Technical ReportPDF Available

A TANÍTÁS ÉS TANULÁS VÁLTOZÁSAI: A RUGALMAS TANULÁSI KÖRNYEZET KIHÍVÁSAI. Horizon Scanning Riport - kivonat

Authors:
  • Future of Higher Education Research Centre at Budapest Business School

Abstract

A Felsőoktatás Jövője Kiválósági Központ (BGE) 2020-ban angol nyelvű Horizon Scanning sorozatot indított a felsőoktatás jövőjével kapcsolatos trendek áttekintésére. Ebben az összefoglalóban a rugalmas tanulási környezet kérdését érintő változásokat és az általunk azonosított lehetséges jövőbeli irányokat tekintjük át. A jelenségek mögötti hajtóerők részletes bemutatása és a kapcsolódó irodalmak az angol verzióban érhetők el.
GÉRING Zsuzsanna – KIRÁLY Gábor
A Felsőoktatás Jövője Kiválósági Központ (BGE) 2020-ban angol nyelvű Horizon Scanning sorozatot indított a
felsőoktatás jövőjével kapcsolatos trendek áttekintésére. Ebben az összefoglalóban a rugalmas tanulási környezet
kérdését érintő változásokat és az általunk azonosított lehetséges jövőbeli irányokat tekintjük át. A jelenségek
mögötti hajtóerők részletes bemutatása és a kapcsolódó irodalmak az angol verzióban itt¹ érhetők el.
JÁRVÁNY ELŐTTI HELYZET:
RENGETEG ONLINE TARTALOM, MÉGIS NEHÉZKES DIGITÁLIS ÁTÁLLÁS
Ha a felsőoktatás járvány előtti helyzetére a rugalmas tanulási környezet szemszögéből tekintünk, akkor egy érdekes
ellentmondást láthatunk. Egyrészt, végtelennek tűnő szabadon hozzáférhető online oktatási anyag található az inter-
neten, és sok felsőoktatási intézmény használ különböző online platformokat és digitális hallgatói menedzsment
rendszereket (pl. Coospace, Moodle) a mindennapi működése során. Ugyanakkor a járványhelyzet által kikényszerí-
tett hirtelen és gyors átállás a digitális olyan oktatásra alapvető megrázkódtatást jelentett a felsőoktatásnak, mintha
nem álltak volna rendelkezésre előzmények, korábbi tapasztalatok a szektorban.
Ha az online térben megtalálható számos oktatási tartalomra gondolunk, a különféle formák és eltérő mélység
ellenére is az látszik, hogy a legtöbb ilyen tartalom az oktatásnak a ’tudásátadási’ (knowledge-transfer) funkcióját látta
el, minimális személyes fejlesztést vagy tanár-diák kapcsolatot kínálva. Az online oktatás és tanulás mint forma,
valamint az igény, hogy a felsőoktatási intézmények mind az adminisztratív rendszerüket, mind a tanulási tartalmai-
kat tekintve mozduljanak el egy rugalmasabb működési mód felé, már jelen volt.
Miközben a felsőoktatás ezekre az igényekre és kihívásokra kereste a választ világszerte, beütött a Covid-19 világjár-
vány, amely azt követelte a felsőoktatási intézményektől, hogy a szinte teljes mértékben offline oktatási rendszerü-
ket pár hét alatt állítsák át teljes mértékben online oktatásra és tanulásra, azaz fordítsák át a hagyományos egyete-
meket digitális intézményekké. Ez jelentős változásokat hozott az oktatás és tanulás mindennapi gyakorlatában, és
egyben ezek infrastrukturális kereteit is megváltoztatta. Annak ellenére azonban, hogy milyen drámai és hirtelen volt
ez a váltás, mégsem tekinthetjük diszruptív innovációnak, mert az aktuális (offline) intézményi struktúrán belül
maradt, azt nem feszítette szét. Azaz a hirtelen változások ellenére is úgy tűnik, hogy a tanítás és tanulás ’régi’
szervezeti logikája és keretrendszere érintetlen maradt a járvány első hulláma alatt. A gyors átállás során ebben az új
és nagyon bizonytalan környezetben a felsőoktatási intézmények nem léptek ki a megszokott keretekből (maradtak
’inside the box’), amikor azt kérték az oktatóktól, hogy tartsanak előadásokat (még ha online és aszinkron módban is),
és ugyanakkor legyenek elérhetőek élő kapcsolatban megadott idősávokban a hallgatói kérdések megválaszolására.
