A birs elterjedése Magyarországon

Abstract

A génbanki fajtabegyűjtésekkel egybekötötten, talán túlzott elvárások, sőt romantikus túlkapások is megfigyelhetők az ideológikusan is túlfűtött, eredmény-orientált fajtakutató világunkban. Ugyan érthető a társadalom türelmetlensége, de ezzel a türelmetlenséggel nem párosul megfelelő finanszírozás. Az egyoldalú vagy csak egy-egy dologra figyelő tudományos szemlélet nagyon sok fontos összefüggéseket homályban hagyhat. A sztochasztikus kapcsolatok keresése azért is szükséges, mert mind a társadalom-, mind a természettudományok számára új ismeretekhez vezethet. Jelen példa erre a birs is lehet, amelynek ma nincs akkora szerepe a gyümölcs- és fogyasztási kultúránkban, mint amilyen lehetne, s kellene, hogy legyen. A régi, szegényes mikulási és karácsonyi ünnepek, s a macskáktól védett gádorok rejtett zuga volt a helye egy kiváló csemegének, a birsalma-sajtnak. V. Pius pápára (1566–1572) ugyan szokás hivatkozni nemzetközi szakirodalomban, mint aki már-már szenvedély szinten élvezte és fogyasztotta a birs csemegéket (sajtot, kompótot, lekvárt). Most nem ezt hangsúlyozzuk, hanem amit sok évtizedes terepi munkánk során tapasztaltunk a birssel kapcsolatban. Bejártuk az országot, s a gyümölcsfák – a maguk természetes szívósságuk révén – meglepő (történeti-ökológiai) forrássá is váltak számunkra, részben egy nép antropológiai sokfélesége és archaikuma tekintetében. A biodiverzitás vizsgálatokba beleillik a természetes és kultúrflóra sokágú összefüggéseinek feltárása, mert annak társadalmi és a gazdasági kultúránkat érintő szerepe is lehet. Egyes gyümölcsfajaink esetleg nemcsak, mint kertészeti, hanem gazdaságtörténeti jelenséggé válhattak egy meghatározott történelmi korban. Közel 800 éve idetelepült jászok és kunok hajdani életformájukat sok tekintetben ma is őrzik és közben ázsiai szálláshelyeik beleestek a birs természetes areájába. Elő-és Közép-Ázsiában e népelemek (kunok, jászok) máig hatóan és érezhetően gazdagították a hazai kultúrflóránkat a Kárpát-medencében.

Full text

Tájökológiai Lapok 12 (1): 221–243. (2014) 221
A BIRS ELTERJEDÉSE MAGYARORSZÁGON
SURÁNYI Dezső
NAIK Gyümölcstermesztési Kutató Intézet Ceglédi Állomás
2700 Cegléd, Pf. 33. e-mail: suranyi.dezso@cefrucht.hu
Kulcsszavak: birs botanika, meghonosodás, birsfajták, a birs termesztése és kultúrtörténete, jászok
Összefoglalás: A génbanki fajtabegyűjtésekkel egybekötötten, talán túlzott elvárások, sőt romantikus túlkapá-
sok is meggyelhetők az ideológikusan is túlfűtött, eredmény-orientált fajtakutató világunkban. Ugyan érthető a
társadalom türelmetlensége, de ezzel a türelmetlenséggel nem párosul megfelelő nanszírozás. Az egyoldalú vagy
csak egy-egy dologra gyelő tudományos szemlélet nagyon sok fontos összefüggéseket homályban hagyhat.
A sztochasztikus kapcsolatok keresése azért is szükséges, mert mind a társadalom-, mind a természettudo-
mányok számára új ismeretekhez vezethet. Jelen példa erre a birs is lehet, amelynek ma nincs akkora szere-
pe a gyümölcs- és fogyasztási kultúránkban, mint amilyen lehetne, s kellene, hogy legyen. A régi, szegényes
mikulási és karácsonyi ünnepek, s a macskáktól védett gádorok rejtett zuga volt a helye egy kiváló csemegének,
a birsalma-sajtnak. V. Pius pápára (1566–1572) ugyan szokás hivatkozni nemzetközi szakirodalomban, mint aki
már-már szenvedély szinten élvezte és fogyasztotta a birs csemegéket (sajtot, kompótot, lekvárt). Most nem ezt
hangsúlyozzuk, hanem amit sok évtizedes terepi munkánk során tapasztaltunk a birssel kapcsolatban. Bejártuk
az országot, s a gyümölcsfák – a maguk természetes szívósságuk révén – meglepő (történeti-ökológiai) forrássá
is váltak számunkra, részben egy nép antropológiai sokfélesége és archaikuma tekintetében. A biodiverzitás
vizsgálatokba beleillik a természetes és kultúróra sokágú összefüggéseinek feltárása, mert annak társadalmi
és a gazdasági kultúránkat érintő szerepe is lehet. Egyes gyümölcsfajaink esetleg nemcsak, mint kertészeti,
hanem gazdaságtörténeti jelenséggé válhattak egy meghatározott történelmi korban. Közel 800 éve idetelepült
jászok és kunok hajdani életformájukat sok tekintetben ma is őrzik és közben ázsiai szálláshelyeik beleestek
a birs természetes areájába. Elő-és Közép-Ázsiában e népelemek (kunok, jászok) máig hatóan és érezhetően
gazdagították a hazai kultúróránkat a Kárpát-medencében.
Bevezetés
A közönséges birs egyedüli faj nemzetségében, a rokon nemzetségbeli fajok száma is
csekély, ezért közülük csak néhányat emelünk ki. A kínai birs, Pseudocydonia sinensis
egyetlen faj e másik nemzetségben, egyben a Cydonia oblonga legközelebbi rokona is;
lombhullató vagy félig örökzöld faj, őshonos Kelet-Ázsiában. Szorosan kapcsolódik egy
kelet-ázsiai a Chaenomeles nemzetséghez, de a Ch. japonica számtalan tulajdonságban
(pl. levél jelege, tövisesség, a virágok elhelyezkedése, a termés fogyaszthatósága stb.)
eltér a közönséges birstől.
Kínában mugua a neve, Koreában mogwa és Japánban pedig karin néven ismerik.
10–15 m magas fa, sűrű ágrendszerrel, levelei változatos méretűek, 6–12 cm hosszúak.
A virágok 2,5–4 cm átmérőjűek, liláspirosak, tavasz közepén nyílnak; a gyümölcseik
édes illatúak és késő ősszel érnek. A húsa kissé fanyar, a téli hideg csak részben segíti elő
az utóérését, többnyire viszont lekvárt főznek belőle (1. ábra).
A valódi japánbirs, Ch. japonica lombfakadás kezdetén nyíló nagy, viaszszerű virá-
gaival közkedvelt cserje, nálunk is ültetik. A japánbirs 1–1,5 m magas tövises cserje,
élénk téglapiros virágokkal. Termései gömbölydedek, vesszői többé-kevésbé bibircsesek.
Viszonylag kicsi birstermése nagyon illatos, húsa keserű, nem ehető, viszont kompót íze-
sítésére kiváló. A nemesített fajták dísz értékben (fehér, krémsárga, rózsaszín, téglavörös
szirmúak) felülmúlják a vad alakot. A pompás japánbirs (Ch. speciosa) jóval gyakoribb,
DOI: 10.56617/tl.3709

