ArticlePDF Available

Egy indítvány nyomában? Alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdések a polgári eljárásjogi magánszféravédelem köréből

Authors:

Abstract

The paper deal with fundamental questions of privacy protection in the context of Hungarian fair trial rights (mostly in civil procedure). The paper analyses a decision of the Hungarian Constitutional Court rejecting a constitutional complaint arguing for enhanced protections for privacy in ciivl proceedings based on a comparative constitutional argumentation. (in Hungarian) Arsboni, 1-2/2018, pp. 3-18.
3
TANULMÁNY
Sulyok Márton:
Egy indítvány nyomában...
Alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdések a polgári eljárásjogi
magánszféravédelem köréből1
1. Bevezetés
A magánszféravédelem és az egyének magánjellegű tényeinek, adatainak, valamint
magánéletének védelme kiemelt jelentőséget kap az információs társadalom jelenlegi
állapotában. Igaz ez a GDPR 2018-as hatálybalépése kapcsán is akár, de nem szabad
megfeledkeznünk a hazai jogirodalmat szintén foglalkoztató számos alapjogi kollízióról
sem, amelyek kapcsán szót ejthetünk például az Alaptörvény legutóbbi, hetedik
módosításáról a gyülekezési jog vonatkozásában, vagy éppen a magánélet védelméről
szóló szektorális törvény jogalkotási munkáiról is, amelyek eredményeképpen 2018.
augusztusában hatályba is lépett a jogszabály, amelynek preambuluma szerint annak
érdekében született, 

2
Egy másik példa a privacy (magánszféra) és más alapjogok versengéséből, ütközéséből
fakadó erőegyenlőtlenségek kiküszöbölésére az ún. konkuráló alapjogi pozíciók
tesztjéből ered, amelyet az Alkotmánybíróság 2016 utáni gyakorlata alakított ki.3 A
magánszféra(jogok) más alapjogokkal való ütközése, versengése tisztán látható a
gyülekezési jog vonatkozásában, vagy éppen a közszereplők magánszférájának védelme
tekintetében, de egy másik nagyon hangsúlyos területen is: a tisztességes eljáráshoz való
joggal összefüggésben, konkrétan a bizonyítás, az ún. „bizonyításhoz való jog” kapcsán.
Itt magánszemélyek érdekpozíciói kerülnek egymással összeütközésbe a tisztességes
eljáráshoz való jog közjogi (eljárásjogi) környezetében, amelyek között a 
         
4 A kérdés természetesen a horizontális hatály itthon eleddig az
alkotmánybírósági gyakorlatban visszafogottan fogadott és inkább elutasított tana
oldaláról is vizsgálható, azonban alább a hazai AB gyakorlatban már meghonosodott
konkuráló alapjogi pozíciók tesztjéhez, illetve fogalmához ragaszkodunk véleményünk
megfogalmazásakor.
1    -3.6.2-16-2017-       
    


2 2018. évi LIII. törvény a magánélet védelméről, preambulum.
3 vö. pl. 13/2016 (VII. 18.) AB határozat.
4 ld. 3312/2017 (XI.30) AB határozat, Szalay Péter különvéleménye [82].
4
Ha a tisztességes eljáráshoz való jog közjogi bázisát tekintjük, akkor abban az
igazságszolgáltatásba vetett közbizalom alkotmányos értékének erősítése érdekében
alapvető elvárás, hogy az egyes eljárások szabályozása a lehető legteljesebb körben
védelmezze és erősítse nem csak az igazságszolgáltatás és a bíróságok integritását és
érdekeit, de az egyéni érdekeket, pozíciókat és jogokat is, s így különösen a magánszférát
a jelen írás megállapításaira tekintettel. Ez fakad abból is, hogy 
        amikor az
alapjogi konfliktus a jogal        
  
    5 Az alapjogkorlátozás arányossága
tekintetében ezt kíméletes kiegyenlítésnek nevezi a hazai AB gyakorlat, amely abban áll,
hogy          
          
alapj
6
Az igazságszolgáltatás érdekeinek figyelembe vétele, a bizonyítási eszközöknek az
eljárás tárgyával való pusztán „releváns összefüggése”7, vagy éppen a privacy vs.
transparency (magánszféra vs. nyilvánosság) dilemmában (a magasabb rendű érdek
kapcsán) történő igazságtétel problematikája csak egy szeletét adja az eljárásjogi
magánszféravédelem kapcsán felmerülő és tisztázandó kérdéseknek.
Különösen igaz ez újabban elsődlegesen talán a polgári eljárásjogban, ahol egyre
tipikusabb, hogy magánfelek egymással szemben a bírói eljárás közjogi kontextusába
ágyazva szolgáltatnak adott esetben egymásra nézve olyan terhelő bizonyítékokat,
amellyel a személyiség, a magánszféra sérelmét valósítják meg. (Az erre rendelkezésre
álló technológiai kapacitások korábban csak állami szervek részére álltak
rendelkezésekre, azonban a kémszoftverek és okosszemüvegek korában már az egyének
számára is bármikor elérhetőek.) A problémát, akkor g a régi eljárásjogi szabályozás
margóján Papp Zsuzsa már 2011-ben felismerte, akkor jogállamisági problémaként
értékelve azt:
       
  
szerveire is kiterjed) [….]
 

