A Bhagavad-gītā As It Is fordításának egyes lexikai problémái

Full text

784
Bakaja Zoltán: A Bhagavad-gītā As It Is fordításának egyes lexikai problémái
Argumentum 15 (2019), 784-798
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/5
Tanulmány
Bakaja Zoltán
A Bhagavad-gītā As It Is fordításának egyes lexikai
problémái
Abstract
This study is explores how to solve some lexical problems which arise while translating the English book Bhagavad-
gītā As It Is by A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda into Hungarian. Most of the examined expressions fall into the
category of realias, which are words difficult to translate because of their exclusive connection with a certain culture. In
my work, I will not analyze the existing Hungarian editions, but rather I will consider questions which translators have
to deal with when beginning their work. The expressions I will examine are the verb of the beszélőjelölő "speaker
reference", living entity, self-realization, and the Supreme Personality of Godhead.
Keywords: Bhagavad-gītā, beszélőjelölő, living entity, self-realization, Supreme Personality of Godhead.
1 Bevezetés
Ebben a tanulmányban néhány olyan lexikai kérdéssel foglalkozom, amellyel az a fordító szem-
besül, aki A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda Bhagavad-gītā As It Is című angol nyelvű köny-
vének magyarra fordítását tűzte ki céljául. Nem a már évtizedekkel ezelőtt megjelent magyar kiadá-
sokat elemzem (noha hivatkozni fogok a bennük található megoldásokra), hanem olyan elméleti
problémákat vizsgálok, amelyeken a fordítónak mindenképpen el kellene gondolkoznia, ha most
kezdene neki a munkának. Nem szándékom választ adni minden egyes felmerülő kérdésre, pusztán
a figyelmet akarom felhívni ezekre, s meg akarom mutatni, mit nyerhetünk és veszíthetünk egyes
megoldások alkalmazásával. Az angol nyelvű forrásokból származó idézeteket a saját fordításom-
ban közlöm.
A dolgozatban szereplő legtöbb kifejezés magyar nyelvre való átültetése a reáliák, a valamely
kultúrához kizárólagosan kötődő tartalmuk miatt nehezen visszaadható szavak, kifejezések fordítá-
sának problémakörébe tartozik. A reália szónak a fordítástudományi szakirodalomban használt
jelentéseiről és szinonimáiról Mujzer-Varga Krisztinának a Fordítástudomány című folyóiratban
megjelent cikke ad átfogó képet (2007). A szerző meglepetéssel jegyzi meg, hogy az általa feldol-
gozott 33 szakirodalmi tételben a fogalom tartalmának elemzésekor csak Newmark (1988) felosz-
tása említi meg a vallási vonatkozást. Az általam vizsgált kifejezések közül hármat sorolhatunk e
csoportba.
A Bhagavad-gītā As It Is első kiadása 1968-ban, Londonban, a Collier – Macmillan Ltd. kiadásá-
ban jelent meg először (1. URL). A kötet a Bhagavad-gītā szanszkrit versszakainak angol fordítása
mellett Allen Ginsberg, Denise Levertov és Thomas Merton ajánlását, valamit a fordítónak a
szanszkrit szöveghez fűzött kommentárjait is tartalmazta. A mű címében szereplő as it is kifejezés

785
Bakaja Zoltán: A Bhagavad-gītā As It Is fordításának egyes lexikai problémái
Argumentum 15 (2019), 784-798
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/5
arra utal, hogy A. C. Bhaktivednta Swami Prabhpāda-t, a fordító-kommentátort, munkája során a
szöveg eredeti szellemben való tolmácsolásának szándéka vezette (2001: 2). A kiadó jelentősen
megrövidítette az eredeti kéziratot, a műnek az összes magyarázatot tartalmazó, teljes kiadása csak
1972-ben látott napvilágot (2. URL) s a mai formáját 1983-ban nyerte el (3. URL), immár a
Bhaktivedanta Book Trust International, Inc. (4. URL) gondozásában. A legújabb kiadás elején a
kiadónak a Mahābhārata – a Bhagavad-gītāt tartalmazó eposz – cselekményét felvázoló előszava, a
szerző (a kommentároknak a fordított szöveget jóval meghaladó terjedelme miatt a fordító-
kommentátort a továbbiakban is szerzőnek nevezem) előszava és az általa írt bevezetés áll. Az
egyes versszakokat először devanāgarī írással, utána annak latin betűs, mellékjeles átírásával
olvashatjuk, ezt követi a versszak szavainak s végül a teljes versszaknak a fordítása. A kötet szinte
minden versszaka után található egy kommentár, ezeket a szerző purport-nak (’[vminek a]
lényege/magva, értelem, jelentés, tartalom’)
1
nevezi.
Mielőtt belefognék az egyes lexikai egységekkel kapcsolatos kérdések tárgyalásába, beszélnem
kell a magyar fordítónak a könyvhöz fűződő viszonyáról, mert ez egészen biztosan hatással lesz az
általa alkalmazott lexikai átváltási műveletekre is. A mű jogtulajdonosa a The Bhaktivedanta Book
Trust International, Inc. A fordításon csak a szerző által alapított vallási szervezet, az ISKCON
(5. URL) tagjai dolgozhatnak, és számukra Bhaktivedanta Swami Prabhupāda nem egyszerűen egy
író vagy műfordító, hanem a közösség alapítója, akinek a munkásságát különös jelentőségűnek
tartják. Csak úgy lehet valaki a közösség képviselője (pl. a Bhaktivedanta-könyvek fordítója), ha
teljes mértékben elfogadja a Bhaktivedanta Swami Prabhupāda által tanított filozófiát, és változtatás
nélkül mutatja azt be másoknak.
Annak, hogy egy művet valamely közvetítőnyelven keresztül ültetnek át a célnyelvre, egyaránt
lehet az oka az, hogy nem volt olyan fordító, aki az eredeti nyelvet beszélte volna, illetve az is, hogy
a közvetítő nyelven alkotó fordító nem pusztán lefordította a forrásnyelvi szöveget, hanem egy
bizonyos módon átalakította, értelmezte vagy valamilyen kiegészítést fűzött hozzá. A szerző a jelen
esetben egy adott fordítói és kommentátori hagyományt követve dolgozott, ezt a hagyományt
örökítette tovább, és ennek kontextusában választotta ki a használandó célnyelvi szavakat,
kifejezéseket. Ez nem jelenti azt, hogy átértelmezte a művet, ám a mű adta kereteken belül egy jól
elkülöníthető értelmezői hagyományt képvisel. Mivel a fordítás egy adott iskolán belül történik, s a
fordító a szerzőt közössége alapítójaként tiszteli, munkája során végig mérlegelnie kell, hogy az
általa választott megoldások vajon megőrzik-e a Bhaktivedanta-fordítás és magyarázatok
szellemiségét, hangulatát, s alkalmasak-e arra, hogy lehetőleg minden olyan információt átadjanak,
amely az angol forrásnyelvi szövegből megismerhető. Ennek köszönhetően azt is mérlegelnie kell,
milyen esetekben kell ragaszkodnia az angol szöveghez való formahűséghez, s hogy a magyar
fordítási normáknak vagy nyelvi sajátosságoknak megfelelendő, mikor kell és mikor szabad attól
eltérnie.
2 A beszélőjelölő igéjének fordítása
Az első megvizsgálandó lexikai kérdés a Bhagavad-gītá első sorában található szanszkrit uvāca szó
fordításának mikéntje. Az 1. fejezet 1. versszaka a dhṛtarāṣṭra uvāca (’Dhṛtarāṣṭra mondta’)
szavakkal kezdődik, az angol fordításban pedig azt olvashatjuk: Dhṛtarāṣṭra said. Klaudy Kinga azt
írja Bevezetés a fordítás gyakorlatába című könyvében, hogy a magyar fordítók a monotónia elke-
rülése végett a valamely indoeurópai nyelven írott szövegekben ismétlődő, mondást jelző alapigéket
(say, sagen, сказать) általában konkretizálják (Klaudy 1999: 49). Egy másik művében, az Angol–
1
A továbbiakban az angol szavak jelentését Országh és Magay nagyszótára (2009) alapján adom meg.

