ArticlePDF Available

Változó éghajlat, változó környezet, változó kórokozók. Meddig tart a járványok kora?

July 2021
Scientia et Securitas 2(1):114-122

DOI:10.1556/112.2021.00018

License
CC BY 4.0

Authors:

Centre for Ecological Research

Összefoglaló. Az eddigi összes világjárványt olyan zoonotikus kórokozók, vírusok vagy baktériumok okozták, amelyek könnyen tudnak emberről emberre is terjedni. Minden egyes felbukkanó fertőzés egészségügyi, társadalmi és gazdasági költségeket von maga után. Az országhatárok nem tudják hatékonyan korlátozni a betegségek terjedését. Az eddigi trendek alapján jóval több mint félmillióféle, zömmel teljesen ismeretlen vírus lehet képes embereket megfertőzni. Az ember által letarolt vagy urbanizált területeken olyan állatfajok lesznek dominánsok, amelyek kifejezetten jó kórokozó-fenntartók. A hangsúlyt mostantól kezdve a megelőzésére kell helyezni, melynek a feltételei végrehajtható tervek formájában adottak. A hatékony megelőzés költséges, de jóval olcsóbb, mint egy világjárvány gazdasági következményeit viselni. Summary. So far, all pandemics have been caused by zoonotic pathogens, viruses or bacteria that could easily spread from human to human. Emerging infectious diseases entail huge costs for the health system, as well as for society and economy in general. Experience tells us that national borders are insufficient to prohibit the spread of infectious diseases. Extrapolation from current trends suggests that the number of largely unknown virus species able to infect humans is well over half a million. Overall, we seem to lack knowledge about 90% of the pathogens of the world. A striking experience is that pathogens can jump hosts based on their standing genetic variation and phenotypic plasticity. Mutations tend to follow later and lead to evolutionary finetuning of the pathogenic lifecycle. Human activity has contributed a great deal to the current dangerous rise of emerging infectious diseases. Climate change induces migration, biological invasions, and a higher incidence of the encounter of species with potential pathogens. Invading species tend to disrupt local ecosystems, resulting in lower biodiversity and higher susceptibility to disease of the remaining endemic species as well as the agriculturally important, domestic plant and animal populations. Habitats devastated by human activity as well urban areas will be dominated by species (such as rodents) that can harbour several potential and actual pathogens. Urbanization is a major risk factor for several reasons, including the elevated temperature in cities that contributes to the increase in pathogen survival during winter and the high population density and consequential contact rate of the local human population. Globalization adds to the security hazard posed by pathogens. From now on, emphasis should be put on the prevention of pandemics, for which we have executable plans. One such plan is the DAMA protocol (Document, Assess, Monitor, Act). We must document the occurrence of potential pathogens in candidate host species. Then we assess the threat level associated with identified potential pathogens, followed by a systematic monitoring of the most dangerous pathogens, looking for early signs of potential outbreaks. Action means advice by experts on possible preventive measures by experts and their evaluation and execution by decision makers. Similar ecological diagnostics seem possible for biological invasions in general. Efficient prevention is costly, but considerably less so than bearing the economic consequences of pandemics by (re-)emerging infectious diseases.

Available via license: CC BY 4.0

Content may be subject to copyright.

2021 ■ 2. évfolyam, 1. szám ■ 114–122.

114

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNY

Változó éghajlat, változó környezet,

változó kórokozók.

Meddig tart a járványok kora?

Földvári Gábor1, Garamszegi László Zsolt2, Szathmáry Eörs1*

1Evolúciótudományi Intézet, ELKH Ökológiai Kutatóközpont, Budapest, Magyarország

2Ökológiai és Botanikai Intézet, ELKH Ökológiai Kutatóközpont, Vácrátót, Magyarország

Beérkezett: 2021. 05. 08.; Elfogadva: 2021. 06. 14.

Összefoglalás

Az eddigi összes világjárványt olyan zoonotikus kórokozók, vírusok vagy baktériumok okozták, amelyek könnyen

tudnak emberről emberre is terjedni. Minden egyes felbukkanó fertőzés egészségügyi, társadalmi és gazdasági költ-

ségeket von maga után. Az országhatárok nem tudják hatékonyan korlátozni a betegségek terjedését. Az eddigi

trendek alapján jóval több mint félmillióféle, zömmel teljesen ismeretlen vírus lehet képes embereket megfertőzni.

Azember által letarolt vagy urbanizált területeken olyan állatfajok lesznek dominánsok, amelyek kifejezetten jó kór-

okozó-fenntartók. A hangsúlyt mostantól kezdve a megelőzésére kell helyezni, melynek a feltételei végrehajtható

tervek formájában adottak. A hatékony megelőzés költséges, de jóval olcsóbb, mint egy világjárvány gazdasági követ-

kezményeit viselni.

Kulcsszavak: felbukkanó kórokozók, járvány, klímaváltozás, biodiverzitás csökkenés, biológiai invázió

Changing climate, changing environment, changing pathogens.

How long will the era of pandemics last?

Gábor Földvári1, László Zsolt Garamszegi2, Eörs Szathmáry1

1Institute of Evolution, ELKH Centre for Ecological Research, Budapest, Hungary

2Institute of Ecology and Botany, ELKH Centre for Ecological Research, Vácrátót, Hungary

Summary

So far, all pandemics have been caused by zoonotic pathogens, viruses or bacteria that could easily spread from hu-

man to human. Emerging infectious diseases entail huge costs for the health system, as well as for society and econ-

omy in general. Experience tells us that national borders are insufﬁcient to prohibit the spread of infectious diseases.

Extrapolation from current trends suggests that the number of largely unknown virus species able to infect humans

is well over half a million. Overall, we seem to lack knowledge about 90% of the pathogens of the world. Astriking

experience is that pathogens can jump hosts based on their standing genetic variation and phenotypic plasticity. Mu-

tations tend to follow later and lead to evolutionary ﬁnetuning of the pathogenic lifecycle. Human activity has con-

tributed a great deal to the current dangerous rise of emerging infectious diseases. Climate change induces migration,

biological invasions, and a higher incidence of the encounter of species with potential pathogens. Invading species

tend to disrupt local ecosystems, resulting in lower biodiversity and higher susceptibility to disease of the remaining

endemic species as well as the agriculturally important, domestic plant and animal populations. Habitats devastated

by human activity as well urban areas will be dominated by species (such as rodents) that can harbour several poten-

tial and actual pathogens. Urbanization is a major risk factor for several reasons, including the elevated temperature

in cities that contributes to the increase in pathogen survival during winter and the high population density and

consequential contact rate of the local human population. Globalization adds to the security hazard posed by patho-

gens. From now on, emphasis should be put on the prevention of pandemics, for which we have executable plans.

DOI: 10.1556/112.2021.00018 ■ © A Szerző(k), 2021

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNY

Unauthenticated | Downloaded 10/28/22 07:28 PM UTC

115

Scientia et Securitas 2021■2.évfolyam,1.szám

Az új világjárványok megelőzése

One such plan is the DAMA protocol (Document, Assess, Monitor, Act). We must document the occurrence of

potential pathogens in candidate host species. Then we assess the threat level associated with identiﬁed potential

pathogens, followed by a systematic monitoring of the most dangerous pathogens, looking for early signs of potential

outbreaks. Action means advice by experts on possible preventive measures by experts and their evaluation and exe-

cution by decision makers. Similar ecological diagnostics seem possible for biological invasions in general. Efﬁcient

prevention is costly, but considerably less so than bearing the economic consequences of pandemics by (re-)emerging

infectious diseases.

Keywords: emerging pathogens, pandemic, climate change, biodiversity loss, biological invasion

Bevezetés

Az e sorok írásakor tomboló SARS-CoV-2 (Severe acute

respiratory syndrome coronavirus 2) koronavírus-jár-

vány érkezésére nem számított az emberiség. Hetek alatt

körbeért a bolygónkon, alig egy év leforgása alatt megölt

3 millió embert és megfertőzött százmilliókat. Az anyagi

kár nehezebben becsülhető, de dollárbilliókban mérhető

(Dobson et al. 2020), és a járvány, illetve a megfékezésére

hozott intézkedések miatt világszerte sokakat sújt a

munkanélküliség és az elszegényedés. Megelőzhető lett

volna ez a járvány? Lesznek még hasonló járványok a jö-

vőben? Mindkét kérdésre határozott igen a válasz.