         
        
   
5 13/2016. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [50].
6 Uo. [55].
7 Vö. pl. BDT2015.3243.
5
        
8
A személyiség és a magánszféra fokozott védelmének fontosságára a 2016-2018-ban
lezajlott nagy eljárásjogi „rekodifikációs hullám” is rávilágított, hiszen a büntetőeljárási
kódexben átalakult és kiegészült az ún. leplezett eszközzel történő bizonyítékszerzés
eszköztára,9 míg a polgári eljárásjogban először nyert szabályozást az írott jog szintjén a
jogsértő bizonyítási eszközök szabályozása.10
A „leplezett eszköz” büntetőeljárásjogban használt törvényi fogalma kitűnően példázza
azon esetköröket, amelyek kapcsán legújabban már a polgári eljárásban is ún. jogsértő
bizonyítási eszközök „előállásával” kellhet szembesülni az eljárásban. A 2017. évi XC.
törvény (Be.) 214. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a  
  a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok, a
levéltitok és a személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jogok korlátozásával járó,
különleges tevékenység, amelyet az erre feljogosított szervek
az érintett tudta nélkül 11
Az új Pp. szintén jogállamisági alapon   
      
   

12
Az új Be.-vel kapcsolatban fentebb rögzítettek kapcsán analogikusan fontos kiemelnünk,
hogy a polgári eljárásokban szolgáltatott bizonyítási eszközök felek általi beszerzése (a
leplezett eszközöknél fentebb megjelölt módokon) mára már nemhogy nem különleges
tevékenység, hanem általános tendencia, amelyet az eljárásban részt vevő peres felek a
másik l tudta nélkül végeznek, a Be. hivatkozott definíciójában leírt alapjogok
sérelmével. Hasonló különbség az is, hogy a polgári eljárásokra irányadó bírói gyakorlat
és a nemrégiben létrejött törvényi szabályozás (a büntetőeljárásokhoz képest) máshogy
vélekedik a „feljogosítotti” kategóriáról, amikor magánszférajogok megsértésével
szerzett és felhasználni kívánt bizonyítási eszközökről van szó.
Az új Pp. 269. §-a értelmében 
     a)    
     
b)      c)    ek meg,
vagy d) 
8 Papp Zsuzsanna:   
 Doktori értekezés. ELTE ÁJK DI, Budapest, 2011. 9-10.
9 ld. 2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról, Hatodik Rész: A leplezett eszközök.
10 ld. 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról (Pp.) 269. §
11 kiemelések tőlünk.
12 A 2016. évi CXXX. törvény alapját képező T/11900. sz. javaslathoz fűzött indokolás szövege (online)
http://www.parlament.hu/irom40/11900/11900.pdf, idézett részt ld. a 367-368. oldalon.
6
Ez alapján könnyen adódhat olyan értelmezés is, amely szerint a bíróság csak a „bíróság
elé való terjesztés” aktusához kapcsolódóan zárja ki (mérlegelés nélkül) az eljárásból „a
személyiségi jogot a bíróság elé terjesztés aktusával sértő” bizonyítási eszközöket. A
jelenlegi szövegezés azonban expressis verbis nem reflektál a magánszférasértő
szerzésmódra, amely abból a szempontból problémás, hogy a későbbi bíróság elé
terjesztés szándékával folytatott „készletező magántitokgyűjtés” (későbbi potenciális
bizonyítási eszközökként való felhasználás céljából) egyértelműen sérti a magánszférát.
A kizárással érintett szerzésmódok között a Pp. csak az egyéb jogsértő módon történő
szerzés” kritériumát nevesíti, és nem emeli be a kizárási körbe az élethez, testi épséghez
fűződő jog megsértésével járó szerzésmód mellett külön nevesítve a magánszférasértéssel
történt szerzésmódot, hanem ezen kérdéseket „a bíróság elé terjesztéssel személyiségi
jogot sértő” esetre korlátozza. Ez a megoldás feltehetően abból is fakad, hogy a polgári
perben a felek között kialakult konkuráló alapjogi pozíciók (magánszféra vs. bizonyítás)
között (a kíméletes kiegyenlítés alkotmánybírósági doktrínája alapján) a jogalkalmazónak
a jogsértő bizonyítási eszközök felhasználása kapcsán mérlegelési lehetősége van
[amelyet a 269. § (4) bekezdése rögzít számára]. Álláspontunk szerint azonban nem
igazán szerencsés a törvény azon megfogalmazása, amely csak „a bíróság elé terjesztéssel
személyiségi jogot sértő” bizonyítási eszköz kizárását teszi mérlegelés nélkül lehetővé.
(Az ebből eredő következetlenségre véleményünk szerint nem ad megfelelő választ a
„nyilvánvalóan jogsértő bizonyítási eszközökre” vonatkozó szabály sem, és részleges
megoldást jelent a „bizonyítási szükséghelyzet” törvényi szintű rendezése szélső
esetekre értve azokat.)
Bonyolult kérdéseket vet tehát fel az eljárásjogi magánszféravédelem megfelelő
alkotmányjogi hangsúlyainak kialakítása az eljárásban, vagy annak előkészítésében
kialakuló konkuráló alapjogi pozíciókra tekintettel. Ezek között a kíméletes kiegyenlítés
feladata elsődlegesen a jogalkalmazó feladata, akit a jogalkotó a minél komplexebb
szabályrendszer megalkotásával segít. Erre láthattunk pár példát a fentiekben. A
jogalkotó és a jogalkalmazó aktusai felett természetesen az Alkotmánybíróság feladata az
alkotmányossági kontroll gyakorlása, így az alábbiakban azon alapvető alkotmányjogi
jelentőségű kérdések felé fordítjuk figyelmünket, amelyek egy konkrét AB határozat
kapcsán fontos sarokpontokra világítanak az AB felelőssége tekintetében a vizsgált
területen.
Az alább kommentált AB határozat meghozatala és az alapul fekvő egyedi ügy idején az
új eljárásjogi kódexek még nem voltak hatályban, így az alábbiakban a jelenlegi (épp
átalakuló) eljárásjogi kontextusoktól függetlenül kívánjuk összegezni alkotmányjogilag
releváns megállapításainkat. Ettől eltekintve tartottuk fontosnak rögzíteni a jelenlegi
szabályozással kapcsolatos gondolatainkat ebben a bevezetőben.
2. Egy indítvány nyomában... – egy AB határozat előéletének kommentárja
3312/2017 (XI. 30) számú határozatában az Alkotmánybíróság az alapul fekvő „valódi”
alkotmányjogi panaszindítvány befogadásával alapvető alkotmányjogi jelentőségű
7
kérdésként értékelte azt, hogy 

