ArticlePDF Available

Az életcélok szerepe a szociális szférában dolgozó nők tápláltsági, fittségi és életminőségi mutatóiban

Authors:
  • Eszterházy Károly University Eger Hungary
  • Hungarian University of Sports Science
  • 1.Petz A University Teaching Hospital 2.Széchenyi István University
Article

Az életcélok szerepe a szociális szférában dolgozó nők tápláltsági, fittségi és életminőségi mutatóiban

Abstract

Összefoglaló. Bevezetés: A szociális szférában dolgozók túlterheltsége jelentős, és munkakörülményeik többnyire kedvezőtlenek. Bizonyított, hogy az életcélok meghatározzák a karrier, az egészségtudatosság és az életminőség területeit, de ez utóbbi a szociális dolgozók mintáján még nem került bizonyításra. Célkitűzés: A kutatás célja, hogy bemutassa egy szociális és egészségügyi szolgáltatóintézmény női dolgozóinak (n = 127) tápláltsági és fittségi állapotát és életminőségét, valamint az életcélok meghatározó szerepét ezekre a mutatókra. Módszer: Kérdőív, teszt, testösszetétel-vizsgálat és fittségiállapot-felmérés segítségével gyűjtöttünk adatokat, amelyeket különbözőségvizsgálattal és regresszióelemzéssel elemeztünk. Eredmények: A minta tápláltsági mutatója túlsúlyra utal, míg a fittségi állapot, az életminőség és az életcélok még elfogadható tartományban vannak, de a szélsőértékek jelentősek. A magasabb életcélokkal rendelkezők jobb fittségi mutatókkal és életminőséggel jellemezhetők. Az ülőmunkát és a fizikai munkát végzők között minimális különbség volt kimutatható a tápláltsági mutatók, a fittség és az életminőség tekintetében. A táppénzt igénybe vevők gyengébb fittségi és életminőség-mutatókkal rendelkeznek, mint akik nem voltak betegszabadságon. Az életkor előrehaladtával romló testösszetételt és fittségi állapotot detektáltunk. Következtetés: A korábbi kutatási eredményeket megerősíthetjük abban, hogy a szociális dolgozók tápláltsági és fittségi mutatói, valamint életminőségszintje nem optimális. Az életcélok meghatározó szerepe a vizsgált területek számottevő részében bizonyítást nyert. A dolgozói életcélok megerősítésének egyik fontos színtere a munkahely, ahol számos pozitív hatás érhető el a testi-lelki egészség, a jóllét és a munkateljesítmény területein is. Orv Heti. 2021; 162(27): 1089-1098. Summary: Introduction: Professionals working in the social sector typically do significant overwork in rather unfavourable working conditions. Although the purpose in life is proved to determine the areas of career, health awareness, and the quality of life, the latter has not yet been confirmed among social workers. Objective: The purpose of this research is to demonstrate body composition and fitness status as well as the quality of life of female employees (n = 127) at a social institution, furthermore the decisive role purpose of life plays in these indicators. Method: Data were collected through questionnaires, tests, body composition analyses, and fitness status tests, and were assessed by t-test, analysis of variance and regression analysis. Results: Body composition of the participants indicates a generally overweight status, while fitness status, quality of life, and purpose of life are within the acceptable range, however, all with notable range values. Those with a higher-level purpose of life demonstrate better fitness indicators and higher quality of life. In terms of body composition, fitness, and quality of life, only a minor difference was found between those who do intellectual and physical type of work. Those who took sick leave demonstrated a lower level of fitness and quality of life compared to those who did not take any sick leave. Body composition and fitness status have proven to deteriorate with age. Conclusion: Previous research findings can be confirmed by stating that neither the body composition and fitness indicators, nor the quality-of-life level of social workers are optimal. The determining role of purpose in life has been proven in substantial aspects in this study. One of the focus areas of enhancing purpose in life is the workplace, where major positive impacts can be achieved in terms of the physical and mental health, well-being, and work performance. Orv Hetil. 2021; 162(27): 1089-1098.
2021 162. évfolyam, 27. szám 1089–1098.
1089
EREDETI KÖZLEMÉNY
Az életcélok szerepe a szociális
szféban dolgozó nők tápláltsági,
fittségi és életminőségi mutatóiban
Szakály Zsolt dr.1 Bognár József dr.2
Tánczos Zoltán3 Dézsi Csaba András dr.1
1Széchenyi István Egyetem, Egészség- és Sporttudományi Kar, Győr
2Eszterházy Károly Egyetem, Sporttudományi Intézet, Eger
3Testnevelési Egyetem, Rekreáció Tanszék, Budapest
Bevezetés: A szociális szférában dolgozók túlterheltsége jelentős, és munkakörülményeik többnyire kedvezőtlenek.
Bizonyított, hogy az életcélok meghatározzák a karrier, az egészségtudatosság és az életminőség területeit, de ez
utóbbi a szociális dolgozók mintáján még nem került bizonyításra.
Célkitűzés: A kutatás célja, hogy bemutassa egy szociális és egészségügyi szolgáltatóintézmény női dolgozóinak
(n=127) tápláltsági és fittségi állapotát és életminőségét, valamint az életcélok meghatározó szerepét ezekre a mu-
tatókra.
Módszer: Kérdőív, teszt, testösszetétel-vizsgálat és fittségiállapot-felmérés segítségével gyűjtöttünk adatokat, amelye-
ket különbözőségvizsgálattal és regresszióelemzéssel elemeztünk.
Eredmények: A minta tápláltsági mutatója túlsúlyra utal, míg a fittségi állapot, az életminőség és az életcélok még el-
fogadható tartományban vannak, de a szélsőértékek jelentősek. A magasabb életcélokkal rendelkezők jobb fittségi
mutatókkal és életminőséggel jellemezhetők. Az ülőmunkát és a fizikai munkát végzők között minimális különbség
volt kimutatható a tápláltsági mutatók, a fittség és az életminőség tekintetében. A táppénzt igénybe vevők gyengébb
fittségi és életminőség-mutatókkal rendelkeznek, mint akik nem voltak betegszabadságon. Az életkor előrehaladtával
romló testösszetételt és fittségi állapotot detektáltunk.
Következtetés: A korábbi kutatási eredményeket megerősíthetjük abban, hogy a szociális dolgozók tápláltsági és fittsé-
gi mutatói, valamint életminőségszintje nem optimális. Az életcélok meghatározó szerepe a vizsgált területek számot-
tevő részében bizonyítást nyert. A dolgozói életcélok megerősítésének egyik fontos színtere a munkahely, ahol szá-
mos pozitív hatás érhető el a testi-lelki egészség, a jóllét és a munkateljesítmény területein is.
Orv Heti. 2021; 162(27): 1089–1098.
Kulcsszavak: szociális szférában dolgozó nők, testösszetétel, fittség, életcélok, életminőség
The role of purpose in life as reflected in the indicators of body composition,
fitness and quality of life in women working in the social sector
Introduction: Professionals working in the social sector typically do significant overwork in rather unfavourable work-
ing conditions. Although the purpose in life is proved to determine the areas of career, health awareness, and the
quality of life, the latter has not yet been confirmed among social workers.
Objective: The purpose of this research is to demonstrate body composition and fitness status as well as the quality of
life of female employees (n = 127) at a social institution, furthermore the decisive role purpose of life plays in these
indicators.
Method: Data were collected through questionnaires, tests, body composition analyses, and fitness status tests, and
were assessed by t-test, analysis of variance and regression analysis.
Results: Body composition of the participants indicates a generally overweight status, while fitness status, quality of
life, and purpose of life are within the acceptable range, however, all with notable range values. Those with a higher-
level purpose of life demonstrate better fitness indicators and higher quality of life. In terms of body composition,
fitness, and quality of life, only a minor difference was found between those who do intellectual and physical type of
work. Those who took sick leave demonstrated a lower level of fitness and quality of life compared to those who did
not take any sick leave. Body composition and fitness status have proven to deteriorate with age.
DOI: 10.1556/650.2021.32106 © Szerző(k)
EREDETI KÖZLEMÉNY
Unauthenticated | Downloaded 07/25/21 06:24 PM UTC
2021 ■ 162. évfolyam, 27. szám ORVOSI HETILAP
1090
EREDETI KÖZLEMÉNY
Conclusion: Previous research findings can be confirmed by stating that neither the body composition and fitness
indicators, nor the quality-of-life level of social workers are optimal. The determining role of purpose in life has been
proven in substantial aspects in this study. One of the focus areas of enhancing purpose in life is the workplace, where
major positive impacts can be achieved in terms of the physical and mental health, well-being, and work performance.
