ArticlePDF Available

Vadon termő tápláléknövények a Baranya Zöldút mentén Bakonyától Villányig

Authors:
  • Janus Pannonius Museum, Pécs, Hungary

Abstract

A Baranya Zöldút mentén előforduló ehető vadnövényekről szól ez az összeállítás. A terület változatos természeti környezetében megtalálható vadon élő tápláléknövények közül sokat régen is fogyasztottak, megvolt a hagyományos használatuk, napjainkban pedig egyre nagyobb az érdeklődés a természet effajta szolgáltatása iránt. Élnek a zöldút mentén továbbá olyan növények is, melyek használatáról itt, ebben a dél-dunántúli megyében korábbról nincs tudomásunk, de országos vagy európai gyakorlatból tudhatjuk, hogy a faj ehető és azt is, hogy máshol hogyan hasznosították, vagy teszik ezt ma is. Röviden bemutatjuk a földrajzi tájakat és az élőhelyeket is, amelyeken a zöldutat bejárva áthaladunk, és ahol ezek az ehető fajok élnek. Szólunk a természet és az ehető fajok etikus gyűjtéséről is, hiszen mai, egyre szegényebb természeti környezetünkben fontos a fenntartható növénygyűjtés, aminek lényege, hogy ne ártsunk a természetnek. Ezért kitérünk a növénygyűjtögetést szabályozó hazai törvényekre, és a gyűjtögetés szabályaira is. Magunknak sem szabad ártani, ezért fontos megfelelő fajismerettel gyűjteni. Régen, amikor még a táplálék- és gyógynövények gyűjtése széleskörűen élő tudás volt, nemzedékek adták egymásnak azokat az ismereteket, ami szükséges volt ahhoz, hogy felismerjék, összegyűjtsék, és megfelelő módon fel is dolgozzák hasznosítható természeti kincseinket, mégpedig úgy, hogy a következő generációknak is maradjon. Ma sem lehet ezt másképp, és, hogy a természetet még jobban kíméljük, a leginkább megkedvelt vadzöldséget és vadgyümölcsöket akár kertünkbe, udvarunkba is telepíthetjük.
Vadon termő tápláléknövények
a Baranya Zöldút mentén Bakonyától Villányig
csak a tisztán tartott és el nem pusztított természet ehető
(erdőkóstoló)
Eat Green
HUHR/1601/2.1.3/0022
1
Tartalom
Tartalom ..................................................................................................................................... 1
Bevezető ..................................................................................................................................... 2
Földrajzi környezet, növényvilág a Baranya Zöldút mentén ..................................................... 2
A növénygyűjtésről – a gyűjtés szabályai, etikája, törvényei .................................................. 10
Egészségünk védelme érdekében fontos szabályok ............................................................. 10
A természet védelme érdekében fontos szabályok és törvények ......................................... 10
Felhasználható növényi részek és a felhasználás módja .......................................................... 11
Vad növényi táplálékok gyűjtögetése a múltban ...................................................................... 12
Vadgyümölcsöt termő növények a Baranya Zöldút mentén .................................................... 16
Magok és száraz termések a Baranya Zöldút mentén .............................................................. 25
Levélzöldség-növények a Baranya Zöldút mentén .................................................................. 27
Gyertyános-tölgyesek, bükkösök, égerligetek levélzöldségei .............................................. 27
Akácosok, patakpartok, árterek és bolygatott talajú erdők gyakoribb, vad levélzöldségei.. 30
Gyepek, rétek, füves területek és a gyomnövényzet vadzöldségei ...................................... 33
Különlegességek, falevelek, virágok salátának, fűszernek ...................................................... 41
Gyökérzöldségek, ehető hagymák és gumók a Baranya Zöldút mentén .................................. 45
Vadon termő fűszernövények a Baranya Zöldút mentén ......................................................... 48
Teának, italnak való növények a Baranya Zöldút mentén ....................................................... 52
Régen tejoltásra használt növények ......................................................................................... 55
Felhasznált és ajánlott irodalom ............................................................................................... 56
Függelék: Baranya Zöldút mentén előforduló, legjobban használható, gyakori, de kevéssé
ismert, ehető vadnövények bemutatása, amiket igazán érdemes megismerni ......................... 60
Az összeállítás ötletadó tájékoztatás, nem helyettesíti a növények felismerésében a saját tudás
megszerzését vagy szakértő bevonását a gyűjtésbe. Az ehető vadnövények hatóanyagokkal,
rendelkeznek, ezek hatásairól, gyógy- és mellékhatásokról, megfelelő használatukról kérje ki
szakértő tanácsát. A szerző és a Gyeregyalog.hu Egyesület nem tud felelősséget vállalni a
növények nem megfelelő, egyéni használatából eredő káros hatásokért.
Szöveg és fotók:
© Dénes Andrea (2018)
A jelen dokumentum az Európai Unió társfinanszírozásával valósult meg. A tartalma kizárólag a Gyeregyalog.hu
Egyesület felelősségi körébe tartozik. Az itt megtalálható anyagok nem tekinthetők olyanoknak, mint amelyek az
Európai Unió és / vagy a HU-HR Interreg V-A CBC Program Irányító Hatóságának hivatalos állásfoglalását
tükrözik.
2
Bevezető
A Baranya Zöldút mentén előforduló ehető vadnövényekről szól ez az összeállítás. A terület
változatos természeti környezetében megtalálható vadon élő tápláléknövények közül sokat
régen is fogyasztottak, megvolt a hagyományos használatuk, napjainkban pedig egyre
nagyobb az érdeklődés a természet effajta szolgáltatása iránt. Élnek a zöldút mentén továbbá
olyan növények is, melyek használatáról itt, ebben a dél-dunántúli megyében korábbról nincs
tudomásunk, de országos vagy európai gyakorlatból tudhatjuk, hogy a faj ehető és azt is, hogy
máshol hogyan hasznosították, vagy teszik ezt ma is.
Röviden bemutatjuk a földrajzi tájakat és az élőhelyeket is, amelyeken a zöldutat bejárva
áthaladunk, és ahol ezek az ehető fajok élnek.
Szólunk a természet és az ehető fajok etikus gyűjtéséről is, hiszen mai, egyre szegényebb
természeti környezetünkben fontos a fenntartható növénygyűjtés, aminek lényege, hogy ne
ártsunk a természetnek. Ezért kitérünk a növénygyűjtögetést szabályozó hazai törvényekre, és
a gyűjtögetés szabályaira is.
Magunknak sem szabad ártani, ezért fontos megfelelő fajismerettel gyűjteni. Régen, amikor
még a táplálék- és gyógynövények gyűjtése széleskörűen élő tudás volt, nemzedékek adták
egymásnak azokat az ismereteket, ami szükséges volt ahhoz, hogy felismerjék, összegyűjtsék,
és megfelelő módon fel is dolgozzák hasznosítható természeti kincseinket, mégpedig úgy,
hogy a következő generációknak is maradjon. Ma sem lehet ezt másképp, és, hogy a
természetet még jobban kíméljük, a leginkább megkedvelt vadzöldséget és vadgyümölcsöket
akár kertünkbe, udvarunkba is telepíthetjük.
Földrajzi környezet, növényvilág a Baranya Zöldút mentén
Ha végigmegyünk a Baranya Zöldúton, akkor a megye több földrajzi kistáján is áthaladunk.
Szerencsére még sokfelé találjuk meg a természetes élővilágot, vagy éppen a művelt területek
közötti telepített erdőkben, patakok mentén, kisebb-nagyobb halastavak környékén
találhatunk ehető, gyűjthető vadnövényekben gazdag élőhelyeket is. Ezek a másodlagos
mezei élőhelyek, csalitosok, patakok menti bozótosok is ehető vadgyümölcsök és
vadzöldségek fontos forrásai.
A zöldút észak-nyugati végétől, az erdős hegyvidékről, a Nyugat-Mecsekből indulunk, ahol
Bakonya, Kővágótöttös, Kővágószőlős, Cserkút és Pécs északi határában igazi hegyvidéki
3
erdőket is járhatunk. Cserkútnál a dombokról leérve érintjük a mocsaras, rétekben gazdag
Pécsi-síkságot, majd Nagyárpádtól rátérünk a természetes erdőkben ma már szegényebb,
patakvölgyekkel behálózott, néhol gyepekkel, halas- és horgásztavakkal, valamint
ültetvényekkel tarkított lösz-dombvidéket, a Dél-Baranyai-dombságot. Palkonyánál és
Villánynál érintjük a Villányi-hegységet, majd végül, ha tovább megyünk a Duna menti ártéri
erdőket is elérhetjük.
A kaszált erdőszél változatos növényzete sok ehető, vad levélzöldség élőhelye. Borbálafű, hagymaszagú
kányazsombor, medvetalp, piros árvacsalán, kígyóhagyma, csípős csalán, podagrafű, pitypang,
százszroszép, kivadult citromfű csak néhány az itt előforduló, ehető fajok közül.
Mecsek-hegység részét képező Nyugat-Mecsek erdős, hegyvidéki táj, patakokban is
bővelkedő völgyekkel szabdalt terület. Északi része mészkővidék karsztos felszínekkel,
víznyelőkkel, barlangokkal, kis vízesésekkel. Déli részén perm és triász korú homokkő
területeken a Zsongorkő természetes sziklakilátója és érdekes konglomerátum-tornyok, mint a
Babás szerkövek a geológiai látnivalók a zöldutas falvak fölé magasodó Jakab-hegy
oldalában. Bakonya, Kövágószőlős, Kővágótöttös, Cserkút és Pécs északi területein főként
változatos igazi erdők jellemzik ezt a területet. A déli lejtőkön bokorerdők és tölgyesek élnek,
melyek közül különlegesek a Cserkúti-dombok és a Jakab-hegy látványban is érdekes,
mészkerülő, savanyú talajú, mohokban, zuzmókban gazdag, letörpülő tölgyesei és a Pécs
feletti Mecsek mészkőszikláinak virágokban rendkívül gazdag gyepekkel tarkított
karsztbokorerdei és tölgyesei. A tetőkön cseres-tölgyesek, az északi lejtőkön illír jellegű
gyertyános tölgyesek élnek, melyekben tavasszal a medvehagyma zöld, később – virágba
borulva fehér szőnyege jellemző igen sokfelé e tájon. A hűvös völgyekben bükkösök, a
4
kanyargó patakok mentén égerligetek gazdagítják az élőhelyeket. A táj részben a Nyugat-
Mecsek Tájvédelmi Körzet részeként védett terület.
Cseres tölgyes enyves szegfűvel a Nyugat-Mecsekben
Mészkerülő tölgyes fehér perjeszittyóval a Jakab-hegyen
A zöldutas, nyugat-mecseki falvak mindegyikének déli területein, a hegylábon, vagy már lent
a síkon egykor közös, falusi legelők is voltak. pár helyen még ma is megvannak a legelők
maradványai. Sajnos csak néhol tartják ezeket fenn kaszálással, máshol felszántották, de
esetben csak alaposan bebokrosodtak, olykor teljesen beerdősödtek, és csak az egykori legelő
5
árnyat adó delelő fái általában tölgymatuzsálemek fedezhetők fel az erdőkben itt-ott. A
legelők egészséges húst és tejet adtak, ma is nagy szükség lenne rájuk.
Bükkös a Nyugat-Mecsekben kora tavasszal, mikor a bükk éppen bontogatja leveleit.
Kaszáló és bokros erdőszél nyár végi színekben Kővágószőlősnél.
A Jakab-hegy lábánál alapjaiban megváltozik a táj, itt érünk le a Cserkúti-dombokon
áthaladva a Pécsi-síkságra. A Nyugat-Mecsekből lefutó patakok vízével is táplált Pécsi-víz
mentén, a magasabb talajvíz uralta tájat üde kaszálók, vizes, mocsaras rétek, helyenként
6
járhatatlan mocsarak és mocsárerdők tarkítják. Ezen a tájon nagy legelők és kaszálók voltak
régen. A mocsaras, vizes talajokon az állattartás volt a gazdálkodási lehetőség. Azóta a
területet részben lecsapolták, és a megmaradt legelők is sokfelé bebokrosodtak, így gazdag
forrásai a gyógynövényként is gyűjthető csipkebogyónak, galagonyának, kökénynek, a
bokrok alatt pedig ehető vadzöldségeknek és gombáknak is. Bár az erdőirtások, a
lecsapolások és a szántók területi növekedése, valamint Pécs városának terjeszkedése miatt a
kistáj jórészt kultúrtájjá változott, a legvizesebb részek vízbázis-védelmi területeként és
Natura 2000 területeként is megmaradtak többé-kevésbé természetes állapotban. A szántók,
nemesnyár-, éger- és akácültetvények között természetes erdei élőhelyekként, kis területű
fehérfűz-ligeteket találhatunk, de jellemzőbb élőhelyek a sásos mocsarak, a kaszált, nedves
rétek. Gyakoriak a nádasok, gyékényesek is, és halastavak is gazdagítják a tájat. Vízi
madárviláguk megfigyelése és a mocsarak békakoncertjének hallgatása is élmény.
.
Csalántenger a cserkúti mosóház melletti vizes területen
Virágzó mocsárrét a Pécsi-síkon
7
Mocsárerdő és mocsár a Pécsi-síkon
Vadsnidlinges, salátaboglárkás ligeterdő a Pécsi-síkon
A zöldúton, Pécs egyik déli városrészének, Nagyárpádnak a határában jutunk először a Dél-
Baranyai-dombvidék kistáj területére. Nagyárpád meredek oldalú, elég magas
löszdombjainak virágokban gazdag, színpompás gyepjei és a patak menti kaszálók is helyileg,
és Natura 2000 területként is védettek. Jól mutatják, milyen lehetett egykor az egész táj, mikor
még természetes lösztölgyesei és löszgyepjei, valamint a patakok menti legelők, kaszálók is
8
mind megvoltak. Ezeket a dombokat régen legeltették, a legelés tartotta karban a gyepet, ami
napjainkra a völgyaljakban alaposan elgyomosodott. A domboldalakon pedig a cserjék és a
tájidegen özönnövény bálványfa előretörése miatt szűkül egyre kisebb területűre a
kontinentális lösz-sztyeppék legnyugatabbi képviselője egyikének területe. Az Árpádi-árok
menti kaszálókat szerencsére ma is szépen karban tartják, kaszálják, a virágokban gazdag rét
látványa pedig igazán felüdítő a kultúrtájban. Ma a kistáj ugyanis művelt területekben
gazdagabb, és főként patakvölgyeiben, máshol pedig csak itt-ott találkozhatunk még az ősi
élőhelyek nyomaival, melyeken érdekes, ritka lösznövények, mocsári vagy lápi növényfajok
is élnek. Telepített erdeiben és a patakokra sok helyen felfűzött halastavaiban pedig részben
az ehető gyomnövények, pl. az akácosokat kedvelő zamatos turbolya (Anthriscus
cerefolium), tyúkhúr (Stellaria media), fekete bodza (Sambucus nigra), részben pedig
vízigényes, mocsári fajok települtek sokszor tömegesen. Ilyen a vízi harmatkása (Glyceria
maxima) vagy a széleslevelű gyékény (Typha latifolia), melyek a múltban fontos részei
voltak a táplálkozásnak.
A Dél-Baranyai-dombság egykor legeletetett dombjai Nagyárpádnál, a zöldút útvonala mellett
Nem sokkal, de azért magasabbra emelkedik a domboknál a Villányi-hegység
mészkővonulata, amit Palkonyánál ér el a zöldút, de már a Mecsekből is jól látni magasabb
csúcsait, a Tenkest és a Szársomlyó-hegyet. A hegység nem nagy összterületű, hegylábi lejtői
a római kortól műveltek, a térség ugyanis vörös borairól híres, történelmi borvidék. Meredek,
sziklás, művelésre alkalmatlan lejtőin a természetes növényzet szépen fennmaradt. Északi
lejtőit ezüsthársas tölgyesek, déli oldalait főként tölgyes erdők, bokorerdők és
sziklagyepekkel, magasabb füvű sztyepprétekel tarkított szárazságtűrő, balkáni megjelenésű
növényzet borítja. Telepített erdei között főként akácosokat, valamint fekete- és erdei
fenyveseket találunk. A hegységet északról szegélyező patakokat nádasok, magassásosok és
kaszált rétek is kísérik. A hegység két tagja, a Palkonya és Villány közelében található
9
Fekete-hegy és Szársomlyó-hegy egyedi élőviláguk védelme érdekében fokozottan védett
területek.
Buja, gazdag növényzetű patakvölgyek bújnak meg a művelt területek között
A vízi harmatkása (Glyceria maxima) régen fontos része volt a táplálkozásnak,
termését kásaként fogyasztották.
10
A növénygyűjtésről a gyűjtés szabályai, etikája, törvényei
Egészségünk védelme érdekében fontos szabályok
Csak a biztosan felismert ehető faj növényi részei gyűjthetők. Biztos fajismeret nélkül senki
ne gyűjtsön táplálkozásra vadnövényt. Ez a legfontosabb szabály. A növényeket fotóról
azonosítani igen kockázatos. Fontos a növény tapintása, illata, sokszor az íze is, ezért
fajismeretet tanulni is csak élő növényről ajánlott, és fontos a megfelelő gyakorlat
megszerzése.
Gyűjteni csak tiszta, vegyi vagy egyéb környezeti szennyezéstől, hulladéktól mentes területen
szabad. Sok növény ugyanis képes saját testében koncentrálni a szennyező anyagokat, így
nagyobb dózisban ehetjük meg mérgeket, ha szennyezett talajról vagy szennyezett vízből
gyűjtünk.
Fertőzések elkerülése érdekében a vadak által sűrűn járt területeket is kerüljük el gyűjtéskor,
és a vizes legelőkön sem ajánlott a nyers salátáknak való zöldek szedése a májmétely fertőzés
kockázata miatt.
Az ehető vadnövények fogyasztását sem ételben, sem teaként nem szabad túlzásba vinni.
Mindegyik növény tartalmaz különböző, szervezetünkre ható anyagokat. Bár általában
jótékony hatásúak ezek a hatóanyagok, mégis mértékkel ajánlott fogyasztásuk (bővebben a
felhasználás módja fejezetben).
A természet védelme érdekében fontos szabályok és törvények
A változatos élőhelyek sokféle ehető, gyűjthető, hasznosítható vadnövénynek adnak otthont.
Ezek jelentős része gyakori, erdei vagy mezei faj, de sok köztük a gyomnövény is, ami a
települések közelében, a bolygatottabb talajú területeken nő kerítések, földutak, sövények
mentén, vagy éppen a kapált veteményes kertek hasznosítható gyomnövénye. A
vadgyümölcsök és vadzöldségek gyűjtése még gyakori gyomnövények esetében is csak
fenntartható módon ajánlott, mindig úgy, hogy a növényegyed vagy a növényállomány túlélje
a gyűjtést egy adott területen, vagyis a faj állománya maradjon szaporodóképes gyűjtés után
is. A gyűjtők érdeke is, hogy a növényt hosszú távon is megtalálják ugyanott, és minden
évben, hosszú távon is tudjanak róla, belőle gyűjteni ehető növényi részt. Ez már kis
odafigyeléssel is lehetséges. Egy alkalommal mindig csak annyit szedjünk, amit
maradéktalanul fel tudunk használni.
A vadnövények gyűjtésének lehetőségeit több hazai törvény és rendelet szabályozza. Védett
területen a törvények nem teszik lehetővé, illetve engedélyhez kötik a gomba- és
növénygyűjtést. Nem védett, állami erdőkben 2 kg/nap/fő vadgyümölcs, gyógynövény,
valamint gomba gyűjthető. Magántulajdonú erdőben, legelőn vagy más területen
természetesen a tulajdonos szabja meg a lehetőségeket. Védett növényfajokat és védett
11
gombát sehol nem szabad gyűjteni. A zöldút mentén mindenhol megtalálhatók azok a
lehetőségek, azok a területek, ahol a törvényeket betartva tudunk növényi részeket gyűjteni.
Őszi vadgyümölcsök sokfelé gyűjthetők, a táj sokfelé gazdag vadrózsa-, kökény- és
galagonyacserjésekben, és sokfelé találhatók még vadkörtefák is.
Felhasználható növényi részek és a felhasználás módja
A gyűjthető növényi rész lehet termés, hajtás, levél, virág vagy virágzat, de lehet az egész
növény vagy a növény ld alatti része is, mint a gyökér, a hagyma vagy a gumó. Sok
növényfaj szinte minden része felhasználható, de több faj esetében csak a virág vagy csak a
termés, esetleg csak a friss, virágzás előtti hajtás ehető.
A régiek nemzedékek tapasztalatát adták tovább az újabb generációknak a növények
használatáról. Tudták mikor és hol érdemes keresni, és hogyan érdemes gyűjteni egy-egy
fajnak a használható részeit. Persze tudták azt is, hogyan használják fel ezeket, hogyan kell
előkészíteni, és mi az, ami esetleg csak főzve ehető, valamint egy-egy növény elkészítésének
a legfinomabb módjait is ismerték.
A zöld növényi részeket, a leveleket, a friss hajtásokat vagy az egész növényt fűszernek,
zöldfőzeléknek, levesnek, salátának gyűjtötték. Sok, egészen enyhe hatású gyógynövény
szerepelt a mindennapi teának szedett fajok között is, ám természetesen gyűjtöttek
12
gyógynövényeket betegségekre is, belsőleges és külsőleges használatra. Terméseket
lisztpótlásra, liszthelyettesítésre, vagy diószerű használatra, gyümölcsöket friss fogyasztásra,
illetve lekvárnak vagy szörpnek. A cukorban gazdag gyümölcsökből pedig sokszor készült
erjesztéssel ecet, bor vagy pálinka, ritkábban pezsgős, szénsavas ital is.
A vad növényi alapanyagok használatakor – különösen fontos ez a vad levélzöldségek
esetében alapszabály, hogy minden, a táplálkozásba bekerülő új fajjal előzetesen
ismertessük meg szervezetünket, és fontos szabály az is, hogy mindegyiket mértékkel
fogyasszuk. Inkább több fajt keverjünk a salátába, és ne egyetlen fajból lakmározzunk sokat.
