ArticlePDF Available

Új fajok és változások a Magyarországon előforduló molylepke-fajok névjegyzékében (Lepidoptera). New species and changes in the checklist of the Hungarian micro-moths (Lepidoptera).

Authors:

Abstract

Three micromoth species are recorded as new for the fauna of Hungary: Trichophaga scandinaviella (Tineidae), Endothenia ericetana (Humphreys & Westwood, 1845) (Tortricidae) and Udea numeralis (Hübner, 1796) (Crambidae). Occurrence of Celypha doubledayana (Barrett, 1872) (Tortricidae) and Aglossa caprealis (Hübner, [1809]) (Pyralidae) in Hungary is confirmed thus re-included in the Hungarian checklist. Several species: Megacraspedus separatellus (Fischer von Röslerstamm, 1843), Scrobipalpa smithi Povolný & Bradley, 1964 (Gelechiidae), Elachista consortella (Stainton, 1851), E. dimicatella Rebel, 1903, E. infamiliaris Gozmány, 1957 and E. wieserella Huemer, 2000 (Elachistidae) are deleted from the checklist due to various reasons which are discussed. Elachista infamiliaris Gozmány, 1957 syn. nov. of the Elachista atricomella Stainton, 1849. Nomenclatural and taxonomical changes of four species: Megacraspedus balneariellus (Chrétien, 1907), M. podolicus Toll, 1942 (Gelechiidae), Chrysocrambus linetella (Fabricius, 1781) and Chrysocrambus cassentiniellus (Herrich-Schäffer, [1848]) (Crambidae) are also discussed and the checklist is modified in accordance with the latest results.
Új fajok és változások a Magyarországon előforduló
molylepke-fajok névjegyzékében (Lepidoptera)
New species and changes in the checklist of the Hungarian micro-moths
(Lepidoptera)
Buschmann Ferenc & Pastorális Gábor
Abstract. Three micromoth species are recorded as new for the fauna of Hungary: Trichophaga
scandinaviella (Tineidae), Endothenia ericetana (Humphreys & Westwood, 1845) (Tortricidae) and Udea
numeralis (Hübner, 1796) (Crambidae). Occurrence of Celypha doubledayana (Barrett, 1872) (Tortricidae)
and Aglossa caprealis (Hübner, [1809]) (Pyralidae) in Hungary is confirmed thus re-included in the
Hungarian checklist. Several species: Megacraspedus separatellus (Fischer von Röslerstamm, 1843),
Scrobipalpa smithi Povolný & Bradley, 1964 (Gelechiidae), Elachista consortella (Stainton, 1851), E.
dimicatella Rebel, 1903, E. infamiliaris Gozmány, 1957 and E. wieserella Huemer, 2000 (Elachistidae) are
deleted from the checklist due to various reasons which are discussed. Elachista infamiliaris Gozmány, 1957
syn. nov. of the Elachista atricomella Stainton, 1849. Nomenclatural and taxonomical changes of four
species: Megacraspedus balneariellus (Chrétien, 1907), M. podolicus Toll, 1942 (Gelechiidae),
Chrysocrambus linetella (Fabricius, 1781) and Chrysocrambus cassentiniellus (Herrich-Schäffer, [1848])
(Crambidae) are also discussed and the checklist is modified in accordance with the latest results.
Keywords. Lepidoptera, Tineidae, Elachistidae, Gelechiidae, Tortricidae, Pyralidae, Crambidae, new re-
cords, bionomy, distribution, Hungary.
Authorsaddress.
Buschmann Ferenc, H-5100 Jászberény, Lehel vezér tér 18. E-mail: busman.ferenc@gmail.com
Pastorális Gábor, Košická 22/39, 94501 Komárno, Slovakia. E-mail: pastoralisg@gmail.com
Bevezetés – Introduction
Alig egy éve jelent meg Magyarország molylepkéinek új névjegyzéke (Pastorális &
Buschmann 2018), az azóta végzett vizsgálatok, gyűjtési eredmények és megjelent
publikációk máris változásokat, elsősorban gyarapodást eredményeztek. Jelen mun-
kánkban három, a magyar faunát tekintve új molylepke fajt ismertetünk (Trichophaga
scandinaviella Zagulajev, 1960) (Tineidae), Endothenia ericetana (Humphreys &
Westwood, 1845) (Tortricidae) és Udea numeralis (Hübner, 1796) (Crambidae).
Beszámolunk kettő, a közelmúltban törölt faj (Celypha doubledayana (Barrett, 1872)
(Tortricidae) és Aglossa caprealis (Hübner, [1809]) (Pyralidae) visszakerülésének
hátteréről. Kettő fajt (Megacraspedus separatellus (Fischer von Röslerstamm, 1843) és
Scrobipalpa smithi Povolný & Bradley, 1964 (Gelechiidae) kellő indoklással törlünk a
névjegyzékből és közöljük a nevezéktani változásokat a Megacraspedus balneariellus
(Chrétien, 1907) valamint Chrysocrambus cassentiniellus (Herrich-Schäffer, [1848])
(Crambidae) fajok esetében. Végezetül helyesbítő megjegyzéseket, pontosításokat
fűzünk Lauri Kaila ez év nyarán megjelent, az Elachistinae (Elachistidae) alcsaládról
írott világkatalógusának Magyarországról is említett néhány fajához, illetve azok
adataihoz.
Rövidítések | Abbreviations:
MTM – Magyar Természettudományi Múzeum/Hungarian Museum of Natural History
GP – genitália preparátum
IgR – Ignác Richter
ZT – Zdenko Tokár
Microlepidoptera.hu 15: 519. | 02.12.2019 | HU ISSN 20626738 5
© Pannon Intézet | Pannon Institute | Hungary | Pécs | http://epa.oszk.hu/microlepidoptera
DOI: 10.24386/Microlep.2019.15.5
6 Buschmann & Pastoralis: Új fajok és változások a molylepke faunában
A magyar faunára új fajok – New species for the Hungarian fauna
Tineidae – Ruhamolyfélék
Trichophaga scandinaviella Zagulajev, 1960 (17. ábra – Figs 17)
Загулаев A. K. [Zagulajev A. K.] 1960. Настоящие моли (Tineidae). Фауна СССР 78: 1268. Magyar név
Hungarian name: skandináv fészekmoly
A szerzők figyelmét egy nemrég Szlovákiában megjelent cikk keltette fel
(Štefanovič 2018), amelyben a tanulmány írója közölte, hogy Szlovákiában a közismert
Trichophaga tapetzella mellett előfordul a T. scandinaviella faj is. E hír alapján ivar-
szervi vizsgálat lett elvégezve egy Gyula mellett gyűjtött példányon s kiderült, az is a
T. scandinaviella faj egyede. Ezt követően Buschmann F. magángyűjteményének
tapetzellapéldányai is vizsgálat alá kerültek; az általa eddig gyűjtött 14 egyed mind-
egyike szintén a T. scandinaviella faj képviselőinek bizonyult (GP & det. Z. Tokár).
Új adatok – New records. Hungary, Gyula, Városi erdő, 2013.V.13., 1 ♂, leg. &
coll. G. Pastorális, GP 28295 IgR, det. Ig. Richter; Alattyán, Bereki-erdő,
2015.IX.17., 2 ex., GP 13506 ZT, ♂; Farmos, Rekettyés-ér, 2006.VIII.27.; Jászberény,
1996.IX.20.; Jászberény, jászdózsai útelágazás, 2009.IX.3., GP 13507 ZT, ♂;
Jászberény, necsői-legelő, 2016.VIII.30., GP 13508 ZT, ♂; Jászberény, Újerdő, erdei
fenyves, 2017.V.15.; Jászberény, újerdői homokterület, 2003.VII.30., GP 13509 ZT, ♂;
2010.VI.8.; Jászfelsőszentgyörgy, hajtai homoki tölgyes, 2003.V.7., 2 ex., GP 13505
ZT, ♀; Nagykáta (Egreskáta), Bata-tanya, 2010.VI.9.; Nagykáta, Hajtai TVT, Erek-
köze, 1998.IX.27.; Nagykáta, Felső-Tápió, nyírfás, 2007.VIII.21., GP 13510 ZT, ♂;
valamennyi példány leg. & coll. Buschmann F., det. Z. Tokár.
Diagnózis – Diagnosis. Megjelenésükben az imágók biztonsággal nem választ-
hatók el a Trichophaga tapetzella (Linnaeus, 1758) fajtól. A szembetűnőkülönbség
csupán annyi, hogy a scandinaviella átlag valamivel kisebb (1522 mm fesztávolságú),
a szárny belső, sötétebb, barnásfekete tere kissé ferdébben éri el az alsó szegélyt, külső
fele gyakran gyenge halványbarnás árnyalatú foltozással kevésbé tiszta fehér,
a szárnyvégi sötétszürke pontok szinte szabályos háromszöget alkotnak és így
élesebben emelkednek ki a világos háttérből. Ezek a különbségek viszont annyira
kicsik és relatívak a két faj között (főleg a már sokat repült, kopottabb példányoknál),
hogy a biztos faji azonosítás csak ivarszervi vizsgálattal lehetséges.
Bionómia – Bionomy. A scandinaviella életmódja roppant hasonlít a rokon T.
tapetzella fajéhoz, mely állati eredetű anyagokban él(Gozmány 1965). Štefanovič
(2018) közlése szerint a scandinaviella-t Norvégiában az uhu bagoly (Bubo bubo)
köpeteiböl nevelték ki, ami alapján úgy tűnik, valószínűleg inkább a ragadozó
madarakhoz társult és lárváik azok fészektörmelékeinfejlődnek ki. Ezt az említett
cikk írója saját megfigyeléseivel erősíti meg. Repülési ideje július szeptember,
a mesterséges fény vonzza.
Elterjedés Distribution. Észak-európai faj, az irodalom alapján eddig csak Dánia,
Svédország, Norvégia, Finnország, Litvánia, Lettország és Oroszország felső, európai
részéről volt ismert. Újabban előkerült Szlovákiából (Štefanovič 2018) és
Csehországból is (Sitek & al. 2019).
