ArticlePDF Available

Abstract

In this article, I offer insights into the transfer operations of the book Bhagavad-gītā As It Is (1983). The article is intended for the followers of the author A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, orientalist scholars, and researchers of translation. The latter would be interested in the transfer operations from Sanskrit to English, since some of these are not included in Klaudy's book Languages in Translation (2003), as well as the opinions presented about the characteristics and nature of philological translation. With the examples in this study I would like to draw the attention of the first two groups to the fact that if they are expecting a word-for-word translation, it is based on their own preconceived notion: translations appreciated by them are not as literal as they would expect of the works of others.
716
Bakaja Zoltán:
Bhagavad-gītā As It Is – elvárások és átváltási műveletek
Argumentum 15 (2019), 716-737
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/2
Tanulmány
Bakaja Zoltán
Bhagavad-gītā As It Is – elvárások és átváltási műveletek
Abstract
In this article, I offer insights into the transfer operations of the book Bhagavad-gītā As It Is (1983). The article
is intended for the followers of the author A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, Orientalist scholars, and
researchers of translation. The latter would be interested in the transfer operations from Sanskrit to English, since
some of these are not included in Klaudy's book Languages in Translation (2007a), as well as the opinions
presented about the characteristics and nature of philological translation. With the examples in this study I would
like to draw the attention of the first two groups to the fact that if they are expecting a word-for-word translation,
it is based on a myth of their own creation: translations appreciated by them are not as literal as they would
expect of the works of others.
Keywords: Bhagavad-gītā, Bhaktivedanta, transfer operations, philological translation, literal translation
1 Bevezetés
A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, a hinduizmus vaiṣṇava ágát képviselő szerzetes
1965. szeptember 17-én érkezett az Amerikai Egyesült Államokba. Bár fordítói és kommen-
tátori tevékenységének első darabjai még Indiában láttak napvilágot, munkássága ezután bon-
takozott csak ki igazán. Bhagavad-gītā As It Is című Bhagavad-gītā-fordítása és kommentárja
1968-ban, csonka kiadásban jelent meg először. Hiányzott belőle a devanāgarī írással írt
szanszkrit szöveg, annak latin betűs átírása, a szanszkrit–angol szószedet, az egyes verssza-
kokhoz fűzött kommentárok jó része, s némiképp a címe is más volt: The Bhagavad-gītā As It
Is. A teljes változat 1972-ben látott napvilágot, immár Bhagavad-gītā As It Is címmel, s a
könyv 1983-ban nyerte el mai formáját, amikor a kiadó sok olyan hibát kijavított, amely a ko-
rábbi szerkesztési munkálatok során a kötetben maradt.
A Bhagavad-gītā As It Is fordítása során alkalmazott átváltási műveletek vizsgálatát több
szempontból is fontosnak tartom. Fordításkutatóként azért érdekel a téma, mert Klaudy Kinga
Bevezetés a fordítás gyakorlatába című munkája (1999) csak az angol, német és orosz
nyelvről magyarra, vagy a magyarról e három nyelvre való fordítások tanulmányozásának
eredménye alapján írja le az átváltási műveleteket, és a szanszkritról angolra való fordítás
vizsgálata során talán olyan műveletekre bukkanhatunk, amelyek nem szerepelnek Klaudy
könyvében. Vaiṣṇava teológusként ugyanakkor az is a céljaim között szerepel, hogy a
Bhagavad-gītā fordításait használó vagy megalkotó indológusok és hívek számára oly módon
nyújtsak bepillantást Bhaktivedanta Swami Prabhupāda fordítási gyakorlatába, hogy bemu-
tatom: az általa használt technikák nem a fordítói önkény, és nem is valamilyen misztikus erő
717
Bakaja Zoltán:
Bhagavad-gītā As It Is – elvárások és átváltási műveletek
Argumentum 15 (2019), 716-737
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/2
felfoghatatlan megnyilvánulásának példái, hanem a gyakorlott fordítók munkájára jellemző,
általánosan alkalmazott technikák. Az átváltási műveletek bemutatása előtt ezért szemléltetem
néhány példával a tudományos világ képviselői és a hívek egy részének a Bhaktivedanta-
fordítással, illetve annak fordításaival kapcsolatos véleményét.
Az angol szövegek fordítását általában én készítettem, ahol másét illesztettem be, jelöltem.
Az átváltási műveleteket bemutató részben található angol idézetek teljes fordítását nem köz-
löm, csak az e műveletek alapját képező szanszkrit és az átváltás eredményeként megjelenő
angol szavak értelmét világítom meg. Nem csak a Bhaktivedanta-fordításból mutatok be
szemelvényeket. Hogy megdöntsem a szószerintiség maga alkotta mítoszát, néhány idézetet
más szerzőké mellett – Vekerdi József Bhagavad-gītā-kiadásából is beszúrtam.
2 Tudósok a Bhaktivedanta-fordításról
A Bhaktivedanta-kiadás hazai tudományos megítélésére példa Balogh Dániel indológusnak a
Bhagavad-gītā magyar fordításaival kapcsolatos megjegyzése:
Amíg azonban Lakatos a szabatosság mellett a verstechnikát és költőiséget, Vekerdi a lehető legnagyobb
szöveghűséget, a modern guruk pedig a maguk iskolájának megfelelő értelmezést és magyarázatot he-
lyezték előtérbe, addig Baktay egyfajta középutat választott: olvasható, valamelyes költőiséget is érkel-
tető, ugyanakkor laikusok számára könnyen felfogható magyar szöveget akart produkálni (Balogh 2014:
246).
Balogh szavai azt sugallják, hogy a „modern guruk”, azaz A. C. Bhaktivedanta Swami
Prabhupāda (1989, 1993, 2008)
1
és B. R. Śrīdhara Deva Goswāmī
2
(2003) fordítása kevésbé
szöveghű, mint a nyelvész-fordító Vekerdi József munkája. Ez a kijelentés sok problémát vet
fel. Az első az, hogy a „modern guruk” nem magyarra, hanem angolra, illetve bengálira fordí-
tották a szanszkrit szöveget, a magyar fordítás az angolból, illetve a bengáli szöveg angol for-
dításából készült. Még ha ezt nem is vennénk figyelembe, nehéz megfogalmazni, milyennek
is kellene lennie a hű szövegnek. Amikor a Bhagavad-gītā szöveghű fordításáról hallok,
mindig Draupadī, a Mahābhārata eposz hősnője jut eszembe, akinek egyszerre öt férjhez
kellett hűségesnek lennie. A hűségre törekvő fordítónak még nehezebb a dolga, mint neki,
hiszen a szövegnek nemcsak öt aspektusa van. Mihez legyen hű? A szemantikai jelentéshez, a
pragmatikai jelentéshez, a mondathatárokhoz, a szöveg hangzásához, a kollokációk vagy az
idiómák pontos visszaadásához, esetleg épp azt a fordítást tekinthetjük hűnek, amelyik a
forrásnyelvi kollokációkat és idiómákat célnyelviekkel tudja pótolni? Hűnek kell-e lennie a
fordítónak a szöveg stílusához, követnie kell-e a versmértéket, s ha követi, a nagy szabadságot
megengedő versmértékekben a szerzőhöz hasonlatosan élnie kell ezzel a szabadsággal, vagy –
saját szabadságáról lemondva – a szerző választását a maga számára is kötelezőnek kell érez-
nie, s minden szótagot a forrásnyelvi szövegével egyező hosszúságúnak kell fordítania?
Hogy Balogh mit érthetett szöveghűség alatt, arra egy másik kijelentése enged vetkez-
tetni: „Megjelent időközben Vekerdi filológiai pontosságú prózafordítása is, amely elsősorban
a szanszkrit nyelvvel ismerkedők számára kiváló segédeszköz” (2014: 246). A hűség záloga
tehát a filológiai pontosság, amely a cikk következő oldalán még egyszer említésre kerül:
1
Balogh a Bhaktivedanta-fordítás e három kiadására hivatkozik a cikkében. Az újabb kiadások magyar szöve-
ben sok javítás található.
2
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda kortársa és Bengálban élt hittestvére.
718
Bakaja Zoltán:
Bhagavad-gītā As It Is – elvárások és átváltási műveletek
Argumentum 15 (2019), 716-737
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/2
„Vekerdi saját prózafordításának filológusi pontosságát egyedül a magyar szintaxis és
szókészlet korlátozza” (2014: 247).
Balogh véleménye szerint tehát az indiai fordítóknak az a törekvése, amelyben „a maguk
iskolájának megfelelő értelmezést és magyar ázatot helyezték előtérbe”, a szöveghűség rová-
sára megy, míg a filológiai pontosságra való rekvés (amely ezek szerint őket nem jelle-
mezte) a hűség záloga. Nem fogok belemélyedni a két gauḍīya-vaiṣṇava fordítás elemzésébe,
amelyek között annak ellenére is számos különbséget találunk, hogy egyazon iskola képvise-
lői alkották őket, ám azt fontos tudni, hogy ennek az iskolának a klasszikus Gītā-interpretációi
között is jelentős különbségek vannak (lásd Viśvanātha 2003, Baladeva é. n.), noha szerzőik
nem fukarkodnak a filológiai érvekkel annak érdekében, hogy alátámasszák olvasatuk érvé-
nyességét. Mindazonáltal e különböző interpretációk nem egymás ellenében íródtak, különbö-
ségük említésével csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy az egy iskolához
való tartozás nem jelent szükségszerűen szűk értelmezési keretet, s az ugyanazon iskolába tar-
tozó szövegmagyarázók nem gondolják azt saját interpretációjukról, hogy hűebben tükrözi a
jelentést, mint társaik, elődeik munkái.
Érdemes azonban Vekerdi József Bhagavad-gītā-kiadására is vetni egy pillantást. Ennek
utószavában a következőket találjuk:
Fordításunkban a legteljesebb filológiai pontosságra törekedtünk, mellőzve bármiféle filozófiai vagy
vallási értelmezést, ami mind az Indiában, mind nyugaton készült fordítások többségére jellemző az újabb
időkben, s amit az angol átdolgozásból készült Az eredeti Bhagavad Gítá, második kiadásban a Bhagavad
Gítá úgy, ahogy van című magyar nyelvű változat is képvisel (1997: 117).
Vekerdi kijelentése azért különös, mert ugyanebben az utószóban vallásbölcseleti költemény-
nek nevezi a Bhagavad-gītā-t (1997: 114). Hogyan lehet filológiai pontossággal lefordítani
egy vallásbölcseleti költeményt filozófiai és vallási értelmezéstől mentes, prózai szöveg készí-
sével? Mi a filológiai fordítás ismérve? Vekerdi törekvéséről a könyve címnegyedében talál-
ható mondatból tudhatunk meg többet: „Szanszkrit eredetiből magyar prózára fordította szó
szerint, az utószót és a jegyzeteket írta VEKERDI JÓZSEF”. Ő tehát arra törekedett, hogy olyan
szó szerinti fordítást készítsen, amely a szanszkrit szavak jelentésének átültetésekor nem vesz
figyelembe semmilyen vallási vagy filozófiai megfontolást. Az ilyen szemlélet fényében nem
csodálkozhatunk a Gītāról alkotott véleményén:
A Bhagavad-gítá az időszámításunk kezdete körüli indiai metafizikai nézeteket igyekszik egységbe fog-
lalni. A különböző filozófiai iskolák tanításai erősen eltértek egymástól, ennek következtében egyge-
tésük nem volt törésmentesen megoldható. Az európai filológia rámutat, hogy a Gítá egyes részei között
éles ellentmondások vannak. A költemény egészét aforizmagyűjeménynek foghatjuk fel, amelyben gyakran
ismétlődnek a gondolatok, s azoknak ellenkezői is (1997: 114).
