Content uploaded by Csilla Judit Suhajda
Author content
All content in this area was uploaded by Csilla Judit Suhajda on Oct 24, 2022
Content may be subject to copyright.
A SZÜLŐK SZEREPE ÉS LEHETŐSÉGEI
A PÁLYAORIENTÁCIÓ FOLYAMATÁBAN
ELMÉLETEK, TRENDEK A HAZAI ÉS A NEMZETKÖZI KUTATÁSOK,
PUBLIKÁCIÓK ALAPJÁN
CSALÁDBARÁT ORSZÁG
EG-00140-003/2021
A SZÜLŐK SZEREPE ÉS LEHETŐSÉGEI
A PÁLYAORIENTÁCIÓ FOLYAMATÁBAN
ELMÉLETEK, TRENDEK A HAZAI
ÉS A NEMZETKÖZI KUTATÁSOK,
PUBLIKÁCIÓK ALAPJÁN
A kiadvány a Családbarát Magyarország Központ Nonprot Közhasznú Kft.
EG-00140-003/2021 – Családbarát ország megnevezésű projekt keretében készült.
mb. szakmai vezető: Annus Gábor
2021. december
Szerzők:
Dr. Suhajda Csilla Judit
Kovács Mónika
Ercsey-Orbán Melánia
Szerkesztők:
Rétallérné dr. Görbe Éva
Fodor Júlia Ágnes
Szakmai lektor:
Dr. habil Borbély-Pecze Tibor Bors
Budapest, 2022
3
Tartalom
1. BEVEZETÉS .............................................................................................4
2. A PÁLYAORIENTÁCIÓ ELMÉLETI HÁTTERE .............................................................5
2.1. FOGALMI ELHATÁROLÁSOK .......................................................................5
2.2. A PÁLYAVÁLASZTÁST BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK ...................................................9
A pályaválasztási elméletek ......................................................................9
A pályaválasztás sikerét meghatározó tényezők ..................................................11
2.3. A PÁLYAORIENTÁCIÓ TARTALMA ÉS MÓDSZERTANI LEHETŐSÉGEI.................................12
2.4. A PÁLYAORIENTÁCIÓ INTÉZMÉNYRENDSZERE ....................................................14
3. A CSALÁD SZEREPE A PÁLYAVÁLASZTÁSI DÖNTÉS ELŐKÉSZÍTÉSÉBEN ..............................16
3.1. A CSALÁD MINT ELSŐDLEGES SZOCIALIZÁCIÓS KÖZEG...........................................16
A család támogató rendszerének funkciói .......................................................17
3.2. A CSALÁD SZEREPE A PÁLYAVÁLASZTÁSBAN A KUTATÁSOK TÜKRÉBEN ...........................20
A szülők iskolai végzettsége.....................................................................20
A családi háttér mint az esélykülönbségek forrása ...............................................21
Információk forrása és jellege ...................................................................22
A szülői funkciók a döntéshozatalban ...........................................................23
4. A PÁLYAORIENTÁCIÓS PROGRAMOK NEMZETKÖZI ÉS HAZAI MEGVALÓSULÁSA ...................26
4.1. NEMZETKÖZI JÓ GYAKORLATOK..................................................................26
4.2. HAZAI JÓ GYAKORLATOK.........................................................................28
5. ÖSSZEGZÉS ............................................................................................29
6. FELHASZNÁLT IRODALOM ............................................................................30
7. ÁB RA JE GY Z É K .........................................................................................34
4
1. BEVEZETÉS
A Családbarát Magyarország Központ Nonprot Közhasznú Kft. elkötelezett a magyar családok fejlődésének segí-
tésében, a családi közösségek sikerességében, a problémáik megoldásában és lehetőségeik kiszélesítésében. Lát-
ja azokat az erőfeszítéseket, amiket a szülők/gondviselők hoznak a gyermekeik önálló életének elindításában, az
életpályát meghatározó döntések meghozatalának támogatásában. Az iskolák fontos szerepet töltenek be a pálya-
választási döntés előkészítésében, de közben a szülők/gondviselők perifériára kerülnek ezen a területen, holott ez
számukra is fontos. A gazdaságot, társadalmat érintő változások a pályaválasztást is nagymértékben érintik, ezért
egyre nagyobb az igény arra, hogy a szülők/gondviselők aktívan részt vehessenek gyermekük pályaválasztásának
a segítésében. E funkció támogatása azért is kiemelten fontos, mert a szülők/gondviselők azok, akik a gyermeküket
a legjobban ismerik, és a család mint elsődleges szocializációs közeg a gyermekek igényeinek és képességeinek a
felmérésében megkerülhetetlen.
Számos kutatás – amelyek közül többet jelen áttekintés 3. fejezetében mutatunk be – alátámasztja, hogy a pálya-
választási döntésre a legnagyobb hatással a család van: a atalok a pályaválasztási útkeresésben elsőként a család
segítségét kérik részben azért, mert a családtagok közelsége könnyen elérhető információforrás az adott munkakö-
rökről és a munka világáról. Fontos ugyanakkor azt is szem előtt tartani, hogy a család legtöbb demográai jellem-
zője erősen befolyásolja a pályaválasztási döntést. A család társadalmi-gazdasági helyzete, az etnikai hovatartozás, a
családi érték- és normarendszer, a családi kapcsolatrendszer, valamint a szülők iskolázottsága olyan tényezők, ame-
lyek a pályaválasztási döntéshez kapcsolódó információk minőségét és mennyiségét befolyásolják, ezáltal a atal
pályaválasztási döntéseit nagymértékben alakítják. A tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a szülők sokszor
nem vagy nem pontos információkkal rendelkeznek a munkaerőpiacról, a képzések világáról, felkészítésükkel, támo-
gatásukkal pedig kevés program és pályaorientációs szereplő foglalkozik.
A Családbarát ország projekt pályaorientációs pilot programjának célja hangsúlyozni és formálni a szülői szere-
pet, amelyben a szülők külső szemlélők helyett aktív, a folyamatot és a gyermekük életpályáját ténylegesen alakító
résztvevőkké válhatnak. A projekt keretében a szülők képzések és workshopok során segítséget kapnak ahhoz, hogy
hogyan tudnak gyermekük számára támogatást nyújtani a pályaorientáció folyamatában Jelen összegző tanulmány
a pályaorientáció és a szülők kapcsolatát, szerepét vizsgáló hazai és nemzetközi elméletek összegzésére vállalkozik,
mintegy biztos alapot teremtve a pályaorientációs program további elemeinek (szülőképzés, szakemberképzés, pá-
lyaorientációs protokoll, workshopok, tanácsadás, pénzügyi tudatosság oktatása) kialakításához.
A dokumentum a pályaorientációhoz kapcsolódó fogalmak tisztázását és elhatárolását követően számba veszi
a pályaválasztást befolyásoló tényezőket, a pályaorientáció tartalmát és módszertani lehetőségeit, illetve a jelen-
legi intézményrendszerét és szereplőit. Az összegző tanulmány sajátossága, hogy kiemelten foglalkozik a családok
szerepével és lehetőségeivel a pályaválasztási döntést előkészítő folyamatban, amiről sajnos relevanciája ellenére
is nagyon kevés szó esik a különféle elemzésekben és tudományos publikációkban. A tanulmány záró fejezetében
családok bevonását ösztönző hazai és nemzetközi pályaorientációs jó gyakorlatokat is bemutatunk, rávilágítva arra,
hogy azok népszerűsítéséhez, széles körű implementációjához milyen feltételek szükségesek.
Az áttekintés alapján képet kaphatunk a szülők szerepéről és lehetőségeiről a pályaorientáció folyamatában, ami
azon túl, hogy a programban részt vevő szakembereknek és érdeklődő kutatóknak fontos elméleti hátteret biztosít-
hat munkájukhoz, a témához kapcsolódó későbbi fejlesztések, programok biztos alapját is jelentheti.
5
2. A PÁLYAORIENTÁCIÓ ELMÉLETI HÁTTERE
2 .1. Fogalmi elhatárolások
A pályaorientáció mint fogalom napjainkban egyre ismertebb, elfogadottabb kifejezés, amelyről a többségnek el-
térő, sokszor ellentmondó tudása, elképzelése van. Fontossága kétségtelen, hiszen ma már evidencia, hogy az ál-
talános iskola végén meghozott első iskola- vagy pályaválasztási döntés – a pályakorrekciós lehetőségek mellett is
– jelentősen meghatározhatja a későbbi életpályája irányát.
A szakirodalomban a múlt század elejétől egészen napjainkig számos külföldi és hazai kutató, tudományos szak-
tekintély foglalkozott a pályaválasztás és az azt előkészítő folyamat kérdéskörével. Nem véletlen, hiszen a pályaori-
entáció pedagógiai, pszichológiai, közgazdasági és jogi ismereteket egyaránt feltételez, ezek ismeretanyagát olvasz-
tótégelyként sűríti magába. Összetettségéből és a hozzá kapcsolódó területek sokrétűségéből adódóan a fogalmak
meghatározása nem könnyű feladat, sőt a területen dolgozó szakemberek fogalomhasználata is eltéréseket mutat
(Suhajda, 2017).
Szilágyi Klára szerint a pályaválasztás egyidős magával az emberiség történetével, hiszen a gondolkodó ember
rájött, hogy élete nem csupán az őt körülvevő világtól függ, hanem ő maga is képes saját életútját formálni, alakítani
(Szilágyi, 2015). Ez a meglátás rávilágít arra, hogy az ember tudatosan képes saját életútját befolyásolni, ezáltal rész-
ben függetleníteni magát a környezetétől, ugyanakkor azzal kölcsönhatásban egy általa választott pályán elindulni.
Szilágyi Klára megfogalmazásában a pályaválasztás azt jelenti, hogy „a fennálló lehetőségek alapján önállóan, cé-
lunknak megfelelően kiválasztunk egy olyan foglalkozást, tevékenységet, amely lehetővé teszi, hogy a társadalom és a
magunk számára értékkel bíró munkát végezhessünk” (Szilágyi 2003). Ebben a megközelítésben a fogalom újabb kulcs-
fogalmakkal bővült, mint például a lehetőségek, az önállóság, a cél, valamint az értékes munka.
Rókusfalvy Pál egy adott történelmi korszakhoz, a XVIII. században kezdődő ipari forradalom időszakához köti a
pályaválasztás kialakulását. Meglátása szerint az ekkor lezajlott gyors technikai fejlődés következtében megjelenő
szakképzettséget igénylő szakmák elszaporodása tette szükségessé a pályaválasztási tanácsadást, amelynek fel-
adata az volt, hogy minél zökkenőmentesebbé tegye a „szakmába, hivatásba való belenövést” (Rókusfalvy, 1969). Ez
a gondolat napjainkban is nagyon aktuális, hiszen a felgyorsult ipari, technikai, infokommunikációs fejlődés robba-
násszerűen teremt új szakmákat, miközben régieket tüntet el, ezzel kitágítva a pályaválasztók előtt álló lehetősége-
ket, ugyanakkor meg is nehezítve az adekvát döntés meghozatalát.
Ritoók Pálné szerint a pályaválasztás „a atalok társadalomba való beilleszkedésének, szocializációjának egyik
nagyon jelentős mozzanata” (Ritoók, 1986, p. 7.). Ez a gondolat a pályaválasztás egy új aspektusára világít rá. Nem-
csak az egyén, hanem a társadalom számára is fontos, hogy milyen pályán indul el a atal. A pályaválasztás hozzájá-
rul a közösségbe, a társadalomba való beilleszkedés sikeréhez. Ritoók hangsúlyozza: „A pályaválasztás sok ismeretet
és bizonyos fajta érettséget feltételező, komplex feladat, nem csoda hát, ha a serdülő- és iúkor feszültségekkel
telített szakaszában problematikussá lesz” (Ritoók, 1986, p. 7.). „A helyes pályaválasztási döntés az egyéni adottságok,
indítékok és elgondolások, valamint az objektív tényezők: a választható lehetőségek és a pályakövetelmények optimális
összeegyeztetése alapján jön létre. A társadalomnak és az egyénnek egyaránt érdeke, hogy a atalok jól választott életpá-
lyájukon a »helyére« került ember örömével és produktivitásával dolgozzanak” (Ritoók, 1986, p. 8.). Kiemeli ugyanakkor:
„A pályaválasztási döntés tehát csak az egyik – bár kétségkívül nagyon lényeges – állomása a atal életútjának” (Ritoók,
1986, p. 8.). Láthatjuk tehát, hogy a pályaválasztás nem végleges döntés, hiszen azt életpályánkon döntések soro-
zata követi majd. A pályaválasztás tehát döntést jelent két vagy több pályalehetőség között az életpálya egy adott
szakaszában.
A döntés szorosan összefügg a személyiség érettségi fokával, azaz pályaválasztási érettségével. Rókusfalvy
(1969) az alábbiak szerint határozza meg a pályaválasztási érettség fogalmát: „pályaérettségnek nevezzük a tanuló
egész személyiségének olyan fejlett állapotát, amely egyrészt lehetővé teszi az elhelyezkedési lehetőségeknek és a sze-
mélyiségnek megfelelő pálya adekvát választását, másrészt biztosítja a szakmai képzésnek legalább minimális sikerét,
és felébreszti a tanulóban a szakmai beilleszkedésre való tartós törekvést” (Rókusfalvy, 1969, p. 49.). Ahhoz, hogy ez az
adekvát döntés megszülethessen, szükség van arra, hogy a atalok a döntési helyzetnek megfelelő széles körű in-
6
formációval rendelkezzenek önmagukról és a választható pályákról. Így lehet elkerülni azt, hogy a döntés spontán,
véletlenszerű legyen, esetleg kényszerből történjen (Völgyesy, 1976). Ez a folyamat tudatos munkával, információval
támogatható, a döntéshez szükséges érettség hamarabb elérhető és magasabb szintre fejleszthető a spontán fejlő-
dési ütemhez és szinthez képest, amely a kutatók (Csirszka, Rókusfalvy, Völgyesy, Szilágyi) véleménye szerint 16–20
éves korra tehető.
A hazai szerzőkhöz hasonlóan a külföldi szakirodalom a pályaválasztási érettség fejlődési folyamatának megér-
téséhez több fogalmat is deniál, nevezetesen a pályaválasztási érettséget (Career Maturity), a pályadöntési énha-
tékonyságot (Career Decision-making Self-ecacy) és pályaválasztási bizonytalanságot (Career Indecision) (Creed,
20 01).
A pályaválasztási érettség (Career Maturity) fogalmának tárgyalásánál a legtöbb szerző Super (1968) meghatáro-
zását veszi alapul, mely szerint a pályaválasztási érettség egy személy képessége arra, hogy megbirkózzon az adott
fejlődési szakaszra jellemző fejlődési feladatokkal. Az általánosan elfogadott értelmezés szerint ez a meghatározás
magában foglalja a kognitív és az érzelmi elemeket is.
A pályadöntési énhatékonyság (Career Decision-making Self-ecacy) ehhez a jelenséghez szorosan köthető
olyan fogalom, amely gyakorlatilag „az egyén hite abban, hogy mennyire képes a pályafejlődése során a döntésekkel
kapcsolatos tevékenységeket – önértékelés és pályaismeret fejlesztése, célválasztás, tervezés és problémamegoldás – si-
kerrel teljesíteni” (Taylor és Betz, 1983, idézi Török, 2016). Az énhatékonyság jelentőségét Borbély-Pecze Tibor Bors
is kiemeli, meglátása szerint a hatékony pályafutás kulcskérdése az egyén felkészítése és képessé tétele a megjó-
solhatatlan élethelyzetek és az életpályán előálló számtalan döntési helyzet kezelésére. Az énhatékonyság ebben
az értelemben azt jelenti, hogy az egyén milyen minőségben és reakcióidővel képes az adott kihívásokra reagálni
(Borbély-Pecze, 2017). Mindezek miatt a mai komplex társadalmunkban és a kiszámíthatatlan munkaerőpiacon a
pályaválasztást, a döntést a pályakonstruálás, az életpálya-építés váltja fel, kiemelve abban az egyén tudatosságának
és felelősségének szükségességét.
A pályaválasztási érettség fejlődési folyamatában fontos szerepet játszó harmadik elem a pályaválasztási bizony-
talanság (Career Indecision), azaz a döntéshozatal előtti (időleges) fejlődési állapot, a legmegfelelőbb alternatíva
kiválasztásának periódusa. Kognitív elemei közé tartoznak az önismeret alacsony szintje, a környezettel kapcsolatos
ismeretek hiánya, valamint a munkaerőpiaci változások elfogadásának hiánya (Osipow, 1999, idézi Török, 2016). Az
érzelmi komponensek között szerepelnek a szorongás, az ambivalencia, a kontrollvesztés, valamint a jelenlegi ál-
láslehetőségek és a hosszú távú karriercélok közötti eltérés miatt érzett frusztráció (Feldman, 2003). A pályadöntési
énhatékonyság és a pályaválasztási bizonytalanság közötti összefüggésekkel számos vizsgálat foglalkozott. A Pálya-
döntési Énhatékonyság Skálát használó kutatások negatív kapcsolatot találtak a pályadöntési énhatékonyság és a
pályaválasztási bizonytalanság között (Taylor és Betz, 1983, idézi Török, 2016).
Völgyesy Pál (1976) kiemeli, hogy a pályaválasztási döntéssel szoros kapcsolatban állnak a személyiség általános
jellemzői. Ezek közül fokozottan gyelni kell, melyek azok, amelyek a pályaválasztás szempontjából lényegesek. Há-
rom csoportba sorolta ezeket az összetevőket: (1) a magatartás általános összetevői; (2) a társadalomhoz, csoporthoz
fűződő viszony által meghatározott magatartás összetevői; valamint (3) az énkifejezés realitásszintjét meghatározó
tényezők. Ezeket a jellemzőket véleménye szerint mindig össze kell kapcsolni a pályaválasztással kapcsolatos speci-
ális összetevőkkel, amelyek a pályaérdeklődés, a pályaismeret realitásának mértéke, a választott pálya és az egyéni
jellemzők közötti megfelelés mértéke, illetve a pályamegvalósítási igény fejlettsége. Kutatási eredményeire alapozva
megállapítja, hogy 14 éves korig nem alakul ki a munkatevékenységre irányuló érdeklődés, azonban az érdeklődés
szoros kapcsolatban áll a tanulási folyamattal, ezáltal az fejleszthető és irányítható (Völgyesy, 1976).
