Trianon és a holokauszt emlékezetpolitikai jellegzetességeinek elemzése természetesnyelv-feldolgozás használatával

Abstract

2020-ban volt a trianoni békeszerződés 100. és a második világháborús haláltáborok felszabadításának a 75. évfordulója. Ez a két történelmi esemény központi szerepet foglal el a nemzeti emlékezetben, ezáltal a mai napig identitásformáló erővel bír és a legmegosztóbb témák közé tartozik, elválasztva egymástól az ideológiai és politikai oldalakat. Kutatásunkban egy több tízezer cikkből álló, magyar nyelvű, online sajtóból gyűjtött, politikai oldalak mentén bontott szövegkorpuszt vizsgáltunk a kvantitatív természetesnyelv-feldolgozási eszközök körébe tartozó topikmodellezés, illetve kvalitatív szövegelemzés segítségével. Az elkülönített topikokban a heroizálás, áldozatiság, bűnösség és hatálytalanítás fogalmainak előfordulását és jellegzetességeit elemeztük, bemutatva, hogy az egyes politikai oldalak milyen narratívában tárgyalják a két témát. Az elemzésünk kvalitatív részét összevetettük a magyar emlékezetpolitikát tárgyaló cikkek fő értelmezési keretével, bemutatva a hagyományosan is megjelenő passzív áldozati szerep aktuális jelenlétét, az áldozatok és hősök szerepének összemosását, a Trianon és a holokauszt kapcsán megjelenő, tabusítottnak számító narratívákat, valamint a felelősségvállalás hiányát. A „hősök” szerepében leggyakrabban a világháborús katonák, valamint a külhoni magyarok jelennek meg. Az áldozati narratíva szinte elválaszthatatlanul összekapcsolódik a hősökről kialakult képpel: a külhoni magyarok egyszerre jelennek meg mindkét szerepben, a passzív áldozati szerep pedig a magyar nép egészére jellemző. A hatálytalanítás hiányát aktuálpolitikai példán szemléltetjük. A bűnösséggel kapcsolatban a szélsőjobboldal kivételével nem találunk egységes narratívát. Összességében Trianon egy passzív áldozati szereppel kapcsolódott össze az elemzett cikkekben, míg a holokauszt kapcsán az egyes politikai oldalak narratívája még formálódik.

Full text

Szociológiai Szemle 31(4): 28–62.
Trianon és a holokauszt emlékezetpolitikai
jellegzetességeinek elemzése természetes-
nyelv-feldolgozás használatával
Analysing the memory politics of Trianon
and the Holocaust using natural language
processing
Knap Árpád1 – Bartha Diána2 – Barna Ildikó3
https://doi.org/10.51624/SzocSzemle.2021.4.2
Beérkezés: 2 021. 07. 23.
Átdolgozott változat beérkezése: 2021. 10. 19.
Elfogadás: 2021. 11. 19.
Összefoglaló: 2020-ban volt a trianoni békeszerződés 100. és a második világháborús haláltáborok
felszabadításának a 75. évfordulója. Ez a két történelmi esemény központi szerepet foglal el a nemzeti
emlékezetben, ezáltal a mai napig identitásformáló erővel bír és a legmegosztóbb témák közé tartozik,
elválasztva eg ymástól az ideológiai és pol itik ai oldalakat. Kutatásunkban egy több tízezer cikkből álló,
magyar nyelvű, online sajtóból gyűjtött, politikai oldalak mentén bontott szövegkorpuszt vizsgáltunk
a kvant itatív termé szetesnyelv- feldolgozási e szközök körébe ta rtozó topik modellezé s, illetve k valitat ív
szövegelemzés segítségével. Az elkülönített topikokban a heroizálás, áldozatiság, bűnösség és hatály-
talanítás fogalmainak előfordulását és jellegzetességeit elemeztük, bemutatva, hogy az egyes politikai
oldalak milyen narratívában tárgyalják a két témát. Az elemzésünk kvalitatív részét összevetettük a
magyar emlékezetpolitikát tárgyaló cikkek fő értelmezési keretével, bemutatva a hagyományosan is
megjelenő passzív áldozati szerep aktuális jelenlétét, az áldozatok és hősök szerepének összemosását,
a Trianon és a holokauszt kapcsán megjelenő, tabusítottnak számító narratívákat, valamint a felelős-
ségvállalás hiányát. A „hősök” szerepében leggyakrabban a világháborús katonák, valamint a külhoni
magyarok jelennek meg. Az áldozati narratíva szinte elválaszthatatlanul összekapcsolódik a hősökről
1 ELTE Társadalomtu dományi Kar Szociológia Dok tori Iskola, ELTE Társ adalomtudo mányi Ka r Empirikus Tanulmányok I ntézete,
Research Cente r for Comp utati onal So cial Science, email: knap.arpad@tatk.elte.hu. Knap Árpád az Inn ováció s és Technológiai
Minis ztéri um ÚNKP-20-3 kódszámú Új Nemzeti Kivá lósá g Programjának a Nemzeti Kutatási, Fe jlesz tési é s Innová ciós Alapból
finanszírozott szakmai támogatásában részesült.
2 ELTE Társadalomtu dományi Kar Empiriku s Tanulmányok Intézete, Research Center for Computational Soci al Scie nce, email:
bart ha.diana@ tatk.elte. hu. Bartha Di ána az Európai U nió Erasmus+ p rogramjábó l finanszírozot t „Jean Mon net Network Eu ro-
pean Memory Politic s: Populism, Nationalism and the Challeng es to a European Memory Culture” projek tjének támo gatá sá-
ban részesült.
3 ELTE Társadal omtud omány i Kar, Társada lomku tatá sok Módszer tana Tanszék, Em piriku s Tanulmányok Intézete, Re search C en-
ter for Com putational S ocial S cience, email: barna.ildiko@tat k.elte.hu. Barna Ildikót a tanulmány elkészítésekor a K-134428
azonosítójú NKFIH-pályázat támogatta kutatásában.

29Knap Árpád – Bartha Diána – Barna Ildikó: Trianon és a holokauszt
kialakult képpel: a külhoni magyarok egyszerre jelennek meg mindkét szerepben, a passzív áldozati
szerep pedig a magyar nép egészére jellemző. A hatálytalanítás hiányát aktuálpolitikai példán szem-
léltetjük. A bűnösséggel kapcsolatban a szélsőjobboldal kivételével nem találunk egységes narratívát.
Összességében Trianon egy passzív áldozati szereppel kapcsolódott össze az elemzett cikkekben, míg a
holokauszt kapcsán az egyes politikai oldalak narratívája még formálódik.
Kulcsszavak: Trianon, holokauszt, emlékezetpolitika, természetesnyelv-feldolgozás, topikmodellezés
Abstract: 2020 marked the 100th anniversary of the Treaty of Trianon and the 75th anniversary of
the liberation of World War II death camps. ese two historical events are central to national memory
and continue to shape our identity today, while remaining among the most divisive issues, separating
ideological and political sides. In our research, we analyse a corpus of over twenty thousand articles
collected from the Hungarian online press – categorised by their political orientation – using Natural
Language Processing methods, including topic modelling, and qualitative text analysis. In our paper,
the occurrence and characteristics of the concepts of heroization, victimisation, culpabilisation and
cancellation were analysed in the identified topics, showing the narrative in which each political side
discusses these two subjects. e qualitative part of our analysis was compared with the framework of
papers on Hungarian memory politics, displaying the current form of the traditionally present passive
victimhood, the confusion in the roles of victims and heroes, the taboo narratives of Trianon and the
Holocaust, and the lack of culpabilisation. In the role of “ heroes”, most often soldiers of the world war
and Hung arians l iving abroad app ear. e victi m narrative i s almost inse parably connec ted to the image
of heroes: Hungarians living outside Hungary’s borders appear in both roles, while the passive victim
role is borne by the Hungarian people as a whole. In our paper, the lack of cancellation is illustrated
by a current political example. Except for the far right, there is no uniform narrative connected to
culpabilisation. Overall, Trianon is associated with a passive victimhood in the articles analysed, while
in the context of the Holocaust, the narrative of each political side is still taking shape.
Keywords: Treaty of Trianon, Holocaust, memory politics, natural langu age processing, topic modelling
1. Bevezetés
Mire és hogyan emlékeznek a társadalom tagjai? Írásunkban a Trianon és a holo-
kauszt körül kialakult – valamint folyamatosan épülő és változó – emlékezeti sajátos-
ságokról írunk. Az írás aktualitását és relevanciáját két tényező biztosítja. 2020-ban
volt a trianoni békeszerződés 100. és a második világháborús koncentrációs táborok
felszabadításának 75. évfordulója. Az emlékezeti évfordulók önmagukban is elegendő
okot szolgáltatnak arra, hogy kutatói szemmel rápillantsunk az elmúlt évtizedek em-
lékezeti gyakorlatára, azonban ebben az írásban mi a modern emlékezeti sajátosságok
egy új szeletének vizsgálatára vállalkoztunk, mindezt a magyar emlékezetpolitikai sa-
játosságok keretébe helyezve.
A 21. századra a média és az internet térnyerése soha nem látott szintre ért. A
média beszivárgása a mindennapokba alapvetően átalakította az életünket, így az
emlékezetkultúránkat is: hatalmas mennyiségű – akár egymásnak ellentmondó –
információ pillanatok alatt eljuthat hozzánk. Az internet és a média terjedésének
másik hozadéka, hogy az online felületeken megjelent tartalmak „forrásokká” vál-
nak, tudományos kutatás alapjait jelenthetik. Ezek a források könnyen elérhetőek
és időben visszakereshetőek, tehát társadalmi dinamikák vizsgálatára alkalmasak,

30 Szociológiai Szemle, 2021/4
beavatkozásmentes módon (lásd például: Csepeli 2015, Lazer–Radford 2017, Ságvári
2017, Kmetty 2018, Németh–Koltai 2021). Ezzel egy időben – Magyarország eseté-
ben hatványozottan – megfigyelhető, hogy az online felületeken megjelenő tartalmak
a politikai kommunikáció szerves részévé váltak. A megjelenő írások erősen politizá-
lódtak, aminek eredményeképpen az online tér a politikai pártok közötti emlékezet-
politikai verseny „színterévé” is vált. Az online média terjedésével ezek az írások nagy
eléréssel rendelkeznek, emiatt írásunk relevanciáját az évfordulók mellett az online
tartalmak megnövekedett jelentősége is adja.4 Kutatásunkban arra voltunk kíván-
csiak, hogy a történeti emlékezeti évfordulók kapcsán, az egyes politikai oldalakhoz
köthető felületeken megjelenő írások milyen értelmezési keretben helyezik el ezt a
két kulcseseményt. Írásunkban a herioziálás, áldozatiság, bűnösség és hatálytalanítás
fogalmakhoz kapcsolódó interpretációkat vizsgáltuk a természetesnyelv-feldolgozás
(Natural Language Processing, NLP), valamint a kvalitatív szövegelemzés módszerta-
nával. Forrásként a magyar politikai palettát is leképező, online újságok Trianonnal
és a holokauszttal kapcsolatos tartalmait gyűjtöttük össze, amely szövegeket meg-
tisztítottunk és előfeldolgoztunk. Az így létrehozott szövegkorpuszunk több mint
húszezer cikket tartalmaz és alkalmas arra, hogy topikmodellekkel vizsgáljuk a külön-
böző politikai oldalak e két eseményhez kapcsolódó narratíváit. A szövegkorpuszban
megjelenő cikkek megjelenítik az aktuális magyar politikai közbeszédet és a két téma
kapcsán képviselt álláspontokat.
2. Töredezett emlékezet
Mi történik, amikor Európa kollektív emlékezetének központját Párizsból Varsóba
helyezzük át? – idézi Jay Wintert Rothberg (2013). A történész szerint nemcsak Eu-
rópa mint a tér értelmezése, de az időszemlélet is megváltozik, amennyiben a fókusz-
pontot áthelyezzük. Egy-egy történelmi esemény narratívája országonként egészen
eltérő képest fest a közösnek feltételezett kollektív múltunkról (Rothberg 2013: 81).
Írásunkban mi a középpontot nem Varsóba, hanem a jelen Magyarország területére
helyezzük. A célunk, hogy a magyar történelemszemlélet 21. századi lenyomatait és
annak változásait vizsgáljuk. Írásunkban a kollektív emlékezeti elemeket a magyar
történetírás és az aktuális politika szemszögéből vizsgáljuk.
2.1. Az emlékezés formái
Az első világháború lezárulta, valamint a második világháború alatt elkövetett nép-
irtás az európai kollektív emlékezet részét képezi. Amikor ezekről a történelmi ese-
ményekről emlékezünk, hatalmas „szókincs”, fogalomkészlet áll a rendelkezésünkre,
4 Azinte rnetszerepeapolitikai-közé letitémákrólvalótájékozódásbannöveked ettazelmúltévekben.2020-banazinte rnetrő l
rendszeresentájé kozódókaránya57százalé kvolt,aMér tékésaMediánközöskutatásaszerint.Azin ternetrőlvalótájékozó -
dástt erm és zetes enn ag yb anb efo lyásolj ákb izonyoss zoc iodem og ráfia ije llemz ők ,mi ntp él dáulazél etk oré sazisk ola ivé gzett-
ség.J ellemzőena magasabbi skolaivégzet tség űeké safi atala bbaktájékozódnak nagyobbará nyban azin ternetről.(H annet
al. 2020)

31Knap Árpád – Bartha Diána – Barna Ildikó: Trianon és a holokauszt
hogy a lehető legteljesebben leírjuk: az események nem csupán emlékek, de aktív és
erős érzelmi töltettel rendelkeznek a mai napig. A közösségeknek, bár más emlékeket
és emlékezeti gyakorlatokat őriznek az eseményekről, a jelenre is kiterjedő hatásuk,
valamint a jelent formáló erejük közös.
Caramani és Manucci (2019) írásukban az emlékezés formáit a jobboldali populiz-
mus térnyerésének kapcsán vizsgálták. A szerzőpáros az ideológia, valamint a politi-
kai gyakorlat eltéréseit tárják fel a nyugat-európai országokban. Empirikus tanulmá-
nyukhoz felhasznált elméleti keretükben a múlt újraalkotásának gyakorlatát írják le,
majd pedig különböző országok politikai berendezkedésének vizsgálatával tesztelik a
populista berendezkedés megszilárdulásának esélyeit.
Az elméleti keretükbe beemelt első pont a heroizálás (heroization) politikai műkö-
désben és kommunikációban való jelenléte. Véleményük szerint a heroizálás folya-
matában az ország a saját történelmi múltját és tetteit „érdemként”, hőstettként ér-
telmezi. Ebben az értelmezési keretben az ország történelmi múltja egy hőstörténet,
amelyben a felelősségvállalás kérdése nem jelenik meg. A szerzőpáros által használt
elméleti keret második pontját a kulpabilizációhoz (culpabilization), a felelősséghez,
vétkességhez való viszony vizsgálata adja. Álláspontjuk szerint annak az országnak,
ahol a kulpabilizáció gyakorlata elterjedt, ahelyett, hogy az ország a saját történetét és
a múltbéli eseményeit hőstörténetként mesélné el, az emlékezési gyakorlatban a saját
vétkes szerepe jelenik meg hangsúlyosan. Ez egyfajta felelősségvállalás a múltban el-
követett bűnök miatt, valamint a felelősségvállalás jegyében a múlt egyes elemeinek
stigmatizációja is megjelenik. A szerzőpáros által használt keret harmadik pillérét a
törlés, tiltás, hatálytalanítás (cancellation) vizsgálata adja. E pillér jellemzője, hogy az
ország kollektív emlékezete gyenge, nincsen határozott álláspont a történelmi múlt-
tal kapcsolatban. Azon országok esetében, ahol e harmadik pont szerinti gondolko-
dás teret nyert, sokkal inkább a kollektív emlékezet hiányáról beszélhetünk, semmint
az emlékezeti elemek tudatos használatáról. A Caramani és Manucci által felállított
keret negyedik pontját az (ön)-áldozatiság ([self-]victimization) kérdéskörének vizs-
gálata adja. Azokban az országokban, ahol az áldozati szerep a mérvadó, a kollektív
múlt valójában a jelen mindennapjainak szerves része: a múlt sérelmei és veszteségei
a jelen fájdalmaként kerülnek elmesélésre. Ebben az értelmezésben az áldozat és el-
követő szerepe jól elkülöníthető és el is különül a mindennapi kommunikáció során
(Caramani–Manucci 2019: 1165–66).5 A Caramani és Manucci által leírt gondolatot
támasztja alá Pierre Nora munkája is, aki a történelem és az emlékezet fogalmát, va-
lamint a két – látszólag hasonló gondolat – között fellelhető különbségeket vizsgálta.
Nora a történelmet egy statikus állapotnak tekintette, amelyet – bár tökéletlenül, de
– rekonstruálni lehet, míg az emlékezetet egy folyamatosan változó, jelenhez kötött
jelenségcsoportként értelmezte (Nora 1999). A norai megközelítés is mutatja, hogy az
5 Bár acikkszerzői ajobboldali populizmusterjedé sét vizsg áljákés az írásu kban mai pár tokfasiszta múlt tal való kapc solat át
elemzi k, az általuk fe lállított kere t a traumatikus m últbéli esem ények elfogad ásának és elhallgatásának viz sgálatára u gyanúgy
alkalmas lehet. Mi az elméleti keretet nem a popu lizmus terjed ésén ek vizsgálat ához használjuk, h anem a 20. század traumái-
nak feldolgozására tett kísérletetek elemzéséhez.