Ezek a vadnövények ugyanis szinte mindig gyógyhatású anyagokat, vagy legalábbis
valamilyen hatással rendelkező anyagokat tartalmaznak. Ezek a hatóanyagok egyéni
érzékenységtől és a szervezet aktuális állapotától is függően válthatnak ki akár kellemetlen
hatásokat is, akár enyhe mérgezést is. A legtöbb faj mértékkel fogyasztva csak jótékony
hatásokat vált ki. Nem zárható ki azonban az, hogy egyes fajok az érzékenyebb szervezetben
gyomor- és béltüneteket okoznak. A valamilyen betegségben szenvedők, gyógyszert szedők
és a várandós kismamák, szoptató anyák pedig alaposabban járjanak utána egy-egy faj
hatásainak, a fogyasztás kockázatainak, mellékhatásoknak. Az oxálsavat tartalmazó fajok,
mint a mezei sóska, a juhsóska, a madársóskák és a fehér libatop pl. ugyanúgy kerülendő
fajok a vesebetegek, vesekőre hajlamosok számára, mint ahogy a spenót, a rebarbara vagy a
kerti sóska fogyasztását kerülniük kell. Az oxálsav-tartalmú levél nagyobb mennyiségben,
vagy érzékeny gyomor esetén okozhat gyomor-béltüneteket is. A finom, sós-savanyú levelű
kövér porcsin jótékony hatásairól is nagyon sokat lehet olvasni, de azt is tudni kell, hogy
bizony van, akinél erős gyomor- és béltüneteket okoz fogyasztása. Az erdei madársóskából
csak igen keveset ajánlott enni, mert töményen hasonló erős hatásokat okozhat. A fekete
bodza termése nyersen fogyasztva sokaknak megárt, hányást és hasmenést okoz, főzve ehető.
Érdemes azt is megfontolni, hogy régen sem élvezeti, hanem inkább gyógyhatású lekvárként
ettek egyes vadgyümölcs-lekvárokat. Az ilyen erősebb hatású vadgyümölcsöket lekvárokban
ezért érdemes más gyümölcsökkel, pl. almával vagy szilvával keverni.
Vad növényi táplálékok gyűjtögetése a múltban
A vadnövények egykori, különböző célra felhasználásáról etnográfusok, gyógynövénykutatók
és napjainkban etnobotanikusok gyűjtöttek sok információt. Ha még régebbre megyünk,
akkor a régészeket, archeobotanikusokat is meg kell említenünk, akik a régészeti leletek
növényi anyagait vizsgálva, étkezésre gyűjtött növények maradványait is megtalálták. Az ősi
tűzrakó helyek körül fennmaradt elszenesedett magok, termések, vagy az ősemberi fogleletek
fogkövében megőrződött, kövült növényi anyagok tanúskodnak arról, hogy őseink milyen
terméseket, magokat, gumókat fogyasztottak. Volt köztük sulyomtermés, tölgymakk,
bükkmakk, mogyoró, pázsitfűfélék szemtermése, vadborsó, de ették szinte az összes,
erdeinkben, mezeinken ma is termő, ehető vadgyümölcsöt és számos gyökeret, gumót is. A
13
fogyasztott levélzöldségek közül kevésnek maradt fenn nyoma a leletekben, de a kertjeinkben
ma gyomként növő fehér libatopot minden bizonnyal fogyasztották, magjait sok leletben
megtalálták. Ehették annak főzve jól megdagadó, nedvszívó termését, magjait és leveleit
zöldségként is. Találtak a régészek 8000 éves csalánpuding maradványokat is, és az is biztos,
hogy a Baranyában is gyakori hagymaszagú kányazsombor csípős, fokhagymás ízű magjai
fűszerként szerepeltek egy 6000 éves raguban.
Hagymaszagú kányazsombor (Alliaria petiolata) virágzó tövei egy erdőszélen
A hagymaszagú kányazsombor ősi fűszernövény. Első éves tövének tőlevelei.
14
Ha csak a közelebbi múltba tekintünk vissza, akkor még több ehető vadnövény használatáról
és gyógynövény gyűjtéséről találhatunk információt. A Kárpát-medencében 216 gyűjtögetett
vadnövényfajt használtak az itt élő emberek táplálékként, fűszernövényként, mindennapi
teanövényként vagy italkésztéshez, és több faj volt gyerekcsemege vagy frissen fogyasztott
mezei csemege. 700 növényfajt gyógynövényként gyűjtöttek. Persze vannak átfedések, hiszen
a legtöbb vadon növő tápláléknövényünk egyben gyógyhatásokkal is rendelkezik.
Baranya megyében 51 vadnövény fajról tudjuk, hogy tápláléknak gyűjtötték egykor vagy
napjainkban is. Az előforduló ehető fajok száma ennél azonban több. Gyógynövényként 71
erdőn-mezőn gyűjtött faj volt használatos a megyében, 31 vadnövény faj pedig egyéb módon.
A régen gyakorta használt és gyűjtött gyógynövények között a cickafark (Achillea sp.) és a
közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria) is szerepelt, ez utóbbi „repicseknéven ismert
errefelé. Mindkettőt ma is bőségesen megtaláljuk sokfelé a megyében. Gyepekben, réteken
legelőkön élnek. A régen kedvelt fajok közül a kis ezerjófűvet (Centaurium erythraea) már
ritkábban látjuk, leginkább üde kaszálókon fordul elő. A kamilla (Matricaria chamomilla)
gyűjtése is gyakori volt egykor. A vegyszermentes művelés és a legelő állatok, még a libák
legelése is úgy tűnik kedvezett e fajnak, régen sok volt, ma alig látni, élőhelyei szinte
eltűntek. Az ökörfarkkórók (Verbascum spp.) virága is kedvelt volt külsőleg és belsőleg is
használták.
Mezei cickafark (Achillea collina) gyógy- és fűszernövény
Teának sokfelé szedték a csipkebogyó és a galagonya (Crataegus spp.) termését, valamint a
nagy csalánt (Urtica dioica) is. A mezei zsurló (Equisetum arvense) gyógyító használatára is
15
több említés szerepel forrásokban. Hatásos gyógynövénynek tartották a lándzsás útifüvet
(Plantago lanceolata) és a papsajtmályva (Malva neglecta) levelét is, amit külsőleg és
belsőleg is használtak. Kedvelt volt a hársvirág (Tilia sp.), amit gyógy- és mindennapi teaként
is fogyasztottak. A mecseki teából”, a méhfűből (Melittis melissophyllum) még
gyógycukorka is készült egy pécsi gyógyszertárban. A korábbi tömeges felvásárlás is oka
lehet talán annak, hogy sokfelé megritkult a mecseki és a baranyai-zselici élőhelyein. Ma
ritkasága miatt nem ajánlott gyűjtése, már csak azért sem, mert a legtöbb helyen védett
területeken él.
Kis ezerjófű (Centaurium erythraea) régóta használt gyógy- és fűszernövény, régen
gyomorkeserűkben is kedvelt volt.
Az egyéb, többféle használatra gyűjtött fajok közül néhány érdekességet említünk csak. Az
ágynemű közé tették pl. a bohagaznak nevezett szelíd keserűfüvet (Persicaria mitis), helyi
nevéből kitalálható, hogy mi célból. A ma már védett pirítógyökeret (Dioscorea communis)
nem csak betegségekre használták külsőleg, hanem szépítésre, arcpirosítóként. Régen
húsfüstölésre gyűjtötték a borókaágat (Juniperus communis), festésre a vad pórsáfrány
(Carthamus lanatus) virágát és a bábic, a lapulevelú keserűfű (Persicaria lapathifolia)
gyökerét is, utóbbival tojást festettek. Napjainkban a vadgesztenye (Aesculus hippocastanum)
magja lett többek körében kedvelt mosószer.
16
Vadgyümölcsöt termő növények a Baranya Zöldút mentén
A táplálkozásra gyűjtött fajok közül a legismertebbek a vadgyümölcsök. Termesztett
rokonaiknál (már amelyiknek van) apróbb méretűek, de általában intenzívebb ízűek, és
intenzívebb illatúak. Gondolunk itt a vad szamócákra, a vadkörtére pl. A vadgyümölcsök egy
része azonban nem is került be a termesztésbe, nincsenek nemesített fajtáik. A megyében
mint sokfelé máshol is az országban – a csipkebogyó, a vadrózsa vagy gyepűrózsa (Rosa
canina) áltermése* a leggyakrabban és hosszú ideje gyűjtött vadgyümölcs (* áltermés, azért
mert a termés kialakításában nem csak a termő vesz részt, hanem más virágrész is; a rózsáknál
a vacok is). Lekvárját gyakorta főzték Baranya természetes élőhelyekben gazdag tájain régen
és ma is, és ma is minden tájon előfordul a Baranya Zöldút mentén. Virágainak szirmai is
hasznosíthatók, leginkább megszárítva, teaszépítésre. A kerti rózsák szirmai gazdaságosabban
gyűjthetők, ezért azokból készülhet rózsavíz, rózsasziromszörp, rózsaszirom-lekvár, amit
főként erdélyi területeken készítettek régen.
A vadrózsa (Rosa canina) virágai és áltermése a csipkebogyó
A két leggyakoribb hazai, vad szederfaj közül a hamvas szeder (Rubus caesius) inkább a
síkvidéki, ártéri tájak, patapartok szederfaja, szürkén hamvas, kevésbé állékony, gyorsan
széteső terméseiről ismerhető fel. A zöldúton a vizesebb erdők, patakpartok aljnövényzetében
él, leginkább azonban a Duna és a Dráva ártéri erdeiben találkozhatunk vele. Rokona a földi
szeder (Rubus fruticosus) magasabb bokrokként nő, a hegy- és dombvidéki szárazabb erdők
17
és erdőszélek szederfaja. Termése fényes, fekete és keményebb valamivel, ezért jobban
alkalmas gyűjtésre, szállításra. A szeder kedvelt gyümölcs ma is, régen is az volt; sok erdőjáró
csemegéje, lekvárja pedig igen ízletes.
A hamvas szeder (Rubus caesius) termése és a földi szeder (Rubus fruticosus) virágos hajtásai
A kökény (Prunus spinosa) régen és ma is kedvelt, leginkább lekvárnak gyűjtött növény, de
mint ágyas pálinkába való ízesítőt is számon tartják. Egyes években tömegesen terem, de
sajnos mostanában egyre gyakrabban fordul elő, hogy a virágzása idejére eső tavaszi fagyok
miatt nem hoz termést. A megyében különösen sok egykori legelő felhagyása után gyakori,
elterjedt fajnak mondható, így a zöldút mentén is sokfelé megtalálható.
A vad szamócák (Fragaria spp.) közülük az erdőkben az erdei szamóca (Fragaria vesca) és
a fahéjillatú szamóca (Fragria moschata) él, míg a gyepekben, erdőirtásokban pedig a
csattogó szamóca (Fragria viridis) gyakoribb. Utóbbinak a csészelevele csattanó hangot ad,
mikor leszakítjuk azt a termésről. A szamócák a természetes erdei élőhelyeket jobban
kedvelik, így a zöldút mentén elsősorban a Mecsekben gyakoribbak. Termésük rendkívül
ízletes és illatos, de szemfülesnek kell lenni gyűjtésükhöz, mert az erdei állatok is kedvelik, és
érésük is elég gyors.
18
Virágzó csattogó szamóca (Fragaria viridis) és terméses erdei szamóca (Fragaria vesca)
Az erdei fafajok közül a madárcseresznye (Cerasus avium) termése finom erdei csemege,
bár a magas fákról sokszor leginkább csak madarak, és lepotyogva a vadak csemegéznek
belőle. Az alacsonyabb törzsű fákról gyűjtve tapasztalhatjuk, hogy a termésének íze
kesernyésebb, mint a termesztett cseresznyefajtáké, de találhatók közöttük igazán ízletes
gyümölcsű példányok is. A zöldút mentén elsősorban a mecseki és a villányi-hegységi
tölgyesek szélében, gyertyános-tölgyeseiben fordul elő, de a Dél-Baranyai-dombság
megmaradt, főként patakparti, üdébb maradványerdeiben is néhol megtalálható.
A mecseki zöldútszakasz és a Villányi-hegység tölgyeseinek jól ismert, gyakori
vadgyümölcse a húsos som (Cornus mas). Elég magasra növő cserjefaj, az erdők
cserjeszintjét gazdagítja, termést azonban a legjobban az erdei utak mentén és az erdők szélén
hoznak a bokrok, ahol több napfényt kapnak. Ha jól terem, sokan gyűjtik fanyar, de ízletes
termését leginkább lekvárnak, pálinkának, de van, ahol bor is készül belőle, sőt savanyításra is
alkalmas. A síkvidéki, ártéri tájakon inkább termesztve ismert ez a gyümölcs. A történelmi
Baranyában, az Ormánságban és a Drávaszögben is a hátsó kertek gyümölcsfája volt. Lekvár,
pálinka és rozé színű bor is készült gyümölcséből. A vadalma (Malus sylvestris) inkább a régi
idők vadgyümölcse, szinte nem is találni már az erdőkben, egykor viszont sokfelé gyűjtötték.
Jóval gyakoribb ma és régen is az volt – a vadkörte (Pyrus pyraster). Faegyedenként
változatos alakú és méretű termései időben is változatosan, hosszan elnyúlva érnek. Egyes fák
19
már nyár végén, de vannak, melyek csak októberben érlelik termésüket. Megtalálhatók a
zöldút menti hegyvidéki tájakon, de a mecseki területek erdeiben gyakoribbak. Más tájakon
inkább a patakok menti erdősávokban, utak szélén fordulnak elő. Egykor a fáslegelők
hagyásfái között is sok volt a vadkörte; a legelő jószág is szívesen ette. Fiatal, még nem termő
fácskaként ma is sok felhagyott legelőn növekszik, a madarak és vadak is kedvelik termését,
így jól terjed. A magas fákról nem könnyű ennek a gyümölcsét sem leszedni, érdemesebb
megvárni, míg egy nagyobb szél idején lepotyog. A kemény termések nemigen sérülnek meg
az erdei talajon, így otthon kiterítve beérnek. Régen is utólagos érleléssel, frissen, vagy
aszalva is fogyasztották, és főzték gyümölcslevesnek, ciberelevesnek. A vadalma és a
vadkörte kiváló ecetalapanyag is volt. A természetes érlelésű ecetek országszerte leginkább
ebből a két vadgyümölcsből készültek a termesztett almák mellett. Baranya megyében az
Ormánság volt híres a múlt század elejéig ecetkészítő falvairól.
Virágzó vadkörtefa (Pyrus pyraster) és a vadkörte termése
A galagonyák közül az egybibés galagonya (Crataegus mongyna) igen gyakori faj a zöldút
mentén mindenhol. Legelők szélén, felhagyott legelőkön, földutak menti és patakok menti
bokrosokban, erdők szélén, szántóföldek szélén egyaránt előfordul. Rokona, a hozzá igen
hasonló, és valamivel korábban virágzó cseregalagonya (Crataegus oxyacantha) jóval
ritkább, inkább a nyugat-mecseki, hegyvidéki, erdei utak szélén látható errefelé. Nem baj, ha
a két fajt összekeverjük, gyógyhatásaikban és felhasználásukban is hasonlók. Viráguk a szívre
és az érrendszerre ható gyógynövényként hatásos, termésük is főként gyógynövényként
20
használatos. Jóval kevesebben szedik friss fogyasztásra erdei-mezei csemegeként vagy
lekvárnak, gyümölcssajtnak.
Egybibés galagonya (Crataegus monogyna).
A történelmi Baranya vármegye drávaszögi részén az „édeskés”, egybibés galagonya mellett a
savanykás galagonyának nevezett fekete galagonyát (Crataegus nigra) is fogyasztották. Ez a
faj Magyarországon rendkívül ritka, és ezért védett is. A Duna mentén ártéri erdőkben fordul
elő, és tőlünk délre sokkal gyakoribb. Termése nem piros, hanem kék vagy sötétkék, majdnem
fekete színű.
A fehér eperfa (Morus alba) fehér, rózsaszín vagy sötétlila, majdnem fekete színű termését
ették sokfelé az egész országban régen is, és ma is sokan szeretik, gyűjtik gyümölcsét. Főként
friss csemege, de pálinka is készül belőle, lekvárnak ritkábban szedik. Az egykori
selyemhernyó-tenyésztés során ültették országszerte az eperfákat sokfelé. Néhol ma is
megvannak ezek a fasorok; igen látványosak, érdemes megnézni őket. A Villányi-
hegységben, a Kisharsányba vezető út mentén láthatunk pl. szép, kettős fasort belőle, de
magányosan vagy csoportosan ültetve is találkozhatunk eperfával szinte végig a zöldút
mentén és Baranyában másfelé is. A madarak is kedvelik édes termését, így sokfelé
elterjesztették erdőkben, útszéleken, patakok mentén, vegyes fás növényzetben is
megtalálhatók.
21
Öreg fehér eperfák (Morus alba) néhol találhatók még a zöldút mentén. Érték minden öreg példányuk,
hosszú távú megtartásuk kívánatos, mind értékes gyümölcsük, mind pedig koruk miatt
Fehér eperfa sötétlila termésű változatának ága
A cseresznyeszilva (Prunus cerasifera) szintén sokfelé spontán is elterjedt fafaj. Igen
bőségesen terem szinte minden évben. Sárga, piros vagy akár egészen sötétkék színű
gyümölcsei a földre pottyanva szétlottyannak, így sokfelé nevezik lotyókának vagy akár
22
fosókának is, gondolván arra is, hogy aki sokat enne belőle, annak meg is árthat. Mirabolán
szilvaként is ismert. Erdők szélén és erdőkben, utak, árkok, patakok menti fasorokban,
bokrosokban is minden tájon megtalálható a zöldút mentén. Településeken, utcákon,
udvarokban, hátsó kertekben is többfelé meghagyták, vagy éppen ültették. Régen minden
udvarban volt egy, a tyúkok is szívesen csipegették fel megérve lepotyogó termését. Érése
elhúzódik, egész nyáron találhatunk éppen érő példányokat. Gyümölcsének héja savanykás,
ennek ellenére finom lekvárok, szörpök készíthetők belőle, de pálinkának is kedvelt
alapanyag.
A cseresznyeszilva (Prunus cerasifera) sokfelé előfordul a zöldút menti területeken.
Sárga és piros színű változatai is minden évben bőségesen teremnek.
A fekete bodza (Sambucus nigra) termését és virágát is használták egykor és napjainkban is.
Az illatos bodzavirágból italt vagy szörpöt készítenek sokan, de erjesztéssel bodzavirág
pezsgő is készül néhol belőle. A virágot kedvelik palacsintatésztába mártva, olajban
bodzafánknak kisütve is. A Dél-Baranyai dombvidéken a máriakéméndi németeknél minden
évben az egész falu gyűjtötte, és közösen főzte érett termését lekvárnak egészen az 1930-as
évek végéig. A megyében bár ritkábban a földi bodza vagy más néven a gyalogbodza
(Sambucus ebulus) termését is felhasználták régen; lekvár, gyógylekvár készült belőle.
Alaposan megfőzve, a teljesen érett gyalogbodza gyümölcse már nem mérgező, éretlenül és
nyersen viszont nem szabad enni, komoly mérgezést okozhat.
23
Földi bodza (Sambucus ebulus) termése
Régen néhol a berkenyéket is felhasználták, még az apró termésű barkócaberkenye (Sorbus
torminalis) terméséből is csemegéztek. A madárberkenye (Sorbus aucuparia) főként ültetve,
díszfaként fordul elő néhol. Termése keserű, errefelé nem szokták használni, de pl.
Németországban zselét vagy likőrt is készítenek belőle. A Cserkúti-dombokon néhol, de
főként inkább ültetve (pl. Cserkúton) fordul elő a házi berkenye (Sorbus domestica) a zöldút
mentén.
Házi berkenye (Sorbus domestica) termése Cserkútról
Vadon élő példányai védettek. Apró, alma formájú terméséből régen lekvárt készítettek, de
nyersen és aszalva is finom. Ma inkább a településeken élő, ültetett példányait gyűjti, aki
24
kedveli. A kezdetben sárga-piros termése gyorsan a naspolyához hasonlóan barnára érik,
akkor már cukorban gazdag, alkalmas lekvárnak, pálinkának is.
A kányabangita (Viburnum opulus) a zöldút mentén ritka fajnak számít, igazi élőhelye a
folyók menti ártéri erdő, ahol Baranyában a Duna és Dráva erdeiben is bővebben
megtalálható. Érdekesség, hogy piros, fürtös, kesernyés terméséből régen előfordult, hogy
lekvárt főztek. Magyarországon ezt a gyümölcsöt kevéssé használták régen, más országokban
jobban, főként zselékhez tették, más gyümölccsel keverve. Főzve és kisebb mennyiségben
szabad csak enni.
A vadgyümölcsök között a zselnicemeggyet (Prunus avium) kell még megemlíteni. Hívják
zelnicének is, de itthon kevéssé volt használatban, inkább a hazánktól északabbi tájakon
használták főzve. Tavasszal fürtös, fehér virágzata látványos, majd nyáron nagyobb
borsószem méretű, fürtökbe rendeződő, feketére érő termését találhatjuk. Nem gyakori a
zöldút mentén. Ha éppen nem virágzó állapotban látjuk, alig hívja fel magára a figyelmet, így
nehéz észrevenni. Ha jól érzi magát, jól terjed, sokfelé megtalálhatjuk egy nagyobb fa
környezetében fiatal példányait. Előfordul út menti sövényekben, erdőszéleken,
patakpartokon. A zárt erdőkből azonban kiszorul, ott kevéssé találhatjuk meg. Terméseit
főként vegyes gyümölcs-zselékben és lekvárokban, főzve lehet használni, nyersen ne együk.
Gyümölcse magasabb pektin-tartalma miatt jól zselésít. Lombja viszont mérgező, óvatosan
bánjunk vele, állatnak sem adható takarmányként.
A zselnicemeggy (Prunus avium) virágfürtjei és borsószem méretű termése fürtökben.
25
Magok és száraz termések a Baranya Zöldút mentén
Az olajos magvú termések között a közönséges mogyoró (Corylus avellana) és a parkokba
ültetetett török mogyoró (Corylus colurna) termése is kedvelt errefelé ahogy országszerte
is. Főként édességek alapanyaga, sütemények tölteléke, hasonlóképpen a sokfelé erdőkben,
erdőszéleken, utak szélén is előforduló közönséges dió (Juglans regia) magjához. A dió zöld
termésburkát régen festésre használták, a fiatal, zöld terméssel pedig sokfelé pálinkát
ízesítenek, vagy likőrt fűszereznek. Rokonát, a fekete diót (Juglans nigra) is megtaláljuk a
zöldút menti települések környékének némelyikén. Erdőkbe, parkokba is ültetett, igen
magasra növő fa a fekete dió. Magja szintén ehető, de a közönséges dióénál jóval kisebb és
igen gyorsan avasodik. A termés kőkemény csonthéját is nehéz feltörni, ezért nem igazán
gyakorlat napjainkban fogyasztása.
