Available via license: CC BY-NC-ND 4.0
Content may be subject to copyright.
Acta Medicinae et Sociologica Vol. 12. No. 32. 2021
89
Acta Medicinae et Sociologica (2021)
Vol. 12. No. 32. (89-111)
doi:
https://doi.org/10.19055/ams.2021.05/31/5
UNIVERSITY OF
DEBRECEN
FACULTY OF HE-
ALTH
NYÍREGYHÁZA
The chance of digital education among students in a
disadvantaged settlement
Egy hátrányos helyzetű település diákjainak esélye a
digitális oktatásra
Huszti Elek1
1 Szociális munkatárs, Esélyteremtő Nonprofit Kft., Tarpa
INFO
ABSTRACT
Huszti Elek
husztielektarpa@gmail.com
Abstract The study has researched the adherence of full-times tu-
dents’ into digital study in a disadvantaged region The 240 partici-
pants consisted of 165 elementary school students, 51 secondary
school students and 24 college/university students. The publication
shows that part of the questionnaire that deals with the condition of
the adherence, infrastructural endowment and the reasons of ab-
sence. The study carries out the survey along factors that cause di-
gital and social exclusion, seeking after significant correlations. The
furtherresults of the survey – which deal with the methods of edu-
cation, successfulness, advantages, disadvantages and the imp-
rovement of digital education - will be discussed in another publi-
cation.
Keywords
Tarpa, digital educa-
tion, society at risk of
poverty and social
exclusion, digital infra-
structure
Kulcsszavak
Tarpa, digitális oktatás,
szegénységgel vagy
társadalmi kirekesztő-
déssel veszélyeztetett
rétegek, digitális infra-
struktúra
Absztrakt A tanulmány egy hátrányos helyzetű település nappali
tagozatos tanulóinak digitális oktatásba való bekapcsolódását vizs-
gálta. A 240 fős mintát 165 fő általános iskolás, 51 fő középiskolás
és 24 fő főiskolás/egyetemista alkotta. A publikáció a kérdőíves fel-
mérés eredményeinek azon részét mutatja be, melyek a bekapcso-
lódás feltételeivel, az infrastrukturális adottságokkal, a távolmara-
dás okaival foglalkoznak. A tanulmány a digitális és társadalmi ki-
rekesztődést egyaránt okozó tényezők mentén végzi az elemzést,
keresi a szignifikáns összefüggéseket. A felmérés további eredmé-
nyei - melyek az oktatás módszereivel, sikerességével, előnyeivel,
hátrányaival, a tanulók digitális kompetenciáinak alakulásával fog-
lalkoznak - egy újabb publikációban kerülnek közlésre.
90
Acta Medicinae et Sociologica Vol. 12. No. 32. 2021
Bevezetés
2020-ban olyan új fogalmak kerültek a köztudatba, mint pandémia, koronaví-
rus (Covid-19), digitális oktatás. Életünk egyik napról a másikra változott meg.
Felértékelődött a digitális eszközök, a digitális tudás szerepe. Ezek a munka-
végzés, a tanulás elengedhetetlen feltételei lettek, a külvilággal való kommu-
nikációnk legfőbb csatornái. Első perctől nem volt kérdés lesznek, akik a szük-
séges tudás, valamint eszközök hiányában hátrányba kerülnek ezekben a hó-
napokban. Ennek pedig legfőbb oka a Magyarországon fellelhető digitális sza-
kadék vagy árnyaltabban fogalmazva a digitális egyenlőtlenség.
A digitális szakadék fogalmát korábban alkotta meg a tudomány, egy idő-
ben az információs társadalom fogalmának megjelenésével. A társadalmat két
részre osztja a hozzáférés tekintetében. Számos tudós Warschauer (2002) vagy
Carvin (2000) gondolta úgy, hogy nem helyes az elnevezés mivel figyelmen
kívül hagyja az emberi és társadalmi tényezőket. A DiMaggio - Hargittai
(2001) szerzőpáros újítása volt a digitális egyenlőtlenség fogalmának beveze-
tése, amely már a használat minőségét helyezi előtérbe a hozzáféréssel szem-
ben. Elterjedt még az elsődleges és másodlagos egyenlőtlenség szóhasználat,
ahol az elsődleges egyenlőtlenség a hozzáférésre koncentrál, míg a másodla-
gos egyenlőtlenség a hozzáféréssel rendelkező személyek közötti különbsége-
ket érinti.
A digitális egyenlőtlenségeket több nézőpontból lehet vizsgálni, a legtöbb
kutatás a társadalmi egyenlőtlenségekre koncentrál, mivel jellemzően más tár-
sadalmi hátrányokat érintő tényezőkkel párhuzamosan jelentkezik, azoknak
egy új dimenzióját hozva létre. Bár a digitális eszközök megjelenésekor volt
olyan jóslat, mely a leszakadó társadalmi rétegek felzárkózását prognoszti-
zálta, hamar kiderült, hogy inkább ezen csoportok társadalmi hátrányainak hal-
mozódása várható. Jelenleg a kor, a jövedelem, a gazdasági aktivitás, az iskolai
végzettség, a lakóhely, a roma származás rejti magában a digitális világból
való kirekesztődés esélyét. Fontos megjegyezni, hogy ezek a társadalmi egyen-
lőtlenségek az oktatásban is jelen vannak (Fehérvári 2017). A PISA felmérések
rendre megállapítják az iskolák alacsony –igaz javuló tendenciát mutató - hát-
ránykompenzációs képességét (Erdős 2020). Adott volt tehát a kérdés, a digi-
tális egyenlőtlenség tovább mélyíti-e az oktatásban fellelhető egyenlőtlensége-
ket, lesznek-e a digitális oktatásnak vesztesei. A félelem jogos volt, hiszen a
digitális eszközök oktatási célú alkalmazásának vannak alapfeltételei: megfe-
lelő infrastruktúra, képzett pedagógusok, a szükséges digitális kompetenciák-
kal rendelkező tanulók.
Acta Medicinae et Sociologica Vol. 12. No. 32. 2021
91
Először nézzük meg az infrastruktúra adottságait. Az NMHH felmérése
alapján Magyarországon 2020-ban a háztartások 38%-a rendelkezett asztali
számítógéppel, 56%-a laptoppal/notebookkal, 25%-a tablettel és 75%-a okos-
telefonnal. A felmérés a háztartások 71%-ában talált vezetékes internetet,
67%-ában mobilinternetet. Ezek 86%-a azonban korlátos volt 1-5 GB közötti
adatforgalommal. A vizsgálat szerint a 14 éven felüliek 82 %-a használ inter-
netet, az 50 évesnél fiatalabbak körében az arány 95 % feletti. Az internethasz-
nálók 68%-a használja telefonját internetezéshez, 92%-uk előfizetéssel. A
KSH 2019-es adatai alapján a háztartások 39,2%-a rendelkezik számítógéppel,
52,2%-a laptoppal, illetve notebookkal, 16,1%-a tablettel, netbookkal, 86%-a
internet hozzáféréssel, melynek95%-a helyhez kötött szélessávú kapcsolatot,
83%-a pedig szélessávú mobil kapcsolat. A napi rendszerességgel internetezők
aránya 80%-ot mutatott, mely arány a fiatal 16-24 évesek körében elérte a 98
%-ot. Az IPSOS szintén 2019-es KidComm kutatása a gyermekes (8-17 éves)
háztartások eszközellátottságát mérte fel. A háztartások 98%-ában találtak
okostelefont, 52%-ában tabletet, 91%-ában pedig volt vagy asztali, vagy hor-
dozható számítógép. A háztartások internetellátottsága pedig még a legrosz-
szabb eredménnyel bíró Kelet-Magyarországon is elérte a 95%-ot. A nem túl
rossz statisztika mellett azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy
egyes társadalmi csoportok lemaradása minden területen megmutatkozott. Az
IPSOS kutatásában megállapítást nyert, hogy a nehezebb sorsú családok har-
mada nem tud saját készüléket vásárolni gyermekének. A KSH kimutatása
alapján az alacsony végzettségűeknél a gyakori internetezők aránya 54%, míg
a felsőfokú végzettségűeknél ez eléri a 95%-ot. A szélessávú internetkapcso-
lattal rendelkező háztartások 73%-ának 200 ezer forint feletti havi nettó jöve-
delme van. Az Észak-alföldi régióban – ahol kutatásomat végeztem – a legala-
csonyabb az internethasználók (81%) és a gyakori internethasználók (76%)
aránya. Az NMHH kutatása szerint az internethasználatból kimaradók aránya
23% ebben a régióban.