32 Szociológiai Szemle, 2021/4
emlékezet könnyen a „jelen kérdésévé” válhat. A Caramani és Manucci által felállított
keret sem állít mást, ők azonban határozottan az áldozati szerep vizsgálatánál látják
az emlékezet és a jelen kapcsolatát. Az empirikus elemzésünk során a jelen és múlt
kapcsolatát mi szerzőpáros által megnevezett mind a négy narrációs mód esetében
figyelembe vettük.
Jelen írásunkban a szerzőpáros által felállított, négy pilléren támaszkodó emlé-
kezeti gyakorlatok megjelenését vizsgáljuk a magyar politikai kommunikációt rep-
rezentáló szövegkorpuszban. Vizsgálatunk során topikmodellezés, illetve kvalitatív
szövegelemzés segítségével a magyarországi emlékezeti gyakorlatokat e koordináta-
rendszerben értelmezzük.
2.1.1. Történelem és jelen kapcsolata
A világ kiszélesedése, az internet és a kommunikációs csatornák új formáinak megjele-
nése megváltoztatta az emlékezetpolitikai gyakorlatokat. A tradicionális gyakorlatok
mindmáig felfedezhetőek, de egy teljesen más térben és kommunikációs rendszerben
kell hogy működjenek. Zombory Máté a jelenséget az emlékezetpolitikák transznacio-
nálissá válásaként írja le. Véleménye szerint ez egy átláthatatlan tér. A 2021. századra
a fizikai tér fontossága egyre inkább a háttérbe szorul, helyébe a gondolatok, érték-
rendszeri és emlékezeti hasonlóságok fontossága lép. Zombory azért is tartja fontos-
nak az emlékezés transznacionálissá válását, mert ebben a formában a nyilvánosság,
tehát a nem elit csoportok elé olyan történelemkép tárulhat, amely nemzetközi ösz-
szehasonlításban az adott csoport áldozati szerepét hangsúlyozhatja (Zombory 2014:
10). A nemzetköziség fontos, mivel ennek folytán a közösség olyan, a saját csoportjá-
tól fizikailag távol lévő csoporttal is „találkozik”, és tudja ütköztetni az emlékeit és a
saját véleményének igazságát, amely a technológiai változások előtt elképzelhetetlen
volt. Írásunkban Trianon és a holokauszt emlékeztét két, Rothberg által meghatáro-
zott emlékezeti csomónak tekintjük. Michael Rothberg a norai koncepcióból építkezik
(Nora 1999), azonban véleménye szerint az emlékezeti helyek csak az országon belül,
nemzeti szinten bírnak szimbolikus jelentéssel. Rothberg beemelt egy olyan szemlé-
letmódot, amely azt hangsúlyozza, hogy a történelem alakításában a szereplők köl-
csönösen hatással voltak egymásra, így az emlékezés során is közösségben szükséges
gondolkozni (Rothberg 2013: 82). Az emlékezeti csomók tehát nem „statikus elemei”
a múltnak: a rothbergi megközelítés lehetőséget ad arra, hogy az emlékezetet aktí-
van, a változások dinamikája mentén vizsgáljuk. Az emlékezeti csomók koncepciója az
emlékek termeléséről, feltárásáról, értelmezéséről és folyamatos újraértelmezéséről is
szól (Rothberg 2010), hiszen az emlékezetet az élő emberek alakítják. A média terét a
folyamatos interakció, kommunikáció, az események értelmezése és új értelmezések
keresése formálja. Az emlékezetpolitika jelenléte ebben a térben tehát könnyebben
értelmezhető egy, a változást középpontba helyező koncepció mentén. A rothbergi
elméletet használva így mind az országon belüli, mind pedig a nemzeten túlmutató
emlékezési gyakorlatokban megjelenő változások megragadhatóak.

33Knap Árpád – Bartha Diána – Barna Ildikó: Trianon és a holokauszt
Magyarország nyilvánossága jelentősen átalakult az elmúlt egy évtizedben. A má-
sodik Orbán-kormány egyik első döntése volt a 2010-ben létrehozott Nemzeti Média-
és Hírközlési Hatóság és a Médiatanács megalapítása, amely egyebek mellett a meg-
jelent tartalmak ellenőrzésért és a frekvenciák kiosztásáért felelős. A tanács tagjait a
Fidesz kétharmados többsége birtokában anélkül választotta meg 2010-ben és 2019-
ben kilenc-kilenc évre, hogy kompromisszumot kellett volna kötnie bármely más po-
litikai erővel. A médiapiac átalakításának másik fontos tényezője volt a közszolgálati
médiaszolgáltatók alapítványi fenntartásba kerülése és centralizációja (Bajomi-Lázár
2013: 81–82), valamint az állami hírügynökség, az MTI szolgáltatásának ingyenessé
tétele. Gazdasági szempontból kiemelendő, hogy a médiapiac legnagyobb hirdetője,
az állam bizonyos kormányhoz közel álló médiumokkal kivételez, míg más, függet-
len orgánumoknál egyáltalán nem hirdet, ami lehetetlenné teszi a tisztességes ver-
senyt a piacon. A hazai folyamatok eredményeként a média a korábbinál jelentősen
központosítottabbá vált, elveszítette a gazdasági autonómiáját, valamint a fokozatos
átalakulás eredményeként politizálódott és polarizálódott (Polyák 2019). A közpon-
tosításra a leginkább szembeötlő példa a 2018-ban létrehozott Közép-Európai Sajtó
és Média Alapítvány (KESMA) részét képező, egykor a Mediaworkshöz tartozó megyei
lapok tartalma. Ezek a lapok gyakran egymással teljesen megegyező cikkeket közöl-
nek, megegyező címlappal jelennek meg. A kormányoldalhoz köthető médiumoknál
megfigyelhető erőteljes központosítás eredményeképpen általánosságban is kijelent-
hető, hogy a KESMA-hoz tartozó, a közszolgálati média részét képező, illetve más,
kormányoldalhoz köthető orgánumok rendkívül szorosan közvetítik a kormányoldali
narratívát, a kormányzó pártok által fontosnak tartott témákat dolgozzák fel, a meg-
felelő keretezésben tálalva azokat.
Szabó Ildikó véleménye szerint a társadalmak és a kultúrák formális és nem formá-
lis szocializáció során alakulnak. E hatások egyfajta sajátos szövetet alkotnak, amely
részét képezi a kultúra mindennapjainak, tehát a közgondolkodásnak. Bár ez a szövet
állandóan változik, bizonyos elemek megőrződnek és ismétlődnek, tehát olyan szim-
bólummá válnak, amelyek az identitások felépítéséhez hozzájárulnak (Szabó 2004:
557–558). Eszerint léteznek nemzeti alaptematikák, amelyek a politikai kommuniká-
cióban megjelennek, mégpedig olyan céllal, hogy az állampolgárok identitására hatást
gyakoroljanak. Kutatásai alapján e témák meghatározó sajátosságai, hogy történelmi
dinamikájuk, közösségszervező erejük van, emellett kijelölik a csoport határait, va-
lamint generációkon keresztül öröklődnek (Szabó 2004: 560). E tekintetben a fenti
kritériumoknak megfelelő, az életünket átszövő kommunikációban megjelenő politi-
kai tartalmak tekinthetőek kutatási szempontból releváns forrásnak. Úgy gondoljuk,
hogy Trianon és a holokauszt témája megfelel a felsorolt kitételeknek. A média teré-
nek politizálódása miatt a szövegkorpuszban megjelenő cikkek bemutatják, hogy mely
témák és álláspontok fogalmazódnak meg az egyes politikai oldalakon. A megjelenő
tematikák – Szabó (2004) elméletét figyelembe véve – értelmezhetőek a magyar em-
lékezetpolitikai gyakorlat lenyomataként. Az általunk vizsgált források elemzésekor

34 Szociológiai Szemle, 2021/4
figyelembe kell venni, hogy egy politikai megszólalás esetében nem minden esetben
a tiszta felszólalást olvashatjuk, hanem annak egy már értelmezési keretbe helyezett
változatát, amely nem mentes az író értékrendszerétől.
2.1.2. Hogyan meséljük el a történelmünket, történetünket?
A hazai és nemzetközi színtéren való jelenlét és kommunikáció felerősíti a történet-
mesélés fontosságát (Nora 2014: 51–63). Az országok politikai színtéren való mozgá-
sát, valamint lehetőségeinek terét az adott ország „történelmi ereje” is meghatároz-
za. A magyar aktuálpolitikát vizsgálva látható, hogy az eredettörténetek fontossága
a politikai kommunikációban felerősödött, ezért a következőkben a történetmesélés
aktuális gyakorlatáról írunk (Szabó 2005, Bíró-Nagy 2018).
A fogalomalkotás esetében megkerülhetetlen alkotó Pierre Nora, aki munkássá-
gában elkülönítette a történelem és az emlékezet fogalmát. Míg a történelmet egy
statikus állapotnak tekintette, amelyet – bár tökéletlenül –, de rekonstruálni lehet,
addig az emlékezetet egy folyamatosan változó, jelenhez kötött jelenségcsoportként
értelmezte (Nora 1999). A történészek, szociológusok pontosan e két mező közötti
határvonalon mozognak. Különböző források segítségével szeretnék rekonstruálni
a múltat, azonban ezt egy folyamatosan változó közegben teszik. E közegben egyes
narratívák hol felerősödnek, hol a háttérbe szorulnak, így a szakemberek történelem-
rekonstrukciói is eltérő mélységben kerülnek megismerésre. A következőkben ezért
áttekintjük a hazai, Trianonról és a holokausztról szóló szakirodalmat, kifejezetten
a Caramani és Manucci (2019) által meghatározott elméleti keretben megjelenő
(heroizálás, kulpabilizáció, törlés és áldozatiság) fogalmakra fókuszálva.
2.2. Emlékek és a narratíva kialakulása
A régiónkra megkérdőjelezhetetlenül rárakódott egy közös emlékezési gyakorlat és ta-
pasztalat. Az országok 20. századi emlékezeteinek hasonlóságai, traumatikus esemé-
nyei sajátos, posztszocialista emlékezeti gyakorlatot alakítottak ki. A régió országaira,
így Magyarországra is jellemző, hogy a társadalom emlékezetét különböző, kívülről
jövő hatások megtörték és formálták, nem organikusan fejlődött. A világháborúk és
a posztszocialista múlt az egyes múltbéli események elmesélésének, narratívájának
módját is megváltoztatták.
2.2.1. Az első világháború és Trianon emlékezete Magyarországon
Trianon emlékezete több szempontból is eltér a hagyományos emlékezeti gyakorla-
toktól. A megszokott emlékezetátadási tendenciákkal ellentétben nagyon korán, már
az 1920-as években a kulturális emlékezet részévé vált, majd a második világháború
végével a családi emlékezetből is kezdett kikopni az akkori emlékezetpolitikai elvek
miatt. Emellett az első világháború lezárulta a történetmesélésében is eltér: Kovács
Éva szerint az elcsatolások emlékezete minden esetben „antagonisztikus ellentéttel”
teli, nem létezik olyan narratíva, amelyet minden érintett ország, nemzet közösen

35Knap Árpád – Bartha Diána – Barna Ildikó: Trianon és a holokauszt
elfogadna (Kovács 2015: 89). A trianoni békeszerződés hatásaként függetlenedő vagy
éppen kisebbségbe kerülő etnikai csoportok teljesen eltérő történetet mesélnek az
eseményről. A két világháború közötti időszakban az állam Trianonhoz kapcsolódó
emlékezetpolitikája a gyászról és revízióról szólt (Kovács 2015: 89), azonban az anta-
gonisztikus ellentétek miatt az áldozatok, bűnösök és hősök csoportjai nemzetenként
eltértek. Már a rövid leírás alapján is láthatóvá válik, hogy Trianon értelmezése ko-
rántsem egységes, ebből feltételezzük, hogy a Caramani és Manucci által megalkotott
elméleti keretben megjelenő fogalmak értelmezése sem koherens az érintett országo-
kon és így Magyarországon belül.
Trianon emlékezete kapcsán az egyik legfontosabb, vizsgált attribútum az
áldozatiság kérdése. Balogh (2015) szerint az áldozati narratíva változásának okát a
jelentéseltolódásokban és mentalitásbeli változásokban kereshetjük. Véleménye sze-
rint az áldozat kifejezés eredeti jelentésében egy aktív szereplőt feltételezett, amely
jellemvonás mára háttérbe szorult, és helyébe a „passzív elszenvedés” jelentése került.
Ez az eltolódás lehetővé tette azt, hogy az áldozati szerep a politikai és szimbolikus
térbe kerüljön, a kollektív emlékezés eszközévé váljon. Míg az aktív értelmezésben
az áldozat egyfajta lemondás, addig a passzív értelmezés szerint a szó jelentése a te-
hetetlenség és ártatlanság (Balogh 2015: 36–37). Az első világháború egyértelműen
hatással volt a fogalom értelmezésének eltolódására, valamint összekapcsolódott a
hősiességhez kapcsolt értékekkel is. A 19. század során az „egyedi” hős képét átvet-
te a hősi ideál fogalma, amely hősszerep megkívánta az elsősorban a nemzet érde-
kében tanúsított bátorságot, erőkifejtést és a nemzetért hozott áldozatot. A nemzet
romanticizálása megkívánta, hogy a hősök, akik elsősorban katonák voltak, az ideá-
ért feláldozzák magukat. Az első világháború idején e narratíva uralkodott, így a há-
ború kezdetén tapasztalható lelkesedés is magyarázható a hősiesség és áldozatiság
fogalmainak átalakulásával (Balogh 2015: 42–43). Az első világháború kapcsán az
áldozatiság és hősiesség fogalmainak értelmezése kéz a kézben járt, az egyik nem volt
elválasztható a másiktól. A katonák halálának „értelmét”, a meghozott áldozatot az
első világháború végén kezdték megkérdőjelezni (Balogh 2015: 45–46).
Az első világháború vége és a trianoni békeszerződés megkötése után az áldozati
narratíva fokozatosan tolódott a passzív-áldozat értelmezésének irányába. Az áldozat
jelentéséből kikopott az önfeláldozás, csakis a szenvedés vonásai maradtak meg. A
narratíva átalakulása ismét a politikai életben teljesedett ki, ugyanis az „elszenvedett
igazságtalanság”, „törvénytelenség” gondolatai kerültek összekapcsolásra a fogalom-
mal. Ebben az értelmezésben a háborús vereség egy magasabb, erkölcsi felsőbbrendű-
ség gondolatával fonódott össze. Balogh – idézve Sabrow-t – írja le, hogy e folyamat-
ban a „heroizálástól a történelem viktimizálásáig nyúló paradigmaváltás” jelensége érhető
tetten (Balogh 2015: 47–48, idézet a 48. oldalról). Trianon jelképpé vált, e szimbó-
lumban jelenik meg az országot és nemzetet ért trauma és veszteség, ezáltal hivatko-
zási pontként, valamint a politikai ellentétek kiélezésének eszközeként is funkcionál
(Balogh 2015: 47–48). Gyáni erre a jelenségre a Trianon-szindróma kifejezést hasz-

