Identification of Hungarian micro-moths (No. 1): Capperia britanniodactyla (Gregson, 1869), C. celeusi (Frey, 1886) (Lepidoptera: Pterophoridae)

Abstract

New series on the critical Hungarian moths, with key to species. Data are reported on the faunistic data of Capperia britanniodactyla and C. celeusi in Hungary. Structure of genitalia and morphological characteristics of wings are figured. According to the author, C. britanniodactyla does not occur in Hungary, and there is no voucher specimen in the Hungarian collections. The authors did not recognise C. celeusi which had been misidentified as C. britanniodactyla. It is necessary to delete C. britanniodactyla from the Hungarian register. C. celeusi is found in several areas of the Great Hungarian Plain and in the southern marginal areas of the Hungarian mountains of medium height. With an English summary and 8 figures.

Full text

Acta
Naturalia
Pannonica
5 • 2010
Fazekas Imre
A magyar molylepkék azonosítása (1):
Capperia britanniodactyla (Gregson, 1869),
C. celeusi (Frey, 1886)
Identification of Hungarian micro-moths (No. 1):
Capperia britanniodactyla (Gregson, 1869),
C. celeusi (Frey, 1886)
(Lepidoptera: Pterophoridae)

The periodical will contain the results of research in the Pannonian biogeographical region
of Hungary, and is concerned with its Zooology, Botany and Conservation, concentrating on
key areas.
Short: Acta Nat. Pannon.
Alapító szerkesztõ – Founder editor
FAZEKAS IMRE
E-mail: fazekas@microlepidoptera.hu
http://www.microlepidoptera.hu
Lektorálta – Reviewed
Goater, Barry (GB–Chandlers Ford)
Pastorális Gábor (SK–Komárno)
Kiadó – Publisher: Regiograf Intézet – Regiograf Institute (H–Komló)
Nyomtatás – Print: Rotari Nyomdaipari Kft., Komló
Vezetõ – Head: Lovai Károly
Kiadványterv, tördelés, tipográfia – Projekt, make-up, graphic: Fazekas Imre
Minden jog fenntartva – All rights reserved
© Regiograf Intézet, 2010
HU ISSN 1788–9413
Printed in Hungary
ISSN 1788–9413
Acta Naturalia Pannonica 5 (31.12.2010)

Acta Naturalia Pannonica 5: 3–14. (2010) 3
© Acta Naturalia Pannonica 5, 31.12.2010, HU ISSN 1788–9413
A magyar molylepkék azonosítása (1):
Capperia britanniodactyla (Gregson, 1869),
C. celeusi (Frey, 1886) (Lepidoptera: Pterophoridae)
Identification of Hungarian micro-moths (No. 1):
Capperia britanniodactyla (Gregson, 1869), C. celeusi (Frey, 1886)
(Lepidoptera: Pterophoridae)
FAZEKAS IMRE
C. britanniodactyla and C. celeusi are very difficult to separate on external characters, and
Abstract – Fazekas I. (2010): Identification of Hungarian micro-moths (No.1): Capperia britannio-
dactyla (Gregson, 1869), C. celeusi (Frey, 1886) (Lepidoptera: Pterophoridae). – Acta
Naturalia Pannonica 5: 3–14. - New series on the critical Hungarian moths, with key to species. Data
are reported on the faunistic data of Capperia britanniodactyla and C. celeusi in Hungary.
Structure of genitalia and morphological characteristics of wings are figured. According to the author, C.
britanniodactyla does not occur in Hungary, and there is no voucher specimen in the Hungarian
collections. The authors did not recognise C. celeusi which had been misidentified as C.
britanniodactyla. It is necessary to delete C. britanniodactyla from the Hungarian register. C. celeusi
is found in several areas of the Great Hungarian Plain and in the southern marginal areas of the
Hungarian mountains of medium height. With an English summary and 8 figures.
Key words – Lepidoptera, Pterophoridae, Capperia britanniodactyla, C. celeusi, taxonomy,
morphology, biology, distribution, Hungary.
Author's address – Imre Fazekas, Regiograf Institute (Regiograf Intézet), H–7300 Komló, Majális tér
17/A, Hungary; e-mail: fazekas@microlepidoptera.hu
Summary – Updated Hungarian checklists of various moths groups have been recently
published, e.g. Fazekas (2002, 2003), Pastorális (2010), Szabóky et al. (2002). Any good
checklist should be based upon species with published records, and the most reliable records
are those that imply whereabouts of specimens in order that determination can be checked in
the future. The present paper lists all Hungarian records of two Capperia species, which will
be incorporated in the checklist of Microlepidoptera.
Studies on the old Capperia material produced as a result of intensive collecting over the
last 30 years in Hungary has resulted in a considerable increase in knowledge of the real
distribution of several poorly known specimens. The basic knowledge about the species
richness of the genus Capperia was established principally by fundamental work by Gozmány
(1963) and Fazekas (1996, 2003). For detailed examination of genitalia and external
morphology, specimens from all parts of the Hungarian distribution area have been selected.
Capperia britanniodactyla was erroneously recorded from western Hungary (Fazekas
1992c) in mistake for the sister species C. celeusi (Fazekas 2003). The specimens were
correctly identified by Fazekas in 2010 (in coll. Hungarian Nat. Hist. Mus., Budapest).
According to Gielis (1996), the authorship of Capperia celeusi has in most literature been
cited as Schmid. However, Frey is the author of the paper which includes the description.
According to Arenberger (2002) this error and the author Frey (1886).

