Content uploaded by Deák Balázs
Author content
All content in this area was uploaded by Deák Balázs on Nov 25, 2021
Content may be subject to copyright.
A preview of the PDF is not available
Természet és történelem - A kurgánok szerepe a sztyeppi vegetáció megőrzésében
Abstract
A kurgánok az Eurázsiában egykor élt ősi civilizációk által épített temetkezési halmok, melyek több ezer éve meghatározó elemei a sztyeppi tájnak. Magyarország szikes- és löszpusztáitól a mongol félsivatagokig több százezer kurgán őrzi egykori építőik emlékét. A halmok egyedülálló módon egyszerre képviselnek kiemelkedő történelmi, kulturális, tájképi és természetvédelmi értékeket. Az értékes régészeti leletek mellett sok esetben az egykor kiterjedt sztyeppek mára eltűnőben lévő fajait is megőrizték még azokban a tájakban is, melyeket az emberi tevékenység az elmúlt évszázadok során jelentősen átalakított. Magyarország szántóföldekkel és településekkel tarkított tájaiban a halmokon fennmaradt gyepek számos olyan sztyeppekre jellemző fajt őriznek, melyek egykor elterjedtek voltak, napjainkra azonban már a kipusztulás szélére sodródtak. A halmok és a halmokon megőrződött gyepi élőhelyek és fajok védelme mind kulturális mind természeti örökségünk megőrzése szempontjából kiemelkedő fontosságú. A könyv célja, hogy a halmok természeti és kulturális örökségével kapcsolatos ismereteket tudományos igényességgel, azonban olvasmányos módon összefoglalja, és felhívja a figyelmet a halmok védelmének fontosságára. A könyv a szerző saját hazai és eurázsiai kutatásai, valamint további hazai és nemzetközi publikációk eredményei alapján nyújt áttekintést a halmok természeti értékeiről, az élővilágukat befolyásoló természetes és emberi eredetű folyamatokról. Emellett számos fejezet foglalkozik a halmok keletkezésének történelmével és a hozzájuk kötődő kulturális értékekkel is.
... A kurgánok tájtörténeti és történelmi jelentőségük mellett sok esetben kiemelkedő természetvédelmi értékkel rendelkeznek. A magyarországi természetközeli vegetációt hordozó kurgánokon elsősorban löszgyepek, ritkábban szikes vagy homoki gyepek találhatók, ugyanakkor a legtöbb sírhalmot már érte valamilyen mértékű antropogén hatás, emiatt a halmokon sok esetben előforduló gyepállományok degradáltak, vagy akár meg is semmisültek (DEÁK 2018). ...
... Az agrártájak ölelésében elhelyezkedő kunhalmok -csekély térbeli kiterjedésük ellenére -gyakran élőhely-szigetként funkcionálnak, sok esetben kiemelkedő biodiverzitással rendelkeznek, valamint veszélyeztetett edényes növények és ízeltlábúak menedékhelyeként is szolgálnak (DEÁK 2018, DEÁK et al. 2020, DEÁK et al. 2021. ...
... A halmok mikroélőhelyei gyakran különböző abiotikus tulajdonságokkal rendelkeznek, így eltérő a különböző kitettségű oldalak mikroklímája, sok esetben talajának vízgazdálkodási és tápanyag-szolgáltató képessége is, ennek megfelelően a lágyszárú vegetáció fajösszetétele égtájanként jelentős eltérést mutathat. Csekély magasságuk ellenére a halmokon megfigyelhető a vertikális tagozódás, mely sokszor jól elkülöníthető zónációval és fajkompozícióval társul (LISETSKII et al. 2016, DEÁK 2018, DEÁK et al. 2021. ...
This paper presents the results of the first bryofloristic survey in kurgans from North East Hungary. Altogether 41 taxa (1 liverwort and 40 mosses) were recorded from nine burial mounds. The most frequent mosses were Brachythecium rutabulum, Tortula acaulon var. acaulon and Barbula unguiculata from the localities. I found several infrequent bryophyte species on the surveyed Hungarian kurgans, such as Acaulon muticum, Acaulon triquetrum, Pterygoneurum subsessile, Riccia ciliata, Tortula caucasica, Trichostomum brachydontium and Trichostomum crispulum. There was no correlation between the number of bryophytes and the area of the kurgans. The proportion of the annual shuttle life strategy, i.e. species with a very short life span, is relatively high compared to other recent studies from Hungary (e.g. Buda arboretum and Balaton village), thereby these habitats may be potential refuges for ephemeral bryophytes.
