Content uploaded by Marton Sulyok
Author content
All content in this area was uploaded by Marton Sulyok on Oct 07, 2020
Content may be subject to copyright.
KÉZIRAT – idézhető a szerző engedélyével
1
„A gazda bekeríti házát”?
A Német Szövetségi Alkotmánybíróság PSPP döntésének jelentősége és az európai
integrációért viselt alkotmányos felelősség realitása1
Sulyok Márton2, Tribl Norbert3
Absztrakt
A nemzeti alkotmánybíróságok és az EUB kapcsolatát, illetve az uniós jog abszolút primátusát
a tagállami alkotmányok felett az alkotmányértelmező testületek az európai alkotmányos
párbeszéd eszközével igyekeztek és igyekeznek a mai napig a fenntarthatóság medrén belül
tartani, míg az e relációk meghatározása iránti igény idő közben életre hívta az alkotmányos
identitás védelmének szükségességét. Az elmúlt évek tudományos diskurzusában mind
többször találkozhattunk a „nyílt kenyértörés” pillanatával, mikor az e testületek közötti
viszony meghatározatlanságából fakadóan a testületek és az általuk védelmezett jogforrások
összeütköznek. 2020. május 5-én úgy tűnik, hogy a Német Szövetségi Alkotmánybíróság PSPP
tárgyában hozott döntésével e pillanat elérkezett, bár talán kevésbé lesznek hevesek az ezt
követő folyamatok, mint azt elsőre gondolnánk. A tanulmány bevezetője röviden érinti az EUB
és a nemzeti alkotmánybíróságok közötti hatásköri kérdéseket, majd – annak fő részében – e
német döntés alkotmányjogi magvának, az integrációért viselt alkotmányos felelősségnek
(Integrationsverantwortung) az elemzéséből kiindulva írja le annak elméleti és gyakorlati
fontosságát, várható hatásait és utóéletét az alkotmánybíráskodást végző nemzeti fórumok és
az EUB közötti kapcsolat vonatkozásában, kitekintve a releváns EUB-gyakorlat
megállapításaira is.
Kulcsszavak: ultra vires, PSPP, nemzeti alkotmánybíróság, EUB, Európa, szuverenitás,
alkotmányos identitás, előzetes döntéshozatal
“The master pulls a fence around his house”?
The significance of the PSPP decision of the German Federal Constitutional Court and
the reality of constitutional responsibility for European integration
Abstract
The relationship between national constitutional courts and the CJEU, and the absolute primacy
of EU law over the constitutions of the Member States, has been and continues to be sustained
by all bodies interpreting the constitutions through the so-called European constitutional
dialogue, while the need to define these relations invoked the necessity of protecting
constitutional identity. In the scientific discourse of recent years, we can come across moments
of ‘bread breaking’ with increasing frequency, when, due to the uncertainty of the relationship
between these organs, they and the sources of law they protect collide. On May 5, 2020, with
the German Federal Constitutional Court’s PSPP-decision said moment seems to have arrived,
although perhaps the resulting processes will be less intense than we might first think. In its
1 A kutatást az EFOP-3.6.2-16-2017-00007 azonosító számú, az intelligens, fenntartható és inkluzív társadalom
fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális
gazdaságban című projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap és
Magyarország költségvetése társfinanszírozásában valósul meg.
2 Adjunktus, Szegedi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Közjogi Intézet; e-mail: msulyok@juris.u-
szeged.hu
3 Tudományos segédmunkatárs, doktorjelölt, Szegedi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar Közjogi
Intézet; e-mail: tribl@juris.u-szeged.hu
KÉZIRAT – idézhető a szerző engedélyével
2
introduction, the paper shortly touches upon standing questions of the competences between
national constitutional courts and the CJEU, then – in its main part -, starting out of the
constitutional core of the decision, i.e. the constitutional responsibility for the integration
(Integrationsverantwortung) describes the practical and theoretical importance of this German
decision, as well as its expected effects and its afterlife regarding national bodies in charge of
constitutional adjudication and the CJEU, with an eye on relevant CJEU jurisprudence as well.
Keywords: ultra vires, PSPP, national constitutional courts, CJEU, Europe, sovereignty,
constitutional identity, preliminary ruling
KÉZIRAT – idézhető a szerző engedélyével
3
I. Bevezetés
“Léckatonáim sorban állnak már, pici
földem a földből kikerítve, könnyü szál
dzsidások módján állnak őrt, hatalmasan
igazságukban; ők a törvény, ők a jog,
erőm, munkám, nyugalmam és jutalmam ők,
s jel hogy vagyok.”4
Babits Mihály: A gazda bekeríti házát (Új barbár század jövetelére) versének címe igen találó
felütés lehet a jelen írás témájához. A vers itt idézett kezdősorai pedig akár a nemzeti
alkotmánybíróságoktól (AB, beleértve ebbe az alkotmánybíráskodást végző más fórumokat) is
íródhattak volna az Európai Unió Bíróságához (EUB). A nemzeti AB-k „léckatonái” azok a
belső jog és az EU-jog viszonyát elemző határozatok, amelyek e testületek/intézmények és a
nemzeti alkotmány létjogosultságát jelzik, olykor válaszul az EUB-től érkezett inputokra az
alkotmányos párbeszéd jegyében. Azt jelzik, hogy vannak, s „kikerítik azt a pici földet” az
integráció jogának területéről, amely felett „dzsidások módján” őrködhetnek. Oliver Garner a
Dansk Industri (Dánia)5, a Miller (Egyesült Királyság)6 és a Taricco (Olaszország)7 ügyek
kapcsán pont ezzel a hasonlattal él, vagyis, hogy e döntések a két jogrendszer közötti határvonal
kijelölésére szolgálnak, amikor ultra vires kontrollt végeznek.8
Noha az európai integráció azért jelenleg még nem egy Babits által vizionált „új barbár század
eljövetelét” példázza, egyes tendenciák az EU-s intézményeknek tulajdonított lopakodó
hatáskörtúllépés és ultra vires aktusok kapcsán azért nyugtalanítóak lehetnek, ahogy a jelen írás
is rámutat majd arra a német AB ún. PSPP döntésének elemzésén keresztül. Idézett művében
Garner Hans Lindahl és Kaarlo Tuori elméleteire támaszkodva mutatja be, hogy miként
vázolhatóak fel a nemzeti AB-k és az EUB között megrajzolható határok (boundaries), korlátok
(limits) és törésvonalak (fault-lines). A határok ez alapján arra vonatkoznak, hogy a jog hogyan
tereli határok közé egy közösség viselkedését számos pl. időbeli, térbeli, materiális és egyéb
szubjektív határok meghatározásával. Ezek válnak korláttá abban a pillanatban, amikor a
közösségek valamely tevékenységet jogszerűnek vagy jogszerűtlennek minősítenek.
Törésvonalak ezekből akkor keletkeznek, amikor egy normatív változás következik be, s azt
egy jogi közösségnek - addigi korlátain változtatva – adaptálnia kellene, de bebizonyosodik,
hogy saját szabályai értelmében vannak elrendelhető (orderable) és el nem rendelhető
(unorderable) dolgok.9
4 Babits Mihály: A gazda bekeríti házát (Új barbár század jövetelére). Nyugat, 1925, 19. szám (online)
https://epa.oszk.hu/00000/00022/00381/11693.htm
5 Case no.15/2014 Dansk Industri (DI) acting for Ajos A/S vs. The estate left by A.
6 R (on the application of Miller and another) v. Secretary of State for Exiting the European Union [2017] UKSC
5.
7 Corte Costituzionale, n. 24/2017.
8 Oliver Garner: The Borders of European Integration on Trial in the Member States: Dansk Industri, Miller, and
Taricco. European Journal of Legal Studies. Vol. 9., No. 2., 2017, 1-12. (online)
https://cadmus.eui.eu/bitstream/handle/1814/46065/EJLS_2017_EditGarner237UK.pdf?sequence=1&isAllowed
=y
9 Uo., 5-6. (Lindahl-ra utalással: Hans Lindahl: The Fault Lines of Globalization: Legal Order and the Politics of
A-Legality, Oxford University Press, 2013.)
KÉZIRAT – idézhető a szerző engedélyével
4
Az előbbi kontextusban kialakult törésvonalak kapcsán a dialogikus problémamegoldás az EU
jogrendszere tekintetében, következtet Oliver Garner, akkor lehet sikeres, ha a konfliktus egyik
szereplője nem feloldhatatlan törésvonalként tekint egy problémára és saját határait képes és
hajlandó módosítani.10 Az alábbi írásban egy olyan törésvonalat mutatunk be, amelynek
esetében az látszik bizonyosnak, hogy ezen az alárendelt jogi közösség nem képes és nem is
hajlandó módosítani, és a létrejött törésvonal alapján kitart a saját maga által emelt korlátok
jogszerűsége mellett.
Arthur Dyevre, a KU Leuven professzora a cseh AB Landtová (vagy Holubec, Slovak
Pensions)11 ügyét hozza példaként a cikkben is elemzett viszonyrendszer problémáira,
amelyben ultra vires vizsgálatot végeztek. Szerinte – leegyszerűsítve – a tágabb értelemben
vett történet az EU jogot kutatók előtt ismert, és arról szól, hogy „az EUB által támogatott
integrista felfogását a nemzeti felsőbíróságok hogyan próbálták meg elnyomni. Szerinte a
német Szövetségi Alkotmánybíróság pedig már kezdettől vezette a palotaforradalmat az EUB-
vel szemben.” E cikkében Dyevre azt jósolja, hogy a Landtová nem lesz e hatásköri viták
„töréspontja”, hanem „izolált incidens” marad. Szerinte a német AB (akkor még az OMT
határozat kapcsán) nem fog hadat üzenni, hanem engedményeket fog kicsikarni az EUB-tól. 12
A közelmúlt nagy jelentőségű ügyei sem voltak képesek eldönteni a vitákat az alkotmányjog
európai dimenzióiról folytatott diskurzusban az EUB és a nemzeti alkotmánybíróságok közötti
kapcsolatról13, hiszen előbbi az uniós jog, míg utóbbi a nemzeti alkotmányok autentikus, erga
omnes hatályú értelmezői.14 A testületek közötti reláció kérdése azonban már önmagában is
csak következmény: az uniós jog és a nemzeti alkotmányok viszonyának látszólag
szabályozott15, a felszín alatt azonban törékeny egyensúlyi állapoton alapuló kapcsolata.16 Az
uniós jog elsőbbségének elve a tagállami alkotmányokkal szemben nem az Alapító
Szerződésekben expressis verbis lefektetett klauzula: az EUB munkálta ki a van Gend en Loos,
majd a Costa vs. E.N.E.L. döntésekben.17 (Talán azt is érdemes itt megjegyezni, hogy azóta
sem került bele a Szerződésbe, pusztán a 17. nyilatkozatban olvasható, a Tanács Jogi
Szolgálatának véleménye részeként.18) Az EUB gyakorlata azonban nem kapott fenntartás
nélküli támogatást a tagállamok részéről. 1974-ben a német Szövetségi Alkotmánybíróság az
Solange I. majd később a Solange II. és III. döntésekkel kinyilvánította, hogy meghatározott
10 Garner: i.m. (8. lj.) 10. (Tuori-ra utalással: Kaarlo Tuori: Crossing the limits but stuck behind the fault lines?
Transnational Legal Theory, 2016/1, 133-153.)