786
Bakaja Zoltán: A Bhagavad-gītā As It Is fordításának egyes lexikai problémái
Argumentum 15 (2019), 784-798
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/5
magyar fordítástechnikában négy típusát különíti el a konkretizálásnak (Klaudy & Simigné 2000:
31–32):
2
1) A magyar szöveg is mondást jelentő igéket tartalmaz, de az angolnál változatosabb módon használja őket:
kezdte, közbeszólt, megszólalt, megnyilatkozott, hadarta, motyogta.
2) A konkretizálás során a fordítók a szereplők lelkiállapotát kifejező igéket választanak: hüledezett,
csodálkozott.
3) A beszédet kísérő mozdulatokra utaló igék használata: bólintott, legyintett.
4) Olyan igék használata, amely csak az adott szituációban, alkalmilag helyettesítheti a mondást kifejező igéket:
nyújtózott, bontogatta.
Klaudy e fordítói gyakorlat okát abban látja, hogy az eredetileg is magyar nyelven írt művek szerzői
az angol írók által alkalmazottnál változatosabb igekészletet használnak, így a fordítások olvasóinak
a mondta állandó ismétlése monotonnak tűnne (Klaudy & Simigné 2000: 33).
Az uvāca a szanszkrit szövegek jellemző idéző igéje, a Bhagavad-gītāban 64-szer fordul elő.
Minden egyes alkalommal ez a 2. igeragozási osztályú vac ʼbeszélʼ (Körtvélyesi 2006: 255) gyök-
ből képzett, E/3 személyű, elbeszélő múlt idejű (befejezett), cselekvő ige jelzi a párbeszédek szerep-
lőinek új megszólalását. A szanszkrit–angol szótár a gyök jelentését a speak, say, tell, utter,
announce, declare, mention, proclaim, recite, describe szavakkal adja meg (Monier-Williams
2011).
3
Az angol fordításokban az uvāca megfelelőjeként általában a said (’szólt, beszélt, mondta’)
4
használatos. A könyvben 60-szor előforduló alany+uvāca szerkezet az új megszólalások jelölésére
szolgál, illetve amennyiben a szereplő már egy korábbi fejezetben elkezdett beszélni, a következő
fejezetek elején biztosítja, hogy tudjuk kinek a szavait halljuk. E szerkezet nem jelenik meg a
műben következetesen minden egyes megnyilatkozás előtt. Amikor például az 1. fejezet 3. vers-
szaka Duryodhanát idézi, nem szerepel a szövegben a duryodhana uvāca, ám a legtöbb esetben ott
találjuk az új megszólalások előtt. Ezt az alany+uvāca szerkezetet a továbbiakban beszélőjelölőnek
hívom.
E szerkezet használata sokszor formális, a beszélőjelölő akkor is ott áll, ha pontosan tudjuk, hogy
a következő versszak kinek a szájából fog elhangozni. Az 1. fejezet 27. versszaka az idam abravīt
(ʼígy szóltʼ) szavakkal végződik, az előzőekből pedig már tudjuk, hogy Arjunáról van szó, a 28.
versszakban mégis feltűnik a beszélőjelölő: arjuna uvāca. Az is megesik, hogy az előző versszak
vége ugyanezzel az igével utal az újonnan megszólaló személyére. Ezt láthatjuk a 2. fejezet 1.
versszakában, amely az uvāca madhusūdhanaḥ (ʼMadhusūdana [Kṛṣṇa egyik neve] mondtaʼ)
szavakkal végződik. Ennek ellenére a következő versszak előtt ismét azt olvashatjuk: śrī-bhagavān
uvāca (ʼa fenséges Úr mondtaʼ).
Az eddigiek alapján azt gondolhatnánk, hogy a Bhagavad-gītā As It Is szintén a said-et használja
az uvāca fordításaként, és a magyar fordítónak azt kell eldöntenie, milyen lexémával adja vissza az
uvāca–said jelentését és milyen mértékben éljen a magyar fordítási normának is mondható
célnyelvi változatosság megteremtésével. A Klaudy és Simigné által bemutatott példák mind
szépirodalmi szövegekből származnak, a Bhagavad-gītā azonban nem pusztán szépirodalmi mű,
Vekerdi József a vallásbölcseleti költemény kategóriába sorolja (Lakatos & Vekerdi 1987: 173).
A Klaudy és Simigné példáiban található konkretizálás az irodalmi minőség megteremtésére
irányult. A Bhagavad-gītā esetében az az egyik eldöntendő kérdés, hogy vajon a konkretizálás
2
Simigné a könyv második részét írta, azért jelölöm meg a hivatkozott szöveg szerzőjeként Klaudyt, mert az általam
hivatkozott első rész teljes egészében az ő munkája.
3
A továbbiakban szanszkrit–angol szótár alatt mindig a hivatkozásban szereplő szótárat értem.
4
A továbbiakban az angol szavak jelentését Országh és Magay nagyszótára (2009) alapján adom meg.

787
Bakaja Zoltán: A Bhagavad-gītā As It Is fordításának egyes lexikai problémái
Argumentum 15 (2019), 784-798
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/5
befolyásolná-e a vallási vagy a filozófiai tartalmat. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda könyveit
tanulmányozva azt látjuk, hogy az általa lefordított művekben az uvāca szóval hivatkozott szöveg
nem kötődik egy meghatározott személyhez vagy nézethez, éppúgy elhangozhat Isten vagy a démo-
nok szájából, ahogyan különféle, akár egymásnak ellentmondó filozófiák követőinek a szájából is
(6. URL). A célnyelvi megfelelő megváltoztatása tehát nem fog elhomályosítani valamilyen egysé-
ges vallási vagy filozófiai tartalomra való utalást. Ezek szerint nincs tartalmi akadálya annak, hogy
a forrásnyelvi szöveg idéző igéjét célnyelvi megfelelőjének több szinonimáját használva vagy
konkretizált formában fordítsuk le.
Milyen lehetőségeket kínál a szöveg szerkezete a fordító számára, és milyen nehézségekkel
találja magát szembe e munka során? A magyar szövegekben az idéző igéket sokszor a mondatok,
tagmondatok, illetve a megszólalás végén találjuk: … – mondta az alany. Ha az idéző ige egy
párbeszédben sok mondaton keresztül ugyanazon a helyen áll, az monotonitást eredményez. Az
Angol–magyar fordítástechnikában ugyan találhatunk egy példát, ahol az alany három egymást
követő mondatban is az idéző ige előtt áll, de ezt a megoldást nehézkesnek érzem (Christie 1968:
144, idézi: Klaudy & Simigné 2000: 31):
Négyen vagyunk és nem tudjuk, ki a… – kezdte Amstrong.
Blore közbeszólt – Én tudom.
Vera is megszólalt – Én is tökéletesen biztos vagyok benne.
Philip Lombard is megnyilatkozott – Úgy érzem, én is biztos vagyok benne.
A fordító, Szíjgyártó László megoldásában a második mondat alanyának előrehelyezése feszültséget
teremt, ami alkalmas eszköz a közbevágás hirtelenségének az érzékeltetésére. Az is használatával
ezt a feszültséget a harmadik mondatban is fenn tudja tartani, s ebből a szempontból az igekötőknek
is fontos szerepük van, ám a negyedik mondatban megismételt is, és az azt követő szintén ismétlődő
igekötő miatt a szöveg végül ellaposodik. Az idéző mondategység és az idézet felcserélése
továbblendíthette volna a beszélgetést:
Négyen vagyunk és nem tudjuk, ki a… – kezdte Amstrong.
Blore közbeszólt – Én tudom.
Vera is megszólalt – Én is tökéletesen biztos vagyok benne.
Úgy érzem, én is biztos vagyok benne – csatlakozott Philip Lombard.
A magyar szövegekben tehát nem gyakori és nem hat természetesen az alanynak az idéző ige elé
helyezése; különösen akkor teszi döcögőssé a művet, ha sokszor ismétlődik. A Bhagavad-gītāban
persze a megszólalók személye nem változik ilyen rövid időn belül, így a monotonitás érzete sem
lesz a fenti példához hasonlóan erős.
Mit tehet a fordító, ha úgy akarja a versszakok elején tartani a jelölőt, hogy közben elkerülje,
hogy a szöveg statikussá váljon? Baktay Ervin olyan megoldást választott, amellyel mindkét célt
elérte: a szerkezetből csak az alanyt hagyta meg. A versszakok előtt csak a kiskapitálissal szedett
nevek állnak, s ez olyan képzetet kelt, mintha egy drámát vagy egy opera szövegkönyvét olvasnánk.
Mivel ebben az esetben a jelölő nyilvánvalóan elkülönül a szövegtől, használata magát a szöveget
nem teszi statikussá (Baktay 2013):

