ArticlePDF Available

Ercse Kriszta-Radó Péter: A magyar közoktatásban zajló privatizáció és annak hatásai

July 2019

Authors:

Eötvös Loránd University

A magyar közoktatásban zajló privatizáció és annak hatásai A 2010-től napjainkig tartó időszakban a magyar közoktatás tulajdonosi szerkezetében két nagy horderejű változás történt: az önkormányzati iskolák "államosítása", központi kormányzati tulajdonba vétele, valamint a közösségi tulajdonban lévő iskolák jelentős részének a kormányzat által támogatott privatizációja, különböző egyházi felekezeteknek való átadása. A tanulmány áttekintést nyújt a tulajdonosi szerkezet átalakulásáról és a privatizációs folyamatot serkentő kormányzati eszközrendszerről. Ezt követően a szerzők elemzik a privatizációs folyamat hatékonyságra, minőségre, eredményességre, a közoktatási szelekció mértékére, valamint a roma tanulók szegregációjára gyakorolt hatását. A tanulmány a feltárt problémák megoldásával kapcsolatos néhány oktatáspolitikai dilemma felvázolásával zárul. Bevezetés A z iskolai kezdőszakaszban (ISCED1) a közoktatási intézmények tulajdonosi szerkezetét Európában alapvetően a közösségi tulajdon dominanciája jellemzi, a legtöbb országban az iskolák nagy többsége önkormányzati, vagy kisebb részben központi kormányzati tulajdonban van (1. ábra). Ennek ellenére minden európai ország-ban működnek magántulajdonban lévő iskolák. Ezek tulajdonosai non-profit szerveze-tek, egyházak, üzleti vállalkozások vagy magánszemélyek. Négy olyan európai ország van csupán, ahol hosszú ideje a magántulajdonban lévő iskolák meghatározó súlyú szereplői az iskola kezdőszakaszának: Hollandiában és Belgiumban az ezen a szinten tanuló gyerekek kétharmada, Spanyolországban a harmada, Dániában pedig a negyede magániskolában tanul. Mivel ezekben az országokban a magánoktatás nagy súlya sokkal inkább történeti fejlődés, semmint az elmúlt évtizedek oktatáspolitikai döntéseinek az eredménye, a továbbiakban nem foglalkozunk velünk. A magyar közoktatás tulajdonosi szerkezetének alakulása szempontjából sokkal fontosabbak azok az országok, amelyek-ben a közösségi tulajdon a domináns.

Content uploaded by Kriszta Ercse

Content may be subject to copyright.

Iskolakultúra, 29. évfolyam, 2019/7. szám DOI: 10.14232/ISKKULT.2019.7.8

Ercse Kriszta – Radó Péter

A magyar közoktatásban zajló

privatizáció és annak hatásai

A 2010-től napjainkig tartó időszakban a magyar közoktatás

tulajdonosi szerkezetében két nagy horderejű változás történt:

az önkormányzati iskolák „államosítása”, központi kormányzati

tulajdonba vétele, valamint a közösségi tulajdonban lévő iskolák

jelentős részének a kormányzat által támogatott privatizációja,

különböző egyházi felekezeteknek való átadása. A tanulmány

áttekintést nyújt a tulajdonosi szerkezet átalakulásáról és a

privatizációs folyamatot serkentő kormányzati eszközrendszerről.

Ezt követően a szerzők elemzik a privatizációs folyamat

hatékonyságra, minőségre, eredményességre, a közoktatási

szelekció mértékére, valamint a roma tanulók szegregációjára

gyakorolt hatását. A tanulmány a feltárt problémák

megoldásával kapcsolatos néhány oktatáspolitikai dilemma

felvázolásával zárul.

Bevezetés

Az iskolai kezdőszakaszban (ISCED1) a közoktatási intézmények tulajdonosi

szerkezetét Európában alapvetően a közösségi tulajdon dominanciája jellemzi, a

legtöbb országban az iskolák nagy többsége önkormányzati, vagy kisebb részben

központi kormányzati tulajdonban van (1. ábra). Ennek ellenére minden európai ország-

ban működnek magántulajdonban lévő iskolák. Ezek tulajdonosai non-prot szerveze-

tek, egyházak, üzleti vállalkozások vagy magánszemélyek. Négy olyan európai ország

van csupán, ahol hosszú ideje a magántulajdonban lévő iskolák meghatározó súlyú

szereplői az iskola kezdőszakaszának: Hollandiában és Belgiumban az ezen a szinten

tanuló gyerekek kétharmada, Spanyolországban a harmada, Dániában pedig a negyede

magániskolában tanul. Mivel ezekben az országokban a magánoktatás nagy súlya sokkal

inkább történeti fejlődés, semmint az elmúlt évtizedek oktatáspolitikai döntéseinek az

eredménye, a továbbiakban nem foglalkozunk velünk. A magyar közoktatás tulajdonosi

szerkezetének alakulása szempontjából sokkal fontosabbak azok az országok, amelyek-

ben a közösségi tulajdon a domináns.

Ercse Kriszta – Radó Péter: A magyar közoktatásban zajló privatizáció és annak hatásai

1. ábra. A magániskolákban tanuló általános iskolások aránya 2015-ben azokban az európai országokban,

ahol az általános iskolai oktatásban a közösségi szektor túlsúlya a jellemző (Forrás: Világbank, oktatássta-

tisztikai adatbázis1)

Miközben tehát ezekben az országokban egyértelmű a közösségi szektor dominanciája,

abban a tekintetben, hogy a magániskolai hálózat kiterjedtsége milyen mértékű rendszer-

szintű hatást gyakorol, igen jelentős különbségek vannak. Szlovéniában, Romániában,

Bulgáriában, Finnországban és néhány más európai országban például a magániskolák

súlya igen csekély, lényegében csak speciális kínálatbővítő szerepük van. Ezekben az

országokban az oktatási rendszer általános jellemzőire és teljesítményére a magánisko-

lák működése nem gyakorol érdemi hatást. Van azonban öt olyan európai ország, ahol a

közösségi intézmények dominanciája ellenére a magániskolai hálózatban tanuló általá-

nos iskolások aránya 2015-ben meghaladta a 10 százalékot, ahol tehát a magánszektor

súlyánál fogva képes hatást gyakorolni a közoktatási rendszer egészére. Ezek az orszá-

gok Svédország (10,1%), Portugália (12,4%), Franciaország (14,6%), Magyarország

(15,4%) és az Egyesült Királyság (17,8%). Portugáliában már az ezredfordulón is magas

volt a magániskolákba járó tanulók aránya (9,6%), s azóta csak csekély mértékben nőtt,

Franciaországban pedig ez az arány 2000-ben pont akkora volt, mint 2015-ben. Csupán

három olyan európai ország van tehát, ahol az ezredforduló óta jelentős privatizáció

zajlott le: Svédország, Magyarország és az Egyesült Királyság. Az általános iskolák pri-

vatizációja mindhárom országban igen jelentős mértékű volt: a magántulajdonban lévő

általános iskolák száma Svédországban és Magyarországon megközelítőleg félezerre, az

Egyesült Királyságban igen rövid idő alatt négyezer közelébe nőtt. A privatizációs folya-

mat Svédországban az ezredforduló után egyenletes tempóban zajlott, 2012-ben azonban

megtorpant. Magyarországon szintén 2012-ig hasonló egyenletes növekedés zajlott,

utána azonban a magániskolákban tanuló diákok arányának növekedése jelentősen fel-

gyorsult. E tekintetben a fordulat éve az Egyesült Királyságban is 2012 volt: amíg az

ezredfordulótól 2011-ig a magántulajdonban lévő általános iskolákban tanuló diákok

aránya stabilan 5 százalék körül alakul, 2012-től négy év alatt az arányuk 5,1 százalékról

17,8 százalékra növekedett (2. ábra).

1 https://databank.worldbank.org/data/source/education-statistics-%5e-all-indicators

Iskolakultúra 2019/7

2. ábra. A magániskolákban tanuló általános iskolások arányának változása Svédországban, Magyarorszá-

gon és az Egyesült Királyságban 2000–2015 között (Forrás: Világbank, oktatásstatisztikai adatbázis)

Mint ahogy az eddigiekből látszik, a magyar közoktatásban az elmúlt években lezajlott

és jelenleg sem lezárt privatizációs folyamat európai összehasonlításban is jelentős

mértékű átrendeződés. A magyar oktatáspolitikai közbeszédet érthető módon ma is az

„államosítással”, az oktatásirányítás szélsőségesen erős centralizációjával, az intézményi

autonómiák felszámolásával, illetve mindezek már jól dokumentálható következménye-

ivel kapcsolatos diskurzus uralja. Ugyanakkor a magyar közoktatásban zajló folyamatok

megértéséhez szükség van az ezzel ellentétes irányú folyamatok megértésére és követ-

kezményeik feltárására is. A továbbiakban arra teszünk kísérletet, hogy feltérképezzük az

„államosítás” és a privatizáció mértékét, mechanizmusát és következményeit.

A magyar közoktatás tulajdonosi szerkezetének átalakulása

2010 óta a magyar közoktatás intézményrendszerének tulajdonosi szerkezete gyökeresen

átalakult. Ez az átalakulás két párhuzamos, de ellentétes hatású, önmagukban is igen

jelentős változás eredménye: (1) A központi kormányzati tulajdon expanziója: a 2011-

es Köznevelésről szóló törvény alapján 2013-ban megtörtént az összes önkormányzati

tulajdonban lévő iskola központi kormányzati tulajdonba vétele, melyet a nyilvános

diskurzusban kissé pontatlanul ugyan, de igen kifejezően „államosításnak” nevezünk.

Ezzel párhuzamosan zajlott a nem egyházi magántulajdonban lévő középfokú szak-

képzési intézmények jelentős részének a kiszorítása, ami tovább növelte a kormányzati

tulajdonban lévő iskolahálózat arányát. (2) Privatizáció: az egyházi tulajdonban lévő

iskolahálózat növekedésének kormány által támogatott felgyorsulása és – jóval kisebb

mértékben – a nem egyházi magániskolák számának növekedése 2014-től együttesen a

közösségi tulajdonban lévő iskolák arányának csökkentését eredményezték.

Ercse Kriszta – Radó Péter: A magyar közoktatásban zajló privatizáció és annak hatásai

Az önkormányzati iskolahálózat „államosítása”

Szakmai értelemben a magyar iskolák 1985-ben váltak autonóm intézményekké. A rend-

szerváltást követően az 1993-as közoktatási törvény az iskolákkal kapcsolatos tulaj-

donosi jogokat az önkormányzatoknak adta át. Ez a lépés egy átfogó közigazgatási

decentralizációs folyamat részét képezte, melynek keretében minden helyben nyújtott

közszolgáltatás kötelező önkormányzati feladattá vált. Döntéshozatali kompetenciák

tekintetében az önkormányzatok az általános és középfokú intézmények működtetésével

kapcsolatos tulajdonosi felelősség teljes körét megkapták: jóváhagyták az iskola prog-

ramját, megállapították az iskolák költségvetését, kiválasztották és kinevezték az iskolák

igazgatóit és rendelkeztek az iskolák jogi, pénzügyi és szakmai elszámoltathatóságának

biztosításával kapcsolatos elsődleges felelősséggel. Ezzel párhuzamosan megtörtént az

iskolák gazdálkodási, intézményi és szakmai autonómiájának megerősítése. Az 1995-

ben elfogadott első Nemzeti Alaptanterv e decentralizált kormányzási mechanizmushoz

illeszkedő kétszintű tartalmi szabályozási rendszert vezetett be. Az ezt követő másfél

évtized kormányzatai fokozatosan kiépítették a decentralizációhoz illeszkedő kormány-

zás mechanizmusait: több körben megtörtént a normatív, skális decentralizáción alapuló

nanszírozási rendszer nomhangolása, egy keresletvezérelt, az intézményi szükségletek

sokféleségéhez alkalmazkodó szakmai szolgáltató és pedagógus továbbképzési rendszer

kiépítése, a tankönyvpiac részleges minőségbiztosításának létrehozása, az intézményi

minőségirányítás rendszerének a felépítése, valamint a tanulók teljesítményének rend-

szeres mérését szolgáló mechanizmus létrehozása. (Az egyetlen olyan fontos kormány-

zati alrendszer, amelynek létrehozása elmaradt, egy intelligens és professzionális külső

intézményértékelési rendszer létrehozása volt.)

A 2011-es Köznevelési Törvény alapján 2013-tól a központi kormányzat átvette

az önkormányzatoktól az iskolák működtetésével kapcsolatos összes tulajdonosi jog

gyakorlását, valójában tehát tulajdonosváltás történt. Az iskolák által használt épületek

önkormányzati tulajdonban maradtak, de a kormány ingyenes használatába kerültek, s e

tulajdonosi joghoz – eltekintve egy rövid ideig fennálló, a visszatérő működési kiadások

nanszírozására vonatkozó pénzügyi kötelezettségtől – nem kapcsolódott semmilyen

tulajdonosi döntéshozatali jogosultság. (A visszatérő működési kiadások nanszírozását

2015-ben vette át a központi költségvetés az önkormányzatoktól. Ettől kezdve az önkor-

mányzatoknak semmilyen, a közoktatással kapcsolatos felelősségük nincs. )

Amint azt már jeleztük, az iskolák „államosítása” nem csupán egyszerű tulajdo-

nosváltást jelentett, hanem az oktatás kormányzási rendszerének mindenre kiterjedő

átalakítását. Az iskolák mint önállóan regisztrált gazdálkodó szervezetek megszűn-

tek, beleolvadtak az újonnan létrehozott, majd pedig számos alkalommal átszervezett

Klebelsberg Intézményfenntartó Központba (KLIK). Az iskolák pedagógusai a KLIK

alkalmazottaivá, az iskolák a KLIK telephelyeivé váltak. Lényegében minden fontosabb

iskolavezetési, pénzügyi gazdálkodási, humánerőforrás-gazdálkodási és szakmai döntési

jogosultság a KLIK tankerületi központjaihoz került, a központok tehát 2013 óta kívül-

ről „mikromenedzselik” az iskolákat. Mindezzel együtt megtörtént a kormányzás teljes

eszközrendszerének (nanszírozás, tartalmi szabályozás, minőségértékelés, szakmai

szolgáltató rendszer, tankönyvkiadás, stb.) az új bürokratikus centralizáción alapuló

oktatásirányítási rendszerhez igazítása. Mindösszesen, a közösségi tulajdonban lévő

iskolahálózat teljes mértékben központi kormányzati tulajdonba került (1. táblázat).

Iskolakultúra 2019/7

1. táblázat. A közoktatás tulajdonosi szerkezetének átalakulása (2010–2016, Forrás: Varga, 2018)

Év

Az egyes tulajdonosi körök részesedése a közoktatási intézményhálózaton belül

(%)

Kormányzati

tulajdonban lévő iskolák

aránya

Önkormányzatok

tulajdonában lévő

iskolák aránya

Magántulajdonban lévő

iskolák aránya

(egyházi és egyéb

magániskolák együtt)

Általános iskolai oktatás

2010 1,4 84,7 13,9

2013 80,1 1,1 18,9

Középfokú oktatás

2010 2,8 65,4 31,8

2013 64,6 0,8 34,6

A magániskolák kiszorítása az iskolarendszerű szakképzésben

Részben demográai okból, részben pedig a tizenhét és tizennyolc évesek körében

csökkenő közoktatási részvétel miatt 2010 és 2016 között a középfokú oktatásban részt

vevő tanulók létszáma 24 százalékkal csökkent. Ez a csökkenés azonban egyenlőtlenül

oszlott el a három középfokú iskolatípus között. Miközben a gimnáziumokban tanuló

diákok aránya ugyanebben az időszakban 34,4 százalékról 41,8 százalékra növekedett,

a két középfokú szakképző intézményben tanulók aránya viszont csökkent: a szakgim-

náziumokban (volt szakközépiskolákban) 41,6 százalékról 38,5 százalékra, a szakkö-

zépiskolákban (volt szakiskolákban) pedig 22,4 százalékról 18 százalékra. A 2011-es

szakképzési törvény alapján a kormányzat a Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottságo-

kon keresztül évente intézményenként és szakmánként állapítja meg a köznanszírozott

szakképzési keretszámokat. A folyamatosan csökkenő tanulólétszámok körülményei

között a Bizottságok egyértelműen előnyben részesítették az állami és egyházi tulajdon-

ban lévő szakképző intézményeket.