11 Pl. ÚS 5/12, Slovak Pensions XVII.
12 Arthur Dyevre: Domestic Judicial Defiance in the European Union: A Systemic Threat to the Authority of EU
Law? Yearbook of European Law (online) February 24, 2016 (online)
SSRN: https://ssrn.com/abstract=2084639, 2-4.
13 Vö.: Várnay Ernő: Az Alkotmánybíróság és az Európai Bíróság. Együttműködő alkotmánybíráskodás? In Állam-
és Jogtudomány, 2019/2. szám, 63-91., Szakály Zsuzsa: Történeti alkotmány és az alkotmányos identitás az
Alaptörvény tükrében. In Pro Publico Bono, 2015/2. szám, 35.
14 Vincze Attila - Chronowski Nóra: Magyar alkotmányosság az európai integrációban (Harmadik, átdolgozott,
bővített kiadás), HVG Orac, 2018, 493-515.
15 Martin Belov: The Functions of Constitutional Identity Performed in the Context of Constitutionalization of the
EU Order and Europeanization of the Legal Orders of EU Member States. In Perspectives on Federalism, 2017/2.
szám, 72-97.
16 Trócsányi László: Alkotmányos identitás és európai integráció. In Acta Universitatis Szegediensis: Acta Juridica
et Politica, 2014/76. kötet, 473-476.
17 Blutman László: Az Európai Unió joga a gyakorlatban (Második, átdolgozott kiadás), HVG Orac, Budapest,
2013, 366-377.
18 ld. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX:12008E/AFI/DCL/17
KÉZIRAT – idézhető a szerző engedélyével
5
feltételek teljesülése esetén fenntartja magának a jogot arra, hogy kimondja az utolsó szót és
mellőzze az uniós jog alkalmazását a német alaptörvénnyel szemben.19
A Szövetségi Alkotmánybíróság elvi jellegű megállapításai azonban sohasem váltak valósággá:
a testület az alapjogi fenntartás és az ultra vires tesztjének megalkotása óta egyszer sem
helyezkedett olyan álláspontra, amely a Solange döntésekben megfogalmazottak tényleges,
adott esetre alkalmazását jelentette volna.20 Egészen mostanáig. Az évtizedek alatt, az Unió
értékközösségé válásával és a belső feszültségek erősödésével az uniós jog és a nemzeti
alkotmányok közötti esetleges összeütközés látszólag elméleti és az utóbbi évtizedben egyre
inkább politikai jellegű vitává formálódott, ami hipotetikus jellegével mind jobban az
euroszkepticizmus egyik jelképévé vált. Az uniós jog abszolút elsőbbsége a nemzeti
alkotmányokkal szemben doktrínává szilárdult. Ezen alkotmányos paradoxon21 által életre
hívott rendszerbe azonban kódolva van a destabilizálódás veszélye: egy hallgatólagosan
elfogadott, fenntartásokkal kezelt szabályra épül, az uniós jog abszolút, kivétel nélküli
primátusának integrációs igényével. Kukorelli István ezzel kapcsolatban kijelenti: „az
Alaptörvény fensőbbsége és a közösségi jog elsőbbsége között nincs hierarchikus viszony. […]
A történet ebben az új államkapcsolatban is az alkalmazkodásról, az együttműködésről, a
kölcsönhatásokról szól. A kétirányú hatásmechanizmusokban helye van a szuverenitást védő
filozófiának is. Ha az alkalmazkodás nem egyoldalú, és nem megkésett, hanem konstruktív és
előrelátó, akkor helyben vagyunk. Európában.”22
A Kukorelli István által is említett kétirányúság szellemében a nemzeti alkotmánybíróságok és
az EUB kapcsolatát, illetve az uniós jog abszolút primátusát a tagállami alkotmányok felett az
alkotmányértelmező testületek az európai alkotmányos párbeszéd23 eszközével igyekeztek és
igyekeznek a mai napig a fenntarthatóság medrén belül tartani. Időközben az e kölcsönhatásból
létrejövő kapcsolatok meghatározása iránti igény életre hívta az alkotmányos identitás
meghatározásának és védelmének szükségességét.24 Az elmúlt évek tudományos diskurzusában
mind többször találkozhattunk a nyílt kenyértörés pillanatával, amikor az e két típusú testület
közötti viszony meghatározatlanságából fakadóan az általuk védelmezett jogforrások
védelmében e testületek ütköznek egymással a jog- és alkotmányértelmezésben.
2020. május 5-én úgy tűnik, hogy a Német Szövetségi Alkotmánybíróságnak a röviden csak
PSPP-nek25 nevezett döntésével26 sokaknak úgy tűnhet, hogy a Kukorelli István által is említett
szuverenitásvédő filozófia pénzügyi vonatkozásai kapcsán elérkezett az a pillanat, mikor az
EUB és a nemzeti alkotmánybíróságok bizonytalan viszonya gyújtópontjává válik egy mélyen
gyökerező vitának, amelyben a föderatív és a nemzetállami fejlődési irányok képviselői
szállnak síkra az európai integráció jövőjéért.
19 Vö: BVerfGE 37, 271 – Solange I., BVerfGE 73, 339 –Solange II.
20 Vö.: Vincze-Chronowski 2018 (18. lj.) 197-218.
21 Blutman László – Chronowski Nóra: Az alkotmánybíróság és a közösségi jog: alkotmányjogi paradoxon
csapdájában. In Európai Jog 2007/2. szám, 3-16.
22 Kukorelli István: Az Alaptörvény és az Európai Unió. Pro Publico Bono. 2013/1. szám, 12-13.
23 Vö.: 22/2016. (XII. 5.) AB határozat, AB 2016, 1418, 33- 34. pont, 45-46. pont, 76. pont. Stumpf István:
Alkotmányos párbeszéd. Gondolatok Drinóczi Tímea könyvét olvasván. In Alkotmánybírósági Szemle, 2018/2.
szám, 46-51., Drinóczi Tímea: Az alkotmányos párbeszéd. A többszintű alkotmányosság alkotmánytana és
gyakorlata a 21. században, Jogtudományi Alapkutatások 1., az MTA TK JTI elektronikus monográfiasorozata,
Budapest, 2017, 86-161.
24 Vö.: Orbán Endre: Quo vadis, „alkotmányos identitás”? In Közjogi Szemle, 2018/3
25 https://www.ecb.europa.eu/mopo/implement/omt/html/pspp.en.html (2020.05.22.)
26 2 BvR 859/15, 1-237.
KÉZIRAT – idézhető a szerző engedélyével
6
Ugyanakkor talán kevésbé lesznek hevesek a PSPP döntést követő közép és hosszútávú
folyamatok, mint azt elsőre gondolnánk. Rövid távon a határozat heves reakciókat váltott ki
mind a politikai, mind az alkotmányjogi diskurzusban. A döntést követően alkotmányjogászok
egy csoportja közös nyilatkozatot tett közzé,27 amelyben hangot adnak azon
meggyőződésüknek, mely szerint megengedhetetlen, hogy egy nemzeti alkotmánybíróság
kinyilvánítsa egy az EUB által hozott döntésről annak alkalmazhatatlanságát, mivel ez –
véleményük szerint – az európai jogrend és a teljes integrációs folyamat destabilizálódásának
veszélyét hordozza magában. A nyilatkozatot megfogalmazók ugyanakkor nem térnek ki a
PSPP döntés fundamentumát képező alkotmányjogi indokolásra, amely az integrációs folyamat
alapgondolatából és szellemiségéből indul ki és jut el az ultra vires aktus
alkalmazhatatlanságáig pontosan ezen folyamat és szellemiség védelmében. A jelen tanulmány
ezt a hiányosságot igyekszik áthidalni a döntés releváns részének bemutatásával és
elemzésével.
A döntés európai fogadtatása a jogászok és politikusok között meglehetősem vegyes volt, egy
francia álláspontot azonban érdemes kiemelni ezek közül is. Francois Asselineau
gyorselemzése szerint a nagyon hosszú és precíz döntés következtetései két ponton nagyon
jelentősek a jelenleg folyó európai vitákban: (i) az „európaistákat” (Européistes) annyiban
elégíti ki a döntés egy ponton, hogy a PSPP program önmagában nem ütközik a tagállamok
monetáris finanszírozásának (financement monétaire des États) az Alapító Szerződések általi
tilalmába, bár ezzel együtt a döntésnek (ii) feltehetően katasztrofális következményei lesznek
az euró és az EU jövője tekintetében, hiszen a német AB szuverén és autonóm módon
egyoldalúan jelenti ki az EUB egy döntéséről, hogy az részben ellene megy a német
alkotmánynak, s elutasítja annak alkalmazását.28 A második pontban említett jövőkép
meglehetősen baljós, de talán éppen ezért érdemes alkotmányjogi szempontból megvizsgálni,
hogy tehet-e, s tett-e ilyen kijelentést egyáltalán a német alkotmánybíróság? S joggal mondta-
e ki, amit kimondott a német vonatkozások kapcsán?
Nem lehet meglepő a vonatkozó német AB judikatúrát ismerő olvasó számára az a tény, hogy
egy ilyen ügyben és egy ilyen döntés született német részről.29 Nemcsak a 2009-es német
Lisszabon határozat költségvetési vonatkozásában (egészen pontosan a „fiskális politika
alapvető elemei” tekintetében30) kimondott következtetései alapján nem meglepő a döntés, de
27 Vö.: https://verfassungsblog.de/national-courts-cannot-override-cjeu-judgments/, illetve ld. a nyilatkozat
közzétételét követően született, azt kritikai éllel vizsgáló reakciót (Maciej Krogel: Is the Theory Culpable? A
Response to a Statement against Constitutional Pluralism): https://blogs.eui.eu/constitutionalism-politics-
working-group/theory-culpable-response-statement-constitutional-pluralism/
28 La décision historique du Tribunal constitutionnel allemand du 5 mai 2020 – Une analyse de François
Asselineau (online) https://www.upr.fr/actualite/la-decision-historique-du-tribunal-constitutionnel-allemand-du-
5-mai-2020/
29 A német AB és az EU-jog viszonyáról a 2020-as alapjogvédelmi esetjog két kulcs-ügye kapcsán ír elemzést
Auer Ádám és Orbán Endre: Zárókőszerep az uniós alapjogvédelemben? Újabb fejlemények a Német Szövetségi
Alkotmánybíróságnak az uniós joghoz fűződő viszonyában (felejtéshez való jog I-II.). In Jogtudományi Közlöny,
2020/1. szám (megjelenés alatt – a kézirat idézve a szerző engedélyével.)