 -      
           


13
Nem megalapozottként az AB a Fővárosi Ítélőtábla ítéletének megsemmisítésére irányuló
indítványt elutasította, azonban számba vett számos szempontot is magántitokvédelem
kapcsán, annak vizsgálatával,  - -  
        
            
14 Az AB e körben értékelte a többség által
relevánsnak tartott alkotmányossági szempontokat, valamint azon alkotmányos indokok
kellő súlyát, amelyek a panaszindítvány szerint magántitokvédelmet és korlátozást
alapozhattak meg.15
Most az AB által a határozatban át nem tekintett, figyelembe nem vett, vagy tévesen
értelmezett és hiányosan körül járt alkotmányjogi érvek mentén fogalmazunk meg
néhány gondolatot az egyedi ügyben hozott bírósági ítéletek és az ezek által kirajzolódó
alkotmányjogi problémák vonatkozásában.
Kiindulópontként azonban fontos még egyszer leszögeznünk, hogy az a vizsgált AB
határozattal érintett egyedi döntés (és az ennek alapjául szolgáló más döntések)
sajátossága, hogy egy a magánszféravédelem vonatkozásában átmeneti időszakot
érintettek. Az alapügy 2010 és 2015 között járta végig a magyar igazságszolgáltatást,
amely időszakban végbe ment az alkotmányozás, hatályba lépett az Alaptörvény és
átalakult pl. a polgári anyagi jog szabályozása is az új Ptk. hatálybelépésével, amely
természetesen hatással volt a személyiségi jogvédelem átalakulására is, azonban
eljárásjogi reformokról ekkor még nem beszélhettünk.
Tekintettel az időközben eltelt időre is, az alábbiakban az indítvánnyal érintett egyedi
döntések kapcsán a legtöbbször absztrakt módon körvonalazzuk azokat az alapvető
alkotmányjogi jelentőségű kérdéseket, amelyekre álláspontunk szerint a
magánszféravédelem vonatkozásában feltétlen figyelemmel kell lenni a 2018- január 1-el
hatályba lépett új polgári eljárásjogi szabályozás és az az alapján még majd kialakuló új
bírói gyakorlat kapcsán. Az újonnan létrehozott polgári perrendi szabályok – ahogyan
fentebb is írtuk hiánypótlóak atekintetben, hogy eddig nem létező szabályozást hoztak
be a tételes jogba a jogsértő bizonyítási eszközök kizárásával kapcsolatban, azonban az új
törvény alapján történő jogalkalmazás számára talán iránymutatóak lehetnek az alábbi
elsősorban a határozathoz fűzött párhuzamos indokolásban és különvéleményben
megjelenő – nézőpontok.
13 3312/2017 (XI.30) AB határozat, Indokolás [22].
14 3312/2017 (XI.30) AB határozat, Indokolás [25], az elemzést ld. [26]-[35].
15 3312/2017 (XI.30) AB határozat, Indokolás [35]-[44].
8
2.1. Jogsértések és magántitkok - a tényállás fényében
A határozat az alapügy tényállását az Indokolás [4]-[13] szakaszaiban foglalja össze,
amelyhez az alábbi kiegészítéseket, pontosításokat tesszük:16
1) Felperes és alperes házasságkötését követően két gyermeket fogadott örökbe, majd
kettős állampolgár felperes anya pár év elteltével rokonlátogatás céljából külföldre
szándékozott távozni a kiskorú gyermekekkel, amelyhez alperes apa hozzájárulását
kérte, és az alperes apa ezt megadta.17
2) Felperes anya utazási szándéka kapcsán alperes apában kétely fogalmazódott meg a
külföldi tartózkodás időtartamát (esetleges véglegességét) illetően, így az anya
távollétében a szülők közös használatú számítógépébe unokaöccse által megsegítve
belépett, majd felperes anya dokumentumaihoz, illetve teljes Outlook elektronikus
levelezéséhez hozzáfért, leveleit elolvasta, illetve több ember – köztük rokonai –
közreműködésével a leveleket lefordíttatta olvasás céljából, mivel azok többsége
angol nyelven íródott, és ő maga az angol nyelvet nem bírta.18
3) Ezt követően alperes apa a jogosulatlanul megszerzett levelek tartalmát az anya által
az általa vélt jogsértés (ti. gyermek jogellenes külföldre vitele) bizonyítására
igyekezett felhasználni az akkor még Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM)
Polgárjogi Kodifikációs és Nemzetközi Magánjogi Főosztályánál az 1986. évi XIV.
törvény 3. és 4. cikke értelmében, valamint a 7/1988 (VIII.1.) IM rendelet alapján a
gyermekek Magyarországra történő visszahozatala iránt kezdeményezett ún. értesítési
eljárásban. Ezen közigazgatási eljárás kezdeményezésekor az egyes lefordított levelek
tartalmát az iratanyag részévé tette, mint az általa állított jogsértést (az anya és a
gyermekek távozását) igazoló dokumentumokat.
4) Ez az IRM eljárás végül nem indult meg, mert az azt kezdeményező apa az IRM
hiánypótlási felhívásának nem tett eleget. Az anya    
tudva időközben hazatért a gyermekekkel Magyarországra, és itthon folytatták
életvitelszerű tartózkodásukat.19 (Itthon élnek jelenleg is, bár azóta a bíróság a
bemutatott személyiségi jogi pernek alapot adó bontóperben kimondta a házasság
felbontását, felperes anya kérelmére.)
5) Ezen előzményeket követően a felek egyező akarattal házassági tanácsadó előtt
kísérletet tettek megromlott életközösségük helyreállítására, de alperes apa ezen
16 A tényállás részletes leírását ld. K-H-PJ-2014-733. / K-H-PJ-2014-302. Kúria Pfv.IV.20.726/2014/4.) sz.
ügyben (továbbiakban: KHPJ), illetve FIT-H-PJ-2014-226. (Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.677/2013/10.) sz.
ügyben (továbbiakban: FIT) hozott bírósági határozatokban.
17 KHPJ, 1. oldal.