A Balogh által is említett egyik magyar kiadás bengáli nyelvű eredetijének szerzője, a
„modern guru”, Śrīdhara Goswāmī szemléletmódja egészen más (2003: 15):
A Bhagavad-gītā egyértelműen megkülönbözteti és körvonalazza a cselekvésen (karma) és a tudáson
(jñāna) alapuló, odaadást nélkülöző ösvényeket, és a nekik megfelelő elérhető végcélokat: az érzéki élve-
zetet (kāma) és a felszabadulást (mokṣa). Ezért aki valóban értelmes, az a yo yac chraddhaḥ sa eva saḥ
„az embert a hite határozza meg” kijelentés alapján megérti a Bhagavad-gītā által felvázolt különböző
ösvények, és azok céljai közötti tárgyilagos összehasonlítást, s ily módon leleplezi és lefegyverzi azokat,
akik zavart keltenek a minden ösvényt és minden célt egynek tekintő, „minden egy” filozófiai kotyva-
lékával.
719
Bakaja Zoltán:
Bhagavad-gītā As It Is – elvárások és átváltási műveletek
Argumentum 15 (2019), 716-737
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/2
A filológiai fordításról számos a Vekerdiével ellentétes megközelítést is olvashatunk. A nyel-
vész és műfordító Mészöly Gedeon például így panaszkodik (1956: 6):
Minden filológus, ki hallott Odisszea-fordításom készültéről, először is azt kérdezte tőlem, hogy hexa-
meterben fordítom-e, vagy rímes »alexandrin«-ban. Mikor pedig megvallottam, hogy bizony ebben az
utóbbiban fordítom (én ugyan alexandrin helyett Horváth János szavával felező tizenkettes-t mondok),
akkor, a szolgai alakhűség hívei azt a megjegyzést tették, hogy csak a hexa-méteres fordítás a filológiai
fordítás és a magyar hexameter is nagyon szép.
Igaz is, hogy lehet szép. De egy-egy versalaknak nemcsak szépsége van, hanem bizonyos stílushangulata
is evvel is számot kell vetnie a teljes filológiai hűségre törekedő fordítónak.
Waard és Nida magyarul Egyik nyelvről a másikra címmel megjelent fordítástudományi
könyve szerint a filológiai fordítás a „forrásszöveg irodalmi jellemzőire összpontosít”, és ki-
emelt „fontosságot tulajdonít a tematikai szerkezetnek és a szöveg stílusának” (2002: 246).
Christiane Nord azt írja Translating as a Purposeful Activity című művében, hogy a filológiai
fordítás meglehetősen szó szerint adja vissza az eredetit, s a szöveget lábjegyzetekkel és
glosszáriumokkal kiegészítve segíti az olvasó tájékozódását (2007: 49). Bár Vekerdi fordítása
a legtöbb fejezet végén tartalmaz néhány jegyzetet, a szerző nem kényezteti el túlzott
közlékenységgel az olvasót, az érdeklődőket Lakatos István verses fordításainak a szintén
maga által készített jegyzeteihez utalja (1997: 117). Kopeczky Rita fordítástudományi
disszertációjának (2008: 6) Katharina Reißre hivatkozó szavai szerint a „filológiai fordítás
(…) forrásszöveg-orientált, de már a teljes szöveget szem előtt tartva dolgozik (…), a cél-
nyelv korlátait a végsőkig feszíti, hogy a forrásszöveg mögöttes jelenlétét a lehető leginkább
érezhetővé tegye a nyelvtani szerkesztés és a stilisztika szintjén egyaránt”. Kovács Előd filo-
gus a magyar mesekezdőt vizsgáló néprajztudományi cikkében nem definiálja a szó szerinti
és a filológiai fordítás fogalmát, de az általa használt példák jól szemléltetik, hogy mit gondol
a kettő különbségéről:
…szó szerint: egyike volt, egyike nem volt; filológiai: az egyike megtörtént, a másika nem… (2006: 267)
…szó szerint: az egyik volt, az egyik nem volt; filológiai fordítás: az egyik ember [valóban] élt, a másik
nem (= a történet egyes szereplői valóban éltek, más szereplői nem)… (2006: 270)
Vekerdi törekvése a filológiai fordítás definíciói közül Nordéhoz áll a legközelebb, ám a még-
oly szó szerinti fordítás sem lesz filológiai igényű, ha a fordító egy vallásbölcseleti költemény
olyan sokjelentésű és kulcsfontosságú szavait, mint például a brahman vagy az ātman a
filozófiai és a vallási értelmezéseket figyelmen kívül hagyva tolmácsolja a célközönségnek.
Vekerdi azonban még a szószerintiség maga állította mércéjének sem felel meg maradéktala-
nul, s ez már a legelső általa lefordított párbeszédben is kiütközik:
Mondd, Szandzsaja, mit műveltek a Kuru-síkon, a szent mezőn csatára egybegyűlt Pándu-fiak és az
enyéim?
A szanszkrit szöveg szigorúan szó szerinti fordítása így hangzana:
Sañjaya, az igazság mezején, a Kuru-mezőn gyűltek össze a harcra vágyók: az enyéim s […] Pāṇḍu fiai.
Mit csináltak?
Vekerdi ahelyett, hogy szó szerint fordítaná a versszakot, kihagyja az eva-t (ebben az esetben
meghatározott jelentés nélküli töltelékszó, az én fordításomból is kimaradt, ezt szögletes
720
Bakaja Zoltán:
Bhagavad-gītā As It Is – elvárások és átváltási műveletek
Argumentum 15 (2019), 716-737
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/2
zárójelben jelöltem) és a yuyutsavas-t (’harcra vágyók’), a mondd-ot pedig beszúrja. Így
munkája során nem csak egyszerű behelyettesítést alkalmaz, a Klaudy által leírt átváltási
műveletek is megjelennek a fordításában. Ez a kijelentés persze azon a rendkívül felületes
állításon alapszik, hogy az egyszerű behelyettesítés során a szavak szó szerinti jelentését
használjuk. Nem kívánok belemenni a szó szerinti jelentés és szó szerinti fordítás létének és e
kifejezések létjogosultságának problémájába, aki erre kíváncsi, olvassa el Fehér M. István
Létezik-e szó szerinti jelentés című cikkét (2006: 185–196). A fentiekben csupán arra ván-
tam rávilágítani, hogy a mégoly nagyvonalúan értelmezett szó szerinti fordításra való törekvés
is kudarcot vall, ha a fordító bizonyos szavakat kihagy vagy betold. Ez persze nem von le a
fordítás értékéből, de aki így tesz, attól visszatetsző, ha más esetében a szószerintiséget a
forrásszöveghez való hűség feltételeként kéri számon. (Ne feledjük a fenti idézetet, amelyben
Vekerdi Baloghgal ellentétben a Bhaktivedanta-fordítást nem egy iskolára jellemző értelme-
zésnek, hanem átdolgozásnak nyilvánította.)
A Vekedi által képviselt, szószerintiséghez ragaszkodó szemlélet nem csak a magyar orien-
talisták sajátja. A Routledge kiadó fordítástudományi enciklopédiájában található Wang
Huinak a fordítás posztkolonialista megközelítéséről szóló cikke, amelynek egy része az
orientalista fordítási paradigmáról szól. Ebben ezt olvashatjuk (Wang 2011: 201):
A leigázott kultúrák kánonjából származó szövegek gyakran köszönnek vissza fájdalmasan és aka-
koskodóan szó szerinti [a kiemelés tőlem], lenyűgöző exegetikai és kritikai apparátust felsorakoztató,
tiszteletet parancsoló tudományos fordításokban. Ezek a fordítások a tespedt, titokzatos, különös és
ezoterikus „kelet” képét erősítik meg bennünk, azét a keletét, amely kizárólag egy maroknyi orientalista
szakértő érdeklődésére tarthat számot, és amelynek jelentőségét a segítségük nélkül nem is tudnánk
megérteni (Jacquemond 1992: 149). Valóban, dacára az aprólékos munkának és a leigázott kultúra szöve-
geiben szereplő szavakkal szemben tanúsított látszólagos alázatnak, az orientalista fordítók gyakran tet-
szelegnek a keleti dolgok értelmezője és bírálatuk szakértője szerepében, s eszköztárukban azért sora-
kozik ott a tudomány, a racionalitás, és a keresztény igazságokat is annak érdekében vonultatják fel, hogy
dekonstruálják, leszólják vagy deszakralizálják más kultúrák kánonját.
3
A fenti szemléletre példa Robert D. Baird vallástörténész recenziója, amely azért bírálja a
Bhaktivedanta-fordítást és kommentárt, mert az az egyes versszakokat az egész könyv
fényében interpretálja (!), és nem ragaszkodik pusztán ahhoz, ami az aktuális szövegrészben
megtalálható (1991: 203). Baird gondolkodásmódjának jellemző példája, hogy a szószerinti-
séghez való ragaszkodás maga alkotta szabályai alapján annak ellenére kéri számon a fordítás
és a kommentárok szerzőjén a yajña és a prajāpati szó Viṣṇura való vonatkoztatását (213
214), hogy a szanszkrit szótár mindkét szó esetében tartalmazza e jelentést (Monier-Williams
2011). Azt állítja, hogy a vallástörténész precízen akarja tanulmányozni a szöveget, mindent
meg akar érteni, amire csak a szavak utalhatnak, de semmi olyat nem akar belemagyarázni,
ami nincs ténylegesen benne. Előtte csak az exoterikus jelentés áll nyitva, az ezoterikus
hagyomány nem, ez utóbbi a hívekre tartozik (200–201).
A Bhagavad-gītā szövege szerint azonban a könyv tanítása ezoterikus (9.1, 9.2, 11.1,
15.20, 18.63), a hitetlenek meg sem hallgathatják (18.67). Baird interpretációs szemlélete a
3
Canonical texts from dominated cultures often appear in imposing scholarly translations, which are painfully
and pedantically literal and loaded with an awesome exegetical and critical apparatuses. Such scholarly
translations reinforce the image of the ‘orient’ as stagnant, mysterious, strange, and esoteric, of interest to and
penetrable only with the help of a handful of orientalist ‘experts’ (Jacquemond 1992: 149). Indeed, in spite of
their meticulous care and apparent servitude to the words of dominated-language texts, orientalist translators
often pose as authoritative interpreters and judges of things oriental. Science, rationality and Christian
‘truths’ could all be rallied to deconstruct, denigrate, or desacralize the canons of other cultures.