Ez is azt mutatja, hogy (ekkor még) a tudásszerzés elsődleges formája továbbra is az előadás maradt, kiegészítve
kisebb-nagyobb feladatokkal, kvízekkel és tesztekkel stb. Hasonlóképpen, az értékeléshez való hozzáállás és annak
lebonyolítási formái is változatlanok maradtak (mint a vizsga, hallgatói prezentáció, beadandó esszék stb.), csak
digitális környezetbe kerültek át. Összességében tehát azt láthatjuk, hogy ebben az időszakban a felsőoktatási
gyakorlatnak inkább csak a közvetítő ’médiuma’, nem pedig a tartalma és gyakorlati eljárásai változtak meg. Minde-
zek alapján feltételezhető, hogy ezek az eljárások és megközelítések nem csak intézményileg erősen beágyazottak,
hanem érzelmi kötődéssel is bírnak a jelenlegi akadémiai környezetben.
Véleményünk szerint a digitalizációval való küzdés és az átállás nehézkessége mögötti okok egyike a felsőoktatási
rendszer és intézmények rugalmatlansága. Ha a járvány hatására felgyorsult digitalizációt a keretek rugalmasabbá
tétele is követi, akkor különböző lehetséges irányok mutatkoznak a felsőoktatási intézmények számára. Ebből eme-
lünk ki hármat az alábbiakban.
A TANÍTÁS ÉS TANULÁS VÁLTOZÁSAI
– A RUGALMAS TANULÁSI KÖRNYEZET KIHÍVÁSAI
kivonat
¹A jelentés az NKFIH által támogatott, „Az üzleti képzés jövője” (FK 127972) elnevezésű projekt keretében készült.
DOI: 10.13140/RG.2.2.12289.38247
HÁROM LEHETSÉGES FEJLŐDÉSI ÚT TANÍTÁS ÉS TANULÁS KÉRDÉSÉBEN
Rugalmasság a ’házon belül’
Az egyik lehetséges megoldás a rugalmas tanulási környezet kihívására annak megvalósítása a felsőoktatási intézmé-
nyen belül. Ebben az esetben az intézmények arra törekednek, hogy nagyon színes tartalmi palettával álljanak elő,
amelyek új és személyre szabott curriculum-lehetőségekkel párosulnak. Itt a rugalmasság az adott intézményen belül
marad, azaz a hallgatóknak nagy szabadságuk van abban, hogy milyen módon és időben sajátítják el a szükséges tudást,
végzik a feladatokat és gyűjtik a diplomához szükséges krediteket: mozoghatnak a kurzusok között, kialakíthatják a saját
tanulási útjukat, saját maguk osztják be az idejüket és döntenek az intézményben töltött idejük hosszáról és mélységéről
egy nagyon tág keretrendszeren belül.
Ez az irány jelentős megújulást követel a felsőoktatási intézményektől (és felerősítheti a versenyt) nemcsak a személy-
re-szabott tartalmak nyújtása kapcsán, hanem a sokféle különböző tanulási út adminisztrálása és menedzsmentje tekin-
tetében is. Ugyanakkor ebben a működési módban a hallgató választ egy intézményt, és ott is marad a diplomaszerzésig,
azaz az oktatási ökoszisztéma alapvető működési logikája változatlan marad. Emellett megmarad a felsőoktatás szociali-
zációs szerepe is. Az oktatók számára ez a keretrendszer nem jelent teljes átalakulási kényszert, inkább specializálódás
várható a különböző szerepek között – például tartalom-gyártó, vagy személyes mentor stb. Ebben a lehetséges jövőbeli
működési módban a technológia szerepe támogató-kiegészítő jellegű: főleg a tudásátadás és személyre szabott vissza-
jelzés megvalósításához kapcsolódik.
Oktatási hálózatok az egyes felsőoktatási intézmények körül
Egy másik lehetséges út is nyitva áll a felsőoktatási intézmények előtt, amennyiben hajlandóak kilépni a falaikon kívülre
és szövetségeket építeni más felsőoktatási intézményekkel, független tartalomszolgáltatókkal és nem-oktatási szerve-
zetekkel. Ez azt jelenti, hogy egyfelől maguk a felsőoktatási intézmények is fejleszthetnek új tartalmakat és személyre
szabott curriculumokat, de ezek a saját fő profiljukhoz és erősségükhöz kötődnek. Másfelől azonban elismernek ’külső’
teljesítményeket is, azaz kurzusokat, vizsgákat más intézményektől a saját hálózatukon belül. Ily módon a hallgatók a
témák és kurzusok nagyon széles köréből választhatnak, amelyek mind hosszúságukat, mind mélységüket tekintve
nagyon sokfélék. Ebben az esetben is van a hallgatóknak egy ’alma matere’, de a kapocs inkább a minősítésen és a kredit-
rendszeren keresztül erős, tartalmilag a hallgatók már egy hálózathoz kapcsolódnak. Így tehát a felsőoktatási intézmény
marad a fő autoritás a tudás elismerésében és minősítésében (certification of knowledge). Ebben a rendszerben az okta-
tók szerepe sokkal inkább a személyes mentor, aki segítséget nyújt a hallgatóknak nemcsak a kurzusok tartalmában való
eligazodáshoz és a képességfejlesztéshez, hanem ennek a komplex rendszernek a döntési helyzeteihez is.