Su r á n y i D.
222
mint a japánbirs, különösen régi kertekben fordul elő. 1,5–2 m magas, csak kismértékben
sarjadzó cserje, közepes növekedési eréllyel. Fiatal hajtásai kopaszok, vesszői nem bibir-
csesek. A bíbor japánbirs (Ch. x superba) az előző két faj keresztezésével létrejött fajták
csoportja. Termetük és egyéb morfológiai bélyegeik a két szülőfaj között állnak, jelenleg
főleg az alacsony, piros virágú fajták a divatosak. További fajok még a molyhos birs
(Ch. cathayennis), a skarlátpiros (Ch. lagenaria) és a tibeti birs (Ch. thibetica) (2. ábra).
2. ábra Japán birs, Chaenomeles japonica
Figure 2. Japanese quince, Chaenomeles japonica
A bengáli birs (Aegle marmelos) (szanszkrit és hindi neve sirphal) egész távoli roko-
na az előbbieknek – pomológiai értelemben köthető csak hozzájuk. Száraz évszakokban
lombhullató, legfeljebb 15 m magasra növő, tövises fa. Szórt állású, 2–4 cm hosszú nye-
lű, aromás, hármasan összetett leveleket hoz. Az édes illatú virága 4–7 tagú, levélhónal-
ji helyzetű, azok 4–5 cm hosszú fürtben fejlődnek. A virágai zöldessárgák, mirigyesek.
Termése gömbölyded-tojás alakú, kb. 20 cm-es, terméshéja kemény, fás, vastag, melynek
sima, fénytelen, felülete megérve sárgásbarna foltokkal tarkított. A terméshús narancssár-
ga, lisztes-pépes, erősen aromás és édeskésen savanyú, kissé keserű. Megérve a sárga ter-
mését feltörik, és jobbára megcukrozva fogyasztják. Lekvár, zselé vagy szirup, és vízzel
vagy tejjel keverve ital készül belőle; az éretlen termésekből ecetes savanyúság; szárítva
1. ábra Kínai birs, Pseudocydonia sinensis
Figure 1. Chinese quince, Pseudocydonia sinensis

A birs elterjedése Magyarországon 223
pedig gyógyszerként fogyasztják (Ca m p b e l l et al. 2007) (3. ábra). Indiában és Sri Lankán
a fáját szentként tisztelik, leveleit áldozati adományként viszik Sivának a templomba.
A newari kultúrában (Nepál) a régi görög termékenységi rítushoz hasonló szokások kap-
csolódnak hozzá, ott a rítus résztvevői atal lányok (bel baha), a régi görögöknél az ifjú
párok (Su r á n y i 2013).
3. ábra Bengáli birs, Aegle marmelos
Figure 3. Bengali quince, Aegle marmelos
A közönséges birs (Cydonia oblonga) Irán É-i részén, a Kaszpi-tenger mellékén
(cit. De Ca n D o l l e 1894), továbbá a Kaukázus déli oldalán és Anatóliában endemikus
(Boissier, Ledebour), de mint De Ca n D o l l e idézi St e v e n és Si b t h o r p közleményét – a
Krímben és Észak-Görögországban is honos. Mivel azonban az ókorban meghonosodott
DK-Európában és a görög szigeteken, a vadon termő és elvadult egyedek állománya mára
nehezen választható külön (vö. Alkman líd származású görög költő versével). Jelen sorok
szerzője Porosz szigetén és Krétán talált olyan birsfákat 1982-ben, melyeknek a gyöke-
reit szinte a tenger habjai áztatták, vagyis a faj képes elviselni a sós tengervizet. te S S e D i k
(cit. pe n y i g e y 1980) egykor felismerte Szarvason, hogy a birs éppen ezért is való a hazai
szikes talajok hasznosítására – a lucernával együtt.
A közönséges birs kistermetű fa, főként elvadult formái gyakran bokor habitusúak
[pl. az alanynak használt EM C(East Malling-i)- és Z(alaegerszegi)-birs)]. Héjkérge
lapokban válik le (4. ábra), a hajtásai (5. ábra) és a termése nemezes (6. ábra). Levele
nagy, tojásdad-elliptikus, virágjai nagyok, rózsaszínes fehér színűek. Nálunk május má-
sodik felében-június elején virágzik a legtöbb fajtája. Népi mondás is fűződik hozzá:
„Ha villámot lát a virága, keveset terem” – ugyanis az esős időben gyakran megjelenő
moníliás fertőzés elpusztítja a virágokat és a terméskezdeményeket. A nálunk ismert bir-
sek jobbára öntermékenyülők, de ismertek régi önmeddő fajták is (pl. Portugál és Perzsa
cukor birs) (mo h á C S y és po r p á C z y 1958, Sz a b ó 1998). Közel félszáz fajtáját termesztik
a világon; ökológiai és nyelvészeti elemzésével a későbbiekben foglalkozunk (Su r á n y i
2011a és 2011b).

Su r á n y i D.
224
4. ábra A közönséges birs, Cydonia oblonga héjkéreg leválása
Figure 4. The skins-shell peel off of plain quince, Cydonia oblonga
5. ábra Feslő rügyek májusban
Figure 5. Flush in May
Természetesen a növényföldrajz, a cönológia és a történeti-ökológia igyekszik pon-
tosan meghatározni, vagy éppen pontosítani egy faj areáját. Üzbegisztán, Tadzsikisztán,
Irán, Örményország, Grúzia, Pakisztán, Kasmír és Afganisztán területén a birs endemi-
kusnak számít a legújabb kutatások szerint (Ca m p b e l l et al. 2007). A táj klimatikus vál-
tozásai a órát és faunát sosem engedik állandóságban maradni, épp annak dinamikus
változásai és természetesen az emberi civilizációs hatások olyan jelentős átalakulást hoz-

A birs elterjedése Magyarországon 225
hattak – és hozhatnak, hogy egyes megállapítások felülvizsgálatra szorulnak. Elég csak
utalni li n n é (1753) egyes fajmeghatározásaira gondolni: a sárgabarack nem örmény, az
őszibarack nem iráni, a naspolya nem német s a birs pedig nem krétai endemizmus.
6. ábra A termés nemezes felülete
Figure 6. The felty surface of the fruit
A birsnek, mivel hiteles szanszkrit neve nincs, közép-ázsiai és észak-indiai honossá-
ga kétséges. De nem így a Taurusz- és a Zagrosz hegységnek 600–800 m magas része-
in, vagy Mezopotámia egy részén, akkádul supurgillu volt a neve. Nyelvi emlékekben
nem található meg a későbbiekben, de a perzsa neve haivah (ne m n i C h cit. De Ca n D o l l e
1894) – átment az oroszba is (aйва); egyesek szerint ez csak a termesztett birset jelöli – a
vadon termő fák neve armud, ami az örmény armudából származtatható (ne m n i C h cit.
De Da n D o l l e 1894). A görög sztruthion (στρουτιον) vadbirs voltának ellentmond The-
ophraszthosz, aki azt is termesztett fajtának nevezi. De ’sztruthion’-ra oltották Krétán a
küdoniai almát (κυδώνιον μῆλον); határozottan Küdon (Κυδών) ókori városra utal, a szi-
geten ma Chania található romjain. Az említett fajta magja azonban elfajzik, ennek a neve
kügonion (κυγώνιον) volt (1. táblázat).
A latin malum cotoneum néven vette át, ami egyben a híres-hírhedt szépségverseny tár-
gyi szereplője: Párisz vitatott döntése és a birs gyümölcs odaítélése Aphrodithé, Pallasz
Athéné és Héra versenyében a trójai háború kiváltója lett. Visszatérve a szótörténetre, a
XIV. sz. folyamán a quoyn a birset jelölte több nagy nyelvben, az ófranciában cooin lett, a
quins-ből vezetik le a quince alakot. Az olasz codogno, a francia coudougner jelent meg,
s a németben Quitte lett belőle. A lengyel pigwa, az ószláv tunja, dunja (туюа, δуюа) és
az albán (pelazg?) ftua eredete ismeretlen gyökerű (De Ca n D o l l e 1894), s talán a görög
betelepülés előtt is megvolt már a birs a Balkán legdélibb részein. Azonban van a birs ne-
vének kultúrtörténeti értelemben sem mellékes gyökér-ága, amely az arany almának egy
külön történetiséget adhat (Fr a z e r 1965) – természetesen gondolva itt a bibliai Éden és a
koráni Paradicsom, vagy az Énekek éneke, valamint a Heszperiszek almáira is (Su r á n y i
1985).