36 Szociológiai Szemle, 2021/4
nálja. Véleménye szerint a politikai kommunikáció bizonyos részei arra engednek kö-
vetkeztetni, hogy Trianon egy norai értelemben vett emlékezeti hellyé válik. Trianon
tragikus volta miatt képes beágyazódni a nemzeti narratívába, alkalmas arra, hogy az
elcsatolt területeken élő kisebbségi magyarok szemszögéből az ellenség-áldozat foga-
lompár a kommunikáció részét képezze (Gyáni 2012: 44–45).
Trianon és az első világháború kapcsán tehát elsősorban az áldozati kép narratí-
vája került előtérbe, a Caramani és Manucci által leírt fogalmi keretben a viktimizáció
és heroizálás jelenik meg. A magyar narratívában a felelősségvállalás kérdése nem kap
helyet, csupán a politikai ellentétek kiéleződése esetében tűnik fel.
2.2.2. A második világháború és a holokauszt emlékezete Magyarországon
A második világháború után Kelet-Európa országai szovjet fennhatóság alá kerültek.
Az új „rend” szabályai kitértek az emlékezetpolitika addig megszokott gyakorlatai-
nak felülírására is (Blacker–Etkind 2013: 1–2). A második világháborút követően a
teljes némaság figyelhető meg Trianon kapcsán, amely tabusított témának számított
(Kovács 2015: 89–93), továbbá a második világháború traumáinak feldolgozása sem
került előtérbe (Blacker–Etkind 2013: 1–22).
Gyáni szerint a régióra jellemző általános tendenciák Magyarország esetében is
érvényesek voltak: az emlékezetpolitika hazai alakulását szigorúan ellenőrizték. Nem-
csak az akkori aktuális jelenre volt hatással a szovjet hatalom, hanem a múlt emlé-
keinek megörökítésére és az arról való kommunikációra is. Ennek eredményeként a
második világháború és a holokauszt traumái nem kerültek be az intézményes emlé-
kezet által megőrzendőnek ítélt emlékek közé, más értelmezések kerültek domináns
szerepbe. A szovjet befolyás alatt töltött időszakban a második világháborút győztes
háborúként értelmezték, ezáltal sem a katonaáldozatokról, sem az üldözött csopor-
tokról nem emlékeztek, csakúgy, ahogy Magyarországról mint vesztes országról sem.
Az országoknak, illetve a régiónak a politikai átmenetet követően nyílt lehetőségük
arra, hogy a háború veszteségeit feldolgozzák (Gyáni 2016: 186–89). A szovjet vezetés
által kikényszerített „erőszakos hallgatás” a holokausztra is érvényes volt. A szocialis-
ta rendszer által fenntartani kívánt „homogén társadalom” képébe nem illeszkedett
egy csoporttal, ez esetben a zsidókkal történő eltérő bánásmód. Szécsényi szerint a
Rákosi-rendszerre jellemző mély hallgatás oka az volt, hogy az ország és a vezetői nem
kívántak szembenézni a magyarok korábbi kollaborációs tevékenységével sem. Emel-
lett a második világháború után az antiszemitizmus nem szűnt meg Magyarországon,
így a túlélők csakis szűk körben beszélhettek az őket ért traumákról, a nyilvánosság
elé nem álltak. Később, a Kádár-rendszerben az antiszemitizmus rendszerszintű el-
fojtásáért fizetett ár a zsidók részéről a hallgatás fenntartása és magyar társadalom-
ba való beolvadás volt. Kisebb áttörést az Eichmann-per hozott, amely per hatására
Magyarországon köztudatba került a holokauszt, valamint a zsidók szenvedései. Eb-
ben az időszakban sem kerültek kimondásra a „zsidó” és a „holokauszt” kifejezések,
helyettük a „mártír”, „áldozat”, „üldözött”, „elhurcolt”, valamint a „fasizmus”, „náci

37Knap Árpád – Bartha Diána – Barna Ildikó: Trianon és a holokauszt
tömeggyilkosság”, „Horthy-fasizmus” fogalmak kerültek a használatba (Szécsényi
2017: 296–301), még akkor is, ha a csoportok kiléte nyilvánvaló volt. Nagy szerint a
holokauszt emlékezeti sajátosságai során megfigyelhető, hogy a traumáról szóló be-
szédben az államszocializmus során a zsidó származásról nem tettek említést, a halál
okáról azonban igen. A traumát, a genocídiumot ebben az időben egy passzív leíró
szerkezettel fejezték ki, ezzel is mutatva, hogy a trauma feldolgozhatatlan. Nagy sze-
rint mára a zsidó származásra vonatkozó „tilalom” véget ért, de a tudományos közös-
ség a holokausztról való beszéd során még mindig egy kimondatlan szabályrendszer-
hez kell hogy igazodjon. A holokauszt vizsgálata során egyértelműen az áldozatiság
kerül a középpontba, amely a genocídium nagyságának (1), a meggyilkoltak demo-
gráfiai összetételének (2), a személyes haláltörténeteknek (3), valamint a holokauszt
átélhetetlenségének (4) hangsúlyaival rendelkezik (Nagy 2015: 27).
Emellett, Feischmidt – idézve Kovács Éva (Kovács 2010: 50) gondolatait – arról ír,
hogy a holokauszt a magyarok számára nem saját, társadalmi trauma, hiszen a máso-
dik világháborúval és a zsidókkal történt borzalmakkal csak később mint „történettel”
ismerkedtek meg (Feischmidt 2014: 54). Azonban pontosan erre a kérdésre reagálva
írja György Péter, hogy nem elfogadható, ha „nemzeten kívüli eseményként” kerül
bemutatásra a zsidók története és szenvedése. Véleménye szerint a zsidók traumá-
jának magától értetődően a „magyar történelem és kultúra” részét kellene képeznie
(György 2012). Látható tehát, hogy a második világháború áldozati narratívája ko-
rántsem egységes, országon belüli törések is mutatkoznak. Az áldozatiság és hősies-
ség kérdését magyar értelmezési keretből is szükséges vizsgálni. E témának ikonikus
példája a 2014 júliusában felállított német megszállási emlékmű, amely a magyar nép
áldozati szerepének bemutatását hangsúlyozza (Erőss 2016, Erőss 2017, Rév 2018).
Ezt a képet és üzenetet fokozza, hogy az emlékmű a szovjet hősi emlékművel egy te-
rületen található, amely emlékmű a szovjetek Magyarországra történő bevonulását és
az ezzel történő felszabadítást volt hivatott szimbolizálni (Balogh 2015: 49–50). E két
emlékmű a „tettes és áldozat ilyen magától értetődő elválása” szerint is értelmezhető,
amely keret figyelmen kívül hagyja a magyar társadalom második világháború során
tanúsított kollaborációját a németekkel (Balogh 2015: 50). E két emlékmű egymás-
sal kommunikál: bár látszólag egymásnak ellentmondó értékeket kívánnak kifejezni,
valójában az áldozatok, hősök, a jók és rosszak szélsőségesen és jól elváló megkülön-
böztetése történik mind a két esetben. Ez a megközelítés meghatározó a második vi-
lágháborúról, a holokausztról és az azzal szorosan összefonódó szovjet megszállásról
szóló narratívával. A holokauszt kérdését a Caramani és Manucci-féle keretbe helyez-
ve látható, hogy tradicionálisan a heriozálás, a viktimizáció és a hatálytalanítás elvei
jelennek meg. A felelősségvállalás kérdése a rendszerváltás utáni magyar emlékezet-
politikának a holokauszt témakörében hagyományosan nem képezte részét.
A politikai átmenet következtében a világháborús emlékek mellett a szovjet el-
nyomás, diktatúra traumái is a nyilvánosságba kerülhettek, az államszocializmus
évei alatt gyakorlattá vált kényszerű és erőltetett felejtés után az emlékezés szabaddá

38 Szociológiai Szemle, 2021/4
vált (Pető 2014: 4). A történészek az országot, mentális és emlékezeti szempontból
„amnéziában szenvedőnek” (Gyáni 2016: 189) írták le. A rendszerváltást követően a
posztszovjet térség országaiban az identitásépítés problematikája vált a meghatáro-
zóvá: az elnyomó hatalmak politikája után az országnak lehetősége volt arra, hogy a
saját önértelmezését építse ki. Ez a folyamat az új „hatalom”, tehát a szabadság meg-
szilárdulásának egy fontos pillérévé is vált (Kubik–Bernhard 2014: 8). Ez korántsem
volt egyszerű folyamat, ezért az újonnan alakult politikai pártok valamilyen történeti
korszakhoz nyúltak vissza a saját identitásuk kiépítése érdekében (Kovács 2011: 22).
Trianon és a holokauszt valamilyen értelemzése tehát a rendszerváltó pártok identi-
tásának elemévé vált, azonban eltérő módon. Az elemzésünk során szeretnénk fel-
tárni azt, hogy a bemutatott emlékezeti csomók milyen sajátosságokat mutatnak a
rendszerváltás után harminc évvel.
3. Elemzés
3.1. Adatok és módszerek
Cikkünkben egy nagy méretű, magyar nyelvű, online hírportálokon megjelent, cik-
kekből álló szövegkorpuszt elemeztünk. Adataink legyűjtéséhez a SentiOne6 nevű
social listening platformot használtuk. A SentiOne több ezer weboldalt, blogot, fó-
rumot, valamint a főbb közösségimédia-platformok nyilvánosan elérhető adatait te-
szi elérhetővé, kereshetővé és letölthetővé kulcsszavas, illetve egyéb metaadatokkal
(például a megjelenés dátuma, helye) végzett keresések segítségével. Adatainkat a
2017 szeptembere és 2020 szeptembere közötti hároméves időszakból gyűjtöttük, a
kereséshez pedig két kulcsszót alkalmaztunk: a Trianonnal kapcsolatos diskurzusok
megragadásához a „trianon*”, a holokauszttal kapcsolatos anyagok kiválasztásához
pedig a „holo*” kulcsszót. A szavak végén található csillagok azt jelentik, hogy a szavak
ragozott formái is érvényes találatnak számítottak.7 Az elemzett korpuszba azon web-
oldalak cikkei kerültek be, amelyeken legalább 100 találat volt mindkét kulcsszóra. Ez
összesen 24624 darab cikket jelent, amelyből 11210 Trianon, 14250 a holokauszt,
836 darab dokumentum pedig mindkét téma keresőszavát tartalmazza.
Mivel azt kívántuk vizsgálni, hogy a Trianonnal és a Holokauszttal kapcsolatos
írások hogyan jelennek meg a különböző politikai oldalakhoz köthető emlékezetpo-
litikai diskurzusokban, az elemzés következő lépéseként a korpuszunk alapjául szol-
gáló weboldalak listáját három fő kategóriába – nem kormánypárti, szélsőjobboldali,
kormánypárti – soroltuk. A politikai kategorizáció szerinti megoszlás az 1.táblázat-
ban látható.
6 Lásd: https: //sentione.com/
7 Ako rpusz összeál lítás asorán célunk volt, hogyl ehetőleg az ös szes rel eváns tartalmat megtaláljuk. Míg aTrianonna lkap-
csolatoskulcsszónem igényeltutólagosszű rést,add igaholo*kulcsszóesetébenerre szük ségvo lt,m ivelp éldáula„ holot t”,
„holo gram”,„alkoholos” kifej ezéseknemt artozn akkutat ásunktárgyához. Adatainkat ennek megfelelőe nalapos utólagos
adattisztításnak vetettük alá.

39Knap Árpád – Bartha Diána – Barna Ildikó: Trianon és a holokauszt
1. táblázat: A korpuszban lévő weboldalak száma politikai kategorizáció szerint
Kategória Médiumok száma Cikkek száma
Nem kormánypárti 28 8 274
Baloldali, liberális 12 5 886
Egyéb 7 1 211
Jobboldali 3 641
Bulvár 6 536
Szélsőjobboldali 5 6 762
Kormánypárti 16 9 588
Összesen 49 24 624
Míg a kormánypárti és a szélsőjobboldali kategóriák politikailag homogének, addig a
nem kormánypárti kategória nem tekinthető annak. Idetartozik az egykor a Fidesz-
hez köthető, a centralizációnak áldozatul esett, jobboldali újságírók által létrehozott
Magyar Hang és a Válasz.hu, a Jobbikhoz köthető Alfahír, de szintén itt található a
baloldali, liberális oldalhoz sorolható 444.hu, a Népszava, illetve a Magyar Narancs,
valamint a bulvár formátumot képviselő Blikk és a Dívány.hu is. Emiatt a nem kor-
mánypárti kategóriát a táblázatban látható módon további alkategóriákra bontottuk.
Ugyan az egyes kategóriákba tartozó médiumok száma nagy eltérést mutat, a há-
rom nagy csoportba tartozó cikkek száma összemérhető nagyságrendű – erre a médi-
umok listájának kialakítása során különös figyelmet fordítottunk. Szintén fontosnak
tartottuk, hogy az egyes kategóriákba eltérő stílust képviselő médiumok is kerülje-
nek, így könnyedebb hangvételű, és komolyabb irányvonalat képviselő médiumokat is
választottunk. Ennek megfelelően például a kormánypári források8 között ugyanúgy
megtaláljuk a 888.hu-t, mint a Hirado.hu-t, a Vadhajtásokat vagy a Bors Online-t, a
nem kormánypárti újságok között pedig egyaránt szerepel a 444.hu, a Portfolio.hu, az
Alfahír és a Népszava.9
Az adatgyűjtést és az adattisztítást a szövegek előfeldolgozása követte, amelynek
során egy korábbi kutatásaink során kidolgozott, már többször sikerrel alkalmazott
módszertant követtünk, kiegészítve azt néhány további lépéssel, a jelen elemzés alap-
jául szolgáló korpusz sajátosságainak megfelelően. Az előfeldolgozás célja, hogy a ter-
mészetesnyelv-feldolgozási modellek megfelelő teljesítménnyel működjenek, ered-
ményeik interpretálhatóak legyenek – ennek érdekében a folyamat során a szövegen
egyszerűsítéseket, transzformációkat végzünk. Az általunk követett előfeldolgozási
procedúra a következő lépésekből állt. Első lépésben szövegeinket megszabadítottuk
az URL-ektől, egy szintaktikai elemző csomag (Zsibrita–Vincze–Farkas 2013) segít-
ségével lemmatizáltuk (szótöveztük) a dokumentumokat, majd szófaji szűrést végez-
tünk, kizárólag a főneveket, tulajdonneveket, határozószavakat, mellékneveket és
8 Fontos megjegyezni, hogy kizá rtuk a fo rrások l istá járól a KESMA szervezetéhez tartozó vidéki l apokat, mivel korábbi kutatá-
saink so rán tapasztaltuk , hogy ezek a médi umok na gyon gyakran ugyanazo kat a cik keket közlik m inimá lis vál toztatásokkal.
Ezgyengébbminőségűto pikmo delleket,ne hézkes ebbin terpretáció teredményeze ttvolnaaszá mosi smétlődőenmegj elenő
tartalom miatt.
9 A mé diumo k részletes kategorizációja az 1. sz ámú mellékle tben található.