A pályaválasztás kifejezés azt az érzetet kelti, hogy végleges és egyben megváltoztathatatlan döntésről van szó,
olyan döntésről, amelyet egyszer kell meghozni atalkorban, és ez az egész további életutat meghatározza. Ennek
megfelelően az 1990-es évek elejéig Magyarországon általánosan elfogadott volt, hogy a serdülő-, illetve iúkorban
meghozott iskolaválasztási és pályaválasztási döntések egy életre szóltak, egy szakmát, egy munkahelyet jelentettek
egészen a nyugdíjig. Ezt erősítette, hogy jellemző volt a pályairányítás: a gazdaság rövid, illetve hosszú távú tervei-
nek, valamint a szűkebb és tágabb gazdasági környezet érdekeinek megfelelően megadott szakmák felé terelték a
pályaválasztókat, ezzel háttérbe szorítva az egyéni érdekeket, ambíciókat (Kender, 2012).
A nemzetközi és a hazai szakirodalomban a 90-es évek közepétől a pályaválasztást segítő folyamat megneve-
zésére egyre inkább a pályaorientáció fogalmát használják, és hangsúlyozzák a pályaválasztás és pályaorientáció
folyamatjellegét, kiemelve, hogy az egyén pályaválasztása nem egy életre szóló választás, nem egyszeri döntés.
Szilágyi meghatározása szerint: „A pályaorientáció tehát egy olyan folyamat, amely a tanuló egyéni igényeinek gyelem-
7
bevételével segíti a megfelelő pálya kiválasztását, kiterjedt információnyújtás révén” (Szilágyi, Völgyesy, 1996, p. 59.). Ez
a rövid meghatározás egyértelművé teszi, hogy a pályaorientáció folyamatorientált tevékenység, az egyén igényeire
alapozva, a lehető legszélesebb információnyújtásra kell törekedni.
Az Európai Unióban az elmúlt két évtizedben több döntő fontosságú dokumentum született, amely a pályaori-
entáció kérdésével foglalkozik. Ezek a pályaorientációt a lifelong learning (LLL) stratégia részeként, az életút során
egymást követő pályaváltások sikeres megoldását segítő, támogató rendszerként értelmezik. Az életpálya alakításá-
hoz szükséges képességek fejlesztését már kisgyermekkorban el kell kezdeni. A cél, hogy a változó élethelyzetekre
reagáló és kompetenciáit ahhoz igazítani tudó munkavállalók jelenjenek meg a munkaerőpiacon. A célok elérése
érdekében hazánkban is felértékelődött a pályaorientáció szerepe, szükségessé vált annak erősítése (Borbély-Pecze,
2017).
Az Európai Pályaorientációs Szakpolitikai Hálózat (ELGPN) Szakszótára (Jackson, 2013, p. 28.) a következőképpen
deniálja a pályaválasztás fogalmát: „Pályaválasztás (Career choice): Egy egyén saját életpályájával kapcsolatos szán-
déka személyes adottságai, képességei, törekvései és célkitűzései alapján, amit a munkaerőpiac realitásai és személyes
körülményei is befolyásolnak. Az egyén saját életpályájával kapcsolatos elképzelései fejlődésének és megvalósulásának a
folyamata.”
A pályaorientáció jelentését kétféle aspektusból megközelítve bontja ki: 1. „Pályaorientáció (Career guidance):
Olyan tevékenységek összessége, amelyek bármilyen korú állampolgárok számára, életük bármely pontján lehetővé te-
szik képességeik, kompetenciáik és érdeklődésük felmérését; hogy észszerű oktatási, képzési és foglalkoztatási döntése-
ket hozzanak; valamint, hogy menedzselni tudják egyéni életútjukat a tanulás, munka és az élet egyéb területein, ahol
ezeket a képességeket és kompetenciákat elsajátíthatják és/vagy használhatják” (Jackson, 2013, p. 26.). Ebben az érte-
lemben a pályaorientáció meghatározása megegyezik az életutat támogató pályaorientáció, életpálya-tanácsadás
(Lifelong Guidance, LLG) deníciójával. 2. „Pályaorientáció (Guidance): Segítségnyújtás egy egyénnek oktatással, képzés-
sel és foglalkoztatással kapcsolatos döntései meghozatalában” (Jackson, 2013. p. 26). A pályaorientáció (guidance) eb-
ben a megközelítésben valójában egy ernyőfogalom, amely magában foglalja nemcsak a tanácsadást (counselling),
hanem olyan tevékenységeket is, mint a tájékoztatás, támogatás, tanítás, értékelés és érdekképviselet. (Jackson,
2013, idézi Borbély-Pecze, 2017)
Látható tehát, hogy a pályaorientáció mint ismeretszerzési és feldolgozási folyamat az elmúlt években egyre
inkább teret nyert, amely ma már nemcsak a pályaválasztáshoz kapcsolódik, hanem az egész életpályát végigkísérő
szolgáltatási formává is vált (Suhajda, 2018). Ennek megfelelően a pályaorientáció a folyamatelvet és a fejlődéselvet
követi, azaz a teljes életút során tölt be tanácsadó és információszolgáltató szerepet, nem csak az életút egy-egy
pillanatában (Brown et al. 2002, Karner, 2010).
Az egyéni életútban felmerülő problémák, döntési helyzetek támogatására ma már számos céllal és eszközrend-
szerrel jelennek meg a különböző szolgáltatási formák, azonban sok esetben ezek tartalma, jellege összemosódik.
Az egész életutat végigkísérő életpálya-tanácsadás (lifelong guidance – LLG) mint gyakorlati tudományterület inter-
diszciplináris alapokon nyugszik (Borbély et al., 2020). A leginkább pedagógiai-pszichológiai és jogi-gazdasági ele-
mekből felépülő komplex ismeretanyag lehetővé teszi az egyén célzott, aktuális élethelyzetének megfelelő szolgál-
tatási portfólió kialakítását. Az önálló karrierfejlesztés oktatása, a klasszikus értelemben vett pályaorientáció (career
education) és ehhez szorosan kapcsolódó pályapedagógia és pedagógiai értékelés leginkább a köznevelésben vagy
a szakmai oktatásban résztvevőket célozza, míg a karriertanácsadás, karrier-coaching, mentorálás, tanácsadás (advi-
se, counselling), életpálya-formatervezés (life design) célcsoportja a felnőtt korosztály (Borbély-Pecze, 2017). A terü-
lethez szorosan kötődik, de inkább a szervezeti célokat tartja szem előtt a személyzeti kiválasztáshoz kapcsolódó pá-
lyaalkalmassági értékelés és karriermenedzsment. A szolgáltatások funkciója mellett időperspektívájuk is más: míg a
pályaedukációs tevékenységek hosszú távra terveznek, addig a karriertervezéssel és -menedzsmenttel kapcsolatos
döntések egy aktuális probléma kezelését célozzák. Fontos azonban kiemelni, hogy a gyerekkorban a megfelelő
pedagógiai értékelési módszernek és a pályaedukációnak hosszú távú hatása, hogy megalapozzák a jövőbeni kül-
ső változásokhoz való sikeres alkalmazkodást. „A megszerzett készségeket később igen széles, a képzés irányától eltérő
körben is tudja használni, amennyiben rendelkezik a megfelelő szintű alapkészségekkel és életpálya-építési készségekkel”
(Borbély-Pecze et al., 2020, p. 28.).
A folyamat és a fogalom dierenciálódását jól jelzi, hogy az elmúlt időszakban a jogi szabályozók is a korábbi
gyűjtőfogalmak helyett (pályaorientáció, életpálya-tanácsadás) ma már számos konkrét szolgáltatási formát neve-
sítenek. A hatályos szakképzési törvény (2019. évi LXXX. törvény a szakképzésről, 112. §) szerint a szakképzésben
tanulók az életpálya-tanácsadás és pályaorientációs tevékenységek során pályainformáció-nyújtást, pályaválasztási
8
tanácsadást, továbbtanulási tanácsadást, professzionális pályatanácsadást, foglalkoztatási és munkába állási tanács-
adást, pályakorrekciós tanácsadást és kompetenciafejlesztő szolgáltatást, valamint ezekkel összefüggő tájékoztatási
szolgáltatást vehetnek igénybe.
Suhajda (2017) kiemeli, hogy a hazai jogi szabályozásból fakad, hogy itthon a pályaorientáció témája leginkább a
közneveléshez és a szakmai oktatáshoz kapcsolódik, miközben a pályaorientáció a komplexitása miatt a pedagógiai
módszereken és szolgáltatáson túlmutató témakört jelöl. A munkába állók és az álláskeresők számára munkaerőpi-
aci szolgáltatásként deniálható ez a tevékenység, míg a felnőttképzésben résztvevőknek felnőttképzési szolgálta-
tásként biztosítható ez a funkció. A pályaorientáció ugyanakkor társadalompolitikai és foglalkoztatáspolitikai esz-
közként is értelmezhető (Szilágyi, 2012). Társadalompolitikai jellege részben abból adódik, hogy a pályaorientáció
eszközeivel az egyén életminősége közvetlenül befolyásolható, javítható. Ezt tendenciává téve egyrészt társadalmi
csoportok mobilitása válik elérhetővé, másrészt pedig a foglalkoztatásban betöltött tájékoztató szerepe miatt ha-
tást gyakorol a munkanélküliség alakulására, a szakmacsoportok struktúrájának felmérésére is. A pályaorientáció
társadalompolitikai előnyeire építenek az európai uniós foglalkoztatáspolitikai elvek is. Uniós és nemzetstratégiai vi-
szonylatban a pályaorientáció az esélykülönbségek csökkentésének eszközeként is értelmezett. Az EU felfogásában
a pályaorientáció fontos szerepe az egyén munkaerőpiaci integrációjának elősegítése. A pályaorientációval meg-
valósulhat egyéni szinten az egész életen át tartó tanulás, vagyis a folyamatos rugalmas alkalmazkodás a változó
munkaerőpiachoz, makroszinten pedig egy magasan foglalkoztatott, gazdaságilag erős társadalom (Suhajda, 2017).
Mező Ferenc 2021-ben megjelenő tanulmányában javaslatot tesz a használatban lévő pályaválasztással kapcso-
latos kifejezések meghatározásának egy lehetséges rendszerére.1
Ennek szükségességét megfogalmazása szerint az indokolja, hogy: „A tág értelemben vett pályaválasztás té-
makörével kapcsolatban többféle (tartalmukban, szemléletükben hol egymást átfedő, hol egymástól lényegesen
különböző) kifejezéssel is találkozhatunk:
a) a hazai köznyelvben;
b) szakirodalmakban (például: Szatmáriné, 1999, Ritoók, 2006, 2008, Olteanu, 2015, 2019a, b, Mező K., 2015, Zachár,
2005, 2021, Zakar, 1988, 2016 [is], Borbély-Pecze, 2010a, b, Borbély-Pecze, Gyöngyösi és Juhász, 2013; Répáczki, 2015;
Tudlik, 2019);
c) jogban – lásd: 2019. évi LXXX, 112. § (1) törvény a szakképzésről. De megjegyezzük, hogy a nemzeti köznevelésről
szóló 2011. évi CXC törvény 62.§ (1)/l pontja szerint a pedagógusok kötelessége különösen, hogy tanítványai pá-
lyaorientációját folyamatosan irányítsa, ám e törvény nem deniálja a pedagógusok számára, hogy mit értsenek
pályaorientáción;
d) a nemzetközi szakirodalomban is (Jackson, 2013; Hawthorn, 1991, Watts, 2009, UNESCO, 2002). (Mező, 2021, p. 8.)
Javaslatként Mező (2021) azt is megfogalmazza, hogy célszerű lenne egy szakmai grémium által összeállított glosszá-
riumot megalkotni, és széles társadalmi, és szűkebb szakmai körökben egyaránt terjeszteni.
Összegzésként kiemeljük, hogy a pályaválasztás az egyén saját életpályájával kapcsolatos elképzelései fejlődé-
sének és megvalósulásának a folyamata, míg a pályaorientáció azt a segítő tevékenységet (tájékoztatás, tanácsadás,
tervezés, menedzselés) jelenti, mely a gyermeket, atalt segíti a pályaválasztási döntés meghozatalában és a döntést
megvalósító terv végrehajtásában. Tanulmányunkban rámutatunk a pályaorientáció és a pályaválasztás kapcsolatá-
ra, és a pontos fogalomhasználat érdekében a fenti meghatározásokat tekintjük irányadónak.
1 Tanulmányában összegyűjtötte a pályaválasztáshoz kapcsolódó kifejezéseket a Google keresőmotorjával, a Tanulmányunkban Magyar fo-
lyóiratok tartalomjegyzékeinek kereshető adatbázisában (MATARKA) (az 1800-2021.10.10. között megjelent folyóiratok címében és az Elekt-
ronikus Periodika Archívumban (EPA) (az adatbázis teljes szövegében, 1703- 2021.10.10-ig között megjelent művek esetében) és statisztikát
készített a kifejezések gyakoriságáról. A következő kifejezéseket találta a gyűjtés eredményeként: pályaválasztás, pályaorientáció, életpá-
lya-tanácsadás, pályaválasztási tanácsadás, karrier-tanácsadás, szakmai orientáció, pályatanácsadás, életpálya-tervezés, életút-támogató
pályaorientáció, továbbtanulási tanácsadás, pályafejlődési tanácsadás, élethosszig tartó pályaorientáció, életpálya-menedzselés, életút-tá-
mogató tanácsadás, pályatájékoztatás.
9
2.2. A pályaválasztást befolyásoló tényezők
A pályaválasztási döntés olyannyira összetett, hogy a területet kutató hazai és külföldi szerzők (Seifert, 1977, Zakar,
1988, Bussho, 1989, Leung, 2008) számos elméleti megközelítést dolgoztak ki a pályaválasztást befolyásoló fakto-
rok vizsgálatára. Ezek az elméleti leírások segítenek eligazodni abban, hogy mely körülmények hatnak leginkább a
pályaválasztási döntésre.
A pályaválasztási elméletek
A pályaválasztásra ható tényezőket számos kutató vizsgálta, ezek alapján több olyan fókuszt lehet meghatározni,
amelyek gyelembevétele a pályaválasztási döntés előkészítő folyamatában elengedhetetlen. Az alábbiakban Szi lágyi
(2015) csoportosítása alapján tekintjük át azokat az elméleti megközelítéseket, amelyek leginkább hangsúlyozzák a
család és az egyén társadalmi környezetének hatását.
A pályaalkalmasságra alapozó elméletek (Parsons, Mulle) középpontjában az ember és a pálya megfelelősége áll.
Nézetük szerint a szakma követelményei és a pályát választó személyiségjegyeinek összhangja határozza meg az
egyéni pályasikert és a szakmai elégedettséget. Ezek alapján a pályaválasztás egyszeri esemény, amely egy adott
életszakaszra korlátozódik, és leginkább a képességek és az alkalmasság kapnak a döntésben kiemelkedő szerepet.
Ezzel szemben a pszichodinamikai elméletek a pályakeresést és a pályán tanúsított magatartást befolyásoló ténye-
zőket elemzik. Ezek a tényezők általában azok a kora gyermekkori élmények, igények, hajlamok, amelyek kialakítják
az egyén személyiségét. Szilágyi (2015) a személyiség pszichodinamikai felfogására épülő elméletek csoportjához
sorolja Roe pszichoanalitikus megközelítését. Roe elgondolása abból indul ki, hogy az a mód, ahogyan a gyerek a
szükségleteit kielégíti, összefüggésben áll az érdeklődésének, képességeinek kialakulásával és hosszú távon a szak-
mai orientációjával. A szülők szerepe emiatt abban hangsúlyos, hogy a gyermek szükségletkielégítése nagyban függ
a szülők magatartásától és nevelési stílusától. Roe szerint a túlságosan óvó, túlkövetelő és a szeretetteljes elfogadás
a gyermeknél személyorientációhoz, az alkalmi elfogadás, a visszautasítás és az elhanyagolás tárgyorientációhoz
vezet. Hipotézise alapján személyorientációval főként szolgáltatási, kulturális és művészi pályákra, részben pedig a
kereskedelmi, szervezési és igazgatási területekre törekednek. Ezzel szemben a tárgyorientációjú emberek technikai
és természettudományos pályákat, valamint szabadban való tevékenységet választanak. Fontos azonban ezzel kap-
csolatban megjegyeznünk, hogy a kapcsolódó kutatások nem mutatnak egyértelmű képet az elmélet használható-
ságáról, vélhetően azért, mert a szakmai fejlődés lényeges elemeit ezzel az elmélettel nem tisztázzák (Szilágyi, 2015).
A pszichodinamikai elméletek csoportján belül D. E. Super az öndeníció elméletét vezette be a pályalélektanba,
amelynek középpontjában az önmeghatározás pszichodinamikai értelmezése áll. Szilágyi (2015) leírja, hogy az elmé-
let szerint az önmegfogalmazás nagyban befolyásolja a pályaválasztást és az azzal való elégedettséget. Az önmeg-
fogalmazás elméletében a szakmai fejlődésnek fontos eleme az öndeníció, amely a magunkról alkotott képet je-
lenti, amit szerepekben, helyzetekben és emberek közötti kapcsolatokban megélünk. E kép kialakítását és fejlődését
gyermekkorban a szülőkkel kapcsolatos viszony nagyban meghatározza. Az egyén öndeníciója alapján próbálja az
önmagáról alkotott képhez illeszkedő pályafutást választani, azt, amelynek elvárásrendszerének, követelményeinek
képes megfelelni. Az öndeníció az életpálya során először a szakmán kívül fogalmazódik meg, elsősorban a családi
szituációkban, később pedig ez az önmegfogalmazás szakmai helyzetekben is alkalmazásra kerül. Az öndeníció
kialakulásának első szakaszában (a gyermekkorban) az ember felfedezésének tárgya saját maga, ekkor történik az
öndierenciálódás, az én és a környezet szétválása. Ebben a szakaszban a szülők és más felnőttek azok, akiknek a
foglalkozási szerepével azonosul a gyerek. Fontos elem, hogy a gyerek hogyan viszonyul a körülötte lévő felnőttek
felkínálta pályaszerepekhez. Az ebben tanúsított magatartás, siker, kudarc, a tulajdonságok tudatosulása befolyásol-
ja az öndeníciót (Szilágyi, 2015).