A pedagógusok digitális kompetenciáját nehéz megítélni. 2011-ben a Euro-
pen Survey of School: ICT and Education (ESSIE) kutatást az Oktatáskutató
és Fejlesztő Intézet Magyarországon is elvégezte. Ebből az derült ki, hogy Eu-
rópához hasonlóan Magyarországon is az IKT használatának inkább pedagó-
giai, mint infrastrukturális akadályai vannak, valamint a magyar pedagógusok
kisebb mértékben vesznek részt az online közösségek életében külföldi kollé-
gáikhoz képest (Hunya 2013). Az elmúlt években ez a helyzet bizonyosan ja-
vult a pedagógus pályamodellnek való megfelelés, a különböző IKT eszközök
92
Acta Medicinae et Sociologica Vol. 12. No. 32. 2021
- digitális táblák, tanulói tabletek - szélesebb körben való elterjedése rákény-
szeríti a tanárokat a fejlődésre. A digitális oktatásra való áttérés újabb lendüle-
tet adott, legalábbis a pedagógus csoportok aktív jelenléte a közösségi oldala-
kon erre utal.
A tanulók digitális kompetenciaszintjének értékelése sem könnyű feladat.
Az Eurostat 2019-es felmérése szerint a magyar fiatalok (16-24 éves korosz-
tály) 68%-ának van meg az alapvető vagy annál jobb digitális tudása, számukra
nem jelent gondot a digitális eszközök használata. Az európai átlag 80%. A
teljes lakosságot nézve rosszabb a helyzet, mivel harmad részük csak alacsony
digitális ismerettel rendelkezik. A PISA - mérésekből a tanulók digitális írás-
tudásáról kaphatunk képet. A 2015-ös felmérésből az derült ki, hogy a digitális
szövegértésnél rosszabb a tanulók teljesítménye, mint a papír alapú teszteknél.
A kétfajta méréstípus közötti különbség az alulteljesítőknél volt magasabb.
Megállapították, hogy a digitális szövegértésnél az iskola hátránykompenzá-
ciós képessége még kevésbé működik, mint egyébként (Erdős 2020). A 2018-
as felmérés már nem tesz lehetővé ilyen jellegű összehasonlítást, teljes mér-
tékben digitálisan mérték a tanulók szövegértő képességét. Magyarország
mindhárom mérési területen javulást ért el, megközelítette az OECD országok
átlagát, szövegértésből a tanulók szociokulturális hátterükhöz viszonyítva job-
ban teljesítettek, 2015-höz képest csökkent az alulteljesítők aránya (PISA 2018
Összefoglaló jelentés).
A digitális oktatás bevezetését követően több szakember megpróbálta meg-
határozni az ettől távolmaradók várható arányát. Hermann Zoltán (2020) okta-
tásgazdaságtan kutató ezt az előző évi Országos Kompetencia Mérés adatai
alapján jósolta meg. Szerinte a tanulók harmada szorul ki az online oktatásból,
az internet-elérhetőséggel nem rendelkező, valamint az alacsony eszközellá-
tottságú családból származó tanulókat sorolta ide. Az általános iskolai végzett-
ségű anyák gyermekeit találta a legveszélyeztetettebb rétegnek. Körükben
50%-ra tette a távolmaradás mértékét. Régiók tekintetében a Szabolcs-Szat-
már-Bereg, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tanulók helyzetét ta-
lálta a legaggasztóbbnak.
Az ELTE Neveléstudományi Intézetének online felmérése alapján a digitá-
lis oktatástól távol maradók aránya 18,78% (általános iskola alsó tagozat
14,33%, felső tagozat 20,61%, gimnázium 16,68%, szakközépiskola, szakgim-
názium, szakiskola 21,71%) (Horváth, Czirfusz és Misley 2020). A Rosa Parks
Alapítvány a Motiváció Műhely és a Partners Hungary (2020) közös kutatásá-
Acta Medicinae et Sociologica Vol. 12. No. 32. 2021
93
ban 425 pedagógus megkérdezésével végezte felmérését tanodák és roma kö-
zösségi szervezeteken keresztül, Borsodi és Szabolcsi szülőket is bevonva. A
tanodai roma tanulók harmadának távolmaradását mutatták ki. Azokban az is-
kolákban, ahol 60% felett volt a HHH-s vagy a roma tanulók aránya ott a pe-
dagógusok a tanulók több mint 30%-ával vesztették el a kapcsolatot.
Célkitűzés, a kutatás előzményei
Kutatásom legfőbb célkitűzése volt felmérni a beregi kistérség egyik települé-
sén, Tarpán az itt élő diákok digitális oktatásba való bekapcsolódásának ala-
kulását. A helyszín kiválasztásánál a motivációt a korábbi kutatásomhoz való
kapcsolódás adta. 2017-ben a Bereg 280 7-8. osztályos tanulójánál vizsgáltam
a multimédiás eszközhasználatot, a digitális egyenlőtlenség mértékét, valamint
a digitális és a társadalmi egyenlőtlenség egymásra gyakorolt hatását. Kutatá-
som számos összefüggést igazolt a kétfajta egyenlőtlenség között. Az anyagi
helyzettel összefüggő tényezőknek, a szülők végzettségének, a lakókörnyezet
minőségének mindig is lesz hatása a tanulók eszközellátottságára, a használat
jellemzőire. A kutatás azonban sok esetben az összefüggések hiányát tárta fel.
Az okostelefonok számára, használatára, a mobilon történő internetezésre vagy
mondjuk a közösségi médiahasználatra már csak nagyon gyenge befolyással
vannak az említett tényezők vagy nincsenek is velük összefüggésben. A 2017-
es kutatásban résztvevő tanulók eszközellátottsága az országos adatokkal való
összevetés függvényében is jónak volt mondható. A multimédiás eszközzel
nem rendelkezők aránya 1,4% volt, 4 tanuló a 280-ból. A tanulók 90%-ának
volt okostelefonja, 65,7%-ának asztali számítógépe, 40,7%-ának lap-
topja/notebookja, 48,6%-ának tabletje, 47,9%-ának plazma/LCD televíziója.
Az okostelefonok 68,6%-a rendelkezett mobilinternet kapcsolattal. Otthoni ve-
zetékes internet/wifi a háztartások 88,2%-ában volt. A vizsgált fiatalok aktív
internet használónak számítottak, 88%-uk naponta internetezett. 95%-uk volt
tagja valamelyik közösségi oldalnak (Huszti 2020). Akkori kutatásom a társa-
dalmi egyenlőtlenséget okozó hagyományosnak számító tényezők szerepének
– legalábbis az elsődleges digitális egyenlőtlenségre nézve - az idővel, az esz-
közök egyre nagyobb mértékű terjedésével párhuzamosan történő csökkenését
mutatta. Ugyanakkor a digitális egyenlőtlenség szegénységre és társadalmi ki-
rekesztődésre tett fokozódó hatását sejttette.
Március 16-án a magyar oktatás a Kormány 1102/2020. (III.14.) Korm. és
a 3/2020. I. 14 EMMI határozat alapján átállt a digitális, tantermen kívüli mun-
karendre. Azonnal megfogalmazódtak bennem a kérdések, hogyan, milyen
mértékben lesznek képesek a diákok részt venni ebben az új munkaformában,
94
Acta Medicinae et Sociologica Vol. 12. No. 32. 2021
hogyan valósul meg az esélyegyenlőség, milyen szerep jut a társadalmi kire-
kesztődést okozó tényezőknek. Az IPSOS gyermekes családok körében vég-
zett kutatása, valamint korábbi kutatásom eredményei alapján bizakodó voltam
a kérdésben, hiszen az elsődleges digitális egyenlőtlenség jelei csak kis mér-
tékben mutatkoztak a Beregben. Vizsgálatomat most mindenképpen szélesebb
korosztálynál terveztem elvégezni, így az egész Beregben végzett kutatást szű-
kítenem kellett. Egy település teljes körű vizsgálata mellett döntöttem. Min-
denképpen hátrányos helyzetű települést kívántam felmérni az ország egyik
legszegényebb régiójából. A választott településem Tarpa lett, mely az Észak-
alföldi régióban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található. A régió lakos-
ságának 24,1%-a tartozik a szegénységgel vagy társadalmi kirekesztődéssel
érintettek közé. Szabolcs – Szatmár – Bereg megye régión belüli kedvezőtlen
munkaerőpiaci-helyzete régóta ismert, mely tényt 2020-ban is több negatív re-
kord felállításával erősítette meg. Itt volt a legmagasabb az országban a mun-
kanélküliségi ráta (9,2%), valamint a legalacsonyabb a havi nettó átlagkereset
(181049 Ft).
