ArticlePDF Available
KOMMUNIKÁCIÓ, KÖZVÉLEMÉNY,DIA
2018/4. szám
TUDOMÁNYKOMMUNIKÁCIÓ K R E A T Í V É P Í T É -
S ZET I ESZKÖZÖKKEL A FELSŐOKTATÁSBAN
K o n c z o s n é S z o m b a t h e l y i M á r t a G é c z y N ó r a D ő r y T i b o r
ks zm@s ze .h u n or a@ sze. hu do ry ti @s ze .h u
D O I: 10 . 20 5 20 / JE L - K E P. 2 01 8 .4 . 97
Absztrakt
A tanulmány újszerű tudománykommunikációs eszközöket mutat be. Két gyakorlati példán
szemlélteti a győri Széchenyi István Egyetemen alkalmazott multidiszciplináris, kreatív tudo-
mánykommunikációs eszközöket, olyan inspiráló, különleges tereket, amelyek gondolkodásra
ösztönöznek, felébresztik a kíváncsiságot és a kreativitást és egyben a tudománykommu-
nikáció eszközei. A tanulmány az egyetem Tudományos és Művészeti Diákkörének (TDK),
másrészt a Mobilis Interaktív Kiállítási Központnak a tudománykommunikációs kreatív tereit
és az ott folyó tevékenységeket ismerteti. A TDK működésének azt a szegmensét vizsgáljuk,
amelynél a diákköri műhelymunka vizuálisan is megnyilvánuló, intellektuális szellemi -
hellyé válhat, és amely lehetővé teszi a hallgatói munka tudományos eredményeinek közzé-
tételét is a nagyközönség számára.
Kulcsszavak
felsőoktatás, tehetségmenedzsment, tudománykommunikáció, kreatív terek
S CI E NC E C O MM U N IC A TI O N W I TH CR E AT I VE
A RC H IT E CT U AL T OO L S I N HI G HE R E D UC A TI O N
M á r t a K o n c z o s n é S z o m b a t h e l y i N ó r a G é c z y D ő r y T i b o r
Abstract
The purpose of this study is to present some novelty of science communication tools. As a
method, two practical examples will illustrate the multidisciplinary, creative science commu-
nication tools applied at the Széchenyi István University in Győr, generating inspiring, special
spaces which stimulate creativity, awake curiosity, and are tools of science communication, as
well. On the one hand, the activity of Student Scientific Council (TDK) and on the other
hand, the activity of Mobilis Interactive Exhibition Center are presented and analysed. As a
result of these activities, the student’s workplace can become a visually-occurring intellectual
space enabling to publish the scientific results of the student's for the public for the com-
munity of the university.
Keywords
co-authorship, education, scientific productivity, science communication
Jel-Kép 2018/4 97
T U D O M Á N Y K O MM U N I K Á C I Ó K R E A T Í V
É P Í T É S ZE T I E S ZK Ö Z ÖK K E L
A F E L S Ő OK T A T Á S BA N
Konczosné Szombathelyi Márta – Géczy Nóra Dőry Tibor
Bevezetés
A jelen tanulmány a felsőoktatásban megvalósuló tehetségmenedzsmentre és tudománykom-
munikációra fókuszál, és célja újszerű tudománykommunikációs eszközök gyakorlatának
bemutatása konkrét tudománykommunikációs elemzéseken keresztül: egyrészt az egyetem
Tudományos és Művészeti Diákköre (TDK), másrészt a Mobilis Interaktív Kiállítási Központ
ilyen irányú tevékenysége kapcsán. Két gyakorlati példán szemlélteti a győri Széchenyi István
Egyetemen alkalmazott multidiszciplináris, kreatív tudománykommunikációs eszközöket,
olyan inspiráló, különleges tereket, amelyek gondolkodásra ösztönöznek, felébresztik a kíván-
csiságot és a kreativitást. Ezen belül bemutat egy a Széchenyi István Egyetemen 2013 feb-
ruárja és 2015 áprilisa között – megvalósult izgalmas kísérletet, amelynek tárgya a tudo-
mánykommunikáció támogatása volt, kreatív építészeti eszközökkel a tudományos diákkör-
ben (SZE TDK).
A tanulmány áttekintést ad az alkalmazott kreatív építészeti eszközök eredményeiről.