18 KHPJ, 1. oldal.
19 KHPJ, 1-2. oldal.
9
eljárásban a felperes magánszférájának megsértésével megszerzett magántitkokat
tartalmazó levelekből idézett.20
6) Mivel a házassági tanácsadás sikertelenül zárult, ezért mivel a felek között az
életközösség helyrehozhatatlanul és visszafordíthatatlanul megromlott, a felperes
anya kezdeményezte a bíróságnál alperessel fennálló házasságának felbontását, és a
bíróság döntését kérte a gyermekek elhelyezése tárgyában is.
7) Alperes apa a felperes anya elektronikus magánlevelezésének jogellenesen megismert
tartalmát (a fenti tények fényében ekkor már lényegében alapos ok nélkül)
bizonyítékként a házassági bontóperben illetékes eljáró bíróság rendelkezésére
bocsátotta, ezzel felhasználta azokat számos az anya külföldre távozásával és
viselkedésével kapcsolatos tény bizonyítása szándékával.
8) Erre figyelemmel a felperes anya alperes apa ellen a házasság felbontására irányuló
keresettel párhuzamosan személyhez fűződő jog (magántitok és levéltitok)
megsértésének megállapítása iránti keresetet,21 valamint magántitok jogosulatlan
megismerése miatti büntetőeljárást indított. (Ez utóbbit a nyomozóhatóság
bűncselekmény hiányában azóta megszűntette.22)
9) Az elsőfokú bíróság a felperes anya keresetét a személyhez fűződő jog megsértésének
megállapítására elutasította.23
10) Az elsőfokú bíróság döntésével szemben a felperes anya fellebbezést terjesztett elő,
kérve a határozat megváltoztatását. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokon rendelkezésre
álló bizonyítékok alapján helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.24
11) A felperes anya az Ítélőtábla döntésével szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott
be,25 a Kúria azonban a jogerős határozatot hatályában fenntartotta.26
A fenti tényállás alkotmányjogilag releváns összefüggéseinek és tényeinek ismertetése
körében az alábbi elvi megállapításokat kell tennünk:
A tényállásban megjelölt házasság olyan bizalmi kapcsolat, amelyben a felek
magánszférája és a felek között vagy a házastársak által külön-külön folytatott bizalmi
kapcsolattartás a bizalomszegéssel szemben fokozott veszélynek van kitéve. A feleknek
ezen bizalmi kapcsolaton belül jogi és morális bizalmi kötelezettségeik vannak,
amelyekből azonban egyéni jogosultságok és kötelezettségek, terhek is következnek.
20 KHPJ, 2. oldal, FIT, 5. oldal.
21 Vö. KHPJ, 2. oldal.
22 Ld. 13040/631/2012.Bü. sz. határozat.
23 Bővebben ld. FIT, 2. oldal.
24 FIT, 2. oldal.
25 Ld. KHPJ, 1. oldal.
26 Pfv.IV.20.726/2014/4. számon.
10
Hasonló megállapításra jutottak a brit bíróságok az 1992 óta fennálló Hildebrand-
szabályokat felülíró Imerman ügyben már 2010-ben, amelyek részletezése itt röviden
indokolt. Az 1992-es Hildebrand v Hildebrand27 ügyről elnevezett és elhíresült bírói
gyakorlat értelmében házasság felbontása iránti perekben jogsértő de megengedhető
bizonyítási eszközként felhasználni engedték a házasfelek által saját kapcsolattartásukról,
vagy egymás személyes dokumentumairól, pl. különvagyonukat részletező iratokról,
titokban készült másolatokat annak megállapításával, hogy a feleknek „teljes és őszinte”
full and frank ügyfeltárási, ti. bizonyítékszolgáltatási (disclosure) kötelezettsége van.
Az Imerman döntéssel28 viszont az a felfogás vált uralkodóvá, hogy a házasfeleknek
bizalmi kötelezettségük van egymás felé (duty of confidence), amelyből az következik,
hogy családként nem egy entitás, és mindkét félnek joga van bizalmas adatokat őrizni, és
kötelezettsége a bizalomszegéstől (breach of confidence) tartózkodni. Mindezekből is az
következik, hogy a családi kötelék bizalmi kapcsolatán belüli magánszféra-viszonyokról
sem szabad megfeledkezni majd a tények alkotmányjogi értékelésében (ld. alább).
A bizalomszegő fél által a másik fél magánszférájának megsértésével megszerzett
bizalmi kapcsolattartás nyilvánosságra hozatala (pl. a házassági tanácsadó előtti
eljárásban vagy a bírósági eljárásban) előrevetíti azt, hogy a házasság felbontása és
járulékai iránt indított, valamint az ezzel párhuzamosan indított személyiségi jogi
perekben már a fentiekben is vizsgált konkuráló, versengő alapjogi pozíciók alakulnak ki:
(i) a felperes magánszférájának védelmével kapcsolatos bizonyítási érdek-pozíció
(amely egyben magánszféra-védő pozíció is), valamint
(ii) az alperes bizonyítási érdekét (ti. bizonyításhoz való jogát) alátámasztó
bizonyítási érdekpozíció.
Ebben a helyzetben álláspontunk szerint az igazságszolgáltatásba és a bíróságok rendes
működésébe vetett közbizalom, mint alkotmányos érték védelme a magánszféra
fokozottabb eljárási védelmének közérdekű igényét testesíti meg a tisztességes eljáráshoz
való joggal összefüggésben. Ez egyrészt következik az állam közérdekű védelmi
kötelezettségéből, amely a versengő alapjogi érdekek kíméletes kiegyenlítéséhez29
kötődik, másrészt nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy közérdekként jelenik
meg az igazság kiderítése (máshol: érvényesülése) is a polgári perben, amelynek egyik
eszköze a bizonyítás, illetve az ehhez a bizonyításhoz fűződő közérdek.
E vonatkozásban az érintett ügyben a bíróság úgy fogalmazott, hogy a 
        