721
Bakaja Zoltán:
Bhagavad-gītā As It Is – elvárások és átváltási műveletek
Argumentum 15 (2019), 716-737
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/2
kontextuális (a szövegszintű) és referenciális (szószintű) ekvivalencia érvényesülésének meg-
akadályozásával lehetetlenné teszi a kommunikatív ekvivalencia létrejöttét, az üzenet érthe-
tővé válását (lásd Klaudy 1994: 77), s így Wang fentebb idézett szavaival élve deszakralizálja
a kanonikus könyvet.
3 A Bhaktivedanta-fordítás a hívek szemében
Mivel a laikusoknak különösen azoknak, akik nem beszélnek semmilyen idegen nyelvet
gyakran az az elképzelésük a fordításról, hogy az pusztán a forrásnyelvi szavak célnyelvi
megfelelővel való behelyettesítéséből áll, Bhaktivedanta Swami Prabhupāda neofita követői
néha zavarba jönnek, amikor azt látják, hogy mesterük egy-egy rövid szanszkrit versszakot
időnként kétszer, háromszor olyan hosszú angol szövegel ad vissza. Később elkönyvelik
magukban, hogy „Prabhupāda magyarázatos fordításokat írt”. Érdekes azonban, hogy míg
méltánytalannak tartják az orientalista tudósoknak a szanszkrit szöveg angol fordítását ért
kritikáit, mesterük szövegei fordításának szószerintiségéhez néha éppoly szigorúan ragasz-
kodnak, mint az említett tudósok a szanszkrit szó szerinti fordításához.
A Bhaktivedanta-fordítások és magyarázatok része diktafonnal készült, és ez a kezdeti
időkben sok problémát okozott, mivel azok a tájékozatlan, a forráskultúrát nem ismerő hívek,
akik a könyveken dolgoztak, sokszor félreértették a hallottakat, és a diktafon bekapcsolása és
leállítása alatti késés is gyakran érthetetlenné tette a felvett szakasz egy részét. A Bhagavad-
gītā As It Is a Bhaktivedanta-korpusz egyik első diktálással született könyve volt, ezért
különösen sok hibát tartalmazott. A hibákat a szerző által alapított kiadó az 1983-as második
kiadásban, az író halála után javította ki.
Sok-sok évvel később kezdtek el felerősödni azok a hangok, amelyek szerint a szerzőjük
halála után nem lett volna szabad megváltoztatni a könyveket, s az így megváltoztatott írások
már nem tekinthetőek hitelesnek. Az elégedetlenség olyan méreteket öltött, hogy a kiadó egy
külön weboldalt is létrehozott a könyveken eszközölt változtatások bemutatására
(http://bbtedit.com), s a kedélyek megnyugtatására időről-időre kinyomtatják a könyvek
eredeti, újraszerkesztés előtti változatát is.
Mivel a Bhaktivedanta Swami Prabhupāda által képviselt bengáli-vaiṣṇava filozófia szerint
a szent tanítást nem szabad megmásítani, nemcsak a Bhaktivedanta-könyvek újraszerkesztése
váltott ki vitákat, a könyvek fordítása ugyanazokat a kérdéseket veti fel, mint amelyekkel a
Biblia fordítói szembesülnek.
A szerző jól tudta, milyen fontos szerepe van a fordításban a funkcionális egyenértékűség
megteremtésének, azaz annak, hogy a célnyelvi szöveg ugyanolyan funkciót töltsön be a
célnyelvi, mint a forrásnyelvi olvasók körében (lásd Klaudy 1994: 78), ennek eléréséhez
azonban az kell, hogy a fordító is megfelelően viszonyuljon a szöveghez. Az író éppen ezért
azt kérte, hogy könyvei fordításán csak a követői dolgozhassanak, hiszen ők teljes mértékben
képesek azonosulni velük.
Ez persze azzal járt különösen a kezdeti időkben –, hogy a fordításhoz mit sem értő -
veknek mindent maguknak kellett kitalálniuk. Mivel szakértő, jól képzett fordítókból mindig
hiány van, a Bhaktivedanta Book Trustnak házon belül kell megoldania a fordítóképzést. A
kiadó svéd oldalán két olyan kézikönyvet is találhatunk, amely a könyvkiadásba frissen bele-
csöppent munkatársak képzését szolgálja.
Az első a nyelvvel, a fordítással és a könyvkiadással kapcsolatos általános ismereteket
közöl, majd a 109-től a 198. oldalig egy érdekes táblázatot láthatunk a kiadó könyveiben
722
Bakaja Zoltán:
Bhagavad-gītā As It Is – elvárások és átváltási műveletek
Argumentum 15 (2019), 716-737
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/2
leggyakrabban előforduló kifejezések különböző nyelvű fordításairól
(http://www.bbt.se/Manuals/BBT_manual.pdf). E táblázatból kitűnik, hogy a különféle
nyelvekre fordító hívek mennyire ragaszkodtak az angol szavak ugyanazon célnyelvi szóval
történő lefordításához, s mennyire használtak szinonimákat munkájuk során. A második
kézikönyv fordításelméleti munkák szemelvényeit tartalmazza, a szerzők között olyan
hírességek szerepelnek, mint Bassnett, Catford, Holms, Jakobson, Newmark, Nida és Reiß
(http://www.bbt.se/Manuals/Readings%20in%20General%20Translation%20Theory%20(EN)
.pdf).
A fordítók képzése persze nem befolyásolja közvetlenül az olvasói elvárásokat, így
megeshet különösen akkor, ha a könyvkiadás egy egyház hierarchikus rendszerében történik
–, hogy a szakértelem helyett a laikus nagyközönség szószerintiségre irányuló elvárásai
érvényesülnek. Ez történt akkor, amikor a Bhagavad-gītā As It Is első magyar kiadásának
címét, Az eredeti Bhagavad-gītā-t (é. n.) a második kiadásban a sokkal szó szerintibb, ám
jóval nehézkesebb A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van-ra cserélték. A mai napig a fülemben
cseng, ahogy több mint két évtizeddel ezelőtt egy hívő a könyv első kiadásáról beszélgetve azt
mondta nekem: „Nem is ez a címe”. Úgy gondolta, hogy a cím magyarításával a fordító hibát
követett el: megváltoztatta a szentet és megmásíthatatlant, és e csorbát mielőbb ki kell küszö-
bölni.
Ahogy azt a bevezetésben is írtam, kutatásom során részint az eddig még le nem írt átvál-
tási műveletek feltérképezésének reménye, másrészt az a szándék hajtott, hogy szembesítsem
az orientalista tudósokat és Bhaktivedanta Swami Prabhupāda követőit azzal, hogy ezeknek
az átváltási műveleteknek a jelenléte a gyakorlott fordítók munkáinak természetes sajátsága.
A szószerintiség rovására menő alkalmazásuk semmit nem von le a fordítás értékéből, s ez
nem csak a Bhaktivedanta-fordításra, hanem annak fordításaira is igaz.
4 Az átváltási műveletek
Az átváltási műveletek rendszerének kidolgozása Klaudy Kinga nevéhez fűződik. Klaudy a
90-es években terjesztette ki korábbi orosz–magyar vonatkozású kutatásait az angol–magyar,
német–magyar és francia–magyar nyelvpár vizsgálatára, s ekkor tűzte ki célul egy indo-
európai (a továbbiakban IE)–magyar fordítási tipológia létrehozását (lásd Klaudy 2007b: 9).
Eredményei 1994-ben, A fordítás elmélete és gyakorlata című művében jelentek meg először
könyv alakban. E könyv második, átváltási műveleteket bemutató része később Bevezetés a
fordítás gyakorlatába címmel önálló kötetben került kiadásra (1999), és jelenleg tankönyv-
ként használják az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Tanszékén.
Klaudy definíciója szerint az átváltási művelet „összefoglaló terminus mindazokra a rend-
szerszerű és rutinszerű műveletekre, amelyeket fordítók egymást követő generációi fejlesz-
tettek ki, hogy leküzdjék a fordítás folyamatában alkalmilag együtt funkcionáló nyelvek
lexikai és grammatikai rendszerének, nyelvhasználatának és kulturális kontextusának
különbségeiből fakadó nehézségeket. Ebben a definícióban fontos, hogy nemcsak a nyelvek
rendszerbeli különbségeiről van szó, hanem a nyelvhasználati különbségekről is, sőt a kultu-
lis környezet különbségeiről is” (Klaudy 2018: 8–9).
Klaudy két fő csoportra osztja az átváltási műveleteket: a lexikai és a grammatikai átváltási
veletek csoportjára. A lexikai műveletek egy-egy szót vagy kifejezést érintenek, a gram-
matikai műveletek pedig mondategységeket vagy egész mondatok szerkezetét. A műveletek
723
Bakaja Zoltán:
Bhagavad-gītā As It Is – elvárások és átváltási műveletek
Argumentum 15 (2019), 716-737
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/2
két fő típusa az átváltás technikájának megfelelően elnevezett alcsoportoka bomlik: konkretizálás,
általánosítás, kihagyás, betoldás stb. (Klaudy 2018: 9).
A lexikai átváltási műveletek tárgyalásakor Klaudy kihangsúlyozza, hogy mivel egyetlen
olyan szó sincs, amelynek jelentése teljes mértékben megegyezne valamely másik nyelv egy
bizonyos szavának jelentésével, a fordítás során nem a jelentés, hanem az értelem marad
változatlan. A fordítónak nem a forrásnyelvi jelentés megőrzése a dolga, hanem a forrásnyelvi
szó olyan célnyelvi megfelelőjének megtalálása, amelyet az olvasók a valóság ugyanazon
szeletére fognak vonatkoztatni, amelyet a forrásnyelvi szó az adott kontextusban megjelölt
(1999: 43).
A grammatikai átváltási műveletekre a nyelvek grammatikai rendszerének, valamint a
nyelvhasználatnak a különbsége miatt van szükség (Klaudy 1999: 176). E műveletek végre-
hajtása sokszor kötelező jellegű, nélkülük helytelen lenne a célnyelvi mondat. Ebben a
tanulmányban több okból sem célom a grammatikai műveletek vizsgálata. Ezek egyike, hogy
részüket senkinek nem jut eszébe hibának vagy pontatlanságnak minősíteni. A szanszkrit
nyelvben például nincs névelő, ezért az angol fordítás során mindenképpen el kell végezni a
névelő betoldásának grammatikai műveletét. Ezt a laikusok is természetesnek vélik, s nem
akkor bírálják a fordítót, ha ennek megfelelően jár el, hanem akkor, ha nem végzi el az ilyen
és ehhez hasonló műveleteket. A szórendi változásokat és a mondatok felbontását vagy egye-
tését sem kívántam vizsgálni, mert a Bhagavad-gītā As It Is esetében időmértékes versfor-
mában írott, teljesen szabad szórendű, a mondathatárokat sem jelölő szanszkrit szöveg áll
szemben a kötött szórendű, világosan elkülönülő mondatokra tagolt, prózai angol szöveggel.