Su r á n y i D.
226
1. táblázat A birs neve különböző nyelvekben (Su r á n y i 2013, módosítva)
Table 1. Name of quince in different languages (Su r á n y i 2013, modied)
Nyelv Szava
akkád supurgillu
albán ftuia
angol quince
arab سفرجل
azeri heyva
baszk irasagarra
belorusz aйва
bolgár дюля
bosnyák dunja
cseh kdoule
dán quince
digor (oszét) биа, абиа
észt quince
nn kvitteni
francia quince
görög κυδώυι
grúz quince
héber hחבוש
hindi 
holland kweepeer
horvát dunja
iron (oszét) къомси
japán
jiddis ווינס
katalán codony
kínai
koreai
latin malum aureum
lengyel pigwa
lett cidonija
litván svarainis
magyar birs
makedón дуюа
máltai isfarġel
német quitte
norvég quinvce
olasz quince
orosz aйва
örmény սերկլիլ
perzsa درخت ب
portugál nearmelo
román gutuie
spanyol membrillo
svéd quince
szerb δуюа
szlovák dula
szlovén kutine
tadzsik бини
tatár aйва
török ayva
ukrán aйва
walesi quince

A birs elterjedése Magyarországon 227
Héra, Aphrodité és Athéné nevezetes szépségversenyében, amit Erisz a díjként közé-
jük dobott, gyümölccsel provokált. Valószínűleg egy szép birs lehetett, ugyanis az ókor-
ban a körte, birs, alma (ami viszont Közép-Ázsiából származik), amelyek a szépek és
nagyobb méretű gyümölcsöt adók, egyöntetűen ’alma’ néven szerepelnek a forrásokban.
Párisz pedig Aphroditét választotta, hogy Helénét meglelje. Plutarkhosz és ifj. Plinius
szerint bajelhárító hatása van a Mulviana birsnek, Szolon törvénye pedig előírta az új pár-
nak házasságkötéskor a birs fogyasztását (termékenységi varázslat: az illatos gyümölcs
javítja a légzést stb.) (Su r á n y i 1985).
Az ókori görögök becsülték nemcsak a gyümölcs, hanem a készítményeinek gyógyá-
szati értékeit is. A hellenisztikus korban Ikesziosz Szmürnaiosz említette, hogy a birs elő-
segíti az emésztést, s azt is javasolta, hogy a borral együtt ellenszere a letargiának. A már
említett kydonaton valójában birsalmasajt volt, amit később V. Pius pápa (1566–1572) is
felettébb kedvelt. A római írók ugyancsak nagy gyelmet szenteltek a birsnek étkezési és
gyógyító értelemben; Varro, Cato és Columella 4 fajtáját említi, köztük a veréb (=madár)
birset (7. ábra) és a küdóniai almát. Később a pompeji freskókon és mozaikokon egya-
ránt látható birs, Cato pedig már termesztett gyümölcsfajként írt róla, megkülönböztette
a birsalmát és birskörtét. Ifj. Plinius a birsgyümölcs tulajdonságai alapján osztályozta
a fajtákat: sárga, igen illatos korai, nápolyi, kicsi (’Sztruthion’), kései illatos és a korai
Musteum (Su r á n y i 1985). ap i C i u S (1996) szakácskönyve a birs tartósítását és konyhai
felhasználását több étellel kapcsolatban említi, aminek az a jelentősége, hogy a híres
szakácskönyvet Pannóniában ismerték a III. században. A Balkánon az élet, a szerelem és
a termékenység jelképe a birs.
7. ábra Közönséges madárbirs, Cotoneaster integerrimus
Figure 7. Common cotoneaster, Cotoneaster integerrimus
II. Khusro története egy jellegzetes örmény legenda, Khusro és Shirin meséjét a XVI.
században készült miniatúra is feldolgozta. A szegény pásztorú a 13 kérdést jól válaszol-
ja meg, így a birsek kertjébe is beléphetett, amivel elnyerte a királyleány kezét (Wi l S o n
2011). – A kínai birs korai történetéből ugyancsak ismert egy érdekes epizód. A Han
Shanglin parkot (Kr. u. III. sz) „szép növénnyel” – birsfákkal ültették be, egy feljegyzés
szerint volt ott egy 12-törzsű birs is. Shaanxiben a birset (közönséges és kínai birset
egyaránt) nagyban termesztették, és Xinjiangban a Selyemút mentén ugyancsak foglal-
koztak a termesztésével (8. ábra). Dél-Kínában a birs (hub) piaca is jelentős volt, Kashi
városában és 3 környező megyében (Shule, Shufu, Akesu) a Shache és az Akesu birsalma
termesztése mára azonban nagyon visszaesett. Csak 1936-ban honosították Kínában az
Angersi és a Champion birsfajtát, alanynak épp a kisgyümölcsű alakok magját használják
(pp r o b o C S k a i 1969). Az erdős vidékű Pingyi megyében található az ősi Kaifu temploma,
közelében matuzsálemi korú birsfát fedeztek fel a botanikusok (9. ábra).

Su r á n y i D.
228
8. ábra Közönséges birs a/ Bodrumban (Törökország) és b/ Hsziangcsen (Kína) közelében
Figure 8. Common quince, a/in Bodrum (Turkey) and b/ near Hsiangchen (China)
9. ábra Évszázados közönséges birs Kínában (Csengtou mellett)
Figure 9. Secular quince in China (near Chengtou)
A birs area történetében a domesztikáció helyszíne(i) tekintetében sokféle koncepció-
val találkozhatunk, aminek a legfőbb oka az ős-régmúlt rekonstruálhatatlansága és a faji
sokféleség (közönséges birs, japán birs, kínai birs, madárbirs-fajokat ugyanazon szóval
illethették), valamint a meghonosodás és a kivadulás eltérő foka.

A birs elterjedése Magyarországon 229
A birs a Rosaceae családjának Maloideae alcsaládjába tartozik. A melegebb mérsé-
kelt éghajlatú DNy-Ázsiában – és a kaukázusi területeken is honos. A magyar „birs” szó
(„vastag héjú almaszerű növények neve”) ismeretlen eredetű (?!); legkorábbi alakjai bis,
biss voltak, mely utóbbiban állt elő az ss > rs áthasonulás (Be n k ő 1984 és 2. táblázat). Itt
említendő meg, hogy a jászokkal legközelebbi nyelvi rokonságban lévő digorok (oszétek)
a birset bia névvel illetik (Ko v á C S 2013, szóbeli közlése).
2. táblázat A birs a magyar írásos dokumentumokban (Su r á n y i 2013, kiegészítve)
Table 2. Quince in the written Hungarian documents (Su r á n y i 2013, expanded)
Forrás Időpont Szóalakok
Besztercei szószedet 1395 körül coctanum
Schlägli-szójegyzék 1405 körül bisalma
Murmelius-szójegyzék 1533 cotoneum, cydonia
Magyar Oklevélszótár 1544 cotoneum, cydonium
Lencsés György: Ars Medica 1570 körül cotoneum, cydonia
Melius Juhász Péter: Herbarium 1578 malo cydonia
Beythe István: Stirpium nomenclator Pannonicus 1583 bis alma
Carolus Clusius: Rariorum aliquot stirpium… 1584 cydonia
Calepinus: Dictionarium 1585 bisalma
Frankovith Gergely: Hasznos és fölötte szükséges… 1588 bys alma
Szikszai Fabriczius Balázs: Nomenclatura 1590 birs alma
Apáczai Csere János: Magyar encyclopedia 1653 bisalma
Lippay János: Calendarium 1661 bis-alma
Lippay János: Posoni kert 1667 birs, birs-alma
Nadányi János: Kerti dolgoknak leírása 1669 birs, cotonea, cydonia
Pápai Páriz Ferenc: Pax Corporis 1690 bisalma
Benkő József: Nomina vegetabilium 1783 bis-alma, büs-alma,
büzös-alma
Diószegi Sámuel– Fazekas Mihály: Magyar 1807 birs(körte),bűzös-alm
füvész könyv
A birs viszonylag kicsi, 5–8 m magas, 4–6 m széles koronájú, lombhullató fa, esetleg
bokor. Váltakozó állású, egyszerű levelei 6–11 cm hosszúak, ép szélűek; színük sötétzöld,
fonákjuk fehéren sűrűn szöszös. A virágrügyek augusztus végén, szeptember elején ala-
kulnak ki. A kihajtás után a rövid kocsányú, magános virágai a vegyes rügyekből fejlődő
hajtásai csúcsán ülnek. A virágok fehérek vagy rózsaszínűek, 5 cm átmérőjűek, ötszir-
múak (10. ábra). Április végén, május elején virágzik, a kései fagyok ritkán tesznek kárt
benne. Termése előbb zöld színű, szürkésfehér piheszőrökkel, mely fokozatosan – fajtától
függően – lekopik. Az éretten fényes aranysárga, kemény héjú, erős illatú termés, mely-
nek formája almára vagy körtére emlékeztető, tipikusan 7–12 cm hosszú, 6–9 cm széles
(a vad alakoknál csak 3–4 cm átmérőjű). A termés két fő alakváltozata: birsalma (mali-
formis) és a birskörte (pyriformis) (So ó és Já v o r k a 1951). De a helyi és tájfajták sorában
bordás (costaformis) és tojásalakú (ovoformis) birsek is előfordulnak (ld. 13a-d. ábrát).