30 Damien Chalmers a döntés kapcsán 4 lépésben elemzi azt, és harmadikként jelöli meg az ultra vires kontroll és
az identitáskontroll létrehozását. Az első az EU általi hatáskörtúllépés, a második pedig az alkotmányos identitás
olyan aspektusai tekintetében, amelyek felett a Bundestagnak kellene – az ő szóhasználatában – monopóliummal
rendelkeznie. Chalmers ide sorolja a tagállami pénzügyi (fiskális) politika alapvető elemeit, amelyben
egyértelműen beletartoznak a költségvetéssel kapcsolatos, azt érintő kérdések. Ezek sorába sorolja a PSPP döntés
a PSPP programot is. (Chalmers idézett írása: Damien Chalmers: A Few Thoughts on the Lisbon Judgment. In
Andreas Fischer-Lescano / Christian Joerges / Arndt Wonka (eds) The German Constitutional Court’s Lisbon
KÉZIRAT – idézhető a szerző engedélyével
7
azért sem, mert mint említettük, a döntés alapja egy EDH volt. Fontos itt emlékeztetni, hogy az
első német EDH 2014-ben szintén költségvetési vonzatú kérdéseket fogalmazott meg az EUB
felé. Ezek vezettek az ún. OMT határozat31 meghozatalához, amely érdekes módon szintén egy,
az EKB által kezdeményezett kötvényvásárlási programhoz (ld. Gauweiler és társai ügyet32) és
az alkotmányos identitás – most a PSPP kapcsán mellőzött – német tesztjéhez (kontrolljához)
kapcsolódott.
Hiába tartoznak a tagállamok fiskális politikájával kapcsolatos rendelkezések az alkotmányos
identitás fogalmi körébe egyes értelmezések szerint, sokkal erősebb ebben a vonatkozásban a
német dichotómiában kialakított és pl. a magyar AB által is átvett „szuverenitáskontroll”
gyakorlása33, amely itt, mint ultra vires vagyis hatásköri kontroll jelenik meg.
II. Az alapul fekvő előzetes döntéshozatali eljárás
A német Szövetségi Alkotmánybíróság az EUMSZ 267. cikk alapján nyújtott be előzetes
döntéshozatal iránti kérelmet az EUB-hez 2017. augusztus 17-én az előtte folyamatban lévő
alkotmányjogi panaszeljárás keretében.34 A panaszosok az Európai Központi Bank (EKB)
kötvényfelvásárlási programjával összefüggő határozatait támadták, tekintettel azok ultra vires
jellegére, amelynek következtében álláspontjuk szerint a Bundesbanknak, a Szövetségi
Kormánynak, illetve a Bundestagnak azok végrehajtásában történő közreműködése – utóbbi
kettő esetén mulasztás útján – ellentétes az Alaptörvénnyel. 35 (A jelen tanulmánynak nem célja
a PSPP program és az EKB döntéseinek közgazdaságtani, illetve célszerűségi vizsgálata. Az
alapügyben támadott határozatokat bővebben lásd: C-493/17. sz. ügy, 3-12. pont.)
A panaszosok szerint az EKB határozatai együttesen ultra vires jogi aktust képeznek, megsértik
az EUMSZ 119. cikkében rögzített hatáskörmegosztás elvét, tekintettel arra, hogy azok nem
tartoznak az EKB hatáskörébe, amelyet az EUMSZ 127. cikk (1) és (2) bekezdése, valamint a
Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) és az Európai Központi Bank alapokmányáról
szóló jegyzőkönyv 17–24. cikke határoz meg.36 A panaszosok előadták továbbá, hogy az EKB
határozatai sértik az EUMSZ 123. cikkét, illetve a német Alaptörvényben rögzített demokrácia
követelményét és ezáltal a német alkotmányos identitást.37
A panaszosok által előterjesztett indítványokra tekintettel a Szövetségi Alkotmánybíróság az
alábbi kérdésekben fordult az EUB-hez:
Ruling: Legal and Political-Science Perspectives. ZERP Diskussionspapier. 1/2010. p. 6. (online)
https://www.mpifg.de/people/mh/paper/ZERP%20Discussion%20Paper%201.2010.pdf
31 2 BvR 2728/13
32 Lásd az EUB (nagytanács) C-62/14. sz. Gauweiler és társai ügyben 2015. június 16-án hozott ítéletét
[ECLI:EU:C:2015:400], illetve a döntésről bővebben ld. Darinka Piqani írásának fordítását itt:
https://hpops.tk.mta.hu/blog/2015/07/az-eub-jovahagyja-az-ekb-allamkotvenyvasarlasi-programjat
33 Ld. bővebben 22/2016 (XII.5) AB határozat
34 A testülethez érkezett alkotmányjogi panaszok az EKB 2014 óta zajló kötvényfelvásárlási programjának (lásd
14. lábjegyzet) alkotmányossági felülvizsgálatát kérték a testülettől a Szövetségi Kormány és a Bundestag
felelősségén keresztül. Vö.: 2 BvR 859/15, 12-63. pont
35 Az EUB C-493/17. sz. Weiss és társai ügyben 2018. december 11-én hozott ítéletének [ECLI:EU:C:2018:1000]
13. pontja.
36 C-493/17. sz. ügy – ítélet, 14. pont
37 Uo.
KÉZIRAT – idézhető a szerző engedélyével
8
(i) Ellentétesek-e az EKB határozatai, a határozatok végrehajtásának módja, illetve a
PSPP rendszer végrehajtásának egyes elemei az EUMSZ 123. cikkének (1)
bekezdésével?38
(ii) Ellentéteseke ezen határozatok az EUMSZ 123. cikkével akkor, ha annak további
végrehajtása a pénzügyi piacok megváltozott körülményeire tekintettel az eredetileg
alkalmazandó vásárlási szabályok folyamatos lazítását igényli, vagyis gyakorlatilag
a folyamatos többletkötelezettséget ró(hat) a részes tagállamok költségvetésére?39
(iii) Ellentétese az EKB 2015/774. sz. határozata az EUMSZ 119. cikkel és az EUMSZ
127. cikk (1) és (2) bekezdésével, valamint a KBER-ről és az EKB-ról szóló
jegyzőkönyv 17–24. cikkével azért, mert az túllép az EKB e rendelkezésekben
szabályozott monetáris politikai hatáskörén, és ezért beavatkozik a tagállamok
(gazdaságpolitikai) hatáskörébe?40
(iv) Az EKB hatáskörének túllépését jelenti-e különösen az, hogy
• az első kérdésben említett határozatok a PSPP – 2017. május 12-én 1534,8
milliárd eurós – volumene folytán nagymértékben befolyásolja a tagállamok
refinanszírozási feltételeit?
• az első kérdésben említett határozatok által testet öltő PSPP program a
tagállamokra nézve nemcsak közvetett gazdaságpolitikai következményekkel
jár, hanem a monetáris politikai célkitűzés mellett azzal legalább egyenrangú
gazdaságpolitikai célkitűzéssel is rendelkezik?
• az első kérdésben említett határozatok azok erőteljes gazdaságpolitikai hatásai
miatt sértik az arányosság elvét?
• az első kérdésben említett határozatok részletes indokolás hiányában a több mint
két évig tartó végrehajtás során nem vizsgálhatók felül abból a szempontból,
hogy azok továbbra is szükségesek és arányosak-e?41
(v) Ellentétes-e a PSPP program az EUMSZ 119. cikkel és az EUMSZ 127. cikk (1) és
(2) bekezdésével, valamint a KBER-ről és az EKB-ról szóló jegyzőkönyv 17–24.
cikkével azért, mert annak volumene és több mint két évig tartó végrehajtása,
valamint az ebből eredő gazdaságpolitikai hatások a PSPP szükségességének és
arányosságának eltérő megítélését teszik indokolttá, és a határozat emiatt egy
meghatározott időponttól az EKB monetáris politikai hatáskörének túllépését
jelenti?42
(vi) Ellentétes-e az első kérdésben említett határozatban a központi kormányzatok és a
velük egyenrangú kibocsátók kötvényeinél felmerülő veszteségek tekintetében az
eurórendszerbeli nemzeti központi bankok között alkalmasint alkalmazott korlátlan
kockázatmegosztás az EUMSZ 123. és EUMSZ 125. cikkel, valamint az EUSZ 4.
cikk (2) bekezdésével, ha ez a nemzeti központi bankok költségvetési forrásokból
történő feltőkésítését teheti szükségessé?43
Az EUB döntésében lényegében valamennyi, a Szövetségi Alkotmánybíróság által feltett
kérdésben az EKB határozatainak javára döntötte el a kérdéseket. Nem látta megalapozottnak
az EKB döntéseiben sem a megfelelő indokolás hiányát, sem az arányosság elvének túllépését,
38 C-493/17. sz. ügy – ítélet, 16/1. pont
39 C-493/17. sz. ügy - ítélet, 16/2. pont
40 C-493/17. sz. ügy - ítélet, 16/3. pont
41 C-493/17. sz. ügy - ítélet, 16/3. pont
42 C-493/17. sz. ügy - ítélet, 16/4. pont
43 C-493/17. sz. ügy - ítélet, 16/5. pont
KÉZIRAT – idézhető a szerző engedélyével
9
és így az ultra vires jelleget, az alkotmányos identitásra történő hivatkozást – az EUSZ 4. cikk
(2) bekezdés – pedig gyakorlatilag figyelmen kívül hagyta.