40 Szociológiai Szemle, 2021/4
számneveket megtartva a korpuszban. Ezt követően egy Wikipedia-adatokon alapuló
algoritmus segítségével (Daiber et al. 2013) felismertük és egyetlen tokenné vontuk
össze a névelemeket, majd detektáltuk a szignifikáns bi- és trigramokat – azokat a
szókettősöket és szóhármasokat, amelyeket szintén egyetlen tokenként érdemes ke-
zelni a modellezés során. A továbbiakban előzetes topikmodellek és a korpuszt leíró
szógyakorisági listák segítségével tovább standardizáltuk a szövegeinket, majd eltá-
volítottuk a stopszavakat, azokat a túl általános kifejezéseket, amelyek nem adnak
hozzá a modellek interpretációjához. Az előfeldolgozás utolsó fázisát a gyakorisági
szűrés jelentette, amelynek során töröltük a rendkívül ritka, túlzottan gyakori szava-
kat, illetve azokat a dokumentumokat, amelyek kevesebb mint öt szóból álltak.
3.2. Topikmodellek: módszertan
A topikmodellezéshez az LDA (Látens Dirichlet Allokáció) nevű nem felügyelt gépi
tanulási modellt használtuk (Blei et al. 2003, Blei–Lafferty 2009, Blei 2012). Az LDA
alkalmazása egy adatvezérelt megközelítésnek tekinthető, mivel az algoritmus a to-
pikok kialakítása során nem támaszkodik humán annotációra vagy bármilyen meglé-
vő metaadatra, hanem kizárólag a szövegek látens struktúráját veszi figyelembe. Az
LDA célja az, hogy feltárja a szövegkorpusz látens tematikus struktúráját úgy, hogy a
korpuszban lévő cikkeket topikokba sorolja. A topikok létrehozásához a modell a szö-
vegekben megtalálható szavak együttes előfordulását elemzi, azzal az előfeltevéssel,
hogy a topikok jellemezhetőek a hozzájuk tartozó szavak segítségével, tehát az a do-
kumentum (cikk), amely egy adott topikhoz nagyobb valószínűséggel tartozik, inkább
tartalmazza azokat a szavakat, amelyek a topikra jellemzőek. Az LDA a dokumentu-
mokat a kutató által előre meghatározott, véges számú topik keverékeként kezeli (Blei
et al. 2003, Blei–Lafferty 2009, Németh et al. 2020, Németh–Koltai 2021). A modell
alapján minden szöveghez megadható a topikokra egy-egy valószínűségérték, amely
azt jelenti, hogy a szöveg mekkora eséllyel tartozik az adott topikhoz. Elemzésünk
során a korpuszban megtalálható cikkeket azokhoz a topikokhoz rendeltük, amelyek
a leginkább dominánsan megjelennek bennük. Az elemzés során különös figyelmet
fordítottunk azokra a cikkekre, amelyek a legjobban reprezentálják az egyes topiko-
kat, tehát az adott topikban a legnagyobb topik-valószínűséggel rendelkeznek: ezeket
az írásokat a kvalitatív szövegelemzés módszerével értelmeztük.
Mivel az LDA modellek illesztése során gyakran kihívást jelent az adott szöveg-
korpuszra optimálisnak tekinthető topikszám megtalálása, ezért több topikmodellt
is futtattunk öt és harminc topik közötti topikszámokra. Minden topikszámnál ki-
számítottuk a Cv (Röder et al. 2015) nevű topikkoherencia mutató értékét, majd a
megfelelő topikszámról a koherenciaértékek, illetve a modellek kvalitatív értékelése
segítségével döntöttünk. Jelen cikkünkben egy 14 topikos megoldást elemeztünk.

41Knap Árpád – Bartha Diána – Barna Ildikó: Trianon és a holokauszt
3.3. A kialakult topikok
A topikmodell elemzését két fázisban végeztük. Első körben arra voltunk kíváncsi-
ak, hogy a létrejött topikok tartalmai mennyire fedik elemzésünk tárgyát, illetve egy
általános képet kívántunk alkotni a korpuszunk tartalmáról. Ennek megállapítására
először kvantitatív, majd kvalitatív módon értékeltük az egyes topikok tartalmát. A
kvantitatív fázisban egyebek mellett minden topik esetében megvizsgáltuk a topik
méretét, azt, hogy az adott topik milyen arányban tartalmaz a holokauszttal, Trianon-
nal, illetve mindkét témával kapcsolatos keresőszavakat. Kvalitatív elemzéssel meg-
néztük azt is, hogy milyen arányban találunk az adott topikban kormánypárti, nem
kormánypárti, illetve szélsőjobboldali médiumokról származó cikkeket, továbbá meg-
vizsgáltuk, hogy az általunk az elemzéshez használt négy kulcsfogalom tekintetében
az adott topik mennyire rendelkezik egyértelmű, egy irányba mutató narratívával. Az
elemzés ezen első fázisa alapján kizártunk öt darab topikot a további vizsgálat alól,
mivel úgy találtuk, hogy ezeknek a tartalma nem releváns az elemzés szempontjából.10
A fennmaradó kilenc darab topik összesen 15360 darab cikket tartalmaz. Az elem-
zés második fázisát, amely a szövegek kvalitatív feldolgozását, értő, alapos olvasását
(close reading) jelentette, ezen a 15360 darab cikken végeztük. A fennmaradó topikok
részletes adatai az alábbi táblázatban láthatók.
10 Ezekben a topi kokban zömébenol yan cikkek szerepel tek, amelyek (1) csak em lítés szi ntjén ta rtal mazták akulcsszavainkat,
éselsődl egesenn ema viz sgált tém ában íród tak, (2) nem tekinthe tőkpoliti kaitart almú cikkek nek (pl. szính ázi besz ámoló k,
filmek ről,zenérőlszólószöve gek), (3)hírösszefoglal ókváltozato stém ákban,am elyek ugyan tar talma zzák akul csszavainkat,
denagyrészbennemrelevánstartalmúak ,(4)nemmagyarkontextusúírások .

42 Szociológiai Szemle, 2021/4
2. táblázat: A kialakult topikok leíró adatai 11
Topik
kódja Rövid leírás Cikkek
száma
Holo-
kauszt % Trianon % Mindkettő
%
Kormány-
párti %
Nem kor-
mánypárti
%
Szélső-
jobboldali
%
1A nemzeti összetartozás napjával, a Trianon-évfordulóval és a nemzetpolitiká-
val kapcsolatos hírek és kormányzati nyilatkozatok, megszólalások. 2 456 2% 100% 2% 53% 15% 32%
2 Történelmi témájú cikkek és elemzések. 1 410 22% 85% 7% 34% 27% 40%
4Ünnepek és évfordulók, politikai beszédek. Orbán Viktor megszólalásai. Emlé-
kezés, emlékhelyek. 1 212 18% 87% 6% 40% 11% 49%
5 Aktuálpolitika. Az ellenzék botrányai, különös tekintettel a Jobbikra. 2 175 58% 45% 3% 49% 30% 21%
7A határon túli magyarság hírei. Fókuszban Erdély: Trianon-ünnepnap, székely
autonómia, úzvölgyi temető. Kárpátalja: ukrán nyelvtörvény. 1 523 12% 92% 4% 39% 18% 43%
8 A Kossuth téri Trianon-emlékmű. Túraajánlók, települések bemutatása. 1 504 31% 72% 3% 32% 43% 25%
9 Történelmi és társadalmi témájú tanulmányok, elemzések, cikkek. 1 467 45% 67% 12% 30% 44% 26%
10 Orbán Viktor megszólalásai európai uniós és nemzetközi politikai témákban.
Az Orbán–Matovič-találkozó, magyar–szlovák viszony. 1 302 31% 71% 2% 39% 33% 27%
11 A kormányzat és a zsidó felekezeti vezetés kapcsolata, megemlékezések,
nyilatkozatok. A Sorsok Háza projekt. 2 311 100% 2% 1% 31% 47% 22%
11 A táblá zatba n kerekít ések mi att a kulcssz avak illetve a politikai kategóriák aránya nem m inden esetb en ad ki 100 százalékot .

43Knap Árpád – Bartha Diána – Barna Ildikó: Trianon és a holokauszt
A mélyebb vizsgálat alá vett kilenc topik közül hat egyértelműen Trianon-fókuszú,
kettő megközelítőleg fele-fele arányban tartalmaz a holokauszthoz és Trianonhoz
köthető szövegeket, egy pedig szinte kizárólag a holokauszttal foglalkozik. A teljes
korpuszban a kormánypárti sajtó írásai 40, a nem kormánypárti és a szélsőjobbol-
dali médiumok cikkei pedig egyaránt 30-30 százalékban fordulnak elő. A teljes kor-
puszhoz viszonyítva két topik jellemezhető kormánypárti, három nem kormánypárti,
és további három szélsőjobboldali túlsúllyal. Egy topik esetében a politikai arányok
átlagosnak mondhatók. Ahhoz, hogy jobban átlátható legyen az elemzett korpusz
tartalma, az egyes topikoknak egy-egy rövid leírást is adtunk, amely megtalálható a
2.táblázatban.
A kialakított topikokról szóló általános bemutatás után a következőkben a négy
meghatározott fogalom előfordulására, értelmezésére vállalkozunk. Elemzésünk
alapját a Caramani és Manucci (2019) által használt négy pillér adja: a heroizálás, a
viktimizáció, a hatálytalanítás, valamint a kulpabilizáció megjelenési formáit keres-
sük az egyes topikokban. Eredményeinket, a talált sajátosságokat összehasonlítjuk a
hagyományos magyarországi a jellegzetességekkel, keretezésekkel. Fontosnak tartjuk
kiemelni, hogy jelen írásunk keretei nem engedik meg az összes téma bemutatását
minden potenciális politikai oldal nézőpontja szerint. Elemzésünkben azonban olyan
cikkeket választottunk és hivatkoztunk, amelyek jól reprezentálják az adott politikai
orientáció álláspontját a vizsgált témákkal kapcsolatban.
3.4. Heroizálás: kik a hősök?
Az elemzésünk során egyes számú topikként azonosított cikkcsokor elsősorban a
nemzeti összetartozás napjával,12 valamint nemzetpolitikával kapcsolatos híreket,
túlnyomóan kormánypárti nyilatkozatokat, megszólalásokat tartalmaz. Az össze-
gyűjtött cikkek nagy része Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár ünne-
pi beszédét, illetve a beszédhez kapcsolódó értelmezést közöli, és általánosságban is
felülreprezentált a kormánypárti sajtó ebben a topikban. A nemzetpolitikáért felelős
államtitkár a felszólalásában Trianonról emlékezett meg, valamint az első világhábo-
rú máig ható következményeiről szólt. A beszédében – bár nem tagadta, hogy Trianon
fájó pont a magyar emberek számára – a megbékélésre fókuszált, valamint a család
fontos, összetartó szerepét emelte ki. Köszönetet mondott azoknak a magyar embe-
reknek, családoknak, akik megélték Trianont és a nehézségek és hátrányok ellenére,
magyarként nevelték fel a gyermekeiket (Magyar Hírlap 2019). A beszédben Trianon
traumájának kérdése nem került a „hatálytalanított” témák közé, az ország szétszakí-
tása miatt megélt fájdalomról szó esik, a hangsúly azonban egyértelműen a szétszakí-
tást túlélő közösségen van. A határon túl élő magyar családok – akik magyarként ne-
velték fel a gyermekeiket – alkotják a heroizáltak csoportját, ők azok, akiket a beszéd
alapján a kormányzati narratíva hősként mutat be (Magyar Hírlap 2018).
12 Anemzetiö sszet artozásnapj ánakl étrehozásaa2 010-benmegalakí tottFi desz-kormányegyike lsődöntésevolt.Azemlékna-
potatrianonibékeszerződésaláírás ánakdátumá ra,június4- retett ék(Hat ályosJ ogszabályokGyűj teménye2010).

44 Szociológiai Szemle, 2021/4
A kettes számú topikban uralkodóan az első és a második világháború katonai
sikereinek és kudarcainak leírásai, történelmi témájú írások találhatóak. A topik a
korpusz átlagos politikai megoszlásához képest szélsőjobboldali túlsúllyal jellemez-
hető. Az első világháború és Trianon emlékezete kapcsán kiemelt szerepet kapnak a
katonák, akik a hősök szerepében tűnnek fel. Jellemző a topikra a 24.hu-n szereplő
cikk, amelynek már a címe is mutatja a heroizálás folyamatát: A poklok poklában is
helytálltak a magyar katonák. Az írás az Isonzó folyó menti csatákat elemzi, leírva a
monarchia hadseregében szolgáló katonák mindennapjait, a lövészárkokban uralkodó
körülményeket. A szöveg részletessége szinte megeleveníti a katonák kegyetlen min-
dennapjait. A cikk írója a cím mellett a „hősi halál” és a „hősies helytállás” kifejezések-
kel is hangsúlyozza a katonák szerepét (24.hu 2020a).
A hősökről szóló narratíva a második világháborúról megjelenő cikkeket is behá-
lózza, a holokauszt témája azonban ritkán jelenik meg. A cikkek fókuszába a magyar
hadsereg hősies helytállása kerül. A Don folyó menti csata leírása egyike a megjele-
nített témáknak, amely írások a kilátástalan, reménytelen helyzetben is hősiesen
helytálló magyar katonák képét festik le. A hős katonák szerepe azonban e cikkben
összemosódik az ország tehetetlen, áldozati szerepével is, miszerint a katonák keleti
frontra történő vezérlése csak azért történt, mert az „1938 és 1941 közötti évek te-
rületi visszacsatolásaiért akkor már csak így lehetett »fizetni«” (Magyar Idők 2020a,
Kuruc.info 2020a). Az áldozatok és hősök szerepének elmosódása mellett a fenti cikk
érinti a kulpabilizáció, a múltbéli eseményekért való felelősségvállalás témáját is. Fon-
tos továbbá, hogy a hősiesség kérdése sokkal kevésbé hangsúlyosan jelenik meg a nem
kormánypárti orgánumokban. Az ezeket a témákat boncolgató írások között a magyar
politikai élet baloldala kevéssé reprezentált, erős értékítéletet nem fogalmaznak meg,
értéksemlegességgel találkozunk.
3.5. Kik az áldozatok?
A létrehozott topikmodell segítségével több olyan témacsoportot is sikerült azono-
sítani, amelyben az áldozatisággal kapcsolatos témák nagy arányban jelentek meg. A
kettes számú topikban egy, a radikális hangvételű, kormánypárti Vadhajtások hon-
lapján közölt cikk jól ábrázolja a Trianonnal összekapcsolódó traumát és annak fel-
oldhatatlan, áldozati voltát. A cikk a 98 éve! Trianon a mi holokausztunk! címet viseli.
Már maga a cím, tehát a holokauszt és Trianon párhuzamba állítása is utal arra, hogy
a trauma – mind a két esetben –hatalmas, azonban a cikk szerzője a megfogalmazással
elkülöníti a „mi” és az „ők” csoportját. A cím arra enged következtetni, hogy Trianont
a saját csoportjának traumájaként, míg a holokausztot az idegen csoport traumája-
ként értelmezi. Ez a címadás feleleveníti a György Péter (2012) által is megfogalma-
zott gondolatokat, miszerint a magyar társadalomban élő jelenség a holokausztot
nem a saját csoport, a magyarok traumájaként értelmezni, hanem mint egy, külső
és idegen csoport által elszenvedett történést. Az írásban részletezik a békeszerző-
dés által Magyarországot sújtó veszteségeket, csakúgy, ahogy a második világhábo-