Az erdei termések közül a bükk (Fagus sylvatica) makkját szintén diószerűen, vagy inkább, –
méretét tekintve szotyiszerűen ehet enni. Régen, főként ínséges esztendőkben gyűjtötték
jobban fogyasztásra. Nagyobb mennyiségben felhasználva ajánlott hőkezelni, sütni vagy
főzni, nehogy megártson. Ma leginkább csak az erdőjárók, túrázók csemegéje a bőven termő
években. A tölgyek (Quercus sp.) makkja pedig Baranyában, régen, makkoltatáskor a hosszan
az erdőben táborozó pásztorok erdei csemegéje is volt. Parázson sütve ették. Ismert gyakorlat
azonban többfelé Európában, hogy a makkból csersav-tartalmának kiáztatása után
lisztszerűen használható őrleményt is készítettek. Bár erre a múltban, ínséges esztendőkben
került csak sor.
A kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) makkja
26
Közönséges dió vagy más néven királydió (Juglans regia) kivadulva is él többfelé a
zöldút menti településeken.
Az erdei termések között a mogyorós hólyagfa (Staphylea pinnata) felfújt burokban található
apró, mogyorószerű termését régen megtörve, főként pásztorok, erdőjárók ették. Baranyában
is volt ilyenre példa. Az apró, gyöngyszerű terméseket felfűzve, néhol nyakláncot is
készítettek belőle. Manapság nem jellemező használata. A mogyorós hólyagfa a nyugat-
mecseki erdőkben vagy erdőszéleken fordul elő helyenként a zöldút menti falvakban, de nem
gyakori. Alacsony, inkább nagyobb bokor méretű fa. Virágai és termése is szép, látványos,
akár ültetni is érdemes. A tövises lepényfa (Gleditsia triacanthos), nem hazai faj, de
előfordul erdőkben, parkokban, utak szélén is kivadulva vagy erdőkbe ültetve. Édes í,
szivacsos állományú terméshüvelye éretlenül, zölden, régen gyerekcsemege volt. Beérett
termésének magjai pedig a lencséhez hasonlóan (alaposan kiáztatva), főzve ehetők. A
hatalmas terméshüvelyekben igen kevés és nem túl nagy mag van bár a fák bőven teremnek
kevesen vállalkoznak arra, hogy megkóstolják a főtt lepényfa magját.
Nem az erdők, hanem a nyílt, vizes mocsarak, holt folyómedrek hínárnövénye a sulyom
(Trapa natans), aminek termését egykor Baranyában is gyűjtötték, ették és árulták is. A
zöldút menti halastavakban nem jelent meg e faj, de a Duna és a Dráva holtágaiban néhol ma
is él. Védett faj lett, így nem gyűjthető. Iszapba süllyedő, árhegyű tüskékkel ellátott termésébe
nem kellemes belelépni. Régen a sült vagy főtt termés belső részeit gesztenyeszerűen ették,
vízi gesztenyének is hívták emiatt. A megyében van, aki ma is jól emlékszik a sulymot lovas
szekérről kínáló árusokra. A főtt sulyom a búcsúkon is előforduló csemege volt, legalábbis a
Villányi-hegységben található Máriagyűd búcsúin árulták.
27
Levélzöldség-növények a Baranya Zöldút mentén
Gyertyános-tölgyesek, bükkösök, égerligetek levélzöldségei
A levélzöldségek közül mindenekelőtt a medvehagymát (Allium ursinum) kell említeni. Bár
az egykori leírások nem utalnak arra, hogy nagyon sokan fogyasztották volna a régi időkben,
ma igen nagy népszerűségnek örvend. Sokan gyűjtik, használják, árusítják. A nyugat-mecseki
erdők jelentős részét tavasszal nagy területeken borítja ez a növény. Nem véletlen, hogy mai
népszerűsége is innen, a Nyugat-Mecsekből, az I. Orfűi Medvehagyma Fesztivál idejében
indult, és 10 év alatt annyira felfutott, hogy még éttermi menükbe, látványpékségek és
áruházláncok kínálatába is bekerült. Sokan aggódnak is már tömeges gyűjtése miatt.
Fűszerként és levélzöldségként kedvelt.
Más vadon növő hagymák, gumók és ehető, zöld levelek, hajtások gyűjtése is ismert a
múltból Baranya településein. A hagymák közül vadsnidlingként a kígyóhagyma (Allium
scorodoprasum) és más vékonylevelű vad hagymák is előfordulhattak a régi emberek
tányérján. Főként snidlingszerűen, a fokhagymás ízű leveleket ették, és van, aki ma is
fogyasztja, olykor a pécsi piacon is kapni.
A vékonylevelű, vad hagymák meddő, virágzás előtti levelei snidlingszerűen ehetők
A salátaboglárka (Ficaria verna) a tavaszi erdők gyakori faja, neve is árulkodik arról, hogy
salátaként fogyasztják régóta. Elsősorban a természetesebb, hegy- és dombvidéki erdőket
28
kedveli, így a zöldút mentén is inkább a hegyvidéki tájak a Nyugat-Mecsek és a Villányi-
hegység falvainak közelében, a gyertyános-tölgyesekben, ezüsthársas erdőkben,
bükkösökben fordul elő. A dombvidéken a patakvölgyek menti erdősávokban, fasorokban és
az üdébb erdőkben érdemes keresni. Ha jól érzi magát, akár több négyzetméteres területeket,
de akár kisebb erdőrészeket is boríthat. Lombfakadás előtt bújnak ki levelei, a nedvesebb
talajú, hidegtől védettebb erdőrészekben már igen korán, akár februárban. Aranysárga
virágainak megjelenéséig ajánlott csak enni a fiatalabb leveleit. Az ország sok táján ették
régen „öntött salátaként” vagyis valamilyen fűszeres, ecetes öntettel ízesítve leveleit.
Salátaként, nyersen, inkább csak a kora tavaszi leveleket együk, érdemes úgy is, C-vitamin
tartalmuk miatt a tél után, friss vitaminforrásként szolgálhatnak. Később inkább már csak
főzve, levesnek, zöldfőzeléknek is jók. Levelei ízletesek nem keserűek, de fogyasztásuk
mértékkel ajánlott.
Salátaboglárka (Ranunculus ficaria) levelek
A podagrafű (Aegopodium podagaria) a hegyvidéki erdőkben főként patakok mentén, a
medret kísérő vízigényesebb faj, de képes felkúszni jól terjedő állománya a kevésbé vizes
domboldalakra is. A hegyvidékről a patakok mentén a dombvidékre is eljutott, ott is érdemes
keresni. Fehér, ernyős virágzatú növény, jellegzetes alakú levelekkel. Rendkívül szapora, ahol
megjelenik, gyorsan el is szaporodik. Folyamatosan hozza tőleveleit, melyek kellemes ízűek,
nem keserűek, ezeket érdemes gyűjteni. Főzve és nyersen is ehető, és érdemes is nyersen
salátákba tenni, mert a levelek C-vitaminban gazdagok. A köszvény tüneteit enyhítő
gyógynövényként is ismert, külsőleg és belsőleg is használható. Kertbe telepítve is gyorsan
elszaporodik, ott érdemes kordában tartani. Kora tavasztól hajt, szárba szökkenéskor
29
lekaszálva hamar, újra hoz friss, fiatal tőleveleket, így szinte egész évben biztosíthat friss
salátát és főzeléknövényt, de levesbe, rakottasba is tehető.
Podagrafű (Aegopodium podagraria) finom saláta- és zöldfőzeléknövény; a képen tőlevelei
Podagrafű virágzó állománya egy művelt területek közötti patakvölgyben, Bakonyánál
Az erdei madársóska (Oxalis acetosella) az üde, természetes erdők, a gyertyános-tölgyesek
és a bükkösök faja főként a hegyvidéki területeken, a zöldút mentén. Leginkább kisavanyodó
talajokon találjuk, gyakorta látható pl. bükkfák vagy csertölgyek mohos tövében vagy mohos
30
sziklákon. A kistermetű, fehér virágú, savanykás levelű növény leveleit többen kóstolgatják
az erdei túrákon. Kis mennyiségben salátákba is tehetjük. Oxálsav tartalma miatt mértékkel
lehet csak fogyasztani, nagyobb mennyiségben még gyomor-bél tüneteket is okozhat.
Akácosok, patakpartok, árterek és bolygatott talajú erdők
gyakoribb, vad levélzöldségei
A vadkomlót, a felfutó komlót (Humulus lupulus) mint vadzöldséget kevesen ismerik. Régi
fogyasztásának sincs nyoma Baranyában, sokkal inkább ismert virágzata sör alapanyagként,
valamint kovász adalékanyagként is. Tavaszi, földből éppen kibújó, zöld hajtását viszont
sokfelé fogyasztották régen spárgaszerűen, innen a komlóspárga elnevezése is. Ma egy-két
európai országban termesztik e célból is a komlót. A zöld hajtás semleges ízű, párolva a
legfinomabb. A komló a zöldút mentén is igen sokfelé előfordul, különösen kedveli az
ártereket, patakpartok, folyópartok nedvesebb talajait, de szárazabb körülmények között is jól
el tud szaporodni cserjésekben, fasorokban, árokparti bozótosokban. A komló kétlaki, a
termős és porzós virágok külön növényen nőnek. A termős virágok tobozszerűek. A virágot-
sör- és kovász alapanyagként (ízesítő és tartósítószerként) valamint gyógyteához is gyűjtik.
Komlóspárga a komló (Humulus lupulus) első tavaszi hajtása
A zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium) tápdús, üde vagy nedves talajokon sokfelé
előfordul, közönséges, gyakori gyom végig a zöldút mentén. Akácosokban szinte mindig
megtalálhatjuk, cserjések, fasorok alatt is sokszor nő. Természetes erdőkben viszont inkább
31
csak azok szélét kedveli és a gyepekben, kaszált füves területeken sem érzi jól magát. Magról
már ősszel kihajt, és egész télen át zöldülhet, majd tavasszal tovább nyári virágzásáig.
Virágai ernyőkbe rendeződő, fehér, apró virágok, de igazán petrezselyemszerű, de annál
világosabb zöld, ánizsos illatú és ízű leveleiről ismerjük meg. Zöldfűszerként finom, és
salátákba is tehető.
Hasonló élőhelyeket kedvel a tyúkhúr (Stellaria media) is. Akácosok, cserjés útszélek,
vízmosások széle, kapált kertek, erdőszélek az, ahol megtalálhatjuk. Gyakori, ehető és
gyógyhatású gyomnövény végig a zöldút mentén. Salátának használható, tehető zöld
turmixba, levesbe, főzelékbe, de inkább más zöldlevelekkel keverve, mérsékeltebb
mennyiségben fogyasztva.
Zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium) /balra/ és a tyúkhúr (Stellaria media) /jobbra/ gyakorta
egymás mellett nőve, sűrűn borítják a tápdús talajú erdők és árnyas partoldalak alját
Az erdei-mezei levélzöldségek közül a csípős csalán vagy más néven a nagy csalán (Urtica
dioica) spenótszerűen felhasználva vagy levesnek főzve régen, különösen ínséges időkben
sokak által fogyasztott növény volt. Számos, szervezetünkre jótékony hatású anyagot
tartalmaz, ezért ma inkább a legegészségesebb levélzöldségek között tartják számon.
Gyakorlatilag mindenhol előfordul a zöldút mentén, ahol kicsit nedvesebb, tápanyagban
gazdagabb talaj található. Gyűjtésekor leginkább arra kell ügyelni, hogy tiszta helyről
szedjük. Ha főzni gyűjtjük, akkor mindig a legfiatalabb hajtásvégeket szedjük csak le.
Kaszálás után újra hajt, így akár egész évben is rendelkezésre állhat friss főzeléknövényként.
32
Nagy csalán (Urtica dioica)
A hagymaszagú kányazsombor (Alliaria petiolata) elsősorban a nedvesebb, árnyékos vagy
legalább félárnyékos élőhelyeken erdőkben, erdők szélén, sziklás helyeken,
patakvölgyekben is. Sokszor tömeges lehet, kedveli a tápdús talajokat. Ősszel megjelenő
rozettáinak vese alakú leveleit, majd második évben a hajtás fiatal szárleveleit és a virágokat,
sőt a zöld, puha terméstokokat is fogyaszthatjuk. Kemény magja pedig fűszer lehet. A növény
íze elég összetett, fokhagymás ízű és kissé tormás, csípős, mustáros íz is kiérezhető; az
idősebb levelek egyre keserűbbek. Levele megdörzsölve fokhagyma illatú. Használható
salátaként vagy fűszerként, frissen vagy olajban eltéve is. Tehető pácokba, körözöttbe. Főzni
kevéssé szokták, ha keserű, akkor főzőlevét akár kétszer is le lehet önteni. Fűszeres ízű
virágai kiválóak salátákba, magjai pedig fűszerként. Ez a növény ősi fűszernövény, legalábbis
nyomait többezer éves régészeti leletekben is megtalálták. Egykor konyhakerti növény is
lehetett Európában, mára rendkívül megfeledkeztünk róla. Pedig gyakori, gyomjellegű, erdei
faj, parkokban is sok helyen ott van, és kertekben is kiválóan megtelepíthető. Ősztől zöld
levelekkel áttelel, így télen is kiváló friss salátát biztosíthat.
33
Hagymaszagú kányazsombor (Alliaria petolata) őszi tőlevelei
Gyepek, rétek, füves területek és a gyomnövényzet vadzöldségei
A gyepekben, réteken, füves szegélyekben, kerítések mentén, földutak, árkok kaszált szélén
az enyhe gyepbolygatást vagy a taposást is elviselő vagy kedvelő hazai növényfajok, köztük
gyomnövények között pár ehető faj található. Ezek sohasem voltak ritkaságok, és
jellemzően a települések közelében fordultak elő, így régen gyakran kerültek az asztalra. A
következőkben néhány ilyen gyakori fajról szólunk, amiket leginkább levélzöldségként
hasznosíthatunk.
A sokak által gyermekláncfűként ismert pongyola pitypang (Taraxacum officinale) a legelők,
rétek, erdőszélek, fasorok, parkok, patak és árokpartok növénye, a természetes erdőkben nem
jellemző, és persze szinte minden udvarban, kertben is ott lehet; az udvari füves területek
gyakori faja. Aki a gyommentes pázsitot kedveli, az gyakran küszködik a pitypang kiirtásával.
Az irtás után azonban nem szabad kidobni a növényt, mert miden része használható.
Virágzata gyógyteának szárítható. Kis, sárga, nyelves virágocskái salátaszínesítésre jók. Fiatal
tavaszi és téli levelei nyersen salátának, gyökere teának, kávénak, vagy akár ősszel gyűjtve
gyökérzöldségként is főzhető, hiszen akkor legmagasabb a gyökér tápanyagtartalma, ami az
inulin, egy cukorbetegnek is ajánlható szénhidrátféle. Ha a gyökér vagy levél kesernyés, hideg
vízben áztatva mérsékelhető a keserűség. Kis keserű íz azonban kell a szervezetnek, segíti az
emésztést, az emésztőnedvek termelődését. Régi használata is ismert a megyében: öntött
salátaként fogyasztották a régi feljegyzések szerint. Manapság egyre többen kedvelik, zöld
turmixba, salátába kerül. Az elfoglalt háziasszonyok olykor még élelmes árusoktól - akik
tiszta helyen gyűjtik a városon kívül - meg is vásárolhatják a pécsi piacon.
34
Pongyola pitypangos (Tarxacum officinale) kaszáló
A mezei sóska (Rumex acetosa) talán sokak emlékeiben élő, mezei, frissítő gyerekcsemege;
ki ne kóstolgatta volna egykor a savanykás leveleket a nyári kánikulában. Szósznak, levesnek
is főzték, de, ha volt a kertben, akkor inkább a kertit használták. A zöldút mentén,
kaszálóréteken, legelőkön, fás-bokros helyek között megmaradt, kis gyepfoltokban előfordul,
de közel sem annyira gyakori, mint ahogy régről emlékeznek a mai idősebbek. A zöldút
nyugat-mecseki szakaszának savanyú talajú erdeiben és gyepjeiben helyenként igen gyakori
egyik közeli rokona a juhsóska (Rumex acetosella). A sovány talajon az egyébként is
vékonyka levelű növény nem hoz sok levelet, de máshol, ha jól érzi magát egy-egy egész
nagy tőrózsát tud növeszteni, amiről gyűjtve akár a mezei sóskához hasonlóan is lehet
használni.
A sóskák közé tartoznak, és sokfelé, főként gyomosabb területeken, útszéleken, bokrosok,
erdők szélén, valamit réteken és legelőkön élnek nagyobb levelű sóskafélék is, amiket
egységesen lósóskának neveznek. Ezek között is akadnak jó ízű ehető fajok, pl. a fodros
lórum (Rumex crispus) ilyen. Régen sokfelé ették sóskaszerűen ennek is a levelét, előny,
hogy télen is van friss levele. Több „lósóska” levele azonban keserű, érdemes megkóstolni
gyűjtés előtt ezeket, a nagylevelű sóskákat. Amelyik, keserű, azt nem ajánlott megenni sem.
35
A mezei sóska (Rumex acetosa) levelei a kerti sóskáéhoz hasonlóan ehetők
A juhsóska (Rumex acetosella) vöröslő hajtásai tömegesek a mészkerülő gyepekben és erdőkben
Főként a legelők növénye a mezei iringó (Eringium campestre), több gyepben,
gyepmaradványban, egykori legelőn előfordul, de a legelés hiányában visszaszorult. Az
állatok régen nem ették meg tüskéi miatt, így előnyt élvezve, jól el tudott szaporodni.
Kaszálókon és erdőben nem él. A szúrós, tüskés növényről amit sok helyen ördögszekérként
ismernek ki gondolná, hogy finom, ehető faj. Magyarországon az alföldi legelőkön
36
gyűjtötték hajtását régen, de a mediterrán területeken az idősebbek még a mai napig is gyűjtik
fiatal, még kevéssé tüskés hajtásait. A hajtás zeller ízű, finom. Jó lenne, ha sokfelé
legeltetnének ismét, és ismét szaporodna e faj a gyepekben. A legelés, és az azzal együtt já
trágyázás a mezei, gyűjthető gombáknak (pl. mezei szegfűgomba, óriás pöfeteg, lilatönkű
pereszke) is hiányzik, azok is jócskán visszaszorultak az utóbbi időben.
Szinte végig a zöldút mentén megtalálható, bár nem gyakori, keresni kell a közönséges
borbálafüvet (Barbarea vulgaris). Előfordul erdők szélén, kicsit bolygatottabb gyepekben,
szárazabb talajú akácosokban, földutak szélén, de még pl. a szőlősorok közötti
gyomnövényzetben is lehet bukkanni olykor. Sárga, repcééhez hasonló, keresztes virágai
hívhatják rá fel a figyelmet virágzásakor, gyűjteni azonban virágzás előtti tőleveleit kell friss
salátának. Virágai is ehetők, színes, ehető díszei lehetnek a salátáknak. Levelei kicsit csípős,
tormás ízűek, idősödve keserűek lesznek, ezért a tőrózsa fiatal leveleit érdemes szedni ősztől
virágzásig. Télen is szolgáltat friss salátát, nevét is ezért kapta. Névadója Szent Borbálára
utalt, aki a bajban az éhezőnek minden évszakban segített. A borbálafű ugyanis igazi téli
táplálék, télen a legfinomabbak levelei, ezért nevezik téli zsázsának is. Jótékony élettani
hatásait C-vitamin és flavonoid tartalmának köszönheti, fertőtlenítő hatású is (baktériumok,
gombák és vírusok ellen is ható belsőleg és külsőleg is). A régebben U-vitaminnak nevezett
glikozinolátot is tartalmaz, ami csípős ízét is adja.
Közönséges borbálafű (Barbarea vulgaris) egy erdőszélen
37
A mezei katáng (Cichorium intybus) gyakori réti, illetve gyomnövény, mindenféle füves
helyeken előfordul. Virágzásakor a szárakon alig vannak levelek, csak a kék színű virágok
díszítik, ezért katángkórónak is nevezik. Tőlevélrózsája van, aminek levelei nagyon
hasonlítanak a pitypanglevelekre, de levelei legalább a fő levéléren szőrösek, míg a pitypangé
csupaszok. A virágzás előtt gyűjtött fiatal levelek salátába tehetők, ha kesernyésebbek, akkor
a keserű íz hideg vízben áztatással mérsékelhető. Virága koktéldísz, salátába, szendvicsre is
tehető, ehető virág. Gyökere is hasznosítható, amellett, hogy inulintartalmú
gyökérzöldségként ehető. Gyökeréből készült régen szárítás, pörkölés után, házilag is kávé,
ma a cikóriakávé nemesített változatából készítve van a kereskedelmi forgalomban. Szintén
nemesített változatából a gyökér őszi-téli újrahajtatása után fejlődő rügyek adják a
cikóriasalátát. A vadon növő „cikóriáthasonlóképp használhatjuk ma is.
Mezei katáng (Cichorium intvbus)
A közönséges galaj (Galium mollugo) előbbi fajhoz hasonlóan, sokféle gyepben előfordul
szinte végig a zöldút mentén. Az örvös levélállású, fehér virágú galajfaj fiatal, friss hajtása
levélzöldségként ehető, virágos hajtása gyógynövényként ismeretes.
A két leggyakoribb ehető mályvafaj a papsajtmályva (Malva neglecta) és az erdei mályva
(Malva sylvestris). Tápdús talajokon nőnek, utóbbi – neve ellenére – sem igazán erdei, inkább
mindkettő gyepekben nő, ha gis az erdőben, akkor erdei utak mentén, erdőszéleken. Sok
mindent elviselnek, még a talaj- és gyepbolygatást is, roncstalajokon is nőnek. A két faj igen
hasonló egymáshoz. Bizonyára vannak sokan, akik emlékeznek gyerekkorukra, amikor a
füves udvarban növő mályvák papsajtját (éretlen termését) eszegették. A levelek azonban még
jobban hasznosíthatók, kellemes, enyhe ízű saláta- vagy főzeléknövényként. Folyamatosan
38
hozzák friss leveleiket, ezért érdemes akár a kertbe is telepíteni őket, hogy gyakran elérhetők
legyenek. Viráguk is ehető dísz lehet sokféle ételben, megszárítva a teákban pedig
teaszépítőként is jól megállhatja a helyét.