A PSPP program szükségességének indokolásával kapcsolatban az EUB megállapította, hogy
amikor olyan általánosan alkalmazandó jogi aktusról van szó, amelyből kitűnik az uniós
intézmény által elérni kívánt cél lényege, nem lehet külön indokolást megkövetelni az
intézménytől minden egyes alkalmazott technikai megoldás esetében.44 Az EUB álláspontja
szerint a PSPP és az annak alapjául szolgáló EKB határozatok esetében a határozatok
indokolását az EKB különböző, a határozatoktól elkülönült dokumentumokon (így különösen
elemzéseken, kimutatásokon) keresztül tette közzé, amelyek tartalmazták az EKB
Kormányzótanácsa által fontolóra vett különféle lehetőségeket, valamint „a meghozott
döntéseket alátámasztó okokat, különös tekintettel a PSPP megfigyelt és várható hatásaira.”45
Az EUB hivatkozott továbbá az indokolási kötelezettséggel összefüggésben arra is, hogy a
kötvényvásárlási programra vonatkozóan az EKB elnöke rendszeresen sajtóközleményeket tett
közzé, illetve sajtótájékoztatók keretében megválaszolásra kerültek a felmerülő kérdések,
illetve elérhetőek az EKB Kormányzótanácsa monetáris politikai üléseinek jegyzőkönyvei is,
amelyek tartalmazzák a Kormányzótanácson belül zajló vitákat a PSPP-vel összefüggésben.46
Az EUB szerint „mindezen tényállási elemből az következik, hogy a KBER magyarázatot adott
arra, hogy az infláció tartósan elégtelen szintje és a monetáris politikájának gyakorlásához
hagyományosan használt eszközök kimerítése alapján miért is tartotta szükségesnek egy olyan
kötvényvásárlási program elfogadását, majd bevezetését 2015
-
től kezdődően, amely mind az
alapelvét, mind pedig az egyes részletszabályait illetően a PSPP jellemzőit mutatja47 [...] ezek
a tényállási elemek arra engednek következtetni, hogy az EKB kellőképpen megindokolta a
2015/774 határozatot,48 [amelyre tekintettel] a 2015/774 határozat kapcsán nem merül fel
olyan indokolási hiányosság, amely e határozat érvénytelenségét eredményezné.”49
A Szövetségi Alkotmánybíróság hatásköri aggályaival összefüggő kérdésekkel kapcsolatban az
EUB hasonlóan az indokolási kötelezettséghez, elutasító álláspontra helyezkedett. A későbbiek
során részletesen tárgyalt PSPP döntés megszületésének egyik központi eleme a testület azon
meggyőződése, hogy az EUB az előzetes döntéshozatali eljárás során hiányosan vizsgálta,
illetve válaszolta meg a Szövetségi Alkotmánybíróság által feltett kérdéseket különös
tekintettel az arányosság követelményére. A Szövetségi Alkotmánybíróság által feltett (fentebb
v. sz. alatt jelzett) kérdés alapján az EUB-nek arra kellett választ adnia, hogy a 2015/774. sz.
határozatban foglaltak meghozatalára a KBER rendelkezik-e megfelelő, az elsődleges jogból
fakadó hatáskörrel, különös tekintettel a határozat hosszútávú hatásaira, amelyek a PSPP
keretében megvásárolható kötvények mennyiségéből és annak időtartamából erednek.
Az EUB a kérdés megválaszolása során az EUMSZ 119. cikk (2) bekezdéséből indult ki, azaz
abból a tényből, hogy a tagállamok és az Unió tevékenysége magában foglalja az euró
bevezetését, amely egységes monetáris és árfolyampolitikát tesz szükségessé.50 Az EUB
hivatkozott arra, hogy az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének c) pontja alapján az unió
44 C-493/17. sz. ügy - ítélet, 32. pont
45 C-493/17. sz. ügy - ítélet, 36. pont
46 C-493/17. sz. ügy - ítélet, 37. pont
47 C-493/17. sz. ügy - ítélet, 41. pont
48 C-493/17. sz. ügy - ítélet, 42. pont
49 C-493/17. sz. ügy - ítélet, 44. pont
50 C-493/17. sz. ügy - ítélet, 46. pont
KÉZIRAT – idézhető a szerző engedélyével
10
kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a monetáris politika területén azon tagállamok
tekintetében, amelyek pénzneme az euró,51 illetve az EUMSZ 282. cikk (1) bekezdése
értelmében az unió monetáris politikáját az EKB, és azon tagállamok központi bankjai
irányítják, amelyek pénzneme az euró, és amelyek az eurórendszert alkotják.52 Ennek keretében
az EUMSZ 127. cikk (2) bekezdése, az EUMSZ 130. cikk és az EUMSZ 282. cikk (4)
bekezdése alapján a KBER feladata az euróövezeti monetáris politika „független
meghatározása és végrehajtása, tiszteletben tartva a hatáskör
-
átruházás elvét, amelyet
bírósági felülvizsgálata révén – a Szerződésekben meghatározott feltételekkel – a Bíróságnak
kell biztosítania.”53 A Bíróság – miután gyakorlatilag megállapította saját hatáskörét ennek
kimondására – kimondta, hogy az EUMSZ nem tartalmazza a monetáris politika pontos
meghatározását, „viszont meghatározza a monetáris politika célkitűzéseit és e politika
végrehajtása érdekében a KBER rendelkezésére álló eszközöket.”54 Az EUB az EUMSZ idézett
rendelkezéseinek értelmezéséből arra a következtetésre jutott, hogy a „Szerződések alkotói
amellett döntöttek, hogy az Unió monetáris politikájának elsődleges célját, nevezetesen az
árstabilitás fenntartását, általános és elvont módon határozzák meg, annak pontos
megállapítása nélkül, hogy milyen módon kell számszerűen konkretizálni e célkitűzést.”55
Az EUB tehát a fentiek alapján úgy ítélte meg, hogy a PSPP program az euróövezeti monetáris
politika meghatározása körében az EKB feladata és ezáltal nem valósul meg a hatáskörtúllépés,
illetve nem beszélhetünk ultra vires aktusról.56 A Bíróság tehát lényegében figyelmen kívül
hagyta a Szövetségi Alkotmánybíróság azon érvelését, miszerint a PSPP program a monetáris
hatásokon kívül gazdaságpolitikai célkitűzésekkel (és hosszú távú következményekkel) is
rendelkezik, amelynek meghatározása pedig már a tagállami szuverenitásból fakadó, át nem
ruházott tagállami hatáskör57 és a Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az
alkotmányos identitás által védett körbe tartozik.58
A hatásköri problematikát követően az EUB az arányosság uniós jogi követelményét vizsgálta,
amelyben a hatásköri kérdésekhez hasonlóan sem azonosította az uniós jog sérelmét.59 Az
arányosság vizsgálata során az EUB kifejtette, hogy az arányosság elve a Bíróság állandó
ítélkezési gyakorlata szerint megköveteli, hogy „az uniós intézmények aktusai alkalmasak
legyenek az érintett szabályozással kitűzött jogszerű célok megvalósítására, és ne menjenek túl
az azok eléréséhez szükséges mértéken.”60 Ennek keretében az EUB gyakorlatilag azt mondta
ki, hogy a PSPP összetett, kockázati tényezőt magában foglaló jellegére – miután ez a fentiek
szerint a monetáris politika keretén belül az EKB hatáskörébe tartozik –, illetve arra tekintettel,
hogy e hatáskör keretében az EKB-nek „összetett előrejelzéseket és értékeléseket kell
végeznie”, ezért „számára széles mérlegelési jogkört kell biztosítani.”61
Miután az EUB megállapította, hogy a PSPP rendszere álláspontja szerint az EKB hatáskörébe
tartozó rendelkezéseket tartalmaz, illetve a kötvényfelvásárlási program megfelelő eszköz az
51 C-493/17. sz. ügy - ítélet, 47. pont
52 C-493/17. sz. ügy - ítélet, 48. pont
53 C-493/17. sz. ügy - ítélet, 49. pont
54 C-493/17. sz. ügy - ítélet, 50. pont
55 C-493/17. sz. ügy - ítélet, 55. pont
56 C-493/17. sz. ügy - ítélet, 70. pont
57 Vö.: C-493/17. sz. ügy - ítélet, 16. pont
58 2 BvR 859/15, 1. pont
59 Vö.: C-493/17. sz. ügy - ítélet, 70-100. pont
60 C-493/17. sz. ügy - ítélet, 72. pont
61 Vö.: C-493/17. sz. ügy - ítélet, 75-78. pont
KÉZIRAT – idézhető a szerző engedélyével
11
EKB által meghatározandó monetáris politikai célok eléréséhez, lényegében figyelmen kívül
hagyva a Szövetségi Alkotmánybíróság által felhozott érveket – gazdaságpolitikai
vonatkozások, veszteségért viselt felelősség, stb. –, akként foglal állást, hogy a PSPP nem sérti
az arányosság követelményét sem annak volumenét, sem idejét, sem pedig esetleges
következményeit, így különösen a nemzeti jegybankokra háruló – veszteség esetén jelentkező
– felelősséget tekintve.62
Végül az EUB arra hivatkozással, hogy az hipotetikus jellegű, mellőzte a Szövetségi
Alkotmánybíróság utolsó kérdésének megválaszolását, amely a kötvényeknél felmerülő
veszteségek tekintetében az eurórendszerbeli, tagállami központi bankok között alkalmazott
korlátlan kockázatmegosztás és az EUMSZ 123., EUMSZ 125. cikkek, illetve az EUSZ 4. cikk
(2) bekezdése közötti összhangra irányult.63 A kérdés tehát lényegében arra az esetre
vonatkozott, ha a kockázatmegosztás a tagállami központi bankok költségvetési forrásokból
történő feltőkésítését tenné szükségessé.
III. A német döntés és annak jogi következményei
Döntésében a Szövetségi Alkotmánybíróság több, az európai integrációt és az uniós jogrendet
meghatározó megállapítást is tett, amelyek azonban csak első olvasatra minősíthetők az
„integrációval szembeni” rendelkezéseknek. A testület határozatának genezisét a német
alkotmányjogtudományban kimunkált Integrationsverantwortung64 képezi, amely a német
alkotmányos szervek – így jelen esetben a Szövetségi Kormány, a Bundestag, illetve a
Szövetségi Alkotmánybíróság – integrációs folyamatért (Integrationsprogramm65) viselt
felelősségi alakzataként értelmezhető.66 Az alkotmányos szervek integrációs folyamatért viselt
felelősségének alapja az Alaptörvény 23. § (1) bekezdése, vagyis a német Alaptörvény
integrációs klauzulája.67 A Szövetségi Alkotmánybíróság állandó gyakorlata – és a PSPP döntés
– szerint a német alkotmányos intézmények az integrációs folyamatért viselt felelősségük
körében kötelesek megfelelő lépéseket tenni annak megvalósítása és védelme érdekében.68 A
Szövetségi Alkotmánybíróság hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az Integrationsverantwortung
nem olyan egyoldalú eszköz, amely az uniós intézmények döntéseinek korlátlan elfogadását
teszi kötelezővé az alkotmányos intézmények számára. Ellenkezőleg: az
Integrationsprogramm, vagyis az EUMSZ-ben megfogalmazott integrációs gondolat
megvalósításaként értelmezhető és mint ilyen, ennek urai a tagállamok,69 amelynek
következtében a német alkotmányos szervek felelőssége az uniós szervek rendelkezéseinek
62 Vö.: C-493/17. sz. ügy - ítélet, 80-100. pont
63 Vö.: C-493/17. sz. ügy - ítélet, 159-167. pont
64 Vö.: Michael Tischendorf: Theorie und Wirklichkeit der Integrationsverantwortung deutscher
Verfassungsorgane, Jus Internationale et Europaeum 129., Universität Augsburg, 2016, 7-9.