45Knap Árpád – Bartha Diána – Barna Ildikó: Trianon és a holokauszt
rú után megköttetett, párizsi diktátumban lefektetett területi aspektusokat. A cikk
2010. június4-én az Országgyűlés által kimondott nemzeti összetartozás napja al-
kalmából íródott (Vadhajtások 2018). A szöveg tényszerű, történelmi adatokat sorol
fel, valamint ezzel párhuzamosan a történéseket egy meseszerű szövegbe helyezi. Az
elmesélés módja olyan hatást kelt, mintha a történések logikus egymás után követ-
kezése megakadályozhatatlan lett volna. Emellett ez az értelmezés Magyarországot
egy passzív, elszenvedői szerepbe helyezi, „szemet huny” afelett, hogy az ország és
annak vezetői is hoztak döntéseket. A „diktátum” kifejezés használata is az említett,
elszenvedői, áldozati szerepet erősíti. A hagyományos, passzív áldozati szerep mellett
megmutatkozik az áldozati versengés, amelyre a cím már önmagában is utal. Annak
feltevése, hogy a veszteségek összehasonlíthatóak, valamint a „mi” és „ők” csoport
határozott elkülönítése alapozza meg a versengő áldozati narratívát.
Az áldozati narratíva kapcsán fontos elemeznünk Orbán Viktor beszédeit, ame-
lyekben sajátos módon fonódik össze a magyar nép hősi és áldozati szerepe. A négyes
számú, erősen Trianon-fókuszú és szélsőjobboldali túlsúllyal jellemezhető topikban
számos ilyen példát találunk. A Ripost honlapján megjelenő cikk a trianoni béke-
szerződés századik évfordulójának megemlékezésén elhangzott Orbán-beszédből
szemezget. A miniszterelnök beszéde nyitányában kijelentette, hogy „nincs a világon
egyetlen nemzet sem, amely kibírt volna ilyen száz évet”. Beszédében kitért arra, hogy a
magyaroknak mindig is meg kellett küzdeniük a hazájukért. Ezt a szenvedést és áldo-
zatot szintén sajátos, hősi szemszögből értelmezte: „Emlékeznünk kell, mennyi tetterő,
céltudat, tehetség, vér, áldozat és vitézség kellett, hogy mi ma itt állhassunk.” A szuve-
renitás központi témája ennek a beszédének: az önállóságot és a határok védelmét
akutálpolitikai kérdésekkel – mint például a menekültek kérdése – is összekapcsolta
(Ripost 2020). Ez az Orbán-beszéd példázza a Balogh (2015) által is leírt összefüggést
a heroizáció és a viktmizáció közötti átmenetről. A beszéd önmagában példaként szol-
gál mind a passzív, mind pedig az aktív áldozati fogalom megjelenésére.
Az áldozatisággal kapcsolatban rendszeresen felbukkanó kérdéskör a határon túli
magyarok, elsősorban a romániai magyarok helyzete. Az elemzett cikkek a hetes szá-
mú, erősen Trianon-fókuszú topikban jelennek meg, és a román–magyar együttélés
szimbolikus konfliktusait tárgyalják (például a Trianon-ünnepnapot, a székely au-
tonómia kérdését, illetve az úzvölgyi katonai temetőben történteket). Ezek a cikkek
példaként és „bizonyítékként” szolgálnak arra, hogy a magyarok Trianon óta áldozati
szerepben vannak. Tőkés László akkori európai parlamenti képviselő szerint „az er-
délyi magyarság 30 évvel a diktatúra bukása után is ostrom alatt van, és annak a román
nemzetpolitikának az áldozata”. Tőkés részletezte a magyarságot ért atrocitásokat,
mind történelmi távlatban, mind pedig a nem túl távoli múltból hozott példákat. Az
igazságtalanság precedenseként említette, hogy Klaus Iohannis elnök megvonta tőle
a Románia csillaga kitüntetést, mikor Tőkés Orbán Viktort sürgette, hogy Magyaror-
szág vállaljon védhatalmi szerepet az erdélyi magyarok felett (Nemzeti.net 2019). Az
áldozati szerep hagyományos leírása mellett gyakran megjelenő téma az úzvölgyi ka-

46 Szociológiai Szemle, 2021/4
tonatemetőt ért támadás13 is, amelynek magyar szemszögű keretezésében a „provo-
káció” és a „kegyeletsértés” jellemző kifejezések (Kuruc.info 2019, Kuruc.info 2020c).
A hetes számú topik az átlagosnál magasabb arányban tartalmaz szélsőjobboldali hír-
portálokat, emiatt a magyar áldozati narratívában elsősorban a passzív szerep kerül
bemutatásra.
Szintén a hetes számú topikban jelenik meg a székely autonómia kérdése. A cikk
által közvetített álláspont szerint az 1918-as gyulafehérvári határozatban megígért
autonómia már „száz éve késik”, a magyarok Románia területén jogfosztottként él-
nek. A magyar jogvédők véleménye szerint az autonómiáról szóló vita folyamatos
háttérbe sorolása egymás ellen fordította a hagyományosan, egymás mellett békében
élő nemzeteket (VS.hu 2018). E szemszögből vizsgálva a romániai magyar kisebbség
szerepét kirajzolódik, hogy a csoport a mindenkori aktuális politikának kiszolgálta-
tott helyzetben van. Az áldozati szerep tehát történetileg és jelenleg is megmutatko-
zik: míg Trianon esetében egy idegen országba kényszerültek kisebbségi csoportként,
aktuálisan az autonómia hiánya miatt éreznek jogfosztást. „Területért jogokat követe-
lünk. Hogyha már a hazánktól megfosztottak minket, új hazánkban, közös országunkban
legalább alapvető emberi és kollektív jogainkat biztosítsák cserében” – hangzott el 2018-
ban Tőkés Lászlótól. Érvelése szerint a székely autonómia Románia függetlenségét
nem veszélyeztetné, csupán az 1918-as, gyulafehérvári határozatban foglaltak való-
sulnának meg (Magyar Idők 2018b). A fenti cikkek egyrészt áldozati szerepben jele-
nítik meg a magyar kisebbséget, ugyanakkor ezzel párhuzamosan egy önmagát védő,
hősies csoportként ábrázolják a magyarokat.
Az ebben a topikban megjelenő nem kormánypárti sajtó esetében értéksemlegesség
figyelhető meg. Az Azonnali honlapján a Trianonról szóló cikkek egyikében a Magyar-
országon élő románok békeszerződéssel kapcsolatos véleményéről készült videóriport,
a rövid ismertetőben azonban csupán arra reagáltak, hogy a megkérdezettek jelentős
százalékban magyarul, és nem román nyelven beszéltek (Azonnali.hu 2020b).
3.6. Mely témák nem kerülnek a közbeszédbe?
A hatálytalanítás témakörét vizsgálva hasonló párhuzamokra bukkantunk, mint az
áldozati narratíva elemzése során. Míg az áldozati narratíva szinte elválaszthatatlan a
heroizációtól, addig a hatálytalanítás sajátos módon összefonódik a kulpabilizációnak
az elméletben meghatározott sajátosságaival.
13 A két világháb orú során az Úz völg yében több csa tát is vívta k, emellett a h áborúk területi változása i miatt a régió tartozott
mind az akkori Mag yarországh oz, min d pedig az akkori Ro mániá hoz. A csaták é s a terül etmozg ások eredményeként a te me-
tőbenöröknyugalomrahelyezettkatonákszámárólésnemzetiségérőlvitákszólnak.AktuálisanatemetőHargitamegyéhez
tartozik, azonban a Bá kó megyé hez tartozó Dărmănești aváro sközva gyonáványilvánítot taa temetőt,é s52b etonkeresztet
állíta tott – külön parc ellát létrehozva a romá n halottak sz ámára. A polgá rmes ter a létrehozot t parcel lát fel i s szeret te volna
avatni,vala mint atemetőb entö rtén ővál tozta tásokat„hely reállításna k”ti tulál ta.Atem etőbentörténőszimbolik use semé -
nyeket a székelyek ell enérzésekkelfogadták. A fel avatá selőtta zonban a b etonkereszteket ismeretlenemberek műanya g
zsákok ba csomago lták, a román s ajtóban ezt a s zékelyek álta l elkövetett keg yeletsér tésként ért elmezték. A fi zikai konflik tusra
2019.június 6-á n,az avatá sés egyb enaRománi ában ünnepelth ősök napjá nnapjánkerülts or,amikoraszékelyföldimagya -
rokegycsoportjaélőláncotvontatemetőköré,amelyenarománokerőszakosanáttörtek,hogybejuthassanakatemetőbe
(Magya rosi2019).2021októberébenaBákóiTáblabíró ságé rvény telenítetteDărmănești város határozatát, ezzel „visszaadva”
atemető tCsík szentm árto nnak(HVG.hu2 021).

47Knap Árpád – Bartha Diána – Barna Ildikó: Trianon és a holokauszt
A tízes számú topik – amelyben találunk példákat a „szándékos ki nem mondásra”
is – sajátossága, hogy a cikkek eloszlása nem tér el jelentősen a teljes korpuszban mért
arányoktól. A topikban meghatározóan jelen vannak a szlovákiai magyarság helyzetéről
szóló írások, amely témakör a magyar és a szlovák miniszterelnök találkozása kapcsán
került előtérbe. A topikban szereplő cikkek gyakran szó szerinti idézésben mutatják be
a két kormányfő találkozását, illetve az ezzel kapcsolatos eseményeket. 2020 során a
két vezető politikus kölcsönös gesztusokat tett egymás irányába. Orbán Viktor fogadta
Igor Matovič kormányfőt, megköszönve neki a felvidéki magyaroknak tett gesztusait, a
koronavírus-járvány során kialakított együttműködést (Hirado.hu 2020). Az egyezteté-
sek során a két kormányfő a jövőről, az országok együttműködéséről beszélt, azonban
Trianon a két miniszterelnök között a megbeszélésen nem került szóba. Orbán Viktor
véleménye szerint a magyaroknak történelmi tudata és nem sérelmei vannak Trianon-
nal kapcsolatban, és lehetetlen, hogy a szlovákokhoz hasonló módon gondolkozzanak a
történelmi eseményről. Matovič hasonlóan gondolkodott, véleménye szerint a múlttal
a történészeknek kell foglalkoznia, a politikusok kezében pedig a jövő van (Nemzeti.net
2020b). A két kormányfő kölcsönösen elismerte, hogy az országok véleménye Trianon-
ról eltérő és nem is egyezhet meg, így a tárgyalásaik során a történelmi eseményekről
nem beszéltek, az együttműködés keretében, az azzal kapcsolatos nyilatkozatokban a
két kormányfő között Trianon tiltott témának számított.
A tízes számú topikban a nem kormánypárti hírportálok írásai egyharmados
arányban fordulnak elő. A két kormányfő találkozását leíró, nem kormánypárti for-
rásból érkező cikkek ebben az esetben is értelmezés és szerzők által megfogalmazott
vélemény nélkül számolnak be a találkozóról (ATV.hu 2020b). A 24.hu-n megjelent
cikkben szerepelnek idézetek Orbán Viktortól, az írás azonban beszámoló jellegűnek
tekinthető (24.hu 2020b). A két miniszterelnök találkozása mellett a nem kormány-
párti sajtó más kormánytagok felszólalásairól is beszámol. Az ATV.hu Szijjártó Péter-
nek a két kormányfő találkozásával kapcsolatos gondolatait közölte (ATV.hu 2020a),
azonban a nem kormánypárti kategóriába tartozó médiumok ezt az eseményt sem
helyezik erőteljes keretezésbe. Az Azonnali mélyebb bepillantást enged a szlovákiai
magyarok politikai színtéren való működésébe. A hírportálon közölt értelmező cikk
bemutatja, hogy a szlovákiai Magyar Közösség Pártja (MKP) milyen körülmények kö-
zött nyújtott át egy memorandumot a szlovák miniszterelnöknek. A párt által megfo-
galmazott és benyújtott csomag a magyarok jogegyenlőségével kapcsolatban fogalmaz
meg kéréseket (Azonnali.hu 2020a). Ez a cikk, bár mélyebb bepillantást enged a párt
működésébe, céljaiba, leginkább kívülálló szemszögből értelmezi az eseményeket. A
memorandum kisebbségi magyar pozícióból született egy olyan időszakban, amikor
a magyar és a szlovák kormányfő kölcsönösen gesztusokat tett egymásnak, a nem
kormánypárti sajtó azonban e témában sem jelenített meg erős értékeket, érzelmeket
vagy perspektívát.
A hatálytalanítás kapcsán a kettes számú topik elemzése is indokolt. A topikban
magas arányban fordulnak elő történelmi eseményeket feldolgozó cikkek. Ezek a szél-

48 Szociológiai Szemle, 2021/4
sőjobboldali orgánumokban megjelenő írások azonban több esetben szélsőségesen
egysíkú történelmi nézőpontot mutatnak be. Írásunkban mi ezt is a hatálytalanítás, ki
nem mondás egyik eszközének tekintjük. Véleményünk szerint az ilyen jellegű írások
összefonódnak a kulpabilizációval, pontosabban annak hiányával is. Erre lehet példa
a Vadhajtások felületén szerkesztetlenül megjelent Csurka István-írás, amely az első
világháború végétől tekinti át a magyar történelmet és egy értelmező ívet próbál il-
leszteni az eseményekre. Az eredeti, 2011-es írásban Csurka erős kijelentéseket teszt:
azt írja, hogy Károlyi Mihály tudatosan készítette elő a „bolsevik rémuralmat”. Emel-
lett kifejti a véleményét, miszerint Tisza Kálmán pénz hiányában „feküdt le” a „zsidó
akarat előtt” (Vadhajtások 2019). A cikkben a történelem egyoldalú és rendkívül szél-
sőséges értelmezése olvasható. A Vadhajtások felületén a cikk 2019-ben jelent meg,
és a szerkesztők nem érezték szükségességét annak, hogy értelmezve kiegészítsék az
eredeti írást, amiből arra lehet következtetni, hogy a Csurka-féle történelemszemléle-
tet helytállónak és elfogadhatónak tartják. Emellett példaként említhető még a Ron-
gyos Gárda kapcsán megjelent cikk (Akik felvették a kesztyűt a vörös terroristákkal és a
hazaárulókkal címmel) (Nemzeti.net 2020a, Vadhajtások 2020). A cikk írója a gárdát
az egyik olyan gerilla-hadviselést végző szervezetnek tekinti, amely megpróbálta meg-
állítani az „az ország sorsának végzetbe rohanó szekerét”. A cikk az 1921-es soproni
fellépésüket és hősies helytállásukat említi, valamint érzelmi töltettel is rendelkezik:
egy soproni megemlékezés során elhangzó beszéd kapcsán utólag derült ki, hogy a
beszédet mondó személy az édesapját is a csatában veszítette el, így a kollektív trau-
ma mellett a beszéd a személyes gyásszal is bővült (Nemzeti.net 2020a, Vadhajtások
2020). A cikk bár több történeti eseményt is rögzít, a gárda szerepét nagyon egyolda-
lúan mutatja be. A „honvédő” küzdelmek kapcsán nem merül fel a felelősségvállalás,
valamint a gárda nem jelenik meg olyan történelmi kontextusban, amelynek értelme-
zése nem bontható ilyen könnyen a „jók és rosszak közötti harcra”.
Szintén ebben a topikban jelentek meg cikkek az első és második bécsi döntésről
és azok „igazságosságáról is”. A Nemzeti.net honlapján az alábbi címmel jelent meg
írás: Amikor győzött egy kis igazság: 80 éve hozták meg az első bécsi döntést. A cikk szerzői
taglalják a területi revízió részleteit, a szlovák fél szemszögéből történő értelmezés
azonban nem kerül bemutatásra. Egy ponton az írók idézőjelben használják a „szlová-
kiai oldal” kifejezést, utalva arra, hogy a visszacsatolás jogos követelés volt a magya-
rok részéről. A cikk elsősorban a terület lakosságának etnikai arányai miatt tekintette
helytállónak a magyar követelést, az „országgyarapítás” különböző állomásait (Nem-
zeti.net 2018b). Az Origo honlapján is jelent meg olyan írás, amely egy történelmi
eseményt szélsőségesen egyféle álláspontból mutat be. „Örömkönnyek és virágeső
fogadta Kolozsváron a magyar honvédeket” – írja az Origo a második bécsi döntés
kapcsán. A területi revízió kapcsán az írás nem tekinthető árnyaltnak, túlnyomóan
pozitív színben mutatja be az eseményeket (Origo.hu 2019e), nem utal a visszacsato-
lás más aspektusaira.

