Content uploaded by Zsuzsanna Gering
Author content
All content in this area was uploaded by Zsuzsanna Gering on May 14, 2021
Content may be subject to copyright.
KIRÁLY Gábor – GÉRING Zsuzsanna
A Felsőoktatás Jövője Kiválósági Központ (BGE) 2020-ban angol nyelvű Horizon Scanning sorozatot indított a
felsőoktatás jövőjével kapcsolatos trendek áttekintésére. Ebben az összefoglalóban a felsőoktatás tudásátadó szere-
pével kapcsolatos változásokat és három általunk azonosított lehetséges jövőbeli fejlődési irányt tekintünk át.
A jelenségek mögötti hajtóerők részletes bemutatása és a kapcsolódó irodalmak az angol verzióban itt¹ érhetők el.
JÁRVÁNY ELŐTTI HELYZET: A FELSŐFOKÚ OKTATÁS VALÓS HOZADÉKÁNAK PROBLÉMÁJA
A tanítás és a tanulás kérdése első helyen szerepel a felsőoktatással kapcsolatos elképzelésekben. A világjárvány újból
ráirányította a figyelmet ezekre a kulcskérdésekre, azzal együtt, hogy a korábban offline működő intézményeket digitális
egyetemmé válásra kényszerítette egyik napról a másikra. Miközben próbálunk megküzdeni ezzel a sokkhatással és a
digitális átállás okozta megannyi kisebb-nagyobb problémával, lehetőségünk van tanítási és tanulási gyakorlataink
újragondolására is.
Ebbe az újragondolási folyamatba a felsőoktatás lehető legtöbb résztvevőjét (stakeholderét) be kell vonnunk. Nem szabad
például magától értetődőnek vennünk, hogy a felsőoktatásban töltött idő valódi tanulást, azaz valamilyen új képesség,
hasznos többlettudás elsajátítását jelenti a hallgatók számára; illetve, ha tanulnak is valamit, vajon „a jó dolgokat” tanul-
ják-e meg? Ebből adódóan a tanítás és tanulás kérdése kettős megközelítést igényel.
Az első aspektus arról szól, hogy vajon történik-e „valódi” (azaz: mély, tartós, és más területre is átvihető) tanulás az egye-
temeken, avagy a hallgatók csupán letudják vizsgáikat és másnapra már el is felejtik az anyagot. A második aspektus
pedig az, hogy ha valamit tanulnak is, akkor az a valami hasznos és alkalmazható-e a „való életben”, tehát a munkaerőpia-
con és a mindennapokban.
Ahhoz, hogy őszintén szembenézhessünk ezekkel a kérdésekkel, a tanulás „mit” és „hogyan” kérdéseit kell megvizsgál-
nunk. Szerencsére ezekben a kérdésekben jelentős nemzetközi tapasztalat áll rendelkezésre, a tanítás és tanulás célsze-
rűen kidolgozott és kipróbált új, alternatív módszereinek formájában.
Ebben a jelentésben éppen ezeknek az új és innovatív módszereknek az áttekintését követően vázoltunk fel három lehet-
séges jövőképet. Ezek nem jóslatok, csupán lehetséges fejlődési irányok. A felsőoktatás érintett szereplői számára hasz-
nosak lehetnek abban, hogy segítsék megfogalmazni: milyen típusú tanítást és tanulást szeretnének megvalósítani az
intézményükben a járvány idején, illetve legfőképpen azt követően. Segítségükkel a felsőoktatás gyakorlata potenciáli-
san áttervezhető annak érdekében, hogy jobban elősegítse a valódi tanulást, és hogy általában véve „jövőképesebbé”
(future-proof) váljon.
A TANÍTÁS ÉS TANULÁS VÁLTOZÁSAI
– A TUDÁSÁTADÁS ÁTALAKULÁSA
kivonat
¹A jelentés az NKFIH által támogatott, „Az üzleti képzés jövője” (FK 127972) elnevezésű projekt keretében készült.
DOI: 10.13140/RG.2.2.34099.76323
HÁROM LEHETSÉGES FEJLŐDÉSI ÚT TANÍTÁS ÉS TANULÁS KÉRDÉSÉBEN
Tömeges online oktatás: soksávos autópálya
A járványt követő időszak egyik lehetséges forgatókönyve, hogy az online oktatásban szerzett tapasztalatok hatására az
egyetemek áttelepülnek a digitális térbe, vagy legalábbis megtartják képzéseik digitális (afféle „lecsupaszított”) változa-
tát is a hagyományos tantermi működéssel párhuzamosan. Ez tehát egy olyan felsőoktatás képét vetíti előre, amely nagy
hallgatói tömegnek kínálja a gyors és viszonylag költséghatékony tanulás lehetőségét. Ez a működésmód nagyban
támaszkodna az online és az adaptív tanulási technológiák előnyeire, mint a rugalmasság, kényelem, könnyű elérhető-
ség és a személyre szabás lehetősége.