788
Bakaja Zoltán: A Bhagavad-gītā As It Is fordításának egyes lexikai problémái
Argumentum 15 (2019), 784-798
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/5
DHRITARÁSTRA:…
SZANDZSAJA:…
ARJUNA:…
SZANDZSAJA:…
Gömöryné Maróthy Margit valami hasonlóval kísérletezik, de Baktayhoz képest kevésbé radikális.
A múlt idejű szanszkrit igét jelen időben használja, ami segít érzékeltetni a jelölőnek az egyébként
múlt időben íródott történettől való különállóságát, narratív jellegét (1924):
Dhritarástra szól:…
Sanydzsaja szól:…
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda a szanszkritról angolra való fordítás során néhol maga is konkre-
tizálja az idéző igét, egy helyen a replied (’felelt’) (5.2), egy másikon az answered (’válaszolt’)
(17.2), négy esetben pedig az inquired (’kérdezte’) áll a jelölő igei részében (8.1, 12.1, 14.21, 17.1).
Ha a fordító a kihagyást, a Baktay által használt átváltási műveletet választja, hiányos mondat kelet-
kezik, amelyben a mellőzött igét a kettőspont vagy valamilyen tipográfiai megoldás helyettesíti, így
azonban elvész az angol fordító által alkalmazott konkretizálás megmutatásának lehetősége. A
tipográfiai hatás sem lehet ugyanolyan, mint Baktay könyvének esetében, ahol a beszélők neve ki-
emelkedik a sorok közül. A Bhagavad-gītā As It Is-ben a fordítás előtt ott áll a devanāgarī-val írt
szanszkrit, annak latin betűs átírása és a szószedet is. Ezek után értelmetlen lenne külön sorba
szedni a beszélő nevét, ez nem segítené jobban az olvasó tájékozódását. Jó példa erre a könyv ma-
gyar fordításának első kiadása (Bhaktivedanta é. n.),
5
amelyben a beszélőjelölő külön sorba került,
de nem ragadja meg az ember tekintetét úgy, ahogyan azt Baktay fordításának esetében tapasztal-
hatjuk.
Az előbb említett elemek jelenléte egy másik megoldás lehetőségét is felveti, hiszen általuk a
tagolás és a beszélő kilétének jelzése már úgyis megvalósul. Mivel jól látható, hogy ki beszél, a
beszélőjelölő fordítását a mondat végére tehetjük vagy másutt is elhelyezhetjük a szövegben. Ez
azonban nem működik jól azokban az esetekben, amikor magukban a versszakokban is arról esik
szó, hogy valaki beszél, vagy abban a korábban már említett példában, amikor a versszakból
megtudhatjuk, hogy a következőben ki veszi át a beszélgetés fonalát (2.1–2):
Sañjaya said: Seeing Arjuna full of compassion, his mind depressed, his eyes full of tears, Madhusūdana, Kṛṣṇa,
spoke the following words.
The Supreme Personality of Godhead said: My dear Arjuna, how have these impurities come upon you? They
are not at all befitting a man who knows the value of life. They lead not to higher planets but to infamy.
A fenti példában mindenképpen jobb, ha az első beszélőjelölő a fordításban a mondat elejére kerül,
és az idéző igét is ajánlatos konkretizálni, hiszen a Sañjaya said az 1. fejezet utolsó versszakában is
ott állt:
Sañjaya folytatta: Miután Madhusūdana látta, hogy Arjuna szeme megtelt könnyel s eluralkodott rajta az
együttérzés és a szomorúság, a következő szavakkal feddte őt meg:
5
A kiadáson nincs feltüntetve az évszám, de abból, hogy a magyar fordító előszava 1981 decemberi keltezésű, arra
következtethetünk, hogy a könyv 1982-ben jelent meg.

789
Bakaja Zoltán: A Bhagavad-gītā As It Is fordításának egyes lexikai problémái
Argumentum 15 (2019), 784-798
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/5
Kedves Arjunám, hogyan keríthettek hatalmukba e tisztátlan gondolatok, amelyek egyáltalán nem illenek ahhoz,
aki ismeri az élet értékét? Ezek nem magasabb világokba emelnek, hanem csak rossz hírbe hoznak! – mondta a
mindenek fölött álló Isten.
Ebben az esetben megint azzal találjuk szembe magunkat, hogy a jelölő konkretizálása miatt – ha-
csak nem jelezzük egy lábjegyzetben vagy valamilyen kiegészítő fejezetben – nem tudjuk meg-
mutatni azt, melyek azok a helyek, ahol az angol fordító is alkalmazta ezt az átváltási műveletet.
Nem ez az egyetlen probléma a hátravetett beszélőjelölővel. A Bhagavad-gītānak vannak olyan
fejezetei, amelyekben a jelölő csak egyetlen egyszer, a fejezet elején található meg, mert az egész
fejezetben csak egyvalaki beszél. Ilyen a 15. és a 16. fejezet is, Kṛṣṇa monológja viszont már
korábban, a 14. fejezet 22. versszakában elkezdődik. Ezekben az esetekben nem lenne értelme a
jelölő fejezet végén való alkalmazásának, hiszen éppen az funkciója, hogy a befogadóval már a
fejezet elején tudassa, hogy éppen kinek a szavait olvassa. Ezt a megoldást tehát el kell vetnünk.
Vagy a fejezetek 1. versszaka elé tesszük a jelölőt: A mindenek fölött álló Isten folytatta:, vagy be
kell építenünk az 1. versszak szövegébe:
Azt mondják – folytatta a mindenek fölött álló Isten – van egy elpusztíthatatlan… (15.1)
A félelem hiánya – folytatta a mindenek fölött álló Isten –, létünk megtisztítása… (16.1)
Ehhez hasonlóan járhatunk el akkor is, ha a jelölő hosszabb szövegrészt vezet be: háromnál több
versszak esetén nem érdemes a megszólalás végére hagyni. Vagy meg kell, hogy előzze a megszólalást,
vagy be kell építeni az újonnan megnyilatkozó szereplő által mondott első versszakba (14.22):
A mindenek felett álló Isten válaszolt neki:
Pṛthā fia – felelte a mindenek felett álló Isten – ,
Ahogy azt a fentiekből láthatjuk, ha megfelelő helyre illesztjük be, akkor a beszélőjelölő szövegbe
való integrálása jól működik, ám ezzel elveszítjük annak lehetőségét, hogy a konkretizálást csak
azokban az esetekben végezzük el, amikor ezt az angol fordító is megtette.
Akár elkülöníti, akár integrálja a versszakba a beszélőjelölőt, a fordítónak el kell döntenie, hogy
milyen magyar szót fog használni az uvāca–said lexéma fordítására. Ha nem fukarkodik a konkreti-
zálással, a kérdezte, felelte, válaszolt, folytatta stb. ízlés szerinti alkalmazása áll előtte lehetőség-
ként, s csak a fantáziája szabhat határt a lehetséges megoldásoknak. Akkor azonban, ha csak ott akar
konkretizálni, ahol ezt az angol fordító is megteszi, sokkal nehezebb megválasztania, hogy mi
legyen az az ige, amely a beszélőjelölőben majdnem hatvanszor meg fog ismétlődni a műben.
Olyasvalamit kell keresnie, ami az egész műben jól hangzik – ez a feladat sokkal nehezebb.
A Bhagavad-gītā magyar kiadásait megvizsgálva azt látjuk, hogy létezik egy többé-kevésbé
egységes hagyomány a beszélőjelölő fordítására. A Kégl Sándor 1910-ben kiadott értekezésében
található néhány magyarra fordított versszakban az így szólt (Kégl 1910: 21), így szólván és így
szólott (Kégl 1910: 31) alakot találjuk. Valószínűleg a tanulmány elején idézett így szólt, így beszélt
és mondotta erre változatokat is mind a beszélőjelölőre utalva használja (Kégl 1910: 5). Gömöryné
Maróthy Margit (1924) általában a szól jelen idejű formát részesíti előnyben, az egyetlen kivétel az
1. fejezet 21. versszakában található fordul e szavakkal. A múlt idejű szólt alakot akkor használja,
amikor az uvāca nem a beszélőjelölőben, hanem a versszak szövegében jelenik meg, illetve ezek
közül az esetek közül egyben (2.1) az ekképpen szólt megoldást választotta. Szabó Lőrinc csak a mű
11. fejezetét fordította le (1958 672–678), s a beszélőjelölőben mindvégig a szólt alakot használja.
Noha Baktay Ervin – akinek a kéziratán az 1944-es dátum áll (Baktay 2013: 7) – a beszélőjelölőt
ige nélkül fordítja le, a versszakokon belül az így szólt (1.25), így beszélt (2.1) ily szavakkal illeté