49Knap Árpád – Bartha Diána – Barna Ildikó: Trianon és a holokauszt
A hatálytalanítás esetében megfigyelhető egy, az első és második világháború
emlékezete kapcsán megjelenő sajátosság: egyes szavak, kifejezések teljes tabusítá-
sa, körülírása. A Trianon kapcsán elemzett cikkek esetében – hasonlóan az államszo-
cializmus alatti holokausztemlékezethez – a ki nem mondott kimondás a jellemző.
A második világháború után, ahogyan azt az elméleti részben is tárgyaltuk, gyakori
jelenség volt, hogy a „zsidó” és „holokauszt” kifejezések helyett a „mártír”, „áldozat”,
„üldözött”, „náci tömeggyilkosság” fogalmak kerültek kimondásra (Szécsényi 2017:
296–301). A nyilvános kommunikációban az áldozatokról és veszteségekről való be-
széd csak közvetetten valósult meg, a körülírt és tabusított szavak mögött rejtőző
valódi jelentéssel mindenki tisztában volt. Emellett az egyes történelmi példák szél-
sőségesen egysíkú nézőpontból való bemutatása egyszerre mutatja a hatálytalanítás
és a felelősségvállalás (hiányának) jellegzetességeit is.
3.6.1. A hatálytalanítás hiánya
A hatálytalanítás témáját vizsgálva megkerülhetetlen, hogy bemutassuk a magyar
szélsőjobboldal narratíváját. Azonban a topik elemzése előtt fontos hangsúlyozni,
hogy a bemutatott cikkek elsősorban a kormánypárti médiában megjelenő, a szélső-
jobboldal és különösen a Jobbik 2010 körüli működését bemutató írások. Ezek a cik-
kek a kormánypárti oldal azon törekvését reprezentálják, amellyel az ellenzéki össze-
fogás pártjait a Jobbik múltbéli ügyeivel kívánják diszkreditálni. A topik elemzésénél
tehát figyelmesen kell olvasnunk, nem összemosva a jobboldal korábbi nyilatkozatait
és az események aktuális keretezését. Az általunk elkülönített ötödik topik, amely
tehát tartalmában a magyar szélsőjobboldal radikalizmusát tárgyalja, a kormánypárti
sajtó felülreprezentációjával jellemezhető (49 százalék), a cikkek csupán 21 százalék-
ban származnak szélsőjobboldali portálokról. Ezek az írások rengeteg eredeti idézetet
tartalmaznak, ezeken keresztül mutatják be a radikális nézeteket. Az e csoportba tar-
tozó cikkek a hatálytalanítás hiányára adnak példát: olyan történésekről számolnak
be, amelyekkel a szélsőjobboldal bizonyos tagjainak gátlástalanságára, radikalizmusá-
ra és végletes szélsőségességére mutatnak rá.
Az Origo.hu egy jobbikos párttagról, Sneider Tamásról és a feleségéről számol be.
Sneider korábban egy szkinhedmozgalom tagja volt, és felfüggesztett szabadságvesz-
tésre ítélték 1992-ben egy roma férfi megverése miatt. A cikk Sneider feleségéről ki-
szivárgott anyagokról is beszámol: 2017-ben a nő náci karlendítéssel pózolt az eskü-
vőjükön, valamint homofób és rasszista hangfelvételek is előkerültek az eseményről
(Origo.hu 2019a). A Sneider házaspár mellett Szávay Istvánról, szintén Jobbik-tagról
is kerültek elő felvételek, amelyeken arról beszél, hogyan vert meg egy zsidó nőt. A fel-
vétel napvilágra kerülése után Szávayt menesztették a parlament jegyzői posztjáról, a
Figyelő szerint azonban ez csupán figyelemelterelés volt. A szerző úgy érvel, hogy bár
ez a látszatlépés megtörtént, a Jobbikban még mindig szélsőséges emberek kapnak
vezetői pozíciót. Ilyen Gyöngyösi Márton, aki 2012-ben nemzetbiztonsági kockázat-
nak nevezte a zsidókat és listázni szerette volna az izraeli állampolgársággal is rendel-

50 Szociológiai Szemle, 2021/4
kező parlamenti képviselőket (Figyelő.hu 2018). Kulcsár Gergely Jobbikos képviselő
nyíltan antiszemita felszólalásában a holokausztot „kamukausztnak” nevezte, vala-
mint félt attól, hogy a Parlamentben a holokauszt „állítólagos áldozataira” akarnak
emlékezni. Szintén ő volt az, aki a rakparti, holokauszt áldozatainak emléket állító
cipőkbe beleköpött, valamint az alábbiakat írta az emlékmű kapcsán: „Mindenkinek
ajánlom, hogy ha szomorú vagy fáradt, látogasson el ide, megjön a kedve folytatni a
munkát, amit őseink sajnos nem fejeztek be!” A Kuruc.infón közölt cikkben Jakab
Pétert, a Jobbik akkor frissen kinevezett elnökét kritizálták, aki felszólította Kulcsár
Gergelyt a megyei közgyűlési mandátumának visszaadására (Kuruc.info 2020b). Az
oldal Jakab Péter felszólalásáról cinikusan számol be, míg Kulcsár lépéseit értékítélet
nélkül közli.14
Az Echotv.hu-n megjelent írás a baloldali politikusokat kritizálja. A sorra előkerülő
felvételekre, a nyílt antiszemitizmusra a baloldal „vérszegényen” reagált, Kunhalmi
Ágnes Gyöngyösi Mártontól bocsánatkérést várt, a Jobbikkal való együttműködését
azonban fenntartotta (ECHO TV 2019). Azt láthatjuk, hogy a kormánypárti média
előszeretettel számol be az ellenzék, azon belül is elsősorban a Jobbik múltbéli ügyei-
ről, de nem maradnak említés nélkül a baloldali pártok kapcsolódó botrányai sem. Ez-
zel a kormányközeli média a hatálytalanítás ellenében tesz erőfeszítést, köztudatban
tartva ezeket az eseményeket.
3.7. Kik a bűnösök? – A felelősségvállalás kérdése
A felelősségvállalás kérdésének vizsgálata nehéz: a mindenkori aktuális kormány fele-
lősségvállalása a nemzet vagy egy, a nemzeten belüli kisebb csoport tetteiért koránt-
sem ugyanaz. Míg a mindenkori aktuális hatalom egy-egy bűnösnek kikiáltott csopor-
tot könnyen állít „ítélőszék elé” és vezeti végig az adott csoport bűneit és mulasztásait,
az ország és társadalom egészének nevében történő felelősségvállalásra nincs példa.
A nyolcas számú topikban, az ATV.hu-n megjelenő cikk is e fenti dilemmát példáz-
za. A topik elsősorban a Kossuth téri Trianon-emlékmű híreit tartalmazza, és felül-
reprezentált benne a nem kormánypárti sajtó. Az írás kifejti, hogy a XII. kerületi ön-
kormányzat a második világháború polgári és katonai áldozatainak emlékére állított
turulszobrot átminősítené első világháborús emlékművé. Mindezzel párhuzamosan
egy olyan emlékhely elkészítésére is pályázatot írtak ki, amely „vallástól, nemzetiség-
től, társadalmi hovatartozástól független” módon állítana emléket a második világhá-
ború áldozatainak, beleértve a nyilasok által meggyilkolt zsidókat is (ATV.hu 2020c).
Felmerül a kérdés, hogy az átminősítés – függetlenül a turulszobor szimbolikájától
– megoldaná-e a fennálló problémát, miszerint egy olyan emlékmű jött létre, amely
nem állít emléket a zsidó áldozatoknak. Emellett szintén kérdéses, hogy ez az aktus a
kerületben történt borzalmakért egységesen felelősséget kíván-e vállalni, vagy a nyi-
14 AKuruc.info elford ulásaaJ obbiktól apár t2014-e snéppártiford ulata utá nkezdődöt t,é saKuruc.infoelsősajtóesemé nyén
váltnyilvánval óvá2019 -ben .EzenazeseményenNová kElőd ,aJobbikbó ltávozot t,rad ikáli sirány vonalatképviselőpolitiku sok
általm egalapítottM iHazánkMozga lomalel nökeésalapítótagjaisrésztvett(Ác s2019).

51Knap Árpád – Bartha Diána – Barna Ildikó: Trianon és a holokauszt
laskereszteseket – és az általuk elkövetett tagadhatatlanul szörnyű tetteket – állítják
a „bűnösök” szerepébe.
Az egyes számú topikban is találunk olyan cikkeket, amelyek a felelősségvállalás
jellegzetességeit mutatják. Potápi államtitkár a nemzeti összetartozás napja alkalmá-
val mondott beszédében kitért a magyar kormány külhoni magyarokat érintő politi-
kájára is. A Határtalanul! programban 2019-ig közel négyszázezer diák vett részt, aki-
ket Potápi szerint a magyar nyelv tart össze (Origo.hu 2019c). Az államtitkár a prog-
ram dicséretével párhuzamosan a Fidesz-kormány politikáját is minősítette. Az Origo
felületén a nemzeti összetartozás napját egy olyan szimbolikus gesztusként értelmez-
ték, amely elválasztja a Fidesz-kormányt és az azt megelőző korszakot. Véleményük
szerint a baloldali politikusok gyűlöletkampányt folytattak a külhoni magyarsággal
szemben a kormányzásuk alatt, a 2010-es kormányváltás után pedig nem támogatták
a nemzeti emléknapot (Origo.hu 2019d). A fenti álláspont szerint a magyar balolda-
li politikusok felelősségét nem szabad figyelmen kívül hagyni akkor, amikor a múlt
sérelmeiről, Trianonról, a holokausztról vagy azok következményeiről beszélünk. A
baloldali politikusokról alkotott, kormánypárti kép egységesnek mondható, kevés ki-
vétellel találkoztunk csak. Ezek közé tartozik Karácsony Gergely egyperces emlékezé-
se. 2020-ban a főpolgármester a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordu-
lóján egy percre leállította a budapesti közlekedést. Míg Orbán Viktor miniszterelnök
pozitívan értékelte ezt a lépést, addig Kövér László a következőt nyilatkozta: „A balol-
dal politikusainak egy kisebb része szégyelli és nem szívesen hirdeti a nemzettel kapcsolatos
álláspontját. Más részük politikai számításból próbálja bizonyos kérdésekben nemzetinek
beállítani saját magát, de a döntő pillanatban mindig kilóg a balliberális lóláb. Karácsony
Gergelyt is ebbe a csoportba sorolom. A harmadik részt a megveszekedett nemzetgyűlölők,
Gyurcsány Ferencék és a momentumos élcsapat alkotja, akik gyakorlatilag tőről metszett
utódai az 1919-es bolsevistáknak” (Magyar Hang 2020).
A felelősség kérdése erőteljesen előkerül a második világháború és a holokauszt té-
májában. Gulyás Gergely 2019-ben, a holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából
azt nyilatkozta, hogy az egykori magyar államot terheli felelősség, amiért nem védte
meg az állampolgárait. Az 1930-as években erősödő antiszemitizmus, a jogfosztások,
a deportálások véleménye szerint nem valósulhattak volna meg az egykori magyar
közigazgatás nélkül. A felelősség azonban ezeken is túlmutat: a holokausztot túlélő-
ket életük végéig elkísérték az átélt borzalmak (Blikk 2019a). Véleménye szerint a
holokauszt a zsidó-keresztény kultúra megtagadásának eredménye, amely kultúrák
az emberi életet és szabadságot szentnek tekintik (Origo.hu 2019b).
Szintén a felelősség kérdése kapcsán fontos megemlíteni a Sorsok Háza projektet.
A Sorsok Háza az előkészítő munkák és egyeztetések során heves vitákat váltott ki
(Index.hu 2018). Megfogalmazódott, hogy a projekt ne csak az 1944-es a német meg-
szállás utáni Magyarországot mutassa be, hanem a magyar kormánynak és az ország-
nak a második világháború és a holokauszt során betöltött szerepére is reflektáljon
(Index.hu 2019). A Sorsok Háza kivitelezése a kezdeti vitákat és ellentmondásokat

52 Szociológiai Szemle, 2021/4
követően látszólag konszenzusos úton valósult meg, a konszenzus azonban csak a fel-
színen mutatkozott. A kormányzati kommunikációval és a Sorsok Háza körül 2019-re
kialakult narratívával párhuzamosan fontos megnézni olyan magyarországi esemé-
nyeket és felszólalásokat is, amelyek árnyalják a magyarországi zsidóság helyzetét,
valamint a bűnösség-felelősségvállalás kérdését. A Köves Slomó vezette Egységes Ma-
gyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) mellett a Magyar Zsidó Hitközségek Szövet-
sége (Mazsihisz) is fontos szereplőként jelenik meg. A Mazsihisz a Sorsok Háza pro-
jektet már 2014-ben elhagyta, kifogásolva Schmidt Mária történész személyét, akit a
projekt vezetésével bíztak meg, valamint hogy a Sorsok Háza hasonló funkciót töltene
be, mint már meglévő, magyarországi intézmények (Index.hu 2018), ezzel nyíltan és
egyértelműen elhatárolódva az EMIH akkori működésétől és értékrendjétől. A Sorsok
Házáról folytatott, 2014-ben tartott egyeztetés során a Mazsihisz részéről kifogásolt,
a Szabadság téren emelt német megszállási emlékmű, valamint Szakály Sándornak
a Kamenyec-Podolszkijban történt tömegmészárlásról tett kijelentései is szóba ke-
rültek (Népszava 2018, Index.hu 2018). A fenti példák is mutatják, hogy a bűnösség
kérdése, valamint a bűnösök megnevezése megosztotta a történészeket, tovább mé-
lyítette zsidó közösségen belüli töréseket, így formálva a politikát is.
Az elemzett cikkek esetében a kulpabilizáció elve nem csupán a történeti szemé-
lyekkel kapcsolatban jelenik meg. Kövér László a nemzeti összetartozás emléknapja
kapcsán tartott beszédében párhuzamot vont a trianoni békeszerződés eredménye-
képpen az anyaország határain túlra szorult magyarok csoportja és azok között, akik
ez Európai Unió migrációs politikája miatt érzik azt, hogy nem élhetnek a saját orszá-
gukban. „Napjainkban vannak, akik Európa minden nemzetét meg akarják fosztani azon
joguktól, hogy eldönthessék, kivel akarnak együtt élni a szülőföldjükön” – mondta Kövér
László. A beszédében tehát azokat az aktuálpolitikai szereplőket nevezte meg bűnös-
ként, akik – véleménye szerint – 2019-ben azon dolgoztak, hogy „a nemzeti értéke-
ket” felszámolják (Nemzeti.net 2018a).
A felelősségvállalás témája kapcsán a nem kormánypárti sajtóban is jelentek meg
írások. Ezek zöme tudományos jellegű, elemző írás, így az objektivitásra törekszik,
azonban egyes szövegek éles véleményt fogalmaznak meg bizonyos csoportokkal
szemben. Erre példa a Mérce honlapján megjelenő írás, amely Toroczkai Lászlóról,
az antiszemita nacionalizmusról, valamint Horthy Miklós emlékezetéről szól (Mérce
2020). A cikk azt a kérdést feszegeti, hogy milyen módon lehet és lehet-e egyáltalán
ünnepelni egy magát antiszemitának valló kormányzó emlékét. A Toroczkaiék által
szervezett ünnepségen a cikk szerint Horthy emlékét szerették volna restaurálni, va-
lamint a „Hitler csatlósa” jelző ellen is felszólaltak, történelemhamisításnak minősít-
ve a kifejezést. A Mérce szerzője szerint az elhangzott beszédek megidézték a Horthy-
korszak keresztény-nemzeti ideológiáját, valamint az állandó veszélyérzetet is felele-
venítették az új „bűnösök”, a menekültek csoportjában. A cikk szerzője nem látott kü-
lönbséget a két világháború közötti nyilasok és az akkori szélsőjobboldal között abban
a tekintetben, hogy egyik csoport sem a rendszert, hanem mindig kijelölt csoportokat

53Knap Árpád – Bartha Diána – Barna Ildikó: Trianon és a holokauszt
talál bűnösnek, felelősnek a veszély, a nehézségek, a rendszer hibáiért (Mérce 2020).
A cikk kérdéseket vet fel, elgondolkodtatásra készteti az olvasót, azonban e tekintet-
ben is összefolyik a hatálytalanítás és a felelősségvállalás. Jogosan merül fel a kér-
dés, hogy Magyarországon jelenleg a „bűnös csoportok” kijelölése-e az egyetlen módja
annak, hogy részlegesen felelősséget vállaljunk a múltban elkövetett bűnök miatt. A
bűnös csoportok és a felelősség áthárítása a szélsőjobboldali médiában is megfigyel-
hető, például a Világfigyelő oldalán megjelent cikkben, amely szerint a világháborúkat
„megrendelték” a nyugati hatalmak, illetve az első világháború egy „csinált háború”
volt. A cikkben bűnösöknek a „Nyugat” sokat markoló fogalma mellett kisebb csopor-
tokat –implicit módon a zsidókat– is megjelölnek, mint például a Rothschild családot,
a szabadkőműveseket, valamint a bankárelitet (Világ Figyelő 2019).
Összességében elmondható, hogy a felelősségvállalás tekintetében nincs egységes
álláspont egyik politikai oldalon sem. A nemzeti múlttal való szembenézés elkezdő-
dött, azonban sok esetben még mindig csak egy-egy bűnös csoport középpontba he-
lyezése valósul meg, és nem a magyar történelem koherens értelmezése. Ugyanígy
jellemző e kérdésben, hogy bármely politikai oldalhoz tartozó orgánumban találunk
szélsőséges és a teljes semlegesség álláspontját képviselő cikkeket.
4. Konklúzió
Írásunkban a magyar emlékezetpolitika sajátosságait mutattuk be Trianon és a holo-
kauszt kapcsán. A magyar emlékezetpolitika változásait és lenyomatait az online sajtó
vizsgálatával elemeztük. Adataink forrását a 2017 szeptembere és 2020 szeptembere
között megjelent, Trianonnal és holokauszttal kapcsolatos, magyar nyelvű írások je-
lentették. Az összeállított szövegkorpusz tartalmát LDA topikmodellezés segítségével
topikokba, témacsoportokba rendeztük. A korpuszunk meghatározása során előze-
tesen kizártunk öt olyan topikot, amelyekben az általunk keresett és elemzett témák
nem voltak kellőképpen hangsúlyosak. Végül kilenc topikot vontunk részletes vizs-
gálat alá, amelyek 15360 cikket tartalmaztak. A forrásul szolgáló médiumokat nem
kormánypárti, kormánypárti és szélsőjobboldali kategóriákba soroltuk.
Összességében a módszer kapcsán elmondhatjuk, hogy a topikmodellezés nélkü-
lözhetetlennek bizonyult abban, hogy egy nagy méretű, és hagyományos, kvalitatív
módon nem feldolgozható nagyságú korpuszról átfogó képet kapjunk. A kialakult to-
pikok tartalma jól interpretálhatónak bizonyult, és a kvalitatív elemzés során sikerrel
irányította figyelmünket a korpusz igazán releváns részeire. A természetesnyelv-fel-
dolgozás azonban még sokat ígér az ehhez hasonló elemzések, és általában a társa-
dalomtudományok számára: felügyelt módszerek alkalmazásával komplex szöveg-
klasszifikációs, például érzelmek detektálását lehetővé tevő modellek hozhatók létre,
vagy szóbeágyazási modellekkel nagy méretű korpuszok látens szemantikai struktú-
rája tárható fel. A továbbiakban azonban nemcsak módszertani szempontból, hanem
tartalmilag is tervezzük kiszélesíteni az ilyen jellegű elemzéseinket, a nyilvánosság

