltulajdonít, majd meghamisít, úgy, hogy beilleszkedjék a hivatalos narratívába, majd
saját gondolataként közli.
Bibliográfia:
1. Horváth L.A.: https://www.researchgate.net/post/Exists-the-next-situation-when-an-
outsider-researcher-who-has-achieved-a-very-encouraging-result-in-earthquake-
forecasting-is-not-supported/73), 2021.
2. Horváth L.A.: Tényekkel igazolható a gravitáció valós oka, MAGÁNKIADÁS
HAJDÚSZOBOSZLÓ, 2009.
3. Therriault R., Horváth L.A.: Gravity a paradym shift in reasoning, ResearchGate, 2018
4. Horváth L.A.: AZ ESZME, MAGÁNKIADÁS, HAJDÚSZOBOSZLÓ, 1995.
5. Horváth L.A.: Bolygóerózió, SZÓKIMONDÓ, 5, 12-15, Hajdúszoboszló , 2007.
6. Flandern T. V.: The exploded planet hypothesis, Metaresearch, 2000.
7. Horváth L.A.: A 2017. Fizikai Nobel-díj „gravitációs hullámai” ResearchGate, 2017.
8. Dendrinos D.S.: Nothingness, Vacuum, Empty Space do not exist; Distance and its Role
Towards a New Cosmology, ResearchGate, 2022.
26
9. Sandhu G.S. https://www.researchgate.net/post/What_is_actually_vacuum_space/1,
2022
10. Yuan T., https://www.researchgate.net/post/Exists-the-next-situation-when-an-
outsider-researcher-who-has-achieved-a-very-encouraging-result-in-earthquake-
forecasting-is-not-supported/93, 2022.
11. Al-Khalili J. A Gravitáció Lenyűgöző Világa - Az Életünket Formáló Erő
(https://www.youtube.com/watch?v=yhpl50HRvw8, 40 perc után), 2021.
12. Storti R.C., : QUINTA ESSENTIAA Practical Guide to Space-Time Engineering PART 1,
2011.
13. Einstein, A. (1952). English translation published 1954. Relativity, The Special and the
General Theory, Fifteenth Edition, translated by. Robert W. Lawson, 1952. Appendix.V.
‘Relativity and the Problem of Space’, New York: Crown Publishers.
http://www.relativitybook.com/resources/Einstein_space.html
14. Jackson, P. A. SUB-QUANTUM GRAVITY THE CONDENSATE VORTEX MODEL,
https://www.researchgate.net/publication/354498933_SUB-
QUANTUM_GRAVITY_THE_CONDENSATE_VORTEX_MODEL, (2021).
© Copyright 2023, Hajdúszoboszló.
... This concept left out elementary gravitation from the interior of the nucleus. Its presence was only allowed outside the nucleus, which is not so "correct" 8 . ...
... (D.); The original Hungarian writing [8] left out the image of Hydrogen, which in relation to our dimension, is the smallest elementary a priori entity, with it we can create a real concept of ordinary matter (image source [9] ...
Article
Full-text available
The aim of the present paper is to prove the existence of a graviton particle. The idea that the graviton particle exists was born randomly, intuitively, in the author of the current article, on 26 September 2021 [1]. At the beginning of this article – after the introduction – there is a brief explanation of why graviton has not been detected so far with the current technological background. This is followed by the presentation of that gravitation theory [2,3], which contributed to the development of the graviton concept, which is used to makes it conceivable the physical existence of this particle. Since the theory of gravitation in question does not provide a complete explanation of the phenomenon of gravity, it becomes necessary to adopt a simple ontological approach to the Universe. The concept of a priori entity has been introduced. Through it, it became possible to mentally grasp the visible and invisible parts of the universe in all dimensions. Not only have done this make the phenomenon of gravity clear, all this have reduced to the elementary level: it have gotten graviton conceivable.
... The (i),(ii),(iii) are presented in Background note of the main article[4] or will be present in its future English translation. ...