Szintén a pszichodinamikai elméletekhez sorolhatjuk Holland téziseit is: modelljében meghatározó erejű a tár-
sadalmi környezet befolyása. Elméletének központi eleme, hogy az általa meghatározott érdeklődésalapú személyi-
ségtípusok hogyan illeszkednek a hat környezeti típushoz. Holland jelentős meghatározó erőként kezeli a család, a
baráti kör, a munkaadó igényeit, valamint a gazdasági és társadalmi korlátozások által gyakorolt társadalmi nyomást
(Szilágyi, 2015).
A döntéselméletek (Thomae, Lange, Tiedemann, Bussho) a pályaválasztást a választási és döntési folyamatokkal
magyarázzák, és a szakmai fejlődés egyéni feltételeiből indulnak ki. A döntéselméletek jelentősége abban áll, hogy
felismerik, hogy a szakmai pályafutást nem az egyszeri döntés, hanem döntések sorozata határozza meg, ezáltal
10
erősítve, tudatosítva az aktuális döntés súlyát az életpálya alakulásában (Suhajda, 2017). A család szerepe a döntés
körülményeinek vizsgálatánál lesz jelentős, hogy az egyén mennyire támaszkodik döntésében rájuk, vagy engedi
azt teljesen át környezetének. A csoportba tartozó elméletek a környezetet leginkább a szocioökonomikus tényezők
között értelmezik, amelyhez a nemet, a család, barátok, ismerősök körét, az iskolai és szakmai tanácsadást, valamint
a regionális feltételeket sorolják.
A fejlődéselvet hangsúlyozó pályaválasztási modellek (Ginsberg, Super) a pályaválasztást annak időbeni kiterjedé-
sében és az életszakaszok szerinti tagolásában elemzik. A kutatók abból indultak ki, hogy az egyén folyamatosan
alakul, fejlődik, ezért lényeges, hogy a szakmaválasztás szempontjából fontos személyiségjegyek az életnek melyik
szakaszában jelennek meg és ekkor a környezet milyen befolyást gyakorol. A fejlődéselvet hangsúlyozó elméletek
a pályaválasztás folyamatát külső és belső tényezők közötti kompromisszumként, illetve szintézisként értelmezik
(Suhajda, 2017).
A szociokulturális meghatározottságra épülő elméletek az életpályák alakulásában a szociális háttér feltérképe-
zésére hívják fel a gyelmet, meglátásuk szerint az életpályát leginkább a társadalmi hatások befolyásolják. Ezért
a pályaválasztásban kiemelt szerepet tulajdonítanak a csoporthatásnak, illetve a vonatkoztatási személyeknek és
a társadalmi közegnek. Daheim szociodeterminált koncepciójában az iskola- és szakmaválasztás szociokulturáli-
san determinált folyamat. Az elmélet szerint a képzési rendszerben pályaválasztás helyett az egyén számára pá-
lyakijelölés történik, mivel az egyes iskolák társadalmi rétegek szerint jelölnek ki foglalkozási pozíciókat a képzési
idő folyamata során. Az iskola az első lépés ahhoz, hogy a szakképző intézményekhez és foglalkozási pozíciókhoz
eljusson az egyén, az iskolába pedig a család orientálja a gyereket. A bizonytalan foglalkozási célok megfogalma-
zásához, a megfelelő normák begyakorlásához, a motiváció megszerzéséhez a család, majd az iskola az elsődleges
szereplők. Ezek később a háttérbe szorulnak, amikor megtörtént a szakképzés vagy foglalkozási pozíció melletti
döntés (Szi lágyi, 2015).
Musgrave pályaválasztás-szocializációs elméletének középpontjában az egyéni életút során a különböző társadal-
mi szerepek elsajátítása és átvétele áll. A primer, szekunder majd tercier szocializálódás folyamatában a szerepek
specializálódása, ezáltal beszűkülése történik. Elméletében a kulturális és gazdasági közeg szocializációs ereje és az
e közegek által formált szerepek és az egyén szerepekhez való viszonya áll (Szilágyi 2015).
A XXI. század fordulóján a nemzetközi szakirodalomban egy új irányzat tűnt fel, a szociális-tanuláselméleti modell
(vagy szociál-kognitív pályaelmélet). A Robert W. Lent, Steven D. Brown és Gail Hackett által 1994-ben kidolgozott
koncepció a karrierfejlődés három, egymással összefüggő aspektusát igyekszik megmagyarázni. Központi kérdései
között szerepel annak feltárása, hogy hogyan lehet fejleszteni a tudományos és szakmai érdeklődést, hogyan szü-
letnek az oktatási és karrierválasztások, és hogyan érhető el a tanulmányi és karrier siker és stabilitás (Leung, 2008).
Az elmélet az egyén életpálya-építésről szóló döntéseivel kapcsolatban olyan külső tényezőket is gyelembe
vesz, mint a nem, az etnikai jellemzők, az egészségi állapot vagy a szociál-ökonómiai háttérből fakadó lehetőségek
és korlátok, amelyek jelentősen befolyásolják a (potenciális) tanulási tapasztalatok szerzését. Ezek a tapasztalatok
nagyban meghatározzák az egyén elvárásait magával és pályájával kapcsolatban, és befolyásolják az illető érdeklő-
dési irányaira, céljai meghatározására és életpályával kapcsolatos döntéseit (Suhajda, 2017).
Leung (2008) összefoglaló tanulmányában több olyan elméletet is felsorol, amelyek középpontjában az egyé-
ni karriert döntően befolyásoló, már gyermekkorban is meggyelhető tényezők állnak. Közülük több az egyén és
környezet megfelelőségét és kölcsönhatását emeli ki: idesorolható Dawis (2002) a munkához való alkalmazkodás
modellje (Theory of Work Adjustment – TWA) vagy a széles körben ismert Holland (1985, 1997) tipológia, amely a
munkakörnyezet és a szakmai érdeklődés megfeleltethetőségét vizsgálja.
Gottfredson (1981, 2002) elméletében abból indult ki, hogy a pályaválasztás magas szintű kognitív jártasságot
igénylő folyamat. A gyermek összetett foglalkozási információk szintézisére és rendszerezésére való képessége a
kronologikus életkor előrehaladásának, valamint az általános intelligenciának a függvénye. A kognitív növekedés
és fejlődés fontos szerepet játszik a foglalkozás kognitív térképének és az énfelfogásnak a kialakításában, amelyet a
különböző foglalkozási alternatívák megfelelőségének értékelésére használnak. Megítélése szerint a genetikai jel-
lemzők döntő szerepet játszanak az ember alapvető jellemzőinek, például érdeklődési köreinek, készségeinek és
értékeinek kialakításában, de kifejeződésüket nagyban meghatározza a környezet, amelynek ki van téve. Annak elle-
nére, hogy a genetikai felépítés és a környezet döntő szerepet játszik az ember alakításában, Gottfredson fenntartot-
ta, hogy a személy továbbra is aktív szereplő a folyamatban, aki képes befolyásolni vagy formálni saját környezetét.
Az áttekintésből jól látható, hogy számos meghatározó pszichológiai tényezőt kell a pályaválasztási döntésnél
szem előtt tartani, a család, a szülők szerepe e tekintetben is sok szempontból kiemelkedő jelentőségű. A gyer-
11
mek- és atalkorban tapasztaltak, élmények, minták sok esetben hatnak későbbi döntéseinkre, hiszen pszichológiai
fejlődésünk megalapozása erre az időszakra tehető. Mindazonáltal gyelembe kell venni azt is, hogy – kiemelkedő
jelentősége mellett is – ez csupán egyetlen szegmense a területnek , mindezek mellett számos egyéb tényező is nagy
szerepet kap ebben a folyamatban.
A pályaválasztás sikerét meghatározó tényezők
A pályaválasztást külső és belső tényezők egyaránt befolyásolják. Külső tényezőkhöz sorolhatjuk elsősorban a család
szocializációs szerepét, valamint többek között az iskolát, a képzési lehetőségeket, a pályák követelményeit, a gazda-
sági és társadalmi hatásokat, a hozzáférhető információforrásokat, valamint a barátok, kortársak szerepét.
A pályaismeret fontossága evidenciának tűnik a pályaválasztási döntés előkészítésének folyamatában, mivel
akkor lehet megalapozottan választani, ha ismerjük az egyes pályák legfontosabb ismérveit, a követelményeket,
feladatokat. Mindezek után természetesen ismerni kell az adott szakmához vezető képzési útvonalakat, lehetősé-
geket is. A pályákkal kapcsolatos információkhoz való hozzáférés erősen befolyásolja a pályaválasztási döntést,
ugyanakkor a különböző erőforrású családoknak különböző mértékű hozzáférésük van az elérhető információ-
mennyiséghez. A képzési struktúra és a választható képzések a legtöbb esetben a munkaerőpiaci keresletet igye-
keznek kielégíteni, részben emiatt folyamatos változáson mennek keresztül a képzések céljában, minőségében,
tartalmában. Egy ilyen gyorsan változó rendszert igen nehéz megismerni és megérteni. Csíkszentmihályi és
Schneider (2011) szerint a ataloknak a legtöbb esetben homályos fogalmaik vannak az elérhető foglalkozásokról.
Ilyen körülmények között előnyösebb helyzetben van az a atal, aki számára bizonyos munkaformák alaposan,
naprakészen megismerhetők.
Az információforrások tekintetében megkülönböztetünk a közvetlen környezettől (pl. család, barátok, kortár-
sak), pedagógusoktól, egyéb információs eszközöktől (kiadvány, internet, média) vagy akár külső forrásból (pá-
lyaorientációs szakemberek, kiállítások) származó információkat. Az információforrások közül hazánkban jelenleg
a legnagyobb szerepe a közvetlen környezetnek van. Suhajda (2017) felhívja a gyelmet arra, hogy az információ
hozzáférhetősége azonban csak egy szegmense a folyamatnak, a virtuális térben kevés lehetőség érhető el az infor-
mációfeldolgozás és az egyéni adottságok, igények összehangolásának támogatására.
Rakaczkiné (2009) kiemeli, hogy fontos, hogy a nevelésben kiemelt gyelem jusson a kortárs csoportok műkö-
désének, az egymás közötti viszonyrendszereknek, mert ezek erősen befolyásolják az iskolaválasztást. Az életkor
előrehaladtával a család és az iskola mellett a kortárs csoport kezd előtérbe kerülni mint pályaválasztást meghatá-
rozó tényező. Egy ilyen közegben hasonló problémákkal, hasonló célokkal rendelkezők kapcsolódnak egymáshoz,
ugyanakkor ez a hasonlóság, a közösséghez tartozás érzelmi biztonságot is jelent a ataloknak (Deáky, Madarász,
2006). Sok esetben ebből fakad, hogy a atalok saját pályaválasztási döntésük helyett inkább a társaikhoz csatlakoz-
va választanak iskolát, szakmát, ami csak kevés esetben jelent sikeres elhatározást (Kender, 2019).
Sipeki kutatásában (2018) azt is kimutatta, hogy a fenntartótól függően eltérő, hogy az iskola milyen szervezeti
kultúra értékkörrel (célorientált, szabályorientált, innovatív, támogató és munkaértékkel) rendelkezik, amelyek be-
folyásolhatják a pályaválasztási döntés előkészítését. Eredményei arra hívják fel a gyelmet, hogy azokban az isko-
lákban, amelyekben erős a exibilitás, pozitív hatást gyakorolnak a pályaorientációban fontos munkával kapcsolatos
értékekre (önérvényesítés, munkateljesítmény, kreativitás, változatosság, társas kapcsolatok és zikai környezet).
A külső tényezőkön kívül ugyanilyen fontosak a belső tényezők is. Belső tényezőknek tekintjük az érdeklődést,
képességeket, igényeket, önismeretet, a pályaválasztási érettséget és egyéb pszichés tényezőket. Az önismeret
jelentősége az, hogy tudatában legyünk személyes tulajdonságainknak, képességeinknek, erősségeinknek és hiá-
nyosságainknak. Ezt az önmagunkra történő reektálást ki kell egészítsék a környezet visszajelzései. „Az önismereti
kép kialakulásában, a serdülőkorban leginkább az alapközösségek, osztályközösségek és a baráti kör játszanak domináns
szerepet.” (Petrikás, Brezsnyánszky, 1987) Így alakul ki a reális önismeret, amely a pályaválasztási döntés meghoza-
talában iránytűként szolgálhat, és a pályaválasztás sikerességét nagyban befolyásolja. A környezet megerősítése a
motiváció kialakításában, fenntartásában is fontos szerepet játszik.
A döntés során nem hagyhatjuk gyelmen kívül a képességek szerepét sem. „A képességek velünk született adott-
ságokból gyakorlás segítségével alakulnak ki és a cselekvéseink feltételeit biztosítják.” (Szilágyi, 1997, p. 99.). A képessé-
gek gyakorlással fejleszthetők. A pályaválasztáskor fontos, hogy az egyén rendelkezik-e az adott pályához szükséges
képességekkel. Ha ugyanis a pálya követelményrendszere és az egyén képességei összhangban vannak, akkor jó
eséllyel lehet sikerre számítani.
12
A pálya-szakma elsajátítása és művelése során kiemelt jelentőségű a motiváció, amely alapvetően érdeklődé-
sünkben érhető tetten. Az „érdeklődést mint fénycsóvát lehet tekinteni, amely a valóság kisebb-nagyobb részére, tárgya-
ira esik, és azokat megvilágítja, köztük és a személyiség között bizonyos kapcsolatot létesít. Ez lehet spontán keletkezett
odafordulás, és lehet szándékosan irányított.” (Csirszka, 1966, p. 89.). Ma már evidenciának tekinthető az a megállapítás
is, hogy az érdeklődéssel végzett munkában kevésbé fáradunk el, motiváltabbak és eredményesebbek is vagyunk.
Emiatt a pályadöntéseinknél e szempontot mindig érdemes szem előtt tartanunk. Vizsgálnunk kell továbbá az érté-
keket, vagyis azt, hogy mely dolgok fontosak az egyén számára, amelyek a munkakörök és munkahelyek választásá-
ban kaphatnak majd kiemelt szerepet.
Mindezeket jól összegzi az 1. ábra, amely a pályaválasztási és továbbtanulási döntéseket meghatározó tényezőket
veszi számba.
1. ábra: A továbbtanulási, pályaválasztási döntéseket befolyásoló tényezők
Forrás: Barna, Gebauer, 2019, p. 9.
Az áttekintés alapján látható, hogy a pályaválasztást számos tényező befolyásolja. A külső tényezők nagyban meg-
határozzák az egyén személyiségfejlődésének irányát, kibontakozásának szintjét. Ezek azonban nem feltétlenül
determinálóak a későbbi pályaválasztási és karrierdöntéseknél. Ezért is kiemelkedő jelentőségű a pályaorientációs
folyamat, illetve a kapcsolódó tevékenységek, amelyek a külső tényezők befolyásoló hatását korrigálni képesek. A
pályaválasztás sikeressége érdekében emiatt is fontos ezen tényezők számbavétele és tudatosítása, mert mélyebb
ön- és környezetismerettel megalapozottabb és az egyéni igényekre jobban reektáló döntés hozható.
2.3. A pályaorientáció tartalma és módszertani lehetőségei
A pályaorientáció lényegében egy tanulási folyamat önmagunkról és környezetünkről, és annak a technikája, hogy
ezen ismereteket miképp vagyunk képesek életpályánkon meghozott döntéseinkbe integrálni (Suhajda, 2017). Na-
gyon fontos azt tisztázni, hogy a pályaorientáció interdiszciplináris szemléletben tartalmaz pszichológiai, közgazda-
ságtudományi, jogi és munkatudományi ismereteket is. Két fő tartalmi egység köthető szorosan a pályaorientáció-
hoz: az önismeret, valamint a pálya- és környezetismeret.
„Önismereten (…) azt értjük, hogy az embernek áttekintése van saját személyisége összetevőiről, határairól és lehe-
tőségeiről, betekintése van viselkedésének rugóiba, hátterébe, motívumrendszerébe, helyesen ítéli meg az emberi kapcso-
latokban játszott szerepét, hatását.” (Keményné, 1989, p. 15.). Az önismeretnek, énképnek meghatározott szerepet
játszik abban, hogyan cselekszik az egyén egy helyzetben, milyen eredményeket ér el teljesítményhelyzetben. Az
énkép szerves részét képezik a jövőről alkotott gondolatok, a jövő elképzelése, és ehhez szorosan hozzákapcsolódik
az, hogy milyen tulajdonság és készségek kialakítására törekszik (N. Kollár-Szabó, 2004).
Az önismeretnek két forrása van: egyrészt az egyén saját tapasztalatai, önmeggyelése, másrészt a környezet
visszajelzései. Az önismeretet éppen ezért nem tekinthetjük végleges állapotnak, hiszen életünk során folyamatosan
változik tapasztalataink és visszajelzéseink függvényében. Az életpálya során egyre több területen van lehetősé-
günk kipróbálni magunkat, illetve egyre több emberrel kerülünk kapcsolatba. Az önismeret segít abban, hogy sike-
13
resebben azonosíthatók legyenek képességeink, tudásunk, ismereteink, hogy mi iránt érdeklődünk, mik a céljaink,
mekkora akaraterővel rendelkezünk, hogyan éljük meg a kudarcot, és hogyan kezeljük a stresszhelyzeteket. Éppen
ezért az önismeret fejlesztésére nagy hangsúlyt kell fektetni a pályaorientációs folyamat során. Törekedni kell az
erősségek feltérképezésére, amelyek alapot nyújthatnak az egyén számára a pályaválasztáshoz. Az önismerethez
tartozó jellemzők – többek között – az érdeklődés, a képesség, a munkamód, a tanulási módszerek, technikák, a
munkához kapcsolódó értékek, valamint az egyén döntéshozatalának módja, sajátosságai (Suhajda, 2017).