A választott település bemutatása
Tarpa Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Beregi-síkság és a Beregi-Tisza-
hát találkozásánál, az ukrán határtól néhány kilométerre található. Olyan tör-
ténelmi személyek kapcsolódnak nevéhez, mint Esze Tamás vagy Bajcsy-Zsi-
linszky Endre. A nagyközség bár városi rangját, kiváltságait az évszázadok
alatt elvesztette, máig a Vásárosnaményi kistérség mikroközpontjának tekint-
hető. Több háziorvos és fogorvos is praktizál a településen, jól felszerelt orvosi
ügyelettel, gyógyszertárral, rendőrőrssel, önkéntes tűzoltósággal, bentlakásos
öregotthonnal, értelmi és mozgáskorlátozottakat ellátó otthonnal, pszichiátriai
és szenvedély betegek közösségi ellátásával, postahivatallal, takarékszövetke-
zettel, művelődési központtal, 38000 kötetes könyvtárral rendelkezik. A villa-
mos-, gáz-, víz-, csatorna- és úthálózat kiépítettsége 100%-os. A településen a
bölcsőde, óvoda mellett 18 tantermes általános iskola is található, melyben kö-
zépiskolai oktatás is folyik. 23 jogi személyiségű vállalkozást és 74 egyéni
vállalkozót tartanak nyilván a faluban. A vállalkozások többsége kereskede-
lemi és mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozik. A lakosság kiskereske-
delmi ellátását 7 üzlet biztosítja. A nagyközség lakosságának létszáma az
utóbbi évtizedben növekvő tendenciát mutatott, 2020-ban 2710 fő volt. Ez a
növekedés az élveszületések számával nem magyarázható, mivel a természetes
szaporodás/fogyás mértéke egyedül 2018-ban mutatott pozitív értéket (2020-
Acta Medicinae et Sociologica Vol. 12. No. 32. 2021
95
ban -0,11 ezrelék). A növekedést elsősorban a Kárpátaljáról áttelepült emberek
biztosítják. Közöttük jelentős a nyugdíjas korosztály aránya, mely kihat a tele-
pülés lakosság összetételére, az öregedési index jelenleg 125. A falu vándorlási
egyenlege sajnos a 2013-as évet leszámítva mindig negatív értékeket mutatott.
Jellemzően a magasabb iskolai képesítést szerzők hagyják el a települést meg-
felelő munkalehetőség hiányában. A lakosság képzettségi szintje a 2011-es
népszámlálás során igen kedvezőtlen képet mutatott. Az itt élők 52,88%-ának
legfeljebb általános iskolai végzettsége volt. Ez a megyei, de még a járási ada-
toknál is kedvezőtlenebb, az érettségizettek (20,8%) és a diplomások (7,05%)
arányáról is ez mondható el. Egyedül a szakmával rendelkezők aránya múlta
felül (19,26%) a járási átlagot. Az alacsony képzettségi szinthez hozzájárul a
romák magas aránya is. A jegyzői becslés alapján a településen élők 18-22%-
a roma származású. A 2011-es népszámlálás adatai alapján a KSH a település
mintegy harmadára kiterjedő szegregátumot azonosított a faluban. Ennek né-
pessége 2017-ben 538 fő volt, ebből 190 fő 16 éven aluli. Az iskolai végzettség
kihat a településen élők jövedelem színvonalára. Ezt bizonyítja az egy lakosra
jutó összes nettó jövedelem összege (501934 Ft), mely még a járási átlagnál
(644804 Ft) is alacsonyabb. Tarpa jelentős munkanélküliséggel sújtott telepü-
lés, 2020-ban 118 fő regisztrált álláskereső volt, melyből tartós álláskereső 21
fő, a nyilvántartott álláskeresők relatív mutatója 6,89%. A településen az állam
és az önkormányzat a legfőbb munkaadó. A közfoglalkoztatási mutatója a fa-
lunak 9,66%-os, mely érték az országos, a megyei és a járási adatnál is maga-
sabb. A település általános iskolás korosztályának többsége helyben folytatja
tanulmányait. Ugyanakkor egyre gyakoribb a tehetősebb szülők körében, hogy
gyermekeiket más településen járatják óvodába, iskolába. A jelenség a vásá-
rosnaményi járásban igen elterjed, 30% felett van azon tanulók aránya, akik
nem saját lakhelyükön tanulnak (Kiss 2016) Ennek egyik oka a roma tanulók
magas aránya az iskolákban. Tarpáról a legnagyobb számban Beregsurányba
és Fehérgyarmatra járnak el a tanulók. A település vezetése az általános isko-
lások létszámcsökkenésének megállítása, illetve pótlásának érdekében 2011-
ben futball tagozatos osztályt indított, mely mára a Sándor István Sportakadé-
miává nőtte ki magát. Így a településen tanuló 266 általános iskolás közül 160
a tarpai lakosú. A Tarpán tanuló, de nem itt lakó106 tanuló többsége, 85%-a
Kárpátaljáról származik. A településen működik középiskola is, a Biri székhe-
lyű Dankó Pista Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium, Tech-
nikum, Szakképző Iskola és Kollégium-Katica Bölcsőde tagintézményként,
melyet elsősorban a határon túlról származó tanulók további oktatásának igé-
96
Acta Medicinae et Sociologica Vol. 12. No. 32. 2021
nye hozott a településre. Nem magas arányban, de tarpai lakosú fiatalok is jár-
nak az osztályokba. Egy másik szomszédos községben Márokpapin szintén
működik nappali rendszerű középiskola. A középiskolás korú tanulók több-
sége azonban nem ezekben a községi intézményekben, hanem a közeli vá-
rosokban tanul. A legnépszerűbbek a Vásárosnaményban, Fehérgyarmaton,
Mátészalkán, Baktalórántházán található középiskolák. A megyeszékhelyeken
és a fővárosban tanulók között már a főiskolások/egyetemisták vannak több-
ségben. A Tarpán tanuló, de nem itt élő általános és középiskolások nem vettek
részt a kutatásban, a járványhelyzet miatt nagy részük nem tartózkodott az or-
szágban, bevonásuk nehezen megoldható lett volna. A nem helyben tanuló, de
itt élő általános és középiskolások viszont részét képezték a mintának.
Mint a fentiekből láthatjuk Tarpa arculata kettős. Település, mely küzd a
fennmaradásért. Az itt élők a település vezetőivel igyekeznek kihasználni min-
den lehetőséget a falu fejlődésének elősegítésére. Gazdag turisztikai kínálattal
rendelkezik, ápolja történelmi hagyományait, a járás mikroközpontja. Más-
részt társadalmi, gazdasági és infrastrukturális szempontból is hátrányos hely-
zetű, kedvezményezett település. A képzett munkaerő hiányának, a kiterjedt
szegregátumnak köszönhetően egyre nagyobb mértékben szembesül a munka-
nélküliségből, az alacsony iskolázottságból, az etnikai összetételből eredő
problémákkal.
A kutatáseredményeinek bemutatása
Módszertan
Kutatásomat kvantitatív módszerrel végeztem. Az általam összeállított kérdő-
ívet 241 diák töltötte ki. Egy tanuló a kérdőív egyetlen kérdésére válaszolt csu-
pán, így ő kikerült a mintából. A kérdőív kitöltése önkéntes volt, azokat papír
alapon juttattam el a szülők otthonába. A kitöltésnél azt kértem, hogy a szülők
és a diákok közösen válaszoljanak a kérdésekre. A kutatási etikát betartottam.
A kérdőív kitöltése teljesen anonim volt, kitöltőjéről nem tartalmazott olyan
információt, ami alapján beazonosítható lehetne. A kérdőív kitöltésére 2020
májusában került sor.
A kérdőív 33 kérdést tartalmazott. Ezek egy része a szülők és a diákok,
hallgatók szociodemográfiai, szocioökonómiai jellemzőit tárta fel. A kérdések
legnagyobb része a digitális oktatáshoz kapcsolódott. Ebben a cikkben a be-
kapcsolódást, az infrastruktúrát érintő kérdések kerültek feldolgozásra.
Statisztikai módszerek közül a változók egymáshoz való viszonyának meg-
állapításához a kereszttábla elemzést és a hozzá kapcsolódó khi-négyzet próbát
Acta Medicinae et Sociologica Vol. 12. No. 32. 2021
97
alkalmaztam. Ehhez, valamint az adatok rögzítéséhez és a diagramok készíté-
séhez is a Microsoft Excel táblázatkezelő szoftverprogramot használtam.
A minta jellemzése
A vizsgált mintában (n=240) 120 fő fiú (50%) és 119 lány (49,6%) volt. Élet-
koruk 6 és 27 év közötti, átlaga 13,45 év. 81-en (33,8%) általános iskola alsó
tagozatosak, 84-en (35%) általános iskola felső tagozatosak, 5-en (2,1%) hat-
osztályos/nyolcosztályos gimnáziumban tanulnak, 10 fő (17%) szakközépis-
kolás, 20 fő (8,3%) szakgimnáziumba jár, 16 fő (6,7%) gimnazista, 24 fő
(10%) főiskolás vagy egyetemista.