A nem egyházi magántulajdonban lévő intézmények túlélési esélyeit tovább csök-

kentette a szakgimnáziumok tanterveinek megváltoztatása 2016-tól. Ennek alapján

számos szakképzési programban a szakmai vizsgákat a tanulók nem egy érettségi utáni

poszt-szekundér program végén, hanem az érettségi vizsgával azonos időpontban kell

letegyék, ami jelentős mértékben csökkentette az érettségi vizsgára való felkészítést

szolgáló általános oktatási időkeretet. Ez lényegében megszüntette a poszt-szekundér

oktatásban biztosított szakmai képzés iránti keresletet és csökkentette a szakgimnáziumi

oktatás népszerűségét. Összességében, a nem egyházi tulajdonban lévő magániskolák

aránya, illetve az általuk oktatott tanulók aránya jelentős mértékben csökkent, s a közel-

jövőben további csökkenésük várható (3. ábra).

Ercse Kriszta – Radó Péter: A magyar közoktatásban zajló privatizáció és annak hatásai

3. ábra. A nem egyházi magánintézményekbe járó tanulók aránya a középfokú szakképzésben

(Forrás: Varga, 2018)

Az egyházi magániskolák hálózatának expanziója

Néhány kivételtől eltekintve az egyházi iskolahálózat gyors bővülése a nagyszámú már

működő önkormányzati, később állami tulajdonban lévő iskola különböző keresztény

egyházaknak való átadásának az eredménye. Ez a folyamat a 2011-es köznevelési tör-

vény elfogadása után gyorsult fel, majd pedig 2013-tól, a közösségi iskolák KLIK-be

olvasztása után lelassult. Mint az a 2. táblázat adataiból jól látszik, az egyházak igen

rövid idő alatt az általános iskolai és középfokú oktatás jelentős súlyú szereplőivé léptek

előre.

2. táblázat. Az egyházak tulajdonban lévő magániskola hálózat részesedése az általános iskolai és a közép

fokú intézményhálózaton belül (Forrás: Varga, 2018)

Év Általános iskolai oktatás Középfokú oktatás

Iskolák (%) Tanulók (%) Iskolák (%) Tanulók (%)

2010 9,4 7,4 10,4 6,7

2016 15,8 17,4 22,8 15,1

A nem egyházi magánoktatás bővülése az általános iskolai oktatásban

A vizsgált időszakban az egyházi iskolahálózat dinamikus bővülésével párhuzamosan

2014-ig a nem egyházi magánoktatás kismértékű zsugorodása volt meggyelhető. Ettől

kezdve azonban az általános iskolai és a középfokú magánoktatásban eltérő irányú

változások zajlottak, illetve zajlanak napjainkban is (3. táblázat). Középfokon az állami

oktatási hálózaton belül változatlanul jelentős „elitgimnáziumi” kínálat elszívó hatása,

a demográai okokkal magyarázható tanulószám-csökkenés, valamint a nem egyházi

Iskolakultúra 2019/7

magániskolák szakképzésből való kiszorulása összegződő hatásaként a magániskolákban

tanuló diákok aránya az időszak végéig csökkent. Ezzel szemben – mint arról a további-

akban bővebben lesz szó – az állami általános iskolák szülők által érzékelt gyorsan romló

minősége miatt alapfokon újra növekedni kezdett a nem egyházi magánintézmények

népszerűsége. Az állami oktatással szembeni alternatívák keresése különösen a nagyobb

zetőképes kereslettel rendelkező középosztályi szülők körében erősödött fel. A nem

egyházi magániskolák kis mérete miatt az intézményeik aránya gyorsabban növekszik,

mint az általuk oktatott tanulók aránya.

3. táblázat. A nem egyházi tulajdonban lévő magániskolahálózat részesedése az általános iskolai és

a középfokú intézményhálózaton belül (Forrás: Varga, 2018)

Év Általános iskolai oktatás Középfokú oktatás

Iskolák (%) Tanulók (%) Iskolák (%) Tanulók (%)

2010 4,5 1,8 21,4 12,3

2011 4,4 1,8 22,2 12,5

2012 4,2 1,8 20,4 12,2

2013 3,9 1,7 18,8 10,2

2014 4,0 1,8 17,6 9,5

2015 4,2 2,0 20,9 8,2

2016 4,8 2,3 20,6 7,4

Összegződő hatások: a közoktatás tulajdonosi szerkezetének átrendeződése

Az eddig ismertetett folyamatok összegződő hatásaként a közoktatási iskolahálózat

tulajdonosi szerkezete 2010 óta jelentős mértékben átalakult. E változás két kulcseleme

a közösségi tulajdonban lévő iskolahálózat arányának folyamatos csökkenése és a magá-

niskolai hálózat belső szerkezetének átalakulása.

A közösségi tulajdonban lévő általános iskolai és középfokú oktatás visszaszorulása

kimutatható az önkormányzati/állami iskolák számának, valamint – ami még fonto-

sabb – az általuk oktatott tanulók arányának csökkenésében is. A csökkenés különö-

sen szembetűnő az általános iskolai oktatásban, ahol a közösségi tulajdon az évtized

elején még domináns volt. Ennek legfontosabb oka az, hogy az egyházak tulajdonába

került közösségi általános iskolák nagy többsége korábban önkormányzati iskola volt.

Középfokon az intézmények alig több mint fele maradt állami tulajdonban. Ez azonban

az állami intézmények lényegesen nagyobb mérete miatt nem járt ugyanilyen mértékű

tanulóarány-csökkenéssel, a diákok több mint háromnegyede még állami intézményben

tanul (4. táblázat).

Ercse Kriszta – Radó Péter: A magyar közoktatásban zajló privatizáció és annak hatásai

4. táblázat. A közösségi tulajdonban lévő oktatási intézmények és az általuk oktatott tanulók arányának

csökkenésen (Forrás: Varga, 2018)

Év Általános iskolai oktatás Középfokú oktatás

Iskolák (%) Tanulók (%) Iskolák (%) Tanulók (%)

2010 86,1 90,8 68,2 81,1

2011 84,4 89,1 66,1 79,6

2012 81,6 86,1 64,6 76,4

2013 81,1 84,9 65,4 76,8

2014 80,8 84,5 65,9 76,7

2015 80,4 83,9 57,4 77,2

2016 79,4 83,0 56,6 77,5

Ami az általános iskolai magánszektor belső összetételét illeti, az ezredforduló óta az

egyházi iskolahálózat az intézmények számát és az általuk oktatott tanulók arányát

tekintve is dominánssá vált. Miközben a nem egyházi magánintézmények aránya az

egész időszakban lényegében stagnált (igen csekély mértékben növekedett), az egyházi

iskolák és az általuk oktatott diákok aránya a háromszorosára növekedett (5. táblázat).

5. táblázat. Az egyházi és egyéb magániskolák, valamint az általuk oktatott tanulók arányának változása az

általános iskolai oktatásban (Forrás: Varga, 2018)

Év Egyházi iskolák Egyéb magániskolák

Iskolák (%) Tanulók (%) Iskolák (%) Tanulók (%)

2001 5,0 4,5 2,6 1,1

2002 5,2 4,7 2,6 1,1

2003 5,5 5,0 2,7 1,2

2004 5,9 5,3 3,0 1,4

2005 6,3 5,5 3,1 1,3

2006 6,4 5,7 3,2 1,4

2007 8,0 6,2 4,0 1,7

2008 8,5 6,6 4,4 1,7

2009 9,1 7,0 4,5 1,7

2010 9,4 7,4 4,5 1.8

2011 11,2 9,1 4,4 1,8

2012 14,1 12,2 4,3 1,8

2013 15,0 13,3 3,9 1,7

2014 15,2 13,8 4,0 1,8

2015 15,5 14,1 4,2 2,0

2016 15,8 14,7 4,8 2,3

Iskolakultúra 2019/7

Hasonló folyamat ment végbe a középfokú oktatásban is. Az évezred elején még közel

kétszer annyi nem egyházi magániskola működött Magyarországon, mint egyházi. Az

azóta eltelt időszakban a nem egyházi magániskolák aránya egy ideig növekedett, majd

2014-től csökkenni kezdett; jelenleg a súlyuk a középfokú oktatásban nagyjából akkora,

mint az ezredfordulón volt. Ezzel szemben a középfokú oktatásban az egyházi iskolahá-

lózat mind az iskolák, mint pedig a tanulók arányát tekintve közel háromszorosára nőtt,

jelenleg már nagyon iskolahálózattal rendelkeznek, mint a nem egyházi magániskolák

(6. táblázat).

6. táblázat. Az egyházi és egyéb magániskolák, valamint az általuk oktatott tanulók arányának változása

a középfokú oktatásban (Forrás: Varga, 2018)

Év Egyházi iskolák Egyéb magániskolák

Iskolák (%) Tanulók (%) Iskolák (%) Tanulók (%)

2001 8,2 5,3 14,9 7,8

2002 8,2 5,5 15,5 7,8

2003 8,3 5,7 16,6 8,5

2004 8,3 5,8 17,2 8,8

2005 8,6 6,0 18,0 8,8

2006 8,7 6,2 18,4 8,6

2007 9,3 6,2 20,2 9,6

2008 9,8 6,5 20,9 10,2

2009 10,3 6,6 21,4 11,5

2010 10,4 6,7 21,4 12,3

2011 11,8 7,9 22,2 12,5

2012 15,0 11,4 20,4 12,2

2013 15,8 13,0 18,8 10,2

2014 16,6 13,9 17,5 9,5

2015 21,8 14,6 20,9 8,2

2016 22,8 15,1 20,6 7,4

Összességében a nem egyházi magániskolai hálózat lényegében megmaradt a speciális

szülői-tanulói igények kielégítését szolgáló, a kínálatot gazdagító szerepben, az egyházi

iskolahálózat azonban a fősodrú közoktatási szolgáltatások egyik legfontosabb szerep-

lőjévé vált.

A közösségi és magántulajdonban lévő iskolahálózatok belső arányainak jelentős

változása a tanulói és intézményi szint mellett kimutatható a települések szintjén is.

Az Országos Kompetenciamérések adatai szerint csökkent azoknak a településeknek a

száma és aránya, melyekben működik önkormányzati, illetve állami vagy nem egyházi

magániskola, míg az egyházi iskolával rendelkező települések száma és aránya a duplá-

jára nőtt (7. táblázat).

Ercse Kriszta – Radó Péter: A magyar közoktatásban zajló privatizáció és annak hatásai

7. táblázat. A közösségi, egyházi és nem egyházi magántulajdonban lévő iskolákkal rendelkező települések

számának és arányának változása (általános és szerkezetváltó középfokú iskolák, 20102016.

Forrás: OKM, 8. évfolyam)

2010

(1559 település)

2016

(1524 település)

Települések

száma

Települések

aránya (%)

Települések

száma

Települések

aránya (%)

Van önkormányzati/állami

iskola 1506 96,6 1378 90,4

Van egyházi magániskola 133 8,5 268 17,6

Van nem egyházi magániskola 61 3,9 46 3,0

Az egyházi iskolahálózat növekedésének van egy jelentős, hozzáféréssel kapcsolatos

mellékhatása: közel négyszeresére nőtt azoknak a településeknek a száma, ahol kizáró-

lag egyházi iskola működik (8. táblázat). Mivel az egyházi iskolákban az adott felekezet

hitvallása szerinti kötelező hittanoktatás folyik, ezeken a településeken sérül a szülők és

a tanulók joga a saját vallásuknak megfelelő oktatásra, ami magában foglalja a hittan

tanulását nem tartalmazó oktatáshoz való jogot is. Ezt a jogot kizárólag az ideológiailag

semleges közösségi iskolák biztosíthatják, melyekben a hittanoktatás fakultatív extra-

kurrikuláris tanulási program. Azon a 137 településen tehát, ahol csupán egyházi iskola

működik, sérülnek a szülők nemzetközi egyezményekben rögzített emberi jogai.2

8. táblázat. Azon települések számának változása, ahol kizárólag egyházi tulajdonban lévő iskola működik

(2010–2015, Forrás: Tomasz 2017)

2010 2011 2012 2013 2014 2015

Katolikus 15 27 61 71 72 74

Református 14 16 30 33 35 36

Baptista 1 2 17 17 17 13

Keresztény kisegyház 4 6 8 9 10 10

Görök katolikus 144444

Evangélikus 112222

Más egyház 222110

Összesen 38 58 124 136* 139** 137**

* Az egyik településen két egyházi iskola

** Két településen két egyházi iskola

2 Az Európai Unió Alapjogi Chartája 14. cikk, (3) bekezdés: [Az oktatáshoz való jog magában foglalja] „a

szülőknek azon jogát, hogy gyermekeik számára vallási, világnézeti vagy pedagógiai meggyőződésüknek

megfelelő nevelést biztosítsanak.”

Iskolakultúra 2019/7

A tulajdonosi szerkezet változását

generáló oktatáspolitikai beavatkozások

A közoktatás tulajdonosi szerkezetének

megváltozása 2010 után nem spontán,

az egyházi oktatással szembeni igények

növekedésével magyarázható folyama-

tok, hanem tudatos és célzott kormányzati

beavatkozások eredménye volt. Ebben az

időszakban az Orbán-kormányok iskolahá-

lózat-politikája három fajta eszközrendszer

kombinációján alapult. Ezek a következők

voltak: (1) az egyházi tulajdonban lévő

iskolák számára megállapított speciális,

a közösségi kontrollt gyengítő szabályok

rögzítése, (2) az egész iskolarendszer kor-

mányzását jellemző szélsőséges centralizá-

ció szabályrendszerének fellazítása az egy-

házi iskolák számára, különösen az iskolai

autonómia mértékével, a tantervi szabályo-

zással és a tankönyvi kínálattal kapcsolat-

ban, valamint (3) az egyházi intézményeket

előnyben részesítő nanszírozás, és külön-

böző negatív és pozitív ösztönzők alkalma-

zása. Az egyházi iskolahálózat bővülését

segítő nanszírozási ösztönzők egy része

a finanszírozási mechanizmusba kódolt

előnyökkel, egy másik része pedig az ezen

keresztül biztosított több költségvetési for-

rással operál.

Preferenciális szabályozás és könnyítések

Az egyházi iskolahálózat bővülését elősegítő

kormányzati politika 2010 óta – mint ebben

az időszakban minden más oktatáspolitikai

beavatkozás-sorozat – nem valamilyen kidol-

gozott stratégián alapszik. Sokkal inkább az

egyházakat előnyben részesítő egyedi pre-

ferenciális szabályok rögzítéséről és eseti

döntésekről van szó, melyek illeszkednek

az oktatáspolitika általános irányvonalába.

Más szavakkal: szinte minden, a kormány-

zat által kezdeményezett és megvalósított

változtatás tartalmaz olyan elemeket, melyek

preferenciális szabályokat vagy könnyítése-

ket tartalmaznak az egyházak számára. Ezek

a könnyítések összességükben közvetlenül,

vagy éppen nem szándékos mellékhatásként

ösztönözték a közösségi tulajdonban lévő

A közoktatás tulajdonosi szer-

kezetének megváltozása 2010

után nem spontán, az egyházi

oktatással szembeni igények

növekedésével magyarázható

folyamatok, hanem tudatos és

célzott kormányzati beavatko-

zások eredménye volt. Ebben

az időszakban az Orbán-kor-

mányok iskolahálózat-politi-

kája három fajta eszközrend-

szer kombinációján alapult.

Ezek a következők voltak: (1)

az egyházi tulajdonban lévő

iskolák számára megállapított

speciális, a közösségi kontrollt

gyengítő szabályok rögzítése,

(2) az egész iskolarendszer

kormányzását jellemző szélső-

séges centralizáció szabály-

rendszerének fellazítása az

egyházi iskolák számára, külö-

nösen az iskolai autonómia

mértékével, a tantervi szabá-

lyozással és a tankönyvi kíná-

lattal kapcsolatban, valamint

(3) az egyházi intézményeket

előnyben részesítő finanszíro-

zás, és különböző negatív és

pozitív ösztönzők alkalmazása.

Az egyházi iskolahálózat bővü-

lését segítő finanszírozási ösz-

tönzők egy része a finanszíro-

zási mechanizmusba kódolt

előnyökkel, egy másik része

pedig az ezen keresztül biztosí-

tott több költségvetési forrással

operál.

Ercse Kriszta – Radó Péter: A magyar közoktatásban zajló privatizáció és annak hatásai

iskolák egyházak számára történő átadásuk-

kal megvalósuló privatizációját és az egy-

házi iskolahálózat növekedését.