790
Bakaja Zoltán: A Bhagavad-gītā As It Is fordításának egyes lexikai problémái
Argumentum 15 (2019), 784-798
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/5
(2.10) és az imígy szólott (3.10) formát választja az uvāca fordítására. Szerdahelyi István
Mahábhárata-fordítása mindenütt a szólt formát tartalmazza (Szerdahelyi & Tóth 1965).
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda könyvét Dvārakeśa Dāsa Brahmacārī fordította le magyarra
(é. n.). Legtöbbször a szólt alakot választotta, de megtalálhatjuk nála az így szólt, így felelt, folytatta,
mondta, kérdezte, válaszolt, így kérdezett, így válaszolt és a szólott formát is. A könyv későbbi,
javított kiadásaiban (2001, 2014) az így szólt vált uralkodóvá. A Lakatos István (1987) és Vekeri
József (1997) által fordított két Bhagavad-gītā-kiadásban a beszélőjelölő mindenütt az önmagában
álló szólt igét tartalmazza. Sebestyén Edit (2000) – ahogyan Dóka Róbert (Śrīdhara 2003) –
többféle igét is alkalmaz, de mindkettejüknél a szólt a leggyakoribb forma. A Virág László
(Abhinavagupta 2012) és a Dienes István (Maharishi 2016) által készített fordításban a beszélőjelö-
lőben kizárólag a szólt alak szerepel, saját verses fordításomban (2016) a hangzó ritmus megtar-
tásának érdekében az ekképp szólt formát alkalmaztam. A Bhagavad-gītā legújabb, Bakos Attila és
Judit által készített fordítása szintén sokféle igét használ, ám abban is a szólt fordul elő a leggyak-
rabban (2017).
A szólt használatának megvan az az előnye, hogy képes érzékeltetni a beszélőjelölő igéje és a
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda által több helyen is ’szó’ (word) jelentéssel fordított, vac gyökből
képzett vacas ’beszéd, hang, szó, mondat’ (speech, voice, word, sentence) és vacana ’beszéd,
mondat, szó, hang, parancs’ (speech, sentence, word, sound, voice, order, command) (Monier-
Williams 2011) főnevek közötti kapcsolatot. Kérdéses azonban, hogy ez az ige az egyes monda-
tokban mennyire alkalmas a múlt idejű idéző ige jelentésének visszaadására. Máshogy működhet,
ha a beszélőjelölő egy versszak fordítása előtt, egy kétszavas szerkezetben áll (Kṛṣṇa szólt:), és
máshogy akkor, ha egy hosszú mondatba ékelődik be (– szólt Arjuna). A fordító elgondolkodhat az
igekötős alakok (megszólalt, hozzászólt) használatán, vagy azon, hogy az ige elé helyezett határozó-
szó (így szólt) mennyire változtatja meg a jelentést, és azon is, hogy nem lenne-e jobb valamilyen
más igét (Arjuna beszél:; – mondta Kṛṣṇa) használni. A mondat elején álló Kṛṣṇa beszél: forma pél-
dául jobban kifejezheti a beszélőjelölő semleges regiszterét és jelölői funkcióját, mint a Kṛṣṇa így
szólt: határozószavas megoldás, ám ha a fordító a jelölőt szeretné beépíteni a versszakok szövegébe,
akkor azt ezzel az igével (– beszélt Kṛṣṇa) aligha tudná megvalósítani.
Az ige konkretizálásának problémája elkerülhető, ha az igét főnév váltja fel:
Sañjaya szavai:
Mivel a beszélőjelölőnek pusztán narratív funkciója van, az aktivitás érzetét keltő ige használatánál
a statikus főnévé talán jobban is illik hozzá, jobban elviseli az ismétlést, és azt is meg lehet vele
mutatni, hogy adott esetben az angolban nem a said, hanem az inquired vagy az answered állt:
Arjuna kérdése:
Kṛṣṇa válasza:
A fentiek fényében a Bhagavad-gītā As It Is új fordításának elkészítését tervezve a fordítónak a
beszélőjelölő magyarra való átültetésekor a következőkre kell figyelnie: el kell döntenie, hogy a
szövegbe integrálja vagy elkülöníti a jelölőt, s hogy fog-e benne igét használni. Ha fog, meg kell
fontolnia, hogy ragaszkodjon-e a magyar irodalmi fordítási normához, és konkretizálja-e a beszélő-
jelölő igéjét. Amennyiben a konkretizálást választja, el kell döntenie, hogy fogja-e s ha fogja,
hogyan fogja jelezni, hogy az angol fordító mely versszakok előtt konkretizálta az igét. Ki kell
választania egy olyan igét, amelyet azokon a helyeken használ, ahol nem fog konkretizálni, el kell
döntenie, hogy ez az általánosan használt szól valamilyen változata lesz, vagy teljesen új utakra lép.