Egyrészt a TDK működésének azt a szegmensét ismerteti, amely az egyetemi hallgatóság
tudományterületek iránti elmélyült érdeklődésének felkeltésére, továbbá minőségi téri kör-
nyezet megteremtésére, valamint a tudományos eredmények kommunikálására kreatív építé-
szeti eszközöket alkalmaz; ezáltal a diákköri műhelymunka vizuálisan is megnyilvánuló in-
tellektuális szellemi műhellyé válhat, amely lehetővé teszi a hallgatói munka tudományos
eredményeinek közzétételét is a nagyközönség számára. Másrészt a Mobilis Győr Euró-
pában is egyedülálló, tematikus tudományos játszóház ‒ tudománykommunikációs tevékeny-
ségének a fentiekhez való kapcsolódását elemzi. A Széchenyi István Egyetem és a város által
működtetett izgalmas tér testközelbe hozza a természet- és műszaki tudományokat (STEM),
elősegítve a műszaki szakmák iránti orientációt.
Tehetséggondozás és tudománykommunikáció a felsőoktatásban
Az oktatási intézmények minden szintjén köztük a felsőoktatási intézményekben ‒ fejlesztő
programok indultak, tehetséggondozó műhelyek alakultak, amelyeknek a szakszerű és haté-
kony működtetését, fejlesztését a XX. század utolsó harmadában a tehetséggel kapcsolatos
világszerte sokasodó tudományos kutatások segítik.
KOMMUNIKÁCIÓ, KÖZVÉLEMÉNY,DIA
2018/4. szám
Jel-Kép 2018/4 98
A felsőoktatás helye a tehetséggondozásban
A felsőoktatásban zajló tehetséggondozás a fiatalok számára egyben felkészítés a munka vilá-
ba lépésre is: a munkaerőpiacon az utóbbi évtizedekben felértékelődött az emberi erőforrás.
A vállalatok/vállalkozások környezetét az állandó, gyorsuló tempójú változások jellemzik. A
mindennapi kihívásokhoz való alkalmazkodás előfeltétele az azokat rugalmasan, kreatívan
kezelő ember. A vállalati hatékonysággal kapcsolatos vizsgálatok középpontjába olyan fogal-
mak kerültek, mint információ, ismeret, tudás, tanulás, tudástranszfer, tudáshálózatok, a fenti-
eket támogató vállalati kultúra, változás, kreativitás és innováció, továbbá a csapatszellem, a
döntésekbe bevonó menedzsment, a kommunikatív vezető, a motiváció ereje, a jövőkép és
küldetés megfogalmazása, a társadalmi felelősségvállalás kérdése. Ezért a közoktatás tipi-
kusan tizenkét éve és a munka világa közötti három–hat évet a felsőoktatásban töltő hallgatók
fejlesztése, eredményeik kommunikálása kiemelt feladat (1. ábra).
1. ábra
A felsőoktatás helye a tehetséggondozásban
Forrás: saját munka
A tehetség meghatározására alkalmazott számos megfogalmazás és modell (Gagné 1991,
Gardner 1983, Renzulli 1977, Czeizel 2004) ismertetése nem célja e tanulmánynak, azokat
korábbi írásokban megtettük (Konczosné 2012, 2014), illetve számos szakirodalmi munka
foglalkozik a témával (például Balogh 2011, Berger–Berger 2011, Cappelli 2008, Takács-
György–Takács 2017).
TDK, Tehetségpont, Tehetségsegítő Tanács
A tudományos és művészeti diákköri munka része a magyar felsőoktatási intézmények okta-
tási, tudományos, illetve művészeti tevékenységének. Az arra vállalkozó, igényes, kiemelkedő
képességgel rendelkező hallgatókat önálló, a kötelező tananyagon túli szakmai teljesítményre
ösztönzi, és elfogadtatja a hallgatókkal azt, hogy a diákköri munka része a szakmai sikereik-
nek, a szakma minél tökéletesebb elsajátításának, ‒ diplomájuk értékét növelve karrierjük-
nek, életútjuknak. Hungarikum, egyedi tehetségfejlesztő rendszer a magyar felsőoktatásban.
Egyediségét az adja, hogy törvény által előírt a működése, intézményesült, valamint 16
tudományterületen intézményi, kétévente országos versenyeket szerveznek.
A hazai tehetségpontok hálózatában is számos egyetem szerepel, köztük a vizsgált Szé-
chenyi-egyetem is. Tehetségpontként az egyetem hídként támogatja a középiskolából a felső-
oktatáson át a munka világába vezető hallgatói életutat, folyamatosan ápolja és bővíti a tehet-
séggondozást segítő kapcsolati hálót. Az egyetem hosszú távú céljai közé tartozik tehetség-
gondozási programjának minél szélesebb körű kiterjesztése és minél hosszabb távú követése.