Az újonnan felbukkanó betegségek (EIDs: emerging

infectious diseases) egymással szoros összefügésbe hoz-

zák az egészségvédelmet, az élelmiszer-biztonságot, a

nemzetgazdaságot és a határvédelmet. Emiatt kijelent-

hetjük, hogy komoly fenyegetést jelentenek bolygónk

minden országának nemzetbiztonságára nézve. A fel-

bukkanó betegségek nem a távoli trópusi országok prob-

lémái, hanem kézzelfogható közelségben vannak ha-

zánkban is. Olyan harcot kell vívnunk, melyben a mai

ember túlélése a tét, és jelenleg ebben a háborúban vesz-

tésre állunk. Mindig van remény, azonban minden nap,

amely cselekvés nélkül telik el, rontja az esélyeinket a

túlélésre. Két okból mondhatjuk joggal, hogy az emberi-

ség háborúban áll. Az első az, hogy a minket fenyegető

kórokozók nem a kényelmünket, hanem az életben ma-

radásunkat veszélyeztetik. A második pedig, hogy olyan

típusú preventív intézkedések szükségesek, amilyeneket

a hadseregek is alkalmaznak hazájuk védelmének érde-

kében.

A katonai vezetők jól tudják, hogy a nagy krízisek kis

konﬂiktusokkal kezdődnek, és jellemzően nem kulturális

vagy szocio-ökonómiai vákuumban alakulnak ki. Követ-

kezésképpen mindent megtesznek egy olyan háborúra

való felkészülésért, amelyet reményeik szerint sosem kell

majd megvívni. Ehhez hasonlóan a NASA vagy az Euró-

pai Űrügynökség (ESA) mindent megtesz az olyan asz-

teroidák becsapódására való felkészülésért, amelyek re-

ményeik szerint sosem fognak becsapódni. Annak az

esélye, hogy egy adott aszteroida (pláne egy adott válasz-

tási cikluson belül) becsapódjon a Földbe, elhanyagolha-

tó. A kutatók ugyanakkor tisztában vannak vele, hogy

100% annak a valószínűsége, hogy valamikor a jövőben

egy, a Földünk egészét érintő pusztításra képes aszteroi-

da csapódik be. A globális pusztítás minimális esélye ele-

gendő a kormányoknak arra, hogy jelentős összegeket

fordítsanak az ilyen ritka események megelőzésére és a

várható kár csökkentésére.

De akkor miért nem teszünk meg mindent, hogy fel-

készüljünk az újonnan felbukkanó betegségekre, ame-

lyek megjelenési valószínűsége jelentősen nagyobb? Ha a

felbukkanó kórokozók nemzetbiztonsági fenyegetést je-

lentenek, nagyon is fel kellene készülnünk minden esz-

közzel, hogy proaktív lépéseket tegyünk. Írásunkban

arra teszünk kísérletet, hogy áttekintsük a kórokozók

felbukkanásának és a járványok kitörésének hátterében

lévő hajtóerőket, valamint hogy javaslatot tegyünk az

előrejelzésüket és megelőzésüket szolgáló proaktív in-

tézkedésekre.

A felbukkanó kórokozók jellemzően

zoonotikusak és jellemzően alig ismerjük

őket

Az újonnan megjelenő kórokozók egy közös tulajdonsá-

ga, hogy általában valamilyen gerinces állatról (jellemző-

en madárról vagy emlősről) kerül át emberre, azaz zoo-

nózis. Az elmúlt öt évtizedben regisztrált, korábban nem

ismert, emberben felbukkanó mintegy 400 kórokozó

(vírusok, baktériumok, protozoonok, gombák) 70 szá-

zaléka állatról került át emberre (Jones et al. 2008). Köz-

ismert példák a Lyme-kór, az Ebola, a nyugat-nílusi vírus

vagy a Zika-vírus. Az utóbbi évszázad összes világjárvá-

nyát egytől egyig zoonotikus vírusok okozták, mégpedig

olyanok, amelyek könnyen tudnak emberről emberre is

terjedni. Ilyen a HIV, az inﬂuenza, a SARS-CoV-1, a

MERS és a SARS-CoV-2. Ezek a kórokozók akkor ter-

jednek közvetlenül vadon élő állatról vagy egy köztes, pl.

háziállat hordozón keresztül emberre, azaz bukkannak

fel, amikor ezek valamilyen kontaktusba kerülnek egy-

mással.

A fent említett pandémiát okozó példák viszonylag jól

ismertek, mivel gyakran kerülnek a tudományos és köz-

egészségügyi mellett a közérdeklődés homlokterébe is.

Noha ezek járnak rendszerint a legtöbb emberi áldozat-

tal, korántsem lehet eltekinteni attól a jelentős számú

kórokozótól, amelyek folyamatos jelenlétükkel egyfajta

parazitaterhelésként vannak jelen. Nem gondoljuk azt,

hogy egyetlen szuperbaktérium leselkedik ránk odakint,

amely az egész emberiséget egyszerre eltüntetheti majd

Unauthenticated | Downloaded 10/28/22 07:28 PM UTC

2021 ■ 2. évfolyam, 1. szám Scientia et Securitas

116

Földvári et al.

a Föld színéről. Ez az emberiség széles földrajzi elter-

jedtsége, és a kórokozók biológiája miatt sem valószínű.

Sokkal inkább várható egymással párhuzamosan zajló,

több kisebb, de biztos adagokban bekövetkező csapások

sorozata. Minden egyes felbukkanó fertőzés egészség-

ügyi, társadalmi és gazdasági költségeket von maga után.

Ráadásul, még ha az immunrendszerünk vagy a gyógy-

kezelés látszólag vissza is szorítja az új kórokozót, attól

az még nem fog eltűnni az életünkből örökre: továbbra

is jelen lesz „patogén szennyezésként”. A nyugat-nílusi

vírus, amely nemrég ütötte fel a fejét hazánkban, halálos

áldozatokat is szedve (Zana et al. 2020), már nem akut

probléma többé Észak-Amerikában, de soha nem fog

teljesen eltűnni, és ezért továbbra is okozhat a jövőben

gondokat. Az ellene való védekezésre folyamatosan

szükséges humán erőforrásokat és anyagi javakat fordíta-

ni. A koronavírusok mellett sok más vírus térnyerése is

zajlik, ilyen például a Zika, amely egész biztosan nem a

legutolsó és nem is a legsúlyosabb következményekkel

járó betegség, ami az emberi populációban felüti a fejét.

Ezek a kórokozók jól szemléltetik azt a hibás elképze-

lést, miszerint az országhatárok korlátozni tudják a be-

tegségek terjedését. A felismerés, hogy a Zika-vírus

nemcsak szúnyog csípésével, hanem szexuális úton is

fertőzőképes (Apari et al. 2019), valamint a gyors észak-

amerikai terjedése alapos leckét adott abból, hogy meny-

nyire fontos, hogy globális szintű, részletes és pontos

információ álljon rendelkezésre a felbukkanó fertőzések

potenciális és valós veszélyeiről mind helyi, mind globá-

lis léptékben.

Mindezeknél is nagyobb probléma azonban, hogy a

világon előforduló patogének mindösszesen 10%-áról

van tudomásunk (Brooks–Hoberg–Boeger 2019). Így nem

állíthatjuk, hogy ismerjük az ellenségünket, ez pedig se-

bezhetővé tesz minket. Még a zoonózisok és a világjár-

ványok szempontjából kiemelt fontosságú madár- és em-

lősvírusokból is csak néhány ezret ismerünk. Ezek becsült

diverzitása 1,7 millióra tehető, ami azt jelenti, hogy az

eddigi trendek alapján jóval több mint félmillióféle,

zömmel teljesen ismeretlen vírus lehet képes embereket

megfertőzni (Carroll et al. 2018). Jelentős mértékben a

bioszférával kapcsolatos tudatlanságunk vezetett minket

a jelenlegi krízisbe: egyszerűen nem ismerjük eléggé a

természetet. És „amiről nem tudunk, az nem fáj”, tartja

a mondás. Az eddig fel nem fedezett patogének és az

őket hordozó vektorok itt vannak az orrunk előtt, akár

csak egy evolúciós taposóakna, és arra várnak, hogy új

élőhelyeket vegyünk birtokba, és átrendezzük az öko-

szisztémát. A bolygónkon élő szervezetek több mint

50%-a élősködő életmódot folytat valamilyen formában

(Windsor 1998). Ellentmondásnak tűnhet, de a paraziták

(és velük a kórokozók) a bioszféra közönséges és esszen-

ciális elemeit képezik, és ennek ellenére veszélyt jelente-

nek mindennemű társadalmi és gazdasági tevékenysé-

günkre.

