ArticlePDF Available

Interkulturális kompetenciák az egészségügyi ellátásban

August 2020
Orvosi Hetilap 161(32):1322-1330

DOI:10.1556/650.2020.31836

License
CC BY 4.0

Authors:

Absztrakt A 2013-as évet követő, fokozódó nemzetközi migrációs nyomás váratlan kihívások elé állította az európai uniós tranzit- és célországok egészségügyi ellátórendszereit és szakembereit. Európa-szerte is egyre inkább előtérbe került az olyan, ún. ’kulturálisan kompetens’ egészségügyi ellátórendszerek kialakításának fontossága, amelyek képesek alkalmazkodni és megfelelő választ adni a változó összetételű populációk szükségleteire, valamint figyelembe veszik a kulturális, vallási és nyelvi sokszínűséget. Ma már köztudott, hogy az egészségi állapotban mutatkozó egyenlőtlenségek hátterében főként társadalmi-gazdasági tényezők állnak, és hogy ezek az egyenlőtlenségek egyes etnikai és kulturális kisebbségek körében különösen nyilvánvalóak. Esetükben ehhez hozzáadódik, hogy gyakran még az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés is komoly akadályokba ütközik, beleértve a nyelvi és kulturális különbségekből eredő akadályokat, amelyek elsődlegesen az ellátórendszer és a beteg közötti kommunikáció és egyéb interakciók során manifesztálódnak. A kommunikációs nehézségek és félreértések az ellátók körében frusztrációhoz és előítéletekhez, a betegek részéről pedig az orvossal való együttműködés hiányához is vezethetnek, így hosszú távon hozzájárulhatnak a betegek rosszabb egészségi mutatóihoz. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy a lehető legjobb minőségű egészségügyi ellátás biztosítása érdekében a többségi társadalomtól eltérő nyelvű, kultúrájú, vallású migráns, etnikai vagy más kisebbségi populációk ellátása során egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a különbözőségekből fakadó nehézségek leküzdésére, és ennek egyik fontos lépése az interkulturális kompetenciák fejlesztése az egészségügyi ellátórendszerben. Közleményünkben az interkulturális kompetencia fogalmát, tartalmát és fejlesztési lehetőségeit járjuk körül klinikai és egészségügyi környezetben. Orv Hetil. 2020; 161(32): 1322–1330.

Available via license: CC BY 4.0

Content may be subject to copyright.

2020 ■ 161. évfolyam, 32. szám ■ 1322–1330.

1322

ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY

DOI: 10.1556/650.2020.31836 ■ © Szerző(k)

Interkulturális kompetenciák

az egészségügyi ellátásban

Marek Erika dr.1 ■ Németh Tímea dr.2

1Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Műveleti Medicina Tanszék, Pécs

2Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Egészségügyi Nyelvi és Kommunikációs Intézet, Pécs

A 2013-as évet követő, fokozódó nemzetközi migrációs nyomás váratlan kihívások elé állította az európai uniós tran-

zit- és célországok egészségügyi ellátórendszereit és szakembereit. Európa-szerte is egyre inkább előtérbe került az

olyan, ún. ’kulturálisan kompetens’ egészségügyi ellátórendszerek kialakításának fontossága, amelyek képesek alkal-

mazkodni és megfelelő választ adni a változó összetételű populációk szükségleteire, valamint ﬁgyelembe veszik a

kulturális, vallási és nyelvi sokszínűséget. Ma már köztudott, hogy az egészségi állapotban mutatkozó egyenlőtlensé-

gek hátterében főként társadalmi-gazdasági tényezők állnak, és hogy ezek az egyenlőtlenségek egyes etnikai és kultu-

rális kisebbségek körében különösen nyilvánvalóak. Esetükben ehhez hozzáadódik, hogy gyakran még az egészség-

ügyi ellátáshoz való hozzáférés is komoly akadályokba ütközik, beleértve a nyelvi és kulturális különbségekből eredő

akadályokat, amelyek elsődlegesen az ellátórendszer és a beteg közötti kommunikáció és egyéb interakciók során

manifesztálódnak. A kommunikációs nehézségek és félreértések az ellátók körében frusztrációhoz és előítéletekhez,

a betegek részéről pedig az orvossal való együttműködés hiányához is vezethetnek, így hosszú távon hozzájárulhat-

nak a betegek rosszabb egészségi mutatóihoz. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy a lehető legjobb minőségű egész-

ségügyi ellátás biztosítása érdekében a többségi társadalomtól eltérő nyelvű, kultúrájú, vallású migráns, etnikai vagy

más kisebbségi populációk ellátása során egyre nagyobb ﬁgyelmet kell fordítani a különbözőségekből fakadó nehézsé-

gek leküzdésére, és ennek egyik fontos lépése az interkulturális kompetenciák fejlesztése az egészségügyi ellátórend-

szerben. Közleményünkben az interkulturális kompetencia fogalmát, tartalmát és fejlesztési lehetőségeit járjuk körül

klinikai és egészségügyi környezetben.

Orv Hetil. 2020; 161(32): 1322–1330.

Kulcsszavak: egészségegyenlőtlenség, interkulturális kompetencia, orvosképzés, ellátás minősége, migráció, migránsok

Intercultural competence in healthcare

International migration is a current and growing phenomenon, which has become an increasingly critical issue in

Europe since 2013 and this has posed new challenges to the healthcare systems of the European Union (EU). The

need for ’culturally competent’ healthcare systems that can adapt and respond to the needs of a changing population

while taking into account cultural, religious, linguistic and gender diversity, has become more and more an agenda

across Europe. Nowadays, it is widely accepted that inequalities in health conditions are mainly due to socio-econo-

mic factors, and disparities are particularly evident among certain ethnic and cultural minority groups. Additionally,

minorities often face difﬁculties during their attempts in accessing healthcare, including linguistic and cultural barri-

ers. These barriers are primarily manifested in communication and other interactions between the patient and the

healthcare provider. Communication difﬁculties and misunderstandings may lead to frustration and prejudice among

caregivers and also to a lack of cooperation from patients, and consequently, may contribute to poorer health out-

comes. Therefore, in order to ensure the highest quality of care for migrants, ethnic or other minority populations in

our increasingly diverse societies, it is of crucial importance to overcome the difﬁculties arising from linguistic, cul-

tural and religious differences. To achieve these goals, an important step is the development of intercultural compe-

tences within the healthcare system. Our paper discusses the concept, content and opportunities for the development

of intercultural competence in clinical and healthcare settings.

Keywords: health inequalities, intercultural competence, medical education, quality of care, migrants, migration

Marek E, Németh T. [Intercultural competence in healthcare]. Orv Hetil. 2020; 161(32): 1322–1330.

(Beérkezett: 2020. április 7.; elfogadva: 2020. április 22.)

Unauthenticated | Downloaded 08/01/20 05:07 PM UTC

1323

ORVOSI HETILAP 2020 ■ 161. évfolyam, 32. szám

ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY

Rövidítések

ÁOK = Általános Orvostudományi Kar; EU = (European Un-

ion) Európai Unió; PTE = Pécsi Tudományegyetem; SDH =

(social determinants of health) az egészség társadalmi megha-

tározói; UNESCO = (United Nations Educational, Scientiﬁc

and Cultural Organization) az Egyesült Nemzetek Nevelés-

ügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete; WHO = (World

Health Organization) Egészségügyi Világszervezet

2013 első félévétől kezdődően korábban soha nem lá-

tott mértékű menekültáradat érte el Európát, amely vá-

ratlan kihívások elé állította az európai uniós tranzit- és

célországok egészségügyi ellátórendszereit és szakem-

bereit. Az új kihívások kezelésére 2015 őszén az Egész-

ségügyi Világszervezet (World Health Organization,

WHO) „Menekültek és migránsok egészsége” címmel

csúcstalálkozót szervezett (High-level Meeting on Re-

fugee and Migrant Health), melynek záródokumentu-

ma felhívja a tagországok ﬁgyelmét az ún. „migránsér-

zékeny” egészségügyi ellátórendszerek kialakításának

fontosságára, amelyek képesek alkalmazkodni és megfe-

lelő választ adni a folytonosan változó összetételű be-

vándorló- és más migránspopulációk1 szükségleteire,

valamint ﬁgyelembe veszi a kulturális, vallási és nyelvi

sokszínűséget [1]. Az utóbbi évek nemzetközi tudomá-

nyos szakirodalmában is egyre több közlemény hívja fel

a ﬁgyelmet az ún. ’interkulturális kompetenciák’ szere-

pére a többségi társadalomtól eltérő kulturális háttérrel

rendelkező populációk egészségügyi ellátásában, bele-

értve az egyes hazai etnikai, vallási vagy más kisebbsé-

gek ellátását is, valamint hangsúlyozza az egészségügy-

ben dolgozók ilyen irányú képzésének szükségességét

[2–5]. Az interkulturális kompetenciákra az egészség-

ügyben azonban nemcsak a menekültek és más mig-

ránscsoportok vagy kisebbségek ellátásakor van szük-

ség, hanem a hazai felsőoktatásban tanuló külföldi

orvostanhallgatók oktatása, illetve nemzetközi orvos-

és kutatócsoportokban való hatékony együttműködé-

sek során egyaránt.

Pontosan mit is jelent az ’interkulturális kompetencia’

fogalma klinikai, egészségügyi környezetben, van-e je-

lentősége a betegellátásban, hatással lehet-e, és ha igen,

milyen hatással lehet az ellátás minőségére, valamint az

egyének és közösségek egészségi állapotára? Többek kö-

zött ezekre a kérdésekre kívánunk közleményünkben

reﬂektálni.

1 A cikkben migráns gyűjtőfogalom alatt értjük a hazánkban jogszerűtlenül tar-

tózkodó irreguláris migránsokat, továbbá a menedékkérőket és elismert státusz-

szal rendelkezőket (menedékes, oltalmazott, menekült vagy befogadott), vala-

mint a hosszabb-rövidebb ideig Magyarországon élő, tartózkodási és/vagy

letelepedési engedéllyel rendelkező bevándorlókat és más külföldi állampolgáro-

kat (diplomaták, külföldi vendéghallgatók és munkavállalók stb.). További infor-

máció: www.iom.int/key-migration-terms

Az ’interkulturális kompetencia’

deﬁníciójának fejlődése

A kultúra és az egészség kapcsolata

Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és

Kulturális Szervezete (UNESCO) 2001-ben fogadta el

egyetemes nyilatkozatát a kulturális sokszínűségről,

melyben a kultúra fogalmát az alábbiak szerint deﬁniálja:

„egy társadalom vagy társadalmi csoport sajátos lelki, tár-

gyi, szellemi és érzelmi jegyeinek együttese, mely magában

foglalja a művészeteken és az irodalmon kívül az életstí-

lust, az együttélés módjait, az értékrendszert, a hagyomá-

nyokat és a hiedelmeket” [6]. Mivel az egyes társadalmak

felépítése rendkívül komplex, a populáció számos külön-

böző kultúrából és szubkultúrából épül fel, amelyek egy-

más között elemeikben átmenetet képezhetnek, ráadásul

az összetétele folyamatosan változik, ezért soha nem te-

kinthető homogén halmaznak, így a kultúra fogalmát is

érdemes komplex, folyamatosan változó és alkalmazko-

dó fogalomként kezelni. Számos modell ismert, melyek

a kultúra különböző rétegeit, megnyilvánulási szintjeit

különítik el, például Hofstede hagymamodellje vagy a

közismert ún. jéghegymodell [7, 8]. Ezek mindegyike

megkülönbözteti a kultúrának a külső szemlélő számára

is látható elemeit (például nyelv, öltözködés, szokások) a

szemmel nem látható, sokkal mélyebben gyökerező nor-

máktól, hit- és értékrendszertől.