... Környezettörténeti, geomorfológiai és tájökológiai szerepük mellett természetvédelmi -elsősorban botanikai -jelentőségük is kiemelkedő, a kevésbé bolygatott kurgánok felszínén ugyanis értékes ősi sztyeppvegetáció (löszgyep és löszfalnövényzet) maradt fenn (Balázs & Kustár 2012;Barczi 2016;Rákóczi 2016;Deák 2018). ...
... Természetvédelmi szempontból azok a legértékesebb halmok, melyek megőrizték eredeti, elsődleges sztyeppnövényzetüket (Deák 2018). A ma is meglévő 144 halom közül 9 kurgánon (6,3%) található meg a löszfalnövényzet (Agropyro cristati-Kochietum prostratae Zólyomi 1958) karakterfaja, a taréjos búzafű (Agropyron cristatum). ...
Makó és környéke tizenkilenc településén, összesen 781,82 km2 kiterjedésű területen végeztük el a halmok (kurgánok) teljességre törekvő kataszterezését és állapotfelmérését. A 18–20. századi kéziratos és későbbi nyomtatott térképeken kívül felhasználtuk a levéltári forrásokat, adattári jelentéseket, helytörténeti, régészeti, néprajzi, névtani és természettudományos irodalmat is. A tájrégészeti szemléletű kutatás során a régészeti topográfiai módszertan alkalmazása mellett tájtörténeti és tájökológiai eredményeket is felhasználtunk. A 20. századi halomkataszterek beszámolóit elemezve arra következtetünk, hogy a korábbi felmérések nem aknázták ki a források, elsősorban pedig a kéziratos térképek adta lelőhely-azonosítási lehetőségeket, ezért lehet esetenként többszörös eltérés az egyes felmérések halomszámai között. Összesen 218 halmot regisztráltunk. A Tiszántúl más részeihez hasonlóan a vizsgálati területen is elsősorban a hidrogeográfiai viszonyok határozzák meg a kurgánok földrajzi helyzetét (folyók, erek, meanderek partjait, homokvonulatok gerincét követik). A felmérés során egy hétfokú skálát dolgoztunk ki a halmok rangsorolása céljából, hogy a legjelentősebbeknél minél előbb megindulhassanak a konkrét védelmi intézkedések. A jelentős halmok az 1-es, 2-es és 3-as, a nem jelentősek a 4-es és 5-ös, a már elpusztítottak pedig a 6-os és 7-es kategóriába kerültek. A jelentős halmok (1–3. kategória) száma összesen 53 (24,3%), a nem jelentőseké (4–5. kategória) 91 (41,8%), elpusztítottnak tekinthető (6–7. kategória) 74 halom (ez 33,9%-ot tesz ki). A halomnevek elemzése módot ad a hajdani környezet (földrajzi viszonyok, állat- és növényvilág), a mezőgazdaság (állattenyésztés, növénytermesztés) és a birtoklástörténet (birtokosok, határviszonyok) megértéséhez is. A regisztrált kurgánok közül 96 rendelkezik névvel (44%), 122 pedig névtelen (56%). További vizsgálati lehetőséget kínál a halmokhoz kapcsolódó folklórgyűjtések elemzése. A gyakorlati védelem egyre sürgetőbb feladat, hiszen a nagysúlyú mezőgazdasági munkagépek a legalacsonyabb s egyben a legnagyobb számban lévő halmokat belátható időn belül el fogják pusztítani, ezért ezeket minél előbb ki kell venni a szántóföldi művelés alól. A magyarországi halmok egy része védett tájképi elemként bekerült az Európai Unió Közös Agrárpolitikája (KAP) által előírt Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (HMKÁ) hazai feltételrendszerébe, ami örvendetes előrelépés a gyakorlati megóvás terén.
... A fauna összetételében igen magas a röpképes fajok aránya, a rovarok nagy része a kedvező mikroklimatikus viszonyok és a hozzá kapcsolódó potenciális táplálék miatt keresi fel a halmokat, nem állandó elemei a gyepek közösségének. Ezek a szántóföldi környezetéből kiemelkedő fajgazdag élőhelyszigetek fontos szerepet töltenek be a drasztikusan megfogyatkozó löszgyepi növény-és állatközösségek fennmaradásában (Deák et al. 2016, Deák 2018, Valkó et al. 2018, Deák et al. 2020. ...