Természetpusztítás és klímaváltozás:

a fő rizikófaktorok

A fentiek ismeretében talán már nem annyira meglepő,

hogy az egyik fő hajtóerő a kórokozók felbukkanásában

maga az emberi tevékenység. Számos trópusi, nagy faj-

gazdagságú tájon vonnak be természetes élőhelyeket

óriási ütemben mezőgazdasági termelésbe (pl. pálma-

olaj, cukornád, avokádó termesztése vagy szarvasmarha-

tenyésztés céljából). Szintén nagy beavatkozásokkal jár

az elektronikai iparnak fontos ritka ásványi anyagok bá-

nyászata, vagy amikor a ruhaipar számára tenyésztenek

vagy vadásznak állatokat a prémjükért. Ráadásul ezeket a

jellemzően szegényebb országokban zajló természet-

pusztító folyamatokat elsősorban a világ gazdagabbik

részének túlzó fogyasztási igénye indukálja. A természe-

tes élőhelyek pusztítása azok feldarabolódásával és a bio-

lógiai sokféleség csökkenésével jár. Ennek pedig súlyos

következményei vannak a kórokozók ökológiájára és

evolúciójára nézve is. A monokultúrás termesztés helyein

lényegesen kevesebb növényevő és ragadozó fog túlélni.

Ahol pedig kicsi a fajszám, ott azok a fajok lesznek domi-

nánsak, amelyek kifejezetten jó kórokozó-fenntartók

(Gibb et al. 2020). Ez nem véletlen, azok az állatok a

leginkább túlélőképesek, amelyek szaporák, nagy sűrű-

ségben és nagy területen tudnak jelen lenni, mint például

a rágcsálók. Azúgynevezett gerinces rezervoárok, azaz

bizonyos madarak és emlősök sokkal sűrűbben lesznek

jelen, és nagyobb hányadát teszik ki az ottani teljes állat-

világnak. Ők pedig sokkal inkább képesek fenntartani a

különböző vírusokat, baktériumokat és egyéb kórokozó-

kat. Végeredményben a természetpusztítás hosszú távon

előse gíti a kórokozókat fenntartó állatok elterjedését.

Eltűnőben van tehát az a biodiverzitási puffer, ami meg-

gátolná a kórokozók átadását az emberre.

Emellett az ember természet felé történő terjeszkedé-

se megnöveli a vadon élő állatok és az ember, valamint a

vadon élő állatok és a háziállataink közötti kontaktusok

számát, így a zoonotikus kórokozók terjedési esélyét is

(Daszak et al. 2020). Hiszen a természetes élőhelyek be-

szűkülése tökéletes lehetőséget ad a kórokozóknak arra,

hogy számukra alkalmas és legfőképpen addig nem is-

mert gazdaszervezetekkel kerüljenek kapcsolatba, ame-

lyeknek ebből kifolyólag nincs idejük alkalmazkodni

hozzájuk, és védelmet fejleszteni ellenük. Az olyan be-

tegségek, amelyek 50 évvel ezelőtt ismeretlenek vagy je-

lentéktelenek voltak számunkra, mint a HIV, az Ebola, a

nyugat-nílusi láz, a madárinﬂuenza vagy a Zika, mára

mindennaposak. Néhány korábban is ismert betegség,

mint a malária és a sárgaláz minden eddiginél súlyosabb

csapást mértek ránk, míg mások, mint a pestis, ezekben a

pillanatokban ütik fel ismét a fejüket az emberi populáci-

ókban. A mai világunkban ezek a folyamatok mindenna-

posak (1. ábra). A koronavírus világjárvány előtt is alig

volt olyan hét, hogy a híradásokban ne bukkantak volna

fel újonnan felfedezett kórokozók, amelyek embereket

vagy éppen az európai sertéseket, a diótermésünket, a

Unauthenticated | Downloaded 10/28/22 07:28 PM UTC

117

Scientia et Securitas 2021■2.évfolyam,1.szám

Az új világjárványok megelőzése

paradicsomot, a növényeket beporzó rovarokat, vagy

akár a tengeri uborkákat betegítik meg. A teljes ökoszisz-

téma és benne minden faj veszélynek van kitéve, hiszen

azok számos szinten állnak összeköttetésben egymással,

legyen szó szárazföldi, vagy akár tengeri életterekről. En-

nél fogva az ember maga is veszélyben van, mivel ezen

ökoszisztémákhoz erős társadalmi és gazdasági kapcsolat

fűzi. Ezt a krízist az újonnan felbukkanó fertőző beteg-

ségek krízisének nevezzük, a kort, amelyben élünk, pe-

dig a járványok korának.

Jelentős részben az emberi tevékenységnek köszönhe-

tő korunk másik legaggasztóbb globális folyamata, az

éghajlatváltozás. A folyamatosan növekvő átlaghőmér-

séklet és a szélsőséges éghajlati események (pl. villámár-

víz, aszály) háromféleképpen hathatnak az élő szerveze-

tekre: kipusztulnak, alkalmazkodnak vagy elvándorolnak.

Utóbbi két esetben feltétlenül számítanunk kell a kór-

okozók új földrajzi régiókban és új gazdaszervezetekben

való megjelenésére, hiszen a korokozók, a vektoraik, va-

don élő és házi rezervoár gazdáik, sőt az emberek is je-

lentős vándorlásokba kezdenek (Földvári–Szathmáry

2020). Ez új találkozási pontokat hoz létre, azaz növeli

az új fertőző betegségek felbukkanásának esélyét. A kö-

zelmúltban kidolgozott Stockholm-paradigma (Brooks et

al. 2014) világossá teszi, hogy a kórokozók új helyen

vagy új gazdában való felbukkanása a bioszféra beépített

eszköztárát képezi, halkan ketyegő időzített bombaként.

A korábbi elképzelésekkel ellentétben ugyanis nincs

szükség genetikai változásokra ahhoz, hogy egy kóroko-

zó új gazdában vagy új élőhelyen bukkanjon fel. Az eh-

hez szükséges teljes biológiai arzenálja (ún. fenotipikus

plaszticitása) lehetővé teszi számára, hogy a változó kö-

rülmények esetén is túléljen (Brooks–Hoberg–Boeger

2019). A kórokozók tehát nemcsak abban jók, hogy

megtaláljanak minket, de abban is, hogy észrevétlenül

túléljenek az ún. rezervoár gazdákban (Jones et al. 2008;

Daszak et al. 2020; Gibb et al. 2020). Azok a patogének

fogják a jövőben az új járványkitöréseket okozni, ame-

lyek a legjobbak a túlélésben. Számos ilyen kórokozó

várja, hogy „rá kerüljön a sor”. Arra várnak, hogy kihasz-

nálják a klímaváltozás, a fajok behurcolása, vagy akár az

ember új helyen való megjelenése okozta megváltozott

környezetet. Fel kell tehát készülnünk arra, hogy a kór-

okozók új helyeken és új gazdákban (így emberben és

háziállatban) való felbukkanása inkább szabályszerű és

nem kivétel (Brooks et al. 2020).