791
Bakaja Zoltán: A Bhagavad-gītā As It Is fordításának egyes lexikai problémái
Argumentum 15 (2019), 784-798
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/5
3 A Supreme Personality of Godhead fordítása
A következő kifejezés szintén kapcsolódik a beszélőjelölőhöz, mert a Bhagavad-gītāban 28-szor
fordul elő a jelölő leggyakoribb formája, a śrī-bhagavān uvāca. A formulában szereplő śrī (’szent,
nagytiszteletű’) szó a megbecsülés kifejezésére szolgál. A szanszkrit bhaga főnév jelentése többek
között ’méltóság, fenség, magasztosság’, a vat képző pedig ’birtokol vmit, rendelkezik vmivel’
értelemben használatos. A fordító a śrī-bhagavān uvāca kifejezést többnyire a the Supreme
Personality of Godhead said formulával ülteti át angolra.
Ez a megoldás az 1800-as évek második felére vezethető vissza. Bhaktivinoda Ṭhākura,
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda gurujának, Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmīnak az édesapja,
egy 1871-ben írt esszéjének a The Personality of Godhead címet adta. A bhagavān fordítására meg-
alkotott kifejezést fia is átvette, s ő más formákat is bevezetett, például a the Personality of
Transcendental Godhead vagy a the Supreme Personality of Godhead alakot (Sardella 2013: 210).
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda írásaiban leginkább a the Personality of Godhead és a the
Supreme Personality of Godhead fordul elő, de a the Supreme Lord kifejezést is a bhagavān szino-
nimájaként használja.
Könyvének bevezetésében a következőt írja a bhagavān szó jelentéséről:
Persze a bhagavān szó néha bármely hatalmas emberre vagy félistenre is vonatkozhat, és itt minden bizonnyal
azért nevezik így Kṛṣṇát, mert ő egy jelentős személyiség, ugyanakkor tudnunk kell, hogy Kṛṣṇa a Supreme
Personality of Godhead, ahogyan azt az összes kiváló ācārya (lelki tanítómester), például Śaṅkarācārya,
Rāmānujācārya, Madhvācārya, Nimbārka Svāmī, Śrī Caitanya Mahāprabhu és India védikus tudományának más
szaktekintélyei is megerősítik (Bhaktivedanta 2015: 2–3).
6
A 10. fejezet 1. versszakának magyarázatában egy másik definíciót is találunk:
Parāśara Muni így magyarázza el a bhagavān szó jelentését: az Bhagavān, a Supreme Personality of Godhead,
aki teljes mértékben rendelkezik a hatféle gazdagsággal, azaz ő a legerősebb, leghíresebb, leggazdagabb,
legszebb, mindent ismer és mindenről lemond.
7
Sok nemzet fordítója számára jelent problémát a the Supreme Personality of Godhead-nek a saját
nyelvére való átültetése. A Bhaktivedanta Book Trust weboldaláról letölthető fordítói kézikönyvben
találhatunk egy levelezést (7. URL: 53–54), amelyben többen is leírják, hogy nyelvükön a gramma-
tikai nem egyeztetésének kényszere miatt a Kṛṣṇára, az őseredeti férfire vonatkozó kifejezés nőne-
művé válik.
A hozzászólásokból az is kiderül, hogy a résztvevők némelyike magát a kifejezést sem értette:
Śrīla Prabhupāda Balarāma, Nṛsiṁhadeva, Nārāyaṇa, a Feletteslélek stb. esetében is használja ezt a kifejezést,
amely úgy tűnik, hogy nem mindig Śrī Kṛṣṇára, az Istenség azon személyiségére utal, aki az összes többi felett áll.
8
Ennek a félreértésnek az az oka, hogy a personality (’személyiség’) a magyarhoz hasonlóan egy-
aránt vonatkozhat egy ember híres, kiváló voltának és az egyéni vonásainak a megjelölésére is (8.
6
Of course the word bhagavān sometimes refers to any powerful person or any powerful demigod, and certainly here
bhagavān designates Lord Śrī Kṛṣṇa as a great personality, but at the same time we should know that Lord Śrī Kṛṣṇa
is the Supreme Personality of Godhead, as is confirmed by all great ācāryas (spiritual masters) like Śaṅkarācārya,
Rāmānujācārya, Madhvācārya, Nimbārka Svāmī, Śrī Caitanya Mahāprabhu and many other authorities of Vedic
knowledge in India.
7
The word bhagavān is explained thus by Parāśara Muni: one who is full in six opulences, who has full strength, full
fame, wealth, knowledge, beauty and renunciation, is Bhagavān, or the Supreme Personality of Godhead.
8
„Śrīla Prabhupāda uses this expression also for Balarāma, Nṛsiṁhadeva, Nārāyaṇa, the Supersoul, etc. So it seems to
not always refer to the supreme amongst all personalities of Godhead, Śrī Kṛṣṇa.”

792
Bakaja Zoltán: A Bhagavad-gītā As It Is fordításának egyes lexikai problémái
Argumentum 15 (2019), 784-798
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/5
URL).
9
A bengáli-vaiṣṇava teológia szerint a fentebb található nevek – Balarāma, Nṛsiṁhadeva,
Nārāyaṇa stb. – Isten olyan alakjait jelölik, amelyeket ha felölt, más isteni tulajdonságai kerülnek
előtérbe, mint az eredeti, Kṛṣṇának nevezett formájában. Habár e formák nem különböznek egy-
mástól, ahogyan a színész is önmaga marad szerepei eljátszása közben, az Úr Kṛṣṇának nevezett
alakja fölötte áll az összes többinek, mert ebben mutat meg magából a legtöbbet, s a szeretet legna-
gyobb mélységei is csak az előtt tárulnak fel, aki Kṛṣṇaként imádja őt.
A the Personality of Godhead vagy a the Supreme Personality of Godhead helyes lefordításához
fontos tudnunk, hogy ezek a kifejezések nem birtokviszonyt jelölnek, használatukkal nem Isten sze-
mélyiségéről, hanem magáról Istenről, a jeles személyiségről beszélünk. Úgy kell értelmeznünk
őket, mintha a Budapest városa vagy a Budapest gyönyörű városa formákat használnánk, amelyek-
ben a város nem Budapest birtoka, hanem maga Budapest. A Personality tehát nem a birtoka a
Godhead-nek, hanem az értelmező jelzője. Mindezt a kézikönyv 53. oldalának alján található levél-
részlet is alátámasztja:
„»Ami kérdésedet illeti, két lehetőséged van. Mondhatod azt, hogy Krishna Isten, a Legfőbb Sze-
mélyiség és azt, hogy Isten, a Legfőbb Személy« (Levél Jyotirmayinak 72-05-28).”
10
A kézikönyv 53. oldalán idézett beszélgetésből megtudhatjuk, hogy Bhaktivedanta Swami
Prabhupāda azért tartotta jobbnak a God-nál a Godhead kifejezést, mert bizonyos hindu irányzatok
filozófiája szerint a megvilágosodás állapotában a lélek úgy egyesül Istennel, hogy azonossá válik
vele. Az ő értelmezésében a Godhead szó a benne lévő head-del (’fej’) megmutatja, hogy Kṛṣṇa
fölötte áll mindenkinek, senki sem válhat Kṛṣṇává.
A szótárban a három szónak a következő jelentéseit találjuk meg:
supreme mn 1. legfelső(bb), legfőbb, legfontosabb; the Supreme Being Isten, a legfőbb lény; supreme
commander fővezér; jog supreme court (of judicature) legfelsőbb bíróság/törvényszék; kúria; US Supreme
Court of the U. S. az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága; tört Supreme Soviet Legfelsőbb Tanács [volt SZU-
ban] 2. páratlan, végső, döntő; supreme sacrifice az élet feláldozása; ir the supreme hour az utolsó óra, a halál
órája; biz hold sy in supreme contempt nagyon/mélységesen megvet vkt, le se köp vkt 3. mindenek fölött való,
átv legmagasabb; supreme folly a lehető legnagyobb bolondság; supreme among poets a legkiválóbb költő.
personality fn 1. a) személy(iség); jog legal personality jogi személy b) kiváló/kimagasló személyiség,
kiválóság; personality cult személyi kultusz 2. a) egyéniség; split personality lelki hasadás, tudathasadás,
s(z)kizofrénia; thinking personality észember; be lacking in personality nincs egyénisége b) egyéni jelleg 3.
személyes/személyi/egyéni/magánjellegű volta (vmnek) 4. a) személyeskedő éle/volta [megjegyzésnek] b)
personalities tsz személyeskedés; indulge in personalities személyeskedik 5. ritk → personalty.
godhead fn istenség; the Godhead az Isten.
A supreme szótári jelentései közül a ’legfelső, legfelsőbb, legfőbb, legfontosabb, páratlan, minde-
nek fölött való’ az, amit használhatunk. A personality fordítására a ’személy, személyiség,
kiváló/kimagasló személyiség, kiválóság’ a godhead esetében pedig az ’istenség, Isten’ jelentéseket
találjuk. A jelentések közül válogatva meg kell vizsgálnunk, hogy melyek egyeznek meg a
lefordítani kívánt kifejezésben aktuálisan megvalósuló jelentéssel, azaz a forrásnyelvi megfelelő
értelmével, és mely kombinációjuk képes többféle szövegkörnyezetben vagy akár címként is jól
funkcionálni. A kifejezésnek könnyen érthetőnek kell lennie, valamint meg kell felelnie az irodalmi
normának. Megvizsgálhatjuk, hogy lehetséges vagy szükséges-e egy formálisan is ekvivalens párt
találnunk, és mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a kapott alak ne legyen félreérthető.
9
The type of person you are, shown by the way you behave, feel, and think: She has a very warm personality. A
famous person: The show is hosted by a popular TV personality.
10
„So far your question is concerned there are two possibilities. You may say that Krishna is God the Supreme
Personality and God the Supreme Person...”