Az Alföld északi részén, a Sajó ármentes teraszán emelkedő, 6 méter magas, régészetileg feltáratlan kettős halom vizsgálata volt a célunk, mivel korábban szinte semmilyen kutatás nem zajlott e halmokkal kapcsolatban. Ha egyenként vizsgáljuk e halmokat, akkor a közepes, átlagos méretű hazai halmok csoportjába tartoznak. Az viszont már egyáltalán nem tekinthető magyarországi viszonylatban átlagosnak, hogy két, tájképileg és növénytakaróját tekintve kiemelkedően értékes, szorosan egymás mellé épült prehisztorikus halom mai napig fennmaradt egy intenzíven átalakított kultúrtájban. A rétegtani és kőzettani elemzések alapján a Zsolcai-halmok fő építőanyaga a közeli Bükkből származó mészkő, a Szerencsi-dombságból bányászott riolittufa, a halmok lábánál kitermelt termőtalaj és talajjal kevert sárgásbarna pleisztocén löszös üledék. Mindkét halmot fél méternél nem mélyebb, gyűrűszerű mélyedés vesz körbe jelenleg, amelyek eredetileg közel három méter mély, talajvízzel töltött árkok lehettek. Ezekből termelhették ki a halomtestek magasításához szükséges építőanyagot. Az eltemetett paleotalajok radiokarbon kora alapján (cal BC 950–404 és cal BC 879–542) kijelenthető, hogy a két halom az i.e. 9-6. században épülhetett szinte teljesen egyidőben. A geoelektromos, radiokarbon és kőzettani vizsgálatok alapján épített sírkamrával rendelkező szkíta kurgánnak határoztuk meg a kettős halmot. A mágneses anomália mérések szerint a halmoktól északra elterülő sík térszínen több szarmata körárkos sírt azonosítottunk. Mindez azt bizonyítja, hogy a Zsolcai-halmok az időszámításunk utáni 4. évszázadban is fontos kultikus, szakrális helyszínek voltak.
... A kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum) egy Kárpát-medencei bennszülött növény, szikes réteken és mocsárréteken fordul elő a Tápió-vidéken több helyen, így a Kis-székes legelőn is, valamit a Rekettyés és a Gyeprejáró területén is él. Védett és egyben Natura 2000 jelölőfaj [4]. ...
A Tápió-vidék tájföldrajza A Tápió-vidék kis táj Pest megye keleti részén, három nagy tájegység a Duna-Tisza köze, a Tiszántúl, és a Gödöllői-dombság találkozásánál helyezkedik el. A változatos domborzati viszonyok és élőhelyek ritkaságokban gazdag élővilág kialakulást tették lehetővé. A térségben lévő védett természetvédelmi területek a Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatóság kezelésébe tartozó Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi körzet részei, valamit számos helyi jelentőségű védett érték is található a térségünkben. Tájföldrajzi szempontból a Tápiószecsőtől Tápiószeléig húzódó, az Alsó-és Felső-Tápió árterületéhez tartozó, két egymással párhuzamos homokvonulat által határolt tájat nevezzük Tápió-vidéknek, mely az Észak-alföldi hordalékkúp-síksághoz tartozik. (Vidra 2005). A tájvédelmi körzet legfontosabb természetvédelmi értékei a változatos élőhelytípusok és a természetes növénytársulások, a terület földrajzi adottságának köszönhetően ezek gyakran egymáshoz közel esetenként átmenetet képezve figyelhetők meg. A legmeghatározóbb természeti elemek napjainkig is a rétek és a legelők. A vízfolyások mentén nedves rétek alakultak ki. A szikes területek a Hajta-patak mentén, Egreskátától a Nyík-rétig, Farmostól a tápiószelei Kis-székes-legelőig megfigyelhetők. A Tápió-vidék 255 km 2-ű, 95-202 m tengerszint feletti magasságú kistáj. A Tápió alakította ki a hordalékkúpot, a folyó finomabb agyagot szállít, ezért a kavicsszintek teljesen hiányoznak. A kistáj éghajlati szempontból a mérsékelten meleg és a meleg övezet határán terül el. Évente átlagosan 1950-1980 órát süt a nap, 530-550 mm csapadék hull. A 24 óra alatt leesett csapadékmaximumot Tápiószelén mérték (155 mm). A tenyészidőszakban viszonylag kevés a csapadék, ez határozza meg a növénytermesztési lehetőségeket (Dövényi 2008). A terület névadó patakja a Tápió (58 km) a Tisza vízgyűjtőjéhez tartozik. A patak vízgyűjtőterülete 898 km 2. Az Alsó-Tápió Pécel határában, a Felső-Tápió Isaszeg környékén ered, majd Tápiószentmárton határában egyesülnek. Az Egyesült Tápióba Tápiószelén torkollik a Hajta-patak, majd a patak Újszász határában torkollik a Zagyvába. Az Egyesült-Tápió