A tehetségpont összefogja az egyetem számos más területén folyó tehetségfejlesztő tevékeny-
séget (szakkollégiumok, karok, szolgáltató központ, hallgatói önkormányzat stb.). A hallgatói
tehetségfejlesztés még szélesebb összefogását a Tehetségsegítő Tanács biztosítja. Az egyetem
jól működő és kiépült kapcsolathálózattal rendelkezik a város, a régió beleértve a határon
Közoktatás
12 év
Felsőoktatás
3-6 év
Munkaerőpiac
40 év
Jel-Kép 2018/4 99
túli magyar nyelvű középiskoláival, továbbá a Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata,
valamint az üzleti szféra képviselővel, ami a Tehetségsegítő Tanács kereteit adhatja. A folya-
matos láthatóság, a folyamatos, kétirányú kommunikáció a hatékony működés feltétele.
Mobilis Interaktív Kiállítási Központ
A Mobilis Interaktív Kiállítási Központ az egyetemi campus területén épült (az egyetem és a
Győr Megyei Jogú Város tulajdonában levő) tudományos és pályaorientációs központ külde-
tése, hogy tevékenységeivel elősegítse a Győrben és a térségében élő iskolások természet-
tudományos és műszaki, mérnöki szemléletformálását. A 2012 márciusától működő élmény-
központban a látogatók kipróbálhatnak különböző járművekkel, technikai vívmányokkal kap-
csolatos interaktív játékokat, eszközöket. A rendszeres természettudományos kísérleti bemu-
tatókon és iskolai foglalkozásokon túl, aktív pályaorientációs tevékenységet is folytat a köz-
pont, valamint megismerteti a látogatókkal a Széchenyi István Egyetemen való továbbtanulási
lehetőségeket, és teret biztosít az egyetemen, illetve a térségben létrejött tudományos és inno-
vációs eredmények bemutatására (2. ábra).
2. ábra
„Mozgásban a tudomány”
Forrás: Mobilis
A 2002 óta működő, 1200 kiállítási területen 74 interaktív eszközt bemutató épület na-
ponta kísérleti bemutatók, tudományos játékbolt, gyermekegyetem, tudományos témanapok,
tudományos szülinapok, táborok helyszíne és egyben a Széchenyi Egyetemen keletkező tudo-
mányos eredmények disszeminációjának a tere is (oktatók, kutatók kutatási eredményei, inno-
vációk; egyetemi csapatok eredményei). A 16 munkatárs munkáját 50-60 demonstrátor (diák-
munkás) segíti. Éves nagyrendezvényei tudományfesztiváloknak is tekinthetők (Kísérletbazár
Tudományfesztivál, Múzeumok Éjszakája, Kutatók Éjszakája, Lego League).
Kreatív építészeti eszközök a tehetségmenedzsment és tudománykommuni-
káció szolgálatában
A Budapesti Corvinus Egyetemen megrendezett első Tudománykommunikáció konferencia
felhívásában alkalmazott meghatározás szerint „a tudománykommunikáció a nyilvános vagy
közéleti kommunikáció egyik részterülete, amely tudományos témákban nyilvánul meg, és
részint kutatókból, részint nem szakértőkből áll a célközönsége. A kommunikátorok legtöbb
esetben szaktudományos kutatók (akiknek a célja a saját kutatásuk vagy tudományterületük
népszerűsítése), célközönsége többnyire a nem szakértők. A tudománykommunikáció legfőbb
céljai közé tartoznak: a tudományos eredmények közzététele a nagyközönség számára […],
azok megismertetése a publikummal, a módszerek és eredmények elmagyarázása; a téves
információk, áltudományok elleni küzdelem” (Veszelszki–Cser 2018szerk.).
Jel-Kép 2018/4 100
A tudománykommunikáció fenti értelmezését érdemes kiegészíteni azzal az egyetemi
környezetben zajló tudománykommunikációs helyzettel, amelyben a kommunikátorok és a
befogadók is hallgatók. A tudománykommunikáció értelmezésünk szerint tehát a szakember
kommunikátorok tevékenysége”, a tudomány közérthetőségének előmozdítása (TreiseWei-
gold 2002). Egy másik meghatározás szerint a tudománykommunikáció magában foglalja az
alábbi csoportok közötti kommunikációt:
„a tudományos közösségen belüli csoportok között, beleértve az akadémia és az
ipar közti tudománykommunikációt;
a tudományos közösség és a média között;
a tudományos közösség és a nyilvánosság között;
a tudományos közösség és a kormány vagy más döntéshozók, véleményvezérek
között;
az ipar és a közvélemény között;
a média (beleértve a múzeumokat és tudományközpontokat) és a közvélemény -
zött;
a kormány és a közvélemény között” (Office of Science and Technology 2000).