793
Bakaja Zoltán: A Bhagavad-gītā As It Is fordításának egyes lexikai problémái
Argumentum 15 (2019), 784-798
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/5
Mivel a supreme a már korábban megalkotott Personality of Godhead-hez kapcsolódik, először ez
utóbbi kifejezés fordításának a mikéntjéről kell dönteni.
A fenti szempontokat figyelembe véve az Istenség Személyisége tükörfordítást rögtön el is vet-
hetjük. A fordítástudományban vagy a fordítás gyakorlatában járatos emberek számára nem
újdonság, hogy a tükörfordítás rossz minőségű szöveget eredményezhet, ebben az esetben azonban
fontolóra kell vennünk, hogy filozófiai szövegek esetén fontos lehet a formális megfelelés (lásd
Nida 1964: 165, Albert 2011: 199–224). Itt két dologra kell emlékeznünk:
1) A śrī-bhagavān uvāca fordításakor Bhaktivedanta Swami Prabhupāda maga sem él a formális
megfeleltetés lehetőségével. A śrī általában teljesen kimarad a fordításából (kihagyás), a bhagavān-t
pedig három olyan szóval ülteti át angolra, amelyek egyike sem szerepel a bhaga főnév és a vat
képző szó szerinti jelentései között. Amikor a ’fenséges’-t, ’magasztos’-t jelentő bhagavat-ot a
Supreme Personality of Godhead kifejezéssel adja vissza, akkor konkretizál, világosan kifejti, hogy
a magasztos szó alatt Istent, azt a lényt érti, aki mindenkinél kiválóbb, s aki mindenek felett áll.
Számára a bhagavān szó nem holmi homályos tartalmú magasztosságra utal, hanem Isten három
aspektusa, a Brahman, a Paramātmā és a Bhagavān közül a harmadikra. Nem a mindent átható
személytelen Lélek, nem a szívben élő, felülvigyázó és irányító Feletteslélek, hanem az a mindezek
és mindenek felett álló személy, aki a csatában Arjuna iránti szeretetéből fakadóan híve kocsihajtója
lesz, tanítja őt és védelmezi.
2) A birtokos szerkezettel egybekötött, több jelentésű personality használata miatt a forrásnyelvi
szöveg önmaga is kétértelmű, és a téves értelmezése pont egy filozófiai jellegű félreértésre ad okot,
így a forrásnyelvi szövegnek való formális megfeleltetés nem segíteni, inkább veszélyeztetni fogja a
filozófiai tartalom megértését. Ezt a gyakorlatban is tapasztaltam, amikor a jelenlegi formahű
magyar fordítást olvasva én magam is feltettem és másoktól is többször hallottam a fentebb idézett
kijelentésre hasonlító kérdést: „Miért nevezi a szerző Viṣṇut is az Istenség Legfelsőbb Személyi-
ségének?”
Az Istenség Személyisége alak kétértelműségében nemcsak a birtokos szerkezetnek az egyébként
is a kétértelműséget segítő hatása érvényesül, magának a személyiség szónak a kettős értelme is azt
erősíti (Kiss 2007):
1. Jelentős személy. A kiállítás megnyitásán több magas állású közéleti személyiség is megjelent.
2. Az ember mint egyéni tulajdonságokkal rendelkező személy. Pszichológusként az emberi személyiség
sajátosságai foglalkoztatják.
A köznyelvben a személyiség gyakrabban utal a karakterre, mint valakinek a prominens voltára, így
ha azt mondom, hogy „a rend fenntartására a rendőrfőnök személyisége volt a garancia”, akkor a
személyiség szóról a legtöbb hallgatónak a rendteremtéshez ideális habitus fog eszébe jutni, nem
pedig a rendőrfőnök hivatali minősége. Ha ez utóbbira akarok utalni, akkor azt mondom, hogy „a
rend fenntartására a rendőrfőnök személye volt a garancia”.
A personality jelentéseinek fentebb felsorolt alkalmazási lehetőségeit figyelembe véve, maradt
az Isten/Istenség személye és a kiváló Isten/Istenség változat, vagy ha egy kicsit elrugaszkodunk a
szótárban található szavaktól, a hatalmas Isten/Istenség, és a magasságos Isten. Azt megfontolva,
hogy a supreme lefordításával még egy jelzőt bele kell szerkesztenünk a formulába, arra jutunk,
hogy az Isten/Istenség személye az, amely formailag is a legközelebb áll az eredetihez, ugyanazt az
értelmet hordozza, és nem is olyan nehézkes, mint a jelzőhalmozással fenyegető változatok.
Ha az isten és az istenség között akarunk dönteni, akkor célszerű elvégezni egy Google-keresést
és máris láthatjuk, hogy a kettő közül az első kap jóval több találatot (~11 900 000/~158 000
elvégezve: 2019.09.04.), sokkal gyakrabban használatos, mint a második. A Bhagavad-gītā és a
Bhagavad-gītā As It Is széles célközönséghez szól – ahogy a szerző mondja: baráthoz és ellen-

794
Bakaja Zoltán: A Bhagavad-gītā As It Is fordításának egyes lexikai problémái
Argumentum 15 (2019), 784-798
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/5
séghez egyaránt (1.10) –, ezért célszerű olyan nyelven fogalmaznunk, hogy a lehető legkönnyebben
megértse mindenki. Mivel az istenség formát viszonylag szűk körben használják (és néha a
többistenhitre utal), véleményem szerint jobb az isten alakot választani. Emlékeznünk kell arra,
hogy a könyv nem tudósoknak szánt filológiai munka, hanem felhívásközpontú alkotás (lásd Reiss
1985: 267–269), amelynek az a célja, hogy a befogadó helyesen, s minél könnyebben értse meg,
sajátítsa el és gyakorolja az olvasottakat. Ráadásul a szótárban a the Godhead fordítása: ’az Isten’.
Magyar nyelvterületen nem kell tartani attól, ami miatt az angol fordítás készítője a God helyett a
Godhead formát választotta. Az Isten szó az emberek többsége számára nem olyasvalakit jelent,
akivel eggyé, azonossá válhatna. Ennek fényében a Personality of Godhead fordításául az Isten
személye vagy az Isten formát javaslom.
A supreme jelentésének bemutatásánál a szótár a ’legfőbb’-et eleve vallásos kontextusba helyezi,
de jól használható a ’mindenek felett való’ és a ’páratlan’ is, így hat kifejezésünk lesz:
(1) Isten legfőbb személye,(2) a legfőbb Isten, (3) Isten mindenek felett való személye (4) a min-
denek felett való Isten (5) Isten páratlan személye. (6) a páratlan Isten.
Egy indiai vallási irányzattal kapcsolatban elkerülhetetlenül felmerül a politeizmus gondolata.
Ha a fentebb felsorolt kifejezések elé helyezzük a Kṛṣṇa szót, ahogy az gyakorta szerepel az
angolban (Kṛṣṇa is the Supreme Personality of Godhead), nem szabad, hogy az olvasó azt gondolja,
Kṛṣṇa pusztán egy sok istenből álló panteon vezető istensége. Ez néhány esetben, például a Kṛṣṇa, a
legfőbb Isten használatával valós veszély lehet.
Egy az ELTE BTK Műfordító Műhelyének kiadásában megjelent fordításomban (2017: 136–
141) a harmadik megoldást választottam, és Hetényi Zsuzsa professzor asszony tanácsára a végső
változat az Isten mindenek fölött álló személye lett. A fölött használatával elkerülhetjük, hogy a
felett-ben lévő túl sok e miatt a kifejezés mekegőssé váljon, a való-t pedig ritkának minősíti a
Magyar értelmező kéziszótár (Pusztai 2011), s az álló használata választékosabb és természetesebb-
nek is hat. A felsorolt variációk a lehető leghűbben követik az angol kifejezés formáját. Ezek mellett
ott vannak a formálisan nem ekvivalens, de a szerző által javasolt megoldások, amelyeket fentebb
már idéztem: Isten, a Legfőbb Személyiség, illetve Isten, a Legfőbb Személy. Utóbbiak esetében azt
kell figyelembe venni, hogy a vesszők használatának szükségessége nehézkesebbé teszi a szöveget.
A kézikönyv 54. oldalán egy másik idézetet is találunk: „Ami a kérdésedet illeti, mindig
helyettesítheted [a kiemelés tőlem] a ’Supreme Personality of Godhead’ szavakat valamilyen ekvi-
valensükkel”
11
Ilyen lehet a szerző által használt Supreme Lord magyar fordítása: legfőbb/
páratlan/mindenek fölött álló Úr, vagy bármely más azonos értelmet hordozó kifejezés. Mivel a
szerző a Supreme Lord, Supreme Personality of Godhead és Personality of Godhead formulákat szi-
nonimákként használja könyveiben, ha valamelyikükre találunk egy olyan kifejezést, amely sokkal
jobb a másik kettő fordításánál, akár mindhárom esetben alkalmazhatjuk.
4 A living entity fordítása
Az Angol–magyar nagyszótár szerint az entity jelentése: „1. fil entitás, a létező tulajdonságainak
összessége 2. infor entitás, valós elem 3. legal entity jogi személy.” Az Idegenszó-tár (Tótfalusi
2008) szerint az entitás jelentése ’valamely lénynek, létező dolognak konkrét mibenléte,
tulajdonságainak összessége’. A Cambridge Dictionary viszont egészen másféle értelmezést ad az
entity szónak: ’olyan dolog, amely mivel önállóan létezik, különbözik másoktól’ (9. URL).
12
Ahogyan azt látni fogjuk, Bhaktivedanta Swami Prabhupāda is az utóbbi értelemben használja a
szót, amelyet a Bhagavad-gītā As It Is-ben a következő szanszkrit szavak fordítására használ: ātman
11
„Regarding your question, you can always use some equivalent to the words ‘Supreme Personality of Godhead.’”
12
Something that exists apart from other things, having its own independent existence.