Keywords: women in the social sector, body composition, fitness, life goals, quality of life
Szakály Zs, Bognár J, Tánczos Z, Dézsi CsA. [The role of purpose in life as reflected in the indicators of body com-
position, fitness and quality of life in women working in the social sector]. Orv Hetil. 2021; 162(27): 1089–1098.
(Beérkezett: 2020. november 8.; elfogadva: 2020. december 23.)
Rövidítések
ANOVA = (analysis of variance) varianciaanalízis; BMI = (body
mass index) testtömegindex; EESZI = Egyesített Egészségügyi
és Szociális Intézmény; WHO = (World Health Organization)
Egészségügyi Világszervezet
A szociális és egészségügyi szférában dolgozók általános-
ságban jellemezhetők jelentős érzelmi, intellektuális és
fizikai túlterheltséggel, valamint magas stresszszinttel
[1]. A problémák elsősorban a munkakörülmények, a
túlmunka, az elvárások és a felelősségérzet aránytalansá-
ga miatt alakulnak ki [2]. Ezek jellemző következménye
a megnövekedett betegszabadság [3], a munkával való
elégedetlenség és a kiégés megjelenésének erősödése [4],
ezért a területen dolgozók sokoldalú és alapos vizsgálata,
illetve az erre épülő fejlesztés fontos feladatnak számít.
Az egészségügyben és a szociális szférában dolgozók
egészségi állapota a munkában töltött évekkel párhuza-
mosan romló tendenciát mutat, ezért a szervezett és
komplex egészségfejlesztés prevencióként, az egészség-
ügyi ellátás minőségjavításaként, illetve egyúttal a telje-
sítmény növeléseként is hatékony megoldás lehet [5].
Egyértelmű társadalmi elvárás a területen dolgozók felé,
hogy egészségtudatos és fizikailag aktív életmódjukkal
pozitív mintát mutassanak [6], ezt azonban a hazai kuta-
tási eredmények nem támasztják alá [7].
Bizonyított, hogy az elmúlt évtizedekben történt tár-
sadalmi, technikai és gazdasági változások jelentős hatást
gyakoroltak többek között az életcélokra, az életminő-
ségre és az egészségmagatartási szokásokra. Ezek jellem-
zően innovatív és pozitív irányú változások voltak, ám
olyan káros folyamatokat is indukáltak, mint a népesség
rendszeres fizikai aktivitásának csökkenése, a táplálkozási
szokások romlása és a káros szenvedélyek gyakoribbá vá-
lása [8, 9]. Ezek a káros egészségmagatartási szokások az
életminőség csökkenésének, valamint az elhízás, a mor-
talitás és a morbiditás növekedésének egyik legjelentő-
sebb okává váltak [10]. Bizonyított egyrészt az, hogy a
túlsúlyosság mára komoly egyéni, szociális és egészség-
ügyi probléma [11], másrészt az is, hogy a rendszeres
fizikai aktivitást végzők esetében az elhízás gyakorisága
kisebb, jobb a fittségi szintjük, és magasabb életminő-
séggel rendelkeznek [12].
Az életcélok, az életminőség és az egészségmagatartás
tekintetében a fittségi szint mellett jelentős különbségek
tapasztalhatók az iskolai végzettség, a társadalmi státus, a
nemek és az életkor alapján is. A magasabb iskolai vég-
zettség többnyire magasabb egészségtudatossággal pá-
rosul [13], emellett a társadalmi státus és a munkakörül-
mények szoros és pozitív összefüggést mutatnak az
egyén céljaival, az élettel való elégedettségével és életmi-
nőségével [14, 15]. A nők általában alacsonyabb jóllét-
és életminőség-mutatókkal jellemezhetők, mint a férfiak
[16], ugyanakkor férfi társaiknál általában többet tesznek
az egészségükért [17]. Az életkor előrehaladtával a jól-
létre és a fizikai aktivitásra fordított idő mennyisége tipi-
kusan csökken [18], emellett növekednek a negatív ér-
zelmek, valamint nő a betegségek előfordulásának aránya
is [19].
Az emberek életére és jövőjére vonatkoztatott életcél
kérdéskörei több területen váltak vizsgálat tárgyává [20],
ugyanakkor az életcélok kapcsolata az egészséggel és az
életminőséggel nem tartozik a népszerű kutatási terüle-
tek közé. Az életminőség-vizsgálatok elsősorban az
egészségügyi, a munkahelyi, az érzelmi és a szociális te-
rületekre irányulnak [21, 22], ám a fittségi és a testalkati
tényezők szerepe az életminőség és az életcélok oldaláról
egyértelműen kevésnek mondható [23]. Mivel az egész-
ségügyi és szociális területen dolgozókra irányuló komp-
lex vizsgálatok száma kevés [24], érdemes a területet
különböző célokkal, nézőpontból és módszerrel kutatni
[25]. Az eddigi kutatások alapján elmondható, hogy az
életcélok, az életminőség, az egészségmagatartás, a fitt-
ség és a testösszetétel komplex vizsgálata egyértelműen
hiányterületként mutatkozik a szociális szférában dolgo-
zók mintáján, különösen a nők oldaláról.
Mindezek alapján a kutatás célja, hogy bemutassa egy
szociális és egészségügyi szolgáltatóintézmény női dol-
gozóinak tápláltsági és fittségi szintjét, életcélját és élet-
minőségének kapcsolatrendszerét. További célunk az
életcélok meghatározó jellegének bizonyítása, illetve az
életkor, a foglalkozás jellege, az életcélok és az életminő-
ség csoportjai mentén a mért változók közötti különbsé-
gek bemutatása.
Unauthenticated | Downloaded 07/25/21 06:24 PM UTC
1091
ORVOSI HETILAP 2021 ■ 162. évfolyam, 27. szám
EREDETI KÖZLEMÉNY
Módszerek
Minta
Az alapsokaságot a győri Egyesített Egészségügyi és Szo-
ciális Intézmény (EESZI) dolgozói alkották. Az intéz-
mény tevékenységi köréhez tartoznak az idősellátással és
idősgondozással kapcsolatos alapszolgáltatási és szakellá-
tási feladatok, a sérült felnőttek nappali ellátása, a házior-
vosi és fogorvosi alapellátás és ügyelet, továbbá a védő-
női és az iskolaorvosi szolgáltatások. Az EESZI 2013-tól
rendelkezik munkahelyi egészségtervvel, amelynek fő
irányai közé tartozik a munkaszervezés, a munkakörnye-
zet javítása, a munkavállalók ösztönzése az egészség-
tudatos tevékenységekben való rendszeres részvételre,
illetve a személyes fejlődés támogatása.
Az EESZI minden dolgozója (n = 342) meghívást ka-
pott a kutatásban való részvételre. Összességében 127
nő vett részt hiánytalanul az adatfelvétel minden szeg-
mensén, ami az alapsokaság 37,13%-át képviselte. A min-
tát a további elemzés érdekében az életcélok, a foglalko-
zás jellege, a táppénzen töltött napok és az életkor
alapján csoportosítottuk.
Az életcélok (M = 106,85 ± 14,34) mentén három
csoportot hoztunk létre, amely alacsony (nalacsony = 17),
közepes (nközepes = 59) és magas (nmagas = 51) életcélcso-
portokat jelentett. A foglalkozás jellege alapján történő
csoportosítás során figyelembe vettük a szokásos munka-
folyamatok jellegét, azokban a fizikailag aktívnak tekint-
hető tevékenységek arányát, és ezek alapján képeztük
vizsgálatunk két célcsoportját. A foglalkozás oldaláról az
ülőmunkát végzők közé soroltuk az adminisztrátorokat,
az előadókat és az osztályvezetőket (nülő = 56), míg a fi-
zikai munkát végzők csoportjába kerültek az ápolók, a
védőnők, a konyhai munkások és a házi segítségnyújtást
végzők (nfizikai = 73). A minta saját maga jogán 4,64 ±
9,98 napot töltött táppénzen az adatfelvételt megelőző
évben, amely változót két csoportra osztottuk. Az egyik
csoport tagjai nem szorultak saját érdekükben betegsza-
badságra (nnem = 85), a másik csoport tagjai legalább egy
napot kivettek (nigen = 42). A minta átlagéletkora 43,61
± 10,81 év volt, amely változót három csoportra osztot-
tuk: a 40 év alattiakra (n40 év alatt = 45), a 40 és 50 életév
közöttiekre (n40–50 életév között = 42), valamint az 50 év fe-
letti munkavállalókra (n50 év felett = 40).