A sata galambbegy (Valerianella locusta) régen, az akkor még nem vegyszerezett szántók
gyakori gyomnövénye volt, tavasszal sokan gyűjtötték friss salátának. Napjainkra a szántókról
ez a faj eltűnt, de itt-ott még azért találkozhatunk vele bolygatottabb, féltermészetes
élőhelyeken. Napjainkban madársaláta néven, termesztett hajtásait vehetjük meg ennek a
finom növénynek, így a gyűjtése nem igen fordul elő már a megyében. Ha jó és tiszta
lelőhelyére bukkanunk, érdemes azonban gyűjtve is megkóstolni e vitamindús salátanövényt.
A háború utáni szűkös időkben a friss takarmánylucerna (Medicago sativa) hajtásából is
készült étel Baranyában, talán később is ették. Ma a takarmánylucerna mint egészséges
táplálék, a csíráztatásra ajánlott magok között kereskedelmi forgalomban is kapható, így már
egyáltalán nem ínségtáplálék, tudatosan kerül a csalánhoz hasonlóan az asztalokra. Bár nincs
rájuk tömegigény, egyre többen kedvelik és értékelik jótékony hatásaikat az
egészségmegőrzésben. A takarmánylucerna sok gyepbe is beköltözött a vetett lucernásokból,
így sokfelé megtalálható, és akár gyűjthető is.
A kövér porcsin (Portulaca oleracea) igazi túlélő, a legextrémebb élőhelyeken is
megtalálható, még a betonjárdák és a házfalak repedéseiben is képes megtelepedni. Nem él
viszont a természetes erdei és füves élőhelyeken. Kedveli a művelt területeket, kertekben,
udvarokban veteményeskerti gyomként is megtalálhatjuk minden településen. Az első, nyári,
meleg napok után csírázik csak ki, utána viszont akár hatalmasra is képes nőni. Sokoldalú
növény, minden része ehető, de leginkább salátanövényként sós-savanykás ízű leveleit
ehetjük.
Kövér porcsin (Portulaca oleracea)
39
Hasonló élőhelyeken él, de leginkább megint csak a veteményes kertek gyomnövényeként
ismerhetjük a fehér libatopot (Chenopodium album). A libák régen nagyon szerették, jól meg
is hajtotta őket, innen egyik népi neve a fostosparéj. De ez a név ne tántorítson el senkit attól,
hogy használja, fogyassza, mert kellemes, semleges ízű saláta és főzeléknövény, régen
spenótszerűen is használták. Szaponin- és oxálsav tartalma miatt a mértékletesség ennek a
növénynek a fogyasztásánál is fontos. Érdekesség, hogy a kutatók az ősember tűzhelyeinél is,
több leletben, nagy mennyiségben megtalálták magjait. Valószínűsíthető, hogy fontos ősi
tápláléknövény volt. Magjai kiáztatva, alaposan kimosva főzhetők, ehetők, csíráztathatóak is
salátának. A zöldút mentén minden kertben, és más bolygatott talajokon is előfordul. Tiszta,
nem trágyázott helyről szabad csak gyűjteni, képes koncentrálni a talaj nitrát-tartamát.
A piros árvacsalán (Lamium purpureum) igen gyakori gyomnövény végig az egész zöldút
mentén. Fiatal, kora tavaszi hajtásai, később virágos hajtáscsúcsa salátakeverékben ehetők
nyersen, de főzve is tehetők zöldfőzelékekbe. Magában nagy mennyiségben ne fogyasszuk. A
gyomnövényzet gyakori tagjaként erdőszéleken, parkokban, gyümölcsösök alatt, utak szélén,
árokpartokon él, de inkább az árnyas helyeket kedveli. A gyomnövényzet tápdús élőhelyei
gyakran szennyezettek, ezért megfelelő körültekintéssel kell gyűjteni és használni is az ilyen
helyeken gyűjtött fajokat. Vízhajtó és enyhe hashajtó hatása is van.
Piros árvacsalán (Lamium purpureum) virágzó hajtásai
Közönséges medvetalp (Heracleum spondylium) nagyon régóta ismert vad zöldségnövény
Európában, ám Magyarországon használata már igen régen visszaszorult. Baranyában sincs
arról információ, hogy a népi táplálkozás része volt. Leghíresebb felhasználási módja az ősi
40
borscs, melynek eredeti alapanyaga az erjesztett medvetalp hajtás volt, a kutatók szerint ezt
magyar őseink is készíthették. A közönséges medvetalp gyakori faj a zöldút mentén.
Virágzó közönséges medvetalp (Heracleum spondylium) a Pécsi-síkságon
A közönséges medvetalp tőlevelei
41
Nedves, árnyas területeken, erdőszéleken, patakpartokon, tópartokon, utak szélén, nedves
réteken is él. Fiatal hajtása, zsenge levelei, az idősebb levelek levélnyelei ehetők nyersen és
főzve is, de ezt a fajt is csak mértékkel fogyasszuk. Az íze finom, zelleres íz, de gyűjtése
fokozott óvatosságot igényel. A növény családjában, a zellerfélék között ugyanis több
súlyosan mérgező faj is előfordul, ezen kívül több faj furanokumarinokat tartalmaz, melyek
mutagén, rákkeltő anyagok és fototoxikus hatásúak, vagyis nedvük bőrre kerülve, fény
hatására, égési sérüléshez hasonló tüneteket okoz. Ilyen veszélyes faj rettegett rokona, a
kaukázusi medvetalp, ami viszont nem ismert errefelé, és reméljük terjedése során nem is jut
el idáig.
Az útszéli zsázsa (Cardaria draba) nevéhez méltóan tényleg sokszor kedveli az utak szélét.
A fűszeres, csípős ízű növény miden zsenge része tehető salátába. Sajnos gyakran de nem
kizárólagosan – a legszennyezettebb helyeken fordul elő, és az ilyeneken nem ajánlott
természetesen gyűjtése. Tiszta helyen, frissen bolygatott talajokon, kertek szélében, tarlókon,
rövid ideje parlagon hagyott területeken, üde legelőkön és szárazabb talajú gyepekben is
előfordul, ilyeneken gyűjthetjük.
Különlegességek, falevelek, virágok salátának, fűszernek
Számos szokatlan, talán sokak számára elképzelhetetlen növény is használható salátaként, pl.
néhány fafaj levele is. A hársak közül a kislevelű hárs (Tilia cordata) és a nagylevelű hárs
(Tilia platyphyllos) nem csak illatos gyógyteának való virágai miatt érdemes említésre, hanem
rügyfakadás után, úgy egy hétig salátának gyűjthető zsenge levelei miatt is. A nagylevelű hárs
óriásra növő leveleibe pedig még töltelék húsgombócot is csomagolhatunk. Mindkét hárs a
hegyvidéki erdőkben és ültetve is előfordul a zöldút mentén. Ezek a fák általában jó magasra
nőnek, leveleik nem érhetők el, ezért inkább az erdőkben a nagy fák alatt felnövekedő,
sokszor sűrűn megjelenő újulat ól lehet leveleket gyűjteni.
Ugyanez mondható el a bükkfa (Fagus sylvatica) éppen kihajtó, fiatal, zsenge leveleiről is.
Ezek is ízletesek, savanykásak, salátába tehetők, de legalábbis üdítő, erdei kóstolnivalók, bár
az is igaz, hogy nagyon rövid ideig, csak úgy egy hétig, mert hamar megkeményednek. A
bükk nagyon jól újul, az öreg fák alatt növekedő kis fák levelei közül válogathatunk rövid
ideig. A fehér eperfa (Morus alba) nagyobb levelei is alkalmasak „tőtikéhez”, megtölthetjük
húsgombóccal vagy más töltelékkel. Ez itthon nem volt szokás, de balkáni országokban ma is
előfordul.
Persze legyen mindenki óvatos nem miden falevél ehető, még azok sem általában, amiknek
gyümölcse ehető. Sok faj levelében keserű íz jelzi, hogy az, mérgező, ezek vagy magas
csersavtartalmúak vagy cianid vegyületet tartalmaznak többet, ami súlyosan mérgező.
A kopácsi halászoknál – a történelmi Baranya ma határon túli részén a gyékény (Typha
latifolia) friss hajtása szerepel salátaként a forrásokban. A gyékény friss hajtása a levél
42
tövének még fehér színű része, és ez az, ami ehető állagú, ízletes, uborka ízű. Nyálkaanyagaik
viszont egyeseknek torokkaparást, köhögést váltanak ki, ezért óvatosan lehet kóstolni. A
gyékény a zöldút mentén a kissé mozgó vizű tavakban, vízfolyásokban fordul elő. Csak tiszta
vízből szabad gyűjteni, mert a gyékény is azok közé a fajok közé tartozik, ami magába gyűjti
a szennyező anyagokat, nem véletlenül fontos faja a gyökérzónás víztisztító rendszereknek.
Fehér eperfa (Morus alba) levelei tőtikének is alkalmas, ehető levelek
Széleslevelű gyékény (Typha latifolia)
43
Néhány gyakori virág és levele is tehető vegyes salátába, olyan is, amit inkább édességként
ismerünk. Az illatos ibolyás édesség leginkább Erzsébet (Sisi) királyné és császárné által lett
népszerű és híres, ő kedvelte ugyanis az ibolyavirágos fagylaltot. A korai
szakácskönyveinkben is szerepel ibolyaszirup, ibolyás ecet, kandírozott ibolyavirág, és egyre
többen kísérleteznek a mai konyhába is bevinni ezt az érdekes ízt. Az illatos ibolya (Viola
odorata) virága és levelei salátában is ehetők, mértékkel persze, mint a legtöbb vadnövény.
Salátában a virágra igazán jó ráharapni, kellemes plusz ízt ad a salátánknak. Más, nem illatos
ibolyafajt ezeknek nincs meg jellegzetes íze sem – kevéssé érdemes gyűjteni, legfeljebb
díszítő értékük van. Az illatos ibolya kertekben, mindenféle természetes és ültetett erdőkben
is gyakori tud lenni, de előfordul fasorokban, bokrosokban, nem sokat válogat az
élőhelyekben. A magját terjesztő hangyáknak is szolgál finom csemegével, így sokfelé
elhordják azt. Ahol pedig megtelepül, ott indákkal is kiválóan szaporodik. Kertekben,
udvarokban, gyümölcsfák és szőlő alatt is kiválóan érzi magát.
Az illatos ibolya (Viola odorata) virágai fűszerként édességekbe tehetők,
de salátákban is nagyon finom, ehető virágok
A zöldút mentén és egész Baranyában is gyakori a százszorszép (Bellis perennis). A kaszált,
de még inkább a fűnyíróval alacsonyra nyírt füves területeket kedveli a legjobban.
Megtalálható minden településen a zöldút mentén, udvarokban, utcai füves területeken,
kaszált patakpartokon, árokpartokon, kaszálókon és legelőkön is. Virágai tehetők salátába,
szendvicsre ehető dísznek, érdekesség a bimbóiból készíthető, kapriszerű, sós-savanyúság is.
Hasonló készíthető a pongyola pitypang bimbóiból is. A százszorszép eléggé képes
44
elszaporodni egyes gyepekben, az ilyen helyeken nem kell aggódnunk érte, így tavaszi fiatal
tőrózsáinak levelei egyben kiszedve, madársalátához hasonló salátaként ehetők.
Százszorszép (Bellis perennis) és pongyolapitypang (Taraxacum officinale) virágzása
egy kaszálógyümölcsös gyepjében
Mezei aszat (Cirsium arvense)
A legtöbb szúrós levelű növényről elmondható, hogy levele nem mérgező. Az állatok rágása
ellen nem rossz ízű, mérgező anyag, hanem a tüskék védik. Ilyen a mezei aszat (Cirsium
45
arvense) is, ami gyakori gyomnövény a zöldút mentén is a gyepekben, utak és árkok szélén.
Nálunk ugyan nem volt szokás fogyasztása, de Európa más tájain ették régen tüskéktől
mentesített hajtását, szárát és gyökerét is, és tejoltásra is használták.
Gyökérzöldségek, ehető hagymák és gumók a Baranya
Zöldút mentén
A föld alatti növényi részek gyűjtése természetvédelmi szempontból a leginkább kockázatos.
A növényegyed teljesen elpusztul, és a talajbolygatás sem kívánatos a természetes
élőhelyeken. Így ilyen részek gyűjtésére leginkább a saját birtokon, kertben bíztatunk. Az így
hasznosítható fajok erdőkertbe, kertbe vagy az udvar egy-egy szegletébe telepíthetők.
Igen gyakran gyűjtötték és ették régen a mogyorós lednek (Lathyrus tuberosus) gumóját, sok
hazai és azon belül baranyai forrás is említi. Itt Baranyában pásztorok csemegéje volt,
parázson sütve fogyasztották. Régen szántóföldi vegyszerezés előtt gyakori szántóföldi
gyomnövény volt ez a rendkívül illatos virágú, pillangós növény. Napjainkra egy-egy
felhagyott művelésű területen, kaszálókon, legelőkön, kevéssé vagy nem vegyszerezett
szántók szélében fordul elő. Ma nem gyakori, de egyes területeken, egyes években akár
tömeges is lehet. Bíboros rózsaszín virágai jó illatúak, magja mérgező, csak a föld alatti
gumója ehető, de elég kicsi. Kaszálón, legelőn a sűrű gyepben nem sok esély van a gumó
kiásására, ez felhagyott szántón lehetséges inkább. Magját begyűjtve, és laza, meszes talajba
vetve, termesztve is megkóstolhatjuk keményítőben gazdag, kissé édeskés gumóját.
Egyes helyeken vadon is előfordul a torma (Armoracia rusticana). A Mecsekben van olyan
réti állománya, ami közel 200 évvel ezelőtti termesztésből származhat, az egykor ott élt
szerzetesek kertjéből vadult ki. Ilyen helyen különlegesség, máshol a művelt területek
közelében, gyepekben, patakpartokon, árokpartokon vagy parlagokon kereshetjük, ahol tiszta
helyen , ott gyűjthető levele és gyökere is. Nagyobb méretű levelei tőtikének jók, a fiatal,
zsengébb levelek vegyes salátába tehetők. Gyökere fűszernek, szósznak és a jól ismert ecetes
tormának finom, de csak frissen, reszelve is kedvelt. Emésztésserkentő, ezért kedvelt
nehezebb ételek, pl. füstölt húsok mellé.
A csemegebaraboly (Chaerophyllum bulbosum) sokfelé előfordul a zöldút mentén, igen régi
zöldségnövény. Mindig valamilyen másodlagos élőhelyen találjuk, árokpartokon, útszékeken,
erdőszéleken, temetők szélén, bokrosok szélén, szinte végig a zöldút mentén. Nagyon hasonlít
a mérgező foltos bürökre, vele együtt is nőhet, ezért nagy odafigyelést igényel gyűjtése.
Kisebb, tömzsi, sárgarépa-szerű karógyökereinek, vagy nyáron felszedve, a gyökerek között
képződő gumóinak keményítőtartalma 20 %. Ilyen kis gumók a foltos bürök gyökerén nem
képződnek. A gumók burgonyaszerűen használhatók, de azzal ellentétben nyersen is ehetők.
A vadon termő faj gyökere és gumója sem túl nagy, nemesített változatának jóval nagyobb
méretű a gumója, de Magyarországon alig ismert, és alig termesztett gyökérzöldség a
46
csemegebaraboly vagy turbolyarépa, ahogy régen nevezték. A gumók betakarítása, gyűjtése
nyár végén lehetséges, a hatalmas kórók sokáig jelzik, hol érdemes keresni. Régen sokan
gyűjtötték, ám nem ősszel, hanem inkább tavasszal, amikor a kis gumócskák elkezdtek
hajtani. Ilyenkor csak az éppen kihajtó finom páfrányszerű levélkék jelzik a begyűjthető
karógyökeret. A tavaszi gyűjtésnek lehettek praktikus okai is. A növény szinte mindig
gyomnövények között nő, sűrű, magas gazban, ahonnan nehéz kiásni. Kora tavasszal ez a sok
egyéb gyom még nem hajt körülötte, ilyenkor ezért könnyebb vele boldogulni. A régi, tavaszi
gyűjtés másik oka pedig a szükség lehetetett. Amikor az őszi, kamrai tartalékok tavaszra már
jócskán kiürültek nagy szükség lehetett a föld által őrzött készletekre.
Csemegebaraboly (Chaerophyllum bulbosum) apró, répaszerű gumója tavasszal, mikor kihajtott
A vadpasztinák (Pastinaca sativa) a zöldút mentén szinte mindenféle gyepben előfordul
hegy- és dombvidéken, valamint a sík vidékeken is. A konyhakerti változatához mérve
karógyökere kisebb, vékonyabb, levelei idővel hatalmasra nőnek, második évében virágzik,
majd termést érlel. Az első éves, nem virágzó tövek gyökere ehető gyökérzöldségként,
második évre fás, kemény lesz. Sárga színű, ernyőkbe rendeződő, megdörzsölve fűszeres
illatú virágai nyaranta sokfelé virítanak ott, ahol nem kaszálják a gyepeket. Előfordul
árokpartokon, parlagokon, legelőkön, bokrosok és fasorok szélében, kaszálókon és legelőkön
is, az erdőknek a napsütötte szélét is kedveli. Ugyanúgy használható, mint a kerti pasztinák,
csak kicsit többet kell belőle a levesbe tervezni, és nehezebb hozzájutni, mert a kötött
talajokból és zárt gyepekből nem könnyű kihúzni. Használható még fűszerként termése és
47
virága is. Ez utóbbi ha lecsipkedjük az apró virágokat– salátába is tehető, színes, fűszeres
adalék.
Vadpasztinák (Pastinaca sativa) nyáron virágzó példányai
A vizekben sokfelé előforduló gyékénynek (Typha latifolia) nem csak friss hajtása, hanem
lisztes, keményítőben gazdag gyöktörzse is szerepelt a régiek konyhájában, de leginkább a
kinti munkát végző pásztorok fontos energiaforrása volt. Burgonyaszerűen ették vagy akár
megszárítva, lisztszerűen is ételbe kerülhetett. A gyékény a zöldút mentén a kissé mozgó vizű
tavakban, vízfolyásokban fordul elő, de csak tiszta vízből gyűjthető kockázatmentesen, mert
a gyékény is azok közé a fajok közé tartozik, ami magába gyűjti a szennyező anyagokat.
A vadmurok (Daucus carota) a sárgarépa őse, előbbi rokonánál, ha lehet, még gyakoribb,
sokszor tömeges, bár leginkább csak fehér ernyős virágzata hívja fel figyelmet a
gyepekben, legelőkön, réteken és a gyomos területeken egyaránt. Az első éves tövek,
melyeknek karógyökerét ehetnénk, elég jól megbújnak a gyepben, nehéz észrevenni őket.
Ehetők, de nagyon vékonykák, így gyűjtése nem igen volt gazdaságos a múltban sem, és most
sincs rá túl sok példa. Túlélő túrázók levesébe néha bekerül.
48
A vadmurok (Daucus carota) első éves példányainak karógyökere ehető, de rendszerint nem túl méretes
Vadon termő fűszernövények a Baranya Zöldút mentén
A közönséges boróka (Juniperus communis) termése a borókabogyó ismert fűszer. A zöldút
mentén egykor, amikor még a hegyvidéki és síkvidéki területek legeltetése is nagyobb
területeken folyt, gyakoribb lehetett. A régi, mára sokszor visszaerdősödött legelőkön itt-ott
előfordulnak idős példányai a nyugat-mecseki, erdei területeken és a Villányi-hegységben is,
bár ott inkább a déli, sziklás lejtőkön maradt meg néhol. A bokrokon egyszerre van első éves
zöld és második éves kék termés is. A fűszerként a második éves, kék színű tobozkákat
gyűjtik, melyek könnyebben le is potyognak; a zöldeket nem ajánlott.
Közönséges boróka (Juniperus comminus) terméses ágai
49
Boróka zöldül a tölgyesben Cserkútnál
A borókabogyó kedvelt fűszer volt régen és ma is az savanyúságokban, hordós
káposztában, vadhúsételekben, marhahúsos ételekben és pálinkában is gyakorta. Baranya
megyében is készült régen borókapálinka.
A vad kakukkfüvek a kerti rokonaikhoz hasonlóan, évelő félcserjék, több fajuk is előfordul a
zöldút mentén. Elsősorban száraz gyepekben, sziklás, sekély talajú területeken, partoldalakon,
réteken, legelőkön élnek. Beköltöznek kőbányákba és homokbányákba is, a talaj nélküli
területek első megtelepülői között vannak. A zöldút mentén, ezeken az élőhelyeken gyakori a
tavaszi-nyári virágzású közönséges kakukkfű (Thymus glabrescens) és előfordul néhol,
savanyú talajú gyepekben a citromos illatú, késői virágzású hegyi kakukkfű (Thymus
pulegioides) is. Utóbbi virágzása akár októberig is elhúzódik. Mindkettő vad kakukkfű a kerti
kakukkfűhöz hasonlóan fűszerként használható, régen is használták. Gyógyhatásuk is ismert.
Gyűjtésüknél fontos az olló használata, ne tépjük ki tövestől, egy egy-tő több 10 éves is lehet.
A szurokfű (Origanum vulgare) fűszer és gyógynövény, de napjainkban inkább saját
termesztésből vagy a mediterrán területekről származó, többféle Origanum faj keverékéből
álló „Oregánó” fűszerkeverékből kerül ételeinkbe. Nem gyakori Baranyában, de a legelőkön
vagy az egykori legelőkön néhol felbukkan a zöldút mentén is.
A vasfű (Verbena officinalis) előbbi fajnál jóval gyakoribb, szinte minden füves területen
előfordul, a savanyú talajokat azonban nem kedveli. Árokpartokon, utak szélének gyepjében,
legelőkön, napfényes, füves erdőszegélyekben, bolygatott talajokon vagy enyhén taposott
gyomnövényzetben is felbukkanhat. Egészen apró, lilás virágai a szinte kórószerű hajtásokon
folyamatosan, sokáig nyílnak, de mégis alig észrevehető növény. Fűszerként és
50
állagjavítóként (keményen tartotta a zöldséget) savanyúságokban használták régen, hajtásait;
napjainkban ez már nem szokás. Használatánál a mértékletesség fontos. Egyes gyógyszerek
szedése mellet és szoptatás idején fokozott óvatosság ajánlott, ha használjuk.