795
Bakaja Zoltán: A Bhagavad-gītā As It Is fordításának egyes lexikai problémái
Argumentum 15 (2019), 784-798
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/5
(5.16, 6.6, 6.8), puruṣa (13.22), bhūta (13.35), dehina (14.5). Monier-Wiliams szótára szerint ezek
mindegyike rendelkezik a ’lélek’ (soul) jelentéssel; az utolsó kettőt akkor használhatjuk a lélekkel
kapcsolatban, amikor az anyagi testet öltött.
A magyarázatokból azt tudhatjuk meg a living entity-ről, hogy sok minden megtévesztheti; nem
szabad azt hinni, hogy ő Isten (5.16); alkata szerint szolga (6.6); a természet erőinek a játékszere; egy
bizonyos idő elteltével egy másik testbe kell költöznie; azt gondolja, hogy a kedve szerint alakíthatja a
körülményeit; s ahogy fokozatosan megválik a természet uralására irányuló vágyától, lelki
boldogságot nyerhet (13.22). Az anyagi természettel való kapcsolata megköti, s noha nincs köze az
anyagi természethez, megkötött állapotában a természet adta testeknek megfelelően cselekszik (14.5).
A fordítási probléma abból fakad, hogy a szótárak tanúsága szerint a magyar entitás nem ugyanazt
jelenti, mint ez esetben az angol entity. Az élő entitás egyébként is nagyon idegenül hangzana és az
olvasó nem értené meg belőle, hogy itt a lélekről beszélünk. Az egység szó talán visszaadhatná a ’más
dolgoktól különböző’ jelentést, de az olvasó az élő egység-et sem fejtené meg sokkal könnyebben,
mint az élő entitás-t. A jelenlegi magyar kiadásban (Bhaktivedanta 2014) az élőlény szerepel a
kifejezés fordításaként. Ez a szó a Magyar értelmező kéziszótár szerint ’anyagcserét folytató,
szaporodó élő szervezet’-et jelent, az Értelmező szótár+ szerint pedig ’élő személy, állat vagy növény’
jelentéssel rendelkezik, azaz nem az anyag fölött álló lélekre, hanem a biológiai lényekre utal.
A living entity fordítására a legjobb megoldás talán a lélek szó használata lenne, s ebben az esetben
az élő feleslegessé válna, hiszen a Bhagavad-gītā tanítása szerint a lélek csakis élő lehet. A lélek
azonban önmagában nem elég, a szerző az entity-vel azt akarta hangsúlyozni, hogy ez a lélek nem
azonos sem Istennel, sem azokkal a lényekkel, akik épp más testben élnek. A szó elé mindenképpen
szükséges valamilyen jelző. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda a lélek egyéni voltának a kifejezésére
az individual soul-t is használja (2.24) ezért talán ennek a magyar megfelelője a living entity
jelentésének a visszaadására is alkalmas. A fordító tehát az egyéni vagy egyedi lélek kifejezést
használhatná mind az individual soul, mind pedig a living entity fordítására is. Ezzel a szöveg talán
veszítene a változatosságából (a tanulmány tárgyául választott műben van olyan magyarázat,
amelyben mindkét angol kifejezés szerepel, ezért zavaró mennyiségű szóismétlést okozna, pl.: 2.23),
viszont pontosabban, kevésbé félreérthetően tükrözné vissza a living entity jelentését.
5 A self-realization fordítása
Az Angol–magyar nagyszótár a self-realization megfelelőjeként a ’önmegvalósítás, önmaga ki-
teljesítése’ jelentéseket adja meg. A Magyar értelmező kéziszótár szerint az önmegvalósítás jelen-
tése: „Vki képességeinek, hajlamainak kibontakoztatása, vágyainak kiélése”. A Bhagavad-gītā As It
Is-ben azonban a szó más értelemben való használatával találkozunk.
A 2. fejezet 53. versszakában a kifejezés a yoga fordításaként található meg, s a magyarázatban a
szerző arról ír, hogy a self-realization legtökéletesebb formája Isten három aspektusának, a
Brahman-nak, a Paramātmā-nak és a Bhagavān-nak a megismerése. A szerző a 3. fejezet 17.
versszakában a self-illumination (’a saját kilétünket felfedő megvilágosodás’) szinonimájaként
használja, s a fejezet 34. versszakának a fordítása szerint az érzéki vágyak kielégítése akadályokat
képez a self-realization útján. Később, a 41. versszak szószedetében egy definícióját is megtalál-
juk: ’a tiszta lélek tudományos ismerete’.
13
A 12. fejezet 20. versszakának magyarázatában az áll,
hogy a self-realization önmagunk Istennek való átengedése által érhető el.
14
13
Scientific knowledge of the pure soul.
14
„…devotional service is the only absolute path for self-realization, for the attainment of the Supreme Personality of
Godhead […] The impersonal conception of the Supreme Absolute Truth, as described in this chapter, is
recommended only up to the time one surrenders himself for self-realization.”