A helyes pályaválasztási döntés meghozatalának, a pályaorientációnak másik összetevője a pálya- és környezet-
ismeret. A ataloknak megfelelő ismeretekkel kell rendelkezniük a különféle pályákról, ez azonban nemcsak egy-
egy pályára vonatkozó információk halmaza kell hogy legyen, hanem olyan alkalmazható ismeretanyagnak, amelyet
össze kell egyeztetni az egyéni képességekkel, érdeklődéssel, hogy a későbbiekben a munka ne csak feladatellátás
legyen, hanem örömet is szerezzen (Papula, 2008). Ez az ismeretanyag tartalmazhat munkaerőpiaci ismereteket,
közgazdaságtani, pénzügyi ismereteket, jogi ismereteket és információtechnológiai ismereteket egyaránt. A környe-
zetismeret tehát maga az információk ismerete, ezért nagyon fontos tudnunk, hogy milyen típusú információra van
szükségünk, milyen forrásból szerezhető be.
Láthattuk, hogy a pályaorientáció igen széles ismeretkört foglal magában. Érdemes ezért áttekinteni a módszer-
tani lehetőségeket, amelyek ezek elsajátítását, feldolgozását támogathatják.
Ha a pályaorientációs tevékenységek módszertanát a tartalmi elemek szemszögéből közelítjük meg, akkor az
önismeret (érdeklődés, képesség, értékek, munkamód) fejlesztésére inkább kis csoportos módszerek a megfelelők.
Az önismeret fejlesztésének (érdeklődés, képesség, érték, munkamód) legalkalmasabb módszerei a különböző ön-
értékelő eljárások. A kérdőív formátumú önértékelő eljárások papíralapon és online felületen is hozzáférhetők.
Ezeknek az eljárásoknak a lényege abban ragadható meg, hogy pontosan meghatározzák a kitöltő számára az adott
kérdőív produkciófelületét, vagyis azt a területet, amelyre a megismerés irányul. Előnyük, hogy az egyén közvetlenül
szembesül saját erősségeivel és fejlesztendő területeivel (Szilágyi-Völgyesy, 1998).
Az általános és középiskolákban hatékonyan alkalmazható módszer a tanulókkal folytatott csoportos foglal-
kozás (Szilágyi, 1996). Ez hosszabb időtartamú, tematikusan felépített foglalkozássorozatból áll, amely megvalósít-
ható tanórai és szakköri kereteken belül is. Résztvevői többé-kevésbé állandóak, ideális létszámuk 12–15 fő. Ezek a
foglalkozások mindig információt adnak, és az elsajátítás során lehetőség nyílik arra, hogy a csoporttagok egymás-
tól tanuljanak, egymástól szerezzenek ismereteket, valamint az új információkat valamilyen módon a gyakorlatban
kipróbálják, és önmagukra is vonatkoztathassák. A tematika épülhet a tanulási technikákra, az önismeret, valamint
a pályaismeret fejlesztésére, de korosztálytól függően akár munkaerőpiaci ismeretekre, álláskeresési technikák elsa-
játítására is.
A tanár és a tanulók közös tevékenységei közé sorolhatók a pályaorientáció általános módszerei:
• Felvilágosítás: A módszer célja az információátadás. A felvilágosítást alkalmazhatjuk osztályfőnöki órákon,
pályaorientációs napokon, szülői értekezleteken.
• Előadás: Ilyenkor egy adott témával kapcsolatos információátadásról beszélhetünk, célja az ismeretterjesz-
tés. Alkalmazása akkor célszerű, ha olyan speciális témákkal foglalkozunk, amelyben a tanárnak nincsenek
mélyreható ismeretei. Ilyenkor olyan külső előadókra támaszkodunk, akik saját szubjektív élmények, tapasz-
talatok alapján szolgáltatnak információt a hallgatóságnak.
• Filmvetítés: Egy adott lm vagy lmrészletek segítségével hatékonyabban világíthatunk rá egy-egy problé-
makörre, illetve az előadás kiegészítéseként szolgálhat.
• Látogatások szervezése: Ez a módszer hatékonyan segítheti a pályaismeret bővítését. Fontos kiemelnünk,
hogy ez a módszer nem egyenlő a hagyományos üzemlátogatásokkal, hiszen ez elsősorban egyéni igényekre
épül, azon tanulók részvételével valósul meg, akik érdeklődése az adott területre terjed ki (Szilágyi, 1996).
A 2017/2018-as tanév rendjéről szóló 14/2017. (VI. 14.) EMMI rendelet alapján attól a tanévtől kezdődően az iskolák
rendelkezésére álló tanítás nélküli munkanapok közül „egy tanítás nélküli munkanap kizárólag pályaorientációs célra
használható fel.” Az ún. pályaorientációs napokat 1–12. évfolyamig minden iskolatípusban kötelező megszervezni,
amely az elmúlt időszakban széles körben ismertté tette a tevékenységet. Ma már sok szakmai anyag, segédlet (pl.
Barna, Gebauer, 2019) áll rendelkezésre a nap megszervezésének támogatására, a tapasztalatok ugyanakkor azt mu-
tatják, hogy az iskolák és a pedagógusok szemlélete és igényszintje határozza meg azok tartalmát.
14
A pályaorientáció szerves részét képezik az iskolalátogatások, a középiskolák nyílt napjain való részvételek,
üzemlátogatások, pályaválasztási kiállítások, egyéb pályaválasztási rendezvények.
Ezeknek a személyes programoknak az az előnyük, hogy a tanuló sokféle szituációban, szerepben kipróbálhatja
magát, így szerezve tapasztalatokat a munkafolyamatokról és önmagáról is. Ennek a „kipróbálásnak” lehet egy spe-
ciális módja középiskolai szinten az 50 órás Iskolai Közösségi Szolgálat (IKSZ). Az IKSZ egy pedagógiai folyamatba
ágyazott közösségért végzett tevékenység, amely – a jogalkotó szándéka szerint – minden esetben pedagógiai elő-
készítéssel és feldolgozással zárul, és hozadéka lehet a munkaszocializáció mellett a pályaismeret és az önismeret
bővülése is (Tajtiné, 2021).
Látható, hogy bármilyen tevékenység szervezésére kerül sor, mindig szem előtt kell tartanunk, hogy ezek soha
nem öncélúak, alapos előkészítő munkát igényelnek. Tudatosítanunk kell a tanulókkal, mi a célja a tevékenységnek,
milyen új információk megszerzésére törekszünk általa. Segíteni kell a diákokat abban, hogy ezekre az alkalmakra
tudatosan készüljenek fel. Szükséges alaposan átgondolniuk, hogy mire kíváncsiak, milyen kérdéseket tegyenek fel,
és mire kell mindenképpen gyelniük. Soha nem maradhat el a szerzett tapasztalatok, élmények értékelése és ösz-
szegzése. Ez hozzájárul a realitások megfogalmazásához, ugyanakkor segít beilleszteni az újonnan szerzett informá-
ciókat a korábbiak közé (Suhajda, 2017).
2.4. A pályaorientáció intézményrendszere
A hazai pályaválasztási tanácsadás megszervezésére irányuló első rendelkezések az 1950-es és 60-as évek fordulóján
születettek meg (1024/1959 (VII.19.), illetve 1027/1961 (XII.30.) Korm. határozat). Az ösztönző erők között volt az 1956
utáni nagyszámú elvándorlás, a diktatúra enyhülése és a reformok megjelenése. Az intézményesített pályaválasztási
tanácsadás legfőbb célja a atalok szakképzése és munkához juttatása volt. A terület irányítását a Munkaügyi Mi-
nisztérium (illetve jogelődje, a Munkaerő Tartalékok Hivatala – MTH) végezte, előadásokat, szakmai versenyeket és
kiállításokat szerveztek, amelyeken foglalkozásokat, szakmákat, pályákat mutattak be. A 60-as, 70-es és 80-as évek-
ben a pályaválasztási tanácsadással foglalkozó területen dolgozók kiemelkedő szellemi és szervezői tevékenységet
könyvelhettek el. 1967-ben jött létre Budapesten az első Pályaválasztási Tanácsadó Intézet, ami később az ország
egyéb megyeszékhelyein is megalakult. A pályaválasztással kapcsolatban számos neves kutató, köztük Nagy László,
Kemény Gábor és Bálint Antal is szorgalmazta, hazánkban a pályaválasztási tanácsadás rendszerszerű működésének
kialakítását, végül az 1029/1971 (VII.3.) számú Korm. határozat létrehozta a pályaválasztási tanácsadás országos háló-
zatrendszerét. Létrejött az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet (OPTI) és az Országos Pályaválasztási Tanács,
és minden megyében pályaválasztási intézetet állítottak fel, az iskolákban megszervezték a pályaválasztási felelősök
rendszerét (Szilágyi, 2005).
A 70-es években elterjedt, az iskolai pályaválasztási felelősökre és a megyei pályaválasztási intézetekre épített
pályairányítás rendszere a nyolcvanas évekre összeomlott. A korábban az iskolánként meglévő pályaválasztási fele-
lős rendszerét megszüntették, így éppen a rendszerváltás időszakában, az 1988–1993 közötti években a pályaválasz-
tási feladatok ellátása gazdátlanná vált (Borbély-Pecze, 2010).
A rendszerváltozással járó gazdasági-társadalmi folyamatok változása miatt társadalmi igényként is jelentkeztek
a pályaválasztáshoz kapcsolódó szolgáltatások, így a hazai szakemberképzésben is megjelentek ezek a területek.
Az első pályaorientációs jellegű képzés a Gödöllői Agráregyetemen indult (ma MATE) 1992-ben a munkavállalási ta-
nácsadó képzéssel. Később más egyetemek (ELTE, SZTE, EKE) is indítottak ilyen tartalmú képzéseket (Suhajda, 2017),
ma pedig már nemcsak külön szakirányú továbbképzés áll rendelkezésre a pályaorientáció területe iránt érdeklődő
tanárok számára (MATE, SZTE), hanem az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem pedagógusképzéseinek curriculumá-
ban önálló kurzusként is megtalálható.
A terület fontosságát jelzi, hogy a 2000-es évek elejétől kezdve számos uniós és állami program (PHARE, HEFOP,
TÁMOP, Szakiskola Fejlesztési Program) támogatta a terület fejlesztését kutatások, tananyagfejlesztések és szakem-
berképzések nanszírozásával, az előző uniós költségvetési időszak (2014–2020) pedig a különféle célzott progra-
mok (EFOP, GINOP) segítségével igyekezett a pályaorientáció megvalósulását intézményi szinten is elősegíteni.
Az elmúlt időszakban tapasztalt számtalan támogatás és fejlesztés ellenére a hazai gyakorlat azt mutatja, hogy
az iskolák többségében kampányjelleggel jelenik meg a pályaorientáció. Főleg a továbbtanulási jelentkezési hatá-
ridő előtti időszakban biztosítanak lehetőséget a konkrét támogatás igénybevételére, amellyel viszont jelentősen
korlátozódhat a lehetséges alternatívák száma. Így habár az elmúlt időszak fejlesztései megteremtették annak a
15
keretrendszerét, hogy a pályaorientációs szolgáltatás iskolai és független kereteken belül is nemzetközi színvonalon
működhessen, a tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy a pályaorientáció folyamat jellege, rendszerszintű koordi-
nációja nem valósul meg. Ennek következménye, hogy a szereplők (szülő, pedagógus, független szakember) között
hiányos a kommunikáció, nem jellemző az együttműködés, és nincs munkamegosztás az iskolai szakemberek és
külső szakemberek között (Borbély-Pecze, Suhajda, 2017; Kender, 2019).
A 2019-ben kiadott szakképzési rendszer átalakítását tárgyaló Szakképzés 4.0 (ITM, 2019) kormánystratégia (a to-
vábbiakban: Stratégia) a pályaorientációs tevékenység megújítását és összehangolását is kiemeli. A pályaorientációs
tevékenység összehangolása részben a szakmával foglalkozók közötti együttműködést és kommunikáció megvaló-
sulását, részben a tevékenység célcsoportja (diákok, szülők) felé irányuló hatékonyabb tájékoztatást, elérést fedi. Az
anyag kiemeli, hogy a tevékenységben számos szereplő részt vesz (2. ábra), emiatt a célcsoport számára nehézséget
jelenthet a különböző szereplők üzeneteinek értelmezése. Célként fogalmazódik meg, hogy „szükség van a pálya-
orientációban részt vevő szervezetek munkájának összehangolására, a szereplők feladatainak, kompetenciáinak pontos
meghatározására, a pálya-tanácsadási rendszer folyamatainak több éves folyamatként történő megtervezésére.” (ITM,
2019, p. 62.)
2. ábra: A pályaorientáció rendszere és szereplői
Forrás: Szakképzés 4.0 (ITM, 2019, p. 62.)
A jogszabályi környezet alapján a pályaorientációs tevékenységet a köznevelés intézményeinek feladataként jelölték
ki, azonban pontatlan tartalmi meghatározások híján a gyakorlat nem tudja kielégíteni a megfogalmazott célokat,
valamint a diákok és szülők részéről felmerülő igényeket. Ebben a helyzetben a család marad mint egyedüli, meg-
bízható információforrás. A család felértékelődése miatt Suhajda (2017) és a Stratégia (ITM 2019) is javaslatként fogal-
mazza meg a közvetlen környezet szereplőit megszólító szolgáltatások létrehozását, az információs folyamatokba
való bevonásuk támogatását.
16
3. A CSALÁD SZEREPE A PÁLYAVÁLASZTÁSI DÖNTÉS
ELŐKÉSZÍTÉSÉBEN
3.1. A család mint elsődleges szocializációs közeg
A család ősi intézmény, amely az utóbbi évtizedek során számos változáson ment keresztül. A hagyományosnak
nevezett többgenerációs család, a nagycsalád atomizálódik, és leszűkül az apa–anya–gyermek összetételű nukleáris
családdá. A többgenerációs családok helyébe újabb családformák kerülnek: mozaikcsalád, egyszülős család, a nem
házasságon alapuló kétszülős család, valamint a család azonos nemű szülőkkel (Patterson, Hastings, 2007).
A családi közösség mint a társadalom legkisebb sejtje természetes gyakorlótere a társadalmi viselkedésnek, a
társas kapcsolatok kialakításának, az aktív társadalmi alkalmazkodásnak (Ranschburg, 1984). Család nélkül sem a
múltban, sem a jelenben, sem pedig a jövőben nem lehetett és nem lehet egészséges felnőtté válni. A család olyan
érzelmi biztonságot adó közeg, ahol a család tagjait a védelem, a támasznyújtás, a sorsközösség és a folyamatos
kommunikáció kovácsolja eggyé. A család tagjait erős, kölcsönös, tartós, intim, többgenerációs érzelmi és anyagi
kötelék fűzi össze, így a család sokkal több mint együtt élő családtagok összessége, ahol a tagok egy közös fedél
alatt osztozkodnak örömökben s fájdalmakban. A család nyílt, dinamikus, folyamatosan változó rendszer, amelyben
jól érvényesül az, hogy senki sem változtatható meg a rendszer többi tagjának változása nélkül. Amellett, hogy a
családtagok egyénileg is folyamatosan formálódnak, fejlődnek, változásuk a többi családtag fejlődésére is kihat. A
családban így nem egyirányú, hanem többirányú hatásrendszerről beszélhetünk (Bodonyi, Hegedűs, 2006).
A családnak mint primer, intim csoportnak – amely fontos közvetítő láncszem az egyén és a társadalom között
– nincs más életképes alternatívája. Egy egészséges társadalom nem azonos az egészséges egyének összességével,
hanem sokszínű, változatos családok és közösségek összessége. A segítő, bátorító, támogató, de nem túl engedé-
keny, következetes családi légkör megalapozza a gyermek személyiségének, felnőtté válásának alapjait. Ha ez az
alap kellően stabil, szilárd és rugalmas, a gyermek pozitív személyiségjegyei sokkal kevesebb egyéni befektetéssel,
kevesebb kudarc és megpróbáltatás árán felépíthetők. Ha ez az alap azonban instabil, ingoványos, a kívánt cél eléré-
se sokkal több munkát, egyéni befektetést követel, a célhoz vezető út pedig lényegesen hosszabb és göröngyösebb
(Ranschburg, 1984; Somlai, 1997; Solymosi, 2004).
Patterson és Hastings (2007) kutatásaik alapján megállapították, hogy a családi működést – a családtípustól függet-
lenül – az alábbiak határozzák meg:
1. Anyagi erőforrások
2. A szülő–gyerek kapcsolat minősége
3. A család érzelmi klímája és stabilitása
4. A család társadalmi hálója
A megfelelő ruházkodáshoz, lakhatáshoz, táplálkozáshoz, egészséges életmódhoz anyagi források szükségesek,
amelynek megteremtéséről elsősorban a család gondoskodik. A szülő és a gyerek kapcsolat minősége határozza
meg a szocializációs folyamatokat, míg az érzelmi klíma és stabilitás teremt megfelelő környezetet a szocializáció-
hoz. A családon kívüli kapcsolatok, a család társadalmi beágyazottsága biztosítja a társas támogatást, amely lehet
érzelmi (pl. a szülői tevékenység külső megerősítése), információs (pl. gyereknevelési tanácsok) vagy szakmai (pl.
segítségnyújtás) (Patterson, Hastings, 2007).
A család mint az „egyén és a társadalom közti közvetítő informális kis csoport” (Bagdy, 1977, p. 14.) számos funkciót
tölt be, és ezek a funkciók állandóan alakulnak, formálódnak. Míg egyes funkciók egyre fontosabbá, hangsúlyosabbá
válnak a család különböző életciklusai során, más funkciók elsorvadnak a társadalmi, gazdasági változások hatá-
sainak következtében. G. Caplan (1976) alapvetően kilenc funkcióban jelöli meg a család támogató rendszerének
feladatait (3. ábra). Megközelítése szerint a család mint rendszer a tagok kölcsönös függőségének következtében
17
működik. Bármelyik családtagot érintő változás az egész rendszer működésére kihat, mintegy végiggyűrűzik a csa-
lád valamennyi tagján (Vajda, 2005).
A következőkben a család egyes funkcióit a pályaválasztásra gyakorolt hatásaikban mutatjuk be.
A család támogató rendszerének funkciói
A család támogató rendszerének funkciói számos területen megmutatkoznak (Caplan, 1976), ezek rövid összefogla-
lását tartalmazza a 3. ábra.