Egy ilyen felsőoktatás soksávos autópályára emlékeztet, amelyen nagy tömegek juthatnak el gyorsan és egyszerűen
A-ból B-be. Az úticél előre ismert (kijelölt), és az odajutást ismétlődő jelzőtáblák, esetleg a személyhez alkalmazkodó
navigációs megoldások segítik. A gyorsan haladók és a lassabb tempót választók külön-külön sávban haladhatnak. Az
autópályán közelebbi és távolabbi úticélokhoz is el lehet jutni.
Ez az allegória tehát azt mutatja, hogy a felsőoktatás kényelmes és rugalmas módját kínálhatja a tanulásnak online
kurzusok révén, amelyek tanulási céljai jól meghatározottak, és végigvezetik a diákokat a tanulási folyamaton. Ha nem
is a leghatékonyabb, de kellőképp hatékony módját jelenthetik valamilyen tudás elsajátításának. Mivel az online kurzu-
sok a digitális gazdaság termékei, viszonylag olcsók és hozzáférhetők, így jelentős számú ember vehet részt bennük
anélkül, hogy egymás haladását bármiképpen gátolnák.
Az efféle kurzusok jelenleg gyakran rendelkeznek beépített értékelési-visszajelzési lehetőségekkel is, amelyeken keresz-
tül a tanulók lemérhetik, mennyire sikerült elsajátítaniuk az anyagot, és hol vagy miben van még szükségük további
gyakorlásra. Valószínű, hogy ez a jövőben kiegészül az adaptív/személyre szabott tanulás nyújtotta lehetőségekkel, így
személyesebb élményt nyújtva az online tanulóknak.
Az online kurzusok jó forrásai lehetnek a „mindenesetre” (just in case) szóló tanulásnak, amellyel a résztvevők későbbi
tanulmányokat alapozhatnak meg. Példaként hozhatjuk erre a Khan Academy kurzusait, amelyek alapvető ismereteket
és készségeket adnak át matematika, fizika, biológia stb. tárgyában általános iskolaitól egészen egyetemi alapképzési
szintig. Ugyanakkor „éppen időben” (just in time) típusú oktatás is megvalósítható online: aktuális igényre felelő, rövid,
speciális témára fókuszáló kurzusokkal (amilyen pl. egy új programozási nyelv vagy logisztikai megoldás elsajátítása).
Szokványos felsőoktatás az online tanulás extra lehetőségével
Egy másik lehetséges, és talán a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a járvány elmúlásával a felsőoktatás visszatér
megszokott működéséhez, melybe igyekszik majd beépíteni az online üzemmód néhány előnyét és tapasztalatát.
A fent vázolt analógiához kapcsolódva mindezt úgy képzelhetjük el, mintha az oktatás hagyományos országutakon
járna. Ez az út lassabb haladást enged csak (főként azoknak, akik amúgy az autópálya belső sávjában repesztenének),
ugyanakkor a táj mélyebb megismerését, megértését teszi lehetővé. Mivel előzni nem könnyű, a tanulók jórészt együtt
haladnak, azonos tempóban. Ezzel együtt az út kapacitása is szűkösebb, kevesebb embernek jut rajta hely. Az utazóknak
időről időre szükségük van gyakorlott kalauzra, és arra, hogy lelassíthassanak és útbaigazítást kérjenek a területet
legjobban ismerő emberektől. Ugyanakkor az utazás bizonyos szakaszaiban az autópályára is fel lehet csatlakozni, hogy
a haladást meggyorsítsuk (vagy, egyes esetekben, pénzt takarítsunk meg).