796
Bakaja Zoltán: A Bhagavad-gītā As It Is fordításának egyes lexikai problémái
Argumentum 15 (2019), 784-798
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/5
A probléma a realization fordításából fakad. Ennek az egyik jelentése ’teljes mértékben tudatára
ébredni valaminek’ (megrémít az, hogy ráébredtem milyen sokban különbözünk),
15
illetve ’valaminek
a beteljesítése, valóra váltása’ (nem érte meg, hogy megláthassa, amint az álma valóra válik)
16
(10.
URL).
A Bhagavad-gītā As It Is-ben található self-realization kifejezés esetében az előbbi jelentés való-
sul meg, így annak értelme nem az önmegvalósítás, hanem az önmegismerés. Azt, hogy a szöveg-
ben alkalmazott végső forma önmegismerés, önmagunk meg-, illetve felismerése, a lélek megisme-
rése, vagy valami más lesz, a szövegkörnyezet fényében érdemes eldönteni.
6 Összefoglalás
Tanulmányomban az A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda könyvében, a Bhagavad-gītā As It Is-
ben található öt szó, illetve kifejezés: a beszélőjelölő igéje, a Personality of Godhead, a Supreme
Personality of Godhead, a living entity és a self-realization magyar fordítása során felmerülő lexikai
fordítási problémákat vizsgáltam meg. Számba vettem néhány megoldási lehetőséget, de ez koránt
sem jelenti azt, hogy teljes mértékben kimerítettem volna a nyelvünkben rejlő alternatívákat.
Terjedelmi okok miatt nem térképeztem fel a tárgyalt kifejezések összes megjelenési helyét, nem
vizsgáltam meg minden részletre kiterjedően a szövegkörnyezetüket, noha az nagyban
befolyásolhatja, hogy a fordító végül melyik változat mellett dönt. A Bhagavad-gītā As It Is jóval
több nehezen fordítható kifejezést tartalmaz, ezekről szintén terjedelmi okok miatt nem szóltam.
Közhely, hogy a jó fordító, mielőtt munkához kezd, elolvassa a lefordítandó művet. Ennél azonban
tovább is mehet, áttanulmányozhatja a szerző által hátrahagyott teljes korpuszt, és amennyiben
elérhetőek, megvizsgálhatja a lektorálás előtti szövegeket is, amelyek még árnyaltabban
megmutathatják, milyen értelmet szánt a szerző az egyes kifejezéseknek. Ha a kutató ezeket ilyen
alapos vizsgálatnak veti alá, akkor már a Bhaktivedanta-korpuszban található egyetlen kifejezéssel
kapcsolatos adatmennyiség feldolgozása is kimerítheti, de könnyen meg is haladhatja egy cikk vagy
tanulmány tartalmi kereteit.
Források
Abhinavagupta (2012): Gītārthasaṁgraha. Ford. Virág, L. Budapest: Perisca Kiadó.
Bakaja, Z. (ford.) (2016): Bhagavad-gítá: részlet. In: 5pofon. Budapest: ELTE BTK Műfordító
Műhely.
Bakos, A. & Bakos J. E. (2017): Bhagavad gītā. Budapest: Dhanvantara Kiadó.
Baktay, E. (2013): A Magasztos Szózata. Budapest: Filosz Kiadó.
Bhaktivedanta Swami, A. C. (1968): The Bhagavad Gita As It Is. London: Collier – Macmillan Ltd.
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C. (1972): Bhagavad-gītā As It Is. New York: Collier Books,
London: Collier Macmillan Publishers.
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C. (2015): Bhagavad-gītā As It Is. [h. n.]: The Bhaktivedanta
Book Trust.
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C. (é. n.): Az eredeti Bhagavad-gītā. Ford. Dvārakeśa. Vaduz:
The Bhaktivedanta Book Trust.
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C. (2001): A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van. Ford. Dvārakeśa
és mások. [h. n.]: The Bhaktivedanta Book Trust.
15
In fact, the realization that so many differences exist between us is beginning to be daunting.
16
He did not live to see the realization of his dream.

797
Bakaja Zoltán: A Bhagavad-gītā As It Is fordításának egyes lexikai problémái
Argumentum 15 (2019), 784-798
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/5
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C. (2014): A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van. Ford. Dvārakeśa
és mások. [h. n.]: The Bhaktivedanta Book Trust.
Christie, A. (1968): Tíz kicsi néger. Ford. Szíjgyártó, L. Budapest: Európa Kiadó.
Gömöryné Maróthy, M. (ford.) (1924): Bhagavad-Gitá az isteni ének. Budapest: Légrády Nyomda
és Könyvkiadó.
Kégl, S. (1910): Bhagavadgîtâ. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia.
Kiss, G. (szerk.) (2007): Értelmező szótár. Budapest: TINTA Könyvkiadó.
Lakatos, I. & Vekerdi, J. (ford.) (1987): A magasztos szózata Bhagavad-gítá. Budapest: Európa
Kiadó.
Maharishi, M. (2016): A Bhagavad-gítá: Új formátumban és új magyarázattal. Ford. Dienes, I.
[h. n.]: Vaszistha Kft.
Monier-Williams, M. (2011): A Sanskrit-English Dictionary. Delhi: Motilal Banarsidass Publishers.
Newmark, P. (1988): A textbook of Translation. New York: Prentice Hall International.
Országh, L.& Magay, T. (2009): Angol–magyar nagyszótár. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Pusztai, F. (főszerk.) (2011): Magyar értelmező Kéziszótár. Budapest: Akadémiai Könyvkiadó.
Sebestyén, E. (ford.) (2000): Bhagavad Gita. Budapest: Sri Sathya Sai Baba Szervezet
Magyarországi Központja.
Śrīdhara Deva Gosvāmī, B. R. (2003): Bhagavad-Gītā: Az Édes Abszolút rejtett kincse. Ford. Dóka,
R. [h. n.]: Harmónia Alapítvány.
Szabó, L. (1958): A mindenség látomása: A Bhagavadgita XI. éneke. In: Örök barátaink I. 672–
678. Budapest: Szépirodalmi könyvkiadó.
Szerdahelyi, I. & Tóth, E. (ford.) (1965): Mahábhárata. Budapest: Európa Könyvkiadó.
Tótfalusi, I. (2008): Idegenszó-tár. Budapest: Tinta Könyvkiadó.
Online források
1. URL:
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C. (1968): The Bhagavad Gita As It Is. London: Collier –
Macmillan Ltd. http://vanisource.org/wiki/Bhagavad_Gita_As_It_Is_(1968)_Collier-
Macmillan_Abridged_Edition (Az oldal utolsó megtekintésének időpontja 2018.12.31.)
2. URL:
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C. (1972): Bhagavad-gītā As It Is. New York: Collier Books,
London: Collier Macmillan Publishers. http://vanimedia.org/w/images/7/7a/1972-
73_Bhagavad_gita-As_It_Is.pdf (Az oldal utolsó megtekintésének időpontja 2018.12.31.).
3. URL:
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C. (1983): Bhagavad-gītā As It Is. [h. n.]: The Bhaktivedanta
Book Trust. https://www.vedabase.com/en/bg (Az oldal utolsó megtekintésének időpontja
2018.12.31.).
6. URL:
https://www.vedabase.com/en/synonyms-
index?original_op=contains&original=uv%C4%81ca&translation_op=contains&translation (Az
oldal utolsó megtekintésének időpontja 2018.12.31.).
8. URL:
http://dictionary.cambridge.org/dictionary/english/personality?a=british (Az oldal utolsó megtekin-
tésének időpontja 2018.12.31.).

798
Bakaja Zoltán: A Bhagavad-gītā As It Is fordításának egyes lexikai problémái
Argumentum 15 (2019), 784-798
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/5
9. URL:
http://dictionary.cambridge.org/dictionary/english/entity (Az oldal utolsó megtekintésének időpontja
2018.12.31.).
10. URL:
https://en.oxforddictionaries.com/definition/us/realization (Az oldal utolsó megtekintésének idő-
pontja 2018.12.31.).
Irodalom
Albert, S. (2011): „A fövenyre épített ház”: A fordításelméletek tudomány és nyelvfilozófiai alapjai.
Budapest: Áron Kiadó.
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C. (2017): A Bhágavata fénye (részlet) In: 6Pofon:
műfordítás-antológia. Budapest: ELTE BTK MűMű.
Klaudy, K. (1999): Bevezetés a fordítás gyakorlatába. Budapest: Scholastica.
Klaudy, K. & Simigné Fenyő S. (2000): Angol–magyar fordítástechnika. Budapest: Nemzeti
Tankönyvkiadó.
Körtvélyesi, T. (2006): Szanszkrit nyelvtan. Budapest: A Tan Kapuja Buddhista Főiskola.
Mujzer-Varga, K. (2007): A reáliafogalom változásai és változatai. Fordítástudomány 19/2, 55–84.
Nida, E. A. (1964): Toward a Science of Translating. Leiden: E. J. Brill.
Sardella, F. (2013): Modern Hindu Personalism. New York: Oxford University Press.
https://doi.org/10.1093/acprof:oso/9780199865918.001.0001.
Reiss, K. (1985): Szövegtipológia és fordítás. In: Bart I. & Klaudy K. (szerk.): A fordítás
tudománya. Budapest: tankönyvkiadó. 253–271.
Online irodalom
4. URL:
The Bhaktivedanta Book Trust (BBT). http://bbt.org (Az oldal utolsó megtekintésének időpontja
2018.12.31.).
5. URL:
The official website of the International Society for Krishna Consciousness (ISKCON).
http://www.iskcon.org/ (Az oldal utolsó megtekintésének időpontja 2018.12.31.).
7. URL:
Gaura Vigraha-devī dāsī The BBT Manual for Translators, Editors and Proofreaders
www.bbt.se/Manuals/BBT_manual.pdf (Az oldal utolsó megtekintésének időpontja 2018.12.31.).
Bakaja Zoltán
ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola
1088 Budapest
Múzeum krt. 4/A, 3. em., 319.
zoltan@bakaja.hu