No full-text available
To read the full-text of this research,
you can request a copy directly from the authors.
Debrecen
Abstract
The case study of Debrecen related to urban development.
ResearchGate has not been able to resolve any citations for this publication.
A magyar városfejlődés kérdései egyre több figyelmet kapnak az elmúlt időszakban, miközben a területi politika irányai és intézményi keretei folyamatosan változnak. A dolgozatban azt járjuk körbe, hogy milyen tartalmakat kapcsolhatunk a nagyvárosfogalomhoz a magyar területi politikában és a nagyvárosok helyzete miként változott a rendszerváltozás óta. A nagyvárosok a területi folyamatok alakítói, így nem lényegtelen, hogy e komplex funkciókkal rendelkező központok milyen súllyal és iránnyal jelentkeznek a fejlesztési elképzelésekben. A térbeli folyamatok alakítása nagy időtávot igényel. A dolgozat első része a nagyvárosfogalom rétegeit mutatja be, jellemzi a regionális központ, a nagyváros, a megyeszékhely és a megyei jogú város kategóriáit. A második rész a rendszerváltozás utáni időszak gyakran változó területi politikájában keresi e központok helyét, fejlesztési hangsúlyait, a pályaíveket, azok változását.
A rendszerváltozás utáni fejlesztési koncepciókban és területi politikában a nagyvárosok és köreik kiemelt és változatos szerepet kaptak. Megjelentek mint területi (regionális) igazgatási központok (1990–1994), a fejlesztési régiók fő- és alközpontjai (1998–2005), a növekedést generáló pólusok (2005–2008), egy elvetélt igazgatási decentralizációs kísérlet alanyai lettek (2006–2010), a megyéktől független fejlesztések központjaivá váltak (2012–2016), s napjainkra ismét a kiemelt fejlesztések térségi fókuszává váltak (Modern városok program, 2015–). A nagyvárosok számos általános fejlesztési cél mellett egyedi fejlesztési elképzelésekkel is rendelkeztek az elmúlt 30 évben. A központi és a helyi elképzeléseket több város jól összehangolta, így fejlesztésük dinamikus lett, másoknak viszont nem sikerült a harmonizáció, ami nem javította helyzetüket.
A Budapesttel szembeni ellenpólusrendszert a városhálózatban sem a rendszerváltozás előtt, sem azután nem lehetett a nagyvárosokból vagy azok hálózatából kialakítani. A főváros nagysága, népességkoncentrációja, intézményrendszere, gazdasági irányító szerepköre, településrendszere, a magyar közgondolkodásban betöltött szerepe, nemzetközi megítélése egyedi. Mindezt fokozza, hogy a magyar politikai intézményrendszer egyközpontú, felülről, ebből az egy centrumból vezényelt. A területi szintű decentralizáció – bár több kisebb kísérlet ismert – nem valósult meg Magyarországon. A centralizált közigazgatás és nemzeti fejlesztés, a különféle állami funkciók erős központosítása miatt a nagyvárosi kör ugyan számos térségi szervező funkciót alakított ki, ám ezek nem voltak képesek a „fővárosmítoszt” ellensúlyozni.
Jelen tanulmány a magyarországi regionális centrumok városhálózatban betöltött pozícióváltozásait követi nyomon a szabad királyi városoktól a NUTS 2 tervezési-statisztikai régiók kialakításáig. A nagyvárosok szempontjából napjaink egyik legfontosabb kérdése, hogy a regionális centrumok (egyúttal pólusvárosok) lesznek-e a NUTS 2 régiók tényleges központjai, vagyis az évszázados fejlődéssel kialakult centrumokkal szemben létezik-e más alternatíva?
A kötet három részvételi városfejlesztési folyamatot vizsgál: a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa programot (2003-2012); a Pécs2030 városfejlesztési koncepció, illetve a Pécs2020 integrált településfejlesztési stratégia tervezési folyamatot (2011-2014); valamint a szociális városrehabilitáció városfejlesztési folyamatát (2003-2015).
A vizsgálat elméleti keretét Pierre Bourdieu tőkeelmélete adja: a gazdasági, kulturális és társadalmi tőke felhalmozásra, illetve a tőkekonverziós stratégiákra építő elméletet alkalmas mind az empirikus esettanulmányokat adó városfejlesztési folyamatok, mind a tágabb poszt-szocialista átalakulási folyamatokat komplexen megragadására, a kiemelkedő szerepet játszó kollektív aktorok és az osztályformálódás jelenségeinek megragadására.
Elemzésünk eszközeként a városfejlesztés négy modelljét alakítottuk ki: a közösségi fejlesztés modelljében, a kedvezményezetti, illetve a kliensi modellben, valamint a politikai megszállás modelljében eltérő módokon kapcsolódik össze a társadalmi tőke három típusa (a megkötő (bonding), az összekötő (bridging) és az összekapcsoló (linking) társadalmi tőke) a kollektív szereplők közötti interakciókban.