A fenti folyamatok a bioszféra egészét érintik, így a

kórokozók mellett a növény- és állatfajok földrajzi elter-

1. ábra Az ázsiai tigrisszúnyog számos kórokozó terjesztéséért felelős, és egyre nagyobb területen telepszik meg Európában is

Forrás: https://szunyogmonitor.hu/index.php/albopictus/ és https://www.ecdc.europa.eu/en/publications-data/aedes-albopictus-current-

known-distribution-september-2020

Unauthenticated | Downloaded 10/28/22 07:28 PM UTC

2021 ■ 2. évfolyam, 1. szám Scientia et Securitas

118

Földvári et al.

jedésének drasztikus változása önmagában is számos

egészségügyi, élelmiszerbiztonsági, gazdasági kockáza-

tot rejt. Az ember által kiváltott gyors környezeti válto-

zások számos új ökológiai helyzetet teremtenek, így sok

faj életfeltétele, elterjedése és az ökoszisztémákban be-

töltött funkcionális szerepe megváltozik. E környezeti

hatások nagymértékben felgyorsítják a biológiai invázi-

ót, mely során számos, földrajzilag távoli helyről szár-

mazó, idegenhonos növény-, állat- és gombafaj, illetve

alacsonyabb rendű szervezet (pl. vírusok, baktériumok)

új területekre sodródik (vagy maga az ember hurcolja és

telepíti be), ott túlél és szaporodik, és ezáltal nagy terü-

leteken alkot stabilis populációkat. Az inváziós fajok si-

kere azonban legtöbbször az őshonos ﬂóra és fauna ká-

rára valósul meg, mert az új fajok megjelenésével az

eredeti közösségek tagjainak ökológiai kapcsolatrend-

szere átrendeződik, és e változások következtében a ter-

mészetes ökoszisztémák összetétele és működése meg-

sérül. A jövevényfajok legismertebb környezeti hatása,

hogy ökológiai szerepük (kompetitív kizárás, kóroko-

zók terjesztése, növényevés, illetve predációs nyomás,

mérgező anyagcseretermékek termelése) következtében

számos őshonos faj visszaszorul vagy kipusztul. A bioló-

giai invázió összességében tehát alapjaiban veszélyezteti

Földünk élő rendszerét, amin az emberiség jólléte áll

vagy bukik.

A más biogeográﬁai régióból érkező jövevényfajok

megtelepedése és térhódítása az elmúlt évszázadban fel-

gyorsult, így hazánkban is több új faj jelent meg, és idé-

zett elő jelentős ökológiai változásokat. Az inváziós állat-

és növényfajok megjelenésének Magyarország területén

számos és sokszor súlyos társadalmi, gazdasági és termé-

szetvédelmi következménye van. A kórokozóktól és azok

vektoraitól, a terjeszkedő növényevőkön át a betelepülő

ragadozókig, az allergén hatású növényektől a horgásza-

ti / dísznövény célra betelepített fajokig egy sor gyakor-

lati vonatkozású kérdés köthető az invázió jelenségéhez.

Ez nemcsak a hazai természetes ﬂórát és faunát veszé-

lyezteti, hanem haszonfajokra és fontos ökoszisztéma-

szolgáltatást nyújtó fajokra is kihat, jelentősen csökkent-

ve az erdő- és mezőgazdasági termelés hatékonyságát.

Egészségügyi szempontból a jövevényfajok új betegsé-

geket terjeszthetnek, allergiás reakciókat, mérgezési tü-

neteket válthatnak ki az emberben. A több szinten je-

lentkező hatások súlyát jelzi, hogy az Európai Unió

évente több mint 12 milliárd eurót költ az inváziós fajok

elleni védelemre, és az általuk okozott károk kiküszöbö-

lésére, és ez a szám évről évre nő. Az invázió elleni haté-

kony védekezés kulcsa azonban egy megelőző stratégia

lenne, melyhez első lépésben óriási szükség van az invá-

zióbiológiai jelenségek megértésére és folyamatainak

rendszerszintű és távoli szakterületeket is átfogó feltárá-

sára. Ez a feladat egy szélesebb körű ökológiai diagnosz-

tikai protokoll kidolgozását kívánja meg.

Egy további jelentős rizikófaktor:

az urbanizáció

A Föld népessége jelenleg 7,9 milliárd, és évente német-

országnyi lakossal (kb. 81 millió fő) növekszik. Az el-

múlt negyven év elegendő volt ahhoz, hogy megduplá-

zódjon a bolygónkon élő emberek száma (World

Population Clock). Ez a túlnépesedés már önmagában is

számos problémával jár, de a megnövekedett népesség

nagyobbik része már jelenleg is nagyvárosokban lakik, és

ez az arány folyamatosan nő. A városlakók számos tech-

nológiai vívmányt élveznek, miközben egy téves bizton-

ságérzetben vannak, azt gondolva, hogy biztos távolság-

ra vannak a klímaváltozás különböző hatásaitól, mint

például az újonnan felbukkanó betegségektől. Pedig a

városok, legyenek látszólag bármilyen gazdagok vagy ha-

talmasok, rendkívül érzékenyek a betegségekre. Ennek

alapvetően hat különböző oka van.

(1) A hősziget jelenség, vagyis hogy a metropoliszok

központjában 3–5 fokkal is melegebb van a környezetük-

höz képest, amely sokszor elég meleg ahhoz, hogy a

kórokozók, vektoraik és rezervoárjaik könnyebben át-

vészeljék az amúgy őket megtizedelő téli hónapokat.

(2)A városok nagymértékben függenek a különböző for-

rások (pl. energia, víz, élelmiszer) kívülről történő folya-

matos ellátásától. (3) A városok kedvező élőhelyet bizto-

sítanak sünök, patkányok, egerek, mókusok, rókák,

galambok számára is, amelyek az emberre és háziállataira

nézve veszélyes kórokozókat fenntartó rezervoár gazdák

(Rizzoli et al. 2014). Mivel számos élőlény számára von-

zó ökoszisztéma a nagyváros (zöld foltok, szemét), ezért

olyan bonyolult közösségi dinamika bontakozik ki az

ember, kórokozók és más fajok között, amely a mai napig

kevéssé feltérképezett (Földvári et al. 2014; Szekeres et al.

2019). (4) A városban nagy egyedsűrűségben élnek em-

berek, és egy járvány kitörésekor a fertőzésveszély nagy-

sága egyenesen arányos a városban élők számával. Emel-

lett a városi emberek alacsonyabb rokonsági fokkal

rendelkeznek a falusi lakossághoz képest, emiatt kisebb a

kooperáció és a bizalom a körükben. (5) Egy nagyváros-

ban mindig találunk olyan réteget, amelynek tagjai kevés-

sé képzettek, rossz anyagi helyzetűek, alultápláltak, ﬁzi-

kailag kimerítő munkát végeznek gyakran rossz higiénés

körülmények között. Ezek az emberek gyakorlatilag lát-

hatatlanok a közegészségügyi és a szociális hálózatok szá-

mára, emiatt a városok Achilles-sarkát jelentik. Ha azon-

ban megjelenik egy betegség a nagyvárosban, az nem

csupán a szegény és láthatatlan rétegeket fogja érinteni.

(6) A nagyvárosok többnyire fontos kereskedelmi és tu-

risztikai központok, forgalmas közúti, vasúti és/vagy lé-

giforgalmi hub-ként működnek, amely megkönnyíti a

távoli területek kórokozói és az őket hordozó inváziós

vektorfajok behurcolását, így az emberek közti fertőzé-

sek létrejöttét. Ez meg is mutatkozott a SARS-CoV-2

nagyvárosi gócaiban Európa- és Amerika-szerte.

Unauthenticated | Downloaded 10/28/22 07:28 PM UTC

119

Scientia et Securitas 2021■2.évfolyam,1.szám

Az új világjárványok megelőzése

Mit tehetünk? A DAMA-protokoll:

megelőzés tűzoltás helyett

A kórokozók felbukkanásának hátterében lévő hajtóerők

ismeretében kijelenthetjük, hogy a korábban véletlensze-

rűnek hitt és előre jelezhetetlennek tartott jelenségek

mögött egyre jobban ismert ökológiai és evolúciós folya-

matok állnak. Ezek ismeretében került kidolgozásra a

Stockholm-paradigmára épülő DAMA-protokoll, amely-

ben folyamatosan rögzítjük (Document) a kórokozók

különböző gazdákban való megjelenését, majd a megfe-

lelő tudományos elemzéseket (Assess) követően azono-

sítjuk a számunkra veszélyes szervezeteket, és irányítjuk

ezek célzott monitorozását (Monitor). Így lehetséges a

döntéshozók számára adekvát javaslatokat tenni a meg-

felelő megelőző intézkedések (Act) foganatosítására.