Közönséges kakukkfű (Thymus glabrescens) és hegyi kakukkfű (Thymus pulegioides)
A zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium) tavaszi, friss hajtásai
51
A zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium) tápdús, üde vagy nedves talajokon sokfelé
előfordul, közönséges, gyakori gyom végig a zöldút mentén. Akácosokban szinte mindig
megtalálhatjuk. Cserjések, fasorok alatt is sokszor nő. Természetes erdőkben viszont inkább
csak azok szélét kedveli, és a gyepekben, kaszált, füves területeken sem érzi jól magát.
Magról már ősszel kihajt, és egész télen át zöldülhet, majd tavasszal nő tovább nyári
virágzásáig. Virágai ernyőkbe rendeződő, fehér, apró virágok, de igazán petrezselyemszerű,
de annál világosabb zöld, ánizsos illatú és ízű leveleiről ismerjük meg. Zöldfűszerként finom
és salátákba is tehető.
Kereklevelű repkény (Glechoma hederacea) a „vadpetrezselyem” még a kerti petrezselyem
hazai megjelenése előtt volt levesfűszer, még arról is van feljegyzés, hogy a budapesti
piacokon az 1700-as évek végén árulták, aztán kiment a divatból. Ma nagyon közönséges
gyomnövény Baranyában, végig a zöldút által érintett tájakon megtalálható. Utak, árkok
szélén, füves udvarokban, gyümölcsösök, gyümölcsfák alatt sokszor tömegesen, gyepszerűen
él, de sokfelé előfordul erdőkben is. Fűszerként ma is kipróbálható, kevés tehető salátába is a
leveléből, de nagyobb mennyiségben nem ajánlott fogyasztása.
Igazi erdei faj a leginkább a gyertyános-tölgyesekben élő a szagos müge (Galium odoratum).
A galajfélék közé tartozik, levelei örvökben állnak, virágai a legtöbb galajféléhez mérve
nagyobbra nőnek, és a hajtás végén ernyőszerűen rendeződő bogernyőben nyílnak. Régi,
likőrökben használatos fűszernövény. Jellegzetes ízét és illatát a szárítással előcsalogatott
kumarin adja, mely illatot bár talán csak az idősebbek emlékeznek már ilyesmire
leginkább a száradó széna illatában fedezhetünk fel. A németek hagyományos, májusi
bóléjának fontos fűszere. Nálunk bor- és likőrfűszer. Használatában megint csak
mértékletességre kell figyelmeztetni, mert a kumarin nagyobb mennyiségben fejfájást,
émelygést, hányást okozhat. Igen nagy dózisban véralvadásgátló, akár belső vérzést is
okozhat. Fontos: a növény maga nem ehető, csak aromaanyagát lehet kiáztatni.
Az illatos ibolya (Viola odorata) virágát, mint fűszert leginkább Erzsébet (Sisi) királyné által
kedvelt ibolyavirág fagylalt tette híressé, de a korai magyar nyelvű szakácskönyveinkben is
szerepel több ibolyás recept, mint ibolyaszirup, ibolyás ecet, kandírozott ibolyavirág. Régen a
falusi konyhákban nem igazán pepecseltek ilyesmikkel, pláne, hogy a cukor akkoriban sem
volt olcsó dolog, inkább a polgári konyhákban készülhetett ibolyás édesség. Manapság egyre
kedveltebb, illatos fűszer az illatos ibolya, főként édességekhez. Virága és levelei salátába is
tehetők, egy kellemes, plusz ízt adnak a salátánknak. Más, nem illatos ibolyafaj virágait
ezeknek nincs meg jellegzetes íze sem kevéssé érdemes gyűjteni, legfeljebb díszítő értékük
van. Az illatos ibolya kertekben mindenféle természetes, és ültetett erdőkben is gyakori tud
lenni, de előfordul fasorokban, bokrosokban, gyepekben is, nem sokat válogat az
élőhelyekben. A magját terjesztő hangyáknak is szolgál finom csemegével, így sokfelé
elhordják azt. Ahol pedig megtelepül, ott indákkal is kiválóan szaporodik. Kertekben,
udvarokban, gyümölcsök és szőlő alatt is kiválóan érzi magát.
52
A fekete bodza (Sambucus nigra) virága régen és ma is elterjedt italfűszer. Leginkább
bodzavirág szörp, bodzavirág ital és bodzavirág pezsgő készül virágai illat- és íz anyagainak
kiáztatásával, de lekvárokba is tehető ízesítésként. Jól ismert még palacsintatésztában kisütve
is, bodzafánkként. A zöldút mentén végig előfordul, erdőszéleken, árokpartokon, vízpartokon,
bokrosokban, akácosokban, ahol akár az egész erdőt is benépesíti ez a nitrogénkedvelő
cserjefaj. Virágzásakor már messziről felhívják a figyelmet rá tenyérnyinél is nagyobb
virágtányérjai.
Teának, italnak való növények a Baranya Zöldút mentén
Sokféle gyógynövényt ismertek és gyűjtöttek országszerte és Baranyában is régen, voltak
közöttük azonban olyan fajok is, melyeket mindennapi, élvezeti teaként is sokszor
fogyasztottak. Ezek általában a legenyhébb hatású gyógynövények, jó ízűek is, napjainkban is
használatosak, teakeverékbe sokszor ízjavítóként is teszik őket.
A közönséges párlófű vagy más néven patika párlófű (Agrimonia eupatoria) kedvelt
mindennapi tea volt, ma is gyakori faj, sokféle gyepben előfordul Baranyában, hegy- és
dombvidéken is, de egyes legelőkön is tömeges. Teája vörös színű, csersavban gazdag tea, de
nem főzték erősre.
Közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria) tőlevelei
A kamilla (Matricaria chamomilla) gyűjtése is gyakori volt egykor. Régen gyógyteaként is
itták, és előfordult az élvezeti teák között is. Akkoriban a vegyszermentes művelés és a legelő
állatok, még a libák legelése is úgy tűnik kedvezett e fajnak, régen sok volt, ma alig látni,
élőhelyei szinte eltűntek.
53
A hársfavirágot is sok helyen szedték élvezeti teának. Kellemes íze miatt és enyhe
gyógyhatása mellett, sokan kedvelték a megyében és országszerte is, ma elismert
gyógynövény. A zöldút mentén három hazai hársfaj fordul elő, ezek közül a kislevelű hárs
(Tilia cordata) és a nagylevelű hárs (T. platyphyllos) virágai alkalmasak teának. Az ezeknél
jóval gyakoribb ezüsthárs (Tilia tomentosa) virágai nem alkalmasak teafűnek.
Szinte mindféle gyepben és parlagokon is igen gyakori a lómenta (Mentha longifolia). Illatos
levelei és virágos hajtása is használt volt teanövényként, fűszerként. Szürkészöld,
bársonyosan molyhos levelei jobban visszatartják a vizet, így jól elviseli a szárazabb
élőhelyeket is, de nedvesebb és üde réteken is előfordul. A leggyakoribb mentafaj, fürtös
mentának is nevezik. Más mentafajok is bizonyára használatosak voltak régen, de a többi,
vadon termő mentafaj sokkal vízigényesebb, a tocsogós vizes réteket kedvelik, és
érzékenyebbek is. A zöldút mentén csak igen elvétve fordulnak elő.
Száradó lómenta (Mentha longifolia)
A vadrózsa (Rosa canina) áltermését a csipkebogyót igen sokfelé szedték italnak, teának. A
megszárított és kissé megtört bogyókat langyos vízben kiáztatva C-vitaminban gazdag italt
kapunk. Mérsékelten felmelegítve, ízesítve, teaszerűen is iható az áztatott ital.
A földi szeder (Rubus fruticosus) és a hamvas szeder (Rubus caesius) megszárított levelei is
kellemes, enyhe, élvezeti teát adnak. A zöldút mentén mindkét szederfaj előfordul. A földi
szeder hegy- és dombvidéken a hamvas szeder inkább az ártereken.
54
A vadrózsa áltermése, a csipkebogyó kedvelt tea- és lekváralapanyag
A bodza és az akácvirág italfűszerek, megszárítva teának, teaiízesítőnek is finomak
A szamócák (Fragarai spp.) levelei megszárítva és forrázva, szintén finom élvezeti teát
adnak. A szamócák és a szedrek levele nem csak megszárítva ad finom teát, hanem a
készíthető belőlük házi „fermentálással” fekete teához hasonló teafű is. A leveleket apróra
55
vágva, majd átgőzölve előcsalogathatók az aroma és illatanyagok, majd ezt az átgőzölt levelet
megszárítva, lezárt üvegben érleljük pár hétig, akkor finom, illatos teafüvet kapunk.
A méhfű (Melittis melissophyllum), a mecseki teaként ismert növény, ma elsősorban védett
területeken nő, és nem gyakori. Régen gyógycukorka is készült egy pécsi gyógyszertárban
teájából. Felvásárlásra tömegesen gyűjtötték, ez is oka lehet talán annak, hogy sokfelé
megritkult élőhelyein. Ma ritkasága miatt nem ajánlott gyűjtése.
Fekete bodza (Sambucus nigra) virága szárítva kellemes ízű tea, magában vagy
teakeverékben is iható. Gyógyhatásai izzasztó, lázcsillapító hatás.
A fehér akác (Robinia pseudo-acacia) a zöldút mentén végig megtalálható; a Dél-Baranyai-
dombvidéken és a Villányi-hegység lejtőin nagy területeken ültetették. Virágát
gyerekkorunkban sokan eszegettük, és van, aki a bodzavirághoz hasonlóan kedveli
palacsintatésztába mártva, fánknak kisütve. A finoman édeskés, illatos virágai italfűszerként
hideg vízben kiáztatva, vagy szörpnek készítve is kedveltek. Megszárítva ízt ad a
teakeverékeknek. Gyógyteaként a refluxosoknak jelent enyhülést.
Régen tejoltásra használt növények
Mezei aszat (Cirsium arvense) és tejoltó galaj (Galium verum)
Tejoltásra több fajt is alkalmaztak egykor, bár Baranyában egyik faj használatáról sincsenek
régről ilyen feljegyzések. Így ismert pl. a tejoltó galaj (Galium verum), ahogy neve is
mutatja. Errefelé közönséges faj, nagyon sokféle gyepben, száraz és nedves réteken,
56
legelőkön is előfordul. A Baranya Zöldút mentén a hegyvidéki, a dombvidéki és a sík
területeken is megtalálhatjuk a füves területeken.
Tejoltásra használták még az oxálsav tartalmú, savanykás ízű fajokat is, mint az erdei
madársóskát (Oxalis acetosella). Üde, természetes erdők a gyertyános-tölgyesek és
bükkösök faja, főként a hegyvidéki területeken fordul elő a zöldút mentén. Leginkább
kisavanyodó talajokon találjuk, gyakorta látható pl. bükkfák vagy csertölgyek mohos tövében
vagy mohos sziklákon. A mezei sóska (Rumex acetosa) szintén ismert tejoltó volt. A zöldút
mentén, kaszálóréteken, legelőkön, fás-bokros helyek között megmaradt, kis gyepfoltokban
fordul elő. A zöldút nyugat-mecseki szakaszának savanyú talajú erdeiben és gyepjeiben
helyenként igen gyakori a mezei sóska közeli rokona, a juhsóska (Rumex acetosella) ami,
szintén régi tejoltó faj. A mezei aszat (Cirsium arvense) gyakori gyomnövény a zöldút
mentén. Nálunk ugyan nem volt szokás sem fogyasztása, sem egyéb használata, de Európa
más tájain tejoltásra is használták.
Felhasznált és ajánlott irodalom
ANDRÁSFALVY B. 1965: A sárköziek gazdálkodása a XVIII. és XIX. században. - Dunántúli
Dolgozatok 3. 65. p.
BARANYAI A. 1978: Az Ormánság népének gyógynövényei. - Herba Hungarica 17/3: 7779.
BARROS, LILLIAN, ANA MARIA CARVALHO, ISABEL C.F.R.FERREIRA 2010: Leaves, flowers, immature
fruits and leafy flowered stems of Malva sylvestris: A comparative study of the nutraceutical
potential and composition. Food and Chemical Toxicology.
https://doi.org/10.1016/j.fct.2010.03.012
BIKI E. G. 2015: Máriakéménd története. - Máriakéménd, 29 p.
BRETTNER-SZÁNTÓ É. 1988: Volksheilkunde und Volksheilmethoden in Sagetal. - In: Deutscher
Kalender, Budapest, pp. 208210.
BORSOS S. DOBOS L. CSERMAVÖLGYI I. 1976: Erdők élete Magyaregregyen. Magyaregregyi
erdők és erdőbirtokosság. Néprajzi pályázat. A Magyaregregyi Honismereti Szakkör, vezető:
Csermavölgyi Endréné. – közöletlen kézirat, 11 p., Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztály
adattára, Lsz.: 38–76.
CSUPOR D., SZENDREI K. 2012: Gyógynövénytár. Útmutató a korszerű gyógynövény-alkalmazáshoz.
2. kiadás.
DÉNES, A. PAPP, N. BABAI, D. CZÚCZ, B. MOLNÁR, Zs. 2012: Wild plants used for food by
Hungarian ethnic groups living in the Carpathian Basin. - Acta Societatis Botanicorum Poloniae
81˛/4: 381396.
DÉNES A. PAPP N. BABAI D. CZÚCZ B. MOLNÁR Zs. 2013: Ehető, vadon termő növények és
felhasználásuk a Kárpát-medencében élő magyarok körében. - Dunántúli Dolgozatok (A)
Természettudományi sorozat 13: 8392.
57
DÉNES A., BÍRÓ M. 2017: Erjesztéssel feldolgozott vad- és kultúrnövények Magyarországon –
etnobotanikai áttekintés. JPM Évkönvy 54: 9-45.
DÉNES A. 2017: Vadnövények gyűjtögetése és piaci árusítása Baranya megyében egykor és ma.
Etnobotanikai áttekintés és napjaink gyakorlata. JPM Évkönyv 54: 47-104.
FAZEKAS E. 2016: Ehető vadnövények és vadon termő gombák a gasztronómiában régen és most. -
Diplomadolgozat. Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és
Vidékfejlesztési Kar, Szekszárd. 85 p.
FEHÉR O. VARGA A. 2013: A medvehagyma termesztése és felhasználása. - Biokultúra 2013/1.
online: http://www.biokontroll.hu
FÜVESY A. 1997: Gyűjtögetés és erdőélés Mozsgó környékén. - Tiscium A Jász-Nagykun-Szolnok
Megyei Múzeumok Évkönyvei 10: 207–217.
GASPARETTO, JOÃO CLEVERSON, CLEVERSON ANTÔNIO FERREIRA MARTINS, SIRLEI SAYOMI
HAYASHI, MICHEL FLEITH OTUKY, ROBERTO PONTAROLO 2011: Ethnobotanical and scientific
aspects of Malva sylvestris L.: a millennial herbal medicine. Journal of Pharmacy and
Pharmacology. DOI: 10.1111/j.2042-7158.2011.01383.
GELENCSÉR M. 1977: Csiki székely népi ételek a táplálkozásban (Pécs-Vasas), Népi gyógyászat Pécs
környékén - közöletlen kézirat, Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztály adattára, Lsz.: 57-
77-1). pp. 17.
GUNDA B. 1956: Az Ormánság múltjáról. - In: GUNDA B.: Néprajzi gyűjtőúton. Debrecen, pp. 1755.
GUNDA B. 2001: A vadnövények gyűjtése. - In: PALÁDI-KOVÁCS A.: Magyar Néprajz 11.
Gazdálkodás. Budapest,. pp. 11–40.
HERING J. 1925: Virágszentelés Baranya vármegye hegyháti járásában. - Ethnographia 36/3: 167168.
HORVÁT A. O. 1940: A pécsi piac vadvirágai. - Búvár 1940/6: 257259.
HORVÁT A. O. 1942: Adatok a növényzetünk és a nép kapcsolataihoz. A.) A pécsi piac vadvirágai. -
In HORVÁT A. O.: A Mecsek-hegység és déli síkjának növényzete. Pécs, pp. 59–61.
KERESZTES K. (szerk.) 1952: Ormánsági szótár Kiss Géza szótári hagyatékából. - Budapest, 611 p.
KIRÁLY G. (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei.
Határozókulcsok. - Jósvafő, 616 p.
KISS J. 1980: Paraszti ételek a század első felében a Szigetvár környéki falvakban (Botyka, Nemeske).
- közöletlen kézirat, 21 p., Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztály adattára, Lsz.: 255/1078.
KISS L. 1929: Nyírvíz. - A Földgömb 1/1: 1–6.
KISS Z. G. 1994: Zsákmányoló foglalkozások: Halászat, gyűjtögetés. - In: KISS Z. G.: A régi Vajszló
12441849, pp. 174179.
LÁBADI K. 1994: Kopács, a víz melletti falu. - Eszék-Budapest, 638 p.
LANTOS T. 2014: Az Ormánság gyümölcsészeti öröksége. Az Ormánsági Gyümölcsészeti
Gondnokság eredményei. - Markóc. 40 p.
MAIETTI A, BRIGHENTI V, BONETTI G, TEDESCHI P, PRENCIPE FP, BENVENUTI S, BRANDOLINI
V, PELLATI F. 2017: Metabolite profiling of flavonols and in vitro antioxidant activity of young
shoots of wild Humulus lupulus L. (hop). J Pharm Biomed Anal.
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/28494336
MÉSZÁROS B. E. 2015: Kinccsé vált a helyi érték. - Új Dunántúli Napló. 2015 (április 11.): 12.
58
MIHÁLYI R. 1977: Vegyes gyűjtés (bodzalekvár, gyűjtögetés, gomba, gombahiedelem). - közöletlen
kézirat, 21 p., Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztály adattára, Lsz.: 203/78.
MÜLLER G. 1973: A gyűjtögető életmód szőkédi hagyományai. - Baranyai Művelődés 3: 156–157.
NAGY R. 1942: Adatok a Baranya megyei Nagyváty növényekkel kapcsolatos szokásaihoz és
néphagyományaihoz. - Magyar Népnyelv 4: 268–308.
NYILASSY J. 1951: Táplákozás, Zengővárkony. - Janus Pannonius Múzeum, Néprajzi adattár (Lsz.: 7-
75). Cédulajegyzék, 232 p.
ORTUTAY Gy. (főszerk.) 1977: Baraboly. - In: Magyar Néprajzi Lexikon 1: 216;
ORTUTAY Gy. (főszerk.) 1979: Festőnövények. Magyar Néprajzi Lexikon 2. online:
http://mek.niif.hu/02100/02115/html/
ORTUTAY Gy. (főszerk.) 1981: Sulyom. - In: Magyar Néprajzi Lexikon 4: 499.
RAZAVI, SEYED MEHDI, GHOLAMREZA ZARRINI, GHADER MOLAVI AND GHADER GHASEMI 2011:
Bioactivity of Malva Sylvestris L., a Medicinal Plant from Iran. Iran J Basic Med Sci.
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3586856/
SZABÓ L. GY. 2009: Gyógynövények és élelmiszernövények A-tól Z-ig. Melius Alapítvány kiadása,
Pécs.
SZABÓ L. Gy. 2012: Az utolsó bissei virágszedő asszony. - Farmakognóziai Hírek 7/23: 10.
SZABÓ E. CSOMA Zs. 2002: Bodzalekvár. - In: Farnady É.: Hagyományok. Ízek. Régiók.
Magyarország hagyományos és tájjellegű mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékeinek
gyűjteménye. Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Budapest. online:
http://eredetvedelem.kormany.hu/download/3/40/f0000/hagyom%C3%A1nyok_%C3%ADzek_r
%C3%A9gi%C3%B3k.pdf.
VÁRÓCZi Zs. 2011: Vadon élő növények a bukovinai székelyek táplálkozásában [- In: DÉNES A.
(szerk.): Ehető vadnövények a Kárpát-medencében Dunántúli Dolgozatok (A)
Természettudományi Sorozat. 13: 13–20.
WILD K. 1994: Der Weihbüschel bei den Deutschen in Südungarn. – In: MANHERZ, K. (szerk.):
Beiträge zur Volkskunde der Ungardeutschen 11. Salgótarján, pp. 159174.
WILD K. 2000: Nagyboldogasszony-napi szokások a délmagyarországi németek körében. -
In: L. IMRE M. (szerk.) Népi vallásosság a Kárpát-medencében. Dunántúli dolgozatok. Néprajzi
sorozat 3. pp. 311314.
WILD K. 2006: Bräuche im Jahreslauf. In: WILD K. (szerk.): Das Buch Bawaz Geschichte -
Brauchtum Sprache Das Buch sei unserem Heimatdorf und unseren Ahnen gewidmet. Teil II:
Volkskultur. online:
http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/bawaz/pages/005_
brauche_im_jahreslauf.htm
ZENTAI J. 1966: Egy letűnt életforma képviselője az Ormánságban. - A Janus Pannonius Múzeum
Évkönyve 1965: 181204.
Internetes források:
Bognár János növénytani fotóblogja: http://www.plantarium.hu/ Taxontárlat.
Plants For A Future: http://www.pfaf.org/
Erdőkóstoló blog: http://erdokostolo.blogspot.hu/
59
Ehető vadnövényeket és felhasználásukat ismertető magyar nyelvű könyvek:
Varró Aladár Béla 1926: Gyógynövények, mint háziszerek - A fitoterápia népies ismertetése.
Alcímében: Ehető gyógynövények és gyümölcsök háztartásbeli felhasználása, valamint
szerepük az embergyógyászatban. első kiadás éve 1926. (Black&White Kiadó) 187. oldal.
Dr. Radics László 1999: Takarékos gazdaasszony - A természet éléstára. 116 oldal.
Dr. Radics László: Ételek erdő, mező növényeiből. 123 oldal.
Radics László 2014: Gyomkonyha 206 oldal. Agroinform Kiadó
Pamela Forey - Cecilia Fitzsimons 1994: Ehető növények - Kis természethatározó - Az
erdőkben, és a mezőkön gyűjthető gyümölcsök, zöldség- és fűszernövények színes képekkel
illusztrált leírása. - 121 oldal.
Gertrud Scherf 2006: Vadon termő zöldségek és gyümölcsök - Felismerésük,
gyűjtésük, elkészítésük. 128 oldal.
Eva-Maria Dreyer - Wolfgang Dreyer 2010: Vadnövények, bogyók és gombák felismerése,
gyűjtése, felhasználása. Sziget Kiadó. 173 oldal.