Az önkormányzati iskolák egyházak

számára való átadásának megkönnyítése

a 2010-ben hivatalba lévő kormány egyik

nyilvánvaló prioritása volt. Ezt jelezte egy

szinte azonnali törvénymódosítás3, amely

eltörölte azt a szabályt, hogy az egyháznak

átadott iskola kiegészítő egyházi támogatá-

sát (amely a közösségi intézmények nan-

szírozásában a költségvetési támogatáson

felül az önkormányzatok átlagos kiegészí-

tését volt hivatva pótolni) öt évig az átadó

önkormányzatoknak kellett zetniük. A tör-

vénymódosítást követően a kiegészítő támo-

gatást már az átvétel első évétől az állami

költségvetés biztosította, ami megszüntette

az önkormányzatok átadással kapcsolatos

ellenérdekeltségét (Tomasz, 2017).

Az egyházi tulajdonban lévő iskolahálózat

bővülése szempontjából hatásukat tekintve

a legfontosabb preferenciális szabályok és

könnyítések az egyházi iskolák beiskolázási

politikáinak szabályozásával kapcsolatosak.

Általában a tanulók beiskolázásakor az isko-

lák kötelesek előnyben részesíteni az iskola-

körzeten belül lakó gyerekeket. Ez a szabá-

lyozás nem korlátozza a szülők iskolaválasztási szabadságát, viszont korlátot szab annak,

hogy az iskolák szelektív beiskolázási gyakorlatot követve férőhelyeiket iskolakörzeten

kívülről jelentkező gyerekekkel tölthessék fel. (Erre csak az iskolakörzeten belüli gyere-

kek felvétele után még fennmaradó üres férőhelyek erejéig van módjuk.) Ez a szabályo-

zás azonban nem vonatkozik a magániskolákra, ezen belül az egyházi magániskolákra.

Az egyházi iskolákra vonatkozó speciális szabályozás szerint amennyiben egy egyházak

tulajdonában lévő iskola egyoldalú nyilatkozattal kinyilvánítja, hogy közreműködik

közoktatási szolgáltatás nyújtásában, jogosulttá válik állami költségvetési támogatásra.

Ebben az esetben elméletileg az egyházi iskoláknak tanulólétszámuk minimum 25 szá-

zaléka erejéig iskolakörzeten belül élő gyerekeket kell felvenniük. Az egyházi iskolák

iskolakörzeteinek meghatározása viszont rendkívül tágan történik: lényegében azonos

azzal a településsel, ahol működnek. (Egy közepes méretű város esetében például az

iskolakörzet az egész település.) Ismereteink szerint e rendkívül megengedő szabályozás

betartását sem ellenőrzi egyetlen hatóság sem. Ráadásul az egyházi iskolák nem köte-

lezettek hátrányos helyzetű tanulók felvételére, és vallási alapon jogosultak felvételi

szűrést alkalmazni, így ez a szabályozás nem alkalmas arra, hogy mérsékelje az egyházi

iskolák szelekciós gyakorlatát (Ercse, 2018.).4

3 A közoktatási törvény módosításáról szóló 2010. évi LI. törvény.

4 2011. évi CXC. törvény (NKt), 23. Az egyházi köznevelési intézmény és a magán köznevelési intézmény

működésére, valamint az állami nevelésioktatási intézményekben megszervezhető hit és erkölcsoktatásra

vonatkozó sajátos szabályok, 33§-35/B. §

Általában a tanulók beiskolá-

zásakor az iskolák kötelesek

előnyben részesíteni az iskola-

körzeten belül lakó gyerekeket.

Ez a szabályozás nem korlá-

tozza a szülők iskolaválasztási

szabadságát, viszont korlátot

szab annak, hogy az iskolák

szelektív beiskolázási gyakorla-

tot követve férőhelyeiket iskola-

körzeten kívülről jelentkező

gyerekekkel tölthessék fel.

(Erre csak az iskolakörzeten

belüli gyerekek felvétele után

még fennmaradó üres férőhe-

lyek erejéig van módjuk.)

Ez a szabályozás azonban

nem vonatkozik a magánisko-

lákra, ezen belül az egyházi

magán iskolákra.

Iskolakultúra 2019/7

Számos egyéb, az egyházi iskolák számára megállapított könnyítő szabályozás mellett

egy további, számukra előnyt biztosító kivétel, hogy a magániskolákra nem terjed ki az

a tanügyigazgatási rendszer, amely teljes mértékben felszámolta az állami iskolák koráb-

ban élvezett gazdálkodási, szervezeti és szakmai önállóságát. Az iskolákat működtető

egyházak lényegében ugyanazokat a tulajdonosi döntési jogokat gyakorolják, melyeket

a 2011-es törvény előtti időszakban az önkormányzati iskolafenntartók: az igazgató

kiválasztását és kinevezését, az iskolák programjának elfogadását, az éves költségvetés

megállapítását stb. (Bizonyos egyházi fenntartók a korábbihoz képest kissé erőteljesebb

kontrollt gyakorolnak az iskolák működése felett, ez azonban általában nem éri el azt a

mértéket, amikor már az iskolai autonómia jelentős korlátozásáról kellene beszélnünk.)

Más szavakkal: az egyházi iskolákat tipikusan saját igazgatóik irányítják, és számos fon-

tos döntés meghozatala a tantestület bevonásával történik. Az egyházi iskolák nagyobb

autonómiája nagyobb mozgástérrel párosul abban a tekintetben, hogy mennyire kell

alávetniük magukat azoknak a szélsőségesen centralizált rendszereknek, melyeket a kor-

mányzat az állami iskolák vonatkozásában (elméletileg az egész közoktatási intézmény-

rendszerre egységesen) alakított ki. Így például az egyházi iskolák saját kerettantervek

alapján és külön, számukra kiadott tankönyvek segítségével oktatnak. Összességében

az egyházi iskolák jelentős mértékben mentesülnek a szélsőséges centralizáción alapuló

államosítás következményei alól, tehát – elméletileg – nagyobb mozgásterük van az

egyszer már elért oktatási minőség megőrzése terén.

Finanszírozási ösztönzők: párhuzamos rendszerek

Mivel az „államosított” közösségi tulajdonban lévő iskolák önálló gazdálkodása az

állami iskolafenntartói szervezetekbe való beolvadásuk miatt teljesen megszűnt, 2012

szeptemberétől eltérő nanszírozási mechanizmus jött létre az állami és magániskolák

számára. Az állami iskolák minden kiadását közvetlenül az iskolafenntartó központ

zeti. A KLIK, majd 2016-tól a tankerületi központok költségvetésének megállapítása

úgynevezett „történeti alapon”, az előző évi költségvetést bázisnak tekintve történik.

E mögött gyakorlatilag semmilyen komolyan vehető pénzügyi tervezés nem zajlik.

Egyszerűen szólva: a központ eseti döntések alapján teljesíti a kizetési kötelezett-

ségeket addig, amíg a rendelkezésre álló pénzkeretek ezt lehetővé teszik. A kizetési

kötelezettségek teljesítése a pénzkeretek hozzávetőleges ismerete alapján eseti dön-

tésekkel történik, amiben komoly szerepet játszik az intézményvezetők informális

érdekérvényesítő képessége is. A visszatérő személyi kiadások tervezése elméletileg a

szükséges és elismert tanítási órák számán alapszik, a gyakorlatban azonban semmi-

lyen standardizáció nem érvényesül. A személyi kiadások kizetésének alapja a min-

denkori bértábla és a pedagógus és nem pedagógus alkalmazottak száma. A személyi

kiadásokra rendelkezésre álló keretek és a zetési kötelezettségek egyensúlyának fenn-

tartása az alkalmazási döntések eseti direkt kontrolljával történik, melyek segítségével

az alkalmazottak számát a központ alacsonyan tartja. Ez csak oly módon lehetséges,

hogy a központok a legtöbb iskolában nem engedik feltölteni az elméletileg engedé-

lyezett létszámkereteket.

A magániskolák személyi kiadásait is közvetlenül a kincstár folyósítja, a kiadások

kalkulációja ugyanazon kritériumok alapján történik, mint ahogy elméletileg az állami

iskolákban kellene történjen. A legnagyobb különbség az, hogy a magániskolákban az

állam nem gyakorol semmilyen közvetlen befolyást az egyedi alkalmazási döntésekre,

ezért azok fel tudják tölteni a számukra megnanszírozott létszámkereteket. (Amennyi-

ben rendelkeznek egyéb forrással is, azt túl is léphetik.) A működési költségek nanszí-

rozása esetében azonban gyökeresen eltérő a helyzet. Az egyházak és kisebbségi önkor-

mányzatok által működtetett iskolák tulajdonosai a 2012 előtti rendszernek megfelelően

Ercse Kriszta – Radó Péter: A magyar közoktatásban zajló privatizáció és annak hatásai

általános „fejkvóta” alapú normatív költségvetési támogatást kapnak. A nem egyházi (és

nem kisebbségi önkormányzati) magániskolák azonban nem kapnak semmilyen vissza-

térő működési kiadásaik fedezetét szolgáló költségvetési támogatást, azt saját forrása-

ikból kell fedezniük. Az egyházak nanszírozási helyzetét az évente több alkalommal

megítélt nagy összegű eseti oktatási célú támogatások is javítják, melyekkel az egyházak

lényegében szabadon gazdálkodhatnak.

A szakképző iskolák NGM általi átvétele és a szakképzési centrumok létrehozása óta

az iskolarendszerű szakképzés nanszírozása elméletileg szektorsemleges mechanizmus:

a személyi és működési kiadások fedezetét az állami költségvetés biztosítja a szakkép-

zési centrumok számára, amely – a tankerületi központokhoz hasonló módon – közvet-

lenül nanszírozza az intézményekben megjelenő költségek kizetését. Mivel azonban

a nanszírozás az évente intézményenként megállapított képzési létszámokon alapszik,

amely szisztematikusan előnyben részesíti az állami intézményeket, az egyes tulajdonosi

körök nanszírozása között mégis jelentős különbségek alakultak ki.

Összességében a magyar közoktatásban hat párhuzamos, eltérő mértékben centra-

lizált nanszírozási mechanizmus működik, melyek eltérő allokációs mechanizmust

alkalmaznak és eltérő tervezési kritériumokon alapulnak (9. táblázat). E rendszer

egyik véglete a továbbra is önkormányzatok által ellátott óvodai nevelés nanszíro-

zása, mely változatlanul normatív és decentralizált. A másik véglet az állami általános

iskolai és gimnáziumi oktatás, melynek nanszírozása teljes mértékben centralizált

inputnanszírozás (2016 óta részben dekoncentrált), és normativitást nyomokban sem

tartalmaz. A kettő között a különböző nanszírozási mechanizmusok a bérkiadások

direkt központi költségvetési nanszírozását kombinálják a dologi működési költsé-

gek normatív nanszírozásával. (A nem-egyházi magániskolák kivételével, melyek

nem kapnak működési támogatást.) A nanszírozás egyetlen egységes eleme a bizo-

nyos célhoz kötött kiegészítő támogatások (ingyenes tankönyv és gyermekélelmezés)

tanulólétszám alapú normatív támogatása, melyet tulajdonosra való tekintet nélkül

minden iskola megkap. Mindösszesen, a közoktatás nanszírozási rendszere alapjául

szolgáló alapelvek nem világosak és a rendszer szinte teljesen átláthatatlan. Ebben a

rendszerben összes visszatérő költségeiket bizosító állami támogatáson alapuló stabil

gazdálkodásra csupán az önkormányzatok által fenntartott óvodáknak és az egyházak

által fenntartott iskoláknak van módja.

Iskolakultúra 2019/7

9. táblázat. Párhuzamos finanszírozás rendszerek a közoktatásban

Intézménytípus/

tulajdonos

Finanszírozási

mechanizmus Cél/nanszírozás alapja

Óvodák/önkormányzat

vagy magán

Decentralizált normatív

nanszírozás

• Iskola előtti nevelés minden

költsége/tanulólétszám

(„fejkvóta”)

Általános iskolai és

gimnáziumi oktatás/

állami

Direkt költségvetési

inputnanszírozás a

tankerületi iskolafenntartó

központok számára + célhoz

kötött kiegészítő támogatások

• Fizetések/átlagzetések

• Működési kiadások/előző évi

bázis

• Ingyenes tankönyv és

gyermekélelmezés/tanulólétszám

(„fejkvóta”)

Általános iskolai és

gimnáziumi oktatás/

egyházi

A direkt költségvetési

inputnanszírozás (zetések)

és normatív nanszírozás

(működési költségek)

kombinációja az egyházi

fenntartó számára + célhoz

kötött kiegészítő támogatások

+ egyházak egyedi oktatási

célú támogatása

• Fizetések/átlagzetések

• Vallásoktatás költségeinek

nanszírozása/átlagzetések

• Működési kiadások/

tanulólétszám („fejkvóta”)

• Ingyenes tankönyv és

gyermekélelmezés/tanulólétszám

(„fejkvóta”)

• Nem célhoz kötött egyedi

oktatási támogatások/egyházi

fenntartók által utólag benyújtott

költségvetés

Általános iskolai és

gimnáziumi oktatás/

országos kisebbségi

önkormányzati

A direkt költségvetési

inputnanszírozás (zetések)

és normatív nanszírozás

(működési költségek)

kombinációja a kisebbségi

önkormányzatok számára

+ célhoz kötött kiegészítő

támogatások

• Fizetések/átlagzetések

• Működési kiadások/

tanulólétszám („fejkvóta”)

• Ingyenes tankönyv és

gyermekélelmezés/tanulólétszám

(„fejkvóta”)

Általános iskolai és

gimnáziumi oktatás/

egyéb magán

Direkt költségvetési

inputnanszírozás (zetések)

a magánfenntartó számára

+ célhoz kötött kiegészítő

támogatások

• Fizetések/átlagzetések

• Ingyenes tankönyv és

gyermekélelmezés/tanulólétszám

(„fejkvóta”)

Középfokú szakképzés/

állami, egyházi és

egyéb magán

Decentralizált

inputnanszírozás a

szakképzési központok

számára (zetések és

működési kiadások) + célhoz

kötött kiegészítő támogatások

• Fizetések átlagzetések alapján

kalkulálva + egy tanulóra eső

működési kiadások/évente

megállapított nanszírozott

tanulói létszámkeret

• Ingyenes tankönyv és

gyermekélelmezés/tanulólétszám

(„fejkvóta”)

Ercse Kriszta – Radó Péter: A magyar közoktatásban zajló privatizáció és annak hatásai

Finanszírozási ösztönzők: eltérő mértékű támogatások

Részben megbízható adatok hiányában, részben pedig a különböző tulajdonosi körök

eltérő rendszerű nanszírozása miatt az állami és magániskolákra fordított költségvetési

kiadások igen nehezen hasonlíthatók össze. Mindazonáltal az egy főre eső támogatások

tekintetében mód van néhány összehasonlításra (10. táblázat).

Amikor 2012-ben a KLIK költségvetését első alkalommal különítették el, a pedagógu-

sok bérére fordított kiadások tervezésének alapja egységesen (fenntartóktól függetlenül)

az éppen érvényes pedagógus bértábla alapján történt. Ennek következtében a személyi

kiadások tekintetében nem keletkeztek jelentős különbségek az állami és a különböző

magániskolák között. Ezzel szemben azonban ugyanebben az évben az állami iskolák

dologi működési kiadásainak nanszírozása hatalmas összeggel, bizonyos becslések

szerint 120 milliárd forinttal csökkent, miközben az egyházi iskolák normatív működési

támogatása nem csökkent. Azóta az állami iskolák működési kiadásainak nanszírozása

minden évben ezen a rendkívül alacsony szinten maradt. A Költségvetési Felelősségi

Intézet számításai alapján jól látszik, hogy a 2012-ben kialakult nanszírozási szakadék

jelenleg is fennáll, sőt, 2018-ban tovább szélesedett. Az intézet kalkulációja szerint

ahhoz, hogy az állami iskolák dologi kiadásai ugyanolyan szinten legyenek nanszí-

rozva, mint az egyházi iskoláké, 2016-ban 79,2 milliárd forint, 2017-ben pedig már 112,5

milliárd forint többlettámogatásra lett volna szükség.