Az általunk vizsgált helyzetre – amikor hallgatók kommunikálják tudományos eredményeiket
hallgatótársaiknak és más egyetemi polgároknak ‒, a tudományos közösségen belüli csopor-
tok közötti kommunikáció jellemző.
Célját tekintve az ún. AEIOU (magánhangzó-analógia) elmélet alkalmazható (a név az
angol elnevezések kezdőbetűjéből áll). Eszerint a tudománykommunikációra adható befoga-
dói válaszok így csoportosíthatók:
a tudomány tudatosítása (Awareness),
élvezet (élmény) vagy más érzelmi válaszok a tudomány számára (Enjoyment),
a tudomány iránti érdeklődés (Interest),
a tudományra vonatkozó vélemények (attitűdök) formálása, reformálása vagy meg-
erősítése (Opinion),
megérteni a tudományt (Understanding).
A magánhangzó-analógia, az AEIOU személyre szabja a tudományos tudatosság, a megértés,
az írástudás és a kultúra személytelen célját, és így meghatározza a tudományos kommuni-
káció célját (Burns et al. 2003).
A tudománykommunikáció nem hagyományos színterein esetünkben az egyetem aulá-
jában és a kiállítóközpontban a közönség olyan helyszínen találkozhat a tudománnyal,
amelyben otthonosan mozog, ahová szívesen ellátogat, amely a mindennapjainak része.
A Széchenyi István Egyetemen a Tudományos és Művészeti Diákkör keretében meg-
valósuló, a 2013-as és 2015-ös OTDK-eredmények, illetve a köztük levő intézményi TDK
eredmények kommunikációját kreatív vizuális, építészeti eszközök támogatták, figyelem-
felhívó, elismerő és motiváló szándékkal. A megjelenítés azonban több, mint az eredmények
kommunikációja. A tudományos kutatási témáknak, az elkészült munkák absztraktjainak nyil-
vánossá tétele és láttatása vonzó térbeli installációkban egyben a tudománykommunikáció
célját is szolgálta.
Az egyetem központi aulájában látványos installációk tervezésére és hallgatók általi
megvalósítására került sor, tanári útmutatással. A kérdés egyrészt arra irányult, hogyan tudnak
a különböző szakterületekkel foglalkozó diákok sikeresen együttműködni (Tyler 2010); más-
részt az, hogy az elkészült installációknak milyen hatása lesz a bevont, illetve a bevonandó
célcsoportra (hallgatókra és oktatókra).
Jel-Kép 2018/4 101
Tér és tehetség
Építészoktatók bevonása az egyetemi tehetségmenedzsment területére új nézőpontból is meg-
világította az általunk vizsgált témát. Az építészek a tehetséggondozást nem tekintik helyfüg-
getlen tevékenységnek, ezért ők más szemszögből is vizsgálták a kérdést. A tehetséggondozás
minőségi fejlesztéséhez a motivált szakembereken túl minőségi téri környezet szükséges,
amelyben a diákköri műhelymunka vizuálisan is megnyilvánuló intellektuális szellemi -
hellyé válhat. A tehetséggondozás fő pillérét a mentor és mentorált személyes jelenlétéből lét-
rejövő közvetlen kommunikáció alkotja, és ennek színtere az ún. „tanító tér”. Az oktatási
terek, a tudás megfoghatatlan „átörökítő” közegei, az egyetemi kommunikáció és szocializá-
ció láthatatlan megnyilvánulásainak látható keretei.
Az előadótermeken kívül is spontán módon bárhol kialakulhat oktatási szituáció, azaz
konzultálás, rögtönzött előadás, megbeszélés, oktatásszervezés és tehetséggondozás. Ezek a
szabadabb formájú, de jelentőségüket tekintve cseppet sem elhanyagolható szituációk külső
hatásoktól függetlenül, kötetlen módon alakulnak ki oktatók, mentorok, diákok között, mi-
közben az előadótermek előtt állnak, vagy a folyosókon, lift előtt, büfében, aulában tartóz-
kodnak. Minél rugalmasabban kezelhető egy tér, annál több lehetőséget kínál a „spontán előa-
dótermek” kialakulására. A szabadon kezelhető térbeli elrendezés tehát része az oktatók alko-
tói szabadságának. A „tanítótér” flexibilitása a kommunikáció gördülékenységét is jelenti, ami
részese lehet annak, hogy az oktatók és hallgatók magabiztosabbá és motiváltabbá váljanak.