A szülők iskolai végzettségénél az alapfokú végzettségűek aránya magas.
Az édesapák 37,1%-a (89 fő) általános iskolát végzett. Középfokú végzettség-
gel 124 fő (50,9%) rendelkezik (30,1% szakmunkásképző/szakiskola, 20,8%
gimnázium/szakközépiskola/szakgimnázium). 15-en (6,3%) végzetek főisko-
lát/egyetemet. Az édesanyáknál több a legfeljebb általános iskolai végzettségű
110 fő (45,6 %). Középfokú végzettséget szerzett 100 fő, (41,7%) (10,4%
szakmunkás/szakiskola, 31,3% a gimnázium/szakközépiskola/szakgimná-
zium). Felsőfokú végzettsége 24 főnek (10%) van. 12 tanuló nem adta meg az
édesapja, 6 pedig az édesanyja végzettségét.
A vizsgálatban részt vevő tanulók nagy részének szülei együtt élnek (házas-
ságban 128 fő, 58,3%, élettársi kapcsolatban 71 fő, 29,6%). 28 tanulónak
(11,7%) váltak el vagy váltak külön a szülei, 4 tanuló (1,7%) van nevelőszü-
lőknél és szintén 4 tanuló vesztette el édesanyját vagy édesapját. A tanulók
több mint fele 4 vagy 5 fős háztartásból származik, az átlag 4,8 fő. A legma-
gasabb a 9 fős háztartás.
A vizsgálatba bevont tanulókkal együtt élő édesapák 64,7%-a foglalkozta-
tott (ebből 31% közfoglalkoztatott), 22,5%-a munkanélküli, alkalmi munkából
élő, 6,9%-a inaktív kereső, 0,5% eltartott. 5,4% nem nevezte meg édesapja
foglalkozását. Az édesanyák 59,5%-a foglalkoztatott (ebből 22,9% közfoglal-
koztatott), 16,3%-uk inaktív kereső, 12,7%-uk eltartott, 6,2%-uk munkanél-
küli, alkalmi munkás. A nem válaszolók aránya 5,3% volt.
98
Acta Medicinae et Sociologica Vol. 12. No. 32. 2021
Infrastrukturális feltételek:
1. ábra: A tanulók saját digitális eszközökkel való ellátottságának mértéke
A legnépszerűbb digitális eszköz az okostelefon, amivel a diákok háromne-
gyede rendelkezett. Laptopja vagy notebookja már csak körülbelül minden
harmadik fiatalnak volt, míg asztali számítógépe vagy tabletje minden negye-
diknek (1. ábra). A tanulók átlagban 1,6 fajta eszközzel rendelkeztek. A tanu-
lók 16,7%-ának nem volt saját digitális eszköze.
2. ábra: A digitális oktatáshoz használt eszközök aránya
A kérdőívben a saját digitális eszköz fajtája mellett a digitális oktatás során
használt eszköz típusa is megkérdezésre került. Az ezt bemutató 2. ábrát meg-
nézve hasonló értékeket láthatunk, mint a saját eszközöknél. Nagyobb eltérés
a tableteknél látható, 22,9%-a a tanulóknak rendelkezett tablettel, a tanuláshoz
viszont már csak 7,5%-uk használta. 58% egyfajta eszközt használt a tanulás
során, 36,5% két típusról is csatlakozott, 3% háromról, 1,5% négyről. A tanu-
lók átlag 1,5 fajta eszközt használtak a kapcsolódáshoz.
74,2%
35,4% 28,8% 22,9%
16,7%
0,9%
Okostelefon
Laptop/notebook
Asztali számítógép
Tablet
Nincsen saját eszközöm
Nem válaszolt
74,5%
34,5% 29,5%
7,5% 1,0%
Okostelefon
Laptop/notebook
Asztali számítógép
Tablet
Nem válaszolt
Acta Medicinae et Sociologica Vol. 12. No. 32. 2021
99
A diákok 81,5%-a már március közepén rendelkezett a megfelelő mennyi-
ségű digitális eszközzel a tanulás megkezdéséhez. 6,5%-uk anyagi ráfordítás
nélkül jutott eszközhöz, kölcsön vagy ajándékba kapva azt, 10% pedig vásár-
lással pótolta a hiányt.
Mindez korántsem jelentette, hogy a tanulók eszközeiket vagy családtagjaik
eszközeit egyedül használhatták. A digitális oktatásba bekapcsolódó tanulók
59,5%-a volt ilyen, 19%-uk 1 testvérrel, 9%-uk 2 testvérrel, 6%-uk három test-
vérrel, 5%-uk több mint három testvérrel osztozott. Átlagban minimum 1,76
diák jutott egy eszközre.
A digitális oktatásban való részvétel másik alapvető feltétele - a megfelelő
eszközök meglétén túl - az internetcsatlakozás lehetősége. A tanulók otthona-
inak 75,4%-ában találunk vezetékes internetet vagy wifit, 23,8%-a okostelefon
előfizetéssel rendelkezett, 13,3%-ában mindkét csatlakozási mód megtalálható
volt, 14,1%-ában viszont egyik sem.
A 240 diák 83,3%-a, vagyis 200 tanuló csatlakozott a digitális oktatáshoz.
Ez első ránézésre nem tűnik rossz aránynak. Jelen cikkem folytatásából – ahol
a digitális oktatás pedagógiai aspektusait vizsgálom - kiderül, hogy ez a rész-
vétel igencsak eltérő volt. Pontos, központilag meghatározott kritériumok hiá-
nyában nehéz eldönteni kiről is mondható el, hogy digitális oktatásban része-
sült. Ezért a részvétel, csatlakozás kifejezések helyett szívesebben használtam
a digitálisan aktív és digitálisan inaktív kifejezéseket, melyek pusztán az esz-
közök használatát jelzik az oktatás minőségétől függetlenül. A fentebb sze-
replő arány így arról ad csupán tájékoztatást, hogy a diákok 93,3%-a használt
digitális eszközöket, internetet a tantermen kívüli munkarend időszakában. 40
tanuló, a minta 16,7%-a ezeket teljesen nélkülözve próbált meg haladni a tan-
anyaggal.
Az inaktivitás okaként a tanulók fele az eszközhiányra hivatkozott. Valójá-
ban ennél magasabb volt az eszközhiányos tanulók száma, a 40 digitális esz-
közön nem dolgozó diák csaknem háromnegyede nem rendelkezett digitális
eszközzel. Az internetcsatlakozás lehetősége a tanulók 80%-ánál hiányzott. Az
egyikkel sem rendelkezők aránya 55% volt. Az inaktív diákok 42,5%-a nyilat-
kozta, hogy nem kérték digitális munkavégzésre és 7.5 %-a, azaz 3 tanuló volt,
aki önszántából nem akart részt venni az oktatásban.
Az imént bemutatott infrastrukturális feltételek teljesüléséből önmagában
nem sok következtetést vonhatunk le. A diákok bár mindannyian tarpai lako-
sok, eltérő életkorúak, szociális hátterűek, más-más iskolatípusban és telepü-
lésen folytatják tanulmányaikat. Kutatásom célját a digitális kirekesztődés
vizsgálata adta, annak megállapítása, hogy az iskoláskorú fiatalok körében
100
Acta Medicinae et Sociologica Vol. 12. No. 32. 2021
mely tényezők és milyen mértékben jelentenek erre nézve kockázatot egy sok
szempontból hátrányos helyzetű településen. Mivel a digitális egyenlőtlenség
a társadalmi egyenlőtlenség ismert tényezői mentén szokott jelentkezni, cél-
szerűnek tűnt ezeket sorra venni.
Nemek szerinti vizsgálat
A digitális egyenlőtlenség vizsgálatai egyre gyengülő mértékben, de a mai na-
pig mutatnak különbségeket a két nem között, ezért én sem hagytam ki ezt
kutatásomból. A vizsgált mintában a két nem jelenléte kiegyenlített volt, 120
fiú és 119 lány. Infrastruktúra szempontjából nagy különbségeket nem talál-
tam, eszközellátottsága a két nemnek nagyon hasonló volt. Okostelefonnal pél-
dául pontosan ugyanannyian rendelkeztek. Eltérést jelentett, hogy a lányok bir-
tokában több laptop/notebook volt, míg a fiúkéban asztali számítógép. Ezt a
lányok főiskolásokon/egyetemistákon belüli magas aránya is (70%) okozhatta.
A fiúk 14,5%-a, a lányok 18,5%-a nem használt digitális eszközt a tanuláshoz.
Azok közül, akik használtak a lányok jobban preferálták az okostelefont
(79,4%), mint a fiúk (69,9%).
Életkor/iskolatípus szerinti vizsgálat
Mivel az életkor diákok esetében szorosan összefügg az iskola típusával, így
ezt vettem figyelembe az elemzés során.