Dokumentáció

Ahhoz, hogy proaktívak lehessünk, az előtt kell rátalál-

nunk a kórokozókra, mielőtt ők találnak ránk. Nem le-

hetséges minden potenciális gazdaszervezetben az ösz-

szes lehetséges kórokozót dokumentálni, viszont

felhasználhatjuk e kórokozók evolúciójáról, ökológiájá-

ról és természetes ciklusáról meglévő tudásunkat arra,

hogy kutatásaink irányát fókuszáljuk. A kórokozókat tü-

netmentesen hordozó rezervoár gazdákat kell kiemelt

ﬁgyelemmel kísérnünk. Ezek a kórokozók természetben

való fenntartásáért felelős fajok gyakran az emberi tele-

pülésekkel vagy mezőgazdasági területekkel közvetlenül

határos élőhelyeken találhatóak. A kórokozók átvitele

sokszor itt, a rezervoár fajok élőhelye és a haszonállatok

és -növények élőhelye közötti határterületen történik.

Így az előhelyek szempontjából is szűkíteni tudjuk a

megelőzésre irányuló vizsgálatainkat, amellyel jelentős

pénz és idő takarítható meg. A kórokozók egy népes és

kiemelt jelentőségű csoportja vektorokkal, azaz vérszívó

ízeltlábúakkal terjednek (pl. kullancsokkal vagy szúnyo-

gokkal, 2. ábra), rájuk kiemelt hangsúlyt kell helyezni a

dokumentáció során. Ezek vizsgálatában nagy segítséget

nyújthat a lakosság is (citizen science), hiszen segítsé-

gükkel szélesebb földrajzi régiókban és nagyobb minta-

szám gyűjthető. Ennek megvalósítására két hazai gya-

korlati példa az Ökológiai Kutatóközpont két ilyen

jellegű monitoring projektje, a Szúnyogmonitor

(https://szunyogmonitor.hu/) és a Kullancsﬁgyelő

(https://www.kullancsﬁgyelo.hu/) kezdeményezések.

Elemzés

Egy olyan világban, amelyet az emberi tevékenység és a

klímaváltozás formál, nem akadályozhatjuk meg a kór-

okozókat a földrajzi elterjedésük növelésében, de felké-

szülhetünk rájuk kockázatbecsléssel, ami az értékelés lé-

nyege. A kockázatbecsléshez minél többet kell tudnunk

azokról a fajokról, amelyek eddig is körülöttünk voltak,

továbbá azokról, amelyek megjelenésére számíthatunk.

A tudományos név egy fontos elsődleges adat. A patogé-

nek esetében további alapinformáció, hogy hol és milyen

gazdaszervezetben fordulnak elő. Az ismert kórokozók

esetében is szükség van a fajnév mellett a terjedésének

módjára, az esetleges tünetekre, a gazdaszervezetben

fertőzött szövetekre, az előfordulási területükre, az oko-

zott mortalitásra és morbiditásra, a genetikai változé-

konyságra, a jellemzően fertőzött ökoszisztémákra, to-

vábbá, hogy milyen országokban vagy régiókban milyen

betegséget okoztak, és hogy milyen gazdaszervezetek-

ben dokumentálták őket eddig. Ezért szükséges minden

2. ábra Balra: az ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) kiemelt fontosságú vektor. Terjesztője a sárgaláz, a dengue, a Chikungunya-vírusoknak, valamint

számos fonálféregnek, pl. a kutyák szívférgességét okozó Diroﬁlaria immitis-nek. Jobbra: a Hyalomma ruﬁpes kullancsfaj a magas halálozási arányú

krími-kongói vérzéses láz vírusát terjeszti. Mindkét vektorfaj megjelent már Magyarországon. Az újból történő behurcolásukból és helyi terjedésükből

fakadó veszélyek csak célzott folyamatos monitorozással előzhetők meg.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81zsiai_tigrissz%C3%BAnyog#/media/F%C3%A1jl:Aedes_Albopictus.jpg és https://commons.wiki-

media.org/wiki/File:Hyalomma-ruﬁpes-female-male.jpg

Unauthenticated | Downloaded 10/28/22 07:28 PM UTC

2021 ■ 2. évfolyam, 1. szám Scientia et Securitas

120

Földvári et al.

alapos kockázatbecslést megfelelő taxonómiai dokumen-

tációval kezdeni, és azt kiegészíteni a kapcsolódó ökoló-

giai információval az értékelés során.

Annak érdekében, hogy megszakítsuk a betegségek

terjedését, gyakran az ökológiai diverzitás bizonyos ele-

meire (kiemelt kórokozók és rezervoárjaik) kell koncent-

rálnunk. De nem monitorozhatunk mindenhol és min-

dent, emiatt a kockázatbecslés során az egyes kórokozók

relatív fontosságát szükséges megállapítani. Kiemelt je-

lentőséget kapnak azok a vírus-, baktérium- vagy parazi-

tafajok, amelyek ismert kórokozók, és a hozzájuk geneti-

kailag legközelebb álló rokon fajok is magasabb

rizikócsoportba kerülnek. A fajok leszármazási viszonya-

it vizsgáló ﬁlogenetika segítségével epidemiológiai előre-

jelzéseket fogunk tenni a múltban konzervatívnak bizo-

nyult tulajdonságok alapján.

Az így felhalmozódó, a kockázatbecslésre vonatkozó

járványökológiai információ létfontosságú lesz a további

munkánk szempontjából, és fontos kiegészítőjét képezi

apublikált adatok alapján végzett metaanalíziseinknek.

Avégeredményként kiépült adatbázisunkat olyan mate-

matikai modelleknek és gépi tanulási rendszernek vetjük

alá, amely az újonnan felbukkanó fertőző kórokozók

evolúciós dinamikájáról és ökológiájáról szerzett tudá-

sunkon alapszik. Így tesztelhetjük majd a Stockholm-

paradigma gyakorlati alkalmazhatóságát. Ha a tapasz-

talatok nem teljesen csengenek össze az elméleti

elvárásokkal, akkor ﬁnomításokat szükséges elvégezni a

keretrendszeren és a DAMA akcióterven.

Monitorozás

A monitoring meghatározza, hogy mennyire vagyunk

felkészültek a kórokozók felbukkanására. Dokumentál-

juk azokat a kórokozókat, amelyekkel együtt élünk, és

ami a legfontosabb, azokat, amelyek még az utunkba ke-

rülhetnek. Amennyire csak lehet, felbecsüljük a veszélyt,

amelyet felbukkanásuk jelent. A folyamatosan növekvő

információhalmaz lehetővé teszi, hogy nyomon követ-

hessük a kórokozók előretörését, és egyúttal saját felké-

szültségünket is. A monitorozás egyfajta korai jelzőrend-

szer, amely a lehető leghamarabb ﬁgyelmeztet minket,

ha egy potenciálisan veszélyes kórokozóval kerülhetünk

kapcsolatba.

A matematikai modellek nagy segítséget nyújthatnak

előrejelzéseinkhez. A mindeddig ismeretlen, de kockáza-

tot jelentő kórokozók, rezervoárjaik és vektoraik közül

azokra kell összpontosítanunk, amelyek láthatólag növe-

lik a földrajzi elterjedésüket és az ökológiai forrásbázisu-

kat. A DAMA-protokoll ezen eleme erősen ökológia-,

evolúció- és populációbiológia központú. Ahogy a mole-

kuláris dokumentálási technológiáik egyre inkább fej-

lődnek, illetve a ﬁlogenetikai és ökológiai kapcsolatokat

tartalmazó adatbázisunk is növekszik, annál költséghaté-

konyabban tudjuk majd folyamatosan monitorozni a ve-

szélyforrásokat.

Cselekvés

A tudományos információ önmagában nem elegendő.

Fel kell használnunk azt az információt, amit a doku-

mentációs, értékelő és monitoring szakaszokból nyer-

tünk, és cselekednünk kell! Eredményeinkre épül egy

Akciótanács működése, amelyben a kutatók mellett he-

lyet kapnak az érintett hatóságok képviselői (közegész-

ségügy, állategészségügy, katasztrófavédelem, turizmus),

és amely konkrét javaslatokat tesz a döntéshozók felé.

A kormányzati döntéshozók számára hozzáférhetővé

fogjuk tenni a lehető legjobb és legfrissebb tudományos

eredményeket. Ezt az információt közérthető módon

kell eljuttatnunk hozzájuk, hogy a szakhatóságok megta-

lálják az egyensúlyt a tudományos szempont és a számos

más társadalmi és gazdasági prioritás között. Az egyenes

és érthető kommunikáció megvalósítása tehát mind a ku-

tatók, mind a döntéshozók érdeke és feladata is egyben.