A tér rugalmas használata nem mindenki számára magától értetődő. Azoknak a diákok-
nak és oktatóknak, akik a hazai iskolai rendszer merev kulturális és térhasználati kódrendsze-
rében nevelkedtek, nehézséget jelent kiszakadni az osztálytermekbe, előadótermekbe és iro-
dákba zárt oktatási módszerek struktúrájából. Egyetemi környezetben fel kell fedezniük és
meg kell tanulniuk, hogyan generáljanak szabadon dialógusokat, hogyan fejlesszék kritikai
gondolkodásmódjukat, az együttműködést, viszonosságot, flexibilitást, valamint hogyan talál-
ják meg az egymás közötti kommunikációs lehetőségeket.
A hallgatói és oktatói kommunikáció színtere erősíti a helyszínnel való interakciót, a
hallgatók és oktatók identitásérzését és az oktatási folyamat hatékonyságát. Az e-oktatás és a
digitalizáció ellenére a minőségi egyetemi oktatás és a tehetséggondozás bázisa továbbra is a
valóságos épített környezet. Kérdés persze, hogy amennyiben az oktatási intézményekben
folyó munka digitalizálódik (digitális felhőbe kerülnek az előadások, számonkérések és az
adminisztráció is), akkor miképpen értékelődnek át a kommunikáció hagyományos terei, és
milyen módon hat mindez a tehetséggondozásra. Egyrészről feltételezhetnénk, hogy a vonzó-
an kényelmes virtuális gondolatcsere hatására nélkülözhetővé válik a valóságos terekben
folyó személyes kommunikáció, miáltal csökken a fizikai terekben létrejövő kapcsolatok
jelentősége. Másrészről viszont a folyamat kontraproduktívvá válhat, és jelentősen felértéke-
lődhet a valós térbeli helyzetben létrejövő valódi személyes interakció. Ebben az esetben a
térbeli minőség a kommunikáció élményének valós dimenzióját képezi, és kiemelt jelentő-
séget kap.
A Z generációba tartozó egyetemi hallgatók fogékonyak az „élményadó” terek iránt
(Knoll Inc. 2014). Számukra a mindennapi környezet esztétizálódása és a hétköznapi helyze-
tekben való élménykeresés már-már evidencia, a tehetséggondozás szempontjából viszont
ennek a felismerése újabb lehetőség a hallgatók szociális interakciójának és az oktatás folya-
matának segítésében. A diákok a személyes stílusuk és a kulturális fogyasztásuk által élik
meg identitásukat, ehhez pedig szorosan kötődik annak az épített környezetnek az élménye is,
amelyben tanulnak. Nem mindegy tehát, hogy milyen vizuális minőséggel rendelkezik az őket
körülvevő intézményi miliő, és milyen programmal szólítja meg a tehetségeket.
Jel-Kép 2018/4 102
Kreatív installációk
Számítottunk arra, hogy az élmények iránt különösen fogékony Z generáció tagjai szívesen
részt vesznek az egyetem tereinek „felforgatásában”. Kreatív közös építést szerveztünk,
amelynek célkitűzése ‒ a téri alakítás kompetenciájának fejlesztése mellett ‒ a csapathoz
tartozás és alkotás élményének megélése volt. Az építés nem individuális tevékenység, hanem
aktív együttműködés, csoporttevékenység, amelynek megfogható, látható, sőt látványos vég-
eredménye van. A közösségi építés összetartó ereje vitathatatlan, az ember alapvetően koope-
rációban él és dolgozik, s a közös erőfeszítés során folyamatos kommunikációra, figyelemre
és döntésekre kényszerül. Az egyetemi tehetséggondozásban, azon belül a tudományos diák-
körben részt vevő hallgatókat épp e célból hívtuk közös építésre.
Az öt félév során különböző tematikájú építéseket terveztünk meg. A kezdeti elképzelés
szerint a diákok a kezdő instrukció után csoportosan építettek installációt az egyetem központi
aulájába. Később ezt az alapfelállást azzal egészítettük ki, hogy az előkészítő munkálatokba is
bevontuk őket.
A tehetséggondozás kreatív építészeti eszközökkel való összekapcsolásával, így él-
ményközpontúságon alapuló stratégiájával a közös építés egyrészről a téri alakítás kom-
petenciájának érzését, másrészről a csapathoz tartozás és alkotás élményét adja. A tehetség-
gondozás minőségi fejlesztéséhez a motivált szakembereken túl minőségi téri környezet
szükséges, amelyben a diákköri műhelymunka vizuálisan is megnyilvánuló intellektuális szel-
lemi műhellyé válhat.
Ebben a munkában a TDK-t irányító Tudományos Diáktanács, építész kollégák és hall-
gatók, valamint a tudományos diákkörben aktív hallgatók együttműködése adta a szakmai hát-
teret. Az öt félév során különböző tematikájú építéseket terveztünk meg. Törekedtünk az
ismétlődések elkerülésére, ezért a végeredmény meglehetősen színes képet mutatott.