Köztudott, hogy a kulturális háttér az élet számos te-

rületére hatással van, beleértve a nyelvet, a vallást, a vi-

láglátást, a tér és idő értelmezését, a családszerkezetet, a

hiedelmeket, a rituálékat, a diétát, a viselkedést, a beteg-

séghez és a fájdalomhoz való hozzáállást stb. Mindezek

pedig közvetve és akár közvetlenül is hatással lehetnek az

egyén és a közösségek egészségére, illetve az egészség-

ügyi ellátórendszerrel való kapcsolatukra. A kultúrkör,

amelybe születtünk és amelyben élünk, nem tisztán, ön-

magában határozza meg az egészséggel kapcsolatos hie-

delmeinket és egészségmagatartásunkat, hanem számos

más tényezővel együttesen. Ilyen tényezők lehetnek

egyes egyéni, személyes tényezők (például nem, kor, sze-

mélyes tapasztalatok, ﬁzikai és érzelmi állapot), az iskolá-

zottság (beleértve egy adott vallási szubkultúrába való

’beiskolázottságot’ is), illetve egyes társadalmi-gazdasági

tényezők, melyeknek része a szociális támogató környe-

zet vagy annak hiánya és az esetleges diszkrimináció is

[9]. Viselkedésünket egy-egy szituációban különböző

mértékben befolyásolja kultúránk és a többi tényező:

vannak helyzetek, melyekben reakcióinkat elsődlegesen a

sokkal mélyebben gyökerező kultúránk határozza meg,

semmint az iskolázottságunk, a pillanatnyi érzelmi álla-

potunk vagy egyéb külső vagy ’szerzett’ tényező [9].

Hofstede holland szociálpszichológus az 1970-es évek

végén publikálta modelljét a kultúra egyes dimenzióiról,

és munkája nagymértékben hozzájárult a kultúrák kö-

zötti különbségek megértéséhez [10]. Néhány példa

szemléltetésképpen egészségügyi megközelítésből: pél-

Unauthenticated | Downloaded 08/01/20 05:07 PM UTC

2020 ■ 161. évfolyam, 32. szám ORVOSI HETILAP

1324

ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY

dául az olyan kultúrákban, ahol jellemzően nagy a ’hatal-

mi távolság’ (’power distance’), nagyobb az orvos (mint

hatalom) tekintélye és az orvossal szembeni elvárások is

(például Irán, Törökország), mint az olyan kultúrákban,

ahol a hatalmi távolság kisebb, és az orvos inkább mint

egyenrangú fél, vagy ’barát’ megbeszéli a beteggel a le-

hetséges kezelési opciókat, és szinte közösen hoznak

döntéseket (például Norvégia). Egy ’kollektivista’ kultú-

rában egészen más a család szerepe a beteg ápolásában és

támogatásában (például a nagy rokonság egyszerre láto-

gatja meg a beteget, mint a roma etnikai kisebbség vagy

egyes muszlim vallású csoportok esetében), mint az ún.

’individualista’ társadalmakban (például Hollandia).

Az ’interkulturális kompetencia’ deﬁníciója

A fokozódó társadalmi mobilitással és a társadalmak etni-

kai és kulturális szempontból egyre sokszínűbbé válásá-

val mindinkább felmerült az igény az orvos-beteg kom-

munikáció hatékonyabbá tételére és ezáltal az ellátás

minőségének javítására. A ’kulturális kompetencia’ kon-

cepciója megjelent és gyorsan népszerűvé vált, elsőként

– nem meglepő módon – az amerikai egészségpolitikai

tervezésben és egészségügyi ellátórendszerben. Maga a

’kompetencia’ kifejezés latin eredetű szó (competentia),

etimológiai gyökere a ’competo’, azaz ’egybeesik valami-

vel, illő, elegendő valamihez’, és a szó számos értelmezé-

séből a ’képes valamire’ jelentés áll a legközelebb a mai

nyelvhasználathoz [11]. A kompetencia fogalmát

Chomsky amerikai nyelvész alkotta meg és vezette be a

köztudatba az 1950-es évek végén, majd a nyelvészetből

honosodott meg fokozatosan a humán és társadalomtu-

dományokban, és megszületett a ’kommunikatív kom-

petencia’ fogalmi kerete, amely a beszélők közötti dis-

kurzusokra fókuszált [11]. A szociális, majd az

egészségügyi területeken a hetvenes–nyolcvanas években

kezdett érlelődni a ’kulturális kompetencia’ fogalma,

párhuzamosan az emberjogi mozgalmak kibontakozásá-

val, valamint olyan orvosi, antropológiai kutatásokkal,

melyek sajátos, kultúraspeciﬁkus szindrómákat és ún.

„népbetegségeket” tártak fel, amelyek kizárólag egy-egy

helyi kultúra határain belül találhatók, és amelyekről a

nyugati orvostudománynak azt megelőzően nem sok fo-

galma volt [11, 12].

A ’kulturális kompetencia’ és ’interkulturális kompe-

tencia’ fogalmakat mind a hazai, mind a nemzetközi

szakirodalom szinte egyenértékű, egymással felcserélhe-

tő fogalmakként használja, teoretikusan azonban az ’in-

terkulturális’, vagy magyarosabban ’kultúrközi’ kifejezés

kifejezőbben utal a kompetenciáknak az egymástól elté-

rő kultúrák közötti mibenlétére. Elterjedt, de viszonylag

ritkábban használt, rokon értelmű kifejezés még a ’mul-

tikulturális’ kompetencia, illetve a ’transznacionális’

kompetencia is, sőt szórványosan még az amerikai iroda-

lomból átvett ’krosszkulturális’ kifejezés is megjelenik

[13]. Ugyanakkor a következő kifejezések használata

mögött már koncepcióbeli különbségek is állnak: például

’kulturális sokszínűség’ (cultural diversity), ’kulturális ér-

zékenység’ (cultural sensitivity), valamint ’sokszínűség-

érzékenység’ (diversity sensitivity). Ez utóbbi kifejezések

elsődlegesen a társadalmi, kulturális sokszínűség (diver-

zitás) szemszögéből közelítik az egészségügyi egyenlőt-

lenségeket és speciális szükségleteket, és a fő hangsúlyt

elsősorban a sokszínűségre helyezik, például nemi, kul-

turális, vallási), és kevésbé a migránsokat, illetve etnikai

kisebbségeket érintő, kultúrák közötti kontextusra [14].

Egységes, univerzális ’interkulturális kompetencia’ de-

ﬁníció nincs az irodalomban, használata erősen tudo-

mányterület- és kontextusfüggő (például egészen más

jelentéssel bír az üzleti vagy műszaki tudományos élet-

ben, és mással például klinikai környezetben). Talán az

egyik leggyakrabban hivatkozott deﬁníció Cross és mtsai

általános meghatározása 1989-ből, miszerint „...a kultu-

rális kompetencia olyan egymással összhangban álló attitű-

dök, magatartásformák és irányelvek összessége, amelyek

egy rendszerben, szakmai közegben vagy szakemberek kö-

zött egymással összekapcsolódnak, és hatékony együttműkö-

dést tesznek lehetővé számukra kultúrközi helyzetekben”

[15]. Betancourt és mtsai 2002-es meghatározása szerint

a ’kulturális kompetencia’ egészségügyi környezetben

„...az ellátórendszer azon képessége, miszerint olyan ellá-

tást tud olyan formában biztosítani a különféle (kulturá-

lis) értékekkel, meggyőződésekkel és magatartással rendel-

kező betegek számára, amely megfelel a betegek szociális,

kulturális és nyelvi szükségleteinek” [16].

Végül fontos megemlíteni, hogy bár az ’interkulturális

kompetencia’ fogalma történetileg nyelvészeti és kom-

munikációs eredetű, és funkcionalitásában szorosan ösz-

szefügg az ’interkulturális kommunikációval’, a tartal-

muk nem ekvivalens, ezért a két fogalom egymással nem

keverendő: az interkulturális kommunikációs képesség –

a szerzők értelmezése szerint – az interkulturális kompe-

tenciáknak egy fontos részét képezi, míg az ’interkultu-

rális kompetencia’ attól sokkal tágabb, több dimenziót

magában foglaló koncepció. A kommunikációtudomány

egyes értelmezései szerint viszont éppen fordított a hely-

zet: az ’interkulturális kompetenciák’ és a ’kommunika-

tív kompetenciák’ képezik részét a tágabb, ún. ’interkul-

turális kommunikatív kompetencia’ halmaznak [17, 18].

Az interkulturális kompetencia összetevői

Ahogy nincs univerzális ’interkulturális kompetencia’

deﬁníció, hasonlóképpen számos különböző ’interkultu-

rális kompetencia’ modellt találhatunk az irodalomban,

eltérő számú és jelentésű komponenssel. Az orvos-, illet-

ve egészségtudományban használt legegyszerűbb mo-

dellek a következő három fő komponenst veszik alapul:

ismeretek (’knowledge’), készségek (’skills’) és attitűdök

(’attitudes’) [19, 20]. Egyes modellek külön kategóriába

sorolják az ún. ’kulturális tudatosságot’ (’awareness’)

(például a saját kulturális identitás ismerete, a saját elő-

ítéletek, illetve sztereotípiák felismerése) [21], míg má-

sok ezen szempontokat az ’attitűdök’ kategóriáján belül

Unauthenticated | Downloaded 08/01/20 05:07 PM UTC

1325

ORVOSI HETILAP 2020 ■ 161. évfolyam, 32. szám

ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY

értelmezik [19, 22]. Papadopoulos és mtsai 2006-os mo-

dellje szerint a kulturális kompetencia mint cél elérésé-

hez a kulturális tudatosságon és ismereteken kívül elen-

gedhetlen az ún. ’kulturális érzékenység’ (’cultural

sensitivity’), beleértve a kulturális empátiát, tiszteletet,

elfogadást és bizalmat is [21].

A jelen tanulmány szerzői 2016 és 2018 között mér-

ték fel az interkulturális kompetenciát a Pécsi Tudo-

mányegyetem Általános Orvostudományi Karának medi-

kus hallgatóinak körében. A kutatáshoz az amerikai Like

által szerkesztett, ún. ’klinikai kulturális kompetencia

kérdőív’ hazai viszonyokra adaptált változatát használták

[22]. Ez a kérdőív a demográﬁai adatokra és az interkul-

turális képzéseken való részvételre vonatkozó szekciókon

túl az interkulturális kompetenciák négy fő dimenzióját

vizsgálta: a ’szokásos’ ismeretek, készségek és attitűdök

hármasán kívül külön szekcióban értékelte az ún. ’szo-

ciokulturális felkészültséget igénylő helyzetekben való

komfortszintre’ vonatkozó kérdéskört.