10. táblázat. Az állami és egyházi iskolák dologi működési kiadásainak költségvetési támogatása

(a szakképző intézmények támogatása nélkül, Forrás: Költségvetési Felelősségi Intézet5)

2016/2017 tanév

(tény)

2017/2018 tanév

(költségvetési terv)

Egyházi

iskolák

Állami

iskolák

Egyházi

iskolák

Állami

iskolák

Tanulólétszám (fő) (fajlagos

nanszírozási alap az SNI

tanulók magasabb támogatásával

korrigálva)

207 505 774 243 207 505 774 243

Visszatérő működési költségekre

fordított költségvetési kiadás (millió

Ft.)

33 200 44 636 41 501 42 339

Visszatérő működési költségekre

fordított egy tanulóra eső

költségvetési kiadás (Ft.)

160 000 57 651 200 000 54 684

Az állami iskolák egy tanulóra eső

működési költségvetési támogatása

az egyházi iskolák kiadásainak

arányában. (%)

36,0 27,3

5 https://168ora.hu/itthon/valami-nagyon-eltorzult-negyszer-tobb-penzt-ad-az-allam-az-egyhazi-iskolak-

nak-mint-a-sajatjainak-5029

Iskolakultúra 2019/7

Az egy tanulóra eső kiadások összehasonlítására az MTA Közgazdaságtudományi Inté-

zete által kiadott A közoktatás indikátorrendszere 2017 kötetben szereplő, 2016-ra

vonatkozó nanszírozási adatok alapján van módunk. Amint az adatokból jól látszik, az

általános iskolai és gimnáziumi oktatásban a személyi kiadások támogatásában 2016-

ban sem voltak jelentős különbségek az állami, egyházi és nem egyházi magánokta-

tásban (4. ábra). Ezzel szemben jelentős különbségek alakultak ki az egyéb személyi

és működési kiadások tekintetében. A magániskolák magasabb személyi kiadásait két

ok magyarázza. Az első az, hogy amikor az állami iskolák pedagógusai a KLIK mun-

kavállalói lettek, új szerződésük megszüntetett minden, korábban az önkormányzatok

által biztosított, béren kívüli kiegészítő juttatást, amely ebben a szektorban sok esetben

jelentős mértékű jövedelemcsökkenést eredményezett. A magániskolák nagyobb gaz-

dálkodási önállóságának köszönhetően ezek a juttatások a magániskolákban többnyire

megmaradtak. A másik ok az, hogy az egyházi és egyéb magániskolák tulajdonosainak az

alapnanszírozásba épített költségvetési támogatáson kívül is vannak bérekre fordítható

saját bevételeik. Az egyházi iskolák számára ezt az évente több alkalommal eseti dönté-

sekkel megítélt jelentős kormányzati plusztámogatás biztosítja, az egyéb magániskolák

pedig tipikusan tandíjakból és pályázati támogatásokból jutnak kiegészítő forrásokhoz.

Az egyházak oktatási feladatai ellátásához nyújtott pluszforrások felhasználása az egyes

egyházak belső forrásfelhasználásáról semmilyen nyilvános információ nem elérhető,

ezért az egyházak gazdálkodása pont olyan átláthatatlan, mint a tankerületi központoké.

Mindösszesen az egyházaknak módjukban áll több pedagógust és pedagógiai munkát

segítő szakembert alkalmazni, mint az állami iskoláknak, valamint magasabb béreket

tudnak zetni.

Az iskolarendszerű szakképzésben az egy tanulóra eső kiadások éppen ellenkező min-

tát mutatnak. Eredetileg a volt önkormányzati tulajdonban lévő szakképző intézmények

az általános iskolákkal és a gimnáziumokkal együtt a KLIK-be olvadtak be. 2015-ben

a szakképzés felügyelet a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz került. Ezt követően a

szakképző intézmények működtetésére regionális szakképzési központokat hoztak létre,

melyek lényegében más intézmények működtetésére kijelölt szakképző iskolák voltak.

Az egyes szakképző iskolák nem kapták vissza önállóságukat, a szakképzési központok

azonban bizonyos gazdálkodási, intézményi és szakmai autonómiát kaptak. Annak érde-

kében, hogy a központok számára lehetővé tegyék az önálló gazdálkodás pénzügyi moz-

gásterét, azok költségvetését a korábbi nanszírozási szinthez képest jelentős mértékben

megnövelték, melynek következtében az állami szakképző iskolák egy tanulóra eső

kiadásai lényegesen magasabbak lettek, mint az általános képzést nyújtó állami iskoláké.

Ugyanez a különbség alakult ki az állami szakképző intézmények és a nem szakkép-

zési központokba szervezett módon működő magánintézmények között, mely utóbbiak

nanszírozási szintje alacsonyabb. (A nem egyházi magánintézmények lényegesen

alacsonyabb nanszírozása a szakképzésben ezen intézményi körnek az iskolarendszerű

szakképzésből való kiszorítását célzó politika részét képezi.)

Ercse Kriszta – Radó Péter: A magyar közoktatásban zajló privatizáció és annak hatásai

4. ábra. Egy tanulóra eső kiadások az állami, egyházi és egyéb magán fenntartású iskolákban 2016ban

(ezer forint, Forrás: Varga, 2018)

A különböző eszközök összegződő hatása

Az eddigiekben ismertetett oktatáspolitikai eszközök megváltoztatták az oktatás legfon-

tosabb helyi szereplői, különösen a helyi önkormányzatok és a szülők érdekeit.

Az egyházi iskolák nagyobb szakmai mozgástere és a magasabb nanszírozás miatt

jobb felszereltsége a jobb iskola képét alakítja ki, ami vonzóbbá tette azokat a középosz-

tályi szülők számára. Másfelől a szegény és roma tanulók magas – és növekvő – aránya

az állami iskolákban a rossz oktatási minőség látszatát kelti. Mindezek következtében az

egyházi iskolák megengedhetik maguknak, hogy szelektív beiskolázási politikát folytas-

sanak, ami – a szülői döntések felől nézve – egyfajta szelekciós spirált generálva tovább

növelte vonzerejüket a magasabb státuszú családok körében. Noha az önkormányzati

iskolák egyházaknak való átadását nem a szülők kezdeményezték, ezek a vélt előnyök

elegendőek voltak arra, hogy igen sok esetben a szülők hozzájáruljanak gyermekük

iskoláinak privatizációjához (Ercse, 2018). Abban a nagyon kevés esetben, amikor az

Iskolakultúra 2019/7

iskola átadásában szülői igény is megjelent, ebben szerepet játszott a roma és többségi

közösség közötti koniktus, ami felerősítette a szeparációs hajlandóságot. A nem egyházi

magániskola-hálózat utóbbi években újra meggyelhető csekély növekedése mögött

egyértelműen az a szülői igény áll, hogy gyerekük számára alternatívát keressenek a

drasztikusan romló minőséget nyújtó állami iskolákkal szemben.

Az iskolák egyházaknak való átadását számos esetben vagy önkormányzatok kezde-

ményezték, vagy pozitívan reagáltak az erre irányuló kormányzati vagy egyházi „meg-

keresésre”. Ennek legfontosabb oka az önkormányzati nanszírozás korábbi években

egyre jobban súlyosbodó problémái volt. 2006-tól kezdve a magas költségvetési hiány,

majd pedig 2008-tól a válság hatása miatt a helyben nyújtott közszolgáltatások állami

költségvetési támogatása drasztikus mértékben csökkent. A kieső bevételeket számos

önkormányzat hitelek felvételével pótolta, melyek egy részét uniós programok önré-

szére és folyó kiadásaik (például oktatási kiadásaik) nanszírozására fordította. Mindez

2009–2010-re az önkormányzatok jelentős eladósodásához vezetett, ami igen sok telepü-

lésen kétségessé tette az iskolák stabil nanszírozását. Ennek következtében – valamint

a kormányzat által alkalmazott ösztönzők hatására – 2011-ben és 2012-ben igen sok

önkormányzat kezdett tárgyalásokat az egyházakkal abban a reményben, hogy egyes

iskolák átadása csökkenti pénzügyi terheiket. Ebben erőteljesen közrejátszott, hogy a

köznevelési törvény koncepciójának kiszivárgása és a Széll Kálmán terv 2011. márciusi

elfogadása után látszólag csupán az egyházak voltak abban a helyzetben, hogy garantál-

ják az iskolák megfelelő nanszírozását és az általuk nyújtott szolgáltatás minőségének

megőrzését. A 2013-as „államosítást” követően további iskolák egyházaknak való átadá-

sában már a KLIK működött közre.

Ami a nagyobb keresztény egyházak viselkedését illeti, azt – a hagyományos missziós

célokon túl – alapvetően két megfontolás határozta, illetve határozza meg. Egyrészt a

Katolikus, Református és Evangélikus Egyházak vezetőinek jelentős része úgy véli,

hogy a „történelmi egyházaknak” vissza kell nyerniük a két világháború közötti elitkép-

zésben betöltött szerepüket. Ezek az egyházak a rendszerváltást követően folyamatosan

arra törekedtek, hogy helyreállítsák korábbi kiterjedt iskolahálózatukat, de megfelelően

erős szülői igények hiányában a 2010 előtti két évtizedben ez csak töredékesen valósult

meg. Másrészt az egyházi vezetők körében változatlanul erős az a meggyőződés, hogy

közel fél évszázados elnyomás után a magyar állam jóvátétellel tartozik az egyházaknak.

Mind a két megfontolás jelentős támogatottságot élvez a 2010 óta kormányzó koalíció

politikusai körében. Ez a támogatás különösen erős volt a 2012–2018 közötti időszakban,

amikor az oktatásért felelős miniszter egy református lelkész volt.

A tulajdonosi szerkezet változásának hatékonyságra gyakorolt hatása

A legfontosabb hatékonysági kérdés az oktatásban az oktatási kapacitások és a tanuló-

létszám közötti egyensúly fenntartása. Az erről szóló adatok az 1990-es rendszerváltás

óta eltelt közel három évtized során végig súlyos hatékonysági problémákról tudósíta-

nak, az iskolai kapacitások és a beiskolázott tanulók száma közötti olló folyamatosan

rendkívül széles volt. Ennek kialakulása elsősorban a rendszerváltást követő években,

1990–1995 között következett be, melynek fő oka a tanulólétszám csökkenésének és

az iskolák száma növekedésének együttes hatása volt. A 2010 utáni időszakban a tanu-

lólétszám lényegében stagnált, az intézmények száma pedig csak csekély mértékben

nőtt, a közoktatási rendszer tovább görgette a már korábban kialakult kapacitásfeles-

leget. Az 5. ábrán az iskolák számában látszó 2013-as megugrást a KSH statisztikai

módszertanában végrehajtott változtatás okozta, a változtatás előtti és utáni adatok nem

összehasonlíthatók.

Ercse Kriszta – Radó Péter: A magyar közoktatásban zajló privatizáció és annak hatásai

5. ábra. A tanulók és az iskolai feladatellátási helyek számának alakulása a rendszerváltás óta

(1990 = 100%, Forrás: KSH)

2011 előtt a kapacitások és tanulólétszám közötti egyensúly fenntartásának legfontosabb

eszköze a különböző bevételeikkel önállóan gazdálkodó önkormányzatok viselkedésének

nanszírozási ösztönzőkkel történő befolyásolása volt. A decentralizált normatív nanszí-

rozás lehetővé tette olyan pénzügyi ösztönzők alkalmazását, amelyek az önkormányzatokat

érdekeltté tették a hatékonyság bizonyos minimumának biztosításában. E tekintetben álta-

lában a legkisebb ellenállás irányába haladtak, sokkal inkább az indítható osztályok számát

korlátozták, semmint az intézmények számát. (Egy bizonyos mértékig ez az eljárás képes

kordában tartani a hatékonyságromlást, mert az oktatási kiadások mértékét nem elsősor-

ban a tanulók, vagy az iskolák száma, hanem a tanulócsoportok száma határozza meg.)

A politikai költségek mérséklése érdekében iskolák bezárására vagy összevonására szinte

kizárólag az önkormányzati választási ciklusok első évében, utoljára 2007-ben került sor.

2011 után gyökeresen megváltozott a helyzet. A bürokratikus központi irányításra és

az inputnanszírozásra való átállás következtében a kormányzás új rendszerében a szó

valódi értelmében egyetlen irányítási szereplő sem gazdálkodik, s nincs mód nanszíro-

zási ösztönzők alkalmazására sem. A költségvetési forráskivonás hatására a tankerületi

központok erősen korlátozzák az indítható párhuzamos osztályok számát, iskolákat azon-

ban nem zárnak be. (A helyi iskolahálózatok átszervezése nem pénzügyi gazdálkodási,

hanem hatékonysági szempontokra tekintettel lévő politikai döntés. Ilyen döntéseket

tankerületi tisztviselők nem hoznak.) Mindezek hatására az állami iskolahálózat lénye-

gében befagyott. Mivel a tanulólétszám az utóbbi években stagnált, azok a főleg egyházi

magániskolák, melyek nem meglévő iskola átvételével, hanem új iskola létrehozásával,

vagy korábban bezárt kisiskolák újranyitásával jöttek létre, lényegében nettó hatékony-

ságromlást eredményeztek. Ez abban az esetben is így van, ha egy új iskola létrehozása

után a településen működő összes iskolában indított osztályok száma nem változik,

ugyanis az iskolaméretek csökkenése is növeli a fajlagos (egy tanulóra eső) kiadásokat.

Iskolakultúra 2019/7

Ez a hatékonyságromlás jól kimutatható az ezt jelző legfontosabb indikátor, a tanár-

diák arány alakulásában (6. ábra). Az általános iskolai oktatásban az egyházi tulajdonban

lévő magániskolák hálózatának bővülése azt eredményezte, hogy az egyházi iskolák

nagyon nagy számban szívtak el tanulókat az állami iskolarendszerből. Ez az egyházi

iskolákban enyhe hatékonyságjavulást, az állami iskolahálózatban viszont drasztikus

hatékonyságromlást idézett elő. A tanár-diák arány 2016-ban az egyházi iskolákban 10,4,

az állami iskolákban csupán 9,7 volt. A nem egyházi magániskolákban ugyanebben az

időszakban a tanár-diák arány 6,8-ról fokozatosan 9-re növekedett – e mutató alapján a

hatékonyságuk megközelítette az állami iskolákét. Összehasonlítás gyanánt: 2014-ben ez

az arány az OECD országokban átlagosan 15 volt, Csehországban 19, Szlovákiában 17,

Lengyelországban és Magyarországon pedig csupán 11 (OECD, 2018).

6. ábra. A tanárdiák arány változása a közösségi és egyházi tulajdonban lévő általános iskolákban

(Forrás: Varga, 2018)

2011 óta mindkét szakképző intézménytípusban szintén nagyon jelentős hatékonyság-

romlás zajlott le (7. ábra). A tanár-diák arány 2011 és 2016 között a szakgimnáziumok-

ban 12,9-ről 10,2-re, a szakközépiskolákban 13,7-ről 11-re csökkent. A szakképzésben

a demográai hatások mellett a hatékonyságromlás elsődleges oka a kormányzat szán-

dékaival ellentétes szülői és tanulói továbbtanulási döntések megváltozó mintázata: az

iskolarendszerű szakképzés általános oktatási tartalmának radikális szűkítése óta nő a

gimnáziumok iránti, s csökken a szakképző intézmények iránti érdeklődés. A nem egy-

házi magánintézmények jelentős részének kiszorítása a szakképzésből ezen a helyzeten

nem javított, ugyanis az egyházi szakképző iskolahálózat növekedése bőségesen ellen-

súlyozta annak hatékonyságjavító hatását. Mivel a kormányzat jelentős erőfeszítéseket

tesz a továbbtanulási trend megfordítása, a tanulók nagyobb hányadának a szakképzés

felé terelése érdekében, fel sem merült a szakképzési intézményhálózat racionalizálása,

fölöslegessé vált kapacitásainak leépítése.