2013 tavasz: A tudás vár! (OTDK)
Az első építés csapatépítő feladattal kezdődött az egyetem élettel teli központjában, az aulá-
ban. Az elkészült építmény heteken keresztül az aula fő látványossága volt, és izgalmas mó-
don mutatta be a tehetséges hallgatók és konzulenseik munkáit. Az OTDK-n elért ered-
mények pedig folyamatosan kerültek fel a „vár” falaira (3. ábra).
2013 ősz: Tudásfa
A „Tudásfa” projektben (4. ábra) az egyetemi Aula terében nyílt „látványműhelyt” ala-
kítottunk ki, ahol a Tudásfa leveleinek, formáinak, feliratainak kialakítását az intézményi
TDK-n részt vevő hallgatók csoportosan készítették el. A folyamatos láthatóság extra figyel-
met alakított ki a téma iránt. A munkálatok során folyamatosan diskurzus folyt az érdeklődők,
a látogatók és a projektben részt vevő hallgatók között, népszerűsítve ezzel is az egyetemi
tudásműhelyt.
2014 tavasz: Tudásme
A tavaszi projektben a központi aula terének forgalmát „Tudásmezőbe” tereltük bele. A tudo-
mányos diákköri munkák összefoglalóiból katalóguslapokat készítettünk, különböző virág-
kódokat használva az egyes tudományterületekhez. Az installáció stabilitását 200 db beton-
kocka biztosította (5. ábra).
Jel-Kép 2018/4 103
3. ábra
A tudás vár installáció építése 2013 tavasz
Forrás: saját munka
4. ábra
A tudásfa installáció építése 2013 ősz
Forrás: saját munka
Jel-Kép 2018/4 104
5. ábra
A tudásmező installáció építése 2014 tavasz
Forrás: saját munka
6. ábra
A tudásernyő installáció építése, 2014. ősz
Forrás: saját munka
Jel-Kép 2018/4 105
7. ábra
A tudás-expressz installáció építése 2015 tavasz
Forrás: saját munka
2014 ősz: Tudásernyő
Az őszi intézményi TDK-hoz kapcsolódó „Tudásernyő” installáció (6. ábra) három kom-
ponensből állt: 1. Színes napvitorlákat feszítettünk ki az aula feletti karzatok között. 2. Az
aula falán megjelenítettük a témát adó ernyőt. 3. A vitorlák alatt kör kompozícióba ren-
deztük a kézformákat. A kéznyomokba a diákok nevei és a tudományos konferencián elért
helyezésük került.
2015 tavasz: Tudás-expressz (OTDK)
A projektsorozat zárásaként ismét térbeli installációépítésre került sor. Az installáció témája a
2015-ös OTDK-ra való utazás volt (7. ábra). A nyilvánosság egyrészről fokozott felelősséget
is jelentett, másrészről magabiztosságot is adott a hallgatók számára, hiszen munkájukról
folyamatos pozitív visszajelzést kaptak.
Következtetések és összegzés
Az egyetemi tehetségprogram keretében öt alkalommal, kísérleti jelleggel megrendezésre
került „Közös építés” eredményeképpen olyan installációk jöttek létre, amelyekben a tehet-
séges hallgatók nemcsak kutatási témájuk rövid ismertetőit tehették közzé, hanem az egyetem
nyilvánosságának érdeklődése középpontjába kerültek, és folyamatos, pozitív elismerésben
részesültek. A befogadói oldal pedig értesült a hallgatótársak által készített, illetve az oktató-
társak által mentorált tudományos munkák céljáról, tartalmáról, módszeréről, eredményeiről.
Jel-Kép 2018/4 106
A TDK keretében megvalósuló tudatos tehetségmenedzsmentet kreatív építészeti eszkö-
zök támogatták, figyelemfelhívó, elismerő és motiváló szándékkal. Ezen eszközök célja és
eredménye a következő volt:
(1) a már bevont oktatók és hallgatók számára:
a látható és látványos eredmények megmutatása;
hallgató és oktató (mentor, konzulens) elismerése;
versenyelőny biztosítása az elismerteknek;
a hallgatók és a konzulensek tájékoztatása, hogy magas potenciált látunk bennük;
(2) a bevonandó oktatók és hallgatók számára:
a kiemelkedő adottsággal rendelkező hallgatók figyelmének felkeltése, elérése,
megtalálása, motiválása, tudományos pályára bevonzása és sikerhez juttatása,
ezáltal karrierútjuk támogatása;
energia adása, a hatékony munkához való források megteremtésével, extra figye-
lem és források rájuk fordításával;
(3) mind a bevont és mind a bevonandó oktatók és hallgatók számára
agilitás: új kezdeményezések, megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás,
jó ötletek adaptálása;
az üzenetek megerősítése (Miért jó ez neked?);
a hallgatók és oktatók elköteleződésének kialakítása;
coaching, mentorálás, karrierút kijelölése és tervezése (a hallgatók és mentoraik
közös megjelentetése a felületeken);
hosszú távon is ösztönző eszközök alkalmazása (büszkeség érzésének kialakítása, a
közösség erősítése, az erőfeszítések értékének tudatosítása).