A kötetben elemzett három esettanulmány annak a tágabb problémának a vizsgálatához igyekszik járulni, hogy milyen következményei vannak Európa periférikus városi társadalmaiban a projektesítésnek, a közszféra, az üzleti és civil szervezetek hagyományos bürokratikus hierarchiáit alakító folyamatnak. Az intézmények finanszírozásában egyre hangsúlyosabbá válik a kemény költségvetési korlátokkal operáló projektfinanszírozás, szemben a hagyományos redisztributív normatívákkal, támogatásokkal, illetve a piaci szereplők estében a tőkefinanszírozással, míg szervezeti oldalról rövid távú projektek hálózatosan együttműködő résztvevőinek rendszerévé alakulnak át a hagyományos intézmények.
Since the 1990s the metropolitan region and its governance has got into the focus of regional science again. Nowadays a newer wave of metropolitan governance is authoritative, which has exceeded the former administrative-territorial planning aspects, and has appeared on the scene as the mechanism of economic development policy. Examining the development stages of regional policy it is well-known that the classical (modern) approach was superseded by the postmodern one. While the national methods applied in the classical period were characterized by strictness, central regulation, indirect regulation of the market (Fordist approach), in the postmodern period flexibility, decentralization and direct regulation have come to the fore (Post-Fordism). In the postmodern period the state level also takes its role in the financing of innovation and research and and development, and the notions of networking and competitiveness are coming more and more to the fore. In this article I analyze these processes through the case study of Gyor. After the theoretical introduction I examine the tools of economic development and economic governance in the Gyor metropolitan region. Activities observed in Gyor can strengthen the view-point that the processes of economic development and economic governance have nowadays been going on in parallel with each other. Moreover, the coordinating activities of local authorities can be observed in the work of organizations that support economic governance. In the course of the research it was also confirmed that built infrastructure can serve as a fundamental condition for the cooperation of network-systems that operate the governance system of a municipality. © 2018, Regional Science Association of Subotica (Drustvo za Regionalne Nauke).
A considerable amount of literature has been published on the role played by local
governments and other actors in local economic development, and on the objective and
subjective factors that affect the inward investment of foreign capital. Nowadays both economic
geography and regional studies pay particular attention to processes underway in, and the
differing development paths of, Central and Eastern European countries and their cities. The purpose of this paper is to examine the establishment of a large multinational company in a
medium-sized Central and Eastern European city, and its integration into the local economy and
society, from 2001 until the present day. This paper presents the network of relationships
between the city of Miskolc as an investment location and the Bosch Group, and the continuous
development of these relationships over more than a decade. It was prepared in parallel with a
case study on the establishment and integration of Audi in the Hungarian city of Győr. The author presents a real case verification of the modern endogenous growth theory
through the data originating from primary research, the subsequent analysis and, finally, the
conclusions. The main aim of this study is to illustrate the correspondence between the creation
of the necessary conditions for long-term competitiveness, sustainable economic development
and the production of higher-level local added value.
The processes of economic globalization have transformed socioeconomic spatial functioning of the territories. These trends caused international competition between countries, regions, and settlements. According to this, nowadays, the examination of competitiveness has become an important research question in economic geography. The aim of our study is to examine the scale-dependent processes of revealed competitiveness of agglomerations, agglomerating areas, and settlement groups in Hunga-ry excluding the Budapest agglomeration. The study was based on quantitative research methods using an empirical database and mathematical statistical methods. Firstly, we conducted a Principal Component Analysis (PCA) of revealed competitiveness in different geographical scales and afterwards, we utilized the method of Spatial Autocorrelation on a settlement level. Our findings showed that there are significant spatial differences among the performance of the Hungarian urbanised areas. The east-west dichotomy considering competitiveness despite the European Unions' developmental funds is still present between Agglomerations, Agglomerating areas, and Settlement groups in Hungary. Moreover, according to our calculations, intra-regional polarization and scale mechanism are in connection with revealed competitiveness and it is justified by spatial autocorrelation.
Az EU bővítése és Közép-Kelet-Európa integrációja a centrum-periféria relációban történik. Ezen országoknak kettős függősége alakult ki: a gazdaságuk az FDI-tól, a közszféra fejlesztései az uniós támogatásoktól függnek. Az EU politikájában az elmúlt másfél évtizedben bekövetkezett változások kedvezőtlenek a kohéziós szakpolitika és a kevésbé fejlett régiók és kohéziós országok szempontjából. A strukturális és kohéziós politika alárendelődött a lisszaboni stratégiának, majd a „területileg vak” Európa 2020 stratégiának. Ma már az új kohéziós politika inkább szolgálja az általános integrációs célokat, a szupranacionális kormányzás erősítését, mint közvetlenül a regionális szakpolitikát. A kohéziós politika eddigi kedvezményezetteinek a szempontjából kedvezőtlennek minősíthetjük, hogy egyre nagyobb hangsúlyt és támogatást kapnak a fejlett területek és a nagyvárosi régiók. Ha az unió minden régiójában támogatja az erőforrások minél jobb hasznosítását, akkor az a centrumtérségek, a nagy gazdasági koncentrációk további erősödéséhez és a perifériák végleges leszakadásához vezet. Az EU versenyképességének az erősítése úgy is megtörténhet, hogy fenntartjuk a klasszikus szolidaritásra épülő területi politikát, és eszközeit továbbra is a kohéziós országok és a legelmaradottabb régiók fejlesztésére fordítjuk.