A világra vonatkozó információk összegyűjtője és terjesztője
• A családon kívüli alkalmazkodás sikeresebbé tétele a családtagok mindennapi tapasztalatainak megosztásával.
Az értékek, hiedelmek alapját képezi.
A világról kialakított kép, életlozóa forrása
• A családi beszélgetések során értékek, normák, viselkedési minták, stratégiák adódnak át észrevétlenül vagy
explicit tanítások hatására.
Az identitás, az önértékelés, énkép forrása
• Alapvetően a szülők tevékenységén múlik, hogy a gyermek milyennek látja magát. Érzelmi bátorítás, beszélni
tanítás, modellnyújtás a társas viselkedés elsajátításához, norma és értékrend képviselete, viselkedések gyakor-
lása, ismeretanyag közvetítése.
Referencia- és kontrollcsoport
• Az egyén elsősorban családtagjaihoz méri önmagát, a tagok kontrollálják egymás viselkedését, így segít a vi-
lághoz való alkalmazkodásban, beilleszkedésben. Jutalmazó és büntető viselkedésminták, érdeklődés és segítő
szándékú, érdemi, reális véleménynyilvánítás segíti a folyamatot.
Visszajelentő-útmutató rendszer
• Gyakorlóterep az egyes viselkedési minták kipróbálásához, támogatás a másoktól jövő visszajelzések kezeléséhez.
Az érzelmi teherbírást fokozza
• Segít a krízishelyzetek megoldásában, a kritikus időszakok átvészelésében. A bátorító, támogató légkör fokozza
az egyén teljesítőképességét és az életben való helytállást.
Gyakorlati és konkrét segítség forrása
• A tagok közötti kétirányú testi, lelki, anyagi támogatás nyújtása, amely főleg kírzisek, változások idején fontos.
A problémák megoldásában eligazít, közbenjár
• Ismeretanyagok és ismertségek közvetítése, hogy a különböző problémákkal hova, kihez lehet segítségért
folyamodni.
Pihenés és regenerálódás helye
• Családi környezetben az ember elengedheti magát, önmaga lehet, nem kell mások elvárásainak megfelelni. A
családtagok kölcsönösen szolgálják egymás igényeit.
3. ábra: A család támogató rendszerének funkciói
Forrás: Caplan (1976) alapján, saját szerkesztés
18
Amint az a 3. ábra alapján jól látható, a család számos olyan funkcióval rendelkezik, amely nemcsak a mindennapi
életben fontos, hanem a pályaorientáció szempontjából is kiemelt jelentőségű. Az alábbiakban a különböző funkci-
ókat csoportosítva a pályaválasztási döntés előkészítésben betöltött szerepük szerint jellemezzük.
Információk gyűjtése és értelmezése, információ az eligazodáshoz. A családtagok a napi eseményeket, hí-
reket, a világban zajló és a családot ért történéseket folyamatosan értékelik, rendszerezik, reagálnak rá. A családi
beszélgetések, közös étkezések, beszélgetések azért is nélkülözhetetlen részei a családi életnek, mert ilyenkor nyílik
lehetőség a meghitt együttlétre, a problémák, örömök megosztására. A család együtt próbál következtetéseket,
tanulságokat levonni, illetve a tapasztalatokat beépíteni a család közösen épített életstratégiájába. A közös viták, az
ellentétes álláspontok elfogadása vagy részbeni megértése, esetleg elutasítása segíti az egyént abban, hogy később
képes legyen a saját álláspontját megformázni, képviselni, érvelni, kiemelve a fontosabb tényezőket. A szocializáció
folyamatában rendkívül fontos szerepet tölt be az új információk, ismeretek átadása, amelyeknek illeszkednie kell a
gyermek életkorához és mentális befogadóképességéhez (Kósa, 2005).
A modern elektronikai eszközök ugyanakkor gyökeresen megváltoztatták a korábban kialakított fokozatos át-
menetet a gyermekkorból a felnőttkorba, miközben a család úgynevezett „kapuőri”, szelekciós szerepe ezen a té-
ren fokozatosan csökken (Vajda, 2005). A modern elektronikai eszközök megjelenése előtt a család még képes volt
megakadályozni azt, hogy a gyermek szűretlenül, válogatás nélkül jusson hozzá az információhoz, ami ma már az Y
és az alfa generáció világában, szinte lehetetlennek tűnő vállalkozás. A televízión, az interneten, az okostelefonon lá-
tottak, hallottak, általában kendőzetlenül, feldúsítva, gyakran valótlanul, ferdén mutatják be a világot. A gyermekek
a személyes tapasztalaton túl nagymértékben a képernyő révén szereznek benyomásokat az őket körülvevő világról,
azonnali belépést engedve a felnőttek világába (Kósa, Vajda 1998; Tari, 2010, 2013). A szülőkkel való közös, a családi
beszélgetésekre szánt idő csökkenése pedig nem teszi lehetővé az információk szűrésének, feldolgozásának támo-
gatását, így a atal egyre inkább magára marad a felmerülő kérdésekkel, az ellentmondások feloldásával.
Az információk szűrésének, feldolgozásának a pályaorientáció folyamatában is jelentős szerepe van, hiszen a
atalok a munka, a pályák világát egyéb lehetőségek korlátozottsága miatt leginkább a lmekből, sorozatokból és
egyéb médiatartalmakból ismerhetik meg (Suhajda, 2017). Ezek a források nem feltétlenül pontosan vagy a szakmák,
pályák csupán egy-egy vetületét mutatják be, és igen korlátozott azon foglalkozások száma is, amelyeket ezen ke-
resztül a atalok megismerhetnek. Ezért is kiemelten fontos, hogy az információszerzési lehetőségekről, az informá-
ciós források megbízhatóságáról essen szó családi környezetben, miközben egy-egy beszélgetés a tapasztalatokról,
élményekről, véleményekről nagyban segíthetik az információk pontos megértését és beépítését az egyén pályais-
meretébe.
Identitás, énkép kialakulásának támogatása. Egy gyermek adottságainak és identitásának kibontakoztatása
elsősorban neveltetésének függvénye, amelynek legkorábbi színtere a család. A szellemi fejlődésre a szülők, főleg az
anya van számottevő hatással, nem beszélve a prenatális ingerekről. Ezért nagyon fontos tehát, hogy a gyermekkor
korai szakaszában milyen hatások érik az egyént, mivel azok befolyásolják későbbi életét (Czeizel 2015). Az elmúlt
években ugyanakkor a társadalmi-gazdasági változások miatt növekvő nemzetközi gyelem övezi az apák szerepét
a tehetségfejlődésre gyakorolt hatásuk miatt. A megváltozott családi szerepek és munkamegosztás következtében
az apák a gyermek megszületésétől fogva egyre inkább bevonódnak a nevelés különböző mozzanataiba. Több mi-
nőségi időt töltenek együtt a gyermekekkel, ezáltal a közöttük lévő interakció is kihat a kapcsolatukra. Az apai visel-
kedés modellként szolgál célorientáltságukra és motivációjukra. A támogató és gyermekük számára szabad döntési
teret biztosító apák gyermekeinek társas és intellektuális kompetenciái jobbak, mint ezt nélkülöző kortársaiké. Nem
meglepő tehát, hogy ez a hatás a serdülőkorban is tetten érhető, ugyanis utókövetéses vizsgálatok alapján az apai
szerep az iskolai sikerekre is szignikáns hatást gyakorol (Marosi, 2014; Barnes et al., 2020).
A család hozzájárulhat a gyermek optimális fejlődéséhez, ugyanakkor bizonyos esetekben gátolhatja is tehetsé-
gének felszínre kerülését, abban az esetben, ha tehetségét nem ismerik fel, és nem foglalkoznak vele megfelelően.
A képességeit és tehetségét éppen kibontakoztató gyermeknek olyan közegre van szüksége, ahol engedik és tá-
mogatják érdeklődését megnyilvánulni és kreativitását megélni (Gyarmathy, 2007). A szülői szerepvállalás kapcsán
a két szélsőséget érdemes megemlíteni: a melegházhatás (hot-house eect) mint szülői válaszkészség a gyermeke
szükségleteire azt jelenti, hogy a szülő tudatos lépéseket tesz gyermeke tehetségének kibontakoztatására, ehhez
színes fejlesztő környezetet biztosít, valamint olyan mintákat, értékeket és attitűdöket közvetít számára, amelyek
segítségével mindez létrejöhet. Számos vizsgálat kimutatta, hogy ezzel szemben az olyan szülői magatartás, amely
indokolatlanul szűk keretek közé szorítja a atalt, rigid, esetleg túlságosan védelmező, kedvezőtlen hatást gyakorol-
nak ezekre a folyamatra (Gyarmathy, 2007).
19
Czeizel (2015) tehetségkutatásai alapján arra a megállapításra jutott, hogy a családi minta és annak támogató
hatása leginkább a természettudományok területén munkálkodó kiemelkedő képességű egyénekre jellemző. A
művészetek és társadalomtudomány tehetséges képviselői számos esetben diszharmonikus családi háttérrel ren-
delkeztek, amely során korán sem volt ideális a tehetség támogatása, illetve gyakori volt az egyik szülő elvesztése
is. Fontos mindezek mellett kiemelni azt is, hogy ha a gyermek azonosított tehetségterületének felkarolása egyol-
dalú, akkor azt a gyermek egyéb képességei sínylik meg: gyakori eset, amikor az intellektuális képesség fejlesztésé-
nek dominanciája háttérbe szorítja a gyermek érzelmi és szociális fejlődését, ezzel diszharmonikus személyiséget
alakítva ki.
A szülői „erőszakos” fejlesztés negatív hatással lehet a gyermek természetes érdeklődésére és motivációjának
kialakulására is. Landau (1974) ezeket a gyermekeket bőségszaru-gyerekekként deniálja: esetükben a szülők már
azelőtt megkezdik a fejlesztést és az információk megosztását, mielőtt a gyermekekben megfogalmazódott volna a
természetes igény erre; ennek pedig káros hatása lehet a motivációra és a felelősségtudat kialakulására.
A család a gyermek helyes önkép és önértékelés kialakulásának támogatását leginkább a tapasztalat- és élmény-
szerzés révén tudja garantálni. Ezek az alkalmak lehetőséget biztosíthatnak a atalok számára érdeklődésük felkel-
tésére és képességeik feltérképezésére. A szülőkkel eltöltött minőségi idő, a közös élmények megélése a gyermek
személyiségére és szociális kapcsolataira is kihatással van, így az együttes programok szervezése, tervezése nemcsak
a atal egészséges fejlődésének záloga, hanem a családi élet minőségének fejlesztését is szolgálja.
Visszajelző, referencia és kontroll funkció. A családtagok gyakran minősítik, bírálják, kommentálják egymást,
az egymás közötti interakciók minőségét, milyenségét vagy a többi családtag viselkedését is. A visszacsatolás azért
is lényeges, mert egy jól működő családban a családtagok ismerik egymást a legjobban, így a tőlük érkező építő,
támogató, bátorító kritika mondható a leghitelesebbnek. Az építő kritika segíthet a továbbfejlődésben, az egyéni
életút kritikus pontjainak átlépésében, vagy akár életvezetési tanácsként is szolgálhat. A gyermekben így alakul ki az
önbecsülés, az igényesség, az együttérzés, az egymáshoz való ragaszkodás, a szeretet jellemvonása (Vajda, 2005). A
család referenciacsoportként rész vállalhat az egyéni célok, értékek és vélemények megfogalmazásában. Ha a család
biztonsága teljes, ha a családot érzelmi szálak sokasága szövi át, belső érzelmi ereje erős, akkor nagyobb valószínű-
séggel fogadják el egymás kritikai észrevételeit is, hiszen hisznek egymásban, egymás véleményében. A biztonságot
azonban nemcsak a szülői és családi környezet puszta léte garantálja, hanem a benne lévő és működő kapcsolatok
sokasága is (Tringer, 2011).
Segítő-, támogató, védő funkció. A különféle mentálhigiénés felmérések eredményei arra világítanak rá, hogy
a családban élő egyének egészségkilátásai sokkal kedvezőbbek, mint a családon kívül élőké. A magányos életmód,
család nélküli lét kifejezetten kedvez bizonyos mentális betegségek kialakulásának, mint a depresszió, alkoholizmus,
öngyilkosság. A nem családban élők ezért gyakrabban betegszenek meg, és korábban is halnak meg, mivel gyakran
sokkal boldogtalanabbnak érzik magukat, mint családban élő társaik. A statisztikák szerint különösen a férak azok,
akiknek rosszabbak az esélyei család nélkül (Tringer, 2011). A család így egy olyan természetes közeggé válhat, amely
minden más megoldásnál jobb esélyt jelent egy gyermek számára, hogy egészséges felnőtté válhasson mind men-
tálisan, mind pedig zikailag. A család védi, óvja a benne élőket: nemcsak tagjainak materiális szükségleteit igyekszik
kielégíteni gazdasági funkcióján keresztül, hanem lelki támaszt is nyújt (Vajda, 2005).
Egy meleg, támogató, őszinte családi légkör megóvja a család tagjait a külső környezetből érkező veszélyektől
is. A gyermek korai fejlődésében is kiemelt fontosságú a valakihez – optimális esetben a szülőkhöz, testvérekhez,
nagyszülőkhöz – való kötődésnek. Míg ez a kötődés csecsemő- és kisgyermekkorban leginkább a zikai kontaktust
jelenti, később ez a kötődés már több síkon értelmezhető (Solymosi, 2004). A gyerekek számára a család még akkor
is védelmező közegként szolgálhat, ha működését akár folyamatosan vagy akár esetenként zavarok akadályozzák
(Tringer, 2011).
Mindezek alapján a szülők bevonódása a pályaorientációs folyamatba a bizonytalanság csökkenéséhez vezet.
Az is lényeges ugyanakkor, hogy a szülők megadják a kellő autonómiát a gyermeknek a döntésében, azt ne vegyék
át tőle. Fontos szem előtt tartanunk ugyanakkor azt is, hogy a szülők munkahelyének bizonytalansága, a foglalkoz-
tatottsággal kapcsolatos problémák a gyermekek életére is kihatnak. Az ilyen típusú probléma elvonja a gyermek
gyelmét a tanulásról, valamint a munkával kapcsolatos negatív attitűdök kialakulásához vezethet. Ez megmu-
tatkozik a bizonytalan munkahelyű szülők gyermekének tanulmányi átlagán is, amely romlásnak indul (Feldman,
2003).
20
3.2. A család szerepe a pályaválasztásban a kutatások tükrében
A pályaválasztási döntést elsődlegesen a család alakítja, részben mert a családtagok közelsége könnyen elérhető
információforrás az adott munkakörökről. Több szerző megállapítása, hogy a atalok a pályaválasztási útkeresésben
elsőként a család segítségét kérik, sokszor úgy, hogy a családtagok saját munkatapasztalataira kíváncsiak (Csirszka,
1966; Csíkszentmihályi, Schneider, 2011; MKIK GVI 2020). A konkrét munkakörökről való információszerzés mellett a
családnak a legtöbb demográai jellemzője is erősen befolyásolja a pályaválasztási döntést. A család társadalmi-gaz-
dasági helyzete, az etnikai hovatartozás, a családi érték- és normarendszer, a családi kapcsolatrendszer, valamint a
szülők iskolázottsága olyan tényezők, amelyek a atal pályaválasztási döntéseit alakítják (Lannert, 1998).
Már az 1980-as évektől kezdve a pályaválasztás körülményeit vizsgáló kutatások (Dancs, 1981; Kürti, 1986; Szi-
lágyi, Völgyesy, 1986; Hermann, 2005; Suhajda, 2017; Sipeki, 2018; Kender, 2019; MKIK GVI 2020) egyre többször
vizsgálják a család szerepét a folyamatban. Az alábbiakban a területhez kapcsolódó, az elmúlt időszakban készült
felmérések vonatkozó eredményeit tekintjük át.
A szülők iskolai végzettsége
A terület régóta vizsgált szegmense a szülők iskolai végzettségének hatása a gyermek pályaválasztási döntésére.
Hermann 2005-ben azt vizsgálta, hogy hogyan hat a középfokú továbbtanulási döntésre a szülők iskolai vég-
zettsége. Kutatásai eredményei alapján rámutatott, hogy a szülők végzettsége több szempontból is befolyásoló
tényező lehet az iskolaválasztásban. Egyrészt a magasabb végzettségű szülők gyermekei jobb eredményeket érnek
el, másrészt közvetlen hatásuk van a gyermek továbbtanulási döntésére. A szülők iskolázottságának közvetlen hatá-
sa gimnáziumi és szakközépiskolába járó diákok esetében volt a legerősebb. A főiskolai végzettségű szülők átlagos
tanulmányi eredményt elérő gyermekei 20%-kal nagyobb valószínűséggel mentek gimnáziumba, mint az érettségi-
vel rendelkező szülők gyermekei, az egyetemet végzett szülők gyermekei pedig 40%-kal nagyobb eséllyel mentek
gimnáziumba, mint az érettségizett szülők gyermekei (Hermann, 2005).
A vizsgálatok eredménye alapján a szakmunkás végzettséggel rendelkező szülők, valamint a képzetlenebb szü-
lők gyermekei gyengébb eredményeket értek el az általános iskolában, mint az iskolázottabb szülők gyermekei, ez
pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy szakiskolában tanuljanak tovább. Hermann (2005) arra a következtetésre
jutott, az alacsonyabban iskolázott szülők úgy alakítják gyermekeik tanulmányait a szakközépiskolába íratással, hogy
a középiskola befejezése utána azok akár be is léphessenek a munkaerőpiacra.