4 (1) Fazekas: A magyar molylepkék azonosítása (1)
consequently there is a lot of confusion in Hungarian collections. Therefore, one is forced to
use the more troublesome way of identification by genital examination. As a result, it is hoped
that in future there will be a better understanding of the distribution of the two species than
given in the old Hungarian references.
Phenology is given mainly on the base of collection data, literature data are used only as
additional source. C. celeusi is bivoltine in Hungary. The moth flies from the middle May to the
end June and the from middle July to late August. Adults are easily flushed up from vegetation
by day and at dusk, and are also attracted to light. Larva probably monophagous; oviposition
recorded on Teucrium chamaedrys L. Recorded on Teucrium stocksianum in United Arab
Emirates (Gielis 2008). In Hungary no one has examined the egg-laying habits of the moth
under natural conditions.
Habitat: C. celeusi is a ubiquitous species, found in colline and montane hay meadows,
acid grasslands and heaths; halophytic habitats, dry open grasslands; dry and semi-dry closed
grasslands; secondary and degraded marshes and grasslands and semi natural, often secon-
dary woodland-grassland mosaics, at altitudes from 90 m to 400 m. It may be local and rare in
these types of habitats. It occurs in one in locality in Körös Valley region (Great Hungarian
Plain: Tiszántúl). C. celeusi was collected first in this region by continuously working forestry
light-trap in Gerla-Póstelek in the outskirts of Békéscsaba. The original forests were mostly
oak-ash-elm hardwood and reverie gallery forests, but large areas are now afforested with
poplar. Knowing very similar habitats in the western Romania, it is suspected that the river
Körös acts as an ecological corridor connecting the Romanian and eastern Hungarian popu-
lations. It is also possible that these colonies of C. celeusi form a metapopulation in the Körös
Valley, but confirmation of this theory requires more data on the distribution, ecology and
genetics on the known populations.
The distribution area in Hungary: Transdanubian Mountains and Great Hungarian Plain
is the classic Hungarian locality of Capperia celeusi. It is a local and rare species, from the
steppes to mountains of medium height, but preferring colline and mountain hay meadows,
acid grasslands and heaths. Distribution map shows the hypothetical resident distribution area
(grey), combined with localities from which specimens have been examined (black dots). The
exact position of the dots on the map and the whereabouts of the voucher specimen can be
traced in the Regiograf Institute (Komló) and Hungarian Natural History Museum (Budapest).
Finally, reviewing the whole Hungarian database (in Regiograf Institute, Komló), we can
assert the followings: at present, C. celeusi is known form 20 localities in Hungary. We can
believe that the nature conservation status of the habitats of the moth in the Transdanubian
Mountains and Kiskunság (Great Hungarian Plain) is safe and almost all the sites are protected
to some extent. The species has yet to be seen in the Transdanubian Hills region of southwest
Hungary. These areas must be certainly examined. There are probably 20–30 more localities to
discover.
According to Arenberger (2002: 94 p.) C. britanniodactyla is known in Hungary. However,
it is erroneously recorded for Hungary, the vouchers traced, data based on misidentifications of
the sister species C. celeusi. According to literature (see Arenberger 2002) C. britanniodactyla
is known in Slovakia. Capperia britanniodactyla was erroneously recorded from Slovakia in
mistake for the sister species C. celeusi (Pastorális pers. comm.).
I am grateful to my colleague B. Goater (GB-Chandlers Ford) for the correction of my
English and G. Pastorális (SK-Komárno) for the Slovak informations.