Több mint két évtizeddel a rendszerváltás után, és valamivel több mint tíz évvel hazánk EU-csatlakozását követően érdemes áttekinteni a magyarországi regionalizmus, regionalizáció folyamatait.
Jelen írás célja az elmúlt évtizedek történéseinek átfogó, empirikus és folyamatalapú bemutatása, valamint a tudományos vizsgálat szempontrendszerének kiegészítése néhány új vizsgálati elemmel. A regionális tudomány alkalmazott jellegére tekintettel cél a területfejlesztési szakma és a tudomány kapcsolatának, viszonyrendszerének vizsgálata. Ehhez a szerző a tanulmányban hivatkozott elméleti alapokat használja, és kiegészíti saját gyakorlati tapasztalataival, a vonatkozó törvényi szabályozások, programozási és egyéb szakpolitikai dokumentumok, valamint két további elem vizsgálatával. A tudomány és a „szakma”, illetve az elmélet és a gyakorlat fogalmait a szerző írásában egymást kiegészítő, szinergikus elemekként, és nem ellentétpárokként használja. A regionalizáció folyamatát az 1990-es évektől kezdődően három szakaszra tagolja, a „hőskorra”, a stabilizáció, majd az útkeresés időszakára. Ezen időszakokat az általa kialakított szempontrendszer alapján hasonlítja össze és elemzi, majd néhány összegző megállapítást tesz. Az előcsatlakozási alapoktól az első, „fél” programozási időszakon, a decentralizációs törekvéseken, a pólusprogramon, az egymást követő intézményi és szabályozási változásokon keresztül eljutunk napjaink újraiparosítási és intelligens szakosodási stratégiáihoz, valamint az új, 2014 és 2020 közötti EU-s költségvetési periódus kezdetéhez.
A cikk – a szerző reményei szerint – segítheti a területfejlesztést és a regionális folyamatokat kutatókat, az e területeken tevékenykedő gyakorlati szakemberek új generációját. Kiegészítésül szolgálhat továbbá a Kelet-Közép-Európa országaiban 1990 és 2015 között zajló területi folyamatok kutatásához, elsősorban összehasonlító elemzésekhez.
Social segregation is a subject common in contemporary studies of metropolitan areas. Until recently, studies of segregation focused on the distribution of ethnic groups, immigrants, and the poor. Today, they also cover additional indicators such as demographic properties, education, and affiliation with social and professional categories, which can also serve to determine the causes of the segregation (including the self-segregation of the rich). This article aims to point out the measures of segregation that present the segregation levels in the most complete manner, along with their application in the context of three European metropolitan areas: Warsaw, Berlin, and Paris. The first part of the article is a review of the existing approaches to segregation measures, followed by the selection of research method, presentation of the analysis’ results, and evaluation of the applied methods; presenting the opportunities and limitations in research of the social segregation phenomenon.
A világgazdaság vezető városainak azonosítása döntően két irányzat, a John Friedmann-féle világváros-hipotézis és a Saskia Sassen által jegyzett globálisváros- koncepció mentén történik. Jelentős különbség azonban a két irányzat között, hogy míg előbbi a világvárosok kijelölése szempontjából a hagyományos termelést végző multinacionális vállalatok székhelyválasztását tartja döntő fontosságúnak, addig utóbbi azokat a városokat tekinti globális városnak, amelyekben a pénzügyi szervezetek, illetve a posztindusztriális világcégek minél nagyobb mértékben koncentrálódnak. Mivel napjainkban inkább a globális város megközelítése nyert teret, a multinacionális vállalatok szerepe a vezető városok kijelölése szempontjából leértékelődött. Megfigyelhető azonban egy újonnan kibontakozó tendencia: bár a nemzetközi pénzpiacokat évtizedek óta változatlanul mindössze néhány globális város (New York, London, Tokió, Párizs) ellenőrzi, a feltörekvő gazdaságok vezető városai egyre hatalmasabb vállalatokkal képviseltetik magukat a világgazdaságban, és a piacszerzés érdekében egyre kiélezettebb versenyre kényszerítik a fejlett világból származó társaikat. A felszín alatt a hagyományos termelésorientált világgazdaság intenzíven változik, irányításában pedig jellemző földrajzi elmozdulások mutathatók ki.
Az elemzés első felében a vezető gazdasági központokat rangsorolom irányító és ellenőrző funkciójuk alapján 2006-ben és 2014-ben, az elemzés második felében pedig a világgazdaság egyre erősödő regionális központjait mutatom be.