Élőhely – Habitat. Az eddigi tapasztalatok szerint fészeklakó”, s inkább a ba-
golyalkatú ragadozó madarak fészkeléséhez kötődik, de nem zárható ki, hogy más ra-
gadozó madarak közelében is megtalálható. Erre utalnak pl. a jászberényi adatok.
Megjegyzés Comment. A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményé-
ben több mint száz T. tapetzella néven besorolt egyed található egy tárlóban, azonban
az előzőek okán felmerül a kérdés: valóban mind az-e, vagy akad közöttük scandinavi-
ella is? Ennek eldöntéséhez viszont az említett MTM-i gyűjtemény, a vidéki múzeu-
mok és más magángyűjtemények anyagainak legalább a nagytájak/települések szerinti
1. ábra Fig. 1. Trichophaga scandinaviella Zagulajev, 1960 ♂, imágó/adult, 15 mm, Hungary,
Gyula, városi erdő, 2013.V.9., leg. & coll. Pastorális, det. & fotó/photo: Ig. Richter
2. ábra – Fig. 2. Trichophaga scandinaviella Zagulajev, 1960 ♀, imágó/adult, 18,5 mm,
Slovakia, Komárno, 2018.IV.28., leg. & coll. Pastorális, det. & fotó/photo: Ig. Richter
3. ábra Fig. 3. Trichophaga tapetzella (Linnaeus, 1758), imágó/adult, (fotó/photo: F.
Kosorín).
4. ábra Fig. 4. Trichophaga scandinaviella Zagulajev, 1960, genitália/genitalia, gen. prep.
GP 28295 IgR, det. & fotó/photo: Ig. Richter.
5. ábra – Fig. 5. Trichophaga tapetzella (Linnaeus, 1758), genitália/genitalia, det. & fotó/
photo: F. Kosorín.
6. ábra – Fig. 6. Trichophaga scandinaviella Zagulajev, 1960, genitália/genitalia, gen.
prep. GP 28294 IgR, det. & fotó/photo: Ig. Richter.
7. ábra – Fig. 7. Trichophaga tapetzella (Linnaeus, 1758), genitália/genitalia, det. & fotó/
photo: F. Kosorín.
Megjegyzés - Comment: Nagyított részletek / magnified details (6-7. ábra | Figs. 6-7): Fazekas I.
Microlepidoptera.hu 15 | 2019 7
egyes példányain mihamarább ivarszervi ellenőrzésre volna szükség. Ezek eredménye
egy külön tanulmány témája lehet. A két faj nemeinek ivarszervei jelentősen különböz-
nek, amelyek alapján könnyen elkülöníthetők egymástól.
Tortricidae Sodrómolyfélék
Endothenia ericetana (Humphreys & Westwood, 1845) (89. ábra – Figs 89)
Humpreys H. N. J. O. Westwood 1845: British Moths and Their Transformations Volume II.: I–XIX, 1268,
London. Magyar név – Hungarian name: menta-tükrösmoly
Új adatok – New records. Hungary, Szögliget, Szalamandra ház, 2016.VII.06., 1
♂, leg. Pastorális, GP 28101 IgR, det. Ig. Richter, coll. MTM Budapest.
Diagnózis – Diagnosis. Közepes termetű faj, szárnyfesztávolsága 1518(20) mm.
Alapszíne barna (egyes példányoknál szürkés- vagy vörösesbarna), a szárny belső,
felőli egyharmada mindig kissé sötétebb. A felső szegély érintésével kezdődő, de az al-
só szegélyt soha nem érő középsáv a szárny közepén erősen kiszélesedett, nagy, olykor
elmosódó szélű sötétbarna folttá alakult; ez a rajzolat legszembeszökőbb eleme. A kül-
ső szegély előtti sávszerű folt (subterminal fascia) halvány, elmosódott szélű, hasonló-
an az alsó szegélyt szintén soha el nem érő folthoz (tornal blotch). A szárnyakat rend-
szerint keresztirányú sűrű vonalkázás tarkítja, amely által az márványozottnak tűnik;
a külső szegélyen az erek végződését sötétbarna pontok jelzik. A rojt színe olyan, mint
az alapszín. Hátulsó szárnya szürkésbarna, rojtja kissé világosabb, egy sötét választó-
vonallal. Tora a szárnyközépi nagy folt színéhez hasonló, testének egyéb részei olya-
nok, mint az alapszín; a potrohszelvények szőrzetének alsó fele sötétebb, mint a felső,
ezért a potroh gyűrűzöttnek látszik.
Hasonló faj Similar species. A mindenütt előforduló és polifág E. quadrimacula-
na (Haworth, [1811]) faj nagyobb (1822 mm), nyújtottabb szárnyú és általában jóval
világosabb, alapszíne gyakran szürkés árnyalatú krém- vagy világos sárgásbarna,
a nagy középfoltsejt fölötti része elmosódott, szinte beleolvad az alapszínbe, egyéb-
ként a foltjai igen sötétek, feketésbarnák, hátulsó szárnyai pedig világos szürkésbarnák.
Bionómia Bionomy. Az irodalom szerint az ericetana lárvái a mocsári tisztesfű
(Stachys palustris) és más Stachys fajokon (S. sylvatica ?), valamint a mezei menta
(
M
entha arvensis) szárában és gyökerében fejlődnek. Az imágók július augusztusban
repülnek, a mesterséges fény vonzza őket.
8. ábra – Fig. 8. Endothenia ericetana (Humphreys & Westwood, 1845), ♂, imágó/adult, 19
mm, Hungary, Szögliget, Szalamandra ház, 2016.VII.06., leg. Pastorális, GP 28101 IgR.,
det. & fotó/photo: Ig. Richter.
9. ábra Fig. 9. Endothenia ericetana (Humphreys & Westwood, 1845), genitália/genitalia,
gen. prep. GP 28295 IgR, fotó/photo: Ig. Richter.
8 9
8 Buschmann & Pastoralis: Új fajok és változások a molylepke faunában
Elterjedés Distribution. Palearktikus faj. Európában elterjedt – kivéve a legésza-
kibb és legdélebbi részeket; Közép-Európában csak Magyarországról nem volt eddig
ismert.
Élőhely Habitat. Elsősorban a magasabb területeken elterülő rétek és legelők (ott
mezőgazdasági területeken is előfordul), síkvidékeken ritka. A Brit-szigeteken lokális
és visszaszorulóban van.
Megjegyzés Comment. A Közép-Európa sodrómolyait ismertető könyvében Ra-
zowski (2001) még E. trifoliana (Herrich-Schäffer, 1851) néven ismertette, de a Tortri-
cidae of Europe című munkájának 2. kötetében (Razowski 2003) már helyesen, a nem-
zetközileg általánosan elfogadott és érvényes Endothenia ericetana (Humphreys &
Westwood, 1845) néven közölte. Az MTM gyűjteménye csak négy, még az Osztrák
Magyar Monarchia idejéből származó ericetana példányt őriz, amelyek gyűjtőhelyei a
mai Magyarország államhatárain kívüli területeken vannak: Trencsén (Szlovákia), [1]
911.VII.9., 2 ex, [1]916.VIII.15., leg. Pazsiczky (Jenő); Retyezát (Románia), [1]
913.VI.7., leg. Diószeghy (László). A most előkerült első hazai bizonyító példány a
szlovák határhoz igen közel fekvő Szögligeten került begyűjtésre, így annak eldöntése,
hogy csak átkeveredett példányról vagy populációs szintű jelenlétről van-e szó, a
térségben (és egyáltalán az Északi-középhegységben) történő további gyűjtéseket és
kutatásokat igényel. A faj előfordulása hazánkban ennek a konkrét példánynak alapján
már előre jelezve volt a 2018-ban megjelent Magyarországon előforduló molylepke-
fajok névjegyzékében (Pastorális & Buschmann 2018).
Crambidae – Fűgyökérrágó molyfélék
Udea numeralis (Hübner, 1796) (10. ábra – Fig. 10.)
Hübner, J. (1796): Der Sammlung europäischer Schmetterlinge sechste Horde. Die Zünsler; nach der Natur
geordnet, beschrieben und vorgestellt: [i-x], 1-30, [31-34]. Augsburg (von dem Verfaßer).
Magyar név – Hungarian name: mediterrán tűzmoly
Új adatok – New records. Hungary, Szeged, 2019.XI.14., leg. Tőkés Barna Bálint,
det. Pastorális G., conf. F. Slamka.
Diagnózis Diagnosis. A szárnyak fesztávolsága 2231 mm. Eléggé változékony
faj, melyet az elülső szárnyak mintázatának különböző intenzitása okoz. Alapszíne hal-
vány okkersárga olykor csont- vagy krémsárga , néha igen világos vörösesbarna; az
egész szárnyfelületen gyenge vörösesszürke vagy világos szürkésvörös beporzás észlel-
hető. A körfolt teljes és erős, de még sötétebb és szembeszökőbb a vesefolt; ezek a
mintázat uralkodó elemei. Erősebb rajzolatú
példányoknál a felső szegély alatt a tőtől a
szárny egyharmadáig szürkésbarna csík, alat-
ta a szárny kétharmadáig barnásvörös szalag
látható. A külső keresztvonalból úgyszólván
csak a hullám teteje maradt meg a sejt körül,
gyakran azonban ék alakú sötét foltok formá-
jában fut le az erek között egészen az alsó
szegélyig. A külső szegélyen az erek végző-
désénél fekete pontok sorakoznak, rojtja fe-
héres a markáns rajzolatú példányoké vö-
röses árnyalatú –, igen gyenge szürkés vá-
Microlepidoptera.hu 15 | 2019 9
10. ábra – Fig. 10. Udea numeralis (Hübner,
1796), imágó/adult, Hungary, Szeged,
2019.XI.14., fotó/photo: Tőkés B. B., det.
Pastorális G., conf. Slamka F. 10
10 Buschmann & Pastoralis: Új fajok és változások a molylepke faunában
lasztóvonallal. Hátulsó szárnyai némi pirosas árnyalattal általában halványabb színűek,
a sejtben két elmosódó szürkés folttal, a külső keresztsáv szintén elmosódott szürke, a
külső szegély csíkja gyenge, vörösesszürke, az erek végén fekete pontok ülnek. Rojtja
fehér. A potroh utolsó szelvényein határozatlan keretű fekete foltok vannak.