Acta Nat. Pannon. 5, 2010 (1) 5
Bevezetés – Introduction
A Földön eddig közel 30 Capperia Tutt, 1905 fajt írtak le. A Palearktikumban 17, Európában 11
faj ismert (Arenberger 2002; Gielis 1996, 2003). A fajok relatíve szûk elterjedésûek, s nem
ritkák az endemikus taxonok: Capperia agadirensis Arenberger, 2002 (Marokkó), C. bonne-
aui Bigot, 1987 (Spanyolország), C. fletcheri Adamczewski, 1951 (Izrael), C. zelleri Adam-
czewski, 1951 (Szicília).
Gozmány (1963) a XX. század közepén még csak egy Capperia fajt, a C. celeusi-t ismerte
hazánkból, de azt is csak Budapest környékérõl, s megjegyezte, hogy az irodalmi adatok meg-
bízhatatlanok. Az európai és hazai kutatók Magyarországról eddig 4 fajt közöltek (Adam-
czewski 1951; Arenberger 2002; Fazekas 1992ab, 1994, 2002, 2003, 2007; Gielis 1996, 2003;
Gozmány 1963, Gozmány & Szabóky 1986): Capperia britanniodactyla (Gregson, 1869), C.
celeusi (Frey, 1886), C. fusca (Hofmann, 1898), C. trichodactyla (Denis & Schiffermüller,
1775). A genitáliákban lévõ differenciális jegyek (aedeagus, ostium-lemez) alapján az ún.
britanniodactyla fajcsoport jól elkülöníthetõ: Capperia britanniodactyla, C. celeusi, C.
washbourni. Az utóbbi faj igen hasonló a celeusi-hoz, de Európában eddig csak Görögor-
szágban találták meg (Arenberger 2002).
Közülük az európai temperális zónában lokálisan elterjedt Capperia britanniodactyla
elõfordulása kérdéses Magyarországon, mivel sem hazai, sem külföldi gyûjteményekbõl
bizonyító példány eddig nem került elõ. Az 1990-es években voltak C. britanniodactyla név
alá besorolt példányok (pl. Szakonyfalu, 1956. V. 14–15. leg. Tallós Pál) a Magyar Termé-
szettudományi Múzeum gyûjteményében (Fazekas 1992a) és egyes magángyûjteményekben
is (in coll. Petrich K., Budapest). 2009 tavaszán, az MTM idõközben átrendezett molylepke
gyûjteményében már nem találtam C. britanniodactyla-nak határozott példányt. A korábban
jelzett szakonyfalui „britanniodactyla”-t a C. celeusi név alá sorolták be. Az általam elvégzett
genitália vizsgálat alapján (gen. prep. Fazekas, No. 3201.) ez a példány azonban egyértelmûen
Platyptilia gonodactyla ([Denis & Schiffermüller], 1775) hímnek bizonyult. Hasonló
anomáliákat tapasztaltam szinte az összes jelentõsebb hazai múzeumi és magángyûjtemé-
nyben. Így például a Petrich-collectio Velencei-hegységben gyûjtött összes Capperia britan-
niodactyla-nak cédulázott példánya kivétel nélkül C. celeusi-nak bizonyult (gen. prep. Petrich,
No. 608, 610, 611; revid. et det. Fazekas).
A magyar irodalomban találunk egyéb utalásokat is a C. britanniodactyla fajra. Például
Gozmány & Szabóky (1986) szerint: „A literature record [see Kecskemét: Nyír]: the specimens
have been bred e larva by Predota and identified Rebel (the foodplant was not published). See
the preceding remark.”
Megvizsgálva több hazai gyûjteményt, s az ott elhelyezett Capperia példányokat
egybevetve Gozmány (1963) fauna füzetével, megállapítható, hogy a legutóbbi idõszakig a
magyar fajok identifikációja rendkívül bizonytalan és többnyire téves. Az elterjedési adatok
nem valósak. A Capperia fajok azonosításában hosszú ideig zavart okozott a Magyarországon
határozókönyvként használt Hannemann-féle (1977) német könyv, amelynek alapján több
hazai kutató rendszeresen felcserélte a Capperia britanniodactyla és a C. celeusi fajokat (pl.
Petrich-gyûjtemény). A legtöbb gond azonban abból adódott, hogy egyes szerzõk sokáig a
Capperia celeusi-t a C. britanniodactyla szinonimájának tekintették. Több hazai gyûjtõnél
(Balogh Imre, Jablonkay József, Petrich Károly személyes közlései) az is gondot okozott, hogy
Gozmány (1963) faunafüzetében a „teucrii” Joradan-t a C. celeusi szinonimájának tekintette.
(Lásd késõbb a C. britanniodactyla szinonimánál.)