Ercse Kriszta – Radó Péter: A magyar közoktatásban zajló privatizáció és annak hatásai

7. ábra. A tanárdiák arány alakulása az iskolarendszerű szakképzésben (Forrás: Varga, 2018)

Mindezek a változások azt eredményezték, hogy a magyar közoktatásban – a gimnáziumi

oktatás kivételével – fölösleges iskolai kapacitások nagy tömege jött létre. A fel nem töl-

tött férőhelyek számának alakulásáról csupán a középfokú oktatási intézményekről van

adatunk (8. ábra). A férőhely-kihasználtság adatai ugyanazt a súlyos hatékonyságromlást

jelző trendet vázolják fel, mint a tanár-diák arányok változása. A tanulói összlétszám

csökkenésének ellenére a szerkezetváltó gimnáziumok megőrizték férőhelyeik feltöl-

töttségének korábbi 90 százalék körüli szintjét, a négy évfolyamos iskolákban pedig

ez az arány stabilan 75 százalék körül alakult. A szakképző iskolákban azonban szinte

katasztrofális mértékű kapacitásfelesleg jött létre: napjainkban a szakgimnáziumok férő-

helyeinek alig több mint fele, a szakközépiskolák férőhelyeinek pedig alig több mint

harmada van kihasználva.

Iskolakultúra 2019/7

8. ábra. A fel nem töltött férőhelyek arányának változása a középfokú oktatásban, 2009–2016

(Forrás: Oktatási Hivatal)

A kapacitásfelesleg növekedése által okozott hatékonyságromlás másik jele a 100 fősnél

kisebb iskolákban oktatott tanulók arányának emelkedése (9. ábra). Ez az emelkedés az

általános iskolai oktatásban lényegében az egyházi iskolahálózat rövid idő alatt lezajlott

gyors bővülésének egyszeri hatása, a szakképzésben, ezen belül különösen a szakközép-

iskolákban viszont egy tartósabb és mértékét tekintve is súlyosabb hatékonyságromlás

következménye.

9. ábra. A száz főnél kisebb létszámú iskolákban tanulók aránya (Forrás: Varga, 2018)

Ercse Kriszta – Radó Péter: A magyar közoktatásban zajló privatizáció és annak hatásai

Összességében elmondható, hogy az utóbbi

években a közoktatásban zajló privatizáció,

pontosabban a privatizáció következtében

az iskolahálózat továbbaprózódása jelentős

mértékben súlyosbította a korábban is meg-

gyelhető hatékonysági problémákat. Jelen-

leg a magyar közoktatásban egyszerre érvé-

nyesül a súlyos pénzügyi és humánerőforrás-

hiány és a rendkívül nagy erőforrás-pazarlás.

Az erőforrás-felhasználás hatékonyságának

romlásában – a demográai folyamatok és a

középfokon átrendeződő továbbtanulási pri-

oritások mellett – egyaránt komoly szerepet

játszanak az „államosítás” során létrejött új

kormányzati irányítási rendszer diszfunkciói

és az egyházi iskolák térnyerésével meg-

valósuló privatizáció is.

A tulajdonosi szerkezet változásá-

nak minőségre és eredményességre

gyakorolt hatása

Mint köztudott, a magyar közoktatás telje-

sítménye 2009 óta minden fontos, részvé-

telre és tanulási teljesítményekre vonatkozó

indikátor alapján példátlanul nagymérték-

ben romlott. Jelentős mértékben csökkent a

közoktatásban tanuló tizenhét és tizennyolc

évesek aránya, nőtt a korai iskolaelhagyók

aránya, az OECD PISA méréseinek eredmé-

nyei szerint drasztikusan romlott a 15 évesek

szövegértési, matematikai és természettudo-

mányos kompetenciák terén mért teljesít-

ménye, s mindhárom kompetenciaterületen

jelentősen megugrott a kudarcot vallók aránya. Fontos kérdés, hogy a tulajdonosi szer-

kezet változásával kapcsolatos két ellentétes folyamat (az „államosítás” és a privatizáció)

közül melyik járult hozzá inkább a közoktatás eredményességének romlásához.

A PISA mérés eredményei tulajdonosi háttér szerinti bontásban nem állnak rendelke-

zésre, ezért a magyar kompetenciamérés eredményeinek alakulásából kell kiindulnunk.

Mint a 10. és 11. ábrákon látható, 2010 óta a magyar közoktatás összteljesítményét

meghatározó állami és egyházi iskolahálózat eredményessége közötti különbség 2013-ig

szűkült, ugyanis az egyházi iskolák átlagos teljesítménye jobban romlott, mint az állami-

aké. Ezt követően mindkét területen a két szektor közötti teljesítménykülönbség mértéke

lényegében nem változott. (A nem egyházi magániskolák teljesítményének ingadozása

alapvetően e szektor intézményrendszere összetételének folyamatos változásával függ

össze, eredményességükről annak kis mérete és nagy belső változatossága miatt nem

vonhatók le messzemenő következtetések.)

Összességében elmondható,

hogy az utóbbi években a köz-

oktatásban zajló privatizáció,

pontosabban a privatizáció

következtében az iskolahálózat

továbbaprózódása jelentős mér-

tékben súlyosbította a korábban

is megfigyelhető hatékonysági

problémákat. Jelenleg a magyar

közoktatásban egyszerre érvé-

nyesül a súlyos pénzügyi és

humánerőforrás-hiány és a

rendkívül nagy erőforrás-pazar-

lás. Az erőforrás-felhasználás

hatékonyságának romlásában

– a demográfiai folyamatok és

a középfokon átrendeződő

továbbtanulási prioritások

mellett – egyaránt komoly

szerepet játszanak az „államosí-

tás” során létrejött új kormány-

zati irányítási rendszer

diszfunkciói és az egyházi

iskolák térnyerésével megvaló-

suló privatizáció is.

Iskolakultúra 2019/7

10. ábra. Az egyes tulajdonosi körbe tartozó intézményekben tanuló diákok szövegértés eredményének

alakulása (8. évfolyam, 2010–2016, forrás: OKM)

11. ábra. Az egyes tulajdonosi körbe tartozó intézményekben tanuló diákok matematika eredményének

alakulása (8. évfolyam, 20102016, forrás: OKM)

Ercse Kriszta – Radó Péter: A magyar közoktatásban zajló privatizáció és annak hatásai

Mindazonáltal ezek az adatok egy kicsit megtévesztők, ugyanis a mért teljesítmények

változása mögött nem az egyházi iskolák által biztosított oktatás romló minősége áll,

hanem az egyházi iskolahálózat expanziója. Arról van szó ugyanis, hogy számos olyan

településen kerültek korábban önkormányzati tulajdonban lévő iskolák egyházi tulaj-

donba, ahol a tanulók átlagos családiháttér-indexe a korábban is egyházi tulajdonban

működő iskolákénál jóval alacsonyabb volt. (Ennek ellenére, mint azt a 12. ábra adatai

mutatják, az egyházi iskolák átlagos családiháttér-indexe továbbra is lényegesen maga-

sabb, mint az állami iskoláké.) Mivel Magyarországon a családi háttér hatása a tanulási

teljesítményekre nemzetközi összehasonlításban igen magas, az egyházi iskolák kismér-

tékben romló eredményessége teljes mértékben ezzel magyarázható.

12. ábra. Az egyes tulajdonosi körbe tartozó intézményekben tanuló diákok átlagos családiháttér-indexének

alakulása (8. évfolyam, 2010–2016, forrás: OKM)

Fontos tehát látnunk, hogy – mint arról a továbbiakban bőségesen lesz szó – az egy-

házi iskolahálózatban az átlagos teljesítményromlást okozó átlagos családiháttér-index

csökkenés nem az egyházi iskolák szelektivitásának mérséklődésével magyarázható.

Egyszerűen arról van szó, hogy az egyházi iskolahálózat bővülése az ország négy szegé-

nyebb régiójában (Dél-Dunántúl, Dél-Alföld, Észak-Alföld, Észak-Magyarország) sok-

kal erőteljesebb volt, mint a többi régióban. Ennek következtében 2010-ben az egyházi

iskolahálózat tanulóinak 48,4 százaléka, 2016-ban viszont már 61,8 százaléka került ki

a négy régió tanulói közül. Az egyházi tulajdon expanziója tehát olyan területeken volt a

legerősebb, ahol nem csupán az alacsony státuszú tanulók aránya magasabb, de a relatíve

magasabb státuszú tanulók CSHI indexe is alacsonyabb (Ercse, 2019).

Mindezek az adatok azt bizonyítják, hogy a magyar közoktatás tulajdonosi szerkeze-

tében lezajlott két ellentétes irányú folyamat, az „államosítás” és a privatizáció közül

az utóbbi, az egyházi oktatás térnyerése nem magyarázza a magyar közoktatás teljesít-

ményének drasztikus romlását, annak okait tehát elsősorban az „államosítás” körülmé-

nyeiben kell keresnünk. A 2015-ös PISA eredmények elemzése világított rá arra, hogy

a magyar diákok teljesítményének romlása mögött nem az egyenlőtlenségek hatásának

Iskolakultúra 2019/7

növekedése áll. Az egyenlőtlenségek tanulói teljesítménypontszámban kifejezhető követ-

kezményének alakulása két indikátor együttes hatásával magyarázható. Az első a magyar

tanulók átlagos, a PISA mérésekben az összes országban résztvevő összes tanuló átla-

gos státuszindexéhez (ESCS) viszonyított változása. A második a státuszkülönbségek

pontszámokban kifejezett hatásának (az oktatás hátránykompenzációs képességének)

változása. A 2009 és 2015 között két egymást követő PISA mérés során e két indikátor

magyar tanulókra vonatkozó értékei egymás hatását kiegyenlítő módon változtak. Ennek

következtében az egyenlőtlenségek hatását kiszűrő számított eredmények és a mért

eredmények közötti különbség a két egymást követő mérés során lényegében változatlan

maradt (13. ábra, Radó, 2016).

13. ábra. Az egyenlőtlenségek számított hatása a magyar szövegértési eredményekre

(PISA 2009–2015, forrás: Radó, 2016)

Egyéb lehetséges magyarázó okok kiszűrése után (mint például a mérési módszertan

változása, a tanulók nagy száma egészségi állapotának változása, a pedagógus szakma

összetételének gyors megváltozása, stb.) az elemzés következtetése az volt, hogy a

magyar tanulási teljesítmények romlása mögött egyértelműen az iskolai oktatás rend-

kívül gyorsan bekövetkezett minőségromlása áll. Az elemzés által megfogalmazott

hipotézis szerint a minőségromlás fő okai abban keresendők, hogy az önkormányzati

iskolarendszer „államosítása” nem egyszerűen tulajdonosváltás révén valósult meg; az

együtt járt egy szinte abszurd mértékben centralizált bürokratikus irányítási mechaniz-

musra való átállással és az iskolák intézményi, gazdálkodási és szakmai autonómiájának

szinte teljes felszámolásával. Az állami oktatási hálózat új irányítási rendszere – kiegé-

szülve nagyszámú egyéb rendszerszintű oktatáspolitikai beavatkozás negatív hatásaival

– rombolóan hatott azokra az intézményi képességekre, amelyeket a kiegyensúlyozottan

magas tanulási teljesítmények biztosítása előfeltételének tartunk (Scheerens és mások,

Ercse Kriszta – Radó Péter: A magyar közoktatásban zajló privatizáció és annak hatásai

2003). Ezek közül is véleményünk szerint különösen a következő intézményi képességek

romlása vezetett azonnali, a tanulási eredményekben is kimutatható minőségromláshoz:

az iskolán belüli teljesítményorientáció, a tantestületen belüli kohézió és konszenzus,

hatékony iskolavezetés, iskolai klíma, iskolai (szervezeti és pedagógiai) értékelési képes-

ségek, differenciálásra és inkluzív oktatásra való képesség (Radó, 2016). Még egyszer

hangsúlyozni kell: a minőségromlás elsődleges oka nem önmagában a közösségi tulaj-

donban lévő iskolák tulajdonosváltása, hanem az átfogó rendszer-átalakítás összes vál-

toztatásának összegződő hatásmechanizmusa, melyek megvalósítását az önkormányzati

iskolahálózat „államosítása” tett lehetővé.

A tulajdonosi szerkezet változásának egyenlőtlenségekre gyakorolt hatása

A szelekció hatása

A magyar oktatási rendszer szelektivitásáról, a szelekció formaváltozatairól több évti-

zedre visszamenőleg rendelkezünk adatokkal. A szelektivitás eredetének összetett oksági

rendszerét Radó (2018) írta le: egyszerre beszélhetünk külső, társadalmi meghatáro-

zottságról (különösen: szeparációs igény) és az oktatáson belüli tényezőkről (szegényes

pedagógiai kultúra, iskolaszerkezeti sajátosságok stb.). Hazai és nemzetközi méré-

sek alapján egyértelmű, hogy az elkülönülés alapja a társadalmi csoporthoz tartozás.

Könnyen belátható, hogy az erős érdekérvényesítő képességgel rendelkező társadalmi

csoportokhoz tartozó szülők szelektív iskolaválasztási döntéseinek és a magasabb presz-

tízsű iskolák szelekciós iskolapolitikájának törvényszerű és párhuzamos következménye,

hogy a ki nem válogatott gyermekek (jellemzően alacsony szociális státuszú, hátrányos

és halmozottan hátrányos helyzetű és/vagy roma tanulók) beszorulnak a gyenge, rosszul

felszerelt, alacsony hozzáadott értékű iskolákba.

A magyar iskolarendszerben évtizedeken keresztül kialakuló egyenlőtlenségek két fő

oka az iskolák hátránykompenzációs képességének kóros gyengesége és a nemzetközi

összehasonlításban rendkívül erős szelekció, a tanulók családi hátterüknek megfelelő

intézmények közötti elkülönítése. A PISA mérések által alkalmazott, a hátránykompen-

zációs képesség mérését szolgáló mutató a tanulók eltérő családi háttere által okozott

pontszámokban kifejezhető teljesítmény különbség. Mint az a 11. táblázat adatain jól

látszik, ez a hatás nem önmagában és minden iskolában egyforma mértékben érvényesül,

azt lényegében az iskolák közötti szelekció erősíti fel.

11. táblázat. A családi háttér és a szelekció teljesítménykülönbségekre gyakorolt hatása Magyarországon

(Forrás: OECD, 2013, 2016)

A családi hát-

tér egy egy-

ségnyi eltérése

által okozott

eredmény

különbség

Várható eredménykü-

lönbség, ha két tanuló

iskolájának státusza

azonos, családjaik státu-

sza között pedig egy egy-

ségnyi különbség van

Várható eredménykü-

lönbség, ha két tanuló

családjának státusza

azonos, iskoláik státusza

között pedig egy egység-

nyi különbség van

Matematika 2012 47 pont 3 pont 98 pont

Természet-

tudomány 2015 47 pont 6 pont 96 pont

Iskolakultúra 2019/7

Mindennek megfelelően a kompetenciamérés 8. évfolyamos adatai alapján azt vizsgáltuk,

hogy 2010 és 2016 között a magániskolai hálózat térnyerése hogyan hatott a szelekció

mértékének alakulására. Ehhez természetesen az elemzést azokra a településekre szűkí-

tettük, amelyek legalább két vagy több iskolával („feladatellátási hellyel”) rendelkeztek.

A nem állami fenntartók belépésének hatásvizsgálata érdekében a többiskolás telepü-

lésekből három csoportot képeztünk. (1) A Báziscsoportba azok a települések kerültek,

ahol 2010-ben csak közösségi (önkormányzati) fenntartású iskola volt, 2016-ban pedig

már jelen volt nem állami fenntartó is. Az ebbe a körbe került 30 településen mérhető a

privatizáció hatása. (2) Az első kontrollcsoportunkba, a Vegyes csoportba azok a telepü-

lések kerültek, ahol 2010-ben és 2016-ban egyaránt vegyes (közösségi, egyházi és egyéb

magán) tulajdonosi kör volt jelen (116 település). (3) A második kontrolcsoportot, az

Állami csoportot olyan településekből képeztük, melyek 2010-ben csak önkormányzati,

2016-ban csak állami iskolával rendelkeztek (55 település).

A Báziscsoportban 2016-ra minden településen megjelent valamelyik felekezet, az

intézmények egyharmada került egyházi tulajdonba. A települések e csoportjában nincs

nem egyházi magániskola. A Vegyes csoportban csökkent az állami és nem egyházi

magánszektor jelenléte, az egyházi iskolák aránya azonban 5 százalékkal növekedett,

116 településből 110-ben van egyházi iskola. 2016-ban az állami iskolák száma 10 szá-

zalékkal csökkent, az egyházi iskoláké 23 százalékkal nőtt, a nem egyházi magániskolák

13 százalékkal vannak kevesebben (14. ábra).