      releváns módon összefügg   
 30 A már a bevezetőben is említett „releváns összefüggés”
mércéje nem minden felel meg az eljárásjogi magánszféravédelem általunk elképzelt
garanciarendszerének, ezért azt kritikusan szemléljük.
27 [1992] 1 FLR 244.
28 Tchenguiz v Imerman; Imerman v Imerman [2010] EWCA Civ 908.
29 Vö. 13/2016 (VII. 18.) AB határozat.
30 Ld. BDT2015.3243. Rendelkező rész.
11
A magánszféravédelem ilyen módon történő szembeállítása a perbeli bizonyítással persze
nem jelenti azt, hogy a személyiségvédelem eszközeivel bárkit is el lehetne zárni attól,
hogy bizonyításhoz való jogának érvényt tudjon szerezni. Ezen, a magánszféravédővel
versengő alapjogi pozíció feltétlen és abszolút védelmében a bíróság azt állapította meg
(itt helyesen), hogy az alperest ezen bizonyítási eszközöktől más eljárásokban elzárni a
személyiségi jogvédelem eszközével nem lehetséges. Mindez azonban látszólagos
ellentmondásban áll az egyedi ügyben hozott elsőfokú ítélet azon megállapításával,
amely szerint amennyiben         

  31 A bíróság tehát az adott
személyiségi jogi perben nem ismerte el a személyiségi jogérvényesítés iránti felperesi
(indítványozói) igényt, viszont megfogalmazta, hogy ha más eljárásokban is megtörténne
a nyilvánosságra hozatal (pro futuro) akkor már a felperes érvényesíthetné személyiségi
jogi igényeit a nyilvánosságra hozóval szemben.
Ha már itt tartunk, akkor a nyilvánosságrahozatal és a magántitoksértés kapcsán érdemes
megvizsgálni, hogy a panaszindítvány alapját képező egyedi ügyben hozott bírói
döntések hogyan reflektálnak több ponton azon alperesi magatartásokra, amelyekkel az
alperes magánszféra- és személyiségi jogsértést valósított meg:
a) Feltárják például azon körülményeket is az indokolásokban, melyek között az
alperes eljárást indított az IRM-nél a gyermekek Magyarországra történő
visszahozatala iránt.
b) Utalnak arra is, hogy alperes az IRM előtti eljárásában a leveleket, és azok
tartalmát, mint magánszférasértéssel szerzett jogsértő bizonyítási eszközöket
felhasználta.32
c) A levelek lefordíttatásával megvalósított egyértelmű – még a bírósági eljárást
megelőző nyilvánosságra hozatal kapcsán a bíróság azt is megállapította, hogy
         
 33
Felvetődik tehát a kérdés: ha a magántitok megsértését a nyilvánosságra hozatal ténye
önmagában megvalósítja, akkor a bíróság méltányolhatja-e egyáltalán a nyilvánosság
„kiterjedése” kapcsán „azt a mértéket, amely a jogsértést megalapozhatná.” Álláspontunk
szerint egyáltalán ez nagyon érzékeny és vitatható kérdés, hiszen a fél méltányolható
bizonyítási érdekének jogalkotói mérlegeléséhez – és a konkuráló alapjogi pozíciók
közötti megfelelő egyensúly kialakításához (ezek kíméletes kiegyenlítéséhez) – nem
feltétlenül tartozik hozzá e mérlegelés. Ez a kérdés ugyanis kívül esik a két ellenérdekű
fél között fennálló kollíziós alapjogkorlátozási helyzet értékelésén, hiszen az alperes már
a felperesi levelek mások számára hozzáférhetővé tételével megsérti felperes
31 Budapest Környéki Törvényszék 12.P.21.549/2012/16. sz. határozat, 10. oldal.
32 Ld. KHPJ, 2. oldal; FIT. 5. oldal.
33 Ld. FIT, 5. oldal.
12
(indítványozó) személyiségi jogait és magánszféráját, valamint információs
önrendelkezését függetlenül a ténytől, hogy a bírósági eljárásban azokat végül
felhasználta-e vagy sem.
Az alapügyen eljáró bíróság azt is megerősíti, hogy az alperes elismerte, hogy a házassági
tanácsadó eljárásában is ismertette felperes jogosulatlanul megismert elektronikus
magánlevelezését. Maga az alperes ismeri el, hogy ezen eljárás sikertelenségét követően
a felperes által megindított házasság felbontása iránti eljárásban ő maga a felperes angol
nyelvű elektronikus magánlevelezésének teljes magyar fordítását a peres iratokhoz
csatolta, mint (jogsértő) bizonyítási eszközöket. Ennek kapcsán a bíróság arra hivatkozik,
hogy a házassági tanácsadó előtti eljárásban a magántitok megismerésének megsértését
az zárja ki, hogy a felperes hozzájárulását azok megismeréséhez vélelmezni kell, hiszen
egyező akarattal vettek részt az eljárásban.34
Ad absurdum tehát ebből a megközelítésből olyan érvelés is adódhatna, hogyha egyező
akarattal házasságot kötünk, akkor a házasság fennállása alatt kevésbe hivatkozhatunk
majd magánszféránk és magántitkaink védelmére a másik féllel szemben. Varga Zs.
András az itt kommentált AB határozathoz fűzött párhuzamos indokolásában maga is erre
utal, amikor is tisztázandó előkérdésként veti fel azt a házasság belső viszonyai
tekintetében, hogy -e (pontosabban
35
Vajon milyen módon legitimál(hat)ja tehát utólagosan a felperes házassági tanácsadáson
történő részvétele az ő magántitkainak nyilvánosságra hozatalához való utólag
vélelmezett hozzájárulásként egy általa nem ismert időpontban, a tanácsadást
megelőzően elkövetett magánszférasértés megtörténtét. Különösen igaz lehet ez például
azon esetekben, amikor pl. a felperesnek nincs tudomása arról, hogy a tanácsadás során
az alperes esetleg előállhat majd a felperes jogellenesen megszerzett magántitkaival.
Ezt az alkotmányjogilag releváns tényt az egyedi ügyben eljáró bíróságok figyelmen
kívül hagyták, amikor a felperes terhére értékelték a magántitkok nyilvánosságra
hozatalának megtörténtét és ezzel nem orvosolták az őt ért közvetlen magánszféra-
sérelmet személyiségi jogainak védelme által. Tették ezt mégpedig arra hivatkozással,
hogy utólagosan vélelmezni kell a felperes hozzájárulását a terhére korábban elkövetett –
az eljárásban adekvát (de végső soron jogsértő!) bizonyítási eszközöket eredményező
magánszférasértés vonatkozásában.
Szalay Péter alkotmánybíró a határozathoz fűzött különvéleménye tartalmazza ezzel
kapcsolatban az egyetlen alkotmányjogilag is helytálló álláspontot, mely szerint nem ért
egyet azzal a többségi határozatban fenntartások nélkül elfogadott jogalkalmazói
34 Vö. FIT, 5. oldal
35 3312/2017 (XI.30) AB határozat, Varga Zs. András párhuzamos indokolása [69] Ugyanitt az alábbi
álláspont is megjelenik: A házastársi hűséggel kapcsolatban elmélkedve Varga Zs. kifejti azt is, hogy egy
házasság fennmaradásáért tett erőfeszítések összessége keretében az így tágan értelmezett hűség kapcsán a
jogalkalmazónak [kell] 