... Ennek jellegzetes képviselői például a felszántást elkerült határmezsgyék, földvárak, sáncok (Zólyomi 1969, Cousins 2006, Csathó 2009a, Suder 2011, de ilyenek a sokszor meglepően természetes állapotban fennmaradt, természetes növényzetbe települt kegyeleti és vallási emlékhelyek, mint a kunhalmok (kurgánok, Tóth 2004, Bede 2016, Deák et al. 2016a, Deák 2018 II. 2 ), illetve a szent ligetek II. 3 , valamint a temetők is. Az elmúlt évtizedekben számos országban felismerték e kultikus helyek különböző tér-és időbeli, természetvédelmi és kulturális aspektusba is ágyazott jelentőségét (Barrett & Barrett 1991, Laske 1994, Dudley et al. 2010). ...
Cemeteries are mostly perceived as undisturbed places where we can remember the deceased loved ones. From another perspective, they also represent historical and cultural values throughout the world. It has only recently been demonstrated that cemeteries are home to signifcant natural values, of which we have very little knowledge in general, and this applies to the entire world. During the past few decades there have been no studies that quantifed the nature conservation value of cemeteries at either local or regional scales within the landscape of the countryside. We also hardly know, for example, which natural and cultural factors determine or influence the survival of various natural values within the area of cemeteries. Te concept of conducting a thematic scientifc survey on the flora of cemeteries was formulated by the editor of this book during a feld trip to Turkey in 2013. Later, this topic became the subject of the second author’s doctoral thesis. Tis book is therefore a result of the work of the master and the disciple. During the course of the last few years, together with our colleagues we have visited more than 2800 cemeteries in 17 countries. During our work, it became obvious that the conservation of cultural-ethnographic values of cemeteries (the traditional burial habits, the presence of traditional gravestones and headboards) are closely linked with the survival of natural values within the territory of cemeteries. By publishing this book, we are willing to achieve two goals. On the one hand, we hope (even if with a very low impact) to contribute to the survival of at least the most valuable cemeteries. Achieving this goal is unimaginable without informing the cemetery management organizations (local governments, churches) and the local population. On the other hand, we aim to report on our current knowledge and on the results of our systematic documentation of the biodiversity in cemeteries of Europe and Asia Minor. We support, and encourage the conservation of old cemeteries along with old burial traditions practised for centuries. We believe that this is essential not only for the sake of respecting our ancestors and our past, but it would also make a signifcant contribution to conserving cultural and natural values for the future.
A kunhalmok ex lege védett természeti területekként jelentős biodiverzitás őrzői, mivel még az intenzíven használt mezőgazdasági tájakban is számos löszgyepi növényfaj előfordulása kötődik ezekhez a kis élőhelyszigetekhez. Természeti és kulturális jelentőségük ellenére az elmúlt évszázadokban számos halmot beszántottak. A közelmúltban azonban a halmok bekerültek az agrártámogatások rendszerébe, így az Alföld számos régiójában elindult a kurgánok szántóföldi művelésének felhagyása. Országos felmérésünkben a szántásból felhagyott halmok növényzetének regenerációját vizsgáljuk, jelen közleményben e felmérő munka során tapasztalt egyik érdekes botanikai jelenségről számolunk be. A tiszainokai Fekete-halmon – melyet egészen 2014-ig intenzív szántóként használtak – a törpe mandula (Prunus tenella Batsch; syn.: Amygdalus nana L.) közel 15.000 hajtásból álló állományát találtuk hat évvel a szántóföldi művelés felhagyása után. Az állomány valószínűleg a halom tetején a háromszögelési pont védelmében tudott fennmaradni, ahonnan a felhagyást követően hatékonyan ki tudott terjedni. Ez a megfigyelés egy érdekes adattal gazdagítja a Tiszántúl flórájának ismeretét, valamint rámutat arra is, hogy a szántóföldi művelésből felhagyott halmok természetvédelmi szempontból értékes fajoknak is élőhelyet nyújthatnak, valamint hogy a természetes úton történő, spontán visszagyepesedés is hatékony természetvédelmi módszer lehet egyes halmok esetében.