14. ábra. Az egyes szektorok iskolai részesedésének aránya (%) a vizsgált csoportokban 2010ben

és 2016ban (Forrás: OKM 8. évfolyam)

A privatizáció hatása a településeken belüli szelekció mértékére

A privatizáció és a státuszalapú szelekció kapcsolatát az Országos Kompetenciamérés

családiháttér-index (CSHI) mutatójának segítségével vizsgáltuk. Az egyes szektorok

tanulóinak CSHI-átlagai a 15. ábrán láthatók. A Báziscsoportban 2010-ben az önkor-

mányzati iskolák CSHI-átlaga majdnem egytizeddel alacsonyabb volt, mint az orszá-

gos átlag. Ez nem véletlen: a 2011–2013 közötti időszakban lezajlott fenntartóváltási

hullámban jellemzően a hátrányos helyzetű területek önkormányzatai választották ezt a

megoldást nanciális okokból (Tomasz, 2017). Emiatt kerültek be a hatásvizsgálati cso-

portba nagyobb számban éppen azok a települések, amelyek a nem állami fenntartókat

(az egyházakat) behívták. 2016-ban e településeken már a fenntartói szektorok mentén

rendeződik a tanulók eloszlása: az egyházi szektor tanulói CSHI-átlaga 0,2-del maga-

sabb, mint az állami tanulóké.

Ercse Kriszta – Radó Péter: A magyar közoktatásban zajló privatizáció és annak hatásai

A Vegyes csoportban az egyes szektoroknak már a 2010-es CSHI-átlagai is több tized-

del magasabbak voltak, mint az országos átlag. Ennek magyarázatát abban találjuk, hogy

2011 előtt zömében ott működtek egyházi iskolák, ahol ez világnézetileg volt indokolt.

Egy 2012-es vizsgálat azt találta, hogy a vallásos nevelésben részesülő atalok nagy

aránya az ország középső és nyugati – tehetősebb – részére jellemző, tehát az érintett

települések teljes lakosságának szocio-ökonómiai mutatói értelemszerűen magasabbak,

mint a hátrányos helyzetű térségek településein élőké (Rosta, 2013).

A15. ábráról leolvasható az állami és nem állami szektorok tanulói köre közötti, társa-

dalmi státusz szerinti markáns különbség mind a két évben. A legmagasabb értékei a nem

egyházi magánszektornak vannak, az államihoz képest a különbség itt 0,3-nél nagyobb

mind a két évben, az egyházi szektor átlagai pedig több mint 0,2-del magasabbak.

Az Állami csoport településeinek átlaga 2010-ben az országos átlagnál alig, csupán

0,02-dal alacsonyabb, 2016-ban megegyezik az országos átlaggal. A vizsgált időszakban

azokon a településeken, ahol az állami fenntartó mellett nem jelentek meg sem egy-

házi, sem nem egyházi magániskolák, a CSHI-átlag csupán elhanyagolható mértékben

változott.

15. ábra. A Bázis, a Vegyes és az Állami csoport fenntartói szektorainak tanulói CSHIátlaga 2010ben és

2016ban (az országos átlagok az évszámok mellett, forrás: OKM 8. évfolyam)

Mint korábban már jeleztük, az egyházi intézmények tanulóinak CSHI-átlaga markánsan

magasabb, mint az állami iskolában tanulóké (Ercse, 2018, 2019). A privatizáció hatás-

vizsgálata szempontjából a következőket tudjuk leolvasni az ábráról. Az egyes szektorok

tanulói CSHI-átlag szerinti vizsgálatából kiderül – különösen a Bázis- és az Állami

csoport összevetése alapján –, hogy a privatizációval belépő egyházi szektor hatására a

tanulók eloszlása családi hátterük alapján polarizálódik; az egyházi iskolák egyértelműen

az elit gyermekeire szelektálnak. A Vegyes csoport mutatói alapján pedig elmondható,

hogy a nem állami (egyházi és nem egyházi magán) fenntartók jelenléte általában is

nagymértékű szelekciót generál.

Iskolakultúra 2019/7

Ahhoz, hogy a települési szintű szelekció mértékéről pontos fogalmat alkothassunk,

az iskolai CSHI-átlagok települési szórásainak átlagát használtuk fel (16. ábra). A nagy

szórás magas szelekciót jelez. Figyelembe véve, hogy az országos tanulói CSHI-k

szórása nagyjából 1, jól látható, hogy mindhárom csoportban már 2010-ben is magas volt

a szelekció. A legmagasabb a Vegyes csoportban volt, kevés híján félszórásnyi. 2016-ra

a két kontrollcsoportban tulajdonképpen nem változott a szelekció mértéke, a Báziscso-

portban azonban – az egyházi iskolák megjelenésével – 30 százalékkal megnőtt.

16. ábra. A vizsgált csoportok települései iskoláinak CSHIátlagaiból számítható települési szórások átlaga,

2010–2016 (Forrás: OKM 8. évfolyam)

A privatizáció hatása a települések közötti szelekció mértékére

A települések közötti szelekció növekedését generáló folyamatot Zolnay János (2016)

ingázási játszmának nevezi. A szabad iskolaválasztás lehetőségével élve a (relatív) elit

egy része nem a körzeti iskolát választja, hanem egy számára megfelelő társadalmi

összetételű iskolát (Hricsovinyi és Józsa 2018). A jelenség vizsgálatához az OKM

alapján Bejáró-ként azonosítottuk azokat a tanulókat, akik lakóhelyének települése nem

egyezik meg az iskola címének településével.6 A Vegyes kontroll csoportban (18. ábra)

már 2010-ben is szembetűnő volt, hogy a nem állami szektorokban a bejáró tanulók ará-

nya az államihoz képest több mint kétszeres. 2016-ra a nem egyházi magánszektorban

8 százalékponttal nőtt meg az arányuk, ami érthető, hiszen az iskoláik száma csökkent,

a szolgáltatásaik iránti igény viszont valószínűleg nem. Az egyházi szektorban a bejárók

aránya 0,2 százalékponttal csökkent, ami szintén érthető, mivel az elérhető egyházi isko-

lák száma jelentősen megnőtt. A Báziscsoportban (17. ábra) nagyon látványos, ahogy

a 2016-ra megjelenő egyházi szektorban a bejárók aránya az állami iskolákhoz képest

kétszeres.

6 Ilyen módon a településen belüli iskolakörzetek közötti mozgást nem tudjuk gyelni, de a nagyobb váro-

sokban ilyen esetekben inkább jellemző a lakcímváltás (ismerőshöz vagy rokonhoz) a bekerülés érdekében

(ld. iskolák felvételi kötelezettsége a körzetből).

Ercse Kriszta – Radó Péter: A magyar közoktatásban zajló privatizáció és annak hatásai

17. ábra. A körzetes és bejáró tanulók aránya a Báziscsoport fenntartói szektorai szerint

(%, 2010–2016, forrás: OKM 8. évfolyam)

18. ábra. A körzetes és bejáró tanulók aránya a Vegyes csoport fenntartói szektorai szerint (%)

(2010–2016, forrás: OKM 8. évfolyam)

A szelekció erősödésének folyamata akkor lesz igazán érthető, ha a körzetesek-be-

járók CSHI-átlagait megnézzük szektoronként (19. és 20. ábrák). Mind a két telepü-

léscsoportról megállapítható, hogy a bejáró tanulók CSHI-átlaga jelentős mértékben

magasabb, mint a körzetes tanulóké. A Vegyes csoport esetében itt is jól látszik, hogy

a szektorok tanulói körének CSHI-átlaga mind a körzetes tanulók, mind a bejáró

tanulók esetében markánsan eltér. A nem egyházi magánszektor CSHI-átlag növeke-

dése alapján elmondható, hogy jellemzően a legmagasabb státuszú családok keresik

ezt a szolgáltatást. Az egyházi szektorban látható CSHI-csökkenések pedig egyrészt

mutatják, hogy a fenntartóváltásokat követően a kevésbé tehetős területekről bekerülő

tanulók lehúzzák az átlagot, másrészt jelzik, hogy a szegényebb területeken is a relatív

elit keresi az egyházi iskolákat. Ez utóbbi állítást a Báziscsoport ábrája támasztja alá:

a szektorok 2016-os értékei mutatják, hogy az egyházi iskolák „elszívják” a relatíve

kedvezőbb hátterű gyermekeket.

Iskolakultúra 2019/7

19. ábra. A körzetes és bejáró tanulók CSHIátlagai a Báziscsoport fenntartói szektorai szerint

(2010–2016, forrás: OKM 8. évfolyam)

20. ábra. A körzetes és bejáró tanulók CSHIátlagai a Vegyes csoport fenntartói szektorai szerint

(20102016, forrás: OKM 8. évfolyam)

A szelekció további rétegeinek feltárásához szóráselemzést végeztünk. Azt vizsgáltuk,

hogy az iskolák közötti különbségek hogyan változtak (szelekció mértékének változása,

21. ábra), illetve a településen belüli és települések közötti különbségek mértékéről is

képet kaptunk. A vizsgált egységek (faktor) a települések voltak, a szóráselemzés egye-

dei az iskolák, a vizsgált változó az iskolák CSHI-átlaga (12. táblázat).

Ercse Kriszta – Radó Péter: A magyar közoktatásban zajló privatizáció és annak hatásai

12. táblázat. A szóráselemzéssel számított eltérés-négyzetösszegek a vizsgált csoportokhoz tartozó

településeken 2010ben és 2016ban (Forrás: OKM)

Báziscsoport Vegyes csoport Állami csoport

2010 Településeken belül 23,32 413,71 17,30

Települések között 13,06 122,64 16,64

Teljes 36,38 536,35 33,93

2016 Településeken belül 29,29 357,45 15,53

Települések között 23,92 122,68 22,94

Teljes 53,20 480,13 38,47

A szelekció a 2010-es állapothoz képest a Báziscsoportban változott a leglátványosab-

ban: majdnem 50 százalékkal nőtt meg az egyházi fenntartók belépését követően. Az

Állami kontrollcsoportban is nőtt a szelekció mértéke 13 százalékponttal, a Vegyes cso-

port esetében 10 százalékpontos csökkenés látható. Erre a magyarázat nem egy kedvező

folyamat, hanem az, hogy ebben a csoportban 2016-ra ötvennyolccal kevesebb iskola

volt. Azokon a településeken, ahol 2010-ben voltak nem állami iskolák, a szelekció mér-

téke jelentősen nem változott, már eleve nagyon magasnak volt mondható.

21. ábra. A szelekció iskolai CSHIátlagai alapján számolt változása (2010=100%),

(Forrás: OKM 8. évfolyam)

A 22. ábrán látható arányszámok azt mutatják, hogy az egyes években a teljes, iskolák

közötti különbség milyen arányban keletkezik a települések közötti, illetve a települése-

ken belüli szelekció következményeként. A Báziscsoportban az egyházi iskolák megje-

lenésével majdnem 10 százalékponttal nőtt a települések közötti szelekció mértéke, így

szükségszerűen csökkent a településen belüli szelekció aránya. Ugyanakkor, mint láttuk,

az abszolút értékek növekedése szelekciónövekedést mutat mind a két szinten, de eltérő

mértékben (12. táblázat). A Vegyes csoportot a nagyon nagyarányú településen belüli

szelekció jellemzi, 2016-ra azonban inkább a települések közötti szelekció erősödött.

Iskolakultúra 2019/7

Az Állami csoportban is jelentősen nőtt a települések közötti szelekció. A körzetes és

bejáró tanulói csoportok arányainak, illetve a CSHI-átlagok vizsgálata megerősíti, hogy

a településen belüli szelekció során a nem állami fenntartókhoz kerülnek a magasabb

státuszú tanulók. Ugyanakkor magyarázatot kapunk a települések közötti szelekció

mechanizmusára is: a relatíve magas státuszú tanulók más település magas presztízsű

iskoláit választják. A privatizációs hatás ebben az esetben is teljesen egyértelmű: a nem

állami fenntartók bejáró tanulóinak nem csupán a CSHI-átlagaik magasabbak jelentősen,

hanem az arányuk is kétszer, háromszor akkora, mint az állami fenntartók esetében. Ilyen

módon a szociálisháttér-alapú különbség még jobban növekszik azok között a települé-

sek között, ahol van, illetve ahol nincs a középosztályi családok számára vonzó iskola.

22. ábra. A településeken belüli és a települések közötti szelekciót jellemző arányok

(%, 2010–2016, forrás: OKM 8. évfolyam)

Összességében a CSHI mutató segítségével vizsgált szelekciós folyamatok és a priva-

tizáció kapcsolatáról megállapítható, hogy a belépő nem állami fenntartók növelték a

települési és települések közötti szelekciót. Az arányok alakulása alapján ebben külö-

nösen nagy szerepet játszott az egyházi iskolahálózat expanziója. A két nem állami

iskolahálózat közül az egyházi fenntartók 50 százalékos növekedéséről beszélhetünk,

2016-ra a minimum kétiskolás települések kétharmadában vannak jelen, és az iskolák

egyötöde tartozik hozzájuk. A nem egyházi magánszektor esetében azonban 20 szá-

zalékos térvesztésről beszélhetünk: a települések 13 százalékában vannak jelen, s az

iskolák 4,5 százaléka nem egyházi magánintézmény. Ebből következően kimondható,

hogy az egyházi szektor expanziója és a szelekció növekedése között egyértelmű kap-

csolat van.

A tulajdonosi szerkezet változása és a roma tanulók szegregációja

A roma tanulók etnikai alapú elkülönítése Magyarországon jellemzően nem közvetlen

módon történik, az etnikai szeparáció erősödése mögött lényegében ugyanazok a sze-

lektív iskolaválasztáson és bizonyos iskolák szelektív beiskolázási gyakorlatán alapuló

mechanizmusok állnak, melyekről az eddigiekben szó volt. A roma tanulókat sújtó

szegregáció tehát nagyrészt a közoktatásban egyre erőteljesebben érvényesülő szelekció,

a roma tanulókkal összefüggésben a white ightnak nevezett jelenség egyenes következ-

ménye (Radó, 2018).

Ercse Kriszta – Radó Péter: A magyar közoktatásban zajló privatizáció és annak hatásai

A roma szegregáció mértékét két oktatásszociológiai kategória jelzi: a gettósodó

iskolában a roma tanulók aránya 30 százalék és 50 százalék között van, a gettóiskolában

50 százalék felett. A roma tanulók elkülönítése a magyar közoktatásban már 2010 előtt is

rendkívül erős volt. A gettóiskolák száma és aránya 2010 óta szívósan tovább növekedett

(13. táblázat). Noha több évtizedes távlatban az etnikai szeparációban szerepet játszik

a roma tanulók közoktatáson belüli arányának növekedése és a roma lakosság területi

koncentrációja is, a gettóiskolák számának 2010 utáni erősödésében a roma tanulók szá-

mának stagnálása miatt nem ez játszott közre.

13. táblázat. A roma gettóiskolák számának és arányának változása Magyarországon

(általános iskolai oktatás, 2010–2016, forrás: OKM, Nahalka István számításai)

Indikátor 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016

Gettóiskolák száma 304 299 314 325 337 347 369

Gettóiskolák aránya (%) 12 12 12,8 13,3 13,6 13,9 14,9

Az Országos Kompetenciamérés iskolai romaarány mutatójának segítségével az etnikai

alapú szelekció alakulását a szelekció elemzése érdekében létrehozott három többis-

kolás településcsoportban is megvizsgáltuk. A gettósodó, a gettóiskolák, valamint az

érintett települések számának és arányának

változását összefoglaló 23. ábra adatain jól

látszik, hogy 2010-ben a vizsgált csoportok

közül a heterogén fenntartói körrel rendel-

kező Vegyes csoportban volt a legmagasabb

mind a gettósodó, mind a gettóiskolákkal

rendelkező települések aránya. A Báziscso-

porttal összehasonlítva a Vegyes csoportban

a gettósodó iskolák településeinek aránya 15

százalékkal volt magasabb, a gettóiskolák

településeinek esetében pedig a különbség

majdnem másfélszeres volt. Az Állami cso-

porttal összehasonlítva a Vegyes csoportban

több mint másféleszeres volt azoknak a tele-

püléseknek az aránya, ahol működött gettó-

sodó iskola (26,7%) vagy gettóiskola (24%).

2016-ra a Vegyes csoportban 1,7 száza-

lékponttal csökkent azon települések aránya,

ahol működött gettósodó iskola, így a tele-

pülések egynegyede volt érintett. Mindeköz-

ben azonban e csoportban 28,4 százalékra

nőtt azon települések aránya, ahol gettóis-

kola működött, tehát a gettósodó iskolák egy

részében többségbe kerültek a roma tanulók.