Fehér Szilvia (2007): Társadalmi tőke és egészségi állapot Pécsbányatelepen.
Az elmúlt években tapasztalható megtorpanása, kisebb recessziója ellenére is az információs és kommunikációs technológiák (IKT) egyre inkább meghatározóvá válnak a globalizált világ gazdaságában, illetve a rendszerváltást követő gazdasági szerkezetváltásnak köszönhetően már hazánk nemzetgazdaságában is. Az IKT hatását elsősorban a termelékenység javításában, új termékek és szolgáltatások megjelenésében, a fogyasztói szokások átalakulásában, új elosztási csatornák kialakulásában szokás megragadni, ugyanakkor az információs és kommunikációs technológiák erőteljes területi koncentrációjának köszönhetően igen jelentős hatással van a térszerkezet változására, különösen a városhálózat tagozódására. Hazánkban is megfigyelhető az IKT szektor jelenléte, szerkezete tekintetében a hasonló sajátosságokat mutató városcsoportok kialakulása, mely folyamatot elsősorban a városok mérete, település hierarchiában betöltött funkciói, földrajzi elhelyezkedése, valamint egyéb speciális jellemzői határozzák meg.
A tanulmány több időkeresztmetszetre – 1910, 1965, 1995, 2000 – készített empirikus hierarchiavizsgálat, illetve a városi funkciók mennyiségi oldalának meghatározására végzett számítások eredményeit veti össze a városhálózatban bekövetkezett változások felmérése céljából. A szerzők megállapítása, hogy a 20. század urbanizációja nem járt a városi funkciójú települések számának látványos emelkedésével; hogy a városhierarchia struktúrája szilárdnak bizonyult a magunk mögött hagyott évszázadban, miközben az egyes hierarchia-szintek állománya természetesen cserélődött. A szerzők a településfejlesztés figyelmébe ajánlják a hierarchikus pozíciójukban erősen visszaeső városokat (Sátoraljaújhely, Balassagyarmat, Jászberény, Makó, Mohács stb.). A városhierarchiában való emelkedésnek három mozgatórugója volt a 20. században: az iparosítás, az agglomerálódás és az idegenforgalom.
Mivel nincs általánosan elfogadott helyi gazdaságfejlesztési definíció, tanulmányunkban a kifejezés lehetséges értelmezéseinek szűk körét mutatjuk be, mégpedig négy vizsgálati dimenzió (a fejlesztés mozgatói, a szükséges erőforrások, a beavatkozás célja és területi hatóköre) mentén haladva, illetve meghatározva helyzetét más fejlesztési fogalmakhoz (helyi fejlesztés, közösségfejlesztés, vidékfejlesztés, területfejlesztés, településfejlesztés, regionális fejlesztés) képest.
2004 év elején vette kezdetét az a reprezentatív kérdőíves kutatás, amely arra a kérdésre keresett választ, hogy milyen szempontokat részesít előnyben a magyar lakosság és vállalati szféra lakó-, illetve telephelyének megválasztásakor, melyik településeket és miért tartják versenyképesnek a magánszemélyek, illetve vállalatvezetők, melyek azok a központi települések, amelyeket valódi vonzásközpontolazak tartanak Magyarországon. A véleményünk szerint hiánypótló elemzés célja egy olyan értékelés biztosítása, amely a helyi döntéshozók számára hasznos információt jelenthet saját településük és térségük versenyképességének megítéléséhez, cmnak fokozásához
Az európai városfejlődési folyamatok időbeli szakaszolása mellett rá szeretnénk világítani annak térbeli eltéréseire is. A 21. század első évtizedében a migráció szinte soha nem látott helyzete következett be a kontinensen, mivel a határok korlátozó szerepe nagymértékben csökkent, a közlekedési lehetőségek javulásával az európai nemzetállami mozaik egyes elemeinek elszigeteltsége oldódott, nemcsak az uniós tagállamok számára, hanem a tagsággal nem rendelkezők számára is. Tanulmányunk bemutatja, hogy az egész kontinensre jellemző vándorlási folyamatok eltérő városfejlődési tendenciákat gerjesztenek az egyes nagyrégiókban. Önálló elemzésekben közelítjük meg a városfejlődés területi eltéréseit. Először az általános urbanizációs tendenciákat vizsgáljuk az egyes államokban, majd a nagyvárosok fejlődési jellegzetességeit mutatjuk be. Ezután a középvárosok szélesebb adatbázison nyugvó elemzése következik, végül egy olyan városkör elemzését végezzük el, amelyek járműipari telephellyel rendelkeznek.