Az ősi temetkezési halmokon fennmaradt szárazgyepi élőhelyszigetek számos esetben szolgálnak menedékül ritka és veszélyeztetett gyepi fajok számára. Cikkünkben 82, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található halomról közlünk előfordulási adatokat. Az adatok 64 flóratérképezési alapmezőből, 45 település közigazgatási határából származnak. Összesen 39 olyan taxon előfordulási adatait ismertetjük, amelyek védettek (pl. Anchusa barrelieri, Centaurea solstitialis, Ranunculus illyricus és Phlomis tuberosa), vagy nem védettek, de a régióból kevés előfordulási adattal rendelkeznek (pl. Aegilops cylindrica, Astragalus austriacus, Glaucium corniculatum és Trifolium diffusum). Eredményeink rámutatnak, hogy a halmoknak fontos szerepe van a régió gyepi biodiverzitásának fenntartásában.
A Zsolcai-halmokon előforduló löszgyepeket, a halmok talajtani adottságait, növényzetét és állatvilágát vizsgáltuk. A florisztikai szempontból jól feltárt halmokról viszonylag kevés ismerettel rendelkezünk az ökológiai szempontból izolált, reliktum előfordulásoknak tekinthető löszgyep foltok aktuális dinamikájáról: az izolált előfordulás, a csekély kiterjedés, a rendszeres tüzek, emlősjáratok általi talajfelszín-bolygatások fajösszetételre, állományszerkezetre gyakorolt hatásai kevésbé feltártak. A tanulmányban a növényzetet érintő szegélyhatásra vonatkozó megállapításokat ismertetjük, amely a gyep szegélyében, mintegy 3 méteres szélességben okoz szignifikáns különbségeket a növényzet fajösszetétele, a természetességi értékszámok átlaga és a fajszám tekintetében. A szántóföldi és ruderális gyomfajok felszaporodása eddig a szélességig a legerőteljesebb. A gyep központi részében előforduló pedoturbációk, rendszertelen tűzesetek mintázat- és szerkezetalakító szerepe egyelőre nem kellően tisztázott. A Zsolcai-halmok az állatvilág szempontjából igen kicsi kiterjedésűek (0,8 ha), de az eddigi vizsgálataink alapján számos védett faj található rajtuk. Az antropogén halmok az állatvilág számára részben igen száraz, napfényes, meleg élőhelyet alakítanak ki (déli oldal), míg a halmok északi oldala sűrű növényzetű, kiegyenlítettebb vízháztartása révén magasabb diverzitású.
Despite huge habitat losses caused by agricultural intensification, dry grasslands still represent one of the most diverse ecosystems in Europe. Their highly fragmented remnants are often preserved in man-made or human-influenced habitats (e.g., kurgans, roadside verges or cemeteries). In recent decades the significance of cemeteries as suitable habitats for preserving native and rare species has been repeatedly emphasized. However, the effect of modern management practices on long-term persistence of grassland species has remained largely unexplored. Sternbergia colchiciflora Waldst. & Kit. is one of the very few threatened dry grassland specialists whose occurrence in the cemeteries of the Panno-nian Basin has been known for more than a century. This hysteranthous, myrmecochorous geophyte is considered rare or sporadic within its whole distribution range. In a systematic botanical survey we investigated 154 cemeteries in the Pannonian part of its distribution area. Despite modern management of cemeteries, characterised by frequent and intensive motorised lawn mowing, we found populations of S. colchiciflora at 27 Hungarian localities and confirmed three formerly known occurrences in Ser-bia. To study the effect of regular mowing on the long-term survival prospects of S. colchiciflora populations , we quantified the species' seed production (capsular seed number) in 9 mown and 15 unmown sites (290 and 235 specimens, respectively). The difference in seed number between the two groups was statistically insignificant (13.6±5.6 and 14.7±5.0, respectively). This result is probably due to the peculiar phenology and small stature of this species. Firstly, its annual life cycle above ground (from Sep-tember to May) is out of the main mowing season. Secondly, its 3-7 cm tall flowers and fruits have a high chance of surviving the damaging effect of motorised mowing. Thirdly, it seems likely that the loss of leaf tips, i.e. a part of the assimilation surface, of this short-leaved (5-13 cm) species by mowing doesn't affect the general condition of the damaged individuals. Our study emphasizes the role of Central European cemeteries (even if mown intensively) in preservation of characteristic dry grassland plant species.