Az Állami csoportban 16,4 százalékról 20

százalékra nőtt a gettósodó iskolák települé-

seinek aránya, a gettóiskolák településeinek

aránya kisebb mértékben nőtt.

A roma szelekció mértéke tehát mind a

két kontrollcsoportban nőtt, a vegyes fenn-

tartói kör csoportjában ezen arányok eleve

A roma szegregáció mértékét

két oktatásszociológiai kategó-

ria jelzi: a gettósodó iskolában

a roma tanulók aránya 30

százalék és 50 százalék között

van, a gettóiskolában 50 száza-

lék felett. A roma tanulók elkü-

lönítése a magyar közoktatás-

ban már 2010 előtt is rendkívül

erős volt. A gettóiskolák száma

és aránya 2010 óta szívósan

tovább növekedett. Noha több

évtizedes távlatban az etnikai

szeparációban szerepet játszik

a roma tanulók közoktatáson

belüli arányának növekedése és

a roma lakosság területi kon-

centrációja is, a gettóiskolák

számának 2010 utáni erősödé-

sében a roma tanulók számá-

nak stagnálása miatt nem ez

játszott közre.

Iskolakultúra 2019/7

magasabbak voltak. A nem állami fenntartók belépésének hatása (a privatizációs hatás)

az etnikai alapú elkülönítésre a Báziscsoportban igen látványos volt: a gettósodó iskolák

településeinek aránya 23,3 százalékról 33,3 százalékra nőtt, a gettóiskolák településeinek

aránya pedig kevés híján megduplázódott: 16,6 százalékról 30 százalékra nőtt.

23. ábra. A gettósodó és gettóiskolák településeinek aránya (%) a három vizsgált csoportban 2010ben és

2016ban, (Forrás: OKM 8. évfolyam)

A szegregáló iskolák tulajdonosi körének vizsgálata az erről szóló korábbi elemzéshez

(Ercse, 2019) hasonló eredményt hozott: a gettósodó és gettóiskolák tulajdonosai az ese-

tek döntő többségében (80 százalék felett) mind a két vizsgált évben az önkormányzatok,

illetve az állam voltak. A roma tanulók felülreprezentáltsága nem a közvetlenül érintet-

tek (iskola, szülők, diákok) döntésének eredménye, hanem a települési iskolahálózat

többi szereplőjének szelekciós, szeparációs politikájának a következménye volt (Ercse

2018; Lannert és mtsai, 2018; Zolnay, 2016, 2018). A szelekciós folyamat során, amikor

bizonyos iskolák leválogatják a magas státuszú családok gyermekeit, a szegény és/vagy

roma tanulók az ún. „gyűjtőiskolákban” koncentrálódnak, melyek jellemzően a helyi

iskolahálózat hierarchiájának alján találhatók.7 A gettósodó és gettóiskolák túlnyomó

részben alacsony presztízsű állami iskolák, illetve kisebb számban vannak olyan magán

és felekezeti iskolák is, ahol mintegy krízisintervenciós jelleggel második esély, illetve

hátránykompenzációs programot8 kínálnak a szelekció vesztesei számára.

A vizsgált településcsoportokban nőtt az egyházi fenntartású gettósodó, illetve gettóis-

kolák aránya, a nem egyházi magániskolai körben viszont mindkettő aránya csökkent.

Ennek egyik oka, hogy az egyházi iskolahálózat terjeszkedése jórészt olyan régiókat

érintett, ahol a lakosság jelentős hányada roma származású, így az iskolák tanulói

7 Az intézmény, illetve az iskolahasználók – szülők és diákok – érdekérvényesítési képessége nagyon alacsony;

szegény, HH, HHH és roma családok, szemben a magas státuszú iskolaközösségekkel.

8 Például: Magániskolák: Burattino Iskola https://www.burattino.hu/, Magiszter Alapítványi Óvoda, Általános

Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Szakközépiskola Tiszavasvári Tagintézménye http://tiszavasvari.

magiszteralapitvany.hu/

Egyházi iskolák: Nyitott Ajtó Baptista Általános Iskola, Óvoda, Szakképző Iskola, Középiskola és Kollégium

http://baptistaiskola.hu/, Wesley János Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola és Gimnázium http://metegyhaz.

hu/budapest---wesley-janos-ovoda,-alt.-isk.,-szakisk.,-es-gimnazium.html

Ercse Kriszta – Radó Péter: A magyar közoktatásban zajló privatizáció és annak hatásai

összetétele a lakóhelyi elkülönülés mértékét tükrözi.9 Korábbi kutatások elemezték az

egyházi iskolahálózat szegregált iskoláinak felekezeti fenntartói összetételét, valamint a

helyi intézményhálózatok által kijelölt kontextust (Ercse, 2019). Az eredmények szerint

az esetek 65 százalékában a településen a szegregált egyházi iskolák mellett működik

másik egyházi iskola is, melynek tanulói köre a családiháttér-indexek átlagai alapján a

helyi elitből kerül ki. E települések 41 szá-

zalékában a két intézmény – a szegregált és

a szelektáló – fenntartója ugyanaz a feleke-

zet, a katolikus vagy református10 egyház.

Összefoglalva, a nem állami, többnyire

egyházi fenntartók belépését követően

a roma tanulók elkülönítése fokozódott.

A jelentős mértékű növekedés és az egyházi

fenntartók kapcsolatát különösen jól mutat-

ják a Báziscsoport adatai, melyben az iskolai

szegregációban érintett települések aránya

megduplázódott. A szélsőségesen magas

roma tanulói aránnyal rendelkező iskolák

döntő többségben az állami fenntartóhoz tar-

toznak, tehát az egyházi iskolák szelektív

beiskolázási gyakorlatának következtében a

szelekció egyenes következményének tekint-

hető szegregáció ugrásszerűen megnőtt.

Oktatáspolitikai dilemmák

Mint az eddigiekből látható, a magánszektor

növekedése az elmúlt évtizedben elérte azt

a mértéket, ahol az már az egész közokta-

tási rendszer teljesítményére hatást gyakorol.

Ez a hatás közpolitikai értelemben egyértel-

műen negatív: a magániskolai hálózat bővü-

lése egyértelműen káros hatást gyakorolt a

rendszer hatékonyságára, valamint erősítette

a közoktatás szelektivitását, ezen belül a

roma tanulók szegregációját. A magyar köz-

oktatásban zajló minőségromlás, s ennek

következtében az oktatási eredmények gyors

romlása azonban nem a privatizáció, hanem

az „államosítás” módjának és egyéb negatív

hatású oktatáspolitikai beavatkozásoknak a

következménye. E tekintetben a magánis-

kolák térnyerése bizonyos magasabb stá-

tuszú társadalmi csoportok esetében kár-

mentő hatású volt, amennyiben lehetőséget

9 Például: Jászladány, 2 iskola – katolikus iskola: 40%,

állami iskola: 99% romaarány.

10 Például: Makó, Karcag, Jászapáti, Pécs, Kazincbar-

cika

Mint az eddigiekből látható, a

magánszektor növekedése az

elmúlt évtizedben elérte azt a

mértéket, ahol az már az egész

közoktatási rendszer teljesítmé-

nyére hatást gyakorol. Ez a

hatás közpolitikai értelemben

egyértelműen negatív: a magá-

niskolai hálózat bővülése egyér-

telműen káros hatást gyakorolt

a rendszer hatékonyságára,

valamint erősítette a közoktatás

szelektivitását, ezen belül a

roma tanulók szegregációját.

A magyar közoktatásban zajló

minőségromlás, s ennek követ-

keztében az oktatási eredmé-

nyek gyors romlása azonban

nem a privatizáció, hanem az

„államosítás” módjának és

egyéb negatív hatású oktatáspo-

litikai beavatkozásoknak a

következménye. E tekintetben a

magániskolák térnyerése bizo-

nyos magasabb státuszú társa-

dalmi csoportok esetében kár-

mentő hatású volt, amennyiben

lehetőséget biztosított a romló

minőséget nyújtó állami iskolák

elkerülésére. Ez azonban az

egyenlőtlenségek erősödése és a

szelekció növekedése miatt a

rendszer általános teljesítmé-

nyének romlásával járt együtt.

Iskolakultúra 2019/7

biztosított a romló minőséget nyújtó állami iskolák elkerülésére. Ez azonban az egyen-

lőtlenségek erősödése és a szelekció növekedése miatt a rendszer általános teljesítményé-

nek romlásával járt együtt.

2010 óta az iskolarendszer tulajdonosi szerkezetével kapcsolatos oktatáspolitikai

gyakorlatot kettős magatartás jellemzi. Egyfelől meggyelhető a közösségi tulajdonban

lévő iskolahálózat részleges privatizációja, az egyházi tulajdonban lévő iskolahálózat

bővülésének erőteljes és aktív kormányzati támogatása. Másfelől a nagyobb anyagi

erővel rendelkező családok igényeinek kiszolgálását nyújtó nem egyházi magániskolák

újabban elindult bővülésével kapcsolatban a kormányzat alapvetően semleges magatar-

tást tanúsít. E kétfajta magatartás együtte-

sen egy jól dokumentálható módon károkat

okozó oktatáspolitikai gyakorlat, amelyet

tehát felül kell vizsgálni. E felülvizsgálat

módja azonban nyitott kérdések sokaságát

veti fel; az e politika által generált struk-

turális változások igen rövid idő alatt alap-

vetően változtatták meg azt a kontextust,

amelyen belül a közoktatás minőségi, ered-

ményességi, hatékonysági és méltányossági

problémáinak megoldását szolgáló oktatás-

politikai alternatívák mérlegelhetők, ezért

a 2010 előtti oktatáspolitikai gyakorlathoz

és annak eszközrendszeréhez már nincs

vissza térés.

Az eddigiekben elemzett adatok alap-

ján nem kétséges, hogy az iskolák túl nagy

száma által okozott hatékonyságromlás, a

növekvő szelekció, a roma tanulók növekvő

szegregációja és a közoktatás romló teljesít-

ménye egymástól nem elválasztható problé-

mák. Közpolitikai szempontból e probléma-

halmaz kulcseleme a szelektív iskolaválasz-

tási döntések elképesztően nagy mozgástere.

Ez a mozgástér keresleti oldalon csupán a

szülői jogok korlátozásával lehetne szűkít-

hető, tehát kínálati oldali állami beavatko-

zásra, az iskolahálózat jelentős szűkítésére

és ehhez alkalmazkodó szabályozási kere-

tek megalkotására lenne szükség. A nan-

szírozásba épített ösztönzők ma már nem

lennének elégségesek, ugyanis azok már

nem lennének képesek felülírni a mostanra

kialakult, a szelekciót erősítő helyi érdekelt-

ségi viszonyokat. Központi állami beavat-

kozásra, az iskolahálózat központi „raciona-

lizálására” lenne tehát szükség. Természe-

tesen, mivel a minőség és eredményesség

romlásának elsődleges oka az „államosítás”,

illetve annak bürokratikus centralizáción

alapuló módja, az iskolahálózat racionalizá-

lása önmagában nem orvosolná azt. Másfelől

Az iskolahálózat racionalizálá-

sának kulcseleme az egyházi

tulajdonban lévő iskolahálózat

szerepéről szóló, minden érde-

kelt szereplő bevonásával meg-

születő oktatáspolitikai döntés.

Az egyházi iskolák oly módon

váltak a közoktatási szolgáltató

rendszer kulcsszereplőivé, hogy

az aktuálpolitikai szempontok

érvényesítésével keletkező prefe-

renciális szabályok mellett ren-

delkeznek a speciális tanulói és

szülői igények kielégítésére

hivatott magániskolák nagyobb

szakmai, gazdálkodási és intéz-

ményi lehetőségeivel is. Egy köz-

ponti iskolahálózat-racionalizá-

lási stratégia megalkotása előtt

azt szükséges eldönteni, hogy a

kialakult új helyzethez alkal-

mazkodva az egyházi iskolákat

a közösségi közoktatási szolgál-

tatások részévé kívánjuk tenni,

vagy a privatizációs folyamat

felgyorsulása előtti időszakban

játszott szerepükhöz visszatérve

továbbra is a vallásos nevelés

iránti sajátos szülői igények

kielégítését tartjuk fő

feladatuknak.

Ercse Kriszta – Radó Péter: A magyar közoktatásban zajló privatizáció és annak hatásai

viszont az bármilyen oktatási reform előfeltétele, mely nélkül ma már a közoktatás

minősége és eredményessége nem javítható és a kialakult oktatási egyenlőtlenségek nem

mérsékelhetők. A jóval kevesebb és nagyobb létszámú iskola működtetése mellett szól a

közoktatási rendszerek fejlődésének iránya is: az adaptív készségek fejlesztésére orientált

hatékony és aktív tanulás feltételezi, hogy az iskolák rendelkezzenek a gazdag tanulási

környezet kialakításához szükséges intézményi szintű kompetenciákkal (Radó, 2017).

E kompetenciák elvárt gazdagodása azonban kis létszámú iskolákban egyre nehezebben

valósulhat meg, tehát a nagyobb iskolaméret egyre inkább a minőség előfeltételévé válik.

Az iskolahálózat racionalizálásának kulcseleme az egyházi tulajdonban lévő iskolahá-

lózat szerepéről szóló, minden érdekelt szereplő bevonásával megszülető oktatáspolitikai

döntés. Az egyházi iskolák oly módon váltak a közoktatási szolgáltató rendszer kulcssze-

replőivé, hogy az aktuálpolitikai szempontok érvényesítésével keletkező preferenciális

szabályok mellett rendelkeznek a speciális tanulói és szülői igények kielégítésére hivatott

magániskolák nagyobb szakmai, gazdálkodási és intézményi lehetőségeivel is. Egy köz-

ponti iskolahálózat-racionalizálási stratégia megalkotása előtt azt szükséges eldönteni,

hogy a kialakult új helyzethez alkalmazkodva az egyházi iskolákat a közösségi közok-

tatási szolgáltatások részévé kívánjuk tenni, vagy a privatizációs folyamat felgyorsulása

előtti időszakban játszott szerepükhöz visszatérve továbbra is a vallásos nevelés iránti

sajátos szülői igények kielégítését tartjuk fő feladatuknak.

Az első oktatáspolitikai opció tehát az egyházi iskolák közösségi szolgáltató rend-

szerbe integrálása. Ennek a döntésnek rendkívül erőteljes hatása lenne az egyházi tulaj-

donban lévő iskolák szabályozására, irányítására, nanszírozására és minőségbiztosítá-

sára. Lássuk az integrációs stratégia néhány következményét! Elsősorban: fel kellene

számolni az egyházi intézményekre vonatkozó összes preferenciális és kedvezményes

szabályozási elemet. Így például az egyházi intézmények számára is általános szabá-

lyokon alapuló módon beiskolázási körzetet és eljárásokat kellene meghatározni. Meg-

szűnne az egyházi iskolák állami iskoláktól eltérő tartalmi szabályozása, s egységesíteni

kellene a tankönyvkínálathoz való hozzáférés szabályait is. A más felekezethez tartozó,

vagy nem hívő szülők jogainak védelmében az egyházi iskolákban meg kellene tiltani a

kötelező hittanoktatást, s azt kizárólag önkéntességen alapuló tanterven kívüli szolgálta-

tásként lehetne megszervezni. Fel kellene számolni az állami és egyházi iskolák nan-

szírozásának módjában és mértékében kialakult különbségeket, amelynek nyilvánvaló

előfeltétele a nanszírozás normativitásának helyreállítása. Szükség lenne arra is, hogy

az egyházi iskolák integrálódjanak az egységes területi oktatásirányítási rendszerbe,

melynek részét képezné a közép és hosszú távú közoktatási kapacitástervezésben való

részvételük is. Az egyházi és állami iskolák eltérő hatékonyságjellemzői miatt, valamint

az erre vonatkozó bírósági ítéletek következtében a többségében állami tulajdonban lévő

szegregáló iskolák bezárása miatt egy ebben az integrált rendszerben lebonyolított isko-

lahálózat-racionalizáció elkerülhetetlenül az egyházi iskolák arányának további növe-

kedésével eredményezné. S végül: egységes állami minőségértékelési rendszert kellene

létrehozni és működtetni.