A tanulmány négy fő gondolati egységre tagolható. Elsőként a kontinens demográfiai változásait és urbanizációs folyamatait tekintjük át. Ezt követően a nagyvárosokra fókuszálunk, majd az 50–500 ezer fő közötti méretkategóriára. Az utolsó alfejezet pedig az európai járműipari várostérségek jellemzőit foglalja össze, népességszámtól függetlenül. Ezen elemzés célja feltárni, hogy a járműipari ágazat milyen hatással van az adott várostérség társadalmi-gazdasági mutatóira. Feltételezésünk szerint az ágazat pozitívan befolyásolja az adott térség gazdasági teljesítményét és hatással lehet annak demográfiai folyamataira is. Fontos kutatási kérdés, hogy napjainkban melyek a járműgyártás által kedvelt európai országok, nagyrégiók, települési méretkategóriák. Törekszünk Győr városát pozicionálni e speciális városkörön belül.
Nyilván az elemzések jellege és adatigénye eltérő földrajzi kiterjedést és városnagyság szerinti lehatárolást igényel, de a következtetéseinket együttesen alátámasztják: kimutatják azokat a tipikus városfejlődési zónákat Európában, amelyek hasonló jellegzetességekkel írhatók le. Bizonyítják, hogy napjainkban a városfejlődési szakaszok nem egységesen jelennek meg a kontinensen, s valószínűsíthető, a továbbfejlődés sem a klasszikus szakaszok szerint fog végbemenni, hanem sokkal inkább egy centrum-periféria viszonyrendszer látszik kibontakozni, s a nagyvárosok fejlődésének kizárólagossága is csak a kontinens bizonyos államaiban érvényesül.
Tanulmányukban Kelet-Közép-Európa térszerkezeti képének felvázolására teszünk kísérletet. A tanulmány első részében elsőként három alapvető térszerkezet-felfogást írunk le, amelyekből a mennyiségi és minőségi jegyeket egyszerre ábrázoló módszert választunk elemzésünkhöz. Ezt követően a térszerkezet lehetséges alkotóelemeit (csomópont, tengely, zóna) tárgyaljuk, elméleti és gyakorlati oldalról, megalapozva a térségi vizsgálat szempontjait. A következő lépésben az európai térszerkezeti kettősséget (Banán vagy Szőlő) elemezzük, rámutatva a mennyiségi és a minőségi dimenzió ütközésére, valamint Kelet-Közép-Európa térszerkezeti pozícióját tárjuk fel: holdudvari szerepkör másodlagos, harmadlagos súlyú térszerkezeti elemekkel. A tanulmány második felében Kelet-Közép-Európa térszerkezeti ábráját alkotjuk meg, olyan módon, hogy egyrészt a gazdasági fejlettség és sűrűség regionális térképei alapján zónákat határozunk meg, másrészt a nagyvárosok kiemelése, kategorizálása alapján különböző típusú csomópontokat alkotunk, harmadrészt a közlekedési folyosókat tengelyekként rögzítjük, és végezetül mindezeket ábrára visszük.
A világon a fejlődés hajtóerői a nagyvárosok. A nagyvárosok a külföldi működőtőke (KMT) beruházások fogadásában fontos, s egyre jelentősebb szerepet játszanak. Nemzetközi példák sora jelzi, hogy a külföldi tőke telephelyválasztásában a nagyvárosokat, különös tekintettel a fővárosi ranggal is rendelkezőket preferálja. Magyarországon a budapesti metropolisz-térség kiemelkedő szerepe másfél évtizede megkérdőjelezhetetlen, s a KMT-befektetések új szakaszában a fővárosi agglomeráció súlya újra növekszik.
A városi térségek a fejlődés, a gazdasági növekedés fontos helyeiként ismét az Európai Unió és a nemzetállamok érdeklődésének homlokterébe kerültek. A globalizáció, a jóléti állam meggyengülése, a versenyképességi kihívások a városi vonzáskörzetek, agglomerációk és városhálózatok egységes térként való kezelése érdekében a kooperációhoz új intézményesülési formákat, új szereplőket és módszereket rendelnek. A városi térségek regionális dimenzióba kerültek, közös tervezési-fejlesztési tevékenység kereteivé váltak. S tapasztalható, nem szükségszerű megoldása a problémának a mélyreható intézményi változás vagy a fennálló közigazgatási szerkezet szétfeszítése, de sikeres kormányzás valósítható meg az urbánus terekben a „governance" alkalmazásával és hálózati struktúrák megteremtésével is.
Az agglomerációk mint a társadalmi és gazdasági tevékenység sűrűsödési területei a szabályozó állam szempontjából a 19. század vége óta jelentőséggel bírnak. A tanulmány a nagyvárosi térségek intézményesítésének folyamatát, annak kiváltó okait és céljait elemzi három történeti időszakban. Az intézményesítés mikéntje feltétlenül összefügg az adott korszak állammodelljével (fordista vagy jóléti, posztfordista állam), sőt a területi hatalomgyakorlás struktúráinak változásával is. A városmagnak és vonzáskörzetének együttműködése eleinte közigazgatás-szervezési és területi tervezési kérdésként jelentkezett, az elmúlt két évtizedben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy e tereknek városrégiókként való értelmeződése a nemzetállamok gazdasági versenyképességének egy kulcselemét testesíti meg a globalizáció és az új regionalizmus keretei között. A nagyvárosi kormányzásban a hagyományosan hierarchikus társadalomirányítás mellé léptek a partnerségi hálózatok, amelyek egyrészt beékelődnek a többszintű kormányzási rendszerbe, másrészt horizontálisan a lokalitás előnyeire és az önigazgató struktúrákra építve szubnacionális szintű cselekvési egységet (teret) képeznek.