In intensively used landscapes, remnant grassland fragments are often restricted to places unsuitable for agricultural cultivation. Such refuges are the ancient burial mounds called “kurgans,” which are typical landscape elements of the Eurasian steppe and forest steppe zone. Due to their hill‐like shape, loose soil structure and undisturbed status kurgans provide proper habitats for burrowing mammals. Accordingly, grassland vegetation on kurgans is often exposed to bioturbation, which can influence the habitat structure and plant species pool. In our study, we explored the effect of fox burrows and landscape context on the habitat properties and vegetation composition of small landscape elements, using kurgans as model habitats. We surveyed the vegetation of fox burrows and that of the surrounding grassland on five kurgans situated in cleared landscapes surrounded by arable lands and five kurgans in complex landscapes surrounded by grazed grasslands. We recorded the percentage cover of vascular plants, the amount of litter, and soil moisture content in twelve 0.5 m × 0.5 m plots per kurgan, in a total of 120 plots. We found that foxes considerably transformed habitat conditions and created microhabitats by changing the soil nutrient availability and reducing total vegetation cover and litter. Several grassland specialist species, mostly grasses (Agropyron cristatum, Elymus hispidus, and Stipa capillata) established in the newly created microhabitats, although the cover of noxious species was also considerable. We found that landscape context influenced the sort of species which could establish on kurgans by affecting the available species pool and soil moisture. Our results revealed that foxes act as ecosystem engineers on kurgans by transforming abiotic and biotic conditions by burrowing. Their engineering activity maintains disturbance‐dependent components of dry grasslands and increases local environmental heterogeneity.
The increase in road networks facilitates the dispersal of many species of plants along roadsides. In these special habitats, the use of deicing salt can provide suitable habitat conditions for the establishment of stress-tolerant halophytes. This study investigates the spread of an alien halophyte Cochlearia danica in continental Europe. This species is native to the Atlantic shores of Europe, has already spread in many countries along roadsides and was recently discovered in Hungary. We performed a literature review to track the European spread of this species, and investigated the Hungarian occurrences in detail. Then we determined the ability of this species to adapt to local soil conditions by means of soil analyses and germination tests using 19 different NaCl concentrations and alkaline soils. To estimate the rate of spread, we estimated the size of the four Hungarian populations in 2016 and 2017, and at the same time we measured the number of flowering stems, number of flowers in an inflorescence, number of seeds per fruit and seed mass. Cochlearia danica is recorded growing along roadsides in eight countries in continental Europe. Literature data indicate a rapid spread of this species along European roads, of 62–65 km/year. In Hungary this species is recorded at four roadside localities characterized by a high soil salt content. The relationship between NaCl concentration and percentage germination followed a sigmoidal curve. Germination tests revealed a significant negative effect of NaCl concentration on germination above 0.5% NaCl, but germination occurred even on extremely saline substrates with a 2% NaCl concentration. The area of the largest Hungarian population decreased by more than 99% and that of the second largest population increased by more than 30% between 2016 and 2017. Even though this species can adapt to high salinity in the soil, these rapid and marked changes in population size indicate that the population dynamics of this species may depend on interactions between the amount of local precipitation and soil type. Our study indicates that we should expect further occurrences of C. danica along roads.