A kutatásra az EESZI igazgatója adott engedélyt. A
kutatásban való részvétel önkéntes volt, a résztvevők alá-
írásukkal elfogadták az etikai nyilatkozatot.
Adatfelvétel
Az adatfelvétel írásos tesztből, testösszetétel-vizsgálatból
és fittségiállapot-vizsgálatból állt.
Az Életcél Kérdőívhez [26, 27] 20 tételből álló atti-
tűdmérő tesztet használtunk, amely kiváló megbízható-
ságot mutat (Cronbach-alfa = 0,90). A teszt hétfokú
skálán (1–7) értékeli az életcélok egyes területeit, mint
az egyéni élet értékeit, az unalmat és a jelenben való el-
merülni tudást, valamint a kontrollérzést és az énhaté-
konyságot. A 113 fölötti érték magas, a 92–112 érték
közepes, míg a 91 alatti érték alacsony életcélokat jelent
[28].
A pozitív hangulati állapotot a WHO Jóllét Skála [29]
(WHO Well-Being Index) 5 tételes rövidített változatá-
val mértük, amely kiváló megbízhatósági értékkel ren-
delkezik (Cronbach-alfa = 0,86) [30]. A pozitív hangu-
lati állapotok előfordulásának gyakoriságát a következő
kérdés mérte: „Mennyire voltak Önre jellemzőek az el-
múlt két hétben a következő állapotok? Érezte-e magát
1) vidámnak és jókedvűnek? 2) Nyugodtnak és ellazult-
nak? 3) Aktívnak és élénknek? 4) Ébredéskor frissnek és
pihentnek? 5) A napjai tele voltak érdekes dolgokkal.”
Aválaszlehetőségek 0-tól 5-ig terjedtek (0 = egyáltalán
nem jellemző/soha, 5 = teljesen jellemző/mindig).
A testösszetételt a nemzetközi szakirodalomban elfo-
gadott InBody720 eszközzel vizsgáltuk (Biospace Co.,
Szöul, Dél-Korea) [31]. A mért és számított jellemzők
közül a testmagasságot, a testtömeget, a testtömeginde-
xet (BMI), a relatív izom- és zsírtömeget és a zsigeri zsírt
vontuk be az elemzésünkbe.
A fittség és az egészségi állapot mérésekor a nemzet-
közi sztenderdeknek megfelelően nyugalmi pulzust, vér-
nyomást, erőt, ízületi mozgékonyságot és állóképességet
mértünk.
Az erő mérésére félfelülést és fekvőtámaszt használ-
tunk. A félfelülésnél azt mértük, hogy 1 perc alatt hány-
szor tudnak a résztvevők szabályosan felülni (darabszám)
és a kiinduló helyzettől 9 cm-re lévő vonalat megérinte-
ni. A fekvőtámasznál az volt a cél, hogy 1 perc alatt minél
többször szabályosan végezzék a kar hajlítást-nyújtást
(darabszám).
Az ízületi mozgékonyságot úgy mértük, hogy a kuta-
tásban részt vevők nyújtott lábbal ülve előrehajlítást vé-
geztek (cm-t mértünk). Ezen a teszten mindenkinek 2
próbálkozásra volt lehetősége.
Az állóképesség mérésére két teszt szolgált. Az egyik
az 1 mérföldes (1609 m) lendületes séta volt, amelynek
során időt, a célba érkezéskor pulzust, illetve 1 perccel
később megnyugvási pulzust mértünk. A másik teszt az
adott ritmusra (metronóm 96) történő fel- és lelépegetés
volt egy 30,5 cm-es sztepp-padon 3 percen keresztül.
Ateszt végén pulzust mértünk, majd 1 perccel később a
megnyugvási pulzus mérése következett.
Mindegyik teszt mérése szakember segítségével és ér-
vényes eszközzel történt.
Adatelemzés
Az adatokat először leíró statisztikai módszerekkel ele-
meztük. Kétmintás t-próbát (a foglalkozás jellege, a táp-
pénzes napok száma) alkalmaztunk, illetve az életcélok,
életkor alapján képzett csoportok közötti különbségeket
egyszempontos varianciaanalízis (ANOVA) után F-pró-
bával elemeztük. Szignifikáns F esetén kiszámítottuk a
Unauthenticated | Downloaded 07/25/21 06:24 PM UTC
2021 ■ 162. évfolyam, 27. szám ORVOSI HETILAP
1092
EREDETI KÖZLEMÉNY
1. táblázat Alapstatisztikai jellemzők és a varianciaanalízis eredményei az életcélok három csoportja tekintetében: antropometria
Változók/elemszám
n1 = 17; n2 = 59; n3 = 51
∑Átlag ∑SD CV Min. Max. F-érték p-érték Sig.
Testmagasság 162,31 6,57 4,05 146,00 176,00 0,05234 0,948436 NS
Testtömeg 71,86 16,12 22,43 44,80 132,80 0,06811 0,933983 NS
BMI 27,26 5,78 21,20 18,11 46,85 0,15934 0,853356 NS
Zsigeri zsír (cm2) 101,24 34,03 33,61 18,30 171,70 0,26120 0,770578 NS
Relatív izomtömeg (%) 35,50 4,63 13,04 26,19 47,05 0,08812 0,915619 NS
Relatív zsírtömeg (%) 34,73 9,41 27,09 3,58 53,20 0,20012 0,819368 NS
BMI = testtömegindex; CV = variációs koefficiens; NS = nem szignifikáns; SD = standard deviáció; Sig. = szignifikancia
2. táblázat Alapstatisztikai jellemzők és a varianciaanalízis eredményei az életcélok három csoportja tekintetében: fittség
Változók/elemszám
n1 = 17; n2 = 59; n3 = 51
∑Átlag ∑SD CV Min. Max. F-érték p-érték Sig.
Nyugalmi pulzus (ütés × min–1) 78,67 8,79 11,17 60,00 98,00 1,4710 0,233660 NS
Vérnyomás, systole (Hgmm) 135,94 18,35 13,50 104,00 196,00 1,2020 0,304168 NS
Vérnyomás, diastole (Hgmm) 87,58 10,36 11,83 64,00 114,00 2,1297 0,123287 NS
Félfelülés (db) 37,32 11,99 32,13 0,00 62,00 3,0140 0,052734 NS
Fekvőtámasz (db) 20,65 10,30 49,88 0,00 46,00 0,5856 0,558336 NS
Előrehajlás (cm) 8,55 7,71 90,18 –14,00 29,00 0,1492 0,861549 NS
Séta (perc) 14,58 1,74 11,93 10,44 18,49 0,7372 0,480796 NS
Sétapulzus (ütés × min–1) 114,93 19,74 17,18 80,00 192,00 3,2340 0,042789 1<3
Sétapulzus, 1 perc (ütés × min–1) 95,35 16,46 17,26 60,00 140,00 2,0186 0,137265 NS
Lépegetéspulzus (ütés × min–1) 128,31 27,20 21,20 78,00 198,00 6,5238 0,002030 1<2<3
Lépegetéspulzus, 1 perc (ütés × min–1) 106,23 18,66 17,57 75,00 156,00 3,8862 0,023101 1<3
CV = variációs koefficiens; NS = nem szignifikáns; SD = standard deviáció; Sig. = szignifikancia
kritikus differenciákat is Tukey javaslatai szerint. A válto-
zók életcéloktól való függését lineáris regresszióval jelle-
meztük, melyek keretében korrelációs együtthatókat is
számoltunk.
Az adatok statisztikai feldolgozásakor a Statistica for
Windows programcsomagot használtuk (verzió: 7.1,
2013; StatSoft Inc., Tulsa, OK, Amerikai Egyesült Álla-
mok). A statisztikai eredmények értelmezésekor a vélet-
len hiba maximumát következetesen 5%-ban határoztuk
meg.
Eredmények
Az 1–3. táblázatban az életcélok alapján kategorizált
csoportok statisztikai jellemzőit és az életcélok mentén a
változók varianciaanalízis-eredményeit mutatjuk be. Az
adatokat a vizsgált területek alapján antropometria, fitt-
ség és életminőség alapján csoportosítottuk.
A testmagasság összevont átlaga körüli szórás mérsé-
kelt, a szélsőértékek különbsége kifejezetten nagy (1.
táblázat). A testtömeg átlagértéke a testmagassághoz
viszonyítva jelentős, a BMI enyhe túlsúlyra utal. Mind a
testtömeg, mind a BMI átlag körüli szórása jelentős.