Chapter
Full-text available
... True, this would have required a suitable gravitational theory. The article is available in Hungarian [5], the translation of which will hopefully be ready soon. Finally, it is worth drawing attention to the fact that at the time of the translation, an article about an experiment was published [6] , which can be thanked to Professor Louis Joseph Rancourt. ...
Presentation
Full-text available
This part was intentionally copied from the article under translation by the author, because of the concept he did not believe in the "gravitational waves discovered by LIGO" from the first minute. He wrote two articles on the news of the discovery [1,2]. The summary will reveal another reason for this statement. In order to understand the nature of gravitational waves, it is first worth imagining the a priori expression of being as part of a self-identical entity of the same larger dimension, or within it in the company of the same or other manifestations of being-but of a similar nature and extent to itself 1. Wherever, however, the entity exists, it is in perpetual motion. This can happen by changing its position, if there is no physical solid connection between it and other similar parts (such is the 1 Such relations exist between the Earth and the solar system; or in the case of ordinary matter, since it is composed of the same elementary entities, and sometimes of other similar elementary entities.
Article
Full-text available
This very brief paper is an attempt to commence a bigger effort towards incorporating the basic cannons of the New Epistemology into deriving a New Cosmology. In that effort, the intrinsic role of scale, along with space-time, is highlighted. By taking a look at what an Earth’s observer considers to be the micro and macro scales, the paper offers an explanation as to why notions such as empty space, vacuums, nothingness are not part of Nature, and they are vacuous in terms of real meaning. The paper puts forward the proposition that matter (in both tangible and intangible, to an observer, forms) fills space-time at all scales, part of an ecology that holds no voids. Distance between elements is filled by other elements at different states (matter, waves or radiation, at various densities, temperature, pressure, etc., conditions). That filling makes the Universe a single structure. The paper is written for the general public, with a college degree.
Article
Full-text available
In the time of formulation, the substantial nature of gravity, the real physical condition resulting from the presence of an electromagnetic field; the authors of this article used examples from their profession field which led them to formulate this present theory. This new theory of gravity gives very easy and simple reasonable answers several micro- and macro electro-potential, magnetic and gravitational phenomena. In the following material you will be presented some important examples which are often hard or over complicated topics when explained by academic scientists. Under section A, the reader will find examples from the Nano-(atomic) field: including laser tweezing (Wu, 2017), 2nd order nonlinear (Wegener, 2005), Josephson junction, Casimir effect, and Boise Einstein condensate. The macro EM-gravity phenomena will be written in section B which will include: the beginning of Planet formation from the Sun, the macro EM-gravity phenomena examples and reasonable explication to Earth tides, tsunamis, and Isostasy; distribution of gravity field onto surface of Earth.
Article
Full-text available
The capital endeavour of this article to get to that fact through different, physical processes observed in the reality, what can be considered the efficient cause of the gravitation. The result received so test it through related other phenomena.
  • L A Horváth
Horváth L.A.: Bolygóerózió, SZÓKIMONDÓ, 5, 12-15, Hajdúszoboszló, 2007.
English translation published 1954. Relativity, The Special and the General Theory, Fifteenth Edition, translated by. Robert W. Lawson, 1952. Appendix
  • A Einstein
  • P A Jackson
  • Sub-Quantum Gravity
  • The
  • Vortex Model
Einstein, A. (1952). English translation published 1954. Relativity, The Special and the General Theory, Fifteenth Edition, translated by. Robert W. Lawson, 1952. Appendix.V. 'Relativity and the Problem of Space', New York: Crown Publishers. http://www.relativitybook.com/resources/Einstein_space.html 14. Jackson, P. A. SUB-QUANTUM GRAVITY THE CONDENSATE VORTEX MODEL, https://www.researchgate.net/publication/354498933_SUB-QUANTUM_GRAVITY_THE_CONDENSATE_VORTEX_MODEL, (2021).