Hasonló faj – Similar species. Hazánkban nem él hasonló faj, csak a déli országok
más Udea fajaival lehet összetéveszteni (pl. U. simplicella (La Harpe, 1861), U.
tachdirtalis (Zerny, 1935) stb.), esetleg még a Szlovákia és Románia magasabb hegy-
ségeiben is előforduló Udea decrepitalis (Herrich-Schäffer, 1848) fajjal.
Bionómia Bionomy. A nyitott xerotherm jellegű élőhelyeket kedveli. Kétnemze-
dékes, repülési ideje márciustól júliusig, majd augusztustól októberig tart, a mestersé-
ges fény vonzza. A hernyók tápnövénye a Crepis sancta és Urospermum dalechampii
(Compositae): ezek a növények Magyarországon nem teremnek.
Elterjedés Distribution. Elsősorban a Mediterráneum országaiban honos, Észak-
Afrikától (Marokkó és Algéria) és Dél-nyugat Európa országaitól (Spanyolország,
Franciaország) kelet felé haladva Olaszországtól Görög- és Törökországig. Hazánkhoz
legközelebb a Dalmát tengerpart vidékén fordul elő. A Magyarországon észlelt pél-
dány is valószínűleg onnan vándorolt észak felé. Előkerülése nem meglepő és egyértel-
mű következménye a globális felmelegedésnek, hiszen a késő őszi enyhe hőmérsékle-
tek (hajnali 8-10 °C) számos déli faj észak félé vándorlásához nyújtanak késztetést és
egyben lehetőséget.
Megjegyzés Comment. A példány fotóját Tőkés Barna Bálint tette közzé határo-
zást kérve a Rovarok, pókokinternetes közösségi csoport oldalán. A példányról csak
fotó készült, az egyed nem lett befogva. A határozás helyességét František Slamka erő-
sítette meg. A fajjal kapcsolatos fenti információk F. Slamka (2013) könyvéből és a
Lepiforum.de weboldalról lettek átvéve.
Egyéb gyarapodások a névjegyzékben – Other increases in the checklist
Tortricidae - Sodrómolyfélék
Celypha doubledayana (Barrett, 1872) (1113. ábra – Figs 1113.)
Barrett C. G. (1872): Description of a new species of Sericoris from Britain – The Entomologists Monthly
Magazine 8: 246247. London. Magyar név – Hungarian name: lápréti tükrösmoly (Gozmány 1968,
Szabóky & al. 2002)
Magyarországi adatok Data for Hungary. Az MTM gyűjteménye 69
doubledayana egyedet őriz, ezek közül 65 a Trianon utáni államhatárokon belőli he-
lyekről való. Adataik a következők: Ágasegyháza, nádas, 1953.VII.28. 12 ex, leg.
Gozmány L.; Aggtelek, Vörös-tó, 1962.VIII.17-19. 1 ex, leg. Gozmány L.; Bakony
hegység, Felsőnyírádi erdő, 1981.VIII.29. 1 ex, leg. Ronkay L. & Peregovits L.; Bar-
bacs, 1953.VIII.8. 1 ex, leg. Újhelyi S.; Bátorliget, ligeterdő, 1948.VIII.7. 1 ex, leg.
Kaszab Z.; Bátorliget, védett láp, 1948.VIII.6-10. 1 ex, leg. Issekutz L.; Budakeszi,
Hársbokor-hegy, 1953.VIII.31. 1 ex, leg. Gozmány L.; Budapest, Márton-hegy,
1950.VI.20. 1 ex, leg. Szőcs J.; Budapest, Rókus-hegy, 1957.VIII.27. 1 ex, leg. fény-
csapda; Izsák, [1]900.VIII.19. 2 ex, leg. Schmidt A.; Kaposvár, [1]950.VIII.19. 1 ex,
leg. Pazsiczky S.; Keszthely, 1953.VII.(?)., 1953.VIII.(?). 22 ex, leg. Pazsiczky S.;
Keszthely, 1958.VIII.10., 1959.VII.25., 1961.VIII.7. 11 ex, leg. fénycsapda; Kisbala-
ton, Diás-sziget, 1950.VIII.26. 1 ex, VIII.27. 4 ex, VIII.28. 1 ex, leg. Kaszab Z.; Kis-
várda, 1957.VIII.9., IX.2., IX.8. 11 ex, leg. fénycsapda; Kompolt, 1956.VIII.4.,
1957.IX.11. 11 ex, leg. fénycsapda; Kunfehértó, 1971.VIII.18. 1 ex, leg. fénycsapda;
Mohora, 1960.VI.13. 1 ex, leg. fénycsapda; Ócsa, Nagy-erdő, 1951.VIII.19. 1 ex, leg.
Szőcs J.; Tihany, 1942.VI.11. 1 ex, leg. Szent-Ivány J.; Tompa, Alsókalapos,
1974.VIII.19. 1 ex, leg. fénycsapda; Toponár, 1960.VII.8., VIII.17. 11 ex, leg. fény-
csapda; Uzsa, 1953.IX.3-4. 1 ex, leg. Issekutz L.; Vörs, 1932.VIII.1. 5 ex, leg. Schmidt
A.; Vörs, Gyékényes, 1950.IX.8. 2 ex, leg. Kaszab Z. & Székessy V.; Zamárdi, töreki
láp, 1954.VIII.28. 9 ex, leg. Szőcs J.
A történelmi Magyarország területéről From the territory of historic Hun-
gary. Apatin (Szerbia), [1]911.V.28., V.29. 11 ex, leg. Schmidt (Antal); Deliblát–
Flamunda (Szerbia), 1909.VI.26. 1 ex, leg. Uhrik G. (Géza); Drávaszarvas
(Horvátország), 1909.VII.7. 1 ex, leg. Uhrik G. (Géza), coll. MTM.
Új adatok New records. A doubledayana a következő hazai irodalmi forrásokban
került még – rendszerint konkrét adatok közlése nélkül – említésre: Fazekas 2001, Goz-
mány & Szabóky 1986, Horváth 1993, Szabóky 1982a, 1982b, 1989, 1994, Szőcs 1955,
1975; az utóbbi két évtized publikációiban nem találtunk a fajról ismertetést.
Diagnózis Diagnosis. Az egyik legkisebb Celypha faj, fesztávolsága 1113 mm.
Elülső szárnyának felső szegélye gyengén lefelé ívelő; a szárny keskenyebb,
nyújtottabb, mint a hasonló C. rurestrana (Duponchel, 1843), flavipalpana (Herrich-
Schäffer, 1851) és cespitana (Hübner, [1817]) fajoké. Alapszíne világos krémszínű,
sávjai és foltjai rozsda- vagy vébarna színűek. Sárga vagy zöldes színelemei
nincsenek. A tőtér és a középsáv közötti világos szalag barnán márványozott, a
viszonylag keskeny középsáv őzbarna, de a sejt alatti középső szakaszán a csúcs felé
irányuló kiugrásával együtt sötétebb, és kávébarna színével szinte önálló foltnak tűnik.
A szárny egyéb foltjai szintén őzbarna színűek, a külső szöglet előtti háromszög-foltot
11. ábra – Fig. 11. Celypha doubledayana (Barrett, 1872),
imágó/adult, 13 mm, Hungary, Ágasegyháza, nádas,
1953.VII.28., leg Gozmány, coll. MTM, fotó/photo: Ig.
Richter.
12. ábra – Fig. 12. Celypha doubledayana (Barrett, 1872),
Hungary, Izsák, 1900.VIII.19., leg Uhryk, genitália/
genitalia, gen. prep. GP 29261 IgR, fotó/photo: Ig. Richter.
13. ábra – Fig. 13. Celypha doubledayana (Barrett, 1872),
Hungary, Vörs, 1932.VIII.1., leg. Schmidt, genitália/
genitalia, gen. prep. GP 29262 IgR, fotó/photo: Ig. Richter.
11 12
13
Microlepidoptera.hu 15 | 2019 11
barnás-ólomszürke sáv keretezi, egyébként nem változékony faj. Az erezetet végig
sötétebb vonalak emelik ki az alapszínből, s ez vastagságával és fekete színével
különösen a sejtvégi, alig észlelhető kör alakú folt utáni világosabb térben tűnik
szembe, ahol ez szabályos sugaras hatást képezve a szárnymintázat legjellemzőbb
eleme: ez a három-négy fekete vonal és az összhatásában egységes rozsdabarna szín
azonnal elhatárolja a többi Celypha fajtól. Rojtja az alapszínnel egyező, a csúcsban és a
szegélyt érintő foltnál viszont olyan, mint a folt színe, gyakran az erek is sötét
vonalként folytatódnak benne. Választóvonala erős, sötétbarna. Hátulsó szárnya
szürkésbarna, rojtja világosabb, választóvonala sötét. Testrészei olyanok, mint az elülső
szárny színezete.
Hasonló faj – Similar species. A hasonló C. cespitana faj nagyobb (1216 mm),
szárnyai háromszög alakúak (a felső szegély egyenes!), középsávjának belső, felőli
oldala mindig világosabb, okkersárgába (♀♀) vagy okkerbarnába hajló (♂♂), erezete,
ha olykor sötétebb is, sohasem emelkedik ki olyan határozottan az alapszínből, mint a
doubledayana fajnál; a rurestrana és flavipalpana fajok szintén nagyobbak (1217
mm) és színelemeik eltérőek.
Bionómia – Bionomy. Az irodalom a doubledayana lárváinak tápnövényeként a
dárdaherét (Dorycnium sp.), a varjúhájat (Sedum sp.) és a hosszú palkát (Cyperus lon-
gus) említi; a Lotus erectus (Razowski 2003) Magyarországon nem terem. A hern
életmódjáról nincs közlés, feltehetően egyes rokon fajokhoz hasonlóan, a tápnövény
szárában fejlődik ki. Az imágók Európában július – augusztusban repülnek egy nemze-
dékben, Oroszország központi övezetében már kettő, Japánban pedig három(?) nemze-
dékes (Razowski 2003).