Su r á n y i D.
230
10. ábra A közönséges birs virága
Figure 10. Flower of the common quince
Termése nyersen kellemesen édeskés, savanykás ízű, igen nom bor is készíthető be-
lőle. Kemény húsa miatt tisztítása, darabolása és a préselése munkaigényes. Fogyasztható
azonban sütve is, de ivólevet, zselét, befőttet, kompótot, levest, kandírozott terméket vagy
sajtot készítenek belőle (11. ábra). Megfőzve a gyümölcshúsa alkalmas likőrök, lekvá-
rok, húsételek ízesítésére; a savanyított káposzta eltevésénél aromaanyagként használják.
A déli megyékben és a Vajdaságban kiváló pálinka is készíthető belőle (12. ábra). Kelle-
mes illata miatt falusi lakások hagyományos illatosító szere, sőt Európa több országában
a zsidóság emlékező rítusában (pl. egyiptomi kivonulás, babiloni fogság stb.) is használja.
Termése pektinben gazdag, nyákoldó hatású; egyik legfontosabb természetes pektinfor-
rásunk. Magjai közel 20%-nyi nyálkaanyagot, 1–1,5% amygdalint (kéksav glikozid) és
zsíros olajat tartalmaznak. A népi gyógyászat egész magvait köhögéscsillapítóként, eny-
he hashajtóként használja. Kenőcsökben repedezett bőr, égési sérülések, felfekvések, az
aranyér kezelésére alkalmas, a kozmetikában többféle kenőcs alapanyaga. Nyálka- és
cserzőanyagokban a levele is gazdag, a száj és a garat enyhébb gyulladásos megbetege-
déseinek, emésztési problémáknak ellenszere.
11. ábra Birsből készült csemege: a birssajt
Figure 11. Delicacy made of quince: the quince cheese

A birs elterjedése Magyarországon 231
12. ábra Birs pálinka
Figure 12. Quince schnaps
A Kárpát-medence kultúrórájában és történetében a közönséges birsnek (Cydonia
oblonga) van igazán jelentősége, így most már csak erre vonatkozó botanikai és gaz-
daságtörténeti jellemzőket mutatjuk be. Mérsékelten melegigényű, lombhullató faj,
kis fát vagy bokrot nevel, így a vadonban az állatok kártétele után cserjeként képes to-
vább élni. A szárazságot, de a nedvesebb talajokat is jól viseli, s mivel későn virágzik
– a lombosodás után, alig veszélyeztetik a termést a kései fagyok. Nagy fehér vagy rózsa-
szín virágai 3–5 cm átmérőjűek, általában jól kötődnek. Gyümölcse küllem, molyhosság,
méret (70–1700 g között) és alak (ld. a 7. ábrát!) nagyon változatos; a gyümölcshús a
hófehértől a krémszínen át az enyhén rózsaszínesig terjed. A birs mintegy 2–3 hónapos
utóérést követően fogyasztható, vagyis a vadonban a lehullott birs a hideg hatására akkor
vált fogyaszthatóvá, amikor embernek, állatnak a legnagyobb szüksége volt – télidőben
(ld. 11. ábrát).
A történelem folyamán kiderült, hogy sokféleképpen felhasználható a gyümölcse,
köszönhetően a magas pektin tartalmának, a belőle készült lekvár több nyelvészeti érde-
kességet is mutat. A ’marmalade’ eredetileg birs dzsem (lekvár) volt, amelyből a portugál
marmelo és a spanyol membrillo a birsre vonatkozó szó lett, de az angol (marmalade=
narancslekvár), francia (marmalade=lekvár) és német (Marmelade=gyümölcsíz), sőt az
orosz (мармелад=gyümölcssajt) nyelvben a lekvár, sajt általános megnevezése maradt
a funkciója. A nyelvi sokféleség is jelzi a gyümölcsének sokféle felhasználását: frissen,
befőtt, kompót, sajt, lekvár, zselé, ivólé, bor, pálinka és borízesítő (pl. a francia Che-
nin Blanc készítése a Loire-völgyben). A birsfogyasztási formái világszerte a nemze-
ti karaktert is tükrözik, így a κυδονατον Khosz és Kréta szigetén, ġamm ta’ l-isfarġel
Máltán, sfarjel Libanonban, sambal Indiában vagy a beh Iránban – mind specikumot is
jelentenek, egyben közösek: birs az alapanyaguk. Angliában az első adat 1275-ből való:
I. Edward a Towerben birsfákat ültettetett; kedveltségét Shakespeare is hangsúlyozta:
„a birs a gyomor paplanja” (Su r á n y i 2013).

Su r á n y i D.
232
Franciaországban az ecetes mézes lében megfőtt birset (zselészerű csemege volt) fa-
dobozban forgalmazták, sőt fogyasztják a XV. század óta (Cotignac d’Orleans). Amikor
Orleansba érkezett Jeanne d’Arc 1429-ben, a helybéliek tiszteletből ezt ajándékoztak
neki. A birsfogyasztás kultusza még inkább megvolt a géncentruma közelében, Török-
országban. Nem meglepő, hogy a török hódoltság idején a görög konyhának is fontos
kelléke lett a birs. Ma még mindig Izmir (Szmirna) környékén koncentrálódik (mint a
fügéé is) a török birstermesztés (ro a C h 1985).
A világ birstermelése megközelíti a 600 ezer tonnát, ebből Törökország részesedése
128 ezer (21,3%); Kína 120 ezer, Üzbegisztán 73 ezer, Marokkó 46 ezer, Irán 35 ezer,
Argentína 27 ezer, Azerbajdzsán 24 ezer, Spanyolország Szerbia és Algéria 14–14 ezer t
terméssel részesedett 2011-ben. A FAO adatok szerint Magyarország, Románia, Moldá-
via, Szerbia, Makedónia, Bulgária, Görögország és Albánia termelése is jelentős. A ten-
gerentúlon Argentínát, Chilét, Uruguayt és Ausztráliát jegyzik birstermesztő országként.
A fontosabb birsfajták száma világszerte együttesen 50 körül van, ezek nagyobbik része
már nem az areán belüli területen terem, viszont mind a rezisztens fajták, mind a vad és
elvadult alakok nélkülözhetetlen genetikai tartalékká váltak (FAOSTAT 2011).
A birs termesztése, birsfajták hazánkban
A birs széleskörű európai elterjedésére utal Nagy Károly nevezetes okmánya, Capitula-
re de Villis (Kr. u. 800), mely a birset termesztett gyümölcsként írta le (ra p a i C S 1940).
Magyarországon a birsre vonatkozó legkorábbi adat 1395 körüli időkből származik (vö.
1. táblázattal), bár a Dunántúl római provincia volt, sem Somogyban és Baranyában,
sem Fejérben és Győr környékén, csupán Buda-vidéken (Perbál, Dunabogdány, Óbuda)
(Sz a b ó 1998) észrevehető a pannóniai hatás. Jóval később, a XVII. században jelenik
meg a birs olyan értékes gyümölcsfaként, melyet határjelnek használtak. Leginkább az
Alföldön, de az északi megyékben is kedvelt gyümölcs lett („szegélyhatás”: Su r á n y i
2002). A Kárpát-medence ökológiai és történelmi értelemben is különlegesnek számított,
ugyanis ide a három részre szakadt ország középső részére, sőt Erdélybe is nemcsak Kis-
Ázsia és Balkán, hanem Nyugat-Európa és Itália felől is érkeztek fajták – mint ahogy
népelemek is. Már a kelta népességmozgások, melyek a Kárpát-medencét is nagyban
érintették, mind a birs és naspolya, mind a cseresznye fajtaváltozatainak gazdagodásában
szerepet játszottak.
A népi kultúránkban annak ellenére nem hagyott különösebb nyomot a birs, hogy az
emberek hasznosságát hamar felismerték. Nem lehetett ebben visszatartó hatása a moní-
lia gombának, aminél mára csak a baktériumos tűzelhalás súlyosabb betegség; mindkettő
a termés elvesztését okozza. A nálunk ismert birsfajták jobbára öntermékenyülők, de régi
önmeddő fajták is igen bőtermők (pl. Portugál birs, Perzsa cukor).
li p p a y a Posoni kert-ben (1667) már részletesen leírta a fajt, ez tekinthető a birs
első és pontos leírásának, noha jegyzékekben és szótárakban már korábban is szerepelt.
A neves botanikus-kertész jezsuita már említi, hogy fő ellensége a fának az ágait belsejé-
ben végig rágó nagy farontólepke (Cossus cossus). Gyümölcsét liktáriumnak, kompótnak
használták és főztek belőle sajtot is. Ez a szokás megmaradt a mai napig – sok más hasz-
nosítási formával együtt. Minden törekvés dacára, a birs az évszázadok során sem tudott
kitörni szűk termesztési körzetéből (2. táblázat). A XVIII-XIX. században az uradalmak