A zsigeri zsír összevont átlaga az egészséges tarto-
mányba sorolható, ám az átlag körüli több mint 30%-os
szórás és a szélsőértékek különbsége jelentősen árnyalja a
képet. A relatív zsírtömeg átlaga tekintélyes túlsúlyra
utal, míg a relatív izomtömeg kifejezetten alacsony.
Emellett a szórás és a szélsőértékek különbsége is jelen-
tős.
A fittségi állapot detektálása a keringési rendszer klasz-
szikus mutatói és a fizikai teljesítmények vizsgálatával
történt (2. táblázat). A nyugalmi pulzus átlaga az egész-
séges tartományban van, a szélsőértékek különbsége itt
is jelentős. A nyugalmi vérnyomás systoleátlaga magas,
és nagy szélsőértékeket mutat.
Az erőt mérő tesztek és az ízületi mozgékonyság ered-
ményei a minta sajátosságainak tekintetében megfelelő-
nek mondhatók, míg az állóképességi tesztek eredménye
rossz, gyenge megnyugvási mutatókkal. Általánosságban
nagy szórás és jelentős szélsőértékek jellemzik az edzett-
ségi mutatókat.
A táppénzes napok számánál a minta saját magáért ki-
vett betegszabadságnapjaira fókuszáltunk (4,64 ± 9,98
nap), ez kifejezetten nagy maximumértékkel és szórásér-
tékekkel jellemezhető (3. táblázat).
Unauthenticated | Downloaded 07/25/21 06:24 PM UTC
1093
ORVOSI HETILAP 2021 ■ 162. évfolyam, 27. szám
EREDETI KÖZLEMÉNY
A WHO életminőség-kérdőívére adott válaszok az öt-
fokozatú skálán erős középértéket képviselnek; a legma-
gasabb értékeket a „Vidámnak és jókedvűnek” (3,66 ±
0,94), illetve az „Aktívnak és élénknek” (3,62 ± 0,93)
változók mutatták. A legalacsonyabb értéket az „Ébre-
déskor frissnek és pihentnek” változó kapta (3,00 ±
1,20). Minden esetben jelentős különbségek és nagy
szórásértékek (0,93–1,20) figyelhetők meg.
Az életcélok hatása
Az életcélok alapján képzett három csoport között az
antropometriai jellemzők tekintetében nem találtunk kü-
lönbséget (1. táblázat), ugyanakkor a fittségi tesztek és
az állóképesség-mérő tesztek eredményeiben igen (2.
táblázat). Az egy mérföldes sétateszt után közvetlenül
mért pulzus (az 1. és a 3. csoport között), a lépegetés-
teszt után mért pulzus (mindhárom vizsgált csoport kö-
zött) és a lépegetésteszt restitúciójában mért pulzus te-
kintetében (az 1. és a 3. csoport között) volt különbség
(p<0,05). A magasabb életcélokkal rendelkezők ezekben
a változókban jobb fittségi mutatókkal rendelkeznek.
Az életminőség bemutatására használt változók eseté-
ben a „Nyugodtnak és ellazultnak” (az 1., a 2. és a 3.
csoport között), az „Aktívnak és élénknek” (az 1. és a 3.
csoport között) és az „Ébredéskor frissnek és pihentnek”
(az 1., a 2. és a 3. csoport között) változók esetében ta-
láltunk szignifikáns különbséget a csoportok között (3.
táblázat). Általánosságban elmondható, hogy minél ma-
gasabb az életcél, annál magasabb az életminőség értéke.
A foglalkozás hatása
A foglalkozás alapján képzett két csoport (ülő foglalko-
zás/fizikai dolgozók) átlagai között egy változóban ta-
láltunk különbséget. A fizikai dolgozók nyugalmi pulzu-
sa alacsonyabb (M = 77,46 ± 9,10 ütés × min–1), mint az
ülő foglalkozású dolgozóké (M = 81,04 ± 11,29 ütés ×
min–1) (t = –2,24358; p = 0,026605). A tápláltsági mu-
tatókban és az életminőségben nem volt kimutatható
különbség a két csoport között.
A saját jogon igénybe vett táppénz hatása
A táppénzes napok száma alapján képzett 2 csoport kö-
zött az antropometria változóiban nem, de a fittség és az
életminőség változóinak tekintetében több szignifikáns
különbséget találtunk. Ezek mind a saját jogon táppénzt
nem igénylők csoportjának optimálisabb állapotát mu-
tatják a nyugalmi pulzus, a pulzusmegnyugvás és az élet-
minőség mutatóiban. A nyugalmi pulzus esetében a
„nem” csoport átlaga 77,56 ± 8,66 ütés × min–1; az
„igen” csoport átlaga 80,90 ± 8,7 ütés × min–1 (t =
2,04074; p = 0,043382). A séta utáni restitúció 1. percé-
nek végén mért pulzus esetében a „nem” csoport átlaga
93,11 ± 16,13 ütés × min–1; az „igen” csoport esetében
ez 99,88 ± 16,35 ütés × min–1 (t = 2,21246; p =
0,028751). A „Nyugodtnak és ellazultnak” változó ese-
tében a „nem” csoportnál 3,23 ± 1,08; az „igen” cso-
portnál 2,57 ± 1,07 értékeket detektáltunk (t = –2,21895;
p = 0,028310). Az „Ébredéskor frissnek és pihentnek”
változónál a „nem” csoport átlaga és szórása 3,21 ±
1,16; az „igen” csoportnál 2,57 ±1,17 volt (t = –2,90714;
p = 0,004317).
Az életkori csoportok hatása
Az antropometriai jellemzőknél a három életkorcsoport
között az alábbi szignifikáns különbségeket találtuk (1. és
2. ábra):
A testmagasság esetében az 1. és a 3. csoport között
(1. csoport = 164,48 cm; 2. csoport = 162,76 cm;
3.csoport = 159,40 cm; F = 7,05; p = 0,001257).
A zsigeri zsírnál mindhárom csoport között (1. cso-
port = 78,53 cm2; 2. csoport = 106,29 cm2; 3. csoport
= 121,49 cm2; F = 23,970; p = 0,000000).
A fittségi változóknál a következő szignifikáns különb-
ségeket mutattuk ki:
A systolés vérnyomásértékeknél az 1. és a 2. csoport-
nál (1. csoport = 130,00 Hgmm; 2. csoport = 139,61
Hgmm; 3. csoport = 138,76 Hgmm; F = 3,835; p =
0,024213).
A diastolés vérnyomásértékeknél az 1. és a 2. csoport
között (1. csoport = 84,95 Hgmm; 2. csoport = 91,00
3. táblázat Alapstatisztikai jellemzők és a varianciaanalízis eredményei az életcélok három csoportja tekintetében: életminőség
Változók/elemszám
n1 = 17; n2 = 59; n3 = 51
∑Átlag ∑SD CV Min. Max. F-érték p-érték Sig.
Mennyit vett ki saját magáért? (nap) 4,64 9,98 215,09 1,00 50,00 0,00648 0,993540 NS
Vidámnak és jókedvűnek 3,66 0,94 25,68 1,00 5,00 2,903 0,058610 NS
Nyugodtnak és ellazultnak 3,09 1,10 35,60 1,00 5,00 11,4378 0,000028 1<2<3
Aktívnak és élénknek 3,62 0,93 25,69 1,00 5,00 3,2823 0,040871 1<3
Ébredéskor frissnek és pihentnek 3,00 1,20 40,00 1,00 5,00 8,7990 0,000268 1<2<3
A napjai tele voltak érdekes dolgokkal 3,47 1,08 31,12 1,00 5,00 1,4274 0,243873 NS
CV = variációs koefficiens; NS = nem szignifikáns; SD = standard deviáció; Sig. = szignifikancia
Unauthenticated | Downloaded 07/25/21 06:24 PM UTC
2021 ■ 162. évfolyam, 27. szám ORVOSI HETILAP
1094
EREDETI KÖZLEMÉNY
1 2 3
Életkori csoportok
155
156
157
158
159
160
161
162
163
164
165
166
167
168
169
170
Testmagasság (cm)
F = 7,0520, p = ,00126
*
* = p<5%
1. ábra Az életkori csoportok testmagasságának átlagai és különbségei
123
Életkori csoportok
60
70
80
90
100
110
120
130
140
Zsigeri zsír (cm2)
F = 23,970, p = ,00000
*
*
* = p<5%
2. ábra Az életkori csoportok zsigeri zsírtartalmának átlagai és különb-
ségei
50 60 70 80 90 100110120130140
Életcélok
0
20
40
60
80
100
120
140
160
180
200
220
Pulzus (ütés × mim
–1
× kg
–1
)
Sétapulzus: r = 0,2010; p = 0,0234
Sétapulzus 1p.: r = 0,1956; p = 0,0275
Lépegetéspulzus: r = –0,1654; p = 0,0631
Sétapulzus
Sétapulzus 1 p.