Richard Mabey: Vadontermő ennivalók - Tenyérben a tudás, zsebben a világ. Fürkész
könyvek. Trivium Kiadó. 238 oldal.
Maria-Claude Paume 2013: Ehető vadnövények. Füvek, virágok, salátafélék gyűjtése és
felhasználása. Bioenergetic Kiadó.
60
FÜGGELÉK
A Baranya Zöldút mentén előforduló, legjobban
használható, gyakori, de kevéssé ismert, ehe
vadnövények bemutatása, amiket igazán érdemes
megismerni
A következőkben a kevéssé ismert, vagy kevéssé ismert felhasználású, ugyanakkor gyakori és
talán a legfinomabb vad levélzöldséget, vadgyümölcsöt vagy ehető terméseket adó
növényfajok felismerésének, gyűjtésének és felhasználásának lehetőségeit mutatjuk be
részletesebben. A csipkebogyó, a kökény és pl. a bodzavirág felhasználása gyakorlat
napjainkban is, és ezeket a növényeket sokan gond nélkül fel is ismerik. Lekvár, természetes
erjesztésű ecet, valamint bodzavirág ital és szörp készíthető belőlük, ami sok háztartásban
készül is minden évben. Kevéssé ismertek és használtak a levélzöldségek és egyes élvezeti
teának vagy fűszernek való gyakori vadnövények. A következőkben ezek közül válogattunk,
mert használatuk nem az élettől elrugaszkodott, hanem valódi, megvalósítható lehetőség.
A növény magyar fajneve, a hivatalos magyar név, ami a legutóbb kiadott
növényhatározóban, az Új Magyar Füvészkönyvben is megtalálható. A tudományos név a
növény nemzetközi és legbiztosabb neve, általában latin, néha görög, kéttagú elnevezés. Az
első a nemzetség neve (pl. Taraxacum) a második a faji azonosító (officinale). A tudományos,
nemzetközi név alapján tudható egészen biztosan milyen növényről van szó. A legtöbb
növényt az ország különböző részein, különböző tájneveken is ismerik. A Taraxacum
officinale vagy a pongyola pitypang ismert tájnevei pl. gyermekláncfű vagy kutyatej. Utóbbi
utal arra, hogy tejnedves növényről van szó. Kutyatejnek azonban az ország egyes részein és
hivatalos magyar névvel sem a Taraxum officinale fajt, vagyis a pongyola pitypangot értjük,
hanem az Euphorbia (kutyatej) nemzetség tagjait. A növény bemutatására teljes
részletességgel nincs lehetőségünk, de nagyon sok fajleírás található megbízható
weboldalakon, ahol a tudományos, nemzetközi név alapján (is) fontos pontosítani a
növényfajt. Itt csak néhány részletre hívjuk fel a figyelmet.
Az ehető fajok nagyon gyakran gyógyhatásokkal is rendelkeznek, gyógynövényként is
alkalmazhatók, gyógyító alkalmazásukról ajánlott szakértő tanácsát kérni. Továbbá fontos
ahogy gyógynövények esetében is – hogy kisgyerekek, szoptató és várandós kismamák,
krónikus betegek fogyasztás előtt szintén kérjék szakértő véleményét az egyes fajok
használhatóságáról.
61
Az ehető fajok között sok faj tápanyagban gazdag talajt kedvel, így nitrogénben dús, néha túl
dús talajokon is nő. Ezen kívül jó részük gyomnövény, bolygatott, településen belüli vagy
azok környékének talajait is kedveli, így szennyezett helyeken is nőhet. Az ilyen fajok a
nitrát-vegyületeket és / vagy a nehézfémeket is képes magukban koncentrálni, ezért fontos,
hogy pl. szerves trágyadomb környékén, legelők azon részén, ahol az állatok többet
tartózkodnak, ne szedjük őket, és természetesen a gépjárművel járható, forgalmasabb utak,
ipartelepek közelében se gyűjtsünk.
Medvehagyma
Tudományos, nemzetközi név: Allium ursinum
A medvehagymát igazából nem kell bemutatni, mert talán a legismertebb és legnépszerűbb
vadzöldség-növényünk, néhány fontos szempont miatt mégis kitérünk rá itt is. Baranyában
sorhajmának is nevezték. Évelő, hagymás növény. A Baranya Zöldút mentén főként a nyugati
Mecsekben és a Villányi-hegység északi lejtőin él. Régen errefelé nem lehetett különösebben
jelentős vadzöldség, mert csak egy-egy régi leírás említi egykori gyűjtését, így nagy
valószínűséggel közel sem volt olyan gyakori fogyasztása, mint amennyire népszerű és
sokrétű ma a medvehagyma használata. A régóta túrázók szerint egykor nem is volt ekkora a
medvehagyma állománya a megyében.
Felismerése: A medvehagyma széles levelű hagymaféle, normálisan két levelet hajt
hagymájából. Fehér virágait ernyőben hozza, termése száraz, borsszem méretű toktermés,
fekete magokkal. Legjellemzőbb bélyege a jellegzetes fokhagymáéhoz hasonló illata és íze.
62
Fontos gyűjtésekor odafigyelve, nem marokkal, hanem lassan, levelenként szedni, mert
figyelmetlenül gyöngyvirág leveleket vagy kontyvirágleveket, vagy akár, az éppen bontakozó
levelű salamonpecsét-fajok leveleit is szedhetjük a medvehagyma közé. A legveszélyesebb
akkor a helyzet, ha a nagy medvehagyma állományban gyöngyvirágok bújnak meg, és ez
bizony előfordul.
A mérgező májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis) levelei párosan vagy hármasan nőnek
egy "szárról", de ez nem valódi szár, hanem a levélnyelek összenövése. A levélhüvelyek
sokáig barnásak, majd kifehérednek. A medvehagymánál ez a hártyás levélhüvely végig
áttetsző fehér, bár ez normál gyűjtéskor alig látható. Amikor elkezd kihajtani a gyöngyvirág, a
levelek összecsavarodottak, mintha kis botocskák bújnának a talajból, és fokozatosan
csavarodnak ki a növekedésük során. A medvehagyma levelei rögtön kiterülve nőnek egyre
nagyobbra. Egy hagymából két levél, nő, de egymás mellett több hagyma is van a földben, így
általában sok levél látható már egymás mellett, a föld felett. A gyöngyvirág levele szürkésebb
zöld, mattabb színű, levélfonáka viszont fényes, levélerezete határozottabban látható,
különösen átvilágítva, fény felé tartva.
Gyakorlatlanok számára a szintén súlyosan mérgező őszi kikerics (Colchicum autumnale)
levele is hasonló lehet a medvehagymáéhoz. Az őszi kikerics a gyepek, legelők mellett,
ligetes, ritka erdőkben előfordul. Olyan erdőkben is gyakran látható, ami egy egykori gyepen,
legelőn nőtt fel. Szereti az erdei utak szélét is. Ráadásul az árnyékban jól megnyúlva nő a
levele, még hasonlóbbá válva a medvehagyma leveléhez. Levelei tapintásra is érezhetően
vastagabbak, húsosabbak, virága tavasszal soha nincs, viszont lehet a levelek tövében
megbújó termése. Természetesen nincs fokhagyma szaga.
Figyelmetlenül a fiatal foltos kontyvirág (Arum maculatum) leveleket is szedhetjük
medvehagyma közé. A növénybe nyersen beleharapva azonnal felfedi kilétét: a nyelvbe
fúródó oxalát kristályai erős égetető, csípő érzetet keltenek. A foltos kontyvirág levelei nyíl
alakúk, válluk nyilas, de a fiatalabb levelek nyilas válla még olykor nem alakul ki, nem
látható. Levélerezete nem párhuzamos, hanem fő- és oldalerek láthatók. Mérgező faj, mérgező
vegyületei oxálsav és oxálsavas sók.
Ehető, gyűjthető növényi részek: A medvehagyma minden része ehető, de a virágzás előtt
gyűjtött levelei a legértékesebbek. Virága, és rövid ideig (gyorsan megkeményedik) éretlen,
zöld termése is ehető, használható. Hagymájának használata napjainkban nem szokás, a
hagyma apró, és a talajbolygatás miatt erdei gyűjtéskor nem is ajánlott, állami erdőben pedig
tilos is kiásása.
A felhasználás módja: A levelek frissen, nyersen és főzve, a virág frissen, nyersen a zöld
termés nyersen és fűszerként használható. Alkalmas salátának, fűszernek, zúzva pesztónak.
Főzve, párolva szósznak, levesnek készíthető. Szárítva is elég jól megtartja aromáját,
fűszerként használható. Alkalmas saláták, zöldséges ételek, túrós ételek, levesek, tejfölös
63
vagy tejszínes szószok, fűszervajak, fűszerolajok ízesítésére frissen és szárítva is. A virágok
íze erősebben fokhagymás, de kisebb mennyiségben ízletes díszítő elem salátákban
szendvicseken; érés előtti zöld termése - bár igen gyorsan megkeményedik - fűszer, és sós-
ecetes savanyúságként, kapri-szerűen is elkészíthető.
Gyűjtése: A zöldút mentén igen korán, február elejétől növekednek levelei, és április közepe
táján már kezd virágozni. A medvehagyma nagyon sok helyen a Mecsekben védett területen,
tájvédelmi körzetben fordul elő. Ezeken a területeken csak engedéllyel gyűjthető. Kíméletes,
levelenkénti, és a levelek teljes kifejlődése előtti, korai gyűjtése a legkevésbé kockázatos
mind egészségünk védelme, mind pedig természetvédelmi szempontból. Javasolható
kíméletes gyűjtés, ha a kétlevelű növényről csak egy levelet szedünk le. Ez a gyakorlatban
sokszor nehezen megvalósítható, hiszen elég sűrűn vannak a hagymák a talajban, így egymás
mellett nőnek a levelek. A korai gyűjtés is kíméletes, mert, ha csak a fejlődő levélkéket
tépkedjük, és nem tőből húzzuk ki a levelet, akkor a levelek tőből még leszakítás után is
tovább nőnek és így éltetik a hagymát, ami még képes sarjhagymát, virágot és termést is
érlelni. Ha a levél már teljesen kinőtt és akkor szedjük le mindkét levelét, akkor a hagyma és
az egész növény is elpusztul. Ezért van az, hogy ahol kaszálva gyűjtik a leveleket, ott, akár
10-15 évre is eltűnik a medvehagyma, és csak magról, lassan tud visszatelepülni. Korai
gyűjtése esetén kisebb annak az esélye is, hogy időben találkozik a kicsit később kihajtó
gyöngyvirággal, így a mérgezés kockázata is csökken.
Táplálkozási értékei, hatásai: Fokhagymás ízű levélzöldség, magnéziumforrás.
Gyulladáscsökkentő és antibakteriális hatású is. Fogyasztásakor azonban
vérnyomáscsökkentő hatásával is számolni kell. Egyéni érzékenység miatt van, akinek
nehezen emészthető; puffasztó hatást, gyomorégést is kiválthat. Gyógynövényként is ismert,
és alkalmazható növény.
Figyelem, fontos: A mecseki élőhelyein több helyen ismert, hogy a súlyosan mérgező májusi
gyöngyvirággal együtt, egymás mellett is él. Bár a gyöngyvirág később jelenik meg, de
gyorsabban nő, így a virágzás előtti leveleik bizony egymás mellett nőnek, akár már március
közepétől is, virágzásuk pedig akár egybe is eshet. A Mecsekben együtt, egymás mellett
még a medvehagyma több helyen a foltos kontyvirággal, aminek leveleivel szintén
kockázatos, de tapasztalatok szerint figyelmetlen gyűjtés esetén össze lehet keverni. A
gyűjtés során a legfontosabb, hogy a leveleket egyenként szedjük, minden egyes levélre
odafigyelve. Tapintással és szagáról is felismerve, vagy a levél fonákának fényességét,
erezettségét figyelve elkerülhető, hogy a mérgező gyöngyvirág, kontyvirág vagy kikericslevél
kerüljön a kosárba.
64
Zamatos turbolya
Tudományos, nemzetközi név: Anthriscus cerefolium
A zamatos turbolya kifejlődve 50-70 cm magasra növő, halványzöld levélzetű, fehér, ernyős
virágzatú, egyéves növény. Általában tömegesen, sűrűn nőve találhatjuk. Nyáron nagyon sok
magot szór, és azokból ősszel, évről-évre kihajt. A csipkeszerű, apró, osztott levélzetű, fiatal
növénykék áttelelnek, majd tavasszal fejlődnek tovább. Édeskés, ánizsos illatú, és íze is
jellegzetes. Főként zöldfűszerként, és kisebb mennyiségben salátába téve használhatjuk.
Konyhakerti növényként is régóta ismert. Európa több országában főként fűszerkeverékek
alkotórésze rozmaringgal, tárkonnyal, bazsalikommal keverve, de önmagában is kedvelik sok
helyen.
Baranya megye minden táján, így a zöldút mentén is végig előfordul, egynyári, erdei vagy
erdőszéli gyomnövény. Különösen kedveli a nitrogénben gazdagabb talajú akácosokat,
bolygatottabb erdőszéleket, cserjéseket, fasorokat, parkok nem taposott részeit, és
sövényekben, cserjék alatt sem ritka. Erőteljes ánizsos zamata kevéssé felel meg az átlag
magyar ízlésnek. Bár már Mélius Juhász Péter 1578-ban kiadott Herbáriuma is szól konyhai
alkalmazásáról, a hazai, népi konyha ritkán használta, Baranyában sincs annak nyoma, hogy
gyűjtötték volna a régi időkben.
Ehető, gyűjthető növényi részek: Virágzás előtti fiatal levelei ősztől a következő év tavaszáig
gyűjthetők, majd a növekedő hajtás zsenge részei használhatók. A megkeményedő szár- és
idősebb hajtásrészek már nem alkalmasak fogyasztásra. A virágok és a zöld termés is fűszeres
ízű és illatú, de főként a leveleket használják.
65
Gyűjtése: Ősztől kezdve a következő nyár elejei virágzásig, illetve termésérlelésig gyűjthető,
nyár végére visszahúzódik. Ősszel magról kihajt; a nagyobbacska növénykékről már ekkor
gyűjthetünk levelet. Télen zölden telel át, így, ha nincs hóborítás, akár télen is szedhető.
Felhasználása: Nyersen vagy főzve, főként frissen, zöldfűszerként használható. Ízlés szerint,
kisebb mennyiséget salátába is tehetünk leveleiből. Van, aki összezúzva, olajjal, őrölt
magokkal keverve, pesztóban is kedveli, és italturmixba is tehető. Íze sajnos nem tartósítható,
elsősorban frissen adja ki a zamatát, szárítva vagy fűszersóban sem érdemes ezért eltenni.
Fűszerként a főzés végén rakhatjuk levesekbe, mártásokba, frissen pedig majonézes, tejfölös
szószokba, salátaöntetbe, de vegyes salátába is tehetjük leveleit és virágait is.
Fűszerkeverékekben baromfi és báránysültek fűszereként kedvelt.
Táplálkozási értékei, hatásai: Magas flavonoid- és C-vitamin-tartalma miatt természetes
antioxidáns, így szerepe van az egészségmegőrzésben. Emellett emésztésserkentő, de
fogyasztásakor vízhajtó hatásával is érdemes számolni. Egyéb gyógyhatásokkal is rendelkezik
külsőleg és belsőleg is használatos. Gyógynövényként is ismert, és alkalmazható növény.
Figyelem, fontos: Jellegzetes alakú, petrezselyemhez hasonló, de annál finomabb szerkezetű
és világosabb zöld leveleit nem nehéz megtalálni. Felismerésében fontos az ánizsos illatát és
ízét is megtapasztalni. Rokonságában több, igen hasonló, mérgező faj is található.
Podagrafű
Tudományos, nemzetközi név: Aegopodium podagraria
A podagrafű egykor termesztett, jól terjedő, gyakori, erdei vadzöldség. Kertekbe telepítve, ha
l érzi magát, nehéz kordában tartani. Szinte egész évben hoz friss hajtásokat, íze kellemes,
enyhén fűszeres, nem keserű. Fontos, egészséges levélzöldsége lehetne minden család
táplálkozásának, akár vadon gyűjtve, akár konyhakertbe telepítve.
Ehető, gyűjthető növényi részek: Tavaszi fiatal tőleveleit, majd friss szárleveleit vagy sarjú
tőleveleit gyűjthetjük, melyeket szárba szökkenéséig folyamatosan növeszt a tő. Ha a hajtást
nem hagyjuk kifejlődni, vagyis lekaszáljuk, levágjuk, akkor újra hoz sarjú tőleveleket, melyek
a legízletesebbek.
Gyűjtése: Szinte egész évben rendelkezésre áll, de főként tavasztól virágzásig vagy egy-
kétszeri kaszálás esetén egészen késő őszig gyűjthetők levelei. Télen új levelet már nem hoz,
de az őszre kifejlődött levelek zölden áttelelnek, így ha állapotúak, gyűjthetők. Gyakran
patakok mentén él, de képes a szárazabb lejtőkre is feltelepülni. Ahol előfordul, ott általában
tömeges, így különösebb természetvédelmi aggály, károkozás nélkül szedhetők tőlevelei.
Felismerése: A podagrafű az ernyős virágúak (Apiales) rendjébe, azon belül a zellerfélék
(Apiaceae) családjába tartozó faj. Szára üreges, szögletes és barázdált. Virágzáskor 50-100
cm magasra nő meg. Levei háromszögletűek, szárnyaltak, nem szőrösek. Levelei egyszeresen
66
szárnyaltak, két-két oldalszárny levélke van + 1 csúcslevélke alkotja a levelet. A levélnyelek
bélszövettel töltöttek, kopaszok. A levélszárnyak is nyelesek, 4-8 cm hosszúak, hosszúkás-
tojásdadok, fogazott szélűek. A felső szárlevelek kicsik, csak egyszeresen 3 osztatúak vagy
osztatlanok. Virágernyőiben a virágok májustól nyílnak. Az ernyő 10-20 sugarú, a virágok
aprók, fehérek, gallér és gallérka nélküliek. Ikerkaszat termése két részterméskére esik szét,
ami tojásdad, oldalról lapított, a köménymagra hasonlít. Tarackoló faj, így, ahol megjelenik,
elég rendesen el tud szaporodni; gyorsan terjed.
Felismerése fontos virágzás előtt is, hiszen tőleveleit levélzöldségként virágzásig ajánlott
fogyasztani. Virágzás után virága és zöld, majd érett termése fűszerként használható. A
virágzás előtt gyűjtött fiatal leveleinek legalsó két levélszárnya érdekes alakú, talán egy tenyér
+ hüvelykujjszerű formára lehet hasonlítani. A frissen kibújó levelek színe mindig kicsit
fényesebb, világoszöld az idősebb leveleké mattabb, kicsit sötétebb zöld. Ősztől egészen
tavaszig láthatók tőlevelei, tavasszal gyöktörzséből sok új tőlevelet is növeszt. Április végétől,
május elejétől kezdi hajtásait növeszteni, amik május végére kivirágoznak.
Nagyon hasonló vadon is növő fajok:
Erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris) - tőlevelei kétszeresen szárnyaltak, sötétzöldek, kopaszak (a podagrafű
leveli egyszeresen szárnyaltak, kopaszak és világosabb zöldek). A két faj egymás mellet is élhet, élőhelyigényük
hasonló. Az erdei angyalgyökér szintén ehető vadzöldség, kevéssé kedvelt, és régen sem volt népszerű. A
Baranya Zöldút mentén is gyakori faj.
67
Fűszeres baraboly (Chaerophyllum aromaticum) - tőleveleinek formája is nagyon hasonló a podagrafűéhez, de
szára és levélnyele is szőrös, valamint apró vörös foltos (a podagrafű szára és levélnyele is kopasz és nem vörös
foltos). A fűszeres baraboly előfordulása nem ismert a Baranya zöldút mentén.
Felhasználása: A podagrafű mint levélzöldség változatosan elkészítve fogyasztható;
fűszerként virága és termése is használható. Íze fűszeres, kicsit borsos íz, a legfiatalabb
levelek enyhén édeskések a sötétebb, idősebbek erőteljesebben aromásak és rostosabbak.
Nyersen salátaként, hideg szószban, pesztóban, turmixitalban használható, apróra vágva
zöldfűszerként is finom. Párolva, főzve magában vagy vegyes vadzöldséges levesekben,
krémlevesben, szószban/mártásban, rakottasban, változatosan használható. Aromaanyagai
áztatott italban is kiáznak. Ajánlott gyűjtés után rövid időn belül feldolgozni, vagy szárazon
tárolni a hűtőben, mert megmosva, vizesen hamar megbarnulnak a levelek.
Táplálkozási értékei, gyógyhatása: Leveleinek vitamintartalma és ásványi anyag tartalma
magas, értékes. Köszvény, reuma és a népgyógyászatban aranyeres panaszokra is használt
gyógynövény. Podagrának az öregujj fájdalmas, köszvényes duzzanatát nevezték.
Köszvényeseknek a táplálkozásba illesztése, fogyasztása is javasolt, mert magas ásványi
anyag tartalom kedvezően hat az anyagcserére és a kiválasztásra, ami javíthatja a köszvényes
állapotát, segíti a köszvény megelőzését. Gyógynövényként is ismert, és alkalmazható
növény.
Figyelem! Fontos: A podagrafű családjában több faj is mérgező, több faj pedig fototoxikus
hatású, vagyis ha a nedve a bőrre kerül, és a bőrt napfényhatás éri, akkor égési sérüléshez
hasonló, nehezen gyógyuló hólyagok keletkezhetnek.
Nagy csalán
Tudományos, nemzetközi név: Urtica dioica
A nagy csalán vagy csípős csalán bizonyára mindenki által ismert, jól felismerhető növény,
de talán evéssé ismert, hogy a legértékesebb levélzöldségek egyike, és nem mellesleg igen
gyakori. Régen is sokszor került az asztalra, persze azt gondolhatjuk, hogy csak szükségből.
De gondolhatunk arra is, hogy már régen is megtapasztalták jótékony hatásait táplálékként is,
így a téli vitaminszegény időszak után fontos tavaszi vitamin- és ásványi anyag forrás volt az
első, friss hajtásaiból készült étel. Bár szinte egész évben gyűjthető, legfinomabb az első
tavaszi hajtása. Ahol lekaszálják, vagy lekaszáljuk, ha van saját csalánosunk, akár egészen
késő őszig is gyűjthető hajtáscsúcsa. Mindig ugyanott gyűjtve is folyamatosan késztethető a
hajtásvégek lecsipkedésével, hogy friss hajtásokat hozzon. Ilyenkor egy csúcs akár el is
ágazhat, és két-három-négy hajtás nő egy csúcson.