Az, hogy milyen témák tartozhatnak az interkulturális

kompetencia egyes komponensei közé az egészségtudo-

mányok területén, szintén nagy változatosságot mutat a

nemzetközi szakirodalomban. Ebbe a legjobban az inter-

kulturális kompetencia felmérésére irányuló kutatások esz-

közeinek (például kérdőívek, interjúvázlatok) vizsgálatával

nyerhetünk bepillantást. Mivel a Like által eredetileg orvo-

sokra kifejlesztett és számos más nemzetközi kutatócso-

portban alkalmazott és publikált kérdőív állt a leginkább

összhangban saját kutatási céljainkkal, és mi is ennek a

medikusokra adaptált és kiegészített változatát alkalmaz-

tuk felméréseinkhez, az alábbiakban azt ismertetnénk,

hogy ennek a kérdőívnek az egyes szekciói milyen kérdés-

köröket érintettek [22–25]. Ezek nagyrészt lefedhetik az

interkulturális kompetencia egy-egy komponensének tar-

talmát is klinikai, egészségtudományi területen. A kérdé-

sek többségét a válaszadóknak 5 fokozatú Likert-skálán

kellett megválaszolniuk, és egyelőre a hazai felmérések

első részeredményeiből született közlemény [23].

A kutatás ’ismeretekre’ irányuló kérdéscsoportja az

alábbi témákra fókuszált (1. táblázat):

A táblázat utolsó öt kérdése nem volt része az eredeti,

Like által kifejlesztett kérdőívnek, ezeket saját kutatási

céljaink miatt tettük hozzá. Koehn és Swick kanadai kuta-

tók 2006-os tanulmányukban ráirányítják a ﬁgyelmet az

egészségi állapotban és ellátásban mutatkozó egyenlőt-

lenségek politikai szintű (szabályozási), szociális, vala-

mint egyéni meghatározottságára is (migrációs okok,

háttér, egyéni életesemények, traumák, például kínzás,

üldöztetés, diszkrimináció stb.), valamint hangsúlyozzák

ezen tartalmak orvosképzésbe integrálását [13]. Ezzel

egyetértésben, és tekintettel a 2013-as évet követő foko-

zott migrációs nyomásra, az orvos- és egészségtudomány

területén mi is fontosnak tartjuk az interkulturális isme-

retek közé integrálni az esetleges migráció-egészségügyi

vonatkozásokat, beleértve a migrációs történetet, hátte-

ret (ún. ’push faktorok’), életeseményeket. Gondoljunk

csak a természeti katasztrófáknak, háborúknak vagy kín-

zásoknak, üldöztetéseknek, az emberkereskedelemnek és

embercsempészetnek a ﬁzikai és mentális egészségre

gyakorolt hatásaira, melyeket nem lehet ﬁgyelmen kívül

hagyni az ellátás során. Továbbá egészségtudományi te-

rületen szorosan idetartoznak a leggyakoribb eredetor-

szágoknak, földrajzi régióknak az epidemiológiai helyze-

tével kapcsolatos ismeretek is: például egyes, a fogadó

országokban már ritka vagy eradikáltnak tekinthető be-

tegségek gyakoribb előfordulása a küldő országokban, a

védőoltásokkal való lefedettség, a közegészségügyi ellá-

tórendszer állapota, vallási előírások, kulturális szokások,

egészségkép, hiedelmek. Ez megegyezik egy német és

holland kutatócsoport álláspontjával, amely szintén fon-

tosnak tartja az orvostanhallgatók interkulturális képzé-

sébe beépíteni az epidemiológiai szempontokat is. Köz-

leményükben az alábbi 4 fő témát javasolják a képzésbe

integrálni: „epidemiológia: a betegségek epidemiológiá-

jának és terápiákra adott reakcióinak etnikai variációi”;

„kultúra, etnicitás és identitás”; „szociális, gazdasági és

1. táblázat Az interkulturális kompetencia ’ismeretek’ komponensének

egyes témakörei

Ismeretek önértékelése az alábbi témakörökben

A különböző nemzetiségek, etnikai csoportok demográﬁája

A különböző nemzetiségek, etnikai csoportok szociokulturális

sajátosságai (például vallás, családszerkezet stb.)

A különböző nemzetiségek, etnikai csoportok által tapasztalt

egészségügyi kockázatok

A különböző nemzetiségek, etnikai csoportok által tapasztalt

egészségügyi egyenlőtlenségek

Szociokulturális ismeretek az alábbi témakörökben:

a) egészségfejlesztés/betegségmegelőzés

b) reproduktív egészség/várandósság

c) gyerekek egészsége

d) serdülőkorúak egészsége

e) felnőttek egészsége

f) geriátria

g) női egészség

Etnofarmakológia (például a különböző etnikumok eltérő válaszai

aterápiára)

Különböző tradicionális gyógyító eljárások (például ayurvédikus

medicina, hagyományos kínai orvoslás stb.)

A rasszizmus, diszkrimináció és előítéletek egészségre, egészségügy-

re gyakorolt hatásai egyes népcsoportoknál a történelem során vagy

napjainkban

Országos vagy regionális szakmai irányelvek, ajánlások a kulturális

sokszínűség kezelésére az egészségügyi ellátásban

A migránsok egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésével kapcsolatos

ismeretek (jogosultságok stb.)

A migrációval összefüggő egészségügyi kockázatok

A migrációval kapcsolatos foglalkozás-egészségügyi aspektusok

A roma populáció egészségügyi ellátásával kapcsolatos ismeretek

(egészségkép, kulturális különbözőség stb.)

Interkulturális kommunikációval kapcsolatos ismeretek (például

alacsony vs. magas kontextusú kommunikáció)

Forrás: saját szerkesztés R. C. Like klinikai kulturális kompetencia kér-

dőíve alapján adaptálva [22]

Unauthenticated | Downloaded 08/01/20 05:07 PM UTC

2020 ■ 161. évfolyam, 32. szám ORVOSI HETILAP

1326

ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY

jogi aspektusok”; valamint „kommunikáció” [26]. Vé-

gül, de nem utolsósorban, az interkulturális ismeretek

tárgykörének fontos részét kell, hogy képezzék a többsé-

gi társadalomtól eltérő kulturális háttérrel rendelkező

etnikai kisebbségek egészségével és egészségügyi ellátá-

sával kapcsolatos speciális ismeretek, különös tekintettel

arra a tényre, hogy hazánkban a roma etnikai kisebbség

születéskor várható átlagos élettartama 10–15 évvel el-

marad a nem roma emberekétől, és ennek hátterében

főként szociokulturális és életmódbeli tényezők állnak

[27, 28]. Ezen háttérismeretek nélkül nehéz interkultu-

rálisan kompetens ellátásról beszélni, ezért fontos ezen

ismereteket lehetőség szerint az orvosképzésbe és más

egészségügyi dolgozók képzésébe beépíteni.

Az interkulturális kompetencia ’attitűd’ komponensé-

nek felmérésére az idézett pécsi kutatás az alábbi részterü-

letekre vonatkozóan tett fel kérdéseket. Elsőként egyes,

egészségegyenlőtlenségekhez vezető tényezők szerepét

értékelték a résztvevők 5 fokozatú Likert-skálán (például

életmód, környezet, szegénység, iskolázottság, rassziz-

mus). Három kérdés vizsgálta a válaszadók önismeretét,

tudatosságát (’awareness’) a saját etnikai, kulturális iden-

titásukra, esetleges sztereotípiáikra és előítéleteikre vonat-

kozóan, és összesen hat kérdés vonatkozott a munkavég-

zés során a szociokulturális tényezők szerepének, vala-

mint a kulturáliskompetencia-képzés fontosságának érté-

kelésére. Hasonlóképpen, számos más szerző is az

interkulturális kompetencia ’attitűd’ komponensének fo-

galomkörében értelmezi az egészségegyenlőtlenségekhez

vezető tényezők (így például a szociokulturális háttér)

kritikai értékelését, a saját kulturális háttérre való önreﬂe-

xió képességét, kiegészítve a más kultúrák iránti érzékeny-

séggel, nyitottsággal és a kulturális különbségek iránti

tisztelettel [20]. Seeleman és mtsai szintén az ’attitűdök’

komponens alatt értékeli annak felismerését és elfogadá-

sát, hogy a kultúra milyen hatással van az egyének viselke-

désére és gondolkodására [19]. Az idézett hazai kutatás

és annak előzményei az interkulturális kompetencia ’kész-

ség’ komponensének tartalmát illetően a 2.táblázatban

felsorolt készségeket tartják fontosnak klinikai környezet-

ben, így az orvosképzés során ezen készségek fejlesztésére

is érdemes törekedni és a hallgatók számára lehetőséget

biztosítani ezek gyakorlására [4,22, 23–25].

Like egészségügyi dolgozók klinikai kulturális kompe-

tenciájának felmérésére irányuló kérdőívében egy külön

szekció vizsgálja a válaszadók ’komfortérzetét szociokul-

turális felkészültséget igénylő helyzetekben’ (3. táblá-

zat) [22]. Más kutatások viszont a táblázatban részle-

tezett helyzetekre való felkészültséget általában a

’készségek’ (’skills’) komponenshez sorolják [19, 21].

Akét megközelítés között alapvetően nincs ellentmon-

dás, inkább csak a kérdések fókuszában van az eltérés:

Like kérdőíve a válaszadó által értékelt komfortérzetre

fókuszál a munkavégzése során, melynek alacsony szintje

adódhat például egyéni készségek vagy célzott képzésen

való részvétel, felkészítés hiányából, és éppen ebben van

a kulcs, hogy a komfortérzet a készségek fejlesztésével

javítható. A készségek közül kiemelendő az interkulturá-

lis kommunikációs készség (beleértve a nem verbális

kommunikációs jelek felismerésének és értelmezésének

készségét és a tolmácsokkal való együttműködés készsé-

gét stb.); továbbá a multikulturális környezetben és

munkatársakkal való munkavégzés képessége és a dero-

gáló, diszkriminatív megjegyzésekkel való megküzdési

készségek is.

Az interkulturálisan kompetens

egészségügyi ellátás szintjei

Rendszer- és szervezeti szintű interkulturális

kompetenciák

Az interkulturális kompetencia fentiekben részletezett

összetevői alapvetően az egyéni ismeretekre, tudatosság-

ra, attitűdökre és készségekre vonatkoztak. Ha valódi,

átfogó, interkulturálisan kompetens egészségügyi ellá-

tásról beszélünk, az túl kell, hogy mutasson az egyéni

kompetenciákon, és ki kell, hogy terjedjen szakmai, szer-

vezeti és rendszerszintű kompetenciákra is: szándékra és

célokra és az azok megvalósulását elősegítő tevékenysé-

gekre (például rendeletek, útmutatók, az egyes célokhoz

rendelt források, képzések, monitorozás).

2. táblázat Az interkulturális kompetencia ’készségek’ komponensének

egyes témakörei

Készségek önértékelése az alábbi témakörökben

Betegek fogadása, üdvözlése kulturálisan megfelelő módon (például

kézfogás mely kultúrákban elfogadott, stb.)

Kideríteni a páciens nézőpontját az egészség/betegség vonatkozásá-

ban (például etiológia, kezelés, lefolyás, prognózis stb.)

Feltárni a páciens által alkalmazott népi vagy más alternatív

gyógymódokat

Feltárni, hogy a páciens bevont-e a gyógyításába népi vagy más

alternatív gyógyító személyeket

Kulturálisan megfelelő (szenzitív) ﬁzikális vizsgálat

Kulturálisan megfelelő (szenzitív) kezelési terv előírása, megbeszé lése

Kulturálisan megfelelő (szenzitív) betegtájékoztatás és tanácsadás

végzése

Kulturálisan megfelelő (szenzitív) prevenciós szolgáltatások nyújtása

(oltás, szűrés stb.)