54 Szociológiai Szemle, 2021/4
más rétegeit, például a laikus diskurzust, illetve hosszabb időtávot is megragadva. A
cikkek feldolgozásának elméleti keretét elsősorban a Caramani és Manucci (2019) ál-
tal leírt elméleti modell adta. A szerzőpáros a hősiesítés (heroization) és a felelősség
(culpabilization) kérdését, valamint a hatálytalanítás (cancellation) és az áldozatiság
(victimization) jelenlétét vizsgálta európai politikai pártok működésében. Írásunkban
mi ezt az elméleti keretet emlékezetpolitikai dimenzióban alkalmaztuk: az azonosí-
tott topikokban kerestünk arra utaló jeleket, hogy milyen módon jelennek meg az
elméleti modell által meghatározott jelenségek. Az írás során a szerzőpáros által meg-
határozott négy fogalom előfordulását és jellegzetességeit összevetettük a magyar em-
lékezetpolitikai írásokban megjelenő fő narratívákkal. A magyar szakirodalom alapján
megállapítottuk, hogy Trianon kapcsán hagyományosan a passzív áldozati narratíva
az uralkodó, a „hős katonák” szerepe ugyan megmarad, azonban a nemzetért való hő-
sies halál koncepciója kezd kikopni, helyette az „értelmetlen áldozat” értelmezés kerül
előtérbe. A korábban megjelent emlékezetpolitikai írások ezenkívül rámutattak arra,
hogy a holokauszt témája sok esetben együtt jár a szovjet fennhatóság alatt töltött
időszakban a társadalomra rakódott emlékezési gyakorlattal. A magyar társadalom
és emlékezetpolitika nem tud attól szabadulni, hogy a szovjet uralom alatt a „győztes
háború” narratíva, valamint a traumák elhallgatása volt a meghatározó. Szintén erre
az időszakra jellemző, hogy az áldozati csoportokról eufemizmusokban tárgyalnak, a
zsidó kifejezés ritkán jelent meg. Ezt követően, a rendszerváltás során felmerülő fő
emlékezetpolitikai kérdéssé az identitáskeresés problematikája vált: a rendszerváltó
politikai pártok kiépülő identitásának részét képezte Trianon és a holokauszt valami-
lyen értelmezése. Az elemzésünk fő elméleti keretét a Michael Rothberg által kidolgo-
zott emlékezeti csomók koncepció adta (Rothberg 2010, 2013), amely elméleti keret
az emlékezést szorosan a jelenhez kapcsolja. A megközelítés szerint az emlékezés nem
statikus, hanem az emlékek keretezése állandóan változik, alakul, az értelmezést és
az értékeket a mindenkori aktív közösség formálja. Írásunkban a média terében meg-
jelenő írásokra, nyilatkozatokra fókuszáltunk, az online tér vizsgálatához így ezt, a
dinamikus változásra épülő modellt emeltük be.
A kvalitatív elemzésünk során a fenti megállapításokat figyelembe véve értel-
meztük a topikokban megjelenő témákat. Az első számú, elsősorban Trianonról és a
nemzeti összetartozás napjáról, valamint a kettes, a világháborúkban elhunyt kato-
nák emlékét is felelevenítő topik reprezentálja legjobban azt, hogy hogyan keretezi
a magyar politika a „hősöket”. Ebben a topikban a külhoni magyarok, a hős katonák
koncepciója a meghatározó, a „túlélő magyarok” képe kerül előtérbe.
Az áldozatokról szóló narratívát jól reprezentálja az elsősorban szélsőjobboldali
orgánumok cikkeit tartalmazó kettes topik, amelyben a Trianon-trauma témája meg-
határozó. Ebben a témacsoportban a passzív áldozati szerep bemutatása kiemelkedő:
Trianon veszteségeinek bemutatása úgy történik, mintha az akkori magyar kormány
és az ország csupán szemlélője lett volna az első világháborúnak, és annak következ-
ményei jogtalanok volnának. Emellett a passzív áldozati szerep összefonódik a ver-

55Knap Árpád – Bartha Diána – Barna Ildikó: Trianon és a holokauszt
sengő áldozati narratívával is: a topikban a holokauszt témája ritkán kerül elő, de
amikor megjelenik, akkor egyfajta összehasonlításként, amelyben a két világháború
veszteségeit teszik a mérleg két serpenyőjébe. E témában a topikban megjelenő cikkek
Trianon veszteségeit érzik erősebbnek. A hetes számú, kifejezetten a határon túli, el-
sősorban erdélyi magyarok szerepére fókuszáló topikban is megjelenik az áldozatiság,
természetesen nem függetlenül Trianon témájától. Az áldozatokról szóló narratíváról
elmondható, hogy a nem kormánypárti média „halk”, általában értéksemleges módon
ír a veszteségekről és így a hősök csoportját sem nevezi meg.
A hatálytalanítás témaköre a topikokban összefonódik a „bűnösök” kérdésével is.
A tízes számú topikban jellemzően a magyar és a szlovák kormányfő, Orbán Viktor
és Igor Matovič találkozójáról szóló írások jelennek meg. A két miniszterelnök a kö-
zös jövő érdekében Trianont a tiltott témák listájára tette, elfogadva azt, hogy a két
nemzet narratívája sohasem lehet közös. A kormánypárti, nem kormánypárti és szél-
sőjobboldali orgánumokban egyaránt értéksemleges, leíró cikkeket találunk a két kor-
mányfő találkozásáról. A hatálytalanítás témájában szót kell ejtenünk a kettes számú,
szélsőjobboldali írásokat magas arányban tartalmazó topikról is, amelyben történel-
mi események jelennek meg, azonban azoknak egy szélsőséges és csupán a történelem
kis szeletét kiragadó értelmezése. Az ötös számú topikban a 2010-es évek eleji Job-
bik és politikusainak szélsőséges megnyilvánulásai kerülnek bemutatásra, elsősorban
kormánypárti sajtóorgánumokban. Az évekkel ezelőtti eseményeket a kormánypárti
orgánumok aktuálpolitikai célzattal tartják köztudatban.
A bűnösség témakörében megállapítható, hogy sem a kormánypárti, sem pedig a
nem kormánypárti média nem rendelkezik egységes narratívával: mind a két esetben
megtalálhatóak szélsőséges nézőpontot bemutató írások arról, hogy a két történelmi
esemény során melyek a bűnös csoportok. Szintén mindkét oldalon megjelennek a
teljes semlegességre törekvő írások.
Összességében elmondható, hogy a hagyományos magyar emlékezetpolitikai meg-
közelítések közül a Trianonra rakódott trauma és passzív áldozati szerep tovább él a
mai politikai kommunikációban. A hősök és áldozatok csoportjának összemosása to-
vábbra is jellemző, elsősorban a katonákról és a külhoni magyarokról szóló beszédek-
ben. A második világháború narratívája kevésbé mutat ilyen erős jellegzetességeket,
az akár egy politikai oldalon belül is mutatkozó eltérések arra utalnak, hogy a második
világháborúról és a holokausztról szóló narratíva tovább formálódik.
Az olasz szerzőpáros által kiemelt négy fő pillér megjelenését írásunkban emléke-
zetpolitikai szemszögből vizsgáltuk. Az elemzéshez a magyar politikai palettát rep-
rezentáló sajtóorgánumokon megjelenő cikkekkel dolgoztunk és így mutattuk be a
magyarországi emlékezetpolitikával kapcsolatos írásokban megjelenő sajátosságok
jelenlétét és változásait. A cikkek elemzése során kirajzolódott, hogy Trianon és a ho-
lokauszt témája, valamint e témák folyamatosan változó értelmezése szimbólummá
vált a magyar emlékezetpolitikában, a különböző politikai oldalak pedig egészen elté-
rő megközelítéssel „használják” ezeket az emlékeket.

56 Szociológiai Szemle, 2021/4
5. Irodalom
Bajomi-Lázár, P. (2013). e Party Colonisation of the Media: e Case of Hungary.
East European Politics and Societies: And Cultures 27 (1): 69–89.
https://doi.org/10.1177/0888325412465085
Bajomi-Lázár, P. (2017): Particularistic and Universalistic Media Policies: Inequalities
in the Media in Hungary. Javnost – e Public, 162–72.
https://doi.org/10.1080/13183222.2017.1288781
Balogh, L. L. (2015): A magyar nemzeti áldozatnarratíva változásai. Korall, 59: 36–56.
http://epa.oszk.hu/00400/00414/00050/pdf/EPA00414_korall_59_036-053.pdf
Bíró-Nagy, A. (2018): Politikai lottóötös: a migráció jelentősége a magyar politikában,
2014–2018. In Böcskei, B. – Szabó, A. (szerk.): Várakozások és valóságok. Parlamenti
választás 2018. Budapest: Napvilág Kiadó; MTA TK PTI, 269–291.
Blacker, U. – Etkind, A. (2013): Introduction. In Blacker, U. – Etkind, A. – Fedor, J.
(szerk.): Memory and eory in Eastern Europe. New York: Palgrave Macmillan.
https://doi.org/10.1057/9781137322067
Blei, D. M. – Andrew Y. Ng – M. I. Jordan (2003): Latent Dirichlet Allocation. Journal
of Machine Learning Research, 3 (Jan): 993–1022.
Blei, D. M. – Lafferty, J. D. (2009): Topic models. In Srivastava, A. N. – Sahami, M.
(szerk.): Text mining, 101–24. Chapman and Hall/CRC.
Blei, D. M. (2012): Probabilistic Topic Models. Communications of the ACM, 55 (4):
77–84. https://doi.org/10.1145/2133806.2133826
Caramani, D. – Manucci, L. (2019): National past and populism: the re-elaboration of
fascism and its impact on right-wing populism in Western Europe. West European
Politics, 42 (6): 1159–87. https://doi.org/10.1080/01402382.2019.1596690
Csepeli, Gy. (2015): A szociológia és a Big Data. Replika, 92–93 (3–4): 171–76.
Daiber, J. – Jakob, M. – Hokamp, C. – Mendes, P. N. (2013): Improving Efficiency and
Accuracy in Multilingual Entity Extraction. In Sabou, M. – Blomqvist, E. – Di Noia,
T. – Sack, H. – Pellegrini, T. (szerk.): Proceedings of the 9th International Conference
on Semantic Systems – I-SEMANTICS ’13. Graz: ACM Press, 121–124.
https://doi.org/10.1145/2506182.2506198
Erőss, Á. (2016): In memory of the victims: Monument and counter-monument
in Liberty Square, Budapest. Hungarian Geographical Bulletin, 65(3): 237–254.
https://doi.org/10.15201/hungeobull.65.3.3
Erőss, Á. (2017): Living memorial and frozen monuments: the role of social practice
in memorial sites. Urban Development Issues, 55: 19–32.
https://doi.org/10.2478/udi-2018-0002
Feischmidt, M. (2014): Populáris emlékezetpolitikák és az újnacionalizmus: a Tria-
non-kultusz társadalmi alapjai. In Feischmidt, M. – Glózer, R. – Ilyés, Z. – Kasznár,
V. K. – Zakariás, I.: Nemzet a mindennapokban. Budapest: L’Harmattan, 51–81.
Gyáni, G. (2012): A magyar „emlékezet helyei” és a traumatikus múlt. Studia Litteraria,
51(1–2): 41–50. https://doi.org/10.37415/studia/2012/51/4000

57Knap Árpád – Bartha Diána – Barna Ildikó: Trianon és a holokauszt
Gyáni, G. (2016): A történelem mint emlék(mű). Budapest: Kalligram.
György, P. (2012): Trianon és holokauszt – múlt jövője. ÉS, 56 (34), augusztus 24.
https://www.es.hu/cikk/2012-08-24/gyorgy-peter/trianon-es-holokauszt-8211-
a-mult-jovoje.html
Hann, E. – Polyák, G. – Megyeri, K. – Urbán, Á. (2020): Megfertőzött médiarendszer: A poli-
tikai tájékozódás forrásai Magyarországon 2020. Budapest: Friedrich-Ebert-Stiftung.
https://budapest.fes.de/fileadmin/user_upload/dokumente/pdf-dateien/Mertek_
hirfogyasztasi_szokasok.pdf
Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye (2010): 2010. Évi XLV. törvény a nemzeti összetar-
tozás melletti tanúságtételről. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1000045.tv
Kmetty, Z. (2018): A szociológia helye a Big Data-paradigmában és a Big Data helye a
szociológiában. Magyar Tudomány, https://doi.org/10.1556/2065.179.2018.5.11
Kovács, A. (2011): e Stranger at Hand: Antisemitic Prejudices in Post-Communist Hun-
gary. Leiden: Boston: Brill.
Kovács, É. (2010): Trianon traumatikus emlékezetéről. Limes, 4: 47–56.
Kovács, É. (2015): Trianon, avagy „traumatikus fordulat” a magyar történetírásban.
Korall, 59: 82–107.
Kubik, J. – Bernhard, M. (2014): A eory of the Politics of Memory. In Ashplant,
T.G. – Dawson, G. – Roper, M. (eds.): Twenty Years after Communism: e Politics of
Memory and Commemoration. Oxford: Oxford University Press, 7–34.
Lazer, D. – Radford, J. (2017): Data Ex Machina: Introduction to Big Data. Annual Review
of Sociology, 43 (1): 19–39. https://doi.org/10.1146/annurev-soc-060116-053457
Magyarosi, S. (2019): Egy első világháborús katonatemető hányattatott utóélete. Az
úzvölgyi temetővel kapcsolatban közzétett román nyelvű levéltári dokumentumok átte-
kintése. https://nagyhaboru.blog.hu/2014/08/14/muhely_293
Nagy, P. T. (2015): A fasizmus áldozata lett. Múlt és Jövő, (4): 27–30.
Németh, R. – Katona, E. R. – Kmetty, Z. (2020): Az automatizált szövegelemzés pers-
pektívája a társadalomtudományokban. Szociológiai Szemle, 30 (1): 44–62.
Németh, R. – Koltai, J. (2021): e Potential of Automated Text Analytics in Social
Knowledge Building. In Rudas, T. – Péli, G. (eds.): Pathways Between Social Science
and Computational Social Science. Cham: Springer International Publishing, 49–70.
https://doi.org/10.1007/978-3-030-54936-7_3
Nora, P. (1999): Emlékezet és történelem között. A helyek problematikája. Aetas, 14
(3): 142–57.
Nora, P. (2014): A politikától veszélyeztetett történelem. In Szász, A.L. – Zombory,
M. (szerk.): Transznacionális politika és a holokauszt emlékezettörténete. Budapest:
Befejezetlen Múlt Alapítvány, 51–63.
Pető, A. (2014): “Hungary 70”: Non-remembering the Holocaust in Hungary. Culture
& History Digital Journal, 3(2): 016.