5 Átváltási műveletek a vizsgált műben
5.1 Jelentések szűkítése (differenciálás és konkretizálás)
A jelentések szűkítésének első aktusa a differenciálás, amely abból áll, hogy meghatározzuk
egy általános jelentésű szó jelentéstartományát. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda a
Bhagavad-gītā As It Is bevezetésében például azt írja, hogy a szanszkrit bhagavān szó
bármely hatalmas személyt jelölhet, függetlenül attól, hogy emberről vagy félistenről van szó
(1983: 3). Ez a differenciálás, s miután ezt megtette, kijelenti, hogy Kṛṣṇa nem pusztán nagy
hatalmú ember, ő Isten, azaz konkretizálja a bhagavān szónak a szövegen belüli jelentését.
Ezek után a szót a legtöbb alkalommal Supreme Personality of Godhead-nek fordítja, a
konkretizált angol ekvivalenssel jelzi, hogy Kṛṣṇa nem csupán hatalmas vagy kiváló szemé-
lyiség (personality), de Istenként (Godhead) mindenki más fölébe emelkedik (supreme).
Bár Klaudy először azt írja, hogy „erre a műveletre akkor kerül sor, ha a forrásnyelvi
szöveg olyan általános jelentésű szót tartalmaz, amelynek nincs vagy nem használatos
hasonlóan általános jelentésű megfelelője a célnyelvben” (1999: 50), ez alól a fenti példa is
kivételt képez, és később Klaudy maga is felsorol olyan eseteket, amikor nem ez történik. A
kezdést kifejező igék konkretizálását IE–magyar viszonylatban arra vezeti vissza, hogy „a
magyar nyelv a cselekvés elkezdésének kifejezésére változatosabb igekészletet mozgósít,
mint az IE nyelvek” (1999: 51), az idéző igék konkretizálásának fordítói gyakorlatát pedig a
stilisztikai tradícióval (1999: 49) és a magyar fordítási normához való igazodással (2000: 35)
magyarázza.
724
Bakaja Zoltán:
Bhagavad-gītā As It Is – elvárások és átváltási műveletek
Argumentum 15 (2019), 716-737
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/2
5.1.1 Mozgást jelentő igék konkretizálása
A mozgást jelentő igék konkretizálását Klaudy a magyarról oroszra történő fordítás során
alkalmazott konkretizálással szemlélteti (1999: 48). Ezekben a példákban a fordítónak el kell
döntenie, hogy a szereplő gyalog vagy valamilyen járművön teszi meg az utat. Ezt a magyar
ige nem árulja el, az orosz szövegben alkalmazott ekvivalensét viszont csak ennek tudatában
lehet kiválasztani. Ez a fajta konkretizálás nem a fordító döntéséből, hanem a nyelvek közötti
különbségből fakad.
A Bhaktivedanta-fordítást olvasva a mozgást jelentő igék fakultatív konkretizálásával is
találkozhatunk. A Bhagavad-gītā több versszakában is megfigyelhetjük, hogy a fordító az
általános jelentésű gam és √ ’megy, halad, mozog, sétál, elmegy, visszavonul, elmenekül,
megy vmi felé, megközelít, eljut, megérkezik’ (go, proceed, move, walk, go away, withdraw,
retire, flee, escape, go towards, approach, reach) gyökből képzett igét konkretizálja és a
fordításban az attain vagy reach igét használja, amivel jelzi, hogy a cselekvő nemcsak halad a
célja felé, hanem el is éri azt.
agnir jyotir ahaḥ śuklaḥ ṣaṇ-māsā uttarāyaṇam
tatra prayātā gacchanti brahma brahma-vido janāḥ
Those who know the Supreme Brahman attain that Supreme by passing away from the world during the
influence of the fiery god, in the light, at an auspicious moment of the day, during the fortnight of the
waxing moon, or during the six months when the sun travels in the north (Bhg. 8.24).
antavat tu phalaṁ teṣāṁ tad bhavaty alpa-medhasām
devān deva-yajo yānti mad-bhaktā yānti mām api
Men of small intelligence worship the demigods, and their fruits are limited and temporary. Those who
worship the demigods go to the planets of the demigods, but My devotees ultimately reach My supreme
planet (Bhg. 7.23).
Máskor (4.30) a √ gyökből képzett ige advance toward (’halad vmi felé’) jelentését
használja, ezzel jelezve, hogy az adott gyakorlat végzése segíti az úton való haladást, de nem
elég a cél eléréséhez.
sarve ’py ete yajña-vido yajña-kṣapita-kalmaṣāḥ
yajña-śiṣṭāmṛta-bhujo yānti brahma sanātanam
All these performers who know the meaning of sacrifice become cleansed of sinful reactions, and, having
tasted the nectar of the results of sacrifices, they advance toward the supreme eternal atmosphere.
E versszakok esetében Vekerdi is konkretizálja a mozgást jelentő igéket, s mindhárom esetben
a ’jut’, illetve ’eljut’ igével fordítja őket magyarra:
Tűz, világosság, nappal, növő hold, észak felé haladó Nap hat hónapja – az ekkor távozó Brahman-
ismerők a Brahmanba jutnak. (8.24)
Ám az ilyen csekély eszűek jutalma véges; aki isteneknek áldozik, az istenekhez jut el, az én híveim
hozzám jutnak el. (7.23)
725
Bakaja Zoltán:
Bhagavad-gītā As It Is – elvárások és átváltási műveletek
Argumentum 15 (2019), 716-737
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/2
Áldozat maradékának élet-eledelével táplálkozók az örök Brahmanba jutnak; aki nem áldozik, itt a
földön sincs helye, nemhogy ott túl, Kuruk vitéze. (4.31)
4
5.1.2 Idéző igék konkretizálása
A beszédet jelző angol, német és orosz ige (say, sagen, сказать) magyar fordításbeli
konkretizálásának gyakorlatát Klaudy a stilisztikai tradícióval magyarázza: „A monotónia
elkerülése végett a fordítók általában a párbeszéd hangnemének, tartalmának megfelelően
konkretizálják az ige jelentését: pl. fortyant fel, sóhajtott, lármázott, legyintett, hálálkodott,
tiltakozott, türelmetlenkedett stb.” (1999: 49)
Noha ez az átváltási művelet általában az idegen nyelvről magyarra való fordításokat
jellemzi, a Bhagavad-gītā As It Is-ben is találunk rá néhány példát. Bhaktivedanta Swami
Prabhupāda a √vac ’beszél, mond’ (speak, say, tell) gyökből képzett múlt idejű, befejezett E/3
személyű igét, amelyet legtöbbször a said-del (’mondta’) ad vissza, néha a replied ’felelte’
(5.2) inquired ’érdeklődött’ (8.1, 12.1, 14.21, 17.1) answered (17.2) ’válaszolta’ megfelelővel
fordítja. Ezekben az esetekben az idéző igék konkretizálásának legegyszerűbb formáját
figyelhetjük meg: a célnyelvi szöveg igéi is valamilyen beszédaktust fejeznek ki, arra
világítanak rá, hogy a beszéd kérdést vagy választ tartalmazott.
arjuna uvāca
evaṁ satata-yuktā ye bhaktās tvāṁ paryupāsate
ye cāpy akṣaram avyaktaṁ teṣāṁ ke yoga-vittamāḥ
Arjuna inquired: Which are considered to be more perfect, those who are always properly engaged in
Your devotional service or those who worship the impersonal Brahman, the unmanifested? (12.1)
5.1.3 Reáliák konkretizáló fordítása
Klaudy az egy-egy nyelvközösségre sajátosan jellemző tárgyaknak, ünnepeknek, történelmi
eseményeknek, neveknek, megszólításoknak, azaz a reáliáknak csak az általánosító
fordításáról ír (1999: 60), ám a Bhagavad-gītā As It Is lapjain egy ezzel ellentétes irányú
művelettel, a reáliák konkretizálásával is találkozunk.
Az 1. fejezet 14. versszakában a pāṇḍava (’Pāṇḍu fia’) szó egyes számú, alanyesetű alakját
olvashatjuk. Pāṇḍunak öt fia volt, s mivel a műben itt Arjunáról van szó, a fordító
konkretizálja a szó jelentését és a célnyelvi szövegben azt olvashatjuk, hogy Pāṇḍu fiai közül
Arjuna ült a szekéren:
tataḥ śvetair hayair yukte mahati syandane sthitau
mādhavaḥ pāṇḍavaś caiva divyau śaṅkhau pradadhmatuḥ
On the other side, both Lord Kṛṣṇa and Arjuna, stationed on a great chariot drawn by white horses,
sounded their transcendental conchshells.
Hasonló konkretizálással találkozunk a fejezet 20. versszakában. Arjuna egyik neve
Kapidhvaja, ’majom-lobogós’.
5
Ezt a nevet azért kapta, mert szekerének a zászlaján
4
A versszakok eltérő számozásából fakadóan az átváltási műveletet tartalmazó sor a Bhaktivedanta-
fordításban a 4. fejezet 30. versszakának második, míg a Vekerdi-fordításban a 31. versszak első sora.
5
A kapi-dhvaja szó olyan főnév, amelyet néha melléknévként (egy személy jelzőjeként), néha főnévként
fordítanak.
726
Bakaja Zoltán:
Bhagavad-gītā As It Is – elvárások és átváltási műveletek
Argumentum 15 (2019), 716-737
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/2
Hanumānnak, Rāma majomkatonájának a képe díszlett. Baladeva Vidyābhūṣaṇa kommentárja
(é. n.) szerint e lobogó azt jelezte, hogy tulajdonosa maga mögött tudhatja a hős Hanumān
támogatását, ezért a Bhaktivedanta-fordítás konkrétan megnevezi a zászlón látható majmot.
atha vyavasthitān dṛṣṭvā dhārtarāṣṭrān kapi-dhvajaḥ
pravṛtte śastra-sampāte dhanur udyamya pāṇḍavaḥ
hṛṣīkeśaṁ tadā vākyam idam āha mahī-pate
At that time Arjuna, the son of Pāṇḍu, seated in the chariot bearing the flag marked with Hanumān, took
up his bow and prepared to shoot his arrows. O King, after looking at the sons of Dhṛtarāṣṭra drawn in
military array, Arjuna then spoke to Lord Kṛṣṇa these words.
Ebben a példában komplex átváltási műveletet láthatunk, amelynek a lexikai konkretizáció
csak egy eleme. Az, hogy Arjuna a szekéren ül és a zászlót a szekér hordozza, a fordító
betoldása.
A reáliák konkretizálásának első példájában található átváltási művelet Vekerdinél is
megjelenik. Az ő fordításában így hangzik a versszak:
Most fehér lovak vonta, nagy harciszekerükön (sic!) állva Krisna és Ardzsuna is megfújta csodás kürtjét:
Az irodalom egészét tekintve a reáliák konkretizáló fordítása talán ritka átváltási művelet, ám
a Bhagavad-gītā sok kiadásában találunk rá példát.