A birs elterjedése Magyarországon 233
és egyházi birtokok jeleskedtek birses kertekkel, olykor fajtagyűjteményekkel. Látszólag
ennek abban a korban alig volt hatása, mégis ezek a fák, vagy elfajzott és kivadult utódaik
növelték a genetikai sokféleséget (Békési és Csongrádi birs, Dunabogdányi, Gönci birs,
Mezőtúri és Perbál 1).
A fajták termőképességét és termését a korona nagysága, a hajtások jellege (nyárs,
vessző), a virágzási időpont, a betegség-ellenállóság, a gyümölcskötődés mértéke és a
gyümölcsök mérete (150 g-tól 1700 g-ig) határozza meg. A legrészletesebb fa összeírást
1959-ben végezték; ekkor 1,9 millió birset vettek nyilvántartásba, 1,2 millió db volt a
házak körül, 393 ezer db a szőlők között, 96 ezer db ültetvényben állt és 240 ezer birsfát
találtak szórványokban (ezeknek mára ismét megnőtt a szerepe, főleg a Jászságban és a
Nagykunságban) (KSH 1961). A területi eloszlást azért nem értékeljük részleteiben, mert
annak egyes népelemekkel való kapcsolatának elemzése kimaradt eddig a vizsgálatok-
ból.
Milyen gyűjteményes és Európa-szerte ismert birsfajták találhatók meg ma a háziker-
tekben, szórványokban és ritkábban a szőlők között (kétszintes termesztés)? A kérdésre
kapott választ ugyanis a pomológiai értékek megbecsülése mellett – az etnikai sajátossá-
gok is befolyásolják, vagyis a mai kultúrtáji képet (allokációs jellemzők) gyümölcsfaji s
nem kizárólag fajta-kérdés oldaláról szükséges értékelni.
Birsfajták
3/20 és 3/32 szelektált tájfajta-jelöltek
Fájuk középerős növekedésű, koronájuk felfelé törő, laza, elég ritka szerkezetű. A Por-
tugál birshez hasonlóan gyümölcsei későn érnek; mindkettő ritka koronájú. A két tájfajta
termőképessége és termésbiztonsága jó, gyümölcse jól eltartható; kései érésű. Közepes
méretű gyümölcsei (250–300 g) tojásdad vagy zömök körte alakúak. Színük zöldessárga,
felületük csaknem sima, kocsányüregük mély.
Angersi
Erős növekedésű, francia eredetű fajta; hajtásai nemezesek, levelei nagyok, sötétzöld szí-
nűek. Termése változatos (alma, kerekded vagy körte alakú), kicsi (100–150 g), héjszíne
zöldessárga. Húsa kemény, októberben érik, de sokáig eltartható. Elsősorban alanynak
használják.
Bereczki birs (Kiskunfélegyházi)
Felfelé törő, erőteljes növekedésű, levelei nagyok; a termései nagyok (300 g), bordásak;
a héja fénylő aranysárga, molyhos felületű. Szeptember-októberben érik. Húsa elég édes,
főzéskor megpirosodik. Magyarországon nagyon kedvelt régi fajta, Békés és Torontál
megyékben alakult ki, mára világfajta lett.
Bereczki bőtermő (Dunabogdányi II. vagy Vranja)
Középerős növekedésű, jól elágazó; levelei nagyok, közepesen molyhosak. Igen termé-
keny, bár korai virágzása miatt fagyoktól szenved; gyümölcse középnagy (250–350 g),
zömök, körte alakú, közepesen bordázott. Húsa kiváló minőségű termékek alapanyagát
adja, szeptember végén érik.

Su r á n y i D.
234
Champion
Középerős növekedésű, bőtermő, nagyon korán termőre fordul. Levelei nagyok, a ter-
mése hasonlít a De Bourgeaut-hoz. Termése nagy, 250–300 g-os, tompa körte alakú, a
felülete sima, zöldes citromsárga. Húsa világossárga, tömör, lédús és illatos, savanykás.
Jól tárolható, mára kevéssé ismert fajta.
De Bourgeaut
Régi francia fajta, nagy koronát nevel; erős növekedésű, levelei nagyok. Termése 200–
250 g-os, körte alakú és bordázott. Héja zöldessárga, molyhos; húsa lédús, kissé sárgaszínű,
savanykás, Provance-ban a mai napig aszalják. Augusztus 2. felében már érik, vagyis a
legkorábbi birsfajta. Termőhelyekben nem válogat.
Dunabogdányi (I.) körtebirs
Dunakanyarban, Pest megyében ismert tájfajta, fája középerős növekedésű, jól terem.
Szeptember végén-október elején szedhető; gyümölcse középnagy (250–300 g), körte
alakú. Betegségeknek és a szárazságnak igen jól ellenáll.
Gamboa
Gyümölcse körte alakú, világossárga héjú, húsa sárgásfehér, főzéssel piros, íze édes. Fája
kicsi, sűrű koronájú, Portugáliából származik; feltehetőleg a ’Portugál” birs utóda.
Jász csokros birs
Inkább bokor habitusú, szórványban gyakori volt a Jászságban a ’70-es években; igen ki-
csi (100 g) körüli, közepesen nemezes felületű gyümölcsei szeptember végén szedhetők.
A fő jellemzője, hogy nem kap termesztői gyelmet, viszont kiváló ökológiai és növény-
egészségi ellenállósággal rendelkezik.
Konstantinápolyi
Régóta termesztett fajta, erőteljes növekedésű, korán fordul termőre; a szárazságot és
hideget jól tűri. Termése inkább körte alakú, 250 g-os, dudoros felületű, a gyümölcs kö-
zepéig – erősen bordázott. Héja citromsárga, barnásan molyhozott. Szeptemberben szed-
hető (8. ábra).
Leskováci
Szétterülő koronát nevel, hajtásnövekedése erőteljes, apró levelű és sötétzöld színű.
Nálunk a termése 500 g körüli, de Szerbiában (Nis környékén, ahol kialakult) 1500 g-ot is
elérheti. Alakra nem egyöntetű, de inkább a körtealak a jellemző. Héja aranysárga, gyéren
molyhos felületű, utóérés idején már alig látható rajta. Húsa fehér, amit a főzés után is
megtart, igen fűszeres. Október elején érik, de melegebb termőhelyen már szeptemberben
szedhető. Nagyon termékeny, korán és bőven terem; kiváló konzervfajta.
Mammut
Nagyon nagy gyümölcsű, alma alakú és bordázott, a Portugál birsből szelektált, világos-
sárga héjú fajta. Fája felfelé törekvő, korán termőre forduló és rendszeresen, bőven terem.
Kiválóan feldolgozható fajta.