65 Vö.: Christoph Degenhart: Staatsrecht I., C.F. Müller GmbH, Heidelberg, 2019
66Vö.: Gero Kellermann: Integrationsverantwortung und Verfassungsidentität – Das Urteil des
Bundesverfassungsgerichts zum Vertrag von Lissabon. In Akademie-Kurzanalyse, 1/2009, 1-6.
67 „A Német Szövetségi Köztársaság az egyesült Európa megvalósításához hozzájárul az Európai Unió
létrehozásán keresztül, melyet a demokratikus, a jogállami, a társadalmi és a föderatív alapelvek, valamint a
szubszidiaritás elve köteleznek és az ezen alaptörvény által biztosított jogvédelemhez lényegében hasonló
jogvédelmet biztosít. A Szövetség ehhez a Szövetségi Tanács által jóváhagyott törvényen keresztül felségjogokat
ruházhat át. Az Európai Unió alapítása, szerződéses alapjainak megváltoztatása, valamint olyan hasonló
szabályok vonatkozásában, melyek ezen alaptörvény tartalmát megváltoztatják vagy kiegészítik, illetve ilyen
módosításokat vagy kiegészítéseket lehetővé tesznek, a 79. cikk (2) és (3) bekezdése érvényes.” A fordítást lásd:
Heka László et alii: Nemzeti alkotmányok az Európai Unióban, Wolters Kluwer, Budapest, 2016, p. 669.
68 2 BvR 859/15, 116. pont
69 2 BvR 859/15, 53. pont, 89. pont, 105-109. pont
KÉZIRAT – idézhető a szerző engedélyével
12
betartása és érvényesítése, amennyiben azok az Alapító Szerződésekkel összhangban
megfelelnek az Integrationsprogramm gondolatának. Ugyanakkor amennyiben az uniós
intézmények rendelkezései ellentétesek az „integrációs gondolattal”, a német alkotmányos
szervek integrációért viselt felelőssége megköveteli, hogy fellépjenek a szerződésekből nem
következő, ultra vires aktusokkal szemben, de legalább is megkíséreljék azok káros hatásainak
enyhítését.70
Rainer Arnold 2016-ban hosszasan elemzi a német AB esetjogának példáin keresztül, hogy az
Integrationsverantwortung kapcsán mit is takar az ultra vires vita, s pár megállapítását
szeretnénk itt kiemelni. Szerinte a jogállamiság külső aspektusának nagyon fontos része az,
hogy az a tagállamtól az EU-s intézményre ruházott hatáskörök határain belül járjanak el ezek
az intézmények. Arnold azt is kifejti, az ultra vires vita az alkotmány által megtestesített „nyitott
és zárt államiság” közötti egyensúlyi állapot (értsd: mi minősül kizárólagosan tagállami
hatáskörnek, s mi nem) kifejeződése, s annak központi hangsúlya, hogy az integrációs folyamat
jogállami alapon nyugszik. Intra vires aktus tehát az, amely az integráció és az államiság közötti
megfelelő egyensúlyt tiszteletben tartja, de a kérdés viszont szerinte is az: ki jogosult értelmezni
egy aktus ultra vires vagy intra vires mivoltát, a tagállami alkotmánybíróságok vagy az EUB.71
A Szövetségi Alkotmánybíróság álláspontja szerint – amely megjelent a döntést megelőző EDH
indítványában is – az EKB kötvényvásárlási programja túllép az EKB és a KBER hatáskörén,
tekintettel arra, hogy annak az eurózónára kiterjedő monetáris politikai hatásain túl
gazdaságpolitikai – fiskális – következményei, illetve hosszútávú hatásai vannak72, amelynek
meghatározása azonban kizárólagosan a tagállamok át nem ruházott hatáskörei között tartódnak
számon.73 A testület 2020. május 5-én kelt döntésében (több eljárást – 2 BvR 859/15, 2 BvR
980/16, 2 BvR 2006/15, 2 BvR 1651/15 – egyesítve) megállapította, hogy az EUB a Weiss
ügyben azaz a C-493/17. sz. előzetes döntéshozatali eljárásban 2018. december 11-én kelt
határozatában az EKB kérdéses határozatainak, illetve a PSPP program hosszútávú
gazdaságpolitikai hatásinak érdemi vizsgálata nélkül mondta ki, hogy az EKB határozatai,
illetve a PSPP program megfelel az uniós jog – így különösen az arányosság
követelményeinek.74 A Bíróság vizsgálata a Szövetségi Alkotmánybíróság szerint nem terjedt
ki a PSPP valós gazdasági – hosszútávú – hatásainak figyelembevételére, és így azt sem
vizsgálta érdemben, hogy az EKB nem lépte-e túl az elsődleges jogból fakadó monetáris
hatáskörét.75
A Szövetségi Alkotmánybíróság szerint az EUB nem alkalmazta megfelelően az arányossági
tesztet76, így az EUSZ 5. cikk (1) bekezdésének második mondatában és (4) bekezdésében
rögzített arányosság követelménye nem tudta ellátni a tagállamok hatásköreinek védelmét
biztosító – és az ultra vires aktusokat megakadályozó – funkcióját, kiüresítve ezáltal a
hatáskörátruházásnak az EUSZ 5. cikk (1) bekezdés második mondatában és 5. cikk (4)
bekezdésében foglalt elvét.77
70 2 BvR 859/15, 89. pont, 105-106. pont, 107. pont, 109. pont, 116. pont, 231. pont
71 Rainer Arnold: Limitation of Sovereignty by European Integration: The German Experience in a Comparative
View. In: Rainer Arnold (ed.): Limitations of National Sovereignty Through European Integration. Springer, 2016,
1-13, kül. 6-7.
72 2 BvR 859/15, 133. pont, 136. pont, 139. pont, 159. pont, 161-162. pont
73 2 BvR 859/15, 109. pont, 120. pont, 127. pont, 136. pont
74 2 BvR 859/15, rendelkező rész 2. pont, 6. pont, indokolás 81. pont, 116. pont, 119-120. pont, 161-162. pont
75 2 BvR 859/15, 116-120. pont, 133. pont
76 2 BvR 859/15, 116. pont, 126-128. pont
77 2 BvR 859/15, rendelkező rész 6b. pont, 6c. pont indokolás, 116. pont, 119. pont, 123-126. pont
KÉZIRAT – idézhető a szerző engedélyével
13
Az, hogy az EUB nem értékelte megfelelően a PSPP gazdaságpolitikai hatásait, illetve azt
marginalizálva, kvázi alárendelte az eurózóna monetáris célkitűzéseinek78 a Szövetségi
Alkotmánybíróság szerint önkényes jogértelmezés79, amely lehetővé teszi, hogy az EKB a
Szerződések által rá ruházott (monetáris politikai) hatáskörén túllépve járjon el, és végső soron
teljesen kivonja tevékenységét a bírói felülvizsgálat lehetősége alól.80 Mindez olyan –
precedensjellegű – gyakorlathoz vezet, amely az uniós intézmények számára – jelen esetben az
EKB – lehetővé tenné önnön hatásköreinek megállapítását, illetve bővítését (Kompetenz-
Kompetenz),81 amely ellentétes az integrációs törekvésekkel (Integrationsprogramm) és az
Alapító Szerződések rendelkezéseivel.82 A Szövetségi Alkotmánybíróság szerint, mivel az
EUB döntése – az arányosság elvének elégtelen vizsgálata következtében, illetve a fenti
következményekre tekintettel – nem biztosítja az EKB döntéseinek megfelelő bírói
felülvizsgálatát83 és ezáltal az uniós intézmények, Alapító Szerződésekből nem következő
hatásköreinek bővítését eredményezi, ultra vires jellegű és ezáltal a testület nem tartja magára
nézve kötelezőnek az abban foglalt jogértelmezést.84 A határozat összefoglalójának 2. pontja
fogalmazza meg ezt a legérthetőbben talán, hogy az német AB „integrációért való (jogi)
felelőssége” keretében miért jutott erre a döntésre. Eszerint az EUB döntése azért nem köti a
német Alkotmánybíróságot, mert az EUB által alkalmazott értelmezési módszer az uniós jog
olyan értelmezéséhez vezetett, amely érthetetlen, vagyis azt objektíve önkényesnek kell
tekinteni.85
A Szövetségi Alkotmánybíróság indokolása szerint a német alkotmányos szervek – így a
Szövetségi Kormány a Bundesbank és az Alkotmánybíróság – Alaptörvényből fakadó
kötelezettsége a demokrácia elvének védelme, amelyet az Alaptörvény 20. és 79. cikke – utóbbi
az örökkévalósági klauzula – helyez védelem alá és amely forrása Németország alkotmányos
identitásának.86 A testület a határozatban kifejti, hogy a német népet szuverenitásából fakadóan
megilleti a demokratikus önrendelkezés joga, a demokrácia elvének érvényesülése, amely olyan
fundamentális alkotmányos tényező, amelyet az integrációs folyamat sem veszélyeztethet.87 A
hatáskörök megosztásának rendszere hivatott biztosítani az integrációs folyamat során a
demokrácia – és népszuverenitás – alapelvének megóvását és ezáltal a demokratikus
legitimációt. Ahhoz, hogy az uniós szervek döntései megfelelő demokratikus legitimációval
rendelkezzenek, azoknak visszavezethetőnek kell lenni az Alapító Szerződések rendelkezéseire
és az azokat létrehozó integrációs gondolatra (Integrationsprogramm). Az arányosság
követelménye pedig a hatáskörök megosztásának stabilitását hivatott biztosítani, amelynek
figyelmen kívül hagyása destabilizál(hat)ja a hatáskörök megosztását az Unión belül.88
A határozat szerint az integrációs gondolat (Integrationsprogramm) nem sérti a
népszuverenitás, illetve a demokrácia elvét mindaddig, amíg az uniós intézmények és szervek
döntései nem ultra vires jellegűek, azaz az Alapító Szerződésekből fakadó hatáskörök égiszén
78 2 BvR 859/15, 120-122. pont, 161-163. pont
79 2 BvR 859/15, 112-113. pont
80 2 BvR 859/15, 156. pont
81 2 BvR 859/15, 102. pont, 156. pont
82 2 BvR 859/15, 102. pont, 105-106. pont, 116. pont
83 2 BvR 859/15, 156. pont, 111-113. pont, 116-119. pont
84 2 BvR 859/15, 154. pont, 163. pont, 178. pont
85 2 BvR 859/15, 2. pont (Bevezetés)
86 2 BvR 859/15, 115. pont, 230. pont
87 2 BvR 859/15, 100-101. pont
88 2 BvR 859/15, 101. pont, 158. pont
KÉZIRAT – idézhető a szerző engedélyével
14
belül maradnak, amelyet az Európai Unió egyik fő alapelve, a hatáskörátruházás és az azzal
szemben támasztott követelmények (és garanciák) hivatottak biztosítani.89
A döntés rögzíti, hogy amennyiben az EUB jogértelmezésével nem tartja tiszteletben és