13
indokolással a magántitoksértés jogszerűsége vonatkozásában. Az eljáró bíróságok
szerint mivel a bizonyítékszolgáltatás a felek kötelezettsége, ezért tulajdonképpen az
alperesnek egyfajta „kötelezettsége” volt az indítványozó magántitkának az elektronikus
levelezés „feltöretésén” keresztüli megismerésére.36
A legteljesebb mértékben egyetértve Szalayval kijelenthető, hogy a tények ismeretében
          
         
         
       
      
(elektronikus p        
    
          

         
        
        
         
    [véleményünk]    
37
Ezen alkotmányjogilag teljesen helytálló érvelés ellenére a jogalkalmazó a következők
szerint minősítette a tények alapján a helyzetet, amely minősítéssel az alábbi problémák
adódnak.
2.2. Az ügy alkotmányjogilag releváns rétegei és ezek megítélése
Az alapügyben a felperes anya (indítványozó) azt kérte a bíróságtól, hogy állapítsa meg,
hogy alperes apa a felperes elektronikus leveleinek jogosulatlan megismerésével és
nyilvánosságra hozatalával megsértette a felperes magántitokhoz, levéltitokhoz fűződő
személyiségi jogát.38 Ítéletében a bíróság elsőként arra mutatott még az Alkotmány
rendelkezéseinek fényében, hogy a magántitok alkotmányos alapjog. (Ez azonban az
Alaptörvény értelmében sem változik.) A bíróság a későbbiekben maga állapítja meg, a
régi Ptk. akkor hatályban lévő 81. §-ra is utalással, hogy   
          
k39
Ennek kapcsán egy ún. „magántitok problémát” ismerhetünk fel, amelyet most azon
keresztül világítunk meg, hogy az elsőfokú ítélet utal a felperes indítványozó) által
magántitok jogosulatlan megismerése tárgyában indított az alapügy személyiségi jogi
36 Ld. 3312/2017 (XI.30) AB határozat, Szalay Péter különvéleménye [99].
37 Uo. [100]-[101].
38 Ld. BDT2015.3243, 1. oldal.
39 Ld. BDT2015.3243, 2. oldal.
14
perével párhuzamos büntetőeljárásra. Itt az eljárást bűncselekmény hiánya miatt
megszűntető nyomozóhatósági határozat szerint    
      ogadott gyermekek
, illetve e körben említette
még, hogy 
.40
Ad absurdum tehát ez elviekben akár olyan magatartások nyomozóhatósági kimentését is
legitimálhatja, amikor a felperes anya családon belüli erőszaktól való félelmében –
tekintettel annak nagyon nehézkes bizonyítására és magas látenciájára is a család
barátaival és rokonokkal levelezik az alperes apa cselekedeteiről, amelyeket pl. közös
(vagy az itt elemzett eset kedvéért közösen örökbe fogadott) gyermekek ellen követ el.
Vajon ilyen esetekben sem minősül magántitoknak a közös gyermekekre vonatkozó
információ? Abba szabad betekintés adható a közös gyermekekkel szemben fizikai vagy
pszichikai abúzust tanúsító apával szemben, még akkor is, ha az apa nyilvánvalóan
jogsértő módon szerez tudomást ezekről az adatokról, titkokról?
Az AB többségi határozata e vonatkozásban külön vizsgálatot, alkotmányossági
szempontú értékelést nem is folytatott le, hanem az alapjogkorlátozás szükségességének
vizsgálatában           
     41 A kérdés azonban az, hogy egyes a
fentiekben leírt szélső helyzetekben is ez marad a helyes értelmezés?
Varga Zs. András párhuzamos indokolása nyújt némi támpontot a fent felvetett kérdések
eldöntéséhez lényegadó szempontok mérlegelésében. Továbbfűzve azt a gondolatot,
amelyet a családon, házasságon belül érvényesülő magánszféra- és magántitokvédelem
kapcsán felvet (ld. fentebb), Varga Zs. eljut annak mérlegeléséig is, hogy a házasság
fennmaradása érdekben tett erőfeszítések összességeként felfogott, s így tágan értelmezett
hűség kapcsán a jogalkalmazónak nagyon óvatosan kell mérlegelnie,   
42
Ebből jut el azon előkérdés vizsgálatába, hogy az alapjogok védelme és a jogos
önhatalom hogyan viszonyulhatnak egymáshoz, és bár elismerhető, hogy az önvédelem
jogát a szakjogok és az Alaptörvény is elismerik valamilyen szinten, a gondolatmenetnek
az élethez való jogon túl más alapjogokra való kiterjesztésében ahogy ő írja nem
következetes az AB és az ombudsmani gyakorlat. Ahogy a személyes adatok sérelme
esetében sem tudjuk megismerni a jogsértő személyek személyes adatait, addig 
 [ez a kérdés]    