Lépegetéspulzus
3. ábra A fittségi állapot és az életcélok összefüggése
Unauthenticated | Downloaded 07/25/21 06:24 PM UTC
1095
ORVOSI HETILAP 2021 ■ 162. évfolyam, 27. szám
EREDETI KÖZLEMÉNY
50 60 70 80 90 100110120130140
Életcélok
0
1
2
3
4
5
)OHW( gésőnimtelÉ
Vidámnak: r
2
= 0,2734; p = 0,0019
Nyugodtnak: r
2
= 0,4023; p = 0,0000
Aktívnak: r
2
= 0,2965; p = 0,0007
Ébredéskor frissnek: r
2
= 0,3711; p = 0,0002
Napjai tele voltak…: r
2
= 0,2131; p = 0,0162
Vidámnak
Nyugodtnak
Aktívnak
Ébredéskor frissnek
Napjai tele voltak…
Hgmm; 3. csoport = 86,55 Hgmm; F = 3,990; p =
0,020933).
A félfelülésnél az 1. és a 3., valamint a 2. és a 3. cso-
port között (1. csoport = 9,68 db; 2. csoport = 38,52
db; 3. csoport = 33,44 db; F = 3,349; p = 0,038330).
A lépegetéspulzusnál mindhárom csoport között (1.
csoport = 137,44 ütés × min–1; 2. csoport = 127,11
ütés × min–1; 3. csoport = 119,30 ütés × min–1; F =
5,098; p = 0,007452).
A lépegetési feladat utáni 1 perces pulzusnál mindhá-
rom csoport között (1. csoport = 110,6 ütés × min–1;
2. csoport = 106,38 ütés × min–1; 3. csoport = 101,15
ütés × min–1; F = 3,234; p = 0,044560).
Az életminőség-változóknál a csoportok között nem
találtunk életkorfüggő különbséget.
A regresszióanalízis eredményei:
fókuszban az életcélok
A vizsgált változók életcéloktól való függését a 3. és 4.
ábrán mutatjuk be. Az antropometriai változók esetében
az életcéloktól való függés nem mutatható ki.
A fittségi állapot változóinak az életcéloktól való füg-
gése a „sétapulzus”, a „sétapulzus 1 percnél” és a „lépe-
getéspulzus” esetében mutatható ki, jellemzően gyenge
korrelációs együtthatókkal (3. ábra). A regressziós egye-
nesek a „sétapulzus” és a „sétapulzus 1 percnél” válto-
zók esetén párhuzamosak, a „lépegetéspulzus” életcél-
függését szemléltető egyenes meredekebb.
Az életcélok életminőség-jellemzőkre irányuló hatásai
a 4. ábrán láthatók. Mindegyik vizsgált változó esetében
gyenge korrelációs együtthatókkal, de szignifikáns kap-
csolatot találtunk. A kapcsolatot szemléltető egyenesek
meredekek, és az életcélok növekedésével párhuzamosan
konvergálnak. Az ábrán a vizsgált jellemzők markáns vál-
tozása az életcélokkal összefüggésben szintén tetten ér-
hető.
Megbeszélés
Eredményeink alapján elmondható, hogy az egészség-
ügyi és szociális szférában dolgozó nők magasabb élet-
célszintjei jobb fittségi mutatókat eredményeznek. Ezek
elsődlegesen a terheléses pulzusérték és a megnyugvás
területéhez tartoznak, vagyis kedvezőbb edzettségi mu-
tatókra utalnak [32, 33]. Az életcélok pozitív hatása
kimutatható az életminőség-mutatókban, a vidámság,
anyugodtság és az ébredéskori frissesség területein is.
Az antropometriai jellemzőknél a testmagasság és a
zsigeri zsírtartalom esetében találtunk szignifikáns kü-
lönbségeket az életkori csoportok között. Mindez meg-
erősíti a korábban bemutatott evidenciákat azzal, hogy
az életkor előrehaladtával a legtöbb testösszetétel-muta-
tó romlik [34, 35].
Kiemelésre érdemes, hogy a jobb fittségi mutatókhoz
magasabb életcélok társulnak, valamint a fizikai dolgo-
zóknak, a táppénzre nem szorulóknak és a fiatalabb nők-
nek is jobb a fittségi állapotuk. A magasabb életcéllal
4. ábra Az életminőség (WHO) és az életcélok kapcsolata
WHO = Egészségügyi Világszervezet
Unauthenticated | Downloaded 07/25/21 06:24 PM UTC
2021 ■ 162. évfolyam, 27. szám ORVOSI HETILAP
1096
EREDETI KÖZLEMÉNY
rendelkezők és a betegszabadságot nem igénylők között
magasabb életminőségszintet detektáltunk.
Vizsgálati adataink elemzése után megfogalmazhat-
juk, hogy a minta testmagasság- és testtömegátlagai jól
illeszkednek a magyar referenciaadatokhoz [36]. Önma-
gában a testmagasság és a testtömeg alapján előállított
arányszámmal (BMI) a testösszetétel nem becsülhető
megbízhatóan [37]. A BMI bemutatását mégis az indo-
kolta, hogy az indexre vonatkozóan sok referenciaadat
hozzáférhető. Vizsgáltjaink BMI-jének átlagai jól illesz-
kednek Martos és munkacsoportja (2012) [38] adatai-
hoz. A kutatásban részt vevők között számos esetben
látható, hogy a zsigeri zsír mennyisége meghaladja a még
egészségesnek tartott 100 cm2 értéket.
Az aránylag kis minta alapján általános érvényű követ-
keztetéseket nem tudunk levonni a szociális területen
dolgozó nők életcéljait, tápláltsági, fittségi és életminő-
ségi mutatóit illetően. A korábbi szakirodalommal [39,
40] ellentétben azonban a jelen tanulmány azt mutatta
ki, hogy a fittség szintje nem kapcsolódik össze szorosan
a tápláltsági mutatók szintjével. Ezzel szemben a korábbi
kutatási eredményeket megerősíthetjük abban, hogy a
szociális dolgozók tápláltsági és fittségi mutatói, vala-
mint életminőségszintje is kedvezőtlennek mondható
[41, 42]. A mintánkban szereplő, egészségügyi és szoci-
ális területen foglalkoztatott nők testösszetétele és fitt-
ségszintje nem példaértékű, az eredmények nem jobbak,
mint a magyar populáció átlaga [43].
A felnőtt lakosság életmódjának, testösszetételének
jellemzése során figyelembe kell vennünk, hogy a mun-
kaerőpiacra történő kilépés egyértelmű akadályozó té-
nyezőként hat a rendszeres fizikai aktivitás és az egész-
ségtudatos életmód fenntartásában [44], emellett az
életkor növekedésével a testmozgásra fordított idő
mennyisége jellemzően csökken [45]. Az elhízás és a túl-
súly kialakulása magyarázható azzal a ténnyel is, hogy a
magyar lakosság mindössze 5%-a végez rendszeres fizikai
aktivitást [46]. Nem hagyható figyelmen kívül az egész-
ségtelen táplálkozási szokások elterjedése sem, az azon-
ban nem tisztázott pontosan, hogy a stressz, a hipoakti-
vitás, illetve a táplálkozási anomáliák milyen arányban
tehetők felelőssé a túlsúly és az elhízás kedvezőtlen ala-
kulásáért.
A munkahelyi egészségfejlesztés a fent említett prob-
lémák kezelésének egyik hatásos útja [47], mellyel javít-
ható a munkavállalók egészsége és jólléte, illetve növel-
hető a munkahelyi teljesítmény [48–50]. A munkahelyi
egészségfejlesztés hatékony és hatásos működtetése te-
hát a munkáltatók, a munkavállalók és a társadalom kö-
zös érdeke.
Következtetés
A jelen tanulmányban bemutatott komplex vizsgálati
módszer eredményes eszköz lehet az egészségügyi és
szociális szférában dolgozók állapotának teljesebb meg-
ismerésében, illetve segíthet életmód-változtatási javasla-
tok konkrét meghatározásában is. A vizsgálati eredmé-
nyeket felhasználva egyrészt lehetőségünk van arra, hogy
a dolgozókat szembesítsük saját fizikai állapotukkal, és
motiváljuk őket a fizikailag aktív és egészségtudatos élet-
módra. Másrészt azt is lehetővé teszi, hogy a munkadók
figyelmét felhívjuk a dolgozók egészségnevelésének
szükségességére és ennek a munkateljesítménnyel való
kapcsolatrendszerére.