Gyűjthető részek: Táplálkozásra mindig a hajtáscsúcsa, 4-6 levéllel. Ha kivirágzott virágai és
termése is használható.
68
Gyűjtése: Kora tavasztól mindig a fiatal hajtást, majd virágzás után a virágokat, terméseket
gyűjtjük.
Felhasználása: Főként főzve, levesekbe, szószokba magában vagy más vad és/vagy kerti
zöldségekkel. Magában csak a csalán is finom, de valami egyéb zöld levél, gyökérzöldségek,
gomba, húsgombóc, húsragú vagy tojásbetét sem rontja el. Finom tojásrántottába,
tojáslepénybe, főzeléknek, pizzaszósznak is, hidegen kevert szószba, túróba, körözöttbe,
pesztóként tésztákra, szendvicsre. Lencse-, bab-, vagy borsófőzelékbe, lecsóba pástétomba is
mehet apróra vágva. Salátába, nyersen kicsit meg kell dögönyözni, hogy a csalánsejtek
kipukkadjanak, és ne csípjen. Főzetéből, fűszeresen (citromosan, narancsosan gyömbéresen),
édesen csalánzselét is lehet készíteni. Tésztába is gyúrható, apróra vágva, nyersen vagy
párolva, majd kihűtve. Szép zöld színű tészta készíthető vele. A csalán magas klorofill-
tartalma miatt, mást is jól színez zöldre, ezért ételfestékként is használják. Megszárított
hajtásai, porrá őrölve is használhatók.
A csalán előkészítése főzéshez: A csalán hajtása különösen, ha idősebb – halszagú és ízű, és
kesernyés. Ezen javít, ha a hajtást előzetesen forró, majd hideg vízbe dobva sokkoljuk. Így
szép, üdezöld lesz, elveszíti kellemetlen ízét, és már nem csíp. A gyűjtött csalánhajtásokat
megmossuk, majd lobogó, forró vízbe dobjuk. Bő vízbe, hogy ne hűtse le a zöldség a vizet, és
egy konyhai csipesszel átforgatjuk, hogy mindenhol érje a forró víz, majd a csipesszel jeges,
vagy legalább hideg vízbe tegyük. Abban is átforgatjuk, majd kicsavarjuk, ezután
69
kezdhetünk belőle főzni. Ilyenkor már nem csíp, élénkebb színe lesz, és az íze is jobb. A
forrázó vizet lehet használni teaként vagy szoba- és kerti növények locsolására.
Táplálkozási értékei, hatásai: Fiatal hajtása B, C, K vitaminban, ásványi sókban gazdag, zöld
színanyaga, a klorofill is jelentős mennyiségű, ez utóbbi magnéziumforrásként fontos. Vizes
főzete enyhe vizelethajtó és gyulladáscsökkentő hatású. Szinte egész évben gyűjthető, de
tavaszi hajtásai talán a legfinomabbak. Ez azért is lehet, mert addigra már bőven ki lehet
éhezve a szerveztünk a friss, zöld levelekre és a sok magnéziumra, vitaminokra.
Gyógynövényként is ismert, és alkalmazható növény.
Figyelem, fontos: Vizelethajtó hatásával számolni kell. A nitrát-vegyületeket képes
koncentrálni, ezért szennyezett vagy trágyázott helyeken ne szedjük
Pongyola pitypang
Tudományos, nemzetközi név: Taraxacum officinale
Ki ne ismerné a gyermekláncfűnek is nevezett, mindenféle gyepben előforduló pongyola
pitypangot. Kóstolni viszont bizonyára elég kevesen kóstolták. Bár tejnedves, kesernyés ízű,
gyakori gyomnövény, de akár szuperélemiszernek is nevezhetnénk. Sárga virágai tömegesen
virítanak sokfelé, tőlevélrózsája egész évben látható. Évelő faj, gyökerében a tartalék
tápanyag, amivel áttelel az, az inulin, mint a csicsóka gumókban és még pár vad
gyökérzöldségben is.
Felismerése: Valószínűleg nem nagyon kell bemutatni ezt a fajt, szinte mindenki ismerheti,
aki nyitott szemmel jár. Levelei tőrózsában állnak, megnyújtott nyelv alakúak, de mélyen
70
fogasak, kacúrosak, és nagyon változatosak. A 8-10 cm-es szár (tőkocsány) csőszerűen,
üreges, rajta levelek nincsenek. A levelek, is és a tőkocsány is tejnedvet tartalmaz, ha
ruhánkra cseppen, barnára festi. A tejnedv, nem mérgező, de irritáló lehet az arra érzékenyek
bőrén. A csúcsálló aranysárga „virág” tulajdonképpen fészkes virágzat, sok apró virágból áll.
A virágzat borult időben összecsukódik. Virágzás előtt tőlevél-rózsája összetéveszthető
néhány rokonával, de leginkább a tőleveleiben igen hasonló mezei katánggal. Az
azonosításban segít, hogy a pitypang levelei soha nem szőrösek, a mezei katáng levele
legalább a levélereken szőrös. A pongyola pitypang közeli rokona a hozzá nagyon hasonló
szarvacskás pitypang (Taraxacum laevigatum) ugyanúgy használható, mint a pongyola
pitypang.
Gyűjthető, ehető részek: Az egész növény ehető, de a fiatal leveleket, elsősorban a tőrózsa
közepéből a legjobb gyűjteni. Gyűjthetjük a bimbókat és a virágzatot, valamint frissen
elrágcsálhatjuk a tőkocsányt (szárat) is.
Gyűjtése: A leveleket egész évben szedhetjük, de a legjobb ízűek tavasszal. A gyökeret
ősztől tavaszig, a bimbót és a virágzatot akkor szedhetjük, amikor megjelennek. Gyakori
gyomfaj, ha tiszta helyen találjuk, akkor szabad gyűjteni.
Felhasználása: Nyersen és főzve is ehető minden része. Ha keserű, akkor hideg vízben
áztatással mérsékelhető a keserű íz. A leveleket leginkább salátaként ehetjük, főzve kisebb
mennyiségben, inkább mással keverve. Bimbói is zöldségként ehetők vagy ecetes-sós
savanyúságot, kapriszerűen is készíthetünk belőlük. Szétbontott virágzata, sárga virágocskái
is tehetők salátába, fűszervajba, utóbbit szép sárgára színezik. Szirupot, zselét is lehet
készíteni a virágok főzésével és áztatásával, de nincs jellegzetes íze, fűszerezni kell. A gyökér
ehető, de keserű, áztatni kell. Megszárítva, darabolva, megpörkölve, megdarálva
kávépótlóként is meg lehet kóstolni.
Táplálkozási értékei, hatásai: A pitypang számos erénnyel rendelkezik. A levél, jelentős
mennyiségű káliumot, nyomelemeket, cukrokat, vitaminokat és inulint tartalmaz. Antioxidáns
hatása is bizonyított. Vércukorszint csökkentő hatást is tapasztaltak a pitypanggal etetett
nyulaknál, feltehetően úgy, hogy serkenti az inzulintermelést és gátolja a szénhidrátok
felszívódását a bélben. A gyökér inulintartalma a legmagasabb ősszel, amikor, akár 40 % is
lehet; tavaszra lecsökken. Az inulint a szervezetünk nem emészti meg, viszont a
bélbaktériumok számára táplálékot jelent, ezért fontos prebiotikum, ami segíti a
bélbaktériumok szaporodását. Keserűanyagai az emésztőnedvek termelődését, a májműködést
serkentik. A növény fogyasztása esetén vízhajtó hatásával is számolni kell. Magas
káliumtartalmával szív- vagy vese problémákban szenvedők számoljanak.
Figyelem, fontos: Fészkes virágúakra (pl. a parlagfűre) allergiások a keresztallergia
eshetőségével számoljanak! Tejnedve irritáló lehet a bőrön, a ruházatot is megfestheti. Magas
káliumtartalmával a szív- vagy vese problémákban szenvedők számoljanak!
71
Felfutó komló, vadkomló
Tudományos, nemzetközi név: Humulus lupulus
A vadzöldségekként nem csak leveleket, hanem fiatal hajtásokat is gyűjthetünk. Ezek között a
leggyakoribb, könnyen felismerhető és könnyen gyűjthető, nagyon jó ízű a komlóhajtás. A
komló sokfelé előfordul, elsősorban nedvesebb élőhelyeken él. Patakpartokon, tavak körüli
gyomnövényzetben, ártéri fűz-nyár erdőkben, de máshol is, erdőszéleken, bokrosokban is
lehet vele találkozni. A talajbolygatást is elviseli, kertekben, szőlőskertekben,
gyümölcsösökben is jól érzi magát, ha hagyjuk. Szeret felfutni kerítésekre, oszlopokra is.
Gyógynövényként termős virágzatát már a rómaiak is használták, a sört azonban a finneknek
köszönhetjük belőle. A vadkomló fiatal hajtásából, a komlójövésekből Erdélyben levest,
főzeléket készítettek. A komlóhegy salátát pedig már a 16. századi erdélyi fejedelmi
szakácskönyv is említi.
Felismerése: Jellegzetes, magasra felkúszó növény, hajtásai balra csavarodnak. Levelei
háromkaréjúak (a legfelső, legfiatalabbakat kivéve), hegyes csúcsúak, érdes tapintásúak. A
kifejlett növény felismerése nem nehéz, hozzá hasonló nincs, de figyeljünk oda arra, hogy
horgas-szőrös legyen a hajtás, amit szedünk, mert szeret más kúszó fajokkal összecsavarodni,
összekeveredni, így véletlenül mást is kosárba tehetünk. Kétlaki növény, vagyis a termős és
porzós virágok külön növényen vannak, ezt akkor jó tudni, ha termős virágzatát is gyűjtjük.
Ehető, gyűjthető növényi részek: Fiatal tavaszi hajtása, később a hajtáscsúcs néhány fiatal
levéllel gyűjthető; majd termős tobozvirágzat kovász adaléknak, fűszernek, pl.
keserűlikőrökbe szedhetjük. A tobozvirágokból kiszórható port pedig szintén fűszernek
gyűjthetjük.
Gyűjtése: A legfinomabbak a tavaszi, még levél nélküli, első hajtások, kb. 20 cm hosszúságig.
sőbb a hajtáscsúcsot addig és olyan hosszúságban gyűjthetjük, míg könnyedén letörhető,
nem fás és nem rostos, még legalább pár mm vastagságú. A hajtáson levő fiatal, bontakozó
levelei is ehetők, nem feltétlenül kell őket leszedni a hajtásról. Az idősebb hajtásrész fás vagy
rostos és keserű ízű, nem alkalmas fogyasztásra. A tobozvirágzat nyár végén, ősszel jelenik
meg a nő ivarú egyedeken. Addig gyűjthető, míg zöld vagy sárga színű. Ha foltokban barnul,
már ne szedjük.
A felhasználás módja: Fiatal, földből éppen kibújó hajtásai spárga vagy zöldbabszerűen
használhatók. Levesben akár más zöldségekkel, lencsével, babbal és akár hússal is főzhető;
párolt zöldségként, rakott zöldségként (csőben sütve), tejszínes mártással, hollandi mártással,
rizottóban. Tojáslepénybe sütve is nagyon finom, csak fantázia kérdése, hogy ki, hogyan
készíti el. A legfinomabb talán a legegyszerűbb: gőzben párolva, majd fűszeres vajban
átforgatva, köretként vagy magában fogyasztani. Ha sok van, és nem fogy el, sós befőttként
vagy ecetes savanyúságként is elrakható szűkösebb napokra. Nyár végén, ősszel tobozai
különleges fűszerport is szolgáltatnak. A komló friss, fiatal hajtásának spárgaszerű vagy
72
zöldbabszerű felhasználása mellett, a komlóvirágzat használata alapvető volt, mint
kenyérkovász-alapanyag Magyarország több táján. A komlóvirágzat főzetével készült a
komlós korpa kovász. Ha valakinek hiányzott ez az alapanyag, akkor bizony "nem volt
sütnivalója". Szüret-tájt készítették el az egész évre szükséges „kenyérélesztőt", amit
megszárítva tároltak. Babonák is fűződtek hozzá. Komlós korpát nem volt szabad
kölcsönadni, mert az, bajt hozhatott a házra, vagy elronthatta a kenyeret. Legfeljebb a frissen
házasodott fiatalasszony vihetett az anyai háztól komlós korpát.
Táplálkozási értékei, hatásai: A komlóhajtás nem keserű, de a fiatal levelekben már
érezhetően lehetnek keserűanyagok, ezek emésztésserkentők és egyes források arról is
beszámolnak, hogy a levelek rutint tartalmaznak, amit visszér-problémák esetén kedvező a
táplálkozásba illeszteni. A hajtás C-vitamint is tartalmaz, így nyersen enni is előnyös, de
figyeljünk oda, hogy a horgas szőrei nyers fogyasztáskor irritáló hatásúak lehetnek a szájban
és a torokban. Enyhe vízhajtó hatásával is számolni kell. A hajtás továbbá antioxidánsokat is
tartalmaz, ezért fogyasztásának szerepe lehet az egészségmegőrzésben is. A komlóhajtás
azonban még nem tartalmazza, vagy csak kis mennyiségben azokat az anyagokat, amik
komlótobozban (a virágzatban) nagyobb mennyiségben megvannak, és amivel a komlótoboz
használatakor számolni kell, mégpedig főként a nyugtató hatása és a fitoösztrogének
(hormonhatású anyagok) jelenléte miatt. A komlótobozban illóolajok, cserző- és
keserűanyagok, gyantaanyagok a hatóanyagok. A komlóvirágzat nem csak aromaanyagairól
ismert, hanem gyógynövényként is, ezért hatásainak, annak kockázati tényezőinek is utána
kell járni használata esetén, különösen a veszélyeztetett csoportokban (általában kisgyerekek,
kismamák terhesség és szoptatás idején, krónikus betegek, jelen esetben pl. depresszióban
szenvedők esetében is).
Figyelem, fontos: A termős növény tobozvirágzata igen jellegzetes, jól felismerhető. A fiatal
hajtásokat is (amiket fogyasztani lehet) biztosan ismerjük fel, fontos, hogy a horgas szőrök
meglétére figyeljünk gyűjtés közben, mert más kúszó növények is keveredetnek hajtásai közé,
pl. a mérgező sövényszulák, ami hasonló élőhelyeken él. Utóbbinak hajtásai teljesen
szőrmentesek, sima tapintásúak.
A komlóvirágzat gyógynövényként is ismert, ezért használata kockázati tényezőinek
(nyugtató hatás, fitoösztrogének jelenléte) is utána kell járni, különösen a veszélyeztetett
csoportokban (kisgyerekek, kismamák terhesség és szoptatás idején, depresszió esetén).
Csabaíre / Csabaíre vérfű vagy kis vérfű
Tudományos, nemzetközi név: Sangiusorba minor
A csabaírét kis vérfűnek vagy csabaíre vérfűnek is nevezik. A gyepek növénye, elsősorban
száraz típusú gyepeket kedvel, míg rokona az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis) nedves,
mocsár- és lápréteken él, utóbbi azonban Baranyában nagyon ritka. A csabaíre gyakoribb,
73
inkább a sovány, száraz talajokat kedveli, sziklás köves felszíneken is jól érzi magát, és
gyorsan települ bolygatott felszínekre, sivár kőbányákba, rézsűkre is. A legeltetett gyepekben
is előfordul, soványabb talajú tarlókra is beköltözhet. Igazi finom saláta- és enyhe ízű
fűszernövény.
Évelő; tőlevélrózsáival áttelel, így télen is rendelkezésünkre áll. Télen ízletesebb is, száraz
nyarakon gyakran lesz kesernyés az íze. Ha megtaláljuk töveit, azokra érdemes vigyázni, mert
évekig gyűjthetünk róluk friss, ízletes salátának valót. Szaporítani is érdemes, annyira értékes
növény. gen konyhakertekben is termesztették, érdemes lenne ismét visszahozni a
veteményesekbe. Íze egyesek szerint uborkaszerű, de annál sokkal érdekesebb. Kissé fanyar,
rózsaillat-szerű, aromás utóízt is lehet érezni, amikor elrágjuk nyersen a leveleket, így a
legfinomabb salátanövények közé sorolható.
Felismerése: Nagyon jellegzetes levélzetű és egyedi virágzatú, tőrózsás növény, virágzáskor
30-60 cm-re vagy magasabbra is nő. Levelei szárnyasan oldallevélkések, az oldallevélkék
egyenletesen fogazottak, gyakran kékeszöldek, de üde zöldeket is találhatunk. Virágzata kis
gömböcske, amiben sziromlevél nélküli, zöld csészelevélkékkel körbevett virágocskákban,
élénkpiros bibékből álló, finom bojtocskákat és a virágokból kilógó, minden kis fuvallatra
lengedező porzókat látunk. Aki egyszer találkozott vele, nem felejti, nincs hozzá hasonló.
Gyűjthető, ehető növényi részek: A tőrózsa fiatal leveleit szedhetjük, egyenként, óvatosan,
vigyázva tőre, ami évelő, így hosszú ideig rendelkezésünkre áll majd.
74
Gyűjtése: Ősztől egész télen, majd tavaszon át gyűjthetők levelei, egészen a szárba
szökkenésig. Virágzás után már nem hoz friss tőleveket, ezért kertbe telepítve a virághajtások
akár el is távolíthatók, azután ismét növeszt salátának való leveleket.
A felhasználás módja: A leveleket elsősorban salátába tegyük, de főzve, pl. levesekben is
kipróbálhatók. Zöld, nyers fűszerként is finom kevert túróba, majonézes és vagy tejfölös
hideg szószhoz, és jól illik zöld turmixitalokba is.
Táplálkozási értéke, hatásai: Cseranyagokat, flavonoidokat, illóolajat tartalmazó levelei
belsőleg és külsőleg is antibakteriális hatásúak, gyulladáscsökkentők. Összehúzó,
vérzéscsillapító hatásúk is ismert, és mérséklik a hasmenést is. Nevét is vérzéscsillapító
hatásáról kapta a nemzetség, de közeli rokona, az őszi vérfű ezen hatásokat erősebben fejti ki.
A csabaíre inkább finom salátanövényként vívta ki az elismerést.
Közönséges pásztortáska
Tudományos, nemzetközi név: Capsella bursa-pastoris
A káposztafélék közé tartozó közönséges pásztortáska igen gyakori, közönséges, mezei
növényünk, gyomnövény. Főként gyepekben, tarlókon, utak mentén, kertekben fordul elő.
Tőlevelei kedvező körülmények között, talajon, nagy, gazdag levélzetű tőrózsát képeznek,
melyek salátaként levélzöldségként ehetők. A növény minden része ehető, de kevéssé zsenge,
mint a fiatal tőlevelek. Sok élőhelyén sajnos alig képez tőrózsát, azok is aprók, és gyűjtésük is
sokszor nehéz a sok egyéb gaz között. A levelek lágy, kellemes ízűek, olykor enyhén vagy
évszaktól is függően, akár erősen tormás, csípős ízűek vagy zsázsaszerű ízűek. Keressük a
nagy tőrózsás töveket, azok gazdaságosan gyűjthetők!
Felismerése: Egynyári vagy kétéves növény, ha kétéves, akkor tőrózsában telel át. 30-60 cm
magasra virágzáskor. Virágai fehér, apró, négyszirmú, keresztes virágok, a szár
növekedésével együtt folyamatosan képződnek a szár csúcsán, miközben az alsó virágokból
már kialakul a szív alakú becőke termés is. A tőrózsa levelei hosszú, nyelv alakúak, enyhén
szőrösek és akár a levél középeréig is bemetszetten, szárnyasan tagoltak. Legjellemzőbb
ismertetője azonban a jellegzetes, szív alakú termése, melyek körben ülnek a száron. A hozzá
némileg hasonló galléros tarsóka (Thlaspi perfoliatum) is elég gyakori faj, levelei szintén
ehetők, tőlevelei – a pásztortáskával szemben – a virágzás idejére már elenyésznek.
Gyűjthető, ehető növényi részek: A tőrózsa fiatal leveleit gyűjtsük, de keressünk a nagy
levélzetű töveket. Termései a kis szív alakú pásztortáskácskák is szedhetők fűszerként vagy
salátába; virága lehet ehető salátadísz.
Gyűjtés: Tavasztól virágzásig, az áttelelő tövek leveleit, ha jó állapotúak télen is.
75
Felhasználása: Nyersen és főzve egyaránt ehető. Legfinomabb nyersen salátába, más
salátanövényhez keverve. De tehető levesekbe, túrós vagy tojásos ételekbe is. Ha az íze
erősebben csípős, akkor fűszerként kisebb mennyiségben lehet használni.
Táplálkozási értéke, hatásai: A levelek vasban, kálciumban és C-vitaminban gazdagok, de
azért mértékkel fogyasszuk! A pásztortáska gyógynövényként is ismert, vérzéscsillapító
hatású, és számos egyéb hatása is tudott, ezért egyes kockázati tényezők (vérnyomás- és
szívbetegség, depresszió) és terhesség esetén ajánlott az érintetteknek betegségük, állapotuk
esetére vonatkozóan a növény használhatóságának, illetve kockázatainak utánajárni.
Hagymaszagú kányazsombor
Tudományos, nemzetközi név: Alliaria petiolata
Igen jellegzetes kinézetű, valamint leveleit megdörzsölve fokhagymás illatú és ízű növény.
Árnyékos, nedvesebb talajokon nő. Árnyas, sziklás erdőkben, bokrosok alatt vagy szélében,
utak árnyas szélén, kertek fái és bokrai alatt is jól érzi magát. Kőfalak, kőkerítések mellett is
nő. Fokhagymás, plusz csípős-mustáros íze kellemes íz, míg nem válik a levél öregedésével
keserűvé. Ha fiatal részeit szedjük, jól használható, gyakori és aromás saláta- és
fűszernövény. Érdekessége, hogy íze mellett némely hatása hasonló a fokhagymáéhoz vagy a
medvehagymáéhoz, de azokkal szemben nem marad fogyasztása után kellemetlen a
76
leheletünk. Régészeti leletekben is megtalálták magjait, valószínűleg ősi fűszerként
használták.
Felismerése: A keresztesvirágúak közé tartozó, fehér virágú, kétéves növény. Ősszel magról
kihajtva, áttelelő tőrózsát növeszt, melynek levelei kerekded vesealakúak, hullámos szélűek,
matt sötétzöldek. A levelek fonákán és olykor a levélszínen is lilás árnyalatok lehetnek. A
második évben növeszti virághajtását. A szárlevelek már háromszög alakúak és fogazottak.