-43
40 KHPJ, 2. oldal. A vizsgált AB határozat Indokolásának [5] pontja foglalkozik ezen kérdéssel.
41 3312/2017 (XI.30) AB határozat, Indokolás [41].
42 3312/2017 (XI.30) AB határozat, Varga Zs. András párhuzamos indokolása [70].
43 Uo. [75].
15
A család elleni vélt, lehetséges „támadás” kontextusában védelmezett magántitkok körére
vetítve pedig tovább szükséges tehát vinnünk a titokra vonatkozó megállapításainkat is.
Az AB maga állapítja meg a titok-fogalom vonatkozásában lefolytatott alkotmányossági
vizsgálatban, hogy        
       , a   
             

          
44
A magántitok mibenlétére vonatkozó fent idézett álláspontok ellenére és azokkal
egyértelmű ellentmondásban a panasszal támadott bírói döntés (ítélőtábla) viszont
megállapította, hogy személyiségi jog megsértését az követi el, aki a birtokába jutott
magántitkot a titok jogosultjának hozzájárulása nélkül nyilvánosságra hozza, vagy azzal
egyéb módon visszaél.45 Hivatkozva az irányadó bírói gyakorlatra, arra is analogikus
hangsúlyt helyezett a bíróság, hogy jogosulatlanul készített, szerzett képmás vagy
hangfelvétel felhasználása közvetlenül fenyegető vagy bekövetkezett jogsértés
bizonyítása érdekében közérdekből, vagy jogos magánérdekből lehet megengedett,
feltéve, hogy a jogellenes szerzésmód (szükségességi elem) vagy felhasználás a
bizonyítani kívánt jogsértéshez képest nem okoz aránytalan jogsérelmet (arányossági
elem).46 (Ezt nevezhetjük akár „jogsértés problémának” is.47)
A bíróság ítélete a nyilvánosságra hozatal tényét megállapította, ugyanakkor ebből nem
vonta le azt a következtetést, hogy a felperes (indítványozó) személyiségi jogát, amelyet
44 3312/2017 (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [30].
45 FIT, 2. oldal.
46 Vö. BDT 2011.2442.
47 Az általunk felvetett „jogsértés probléma” kapcsán irányadó bírói gyakorlat főbb elemeit az alábbi
döntések adták az AB határozat alapjául fekvő egyedi ügy tartama alatt: 1) BH1985.57 - bíróság vagy más
hatóság előtt folyó eljárásban nem lehet       

   .” 2) BDT2011.2442 (Szegedi Ítélőtábla) -  
          

             
      Az ebben tükröződő az Alaptörvénnyel is
összhangban álló jogalkalmazói álláspont szerint tehát a magánszférához és magántitokhoz való jog
védelme körében felhívható személyiségi jog sérelme (ti. az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében foglalt
korlátozása) akkor válik jogszerűvé, ha a korlátozásra legitim cél érdekében, kényszerítő indokból (ti.
pozitív jogi értelemben vett jogsértés bizonyítása vagy megelőzése érdekében) tehát szükségesen kerül
sor. (Az itt kommentált többségi határozat egyébként a fentiekre hivatkozással utasította el az
alkotmányjogi panaszt.) 3) BDT2009.2126 (Pécsi Ítélőtábla) - a hozzájárulás nélkül készített és bírósági
eljárásban hozzájárulás nélkül felhasznált hangfelvétel nem alapozza meg a személyiségi jog megsértését,
ha a hangfelvétel személyiségi jogot sértő voltára a jogosult azért hivatkozik, hogy azzal a saját hamis
tényállítását leplezze. A hangfelvétel engedély nélküli készítése sérti az Alaptörvény VI. cikk (1)
bekezdésében és a polgári jog személyiségi jogvédelmi rendszerében védelmezett jogokat. A személyiségi
jog érvényesülését viszont korlátozza az, ha a jogot a jogosult arra használja, hogy azzal saját valótlan
tényállításait leplezze, tehát ez esetben az alapjog jogosultjának magatartása az igazságszolgáltatásba és a
bíróságok működésébe vetett közbizalom alkotmányos értékébe ütközik, így kényszerítő indokból, legitim
céllal korlátozható.
16
a bíróság álláspontja szerint az Alkotmány magánszféravédő rendelkezései védenek és
biztosítanak, megsértette volna:   […]  
       
   
            

           
          
        
  48 Látható tehát, hogy a felperes (indítványozó) nem járult
hozzá a nyilvánosságrahozatalhoz, azonban ennek ellenére az egyedi ügyben feltárt
történeti tényállásban azonosított hatósági és bírósági eljárásokban történt
nyilvánosságrahozatal tényét a jogalkalmazó nem tekintette a magántitok megsértését
megalapozó nyilvánosságra hozatalnak.
Véleményünk szerint ezen jogalkalmazói jogértelmezés szembe megy a
magánszféravédelem alkotmányjogi logikájával és a bíróság saját megállapításaival is,
amelyekben elismerik, hogy a nyilvánosságra hozatal ténye személyiségi jogsérelmet
valósít meg.49 Ezt az értelmezést lehetett volna az AB-nek finomhangolnia, az általuk
felvetett alkotmányossági szempontok hathatósabb érvényesítésével, a panasz tényleges
eldöntésén keresztül.
A nyilvánosságrahozatal kapcsán azonban egy már említett másik kérdés is felmerül,
nevezetesen, hogy a jogalkalmazó mérlegelheti-e a nyilvánosságrahozatalnak olyan
méltányolható mértékét, amely a jogsértést megalapozza? Amennyiben még el is
fogadjuk azt a jogalkalmazói hivatkozást, amely a nyilvánosság „mértékét”
méltányossági tényezőnek tartja, akkor is egy „korlátozottabb személyi kör” felé történő
magát a pert megelőző – hozzáférhetővé tétel (ti. nyilvánosságrahozatal) mindenképpen
megsérti a titok jogosultjának információs önrendelkezését.
Itt vizsgált határozatában az AB elvi éllel rögzíti a tényállás ismertetése során az elsőfokú
döntésre alapozva, hogy az alperes     
  