Továbbá a kreatív építészeti eszközökkel magvalósított installációk és programok alkal-
masnak bizonyultak
tehetséges hallgatók és mentorok vonzására, toborzására;
„élményadó”, inspiráló terekkel, a mindennapi épített esztétikus környezettel és a
hétköznapi helyzetekben való élménykereséssel a Z generációs hallgatók bevon-
zására;
a hallgatók szociális interakciójának és az oktatás folyamatának segítésére;
dialógusok generálására, az együttműködés, a flexibilitás fejlesztésére;
az oktatókkal való kommunikációs lehetőségek bővítésére;
csapatépítő és kreativitást fejlesztő programok szervezésére és fejlődési lehetősé-
gek megmutatására;
térhasználati kompetenciájuk erősítésére, a közös építés, a terek átalakításának
közösségi élményével az összetartozás és az egymástól való tanulás lehetőségének
megerősítésére;
elismerő módszerek bevezetésére és működtetésére (hírnév megszerzése, az
eredmények kommunikálása);
a tehetségek megfelelő kezelésére.
Az egyetemi terek mellett a Mobilis kreativitásra serkentő terei is az egyetemi polgárok tudo-
mányos eredményeinek kommunikációját segítik.
Jel-Kép 2018/4 107
IRODALOM
Balogh László (2011) A tehetséggondozás pszichológiai és pedagógiai alapvetése. In:
Baranyai Zoltánné (szerk.) Színvonal a tehetséggondozásban. Badacsonytomaj, Bala-
tonfelvidéki Szín-Vonal Alapfokú Művészetoktatási Intézmény. 7–45.
Berger, Lance A. ‒ Berger, Dorothy A. (2011 eds.) The Talent Management Handbook. Crea-
ting a Sustainable Competitive Advantage by Selecting, Developing and Promoting the
Best People. 2nd edition. McGraw-Hill Comp. Inc., International Edition.
Burns, Terry ‒ O’Connor, John – Stocklmayer, Susan (2003) Science communication: a con-
temporary definition. Public Understanding Science, 12. 183202.
https://edisciplinas.usp.br/pluginfile.php/841535/mod_resource/content/1/BURNES_O
CONNOR_Science_Communication_a_contemporary_definition_.pdf (2019. 01. 09.)
https://doi.org/10.1177/09636625030122004
Cappelli, Peter (2008) Talent on demand: Managing talent in an age of uncertainty. Boston,
Harvard Business Press.
Czeizel Endre (2004) Sors és tehetség. Budapest, Urbis Könyvkiadó.
Gagné, Francoys (1991) Toward a differentiated Model of Giftedness and Talent. In: Colan-
gelo, Nicholas Davis, Gary A. (eds.) Handbook of Gifted Education. Boston, Allyn
and Bacon. 6480.
Gardner, Howard. (1983) Frames of Mind. The Theory of Multiple Intelligences. New York,
Basic Books.
Knoll Inc. (2014) What Comes After Y? Generation Z: Arriving to the Office Soon. Knoll
Workplace Research.
https://www.knoll.com/knollnewsdetail/what-comes-after-y-generation (2019. 01. 09.)
Konczosné Szombathelyi Márta (2012) Tehetségmenedzsment, avagy a HR felelőssége. In:
Róbert Péter (szerk.) Gazdaság és morál: tiszta társadalom, tiszta gazdaság. Kautz
Gyula Emlékkonferencia 2012. június 12. elektronikus formában megjelenő kötete,
Menedzsment szekció. 1–10.
http://kgk.sze.hu/images/dokumentumok/kautzkiadvany2012/menedzsment/konczosne.pdf
(2019. 01. 09.)
Konczosné Szombathelyi Márta (2014) Tehetség- és motivációs modell kidolgozásának kér-
dései a Tudományos és Művészeti Diákkör kapcsán. In: Mészáros Attila (szerk.) A fel-
sőoktatás tudományos módszertani és munkaerőpiaci kihívásai a XXI. században. Győr,
Széchenyi István Egyetem. 68–81.
Office of Science and Technology and Welcome Trust (2000) Science and the public: A re-
view of science communication and public attitudes to science in Britain. London.