Kulturálisan megfelelő (szenzitív) életvégi ellátás nyújtása

A páciens aktív egészségismeretének, egészségértésének (health

literacy) felmérése (például mennyire érti meg a kezelési tervet)

Együttműködés orvosi, egészségügyi tolmácsokkal

A diagnózissal, kezeléssel kapcsolatos kultúrközi konﬂiktusokkal való

megküzdés

Megküzdés a kultúraközi problémákkal a beteg együttműködésének

(compliance) és az utasítások pontos betartásának területén

Megküzdés a kultúraközi etikai konﬂiktusokkal, ellentétekkel

Elnézést kérni a kultúrák különbözőségéből adódó félreértések,

hibák miatt

Forrás: saját szerkesztés R. C. Like klinikai kulturális kompetencia kér-

dőíve alapján adaptálva [22]

Unauthenticated | Downloaded 08/01/20 05:07 PM UTC

1327

ORVOSI HETILAP 2020 ■ 161. évfolyam, 32. szám

ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY

Törvényi vagy rendeleti szinten Magyarországon

nincs erre vonatkozó szabályozás, viszont a négy legna-

gyobb hazai egyetem orvostudományi karai által közö-

sen jóváhagyott, az orvosi diplomához köthető általános

kompetenciáknak fontos részét képezi a beteggel és a

hozzátartozókkal való hatékony kommunikáció, beleért-

ve többek között a tolmács segítségével történő kommu-

nikációt is, amely egyben interkulturális kommunikációs

készségeket is feltételez [29]. Bár a kompetencialistán

nincs szó szerint megfogalmazva, hogy az orvos képes

legyen ’interkulturálisan kompetens’ ellátásokat nyújta-

ni, az alkalmazott ’hatékony’ kifejezés ezt magában fog-

lalhatja (például rossz hírközlés, életvégi ellátás, kezelési

terv megbeszélése esetén). Szervezeti szinten az inter-

kulturálisan kompetens ellátás többnyire a vezetői szán-

dék, motiváció és elkötelezettség, valamint a rendelke-

zésre álló források (pénzügyi és humánerőforrások stb.)

függvénye.

Kórházak, egészségügyi szolgáltatók szintjén egy eu-

rópai kezdeményezést, ’jó gyakorlatot’ említenénk az

interkulturális kompetencia szervezeti szintű megvalósu-

lásának példájaként: 2003 és 2005 között zajlott egy, az

Európai Unió által ﬁnanszírozott program, az ún. „mig-

ránsérzékeny kórház” projekt (migrant-friendly hospi-

tals) [30]. A program nyolc európai klinikát foglalt ma-

gában, melyekben kísérleti jelleggel átfogó szervezeti

fejlesztéseket és más beavatkozásokat hajtottak végre

(’whole health system approach’).

Fejlesztések és beavatkozások történtek például a kö-

vetkező területeken:

– a kórházi vezetés és menedzsment megnyerése és el-

köteleződése a cél érdekében;

– együttműködések erősítése a helyi hatóságokkal, a

szociális ellátórendszerrel és önkéntesekkel;

– tolmács és interkulturális mediátor szolgáltatások

szervezése és elérhetővé tétele az egészségügyi ellátó-

rendszer számára;

– ’interkulturális kompetencia’ képzések szervezése a

klinika dolgozói számára;

– migránsok számára adaptált információs és edukációs

anyagok és szolgáltatások fejlesztése;

– végül, de nem utolsósorban, fontos eleme volt a fej-

lesztéseknek a migránsközösségek bevonása a tervezés

és a megvalósítás teljes folyamatába.

A projekt záródokumentuma, az ún. ’amszterdami

nyilatkozat’ (’Amsterdam Declaration’) a két éven át tar-

tó, intenzív fejlesztéseket magában foglaló program ta-

pasztalatai alapján első európai ajánláscsomagként fogal-

maz meg javaslatokat az EU tagállamai számára a

bevándorlók, illetve a többségi társadalomtól eltérő

etnokultúrájú populációk sajátos igényeinek kielégítése

és a fogadó országok egészségügyi ellátórendszereinek

fejlesztése érdekében [30, 31].

Felsőoktatási ’szervezeti’ szinten az egyetemi vagy

például (orvos)kari vezetés szándéka lehet a kar dolgozói

és hallgatói interkulturális kompetenciáinak fejlesztése

mind közvetlen, mind közvetett módokon. Ennek egy,

az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kapott köz-

vetett formája az ún. nemzetköziesítési törekvések veze-

tői támogatása, például hallgatói, oktatói mobilitások

(például Erasmus) és kutatói együttműködések ösztön-

zése, vendégoktatók fogadása, a külföldi hallgatói lét-

szám növelése, nemzetközi rendezvények (például

’international evening’) és más kezdeményezések támo-

gatása [32]. A közelmúltból egy ilyen népszerű kezde-

ményezésnek tekinthető a Pécsi Tudományegyetemről

(PTE) az ’50 étel a nagyvilágból’ című különleges sza-

kácskönyv kiadása, melyben az egyetem különböző kara-

in tanuló magyar és külföldi hallgatók mutatják be egy-

egy népszerű hazai receptjüket [33]. Egy közvetlenebb,

de szintén ’szervezeti szintű’ módja lehet a dolgozók

interkulturáliskompetencia-fejlesztésének az ún. oktatói

készségfejlesztő workshopok szervezése. 2018 őszén ke-

rült sor például a PTE Általános Orvostudományi Karán

(ÁOK) egy ilyen rendezvényre „Kulturális sokféleség a

PTE ÁOK oktatásában – az interkulturális kompetencia

fejlesztésének lehetőségei” címmel, és a rendezvény rendkí-

vül kedvező fogadtatásban és pozitív visszhangban része-

3. táblázat Komfortérzet egyes, szociokulturális felkészültséget kívánó

helyzetekben

Komfortérzet önértékelése az alábbi kultúrközi helyzetekben

Kulturálisan eltérő hátterű betegek ellátása

Magyarul nem vagy nem jól beszélő betegek ellátása

Ha olyan betegeket kell ellátnia, akik ragaszkodnak a népi vagy

alternatív gyógyítók bevonásához a kezelésbe

Ha olyan hiedelmeket vesz észre, amelyek a beteg által nem

kimondottak, de akadályozhatják a kezelési terv sikerességét

Ha olyan nem verbális kommunikációs jeleket vesz észre, amelyek-

nek eltérő jelentésük lehet a különböző kultúrákban

A fájdalom, aggódás, szenvedés kultúránként eltérő megnyilvánulá-

sainak észlelése, értelmezése

Ha olyan tanácsot kell adni a betegnek az egészségromboló

magatartásának megváltoztatására, amely az ő kulturális hiedelmei-

vel van összefüggésben

Ha indirekt módon kell a beteggel beszélnie a betegségéről, mivel

esetében ez a kulturálisan megfelelő

Ha először a beteg családjával kell közölnie a „rossz híreket”,

ésnem a beteggel, mivel esetében ez a kulturálisan megfelelő

Kulturálisan eltérő hátterű egészségügyi dolgozókkal való munka,

együttműködés

Olyan kollégával együtt dolgozni, aki derogáló megjegyzést tesz

eltérő kulturális háttterű páciensekre

Olyan pácienst kezelni, aki derogáló megjegyzést tesz az Ön eltérő

kulturális háttterére

Olyan páciensekkel foglalkozni, akik derogáló megjegyzést tesznek

más páciensek eltérő kulturális hátterére

A beteget kísérő vagy látogató nagyszámú családtaggal való

foglalkozás

Olyan páciensekkel foglalkozni, akiknek kulturális okokból eltérő

táplálkozási szokásaik vannak (például böjt, ramadán stb.)

Páciensek vallási szükségleteinek támogatása

Forrás: saját szerkesztés R. C. Like klinikai kulturális kompetencia kér-

dőíve alapján adaptálva [22]

Unauthenticated | Downloaded 08/01/20 05:07 PM UTC

2020 ■ 161. évfolyam, 32. szám ORVOSI HETILAP

1328

ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY

sült a kari dolgozók részéről. A workshop során az ún.

’World Café’ módszerrel, meghívott bikulturális vendé-

gek bevonásával zajlott forgószínpad-szerűen az egyes

kultúrkörökből származó hallgatói csoportokkal kapcso-

latos kötetlen beszélgetés. A workshop eredményekép-

pen a részt vevő oktatók és adminisztratív dolgozók job-

ban megérthették az egy-egy kultúrkörhöz tartozó

hallgatók magatartásának kulturális hátterét, valamint

ötleteket kaphattak a hatékonyabb kommunikációhoz, a

sikeresebb együttműködéshez, és a rendezvény tapaszta-

latairól egy kari kiadvány is megjelent [34].

Szakmai és egyéni szintű kompetenciák:

interkulturáliskompetencia-képzések

Bár szervezeti szintű támogatottságot igényel (akkreditá-

ció, curriculumba építési szándék), mégis szakmai szintű

kompetenciafejlesztési tevékenységnek tekinthetjük a

PTE ÁOK képzési palettáján egyre szélesebb körben

megjelenő, hallgatói interkulturális kompetenciák fejlesz-

tését célzó választható kurzusok indítását, melyek magas

látogatottsággal nagy népszerűségnek örvendenek a ka-

ron mind a magyar, mind a külföldi hallgatók körében.

Alapvetően két fő megközelítés ismert az interkulturá-

liskompetencia-képzési programokban. Az ún. kultúrá-

kon átívelő (cross-cultural) megközelítés elsődlegesen a

kommunikáció folyamatára és olyan közös kulturális és

szociális tényezőkre fókuszál, amelyek több kultúrában is

jelen vannak (például kirekesztettség, nemi szerepek,

rasszizmus) [2]. Ilyen kurzusok például a hallgatók ki-

sebbségek iránti érzékenyítését és toleranciaerősítését

célzó „Interkulturális kommunikáció az orvostudomány-

ban” című kurzus magyar és német nyelven a PTE ÁOK

Magatartástudományi Intézetének gondozásában; to-

vábbá az Egészségügyi Nyelvi és Kommunikációs Inté-

zet által meghirdetett, az interkulturális kommunikációs

készségeket és attitűdök fejlesztését célzó „Intercultural

competence in doctor-patient communication” angol nyel-

vű kurzus, valamint 2019 óta a „Gyakorlati orvosi kom-

munikáció” című elektív kurzus „A társadalmi és kultu-

rális sokféleség kezelése az orvosi kommunikációban”