5.2 Jelentések bővítése (generalizálás)
Bár Klaudy a generalizálással kapcsolatban a testrészek általánosító fordításáról is beszél, a
most következő, szemhez kapcsolódó példám nem ehhez, hanem a reáliák általánosító fordí-
sának, azon belül pedig az endémiák (egy meghatározott területen élő növény és állatfajták)
általánosító fordításának csoportjához tartozik. A fordító a 11. fejezet 2. versszakában a
kamala-patrākṣa szóösszetételt az O lotus-eyed one (’lótusszemű!’) angol megfelelővel adja
vissza.
Klaudy a generalizáláshoz fűzött összefoglaló megjegyzésében (1999: 65) azt írja: „… a
fordítók gyakran a könnyebb megoldás irányába haladnak, ha nem találják meg a pontos cél-
nyelvi megfelelőt, egy általánosabb jelentésű szót választanak, amely könnyebben illeszkedik
a célnyelvi mondat egészébe.” A jelen példánkban is erről van szó.
Indiában a lótusz a transzcendencia szimbóluma, száznál is több szanszkrit neve közül a
kamala csak az egyik. Isten transzcendentális testrészeit gyakran hasonlítják a lótuszhoz.
Ezzel azt jelzik, hogy Isten teste felette áll az anyagnak, amely még akkor sem érintheti meg
vagy befolyásolhatja őt, amikor alászáll a világba.
A fordításban az o és a one grammatikai betoldása azt hivatott jelezni, hogy a kifejezés
vokatívuszban áll. A kamala jelentése ’halványvörös, rózsaszín, vággyal teli, lótuszvirág’ a
patra a ’szirom’, az akṣa pedig a ’szem’ ekvivalenssel fordítható. A forrásnyelvi kifejezés
magában foglalja a metaforában szereplő virág faját, színét és azt is, hogy a versszak Kṛṣṇa
szemének alakját a virág egy szirmához hasonlítja. A terjengősség elkerülése érdekében, a
fordító a generalizálás eszközéhez folyamodott. Kihagyta a virág színére való utalást,
valamint azt, hogy a hasonlat a növény melyik részét említi, és csak magát a növényt nevezte
meg.
727
Bakaja Zoltán:
Bhagavad-gītā As It Is – elvárások és átváltási műveletek
Argumentum 15 (2019), 716-737
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/2
bhavāpyayau hi bhūtānāṁ śrutau vistaraśo mayā
tvattaḥ kamala-patrākṣa māhātmyam api cāvyayam
O lotus-eyed one, I have heard from You in detail about the appearance and disappearance of every
living entity and have realized Your inexhaustible glories.
Vekerdi a fordításában a patra jelentései közül a szirom helyett a ’levél’ ekvivalenst
választja. A hagyomány azonban Kṛṣṇa szemét nem a lótusz kerekded és zöld leveléhez, ha-
nem a virág hosszúkás és halványvörös szirmához hasonlítja. A lótusz levelének formájához
legfeljebb a Purī-ban található Jagannātha-templom oltárán álló mūrti (istenszobor) extázistól
kerekre tágult szeme hasonlít, a legtöbb Kṛṣṇa-ábrázolásnak a lótusz szirmához hasonlít a
szeme.
Madhusūdana Saraswatī kommentárjának fordítása (2007) is a patra ’szirom’ értelemű
jelentését támasztja alá:
…kamala-patra-akṣa, O You with eyes like lotus petals, You have the two eyes long like the petals of the
lotus, red at the ends, and extremely charming to the mind.
…kamala-patra-akṣa, lótussziromhoz hasonlatos szemű! Szemed olyan, mint a lótusz szirma: hosszúkás,
sarkai vörösek, és teljesen elbűvöli az elmét.
A szem hosszúkás alakjára és a szemzugok vörös színére való utalás (amely Baladeva
Vidyābhūṣana kommentárjában is megtalálható é. n.) kétségtelenné teszi, hogy a hasonlatban
a lótusznak nem a levele, hanem a szirma szerepel. Ahogy ez a példa is mutatja, a fordítás
szószerintisége egymagában nem tudja garantálni a filológiai pontosságot.
5.3 Jelentések összevonása
Klaudy az Angol–magyar fordítástechnika című könyvében (2000: 44) így kezdi a jelentések
összevonásával foglalkozó fejezetet:
Jelentések összevonásáról akkor beszélünk, amikor a fordító egyetlen szóval is vissza tudja adni két vagy
több forrásnyelvi szó értelmét.
‘We’re in no hurry,’ (Salinger 38)
Ráérünk. (Elbert 41)
A Bhagavad-gītā As It Is-ben (2.44) a jelentések összevonására a következő példát
olvashatjuk:
bhogaiśvarya-prasaktānāṁ tayāpahṛta-cetasām
vyavasāyātmikā buddhiḥ samādhau na vidhīyate
In the minds of those who are too attached to sense enjoyment and material opulence, and who are
bewildered by such things, the resolute determination for devotional service to the Supreme Lord does
not take place.
Az apahta szó jelentése ’ellopott, elvett, elragadott’ (taken away, carried off, stolen), a cetas-
é pedig ’tudat, értelem, szív, elme’ (consciousness, intelligence, heart, mind). A szókapcsola-
tot a Bhaktivedanta-fordítás a két szó jelentésének összevonásával bewildered-nek ’[az ilyen
dolgok {vagyon és hatalom} által] összezavart’ fordítja.
728
Bakaja Zoltán:
Bhagavad-gītā As It Is – elvárások és átváltási műveletek
Argumentum 15 (2019), 716-737
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/2
Szerdahelyinek a Vekerdi által többször is elismeréssel említett fordítása (Lakatos &
Vekerdi 1987: 194, Vekerdi 2001: 159) ezen a helyen ugyancsak az összevonás eszközével él
(1965: 271):
megbénítja e sok szó azt,ki hatalmat s gyönyört akar…
A fordításban az „e sok szó” a vedák korábbi versszakokban említett szóvirágaira utal,
amelyek „földi hatalmat és gyönyört” ígérnek a híveknek, s ezzel ragadják el az emberek
elméjét. Az elme elragadását fejezi ki Szerdahelyi a „megbénítja” szó használatával.
Bár Vekerdi nem végzi el ezt az átváltási műveletet, megoldása tulajdonképpen a
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda által használt kifejezés szinonimája (1997):
A gyönyörökön-hatalmon csüggők elméjét elbódítják ezek az igék, s nem érik el elmélyedésben a
gondolat határozottságát.
Az Angolmagyar nagyszótár (Országh és Magay 2009) szerint a bewilder jelentése
’megzavar(ja vk fejét)’, a Magyar értelmező kéziszótár (Juhász et al. 2011) szerint pedig a
’megzavar’ az ’elbódít’ ige egy ritka, a választékos nyelvben használt jelentése.
5.4 Jelentések felbontása
Amikor a fordító csak két vagy több szóval tudja visszaadni a forrásnyelvi szavak értelmét,
azt a jelentések felbontásának nevezzük (Klaudy 1999: 73). Ennek alapján azt gondolhatnánk,
hogy egy kötelező átváltási műveletről beszélünk, de az alábbi példában a fordítónak arra is
lehetősége nyílott volna, hogy felbontás nélküli megoldást válasszon.
A Bhagavad-gītā 8. fejezetének 22. versszakában a sa para purua szavakat kétfélekép-
pen is fordíthatjuk. A szanszkrit purua szó egyaránt jelenthet ’személy’-t, valamint
’legfensőbb lény’-t, és mivel a para jelentései között a ’legfensőbb’ is szerepel, a három szót
jelentésfelbontás nélkül (az a legfensőbb személy) és felbontással (az a legnagyszerűbb
legfensőbb lény) is fordíthatjuk. Az alábbi példában a fordító kiemelte, explicitté tette a vers-
szakban benne rejlő redundanciát, ezzel kihangsúlyozta, hogy Isten felette áll mindenki más-
nak. Ez összetett átváltási művelet, a fordító a jelentések betoldásával konkretizálta a főnév
jelentését.
puruṣaḥ sa paraḥ pārtha bhaktyā labhyas tv ananyayā
yasyāntaḥ-sthāni bhūtāni yena sarvam idaṁ tatam
The Supreme Personality of Godhead, who is greater than all, is attainable by unalloyed devotion.
Although He is present in His abode, He is all-pervading, and everything is situated within Him.
5.5 Jelentések kihagyása
„A lexikai kihagyások oka a célnyelvi és a forrásnyelvi olvasók ismereteinek eltérő volta”
írja Klaudy (1999: 84). A bizonyos tájegységre, kultúrára jellemző reáliák: márka- és utcane-
vek, történelmi korszakok nevei, megszólítási formák stb. az olvasó számára teljesen ismeret-
lenül csenghetnek. Amennyiben a fordítók az adott névnek nem tulajdonítanak különösebb
jelentőséget, gyakran kihagyják a fordításból, így elkerülik a felesleges magyarázkodást, vagy
azt, hogy az idegen kifejezések olvasása a közönség kedvét szegje.
729
Bakaja Zoltán:
Bhagavad-gītā As It Is – elvárások és átváltási műveletek
Argumentum 15 (2019), 716-737
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/2
5.5.1 Megszólítások, udvariassági formák kihagyása
A Klaudy által említett nyolcféle kihagyás közül az egyik a megszólítások és udvariassági for-
mák kihagyása. Nehéz lenne lefordítani az olyan magyar megszólításokat, mint például a
tekintetes, kegyelmes, méltóságos stb., így a fordítók sokszor meg sem kísérlik az idegen nyel-
ven való visszaadásukat. Így marad ki Csáth Géza egy elbeszélésének angol fordításából a
magyarban szereplő méltóztassék ige és a méltóságos jelző (idézve Klaudy 1999: 90):
Szóval esedezem igazgató úr, méltóztassék megnézetni …
I beg you sir, have someone look for it …
Tessék méltóságos úr
Here you are sir.
A Bhagavad-gītāban huszonnyolcszor áll a bhagavān szó előtt a tiszteletet kifejező śrī cím,
amelynek szó szerinti jelentése ’ragyogó, tündöklő, megszépítő’ (splendid, radiant,
beautifying, adorning). Ezt magyarul leginkább a fényességes jelzővel lehetne visszaadni. A
szanszkrit szótár tiszteletet kifejező prefixumként a ’szent, tisztelendő, nagytiszteletű’
(sacred, holy, Reverend) jelentést társítja hozzá.
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda egyetlen egyszer sem fordítja le a szót. Amikor nem a
kihagyás eszközével él, az idegen szóként való átvétel-t választja. Ez utóbbi is általánosan
alkalmazott fordítói eszköz, hiszen „minél ismeretlenebb a forrásnyelvi reália a célnyelvi
olvasó számára, annál alkalmasabb az ún. »helyi kolorit« megteremtésére. (vö. […] amerikai
reáliák sheriff, coyote, grizzly…)” (Klaudy 1999: 98). A bhagavān előtt álló śrī szót Vekerdi
mindig kihagyja fordításából.
5.5.2 A vokatívuszban álló név kihagyása
A Bhagavad-gītā As It Is-ben olyan kihagyást is találunk, amely a Klaudy által felsorolt kate-
riák közül egyikbe sem sorolható be:
sannyāsas tu mahā-bāho duḥkham āptum ayogataḥ
yoga-yukto munir brahma na cireṇādhigacchati
Merely renouncing all activities yet […] not engaging in the devotional service of the Lord cannot make
one happy. But a thoughtful person engaged in devotional service can achieve the Supreme without delay.