A tanulmányban áttekintjük az egyetemek helyi gazdaságra gyakorolt hatásának elméleti alapjait, azok jellemzőit a három egyetemen. A külföldi érdekeltségű vállalkozások letelepedési motivációiból kiindulva igyekszünk rámutatni a K+F tevékenységek hazai régiókba való kihelyezésének összefüggéseire. Best practice jelleggel bemutatjuk a Győrött, Miskolcon és Szegeden létrejött oktatási és kutatási együttműködéseket.
A tanulmány a térstruktúra értelmezésén keresztül jut el a településhálózat-fejlesztés néhány alapkérdéséhez. A szerző kifejti, hogy a tér és az idő létünk rendező elvei, melyek struktúráját a tartalom határozza meg. A térstruktúra, mint társadalmi konstrukció diszkrét pontokból, azokat koncentráló csomópontokból, azok kapcsolataiból és mindezeket befogadó térségekből áll. A tér és a településhálózat alapvetően hierarchikus felépítésű, amelyek különböző hálózati elvek és modellek alapján fejleszthetők. A jelenlegi területpolitikai gyakorlattal szemben a szerző szükségesnek látja a térségi és a települési megközelítés integrálását, amelynek alapja lehet az a tény, hogy a különböző területi szintek és a városhierarchia egymásnak megfeleltethető. A központi helyek, a városok a különböző szintű térségek (régiók) természetes központjai. A tanulmány összegző megállapításokkal zárul
A települések innovációs képességének vizsgálatáról számos hazai munka számolt be az elmúlt közel húsz év során. Ezek közül alig találkozhatunk komplex, a magyar városhálózat teljes egészére kiterjedő vizsgálatokkal. Ennek fontosságától nem tekinthetünk el, hiszen az elemzés során kapott eredmények alapot jelenthetnek különböző, a városhálózat sajátos jellege alapján meghatározott stratégiák kidolgozására.
Tanulmányunk alapját egy 2005-ös innovációspotenciál-vizsgálat jelenti, melynek módszertanát megtartva tárjuk fel a hazai városhálózat tagozódását, az egyedi változók öt különböző dimenzióba történő rendezésével. Az öt főkomponens a következő: gazdaság, iskolázottság és menedzsment, társadalmi aktivitás, humánerőforrás, innováció.
A módszer lehetőséget adott arra, hogy felderítsük a városhálózat belső differenciáltságát, illetve a dimenziók mentén betekintést nyerünk abba, hogy a városhálózat csoportjai milyen mértékű innovációs képességgel rendelkeznek. A főkomponenseket 327 város adatainak figyelembevételével alakítottuk ki, ebben nem szerepelnek Budapest, valamint a 2013 júliusában városi rangot elnyert 18 város mutatói.
A kapott eredmények arról is tanúskodnak, hogy a területi egyenlőtlenség tovább növekszik. A városok közötti különbségek mérséklődtek, azonban az egyes dimenziók közötti szakadék tovább nőtt. A jól teljesítő városok esetében sem feltétlenül találkozik a gazdasági és innovációs potenciál.
A globális gazdaságban lezajló folyamatok a bővülő agglomerálódás és a nagyvárosok radikális felértékelődése felé mutatnak. A világvárosok hálózata és a hozzájuk kapcsolódó nagyvárosi központok a magas hozzáadott értékű gazdasági tevékenységek erős koncentrációját valósítják meg, és ezek a térségek a fejlesztéspolitika idealizált esettanulmányaivá is válnak. Ezzel párhuzamosan azonban az elégséges méretgazdasági előnyökkel nem rendelkező, 100–300 ezer lakosú kisebb nagyvárosok a perifériára sodródás veszélyével kénytelenek szembenézni. Mivel ezek a városok és kapcsolatrendszereik fedik le a közép-európai tér jelentős részét, kritikus kérdés, hogy képesek-e alkalmazkodni az uralkodó térfolyamatokhoz, képesek-e a gazdaságukat jó irányba elmozdító fejlesztő együttműködések kialakítására.
Ebben a tanulmányban három kisebb nagyváros (Pécs, Miskolc és Győr) példáján azt vizsgálom, hogy a gazdasági szerkezet, a telephelyi adottságok és az üzleti környezet átalakulása, valamint a hálózatszerveződés milyen kapcsolatban van a helyi–térségi intézményi struktúrákkal, és mennyiben lehetséges az innovatív fejlesztéspolitika kialakítása olyan térségekben, ahol csak gyenge agglomerációs előnyök találhatók. A tanulmány felhívja a figyelmet a kedvező folytonosságot hordozó örökölt tényezők és az emberi erőforrások, a társadalmi tőke jelentőségére, valamint az ezek folyamatos megújítására képes intézményrendszer fontosságára.