A gyermek és a szülő iskolai végzettsége közötti összefüggésre mutat rá az Eurostudent VI. felmérése is, amely
2015–2018 közötti időszakban 28 európai ország részvételével valósult meg. A felmérés részeként Magyarországon
történt adatfelvételéről készült jelentésben olvasható, hogy a felsőoktatásban tanuló hallgatók esetében a képzési
szintet és a válaszadók szüleinek iskolai végzettségét összevetve a hallgatók 54,4 százalékának szülei közül legalább
egynek van felsőfokú végzettsége. A felsőoktatási szakképzésben résztvevők, illetve az alapképzésben tanulók ese-
tében ez az arány 39, illetve 52,5 százalék, míg a mester-, valamint osztatlan képzéseken részt vevők körében átlag
feletti 59,3, illetve 63,9 százalék. (Eurostudent VI gyorsjelentés)
A „Magyar Iúságkutatás 2016” a szülők iskolai végzettségéről azt állapítja meg, hogy minél magasabb iskolai
végzettségű az apa, annál kisebb a valószínűsége, hogy a gyermeke alacsony végzettségű lesz. A kutatás rámutat
arra is, hogy azoknak a ataloknak az esetében, akik legfeljebb 8 osztályt végeztek, az apák 66%-a is legfeljebb szak-
munkás végzettségű, míg a diplomás atalok apáinak 73%-a legalább érettségivel rendelkezik. A „Magyar Fiatalok
2020” kutatás is hasonló eredményekre jutott. A reprezentatív adatfelvétel alapján megállapítható, hogy a szülők
iskolai végzettsége továbbra is nagyban befolyásolja a atalok végzettségét. Az adatokból jól látható, hogy minél
magasabb végzettséggel rendelkezik az apa, annál kisebb a valószínűsége, hogy a gyermeke alacsony végzettségű
lesz, és ugyancsak ez a tendencia gyelhető meg az anyák esetében is. Azoknál a ataloknál, akik legfeljebb 8 osz-
tályt végeztek, az apák 58 százaléka is legfeljebb szakmunkás végzettségű (ez alacsonyabb, mint a 2016-as adat), míg
a diplomás atalok apáinak 78 százaléka legalább érettségivel rendelkezik (2016-ban ez 73 százalék volt).
Kender 2019-ben kutatta a pályaválasztást érintő szülői attitűdöket kérdőíves módszerrel, több mint 9000 fős
mintán, eredményei illeszkednek a fenti megállapításokhoz. A nagymintás kutatás alapján a szülők végezettsége
befolyásolja a gyerek pályaválasztását: a szülő a sajátjánál egy szinttel magasabb pályára szánja gyerekét: például az
alapfokú iskolai végzettséget szerzett szülő a szakközépiskolát, a szakmunkás a szakgimnáziumot, a diplomás szülő
a gimnáziumot, majd a diplomát képzeli el gyermeke számára (4. ábra).
21
4. ábra: A szülők véleménye a gyermek továbbtanulásának iskolatípusa szerint a válaszadók iskolai
végzettségének tükrében (százalék)
Forrás: Kender 2019 alapján, saját szerkesztés
Kender (2019) a kutatás kapcsán megállapítja, hogy „az iskolai végzettség mint érték a családi szocializáció során, ne-
veléssel átörökítődik, és ezt a szülői értékátadást a környezet nehezen írhatja felül” (Kender, 2019, p. 67.). Fontos ugyan-
akkor azt is kiemelni, hogy „a személyiségértékek nem a család iskolázottsága által meghatározottak, hanem magatar-
tásminta és érzelmi nevelés tartalma és színvonala által” (Ritoók, 1986, p. 23.).
Kender (2019) eredményei arra is rámutattak, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségű szülők az első iskolavá-
lasztási döntést súlyosabbnak értékelik, mint a magasabb iskolai végzettségűek. A magasabban iskolázott szülők le-
hetőségként tartják számon az újratanulás lehetőségét. Az MKIK GVI (2020) kutatása felhívja a gyelmet arra a szülői
attitűdre, hogy a szülők egymást kizáró lehetőségként értelmezik a szakmaszerzést és a diplomaszerzést, miközben
a szakgimnázium/technikum utáni diplomaszerzésre is van lehetőség.
A családi háttér mint az esélykülönbségek forrása
A pályaorientáció sikerességét az esélykülönbségek is nagyban meghatározzák. Miközben az oktatás egyik feladata
a szociokulturális különbségek csökkentése (Suhajda, 2017), vannak észrevételek, amelyek szerint az oktatási rend-
szer újratermeli az egyenlőtlenségeket, mert a magasabb státuszúak pozícióit erősíti. Ezt támasztják alá azok a hazai
családkutatási eredmények (Boreczky et al., 2007), amelyben kimutatták, hogy az egyetemi diplomával rendelkező
apák gyerekei átlagosan közel kétszer olyan hosszú ideig tanultak, mint azok a diáktársaik, akiknek az apja csak az
alsó tagozatot végezte el. Ez a jellemző tehát determinálja a feltörekvési lehetőségek korlátozottságát.
Sipeki disszertációjában (2018) a pályaválasztásra a társadalmi egyenlőség, mobilitás és integráció eszközeként
tekint. Hazánkban a 60-as évektől kimutatható, hogy az eltérő tanulmányi eredmények erős összefüggésben állnak a
szülők iskolai végzettségével, azaz családi hátterével és a tanulók eltérő iskolatípusok közötti megoszlásával (Gazsó,
Csákó, Liskó, Molnár, 1971, 1979; Csákó, Liskó, 1978; Ferge, Láng, Kemény, 1963 idézi Sipeki, 2018). Magyarországon
ez az összefüggés erősebb, mint más európai országok esetében (OECD 2009 idézi Sipeki, 2018). A Sipeki (2018) által
vizsgált gimnazisták (N=762) jobb anyagi körülményekről számolnak be, mint a szakiskolások vagy szakközépiskolá-
sok. A mai magyar társadalomban érvényesül a kulturális reprodukció elmélete, amelyben a szülők iskolai végzettsé-
ge, a család kulturális háttere önmagában is befolyásolja a gyerek iskolai teljesítményét, ugyanakkor az iskola belső
szelekciós mechanizmusa révén maga is hozzájárul ehhez a folyamathoz (Sipeki, 2018).
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 2020-as vizsgálata alapján (MKIK GVI, 2020) elmondható, hogy az általános
iskolás 8. évfolyamos tanulók körében az előnyösebb családi háttérrel rendelkezők, valamint az iskolában jobban
teljesítők a humánszolgáltatás a fehérgalléros munkakörök, illetve a művészet és szórakoztatás területén tanulná-
nak tovább, míg az iskolában rosszabbul teljesítő diákok és a kevésbé előnyös családi háttérrel rendelkező tanulók
a gép- és fémipar mellett a szolgáltatás foglalkozási területek felé orientálódnak általános iskola után. A közepesen
jó családi helyzetű diákok a mezőgazdasági területet választják. Összességében megállapítható, hogy a szellemi
foglalkozásokat a magasabb iskolai végzettségűek gyermekei, a zikai foglakozásokat az alacsonyabb végzettségű
22
családok gyerekei választják. A szakmunkásképzésre jellemző, hogy az alacsonyabb tanulási képességekkel és moti-
vációs szinttel rendelkezők kerülnek, akik egyben a legtöbb esetben hátrányos családi helyzetűek (MKIK GVI, 2020).
5. ábra: A tanulók megoszlása deprivált helyzetük és aszerint, hogy hol szeretnének továbbtanulni
általános iskola után (%, nem deprivált N=8011, deprivált N=846)
Forrás: MKIK GVI 2020 nyomán, saját szerkesztés
A tanulmány rámutat, hogy a regionálisan eltérő szakválasztási mintázatok újratermelik a régiók közötti egyenlőt-
lenségeket, mélyítve a regionális különbségeket. A gazdaságilag és jövedelmileg rosszabb helyzetű kelet-magyaror-
szági régiókban az (Alföldön kiemelkedően) a zikai foglalkozások, míg Közép-Magyarországon és a Dunántúlon a
szellemi munkák népszerűbbek (MKIK GVI, 2020).
A pályaválasztás tekintetében meghatározók lehetnek az adott település adottságai is. A kisebb településeken
általában csak egy általános iskola van, tehát már a köznevelésbe kerüléskor sincs igazán választási lehetőség a szü-
lők előtt. Ugyanakkor a nagyobb városokban megtalálhatók a tagozatos iskolák, illetve speciális programmal dol-
gozó intézmények. Ebből adódóan a pályaválasztást nem lehet függetleníteni attól, hogy ki, hol, milyen általános
iskolában végezte tanulmányait (Liskó, 1998). Ugyanez elmondható a középiskolai kínálatról is: míg a magasabban
iskolázott szülők törekednek arra, hogy a gyermekük számára legmegfelelőbb középiskolát válasszák, addig az ala-
csonyabb iskolázottságú szülők megelégednek az esetlegesen helyben lévő vagy közeli településen található kö-
zépiskolákkal, mivel ezekről rendelkeznek valamiféle információval. Éppen ezért a pályaorientációs tevékenység ki
kell hogy terjedjen a szülőkre is, hiszen nekik is szükségük van segítségre gyermekeik pályaválasztásához.
Információk forrása és jellege
Az információ a pályaorientáció központi fogalma: adekvát döntés csak akkor hozható, ha megfelelő mennyiségű
és minőségű információ áll rendelkezésre a pálya- vagy iskolaválasztás előtt álló atal számára. A reális önkép kiala-
kításához adott visszajelzések mellett a pályaismereti információgyűjtésben is elsősorban a család segíti a atalt:
együtt fedezik fel, hogy milyen lehetőségek közül válogathat, erősítik önbizalmát, biztatják a tanulásban, hogy a
kitűzött pályaelképzeléseit megvalósíthassa. Nem szabad ugyanakkor gyelmen kívül hagynunk az IKT (információs
és kommunikációs technológia) eszközök szerepét sem a folyamatban: az elérhető és a atalokhoz eljutó informá-
ciók mennyisége olyan mértékű, hogy a család sokszor nem képes annak szűrésére, feldolgozásának támogatására
(vö. 3.1. fejezet).
Az informáltság mennyiségén túl meghatározó az információ minősége is, amelyet jelentősen befolyásol az in-
formáció forrása. Suhajda (2017) 2003–2013 közötti időszakot vizsgáló diákkutatásából (N=3975) származó eredmé-
nyei szerint a jelentős döntésekben a diákok inkább a minőségibb, személyes kapcsolatokat részesítik előnyben,
azaz a családi és kortársi kötelékeket. Az eredmények alapján a diákok az elsődleges információik 35%-át közvetlen
23
környezetükből szerzik, azaz a családból és a kortárs környezetből. Másodikként szerepeltek az információs eszközök
(tévé, rádió, nyomtatott média, internet) (33%), az iskola mint információforrás csak harmadikként szerepelt (24%), az
információforrásoknak csak 8 százalékát teszik ki a külső intézmények és szolgáltatások.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 2020-as felmérése is hasonló eredményekre jutott: a nyolcadik osztályos
tanulók többsége (89%) a szülőkkel való beszélgetést választotta a pályaválasztással kapcsolatos tájékozódásra, má-
sodikként (56%) az osztályfőnöki órát, a barátokkal, ismerősökkel való beszélgetést (55%), negyedikként az inter-
netet jelölték meg információforrásként (MKIK GVI, 2020). Az általános iskolások ezek alapján tehát elsősorban az
interperszonális informálódást preferálják (6. ábra).
Csak az általános iskola után kerülnek előtérbe az információs eszközök, de a család és a pedagógusok, azaz a
személyes, közvetlen környezet szerepe még ekkor is kiemelkedő (Suhajda, 2017).
6. ábra: A tanulók megoszlása aszerint, hogy hol került eddig szóba pályaválasztásuk
(az említések százalékos aránya, N=8285)
Forrás: MKIK GVI, 2020 nyomán, saját szerkesztés
Mindez arra enged következtetni, hogy „(…) a pályaválasztás és az arra való felkészülés egyre inkább a családi kompe-
tenciába tér vissza, amely területeket az iskolától és a külső intézményektől, személyektől hódítja el” (Suhajda, 2017, p. 21.).
A felmérés arra is rámutat, hogy a szülőknek, a családnak és a tanároknak a személyes, minőségi, célzott, szűrt infor-
mációátadásban lehet szerepük a mennyiségre törekvő, nehezebben szűrhető nonperszonális forrásokkal szemben
(Suhajda, 2017). Az adatok azt mutatják, hogy az életkor előrehaladásával az információszerzés a nonperszonális
források irányába billen, amely az életkori és a generációs sajátosságokon túl a pályaválasztással kapcsolatos digitális
információk és eszközök robbanásszerű fejlődéséből adódik. A terület jelentőségét jelzi, hogy az utóbbi évek kutatá-
si (MKIK GVI, 2018; MKIK GVI, 2019) eredményei alapján a mai 12–14 éves korosztály 84 százaléka a pályaválasztással
kapcsolatos információit az internetről szerzi be, míg a család, barátok, ismerősök szerepe ebben a folyamatban
62-63%.
A veszély abból fakad, hogy a folyamat következtében fokozatosan egyre nagyobb szerepet kapnak a serdülők
saját életük irányításában, és ezzel együtt megnő az egyéni felelősségvállalásuk terhe is, annak ellenére, hogy közü-
lük sokan nem találkoznak sem az őket segítő információkkal, sem pedig a pályaválasztási döntést segítő szolgálta-
tással iskolaéveik idején (Suhajda, 2017).
A szülői funkciók a döntéshozatalban
Minthogy a szülők szerepe megkerülhetetlen, különösen a középiskola-választás időszakában, így érdemes azt is
megvizsgálni, hogy a szülők miként látják e tekintetben felelősségüket, feladataikat. Minthogy ez a terület kevéssé
kutatott, így az elmúlt időszak két hazai kutatási eredményei (Szily, 2018; Kender, 2019) alapján összegezzük az ezzel
kapcsolatos megállapításokat.
24
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara támogatásával Szily 2018-ban egy nem reprezentatív felmérés során, több
mint 1200 szülő véleményét feldolgozva azt vizsgálta, hogy a szülők szerint hogyan lehet megfelelően támogatni a
gyerekek pályaválasztását, mi fejezi ki legjobban gyermekük sikerességét, vagy hogy milyen típusú iskolát tartaná-
nak számára megfelelőnek. Az eredmények azt mutatják, hogy a megkérdezettek 60 százaléka szülői felelősségnek
is tartja a pályaválasztást, de igyekeznek nem rákényszeríteni a atalokra saját tapasztalataikat, végzettségüket. A
kitöltők a „legtesthezállóbb foglalkozás” megtalálásában leginkább szakmabemutatóktól, workshopoktól és pályavá-
lasztási rendezvényektől várnak segítséget, illetve fontos számukra, hogy ők maguk is minél többet beszélgessenek
a gyerekekkel saját vágyaikról, és biztosíthassák számukra a szimpatikus szakma kipróbálásának lehetőségét.
Kender 2019-es kutatásában 9264 fő szülőt kérdezett meg a pályaválasztással kapcsolatos attitűdjükről. Ebben a
felmérésben külön foglalkozott az zal, hogy a szülők milyen módon tudják leginkább támogatni gyermekeiket a dön-
tés előkészítésében és meghozatalában. A 8 lehetséges válaszra érkezett jelölések megoszlását a 7. ábra szemlélteti.
Az eredmények a hazai gyakorlatot tükrözik, miszerint a szülők viszonylag kevésbé vonódnak be a pályaorientá-
ció folyamatába. Legnagyobb arányban a foglalkozásokról való beszélgetést jelölték, azonban a vizsgálatban nem
pontosították, hogy a diskurzushoz szükséges információk beszerzésében és azok minőségének ellenőrzésében
melyik fél vállal nagyobb szerepet. Érdekes ugyanakkor az is, hogy a saját munkatapasztalatairól a válaszadó szülők
csupán 44 százaléka mesél.
7. ábra: A szülők szerepvállalása gyermekük pályaválasztási döntésének támogatásában (százalék)
Forrás: Kender, 2019 alapján, saját szerkesztés
A tapasztalat- és információszerzés támogatása (56, illetve 47 százalék) szintén nem az aktív szerepvállalást jelzi. A
folyamatban való tényleges részvétellel – akár a rendezvények látogatása vagy lehetőségteremtés eszközével – a
megkérdezettek alig harmada él. Az iskolai pályaorientációs tevékenység támogatása és a gyermek barátai elképze-
léseinek megismerése kapta a legkevesebb jelölést, aminek oka inkább a lehetőségek hiánya, mint az érdektelenség
lehet.
A kutatás kitért annak a vizsgálatára is, hogy a szülők mit gondolnak, hogy a pályaválasztási döntés meghozatalá-
ban a pályaorientációban részt vevő szereplőknek, tényezőknek milyen szerepük van. A felelősség kérdését a „gyer-
mek helyes pályaválasztási döntésének előkészítésében” ötfokozatú skálán kellett jelölni, ahol az 1 azt jelentette,
hogy egyáltalán nem felelős, az 5 pedig azt, hogy teljes mértékben felelős. A 8. ábrán az egyes szereplők, tényezők
szerepét a válaszadó szülők iskolai végzettség szerinti megoszlása szerint mutatjuk be.
25
8. ábra: A gyerek pályaválasztási döntésében felelősséggel tartozó szereplők
a különböző iskolai végzettségű szülők véleményének tükrében (átlagpont)
Forrás: Kender, 2019 alapján, saját szerkesztés
Az eredmények alapján elmondható, hogy a megkérdezett szülők iskolai végzettségtől függetlenül a saját szerepü-
ket tartják a legfontosabbnak, és viszonylag magas, 3,5 körüli pontot kaptak a tanárok, ezzel az ő felelősségüket is ki-
emelve a pályaorientáció folyamatában. A szülők véleménye végzettségenként is hasonló tendenciát mutat az egyes
szereplők felelősségének megítélésében, mindösszesen két ponton találunk eltérést. A diplomás szülők a felsőfokú
végzettséggel nem rendelkező társaiknál alacsonyabbra értékelték a szakmai szervezetek és a barátok szerepét is
a pályaválasztási döntés előkészítésében. Mindez arra enged következtetni, hogy az alacsonyabb iskolai végzett-
séggel rendelkezők jobban számítanak a szakmai szervezetek felelősségvállalására, miközben a barátok, kortársak
szerepének súlya a válaszadók iskolai végzettségének csökkenésével ellentétes irányban nő.
Fontos tény, hogy a közösségi média szerepét – végzettségi csoporttól függetlenül – a szülők a negyedik helyre
rangsorolták, noha számos kutatás ennél jóval nagyobb szerepet tulajdonít neki.