A hosszú távú siker kulcsa pedig az, hogy a cselekvési

oldalon be kell vonnunk a lakosságot is, ahogy a fent

említett két citizen science projekt esetében is történik

(3. ábra).

Következtetések, stratégiai javaslatok

Ahhoz, hogy elkerülhessük a jövőben kitörő járványo-

kat, alapvetően kell változtatnunk a gondolkodásmó-

dunkon. Egyrészt a döntéshozói és a kutatói, egészség-

ügyi oldalon a reaktív üzemmódból proaktívba kell

váltani (ld. DAMA-protokoll, vagy egy szélesebb körű

ökológiai diagnosztika az invázió vonatkozásában). Más-

részt a társadalom legszélesebb körében szükséges egy

alapvető, gondolkozásbeli és viselkedésbeli változás

(Daszak et al. 2020), amely a fenntartható fejlődés révén

mérsékelheti a járványveszélyt. Mindehhez számos terü-

leten átfogó változtatások szükségesek, amelyeket az

3. ábra A krími-kongói vérzéses láz életveszélyes állapotot eredményez.

Megelőzésében nagy szerepet játszik a lakosság bevonásával

(citizen science) zajló monitorozás, amely lehetővé teszi, hogy a

vírust terjesztő Hyalomma kullancsok megjelenéséről tudomást

szerezzünk

Forrás: Elaldı–Kaya 2014

Unauthenticated | Downloaded 10/28/22 07:28 PM UTC

121

Scientia et Securitas 2021■2.évfolyam,1.szám

Az új világjárványok megelőzése

1.táblázatban foglaltunk össze. A kérdés nem az, hogy

hogyan, hanem az, hogy mikor kezdődnek el ezek a vál-

tozások, hiszen nemcsak anyagi értelemben megtérülő

befektetés lenne, hanem kortársaink és utódaink jelentős

részének az élete múlik rajta.

Irodalomjegyzék

Apari, P., Bajer, K., Brooks, D. R., Molnár, O., (2019) Hiding in plain

sight: An evolutionary approach to the South American Zika out-

break and its future consequences. Zoologia (Curitiba), Vol. 36. pp.

1–7. https://doi.org/10.3897/zoologia.36.e36272

Brooks, D. R., Hoberg, E., Boeger, W., Gardner, S., Araujo, S., Bajer,

K., Botero-Cañola, S., Byrd, B., Földvári, G., Cook, J., Dunnum,

J., Dursahinhan, A., Garamszegi, L., Herczeg, D., Jakab, F.,

Juarrero, A., Kemenesi, G., Kurucz, K., León-Règagnon, V., Mejía-

Madrid, H. H. Molnár, O., Nisbett, R. A., Preiser, W., Stuart, M.,

Szathmary, E. & Trivellone, V. (2020) Before the Pandemic Ends:

Making Sure This Never Happens Again. World Complexity Science

Academy Journal, Vol. 1. No. 1. 1–10.

Brooks, D. R., Hoberg, E. P., & Boeger, W. A. (2019). The Stockholm

Paradigm: Climate Change and Emerging Disease. University of

Chicago Press

Brooks, D. R., Hoberg, E. P., Boeger, W. A., Gardner, S. L., Gal-

breath, K. E., Herczeg, D., Mejía-Madrid, H. H., Rácz, S. E., &

Dursahinhan, A. T. (2014) Finding Them Before They Find Us:

1. táblázat A jövőbeli járványok kitörésének megelőzéséhez elengedhetetlen alapvető gondolkozásbeli és viselkedésbeli változások (Daszak et al. 2020 alapján)

FELADAT RÉSZLETEK

Magas szintű kormány-

közi járványmegelőzési

testület létrehozása

• Az IPCC (klímaügyi) és az IPBES (biodiverzitással kapcsolatos) kormányközi testületek mintájára

• Tanácsadás, előrejelzés a döntéshozók számára

• Monitoring feladatok koordinálása (ld. DAMA)

Gazdasági ösztönzők

bevezetése

• Járványveszéllyel kapcsolatos költségek integrálása a termelői, fogyasztói és állami költségvetésekbe

• Zöld befektetési formák létrehozása a természet- és klímavédelmi, valamint a járványmegelőzési célok nanszíro-

zására

• Megújuló energiaforrások támogatása

Intézkedések

a természetpusztítás

megállítására

• Felbukkanó kórokozók és jár ványok egészségügyi kockázatának felmérése beruházásoknál és földhasználati

projekteknél

• Anyagi támogatások reformja, amely gyelembe veszi a beruházások biodiverzitásra és egészségre gyakorolt káros

és előnyös hatásait

• Annak felmérése, hogy milyen mértékben csökkenthető a kórokozók felbukkanásának veszélye élőhelyek

természetközelibb állapotba hozásával (restaurációs ökológia)

• Gondolkozásmód és viselkedés alapvető változásának elősegítése annak érdekében, hogy csökkenjen a nem

fenntartható fogyasztás és mezőgazdasági terjeszkedés (pálmaolaj, egzotikus fák, extenzív szarvasmarha-tenyésztés

stb.)

Intézkedések

a vadkereskedelem

visszaszorítására

• Egyezmény létrehozása a nemzetközi vadkereskedelem jelentette jár ványveszély csökkentésére az OIE, CITES,

CBD, WHO, FAO, IUCN közreműködésével

• A valószínűsíthető járványkitörési pontokon a lehető legszélesebb körű oktatás a vadállatok használata és

kereskedelme mint járványveszély témájában

• A kórokozók felbukkanása szempontjából magas rizikójúnak bizonyult fajok teljes kivonása a vadkereskedelemből

• Élőállatpiacok szabályozása (hűtőkapacitás, higiénia, kórokozó monitoring)

• Kórokozó monitoring a kereskedelembe vont állatfajok, vadászok, tenyésztők és kereskedők körében

• Bűnmegelőzés erősítése az illegális vadállat-kereskedelem visszaszorítására

Kritikus tudáshiányunk

pótlása

• Evolúciós és ökológiai szemlélet erősítése a járványmegelőzésben (Stockholm-paradigma, DAMA)

• A természetben található kórokozódiverzitás alaposabb feltérképezése

• Gyógyszerek és vakcinák szempontjából kiaknázni a felfedezésre váró mikróbákat

• A klímaváltozás, ökoszisztéma-pusztulás hatásai és a járványok kitörése közti összefüggések pontosabb megértése

• A pandémiás veszélyt csökkentő természetvédelem gazdasági megtérülését vizsgáló ökonómiai vizsgálatok

• Kulcsfontosságú viselkedésmódok vizsgálata a pandémiás helyzet létrehozásában (globális fogyasztás, jár ványgó-

cokban élő helyi közösségek, privát és állami szektor szerepe)

• Bennszülött és helyi lakosság bevonása és tudásának értékelése a prevenciós programokban

• A One Health szemlélet operatívvá tétele és intézményesítése a járványmegelőzési stratégiáink optimalizálása

érdekében (ld. DAMA)

Széles körű társadalmi

szerepvállalás erősítése

a járványmegelőzésben

való részvétel erősítésére

• A járványok kialakulásáról való ismeretterjesztés és oktatás a társadalom minden rétegében, de hangsúlyosan a

ﬁatal generációban

• Járványtani szempontból kockázatos fogyasztói szokások azonosítása és megjelölése az alternatívák támogatása

érdekében (pl. prémjükért tenyésztett vadállatok)

• Fenntarthatóság ösztönzése a mezőgazdaságban

• Egészségesebb és fenntarthatóbb táplálkozás felé való elmozdulás támogatása (pl. felelős húsfogyasztás)

• Fenntartható eszközök támogatása a nagyobb élelmiszer-biztonság és a vadhúsfogyasztás csökkentése érdekében

• Magas pandémiás rizikó esetén a hús és egyéb termék fogyasztására és előállítására kirótt adó megfontolása

• Fenntartható támogatások vállalatok számára olyan tevékenységek elkerülésére (pl. természetpusztítás, mezőgaz-

daság, vadhúsfeldolgozás és -kereskedelem), amely igazoltan kiemelt zoonotikus kockázattal jár

Unauthenticated | Downloaded 10/28/22 07:28 PM UTC

2021 ■ 2. évfolyam, 1. szám Scientia et Securitas

122

Földvári et al.