Renzulli, Joseph (1977) The Enrichment Triad Modell. A guide for developing defensible
program for the gifted and talented. Mendfield Center, Creative Learning Press.
Takács-György, Katalin ‒ Takács, István (2017) Talent Management in Higher Education – a
Case Study from Hungary. International Journal of Contemporary Management, 16/3.
157188. www.ejournals.eu/ijcm, https://doi.org/10.4467/24498939IJCM.17.027.7547
Treise, Debbie Weigold, Michael (2002) Advancing science communication: a survey of
science communicators. Science Communication, 23/3. 310322.
https://doi.org/10.1177/107554700202300306
Jel-Kép 2018/4 108
Tyler, Tom (2010) Why People Cooperate: The Role of Social Motivations. Princeton, Uni-
versity Press. https://doi.org/10.1515/9781400836666
Veszelszki Ágnes Cser Nóra (2018szerk.) Tudománykommunikáció konferencia. Absztrakt-
kötet. Budapest, Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikáció-
elméleti Intézet.
ResearchGate has not been able to resolve any citations for this publication.
Article
Full-text available
This article has no abstract
Article
Full-text available
Science communication is a growing area of practice and research. During the past two decades, the number of activities, courses, and practitioners has steadily increased. But what actually is science communication? In what ways is it different to public awareness of science, public understanding of science, scientific culture, and scientific literacy? The authors review the literature to draw together a comprehensive set of definitions for these related terms. A unifying structure is presented and a contemporary definition of science communication positioned within this framework. Science communication (SciCom) is defined as the use of appropriate skills, media, activities, and dialogue to produce one or more of the following personal responses to science (the AEIOU vowel analogy): Awareness, Enjoyment, Interest, Opinion-forming, and Understanding. The definition provides an outcomes-type view of science communication, and provides the foundations for further research and evaluation.
Article
Any organization's success depends upon the voluntary cooperation of its members. But what motivates people to cooperate? In Why People Cooperate, Tom Tyler challenges the decades-old notion that individuals within groups are primarily motivated by their self-interest. Instead, he demonstrates that human behaviors are influenced by shared attitudes, values, and identities that reflect social connections rather than material interests. Tyler examines employee cooperation in work organizations, resident cooperation with legal authorities responsible for social order in neighborhoods, and citizen cooperation with governmental authorities in political communities. He demonstrates that the main factors for achieving cooperation are socially driven, rather than instrumentally based on incentives or sanctions. Because of this, social motivations are critical when authorities attempt to secure voluntary cooperation from group members. Tyler also explains that two related aspects of group practices--the use of fair procedures when exercising authority and the belief by group members that authorities are benevolent and sincere--are crucial to the development of the attitudes, values, and identities that underlie cooperation. With widespread implications for the management of organizations, community regulation, and governance, Why People Cooperate illustrates the vital role that voluntary cooperation plays in the long-standing viability of groups.
Article
Scholars of science communication have identified many issues that may help to explain why science communication is not as “effective” as it could be. This article presents results from an exploratory study that consisted of an open-ended survey of science writers, editors, and science communication researchers. Results suggest that practitioners share many issues of concern to scholars. Implications are that a clear agenda for science communication research now exists and that empirical research is needed to improve the practice of communicating science
A tehetséggondozás pszichológiai és pedagógiai alapvetése
  • Balogh László
Balogh László (2011) A tehetséggondozás pszichológiai és pedagógiai alapvetése. In: Baranyai Zoltánné (szerk.) Színvonal a tehetséggondozásban. Badacsonytomaj, Balatonfelvidéki Szín-Vonal Alapfokú Művészetoktatási Intézmény. 7-45.
Toward a differentiated Model of Giftedness and Talent
  • Francoys Gagné
Gagné, Francoys (1991) Toward a differentiated Model of Giftedness and Talent. In: Colangelo, Nicholas -Davis, Gary A. (eds.) Handbook of Gifted Education. Boston, Allyn and Bacon. 64-80.
Tehetség-és motivációs modell kidolgozásának kérdései a Tudományos és Művészeti Diákkör kapcsán
  • Márta Konczosné Szombathelyi
Konczosné Szombathelyi Márta (2014) Tehetség-és motivációs modell kidolgozásának kérdései a Tudományos és Művészeti Diákkör kapcsán. In: Mészáros Attila (szerk.) A felsőoktatás tudományos módszertani és munkaerőpiaci kihívásai a XXI. században. Győr, Széchenyi István Egyetem. 68-81.
Science and the public: A review of science communication and public attitudes to science in Britain
Office of Science and Technology and Welcome Trust (2000) Science and the public: A review of science communication and public attitudes to science in Britain. London.