Elterjedés Distribution. A Palearktikumban szélesen elterjedt faj. Európában az
északi (Skandináv) tájak kivételével Franciaországtól Romániáig fordul elő, de min-
denütt lokális és ritka (a Brit szigeteken állítólag kihalt). Közép-Európában Ausztriából
és Németországból bizonyított, a magyarországi előfordulás pedig megkérdőjelezett
(Razowski 2001), feltehetően a megjegyzésben majd említésre kerülő okok miatt.
Élőhely – Habitat. Razowski (2001) nyílt biotópokat és bokros helyeket ír, más
források ellenben folyópartokat, mocsaras és nedves területeket említenek, ahol allopat-
rikusan fordul elő a rokon C. cespitana fajjal. Ha a magyarországi lelőhelyeket végigte-
kintjük [Tihany, Keszthely, Kisbalaton (Diás-sziget), Vörs (Gyékényes), Zamárdi
(töreki láp), az ócsai Nagy-erdő, Ágasegyháza (nádas), Izsák (Kolon-tó?), Kisvárda,
bátorligeti láp stb.], ez utóbbi élőhelyek látszanak valószínűbbnek még akkor is, ha
ezen helyek alapkőzete – főleg a kiskunságiaké – szikes vagy szikesedő homok, és csak
az ilyen helyeken belül jöhetnek szóba a nyílt biotópok, bokros helyek”. A doubleda-
yana tápnövényként jelzett hosszú palka (Cyperus longus) szintén a nedves biotó-
pokhoz kötődést támasztják alá, amely a sásos mocsarak és vizenyős mocsárrétek nö-
vénye, és az ilyen élőhelyek szárazabb kiemelkedésein rendszerint megterem valame-
lyik varjúháj (Sedum sp.), de itt-ott talán még a dárdahere (Dorycnium) is. Gozmány –
miután konkrét adatok nélkül felsorolja a Kiskunsági Nemzeti Park területén azokat a
lelőhelyeket, ahonnan a doubledayana előkerült (lásd fentebb; MTM-i adatok), ezt a
megjegyzést teszi hozzá: A characteristic species of marshy habitats in the plains:
frequent in the swampy meadows at Ágasegyháza (as also in the marshes of the Kis-
Balaton, and the peat region of the Hanság). Another example of a "disjunct postglacial
distribution", an Euro-Siberian moorland element. azaz: A síkság jellegzetes mo-
csaras élőhelyei: gyakori az Ágasegyházai mocsaras réteken (úgymint a Kis-Balaton
mocsarain és a Hanság tőzegterületén). Egy újabb példa a "disjunct postglacial elosz-
lásra"; euroszibériai mocsárlakó elem.(Gozmány & Szabóky 1986)
Megjegyzés Comment. Fajismereti és határozási bizonytalanságok miatt merült
fel a doubledayana magyarországi létezésének problémája: The Hungarian record
requires confirmation.(Szabóky, Kun & Buschmann 2006), Pastorális (2007) pedig
12 Buschmann & Pastoralis: Új fajok és változások a molylepke faunában
Téves határozás, az MTM gyűjteményében nincs ellenőrizhető C. doubledayana bizo-
nyító példány megjegyzéssel törölte a magyar faunából. A később megjelent faj-
jegyzékekben is (Pastorális 2010, 2012, Pastorális & Buschmann 2018) a törölt fajok
között maradt. Az idézett megjegyzéseknek a valóságalapja azonban csupán annyi volt,
hogy a Celypha flavipalpana faj példányai után – jóllehet azoktól elkülönítve , de faj-
név-cédula nélkül voltak besorolva a gyűjteménybe a fentebb felsorolt példányok, s ez
által megtévesztően úgy tűnhetett, mintha azokhoz is tartoznának. Erre a hiányosságra
sajnos csak most, a Tortriciae-gyűjteményrész második éve folyó rendezése során de-
rült fény. A példányok (összesen 69) az adataik kijegyzetelése után a Tortricidae-k 74.
tárlójába kerültek a 16431 16499 közötti gyűjteményi sorszámozással. Mint a fen-
tebb közölt adatokból kitűnik, az egyedek zöme (58) az 19501960-as vagy még koráb-
bi, az 1900 és 1932-es évekből származnak (ez utóbbiak Schmidt Antal vörsi és izsáki
gyűjtéseiből maradtak ránk; 7 példány), négy pedig az Osztrák–Magyar Monarchia ide-
jéből, a trianoni határmódosítások következtében más országokhoz került helyekről az
1909 és 1911-es évekből: Apatin (Szerbia), Deliblát–Flamunda (Szerbia), és Dráva-
szarvas (Horvátország). Gozmány fajjegyzékében tehát ezek a gyűjteményi példányok
voltak a C. doubledayana listai szerepeltetésének alanyai (Gozmány 1968) és szolgál-
tak a Kiskunsági Nemzeti Park (KNP) lepkefaunáját bemutató dolgozat bázisául
(Gozmány & Szabóky 1986). Az MTM gyűjteményében az utolsó magyarországi pél-
dány 1981-ből való; Bakony hegység, Felső-nyírádi erdő, 1981.VIII.29. leg. Ronkay L.
& Peregovits L., ez a példány viszont tévesen a C. cespitana fajhoz, annak példányai
közé volt betűzve. Ez azonban nem jelenti azt – még ha a faj a számára kedvezőtleneb-
vált ökológiai körülmények hatására regresszióban is van –, hogy a doubledayana
eltűnt volna a magyar faunából (itt azért figyelembe kell vennünk az éghajlat általános
szárazodásán kívül az elmúlt évtizedek vízelvezetési-lecsapolási és egyéb meliorációs
tájátalakító, csak a gazdálkodási érdekeket előtérbe helyező antropogén tevékenysége-
ket is)! Több hazai publikációban is utalást találunk meglétére, bár ezek a közlések
többségükben nem tartalmaznak konkrét gyűjtési adatot, csak a lelőhelyet említik, azt
is bizonyítván egyben, hogy a faj másfelé is előfordul, mint az elődeink által megjárt
helyek, ahol ők még nagyobb számban gyűjthették.
A fentebb felsorolt MTM-i bizonyító példányok és közlemények alapján a C.
doubledayana visszakerül a magyar molyfauna névjegyzékébe annál is inkább, mivel
azok a régi – és a hasonló – élőhelyek, ha nem is az akkori állapotaikban, de még létez-
nek, és jó esély van a populációik jelenkori meglétének, újra előkerülésének.
Pyralidae – Fényiloncák
Aglossa caprealis (Hübner, [1809]) – (14. ábra – Fig. 14.)
Hübner, J. [1796-1833]: Sammlung europäischer Schmetterlinge 6: 1–32. Magyar név – Hungarian name: kis
zsiradékmoly
Új adatok – New records. Budapest, Krisztinaváros, 1946.VI.28., leg. Neugebauer
T; Budai hg., Nap-hegy, 1951.VII.3., leg. Velez Zs; Fenékpuszta (Keszthely),
1980.VII.2–3., leg Ronkay L.; Budapest, 1980.VIII.3., leg. Ronkay L.; Budapest Zugló,
2019.V.23. lakásban, 1 ex (a példány nem lett befogva), fotó: Csaniga Krisztina, det.
Pastorális G. Utólag tudomásunkra jutott még egy példány adata: Budapest, Kelenföld,
2019.VI.24., leg. Lukátsi Márk.
Diagnózis – Diagnosis. A faj részletes leírását és konkrét adatok nélküli hazai
előfordulását lásd a VI. számú faunafüzetben (Gozmány 1963, p. 175).
Bionómia Bionomy. Jellemzően termofil faj, mely a mi hazai környezetünkben a
téli fagyok miatt valószínűleg semmilyen fejlődési alakban nem képes a szabadban át-
telelni. Erre utal a ritkasága, az évtizedekre kiterjedő észlelési küszöb alatt maradása is.
Hernyója növényi hulladékokon él (széna, szalma, kukorica – Gozmány 1963), más
Microlepidoptera.hu 15 | 2019 13
források szerint (pl. Wikipedia) bomló trágyát,
állati tetemeket, faggyút, szalonnát, töpörtyűt és
egyéb zsíros anyagokat is elfogyaszt. Repülési
ideje június – augusztus.
Elterjedés Distribution. Európában széles
körben előfordul, főleg a kontinens déli országai-
ban. Legészakabbra a Brit szigeteken és Dániá-
ban találták (Nuss & al. 2013). Közép Európában
az összes környező országból ismert, bár Csehor-
szágból csak 2015-ben (Liška et al. 2015),
Szlovákiából pedig csupán nemrég mutatták ki
(Pastorális & al. 2018). A caprealis utóbbi
években észlelt fokozottabb északi előfordulása
valószínűleg összefügg a klimatikus
változásokkal, az általános felmelegedéssel.
Élőhely – Habitat. Úgy tűnik, az emberi kör-
nyezethez alkalmazkodott faj, lásd a legújabb ha-
zai és külföldi előfordulási adatokat.
Megjegyzés Comment. Mivel a faj előfor-
dulása hazánkban már több évtizede nem volt
egyetlen szakirodalmi folyóiratban sem említve,
sajnálatos módon pont a tavaly megjelent moly-
listában (Pastorális & Buschmann 2018) került
törlésre a Magyarországon előforduló
molylepkék közül. Hasonlóan a fentebb
ismertetett Udea numeralis fajhoz, ennek a
példánynak a fotója is az interneten lett közzé
téve először. Ez év tavaszán a Lepkék és
bogarak ne hazai internetes közösségi
csoportban Csaniga Krisztina határozást kérve feltette a saját fotóját egy számára
ismeretlen, Budapesten, a lakásukban fényképezett példányról (14. ábra): egyértelműen
felismerhető volt, hogy a képen egy Aglossa caprealis példány látható (det. Pastorális).
Ennek nyomán utólagos kutatást végeztünk az MTM lepkegyűjteményében, s a
Gozmány (1963) által konkrét adattal nem említett régi budapesti (Budai hg.,
Hűvösvölgy, 1939.VI.27., leg. Velez Zs.) példányon kívül további négy, ez idáig
publikálatlan caprealis példányt találtunk lásd fentebb. Ezen adatok alapján tehát a
faj ismét felkerül a Magyarországon előforduló molylepkék névjegyzékébe.