A birs elterjedése Magyarországon 235
Meech termékeny
Nagyon erőteljes növekedésű, hajtásai vékonyak, s lehajlók, levelei kicsik. Igen nagy
virágokat nevel, körte alakú gyümölcse igen nagy, kissé bordás. Héja aranysárga, köze-
pesen molyhos felületű, igen illatos birsfajta. he D r i k C k (1938) kétségbe vonta, hogy a
Champion fajtánál 2 héttel korábban érik, jól terem; kártevőknek ellenálló fajta.
Mezőtúri
Újabb tájfajta, fája középerős növekedésű, kevés elágazással, levelei középnagyok; a ter-
mése 200 g körüli; szabályos alma alakú, illatos, alig kövecses. Terméshozása hasonlít a
Konstantinápolyi birséhez. Igen zamatos, ivólének, befőttnek kiváló. Az Alföldön több-
felé ültetik, valószínűleg Bereczki gyelt fel rá (Sz a b ó 1998).
Orange
Betegségeknek ellenálló amerikai fajta, erős növekedésű, bőtermő; gyümölcse nagy,
változékony formájú, kissé bordázott. Húsa világossárga, lédús, kiváló ízű; főzés után
húsa sötétpirosra változik. Termése 250–400 g-os, szeptember végén-október elején érik.
Magvetéssel is szaporítható, ennek szelekciójából való a ’Dwarf Orange’.
Perbál 1 és Gönci birs
A Perbál 1 csaknem fehér szirmú, a Gönci birs virága rózsaszín. Kisméretű (150-180
gramm), alma alakú, erősen bordás, aranysárga gyümölcseik korán érnek, nagyon illato-
sak. Idejében (szeptember elején) leszedve nagyon jó légyártási alapanyagot biztosítanak.
Fájuk gyenge növekedésű, sűrű lombú, kis levelű. Kisméretű virágaik későn nyílnak. Jó
termőképességű tájfajták. Hazai szelekcióból származó két tájfajta.
Perfume
Középerős növekedésű, a virágai rózsaszínek. Gyümölcse nagy-igen nagy (350–400 g),
tojásdad alakú; gyümölcshéja viaszos, fényes világossárga. Nagyon illatos, jó ízű; októ-
ber elején érik.
Perzsa cukorbirs
Erős növekedésű, feltűnően vékony hajtásokkal. Termése aránylag kicsi (150–200 g),
szabályos körte alakú, kissé dudoros felületű, eléggé molyhos; héja fénylőn sárga, a húsa
sárgásfehér, kellemesen édes. Szeptemberben érik, a moníliának ellenáll. Angliában na-
gyon kedvelt, szakrális szerepe van az ottani zsidó közösségekben (egyiptomi kivonulás-
ra emlékezés).
Pineapple
Kaliforniában termesztett. Gyümölcs nagy, alma alakú, sima héjú, világos aranysárga, na-
gyon illatos, fehér, lágy húsú, csak enyhe összehúzó. Aromája az ananászra emlékezetet;
lédús, víz hozzáadása nélkül is főzhető.
Portugál
Fája erős növekedésű, levelei nagyok, fényes zöld színűek. Termése igen nagy (elérheti
az 500–650 g-ot is), a héja sárga, húsa lédús, jól főzhető. Húsa tetszetősen sötétpiros

Su r á n y i D.
236
színt vesz fel főzéskor, kiváló ízű birs. Egyetlen hibája, hogy önmeddő. Angliában már az
1600-as években is termesztették.
Rhea
A legerősebb növekedésű birsfajta, fagyérzékeny; az Orange birs utóda, termése szabá-
lyos alma alakú, elég nagy (300 g körüli). Héja zöldessárga, a húsa világossárga, tömött
és lédús, kicsit savanykás ízű. Főzés után sötétpiros színű lesz. Szeptember-október fo-
lyamán érik.
Szmirnai
Francia és török földön termesztik, de Kaliforniában is kedvelt. Nagy koronát nevel, erő-
teljes növekedésű, a levelei igen nagyok, mutatósak; díszfaként is ültetik. Termése igen
nagy (700 g), gömbölyded, kissé hengeres is. Héja citromsárga, húsa nagyon ízletes, kissé
savanykás, s főzés után is kiváló ízű marad. Októberben érik.
Van Deman
Erős növekedésű amerikai fajta, viszonylag nagy koronát nevel. Termése igen nagy, 500
g feletti, körte alakú; a héja sima, világos narancsszínű, a húsa világossárga, kissé fanyar,
mégis kellemes ízű. Lédús, megfőzve sötétpiros, jó minőségű. Korán fordul termőre és
igen jól terem.
Vrajna (Bereczki bőtermő vagy Ludovic)
Nagy koronát nevel, erős növekedésű, ellenálló fajta. Termése igen nagy, 1000 g körüli,
a napos oldalon rózsaszínes, héja aranysárga, a húsa nagyon nom, igen ízletes, szeptem-
ber végén érik; sokáig eltartható. Egyes nézetek szerint azonos a Bereczki bőtermővel.
Összefoglalóan megállapítható, hogy a birsgyümölcs alak szerint négy forma alakult
ki, amihez hozzáteendő, hogy a birsnek azonos évben termőhelyek és a fán belüli helye,
méginkább az évjáratok függvényében nagy heterogenitást is mutat; a négy alaktípus a
következő: a/ almaalakú, b/ körtealakú, c/ bordázott és d/ tojásalakú (13a–d. ábra).
A betelepülők gyümölcse?
A kunok szervezeti rendszeréről, életéről pá l ó C z i ho r v á t h (1989) adott részletes leírást.
Egykor a vezetőrétegük a menekülőket a türk rendelkezési elvnek megfelelően 7 egy-
ségbe sorolta, ami jószág, vagyon és hadifoglyokból lett rabszolgák arányos elosztását
is biztosította. Az inkább nomád nagyállat tartó nép számára a (keresztény) foglyokból
lett rabszolgák fontos szerepet töltöttek be, ugyanis a földművelésből vették ki részüket.
Nem volt lehetőség általában nagy egybefüggő területekre letelepíteni a kunokat, de a
fragmentáltság dacára mégis kialakultak az önálló közigazgatási és bíráskodási kerüle-
tek a Duna-Tisza közén, Pest, Fejér, Külső-Szolnok, Csongrád és Bodrog vármegyékben
(14. ábra).
IV. Béla a kunokat síkvidékre telepítette a mongol invázió után, mégpedig a Duna,
Tisza, Körösök, Maros és a Temes folyók mellett. A hajdan sűrűn lakott területeket né-

A birs elterjedése Magyarországon 237
pesítették be újra, s 1279-ben törvény erősítette meg, hogy a kunok királyi birtokokon,
valamint nemesi és várjobbágyok üresen maradt földjeire települhetnek. A népcsoport
belső ügyeibe (tulajdonjog, bíráskodás, képviselet) nem szólt bele a király, vagyis nagy-
fokú autonómiára tettek szert, s tulajdonszerzésen túl haszonélvezeti jogot is kaphattak
(halászó helyek, erdők).
a b
c d
13. ábra Termésalakok: a/ almaalakú (cv. Angersi), b/ körtealakú (cv. Leskovaci),
c/ bordázott (cv. Meech termékeny), d/ tojásdad (cv. Karin)
Figure 13. Fruit shapes: a/ apple shape (cv. Angersi), b/ pear shape (cv. Leskovaci),
c/ ribbed (cv. Meech productive), d/ eggs hape (cv. Karin)

Su r á n y i D.
238
14. ábra A jászok és kunok elsődleges szálláshelye (pá l ó C z i ho r v á t h 1989)
Figure 14. Primary quarter of Jász and Kun people (pá l ó C z i ho r v á t h 1989)
A szálláshelyek népe a kun néptöredékekből szerveződött, még a legnagyobb
– a Halas-szék is – a Csertan nemzetség irányításával. A Körösök és a Maros szöglettől
délre, Zarándot is beleértve, a kunok fellázadtak, s az 1280. évi hódtavi csata után pusz-
títva kivonultak a tatár fennhatóság alatt élő havasalföldi kunokhoz. A Fejér megyei ku-
noknak és leszármazottaiknak szerepe és egyben hatása volt az ottani birstermesztésre is.
A történeti kutatások szerint a török előtt a Duna-Tisza közén nagy kun szálláshely léte-
zett, amit a török adminisztráció is elismert.