1. táblázat: Eszközellátottság iskolatípusonként a vizsgált mintában
Általános iskola
Középiskola
Főiskola
Okostelefon
63,6%
96,1%
100%
Laptop/notebook
24,8%
41,2%
95,8%
PC
21,8%
52,9%
25%
Tablet
21,2%
29,4%
20,8%
Nincsen saját eszköz
23,6%
2%
-
Eszközök fajtájának átlaga
1,3
2,2
2,4
A legjobb eszközellátottsága a főiskolásoknak és a gimnazistáknak volt, közü-
lük mindenkinek volt okostelefonja és asztali/hordozható számítógépe. A
szakközépiskolásoknál egy eszközzel egyáltalán nem rendelkező tanulót talá-
lunk. A helyzet az általános iskolásoknál a legrosszabb. A felső tagozatosok
40,5%-ának volt okostelefonja és asztali/hordozható számítógépe is, ez az al-
sósoknál 23,5%. A felsősök 20%-ának, az alsósok 29,6%-ának nem volt sem-
milyen eszköze.
Acta Medicinae et Sociologica Vol. 12. No. 32. 2021
101
2. táblázat: Csatlakozáshoz használt digitális eszközök iskolatípusonkénti
megoszlása
Általános iskola
Középiskola
Főiskola
Okostelefon
80%
69,4%
62,5%
Laptop/notebook
7,6%
38,8%
95,8%
PC
28%
44,9%
8,3%
Tablet
8%
6,1%
8,3%
Eszközök fajtájának átlaga
1,4
1,6
1,8
Az általános iskolások körében a csatlakozáshoz használt legnépszerűbb esz-
köz egyértelműen az okostelefon volt. A középiskolásoknál is ez állt az első
helyen, azonban itt már az asztali és hordozható gépek részesedésének aránya
magasabb. A főiskolások legfőbb eszköze a laptop/notebook, egy tanuló nem
használta csupán. Minél magasabb fokú tanulmányokat folytattak a tanulók
annál változatosabb volt az eszközhasználatuk.
Márciusban a digitális eszközök pótlására leginkább az általános iskolások
körében volt szükség. Az alsósok közel háromnegyede rendelkezett ezekkel a
digitális oktatás megkezdése előtt. A hiányt 11,9%-uk vásárlással tudta csak
megoldani. A középiskolások 10%-a szintén vásárláshoz folyamodott, míg egy
tanuló kapott eszközt használatra. A főiskolások/egyetemisták nem küzdöttek
ilyen nehézségekkel.
A főiskolások közül minden tanuló saját eszközt használt a tanuláshoz. A
középiskolásoknál legalább 1,3 fő (a gimnazistáknál 1,06, a szakgimnazisták-
nál 1,2, a hat-és nyolcosztályos gimnazistáknál 1,25, a szakközépiskolásoknál
2), az általános iskolásoknál 2,1 fő (felső tagozatosaknál 2,03, az alsó tagoza-
tosaknál pedig 2,13) jutott egy eszközre.
3. táblázat: Internet ellátottság iskolatípusonként a vizsgált mintában
Általános iskola
Középiskola
Főiskola
Vezetékes internet
66,1%
90,2%
100%
Internet- előfizetés okostelefonra
23,6%
23,5%
33,3%
Mindkét csatlakozási lehetőség
9,1%
17,6%
33,3%
Nincsen csatlakozási lehetőség
19,4%
3,9%
-
Internet-elérhetőség szempontjából is a főiskolások voltak a legjobb helyzet-
ben. Mellettük még a hat-és nyolcosztályos gimnazisták otthonai rendelkeztek
100%-ban vezetékes internettel. Ez az arány – ahogyan az eszközszám is – az
102
Acta Medicinae et Sociologica Vol. 12. No. 32. 2021
általános iskolásoknál volt a legalacsonyabb. A felsős háztartások 67,8%-ában,
az alsós háztartások 61,7%-ában volt csupán vezetékes internet/wifi elérhető-
ség. Az internettel nem rendelkező háztartások 94,1%-a is az általános iskolá-
sok otthonaiból került ki.
Az általános iskolások 23,6%-a 39 fő volt digitálisan inaktív az online ok-
tatás alatt. Ez az alsó tagozatosak 23,5%-át, a felső tagozatosak 23,8%-át je-
lentette. Középiskolások közül egy szakközépiskolás tanuló nem használt di-
gitális eszközt a tanuláshoz.
A digitálisan inaktív diákok közül legtöbben a 11-14 éves korosztályhoz
tartoztak. Ebből a korosztályból minden 4. tanuló nem kapcsolódott be ily mó-
don az oktatásba. A 6-10 évesek között kicsivel alacsonyabb az arány 23,5 %.
A 15 év felettiek közül hárman voltak inaktívak, ketten még az általános isko-
lás bizonyítványukat próbálják megszerezni.
Településtípus szerinti vizsgálat
A digitális kirekesztődés – ahogyan a társadalmi kirekesztődés – kockázatának
változása a településhierarchia mentén is megfigyelhető.
A településen élő iskoláskorúak több mint fele (61,7%) 148 fő községi is-
kolában, 59 fő (24,6%) városban, 20 fő (8,4%) valamelyik megyeszékhelyen,
11 fő (4,6%) pedig a fővárosban tanul. Az általános iskolások többsége falun
tanul, alsósok között a városon tanulók aránya 8,6%, felső tagozatosak eseté-
ben 17,8%. A középiskolások 13,7%-a tanul falun, Tarpán vagy a szomszédos
Márokpapi községben.
A megyeszékhelyen, fővárosban tanulók már az oktatás megkezdésekor
rendelkeztek a megfelelő eszközökkel és mindenki saját eszközét használva
tudott bekapcsolódni a munkába. A városban tanulók eszközellátottsága is jó-
val kedvezőbb volt március közepén, ami a városon tanuló középiskolások ma-
gas arányával függ össze. Csak az általános iskolásokat összehasonlítva is lát-
hatunk kedvezőbb vonásokat. A városon tanuló általános iskolások több fajta
eszközzel rendelkeztek, a tanulók 80%-a több eszközről is tudott csatlakozni.
Minden városon tanulónak volt otthoni vezetékes internet-elérhetősége, senki
nem kényszerült eszközvásárlásra. Az eszközzel és internettel nem rendelkező
általános iskolások mindannyian falusi iskolában tanulnak. Ugyanakkor a vá-
roson tanulók magasabb eszközellátottságának ellenére alsó tagozaton magas
volt az egy eszközre jutó tanulók száma, egy tanulónak volt csak saját eszköze.
A falun tanuló középiskolások eszközellátottságánál nem láthatjuk, hogy hát-
rányban lettek volna városi társaikhoz képest. Egy eszközre itt 1,2 fő jutott.
Acta Medicinae et Sociologica Vol. 12. No. 32. 2021
103
Általános iskolásoknál alsó tagozaton a városon tanuló diákok mindegyike
digitális eszközön kapcsolódott be az oktatásban, felső tagozatosaknál egy ta-
nuló maradt inaktív ilyen tekintetben. Középiskolások esetében az egy digitális
eszközt nem használó diák városon tanul. Mivel 39 távolmaradó általános is-
kolásból 38 falun tanul, általános iskolások esetében kijelenthető, hogy a falusi
iskolák diákjainak kevésbé sikerült a digitális eszközökkel folytatott tanulás a
városon tanuló társaikhoz képest. Fontos megjegyezni, hogy a városon tanuló
általános iskolások zömének magas végzettségű (az alsó tagozaton 100%-ban,
a felső tagozaton 80%-ban), míg a falun tanuló középiskolásoknak alacsony
végzettségű (71,4%) szülei vannak. A különbség tehát nem a falusi és városi
iskolák színvonalbeli különbségéből fakad, sokkal inkább kognitív és anyagi
okokat feltételezhetünk.
Szülői végzettség szerinti vizsgálat
A szülők iskolai végzettségének szerepét gondoltam a legfontosabbnak. A sze-
génység vagy társadalmi kirekesztődés az alacsony végzettségűek harmadát
veszélyezteti. Nagy befolyással van a családok anyagi helyzetére, mely kihat
az infrastrukturális ellátottságra, meghatározza mely településen járnak isko-
lába a diákok. Másrészt a magasabb végzettségű szülők jártasabbak lehetnek a
digitális eszközök világában.