Informatics, Parasites, and Environments in Accelerating Climate

Change. Comparative Parasitology, Vol. 81. No. 2. pp. 155–164.

https://doi.org/10.1654/4724b.1

Carroll, D., Daszak, P., Wolfe, N. D., Gao, G. F., Morel, C. M., Mor-

zaria, S., Pablos-Méndez, A., Tomori, O., & Mazet, J. A. K. (2018)

The Global Virome Project. Science, Vol. 359. No. 6378. pp. 872–

874. https://doi.org/10.1126/science.aap7463

Daszak, P., das Neves, C., Amuasi, J., Hayman, D., Kuiken, T., Roche,

B., Zambrana-Torrelio, C., Buss, P., Dundarova, H., Feferholtz, Y.,

Földvári, G., Igbinosa, E., Junglen, S., Liu, Q., Suzan, G., Uhart,

M., Wannous, C., Woolaston, K., Mosig Reidl, P., O’Brien, K.,

Pascual, U., Stoett, P., Li, H., & Ngo, H. (2020) Workshop Repor t

on Biodiversity and Pandemics of the Intergovernmental Platform on

Biodiversity and Ecosystem Services (IPBES). IPBES Secretariat.

https://doi.org/10.5281/zenodo.4147318

Dobson, A. P., Pimm, S. L., Hannah, L., Kaufman, L., Ahumada, J. A.,

Ando, A. W., Bernstein, A., Busch, J., Daszak, P., Engelmann, J.,

Kinnaird, M. F., Li, B. V., Loch-Temzelides, T., Lovejoy, T.,

Nowak, K., Roehrdanz, P. R., & Vale, M. M. (2020) Ecology and

economics for pandemic prevention. Science, Vol. 369. No. 6502.

pp. 379–381. https://doi.org/10.1126/science.abc3189

Elaldı, N., & Kaya, S. (2014) Crimean-Congo Hemorrhagic Fever.

https://doi.org/10.5799/AHINJS.02.2014.S1.0135

Földvári, G., Jahfari, S., Rigó, K., Jablonszky, M., Szekeres, S., Majo-

ros, G., Tóth, M., Molnár, V., Coipan, E. C., & Sprong, H. (2014)

Candidatus Neoehrlichia mikurensis and Anaplasma phagocy-

tophilum in Urban Hedgehogs. Emerging Infectious Diseases, Vol.

20. No. 3. pp. 496–498. https://doi.org/10.3201/eid2003.

130935

Földvári, G., & Szathmáry, E. (2020) Klímaváltozás: Nyilvánvaló és

rejtett veszélyek. In: Szathmáry Eörs (szerk.): Klímaváltozás és

Magyarország. Osiris, Budapest. pp. 55–73.

Gibb, R., Redding, D. W., Chin, K. Q., Donnelly, C. A., Blackburn, T.

M., Newbold, T., & Jones, K. E. (2020) Zoonotic host diversity

increases in human-dominated ecosystems. Nature, Vol. 584. No.

7821. pp. 398–402. https://doi.org/10.1038/s41586-020-

2562-8

Jones, K. E., Patel, N. G., Levy, M. A., Storeygard, A., Balk, D.,

Gittleman, J. L., & Daszak, P. (2008) Global trends in emerging

infectious diseases. Nature, Vol. 451. No. 7181. pp. 990–993.

https://doi.org/10.1038/nature06536

Rizzoli, A., Silaghi, C., Obiegala, A., Rudolf, I., Hubálek, Z., Földvári,

G., Plantard, O., Vayssier-Taussat, M., Bonnet, S., Špitalská, E., &

Kazimírová, M. (2014) Ixodes ricinus and Its Transmitted Patho-

gens in Urban and Peri-Urban Areas in Europe: New Hazards and

Relevance for Public Health. Frontiers in Public Health, Vol. 2.

https://doi.org/10.3389/fpubh.2014.00251

Szekeres, S., Leeuwen, A. D. van, Tóth, E., Majoros, G., Sprong, H.,

& Földvári, G. (2019) Road-killed mammals provide insight into

tick-borne bacterial pathogen communities within urban habitats.

Transboundary and Emerging Diseases, Vol. 66. No. 1. pp. 277–

286. https://doi.org/10.1111/tbed.13019

Windsor, D. A. (1998) Most of the species on Earth are parasites.

International Journal for Parasitology, Vol. 28. No. 12. pp. 1939–

1941. DOI: 10.1016/s0020-7519(98)00153-2.

World Population Clock: 7.9 Billion People (2021) - Worldometer. (n.d.).

Retrieved 29 April 2021, from https://www.worldometers.info/

world-population/

Zana, B., Erdélyi, K., Nagy, A., Mezei, E., Nagy, O., Takács, M.,

Bakonyi, T., Forgách, P., Korbacska-Kutasi, O., Fehér, O., Malik,

P., Ursu, K., Kertész, P., Kepner, A., Martina, M., Süli, T., Lanszki,

Z., Tóth, G. E., Kuczmog, A., Somogyi, B., Jakab, F., & Kemenesi,

G. (2020) Multi-Approach Investigation Regarding the West Nile

Virus Situation in Hungary, 2018. Viruses, Vol. 12. No. 1. https://

doi.org/10.3390/v12010123

A cikk a Creative Commons Attribution 4.0 International License (https://creativecommons.org/licenses/by/4.0/) feltételei szerint publikált Open Access közlemény,

melynek szellemében a cikk bármilyen médiumban szabadon felhasználható, megosztható és újraközölhető, feltéve, hogy az eredeti szerző és a közlés helye,

illetve a CC License linkje és az esetlegesen végrehajtott módosítások feltüntetésre kerülnek. (SID_1)

Unauthenticated | Downloaded 10/28/22 07:28 PM UTC

The Opportunities for reaching Generation Z in Self-Care

Article

Dec 2023

The issue of pensions will be a severe problem in the coming decades, so it is essential to communicate, reach and prepare the impacted demographic, and reaching young individuals is also social imperative. The aim is to ensure that for young people, aged 18-25, saving for retirement is not only a medium- to the long-term plan but also a short-term one. The study is divided into two central logical units. In the first unit, several research methods were used, both secondary and primary, to gain an in-depth understanding of the topic at the centre of the research and, in addition, the thinking and behaviour of the population concerned, which was chosen as the population of interest for the research. The second part of the study used these research findings to develop a buyer persona, the perfect representative of the target group, and a complex marketing plan to address this target segment.

Zoonotic host diversity increases in human-dominated ecosystems

Article

Full-text available

Aug 2020
NATURE

Land use change—for example, the conversion of natural habitats to agricultural or urban ecosystems—is widely recognized to influence the risk and emergence of zoonotic disease in humans1,2. However, whether such changes in risk are underpinned by predictable ecological changes remains unclear. It has been suggested that habitat disturbance might cause predictable changes in the local diversity and taxonomic composition of potential reservoir hosts, owing to systematic, trait-mediated differences in species resilience to human pressures3,4. Here we analyse 6,801 ecological assemblages and 376 host species worldwide, controlling for research effort, and show that land use has global and systematic effects on local zoonotic host communities. Known wildlife hosts of human-shared pathogens and parasites overall comprise a greater proportion of local species richness (18–72% higher) and total abundance (21–144% higher) in sites under substantial human use (secondary, agricultural and urban ecosystems) compared with nearby undisturbed habitats. The magnitude of this effect varies taxonomically and is strongest for rodent, bat and passerine bird zoonotic host species, which may be one factor that underpins the global importance of these taxa as zoonotic reservoirs. We further show that mammal species that harbour more pathogens overall (either human-shared or non-human-shared) are more likely to occur in human-managed ecosystems, suggesting that these trends may be mediated by ecological or life-history traits that influence both host status and tolerance to human disturbance5,6. Our results suggest that global changes in the mode and the intensity of land use are creating expanding hazardous interfaces between people, livestock and wildlife reservoirs of zoonotic disease.