Törlések a névjegyzékből Deletions from the checklist
A legutóbbi magyar molylepke névjegyzékkel (Pastorális & Buschmann 2018) szinte
egy időben jelent meg Peter Huemer és Ole Karsholt kitűnő munkája a Gelechiidae
család Megacraspedus Zeller, 1839 nemével kapcsolatos vizsgálati eredményeiről
(Huemer & Karsholt 2018), de a nyomdai munkák előrehaladott állapota miatt már
nem volt lehetőségünk a névjegyzékbe az egyes magyarországi fajokat is érintő válto-
zások befogadására. Ezt most tesszük meg, hozzátéve, hogy miután a hazai Mega-
craspedus fajokról önálló tanulmány van készülőben, itt csak a nevek szintjén történt
változásokat tesszük közzé, lásd majd alább is.
Megacraspedus separatellus (Fischer von Röslerstamm, 1843) – apró kopármoly
Huemer & Karsholt (2018) ivarszervi és DNA-vonalkód vizsgálataik során figyelem-
be véve külső alaktani és nevelési tapasztalatokat is – megállapították, hogy a Mega-
14
14 Buschmann & Pastoralis: Új fajok és változások a molylepke faunában
14. ábra – Fig. 14. Aglossa caprealis
(Hübner,[1809]), imágó/adult,
Hungary, Budapest Zugló,
2019.V.23. lakásban, 1 ex. (a példány
nem lett befogva), fotó/photo: Csa-
niga Krisztina, det. Pastorális.
craspedus dolosellus (Zeller, 1839) és M. separatellus (Fischer von Röslerstamm,
1843) faji szinten nem választhatók el egymástól, így ez utóbbi név csak a dolosellus
szinomimájának felel meg. A separatellus tehát mint önálló faj, törlendő a hazai név-
jegyzékben és egyenlőségjel beszúrásával szinonimként áthelyezendő a hozzá tartozó
irodalmi forrás-számokkal együtt a dolosellus (Zeller, 1839) név alá.
Scrobipalpa smithi Povolný & Bradley, 1964 Smith sarlósmolya
A Folia Entomologica Hungarica 67. számában jelent meg az Addenda and corrigenda
to the Checklist of the fauna of Hungary, Microlepidoptera című dolgozat (Szabóky,
Kun & Buschmann 2006), amelyben a szerzők faunára újként közölték a Scrobipalpa
smithi Bradley & Povolný, 1964 fajt: New record for Hungary. Material: 1 specimen,
Budapest, Kamaraerdő, 3. V. 1928, collector unknown (1 male, gen. prep. Z. Tokát No.
7575, det. Z. Tokár, in coll. HNHM)”.
Jelen tanulmány íróihoz csak nem rég jutott el a két kiváló Gelechiidae specialista,
Peter Huemer és Ole Karsholt tollából megjelent munka, a Microlepidoptera of Europe
6. kötete, a Gelechiidae II. Gelechiinae: Gnorimoschemini (Huemer & Karsholt 2010)
– köszönet érte Takács Attila kollégánknak –, amelyben a szerzők a következőket írják
a Scrobipalpa smithi egyes előfordulásáról (p. 80): „…Franciaország, Magyarország
(Szabóky et al., 2006) és Ausztria közzétett nyilvántartása helytelen, - lásd megjegyzé-
sek.
A megjegyzésekben pedig (szabad fordításban röviden): a Povolný-tól átvett és a
Közép-Európa sarlósajkú molylepkéit ismertető könyvben (Elsner et al., 1999) Scrobi-
palpa smithi-ként bemutatott és ivarszervi ábrák valamint fotók (mindegyik a 212
és 212a szám alatt) tulajdonképpen a Scobipalpa atriplicella (Fischer von Rösler-
stamm,1841) fajnak felelnek meg.
Ebből következik, hogy Povolný nyomán a téves ábrázolások miatt Zdenko Tokár
is eleve csak tévesen határozhatta meg a cikkben említett példányt; a S smithi-ként
közétett adat nem más, mint egy S. atriplicella egyed. Mivel csak ez az egyetlen, aka-
ratlanul is tévesen határozott S. smithipéldány ismeretes hazánkból, töröljük faunánk
nyilvántartásából.
Nevezéktani változások – Changes in nomenclature
Gelechiidae – Sarlósajkú molylepkefélék
Megacraspedus podolicus Toll, 1942 – dunántúli kopármoly
Önálló fajként volt leírva, de később a balneariellus (Chrétien, 1907) alfajává minősí-
tették vissza. Petrich (1987) is már ekként közölte faunánkra újként, és a fajjal kapcso-
latos újabb adatokat közlő későbbi publikációkban is Megacraspedus balneariellus
(Chrétien, 1907) ssp. podolicus (Toll, 1942) néven került ismertetésre. Huemer és
Karsholt (2018) foglalkozott ismét behatóan a fajcsoporttal, és megállapították, hogy a
balneariellus és a podolicus mind külső megjelenés, mind ivarszervi struktúra, mind
földrajzi elterjedés tekintetében elkülönülnek egymástól. Szerintük Közép-Európában
Oroszországon át egészen az Altáj hegységig a podolicus él, a Mediterráneumban pe-
dig (Spanyolország, Franciaország, Horvátország, Olaszország) a balneariellus honos.
A magyarországi populációk tehát a M. podolicus Toll, 1942 faj képviselői, ezért a bal-
neariellus (Chrétien, 1907) név helyett podolicus Toll, 1942 írandó; az irodalmi forrás-
számozások maradnak.
Új adatok – New records. Tápióság, Nagy-rét, 2014.VI.21., 2 ex, leg. & coll.
Buschmann F.; Tápióság, Nagy-rét, 2014.VII.25., ♂, GP 13529 & det. Z. Tokár, leg. &
coll. Buschmann F.
Megjegyzés – Comment. A Dunától keletre a M. podolicus Toll, 1942 faj eddig
csak a Naszályból került elő (Szabóky 2010), alföldi előfordulása nem volt ismert.
Microlepidoptera.hu 15 | 2019 15
Crambidae – Fűgyökérrágó molyfélék
Chrysocrambus linetella (Fabricius, 1781) – déli fűgyökérmoly
A faj érvényes neve körül már hosszabb ideje vita folyt. A GlobIZ szerint a szóban for-
faj neve helyesenChrysocrambus cassentiniellus (Herrich-Schäffer, 1848) = li-
netella (Fabricius, 1781), amelyet a Lepiforum.de weboldal akkori (elhamarkodott) ál-
láspontját követve mi is átvettünk a magyar molylistába a következő megjegyzéssel:
„…a faj érvényes neve még nem tisztázott. Az újabb felfogás szerint a linetella
(Fabricius, 1781) név csak a cassentiniellus szenior szinonimja. Számos fórum és szak-
irodalmi forrás viszont a linetella nevet tartja ma is érvényesnek. A kérdés eldöntése
nem feladatunk, mi itt egyelőre visszatérünk a faunafüzetben és a régi fajlistában
(Gozmány 1963, 1968) ismertetett, valamint a Lepiforum.de weboldalon érvényesként
feltüntetett fajnévhez: cassentiniellus (Herrich-Schäffer, 1848) = linetella (Fabricius,
1781) lásd még Pastorális & Buschmann 2018, 256. számú megjegyzés”. Fazekas
(2017) palearktikus Crambinae monográfiájában részletesen foglalkozott a Ch. linetella
fajjal, táblázatban foglalta össze a diagnosztikus karaktereket és ábrázolta az ivarszer-
veket is.
Azóta a fajnév körüli nézeteltérés tisztázódott, és a Lepiforum.de weboldal is – némi
magyarázattal szolgálva – idén tavasszal visszatért a nemzetközileg elfogadott és ér-
vényes névhez: Chrysocrambus linetella (Fabricius, 1781) (nem linetellus!) = C. cas-
sentiniellus (Herrich-Schäffer, [1848]). A legutóbbi magyar fajjegyzék (Pastorális &
Buschmann 2018) 166. oldalán tehát a faj neve a hozzájuk tartozó irodalmi forrásmun-
kák számával együtt ennek megfelelően felcserélendők, a 256. számú megjegyzés pe-
dig törlendő.
Egyéb adatok és észrevételek a magyar molyfaunát illetően – Other data and com-
ments on the Hungarian micromoth fauna
Bár még 2018-ban megíródott s a Folia Entomologica Hungarica folyóirathoz leadott,
ám csak 2019 tavaszán jelent meg (jóval a 2018-as molylista megjelenése után) Sza-
bóky Csaba és Takács Attila cikke (Szabóky & Takács 2018), melyben hat, faunánkra
új faj előfordulását közlik. Ezek közül a Depressaria sordidatella Tengström, 1848,
Elachista eleleochariella Stainton, 1851 és Epiblema fuchsianum (Rössler, 1877)
valóban új fajoknak tekinthetők, az Agonopterix ferocella (Chrétien, 1910), Anarsia
innoxiella Gregersen & Karsholt, 2017 és Coptodisca lucifluella (Clemens, 1860)
viszont már korábban voltak publikálva más helyen, és ez alapján be is voltak sorolva
az említett molylistába (Pastorális & Buschmann 2018). Itt szükséges rámutatni egy
sajnálatos hibára: a cikkükben említett Epiblema fuchsianum (Rössler, 1877) fajnév
már több éve csak szinonimnévként van nyilvántartva, a faj aktuálisan érvényes neve
E. sarmatana (Christoph, 1872). Ennek értelmében kell besorolni a magyarországi
fajlistába.
Idén júliusban jelent meg a kiváló finn szakértő, Lauri Kaila tollából az Elachistinae
alcsalád (Elachistidae) új világkatalógusa (Kaila 2019). Átnézve benne a Magyaror-
szágon előforduló fajokra vonatkozó adatokat, láttuk, hogy 4 olyan faj (Elachista con-
sortella (Stainton, 1851), E. dimicatella Rebel, 1903, E. infamiliaris Gozmány, 1957 és
E. wieserella Huemer, 2000) is fel van tüntetve, melyek tudomásunk szerint hazánkban
nem fordulnak elő, illetve nincs róluk konkrét előfordulási adatunk. A szerzővel folyta-
tott konzultáció során kiderült, hogy a consortella egy igen régi, az Osztrák–Magyar
Monarchia idejéből származó trencséni (jelenleg Trenčín, Szlovákia, leg. Pazsiczky J.),
a dimicatella szintén egy a Monarchia idejéből származó máramarosi (jelenleg
Maramureş, Romania, leg. Rebel) példány alapján lett besorolva; ezeket már Gozmány
(1955, 1968) sem vette figyelembe annak idején a magyar faunával összefüggésben. E
16 Buschmann & Pastoralis: Új fajok és változások a molylepke faunában
két eset kapcsán újra meg kell jegyeznünk, hogy sajnos számos külföldi kolléga esett
már hasonló hibába bizonyos fajokkal összefüggésben a Trianon utáni, ma érvényes
magyar államhatárok vonatkozásában.