Linking the conservation of cultural heritage and natural values provides a unique opportunity for preserving traditional landscapes and receives an increased awareness from stakeholders and society. Ancient burial mounds are proper objects of such projects as they are iconic landscape elements of the Eurasian steppes and often act as refugia for grassland specialist species. The aim of this project was to reintroduce grassland plant species to burial mounds for representing them as cultural monuments with the associated biodiversity for the public. The effectiveness of seed sowing, transplanting greenhouse-grown plants and individuals from threatened populations on burial mounds in Hortobágy National Park, Hungary was tested. The following questions were answered: (1) which method is the most effective for species introduction? (2) which species can establish most successfully? (3) how does management affect the species establishment rates? It was found advisable to use a combination of seed sowing and transplanting greenhouse-grown plants. Sowing was found as a cost-effective method for introducing large-seeded species, whilst introduction of greenhouse-grown transplants warranted higher establishment rates for a larger set of species. Transplanting adult individuals was more reliable regardless of management regimes, however this method is labour-intensive and expensive. Intensive management, like mowing with heavy machinery and intensive grazing, should be avoided in the first few years after introduction. The authors Nature Conservation 24: 65-80 (2018) A peer-reviewed open-access journal Orsolya Valkó et al. / Nature Conservation 24: 65-80 (2018) 66 highlighted the fact that introducing characteristic grassland species on cultural monuments offers a great opportunity to link issues of landscape and biodiversity conservation. This project demonstrated that, by the revitalisation of cultural monuments, cultural ecosystem services can also be restored.
The Palearctic forest-steppe biome is a narrow vegetation zone between the temperate forest and steppe biomes, which provides important habitats for many endangered species and represents an important hotspot of biodiversity. Although the number of studies on forest–grassland mosaics is increasing, information currently available about the general compositional and structural patterns of Eurasian forest-steppes is scarce. Our study aimed to compare the habitat structure, species composition and diversity patterns of two distant sandy forest-steppes of Eurasia. We compared 72 relevés made in the main habitat components (forest, forest edge and grassland) of sandy forest-steppes in three Hungarian and three Kazakh sites. The size of the plots was 25 m². Species number, Shannon diversity and species evenness values were calculated for each plot. Fidelity calculations and linear mixed effects models were used for the analyses. We found that the vegetation and diversity patterns of the two forest-steppes are similar and their components play important roles in maintaining landscape-scale diversity. Despite the higher species richness in Hungary, Shannon diversity was higher in Kazakhstan. The deciduous forest edges of both areas had significantly higher species richness than the neighbouring habitats (forests and grasslands); therefore they can be considered local biodiversity hotspots. Due to the special characteristics of this vegetation complex, we emphasize the high conservation value of all landscape components as a coherent system throughout the entire range of the Eurasian forest-steppe biome.
The mound (kurgan) called 'Ecse-halom' in Hortobágy is surrounded primarily with alkaline meadows and marshes. The kurgan, built in the Late Copper Age/Early Bronze Age by eastern nomadic peoples (Yamnaya culture), comprises two construction layers. It stands on the border between two modern settlements, Karcag and Kunmadaras, along which runs a road of medieval origin, cutting deep into the centre of the body of the mound. It was further distorted during the 20th century, as its southern half was ploughed and used as a rice field, and in the end a military observation tower was built on top of it. Despite all this the surface of the mound is in a fairly good condition and provides a home for a regionally significant, species-rich loess steppe grass. © 2015 Szent Istvain University, Institute of Nature Conservation and Landscape Management. All rights reserved.
Background: Burial mounds (kurgans) of Eurasian steppes are man-made habitat islands that have the potential to harbour rich plant diversity due to micro-habitats associated with their topography.
Aims: We assessed whether kurgan micro-habitats harboured different species pools and functional groups from those found on the surrounding steppes. In addition, we asked if these mounds were affected by different grazing intensities from those on the surrounding vegetation.
Methods: We surveyed kurgan micro-habitats (northern and southern slopes, surrounding ditch) and adjacent steppe plains in non-grazed, moderately grazed and heavily grazed sites in northern Kazakhstan. We analysed differences in species composition of four habitats under three grazing regimes using Generalised Linear Mixed Models, PCA ordination and indicator species analysis.
Results: Kurgan micro-habitats had diverse vegetation and supported the co-existence of plant species with different environmental needs. We identified 16 steppe specialists confined to kurgan micro-habitats. Steppe vegetation was well-adapted to extensive grazing, although heavy grazing supported ruderals and a decline in steppe specialists. There was a significant interaction between grazing intensity and habitat type: heavy grazing supported ruderals and suppressed steppe specialists especially on the slopes.
Conclusions: We highlighted that kurgans play an important role as maintaining high plant diversity locally in extensive steppe plains in Central-Asia by increasing environmental heterogeneity and supporting specialist species confined to these micro-habitats.