A városi kormányzás gyengesége miatt és meghatározó, tőkeerős hazai nagyvállalatok hiányában nem beszélhetünk fejlesztő városi rezsimekről, de a helyi tudás és a stratégiai gondolkodás városi térségekben fellelhető elemeinek egymáshoz illesztésével kialakíthatók a fejlesztési döntések megfogalmazására és képviseletére alkalmas fejlesztési koalíciók, illetve a neokorporativista (osztrák és délnémet mintájú) modellhez közel álló formalizált együttműködési rendszerek.
A mai fejlesztéspolitikában növekvő érdeklődés mutatkozik a neoliberális gazdaságpolitikán túlmutató, a gazdasági versenyképesség és a társadalmi igazságosság szempontjait ötvöző eszközök iránt. A területileg kiegyensúlyozott, fenntartható területi fejlődés megteremtésére irányuló fejlesztési modellek közös vonása az erőforráskoncentráció, azaz egyes iparágak, növekedési centrumok kiemelt fejlesztése. A globalizáció folyamatai azonban megkérdőjelezik a korábban bevált modellek érvényességét.
A tanulmány két, térben értelmezett fejlesztéspolitikai koncepció, a növekedési pólusok és az iparági körzetek alkalmazhatóságát vizsgálja a külső verseny új körülményei között. Megállapítható, hogy a növekedési pólusok eredeti ágazati és ágazatközi értelmezése kitágult, a pólusok a tér bizonyos pontjaira irányuló koncentrált, tervezett és támogatott beavatkozással jönnek létre, céljuk pedig a régió és az ország térszerkezetének megváltoztatása, a fő centrumokon kívüli kritikus tömegek létrehozása. A pólusstratégiák akkor érhetnek el sikert, ha a fejlesztésekre alkalmas korszerű ágazatokat fejlesztik, ésszerű mértékű „koncentrált decentralizációt” valósítanak meg kijelölt központokban. Az iparági körzetek (a klaszterekkel erősen összefüggő) koncepciója az iparágak hálózatos térbeli szerveződésének modellje. A klasszikus, helyi kis- és középvállalatok között létrejövő extern hatásokra és agglomerálódásra építő elképzelés szélesedésével nemcsak új körzetformációkat azonosítottak, hanem az atomisztikus térértelmezést is fokozatosan felváltotta a kölcsönös függőségi viszonyok által uralt „szervezett tér” ideája. A fejlesztéspolitikában a körzetkoncepciókat nem statikus szemléletben, hanem a szerkezetváltási, intézményfejlesztési folyamatok kontextusában, azok kiemelt csomópontjaiként érdemes kezelni.
A regionális politika fejlődési szakaszaiban a klasszikus (modern) megközelítést a posztmodern váltotta fel. A klasszikus időszakban alkalmazott állami módszereket a merevség, a központi szabályozás, a piac közvetett szabályozása jellemezte (fordista szemlélet), ezzel szemben a posztmodern időszakban inkább a rugalmasság, a decentralizáció és a közvetlen piacszabályozás került előtérbe (posztfordizmus). A modern időszak gazdaságfejlesztése kínálatorientált politikaként fogható fel, ahol főleg a hard infrastruktúra építése, a felülről jövő (top-down) megközelítés jellemző, a gazdaság szereplői a kedvezményezettek. Napjaink posztmodern időszakának gazdasági kormányzása ugyanakkor inkább keresletorientált, a soft befektetésekre is nagyobb figyelmet fordít, teret enged az alulról jövő kezdeményezéseknek, s hálózatos együttműködéseket alakít ki a gazdasági, felsőoktatási, kutatás-fejlesztési, gazdasági intézmények és szervezetek között.
A tanulmány összefoglalja annak a kutatásnak a legfontosabb eredményeit, mely kilenc európai ország 19 járműipari központjában tárta fel a térségi együttműködési és pályaorientációs modelleket. Az érintett településeken a járműiparban érdekelt szereplők között különböző szintű és szervezettségű együttműködéseket találtunk. Ezen együttműködések az alábbi kategóriákba sorolhatók: 1. (ön)kormányzati és vállalati szereplők együttműködése a gazdaságfejlesztés területén, 2. vállalati és felsőoktatási szereplők együttműködése a kutatás-fejlesztés területén, 3. együttműködések a szakképzés területén, 4. multilaterális, nagy számú érintettet tömörítő együttműködési rendszerek. Ezeket a csoportokat a tanulmány részletesen kibontja.
The examination of regional competitiveness has become a research question of outstanding importance in the Central European post-socialist countries since joining the EU. In our study we will proceed to analyse the competitiveness of 93 NUTS2 level regions of 8 Central European countries with the help of an empirical data base, using multivariable statistical methods. After introducing the database, we are going to investigate into the common revealed competitiveness indicator. Not only revealed competitiveness categories shall be analysed with the help of multivariable statistical procedures, but also the background processes described by the factor analysis and the multivariable linear regression model.