modulja, magyar nyelven. A másik, hagyományosabb,

ún. „kategorikus” megközelítés során az egyes kulturális

csoportokkal kapcsolatos ismereteket, hiedelmeket és

magatartásformákat tanítanak a résztvevőknek, és ennél

a módszernél különösen fontos, hogy az egyes kultúrkö-

rök, etnikai csoportok tárgyalása során kerüljük a sztere-

otipizálást. Ilyen jellegű kurzusok a 2019 óta elérhető

„Aroma, a hajléktalan, a menekült és a szexmunkás: a

legsérülékenyebb társadalmi csoportok egészségproblémái és

egészségügyi ellátásuk kihívásai” elnevezésű választható

kurzus magyar és angol nyelven, és 2020 tavaszán, szin-

tén két nyelven indult a „Migránsok és etnikai kisebbségek

ellátása az EU-ban: egészségföldrajzi és interkulturális as-

pektusok” kurzus, mindkettő a PTE ÁOK Műveleti Me-

dicina Tanszékének gondozásában. Ez utóbbi két kurzus

kifejezetten a többségi társadalomtól eltérő szociokultu-

rális hátterű populációk kulturálisan érzékeny ellátásával

kapcsolatos ismeretekkel, készségekkel hivatott a hallga-

tókat, a jövő orvosait felvértezni, valamint fejleszteni az

egyéni szintű interkulturális kompetenciáikat. Ezen kur-

zusok kifejlesztését előzte meg mintegy ’szükségletfel-

mérésként’ a korábban említett, klinikai interkulturális-

kompetencia-felmérés több mint 1200 medikushallgató

bevonásával. A felmérés első részeredményeit 2019-ben

publikáltuk, és a kurzusok fejlesztése és szervezése során

igyekeztünk a hallgatói ötleteket, javaslatokat lehetőség

szerint minél jobban ﬁgyelembe venni (például hiteles

vendégoktatók felkérése, limitált csoportlétszám, vál-

tozatos, interaktív és gyakorlati, szituatív pedagógiai

módszerek alkalmazása, lehetőség biztosítása kötetlen

vitákra, véleményütköztetésre, felkészülni az esetleges

konﬂiktusok moderálására és mérsékelt, változatos szá-

monkérési formák alkalmazása) [23]. A kutatás során

számos speciﬁkus, fejlesztendő területet is azonosítot-

tunk, mint például a kulturálisan szenzitív életvégi ellá-

tást, valamint a munkatársak, páciensek derogáló meg-

jegyzéseivel szembeni megküzdést; ez utóbbi témában a

PTE ÁOK Magatartástudományi Intézetének munkatár-

sai kínálnak választható kurzusokat, illetve szükség ese-

tén mentálhigiénés szolgáltatásokat.

Betancourt és mtsai az interkulturáliskompetencia-kép-

zés „legjobb megközelítéseként” a kultúrközi ismeretek

és kommunikációs készségek egyensúlyban való oktatását

ajánlják, továbbá hangsúlyozzák a betegek szociokulturá-

lis hátterének jelentőségét és hatását az orvos-kliens inter-

akciókra, döntéshozatalra és ezeken keresztül a kliens

egészségi mutatóira [2]. A Pécsi Tudományegyetem kí-

nálatában a fentiekben említett választható kurzusok egy-

mással szinergiában és összhangban Betancourt ’legjobb

megközelítésével’ lehetőséget nyújtanak a hallgatók szá-

mára, hogy mind a hagyományos, ’kategorikus’, mind

pedig a ’kultúrákon átívelő’ megközelítésből fejleszthes-

sék egyéni interkulturális kompetenciáikat. Annak ellené-

re, hogy nehézséget jelenthet egy-egy új kurzus alapkép-

zésbe illesztése a hallgatók túlterheltsége és időhiánya

miatt, biztató, hogy a felmérés résztvevői fontosnak tart-

ják az interkulturális kompetencia fejlesztésére irányuló

képzési modulok (például választható kurzusok, PhD- és

orvostovábbképző kurzusok) indítását a bevándorlás ak-

tualitása miatt, valamint a saját interkulturális ismereteik,

készségeik fejlődésének érdekében [23].

Az interkulturálisan kompetens

egészségügyi ellátás jelentősége, előnyei

A releváns tudományos szakirodalom jelentős része

hangsúlyozza a klinikai interkulturáliskompetencia-tar-

talmak orvosképzésbe integrálásának fontosságát, és szá-

mos közlemény a kulturáliskompetencia-képzési progra-

mok pozitív hatásairól számol be a kutatásban részt vevő

medikusok, orvosok és egészségügyi dolgozók klinikai

interkulturális ismeretei és készségei tekintetében [23–

Unauthenticated | Downloaded 08/01/20 05:07 PM UTC

1329

ORVOSI HETILAP 2020 ■ 161. évfolyam, 32. szám

ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY

25, 30, 35, 36], illetve a betegelégedettség vonatkozásá-

ban [5, 35, 36].

Bár egyelőre tudományosan nem igazolták, számos el-

ismert szerző és kutatócsoport valószínűsíti, hogy az

egészségügyi dolgozók fejlődő klinikai interkulturális

kompetenciái közvetve pozitív hatással bírnak a betegek

egészségi mutatóira is [35, 36]. Ma már köztudott, hogy

az egészségegyenlőtlenségekhez vezető okok multifak-

toriálisak, és a legnagyobb mértékben olyan tényezők

járulnak hozzá, amelyek az egészség társadalmi megha-

tározóival (’social determinants of health’, SDH) kap-

csolatosak [37, 38]. Ilyen tényezők például az alacsony

iskolai végzettség és foglalkoztatás, a biztosítás hiánya és

az egészségügyi szolgáltatásokhoz való rosszabb hozzá-

férés is; tanulmányok igazolják, hogy a nyugati társadal-

makban ezek az egyenlőtlenségek különösen nyilvánva-

lóak bizonyos etnikai és kulturális kisebbségek körében,

legyen az hazai kisebbség vagy bevándorló populáció. Ez

utóbbi csoportban különösképpen veszélyeztettnek te-

kinthetők a háborúk, illetve politikai, faji, vallási üldözte-

tés elől menekülő menedékkérők és a nemzetközi véde-

lemben részesülők [9, 24, 39, 40]. Az ellátás minőségére

a társadalmi meghatározókon túl számos más tényező is

hatással lehet, például az ellátórendszer és a beteg közöt-

ti kommunikáció, beleértve a döntéshozatali folyamatot

is. Ugyanis az orvos-beteg kommunikáció során megje-

lennek vagy megjelenhetnek a betegek változatos elkép-

zelései vagy hiedelmei a betegségük eredetével, okaival

és lefolyásával kapcsolatosan, illetve a kezeléssel és a gyó-

gyulással kapcsolatos elvárásaik és preferenciáik. Ezeket a

tényezőket pedig erősen befolyásolja a kulturális háttér,

ahogy a betegek orvoshoz fordulási szokásait is. Mind-

ehhez még hozzájárul a betegek egészségműveltsége és

egészségértése, a kezelési terv és az orvosi utasítások

megértésének és betartásának képessége (’health litera-

cy’) is, amelyeknek szintén lehet szociokulturális megha-

tározottságuk [38]. A klinikai interkulturáliskompeten-

cia-képzési programok célja mindezzel összhangban,

hogy speciﬁkus ismeretekkel, készségekkel és eszközök-

kel vértezze fel az egészségügyi dolgozókat ahhoz, hogy

jobban megértsék és kezelni tudják az egészséggel kap-

csolatos hiedelmeket, értékeket és változatos magatartás-

formákat a kulturálisan, illetve etnikailag sokszínű popu-

lációk ellátása során. A képzések révén fejlődhet a

résztvevők kulturális tudatossága, felismerhetik és meg-

tanulhatják kezelni esetleges meglévő előítéleteiket és

sztereotípiáikat, hogy hatékonyan meg tudják előzni az

ellátás során esetleg előforduló diszkriminatív megnyil-

vánulásokat, amelyek szintén egészségegyenlőtlenségek-

hez vezethetnek [27]. Kutatások igazolják, hogy az or-

vos és a beteg közötti kommunikáció közvetlenül

kapcsolódik a beteg elégedettségéhez, ami pedig hatással

lehet az orvossal való együttműködésre (compliance), a

megelőzést célzó intézkedések és az orvos utasításainak

betartására (például szűrésen való részvétel, gyógyszer-

szedés), és ezáltal, közvetve, hozzájárulhat az ellátás mi-

nőségéhez, illetve a betegek egészségéhez [2, 41].

Következtetés

A klinikai interkulturáliskompetencia-képzések igazoltan

javítják az egészségügyi dolgozók ismereteit, attitűdjeit

és készségeit a multikulturális környezetben való beteg-

ellátással kapcsolatosan, és hozzájárulnak a hatékonyabb

orvos-beteg kommunikáció megvalósulásához, ezáltal

fokozzák az ellátásban részesülők elégedettségét és

együttműködését. Bár jelen ismereteink szerint ezen

képzések pozitív hatása a betegek egészségére közvetle-

nül még nem bizonyítható, a fentiek alapján erősen való-

színűsíthető, ezért az orvosok és egészségügyi dolgozók

képzésébe integrálása javasolt [5, 23, 35, 36, 41, 42].

Anyagi támogatás: A kutatás a Magyar Tudományos

Akadémia ’Bolyai János Kutatói Ösztöndíj’ támogatásá-

val valósult meg. Az ösztöndíjas időszak: 2017/09/01–

2020/08/31. Az Innovációs és Technológiai Miniszté-

rium ÚNKP-19-4 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság

Programjának szakmai támogatásával készült. Támogat-

ta a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi

Kar Kutatási Alap (PTE ÁOK-KA, nr. 2017-16).

Szerzői munkamegosztás: A tanulmány első változatát

M.E. készítette, a közlemény végső formájának elkészí-

tésében, szakmai és formai véleményezésében N. T.

nyújtott nélkülözhetetlen segítséget. A cikk végleges vál-

tozatát mindkét szerző elolvasta és jóváhagyta.

Érdekeltségek: A szerzőknek nincsenek érdekeltségeik.

Irodalom

[1] World Health Organization, Regional Ofﬁce for Europe. Step-

ping up action on refugee and migrant health. Towards a WHO

European framework for collaborative action. Outcome docu-

ment of the High-level Meeting on Refugee and Migrant Health,

23–24 November 2015, Rome, Italy. Available from: http://

www.euro.who.int/__data/assets/pdf_file/0008/298196/

Stepping-up-action-on-refugee-migrant-health.pdf [accessed:

April 5, 2020].

[2] Betancourt JR, Green AR, Garrillo JE, et al. Deﬁning cultural

competence: a practical framework for addressing racial/ethnic

disparities in health and health care. Public Health Rep. 2003;

118: 293–302.

[3] Rechel B, Mladovsky P, Ingleby D, et al. Migration and health in

an increasingly diverse Europe. Lancet 2013; 381: 1235–1245.

[4] Like RC. Educating clinicians about cultural competence and

disparities in health and health care. J Contin Educ Health Prof.

2011; 31: 196–206.

[5] Kagawa-Singer M, Kassim-Lakha S. A strategy to reduce cross-

cultural miscommunication and increase the likelihood of im-

proving health outcomes. Acad Med. 2003; 78: 577–587.

[6] UNESCO Universal Declaration on Cultural Diversity.

[UNESCO Egyetemes Nyilatkozat a Kulturális Sokszínűségről.]

Available from: http://www.unesco.org/new/ﬁleadmin/

MULTIMEDIA/ HQ/CLT/diversity/pdf/declaration_cultur-

al_diversity_hu.pdf [accessed: April 5, 2020]. [Hungarian]

[7] Hofstede G. Cultures and organizations: software of the mind.

2nd edition. McGraw-Hill, New York, NY, 2005.

[8] Weaver GR. Understanding and coping with cross-cultural ad-

justment stress. In: Weaver GR. (ed.) Culture, communication

Unauthenticated | Downloaded 08/01/20 05:07 PM UTC

2020 ■ 161. évfolyam, 32. szám ORVOSI HETILAP

1330

ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY

and conﬂict: readings in intercultural relations. 2nd edition.