(5.6)
Ebben az esetben a kihagyás oka nem lehet az olvasók háttérismereteinek hiánya. Kṛṣṇa nem
az első alkalommal nevezi mahā-bāhu-nak, erős karú-nak Arjunát, s a fordító eddig nem-
csak a versszakokban adta vissza a szó jelentését, de az egyik kommentárjában (2.26) még azt
is elmagyarázta, hogy e megszólítás milyen mögöttes tartalommal bír. A kihagyásnak itt talán
inkább stilisztikai szerepe lehet, mivel a fejezetben korábban (5.3) már szerepelt a szó, és az
adott versszakban az ismétlődő megszólítás megakasztaná a prózai szöveget. Könnyebb ki-
hagyni, mint beilleszteni a fordításba. Azt se felejtsük el, hogy a fordítások előtti szószedet-
ben a kifejezés angol megfelelője is megjelenik, így a figyelmes olvasót a kihagyás semmi-
lyen információtól nem fosztja meg.
Vekerdi a 6. fejezet 38. versszakának fordításából hagyja ki a mahā-bāho magyar megfele-
lőjét:
730
Bakaja Zoltán:
Bhagavad-gītā As It Is – elvárások és átváltási műveletek
Argumentum 15 (2019), 716-737
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/2
kaccin nobhaya-vibhraṣṭaś chinnābhram iva naśyati
apratiṣṭho mahā-bāho vimūḍho brahmaṇaḥ pathi
Vajon nem fog-e szétfoszló felhőként elenyészni, mindkét lehetőségtől megfosztva, támasz nélkül […],
lebukva a Brahmanhoz vezető útról?
A kihagyásnak Vekerdi esetében is stilisztikai oka lehet, hisz ez három vokatívuszt tartalmazó
versszak közül a második. A fordító talán úgy gondolta, hogy a magyar szövegben túl soknak
tűnne a megszólítások egymásutánja.
5.6 Jelentések betoldása
A jelentések betoldását a fordítók általában akkor alkalmazzák, amikor a forrásnyelvi szónak
a célnyelvre való lefordítása vagy idegen szókénti átvétele nem nyújt az olvasóknak elégséges
információt az adott szövegrész megértéséhez. Így lesz a Klaudy által bemutatott példákban
(1999: 101) a forrásnyelvi in Massachusetts-ből és St. Mary Mead-ből Massachusetts
államban és St. Mary Mead falu a célnyelvi szövegben.
Az 5. fejezet 3. versszakának fordításában Bhaktivedanta Swami Prabhupāda az o-nak a
vokatívusz jelzésére használt grammatikai betoldása és az Arjuna megszólítására használt
jelző (mahā-bāhu; ’erős karú’) után Arjuna legismertebb nevének a lexikai betoldásával erő-
síti meg azt, hogy a beszélő kihez intézte a szavait:
jñeyaḥ sa nitya-sannyāsī yo na dveṣṭi na kāṅkṣati
nirdvandvo hi mahā-bāho sukhaṁ bandhāt pramucyate
One who neither hates nor desires the fruits of his activities is known to be always renounced. Such a
person, free from all dualities, easily overcomes material bondage and is completely liberated, O mighty-
armed Arjuna.
Ugyanígy jár el a 6. fejezet 38. versszakának a fordításakor is, ahol a mahā-bāhu nem
Arjunára, hanem Kṛṣṇára utal, ezért itt nem Arjuna, hanem Kṛṣṇa legáltalánosabban használt
nevét toldja be:
kaccin nobhaya-vibhraṣṭaś chinnābhram iva naśyati
apratiṣṭho mahā-bāho vimūḍho brahmaṇaḥ pathi
O mighty-armed Kṛṣṇa, does not such a man, who is bewildered from the path of transcendence, fall
away from both spiritual and material success and perish like a riven cloud, with no position in any
sphere?
Habár az idézett példákban az olvasó egy kis odafigyeléssel megértheti, hogy a mighty-armed
kire vonatkozik, a versszakok magyar fordítását elválasztó szanszkrit szöveg, szószedet és
kommentár elolvasásával az ember könnyen elveszítheti a fonalat, így az ezeken a helyeken
alkalmazott betoldás elősegíti a könnyebb érthetőséget.
Az 5. fejezet 3. versszakában Vekerdi is él a betoldás lehetőségével, ő nem Arjuna nevét,
hanem a ’hős’ szót illeszti be a szövegbe:
Azt tekintsd véglegesen lemondónak, aki nem gyűlöl és nem kíván; aki szenvtelen, könnyen megszabadul
kötelékeitől, erőskarú (sic!) hős.
731
Bakaja Zoltán:
Bhagavad-gītā As It Is – elvárások és átváltási műveletek
Argumentum 15 (2019), 716-737
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/2
5.7 Jelentések felcserélése
A jelentések felcserélése a gyakorlott fordítók munkájára jellemző, a kezdők általában jobban
ragaszkodnak a forrásszöveg kifejezésmódjának követéséhez. A fordító számára fontos, hogy
ki tudjon lépni a forrásnyelvre jellemző nézőpontból, ez az egyik meghatározó eleme szakmai
kompetenciájának (Klaudy 1999: 125). Ennél az átváltási műveletnél „a fordító nemcsak szű-
kíti vagy bővíti a forrásnyelvi jelentést, hanem egészen más jelentések segítségével próbálja
meg visszaadni a forrásnyelvi mondat értelmét.
He had not heard her coming. [Nem hallotta őt jönni.] (Greene 557)
Nem hallotta, hogy Mabel ott van a közelben. (Osztovits 311)” (Klaudy és Simigné 2000: 70)
Fontosnak tartom még egyszer aláhúzni: a jelentések felcserélésének képességét a fordítástu-
domány fordítói erényként, a kompetencia jeleként tartja számon, az alkalmazása miatt nem
kárhoztatja a fordítót, s az ilyen fordítást nem tekinti csökkent értékűnek a szószerintiség
hiánya miatt. Bár a fenti példában szereplő két mondat első látásra szinte teljesen különbö-
nek tűnik, ez a különbözőség mégsem teljes, mert a célnyelvi mondat a forrásnyelvi logikai
kiterjesztésével jött létre.
5.7.1 A cselekvés eredményének felcserélése a cselekvéssel
A fentihez hasonló logikai kapcsolatot figyelhetünk meg a Bhagavad-gītā as It Is 1. fejeze-
nek már idézett 20. versszakában, a kapi-dvaja ṇḍava (’Pāṇḍu majom-lobogós fia’) kife-
jezést a fordító a the son of Pāṇḍu seated in the chariot bearing the flag marked with
Hanumān (ṇḍu fia, aki a Hanumān képével díszített zászlót hordozó szekéren ült) szavak-
kal adja vissza. A forrásnyelvi szövegben az eredményt olvashatjuk: Arjunát a versszak
’majomlobogós’-nak nevezi. A fordításban ezzel szemben az eredményhez vezető cselekedet-
ről olvashatunk: „a Hanumān képével díszített zászlót hordozó szekéren ült”.
atha vyavasthitān dṛṣṭvā dhārtarāṣṭrān kapi-dhvajaḥ
pravṛtte śastra-sampāte dhanur udyamya pāṇḍavaḥ
hṛṣīkeśaṁ tadā vākyam idam āha mahī-pate
At that time Arjuna, the son of Pāṇḍu, seated in the chariot bearing the flag marked with Hanumān,
took up his bow and prepared to shoot his arrows. O King, after looking at the sons of Dhṛtarāṣṭra drawn
in military array, Arjuna then spoke to Lord Kṛṣṇa these words.
5.7.2 Dinamikus megközelítés felcserélése statikussal
A jelentések felcserélésének az egyik formája a statikus megközelítés dinamikusra való cse-
lése. Ekkor a cselekvést „a cselekvés eredményével, okával, helyével, tárgyával stb.” cserél-
jük fel (Klaudy 1999: 123). Erre jó példát találunk a Bhagavad-gīṭā As It Is 2. fejezetének 69.
versszakában:
yā niśā sarva-bhūtānāṁ tasyāṁ jāgarti saṁya
yasyāṁ jāgrati bhūtāni sā niśā paśyato muneḥ
What is night for all beings is the time of awakening for the self-controlled; and the time of awakening
for all beings is night for the introspective sage.
732
Bakaja Zoltán:
Bhagavad-gītā As It Is – elvárások és átváltási műveletek
Argumentum 15 (2019), 716-737
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/2
A szanszkrit tasyām jāgarti, ’abban virraszt’ és yasyāṁ jāgrati, ’amiben virrasztanak’
dinamikus, igét használó kifejezésmódjával szemben a fordításban a the time of awakening,
’az ébrenlét ideje’ statikus, névszói szerkezete szerepel.
Vekerdi a versszak igéjét határozós szerkezettel cseréli fel, így ő is ennek az átváltási -
veletnek egy fajtáját végzi el:
Amikor éjszaka van minden élőnek, akkor az önmagán uralkodó egyén ébren van; amikor az élők
ébren vannak, a tisztán látó bölcsnek éjszaka van.
5.8 Antonim fordítás
Az antonim fordítás a jelentések felcserélésének szélsőséges esete, amelyben a forrásnyelvi
kifejezés jelentését a célnyelvben vele ellentétes jelentésű szóra cseréljük. Természetesen
ahhoz, hogy a szöveg értelme megmaradjon, a forrásnyelvi szó helyett nem elég leírni egy
ellentétes jelentésű célnyelvi megfelelőt, az állító mondat ellentétes jelentésű lexémát tartal-
mazó párját tagadni kell, a tagadó mondat antonim fordítása pedig állító mondat lesz. Ez az
átváltási művelet jól példázza, hogy a fordító dolga nem a jelentés, hanem az értelem megőr-
zése. Az antonim fordítás során alkotott ellentétes jelentésű lexémákat tartalmazó mondatok
értelme változatlan marad.
Ezt a technikát részint azért alkalmazzák a fordítók, hogy a szöveg olyan természetesnek
hasson a célnyelvi olvasó számára, mintha eredetileg is azon a nyelven íródott volna. Ha a
fordító a forrásnyelven általában tagadással kifejezett dolgot a saját nyelvén is tagadással pró-
bálja visszaadni, annak esetleg idegenszerű, természetellenesen hangzó szöveg lehet az ered-
nye. Az alábbi egyszerű angol párbeszéd szó szerinti fordítása furcsa lenne a magyar
olvasó számára:
“How are you?” (Hogy vagy?)
“Not bad.” (Nem rosszul.)
Magyarul általában így mondjuk ugyanezt:
Hogy vagy?
Jól.
5.8.1 Előjelváltás
Az előjelváltás az antonim fordítás legjellemzőbb esete (Klaudy 1999: 126), amelynek a -
vetkező példájával találkozhatunk a Bhagavad-gītā As It Is 4. fejezetének 39. versszakában:
śraddhāvāḻ labhate jñānaṁ tat-paraḥ saṁyatendriyaḥ
jñānaṁ labdhvā parāṁ śāntim acireṇādhigacchati
A faithful man who is absorbed in transcendental knowledge and who subdues his senses quickly attains
the supreme spiritual peace.