6 (1) Fazekas: A magyar molylepkék azonosítása (1)
A taxonok elsõ, részben genitália vizsgálatokra alapozott elõzetes magyarországi
elterjedési képét csak a közelmúltban sikerült összeállítani (vö. Fazekas 2003). Jelen tanul-
mányomban bemutatom a két közelrokon faj diagnózisát, ivarszervi szerkezetét, biológiáját és
földrajzi elterjedését.
Genus Capperia Tutt, 1905
Synonyma: Anacapperia Bigot & Picard, 1986
Capperia britanniodactyla (Gregson, 1869)
Oxyptilus britanniodactylus Gregson, 1869, Proc. Northern Ent. Soc. (Manchester), meeting of 22. 5.
1869: 3, 4. Locus typicus: „England”.
Synonyma: Oxyptilus teucrii Jordan, 1869.
Irodalom – References: Adamczewski 1951; Arenberger 2002; Fazekas 1992c, 1996,
2003, 2007; Gielis 1996, 2003; Gozmány 1963; Hannemann 1977.
Diagnózis – Diagnosis: Az elülsõ szárnyak fesztávolsága 18–21 mm. Az alapszín vöröses
barnától a sötétbarnáig, tiszta fehérjegyekkel. Az egyik legsötétebb európai Capperia faj,
amely nagyon hasonló a C. fusca-hoz, de annak fesztávolsága kisebb (13–16). Az elülsõ tollon
lévõ enyhén s-formájú fehér keresztsávban nincs vagy szórványosan láthatók a szárny alap-
színét adó sötét pikkelyek, míg a C. celusi esetében ezek a pikkelyek jól felismerhetõk. Az 1.
és a 2. toll külsõ szegélyén a rojtban egy fehér választóvonallal nem megosztott sötét folt van. A
hátulsó szárny harmadik tollának mindkét szegélyén sötét pikkelysáv tömött, jól fejlett,
egészen kifut az apexig, az elülsõ sáv hosszabb, a hátszegélyi sáv csúcs közeli részén van
a
b
c
d
1. ábra. Az elülsõ (fent) és a hátulsó szárny 3. tollának (lent) diagramja: Capperia
britanniodactyla;
Fig. 1. Diagram of the forewing (above) and hindwing (lower) pattern of
species: britanniodactyla; C. celeusi
a, b –
c, d – C. celeusi third lobe of
a, b – Capperia c, d –

Acta Nat. Pannon. 5, 2010 (1) 7
néhány pikkely hiátus. Ez a pikkelysáv hiány a csúcs elõtt, a C. celeusi esetében igen jelentõs.
Y-Genitália – Y-Genitalia: Az uncus csúcsa finoman kimetszett, a socius jóval keske-
nyebb, mint a C. celeusi-é. A valva szegélyei szinte párhuzamosak, az aedeagus vaskos, s-
formájú. A 8. sternit rövidebb, bazálisan szélesebb, a két distális nyúlvány kevésbé fejlett, mint
a C. celeusi fajnál.
X-Genitália – X-Genitalia: A 7. sternit caudálisan ívelt, kiszélesedik, szklerotizált. Az
ostium-lemez proximálisan balra hajlik. A papilla analis rövid és széles.
Biológia – Biology: Az irodalmi adatok szerint lepkék májustól augusztusig repülnek;
feltehetõleg két nemzedékben. Az áttelelõ, zöldes színû, oligofág hernyókat csak Teucrium
scordonium L., Salvia officinalis L., és S. glutinosa növényeken figyelték meg (Arenberger
2002).
2. ábra. A Capperia britanniodactyla Y-genitália: a – Gielis (1996); b – Arenberger (2002) szerint
Fig. 2. Male genitalia of Capperia britanniodactyla: a – Gielis (1996); b – Arenberger (2002).
ab
b
3. ábra. A Capperia britanniodactyla X-genitália: a – Gielis (1996); b – Arenberger (2002)
Fig. 3. Female genitalia of Capperia britanniodactyla: a – Gielis (1996); b – Arenberger (2002)
a