26
4. A PÁLYAORIENTÁCIÓS PROGRAMOK NEMZETKÖZI ÉS HAZAI
MEGVALÓSULÁSA
A pályaorientáció gyakorlati megvalósítása területén nincs egységes gyakorlat a nemzetközi szinten: habár vannak
általános irányelvek, ajánlások, minden ország a saját igényeinek és oktatási rendszerének függvényében alakítja ki
nemzeti szakpolitikáját és intézményrendszerét. A különbözőségek elsősorban abban ragadhatók meg, hogy melyik
szervezet vállalja magára a pályaorientációs feladatok koordinálását. Az országok egyes csoportjaiban ez a feladat
leginkább a közoktatásra hárul (pl. Dánia, Finnország, Kanada), míg Nagy-Britanniában külön pályaorientációs szer-
vezeteket hoztak létre ebből a célból. Németországban viszont a munkaügyi szervezet hatáskörébe tartozik ez a
funkció (Suhajda 2017; Borbély-Pecze, 2020).
Az észak-európai országokban nélkülözhetetlennek tartják a pályaválasztási tanácsadó vagy pszichológus je-
lenlétét az iskolában. Finnországban önálló tantárgyként jelenik meg a pályaorientáció, Dániában pályaválasztási
portfóliót készítenek a diákok, amelyben nagy szerepük van a pedagógusoknak is. Nagy-Britanniában széles körű,
minden életkorra kiterjedő szolgáltatási rendszert építettek ki, amelyben jelentős szerepet kaptak a digitális eszkö-
zök. Minden iskolának és diáknak kötelező ezek használata (Borbély-Pecze, 2010). Az Egyesült Királyságban a 12–18
évesek számára kötelező életpálya-tanácsadói szolgáltatást nyújtani az iskolában. Itt nagy szerepük van az önkén-
tesek által működtetett szervezeteknek is, amelyek információs és készségfejlesztő programokat, valamint iskolai
és munkatapasztalat-szerzési lehetőségek biztosításával támogatják az életpálya-építési kompetencia fejlesztését
(Guidance System in the UK, 2018).
Németországra, Franciaországra, Ausztriára, Csehországra, Lengyelországra jellemző az ágazatok közötti és a
külső szervezetekkel való szoros együttműködés. Németországban az általános iskolások pályaválasztási útlevelet
(portfóliót) készítenek, az oktatás során valós környezetben szereznek szakmai tapasztalatot. A pályaorientációs te-
vékenységet két szakaszra bontják, a pályaorientációra (educational guidance), valamint a pályatanácsadásra (voca-
tional guidance). A közoktatásban minden iskolában működik és elérhető a pályaorientációs szolgáltatás, és emellett
külön tanácsadói és segítő rendszer működik a tanulási nehézségekkel és egyéb problémákkal küzdő tanulóknak. A
pályaorientációs ismeretek megtalálhatók önállóan és más tantárgyakba beépítve is. Megjelennek a tanórán kívüli
foglalkozások, mint például állásbörzék, műhelylátogatások, kiállítások is. Az életpálya-tanácsadás az oktatás sze-
replői mellett egy szövetségi szervezet feladatkörébe is beletartozik (Guidance System in Germany, 2021).
Az Egyesült Államokban és Kanadában az iskolákban önálló munkakörben foglalkoztatott pályaválasztási tanács-
adó van jelen. Mindkét országban folyamatosan frissülő, naprakész, állami szervezet által működtetett pályainformá-
ciós adatbázis segíti a pályatanácsadók munkáját (Suhajda, 2017).
Összességében megállapíthatjuk, hogy a pályaorientációs tevékenységnek nemzetközi szinten nincs egységes
módszertana, a tanácsadó tevékenységgel foglalkozó szakemberek köre is igen széles.
A következőkben olyan pályaorientációs jó gyakorlatokat, programokat mutatunk be, amelyekben a család, a
szülők is szerepet vállalnak.
4 .1. Nemzetközi jó gyakorlatok
A nemzetközi jó gyakorlatok eseteit az Euroguidance hálózat2 tagjai közül merítjük. Az Euroguidance az EU által fenn-
tartott hálózat, melyben olyan szervezetek vesznek részt, amelyek a lifelong guidance értékek szerint karrier-tanács-
adói munkát végeznek. A hálózat honlapján 36 jó gyakorlatot említenek, ezek közül azokat mutatjuk be, amelyek a
családokat és a szülőket is megszólítják a pályaorientációs programokban.
Jopsy – Ausztria
A job és a psychology szavak összetételéből eredő név a személyiségjegyek értékelése alapján javasol szakmát a
felhasználónak. Az osztrák állami fejlesztésű applikáció célja a szakmák világában való tájékozódás a 13–18 éves kor-
2 https://www.euroguidance.eu/guidance-systems-and-practice/good-practices
27
osztályt célozva. Hatvan szakmát értékelve az applikáció azonnal értékelést küld arról, hogy a felhasználó személyis-
égjegyeihez mely szakma illeszkedik. Ezenkívül a javasolt szakmához gyakornoki és továbbtanulási lehetőségeket is
kínál. Az eredmények könnyen elküldhetők a szülőknek és tanároknak.
Bővebben: https://www.jopsy.at/
Lift the world – Lettország
A lettországi program alapvető célja a gyerekeknek/ataloknak szóló karriertanácsadás, ugyanakkor külön hang-
súlyt fektet a pedagógus és a szülők közötti párbeszédre is. A program előadásokat biztosít szülők és pedagógusok
számára, amelyek fókusza a gyerek-szülő-pedagógus közötti kommunikáció gördülékenységének támogatása.
Bővebben: www.paceltpasauli.lv
My journey – Málta
A máltai állami fenntartású program egy civil szervezettel együtt működteti azt az online felületet, amelyben nyol-
cadik osztályos tanulók és szüleik részére interaktív módon mutatnak be szakmákat, kínálnak fel teszteket azzal kap-
csolatban, hogy mely pálya illeszkedik a kitöltő érdeklődéséhez és képességeihez. Ezenkívül személyes és csoportos
iskolai tanácsadást szerveznek diákok és szüleik részére.
Bővebben: http://myjourney.edu.mt/
Start strong – Lettország
A lettországi alapítású programcsomagban karrierválasztó nyári tábor és évente 200 pályaorientációs workshop,
továbbá szemináriumok, konferenciák szerepelnek, amelyek a balti államokban és Fehéroroszországban valósulnak
meg. Az események érdeklődőinek száma folyamatosan magas, közöttük nagy számban szülők is megjelennek.
Bővebben: https://startstrong.eu/en
Break project – Észtország
Az észtországi program célja a pályák világában létező nemi sztereotípiák lebontása. Online platformon lévő játé-
kokkal, tesztekkel és tanácsadási lehetőséggel, ezenkívül rádiós műsorral és social média tartalommal próbálja célját
elérni. Céljai között szerepel a szülők gyelmének felkeltése a téma iránt.
Bővebben: https://bre-ak.eu/
The space between – Portugália
A portugál program kifejezetten szülőknek szóló tanácsadást és előadásokat szervez. Álláspontja szerint a szü-
lő-gyerek kapcsolat minősége erősen befolyásolja a gyermek sikeres életútját, ezért az előadások a jó szülő-gyerek
kapcsolat minőségének fenntartására, a tanulási módszerek javaslatára, a szülők iskolai életben való részvételére fó-
kuszálnak. A program az iskolaváltások időszakában részt vevő gyerekek szüleit célozza, vagyis az óvodából iskolába,
alsó tagozatból felső tagozatba, végül a középiskolába lépő diákok szüleit.
CLB chat – Belgium
A Belgiumban működő chatszolgáltatás a diákok, szakemberek és szülők számára is elérhető. A chatfelület tanács-
adói szolgálatot lát el négy témakörben: tanulástechnika, pályaorientáció, egészségügyi tanácsok, érzelmi-szociális
fejlesztés. Az anonim módon elérhető chatszolgáltatást a szülők is egyre nagyobb számban kezdik használni.
Bővebben: www.clbchat.be
A Warwicki Egyetem 2020-ban megjelent kiadványában (Barnes et al., 2020) a szülők pályaorientációs bevonásának
jó gyakorlatait ismerteti. Ennek a jógyakorlat-gyűjteménynek a példái:
Ausztrália – Támogató Szülők az Iskolaválasztási Időszakban (Parents as Career Transitions Support Program) című
program az iskolakötelezettsé g feletti korú diákok szüleit látja el iskola-, pályaválasz tási, pályaismereti, nevelési és pszi-
chológiai tanácsokkal. A workshopként megvalósuló foglalkozásokat szakember vezeti maximum 20 fős csoportban
2-3 órányi terjedelemben.
28
Csehország – A Szülői konferenciának (Family Conferences) nevezett iskolai intézményben a diák, a szülő, a peda-
gógus és a pályaorientációs szakember vesz részt. A csoport akkor jön létre, amikor egy diák esetében az iskola azt
érzékeli, hogy korai iskolaelhagyás lehetősége merülhet fel, vagy hogy a diák teljesítménye romlik. Ebben az esetben
elindul a konferencia féléves folyamata, amelyben a szülőkkel együttműködve, őket tájékoztatva a továbbtanulási,
iskolaválasztási lehetőségekről, tanulástechnikai ismeretekkel, a szülői háttér megértésével próbálják a diák helyze-
tét javítani.
Hollandia – A Szülőkön a sor! (Parents’ Turn) nevű kezdeményezésben szülők és diákok együtt vesznek részt „családi
oktatási” órákon, amelyen a karriertervezést meghatározó ismeretekről van szó középiskola előtt. A foglalkozásokon
szakember, középiskolás tanulók, bizonyos szakmák képviselői is részt vesznek, hogy reálisabb képet adhassanak a
résztvevőknek.
Egyesült Királyság – Az Inspirált Tinédzser (Inspired Teenager) című program zetős online program és e-könyv,
amelynek a célja, hogy a szülő és a gyereke együtt tanuljanak a pályák világáról. A program oktatási intézmények
számára is elérhető.
Egyesült Királyság – A Segíts a gyerekednek álmai elérésében (Help your child achieve their goals) című program
célja a szülő-gyerek párbeszéd támogatása. A program három kilencven perces workshop keretében tart interaktív
foglalkozást szülőnek és gyerekének. Az első workshop csak a szülőnek szól, a továbbiakon együtt vesznek részt
szülő és gyerek. A program része a gyereknek nyújtott karriertanácsadás.
4.2. Hazai jó gyakorlatok
A pályaorientációval foglalkozó programok és szervezetek hazai jó gyakorlatait gyűjti össze az Euroguidance Pálya-
tanácsadói Díj kiadványa (2018, 2020). Az évente megrendezett minősítő eljárásban az életpálya-tanácsadás terüle-
tén minőségi szakmai munkát végző szervezetek és magánszemélyek munkáját díjazzák.
A szülőket célzó hazai jó gyakorlatok leginkább a pontos információszerzést támogatják: idetartoznak a pálya-
választási szülői értekezletek vagy a szakmai kiállítások (pl. Európai Szakképzési Hét) szülőknek szóló programjai,
amelyek révén a szülők olyan megbízható információkhoz jutnak a pályák világáról, az iskolarendszerről és egyéb le-
hetőségekről, amelyek biztos hátteret tudnak biztosítani a pálya- és/vagy iskolaválasztás előtt álló atalok számára.
A 2020-as kiadványban egy speciálisan szülőket (is) célzó programot mutattak be. A Pintér Orsolya által koor-
dinált PályaTárs elnevezésű programsorozat diákokat és szüleiket szeretné pályaorientációs információkkal ellátni,
miközben a csoportos, gyakorlatorientált feladatok segítségével az egyes életpályatervezési kompetenciák fejlőd-
hetnek, és a generációs különbségekből fakadó nézeteltérések csökkenhetnek. A programsorozat csoportos kon-
zultációkból áll, amely 4 fő témakör mentén dolgozza fel a pályaorientáció szükséges ismeretanyagát. Ennek egyik
része a szülői szerepek, a szövetségesként való kommunikáció. A csoportos foglalkozások között van olyan, ami csak
a szülőknek vagy csak a diákoknak szól, és vannak olyanok is, ahol szülők és diákok együtt vesznek részt.
Mindezek mellett egyre inkább megjelennek az olyan eszközfejlesztések, amelyek használatát a szülőknek is jó
szívvel ajánlják. Ilyen például Tudlik Csilla (2018) Pályaorientációs foglalkoztató füzete az általános iskola alsó tago-
zatos tanulóinak, amely 9 mesén keresztül igyekszik rávezetni a tanulókat a szakmák nevére, jellemzőire, eszközeire
és tevékenységeire, illetve Heiter Kitti (2020) pályaismereti franciakártyája, amelynek célja az egyes szakmák iránti
érdeklődés felkeltése.
29
5. ÖSSZEGZÉS
A szakirodalmi elemzésben a pályaorientáció elméleti hátterének bemutatása során és a helyzetértékelésében azt
tűztük ki célul, hogy felvázoljuk, milyen hatást gyakorol a család, a személyes közeg és a szociokulturális háttér a
pályaválasztással kapcsolatos döntésre. Láthattuk, hogy évtizedek óta a kutatók a családi háttér szinte determinisz-
tikus hatásáról írnak az iskolaválasztás kapcsán. Ismertettük, hogy ezt feloldandó, a hazai és az uniós szakpolitikák is
esélykiegyenlítő szerepet szánnak a pályaorientációnak, amelynek jelentősége ezáltal felértékelődni látszik.
A pályaválasztás körülményeit vizsgáló kutatások eredményei azt mutatják, hogy a szülőknek világos elvárásuk
van gyermekeik jövőjére vonatkozóan, általában a szülők a saját végzettségüktől egy szinttel magasabban képzelik
el gyermeküket, és miközben egyre biztosabban körvonalazódik, hogy a szülői értékátadást a környezet nehezen
írhatja felül, teljes az egyetértés azzal kapcsolatban is, hogy a gyermek olyan iskolát válasszon, amely az érdeklődé-
dének és képességeinek megfelel. A szülők kiemelkedő többsége saját magának tulajdonítja a legnagyobb felelős-
séget gyermeke helyes pályaválasztási döntésének előkészítésében (Kender, 2019).
A legfrissebb empirikus kutatások eredményei is arra világítanak rá, hogy a család szerepe erősödik az utóbbi
időben a pályaorientációban (Suhajda, 2017; Sipeki, 2018; Kender, 2019; MKIK 2020). Ennek oka, hogy a közoktatás
rendszere nem tud megfelelni a jogszabályi keretek által ugyan tematizált, de sok helyen csak homályosan vázolt
feladatoknak (Borbély-Pecze, Suhajda, 2017). Ebben a folyamatban kiemelkedő szerepet kap az információhoz való
hozzáférés és a rendelkezésre álló információk mennyisége és minősége. Érdekes jelenség eközben, hogy a digitali-
záció elterjedése mellett a ataloknak továbbra is a személyes információforrás jelenti a minőségi tartalmat, amely-
ben megbíznak (Suhajda, 2017; Kender, 2019; MKIK, 2020). Fontos szempont, hogy a hazai gyakorlat ugyanakkor azt
mutatja, hogy a pályaorientációs folyamat iskola-diák vagy iskola-szakember kapcsolatára korlátozódik, a szülői cso-
portot kevésbé vonják be, emiatt elsikkad a szülők csoportjában rejlő erőforrások kihasználása, miközben a szülők
jelentős része pályaorientációs információhiánnyal küzd. A probléma abból adódik, hogy nemcsak a pályaválasztási
döntés támogatásához szükséges naprakész és megbízható információk nem állnak náluk rendelkezésre, de leg-
többször azzal sincsenek tisztában, hogy hogyan vagy kitől lehetne megszerezni azokat.
Összefoglalva a fentieket elmondható tehát, hogy a mai magyar társadalomban érvényesül a kulturális reproduk-
ció elmélete, amelyben a szülők iskolai végzettsége, a család kulturális háttere önmagában is befolyásolja a gyerek
iskolai teljesítményét, ugyanakkor az iskola belső szelekciós mechanizmusa révén maga is hozzájárul ehhez a folya-
mathoz. Így a diákok pályafutása és iskolaválasztása jelenleg előre kijelölt pályán halad, amelyet elsősorban a családi
háttér befolyásol, a kognitív fedezet hatása ezt nem képes kiegyenlíteni csak a kevés számú reziliens tanuló esetében
(Sipeki, 2018).
Az áttekintés alapján láthattuk, hogy számos nemzetközi példa és jó gyakorlat létezik a szülők aktív szerepvál-
lalására a folyamatban, sőt elvétve hazai vonatkozású példát is láthatunk. A hazai gyakorlat jellemzően a szülők
bevonását leginkább a statikus információk (iskolarendszer, pályák világa) átadása révén képzeli el, miközben célzott
tanácsadás, tájékoztatás, kompetenciafejlesztés nem igazán valósul meg.
A folyamatosan változó gazdasági-társadalmi környezet megköveteli az egyének rugalmas alkalmazkodását,
amelyhez speciális kompetenciák szükségesek. Ennek elsajátítása, kialakítása atalkorban a legcélszerűbb, szerve-
zeti kereteit a köznevelés intézményrendszere biztosítja, azonban a kapacitáshiány nem teszi lehetővé az egyénre
szabott fejlesztést.
Ezért is lenne különösen indokolt a pályaorientációs programok célcsoportját a szülők irányába is kiterjeszteni, és
célzott információátadással, a folyamatba való bevonással a pályaválasztási döntés sikerét elősegíteni.
30
6. FELHASZNÁLT IRODALOM
Bagdy, E. (1977). Családi szocializáció és személyiségzavarok. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
Barna Gy., Gebauer, F. (2019). Pályaorientációs tematikus napok. Oktatási Hivatal, Budapest
Barnes, S. A, Bimrose, J., Brown, A. Gough, J., Wright S. (2020). The role of parents and carers in providing
careers guidance and how they can be better supported. University of Warwick. Letöltés: https://cica.
org.au/wp-content/uploads/IER_Gatsby_JPM_parents_carers_practice_report_nal.pdf (elérés ideje:
2021.11.15)
Bodonyi, E., Hegedűs, J. (2006). Mi a család? In: Nádasi Mária (szerk). A gyakorlati pedagógia néhány alap-
kérdése. ELTE PPK Neveléstudományi Intézet, pp. 9–18. Letöltés: http://mek.niif.hu/05400/05461/05461.
pdf (elérés ideje: 2021. 12.01.)