A cira (’sokáig tartó’) melléknévből képzett, fosztóképzővel ellátott acirea határozószó
jelentése ’nemsokára’. A fordító ezt egy ellentétes tartalmú célnyelvi szóval, a quickly-vel he-
733
Bakaja Zoltán:
Bhagavad-gītā As It Is – elvárások és átváltási műveletek
Argumentum 15 (2019), 716-737
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/2
lyettesítette be, így a forrásnyelvi ’nemsokára békét lel’ helyett a célnyelvi szövegben a ’ha-
marosan békére lel’ változatot olvashatjuk.
E versszak fordításakor Lakatos István ugyanezt az átváltási műveletet alkalmazza:
Ki érzékein úr és hisz, e bölcsességet elnyeri,
s e bölcsesség után nyomban a legfelsőbb nyugalmat is.
Vekerdi e versszak fordításakor a következő alfejezetben leírt nyomatékosító előjelváltást
alkalmazza:
A hívő, aki érzékeit megfékezi, elnyeri a tudást, ha minden erejével erre törekszik. Ha a tudást elnyerte,
igen hamar a legteljesebb nyugalmat is eléri.
5.8.2 Nyomatékosító előjelváltás
Az antonim fordítást nemcsak a természetes hangzás megteremtéséért alkalmazzák, a nyoma-
kosítás eszköze is lehet. A Bhagavad-gītā As It Is-ben erre az 5. fejezet. 6. versszakában ta-
lunk példát:
sannyāsas tu mahā-bāho duḥkham āptum ayogataḥ
yoga-yukto munir brahma na cireṇādhigacchati
Merely renouncing all activities yet not engaging in the devotional service of the Lord cannot make one
happy. But a thoughtful person engaged in devotional service can achieve the Supreme without delay.
A dukham āptum, ’boldogtalanságot ér el’ angol fordítása cannot make happy ’nem teheti
boldoggá’. Ebben az esetben az antonim fordítás az interpretáció eszköze. A sannyāsaḥ
duḥkham āptum jelentései: (1) a világi dolgokról való lemondás (sannyāsa) szenvedéssel jár
(2) nehéz lemondani a világi dolgokról.
Arjuna a 2. fejezetben arra panaszkodott, hogy nem tudja, mi lehetne gyógyír a bánatára
(2.8), az ötödik fejezetben pedig azt kérdezi, hogy vajon a világról való lemondás (sannyāsa)
vagy a világi életéhez kapcsolódó vallási kötelességei önzetlen teljesítése (karma-yoga) a
célravezetőbb-e. Arjuna 2. fejezetbeli szavaira reflektálva a fordító a szöveg első értelmezését
választja, és a can not make happy használatával kihangsúlyozza, hogy pusztán a világi életről
való lemondás nem fogja elűzni Arjuna bánatát, hiszen a szomorúsága megszüntetéséhez
olyan dologra van szüksége, amely boldoggá teszi.
5.9 Teljes átalakítás
A teljes átalakítást Klaudy a jelentések olyan felcserélésének nevezi, amelyben látszólag nincs
logikai kapcsolat a forrásnyelvi és a helyette álló célnyelvi szó között (1999: 133). A szavak
közötti kapcsolat a közös nemfogalomhoz való tartozás. Klaudy ezt egy Örkény novellából
vett mondat német fordításával szemlélteti, amelyben a forrásnyelvi műben szereplő
róseibniből Omlett lesz. A róseibni és az omlett szomszédos fajfogalmakként mindketten az
ételek nemfogalmába tartoznak, így eshetett meg, hogy a fordító úgy gondolta, hogy a német
olvasó számára az omlett tölt be hasonló szerepet vacsoraként, mint a magyar novellában sze-
replő róseibni.
734
Bakaja Zoltán:
Bhagavad-gītā As It Is – elvárások és átváltási műveletek
Argumentum 15 (2019), 716-737
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/2
5.9.1 Teljes átalakítás személynevek fordításakor
A teljes átalakítás gyakori esete a pragmatikai adaptáció egy formája, a célnyelvi szövegben
szereplő nevek felcserélése a forrásnyelvi kultúra azonos regiszterbe tartozó neveivel. Így lesz
az Orwell Állatfarmjában szereplő két ló, Boxer és Clover nevéből Bandi és Rózsi a magyar
fordításban vagy Maris-ból Rosie Csáth novellájának angol változatában (idézve: Klaudy &
Simigné: 85–86).
A Bhagavad-gītā fordításaiban számos példát találhatunk a személynevek teljes átala-
nak egy sajátos esetére, amely nem szerepel Klaudy könyvében. Ebben a forrásnyelvi szö-
vegben szereplő nevet ugyanannak a szereplőnek egy másik nevére cseréli ki a fordító, így
nem beszélhetünk a két szó közötti logikai kapcsolat hiányáról. Azt minden olvasó tudja,
hogy a mű Kṛṣṇa és Arjuna párbeszédét tartalmazza, ám a szövegben sok más nevük is szere-
pel, s ez megnehezíti a tájékozatlan ember dolgát. Éppen ezért bevett fordítói gyakorlat az
idegen szavak mennyiségének csökkentése, ahogy erről Baktay a saját fordításához fűzött
megjegyzésében is beszámol: „Kivéve néhány esetet, a költeményben előforduló számtalan
epitheton helyett többnyire egyszerűen csak Krisnát vagy Arjunát írtam” (2013: 22).
A Bhaktivedanta-fordításban a szereplők sok különböző nevéből fakadó probléma keze-
sére többféle megoldást láthatunk. Ezek közül az 1. fejezet 14. versszakában lévő konkreti-
lást már említettem. Ugyanennek a fejezetnek a 36. versszakában a Kṛṣṇa név betoldásával és
a kevésbé ismert Mādhava ( ’anya’, ebben az esetben ’Lakṣmī, a szerencse istennője’,
dhava ’férj, úr’)
6
név lefordításával találkozunk:
pāpam evāśrayed asmān hatvaitān ātatāyinaḥ
tasmān nārhā vayaṁ hantuṁ dhārtarāṣṭrān sa-bāndhavān
sva-janaṁ hi kathaṁ hatvā sukhinaḥ syāma mādhava
Sin will overcome us if we slay such aggressors. Therefore it is not proper for us to kill the sons of
Dhṛtarāṣṭra and our friends. What should we gain, O Kṛṣṇa, husband of the goddess of fortune, and
how could we be happy by killing our own kinsmen?
Az 1.fejezet 14. versszakában a teljes átalakításra is példát találunk. A fordító itt a Mādhava
nevet cseréli ki Kṛṣṇára, amely elé az angol lord ’úr’ szót is betoldja:
tataḥ śvetair hayair yukte mahati syandane sthitau
mādhavaḥ pāṇḍavaś caiva divyau śaṅkhau pradadhmatuḥ
On the other side, both Lord Kṛṣṇa and Arjuna, stationed on a great chariot drawn by white horses,
sounded their transcendental conchshells.
Itt Vekerdi is elvégzi a ’Mādhava’ név teljes átalakítását:
Most fehér lovak vonta, nagy harci szekerükön állva Krisna és Ardzsuna is megfújta csodás kürtjét:
6
Bár a szónak ez az értelmezése viszonylag ritka, a Monier-Williams szótár nem is tartalmazza, ne gondoljuk
azt, hogy csak a vaiṣṇava kommentátorok Lakṣmī iránti vonzalmából fakad. A Madhusūdhana név ugyan-
ennek a versszaknakk az advaitin Madhusūdhana Sarasvatī által írt kommentárja (2007) szerint is Lakṣmī
férjére utal. (Az eltérő számozás miatt nála ez a 37. versszak.)
735
Bakaja Zoltán:
Bhagavad-gītā As It Is – elvárások és átváltási műveletek
Argumentum 15 (2019), 716-737
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/2
5.9.2 Teljes átalakítás történelmi reáliák fordításakor
A történelmi reáliák teljes átalakítással történő fordítására a 2. fejezet 2. versszakában találha-
tunk példát.
śrī-bhagavān uvāca
kutas tvā kaśmalam idaṁ viṣame samupasthitam
anārya-juṣṭam asvargyam akīrti-karam arjuna
The Supreme Personality of Godhead said: My dear Arjuna, how have these impurities come upon you?
They are not at all befitting a man who knows the value of life. They lead not to higher planets but to
infamy.
Az ārya szó jelentései: ’felemelkedő, elérő, tiszteletreméltó, Āryāvarta lakója’. A 20. sz.
történelmi eseményeinek köszönhetően az amerikai és európai olvasó az árja szó hallatán egy
bizonyos faj vagy rassz képviselőjére gondol, ám a fordító az angol nyelvre való átültetés
során nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a célközönsége megértse, az itt bemutatott kultúra nem
a testhez kapcsolódó külsőségeken, hanem a belső értékeken alapult. Nem a származása, ha-
nem az értékrendjéből fakadó viselkedése teszi árjává az embert. Ezért szerepel a
Bhaktivedanta-fordításban az ārya ekvivalense-ként ’az élet értékét ismerő ember’, amelyet a
versszak kommentárja az and have a civilization based on spiritual realization szavakkal
egészít ki: az árja ember a lélek megismerését tekinti értéknek, és olyan civilizációban él,
amely ezt hivatott elősegíteni.
6 Összefoglalás
Tanulmányom elején A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda Bhagavad-gītā As It Is című
könyve kapcsán vizsgáltam meg az orientalista tudományos világ néhány képviselőjének és a
szerző követői egy részének fordítással kapcsolatos elvárásait, később pedig bemutattam egy
pár példát a könyvben található átváltási műveletekre. Ezzel arra kívántam felhívni a fenti két
csoport figyelmét, hogy 1) a Bhaktivedanta-fordításban található átváltási műveletek a fordí-
tók által általánosan használt, még az e fordítást bíráló tudósok munkájában is szép számban
fellelhető eljárások, és 2) a Bhaktivedanta-könyvek fordítóitól sem helyes elvárni, hogy mes-
terük írásainak szó szerinti tolmácsolására törekedve ne éljenek e módszerekkel, hiszen a gya-
korlott fordítók széles körben alkalmazzák ezeket.
Gyűjtésemben öt olyan átváltási művelet is szerepel, amely nem található meg Klaudy
indoeurópairól magyarra, illetve magyarról indoeurópaira fordított szövegeket vizsgáló köny-
vében (1999). Ezek a következők:
1) mozgást jelentő igék fakultatív konkretizálása (5.1),
2) idéző igék angol nyelvű konkretizálása (5.2),
3) reáliák konkretizáló fordítása (5.3),
4) a vokatívuszban álló név kihagyása (5.5.2),
5) ugyanazon személy másik nevének használata (5.9.1.).