A birs elterjedése Magyarországon 239
pá l ó C z i ho r v á t h (1989) összegezéséből ismert, hogy a mongol invázió bizonyosan
maga előtt sodorhatta Erdélybe, majd a történelmi Magyarország területére a jászokat.
A kelet-európai sztyeppéken ugyanis a kunok fennhatósága alatt éltek a jászok, mint se-
gédcsapatok támogatták a kunokat és művelték a földeket. Úgy tűnik, a mongol dúlás
után a XIV. század elejére mintegy 8.500 km2-nyi területet birtokoltak a kunok és já-
szok. Mint a források és a mára megkövesedett hagyományok és népességi sajátosságok
tanúsítják, a Zagyva és a Tarna vidékére a jászok főként a földművelés lehetőségei miatt
települtek.
A jászok, mint iráni, pontosabban oszét eredetű népcsoport 1318-ben fordul elő a
forrásokban, 5 évvel később kérelmezték Károly Róberttől az alávetettségük megváltoz-
tatását. Mint a már idézet kismonográa idézi, 1333-ban lehetett tudni egy Sándor nevű
kapitányról is; viszont az oklevelek nem tudósítanak a lakhelyeikről, inkább csak szórvá-
nyos adat van rá: Pilis és Esztergom vármegye határán, Komárom, Nógrád és Bars terüle-
tén éltek legelőbb jászok. pá l ó C z i ho r v á t h (1989) kiemeli, hogy 1366-ban (Árokszállás,
Apátszállás stb.) a Jászságban valóban éltek jászok. Eredetüket illetően kitért a szerző a
’jász’ népnév eredetére vonatkozó téves hipotézisekre is (szarmata≠jász, jazig≠jász; ijá-
szok, vagy az ugyancsak hamis liszteusokból való eredeztetés stb.).
Cz e g l é D i (1969) szerint az ászi törzsek a Kr. e. 2. században még a Szir-Darja közép-
ső folyásánál nomád birodalmat alkottak, ahol alán törzsek is éltek, akiket fokozatosan
kiszorították onnan. A kunok és ászik ottani kapcsolatrendszere nem teljesen tisztázott,
de annyi biztosnak tűnik, hogy a Kaukázus vidékén megtelepedve az alán-ászi népesség
főleg földműveléssel foglalkozott, s a Kazár birodalom részeként tagolódott. Nem egé-
szen világos, miért szakad meg a folytonosság a szaltovo-majaki kultúra telepeiben, s a
IX–X. század után az alánok a kun törzsszövetség kötelékébe tartoznak. Eltelik közel
200 évnyi idő, a XIII. században jász segédcsapatokról tudni, akik „kaukázusi” menekül-
tekként a balkáni bizánci-bolgár katonai vetélkedésbe keveredtek bele. Mire az ország
keleti széleit eléri a mongol invázió és bekövetkezett a nagy pusztulással járó hadjárat,
jász népességet találni Moldvában és a Havasalföldön. A bizánciak oldalán s a bolgárok
ellenében vettek részt a harcokban, de velük csak jóval később találkozhatunk az or-
szágban, mint újabb jövevényekkel. A betelepülésüket vázlatosan bemutatva érkezik el e
népcsoport becses nyelvemlékének megtalálásához. Jászfaluban egy oklevél hátlapján 40
közszóból álló jász-szójegyzék került elő, amit né m e t h (1958) publikált, a szavak között
egyetlen gyümölcs neve sem szerepelt (gy ö r f f y 1990). Viszont ott volt egy talányos te-
lepülés, Bia neve, amelynek a jelentése ismeretlen maradt (vö. ki S S 1988), alán eredetét
vitatták, mígnem az oszét nyelv digor változatában rá nem talált ko v á C S (2013, szóbeli
közlése) a birset jelentő szóra.
A Jászság, mint fontos kistájunk megőrizte a népességnek, anyagi kultúrájának
számtalan emlékét, dokumentumát a Zagyva és a Tarna vidékét, csakúgy, mint a Kis-
és Nagykunság esetében a kun népelemek, amelyek sámánhit tekintetében ugyan eltér-
tek a jászoktól, de a birs szeretetében, hasznosításában feltétlen hasonlítottak egymásra
(15. ábra). Ennek a gazdaságföldrajzi és pomológiai elemzésében már csak az agrárföld-
rajzi sajátosságok kiemelése érdemel további sorokat. Drámai fordulatot élt meg a két
népcsoport, amikor 1702. március 22-én I. Lipót eladta a területet a Német Lovagrendnek
500 ezer Ft-ért. Alig fél évszázad múltán (1745. február 19-én) megtörténik a szabaddá vá-
lás, a redempció – 580 ezer Ft lezetése fejében; ezt május 6-án Mária Terézia rendeletben
erősítette meg, és egyaránt szabadnak nyilvánították a jászokat és kunokat (Sz a b ó 1982).

Su r á n y i D.
240
Jelen tanulmány születését elsősorban a birs area-kutatása és földrajzi meghatározása
motiválta. De tudva azt, hogy „onnan” – Keletről – kunok is, jászok is betelepültek a Kár-
pát-medencébe – a birsfák allokációját és gyakoriságát kezdtük elemezni (KSH 1961).
A Kis-és Nagykunság és a Jászság is kiemelkedett az országos átlagból (tá l a S i 1977,
be l l o n 1979, Sz a b ó 1982). 3 nagy régióra osztva az országot a birs az Alföldön fordult
s fordul elő legnagyobb mértékben (1,2 millió db), a Dunántúlon Fejér és Komárom, s
Északon főként Heves miatt nagyobb arányú ott a birs művelése. A felsorolt megyéket
közel 800 éve érintette kun és jász népelemek betelepítése (15. ábra).
15. ábra A birs területi eloszlása az országban (KSH 1961)
Figure 15. Areal distribution of quince in Hungary (KSH (Central Statistical Agency) 1961)
Ha ezek után a kunok lakta (Kis-és Nagykunság) és a Jászság népességét és anyagi
kultúráját vizsgáljuk, a 3 kistáj (9,1%) területéhez képest a birsfák katasztere 14,1%-ot
jelez az országos állományban kifejezve. A két relatív szám összevetése a fák területi
sűrűségében – mintegy 55%-os többletre mutat, ami így nem lehet a véletlen műve. Eb-
ben bizonyosan szerepet játszott elsősorban a jászok földművelő kultúrája, magának a
gyümölcsnek az ismerete, amely a szoros kapcsolataik révén a kunokat is megérintette
s motiválta mind Elő-Ázsiában, mind a Kárpát-medencében. Így azok a mára elfeledett,
vagy talán még megőrzött hagyományok a kollektív népemlékezetnek egy igen ősi réte-
gét képezik.
Visszautalva a hazánkban kialakult tájfajták eredetére, a ’Bereczki birs’ ugyan
Kiskun-félegyházáról került elő Bereczki Máté jóvoltából (Sz a b ó 1998), de Torontál vár-
megyében keletkezett, mint a ’Vranja’, aminek a ’Bereczki bőtermő’ lehet a szinonímája.
A ’Mezőtúri birs’ is lehetett a Bereczkinek a szelekciója (Dörgő Dániel jóvoltából), s