A Gozmány által tudományra új fajként leírt E. infamiliaris-t (Gozmány 1957) már
maga a leírója, mint Elachista monticola Wck. = alpinella STT. = infamiliaris Gozm.
tüntette fel egy későbbi névjegyzékében (Gozmány 1968). Kerestük, de az infamiliaris
név hivatalos szinonimizálásáról nem jelent meg egyetlen szakirodalomban sem írott
közlés, épp ezért talán nem meglepő, hogy valószínűleg valamelyik irodalmi forrás
vagy internetes fórum – hibásan továbbra is létező fajként tüntet fel egy nem létező
fajt, s ez hathatott félrevezetően a világkatalógust összeállító szerzőre is (Kaila, 2019).
Gozmány anno végzett ivarszervi vizsgálatot az általa gyűjtött és infamiliarisnéven
leírt két példányon, s bizonyára annak alapján helyezte ő maga szinonimba a monticola
(Wocke, [1876]) faj mögé (Gozmány 1968) anélkül, hogy erről a megállapításáról érte-
kezést adott volna közre. A preparátumok az MTM gyűjteményében le lettek fényké-
pezve és a fotókat elküldtük Kaila-nak, aki azok szakértői vizsgálata alapján egyértel-
műen az E. atricomella Stainton, 1849 faj ivarszerveinek határozta. Ebből az követke-
zik, hogy miután e néven csak ez a két példány van, az infamiliaris Gozmány 1957,
mint valid faj nem létezik, a névnek új szinonimként minden nemzetközi fórumon át
kell kerülnie az Elachista atricomella Srainton, 1849 fajnév alá. Helyesen tehát:
Elachista atricomella Stainton, 1849
= Microsetia exiguella Fabricius sensu Stephens, 1834
= Elachista alienella Stainton, 1851
= Elachista extensella Stainton, 1851
= Elachista zettesstedtii Wallengreen 1852
= Elachista holdenella Stainton, 1854
= Elachista helvetica Frey, 1856
= Elachista longipennis Frey, 1885
= Elachista infamiliaris Gozmány, 1957 syn. nov.
Az Elachista wieserella Huemer, 2000 faj magyarországi előfordulásáról szintén meg-
kérdeztük Kailát, de sajnos nem tudott kielégítően konkrét választ, adatot közölni. A faj
ez idáig csak magashegyi élőhelyen (Alpok) került elő. Huemer, a wieserella faj leírója
is úgy véli, hogy hazánkban a faj nem fordul elő, szerinte téves bejegyzés történt. En-
nek alapján és konkrét adat hiányában az E. wieserella Huemer, 2000 fajt nem vehetjük
be a magyar molylepke-fauna nyilvántartásába.
Köszönet – Acknowledgement. A szerzők köszönetet mondanak Katona Gergelynek
és Tóth Balázsnak, az MTM lepkegyűjteményi munkatársainak az Elachista infamili-
arispéldányok és azok ivarszervi preparátumainak kikereséséért, rendelkezésre bocsá-
tásukért és Kiss Ádámnak a fotózásukért. Köszönetet mondanak Ignác Richter, Zdenko
Tokár és František Kosorín szlovák kollégáknak a Trichophaga scandinaviella, T.
tapetzella, Endothenia ericetana és Celypha doubledayana fajok ivarszervi
preparátumaik elkészítéséért, vizsgálataiért és meghatározásukért, valamint azok
fotóinak elkészítéséért. Ugyancsak köszönetet mondanak Tőkés Barna Bálintnak és
Csaniga Krisztinának, akik engedélyezték az általuk észlelt Udea numeralis és Aglossa
caprealis fajok fotóinak megjelentetését, továbbá Lukátsi Márknak az A. caprealis
újabb adatának közlésre átengedéséért. Külön is köszönetet mondanak Tóth Balázsnak
az abstract angol nyelvre fordításáért és a szövegrészhez fűzött kritikus
megjegyzéseiért, s nem utolsó sorban Fazekas Imrének a lektorálásért és a tanulmány
szerkesztéséért, megjelentetéséért.
Microlepidoptera.hu 15 | 2019 17
Irodalom – References
Elsner G., Huemer P. & Tokár Z. 1999: Die Palpenmotten (Lepidoptera: Gelechiidae)
Mitteleuropas. Bestimmung Verbreitung – Flugstandort. – František Slamka, Bra-
tislava, 208 p.
Fazekas I. 2001: Somogy megye molylepke faunája (Lepidoptera: Microlepidoptera).
Natura Somogyiensis 1: 303327.
Fazekas I. 2002: Systematisches und synonymisches Verzeichnis der Microlepidoptera
Ungarns (Lepidoptera: Microlepidoptera). Folia Historico Naturalia Musei Matra-
ensis 26: 289327.
Fazekas I. 2017: Genitalia and wing pattern drawings of eighty Palaearctic Crambinae
species (Lepidoptera). – Microlepidoptera.hu 12: 2781.
Gozmány L. & Szabóky Cs. 1986: Microlepidoptera. – In Mahunka S. (ed.): The fauna
of the Kiskunság National Park. – Akadémia Kiadó, Budapest, pp. 247299.
Gozmány L. 1955: Molylepkék III. Microlepidoptera III. Fauna Hungariae XVI., 4:
10 p.
Gozmány L. 1957: Notes on the generic group Stomopteryx Hein., and the descriptions
of some new Microlepidoptera. Acta Zoologica Academiae Scientiarum Hungari-
ca 3: 107135.
Gozmány L. 1963: Molylepkék VI. Microlepidoptera VI. – Fauna Hungariae XVI.,
7:175 p.
Gozmány L. 1965: Molylepkék II. Microlepidoptera II. – Fauna Hungariae XVI., 2:
135136 p.
Gozmány L. 1968: Hazai molylepkéink magyar nevei. – Folia Entomologica Hungarica
21: 225296.
Horváth Gy. J. 1993: Adatok a Szigetköz lepkefaunájának ismeretéhez. Folia Ento-
mologica Hungarica 54: 170185.
Huemer P. & Karsholt O. 2010: Gelechiidae II (Gelechiinae: Gnorimoschemini). –
Microlepidoptera of Europe. Volume 6: 1586.
Huemer P. & Karsholt O. 2018: Revision of the genus Megacraspedus Zeller, 1839 a
challenging taxonomic tightrope of species delimitation (Lepidoptera, Gelechiidae).
– Zookeys 800: 1–278. https://doi.org/103897/zookeys.800.26292
Kaila L. 2019: An annotated catalogue of Elachistinae of the World (Lepidoptera: Ge-
lechioidea: Elachistidae). – Zootaxa 4632 (1): 231 p.
Liška J., Šumpich J., Elsner G., Marek J., Laštuvka Z., Skyva J., Žemlička M.,
Laštuvka A., Dvořák I., Sitek J., Jirgl T., Knížek M., Uřičář J., Kuras T. 2015:
Faunistic records from the Czech Republik 388. Klapalekiana 51: 239250.
Nuss M., Speidel W., Segerer A. 2013: Fauna Europaea: Pyraloidea. In Karsholt O. &
Nieukerken E. J. van (eds.) Fauna Europaea: Lepidoptera, Moths. Version 2017.06,
https://fauna-eu.org (visited juli 2019).
Pastorális G. & Buschmann F. 2018: A Magyarországon előforduló molylepke-fajok
névjegyzéke, 2018. | Checklist of the Hungarian micro-moths, 2018 (Lepidoptera).
– Microlepidoptera.hu 14: 77258.
Pastorális G. 2007: Magyarország területén előforduló molylepkefajok jegyzéke
(Lepidoptera: Microlepidoptera) | Checklist of the microlepidopteran fauna in Hun-
gary. – Natura Somogyiensis 10: 219301.
Pastorális, G., Kosorín, F., Tokár Z., Richter, I., Šumpich, J., Liška, J., Laštůvka, A.,
Laštůvka, Z., Endel, B. 2018: Šestnásť nových druhov motýľov (Lepidoptera)
nových pre faunu Slovenska | Sixteen species of moths (Lepidoptera) new for fauna
of Slovakia. – Entomofauna Carpathica 30 (2): 124.
18 Buschmann & Pastoralis: Új fajok és változások a molylepke faunában
Petrich K. 1987: Adatok a Chilopselaphus fallax és a hazai faunára új Ch. balneariellus
ssp. podolicus ismeretéhez (Lepidoptera: Gelechiidae). Folia Entomologica
Hungarica 47: 295296.
Razowski J. 2001: Die Tortriciden (Lepidoptera, Tortricidae) Mitteleuropas. Bestim-
mung Verbreitung – Flugstandort Lebensweise der Raupen. František Slam-
ka, Bratislava, 319 p.
Razowski J. 2003: Tortricidae of Europe. Volume 2, Oletreutinae. František Slamka,
Bratislava, 301 p.
Sitek J., Marek J., Liška J., Florián A. & Šumpich J. 2019: Faunistic records from
Czech republik – 470. Lepidoptera. – Klapalekiana 55: 139142.
Štefanovič R. 2018: Faunistic records from Slovakia. Lepidoptera: Tineidae, Tricho-
phaga scandinaviella Zagulajev, 1960. Entomofauna Carpathica 30 (1): 5859.
Slamka F. 2013: Pyraloidea of Europe (Lepidoptera), Volume 3. Pyraustinae & Spi-
lomelinae. Identification – Distribution – Habitat – Biologie. – Bratislava, 357 p.
Szabóky Cs. & Takács A. 2018: New data to the Microlepidoptera fauna of Hungary,
part XVIII (Lepidoptera: Depressariidae, Elachistidae, Gelechiidae, Heliozelidae,
Tortricidae). – Folia Entomologica Hungarica 79: 115122.