Kutatásom során nem elemeztem a Bhagavad-gītā As It Is teljes szövegét, így minden lehe-
sége megvan annak, hogy a könyvben más olyan átváltási műveletek is szerepelnek, amelyek
kimaradtak Klaudy munkájából. Ezek feltérképezése egy későbbi kutatás témájául szolgálhat.
Saját magam elé azt a feladatot tűztem ki, hogy a jövőben a Bhagavad-gītā néhány közvet-
736
Bakaja Zoltán:
Bhagavad-gītā As It Is – elvárások és átváltási műveletek
Argumentum 15 (2019), 716-737
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/2
lenül a szanszkrit szövegből készített magyar fordítását vizsgáljam meg, vajon e nyelvpár
esetében felfedezhetünk-e eddig még nem leírt átváltási műveleteket.
Források
Baktay, E. (2013): Bhagavad Gítá: A Magasztos szózata. Budapest: Filosz Kiadó.
Baladeva, V. (é. n.): Gītā Bhūṣaa. Chennai: Sri Vaikunta Enterprises.
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C. (1993): A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van. H. n.: The
Bhaktivedanta Book trust.
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C. (2008): A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van. H. n.: The
Bhaktivedanta Book trust.
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C. (1989): Az eredeti Bhagavad-gītā. H. n.: The
Bhaktivedanta Book Trust.
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C. (é. n.): Az eredeti Bhagavad-gītā. Vaduz: The
Bhaktivedanta Book Trust.
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C. (1972): Bhagavad-gītā As It Is. New York: Collier
Books, London: Collier Macmillan Publishers.
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C. (1983): Bhagavad-gītā As It Is. H. n.: The
Bhaktivedanta Book trust.
Bhaktivedanta Swami, A. C. (1968): The Bhagavad Gita As It Is. London: Collier
Macmillan Ltd.
Juhász, J., Szőke, I., O. Nagy, G., Kovalovszky, M. & Csábi, Sz. (2011): Magyar értelmező
kéziszótár. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Lakatos, I. & Vekerdi, J. (1987): A Magasztos Szózata: Bhagavad-gítá. Budapest: Európa
Könyvkiadó.
Madhusūdhana, S. (2007): Bhagavad-gītā with the annotation Gūḍhārtha-Dīpikā. Delhi:
AdvaitaAshrama.
Monier-Williams, M. (ed.) (2011): A Sanskrit-English Dictionary. Delhi: Motilal Banarsidass
Publishers.
Országh, L., & Magay, T. (szerk.) (2009): Angol–magyar nagyszótár. Budapest: Akadémiai
Kiadó.
Śrīdhara Deva Goswāmī, B. R. (2003): Bhagavad-Gītā: az édes abszolút rejtett kincse. H. n.:
Harmónia Alapítvány.
Szerdahelyi, I. & Tóth, E. (1965): Mahábhárata. H. n.: Európa Könyvkiadó.
Vekerdi, J. (1997): Bhagavad-gítá: A Magasztos Szózata. Budapest: Terebess Kiadó.
Viśvanātha, C. Ṭ. (2003): Sārārtha Varṣiī Ṭikā. Chennai: Sri Vaikuntha Enterprises.
Irodalom
Baird, R. D. (1991): Swami Bhaktivedanta and the Bhagavadgita „As it Is”. In: Minor, R.
(ed.): Modern Indian Interpreters of the Bhagavadgita. Delhi: Satguru Publications.
Balogh, D. (2014): Baktay Ervin és a Magasztos Szózata. In: Kelényi, B. (szerk.): Az
indológus indián: Baktay Ervin emlékezete. H. n.: Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti
Múzeum.
BBT edit.com: Closer to Srila Prabhupada http://bbtedit.com [2018.07.04.].
737
Bakaja Zoltán:
Bhagavad-gītā As It Is – elvárások és átváltási műveletek
Argumentum 15 (2019), 716-737
Debreceni Egyetemi Kiadó
DOI: 10.34103/ARGUMENTUM/2019/2
Fehér, M. I. (2006): Létezik-e szó szerinti jelentés? Világosság 8–910. Budapest:
Tudástársadalom Alapítvány.
Gaura Vigraha, d. d. (ed.): BBT Manual. http://www.bbt.se/Manuals/BBT_manual.pdf
[2018.07.04.].
Jacquemond, R. (1992): Translation and Cultural Hegemony: The Case of FrenchArabic
Translation. In: Lawrence, V. (ed.): Rethinking Translation. London & New York:
Routledge, 139158.
Klaudy, K. (1994): A fordítás elmélete és gyakorlata. Budapest: Scholastica.
Klaudy, K. (2018): Az átváltási műveletek rendszere. Modern Nyelvoktatás 24.23, 516.
Klaudy, K. (1999): Bevezetés a fordítás gyakorlatába. Budapest: Scholastica.
Klaudy, K. (2007a): Languages in Translation: Lectures On The Theory, Teaching and
Practice Of Translation. Budapest: Scholastica.
Klaudy, K. (2007b): Nyelv és fordítás. Budapest: Tinta Könyvkiadó.
Klaudy, K. & Simigné, F. S. (2000): Angol–magyar fordítástechnika. Budapest: Nemzeti
Tankönyvkiadó.
Kopeczky, R. (2008): Műfordítás az ókorban: A latin műfordítás irányzatai és fejlődése az
ókori Homéros-fordítások tükrében. http://doktori.btk.elte.hu/lingv/kopeczky/diss.pdf
[2019. 02. 13.].
Kovács, E. (2006): Hol volt, hol nem volt a magyar mesekezdő ótörök származása.
Etnographia 2006/3, 259281.
Mészöly, G. (1956): Az Odisszea magyarra fordításának módszere. Acta Universitatis
Szegediensis, Nyelv és Irodalom II. 6–49. Szeged: Szegedi Tudományegyetem Bölcsésztu-
dományi Karának Dékánja.
Nord, C. (2007): Translating as a Purposeful Activity. Functionalist Approaches Explained.
Manchester, Kinderhook: St. Jerome Publishing.
Readings in General Translation Theory
http://www.bbt.se/Manuals/Readings%20in%20General%20Translation%20Theory%20(E
N).pdf [2018.07.04.]
Vekerdi, J. (2001): Ő Isteni Kegyelme és az átdolgozott Bhagavad-gītā. In: Danka K.: és
kinyilatkoztatás. Budapest: Eötvös Lóránt Tudományegyetem Bölcsésztudományi Kara
Doktori Tanácsa.
Waard, J. d. & Nida, E. A. (2002): Egyik nyelvről a másikra. Funkcionális ekvivalencia a
bibliafordításban. Budapest: a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója.
Wang, H. (2011): Postcolonial approaches. In: Baker M. & Saldanha, G. (eds.): Routledge
Encyclopedia of Translation Studies. Abingdon, New York: Routledge.
Köszönetnyilvánítás
Köszönöm a tanulmány anonim lektorának, hogy értékes észrevételeivel segítette a munká-
mat.
Bakaja Zoltán
ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola
1088 Budapest
Múzeum krt. 4/A, 3. em., 319.
zoltan@bakaja.hu
Article
Full-text available
The original version of this paper was written in Hungarian and published in the open-access journal Argumentum, the journal of the Doctoral School of Linguistics, University of Debrecen, Hungary. Bakaja, Z. (2019) Bhagavad-gītā As It Is – elvárások és átváltási műveletek. In: Argumentum, 15, 716–737. DOI:10.34103/ARGUMENTUM/2019/2 In this article, I offer insights into the transfer operations of the book Bhagavad-gītā As It Is (1983). The article is intended for the followers of the author A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, orientalist scholars, and researchers of translation. The latter would be interested in the transfer operations from Sanskrit to English, since some of these are not included in Klaudy's book Languages in Translation (2003), as well as the opinions presented about the characteristics and nature of philological translation. With the examples in this study, I would like to draw the attention of the first two groups to the fact that if they are expecting a word-for-word translation, it is based on their own preconceived notion: translations appreciated by them are not as literal as they would expect of the works of others.
Article
Full-text available
System of transfer operations In my interpretation, "transfer operations" is a collective term for all the systemic and routine-like operative moves developed by generations of translators to handle the difficulties stemming from the different lexical, grammatical system and cultural context of the languages functioning together in the process of translation. The system of transfer operations described in Klaudy (1991, 1994, 1999b, 2003) includes operations in translation from four Indo-European languages (English, French, German and Russian) to a Finno-Ugric language Hungarian and vice versa. The system of transfer operations includes two main levels (lexical and grammatical operations) with 10 main types in each (e.g., specification, generalisation, omission, addition, upgrading, downgrading etc.) and around 100 subtypes, the number of which can be reduced or increased as desired. Over the last twenty years generations of trainees have had to analyse parallel texts as examination task, and had to identify transfer operations carried out by professional translators. The paper raises the question of the pedagogic usefulness of this assignment, emphasizing that the familiarity of the systematic character of transfer operations helps trainees make more informed choices in carrying out their own translation tasks and helps trainers give more professional explanations of better suggested solutions for beginners.
Book
This bestselling text is a comprehensive overview of functionalist approaches to translation in English. Christiane Nord, one of the leading figures in translation studies, explains the complexities of theories and terms in simple language with numerous examples. Covering how the theories developed, illustrations of the main ideas, and specific applications to translator training, literary translation, interpreting and ethics, Translating as a Purposeful Activity concludes with a concise review of both criticisms and perspectives for the future. Now with a Foreword by Georges Bastin and a new chapter covering the recent developments and elaborations of the theory, this is an essential text for students of translation studies and for translator training.
Article
Taking a prospective approach to translation, translators choose their translation strategies according to the purpose or function the translated text is intended to fulfill for the target audience. Since communicative purposes need certain conditions in order to work, it is the translator's task to analyze the conditions of the target culture and to decide whether, and how, the source-text purposes can work for the target audience according to the specifications of the translation brief. If the target-culture conditions differ from those of the source culture, there are usually two basic options: either to transform the text in such a way that it can work under target-culture conditions (= instrumental translation), or to replace the source-text functions by their respective meta-functions (= documentary translation).
Bhagavad Gítá: A Magasztos szózata
  • Források Baktay
Források Baktay, E. (2013): Bhagavad Gítá: A Magasztos szózata. Budapest: Filosz Kiadó. Baladeva, V. (é. n.): Gītā Bhūṣaṇa. Chennai: Sri Vaikunta Enterprises.
A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van. H. n.: The Bhaktivedanta Book trust
  • A C Bhaktivedanta Swami Prabhupāda
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C. (2008): A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van. H. n.: The Bhaktivedanta Book trust.
Bhagavad-gītā As It Is. H. n.: The Bhaktivedanta Book trust
  • A C Bhaktivedanta Swami Prabhupāda
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C. (1983): Bhagavad-gītā As It Is. H. n.: The Bhaktivedanta Book trust.
Angol-magyar nagyszótár
  • L Országh
  • T Magay
Országh, L., & Magay, T. (szerk.) (2009): Angol-magyar nagyszótár. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Bhagavad-gítá: A Magasztos Szózata
  • J Vekerdi
Vekerdi, J. (1997): Bhagavad-gítá: A Magasztos Szózata. Budapest: Terebess Kiadó.