Mindezek alapján érdemes a szociális dolgozók egész-
séggel, fittséggel és életminőséggel kapcsolatos jellemző-
inek további kutatása. Hatékony módszer lehet az egész-
ségmagatartásra épülő intervenció hatásrendszerének
vizsgálata a különböző személyi és közösségi területe-
kenis.
Anyagi támogatás: A cikk megírása és a kutatómunka
anyagi támogatásban nem részesült.
Szerzői munkamegosztás: Sz. Zs.: A szakirodalom gyűjté-
se, a közleményhez szükséges statisztikai elemzések ké-
szítése, az Eredmények és a Megbeszélés fejezet meg-
írása. B. J.: A szükséges szakirodalmi háttér gyűjtése, a
Bevezetés, a Minta és módszer, az Eredmények és a
Megbeszélés fejezet elkészítése. T. Z.: A szakirodalom
gyűjtése, a kézirat végső áttekintése és javítása. D. Cs. A.:
A munkacsoport kutatási tevékenységének koordinálása,
szakirodalom gyűjtése, a kézirat szövegének az egysége-
sítése. A cikk végleges változatát mindegyik szerző elol-
vasta és jóváhagyta.
Érdekeltségek: A szerzőknek nincsenek érdekeltségeik.
Irodalom
[1] Hegedűs K, Riskó Á, Mészáros E. Physical and mental condition
of healthcare workers dealing with serious patients. [A súlyos
betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozók testi és lelki álla-
pota.] Lege Artis Med. 2004; 14: 786–793. [Hungarian]
[2] Kwak C, Chung BY, Xu Y, et al. Relationship of job satisfaction
with perceived organizational support and quality of care among
South Korean nurses: a questionnaire survey. Int J Nurs Stud.
2010; 47: 1292–1298.
[3] Győrffy Zs, Ádám Sz. Somatic and mental morbidity of young
female physicians. Does emotional exhaustion constitute the
missing link? [Fiatal orvosnők testi-lelki egészsége. Az emocioná-
lis kimerülés a hiányzó láncszem?] Orv Hetil. 2013; 154: 20–27.
[Hungarian]
[4] Bodur S. Job satisfaction of health care staff employed at health
centres in Turkey. Occup Med. 2002; 52: 353–355.
[5] Vámosiné RGy. The role of occupational health promotion in
corporate planning, with particular reference to stress manage-
ment and the inclusion of people with mental disorders. [A mun-
kahelyi egészségfejlesztés szerepe a vállalati szféra tervezésben,
különös tekintettel a stresszkezelésre és a pszichés zavarral élők
beillesztésére.] Gradus 2016; 3: 516–520. [Hungarian]
[6] Strasen LL. The image of the nursing profession. [Az ápolói
hivatás imázsa.] Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1997. [Hun-
garian]
[7] Hegedűs K, Szabó N, Szabó G, et al. Are health care workers
healthier? A comparative study (2002–2006). [Egészségesebbek-e
Unauthenticated | Downloaded 07/25/21 06:24 PM UTC
1097
ORVOSI HETILAP 2021 ■ 162. évfolyam, 27. szám
EREDETI KÖZLEMÉNY
az egészségügyben dolgozók? Összehasonlító vizsgálat (2002–
2006)] Nővér 2008; 21: 3–9. [Hungarian]
[8] Paulik E, Bóka F, Kertész A, et al. Determinants of health-pro-
moting lifestyle behaviour in the rural areas of Hungary. Health
Promot Int. 2010; 25: 277–288.
[9] Nédó E, Paulik E. Association of smoking, physical activity, and
dietary habits with socioeconomic variables: a cross-sectional
study in adults on both sides of the Hungarian–Romanian bor-
der. BMC Public Health 2012; 12: 60.
[10] Balogh S, Papp R, Józan P, et al. Continued improvement of
cardiovascular mortality in Hungary – impact of increased car-
dio-metabolic prescriptions. BMC Public Health 2010; 10: 422.
[11] Bhurosy T, Jeewon R. Overweight and obesity epidemic in de-
veloping countries: a problem with diet, physical activity, or so-
cioeconomic status? Sci World J. 2014; 2014: 964236.
[12] Susánszky É, Szántó Zs. (eds.) Hungarian state of mind. [Magyar
lelkiállapot.] Semmelweis Kiadó, Budapest, 2013.
[13] Hungarian Central Statistical Office. We can do for our health.
[Központi Statisztikai Hivatal. Tehetünk az egészségünkért.]
Available from: https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idosza-
ki/elef/te_2019/index.html [accessed: December 3, 2020].
[Hungarian]
[14] Headey B, Muffels R, Wooden M. Money does not buy happi-
ness: or does it? A reassessment based on the combined effects of
wealth, income and consumption. Social Indicators Res. 2008;
87: 65–82.
[15] Marmot M, Wilkinson R. (eds.) Social determinants of health.
2nd Edition. Oxford University Press, Oxford, 2006.
[16] Ádám Sz, Győrffy Zs, Susánszky É. Physician burnout in Hun-
gary: a potential role for work-family conflict. J Health Psychol.
2008; 13: 847–856.
[17] Rurik I, Szigethy E, Langmár Z. Medical doctors in Hungary: 30
years after graduation. Data on lifestyle, morbidity, demography
and differences between specialties. Cent Eur J Public Health
2014; 22: 183–188.
[18] Paluska SA, Schwenk TL. Physical activity and mental health:
current concepts. Sports Med. 2000; 29: 167–180.
[19] Freund AM, Ebner NC. The aging self: shifting from promoting
gains to balancing losses. In: Greve W, Rothermund K, Wentura
D. (eds.) The adaptive self: personal continuity and intentional
self-development. Hogrefe & Huber Publishers, Göttingen,
2005.
[20] Martos T, Sallay V, Désfalvi J, et al. Psychometric characteristics
of the Hungarian version of the Satisfaction with Life Scale
(SWLS-H). [Az Élettel való Elégedettség Skála magyar változa-
tának (SWLS-H) pszichometriai jellemzői.] Mentálhig Pszicho-
szom. 2014; 15: 289–303. [Hungarian]
[21] Kopp M, Kovács ME. (eds.) The quality of life of the Hungarian
population at the turn of the millennium. [A magyar népesség
életminősége az ezredfordulón.] Semmelweis Kiadó, Budapest,
2006. [Hungarian]
[22] Kopp M. (ed.) Hungarian state of mind. [ Magyar lelkiállapot.]
Semmelweis Kiadó, Budapest, 2008. [Hungarian]
[23] Kegye A, Czeglédi E, Zana Á, et al. Influential factors of well-
being among Hungarian female hospice workers examined
through structural equation modelling. Health Soc Care Com-
munity 2020; 28: 1560–1568.
[24] Hirdi HÉ, Balogh Z, Mészáros J. Examination of the health be-
havior and health status of occupational health nurses. [A foglal-
kozás-egészségügyi ápolók egészségmagatartásának, egészségi
állapotának vizsgálata.] Egészségtudomány 2014; 58: 88–103.
[Hungarian]
[25] Terebessy A, Matyasovszky M, Horváth F, et al. The role of
physical activity in health promotion of healthcare workers.
[A testmozgás szerepe az egészségügyi dolgozók egészség-
fejlesztésében.] Orv Hetil. 2016; 157: 1563–1570. [Hungarian]
[26] Crumbaugh JC, Maholick LT. An experimental study in existen-
tialism: the psychometric approach to Frankl’s concept of noog-
enic neurosis. J Clin Psychol. 1964; 20: 200–207.
[27] Konkolÿ Thege B, Martos T. Purpose in Life Test – Characteris-
tics of the Hungarian adaptation. [Az Életcél Kérdőív magyar
változatának jellemzői.] Mentálhig Pszichoszom. 2006; 7: 153–
169. [Hungarian]
[28] Crumbaugh JC, Henrion R. The PIL test: Administration, inter-
pretation, uses, theory and critique. International Forum for
Logotherapy 1988; 11: 76–88.
[29] Bech P, Gudex C, Johansen KS. The WHO (Ten) Well-Being
Index: validation in diabetes. Psychother Psychosom. 1996; 65:
183–190.