A második megfontolható opció a közösségi (önkormányzati vagy állami) tulajdon-

ban lévő iskolahálózat dominanciájának helyreállítása, s az egyházi iskolák klasszikus

magániskolai kínálatbővítő szerephez való visszatérése. E döntés azt jelentené, hogy az

egyházi iskolák – más magániskolákhoz hasonlóan – továbbra is a közösségi intézmé-

nyeknél nagyobb mozgásteret élveznének, ugyanakkor ennek súlyos következményei

lennének az egyházi iskolahálózat méretére. Ebben az esetben ugyanis, mivel az állam

nem zárhat be más tulajdonában lévő intézményeket, az elkerülhetetlen iskolahálózat-ra-

cionalizációt meg kellene előznie minden olyan egyházi iskola államosításának, amelyek

a 2010-ben és az azt követő évben a könnyített feltételek alapján kerültek önkormányzati/

állami tulajdonból egyházi tulajdonba.

Iskolakultúra 2019/7

A nem egyházi magániskolák most elindult térnyerése még nem érte el azt a mér-

téket, amely a közösségi alapszolgáltatások fontos szereplőjévé változtatná azokat.

Ebben az intézményi körben a kulcskérdés

a minőségbiztosítás. Amennyiben egységes

minőségstandardok alapján működő külső

intézményértékelés lenne Magyarorszá-

gon, tehát ha a közoktatási szolgáltatások

az autógyártáshoz vagy az éttermi szolgál-

tatásokhoz hasonlóan minőségbiztosított

közszolgáltatások lennének, akkor számos

nemrég alakult nem egyházi magániskola

nagy valószínűséggel kihullana a rostán.

A minőségbiztosítás (modern tanfelügyelet)

ráadásul jelentősen növelné az új iskolák

alapításához szükséges források mennyisé-

gét, ami korlátokat szabna a szektor további

növekedése számára.

A közoktatás privatizációjának következ-

ményeivel való szembenézést erőteljesen

megnehezíti, hogy az erről szóló diskur-

zusban keverednek a szűk értelemben vett

oktatási – a diákok tanulásával összefüggő

– szempontok, valamint az oktatáson kívüli

érdekeken alapuló narratívák. Ez utóbbiak

közé tartoznak például az egyházak társa-

dalmi, missziós céljaival, a kistelepülések

„népességmegtartó” erejével, a magánisko-

lák szabadságmegőrző küldetésével, vagy

az állam társadalomszervező szerepével

kapcsolatos megfontolások. Az eddigiekben

elemzett oktatási problémák megoldása, az

oktatáspolitikai dilemmák eldöntése azon-

ban kizárólag szűken értelmezett oktatási

megfontolások alapján lehetséges.

Irodalom

Ercse Kriszta (2018). Az állam által ösztönzött, egy-

ház-asszisztált szegregáció mechanizmusa. In Fejes

József Balázs & Szűcs Norbert (szerk.), Én vétkem.

Helyzetkép az oktatási szegregációról. Szeged: Moti-

váció Oktatási Egyesület. 177–199.

Ercse Kriszta (2019). Az egyházi fenntartású iskolák és

a szelekció, szegregáció kapcsolata. Iskolakultúra, 19.

Hermann Zoltán & Varga Júlia (2016). Állami,

önkormányzati, egyházi és alapítványi iskolák: rész-

arányok, tanulói összetétel és tanulói teljesítmények.

In Kolosi Tamás & Tóth István György (szerk.), Tár-

sadalmi Riport 2016. Budapest: TÁRKI. 311–333.

Hricsovinyi Julianna & Józsa Krisztián (2018).

Iskolaválasztás és szelekció. In Fejes József Balázs

& Szűcs Norbert (szerk.), Én vétkem. Helyzetkép az

oktatási szegregációról. Szeged: Motiváció Oktatási

Egyesület. 129–146.

Lannert Judit, Németh Szilvia & Szécsi Judit (2018).

Szegregáló deszegregáció? In Fejes József Balázs

és Szűcs Norbert (szerk.), Én vétkem. Helyzetkép az

oktatási szegregációról. Szeged: Motiváció Oktatási

Egyesület. 285–300.

OECD (2013). PISA 2012 Results. Vol. I: What Students

Know and Can Do: Student performance in mathemat-

ics, reading and science. Paris: OECD Publishing.

OECD (2016). PISA 2015 Results. Vol. I: Excellence

and Equity in Education. Paris: OECD Publishing.

DOI: 10.1787/9789264266490-en

A közoktatás privatizációjának

következményeivel való szembe-

nézést erőteljesen megnehezíti,

hogy az erről szóló diskurzusban

keverednek a szűk értelemben

vett oktatási – a diákok tanulásá-

val összefüggő – szempontok,

valamint az oktatáson kívüli

érdekeken alapuló narratívák.

Ez utóbbiak közé tartoznak pél-

dául az egyházak társadalmi,

missziós céljaival, a kistelepülések

„népességmegtartó” erejével, a

magániskolák szabadságmeg-

őrző küldetésével, vagy az állam

társadalomszervező szerepével

kapcsolatos megfontolások.

Az eddigiekben elemzett oktatási

problémák megoldása, az okta-

táspolitikai dilemmák eldöntése

azonban kizárólag szűken értel-

mezett oktatási megfontolások

alapján lehetséges.

Ercse Kriszta – Radó Péter: A magyar közoktatásban zajló privatizáció és annak hatásai

OECD (2018). Education at a Glance 2018: OECD

Indicators. Paris: OECD Publishing. DOI: 10.1787/

eag-2018-en

Radó Péter (2016). PISA 2015: miért romlanak az

eredményeink? Tanítani Online, http://www.tani-ta-

ni.info/pisa_2015

Radó Péter (2017). Az iskola jövője. Budapest: Noran

Libro.

Radó Péter (2018). A közoktatás szelektivitása mint

a roma szegregáció általános kontextusa. In Fejes

József Balázs és Szűcs Norbert (szerk.), Én vétkem.

Helyzetkép az oktatási szegregációról. Szeged: Moti-

váció Oktatási Egyesület. 31–55.

Rosta Gergely (2013). Hit és vallásgyakorlat. In Szé-

kely Levente (szerk.), Magyar Ifjúság 2012 – Tanul-

mánykötet. Budapest: Kutatópont. 316–330.

Scheerens, J., Glas, C. & Thomas, S. M. (2003).

Educational Evaluation, Assessment and Monitoring.

A Systemic Approach. Lisse: Swets & Zeitlinger Pub-

lishers. DOI: 10.4324/9780203971055

Tomasz Gábor (2017). Erősödő egyházi jelen-

lét az oktatásban. Educatio, 26(1), 94–112. DOI:

10.1556/2063.26.2017.1.9

Varga Júlia (2018, szerk.). A közoktatás indikátor-

rendszere, 2017. Budapest: MTA KRTK Közgazda-

ság-tudományi Intézet.

Zolnay János (2016). Kasztosodó közoktatás, kaszto-

sodó társadalom. Esély, 28(6), 70–97.

Zolnay, J. (2018). Commuting to segregation. The

role of pupils commuting in a Hungarian city:

between school segregation and inequality. Review of

Sociology, 28(4), 133–151.

Absztrakt

A 2010-től napjainkig tartó időszakban a magyar közoktatás tulajdonosi szerkezetében két nagy horderejű

változás történt: az önkormányzati iskolák „államosítása”, központi kormányzati tulajdonba vétele, valamint a

közösségi tulajdonban lévő iskolák jelentős részének a kormányzat által támogatott privatizációja, különböző

egyházi felekezeteknek való átadása. A tanulmány áttekintést nyújt a tulajdonosi szerkezet átalakulásáról és a

privatizációs folyamatot serkentő kormányzati eszközrendszerről. Ezt követően a szerzők elemzik a privatizá-

ciós folyamat hatékonyságra, minőségre, eredményességre, a közoktatási szelekció mértékére, valamint a roma

tanulók szegregációjára gyakorolt hatását. A tanulmány a feltárt problémák megoldásával kapcsolatos néhány

oktatáspolitikai dilemma felvázolásával zárul.

Térvakság. Oktatási stratégiák a városi zsugorodás és a tanulói létszám csökkenésének időszakában

Article

Jan 2020

János Zolnay

Az iskolák államosítása óta az oktatási intézményeket három, helyi szinten rivalizáló ágens tartja fenn: az állami tankerületek, az egyházak és az óvodákat fenntartó önkormányzatok. Két részletes vizsgálat, illetve adatgyűjtés alapján ez a tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy a helyi döntéshozók és intézményigazgatók miként érzékelik és értelmezik a számszerű és funkcionális városi zsugorodás folyamatát egy közepes méretű és egy posztindusztriális válsággal küzdő kisebb városban. A vizsgálat eredményei szerint az iskolafenntartás központosítása és a pedagógusok szakmai autonómiájának szűkítése ellenére az oktatási intézmények feletti közpolitikai kontroll paradox módon gyengült, és helyi szinten közpolitikai vákuum alakult ki. Az oktatási piac eredendő instabilitása, a tanulói ingázás, valamint a konkurens fenntartók rivalizálása miatt a döntéshozók és az intézmények nem érzékelik a városi zsugorodást. Az oktatási intézmények úgy vélik, hogy a tanulói létszám csökkenése ellenére képesek lehetnek megőrizni vagy javítani pozíciójukat a helyi oktatási piacon, ha kellően szelektív és kizáró felvételi gyakorlatot folytatnak.

The Increasing Replication of Territorial and Social Inequalities in Public Education in Hungary—Causes, Components, Practices and Mechanisms

Article

Full-text available

Feb 2022

Gabór Velkey

Over the past decade, the approach to socio-spatial inequalities has increasingly focused on references to the complexity of this phenomenon and on the role of its trans-economic components (mechanisms of reproduction, institutional frameworks, local specificities). Among the institutional structures of social reproduction, public services play a prominent role, including the system of education and training. In my analysis, in addition to reviewing the inequalities within the education system and their causes, I focus on a detailed exploration of the mechanisms that shape people’s access to services. In Hungary, according to the unanimous opinion of domestic analyses, changes in school inequalities (especially in the last decade) have been in the opposite direction in comparison with similar countries. Inequalities between schools have increased significantly and school segregation has become increasingly common (and accepted). My study first reviews the general structural features of the education system and its most important changes, then takes a case study approach, conducting a detailed analysis of primary school education in four municipalities in Hungary in order to explore the specific mechanisms of operation from a bottom-up perspective. The analysis of the local context also allows the specificities of the ‘place’ and the effects of hierarchies and networks beyond it to be isolated, and permits the interpretation of diverse local practices.

Online oktatás és tapasztalatai a Szegedi Tudományegyetemen

Article

Full-text available

Jan 2020

Az állam által ösztönzött, egyházasszisztált szegregáció mechanizmusa

Chapter

Full-text available

Jan 2018

Kriszta Ercse

A közoktatás szelektivitása mint a roma szegregáció általános kontextusa

Chapter

Full-text available

Jan 2018

Péter Radó

Az egyházi fenntartású iskolák és a szelekció, szegregáció kapcsolata

Article

Full-text available

Jul 2019

Kriszta Ercse

2010 óta jelentősen megnőtt mind az egyházi fenntartású iskolák, mind az egyházi fenntartású iskolák tanulóinak aránya, így az egyházi fenntartók iskolapolitikája képes hatást gyakorolni az oktatási rendszer egészére.Ugyanebben az időszakban a kormányzat részéről egyértelműen azonosítható az egyházi fenntartókat preferáló viselkedés (pl. kommunikáció, finanszírozás, diszkrecionális jogosultságok biztosítása). Figyelembe véve e két folyamatot, illetve a magyar oktatási rendszert jellemző szélsőséges, szociokulturális, szocioökonómiai alapú szelektivitást, indokolt az egyháziiskola-hatás vizsgálata. A kutatás azoknak a 2, 3 és 4 iskolás településeknek vizsgálta a szelekciós struktúráját, ahol a legnagyobb hatáspotenciállal rendelkező felekezeteknek (katolikus, református, evangélikus, görögkatolikus) volt 2016-ban iskolájuk. A 2010 és 2016 között az Országos Kompetenciamérés 8. évfolyamos adatbázisainak három mutatója – családiháttér-index (CSHI), halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) és roma tanulók aránya – segítségével követhető a tanulók településeken belüli eloszlása és ennek változása. Az elemzés a 2010-es évben is nagymértékű szelekciót talált a vizsgált településeken. Az egyházi iskolák tanulóinak CSHI-átlaga az esetek döntő többségben a települési átlag felett van. A HHH tanulók az egyházi iskoláknak közel feléből teljességgel hiányoznak. A roma tanulók tekintetében 2016-ra a települések egyötödén az egyházi iskolák megvalósították a teljes etnikai szelekciót. Ezzel összefüggésben a gettósodó és gettóintézmények száma és aránya extrém mértékben megnőtt. Külön vizsgálva azokat a településeket, ahol a kiinduló évben nem volt egyházi fenntartó – és azokat, ahol szélsőséges roma tanulói koncentráció sem –, az látható, hogy a települési szelekciós iskolastruktúrákban az egyházi iskolák belépése egyértelműen egy durván polarizált tanulói eloszlást eredményezett a társadalmi hátrányok mentén. A vizsgálatban szereplő felekezeti fenntartók mindegyikéről megállapítható, hogy a beiskolázás szempontjából mindig a relatíve magas státuszú családok gyermekeit (nem HHH, nem roma) részesítik előnyben.

Erősödő egyházi jelenlét az oktatásban

Article

Full-text available

Mar 2017

Gabor Tomasz

Commuting to segregation The role of pupil commuting in a Hungarian city: between school segregation and inequality

Article

Jan 2018

János Zolnay

The paper is written to foster understanding of the function of primary school pupils’ highcommuting rate in Hungary’s towns and cities and its role in the process of school choice. Based ontwo studies and on data collection covering all primary school pupils in the city of Pécs, I analyzed thepattern, direction and success rate of pupils’ efforts to find higher quality schools than their districtschools. The aim of the study was to unpack the “commuting games” of the primary schools. Resultsindicate that, in contrast to national trends, the commuting rate of low-status and Roma primary schoolpupils is also very high within the city. However, while most of the commuting pupils have managedto enrol in higher quality schools than the ones in the catchment area of their homes, the majority oflow-status and Roma commuters appear to be attending lower quality schools than those close to theirhomes, because prestigious schools informally deter them. My findings challenge the literature whichclaims that the selection mechanisms of public education are predominantly regulated by the mutualchoices of prestigious schools and high-status pupils. Schools and their local or central maintenenceagents are unable to control the processes against the background of a centralized system.

Educational Evaluation, Assessment and Monitoring: A Systematic Approach

Article

Jan 2006

This book looks at the foundations of school self-evaluation from a scientific as from a practical perspective. Planning concepts, restructuring of education systems, organizational theory on schools, evaluation methodology and models of school effectiveness and school improvement are discussed as contributing to the overall conceptualization of school self-evaluation. A broad range of approaches is presented and methodological requirements are discussed. School self-evaluation contains controversial issues that reflect tension between the need for objectivity in a context that is permeated by values and potential conflicts of interests. Similar tensions may be seen to exist with respect to the static and "reductionist" aspects of available data collection procedures in a complex and dynamic situation and the appeal for external accountability on the one hand and improvement oriented self-refection on the other. The mission of the book is to clarify these tensions and offer ways to deal with them in practical applications. The school effectiveness knowledge base is offered as a substantive educational frame of references that serves an important function in selecting relevant factors for data collection and the use of the evaluation results.

PISA 2012 Results: What Students Know and Can Do – Student Performance in Mathematics, Reading and Science.

Book

Jan 2013

OECD

Education at a Glance

Chapter

Jan 1998

OECD

I: Excellence and Equity in Education

Jan 2015

Oecd

OECD (2016). PISA 2015 Results. Vol. I: Excellence and Equity in Education. Paris: OECD Publishing. DOI: 10.1787/9789264266490-en

Hit és vallásgyakorlat

Jan 2013
316-330

Rosta Gergely

Rosta Gergely (2013). Hit és vallásgyakorlat. In Székely Levente (szerk.), Magyar Ifjúság 2012 -Tanulmánykötet. Budapest: Kutatópont. 316-330.

Ercse Kriszta-Radó Péter: A magyar közoktatásban zajló privatizáció és annak hatásai

Abstract

Recommended publications

Ercse Kriszta -Radó Péter: A magyar közoktatásban zajló privatizáció és annak hatásai

Az egyházi fenntartású iskolák és a szelekció, szegregáció kapcsolata

Roma tanulók a református általános iskolák rendszerében

Iskolák közötti egyenlőtlenségek alakulása 2010 után