Szabóky Cs. 1982a: A Bakony molylepkéi. A Bakony természettudományi kutatásá-
nak eredményei, BTM Zirc, XV: 143.
Szabóky Cs. 1982b: A Dél-Dunántúl molylepkéi. Nattán Miklós molylepke-gyűjte-
ménye (Lepidoptera). – Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27: 1535.
Szabóky Cs. 1989: A salföldi csarabos lepke (Lepidoptera) faunája. – Folia Historico-
Naturalis Bakonyiensis 8: 3146.
Szabóky Cs. 1994b: Adatok a Vértes lepkefaunájának ismeretéhez. – Folia Entomo-
logica Hungarica 55: 383396.
Szabóky Cs. 2010: A Naszály lepkéi | The Lepidoptera fauna of Mt. Naszály
(Hungary). – A Naszály természetrajza. Rosalia 5: 657741.
Szabóky Cs., Kun A. & Buschmann F. 2002: Checklist of the Fauna of Hungary, Volu-
me 2, Microlepidoptera. – Hungarian Natural History Museum Budapest, 184 p.
Szabóky Cs., Kun A. & Buschmann F. 2006: Addenda and corrigenda to the Checklist
of the fauna of Hungary, Microlepidoptera. Folia Entomologica Hungarica 67: 69
83.
Szőcs J. 1955: A budapesti Mártonhegy lepke-faunája. Folia Entomologica Hungari-
ca 8: 157171.
Szőcs J. 1975: Molylepkék a Mátra- és Bükk-hegységi fénycsapdákból. – Folia Histori-
co Naturalia Musei Matraensis 3: 8190.
www.lepiforum.de : http://www.lepiforum.de/lepiwiki.pl? Chrysocrambus_Linetella
(megtekintve/visited 2019.V.12.)
www.lepiforum.de : http://www.lepiforum.de/lepiwiki.pl? Udea_Numeralis
(megtekintve/visited 2019.XI.17.)
Microlepidoptera.hu 15 | 2019 19
Article
Full-text available
Abstract: Between 2018 and 2021, the author reorganized the Tortricidae collection of the Hungarian Natural History Museum in Budapest. He annotated the data on the specimens examined and compiled a catalog. The identified specimens were labeled with so-called unique name tags. The revised collection contains 28311 specimens and 520 species, collected by 190 collectors from 897 sites in Hungary and 164 sites abroad. The collectors and their work are presented individually. The species are listed in taxonomic order. The collecting sites are described first, followed by information on the flight periods. For several species, comments and observations are made. Species erroneously reported from Hungary are discussed in detail. In his opinion, 19 species are deleted from the Hungarian fauna. The reason given is that no specimens are available. A particular value of the study is that it reviews the work of all the collectors by name.
Book
Full-text available
The present atlas comprises illustrations and characteristics of 220 species of the subfamilies Pyraustinae and Spilomelinae occurring in Europe and adjacent countries (Turkey, partly N Africa, Transcaucasia and partly Transcaspia). Brief data about imago, species biology, habitat, distributional maps, similar species and genitalia of almost all the species are given. New synonyms have been estabilished, new subspecies, species, one subgenus and one genus are described. 16,8 x 23,5 cm, 357 pp.; Hardcover; 220 species; 133 plates of genitalia of each species(males & females); 31 colour plates with almost 1100 images of moths.
Article
Full-text available
This checklist is the updated version of the checklist of micro-moths species in Hungary published in 2012. This new checklist is based on the latest faunistical and taxonomical researches. After the name of the species a precise literatury source is given with numbers. Hungarian names are proposed for all species. Only the species which are cleary identified by the experts can be added to the checklist. There are comments made regardingthe uncertain, mostly doubtful species. A total 2313 species are published in detail and information is added from the uncertain species.
Article
Full-text available
An annotated catalogue of world species of Elachistinae (Lepidoptera: Gelechioidea: Elachistidae) is presented. The classification follows recent phylogenetic studies. Genera and the species within each genus are listed in alphabetical order. All family, genus and species-group names of Elachistinae published before 28 August 2018 are treated. Sixty-six genus-group names are listed, 60 of which are nomenclaturally available. In the classification followed in this catalogue the species are placed in 10 genera. There are 1016 nomenclaturally available and 106 unavailable species-group names. Of these, 805 names are currently considered to represent valid species. For each species the following data are given: the reference to the original publication and the page; type locality; deposition of the name-bearing types; in the genus Elachista, the taxonomic rank with the subgenus and the informal species group when applicable; distribution; larval host plants; references to essential illustrations, and remarks, when needed. Synonyms are listed under valid names; distribution with geographic area and country records, for Australia, Canada and U.S.A. territories, provinces and states are given; Russia is divided into subregions. Larval host plant records are listed with notes regarding uncertain records. When possible, original references that are considered trustworthy in later literature are given, as well as relevant literature references for illustrations for each species. Synonymies, incorrect subsequent spellings and misspellings are listed under each species with full reference. Alphabetical lists are given for subfamily and infra-generic groupings of species of the genus Elachista, to summarize the placement of each species in its subgenus and species group within the subgenera. 110 valid and one unavailable species-group names originally described to genera currently considered elachistines, but later removed, are listed. When known, their current identity is given. The following taxonomic changes are made: Elachista amseli (Parenti, 1981), a secondary junior homonym of E. amseli Rebel, 1933, is replaced with E. parentii nom. nov.; Hemiprosopa asiatica Sinev, 1998 = Elachista asiatica (Sinev, 1998) stat. nov., comb. nov.; E. bipunctella (Sinev & Sruoga, 1995), a junior secondary homonym of E. bipunctella Treitschke, 1833, is replaced as E. ochropunctosa Kaila, nom. nov.; Elachista cerusella f. juncta Dufrane, 1957 is raised as species-rank name Elachista juncta Dufrane, 1957 stat. nov., a synonym of E. maculicerusella Bruand; Svenssonia corsicana Tautel & Nel, 2010 is transferred to Elachista (Aphelosetia), comb. n.; E. cupreella Blanchard, 1852 is transferred to Perittia, comb. nov.; E. flammeaepennella Costa, 1836 is raised as valid species, stat. rev.; Illantis Meyrick, 1921 is considered a junior subjective synonym of Elachista, syn. nov.; I. picroleuca Meyrick, 1921 is transferred to Elachista, comb. nov.; E. kosteri Traugott-Olsen, 1995 = E. differens Parenti, 1978, syn. nov.; E. oritropha Bradley, 1965 = E. iriphaea (Meyrick, 1932), syn. nov.; Paraperittia Rebel, 1916 = Phaulernis Meyrick, 1895 (Epermeniidae) syn. nov.; P. uniformella Rebel, 1916 = Phaulernis dentella (Zeller, 1839), syn. nov.; and E. zernyi Hartig, 1941 = E. stelviella Amsel, 1932, syn. nov. A lectotype is designated for Paraperittia uniformella Rebel. Elachista macquartella Duponchel, 1840 is considered a nomen oblitum, stat. nov.
Article
Full-text available
The taxonomy of the Palearctic genus Megacraspedus Zeller, 1839 (Lepidoptera, Gelechiidae) is revised, based on external morphology, genitalia and DNA barcodes. An integrative taxonomic approach supports the existence of 85 species which are arranged in 24 species groups (disputed taxa from other faunal regions are discussed). Morphology of all species is described and figured in detail. For 35 species both sexes are described; for 46 species only the male sex is reported, in one species the male is unknown, whereas in three species the female adult and/or genitalia morphology could not be analysed due to lack of material. DNA barcode sequences of the COI barcode fragment with > 500 bp were obtained from 264 specimens representing 62 species or about three-quarters of the species. Species delimitation is particularly difficult in a few widely distributed species with high and allegedly intraspecific DNA barcode divergence of nearly 14%, and with up to 23 BINs in a single species. Deep intraspecific or geographical splits in DNA barcode are frequently not supported by morphology, thus indicating a complex phylogeographic history or other unresolved molecular problems. The following 44 new species (22 of them from Europe) are described: Megacraspedusbengtssonisp. n. (Spain), M.junnilainenisp. n. (Turkey), M.similellussp. n. (Bulgaria, Romania, Turkey), M.golestanicussp. n. (Iran), M.tokarisp. n. (Croatia), M.nelisp. n. (France, Italy), M.faunierensissp. n. (Italy), M.gredosensissp. n. (Spain), M.bidentatussp. n. (Spain), M.fuscussp. n. (Spain), M.trineaesp. n. (Portugal, Spain), M.skouisp. n. (Spain), M.spinophallussp. n. (Spain), M.occidentellussp. n. (Portugal), M.granadensissp. n. (Spain), M.heckfordisp. n. (Spain), M.tenuiuncussp. n. (France, Spain), M.devoratorsp. n. (Bulgaria, Romania), M.brachypterissp. n. (Albania, Greece, Macedonia, Montenegro), M.barcodiellussp. n. (Macedonia), M.sumpichisp. n. (Spain), M.tabellisp. n. (Morocco), M.gallicussp. n. (France, Spain), M.libycussp. n. (Libya, Morocco), M.latiuncussp. n. (Kazahkstan), M.kazakhstanicussp. n. (Kazahkstan), M.knudlarsenisp. n. (Spain), M.tenuignathossp. n. (Morocco), M.glaberipalpussp. n. (Morocco), M.nupponenisp. n. (Russia), M.pototskiisp. n. (Kyrgyzstan), M.feminensissp. n. (Kazakhstan), M.kirgizicussp. n. (Afghanistan, Kazakhstan, Kyrgyzstan), M.ibericussp. n. (Portugal, Spain), M.steinerisp. n. (Morocco), M.gibeauxisp. n. (Algeria, Tunisia), M.multipunctellussp. n. (Turkey), M.teriolensissp. n. (Croatia, Greece, Italy, Slovenia), M.korabicussp. n. (Macedonia), M.skuleisp. n. (Spain), M.longivalvellussp. n. (Morocco), M.peslierisp. n. (France, Spain), M.pacificussp. n. (Afghanistan), and M.armatophallussp. n. (Afghanistan). Nevadia Caradja, 1920, syn. n. (homonym), Cauloecista Dumont, 1928, syn. n. , Reichardtiella Filipjev, 1931, syn. n. , and Vadenia Caradja, 1933, syn. n. are treated as junior synonyms of Megacraspedus . Furthermore the following species are synonymised: M.subdolellus Staudinger, 1859, syn. n ., M.tutti Walsingham, 1897, syn. n ., and M.grossisquammellus Chrétien, 1925, syn. n . of M.lanceolellus (Zeller, 1850); M.culminicola Le Cerf, 1932, syn. n. of M.homochroa Le Cerf, 1932; M.separatellus (Fischer von Röslerstamm, 1843), syn. n. and M.incertellus Rebel, 1930, syn. n. of M.dolosellus (Zeller, 1839); M.mareotidellus Turati, 1924, syn. n. of M.numidellus (Chrétien, 1915); M.litovalvellus Junnilainen, 2010, syn. n. of M.imparellus (Fischer von Röslerstamm, 1843); M.kaszabianus Povolný, 1982, syn. n. of M.leuca (Filipjev, 1929); M.chretienella (Dumont, 1928), syn. n. , M.halfella (Dumont, 1928), syn. n. , and M.arnaldi (Turati & Krüger, 1936), syn. n. of M.violacellum (Chrétien, 1915); M.escalerellus Schmidt, 1941, syn. n. of M.squalida Meyrick, 1926. Megacraspedusribbeella (Caradja, 1920), comb. n. , M.numidellus (Chrétien, 1915), comb. n. , M.albella (Amsel, 1935), comb. n. , M.violacellum (Chrétien, 1915), comb. n. , and M.grisea (Filipjev, 1931), comb. n. are newly combined in Megacraspedus .