Mass, Simon and Schuster Publishing, Needham Heights, MA,

1998; pp. 187–204.

[9] Helman CG. Culture, health and illness. Fifth edition. CRC

Press, London, 2007.

[10] Hofstede G. Dimensionalizing cultures: the Hofstede model in

context. Online Readings Psychol Cult. 2011; 2: 8.

[11] Baráth Á. Cultural competence and social work. [Kulturális kom-

petencia és szociális munka.] Esély 2019; 30(2): 110–128.

[Hungarian]

[12] Landy D. (ed.) Culture, disease, and healing: studies in medical

anthropology. Macmillan, New York, NY, 1977.

[13] Koehn PH, Swick HM. Medical education for a changing world:

moving beyond cultural competence into transnational compe-

tence. Acad Med. 2006; 81: 548–556.

[14] Renschler I, Cattacin S. Comprehensive ‘Difference Sensitivity’

in health systems. In: Björngren-Cuadra C, Cattacin S. (eds.)

Migration and health: difference sensitivity from an organisation-

al perspective. IMER, Malmö, 2007; pp. 37–41.

[15] Cross T, Bazron B, Dennis K, et al. Towards a culturally compe-

tent system of care. Georgetown University Child Development

Center, CASSP Technical Assistance Center, Washington, DC,

1989.

[16] Betancourt J, Green A, Carrillo J. Cultural competence in health

care: emerging frameworks and practical approaches. Field re-

port. The Commonwealth Fund, New York, NY, 2002.

[17] Byram M. Intercultural competence in foreign languages – the

intercultural speaker and the pedagogy of foreign language edu-

cation. In: Deardorff DK. (ed.) The SAGE Handbook of Inter-

cultural Competence. Thousand Oaks, San Francisco, CA, 2009;

pp: 321–332.

[18] Walinski J. Enhancing intercultural communicative competence

in an online collaborative assessment environment: CEFcult pro-

ject (2012). In: Pezik P (ed.) Corpus data across languages and

disciplines. Peter Lang Publishing, Frankfurt am Main, 2012;

pp. 55–65.

[19] Seeleman C, Suurmond J, Stronks K. Cultural competence: a

conceptual framework for teaching and learning. Med Educ.

2009; 43: 229–237.

[20] Watt K, Abbott P, Reath J. Developing cultural competence in

general practitioners: an integrative review of the literature.

BMC Fam Pract. 2016; 17: 158.

[21] Papadopoulos I. The Papadopoulos, Tilki and Taylor model of

developing cultural competence. In: Papadopoulos I. (ed.)

Transcultural health and social care: Development of culturally

competent practitioners. Churchill Livingstone Elsevier, Edin-

burgh, 2006; pp. 7–24.

[22] Like RC. Clinical cultural competency questionnaire (pre-train-

ing version). Center for Healthy Families and Cultural Diversity,

Department of Family Medicine, UMDNJ – Robert Wood John-

son Medical School, 2001. Available from: http://rwjms.umd-

nj.edu/departments_institutes/family_medicine/chfcd/grants_

projects/documents/Pretraining.pdf [accessed: April 5, 2020].

[23] Marek E, Schmél D, Katz, Z, et al. Interculturality and health-

care provision. [Gyógyítás és interkulturalitás.] Egészségfejlesz-

tés 2019; 60(4): 30–45. [Hungarian]

[24] Ladson GM, Lin JM, Flores A, et al. An assessment of cultural

competence of ﬁrst-and second-year medical students at a his-

torically diverse medical school. Am J Obstet Gynecol. 2006;

195: 1457–1462.

[25] Okoro ON, Odedina FT, Reams RR, et al. Clinical cultural com-

petency and knowledge of health disparities among pharmacy

students. Am J Pharm Educ. 2012; 76: 40.

[26] Knipper M, Seeleman IC, Essink ML. How should ethnic diver-

sity be represented in medical curricula? A plea for systematic

training in cultural competence. Tijdschrift voor Medisch

Onderwijs 2010; 29: 54–60.

[27] European Comission 2014: Roma health report. Health status of

the Roma population. Data collection in the member states of

the European Union. Available from: https://ec.europa.eu/

health/sites/health/files/social_determinants/docs/2014_

roma_health_report_en.pdf [accessed: April 5, 2020].

[28] Szirtesi Z. Health status of the Roma. [A cigányság egészségügyi

helyzete.] Agroinform Kiadó, Budapest, 1998. [Hungarian]

[29] Competencies attached to a medical diploma. [Orvosi diplo-

mához köthető kompetenciák.] 2012. Available from: https://

aok.pte.hu/docs/th/file/2012/Kompetencialista2012.pdf

[accessed: April 5, 2020]. [Hungarian]

[30] Krajic K, Stramayr C, Karl-Trummer U, et al. Improving ethno-

cultural competence of hospital staff by training: experiences

from the European “migrant-friendly hospitals” project. Divers

Health Social Care 2005; 2: 279–290.

[31] The Amsterdam Declaration. Towards migrant-friendly hospitals

in an ethno-culturally diverse Europe. In: “Hospitals in a cultur-

ally diverse Europe”. International conference on quality-assured

health care and health promotion for migrants and ethnic mi-

norities. European Commission, Amsterdam, 2004. Available

from: http://ec.europa.eu/health/ph_projects/2002/promo-

tion/fp_promotion_2002_annex7_14_en.pdf [accessed: April 5,

2020].

[32] Németh T. The intercultural impact of the Erasmus programme

on Hungarian students, with special regard to students of medi-

cine and health care (PhD thesis). Faculty of Sciences, University

of Pécs, 2015.

[33] P. Horváth T, Berta A. (eds.) 50 delicacies on Earth. [50 étel a

nagyvilágból.] Pécsi Tudományegyetem, Kapcsolati és Nemzet-

köziesítési Igazgatóság, Pécs, 2019. [Hungarian]

[34] Faubl N, Füzesi Zs., Németh T. (eds.) Cultural diversity in the

training program of the PTE AOK. Opportunities for the devel-

opment of intercultural competence. Lessons from a workshop.

[Kulturális sokféleség a PTE ÁOK oktatásában. Az interkulturális

kompetencia fejlesztésének lehetőségei. Egy workshop tanulsá-

gai.] Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar,

Magatartástudományi Intézet, Orvosi Oktatásfejlesztési és Kom-

munikációs Tanszék, Pécs, 2018. Available from: https://aok.

pte.hu/docs/magtud/ﬁle/Kulturalis_sokfeleseg_a_PTE_AOK_

oktatasaban.pdf. [Hungarian]

[35] Beach MC, Price EG, Gary TL, et al. Cultural competency: a

systematic review of health care provider educational interven-

tions. Med Care 2005; 43: 356–373.

[36] Betancourt JR, Green AR. Commentary: linking cultural compe-

tence training to improved health outcomes: perspectives from

the ﬁeld. Acad Med. 2010; 85: 583–585.

[37] Wilkinson RG, Marmot M. (eds.) Social determinants of health:

the solid facts. WHO Regional Ofﬁce for Europe, Copenhagen,

1998.

[38] Marmot M, Allen J, Goldblatt P, et al. Fair Society, Healthy Lives

– The Marmot Review: Strategic review of health inequalities in

England post-2010. Available from: https://www.parliament.

uk/documents/fair-society-healthy-lives-full-report.pdf [acces-

sed: April 5, 2020].

[39] Davies AA, Basten A, Frattini C. Migration: a social determinant

of migrants’ health. Eurohealth 2010; 16: 10–12.

[40] Ingleby D. Ethnicity, Migration and the ‘Social Determinants of

Health’ Agenda. Psychosoc Interv. 2012; 21: 331–341.

[41] Kleinman A, Eisenberg L, Good B. Culture, illness, and care:

clinical lessons from anthropologic and cross-cultural research.

Ann Intern Med. 1978; 88: 251–258.

Focus 2006; 88: 251–258.

[42] Seeleman C, Hermans J, Lamkaddem M, et al. A students’ sur-

vey of cultural competence as a basis for identifying gaps in the

medical curriculum. BMC Med Educ. 2014; 14: 216.

(Marek Erika dr.,

Pécs, Szigeti út 12., 7627

e-mail: erika.marek@aok.pte.hu)

A cikk a Creative Commons Attribution 4.0 International License (https://creativecommons.org/licenses/by/4.0/) feltételei szerint publikált Open Access közlemény. (SID_1)

Unauthenticated | Downloaded 08/01/20 05:07 PM UTC

Cultural topics with clinical implications needed in the dental curriculum to develop intercultural competence: A systematic review

Article

Mar 2024
J DENT EDUC

Objective To identify cultural topics with clinical implications to be incorporated into the dentistry curriculum to develop Intercultural Competence. Methods Systematic review with PRISMA criteria that exported 216 articles from the Web of Science, Scopus, and SciELO databases from 2012 to 2022, of which 40 were selected. The inclusion criteria were theoretical and empirical scientific articles, of quantitative, qualitative, or mixed methods nature, on cultural topics. Results The data analysis allowed the organization of information into four cultural topics: Development of professional intercultural self‐awareness, Individual, family, and cultural implications, Construction of intercultural therapeutic relationships, and Specific clinical aspects, each with particular contents to be developed in the dentistry curriculum. However, some clinical issues have yet to be explored in‐depth, leaving research possibilities open to all disciplines in dentistry. Additionally, it is necessary to analyze the cultural bias in the discussion and conclusion of some reviewed articles, as they were conducted from an ethnocentric perspective. Thus, peer reviewers of scientific journals and researchers in these topics must have appropriate training in Intercultural Competence. Conclusions This review provides a guide and pedagogical sequence of the cultural topics that should be incorporated into the dentistry curriculum to achieve Intercultural Competence, it also highlights a wide range of relevant aspects to consider in establishing an adequate therapeutic relationship. Explicit accreditation criteria contribute to the establishment of Intercultural Competence in the curricula; however, in countries that lack regulations, there is a moral and ethical duty to incorporate the subject so that the future professional can manage and establish inclusive healthcare.

Developing intercultural competences for more effective patient care and international medical and research collaborations

Article

Full-text available

Oct 2022
Orv Hetil

Introduction: In our globalised world, the role of intercultural competence in healthcare is increasing as societies become multicultural. The development of this competence should start in medical education. Objective: In our qualitative study among Hungarian medical students, we sought to find out to what extent the multicultural student composition of our elective course contributes to the development of their intercultural competence. Method: In our action research, semi-structured focus group interviews were conducted with 35 Hungarian medical students between April and November, 2021. The transcripts of the digitally recorded interviews were evaluated using qualitative methods. Results: After a thematic analysis of the interviews, the vast majority of the students' opinions could be classified into one of the following four thematic categories: 1) the benefits of studying together with international students, 2) the development of cultural awareness, 3) the development of an open mindset, and 4) the expected long-term impact of intercultural competence on medical work. Overall, Hungarian students evaluated their learning in the multicultural course positively. Based on the results of the focus group interviews, it can be claimed that by the end of the semester, the Hungarian students' perceived intercultural competence had improved due to the course and its multicultural composition. Conclusion: The course, with its multicultural student population, can contribute to and promote the acquisition of intercultural competence, which in the long run can be effectively used by future doctors both in patient care and in effective communication within healthcare teams as well as in international medical, research and scientific collaborations. Providing a multicultural student environment in the classroom, including interactive teaching methodologies and intercultural project work, have many potentials to make the learning-teaching process more effective and could be applied in the future when developing new courses. Orv Hetil. 2022; 163(44): 1743-1750.