Why have central areas in Norwegian cities become more popular in recent years? There is an increasing demand for inner-city dwellings changing the social composition of the inhabitants from lower to higher status groups. This phenomenon, ‘gentrification’, seems to be an international trend. Gentrification has been explained in different ways. Mainly, three different types of explanations have been suggested, related to economy/production, consumption/life-style and feminization of the labour market. In this paper, our standpoint is related to the two latter explanations emphasizing that living in central areas may also have important practical advantages. Long distances between home and the workplace, a mediocre public-transport supply and time-use in car queues are negative factors, while reduction of distances, ‘liberation’ from motorized transport and increased access to public services facilitate the organization of everyday life. Results from a survey of 5,000 inhabitants in Oslo, Trondheim and Bergen confirm that practical advantages are considered important for living in central areas.
Szeged gazdasági fejlődésének mérföldkövei. II. Magyar Földrajzi Konferencia konferenciakötete. Szeged, Szegedi Tudományegyetem
Abonyiné Palotás J. (2004): Szeged gazdasági fejlődésének mérföldkövei. II. Magyar Földrajzi
Konferencia konferenciakötete. Szeged, Szegedi Tudományegyetem. 1-10.
A szállodaipar fejlődésének területi dimenziói. Doktori értekezés. Győr, Széchenyi István Egyetem Regionális és Gazdaságtudományi Doktori Iskola
- Albert Tóth
Albert Tóth A. (2018): A szállodaipar fejlődésének területi dimenziói. Doktori értekezés. Győr,
Széchenyi István Egyetem Regionális és Gazdaságtudományi Doktori Iskola.
Fehérvár fejlődése a XVIII. században és a XIX. század elején
- V Bácskai
Bácskai V. (1974): Fehérvár fejlődése a XVIII. században és a XIX. század elején. In Farkas G.
szerk.: Fejér megyei történeti évkönyv 8. Székes fehér vár, Fejér Megyei Levéltár. 350-369.
Bevezetés a helyi gazdaságfejlesztésbe
- Z Bajmócy
Bajmócy Z. (2011): Bevezetés a helyi gazdaságfejlesztésbe. Szeged, JATEPress.
Győr a feudalizmus bomlása és a polgári forradalom idején
- P Balázs
Balázs P. (1980): Győr a feudalizmus bomlása és a polgári forradalom idején. Budapest, Akadémiai
Kiadó.
A cívisek világa. Debrecen néprajza
- I Balogh
Balogh I. (1973): A cívisek világa. Debrecen néprajza. Budapest, Gondolat Kiadó.
Zöldterületek a hazai városokban, hatásuk az életminőségre, különös tekintettel a városklímára
- G. -Csapó Baranyai
Baranyai G. -Csapó T. (2011): Zöldterületek a hazai városokban, hatásuk az életminőségre, különös tekintettel a városklímára. In Kókai S. szerk.: Geográfiai folyamatok térben és időben.
Tanulmánykötet Dr. Hanusz Árpád 65. születésnapja tiszteletére. Nyír egy háza, Nyíregyházi
Főiskola Természettudományi és Informatikai Kar Turizmus-és Földrajztudományi Intézete.
63-75.
- L Baranyai
Baranyai L. (2001): Székes fehér vár gazdasági fejlődése a globalizáció korában, 1990-2001. Kézirat.
Barta Gy. -Lőcsei H. (2011): The Effect of the Recent Economic Crisis on the Spatial Structure of
Hungarian Industry. Regional Statistics, Vol. 1, No. 1. 99-109.
A társadalom és a gazdaság települési (térbeni) koncentrálódása, ennek hatásai és megítélése. Magyar Tudomány, 168. évf. 6. sz
- I Bartke
Bartke I. (2007): A társadalom és a gazdaság települési (térbeni) koncentrálódása, ennek hatásai
és megítélése. Magyar Tudomány, 168. évf. 6. sz. 730-739.
Békés csaba, Békés, Gyula és tanyavilágának településmorfológiája
- J Becsei
Becsei J. (1983): Békés csaba, Békés, Gyula és tanyavilágának településmorfológiája. Budapest,
Akadémiai Kiadó.
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás
- P. -Győri Beluszky
Beluszky P. -Győri R. (1999): A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás. Tér
és Társadalom, 13. évf. 1-2. sz. 1-30.
A Nagyalföld történeti földrajza
- P Beluszky
Beluszky P. (2001): A Nagyalföld történeti földrajza. Budapest-Pécs, Dialóg Campus Kiadó.
A kulturális turizmus magyarországi városi helyszíneinek pozicionálása. Földrajzi Értesítő, 55. évf. 1-2. sz
- M Berki
- T -Gonda
Berki M. -Gonda T. (2006): A kulturális turizmus magyarországi városi helyszíneinek pozicionálása. Földrajzi Értesítő, 55. évf. 1-2. sz. 127-140.