túlterjeszkedik az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésében meghatározott felhatalmazáson90, akkor
azzal megsérti az uniós jogi aktusokkal szemben támasztott demokratikus legitimáció
minimális követelményét és ezáltal az így meghozott döntés – a fentebb kifejtettekre tekintettel
– Németország vonatkozásában nem alkalmazható.91 Az EUB – az integráció alapgondolatával
ellentétes következményekhez vezető92 – elégtelen jogértelmezése és hatáskörtúllépése miatt
tehát a Szövetségi Alkotmánybíróság nem tartja maga számára nézve kötelezőnek az EUB
előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletét és osztja az alkotmányjogi panaszeljárás
indítványozóinak azon álláspontját, amely szerint az EKB kötvényfelvásárlási programja
elvonja a Bundestag Alaptörvényben rögzített költségvetési hatáskörét, ami ezáltal sérti a
Németország alkotmányos identitását.93
A Szövetségi Alkotmánybíróság álláspontja szerint az EKB kötvényfelvásárlási programja
vonatkozásában az EUB nem végzett az arányosság elvére kiterjedő, megfelelő mélységű
felülvizsgálatot94 (pontosabban úgy értékelte, hogy az kimeríti az arányosság
feltételrendszerét95), amelynek következtében a kérdéses EKB határozatok – és így a PSPP
program – tekintetében nem valósul meg a megfelelő bírói kontroll.96 A testület szerint a PSPP
sérti Németország Alaptörvényét, mert annak egyes rendelkezései, illetve különösen hosszú
távú hatásai túlmutatnak a monetáris politikán és a gazdaságpolitika hatókörébe97 tartoznak.98
Így különösen a kötvényfelvásárlási program kockázatmegosztási rendszere olyan
költségvetésre vonatkozó kötelezettségvállalást jelent, amely a Bundestag kompetenciája.99 A
határozat azt is kifejti, hogy a PSPP program lényegében harmadik fél kötelezettségeiért való
helytállást eredményez és ezáltal összeegyeztethetetlen az Alaptörvénnyel,100 A testület szerint
az EKB túllépi az Alapító Szerződésekből fakadó hatáskörét, ha döntéseinek olyan szerteágazó
gazdasági vagy társadalompolitikai hatásai vannak, amelyek már a tagállami gazdaságpolitika
hatáskörébe tartoznak.101 A Szövetségi Alkotmánybíróság szerint a kötvényvásárlási program
hatással lehet az államadósságra, a magánszféra megtakarításaira, a nyugdíjakra és a
nyugdíjrendszerre, az ingatlanárakra és a piacképtelen vállalatok megmentésére.102
A Szövetségi Alkotmánybíróság az EKB kötvényfelvásárlási programjának (illetve az azok
alapjául szolgáló határozatok), valamint az EUB határozatát ultra vires aktussá nyilvánította,
89 2 BvR 859/15, 142. pont, 158. pont
90 2 BvR 859/15, 154-156. pont
91 2 BvR 859/15, rendelkező rész 2. pont, indokolás 154. pont, 157-158. pont
92 2 BvR 859/15, 113. pont, 116. pont
93 2 BvR 859/15, 1. pont, 33-42. pont
94 2 BvR 859/15, 119. pont, 123. pont, 126. pont
95 2 BvR 859/15, 167. pont, 176. pont, 178. pont, 185. pont
96 2 BvR 859/15, 156. pont
97 Ez azért fontos megállapítás, mert a gazdaságpolitika magában foglalja a fiskális (pénzügyi) és monetáris
politikát is. Előbbi a kormányzat hatásköre, míg utóbbi szokásosan jegybanki kompetencia, amely az eurozóna
esetében speciális és részben az EKB, illetve a KBER hatáskörébe tartozik. Vö. pl.: Blutman 2013, 137-143.
98 2 BvR 859/15, rendelkező rész 6b. pont, indokolás 122. pont, 133. pont, 135. pont, 138-139. pont, 163. pont,
165. pont
99 2 BvR 859/15, rendelkező rész 8. pont, indokolás 116. pont
100 2 BvR 859/15, rendelkező rész 8. pont, indokolás 227. pont
101 2 BvR 859/15, rendelkező rész 6c. pont, indokolás 139. pont
102 2 BvR 859/15, rendelkező rész 6c. pont, indokolás 139. pont
KÉZIRAT – idézhető a szerző engedélyével
15
és a határozat több pontban kijelenti, hogy ezek nem rendelkeznek kötelező erővel a német
alkotmányos szerveket illetően, és a határozat rendelkező részének 10. pontjában, illetve az
indokolás 235. pontjában rögzített rendelkezés folytán a Bundesbank csak akkor vehet részt a
továbbiakban a PSPP programban, ha az EKB elvégzi a megfelelő arányossági elemzést a
kötvényvásárlási program gazdaságpolitikai hatásairól. A Szövetségi Alkotmánybíróság
továbbá kötelezi továbbá a Bundesbankot, hogy a PSPP keretében már megvásárolt eszközöket
bocsássa piacra.103
Azon túl pedig, hogy az EUB döntés mint ultra vires, nem köti a német alkotmányos szerveket,
ezek integrációs felelősségére (Integrationsverantwortung), a demokrácia és népszuverenitás
elvére (Alaptörvény 20. cikk) tekintettel az Alaptörvénnyel ellentétesnek ítélte azt, hogy a
Szövetségi Kormány és a Bundestag nem támadta meg az EKB kötvényfelvásárlási
programjának alapját jelentő határozatokat, amelyekben az EKB érdemben nem vizsgálta és
nem is értékelte, hogy a kötvényvásárlási program megfelel-e az arányosság
követelményének.104 A Szövetségi Alkotmánybíróság ezért a felhívta a Szövetségi Kormányt
és a Bundestagot, hogy integrációs felelősségük keretében akadályozzák meg, hogy egy uniós
intézmény – jelen esetben az EKB – a hatáskörét túllépve hozzon a költségvetést (és így a német
alkotmányos identitást) érintő döntést. A határozatban a testület felhívja a Szövetségi Kormányt
és a Bundestagot, hogy követeljenek meg átfogó arányossági vizsgálatot a PSPP-vel
összefüggésben, illetve integrációs felelősségükből fakadóan kísérjék figyelemmel, hogy a
program az Alapító Szerződésekben meghatározott hatáskörökön belül maradva, ne sérthesse a
német alkotmányos identitást és a tagállami hatásköröket.105 Tulajdonképpen ezzel az a német
AB saját, integrációért viselt felelőssége keretében állapította meg a német törvényhozó és
végrehajtó hatalom alkotmányos szerveinek mulasztását, ezek integrációért viselt felelőssége
gyakorlásával kapcsolatban.
IV. Következmények és következtetések
A fentiekben elemzett ügyben a Szövetségi Alkotmánybíróság egy konkrét esetben mondta ki
(fennállása óta először), hogy a német alkotmányos és közigazgatási szervek nem működhetnek
közre az uniós intézmények hatáskört túllépő, ultra vires aktusainak végrehajtásában és
egyúttal, először az európai integráció történelmében, az EUB – mint uniós intézmény – egy
konkrét határozatáról is kimondta, hogy az ultra vires és ezért azt nem alkalmazza.
A határozat közzétételét követően számos olyan jogi és politikai vélekedés látott napvilágot,
amely az integráció alkotmányos válságának elmélyülését106, az uniós jog elsőbbségének
megtörését107, vagy éppen az euroszkeptikus törekvések előretörését108 látják bele a
határozatba. Daniel Gros egyenesen arról ír, hogy a német döntést egy az integráción belülről
protestáló hangnak (voice) kell tekinteni, amellyel együttjár az integrációból való kilépés (exit)
implicit fenyegetése. Szerinte az a kérdés, hogy ez a döntés csak egy belülről jövő „protest-
103 2 BvR 859/15, 235. pont
104 2 BvR 859/15, rendelkező rész 6a – 10. pont, indokolás 232. pont
105 2 BvR 859/15, 230-232. pont, 234-235. pont
106 Papp-Nagy Zsolt: Az uniós jog elsőbbsége – A Német Szövetségi Alkotmánybíróság PSPP döntésének
margójára. Jogi Fórum. (online) https://www.jogiforum.hu/hirek/41775
107 Kazai Viktor – Molnár Noémi: A német alkotmánybíróság lázadása és annak lehetséges következményei
(online) https://merce.hu/2020/05/25/a-nemet-alkotmanybirosag-lazadasa-es-annak-lehetseges-kovetkezmenyei/
108 pl. La décision historique du Tribunal constitutionnel allemand du 5 mai 2020 – Une analyse de François
Asselineau (online) https://www.upr.fr/actualite/la-decision-historique-du-tribunal-constitutionnel-allemand-du-
5-mai-2020/
KÉZIRAT – idézhető a szerző engedélyével
16
szavazat” marad vagy tényleges kilépésig vezet, az alapján dönthető el, hogy Németország és
a német Szövetségi Alkotmánybíróság lojális marad-e az európai projekthez.109 Túlzónak
tartjuk Gros aggodalmát a német hűtlenség gyanúja kapcsán, és ezért is tartjuk fontosnak
megjegyezni, hogy az álalunk bemutatott döntés alkotmányjogi fundamentuma két, a német
alkotmányjogi gondolkodásban meghonosodott fogalom, az Integrationsverantwortung, mint
az integrációs folyamatért viselt alkotmányos felelősség és az Integrationsprogramm, mint az
Alapító Szerződésekben testet öltő integrációs gondolat alkotja, amelyet hosszas és
következetes gyakorlat alapoz meg.
Az írásunkban bemutatott és elemzett német döntés az integrációs folyamat érdekében és nem
azzal szemben született.110 A Szövetségi Alkotmánybíróság a határozatban kiemelte, hogy az
integrációs folyamat akkor maradhat stabil pályán és érheti el az eredetileg kitűzött integrációs
célokat, ha nem lép ki az Alapító Szerződések által kijelölt mederből. Jelen esetben az európai
integráció az Alapító Szerződésekben élő integrációs gondolat által meghatározott kereten túli
dimenzióban kíván(t) a tagállam(ok)ra vonatkozó irányt meghatározni, azonban a „Szerződések
uraiként” a tagállamok – a Szövetségi Alkotmánybíróság döntéséből (is) kiolvashatóan – az
uniós jogból fakadó jogosultságuk (és kötelezettségük!) következtében felléphetnek az ilyen
irányú, integrációs alapgondolaton túlnövő, túlnyúló integrációs folyamatokkal szemben.