58 Szociológiai Szemle, 2021/4
Polyák, G. (2019): Media in Hungary: ree Pillars of an Illiberal Democracy. In
Połońska, E. – Beckett, C. (szerk.) Public Service Broadcasting and Media Systems in
Troubled European Democracies. Cham: Palgrave Macmillan, 279–303.
Rév, I. (2018): Liberty Square, Budapest: How Hungary Won the Second World War.
Journal of Genocide Research, 20(4): 607–623. https://doi.org/10.1080/14623528
.2018.1522820
Rothberg, M. (2010): Between Memory and Memory: From Lieux de mémoire to
Noeuds de mémoire. In Rothberg, M. – Sanyal, D. – Silverman, M. (szerk.): Yale
French Studies (Noeuds de mémoire: Multidirectional Memory in Postwar French and
Francophone Culture), 118/119: 3–12.
Rothberg, M. (2013): Between Paris and Warsaw: Multidirectional Memory, Ethics,
and Historical Responsibility. In Blacker, U. – Etkind, A. – Fedor, J. (szerk.):
Memory and eory in Eastern Europe. New York: Palgrave Macmillan US, 81–101.
https://doi.org/10.1057/9781137322067_5
Röder, M. – Both, A. – Hinneburg, A. (2015): Exploring the Space of Topic Coherence
Measures. In Proceedings of the Eighth ACM International Conference on Web Search
and Data Mining – WSDM ’15: 399–408. Shanghai, China: ACM Press.
https://doi.org/10.1145/2684822.2685324
Ságvári, B. (2017): Társadalomtudomány a Big Data korában. Statisztikai Szemle, 95
(5): 491–504.
Szabó, I. (2004): Kollektív identitásminták a politikai szocializációban. Educatio, 4:
551–566.
Szabó, I. (2005): Rendszerváltás és nemzeti tematika. Politikatudományi Szemle, 14(2):
89–110.
Szécsényi, A. (2017): Holokauszt-reprezentáció a Kádár-korban: A hatvanas évek köz-
életi és tudományos diskurzusának emlékezetpolitikai vetületei. In Braham, R. L.
– Schmal, A. (szerk.): Tanulmányok a holokausztról VIII. Budapest: Múlt és Jövő,
291–329. ISBN 978-615-5480-31-7
Zombory, M. (2014): Tér-idő történelem. Holokauszt-emlékezet és transznacionális
politika. In Szász, A.L. – Zombory, M. (szerk.): Transznacionális politika és a holo-
kauszt emlékezettörténete, Budapest: Befejezetlen Múlt Alapítvány, 6–21.
Zsibrita, J. – Vincze, V. – Farkas, R. (2013): Magyarlanc: A Toolkit for Morphological
and Dependency Parsing of Hungarian. In Mitkov, R. – Angelova, G. – Bontcheva,
K. (szerk.): Proceedings of Recent Advances in Natural Language Processing, 763–71.

59Knap Árpád – Bartha Diána – Barna Ildikó: Trianon és a holokauszt
6. Hivatkozott cikkek
24.hu (2020a): A poklok poklában is helytálltak a magyar katonák. 2020. április
13. https://24.hu/tudomany/2020/04/13/vilaghaboru-isonzo-doberdo-pokol-
verfurdo-hosi-halott/
24.hu (2020b): Orbán: egy valaha volt, hatalmas sztyeppei világ utolsó maradványai
vagyunk. 2020. június 12. https://24.hu/belfold/2020/06/12/orban-matovic-
szlovak-magyar-trianon/
Ács, D. (2019): 13 év bujkálás után kiléptek a fényre, de a Fidesz-média mellett már ne-
hezen rúgnak labdába. 444.hu, 2019. április 25. https://444.hu/2019/04/25/13-
ev-bujkalas-utan-kileptek-a-fenyre-de-a-fidesz-media-mellett-mar-nehezen-
rugnak-labdaba
ATV.hu (2020a): Szijjártó megszólalt Trianonról és Karácsony javaslatáról is. 2020.
június 2. http://www.atv.hu/belfold/20200602-szijjarto-megszolalt-trianonrol-
es-karacsony-javaslatarol-is
ATV.hu (2020b): Rendes ember, „van szíve” – nagyon megdicsérte Orbán Viktor a
Budapestre érkező szlovák miniszterelnököt. 2020. június 12. http://www.atv.hu/
belfold/20200612-rendes-ember-van-szive-nagyon-megdicserte-orban-viktor-a-
budapestre-erkezo-szlovak-miniszterelnokot
ATV.hu (2020c): Átminősítené a turulszobrot a XII. kerület. 2020. június 20. http://
www.atv.hu/belfold/20200620-atminositene-a-turulszobrot-a-xii-kerulet
Azonnali.hu (2020a): Miért akadt ki a baráti jobbot nyújtó szlovák kormányfő a ma-
gyar kéréseket tartalmazó memorandumon? 2020. június 5. https://azonnali.
hu/cikk/20200605_miert-akadt-ki-szlovak-kormanyfo-az-mkp-magyar-etnikai-
kereseket-tartalmazo-memoranduman
Azonnali.hu (2020b): Már román felirattal is: hogyan látják Magyarországot az itt
élő románok? 2020. június 11. https://azonnali.hu/cikk/20200611_mar-roman-
felirattal-is-hogyan-latjak-magyarorszagot-az-itt-elo-romanok
Blikk (2019a): Gulyás Gergely a holokausztról: a magyar államot felelősség terheli,
amiért nem védte meg az állampolgárait. 2019. január 27. https://www.blikk.hu/
aktualis/belfold/gulyas-gergely-holokauszt-a-magyar-allam-felelossege/rkpsvzd
ECHO TV (2019): Az ellenzéki pártoknak belefér a viccelődés a holokauszt áldozatain.
2019. március 9. https://echotv.hu/hirek/2019/03/09/az-ellenzeki-partoknak-
belefer-a-viccelodes-a-holokauszt-aldozatain
Figyelő.hu (2018): Botrány botrány hátán a Jobbikban. 2018. december 5. https://
figyelo.hu/hirek/botrany-botrany-hatan-a-jobbikban-22899/
Hirado.hu (2020): Orbán: Budapest értékelte a szlovák miniszterelnök gesztusa-
it. 2020. június 12. https://hirado.hu/belfold/cikk/2020/06/12/orban-viktor-
fogadta-igor-matovicot/
HVG.hu. 2021. Világ: Jogerős ítéletet hoztak az úzvölgyi katonatemető ügyében. 2021.
október 28. https://hvg.hu/vilag/20211028_jogeros_itelet_uzvolgy_katonatemeto

60 Szociológiai Szemle, 2021/4
Index.hu (2018): A Mazsihisz hadat üzent Köves Slomóéknak. 2018. szeptember 14.
https://index.hu/belfold/2018/09/14/haduzenet_mazsihisz_koves_slomo_emih/
Index.hu (2019): Schmidt Máriát kitették a Sorsok Háza projektből. 2019. június 4.
https://index.hu/techtud/tortenelem/2019/06/04/schmidt_mariat_kiteszik_a_
sorsok_haza_projektbol/
Kuruc.info (2019): NJSZ: a kegyeletsértés legalizálása lenne az úzvölgyi temető román
minisztériumi kezelésbe vétele. 2019. június 12. https://kuruc.info/r/3/199185/
Kuruc.info (2020a): Örök dicsőség a doni hősöknek! 2020. január 12. https://kuruc.
info/r/7/207085/
Kuruc.info (2020b): Első jákobi döntésként visszahívják a Duna-parti cipős Kulcsárt
– de ez a leszámolásnak csak a kezdete lehet. 2020. január 28. https://kuruc.
info/r/2/207663/
Kuruc.info (2020c): „Erdély román föld!” – Sepsiszentgyörgyre mennek provo-
kálni az úzvölgyi temetőt feldúló bocskorosok. 2020. június 3. https://kuruc.
info/r/3/213269/
Magyar Hang (2020): Orbán nagyra értékeli Karácsonynak a trianoni évforduló kapcsán
hozott döntését. 2020. június 4. https://magyarhang.org/belfold/2020/06/04/
orban-nagyra-ertekeli-karacsony-a-trianoni-evfordulo-kapcsan-hozott-donteset/
Magyar Hírlap (2018): Potápi Árpád János: Az összetartozásba vetett hit tartotta meg
a hazájuktól elszakított magyarokat. 2018. június 4. https://www.magyarhirlap.
hu/belfold/Potapi_Arpad_Janos_Az_osszetartozasba_vetett_hit_tartotta_
meg_a_hazajuktol_elszakitott_magyarokat
Magyar Hírlap (2019): Ma van a nemzeti összetartozás napja. 2019. június 4. https://
www.magyarhirlap.hu/belfold/20190604-ma-van-a-nemzeti-oszetartozas-napja
Magyar Idők (2018a): A Don menti tragédia. 2018. január 12. https://www.
magyaridok.hu/velemeny/don-menti-tragedia-2627896/
Magyar Idők (2018b): Tőkés László: Gyulafehérvárra és Trianonra a helyes válasz
az autonómia. 2018. november 18. https://www.magyaridok.hu/kulfold/tokes-
laszlo-gyulafehervarra-es-trianonra-a-helyes-valasz-az-autonomia-3682844/
Mérce (2020): Horthy, Toroczkai és a magyar antiszemita nacionalizmus. 2020. márci-
us 19. https://merce.hu/2020/03/19/horthy-toroczkai-es-a-magyar-antiszemita-
nacionalizmus/
Nemzeti.net (2018a): Semjén: A Trianonra adott válaszok az életet jelentik. 2018. június 5.
https://nemzeti.net/semjen-a-trianonra-adott-valaszok-az-eletet-
jelentik-12925007.html
Nemzeti.net (2018b): Amikor győzött egy kis igazság: 80 éve hozták meg az első bé-
csi döntést – visszatért a Felvidék magyarlakta része. 2018. november 2. https://
nemzeti.net/amikor-gyozott-egy-kis-igazsag-80-eve-hoztak-meg-az-elso-becsi-
dontest-visszatert-a-felvidek-magyarlakta-resze-14272527.html
Nemzeti.net (2019): Tőkés a Tusványoson: az erdélyi magyarság 30 évvel a diktatú-
ra bukása után is ostrom alatt van. 2019. július 27. https://nemzeti.net/tokes-a-

61Knap Árpád – Bartha Diána – Barna Ildikó: Trianon és a holokauszt
tusvanyoson-az-erdelyi-magyarsag-30-evvel-a-diktatura-bukasa-utan-is-ostrom-
alatt-van-14743123.html
Nemzeti.net (2020a): 101 éve alakult meg a Rongyos Gárda, akik felvették a kesz-
tyűt a vörös terroristákkal és a hazaárulókkal. 2020. április 19. https://nemzeti.
net/101-eve-alakult-meg-a-rongyos-garda-akik-felvettek-a-kesztyut-a-voros-
terroristakkal-es-a-hazaarulokkal-15701620.html
Nemzeti.net (2020b): Orbán–Matovič-találkozó: Lehetetlen, hogy ugyanazt gondol-
juk Trianonról. A magyaroknak együtt kell élni egy történelmi igazságtalansággal.
2020. június 12. https://nemzeti.net/orban-matovic-talalkozo-lehetetlen-hogy-
ugyanazt-gondoljuk-trianonrol-a-magyaroknak-egyutt-kell-elni-egy-tortenelmi-
igazsagtalansaggal-15999193.html
Népszava (2018): Mielőtt a rivalizálás háborúba csap – rabbik vitája a Sorsok Házáról.
2018. október 4. https://nepszava.hu/3010830_mielott-a-rivalizalas-haboruba-
csap-rabbik-vitaja-a-sorsok-hazarol
Origo.hu (2019a): Náci karlendítéssel pózolt Sneider Tamás felesége – videó. 2019.
január 20. https://www.origo.hu/itthon/20190120-hir-televizio-hirado-jobbik-
antiszemitizmus.html
Origo.hu (2019b): Gulyás: A veszteség nemcsak a zsidóságé, hanem az egész ma-
gyar nemzeté. https://www.origo.hu/. 2019. január 27. https://www.origo.hu/
itthon/20190127-a-magyar-allamot-felelosseg-terheli-amiert-nem-vedte-meg-
allampolgarait-a-holokauszt-idejen.html
Origo.hu (2019c): A megmaradásunk nagy kérdése, hogy gyerekeinknek magyar jö-
vőt tervezünk-e. 2019. június 4. https://www.origo.hu/itthon/20190604-potapi-a-
megmaradasunk-nagy-kerdese-hogy-gyermekeinknek-magyar-jovot-tervezunke.html
Origo.hu (2019d): Potápi Árpád János: Az elmúlt 100 év bizonyította, hogy a magyar-
ság meg akar maradni. 2019. június 4. https://www.origo.hu/itthon/20190604-
az-elmult-szaz-ev-bizonyitotta-hogy-a-magyarsag-meg-akar-maradni.html
Origo.hu (2019e): Örömkönnyek és virágeső fogadta Kolozsváron a magyar honvédeket.
2019. szeptember 11. https://www.origo.hu/tudomany/20190911-hetvenkilenc-
eve-ezen-a-napon-tert-vissza-az-anyaorszaghoz-a-kincses-varos-kolozsvar.html
Ripost (2020): Orbán Viktor: Haza csak addig van, ameddig van, aki szeresse. 2020.
augusztus 20. https://ripost.hu/politik/insider/orban-viktor-haza-csak-addig-
van-ameddig-van-aki-szeresse-2543270/
Vadhajtások (2018): 98 éve! Trianon a mi holokausztunk! 2018. június 4. https://
www.vadhajtasok.hu/2018/06/04/98-eve-trianon-a-mi-holokausztunk/
Vadhajtások (2019): Csurka István: A Károlyi Mihály métely. 2019. október 31. https://
www.vadhajtasok.hu/2019/10/31/csurka-istvan-a-karolyi-mihaly-metely/
Vadhajtások (2020): 101 éve alakult meg a Rongyos Gárda, akik felvették a kesztyűt a
vörös terroristákkal és a hazaárulókkal. 2020. április 18. https://www.vadhajtasok.
hu/2020/04/18/101-eve-alakult-meg-a-rongyos-garda-akik-felvettek-a-kesztyut-
a-voros-terroristakkal-es-a-hazaarulokkal/

62 Szociológiai Szemle, 2021/4
Világ Figyelő (2019): Nyugatról érkezett a megrendelés hazánk leépítéséhez és a vi-
lágháborúkhoz: gazdag Wall Street-i bankárok álltak mögötte. 2019. június 6.
https://vilagfigyelo.com/nyugatrol-erkezett-a-megrendeles-hazank-leepitesehez-
es-a-vilaghaborukhoz-gazdag-wall-street-i-bankarok-alltak-mogotte/#docst
VS.hu (2018): Autonómiát követeltek a székelyek Sepsiszentgyörgyön. 2018. nov-
ember 18. https://vs.hu/kozelet/osszes/autonomiat-koveteltek-a-szekelyek-
sepsiszentgyorgyon-1118
7. Melléklet
1. melléklet: a korpuszba tartozó weboldalak politikai kategorizáció szerint
Kategória Weboldalak
Nem kormánypárti
Baloldali, liberális 168ora.hu, 24.hu, 444.hu, hvg.hu, index.hu, klubradio.hu, magyarnarancs.hu,
merce.hu, nepszava.hu, nyugat.hu, qubit.hu, szombat.org
Egyéb atv.hu, azonnali.hu, infostart.hu, napi.hu, portfolio.hu, privatbankar.hu, vs.hu
Jobboldali alfahir.hu, magyarhang.org, valasz.hu
Bulvár blikk.hu, divany.hu, femina.hu, nlc.hu, nlcafe.hu, wmn.hu
Szélsőjobboldali elemi.hu, hunhir.info, kuruc.info, nemzeti.net, vilagfigyelo.com
Kormánypárti
888.hu, borsonline.hu, demokrata.hu, echotv.hu, figyelo.hu, hirado.hu, hirtv.
hu, lokal.hu, magyarhirlap.hu, magyaridok.hu, magyarnemzet.hu, origo.hu,
pestisracok.hu, ripost.hu, vadhajtasok.hu, vg.hu