8 (1) Fazekas: A magyar molylepkék azonosítása (1)
Élõhely Habitat: A Brit-szigeteken kedveli a déli kitettségû, száraz, köves élõhelyeket
(vö. http://ukmoths.org.uk/show.php?id=3046). Az európai kontinensen, nyíres fenyéreken,
sziklás erdõkben, üde tölgyesek tisztásain, szegélyein és ligeterdõkben gyûjtötték.
Elterjedés – Distribution: Oroszország (Stavropol; kérdéses – uncertain), Szlovákia
(kérdéses – uncertain), Ausztria, Csehország, Svájc, Lichtenstein, Németország, Luxemburg,
Belgium, Hollandia, Nagy-Britannia, Írország, Franciaország, Korzika, Olaszország, Spa-
nyolország. A közelmúltban megtalálták Portugáliában is (Corley et al. 2008).
Magyarországi elterjedés – Distribution in Hungary: Ez idáig nincs bizonyító példány.
A MTM-ban és más gyûjteményekben elhelyezett, s tévesen a C. britanniodactyla név alá
besorolt példányok többsége C. celeusi-nak bizonyult. Arenberger (2002: p. 94) palearktikus
kötetében publikált magyar faunisztikai adatokat törölni kell.
Jegyzet – Remarks: Mivel a C. britanniodactyla Burgenlandban (Issekutz 1972; Kasy
1978: Illmitz, Kohfidisch) közvetlenül a magyar államhatár mellett is él, Nyugat-Magyar-
országon többfelé elõfordulhat, sõt az sem kizárt, hogy a közelrokon fajokkal felcserélve, már
bizonyító példány is van valamelyik gyûjteményben. A szlovákiai adatok (Domica, Temtínske
kopce) is téves meghatározáson alapulnak; az országból eddig nem került elõ bizonyító pél-
dány (Skyva pers. comm.; Pastorális 2010). Arenberger (2002: 94 p.) magyarországi adatait
törölni kell, azok a C. celeusi fajra vonatkoznak (revid. Fazekas). Bár további chorológiai
vizsgálatokra van szükség, még sem zárhatjuk ki, hogy valójában a Capperia britanniodactyla
és a C. celeusi egy nyugati- és egy keleti elterjedésû vikariáns taxonok.
Capperia celeusi (Frey, 1886)
Oxyptilus celeusi Frey, 1886, Stettin. Ent. Ztg. 47: 18. Locus typicus: “Deutschland, Bayern: Kelheim
bei Regensburg”.
Synonyma: Oxyptilus intercisus Meyrick, 1930; Capperia belutschsitanella Amsel, 1959; Capperia
karakalensis Gibeaux, 1997.
Irodalom – References: Adamczewski 1951; Arenberger & Jakšiæ 1991; Arenberger
1994; Arenberger 2002; Buszko 1979, 1986; Fazekas 1992b, 1996, 2002, 2003, 2007; Gielis
1996, 2003; Gozmány 1963; Hannemann 1977; Sutter 1991.
Diagnózis – Diagnosis: Az elülsõ szárnyak fesztávolsága 16–18 mm. Az alapszín szürkés
barna, vöröses fény nélkül. Az 1. és a 2. toll külsõ szegélyén a rojtban egy fehér válasz-
tóvonallal nem megosztott sötét folt van. A hátulsó szárny harmadik tollának mindkét
szegélyén sötét pikkelysáv tömött, jól fejlett, az elülsõ rövidebb, a hátszegélyi sáv csúcs közeli
részén van néhány pikkely hiátus. Ez a pikkelysáv hiány a csúcs elõtt, a C. celeusi esetében
igen jelentõs.
Hasonló faj – Similar species: Capperia washbourni Adamczewski, 1951. Irántól,
Közép- és Kis-Ázsián át Görögországig megtalálták. A faj balkáni elterjedése alig ismert. Az
elülsõ szárny alapszíne világosabb barna, a fehér szalagok szélesebbek. A hátulsó szárny har-
madik tollának hátszegélyi pikkelysávja rövidebb, mint a C. celeusi-é. Az ivarszervek nagyon
hasonlóak.
Y-Genitália – Y-Genitalia: Az uncus csúcsa nem kimetszett, a valva szegélyei nem pár-
huzamosak, az apex lekerekítet, az aedeagus lényegesen vékonyabb, nyújtottabb mint a C.
britanniodactyla-é, az s-forma lágyabb ívelésû. A 8. sternit hosszúkás, bazálisan keskeny,
szegélye kissé ívelt, a két distális nyúlvány jól fejlett.
X-Genitália – X-Genitalia: A 7. sternit caudálisan elkeskenyedik. Az U-alakú ostium le-
mez proximálisan jobbra hajlik. A papilla analis legalább 2x olyan hosszú, mint amilyen széles.
–

Acta Nat. Pannon. 5, 2010 (1) 9
4a
4b
4c
4d
4. ábra. A Capperia celeusi Y-genitália: 4a – uncus; 4b – valva; 4c – 8. sternit; 4d –
aedeagus (Kistápé, gen. prep. Fazekas, ? . 2682.); 4e – valva (Budaörs, gen. prep. Fazekas,
? . 3200.); 4f – uncus (Budaörs, gen. prep. Fazekas, ? . 620.); 4g – 8. sternit (Budaörs, gen.
prep. Fazekas, ? . 3200.)
Fig. 4. Male genitalia (indicated) of Capperia celeusi in Hungary (details)
5a
5b 5c 5d
5. ábra. A Capperia celeusi X-genitália (részletek):
5a – Isaszeg, gen. prep. Fazekas, ? . 3002; 5b –
Pákozd, gen. prep. Petrich, ? . 611; 5c – Nadap, gen.
prep. Petrich, ? . 610; 5d – Isaszeg, gen. prep.
Fazekas, ? . 3205.
Fig. 5. Female genitalia (indicated) of Capperia celeusi
in Hungary (details)
7. sternit
ostium-
lemez
4g
4f
4e