Az alaposabb vizsgálódás érdekében a szülők végzettségét együtt vizsgálva
két csoportot hoztam létre. A kérdőívben a végzettségére vonatkozó kérdések
egy 4 fokozatú skálán adtak lehetőséget a válaszadásra, melyek első két opci-
ója (általános iskola, szakmunkásképző/szakiskola) alacsonyabb, míg a máso-
dik két opciója (gimnázium/szakközépiskola/szakgimnázium, főiskola/egye-
tem) a magasabb végzettségi kategóriát jelölte. A két skálát összeadva egy 2-
8-ig terjedő értékkel rendelkező skálát kaptam, ahol a 2-4-ig terjedő érték az
alacsony, míg az 5-8-ig terjedő a magasa végzettségi kategóriát jelölte. 6 ta-
nuló volt, aki egyik felmenőjének végzettségét sem tudta megnevezni. Ennek
ellenére bevontam őket a vizsgálatba, mert halmozottan hátrányos tanulók, ala-
csony jövedelmű háztartásból és a szülők foglalkozása is alapszíntű végzett-
ségre utalt. Szintén 6 tanuló az édesapja foglalkozását - egyikük sem él együtt
az édesapával - nem tudta megadni. Őket is bevontam, mert az édesanyák vég-
zettsége 1-es vagy 2-es értékű volt csupán. Az alacsony végzettségű szülővel
rendelkező csoportba 139, a magas végzettségűbe 101 tanuló került.
Az alacsony végzettségű szülővel rendelkező csoportba az édesapák között
csak általános iskolai és szakmunkás végzettségűt találunk (64%, 27,3%). Az
édesanyák között ezen két végzettségen túl (79,1%, 15,1%) két fő érettségivel
rendelkezik. A magas végzettségű szülők csoportjában nem találunk általános
104
Acta Medicinae et Sociologica Vol. 12. No. 32. 2021
iskolai végzettségű szülőt. Az édesapáknál a szakmával rendelkező, de nem
érettségizettek aránya 35,6%, az érettségizetteké 49,5%, a diplomásoké 14,9%.
Az édesanyáknál jóval kevesebb a szakmunkás végzettségű, 4%, többen ren-
delkeznek érettségivel, 72,3% és diplomával 23,8%.
A két csoport összehasonlítása a várt eredményt hozta. Az alacsony vég-
zettségű szülők gyermekeinek 82%-a általános iskolás, 15,1%-a középiskolás
és 2,9%-a főiskolás volt. A magas végzettségű szülők gyermekeinek csoport-
jában alacsonyabb az általános iskolások aránya, 50,5%, a középiskolásoké az
egyetemistáké/főiskolásoké viszont magasabb, 29,7% és 19,8%. A főiskolások
mindegyike aktívan bekapcsolódott a digitális oktatásba. 79,2%-uk magas
végzettségű szülők gyermeke. Az alacsony végzettségű szülők csoportjából 4
tanuló volt főiskolás. A két csoport között csekély különbség volt, az alacsony
végzettségű szülővel rendelkező csoport egyetemistái/főiskolásai több fajta
eszközzel rendelkeztek, de mobilinternete egy tanulónak sem volt. A középis-
kolásokat tekintve azt láthatjuk, hogy a magas végzettségű csoport eszközellá-
tottsága jobb volt, 2,5 fajta eszköz jutott egy tanulóra, míg a másik csoportnál
1,8. Az alacsony végzettségű szülők negyede volt kénytelen eszközt szerezni
gyermekének. Egy eszközt a tanuláshoz 1,5 fő használt, míg a magas végzett-
ségű szülők csoportjánál 1,2 fő. A legnagyobb eltérést az általános iskolások
esetében láthatjuk. Az alacsony végzettségű szülők gyermekeinek 30,7%-a, a
magas végzettségűekének 7,8%-a nem dolgozott digitálisan. A digitálisan in-
aktívak 90%-a alacsony végzettségű szülők gyermeke volt, közülük minden
hatodik diáknak sem eszköze, sem internet-elérhetősége nem volt. Az alacsony
végzettségű szülők gyermekeinek 32,5%-a nem rendelkezett saját digitális esz-
közzel, átlagban 2,4 tanuló használt egy eszközt a tanulás során, a háztartások
23,7%-ából hiányzott az internet-elérhetőség. Ezzel szemben a magas végzett-
ségű csoport 3,9%-ának nem volt saját eszköze,7,8%-ának internet csatlako-
zási lehetősége és itt 1,2 tanuló jutott egy eszközre. Az alacsony végzettségű
szülők általános iskolás és középiskolás diákjai elsősorban az okostelefont
használták a tanuláshoz.
Acta Medicinae et Sociologica Vol. 12. No. 32. 2021
105
Családszerkezet szerinti vizsgálat
Az egyszülős, valamint a 3 vagy annál több gyermeket nevelő családok is a
társadalmi egyenlőtlenséget szenvedők táborát gyarapítják. A 3 vagy annál
több gyermekes háztartások helyzete az elmúlt évben javult (20,3%), az egy-
szülős háztartásoknál viszont nőtt a kockázat mértéke (38,9%) Kutatásomban
szerettem volna utána járni, a digitális kirekesztődés területén a veszélyeztetett
zónához tartoznak-e az ilyen családból származó diákok. A kutatásban részt
vevők közül 103 tanuló (42,9%) él három vagy annál többgyermekes háztar-
tásban, 30 (14,7%) gyermek él egyszülős háztartásban.
Az általános iskolások esetében láthatjuk a sérülékenység jeleit. Az egyszü-
lős háztartásokban élő diákok 52,6%-a, míg a három vagy többgyermekes csa-
ládokban élők 34%-a volt digitálisan inaktív. Ez azt jelenti, hogy a digitális
eszközt nem használó 40 diákból 10 egyszülős háztartásból, 30 pedig sokgyer-
mekes családból származott. Az egyszülős háztartások 31%-a nem rendelke-
zett internettel, az itt élő diákok 36,8%-ának nem volt saját digitális eszköze.
A három vagy többgyermekes családoknál kicsivel jobb értékek lelhetőek fel.
27,1%-uknál nem volt internetcsatlakozási lehetőség és a tanulók 32,9%-ának
nem voltak eszközei. A digitálisan inaktív diákok 80%-ánál beszélhetünk esz-
közhiányról, a sokgyermekes családok kétharmadánál. A digitális eszközön
dolgozó diákoknál az egy eszközre jutó tanulók száma 1,3 volt - ami jobb, mint
az átlag (2,1) -míg a 3 vagy több gyermekes családoknál 2,5. A középiskolá-
soknál kisebb eltérések fordultak elő az infrastruktúra terén. Az egyszülős ház-
tartásoknál kevésbé volt jellemző a vezetékes internet, míg a sokgyermekes
családoknál az okostelefonelőfizetés. Az eszközökkel való ellátottságnál 2 ti-
zeden belüli eltérések voltak a százalékos arányoknál. Egyedül az egyszülős
háztartásoknál a laptopok/notebookok aránya volt feltűnően alacsony (14,3%
az összes középiskolás 41,2%-a rendelkezett ezzel az eszközzel). A 3 vagy
több gyermeket nevelő családoknál 1,6 tanuló jutott egy eszközre az átlagos
1,3 helyett. A főiskolásoknál még kismértékű hátrányokat sem tapasztalha-
tunk. Eszközellátottsága mindkét csoport főiskolásainak magasabb az átlagnál.
Jövedelem szerinti vizsgálat
A családok anyagi helyzete talán az a tényező, mely mentén leginkább várnánk
a digitális oktatásba való eltérő részvétel felfedezését. Sajnos pont a családok
anyagi helyzetének megítélése a legnehezebb. Az erre vonatkozó kérdésnél a
mintában szereplő 73 fő nem tudott, 5 pedig nem akart válaszolni, együtt a
tanulók 32,5%-a. A válaszadók családjának többsége alacsony jövedelmű, leg-
magasabb az 50 ezer és 100 ezer forint közötti jövedelemből élők aránya,
30,9%. A 100 ezer és 150 ezer forint közöttiek aránya 17,9%, a 150 ezer és
106
Acta Medicinae et Sociologica Vol. 12. No. 32. 2021
200 ezer forint közötti jövedelműeké 19,1%, a 200 ezer és 300 ezer forint kö-
zöttieké 12,9%, a 300 ezer és 400 ezer forint közöttieké 10,5%. Ennél maga-
sabb jövedelmű háztartásból csupán két tanuló származik. 50 ezer forint alatti
összegről pedig 12-en (7,4 %) számoltak be. A pénzkeresők számának átlaga
1,4 fő háztartásonként.
Az anyagi helyzetre vonatkozó válaszadástól való elzárkózás jóval maga-
sabb volt a magas végzettségű csoportnál, 51,5%. Feltételezve, hogy a maga-
sabb végzettség magasabb jövedelemmel párosul, azt valószínűsíthetjük, hogy
inkább a jobb módú családok gyermekei, szülei nem válaszoltak a kérdésre.