Hozzá kell tenni, hogy a Finn alkotmányügyi bizottság alig egy hónappal az itt elemzett német
döntés után hozott az EUMSZ 310. cikkének értelmezésével kapcsolatban alapvető jelentőségű
döntést a COVID-19 járvány által előidézett összefüggések között szintén költségvetési
kérdésben, amely így szépen beleillik a nemzeti AB-k és az EUB között kialakuló (elsősorban
költségvetési, pénzügyi) frontvonal narratívájába, különös tekintettel a kifogásolt pénzügyi
műveletek hosszú távú hatására, amely már a PSPP döntés központi érvei között is megjelent.
Az ügy lényege111 nagyon röviden az, hogy az EUMSZ 310. cikkével ellentétben kíván az Unió
támogatást és fejlesztési programokhoz való hozzáférést nyújtani a tagállamok számára, és
ezzel kapcsolatos ún. saját források bevonására vonatkozó határozat (OWD) csak azt követően
léphet hatályba, hogy azt valamennyi tagállam saját nemzeti alkotmányos követelményeinek
megfelelően jóváhagyta. A forrásbevonás engedélyezéséhez valamennyi tagállam és – a
109 Daniel Gros: Voice or Exit? What other choice for Germany’s Constitutional Court. (online)
https://www.ceps.eu/voice-or-exit/
110 Az EU-s intézmények és az EU-s politika természetesen azonnal reagált a döntésre, hiszen, ahogy a
bevezetőben – Kukorelli Istvánra utalással – jeleztük, az uniós államkapcsolatokban kétirányú
hatásmechanizmusok vannak. A van der Leyen Bizottság – a Szerződések őrének szerepében – egy
kötelezettségszegési eljárás indításának lehetőségét jelentette be Németországgal szemben azon jogi opciók
között, amelyeket jelenleg vizsgálnak meg. (Erről bővebben ld: https://eulawlive.com/commission-president-
reacts-to-german-federal-constitutional-courts-ruling-on-ecbs-pspp-programme/) Ez viszont feltehetően az „első
ijedtség” reakciója volt csupán, hiszen egy ilyen eljárás egy a tagállami alkotmánybíróságok EU-jogra vonatkozó
hatásköreivel és áttételesen e bíróságok határozatainak hatályával kapcsolatban olyan alkotmányjogi vitát indítana
el, amelynek nem lehet elsődleges fóruma a Bizottság és a tagállamok közötti politikai párbeszéd. (Ez az állításunk
arra tekintettel is igaz, hogy az EUB következetes joggyakorlata szerint „az EUMSZ 258. cikk értelmében vett
tagállami kötelezettségszegés főszabály szerint megállapítható, ezen állam bármely szerve kövesse is el a
kötelezettségszegéshez vezető tevékenységet vagy mulasztást, még ha az adott tagállam alkotmánya értelmében
független intézményről van is szó.” (Legutóbb: 2018. október 4-i Bizottság kontra Franciaország ítélet, C-416/17,
EU:C:2018:811, amely 107. pontjában hivatkozik a korábbi EUB-gyakorlatra: 2003. december 9-i Bizottság
kontra Olaszország ítélet, C-129/00, EU:C:2003:656, 29. pont; 2009. november 12-i Bizottság kontra
Spanyolország ítélet, C-154/08, EU:C:2009:695, 125. pont).
111 Az üggyel kapcsolatban kirobbant finn vitáról ld. Päivi Leino-Sandberg: Who is Ultra Vires Now? The EU’s
Legal U-Turn in interpreting Article 310 TFEU. Verfassungsblog. 18 Jun 2020. (online)
https://verfassungsblog.de/who-is-ultra-vires-now-the-eus-legal-u-turn-in-interpreting-article-310-tfeu/
(2020.06.27.)
KÉZIRAT – idézhető a szerző engedélyével
17
nemzeti eljárásoktól függően – a nemzeti parlamentek jóváhagyása szükséges. Ez biztosítja az
Unió célkitűzéseinek megvalósítását szolgáló innovatív javaslat szükséges demokratikus
legitimitását.
A finn Alkotmányügyi Bizottság szerint a javaslat alkotmányosan vitatható részeit a saját
forrásokról szóló határozat tartalmazza, amely külön nemzeti megerősítést igényel. A Finn
Alkotmány 94. és 95. cikke értelmében Finnország szuverenitása szempontjából jelentős
hatásköröknek az EU-ra történő átruházását a parlamenti képviselők által leadott szavazatok
legalább kétharmadával jóvá kell hagyni. Ugyanakkor az egyszerű többség elegendő az uniós
hatáskörök „kisebb módosításaihoz” vagy „fejlesztéséhez”.
A finn testület szerint az EUMSZ 310. cikkhez adott új, bizottsági értelmezés rendkívüli, és
olyan körülménynek minősül, amelyet nem lehetett előre látni, amikor Finnország ratifikálta a
Szerződéseket és amely jelentős pénzügyi kötelezettségeket teremt az ország számára és hosszú
időre (2058-ig) korlátozná Finnország költségvetési szuverenitását. Ezen okok miatt az
Alkotmányügyi Bizottság álláspontja szerint az OWD jóváhagyásához kétharmados többségre
lenne szükség – amellyel azonban a finn kormány nem rendelkezik.
Az Alkotmányügyi Bizottság tehát lényegében a német PSPP döntésben megfogalmazott
aggályokat vette át: az EU hosszútávú pénzügyi döntéseket kíván meghozni, amelyek mögött
kötelezettségvállalóként a tagállamok állnak és így ezek a döntések alapvetően meghatározzák
a tagállamok gazdaságpolitikáját, amelyre az EU nem rendelkezik hatáskörrel, ezért ezek a
döntések ultra vires jellegűek.
Természetesen az uniós jog elsőbbsége továbbra is a megfelelő kritériumok mellett evidencia
marad, azonban az uniós intézmények – és ebben a körben ezúttal az EUB is értendő – nem
rendelkeznek korlátlan mérlegelési jogkörrel a tagállamokkal szemben. Erre nemcsak az
írásunkban elemzett PSPP döntése, hanem az azt követő „első fecske”, a finn Alkotmányügyi
Bizottság döntése is jó példa. A német döntés talán elvezethet a fékek és ellensúlyok elvének
egy speciális, integrációs alakzatához, amely a „szuverenitásegyesítő” integrációban világossá
teszi, hogy pontosan mely hatáskörök felett diszponálhatnak az EU-s intézmények,112 és mely
hatáskörök monopóliuma marad a tagállamok alkotmányos intézményei kezében. Ez már csak
abból is következik, hogy az uniós jog és az alkotmány (egymásra tekintettel értelmezett)
elsőbbsége „egymást kizáró kategóriák: mind a kettőnek egyszerre nem lehet elsőbbsége.” –
írja Vincze Attila.113
A bevezetőben is idézett Oliver Garner egy érdekes megoldásra tesz javaslatot egy friss blog-
bejegyzésében ezen ügy kapcsán, amelyben azon az alapon ítéli el a német döntést, hogy az
112 Itt jegyezzük meg, hogy a német döntésre 2020. május 8-án kiadott sajtóközleményében az EUB az alábbi
válaszokat adta saját hatáskörét és szerepét illetően, esetjogi hivatkozásokkal: „Az egyes államok joggyakorlata
közötti eltérések [az EKB döntéshez hasonló] aktusok érvényessége tárgyában képesek az Unió jogrendszere
egységének kompromittálására, és a jogbiztonság (sécurité juridique) veszélyeztetésére. Mint a tagállamok más
intézményei, így a nemzeti bíróságok is kötelesek az uniós jog „teljes egységét” (plein effet) biztosítani.” (Ld.
EUB sajtóközlemény no. 58/20, online: https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2020-
05/cp200058fr.pdf)
113 Vincze Attila: Az uniós jog alkotmányos érvényességi alapja – viták, dilemmák és újabb gyakorlat. In: Bodnár
Eszter – Pozsár-Szentmiklósy Zoltán – Somody Bernadette (szerk.): Tisztelgés a 70 éves Dezső Márta előtt.
Gondolat, Budapest, 2020, 235-236
KÉZIRAT – idézhető a szerző engedélyével
18
„lyukat ütött az EU jog egységességének szövetén”.114 Garner felvetése azért érdekes, mert azt
vezeti le, miként lehetne az alkotmányos identitás lisszaboni klauzuláján (EUSZ 4. cikk (2)
bek.) keresztül orvosolni az EU jog szupremáciája és a tagállamok – lisszaboni értelemben vett
- alkotmányos és politikai berendezkedése közötti összeütközést. Eltekintve attól, hogy nem
látható pontosan, hogy az EU jog egységességének vagy elsőbbségének (vagy mindkettőnek)
sérelmét látja a szerző a német döntés által, a felvetés mégis azért figyelemre méltó, mert pont
a tagállamok alkotmányos intézményei számára (Megjegyzés: itt konkrétan csak az EDH-t
kezdeményező felsőbíróságokra szűkíti az érvelést az idézett szerző) biztosítaná annak
lehetőségét, hogy „összeférhetetlenségi nyilatkozatot” (declarations of incompatibility)
tehessenek egy EDH eljárás keretében az EUSZ 267. cikk keretein belül vagy új szerződéses
mechanizmusok megalkotásán keresztül. E nyilatkozatokkal – érvel Garner – a nemzeti
felsőbíróságok értesíthetnék az EUB-t arról, hogy az EDH eljárásban hozott előzetes döntés a
nemzeti alkotmány mely részével nem fér össze. Eltekintve a szerződésmódosítás általában vett
nehézségeitől, Garner szerint ezen megoldás arra is szolgálhatna, hogy az EUB kiterjedt
hatáskörének ellensúlyává válhasson, vagyis egyfajta integrációs checks and balalances
részeként működhessen. Fekete Balázs gondolatait idéznénk még ezen a ponton, aki
O’Keoheane ún. sovereignty pooling (vagyis szuverenitás-egyesítési) elméletének lényegét az
alábbiakban fogalmazza meg: „a sikeres államközi együttműködést meg lehet teremteni a
különféle állami szuverenitásigények túlhangsúlyozása nélkül is, mivel a szupranacionális
intézményi innováció meg tudja azokat szelídíteni”.115 Nem vitatkozva azzal, hogy nagyon
fontos a szupranacionális intézmények látható és tényleges innovációja, legyen akár szó az
EUB-ról a szupranacionális EU-jog alkalmazása és értelmezése körében, az alkotmányos
identitás kérdése természetesen nem szűkíthető intézményi kérdéssé a Szerződések fényében,
Garner fentebb bemutatott álláspontja csak az egyik lehetséges jövőbeni út.