Borbély-Pecze T., B. (2010). Életút támogató pályaorientáció. Doktori értekezés, ELTE PPK http://www.bor-
belytiborbors.extra.hu/CV/BPTBors_Phd_2.pdf (elérés ideje 2021.12.05.)
Borbély-Pecze, T. B., Suhajda, Cs. J. (2017). Pályaorientáció és tanárképzés. Opus et Educatio IV. év f . 2017.
1. szám, pp. 62–75.
Borbély-Pecze T., B., Suhajda Cs., J., Kender, M., Tajtiné Lesó Gy., Juhász, Á. (2020). Pályakonstrukció és
pályaalkalmasság. Új Pedagógiai Szemle. pp. 13–33.
Borbély-Pecze T. B. (2020). Pályaorientációs rendszerek Európában - az iskola szerepei. Munkaügyi Szemle.
5. szám. pp.1–5.
Borbély-Pecze, T., B. (2017). Az életút-támogató pályaorientáció rendszere változó gazdasági és társadalmi
környezetben. Munkaügyi Szemle. 60. évf. 1. szám, pp. 11–15.
Boreczky Á., Földes P., Gyebnár V., Solymosi, K. (2007). Családok távolból és félközelből. Gondolat Kiadó,
Budapest
Brown, D. (szerk.) (2002). Career Choice and Development. 4th edition. Jossey-Bass, San Fransisco
Bussho, L. (1989). Theorien und ihre Bedeutung für die Praxis der Berufsberatung, W. Kohlhammer. Stutt-
gart, Berlin
Caplan, G. (1976). The Family as a Support System. In: Caplan, G.,Killilea, M. Support Sytem and Mutual
Help. New York. Grune and Stratton. pp. 19–36.
Creed P., A. (2001). Career maturity, Career Decision-Making Self-Ecacy and Career Indecision: A review
of the accrued evidence. https://www.researchgate.net/publication/29455304 (elérés ideje: 2021.12.23.)
Czeizel, E. (2015). Tehetség talentum jó szerencse, semmi más? Galenus Gyógyszerészeti Lap- és Könyv-
kiadó Kft., Budapest, p. 427
Csíkszentmihályi, M., Schneider, B. (2011). Életre hangolva – A felnőtté válás útvesztői – Hogyan készülnek
fel a serdülők a munka világára? Nyitott Könyvműhely, Budapest
Csirszka J. (1966). Pályalélektan. Gondolat Kiadó, Budapest
Dancs István (1981). Szakmunkástanulók és szakközépiskolások vonatkoztatási kereteinek vizsgálata. Pá-
lyaválasztás, 14. 3. sz., pp. 3–12.
Dawis, R. V. (2002). Person-environment-correspondence theory. In D. Brown, Associate (Eds.). Career choi-
ce and development (4th ed.), pp. 427–464. San Francisco, CA: Jossey-Bass.
Deáky Z., Madarász I. (2006). A szociológia alapjai. Szent István Egyetem, Gödöllő
ELGPN (2013): Jackson, Ch. (szerk.) Az Európai Pályaorientációs Szakpolitikai Hálózat (ELPGN) Szakszótá-
ra: ELGPN Glossary. Budapest, Európai Pályaorientációs Szakpolitikai Hálózat, p. 41
Euroguidance Pályatanácsadói Díj 2018 (2018). Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal. Budapest.
Euroguidance Pályatanácsadói Díj 2020 (2020). Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal. Budapest.
31
Eurostudent VI Gyorsjelentés (2018). A felsőoktatás szociális dimenziója Magyarországon. Oktatási Hivatal,
Budapest https://www.felvi.hu/pub_bin/dload/felsooktatasimuhely/eurostudent/Eurostudent_VI_gyorsje-
lentes.pdf (elérés ideje: 2021. 12.21)
Feldman, D., C. (2003). The antecedents and consequences of early career indecision among young adults.
Human Resource Management Review, 13, pp. 499–531.
Gottfredson, L. S. (1981). Circumscription and compromise: A developmental theory of occupational aspira-
tions [Monograph]. Journal of Counseling Psychology, 28, pp. 545–579.
Gottfredson, L. S. (2002). Gottfredson’s theory of circumscription, compromise, and self-creation. In D.
Brown & Associate (Eds.), Career choice and development (4th ed., pp. 85–148). San Francisco, CA:
Jossey-Bass.
Gottfredson, L. S. (2005). Applying Gottfredson’s theory of circumscription and compromise in career guidan-
ce and counseling. In: Brown, S. D., Lent, R. T. (Eds.), Career development and counseling: Putting theory
and research to work. pp. 71–100. Hoboken, NJ: Wiley.
Guidance system in Germany (2021) http://euroguidance.eu/guidance-in-europe/national-guidance-systems/
guidance-system-in-germany-introduction/ (elérés ideje: 2021.12.21)
Guidance system in the UK (2018), http://euroguidance.eu/guidance-in-europe/national-guidance-systems/
guidance-in-the-uk/ (elérés ideje: 2018.02.21)
Guidance system in Germany (2021) http://euroguidance.eu/guidance-in-europe/national-guidance-systems/
guidance-system-in-germany-introduction/ (elérés ideje: 2021.12.21)
Guidance system in the UK (2018), http://euroguidance.eu/guidance-in-europe/national-guidance-systems/
guidance-in-the-uk/ (elérés ideje: 2018.02.21)
Gyarmathy, É. (2007). A tehetség – Háttere és gondozásának gyakorlata. Budapest, ELTE Kiadó, 273 p.
Hermann, Z. (2005). A helyi munkaerőpiac hatása a középfokú továbbtanulási döntésekre. Közgazdasági
Szemle, LII. évf. 1. sz. pp. 39–60.
Holland, J. H. (1997). Making vocational choices: A theory of vocational personalities and work environments
(3rd ed.). Englewood Clis, NJ: Prentice-Hall.
Holland, J. L. (1985). Making vocational choices: A theory of vocational personalities and work environments
(2nd ed.). Englewood Clis, NJ: Prentice-Hall.
ITM - Innovációs És Technológiai Minisztérium (2019): Szakképzés 4.0. Budapest. Letöltés: https://ikk.hu/
les/Szakkepzes_4.0_IV.pdf (2021.11.02)
Karner O. (2010). A pályaorientációs szakemberek kompetenciamátrixának kialakítása. Életpálya-tanács-
adás, 2010. II. évf. 3-4. szám, pp. 10–17.
Keményné, Pállfy K. (1989). Bevezetés a pszichológiába. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, p. 151
Kender, M. (2012). A pályaorientáció folyamatának korszerű értelmezése. In: Szilágyi K. (szerk). A pályaori-
entáció szerepe a társadalmi integrációban. Budapest, ELTE TÁTK, pp. 6–11.
Kender, M. (2019). A pályaorientáció elmélete és gyakorlata hazánkban. Munkaügyi szemle 62. évf. 4.
szám, pp. 52–61.
Kender, M. (2019). Szülői pályaválasztási attitűdök 2019. MKIK-SZIE GTK. Budapest
Kósa, É., Vajda, Zs. (1998). Szemben a képernyővel. Eötvös József Kiadó, Budapest
Kósa, É. (2005). A szocializáció elméletek kérdései. In: Vajda, Zs. és Kósa, É.(szerk.) Neveléslélektan. Osiris
Kiadó, Budapest, pp. 46–87.
Kürti, J. (1986). Szubjektív tényezők szerepe a pályaorientáció és a továbbtanulási szándék alakulásában.
Pályaválasztás, 19. 4. sz., pp. 15–21.
Landau, E. (1974). A kreativitás pszichológiája. Budapest, Tankönyvkiadó
Lannert, J. (1998). Pályaorientációk. Educatio, 1998. /3., 436–446. p.
Liskó, I. (1998). A pályaválasztás folyamata. Iskolakultúra, 8 (10), pp. 22–41.
Magyar Fiatalok 2020 – Kérdések és válaszok atalokról ataloktól. Társadalomkutató Kft. Budapest
32
Marosi, I. (2014). „Nem esik messze az alma a fájától.” Tudásátadás a családban. Óbudai Egyetem, Szer-
vezési és Vezetési Intézet elérhetőség: http://ageconsearch.umn.edu/bitstream/190599/2/Marosi.pdf (El-
érés ideje: 2021.12.15)
MKIK GVI (2018). Általános iskolások pályaválasztása. Elemzők: Horváth, Á., Nábelek, F., Széll, K., MKIK
GVI. Budapest
MKIK GVI (2019). Általános iskolások pályaválasztása. Elemzők: Horváth, Á., Nábelek , F., Széll, K., MKIK
GVI. Budapest
MKIK GVI (2020): Általános iskolások pályaválasztása. Elemzők: Magyar, É., Széll K., Tóth, K. MKIK GVI.
Budapest
N. Kollár K., Szabó É. (2004). Pszichológia pedagógusoknak. Osiris Kiadó, p. 640
Papula, Lné (2008). Mi leszel, ha nagy leszel? A pályaválasztást meghatározó tényezők. Bolyai Szemle XVII.
évf. 1. szám, pp. 33–44.
Patterson, C. J., Hastings, P. D. (2007). Socialization in the Context of Family Diversity. In: Grusec, J. E.,
Hastings, P. D. (eds.) Handbook of Socialization: Theory and Research, Guilford Press, New York
Petrikás, Á., Brezsnyánszky, L. (szerk.) (1987). Közösségfejlesztés a felső tagozatban. Tankönyvkiadó, Bu-
dapest
Rakaczkiné Tóth, K. (2009). Neveléstan. SZIE-GTK Tanárképző Intézet, Gödöllő
Ranschburg, J. (1984). Szeretet, erkölcs, autonómia. Gondolat, Budapest
Ranschburg, J. (1986). A társadalom, az iskola és a pedagógia, A szocializáció fogalma és résztvevői. Se-
gédanyag a pedagógusok intenzív továbbképzéséhez
Ritoók, Pné (1986). Személyiségfejlesztés és pályaválasztás. Budapest, Tankönyvkiadó, p. 192
Rókusfalvy, P. (1969). Pályaválasztás, pályaválasztási érettség. Tankönyvkiadó, Budapest, p. 187
Rozsnyai, M. (2012). „Legyél, ami akarsz… mi nem szólunk bele”. In. Bereczkei, Rozsnyai, Vekerdy, T. Vá-
lasztások. Saxum Könyvkiadó, Kaposvár, pp. 109–166.
Seifert, K. H. (1977). Handbuch der Berufspsychologie. Verlag: Göttingen Toronto Zürich
Sipeki I. (2018): Társadalmi egyenlőtlenségek és pályaválasztás. Doktori (PhD értekezés). Debreceni Egye-
tem. https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/255014/Sipeki_Iren_disszertacio_titkositott.
pdf?sequence=1&isAllowed=y (Elérés ideje: 2021.12.02)
Solymosi, K. (2004). Fejlődés és szocializáció. In: N. Kollár, K. és Szabó, É.(szerk.) Pszichológia Pedagógu-
soknak, Osiris Kiadó, Budapest, pp. 29–50.
Somlai, P. (1997). Szocializáció, A kulturális átörökítés és társadalmi beilleszkedés folyamata. Corvina, Bu-
dapest
Suhajda Cs. J. (2017): A pályaorientációs tevékenység változása és megvalósulása a köznevelésben a rend-
szerváltástól napjainkig különös tekintettel az információs folyamatokra. Doktori (PhD) értekezés. Pécs.
https://pea.lib.pte.hu/bitstream/handle/pea/16401/suhajda-csilla-judit-phd-2017.pdf?sequence=1&isAllo-
wed=y (Elérés ideje: 2021.12.02)
Suhajda Cs. J. (2018) Pályaorientációs információszerzési szokások jellemzői az elmúlt időszak kutatásai-
nak tükrében In: Kender M (szerk.) 18 éves a „Gödöllöi Pályaorientációs Iskola.” Gödöllő, Szent István
Egyetem, pp. 40–41.
Super, D. E. (1968): Career Development: Self-concept Theory. College Entrance Examination Board, New
York
Szanyi, F., E., Susánszky, P. (2018). Iskolapadból a munkaerőpiacra. In: Székely, L (szerk.). Magyar atalok
a Kárpát-medencében–Magyar Ifjúság Kutatás 2016. Budapest, Kutatópont Kft.- Enigma 2001 Kiadó és
Médiaszolgáltató Kft., pp. 207–229.
Szilágyi, K., Völgyesy, P. (1996). Pályaorientáció. GATE Gazdasági- és Társadalomtudományi Kar, Gödöllő
Szilágyi, K. (1996). A tanácsadó tanár módszertani lehetőségei az iskolában. EKTF, Eger
Szilágyi, K. (1997). Az egyéni tanácsadás. Módszertani kézikönyv a munkavállalási, a munka-pályatanács-
adók számára. GATE GTK Tanárképző Intézet, Gödöllő
33
Szilágyi, K. (2005). A atalok és felnőttek pályaorientációs és karrierépítési készségeinek szintje, fejlesztésé-
nek lehetőségei. Felnőttképzési Kutatási Füzetek, Budapest, Nemzeti Felnőttképzési Intézet, p. 117
Szilágyi, K. (2012). Munka-pályatanácsadás, mint humán szolgáltatás. In: Szilágyi K. (szerk.) (2012). A pálya-
orientáció szerepe a társadalmi integrációban. ELTE, TÁTK, Budapest
Szilágyi, K., Völgyesy, P. (1998). Pályaorientációs foglalkozások tapasztalatai a szakképzésben. Szakképzési
Szemle, 14. évf. 1998. 3., pp. 90–95.
Szilágyi, K.. (2015). Munka-pályatanácsadás mint professzió. Kollégium Tanácsadó, Szolgáltató Kft., Buda-
pest
Szilágyi, K., Völgyesy, P. (1986). Nevelési stílusok és a felsőoktatás. Pályaválasztás, 19. 4. sz., pp. 9–14.
Szily, N. (2018). A szülők 60 százaléka saját felelősségének tartja a pályaválasztást. MKIK, Budapest,
https://mkik.hu/hirek/a-szulok-60-szazaleka-sajat-felelossegenek-tartja-a-palyavalasztast (elérés ideje:
2021.12.10.)
Tajtiné Lesó, Gy. (2021). Pályaoris ötlettár – Iskolai pályaorientációs munka az oine és online térben. NSZFH
– Euroguidance Magyarország, Budapest
Tari, A. (2010). Y generáció – Klinikai pszichológiai jelenségek és társadalomlélektani összefüggések az in-
formációs korban. Jaa Kiadó, Budapest
Tari, A. (2013). Ki a fontos: én vagy én? – Klinikai pszichológiai és társadalomlélektani szempontok az infor-
mációs korban. Tericum Kiadó, Budapest
Török, R. (2016). A pályadöntési énhatékonyság sajátosságai és változási mintázatai sajátos nevelési igényű
és tipikus fejlődésű középiskolások körében. Doktori disszertáció. ELTE / PPK / Pszichológiai Doktori
Iskola
Tringer, L. (2011). A család szerepe a lelki egészség megőrzésében és helyreállításában. Elérhetőség: http://
www.magyarpaxromana.hu/kiadvanyok/csalad/triner.htm
Vajda, Zs. (2005). Felnevelés: Az elsődleges környezet. In: Vajda, Zs., Kósa, É. (szerk.) Neveléslélektan.
Osiris Kiadó, Budapest, pp. 47–178.
Vajda, Zs. (2005). Felnevelés: Az elsődleges környezet. In: Vajda, Zs. és Kósa, É. (szerk.) Neveléslélektan,
Osiris Kiadó, Budapest, pp. 147-178.
Völgyesy, P. (1976). A pályaválasztási döntés előkészítése. Tankönyvkiadó, Budapest
Völgyesy P. (1976): A pályaválasztási döntés előkészítése, Tankönyvkiadó, Budapest
Zakar. A. (1988): Pályaválasztási elméletek. Tankönyvkiadó, Budapest
34
7. ÁBRAJEGYZÉK
1. ábra: A továbbtanulási, pályaválasztási döntéseket befolyásoló tényezők ...........................12
2. ábra: A pályaorientáció rendszere és szereplői .....................................................15
3. ábra: A család támogató rendszerének funkciói..........................................................17
4. ábra: A szülők véleménye a gyermek továbbtanulásának iskolatípusa szerint
a válaszadók iskolai végzettségének tükrében (százalék).........................................21
5. ábra: A tanulók megoszlása deprivált helyzetük és aszerint, hogy hol szeretnének továbbtanulni
általános iskola után (%, nem deprivált N=8011, deprivált N=846) ................................22
6. ábra: A tanulók megoszlása aszerint, hogy hol került eddig szóba pályaválasztásuk
(az említések százalékos aránya, N=8285).............................................................23
7. ábra: A szülők szerepvállalása gyermekük pályaválasztási döntésének támogatásában (százalék) .....24
8. ábra: A gyerek pályaválasztási döntésében felelősséggel tartozó szereplők
a különböző iskolai végzettségű szülők véleményének tükrében (átlagpont) ........................25
ISBN 978-615-5944-69-7
Családbarát Magyarország Központ
Székhely: 1134 Budapest, Tüzér utca 33–35.
E-mail: ugyfelszolgalat@csalad.hu
Tel.: +36 70 500 1626
www.csalad.hu
A kiadvány az EG-00140-003/2021 – Családbarát ország elnevezésű projekt keretében készült el.
Projektmenedzser: Annus Gábor
Projekt mb. szakmai vezető: Annus Gábor
A kiadásért dr. Szuromi-Kovács Ágnes, a Családbarát Magyarország Központ Nonprot Közhasznú Kft. ügyvezetője felel.
Budapest, 2022
EG-00140-003/2021 – CSALÁDBARÁT ORSZÁG
CSALÁDBARÁT MAGYARORSZÁG KÖZPONT NONPROFIT KÖZHASZNÚ KFT.
SZÉKHELY: 1134 BUDAPEST, TÜZÉR UTCA 33–35.
E-mail: titkarsag@csalad.hu
CSALÁDBARÁT ORSZÁG
EG-00140-003/2021