10 (1) Fazekas: A magyar molylepkék azonosítása (1)
Biológia – Biology: A magyarországi gyûjteményi és irodalmi adatok alapján az imágó
májustól augusztusig két generációban repül (Fazekas 1993, 2003; Gozmány 1963). A tavaszi
nemzedék május végétõl június közepéig, a nyári nemzedék pedig július közepétõl augusztus
végéig gyûjthetõ. Arenberger (2002) palearktikus kötetében (bizonyára a déli területekrõl) már
márciustól jelzi repülését egészen az 1800 m-es tengerszint feletti magasságokig. A lárvák
tápnövényeit Magyarországon ez idáig nem vizsgálták. A publikált hazai adatok a különbözõ
európai irodalmakon alapulnak (Fazekas 1993, 2003; Gozmány 1963). Már Adamczewski
(1951) is rámutatott, hogy meglehetõsen komoly zavar mutatkozik a lehetséges tápnövények
körének leírásában. Az európai vizsgálatok jelenlegi állása szerint a C. celeusi monofág, s
kizárólag Teucrium chamaedrys L. növényen él (Adamczewski 1951, Arenberger 2002, Gielis
1996). A lárvák további Teucrium fajokon való táplálkozását azonban nem zárhatjuk ki. Ezt
erõsíti meg, hogy az Arab Emirátusokban Teucrium stocksianum-on is megtalálták lárváját
(vö. Gielis 2008). A lárva 8–9 mm, halványzöld, barna szemölcsökkel, fehér szõrszálakkal, a
fej zöld; a 7–8 mm-es báb sárgás színû. A C. britanniodactyla bábja inkább zöldes árnyalatú.
Élõhely – Habitat: Xerothermophil faj; homoki- és löszpusztarétek, füves sztyepplejtõk,
sziklagyepek, törmeléklejtõk, bokorerdõ társulások, száraz tölgyesek tisztásai és szegélyei.
Ázsiában sivatagi, félsivatagi területeken is elõfordul.
Elterjedés – Distribution: Türkmenisztán, Irán, Libanon, Ciprus, Törökország, Orosz-
ország (Kaukázus), Ukrajna (Krím-félsziget), Románia, Bulgária, Görögország, Macedónia,
Kosovo, Albánia, Montenegró, Bosznia–Hercegovina, Horvátország, Szerbia, Magyarország,
Szlovákia, Lengyelország, Csehország, Ausztria, Németország, Lichtenstein, Svájc, Belgium,
Franciaország, Olaszország, Spanyolország. Újabban elõkerült Szicíliából (D'Urso et al.
2008) és az Arab Emirátusokból is (Gielis 2008), de az utóbbi téves határozásnak bizonyult.
6. ábra. A Capperia celeusi populációk jellegzetes habitatjai és vertikális elhelyezkedései
Magyarországon: hr – homoki rét; lr – löszpusztarét; fsz – füves sztyepplejtõ, szgy –
sziklagyep; te – törmeléklejtõ-erdõ; bo – bokorerdõ; szt – száraz tölgyesek tisztásai
(jelmagyarázat: ze – zárt erdõk)
Fig. 6. Typical habitats of Capperia celeusi in Hungary (text in the summary)
1014 m
900 m
N
vulkáni kõzet
volcanic rock
mészkõ-dolomit
limestone-dolomith
500 m
hr
lr
fsz
szgy
te
bo
szt
ze
ze

Acta Nat. Pannon. 5, 2010 (1) 11
Magyarországi elterjedés – Distribution in Hungary: Budapest (Budafok, Budaörs,
Mátyás-hegy), CT55; Bugac, CS97; Bükk (Kõszál), Csákberény, BT94; Csákvár, CT05; Eger,
DU50; Egyek (Arenberger 2002); Gerla (Békéscsaba), ES17; Gyenesdiás, XM78; Gyón (Da-
bas), CT72; Gyõr–Bácsa, XN98; Jósvafõ, DU67; Kecskemét (Kisnyír), CS99; Kecskemét,
CS99; Kistápé (Bikács), CS27; Nadap (Csúcsos-hegy), CT13; Nadap (Kislegelõ), CT13; Ócsa
(Nagy-erdõ), CT64; Pákozd (Karácsony-hegy), CT13; Pusztapeszér (Kunpeszér), CT61;
Sukoró, CT13; Szakonyfalu, WM99; Szár, CT16; Szécsény, CU82; Újszentmargita, ET08
(UTM kóddal).
Jegyzet – Remarks: Gozmány (1963) a C. celeusi leírójaként „Frey”-t jelölte meg. Aren-
berger (2002) palearktikus kötetében szintén Frey-t nevezi meg. Auktorként újabban Gielis
(2003) Schmid-et tünteti fel, s a leírás dátumát 1887-re helyezi. Szerepel több európai vö-
röslistán (pl. Ausztria: Kärnten). A C. celeusi tápnövénye – a Teucrium chamaedrys – a kö-
zéphegységeinkben és a Dunántúlon gyakori, elterjedt a Kisalföldön és Nyírségben is, az
Alföldön azonban ritka. A karszt- és bokorerdõk, sziklagyepek és pusztafüves lejtõk, homok-
puszták és homoki rétek, száraz, meleg lösztalajok jellemzõ növénye. A régi legelõkre is kü-
lönösen jellemzõ növény.
Köszönet – Acknowledgements: Köszönöm Pastorális Gábornak (SK-Komárno) a
szlovákia adatokat, s Barry Goater-nek (GB-Chandlers Ford) az angol nyelvi korrektúrát.
I am grateful to my colleague B. Goater (GB-Chandlers Ford) for the correction of my English
and G. Pastorális (SK-Komárno) for the Slovak informations.
7. ábra. A Capperia celeusi elterjedése Magyarországon
Fig. 7. Distribution of Capperia celeusi in Hungary