[30] Susánszky É, Konkolÿ Thege B, Stauder A, et al. Validation of
the short (5-ITEM) version of the WHO Well-Being Scale based
on a Hungarian representative health survey (Hungarostudy
2002). [A WHO jól-lét kérdőív rövidített (WBI-5) magyar válto-
zatának validálása a Hungarostudy 2002 országos lakossági
egészségfelmérés alapján.] Mentálhig Pszichoszom 2006; 7:
247–255. [Hungarian]
[31] Völgyi E, Tylavsky FA, Lyytikäinen A, et al. Assessing body com-
position with DXA and bioimpedance: effects of obesity, physical
activity and age. Obesity 2008; 16: 700–705.
[32] Dhoble A, Lahr BD, Allison TG, et al. Cardiopulmonary fitness
and heart rate recovery as predictors of mortality in a referral
population. J Am Heart Assoc. 2014; 3: e000559.
[33] Emaus A, Degerstrøm J, Wilsgaard T, et al. Does a variation in
self-reported physical activity reflect variation in objectively
measured physical activity, resting heart rate, and physical fitness?
Results from the Tromsø study. Scand J Public Health 2010;
38(5_Suppl): 105–118.
[34] Gába A, Přidalová M. Age-related changes in body composition
in a sample of Czech women aged 18–89 years: a cross-sectional
study. Eur J Nutr. 2014; 53: 167–176.
[35] Jackson A, Janssen I, Sui X, et al. Longitudinal changes in body
composition associated with healthy ageing: men, aged 20–96
years. Br J Nutr. 2012; 107: 1085–1091.
[36] Erdei G, Kovács VA, Bakacs M, et al. Hungarian Diet and Nutri-
tional Status Survey 2014. I. Nutritional status of the Hungarian
adult population. [Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot
Vizsgálat 2014. I. A magyar felnőtt lakosság tápláltsági állapota.]
Orv Hetil. 2017; 158: 533–540. [Hungarian]
[37] Malina RM, Bouchard C, Bar-Or O. Growth, maturation, and
physical activity. (2nd edn.) Human Kinetics, Champaign, IL,
2004; pp. 554–556.
[38] Martos É, Kovács V, Bakacs M, et al. Hungarian diet and nutri-
tional status survey – The OTAP2009 study. I. Nutritional status
of the Hungarian population. [Országos Táplálkozás- és Táp-
láltsági Állapot Vizsgálat – OTÁP2009. I. A magyar lakosság táp-
láltsági állapota.] Orv Hetil. 2012; 153: 1023–1030. [Hunga-
rian]
[39] Lakoski SG, Barlow CE, Farrell SW, et al. Impact of body mass
index, physical activity, and other clinical factors on cardiorespi-
ratory fitness (from the Cooper Center longitudinal study). Am
J Cardiol. 2011; 108: 34–39.
[40] Shields M, Tremblay MS, Laviolette M, et al. Fitness of Canadian
adults: results from the 2007–2009 Canadian health measures
survey. Health Rep. 2010; 21: 21–35.
[41] Deutsch Sz, Gergely É. Exploring factors of workplace stress and
satisfaction among healthcare workers. [A munkahelyi stressz és
elégedettség tényezőinek feltárása egészségügyi dolgozók köré-
ben.] Acta Med Sociol. 2015; 6: 101–126. [Hungarian]
[42] Révay E, Kegye A, Zana Á, et al. The everyday life of survivors.
The quality of life of hospice workers. [A túlélők mindennapjai.
A hospice-ellátásban dolgozók életminősége.] Orv Hetil. 2016;
157: 1000–1006. [Hungarian]
[43] Hungarian Central Statistical Office. Results of the European
Population Health Survey conducted in 2014. Summary data.
Unauthenticated | Downloaded 07/25/21 06:24 PM UTC
2021 ■ 162. évfolyam, 27. szám ORVOSI HETILAP
1098
EREDETI KÖZLEMÉNY
[A2014-ben végrehajtott Európai Lakossági Egészségfelmérés
eredményei. Összefoglaló adatok.] Központi Statisztikai Hivatal,
Budapest, 2018. Available from: http://www.ksh.hu/docs/
hun/xftp/idoszaki/elef/elef2014_osszefoglalo.pdf [accessed:
February 3, 2018]. [Hungarian]
[44] Szakály Zs, Mészáros Zs, Mészáros J, et al. Changes of four years
in body composition and oxigen uptake of young adults males
after university graduation. J Physiol Antropol. 2007; 26: 437–
441.
[45] Máder MP. Out of white collar. In: Bauer B, Szabó A. (eds.)
Faceless (?) generation. Youth 2000–2010. Volume of essays and
studies. [Elfogyott a fehérgallér. In: Bauer B, Szabó A. (szerk.)
Arctalan (?) nemzedék. Ifjúság 2000–2010. Tanulmánykötet.]
Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest, 2011; pp.
131–141. [Hungarian]
[46] Lera-López F, Marco R. Sports participation, physical activity,
and health in the European regions. J Sport Sci. 2018; 36: 1784–
1791.
[47] Pescud M, Teal R, Shilton T, et al. Employers’ views on the pro-
motion of workplace health and wellbeing: a qualitative study.
BMC Public Health 2015; 15: 642.
[48] van Vilsteren M, Boot CR, Knol DL, et al. Productivity at work
and quality of life in patients with rheumatoid arthritis. BMC
Musculoskelet Disord. 2015; 16: 107.
[49] Milligan-Saville JS, Tan L, Gayed A, et al. Workplace mental
health training for managers and its effect on sick leave in em-
ployees: a cluster randomised controlled trial. Lancet Psychiatry
2017; 4: 850–858.
[50] Czeglédi E. Options of stress management in obesity treatment.
[A stresszkezelés alkalmazási lehetőségei az elhízás kezelésében.]
Orv Hetil. 2016; 157: 260–267. [Hungarian]
(Dézsi Csaba András dr.,
Győr, Szent Imre út 25–27., 9026
e-mail: dcsa62@gmail.com)
A cikk a Creative Commons Attribution 4.0 International License (https://creativecommons.org/licenses/by/4.0/) feltételei szerint publikált Open Access közlemény,
melynek szellemében a cikk bármilyen médiumban szabadon felhasználható, megosztható és újraközölhető, feltéve, hogy az eredeti szerző és a közlés helye,
illetve a CC License linkje és az esetlegesen végrehajtott módosítások feltüntetésre kerülnek. (SID_1)
„Ad multos annos!”
(Élj soká, számos éven át!)
Unauthenticated | Downloaded 07/25/21 06:24 PM UTC
ResearchGate has not been able to resolve any citations for this publication.
Article
Full-text available
Introduction: The health status of doctors, nurses and any other professionals working in the healthcare sector influences the quality of their work. Therefore, health promotion of healthcare workers is not only an occupational health program but it can be considered as an action towards improving the quality of care. Aim: The current study was designed to assess the efficacy of a health promotion intervention among healthcare workers after health status assessment. Method: Before and after the intervention a self-assessment questionnaire-based health survey and physical status examination were performed. Members of the intervention group were offered to use fitness facilities, professional psychological help, dietary counselling, and dental consultation. Results: The intervention program lasted for 12 months with the participation of 79 health care professionals (based on their decision being in the intervention or in the control group). Significant decrease was found in the abdominal perimeter in participants of the intervention group and they ran a longer distance on the 12 minute-long-run test at the end of the study. Conclusions: The positive effect of regular physical exercise as part of active lifestyle has been demonstrated not only in the increase of physical capacity, but in the change of body shape, as well. Orv. Hetil., 2016, 157(39), 1563-1570.
Article
Full-text available
Background The evidence surrounding the value of workplace health promotion in positively influencing employees’ health and wellbeing via changes to their health behaviours is growing. The aim of the study was to explore employers’ views on the promotion of workplace health and wellbeing and the factors affecting these views. Methods Using a qualitative phenomenological approach, 10 focus groups were conducted with employers selected from a range of industries and geographical locations within Western Australia. The total sample size was 79. Results Three factors were identified: employers’ conceptualization of workplace health and wellbeing; employers’ descriptions of (un)healthy workers and perceptions surrounding the importance of healthy workers; and employers’ beliefs around the role the workplace should play in influencing health. Conclusions Progress may be viable in promoting health and wellbeing if a multifaceted approach is employed taking into account the complex factors influencing employers’ views. This could include an education campaign providing information about what constitutes health and wellbeing beyond the scope of occupational health and safety paradigms along with information on the benefits of workplace health and wellbeing aligned with perceptions relating to healthy and unhealthy workers.