 50 A személyiségi jogsértés (alapjogkorlátozás) arányossága
tekintetében a nyilvánosság „méltányolható” mértéke vonatkozásában pedig a
következőket mondja:        
  
            
         
51
48 KHPJ, 3. oldal.
49 Az AB az itt elemzett határozat indokolásában ugyanazon hangsúlyok mentén tárta fel a történeti
tényállás alkotmányjogilag releváns aspektusait, amelyeket a fentiekben ismertettünk, tehát alapvetően nem
tért (de nem is térhet) el az egyedi ügyben eljárt bíróság által azonosított tényállás tartalmától.
50 3312/2017 (XI.30) AB határozat, Indokolás [4].
51 Uo. [44].
17
E két láthatóan ellentmondásban álló határozati kinyilatkoztatást együtt olvasva
szükséges rögzítenünk a magánszféravédelem szempontjából, hogy a bíróság előtti
felhasználás céljából az alperes már eleve magánszférasértő módon állított elő az eljárás
céljaira „adekvát bizonyítási eszközöket”52 (ti. a levelezés magyar nyelvű változatának
elkészítésével, mások általi fordításon keresztül). Ezek pedig az AB többségi
álláspontja szerint a bírósági nyilvánosság korlátozott volta miatt nem alapozzák meg
az aránytalan alapjogsérelmet indítványozó oldalán.
Kérdés persze, hogy az alperes ezen magatartása és közrehatása a per ljaira adekvát
bizonyítási eszközök létrehozásában megalapozhat-e magánszférasértést? Ezt a kérdést,
párhuzamos indokolásában Varga Zs. András is felteszi újfent a határozat eldöntését
jobban megalapozó előkérdésként:      
megalapozhat-  53 Álláspontunk szerint igen, annak ellenére,
hogy .54
3. Konklúzió
A 3312/2017 (XI. 30.) AB határozattal elutasított alkotmányjogi panaszban támadott
bírói döntés véleményünk szerint az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének, illetve I.
cikk (3) bekezdésének sérelmével tagadta meg az indítványozótól személyiségi jogainak
védelmét, mivel alapjogait az Alaptörvény említett rendelkezéseibe ütközően, feltétlen
szükségesség hiányában korlátozta. Álláspontunk szerint a feltétlen szükségesség
követelményének teljesülése azért hiányzik az alperes apa által a tényállás szerinti
összefüggések között felhasznált jogsértő bizonyítási eszközök esetében, mert e
követelményt a sérelmezett bírói döntés figyelmen kívül hagyta, amikor a bírósági
eljárásban való felhasználás tényére alapozva pusztán a felhasznált bizonyítási eszköz és
az ügy „releváns összefüggésének” fennállása miatt korlátozta a felperes (indítványozó)
Alaptörvényben biztosított magánszférajogait, megtagadva tőle az alapjogvédelmet.
Egy bíróság elé került ügy és egy bizonyítási eszköz „releváns összefüggése” önmagában
szerintünk nem alapozhatja meg az alapjog-korlátozás feltétlen szükségességét. E két
érvelés azonosítása kiüresítené a feltétlen szükségesség alapjogkorlátozási tesztjét. (A
jogalkotó talán pont ezen helyzetekre alkotta meg az ún. bizonyítási szükséghelyzet
intézményét az új polgári eljárásjogban, amelynek megalapozottságát azonban nem
orientálhatja kizárólagosan a „releváns összefüggés” tesztje.)
Álláspontunk szerint a perben kialakult konkuráló alapjogi pozíciók közötti megfelelő
egyensúly kialakításához, illetve az erőviszonyok kíméletes kiegyenlítéséhez olyan
további körülmények elvi összemérése szükséges a magánszféra-védelemhez és a
bizonyításhoz fűződő köz- és magánérdekek vonatkozásában, mint a pozitív jogi
52 Ld. 3312/2017 (XI.30) AB határozat, Indokolás [13].
53 3312/2017 (XI.30) AB határozat, Varga Zs. András párhuzamos indokolása [76].
54 Uo. [78].
18
értelemben vett (tehát közvetlenül fenyegető vagy már bekövetkezett) jogsértés léte és a
konkrét bizonyítási helyzet szembeállítva az adott alapjogsérelemmel.
A jelen ügy „alkotmányossági rétegét”55 Szalay Péter már idézett különvéleménye
foglalja össze a legmegfelelőbben, mégpedig akként, hogy az az indítványozónak az
Alaptörvény VI. cikkéből következő alapjogainak, valamint az Alaptörvény XXVIII.
cikkéből következő bizonyításhoz való jognak”, illetve egy harmadik elemként a
polgári igazságszolgáltatásba vetett közbizalomnak, mint alkotmányos értéknek (ebben
az ügyben összefüggésben az Alaptörvény XVI. cikkével)56 az összeméréséből
keletkezik.
Abban is egyetértünk a különvéleményt megfogalmazóval, hogy az
Alkotmánybíróságnak az alkotmányjogi panasszal támadott bírói ítéletet fentebb
megfogalmazott alkotmányjogi indokainknak a magánszféravédelemmel való „releváns
összefüggésére” is tekintettel – meg kellett volna semmisítenie, bár lehet, hogy ezen
álláspontunkkal mi magunk is különvéleményen maradunk.
55 3312/2017 (XI.30) AB határozat, Szalay Péter különvéleménye [94].
56 Uo. [92]-[93].
ResearchGate has not been able to resolve any citations for this publication.
ResearchGate has not been able to resolve any references for this publication.