Nivel de Competencia Intercultural en estudiantes de Ciencias de la Salud desarrollada en práctica clínica

Article

Full-text available

Feb 2023
REV MED CHILE

Background: During their clinical practice, health Sciences students get acquainted with the cultural diversity of patients and learn to deal with this reality in a model of social learning. Aim: To determine the level of Intercultural Competence in Health Sciences students based on the Confrontation, Resistance, and Cultural Openness (CRAC) model, specific for health professionals. Material and Methods: Semi-structured interviews were conducted with 106 Health Sciences students from three universities in Chile. Content analysis was supported by the software ATLAS.ti version 9. Results: The students progressed through the CRAC model and were able to configure a new level called Cultural Understanding, in which the participants innovated care models and offered new therapeutic schemes with cultural relevance. In addition, a fifth level called Cultural Inclusion was proposed. However, a training process with a marked theoretical/scientific emphasis can overshadow the learning process resulting from reflexive practical experience, reducing its real value such as traditional/ancestral medicine. Conclusions: The students were able to update the Confrontation, Resistance, Openness, Understanding and Intercultural Inclusion Model. The features of those participants who achieve the highest levels of intercultural competences should be explored and used for the training process.

Patterns and predictors of cultural competence practice among Nigerian hospital- based healthcare professionals

Article

Full-text available

Dec 2023
BMC Med Educ

Background: Being culturally competent would enhance the quality of care in multicultural healthcare settings like Nigeria, with over 200 million people, 500 languages, and 250 ethnic groups. This study investigated the levels of training and practice of cultural competence among clinical healthcare professionals in two purposively selected Nigerian tertiary hospitals. Methods: The research was a cross-sectional study. A multi-stage sampling technique was used to recruit participants who completed the adapted version of Cultural Competence Assessment Instrument (CCAI-UIC). Data were analysed using descriptive statistics, Pearson's correlation, ANOVA, and multivariate linear regression. Results: The participants were mainly women (66.4%), aged 34.98 ± 10.18 years, with ≤ 5 years of practice (64.6%). Personal competence had a positive weak correlation with age (p < 0.001), practice years (p = 0.01), training (p = 0.001), practice (p < 0.001), and organisational competence (p < 0.001). There were significant professional differences in the level of training (p = 0.005), and differences in training (p = 0.005), and personal competence (p = 0.015) across levels of educational qualifications. Increasing practise years (p = 0.05), medical/dental profession relative to nursing (p = 0.029), higher personal (p = 0.013), and organisational (p < 0.001) cultural competences were significant predictors of the level of training. Male gender (p = 0.005), higher years in practice (p = 0.05), local language ability (p = 0.037), rehabilitation professionals relative to nursing (p = 0.05), high culturally competent practice (p < 0.001), higher training opportunities (p = 0.013), and higher organisational competence (p = 0.001) were significant predictors of higher personal competence. Conclusion: About a third of the participants had no formal training in cultural competence. Incorporating cultural competence in Nigerian healthcare professionals' education curricula may enhance the quality of care in the multicultural setting.

Cultural competencies in Nursing students in southern Chile

Article

Full-text available

Dec 2022

In the current context of cultural diversity, health care requires professionals with cultural competencies who are able to provide quality and culturally relevant care. This article presents the results of a study on the development of cultural competencies in nursing students at a Chilean university, for which the Chilean version of the Cultural Competency Measurement Scale was applied, measuring competencies in three sub-areas: cultural knowledge, sensitivity and skills. The results indicate that students show a high level of competence development in the cultural knowledge dimension, while cultural sensitivity is the least developed. It is concluded that nursing students are culturally competent to provide health care to patients from diverse cultural backgrounds and able to adapt to multicultural contexts in the area of health care.

Organisational and staff-related effects on cultural competence in the hospital setting: a cross-sectional online survey of nursing and medical staff

Article

Full-text available

May 2022
BMC HEALTH SERV RES

Background Cultural competence is considered a core qualification for dealing with socio-cultural diversity and balancing disparities in health care. Objectives To explore features supporting and inhibiting cultural competence in the hospital at both organisational and staff levels. Design Cross-sectional online survey in the form of a full census from May to November 2018. Setting Two organisations that run a total of 22 hospitals in Germany. Participants Eight hundred nursing and medical professionals [nurses: n = 557; doctors: n = 243]. Methods Using the Short Form Cultural Intelligence SCALE (SFCQ), cultural competence was measured and its relation to potential influencing factors at staff level and organisational level examined, using bivariate (t-Test, one-way ANOVA, Pearson and Spearman correlations) and multivariate (multiple linear regression) approaches. Model 1 examined features at organisational level, Model 2 at individual level and Model 3 included organisational and individual features. Results The mean cultural competence measured was 3.49 [min.: 1.3; max.: 5.0]. In the bivariate and isolated multivariate models [Models 1 and 2], factors on both organisational and individual levels were significantly related to the hospital staff’s cultural competence. The multivariate overview [Model 3], however, revealed that individual features at staff level were the statistically relevant predictors. Positive influencing features included staff’s assessment of the importance of cultural competence in their professional context [B: 0.368, 95% confidence interval 0.307; 0.429], participation in competence training [B: 0.193; 95% confidence interval 0.112; 0.276] and having a migration background [B: 0.175; 95% confidence interval 0.074; 0.278], while negative features included length of medical service [B: -0.004; 95% confidence interval -0.007; -0.001]. Conclusions The development and practice of cultural competence appear to be determined less by organisational features and more on the level of individual actors. In addition to staff development, adequate organisational structures and an economic incentive system are required to promote sociocultural diversity in hospitals.

Szaknyelvoktatás és gamifikáció

Article

Full-text available

Jan 2021

Anna Dávidovics

A Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Kara nagy népszerűségnek örvend mind a magyar, mind pedig a külföldi hallgatók körében, utóbbiak a világ számos országából érkeznek az intézménybe. A hallgatók nemzetiségtől függetlenül komoly elvárásokkal kezdik meg tanulmányaikat, támaszkodva a tanulásról és tanításról alkotott, korábbi tapasztalataikon alapuló elképzeléseikre. Ezek a tapasztalatok igen változatosak lehetnek, tekintve, hogy a külföldi hallgatói csoportokban számos különböző náció és kultúra találkozik. A szaknyelvoktatóknak így sokszor nem egyszerű a feladata, hogy a lehető leghatékonyabb módszereket válasszák ki és alkalmazzák akár a külföldi, akár a magyar hallgatói csoportokban. Ennek a tanulmánynak a célja két online kérdőív eredményeinek bemutatása és összehasonlítása, melyeknek a célja a külföldi és magyar orvostanhallgatók által leghatékonyabbnak ítélt módszerek összegyűjtése és értékelése volt. A két hallgatói csoport választásai között nem mutatkoztak éles különbségek, ellenben számos kérdésben hasonló, szinte megegyező válaszok érkeztek. Kiemelkedően magas volt a gamifikáció pozitív megítélése és támogatása a hallgatók körében, ezért elmondható, hogy a szaknyelvórák játékosítása pozitív hatással lehet a tanulási folyamatra.

Accepting cultural differences in the integration of foreign medical students

Article

Full-text available

Jun 2021
Orv Hetil

Összefoglaló. Bevezetés: A 21. századra a multikulturális társadalmi közegben az interkulturális tudás, mint készség, fokozott mértékben válik kulcskompetenciává. E társadalmi kompetencia elsajátításának egyik lehetséges területe a nemzetközi hallgatói mobilitás, mely világszerte, így hazánkban is, egyre nagyobb jelentőségű. Célkitűzés: Magyar és külföldi hallgatók körében folytatott vizsgálatunk fókuszában a beilleszkedési folyamatoknak, valamint az interkulturális kompetencia és érzékenység kialakulásának és fejlődésének vizsgálata állt, a Pécsre érkező mintegy 60 különböző kultúra, valamint a magyar befogadó közeg vonatkozásában egyaránt. Kutatásunk során többek között arra kerestünk választ, hogy az eredeti és a befogadó kultúra közötti különbségek mely területeken nyilvánulnak meg a leginkább, illetve egy másik kultúrához történő alkalmazkodás során milyen beilleszkedést lassító vagy támogató tényezők tárhatók fel. Módszer: Kutatásunkban kvantitatív és kvalitatív módszereket alkalmaztunk, önkitöltéses kérdőíves felmérés, valamint fókuszcsoportos interjúk formájában. A PTE ÁOK német, angol és magyar nyelvű általánosorvos-képzésében részt vevő hallgatókat a 2010 és 2018 közötti időszak tavaszi szemesztereiben saját fejlesztésű, anonim, önkéntesen kitölthető kérdőívvel kerestük meg (a kitöltött kérdőívek száma: n = 13 084 kérdőív). A kérdőíveket három tanévben hét, félig strukturált fókuszcsoportos interjúval egészítettük ki (n = 92 fő). Eredmények: A hazánkba érkező külföldi orvostanhallgatók számára a befogadó közeghez való alkalmazkodást tekintve a kapcsolódás elsősorban a szocializációs, nyelvi, kommunikációs különbségek miatt bizonyult kihívásnak. Megállapítható azonban, hogy a képzési idő előrehaladtával a különbözőségekből fakadó nehézségek csökkentek, így a hallgatók egyre inkább képessé váltak az etnorelatív irányba történő elmozdulásra, valamint a multikulturális közeg pozitív aspektusainak értékelésére. Következtetések: A multikulturális környezetben folytatott tanulmányok alatt a kultúraközi kapcsolódási pontok és együttműködések kialakulása és fejlődése lehetővé teszi és támogatja az interkulturális kompetencia elsajátítását, annak minden résztvevője számára, akár az egyetemi képzésen túlmutatóan, a későbbi orvosi pályát tekintve is. Orv Hetil. 2021; 162(25): 978-987. Summary: Introduction: In the increasingly multicultural social environment of the 21st century, intercultural knowledge as a social skill is gradually becoming a key competence. One of the possible areas of acquiring this competence is international student mobility, which is of increasing importance worldwide, including Hungary. Objective: The focus of our study was to examine integration processes and the development and improvement of intercultural competence and sensitivity among Hungarian and international students, both in relation to the approximately 60 different cultures arriving in Pécs and in relation to the Hungarian host environment. In the course of our research, we sought - among other factors - areas, in which the differences between the original and the host culture are the most prominent, and we aimed at identifying those factors that are slowing down or supporting the integration during the adaptation period to another culture. Method: In our research, we used both quantitative and qualitative methods, in the form of a self-administered questionnaire and focus group interviews. General medical students of the University of Pécs studying in the German-, English- and Hungarian-language programmes participated in the survey during the spring semesters of the academic years between 2010 and 2018. We used our self-developed questionnaires (number of completed questionnaires: n = 13 084), which were filled in on a voluntary basis and anonymity was ensured. The questionnaires were supplemented with seven semi-structured focus group interviews over three academic years (n = 92 students). Results: Regarding the adaptation to the host environment of foreign medical students studying in Hungary, relationship building arising from socialization, language and communication differences, proved to be a challenge. However, it can be stated that as the training time progressed, the difficulties arising from the differences decreased, so that the students gradually became more able to move towards an ethno-relative direction and evaluated the positive aspects of the multicultural environment. Conclusion: During studies in a multicultural university environment, the emergence and development of intercultural connections and collaborations enable and support the acquisition of intercultural competence for all of the students, which will be of great benefit for them, even beyond the university, in their future medical career. Orv Hetil. 2021; 162(25): 978-987.