Így ezt a tényezőt nem vizsgáltam olyan részletesen, mint a többit. Néhány
eredményt azért megosztanék. Az 50 ezer forint alatti jövedelemmel rendel-
kező háztartások negyedében az 50 ezer és 100 ezer forint közötti jövedelműek
harmadában volt csak internet-elérhetőség. Az egy eszközre jutó tanulók szá-
mában pedig kiugróan magas volt a 150 ezer és 200 ezer forint közötti jöve-
delműek csoportja. Itt 2,9 diák jutott egy eszközre. Ennek oka, hogy az ebben
a jövedelmi sávba tartozó tanulók családjaiban magas volt az iskoláskorú test-
vérek aránya.
Munkaintenzitás szerinti vizsgálat
A felnőtt lakosság körében a társadalmi kirekesztődés első számú oka a mun-
kavilágából való tartós kiszorulás. Kutatásomban a nagyon alacsony munkain-
tenzitású családokat vizsgáltam, ahol a gyerekkel együtt élő szülő vagy két
szülő esetén egyik sem folytat aktív kereső tevékenységet. A diákok 12,9%-a
tartozott ide. (Minden 5. tanuló pedig olyan háztartásban él, ahol csak az egyik
szülő aktív kereső.)
Egy főiskolás és három középiskolás diák tartozott a csoportba. Az ő hátrá-
nyuk egy ponton érhető tetten. Az egyik középiskolás tanuló három testvérével
osztozott egy digitális eszközön. Az általános iskolásoknál (31 fő) ellenben ez
a tényező is komoly kockázatot jelent. A tanulók 35%-ának nem volt saját esz-
köze, 45,2%-ának pedig internetezési lehetősége. Egy tanulónak átlag egyfajta
saját digitális eszköze volt. Okostelefonnal ugyanolyan mértékben rendelkez-
tek, mint az általános iskolások általában. A többi digitális eszközzel viszont
csak elvétve. A csatlakozáshoz mindenki az okostelefonját használta. A diákok
negyede vezetékes/wifi internettel, kicsivel több, mint negyede (29%) pedig
mobilinternettel rendelkezett. A digitálisan dolgozó diákok 70,6%-a most ka-
pott (11,8%) illetve vásárolt (58,8%) magának eszközt. Egy eszközt az átlag-
hoz képest többen (2,8 fő) használtak. A tantermen kívüli munkarend során
Acta Medicinae et Sociologica Vol. 12. No. 32. 2021
107
45,2%-uk digitális eszköz nélkül dolgozott, internettel senki nem rendelkezett
közülük. A digitálisan inaktív tanulók 79,5%-a származott nagyon alacsony
munkaintenzitású háztartásból.
Etnikai hovatartozás szerinti vizsgálat
Kutatásom során nem tértem ki a tanulók etnikai hovatartozására. Ez tudatos
döntés volt, a 2017-es felmérésemnél sem kérdeztem erre rá a pedagógusok
véleménye alapján. Általános tapasztalatuk volt, hogy alacsony számban szok-
ták bejelölni a tanulók az ilyen kérdőíveken a származásukat, a szülőkből pedig
kifejezetten ellenállást vált ki a kérdés. A kérdőívek kihordásánál sok szülővel
beszéltem, igyekeztem rávilágítani miért is fontosak ezek a kutatások. Ezek
eredményeként 2020 júniusában sikerült egy újabb csak romák számára ösz-
szeállított kérdőívet 115 diákkal kitöltetni. Ennek eredményeit külön szeret-
ném publikálni mivel a kérdőívet a feldolgozás során szerzett tapasztalatok
alapján kissé módosítottam, átfogalmaztam.
HHH-s diákok vizsgálata
A tarpai diákok digitális oktatásban való részvételének vizsgálatával, - aho-
gyan a 2017-es felmérésemmel is - a térség fiataljait érintő digitális kirekesz-
tődés kutatásához igyekeztem hozzájárulni, ezért vettem sorra minden olyan
tényezőt, melynek kihatása lehet a jelenségre. Ezen tényezők közül többet
együttesen is lehet vizsgálni, melyre a legkézenfekvőbb megoldást a hátrányos
és halmozottan hátrányos helyzetű tanulók vizsgálata adja. Ezen státuszok
megállapításánál több, az eddig vizsgált tényezőt is figyelembe vesznek (jöve-
delem, iskolai végzettség, foglalkoztatottság, családszerkezet) egyidejűleg. A
hátrányos helyzetű tanulók aránya a mintában 19,1%(46 fő), a halmozottan
hátrányosaké 25,4%(61 fő). Mivel a hátrányos helyzetű tanulók csoportjának
elemzése csupán néhány kérdésnél és nagyon csekély, néhány százalékos mér-
tékben mutatta az átlagtól való negatív irányú eltérést, végül csak a HHH-s
tanulók eredményeit közlöm publikációmban.
Ebben a csoportban nem találunk főiskolást, ami már önmagában sokat-
mondó adat. Az általános iskolások aránya 83,6%, a középiskolásoké 16,4%.
Elmondható a csoport minden középiskolásáról, hogy kevesebb fajta eszközzel
rendelkezik, mint az átlag, az eszközök minden típusából kevesebbet birtokol-
nak. Egy eszközre 1,6 digitális eszközön dolgozó tanuló jutott. A HHH-s álta-
lános iskolás diákok 41,4%-ának nem volt saját eszköze, a digitális oktatásba
bekapcsolódó diákok több mint fele (51,7%) most jutott digitális eszközhöz,
37,3%-uk otthonából hiányzott az internet-elérhetőség. Egy eszközt az oktatás
108
Acta Medicinae et Sociologica Vol. 12. No. 32. 2021
során 2,8 tanuló használt, az általános iskolások körében felmért 2,1-hez ké-
pest. Az ilyen státuszú tanulók 43,1%-a nem dolgozott digitális eszközökkel.
Háromnegyedüknek sem eszköze sem internet-elérhetősége nem volt ehhez. A
tanulók csaknem felét nem is kérték a digitális munkavégzésre. A digitálisan
inaktív diákok háromnegyede HHH-s státusszal rendelkezett a felmérés idején.
A statisztikai vizsgálatok eredményei
A kereszttábla elemzés a hozzá kapcsolódó khi-négyzet próbával az eddigiek-
ből is jól kiolvasható eredményt hozta, miszerint a digitális kirekesztődés, ez-
által a digitális oktatástól való teljes távolmaradás az általános iskolásokat érin-
tette. Közöttük szignifikánsan magasabb az eszközzel (p=0,000, Cramer’s
V=0,277), az internettel (p=0,000, Cramer’s V=0,22), a vezetékes/wifi inter-
nettel (p=0,000, Cramer’s V=0,29) nem rendelkezők aránya, ahogyan ezzel
összhangban a digitálisan inaktív diákoké is (p=0,000, Cramer’s V=0,277). A
nemek vizsgálata nem mutatott semmilyen szignifikáns különbséget. Közép-
iskolások esetében az egyetlen szignifikáns összefüggés a szülők végzettsége
és a digitális eszközök fajtája között mutatható ki (p=0,014, Cramer’s
V=0,191). A további eredmények már mind az általános iskolás korosztályra
vonatkoznak. A település típusa - tehát, hogy falusi vagy városi iskolában ta-
nul-e az adott általános iskolás gyerek - nincs befolyással arra nézve, hogy
digitálisan dolgozik-e a tanuló, rendelkezik-e valamilyen eszközzel vagy in-
ternettel. Azért találhatunk itt is összefüggéseket. A városon tanuló diákok
több fajta eszközzel rendelkeztek (p=0,000, Cramer’s V=0,308) és így az ok-
tatás során is több fajta eszközt használtak (p=0,000 Cramer’s V=0,368), na-
gyobb hányaduk otthonában voltvezetékes internet (p=0,016, Cramer’s
V=0,187). Ez utóbbi igen gyenge kapcsolat. A legnagyobb jelentőséggel a szü-
lők végzettsége bír. Az alacsony végzettségű szülőkkel rendelkező általános
iskolások szignifikánsan kevesebben rendelkeznek digitális eszközzel
(p=0,000 Cramer’s V=0,324), internettel (p=0,012, Cramer’s V=0,341), dol-
goztak digitális eszközökön (p=0,001, Cramer’s V=0,25). Kevesebb fajta esz-
közzel rendelkeztek (p=0,014, Cramer’s V=0,191) és így a csatlakozás is ke-
vesebb fajta eszközön keresztül valósult meg (p=0,000, Cramer’s V=0,52). A
három vagy többgyermekes családokból származó diákokra is ugyanez jel-
lemző: digitális eszközök hiánya (p=0,001, Cramer’s V= 0,25), kevesebb fajta
digitális eszköz (p=0,001, Cramer’s V= 0,25), kevesebb fajta eszközön történő
részvétel (p=0,016, Cramer’s V=0,187) internet hiánya (p=0,023, Cramer’s
Acta Medicinae et Sociologica Vol. 12. No. 32. 2021
109
V=0,17), digitális inaktivitás (p=0,001, Cramer’s V=0,254). Ezek az összefüg-
gések kicsivel gyengébbek a szülők végzettségénél látottaknál, valamint ez a
tényező a vezetékes internetre már nincsen hatással. Az egyszülős háztartásban
nevelkedő gyerekeknél egy esetben mutatható ki a szignifikáns összefüggés,
mégpedig a digitálisan történő munkavégzéstől való távolmaradás során
(p=0,001, Cramer’s V=0,246). A nagyon alacsony munkaintenzitású családok-
ból származó diákoknál sem találunk kapcsolatot a digitális eszközök meglé-
tére, azok sokféleségére nézve, azonban ez is hatással van a digitális eszközök
tanulásban való nélkülözésére (p=0,001, Cramer’s V= 0,24), az internet teljes
hiányára (p=0,000, Cramer’s V=0,31), a vezetékes/wifi internet hiányára
(p=0,000, Cramer’s V=0,41). A halmozottan hátrányos helyzetű státusszal ren-
delkező tanulók vizsgálata a várt eredményt hozta, hiszen ezeknél a diákoknál
több szegénységet és társadalmi kirekesztődést okozó tényező áll fenn egy-
szerre. Szignifikánsan többen vannak körükben digitális eszközzel (p=0,000
Cramer’s V=0,34), internettel (p=0,000, Cramer’s V=0,302), vezetékes inter-
nettel (p=0,000, Cramer’s V=0,407) nem rendelkezők. Kevesebb fajta eszköz-
zel rendelkeznek (p=0,000, Cramer’s V=0,44), kevesebb fajtán csatlakoztak az
oktatáshoz (p=0,000, Cramer’s V=0,317) és végül szignifikánsan kevesebben
voltak digitálisan aktívan dolgozók (p=0,000, Cramer’s V=0,307). Így azokat
a prognózisokat, melyekben az ő digitális oktatásban való kudarcukat feltéte-
lezték kutatásommal is csak alátámasztani tudom.