A birs elterjedése Magyarországon 241
féltett és kiveszőben lévő génbanki kincs a Jászságnak a ’Jászsági csokros’ fajta. Tágabb
értelemben, a Dunakanyarban alakultak ki a Dunabogdányi I. és II., valamint a Perbál 1
birsek; a számmal jelölt klónfajták Heves megyét reprezentálják, és a Gönci birs megtalá-
lása sem minősül véletlennek – a kisváros népességének ismeretében (16. ábra).
16. ábra A Jászság egyik szimbóluma: birs a kertben
Figure 16. One of the symbols of the Jász area: quince in the garden
Bizonyosan a gyümölcs hasznosságán túl jelképi kötődések is népszerűvé tették a bir-
set, egyik adatközlőm (ko v á C S 2013, szóbeli közlése) említette, hogy az oszétek körében
a hamvas birs a atal leányok, asszonyok mellét s a gerezdessége pedig a női feneket
jelképezte. Itt említendő meg ismét, hogy a nászéjszakán a birs fogyasztása nem eroti-
kus tartalmú volt, hanem termékenységi varázslatnak számított – általában és Keleten.
A véletlenek szerencsés összejátszása, hogy a Közel- és Közép-Keleten a birs és a füge
területileg ugyanarra a területre koncentrálódik, így együtt erotikus és termékenységi
szimbólumot mutatnak be.
Még volt a birsgyümölcsnek egy fontos funkciója, ami a legtöbb fajtájára jellemző,
nevezetesen az illatossága, tulajdonképpen bármire emlékeztethet, mintegy memória-
frissítő, mint Goethe túlérett almája. Némelyik közel-keleti zsidó közösség, amelyik me-
diterrán területről távolabbra került, az egyiptomi vagy a babiloni fogságot a birs szago-
lásával idézték fel. Felmerül a kérdés e szokás kapcsán, nem lehet-e, hogy ez Kazáriában
alakult ki, ahol a judaizmus megvolt a kereszténység előtti századokban.

Su r á n y i D.
242
Irodalom
ap i C i u S , m. g. 1996: Szakácskönyv a római korból. Enciklopédia Kiadó, Bp.
be l l o n t. 1979: Nagykunság. Gondolat Kiadó, Bp.
Be n k ő L. /főszerk.) 1984: Magyar nyelv történeti-etimológiai értelmező szótára I. köt. Akadémiai Kiadó, Bp.
p. 305–306.
Ca m b e l l , C. S., ev a n S , r. C., mo r g a n , D. r., Di C k i n S o n , t. a., ar S e n a u l t , m. p. 2007: Phylogeny of subtribe
Pyranae (formarly the Maloideae, Rosaceae. Limited of a complex evotionary history. Plant Systemat.
and Evol. 26681-2): 119–145.
Cz e g l é D y K. 1969: Nomád népek vándorlása Napkelettől Napnyugatig. Akadémiai Kiadó, Bp.
De Ca n D o l l e , A. 1894: Termesztett növényeink eredete. KMTT, Bp.
fao o f un i t e D nat i o n S 2011: Economic and Social Depart. The Stat. Div. UN Corp. Stat. Database
fr a z e r , J. g. 1965: Az aranyág. Gondolat Kiadó, Bp.
gy ö r f f y gy. 1990: A magyarság keleti elemei. Gondolat Kiadó, Bp.
he D r i C k , u. p. 1938: Cyclopedia of hardy fruits. Macmillan Co., New York.
ki S S l. 1988: Földrajzi nevek etimológiai szótára I. Akadémiai Kiadó, Bp. p. 211.
ko v á C S b. 2013: Szóbeli közlése oszét szavakról
KSH 1961: Az 1959. évi gyümölcsfa összeírás községi adatai. KSH, Bp.
li n n é , C. 1753: Species plantarum. Imp Laurentius Salvius, Stockholm.
li p p a y J. 1667: Gyümölcsös kert. Cosmerovius Máté, Bécs.
mo h á C S y m., po r p á C z y a. 1958: A birs. p. 325–344. A körte termesztése és nemesítése (függelék) Mezőgaz-
dasági Kiadó, Bp.
né m e t h gy. 1958: Eine Wörterliste der Jassen, der ungarländischen Alanen. Berlin.
pá l ó C z i ho r v á t h a. 1989: Besenyők, kunok, jászok. Corvina Kiadó, Bp.
pe n y i g e y D. 1980: Tessedik Sámuel. Akadémiai Kiadó, Bp.
pr o b o C S k a i e. 1969: Faiskola. Mezőgazdasági Kiadó, Bp.
ra p a i C S R. 1940: A magyar gyümölcs. KMTT, Bp.
rá C z J. 2010: Növénynevek enciklopédiája. Tinta Kiadó, Bp.
ro a C h , F. A. 1985: Cultivated fruits of Britain. Their origin and history. Basil Blackwill, New York.
So ó , R., Já v o r k a S. 1951: A magyar növényvilág kézikönyve I-II. Akadémiai Kiadó, Bp.
Su r á n y i D. 1985: Kerti növények regénye. Mezőgazdasági Kiadó, Bp.
Su r á n y i D. 2002: Gyümölcsöző sokféleség, Biodiverzitás a gyümölcstermesztésben. Akcident Kft-CGyKFI,
Cegléd
Su r á n y i D. 2011a: A birs és a naspolya a Kárpát-medencében. VII. Kárpát-medencei Biol. Szimp. (Bp.) p.
51–57.
Su r á n y i D. 2011b: Quince and medlar production in Hungary. Hung. Agric. Res. 20 (3): 1-15.
Su r á n y i D. 2013: A jászok, kunok és a birs Magyarországon. Eleink 12 (3): (megjelenés alatt).
Sz a b ó L. 1982: Jászság. Gondolat Kiadó, Bp.
Sz a b ó T. 1998: Birs p. 187-195. in: Soltész M. (szerk.) 1989. Gyümölcsfajta-ismeret és- használat. Mezőgazda
Kiadó, Bp.
tá l a S i I. 1977: Kiskunság. Gondolat Kiadó, Bp.
USDA, ARS, National Genetic Resources Program. Germplasm Resources Information Network - (GRIN).
[Online Database] National Germplasm Resources Laboratory, Beltsville, Maryland. (20 Febr. 2011)
Wi l S o n , C. A. 2011: The book of marmalade: its antecedents, its history and its role in the world today (Together
with a collection of recipes for marmalades and marmalade cookery), Univ. of Pennsylvania Press,
Philadelphia.

A birs elterjedése Magyarországon 243
DISSEMINATION OF QUINCE IN HUNGARY
D. SURÁNYI
Fruit Research Institute
2700 Cegléd, POB 33.
Keywords: quince botany, introduction, quince cultivars, quince growing and cultural history, Yazigians
The fruit cultivars of gene bank collection with awarding the original, perhaps exaggerated expectations, and
even romantic conceptions can be observed in the ideological excesses is overheated, results-oriented type of
research in the World. Although the impatience of the society is understandable, this impatience is not met by
adequate funding. Unilateral or just a scholarly approach to monitoring things very much important links that
leave unclear. Find of stochastic relations is also necessary because it can lead to new knowledge and to society,
and the nature of science. In this example may be the quince is not a big role in this consumer culture, and the
fruit as it could be, and ought to be. The old, poor Santa Claus and Christmas holidays, and the cats were pro-
tected cellar hidden corner of the room for a great delicacy, quince cheese. V Pope Pius (1566–1572) commonly
referred to as international publications like he was getting eaten and enjoyed the delights of the quince (juice,
cheese, compote, jam) passion level. I can not emphasize this, but what we experienced during the quince many
years of eld work. We toured the country, and the fruit trees – surprisingly (historical and ecological) have also
become a source for us, part of a popular cultivar and anthropological archaic respect – through their natural
toughness. Biodiversity studies t into the natural ora and manifold cultural correlate, because it can affect the
social and economic role of culture as well. Some of our fruit trees from being just like gardening, but also its
historical era phenomenon becomes a specic historical period. Settled here almost 800 years old Yazygian as
Ossetians and Kumanian peoples and lifestyles in many respects is still preserved and in accommodation during
Asian quince fell into the natural area. Front and Central Asia, parts of this people (Kumanian, Yazygian) and
the ongoing effects of the Hungarian cultural ora signicantly enriched in the Carpathian Basin.,