Tömeges online
oktatás: soksávos
autópálya
Szokványos
felsőoktatás az
online tanulás extra
lehetőségével
„Nondirektív”
(nem irányított)
tapasztalati tanulás
DOI: 10.13140/RG.2.2.34099.76323
Tehát a felsőoktatás e modelljében kevesebben tudnak csak részt venni egy-egy kurzuson, amelyek nagyrészt még
mindig tantermi körülmények között zajlanak. Még ha egyes tantárgyak teljes egészükben elérhetők is online, lehetővé
téve az önálló tanulást, összességében a hallgatók mégis egy tempóban haladnak. Ez a tér- és időbeli „szinkronitás”
lehetővé teszi a kollaboratív (együttműködésen alapuló) tanulási formák alkalmazását, megtapasztalását is. Ilyen körül-
mények között jobb esély mutatkozik a valódi, mély tanulásra, különösen, ha az egyetemi légkör elősegíti oktatók és
hallgatók között olyan emberi kapcsolatok létrejöttét, amelyekben az útmutatás, mentorálás megvalósulhat. Ha
egy-egy téma felkelti a tanulók kíváncsiságát, megfelelő segítséget kaphatnak tanáraiktól ahhoz, hogy mélyebben is
beleássák magukat és szakértőkké váljanak.
„Nondirektív” (nem irányított) tapasztalati tanulás
Előnye ugyanakkor, hogy kifejleszti a problémamegoldás, alkalmazkodás, túlélés képességét, és a táj alapos, mély és
részletes megismeréséhez vezet. A túrázókat képzett, tapasztalt emberi segítők vezetik és nyújtanak nekik segítséget,
ha elakadnának. Fontos ugyanakkor, hogy az „alaptábort” potenciálisan előbb az autópályán vagy az országúton kell
megközelítenünk.
Ennek megfelelően a tanulás működhet külső irányítás nélkül vagy a tanulók saját irányításával is: a diákok – tanáraik
segítségével – maguk azonosítják az őket foglalkoztató problémákat és kezdenek projektekbe egyedül vagy közösen. Ez
a tanulási forma kísérletező jellegű és a gyakorlati tapasztalatokra épül, és azoknak a tanulóknak vonzó, akiket a belső
kíváncsiság és a kreativitás hajt. A felsőoktatási részvétel tehát a kísérletezés, a reflexió, az érdemi visszajelzés és a
gyakorlatközösségekben való részvétel lehetőségét kínálja.
Ugyanakkor a problémamegoldásban és az innovatív megoldások kidolgozásában való részvétel olyan előzetes tudást is
igényel, amelyet a hallgatók offline vagy online képzés keretében szerezhetnek meg. A projektekben való részvétel
során ezt követően azzal is szembesülnek, milyen területen van szükségük tudásuk és képességeik további fejlesztésére.
Az oktatók szerepe, hogy megkönnyítsék a tanulást, és átsegítsék a tanulókat a holtpontokon tanácsokkal és tananya-
gok ajánlásával.
Nem könnyű mérhetővé tenni, mi jelenti a „sikeres” tanulást, vagy hogy milyen célokat kellene ilyen körülmények között
elérni, hiszen egy „sikertelen” problémamegoldó projekt épp olyan értékes tapasztalatokkal szolgálhat, mint egy „sike-
res”. Az azonban biztos, hogy egy oktatóra csak kis számú diák juthat, és hogy egyes „kurzusok” elvégzéséhez minden
tanulónak eltérő időre lesz szüksége. Emiatt a felsőoktatás ezen formája mind időben, mind pénzben kifejezve meglehe-
tősen drága. Ugyanakkor, ha az alapvető tudás és készségek elsajátítása már online programokon történik személyre
szabott algoritmusok segítségével (a problémamegoldó projekteket megelőzően vagy közben), akkor a humán oktatók-
nak csak a facilitáló és mentori szereppel kell foglalkozniuk a projektalapú oktatás folyamatában.
Végezetül elképzelhetjük a felsőoktatásnak egy olyan formáját
is, amely az oktatók és hallgatók közötti emberi kapcsolatokon
alapul, akik partnerekként és tanulótársakként tekintenek
egymásra, akik csak az addig megszerzett szakértelmük szintjé-
ben térnek el. Ez a típusú oktatás problémaalapú volna, és
hallgatók és oktatók kollaboratív projektjein keresztül valósul-
na meg.
Az utazásra vonatkozó allegóriákhoz visszatérve: ez a hegyi
ösvények gyalogos bejárásához hasonlítható. Az effajta útonlét
meghatározó tulajdonsága az a nyitottság, amelynek értelmé-
ben sem az útvonal, sem a célállomás nincs előre meghatározva
– a romantikára hajlóan azt is mondhatnánk, hogy az utazás
célja az út maga, nem pedig a mihamarabbi megérkezés valaho-
vá. Az utazás egyéb formáival összehasonlítva ez lassú és
nehézkes is, így tehát csak a túrázók kis köre számára vonzó.
DOI: 10.13140/RG.2.2.34099.76323