Ecology and economics for pandemic prevention

Article

Full-text available

Jul 2020
SCIENCE

Before the Pandemic Ends: Making Sure This Never Happens Again

Article

Full-text available

May 2020

Introduction On 30 January 2020, the World Health Organization (WHO) declared a Global Health Emergency of international concern attendant to the emergence and spread of SARS-CoV-2, nearly two months after the first reported emergence of human cases in Wuhan, China. In the subsequent two months, global, national and local health personnel and infrastructures have been overwhelmed, leading to suffering and death for infected people, and the threat of socio-economic instability and potential collapse for humanity as a whole. This shows that our current and traditional mode of coping, anchored in responses after the fact, is not capable of dealing with the crisis of emerging infectious disease. Given all of our technological expertise, why is there an emerging disease crisis, and why are we losing the battle to contain and diminish emerging diseases? Part of the reason is that the prevailing paradigm explaining the biology of pathogen-host associations (coevolution, evolutionary arms races) has assumed that pathogens must evolve new capacities - special mutations – in order to colonize new hosts and produce emergent disease (e.g. Parrish and Kawaoka, 2005). In this erroneous but broadly prevalent view, the evolution of new capacities creates new opportunities for pathogens. Further, given that mutations are both rare and undirected, the highly specialized nature of pathogen-host relationships should produce an evolutionary firewall limiting dissemination; by those definitions, emergences should be rare (for a historical review see Brooks et al., 2019). Pathogens, however, have become far better at finding us than our traditional understanding predicts. We face considerable risk space for pathogens and disease that directly threaten us, our crops and livestock – through expanding interfaces bringing pathogens and hosts into increasing proximity, exacerbated by environmental disruption and urban density, fueled by globalized trade and travel. We need a new paradigm that explains what we are seeing. Additional section headers: The Stockholm Paradigm The DAMA Protocol A Sense of Urgency and Long-Term Commitment References

Multi-Approach Investigation Regarding the West Nile Virus Situation in Hungary, 2018

Article

Full-text available

Jan 2020

The West Nile virus is endemic in multiple European countries and responsible for several epidemics throughout the European region. Its evolution into local or even widespread epidemics is driven by multiple factors from genetic diversification of the virus to environmental conditions. The year of 2018 was characterized by an extraordinary increase in human and animal cases in the Central-Eastern European region, including Hungary. In a collaborative effort, we summarized and analyzed the genetic and serologic data of WNV infections from multiple Hungarian public health institutions, universities, and private organizations. We compared human and veterinary serologic data, along with NS5 and NS3 gene sequence data through 2018. Wild birds were excellent indicator species for WNV circulation in each year. Our efforts resulted in documenting the presence of multiple phylogenetic subclades with Balkans and Western-European progenitor sequences of WNV circulating among human and animal populations in Hungary prior to and during the 2018 epidemic. Supported by our sequence and phylogenetic data, the epidemic of 2018 was not caused by recently introduced WNV strains. Unfortunately, Hungary has no country-wide integrated surveillance system which would enable the analysis of related conditions and provide a comprehensive epidemiological picture. The One Health approach, involving multiple institutions and experts, should be implemented in order to fully understand ecological background factors driving the evolution of future epidemics.

Hiding in plain sight: an evolutionary approach to the South American Zika outbreak and its future consequences

Article

Full-text available

Nov 2019

Emerging Infectious Diseases (EID) pose a world-wide health and socio-economic threat. Accelerating climate change and globalization are exposing unforeseen ways that pathogens cope with their surroundings. The 2015 Zika virus (ZIKV) outbreak was an example of expansion into previously inaccessible fitness spaces, causing a sudden epidemic. Recent studies indicating the subsequent decrease in symptomatic cases means the virus is in remission, currently poses little threat, and therefore can be ignored. We present an evolutionary scenario derived from the Stockholm Paradigm, of oscillating phases of expansion and isolation, accompanied by changes in transmission, persistence, virulence, and pathology. Chief among these is the likelihood that asymptomatic strains are constantly transmitted sexually. This suggests that the currently quiescent virus retains capacities to reemerge abruptly and spread rapidly in an arena of changing opportunity.

The Global Virome Project

Article

Full-text available

Feb 2018

Expanded viral discovery can improve mitigation

Ixodes ricinus and Its Transmitted Pathogens in Urban and Peri-Urban Areas in Europe: New Hazards and Relevance for Public Health

Article

Full-text available

Dec 2014

Tick-borne diseases represent major public and animal health issues worldwide. Ixodes ricinus, primarily associated with deciduous and mixed forests, is the principal vector of causative agents of viral, bacterial, and protozoan zoonotic diseases in Europe. Recently, abundant tick populations have been observed in European urban green areas, which are of public health relevance due to the exposure of humans and domesticated animals to potentially infected ticks. In urban habitats, small and medium-sized mammals, birds, companion animals (dogs and cats), and larger mammals (roe deer and wild boar) play a role in maintenance of tick populations and as reservoirs of tick-borne pathogens. Presence of ticks infected with tick-borne encephalitis virus and high prevalence of ticks infected with Borrelia burgdorferi s.l., causing Lyme borreliosis, have been reported from urbanized areas in Europe. Emerging pathogens, including bacteria of the order Rickettsiales (Anaplasma phagocytophilum, “Candidatus Neoehrlichia mikurensis,” Rickettsia helvetica, and R. monacensis), Borrelia miyamotoi, and protozoans (Babesia divergens, B. venatorum, and B. microti) have also been detected in urban tick populations. Understanding the ecology of ticks and their associations with hosts in a European urbanized environment is crucial to quantify parameters necessary for risk pre-assessment and identification of public health strategies for control and prevention of tick-borne diseases.

Crimean-Congo Hemorrhagic Fever

Article

Full-text available

Sep 2014

Crimean-Congo hemorrhagic fever (CCHF), a tick-borne viral hemorrhagic fever, is a zoonotic infection that caused by CCHF virus (CCHFV) of the family Bunyaviridae, genus Nairovirus. Transmission occurs mainly by Hyalomma m. margin-atum tick exposure. Blood and bloody excretions of the patients are highly infectious and contact of skin and mucous membrane may lead to CCHF transmission. CCHF was described firstly in the Crimean peninsula in 1944, in former So-viet Union and in Kelkit Valley in 2002 in Turkey. By the year 2013, it has been notified in more than 30 countries of Asia, the Middle East, Southeastern part of Europe and Africa. The disease is characterized by fever and thrombocytopenia, in severe cases, hemorrhage and shock. Although, the case fatality rate for the infection is generally ranged from 10 to 50%, it was reported as 5% for Turkey. Main targets of CCHFV are immune cells and endothelium. Both innate and adap-tive immunity are important for fighting against CCHFV in the host. Headache, fever, fatigue and muscle, joint pain, con-junctival injection, facial hyperemia, thrombocytopenia, elevated liver enzymes, hepatomegaly and splenomegaly are the main symptoms and findings for CCHF. Hemorrhagic manifestations including ecchymosis, melena, hematochezia, hematemesis, and epistaxis are commonly seen in severe cases. Supportive treatment is essential and nowadays neither a special drug, nor safe vaccine for humans is available for the treatment and prevention of CCHF. In case of penetrating injury with contaminated material, the oral ribavirin prophylaxis may be offered after the area being washed with soapy water and ethanol. J Microbiol Infect Dis 2014; Special Issue 1: S1-S9

Finding Them Before They Find Us: Informatics, Parasites, and Environments in Accelerating Climate Change

Article

Full-text available

Jul 2014

ABSTRACT: Parasites are agents of disease in humans, livestock, crops, and wildlife and are powerful representations of the ecological and historical context of the diseases they cause. Recognizing a nexus of professional opportunities and global public need, we gathered at the Cedar Point Biological Station of the University of Nebraska in September 2012 to formulate a cooperative and broad platform for providing essential information about the evolution, ecology, and epidemiology of parasites across host groups, parasite groups, geographical regions, and ecosystem types. A general protocol, documentation– assessment–monitoring–action (DAMA), suggests an integrated proposal to build a proactive capacity to understand, anticipate, and respond to the outcomes of accelerating environmental change. We seek to catalyze discussion and mobilize action within the parasitological community and, more widely, among zoologists and disease ecologists at a time of expanding environmental perturbation.

Road-killed mammals provide insight into tick-borne bacterial pathogen communities within urban habitats

Article