12 (1) Fazekas: A magyar molylepkék azonosítása (1)
a
b
8. ábra. a – Capperia britanniodactyla (D–Wildbach); b – C. celeusi (H–Budaörs); imágók
Fig. 8. a – Capperia britanniodactyla (D–Wildbach); b – C. celeusi (H–Budaörs); adult

Irodalom – References
(Az irodalmak listája nem teljes, csupán vázlatosan tájékoztat a fajpár rendszertanáról, biológiájáról és földrajzi
elterjedésérõl.
The list of references is by no means comprehensive but has been provide should the reader wish to enquire further into
the various of European and Hungarian Capperia systematics, biology and distribution.)
Adamczewski, S. (1951): On the systematics and origin generic group Oxyptilus Zeller (Lep.
Alucitidae). – Bulletin of the British Museum (Natural History) Entomology Vol. 1, No. 5:
301–388; Pls. 9–20.
Arenberger, E. & Jakšiæ, P. (1991): Pterophoridae (Insecta: Lepidoptera). In Fauna Durmitora,
Sveska 4. – Titograd, 225–242 pp.
Arenberger, E. (1994): Zusammenfassende Darstellung der Mikrolepidopterenfauna Zyperns.
– Annales Musei Goulandris 9: 253–336.
Arenberger, E. (2002): Microlepidoptera Palaearctica, Elfter Band, Pterophoridae, 2. Teilband,
Deuterocopinae, Platyptiliinae: Trichoptilini, Oxyptilini, Tetraschalini. – Geocke & Evers,
Kletern pp. 287.
Buszko, J. (1979): Pterophoridae. In Klucze do oznacania owadów Polski, 27 (44). – Polskie
Towarzystwo Entomologiczne, Nr. 109: 9–140.
Buszko, J. (1986): A review of Polish Pterophoridae (Lepidoptera). – Polskie Pismo
Entomologiczne 56: 273–315.
Corley, M. F. V., Marabuto, E., Maravalhas, E., Pires, E., & Cardoso, J. P. (2008): New and
interesting Portuguese Lepidoptera records from 2007 (Insecta: Lepidoptera). – SHILAP
Revta de Lepidopterologica 36 (143): 1–18.
Fazekas I. (1992a): Beiträge zur Kenntnis der Pterophoriden-Arten Jugoslawiens (Nr. 1)
(Lepidoptera: Pterophoridae). – Nachrichten Entomologischen Vereins Apollo Frankfurt,
N. F. 13 (1): 57–64.
Fazekas I. (1992b): Systematisch-faunistisches Verzeichnis der Pterophoriden Ungarns (Lepi-
doptera: Pterophoridae). – Nachrichten Entomologischen Vereins Apollo Frankfurt, N. F.
13 (2a): 191–200.
Fazekas I. (1992c): Adatok az Alpokalja Pterophoridae és Crambinae fajainak ismeretéhez
(Microlepidoptera). [Angaben zur Kenntnis der Pterophoridae- und Crambinae-Arten des
Alpenvorlandes (Microlepidoptera)]. – Savaria 20 (2): 41–48.
Fazekas I. (1996): Systematic Catalogue of the Pyraloidea, Pterophoridae and Zygaenoidea
of Hungary. – Folia Comloensis, Supplementum, 34 pp.
Fazekas I. (2002): Systematisches und synonymisches Verzeichnis der Microlepidoptera Un-
garns (Lepidoptera: Microlepidoptera). – Folia Historico Naturalia Musei Matraensis 26:
289–327.
Fazekas I. (2003): Systematisch-biologischer und faunistischer Katalog der Platyptiinae Un-
garns (Lepidoptera: Pterophoridae). – Folia Comloensis 12: 25–52.
Fazekas I. (2007): Capperia fusca (Hofmann, 1898) in new species in Hungary (Lepidoptera:
Pterophoridae). – Natura Somogyiensis 10: 213–218.
Frey, H. (1886): Einige Micros aus Regensburg. – Entomologische Zeitung 47: 16–18.
Gielis, C. (1988): Provisonial checklist and atlas of the Plume Moth fauna of Spain
(Lepidoptera: Pterophoridae). – SHILAP Revta de Lepidopterologica 16 (64): 271–296.
Gielis, C. (1996): Pterophoridae. In Huemer, P., Karsholt, O. & Lyneborg, L. (eds): Micro-
lepidoptera of Europe, Vol. 1. – Apollo Books, 222 p.
Gielis, C. (2003): Pterophoroidea & Alucitoidea. In Word Catalogue of Insects 4: 1–198.
Acta Nat. Pannon. 5, 2010 (1) 13