Article
Full-text available
The aim of this study was to determine which combination of personal, disease-related and environmental factors is best associated with at-work productivity loss in patients with rheumatoid arthritis (RA), and to determine whether at-work productivity loss is associated with the quality of life for these patients. This study is based on cross-sectional data. Patients completed a questionnaire with personal, disease-related and environmental factors (related to the work environment), and clinical characteristics were obtained from patient medical records. At-work productivity loss was measured with the Work Limitations Questionnaire, and quality of life with the RAND 36. Using linear regression analyses, a multivariate model was built containing the combination of factors best associated with at-work productivity loss. This model was cross-validated internally. We furthermore determined whether at-work productivity loss was associated with quality of life using linear regression analyses. We found that at-work productivity loss was associated with workers who had poorer mental health, more physical role limitations, were ever treated with a biological therapeutic medication, were not satisfied with their work, and had more work instability (R(2) = 0.50 and R(2) following cross-validation was 0.32). We found that at-work productivity loss was negatively associated with health-related quality of life, especially with dimensions of mental health, physical role limitations, and pain. We found that at-work productivity loss was associated with personal, work-related, and clinical factors. Although our study results should be interpreted with caution, they provide insight into patients with RA who are at risk for at-work productivity loss.
Article
Full-text available
There are few studies from East and Central European countries on health-status, lifestyle and social circumstances of medical professionals. We evaluated data of a cohort of physicians who had graduated 30 years ago in Hungary and compared the data of their professional carrier, life style, health outcomes, and medical specialties. Questionnaires compiled by an expert group and filled in by 208 physicians (83 men and 125 women) were analysed. Men mostly work as surgeons, women were mostly employed as primary care specialists. Women changed their specialty and/or place of work more often than men. Male primary care physicians had more children than women and others specialists. At graduation, most of them had a normal BMI. Since then, a significant increase in weight and BMI was observed in both genders and across all specialty groups. The largest increase in body weight and BMI (mean 5.27) was recorded among female primary care physicians. Recorded physical activity was low in general, with male primary care specialists being most active and female primary care physicians the least. Female doctors in surgical specialties had longer resting time. Male physicians rarely participated in regular health screenings. The incidence of hypertension was higher than the Hungarian national average for that age. About 5% of primary care physicians identified themselves as regular smokers. Abstinence and regular daily alcohol consumption were reported in equal ratio. Burn-out symptoms were rarely experienced. This generation had started its medical profession before the significant progressive changes in the medicine occurred in the last decades. While physicians do not always follow their own professional advices, their lifestyle proved a little bit healthier than that of the population at large, especially for women and their health outcomes, except hypertension, were also better. In general, they were not satisfied with the financial and working conditions of the recent Hungarian healthcare system.
Article
Full-text available
Obesity is a significant public health concern affecting more than half a billion people worldwide. Obesity rise is not only limited to developed countries, but to developing nations as well. This paper aims to compare the mean body mass index trends in the World Health Organisation- (WHO-) categorised regions since 1980 to 2008 and secondly to appraise how socioeconomic disparities can lead to differences in obesity and physical activity level across developing nations. Taking into account past and current BMI trends, it is anticipated that obesity will continue to take a significant ascent, as observed by the sharp increase from 1999 to 2008. Gender differences in BMI will continue to be as apparent, that is, women showing a higher BMI trend than men. In the coming years, the maximum mean BMI in more developed countries might be exceeded by those in less developed ones. Rather than focusing on obesity at the individual level, the immediate environment of the obese individual to broader socioeconomic contexts should be targeted. Most importantly, incentives at several organisational levels, the media, and educational institutions along with changes in food policies will need to be provided to low-income populations.
Article
According to national hospice data in Hungary, approximately 1,600 healthcare employees and volunteers work in hospice care (country population of 9.9 million). The aim of the study was to identify and examine influential relationships among several variables that may affect well‐being among female hospice workers. Structural equation modeling analysis was conducted utilising survey responses of 179 female hospice workers, including 79 nurses. Path analysis revealed that work over‐commitment (being employed in more than one job) contributed to decreased psychological well‐being through increased perceived stress, sleep difficulties and vital exhaustion. A greater sense of coherence was associated with lower levels of subjective stress, depressive symptoms and vital exhaustion and negatively correlated with over‐commitment. Overall, even though the physical and mental burden of the workers is increasing because of increased use of hospice, according to these results, most still engaged in hospice work. Deeper analysis of the sense of coherence may point to development of effective interventions that can help maintain well‐being of hospice workers and reduce attrition.
Article
In a context of stagnation of the level of health-enhancing physical activity in Europe, this study examines the geographical stratification of sports participation and physical activity (PA) at the regional level in 28 European countries. While previous research has focused on the national approach, this study considers the regional level across 208 European regions. Individual survey data from the Eurobarometer 80.2 is combined with a regional-level approach to the 208 regions to quantify sports participation and PA at the regional level. The results show important differences and a geographical stratification of sports participation and PA among the European regions, albeit following different patterns. In particular, a north–south gap is identified in terms of PA rates and an east–west gap is detected in terms of sports participation levels. Applying the cluster technique, a taxonomy of four different European regions is developed considering both types of indicators. Finally, the existence of sports spatial spillovers among regions is verified, obtaining a positive autocorrelation among neighbouring regions for being involved in PA and sporting activities. The results may have significant implications in terms of policy measures to improve health through PA and sports participation at the regional level in Europe.
Article
Background: Mental illness is one of the most rapidly increasing causes of long-term sickness absence, despite improved rates of detection and development of more effective interventions. However, mental health training for managers might help improve occupational outcomes for people with mental health problems. We aimed to investigate the effect of mental health training on managers' knowledge, attitudes, confidence, and behaviour towards employees with mental health problems, and its effect on employee sickness absence. Methods: We did a cluster randomised controlled trial of manager mental health training within a large Australian fire and rescue service, with a 6-month follow-up. Managers (clusters) at the level of duty commander or equivalent were randomly assigned (1:1) using an online random sequence generator to either a 4-h face-to-face RESPECT mental health training programme or a deferred training control group. Researchers, managers, and employees were not masked to the outcome of randomisation. Firefighters and station officers supervised by each manager were included in the study via their anonymised sickness absence records. The primary outcome measure was change in sickness absence among those supervised by each of the managers. We analysed rates of work-related sick leave and standard sick leave seperately, with rate being defined as sickness absence hours divided by the sum of hours of sickness absence and hours of attendance. This trial was registered with the Australian New Zealand Clinical Trials Registry (ACTRN12613001156774). Findings: 128 managers were recruited between Feb 18, 2014, and May 17, 2014. 46 (71%) of 65 managers allocated to the intervention group received the intervention, and 42 (67%) of 63 managers allocated to the control group were entered in the deferred training group. Managers and their employees were followed up and reassessed at 6 months after randomisation. 25 managers (1233 employees) in the intervention group and 19 managers (733 employees) in the control group provided data for the primary analysis. During the 6-month follow-up, the mean rate of work-related sick leave decreased by 0·28 percentage points (pp) from a pre-training mean of 1·56% (SE 0·23) in the intervention group and increased by 0·28 pp from 0·95% (0·20) in the control group (p=0·049), corresponding to a reduction of 6·45 h per employee per 6 months. The mean percentage of standard sick leave increased by 0·48 pp from 4·97% (0·22) in the intervention group and by 0·31 pp from 5·27% (0·21) in the control group (p=0·169). Interpretation: A 4-h manager mental health training programme could lead to a significant reduction in work-related sickness absence, with an associated return on investment of £9.98 for each pound spent on such training. Further research is needed to confirm these findings and test their applicability in other work settings. Funding: NSW Health and Employers Mutual Ltd.
Article
Introduction: Each year, the number of hospice services and terminally ill patients increase while the number of hospice workers is falling. The intensification of the physical and mental burdens of the latter can lead to burnout and the fluctuation of the workers. Aim: The aim of the authors was to survey the physical and mental state of hospice workers, as well as the risk of burnout and coping strategies. Method: A questionnaire survey in hospice experts and volunteers (n ≈ 1500) based on the Hungarostudy survey was performed. Results: Those who filled in the questionnaire (n = 195) had on average 1.86 workplaces and 45.8% of them reported working 12 or more hours a day. Most often, they suffered from lack of energy (65.1%), disturbing physical pain (46.9%), sleeping (56.9%) and digestion (35%), they considered themselves overweight (56.9%) and they were occupied with work problems even at bedtime (72.8%). Conclusions: Hospice workers are overloaded, they have physical and mental symptoms and they are characterized by compassion fatigue. At the same time, they are also characterized by compassion satisfaction as an ability to accept appreciation for the caretaking. Orv. Hetil., 2016, 157(25), 1000-1006.