Összegzés
A tarpai általános iskolás tanulók, különösen a felső tagozatosak eszközellá-
tottsága közel sem volt olyan jó, mint azt a 2017-es kutatásom alapján feltéte-
leztem. Az alsó tagozatosak eszközellátottsága rosszabb a felsősökénél, a khí
négyzet statisztika azonban nem mutatott szignifikáns eltérést. A digitálisan
végzett tanítástól-tanulástól való távolmaradás tehát egyaránt érintette mindkét
tagozat diákjait. Az okot egyértelműen az infrastrukturális adottságok hiánya
eredményezte. A digitális kirekesztődés általános iskolások esetében a sze-
génységet vagy társadalmi kirekesztődést okozó tényezők mentén jelentkezett,
de nem azonos mértékben. Legnagyobb jelentőséggel a szülők iskolai végzett-
sége, a háztartásokban élő gyerekek száma bír. Kutatásom során megállapítást
nyert, hogy az általános iskolás tanulók háztartásainak körében a településen
az elsődleges digitális egyenlőtlenség továbbra is jelen van. Ez nagy valószí-
nűséggel nem csak a kistérség, hanem az egész ország hátrányos helyzetű te-
lepüléseire igaz.
110
Acta Medicinae et Sociologica Vol. 12. No. 32. 2021
Hivatkozások
1. Carvin, A. (2000): Mind the Gap: The Digital Divide as the Civil Rights Issue
of the New Millenium. Senior Associate (7), 1: 56-58.
2. DiMaggio, P., Hargittai E., Neuman, W. R., & Robinson, J. P. (2001): Social
Implications of the Internet. Annual Review of Sociology (27): 307-336.
3. Erdős Attila (2020): Digitális egyenlőtlenségek és eredményesség –
PISA2015. Oktatási Hivatal
4. Fehérvári Anikó (2017): Digitális egyenlőtlenségek Magyarországon.
Educatio Folyóirat, 26 (2): 157-168.
5. Hermann Zoltán (2020): Hány diákhoz nem jut el az online távoktatás?
KRTK KTI https://www.mtakti.hu/koronavirus/hany-diakhoz-nem-jut-el-
az-online-tavoktatas/12769/ Utolsó megtekintés: 2021. 03. 19.
6. Horváth László – Czirfusz Dóra – Misley Helga (2020): DIO- Digitális
oktatási tapasztalatok. PPK ELTE
https://www.ppk.elte.hu/dio-infografika-a-pedagogusok-digitalis-oktatasi-
tapasztalatairol Utolsó megtekintés: 2021. 03. 30.
7. Hunya Márta (2013): IKT 1-felmérés az európai iskolákban. Jelentés a 2011
őszén végzett európai kutatás eredményeiről. Brüsszel, Európai Bizottság.
8. Huszti Elek (2020): A digitális egyenlőtlenség vizsgálata a társadalmi
kirekesztődés szempontjából. Acta Medicinae Et Sociologica (11), 30: 67-81.
9. Kiss Márta (2016): Oktatási esélyek egyenlőtlensége a hátrányos helyzetű
kistérségekben. In: Vastagh Zoltán – Husz Ildikó (szerk.): Gyerekesélyek a
végeken I Tanulmányok a leghátrányosabb helyzetű kistérségek
gyermekeinek életkörülményeiről. Budapest: MTA TK Gyerekesély
program, 93-120.
10. Warschauer, M. (2002): Reconceptualizing the Digital Divide. First Monday,
Elektronikus verzió (7) 7
11. 1102/2020. (III. 14.) Korm. határozata koronavírus miatt a köznevelési és
szakképzési intézményekben új munkarend bevezetéséről
http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=218513.383330
Utolsó megtekintés: 2021. 03.18.
12. 3/2020. (III. 14.) EMMI határozata tantermen kívüli, digitális munkarend
bevezetéséről a köznevelési intézményekben
http://www.ffg.sulinet.hu/dok/koronavirus/3_2020.(III.14.)EMMI_hat%C3
%A1rozata.pdf) (Utolsó megtekintés: 2021. 03. 18.)
Acta Medicinae et Sociologica Vol. 12. No. 32. 2021
111
13. EFOP-1.6.2-16-2017-00008 „Szegregált élethelyzetek felszámolása
komplex programokkal Tarpa Nagyközség szegregátumaiban” MTESZ
14. Tarpa Nagyközség Önkormányzata
Kutatási beszámolók
15. Eurostat: Do young people in the EU have digital skills? 2019
https://ec.europa.eu/eurostat/web/products-eurostat-news/-/EDN-20200715-
1?inheritRedirect=true&redirect=%2Feurostat%2Fweb%2Fmain%2Fhome
Utolsó megtekintés: 2021. 03. 18.
16. Ipsos: KidComm gyerekkutatás, 2019
https://www.ipsos.com/hu-hu/elerhetok-kidcomm-gyerekkutatas-eredme-
nyei Utolsó megtekintés: 2021. 03. 19.
17. Közfoglalkoztatás főbb adatai
http://kozfoglalkoztatas.bm.hu/ Utolsó megtekintés: 2021. 03. 25.
18. KSH: A háztartások életszínvonala, 2019
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/hazteletszinv/2019/index.html
Utolsó megtekintés:2021. 03. 26.
19. KSH: Az információs és kommunikációs eszközhasználat főbb jellemzői a
háztartásokban
https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/ikt/2021/02/index.html (Utolsó
megtekintés: 2021. 03. 25.)
20. KSH: Fókuszban a megyék – 2020. I-III. negyedév. Térségi összehasonlítás.
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/megy/203/index.html
Utolsó megtekintés: 2021. 03. 26.
21. NMHH: Az elektronikus hírközlési piac fogyasztóinak vizsgálata, 2020 –
háztartási felmérés
https://nmhh.hu/dokumentum/218695/haztartasi_felmeres_2020.pdf Utolsó
megtekintés: 2021. 03. 25.
22. Oktatási hivatal: PISA 2018 Összefoglaló jelentés, 2019 https://www.okta-
tas.hu/pub_bin/dload/kozoktatas/nemzetkozi_me-
resek/pisa/PISA2018_v6.pdf Utolsó megtekintés: 2021. 03. 19.
23. Rosa Parks Alapítvány, Motiváció Műhely, Partners Hungary, 2020. A szeg-
regált osztályokba járó roma diákok egyharmada nem tudott bekapcsolódni a
digitális oktatásba: online kutatás a digitális tanrendről https://partnershun-
gary.hu/wp-content/uploads/2020/04/Szegrega%CC%81cio%CC%81-
e%CC%81s-digita%CC%81lis-oktata%CC%81s-a-koronavi%CC%81rus-
ideje%CC%81n.pdf Utolsó megtekintés: 2021. 03. 19.