Gielis, C. (2008): Order Lepidoptera, family Pterophoridae. – Artropod fauna of the UAE, 1:
459–468.
Gozmány L. (1963): Pterophoridae –Tollasmolyok. In Székesy V. (ed.): Fauna Hungariae
XVI. kötet. 7. füzet. – Fauna Hungariae 65: 2–34.
Gozmány L. & Szabóky Cs. (1986): Microlepidoptera (Pterophoridae). In Mahunka S. (ed):
The Fauna of the Kiskunság National Park, 1. – Hungarian Natural History Museum,
Budapest, 296–298 pp.
Hannemann, H-J. (1977): Kleinschmetterlinge oder Microlepidoptera, III. Federmotten (Pte-
rophoridae), Gespinstmotten (Yponomeutidae), Echte Motten (Tineidae). – Die Tierwelt
Deutschlands 63: 6–271, Taf. 1–17.
Horváth Gy. J. (1997): 1997b: Újabb adatok a Szigetköz lepkefaunájának ismeretéhez (Lepi-
doptera). – Folia Entomologica Hungarica 58: 238–247.
Hrubý, K. (1964): Prodromus Lepidopter Slovenska. – Bratislava, 962 pp.
Issekutz L. (1972): Die Schmetterlingsfauna des südlichen Burgenlandes. II. Teil: Micro-
lepidoptera. – Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland 49: 1–129.
Kasy, F. (1965): Zur kenntnis der Schmetterlingsfauna des östlichen Neusiedlersee-Gebietes. –
Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland 34: 75–211.
Kasy, F. (1978): Die Schmetterlingsfauna des Naturschutzgebietes Hackelsberg, Nord-Bur-
genland. – Zeitschrift der Arbeitsgemeinschaft Österreichischer Entomologen 30. Jahr-
gang, Supplement, 44 pp.
Klimesch, J. (1968): Die Lepidopteranfauna mazedoniens, IV Microlepidopteren. – Priro-
donauèen muzej u Skopju. Posebna izdanija No 5: 1–203.
Kuchlein, J. H. & Gielis, C. (1982): Tabellen en Verspreidingsatlasvan de nederlandse Micro-
lepidoptera 2. Pyralidae, Pterophoridae. – Wagenigen, 86 pp.
Pastorális G. (2010a): A checklist of Microlepidoptera (Lepidoptera) occured in the territory of
Hungary (1.4). – e-Acta Naturalia Pannonica 1 (1): 89–170.
Pastorális G. (2010b): A checklist of Microlepidoptera occured in Slovakia (Lepidoptera –
Microlepidoptera). – Folia faunistica Slovaca, 15(9): 61–93.
Reiprich, A. & Okáli, I. (1989): Dodatky k Prodromu Lepidopter Slovenska, 2 zväzok. –
VEDA, Bratislava, 107 pp.
Schwarz, R. (1953): Motýli 3. – Nakladatelství Èeskoslovenské Akademie VÌD, Praha, 157
pp.
Sutter, R. (1991): Beiträge zur Insektenfauna der DDR: Lepidoptera – Pterophoridae. – Bei-
träge zur Entomologie, Berlin 41: 27–121.
Szabóky Cs., Kun A. & Buschmann F. (2002): Checklist of the Fauna of Hungary, Volume 2,
Microlepidoptera. – Hungarian Natural History Museum Budapest. 184 pp.
Zagulajev, A. K. (1986): Pterophoridae. In Medvedeva. G. S.: Opredelitel nasekomych evro-
pejskoj èasti SSSR IV, 3: 26–214.
14 (1) Fazekas: A magyar molylepkék azonosítása (1)
Acta Naturalia Pannonica 5, 31.12. 2010, HU ISSN 1788–9413
Kiegészítõ megjegyzések – Supplementary remarks:
A kézirat lezárása és az utolsó nyomdai korrektúra után Cees Gielis (Hollandia) arról értesített, hogy a korábban az
Arab Emirátusokból kimutatott Capperia celeusi adat téves határozáson alapul, s helyette a C. washbourni fajt kell
érteni (Gielis 2009).
According to Gielis (2009): „Capperia washbourni Adamczewski, 1951- Capperia celeusi (Schmid, 1887)
(Gielis, [?]2007 [2008]: misidentification). Remarks: After more material from other countries had become
available for study, it became clear the species mentioned in 2007 had been misidentified. For this reason, Capperia
celeusi has to be removed from the species list of the UAE and be replaced by C. washbourni.”
V.ö. Gielis, C. 2009: Order Lepidoptera, family Pterophoridae (Part 2). – Arthropod fauna of the UAE, 2: 463–467.