Rugalmasság a
’házon belül’
Oktatási hálózatok
az egyes
felsőoktatási
intézmények körül
Hallgató-központú
oktatási hálózat
intézményi
lehorgonyzás
nélkül
DOI: 10.13140/RG.2.2.12289.38247
Ez a megoldás könnyen a felsőoktatási intézmények közötti növekvő specializálódáshoz vezethet (illetve, ami szintén
fontos, hátrányba hozhat olyan tudományterületeket, amelyek kevésbé profitábilisak és/vagy jövőorientáltak). Továbbá
ez az irány elősegítheti olyan jövőorientált és innovatív szervezetek és kezdeményezések előretörését, amelyek a nagy
és lassú felsőoktatási intézményekkel szemben gyorsan tudják a tartalmaikat és profiljukat megújítani, a felmerülő
igényekre szabni. A hálózati elrendeződés az infrastruktúrában is eredményezhet egyenetlenséget, hiszen a felsőoktatá-
si intézmények a saját eszköz- és szoftver-rendszerüket a rugalmas és személyre szabott visszajelzésre optimalizálják,
míg az új és még fejlesztés alatt álló technológiák (pl. VR) a hálózat más szervezeteinél jelenhetnek meg kísérleti jelleg-
gel. Ebben az elrendeződésben a felsőoktatási intézmények szocializációs szerepe megmarad ugyan, de a hatásuk és
befolyásuk a hálózat tagjaival közös lesz, nem egyedüli.
Hallgató-központú oktatási hálózat intézményi lehorgonyzás nélkül
A legrugalmasabb keret egy olyan oktatási ökoszisztéma, ahol a hallgató már nincs lehorgonyozva egyetlen intézmény-
hez sem a tanulmányai alatt. Ebben az esetben a felsőoktatási intézmények és független szervezetek kiterjedt hálózatá-
ról beszélünk, amelyek oktatási tartalmakat és képességfejlesztést kínálnak. A hallgatók szabadon választhatnak a szám-
talan lehetőség közül, amelyek a rövid előadásoktól a komplex tanúsítvány-programokig mindenre kiterjednek. Éppen
ezért itt a hallgatók nem is diplomaszerzésre törekednek, hanem arra, hogy egy ’portfóliót’ építsenek, amely mutatja az
általuk elvégzett modulokat és programokat, az elkészített feladataikat, és a minősítéseiket. Ebben az elrendeződésben
a felsőoktatási intézmények elvesztik az akkreditációs és minősítő monopóliumukat. Emellett az ’anya-intézmény’
hiánya a felsőoktatási intézmények identitás-formáló és szocializáló szerepét is háttérbe szorítja. Egy további következ-
ménye egy ilyen rendszernek, hogy megjelenik az igény olyan közvetítő vagy ’fordító’ intézményekre, amelyek mind a
hallgatóknak, mind a munkaerőpiaci szereplőknek segítenek a különböző modulok és programok értékelésében és
validálásában, összekötve a kínálatot és a keresletet.
Ez a fajta rugalmas hálózat a legalkalmasabb rendszer a gyorsan változó környezethez való gyors és hatékony alkalmaz-
kodásra, valamint a mindig friss tudás és fejlesztés rendelkezésre bocsátására. Ugyanakkor hatalmas kihívás a felsőokta-
tási intézményeknek megtalálni a helyüket és szerepüket egy ilyen működési környezetben: mi lehet az a hozzáadott
érték, egyedi sajátosság, amit csak ők tudnak ajánlani? Tekintve a felhalmozott óriási diszciplináris tudást és évszázados
tapasztalatot az oktatás és képességfejlesztés terén, a felsőoktatási intézmények értékes és versenyképes szereplői
lehetnek ezeknek a hálózatoknak – ha jelentős energiát fektetnek abba, hogy felzárkózzanak rugalmasságban és hallga-
tó-centrikusságban.
Ha az oktatók szerepét tekintjük ebben a környezetben, az látható, hogy jelentősen eltér a jelen helyzettől, azaz a tudá-
sátadó szereptől, amihez minimális konzultálás társul. Ebben a helyzetben az oktatók sokkal inkább ’tudás-bróker’ és
személyes mentor szerepben jelennek meg. Az további kérdés, hogy vajon az oktatók is a hallgatókéhoz hasonló szabad-
sággal bírnak-e a rendszerben, vagy le vannak horgonyozva egy-egy intézményhez. Ha pedig rugalmasan mozoghatnak
a hálózaton belül, akkor felmerül a kérdés, hogy továbbra is oktatók maradnak-e, vagy ’tanulási coach’-okká, személyes
mentorokká, program-koordinátorokká vagy kurzus-dizájnerekké válnak-e.
DOI: 10.13140/RG.2.2.12289.38247
ResearchGate has not been able to resolve any citations for this publication.
ResearchGate has not been able to resolve any references for this publication.