A diskurzus természetesen folytatódik, továbbra is aktív kétirányú hatásmechanizmusokra van
szükség a tagállami és az uniós intézmények párbeszédében és talán korai lenne Groséhoz
hasonló messze menő következtetésekbe bocsátkozni a német döntés kapcsán, egy „Dexitet”
(német kilépés) víziója ugyanis abszurd a jelen helyzetben. Az azonban már most kimondható,
hogy a tagállami alkotmánybíróságok és az EUB közötti „hatásköri összeütközés” régóta
fennálló vitájában meghatározó mérföldkövet jelenthet a német döntés. Minden bizonnyal a
kezdeti csendet egyre több és több nemzeti alkotmánybíróság töri majd meg, saját nemzeti
sajátosságainak keretében értelmezve az EU-jog és az alkotmány viszonyát, konkrét ügyekben.
Babits bevezetésben is idézett versének zárósorai pedig szintén találóan írják le ezt a helyzetet
is:
„Csöndben érik a csira
a föld alatt; halk a termékeny éj; a fű
növése lassú: ez az élet! kertem, add
a magvat ami megmaradt kincses tavaly
füvéből és barbár szelekkel ne törődj!”
114 Oliver Garner: Squaring the PSPP Circle. How a ‘declaration of incompatibility’ can reconcile the supremacy
of EU law with respect for national constitutional identity. Verfassungsblog. 22 May 2020. (online)
https://verfassungsblog.de/squaring-the-pspp-circle/
115 Fekete Balázs: Szuverenitás- egyesítés az Európai Unió alkotmányjogában. In: Chronowski Nóra (szerk.):
Szuverenitás és államiság az Európai Unióban. Kortárs kérdések és kihívások, Budapest, ELTE Eötvös Kiadó,
2017, p. 15. (online) http://www.eltereader.hu/kiadvanyok/chronowski-nora-szuverenitas-es-allamisag-az-
europai-unioban/
KÉZIRAT – idézhető a szerző engedélyével
19
Felhasznált internetes források
Arthur Dyevre: Domestic Judicial Defiance in the European Union: A Systemic Threat to the
Authority of EU Law? Yearbook of European Law (online) February 24, 2016, (online)
SSRN: https://ssrn.com/abstract=2084639, pp. 2-4.
Babits Mihály: A gazda bekeríti házát (Új barbár század jövetelére). Nyugat, 1925, 19. szám
(online) https://epa.oszk.hu/00000/00022/00381/11693.htm
Damien Chalmers: A Few Thoughts on the Lisbon Judgment. In: Andreas Fischer-Lescano /
Christian Joerges / Arndt Wonka (eds) The German Constitutional Court’s Lisbon Ruling:
Legal and Political-Science Perspectives. ZERP Diskussionspapier. 1/2010. p. 6. (online)
https://www.mpifg.de/people/mh/paper/ZERP%20Discussion%20Paper%201.2010.pdf
Daniel Gros: Voice or Exit? What other choice for Germany’s Constitutional Court. (online)
https://www.ceps.eu/voice-or-exit/
Darinka Piqani: Az EU Bíróság jóváhagyja az EKB államkötvényvásárlási programját: előzetes
észrevételek a Bíróság a C-62/14. sz. ügyben hozott ítéletéről (online)
https://hpops.tk.mta.hu/blog/2015/07/az-eub-jovahagyja-az-ekb-allamkotvenyvasarlasi-
programjat
Fekete Balázs: Szuverenitás- egyesítés az Európai Unió alkotmányjogában. Chronowski Nóra
(szerk.): Szuverenitás és államiság az Európai Unióban. Kortárs kérdések és kihívások,
Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2017, p. 15. (online)
http://www.eltereader.hu/kiadvanyok/chronowski-nora-szuverenitas-es-allamisag-az-europai-
unioban/
Kazai Viktor – Molnár Noémi: A német alkotmánybíróság lázadása és annak lehetséges
következményei (online) https://merce.hu/2020/05/25/a-nemet-alkotmanybirosag-lazadasa-es-
annak-lehetseges-kovetkezmenyei/
La décision historique du Tribunal constitutionnel allemand du 5 mai 2020 – Une analyse de
François Asselineau (online) https://www.upr.fr/actualite/la-decision-historique-du-tribunal-
constitutionnel-allemand-du-5-mai-2020/
Maciej Krogel: Is the Theory Culpable? A Response to a Statement against Constitutional
Pluralism (online) https://blogs.eui.eu/constitutionalism-politics-working-group/theory-
culpable-response-statement-constitutional-pluralism/
Oliver Garner: The Borders of European Integration on Trial in the Member States: Dansk
Industri, Miller, and Taricco. European Journal of Legal Studies. Vol. 9., No. 2., 2017, pp. 1-
12. (online)
https://cadmus.eui.eu/bitstream/handle/1814/46065/EJLS_2017_EditGarner237UK.pdf?seque
nce=1&isAllowed=y
Oliver Garner: Squaring the PSPP Circle. How a ‘declaration of incompatibility’ can reconcile
the supremacy of EU law with respect for national constitutional identity. Verfassungsblog. 22
May 2020. (online) https://verfassungsblog.de/squaring-the-pspp-circle/
KÉZIRAT – idézhető a szerző engedélyével
20
Päivi Leino-Sandberg: Who is Ultra Vires Now? The EU’s Legal U-Turn in interpreting Article
310 TFEU. Verfassungsblog. 18 Jun 2020. (online) https://verfassungsblog.de/who-is-ultra-
vires-now-the-eus-legal-u-turn-in-interpreting-article-310-tfeu/ (2020.06.27.)
Papp-Nagy Zsolt: Az uniós jog elsőbbsége – A Német Szövetségi Alkotmánybíróság PSPP
döntésének margójára. Jogi Fórum. (online) https://www.jogiforum.hu/hirek/41775
https://www.ecb.europa.eu/mopo/implement/omt/html/pspp.en.html (2020.05.22.)
Felhasznált irodalom
Auer Ádám - Orbán Endre: Zárókőszerep az uniós alapjogvédelemben? Újabb fejlemények a
Német Szövetségi Alkotmánybíróságnak az uniós joghoz fűződő viszonyában (felejtéshez való
jog I-II.). In: Jogtudományi Közlöny, 2020/1. szám (megjelenés alatt)
Blutman László – Chronowski Nóra: Az alkotmánybíróság és a közösségi jog: alkotmányjogi
paradoxon csapdájában. In Európai Jog 2007/2. szám, 3-16.
Blutman László: Az Európai Unió joga a gyakorlatban (Második, átdolgozott kiadás), HVG
Orac, Budapest, 2013, pp. 366-377.
Christoph Degenhart: Staatsrecht I., C.F. Müller GmbH, Heidelberg, 2019
Drinóczi Tímea: Az alkotmányos párbeszéd. A többszintű alkotmányosság alkotmánytana és
gyakorlata a 21. században, Jogtudományi Alapkutatások 1., az MTA TK JTI elektronikus
monográfiasorozata, Budapest, 2017, pp. 86-161.
Gero Kellermann: Integrationsverantwortung und Verfassungsidentität – Das Urteil des
Bundesverfassungsgerichts zum Vertrag von Lissabon. In Akademie-Kurzanalyse, 1/2009, pp.
1-6.
Hans Lindahl: The Fault Lines of Globalization: Legal Order and the Politics of A-Legality,
Oxford University Press, 2013.
Heka László et alii: Nemzeti alkotmányok az Európai Unióban. Wolters Kluwer, Budapest,
2016
Kaarlo Tuori: Crossing the limits but stuck behind the fault lines?, Transnational Legal Theory,
2016, pp. 133-153.
Kukorelli István: Az Alaptörvény és az Európai Unió. Pro Publico Bono. 2013/1. szám, 12-13.
Martin Belov: The Functions of Constitutional Identity Performed in the Context of
Constitutionalization of the EU Order and Europeanization of the Legal Orders of EU Member
States. In Perspectives on Federalism, 2017/2. szám, pp. 72-97.
Michael Tischendorf: Theorie und Wirklichkeit der Integrationsverantwortung deutscher
Verfassungsorgane, Jus Internationale et Europaeum 129., Universität Augsburg, 2016, pp. 7-
9.
Orbán Endre: Quo vadis, „alkotmányos identitás”? In Közjogi Szemle, 2018/3
KÉZIRAT – idézhető a szerző engedélyével
21
Rainer Arnold: Limitation of Sovereignty by European Integration: The German Experience in
a Comparative View. In: Rainer Arnold (ed.): Limitations of National Sovereignty Through
European Integration. Springer, 2016
Stumpf István: Alkotmányos párbeszéd. Gondolatok Drinóczi Tímea könyvét olvasván. In
Alkotmánybírósági Szemle, 2018/2. szám, pp. 46-51.,
Szakály Zsuzsa: Történeti alkotmány és az alkotmányos identitás az Alaptörvény tükrében. In
Pro Publico Bono, 2015/2. szám, p. 35.
Trócsányi László: Alkotmányos identitás és európai integráció. In Acta Universitatis
Szegediensis: Acta Juridica et Politica, 2014/76. kötet, pp. 473-476.
Várnay Ernő: Az Alkotmánybíróság és az Európai Bíróság. Együttműködő
alkotmánybíráskodás? In Állam- és Jogtudomány, 2019/2. szám, pp. 63-91.
Vincze Attila - Chronowski Nóra: Magyar alkotmányosság az európai integrációban
(Harmadik, átdolgozott, bővített kiadás), HVG Orac, 2018, pp. 493-515.
Vincze Attila: Az uniós jog alkotmányos érvényességi alapja – viták, dilemmák és újabb
gyakorlat. In: Bodnár Eszter – Pozsár-Szentmiklósy Zoltán – Somody Bernadette (szerk.):
Tiszteséges a 70 éves Dezső Márta előtt. Gondolat, Budapest, 2020, 235-236
Felhasznált joganyag
BVerfGE 37, 271 – Solange I.
BVerfGE 73, 339 –Solange II.
2 BvR 859/15
2 BvR 2728/13
Az EUB C-493/17. sz. Weiss és társai ügyben 2018. december 11-én hozott ítélete
[ECLI:EU:C:2018:1000]
Az EUB (nagytanács) C-62/14. sz. Gauweiler és társai ügyben 2015. június 16-án hozott ítélete
[ECLI:EU:C:2015:400]
Case no.15/2014 Dansk Industri (DI) acting for Ajos A/S vs. The estate left by A.
R (on the application of Miller and another) v. Secretary of State for Exiting the European
Union [2017] UKSC 5.
Corte Costituzionale, n.24/2017.
ÚS 5/12, Slovak Pensions XVII.
22/2016. (XII. 5.) AB határozat