Book
The Gnorimoschemini (Gelechiidae: Gelechiinae) of Europe are reviewed. A total of 211 species is recognized, including two species not yet found in Europe with certainty and two others recently introduced. Descriptions and diagnoses are accompanied by colour figures of the adults, usually depicting variation, and black and white photographs of male and female genitalia characters. Notes on distribution and biology are added for every species. 15 new species are described: Gnorimoschema nupponeni sp. n. (Russia, Ukraine), Scrobipalpa skulei sp. n. (Slovenia), Scrobipalpa dorsolutea sp. n. (Russia), Scrobipalpa corleyi sp. n. (Portugal), Scrobipalpa oleksiyella sp. n. (Russia), Scrobipalpa tokari sp. n. (Croatia), Scrobipalpa heimi sp. n. (Russia), Scrobipalpa jarii sp. n. (Bulgaria), Scrobipalpa abstrusa sp. n. (Russia), Scrobipalpa hendrikseni sp. n. (Greece), Scrobipalpa deutschi sp. n. (Russia, Algeria), Scrobipalpa mixta sp. n. (Macedonia, ?Albania, Ukraine), Scrobipalpa postulatella sp. n. (Spain), Scrobipalpa halimioniella sp. n. (France), Caryocolum baischi sp. n. (Greece). The following 30 species group names are synonymized and two taxa are revised as subspecies: Lita porcella Heinemann, 1870 syn. n. of Scrobipalpa acuminatella (Sircom, 1850); Scrobipalpa sibirica Bidzilya, 2009 syn. n. of Scrobipalpa occulta (Povolný, 2002); Scrobipalpa deleta Povolný, 1981 syn. n. of Scrobipalpa clintoni Povolný, 1968; Euscrobipalpa bezengensis Povolný, 2001 syn. n. of Scrobipalpa caucasica (Povolný, 2001); Scrobipalpa submagnificella Povolný, 1977 syn. n. of Scrobipalpa heretica Povolný, 1973; Scrobipalpa glaserorum Povolný, 1977 syn. n. of Scrobipalpa bradleyi Povolný, 1971; Scrobipalpa fraterna Povolný, 1969 syn. n. of Scrobipalpa selectella (Caradja, 1920); Scrobipalpa milleri Povolný, 1977 syn. n. of Scrobipalpa niveifacies Povolný, 1977; Gnorimoschema hyoscyamivora Gerasimov, 1940 and Gnorimoschema pseudobsoletellum Povolný & Gregor, 1955 syn. n. of Scrobipalpa indignella (Staudinger, 1879); Lita atriplicella var. infumatella Fuchs, 1901 syn. n. of Scrobipalpa atriplicella (Fischer von Röslerstamm, 1841); Scrobipalpa hartigi Povolný, 1977 syn. n. of Scrobipalpa suaedella (Richardson, 1893); Scrobipalpa rezniki Piskunov, 1990 and Scrobipalpa rezniki turkmenica Piskunov, 1990 syn. n. of Scrobipalpa dagmaris Povolný, 1987; Scrobipalpa artemisiella mongolensis Povolný, 1969 syn. n. of Scrobipalpa artemisiella (Treitschke, 1833); Scrobipalpa japonica Povolný, 1977 syn. n. of Scrobipalpa rebeli (Preissecker, 1914); Gelechia eremaula Meyrick, 1891, Gelechia lyciella Walsingham, 1900, Lita desertella Rebel, 1901, Phthorimaea bertramella Lucas, 1940, Teleia leroyella Lucas 1950, Gnorimoschema reisseri Povolný & Gregor, 1955 and Gnorimoschema philolycii Hering, 1957 syn. n. of Scrobipalpa portosanctana (Stainton, 1859); Scrobipalpa trebujenae Povolný, 1977 syn. n. of Scrobipalpa salinella (Zeller, 1847); Lita caliacrae Caradja, 1932 syn. n. of Scrobipalpa salicorniae (Hering, 1889); Phthorimaea argentinae (Povolný, 1989) syn. n. of Phthorimaea operculella (Zeller, 1873); Opacopsis buvati Povolný, 1992 syn. n. of Ephysteris deserticolella (Staudinger, 1871); Doryphora praticolella Christoph, 1872 (as ssp.) and Opacopsis gallica Povolný, 1992 syn. n. of Ephysteris insulella (Heinemann, 1870); Ephysteris (Opacopsis) treskensis Povolný, 1964, Ephysteris (Opacopsis) hispanica Povolný, 1981 and Ephysteris (Opacopsis) foulonsensis Povolný, 1981 syn. n. of Ephysteris diminutella (Zeller, 1847); Ephysteris (Opacopsis) olympica ssp. monticola Povolný, 1981 syn. n. of Ephysteris olympica Povolný, 1968; Phthorimaea microcasis Meyrick, 1929, Hedma abzacella Dumont, 1932, Teleia hyoscyami Amsel, 1935, Megalocypha polioptera Janse, 1960 and Ephysteris aellographa Janse, 1960 syn. n. of Microlechia chretieni Turati, 1924; Lita roseella Zetterstedt, 1839 syn. n. of Cosmardia moritzella (Treitschke, 1835); Lita crepusculella Teich, 1889 syn. n. of Caryocolum viscariella (Stainton, 1855); Caryocolum emarginatum Huemer, 1988 syn. n. of Caryocolum stramentella Rebel, 1935; Phthorimaea horoscopa Meyrick, 1926 as ssp. stat. n. of Caryocolum blandella (Douglas, 1852). The following genus group names are synonymized: Hedma Dumont, 1932 and Megalocypha Janse, 1960 syn n. of Microlechia Turati, 1924. The following new combinations are introduced: Scrobipalpa karadaghi (Povolný, 2001) comb. n.; Scrobipalpa acuta (Povolný, 2001) comb. n.; Scrobipalpa alterna (Falkovitsh & Bidzilya, 2006) comb. n.; Scrobipalpa grossoides (Povolný, 2001) comb. n.; Microlechia rhamnifoliae (Amsel & Hering, 1931) comb. n.; Microlechia karsholti (Nupponen, 2010) comb. n. The following taxa are recalled from synonymy: Gnorimoschema nilsi Huemer, 1996 sp. rev.; Gnorimoschema hoefneri (Rebel, 1909) sp. rev.; Scrobipalpa divisella (Rebel, 1936) sp. rev.; Scrobipalpa salicorniae (Hering, 1889) sp. rev.; Scrobipalpa spegulariella (Chrétien, 1910) sp. rev.; Scrobipalpa thymelaeae (Amsel, 1939) sp. rev.; Scrobipalpa halymella (Millière, 1864) sp. rev.; Klimeschiopsis terroris (Hartig, 1938) sp. rev.; Microlechia Turati, 1924 gen. rev. The specific status of following taxa is revised: Gnorimoschema alaskense Povolný, 1967 stat. rev.; Scrobipalpa stabilis Povolný, 1977 stat. n.; Ephysteris inustella gredosensis (Rebel, 1935) stat. rev.; Ephysteris insulella praticolella (Christoph, 1872) stat. n.; Lutilabria lutilabrella olympica Huemer, 1993 stat. n.; Caryocolum blandella horoscopa (Meyrick, 1926) stat. n. Finally the synonymy of Gnorimoschema antiquum Povolný, 1966 syn. rev. and the generic combinations of Scrobipalpa lagodes (Meyrick, 1926) comb. rev. and Scrobipalpa ergasima (Meyrick, 1916) comb. rev. are revised. Lectotypes are designated for the following taxa: Phthorimaea calaritanella Amsel, 1952; Gelechia portosanctana Stainton, 1859; Gelechia lyciella Walsingham, 1900; Gelechia salinella Zeller, 1847; Teleia hyoscyamella Rebel, 1912; Oecophora moritzella Treitschke, 1835; Lita roseella Zetterstedt, 1839.
  • I Fazekas
Fazekas I. 2001: Somogy megye molylepke faunája (Lepidoptera: Microlepidoptera). -Natura Somogyiensis 1: 303-327.
Genitalia and wing pattern drawings of eighty Palaearctic Crambinae species (Lepidoptera). -Microlepidoptera
  • I Fazekas
Fazekas I. 2017: Genitalia and wing pattern drawings of eighty Palaearctic Crambinae species (Lepidoptera). -Microlepidoptera.hu 12: 27-81.
  • L Gozmány
Gozmány L. 1957: Notes on the generic group Stomopteryx Hein., and the descriptions of some new Microlepidoptera. -Acta Zoologica Academiae Scientiarum Hungarica 3: 107-135.