Az Interkulturális Érzékenység Skála magyar változatának pszichometriai vizsgálata orvostanhallgatók és pszichológia szakos hallgatók mintáján

Article

Full-text available

Mar 2023

Háttér és célkitűzések Az egyre növekvő kulturális diverzitás következtében az utóbbi évek nemzetközi és hazai tudományos irodalma egyre több figyelmet fordít az interkulturális kompetencia mérési és fejlesztési feladataira a gyógyításban. Jelen vizsgálatban célunk az Interkulturális Érzékenység Skála magyar változatának pszichometriai vizsgálata orvostan- és pszichológushallgatók körében, feltárva emellett az empátiával való konvergens validitását és a skálán különböző demográfiai változók mentén megjelenő különbségeket és együtt járásokat. Módszer A kvantitatív, keresztmetszeti vizsgálatban 396 magyar, gyógyító szakmára készülő hallgató demográfiai és Interkulturális Érzékenység Skála, valamint Interperszonális Reaktivitás Index adatait elemeztük. Az eredeti 5 faktoros kérdőívstruktúra érvényességi és megbízhatósági vizsgálatai mellett korreláció, független mintás t-próba, egyutas ANOVA teszteket és lineáris regressziót alkalmaztunk. Eredmények Az eredeti skála nem mutatott megfelelő és érvényes illeszkedést magyar mintán, helyette egy alternatív, rövidített, 3 faktoros struktúra bizonyult a legjobban illeszkedőnek, elfogadható vagy jó belső megbízhatósági mutatókkal. Eredményeink szerint a nyelvismeret és az empátia két dimenziója jelentős bejóslója az interkulturális érzékenységnek: a perspektívafelvétel pozitívan, a személyes distressz pedig fordított irányban jelezte azt előre. Következtetések Egy olyan magyar nyelvre adaptált mérőeszközt alakítottunk ki, mely megbízhatóan méri a magyar gyógyító szakmára készülők interkulturális érzékenységét. E készség fejlesztése napjainkban az egészségügyi képzések fontos feladata. A hallgatók nyelvtanulásának, kultúrközi tapasztalatszerzésének és empátiafejlesztésének támogatása mellett az interdiszciplináris és interkulturális felépítésű gyógyítói tanuló- vagy kutatócsoportok igen hasznos együttműködésének irányába mutatnak a jelen kutatás eredményei.

Szociális munka KULTURÁLIS KOMPETENCIA ÉS SZOCIÁLIS MUNKA

Article

Full-text available

May 2019

Árpád Baráth

Napjainkban szembesül a szociális munka a rasszizmus, a kollektív erő-szak, az emberkereskedelem, a rabszolgaság és a nemzetközi migráció újabb hullámaival. Ebben a multikulturális környezetben kihívást jelent a szociális szakma számára a kulturális kompetencia fogalmának újragondolása és az e területen dolgozók képessé tétele a hatékony kommunikációra. A dolgozat kísérletet tesz arra, hogy betekintést nyújtson az interkulturális kompeten-cia fogalmi rendszerébe, mérésének és fejlesztésének lehetőségeibe a szociális munka világában, középpontba helyezve a szakma felsőoktatását. Bevezetés Habár évtizedek múltak el az emberjogi mozgalmak kezdete (a 60-as évek) óta, mégis növekszik a rasszizmus, a fegyveres erőszak, illetve a nemzetközi migráció újabb hullámai érik el a gazdaságilag fejletteb országokat. Gombamód szapo-rodnak a szervezett gyűlöletcsoportok, a gyűlöletbeszéd pedig szerves része lett a politikai retorikának. Kérdés: mennyire van a szociális munka felkészülve arra, hogy felvegye a harcot mindezen kulturális pusztítások sokaságával (Lavalette & Penketh, 2013; Škorić, 2017; Trainin Blank, 2006). Mielőtt azonban választ keresnénk a kérdésre, idézzük fel röviden a társadalmi válsághelyzetek főbb okait. A társadalmi feszültségek és konfliktusok újabb áradatának egyik kiváltó oka kétségtelenül a nemzetközi tömegmigráció globális felerősödése, amely egy-re távolabbi kultúrákat sodor egymás mellé és ütköztet egymással (Mészáros, 2010). A másik tényező a politikai populizmusok terjedése, amelyeknek mantrája az idegenellenesség és az ellenségkeresés (Boros és Kodlát, 2016). Végezetül, a harmadik tényező a multikulturális kompetencia kérdése, illetve annak hiánya a politikai kultúrákban, a segítő szakmákban és a közéletben. A hiány olyannyi-ra és annyiban aggasztó, hogy a humán ellátórendszerekben dolgozók többsége vallja magáról, hogy felkészületlen a hatékony kommunikációra a más kultúrák-ból származó személyekkel, családokkal és csoportokkal (Horewitz et al., 2013; Jensen, 2017). Dolgozatunkban ez utóbbi témára fókuszáltunk. Egyrészt azért, mert a szo-ciális munka hazai szakirodalmában a multikulturális kompetencia meglepően ritkán emlegetett és vizsgált téma, annak ellenére, hogy maga a "szakmai alkal-Szociális munka

Developing cultural competence in general practitioners: an integrative review of the literature

Article

Full-text available

Nov 2016
BMC FAM PRACT

Background: Cultural competence is a broad concept with multiple theoretical underpinnings and conflicting opinions on how it should be materialized. While it is recognized that cultural competence should be an integral part of General Practice, literature in the context of General Practice is limited. The aim of this article is to provide a comprehensive summary of the current literature with respect to the following: the elements of cultural competency that need to be fostered and developed in GPs and GP registrars; how is cultural competence being developed in General Practice currently; and who facilitates the development of cultural competence in General Practice. Methods: We conducted an integrative review comprising a systematic literature search followed by a synthesis of the results using a narrative synthesis technique. Results: Fifty articles were included in the final analysis. Cultural competence was conceptualized as requiring elements of knowledge, awareness/attitudes and skills/behaviours by most articles. The ways in which elements of cultural competence were developed in General Practice appeared to be highly varied and rigorous evaluation was generally lacking, particularly with respect to improvement in patient outcomes. Formal cultural competence training in General Practice appeared to be underdeveloped despite GP registrars generally desiring more training. The development of most aspects of cultural competence relied on informal learning and in-practice exposure but this required proper guidance and facilitation by supervisors and educators. Levels of critical and cultural self-reflection amongst General Practitioners and GP registrars varied and were potentially underdeveloped. Most standalone training workshops were led by trained medical educators however the value of cultural mentors was recognised by patients, educators and GP registrars across many studies. Conclusions: Cultural competency development of GP registrars should receive more focus, particularly training in non-conscious bias, anti-racism training and critical self-reflectiveness. There is a need for further exploration of how cultural competence training is delivered within the GP training model, including clarifying the supervisor's role. It is hoped this discussion will inform future research and training practices in order to achieve quality and respectful care to patients across cultures, and to remove health inequities that exist between cultural groups.

Enhancing intercultural communicative competence in an online collaborative assessment environment: CEFcult project

Chapter

Full-text available

Jan 2012

Jacek Tadeusz Waliński

The CEFcult Project provides an online environment that enables self-, peer-and expert evaluation of spoken language proficiency and intercultural communicative competence in professional communication. By combining the CEFR scales for language proficiency with the INCA rating scales for intercultural competence the project has translated the concepts of linguistic competence and intercultural competence into a single assessment framework (based on Byram's model of Intercultural Communicative Competence) that is applicable in practice through the use of operationalized scales. The project has developed a flexible collaborative assessment platform to measure and raise intercultural communicative competence through implementation of real-life scenarios based on spoken interaction typical of the modern international enterprise. Educators and professionals in intercultural communication and collaboration can contribute to the CEFcult environment with new custom scenarios and further expansion of the assessment framework.

A students' survey of cultural competence as a basis for identifying gaps in the medical curriculum

Article

Full-text available

Oct 2014
BMC Med Educ

Background Assessing the cultural competence of medical students that have completed the curriculum provides indications on the effectiveness of cultural competence training in that curriculum. However, existing measures for cultural competence mostly rely on self-perceived cultural competence. This paper describes the outcomes of an assessment of knowledge, reflection ability and self-reported culturally competent consultation behaviour, the relation between these assessments and self-perceived cultural competence, and the applicability of the results in the light of developing a cultural competence educational programme. Methods 392 medical students, Youth Health Care (YHC) Physician Residents and their Physician Supervisors were invited to complete a web-based questionnaire that assessed three domains of cultural competence: 1) general knowledge of ethnic minority care provision and interpretation services; 2) reflection ability; and 3) culturally competent consultation behaviour. Additionally, respondents graded their overall self-perceived cultural competence on a 1–10 scale. Results 86 medical students, 56 YHC Residents and 35 YHC Supervisors completed the questionnaire (overall response rate 41%; n= 177). On average, respondents scored low on general knowledge (mean 46% of maximum score) and knowledge of interpretation services (mean 55%) and much higher on reflection ability (80%). The respondents’ reports of their consultation behaviour reflected moderately adequate behaviour in exploring patients’ perspectives (mean 64%) and in interaction with low health literate patients (mean 60%) while the score on exploring patients’ social contexts was on average low (46%). YHC respondents scored higher than medical students on knowledge of interpretation services, exploring patients’ perspectives and exploring social contexts. The associations between self-perceived cultural competence and assessed knowledge, reflection ability and consultation behaviour were weak. Conclusion Assessing the cultural competence of medical students and physicians identified gaps in knowledge and culturally competent behaviour. Such data can be used to guide improvement efforts to the diversity content of educational curricula. Based on this study, improvements should focus on increasing knowledge and improving diversity-sensitive consultation behaviour and less on reflection skills. The weak association between overall self-perceived cultural competence and assessed knowledge, reflection ability and consultation behaviour supports the hypothesis that measures of sell-perceived competence are insufficient to assess actual cultural competence.

Ethnicity, Migration and the ‘Social Determinants of Health’ Agenda*

Article

Full-text available

Dec 2012

David Ingleby

One of the most promising recent developments in health policy has been the emergence of a global ‘health equity’ movement concerned with the social determinants of health. In European research and policy-making, however, there is an strong tendency to reduce ‘social determinants’ to ‘socioeconomic determinants’ and to ignore the role of ethnicity, migration and other factors in the creation of inequities. This threatens to hold up the development of work on ethnicity and migration and thus to perpetuate inequities linked to these factors. The present article sets out to illustrate this tendency and to investigate the reasons which may underlie it. The justifications often put forward for neglecting ethnicity and migration are shown to be erroneous. An integrated approach, simultaneously taking account of socioeconomic status, migration and ethnicity as well as other determinants of inequity, is essential if work on the social determinants of health is to make progress. Equity is indivisible; researchers investigating different aspects of social stratification should not treat each other as rivals, but as indispensible allies. An integrated, intersectional, multivariate and multilevel approach will improve our understanding of health inequities and make available more resources for tackling them.

"Dimensionalizing Cultures: The Hofstede Model in Context"

Article