Virágai a szár csúcsán csomókban nőnek. Az egyes virágokban a négy, fehér sziromlevél
keresztben átellenesen áll. A termés hosszú, zölden még húsos, nagyjából gyufa vastagságú,
felálló becőtermés, amiben fekete, hosszúkás magokat érlel. Felismerésekor ízleljük és
megdörzsölve, szagoljuk is meg.
Gyűjthető, ehető növényi részek: A fiatal levelek (leginkább), de más fiatal növényi részek is
ehetők, mint a friss virág és a zöld, még puha terméskezdemény. Fűszeresek a magok is, de
olykor nagyon keserűek.
Gyűjtés: Ősztől a virágzás előtti időszakig a legfiatalabb leveleket, majd a virágokat vagy az
egész virágos hajtáscsúcsot pár levéllel szedjük; később fűszerként a zöld terméskezdeményt,
majd a magokat gyűjthetjük. Gyűjtés előtt érdemes kóstolni, mert keserűsége tapasztalatok
szerint változó, időjárás- és állomány-függő is lehet.
Felhasználás: Nyersen a legjobb ízű. Hőre érzékeny C-vitamin tartalma miatt előnyösebb is
így fogyasztani. Főzve keserű utóíze lehet és fokhagymás ízét is jórészt elveszíti. Aki főzve is
fogyasztja, úgy találja, hogy a főzőlevet egy-kétszer leöntve, a keserű íze megszüntethető
vagy csökkenthető. Nyersen salátába, szószokba, tojásos, túrós, hideg ételekbe érdemes
keverni. Főzve is változatosan, spenótszerűen, pároltan, rakottasan, töltelékben is készítik.
Frissen használjuk, szárítani nem érdemes, mert jellegzetes ízét és illatát szárítás közben
elveszíti. A magokat mustármagszerűen lehet használni, de érdemes előtte megkóstolni, mert
keserűek lehetnek.
Táplálkozási értéke, hatásai: C-vitamin tartalmú és antiszeptikus, fertőtlenítő hatású
anyagokat is tartalmazó növény, ezért nyersen érdemes fogyasztani. Más hatásai is ismertek,
ezekkel is érdemes számolni (izzasztó, köptető hatás, asztmatikus panaszokra hat, külsőleges
és belsőleg is fertőtlenítő, parazita ellenes hatás, sebgyógyító), vagyis gyógynövényként is
használható, gyógyhatású tápláléknövény.
Közönséges borbálafű
Tudományos, nemzetközi név: Barbarea vulgaris
Termesztésből is ismert, de vadon is növő, finom saláta- és főzeléknövény, aminek levelei
egész évben megtalálhatók és gyűjthetők. Legfinomabb persze virágzás előtti levele, mint
szinte minden vadnövény esetében, aminek a levelét gyűjtjük. Enyhén csípős tőlevelei akár
egész télen is szedhetők, ha nincs hó. A téli gyűjthetőség és a csípős levelek miatt máshol téli
77
tormának vagy téli zsázsának is nevezik. Borbálafűnek is azért hívják – utalva Szent
Borbálára mert a bajban, mint Borbála, az éhezőnek minden évszakban "segített". Vadon
tápdús, nedvesebb helyeken, pl. erdőszéleken, cserjések szélén, füves udvarokban, zavartabb
réteken, kerítések melletti gyepsávokban fordul elő.
Leírása: A keresztes virágúak családjába tartozó, 30-100 cm magasra növő, évelő, élénk
kénsárga virágú, hosszú becőtermésű, szórt állású szárlevelekkel rendelkező növény. Amit
gyűjtünk a tőlevei tőlevélrózsát alkotnak, szárnyasan hasogatottak, sokszor teljesen a
középső levélérig behasítottak.
A levélszárnyak lekerekítettek, a levélvégeken szinte teljesen kerekdedek. A tőlevél legutolsó,
csúcs-levélszárnya legtöbbször jóval nagyobb, mint a többi. Levelei tehát igen jellegzetes
alakúak, és fontos, hogy szőrtelenek. Levélszínük inkább sötétzöld és fényes zöld.
Mivel téveszthető össze a faj? Családjában több hasonló, sárga virágú, és némileg hasonló
levélzetű faj van. pl. zsombor (Sisymbrium) fajok, repcsény (Erysimum) fajok. Tőlevelei a
vízpartokon növő, bár nem sárga, hanem fehér virágú kakukktormák (Cardamine) leveleire is
hasonlítanak. A családjában több, más, ehető is van, de vannak mérgezők is, pl. a violás
repcsény.
Gyűjthető, ehető növényi részek: fiatal levelek, fiatal virág
78
Gyűjtése: Virágzás előtt kell gyűjteni leveleit a tőrózsából. Ősztől, télen át, áprilisig. Ha a
virághajtást nem hagyjuk kifejlődni, akkor még tovább gyűjthetünk jó ízű leveleket egy tőről.
Virágzása: április-május, termésérlelés: május vége június.
Felhasználás: Nyersen salátákba, fűszervajba, hideg túrós és tojásos ételekbe tehető. Virágzás
után szedett levelei, illetve az idősebb levelek kesernyések és keményebbek, ezeket előfőzve,
a főzőlevet leöntve használhatjuk. Ehető a virághajtás is, bimbósan vagy kinyílva is; szép dísz
egy salátában, szendvicsen is. Csak frissen érdemes használni, megszárítva sokat veszít
értékeiből.
Táplálkozási értéke, hatásai: Jellegzetes csípős ízét mustárolaj-glikozidja adja, ami
fertőtlenítő hatású, baktériumok, gombák és vírusok ellen is ható anyag. Régen U-vitaminnak
is nevezték, de nem igazi vitamin. Ez az anyag más káposztafélékben is megvan, és a
növények egyéb vegyületeivel (flavonoidok, vitaminok) együtt hatva fontos a betegségek
megelőzésében. Ellenjavallat: Nagy mennyiségben nem ajánlott fogyasztani, vesebetegek
kerüljék fogyasztását.
Kövér porcsin
Tudományos, nemzetközi név: Portulaca oleracea
Nem tavaszi, hanem nyári faj, nyár elején jelenik meg a kövér porcsin. A kapált
veteményeskertek gyomnövényeként ismert talán leginkább, de igen sokfelé előfordul. Igazi
extrém túlélő, a leglehetetlenebb helyeken is képes megélni a települések környékén.
Természetes gyepekben és erdőkben viszont ne keressük.
79
Leírása: Egyéves növény, földön heverő, húsos, elágazó hajtásokkal és lapított, csepp alakú
húsos levelekkel. Virágai aprók, sárgák. Nagyon egyedi kinézetű. Jó talajon komoly méretűre
is tud nőni.
Gyűjthető, ehető növényi részek: levelek, mag, nem fás hajtás
Gyűjtése: Nyár elejétől, egész nyáron. A magokat úgy gyűjthetjük, ha az érő töveket a talajból
kiszedve szárítjuk, és a száradás közben kipergő magokat felfogjuk, összegyűjtjük.
Felhasználás: nyersen vagy főzve ehetők levelei és meghámozott, vastagabb, nem fás szárai
is. Levelei sós, savanykás ízűek só-helyettesítőként is használhatók, salátának, savanyúságnak
is kitűnő. Tehető levesekbe, sűrít is, párolva is ehető, és szósznak főzeléknek is készíthető.
Magok őrölve vagy egyben liszthez vagy más ételbe keverve használhatók fel.
Táplálkozási értéke, hatásai: Ásványi anyagokban és C és E vitaminokban gazdag növény.
Béta karotin, omega-3 zsírsav és antioxidáns tartalmát emelik ki még a források. Minden
erénye mellett, fogyasztását túlzásba vinni nem szabad, mert hashajtó hatása is ismert,
fokozza a gyomor- és bélmozgást. Egyéni érzékenységtől függően e hatása akár erős is lehet.
Figyelem, fontos: Trágyázott talajon a nitrát vegyületeket magába gyűjti, ezért ilyen helyen
nem szabad szedni. Kisgyereknek is ezen okokból kevésbé ajánlott fogyasztása.
Salátaboglárka
Tudományos, nemzetközi név: Ranunculus ficaria
80
Gyakori, vad levélzöldségként használható faj a salátaboglárka. Főként az üde lomberdőkben,
leginkább gyertyános-tölgyesekben él. De sokfelé máshol is előfordul félárnyékos, nyirkos
erdőkben, ahol a talajt tavasszal nagy tömegben boríthatja; a ligetekben és cserjésekben is
megtalálható.
Leírása: 5-30 cm magas növény, szára elheverő, sokszor legyökeresedik és így nagy területet
képes beborítani. A levelek hosszú nyelűek, szíves tojásdadok, kopaszok, fényesek, ép
szélűek, ritkán szabálytalanul csipkézettek. Aranysárga, sokporzós, sok termőleveles virágai
fényesen csillognak, hidegben, borús időben becsukódnak. A szirmok a virágzás
előrehaladtával kifakulnak, végül kifehérednek, és fénytelenek lesznek.
Gyűjthető, ehető növényi részek: A fiatal levelek és a virágbimbók gyűjthetők kizárólag.
Gyűjtése: Kizárólag virágzás előtt gyűjthetők levelei. A növény idősödő leveleiben a mérgező
anyagok egyre nagyobb mennyiségben halmozódnak fel.
Felhasználás: A nagyon fiatal leveleket kora tavasszal nyersen, salátában, szendvicsre vágva,
hideg szószba téve ehetjük. Majd a tavasz előrehaladtával inkább már csak főzve, párolva
ajánlott levesben, főzelékben elkészíteni leveleit. A bimbókat sós-ecetesen, kapriszerűen is
készíthetjük.
Táplálkozási értéke, hatásai: C-vitamin-tartalmú növény, ezért skorbut ellen is fogyasztották
régen. Nagy mennyiségben nő, egyszerűen, és gyorsan lehet gyűjteni. Mindezek mellett
figyelembe véve, hogy a korai levelekben még kevés a mérgező hatóanyag – volt érdemes egy
mérgező nemzetségbe (a boglárkák közé) tartozó faj leveleit is bevonni régen a táplálkozásba.
Figyelem, fontos: A boglárkaféléket a mérgező protoanemonin miatt általában nem szabad
fogyasztani. Egyetlen fogyasztható levelű faj a salátabogárka, de az is csak fiatalon. A
salátaboglárka C-vitamin-tartalma miatt került be a fogyasztott fajok közé, de fontos, hogy
tényleg csak a virágzás előtti, fiatal leveleket együk. Vannak állományok és időszakok,
amikor a virágok nem, vagy alig jelennek meg, így a tövek megöregedhetnek virágzás nélkül
is. Ha a levelek virág nélkül is öregnek látszanak, és már benne járunk jócskán a tavaszban,
akkor inkább ne gyűjtsük.
Erdei mályva
Tudományos, nemzetközi név: Malva sylvestris
Szinte egész évben és bőségesen friss salátával láthat el bennünket az erdei mályva. A
mályvafélék családjába tartozik, a hozzá hasonló és legalább nevében jobban ismert
papsajtmályvával (Malva neglecta) egyetemben, mely utóbbi faj szintén ehető. Az erdei
mályva üde, tápanyagban gazdag, meszes talajú gyepekben él, és gyakori faja a parlagoknak
is, valamint sokféle, egyéb gyomos területen is megjelenik a települések környékén. Kőfalak,
81
kerítések mentén, árokpartokon, füves udvarokban. Bár nevében erdei, erdőkben szinte sosem
találjuk.
Leírása: Kétéves vagy évelő növény, általában felegyenesedő, telente inkább elfekvő szárú.
Gazdagon elágazó hajtásrendszere egy méternél is magasabbra nőhet, és mindig, télen is
találunk rajta friss salátának, levélzöldségnek való hajtásokat. Levelei kerekded szív- vagy
vesealakúak, ujjasan behasítottak. Júniustól akár késő őszig is virágzik, élénk sötétrózsaszín
virágai igen dekoratív, ehető díszek. A virágzat a felső levelek hónaljában álló bogas
levélhónalji forgó. Termése korong alakú, a csészelevelekből kibontva 9-11 cikkre vagyis 9-
11 résztermésre szedhető szét. Rokonának a papsajtmályvának a virágai halványrózsaszínűek,
szinte fehérek, levelei pedig alig tagoltak.
Gyűjthető, ehető részek: A fiatal levelek nyersen, az idősebbek főzve ehetők. Virágai és zöld,
éretlen termése is ehető.
Gyűjtése: Mindig a fiatal leveket szedjük csak, a virágokat pedig egyenként gyűjtsük, tövet
megkímélve, mert egész évben elláthat bennünket. A virágokat lehetőség szerint közvetlenül a
felhasználás előtt szedjük csak, mert gyorsan elhervadnak.
Felhasználása: A fiatal levelek nyersen, az idősebbek főzve ehetők. Virágai és zöld, éretlen
termése is ehető; a terméskorongok savanyúságként készítve is használhatók. A levelek leves
sűrítésre, a virágok ételfestésre is alkalmasak.
Táplálkozási értéke, hatásai: A levelek A, C és E vitamint tartalmaznak és nagyon erős
antioxidáns hatású anyagokat is kimutattak bennük; antiszeptikus hatását is ismerik. A
virágok több, a levelek valamivel kevesebb nyálkaanyagot tartalmaznak. A nyálkaanyagok,
82
bevonják a gyulladt nyálkahártyákat, így csökkentik a köhögési ingert, és enyhítik a
gyomorhurutos tüneteket. Gyógynövényként még egyéb hatásai is ismertek. Fontos, hogy a
nehézfémeket és a nitrátokat is képes koncentrálni, ezért szennyezett vagy trágyázott helyeken
ne szedjük!
Figyelem, fontos: A növény a nehézfémeket és a nitrátokat is képes koncentrálni, ezért
szennyezett vagy trágyázott helyeken ne szedjük!
Százszorszép
Tudományos, nemzetközi név: Bellis perennis
A százszorszép igen gyakori, jól felismerhető, apró, de bőven gyűjthető salátanövény, virága
pedig ehető salátadísz. Mindenféle gyepben megtalálhatjuk. Kellemes ízű, nem, vagy csak
kissé kesernyés, finom ízű, vad zöldségnövény.
Gyűjthető, ehető növényi részek: tőlevélrózsa, bimbók, virágok
Gyűjtés: szinte egész évben
Felhasználás: Nyersen és főzve is ehető. Tavaszi, virág nélküli tőrózsái egyben kiszedve
madársalátához hasonló salátaként ehetők magukban vagy más zöldséggel keverve. Virágai
tehetők salátába, szendvicsre ehető dísznek. Érdekesség a bimbóiból kapri szerűen készíthető,
sós savanyúság is.
83
Táplálkozási érték, hatások: Levelei és virágai is nyálkaanyagokat, keserűanyagokat
tartalmaznak. Emésztésserkentő, köhögéscsillapító és enyhe hashajtó hatásuk is ismert.
Közönséges párlófű
Tudományos, nemzetközi név: Agrimonia eupatoria
Baranyában kedvelt, élvezeti teaként is fogyasztott az errefelé repicsektájnéven is nevezett
párlófű vagy más néven apróbojtorján teája. Enyhe összehúzó hatású, enyhén kesernyés ízű
teanövény az Ókorra is visszatekintő múlttal, így régóta, sokféle bajra használt gyógynövény
is. Gyakori faj errefelé, vöröses, csersavas teát ad, néhány szempontot azonban fontos tudni
fogyasztásáról.
Felismerés: A rózsafélék családjába tartozó, lágyszárú, évelő, jellegzetes kinézetű, jól
felismerhető növény. Júniustól egészen októberig virít bokros helyeken, tisztásokon,
erdőszélen, legelőkön, kaszálókon, és zavart élőhelyeken is gyakran előfordul. 30100 cm
magasra nőhet. Levelei és szárai is szőrökkel borított, szára ritkán ágazik el, levélfonáka
szürkészöld. Az alsó levelek tőlevélrózsát alkotnak rövid nyéllel, a szárlevelek ülők. A
páratlanul, szárnyasan összetett levelek egy különlegessége és jellemző bélyege, hogy minden
második levél kisebb, fele méretű vagy még kisebb, un. félbeszárnyalt levél. Virágai öttagúak,
aranysárgák, a szár csúcsán hosszú ideig, folyamatosan újabb és újabb virágokat fejlesztve
84
zérvirágzatot alkotnak. A szirmok lekerekített, ép csúcsúak. A termések apró kis bogáncsok,
horgas kapaszkodó sertéikkel.
Teának gyűjthető részek: Közvetlenül nem ették, csak élvezeti teaként használták. A virágos
hajtás a virágzás kezdetén, legkorábban május, júniusban gyűjthető.
Felhasználása: teaként, gyenge teaként, nem gyakran fogyasztva élvezeti teaként használható
Értéke, hatásai: Cseranyagokat, flavonoidokat, urzolsavat, kovasavat és keserű anyagokat is
tartalmazó teája enyhe összehúzó és antibakteriális tulajdonsággal rendelkezik. Cseranyagai a
nyálkahártya felszínének fehérjéit kicsapva, a nyálkahártyát védőréteggel látja el. Hasmenéses
megbetegedéseknél, emésztőrendszeri panaszoknál, valamint a száj- és a garatnyálkahártya
gyulladásai esetén nyújthat segítséget. Keserűanyagai emésztésserkentők, máj- és
epepanaszok enyhítésében játszhatnak szerepet. Ugyanakkor a bélnyálkahártyát bevonva
ásványi anyagok, gyógyszerek felszívódását is gátolhatják.
Figyelem, fontos: Élvezeti teaként gyenge teáját itták. Erősebb adagokban és hosszú ideig
használni a felszívódást gátló hatásai miatt nem ajánlott. Ezen kívül túlzott használata
irritálhatja a nyálkahártyákat, gátolhatja az emésztőenzimek működését, és székrekedést is
okozhat.
ResearchGate has not been able to resolve any citations for this publication.
Article
Full-text available
Wild and cultured plants processed by fermentation in Hungary– an ethnobotanical review: Based on the Hungarian literature of ethnography and ethnobotany, alltogether 63 plant taxa belonging to 23 families were used by fermentation in Hungary. Some of the procedures are already abandoned. Fermented porridge has been prepared from two species (Avena sativa, Zea mays), bread yeast from 2 (Secale cereale, Triticum aestivum), lactofermented souring from 4 species (e.g. Secale cereale, Triticum aestivum). Fermented soda-pop has been prepared using 13 plant taxa (e.g. Ribes nigrum, Rubus idaeus, Malus sylvestris, Polypodium vulgare, Betula pendula), beer or beery drink used 6 taxa (e.g. Panicum milleaceum, Hordeum distichon, Zea mays, Beta vulgaris) while fermented pickles used 6 taxa (e.g. Brassica oleracea, B. rapa, Capsicum annuum, Cucumis sativus). Green pepper cured in grape marc is a Hungarian speciality. Vinegar was prepared by using parts of 18 different plant taxa (e.g. Malus sylvestris, Pyrus pyraster, Lens culinaris, Phaseolus vulgaris), vine was made from 23 (e.g. Cornus mas, Ribes nigrum, R. alpinum, Taraxacum sp.) spirits (called pálinka) from 38 plant taxa (mostly from berries, but there are some curiosities as brandy from the fruit of Cucumis melo or the flower of Robinia pseudo-acacia). We found 17 different plant taxa used as flavourings in the fermentation procedure.
Article
Full-text available
Harvesting and selling wild plants in Baranya county (Hungary) once and today. Ethnobotanical overview and the current practice: In many countries of Europe more and more attention is paid to the popular use of ethnobiology, including the use of wild plants. It is important to recall the forgotten practice and document the traditions and experiences that have survived but are still on the verge of extinction. The proportion of natural habitats in the varied plain and hilly landscapes of Baranya county is still high in a Hungarian comparison, the landscape thus having provided an excellent opportunity for gathering herbs in all times. There are surveys available from almost everywhere within the multinational county, made in times (after 1925) when the use of wild plants was still better remembered and for some species were still practiced by interviewees. Data from the analysed literary sources are complemented with interviews conducted between 2012–2016 and with market sales recordings in the county capital (Pécs). Based on the data from the past and present, there are information on the collection of 199 wild plant species in the county, of which 167 species were recorded before 1980 and 102 during the data collection between 2012 and 2016. A total of 76 species were collected as medicinal herbs, while altogether 52 species were harvested as wild edible plants or spices. The number of species used as wildflowers (wildflower decorations) is significant (98 species). A total of 130 wild plants were shown to be sold in the markets. Market sales figures – especially those of gathered wildflowers – is still significant (82 species) today, but the species have largely been replaced in the meantime. Among the data of species harvested as medicinal herbs, often there are many listed as infusion herbs such as Achillea sp., Centaurium erythraea, Agrimonia eupatoria, Matricaria chamomilla, Verbascum sp., Rosa canina, Crataegus spp., Urtica dioica, Equisetum arvense, Plantago lanceolata, Malva neglecta, Tilia spp. The most popular plant used in the county for herbal infusion was perhaps the “mecseki tea”, Melittis melissophyllum, of which even medicinal candies were made. For external use Dioscorea communis, Symphytum officinale, Chelidonium majus are listed among the data. Of the wild fruits Rubus fruticosus, Fragaria spp., Cerasus avium, Cornus mas, Malus sylvestris, Pyrus pyraster, Sambucus nigra, S. ebulus were and are still being used. One peculiarity is the consumption of Crataegus nigra, the “sour hawthorn”. Several other fruits of the forest and shrub species were harvested as food: Fagus sylvatica, Quercus sp., Corylus avellana, C. colurna, Juglans regia. The inside of honey locust Gleditsia triacanthos pods was a sweetie for children. Trapa natans collected in the marshes of Danube and Drava was sold in the markets way until the 1970’s. Among wild vegetables wild garlic species (Allium scorodoprasum, A. ursinum) and leaf vegetables (Valerianella locusta, Ficaria verna, Taraxacum officinale, Medicago sativa, Urtica dioica, Rumex acetosa) were collected, to be served as salads or pottages. The specialty is the consumption of Typha leaves as a salad. The sap of birch (Betula pendula), elm (Ulmus spp.) and turkey oak (Quercus cerris) was once harvested and used against thirst, but birch sap was also used as for roborating and to cure sore throats. An interesting, sacral tradition of herb collection was practiced among the German ethnic group living in Hungary, mainly in Tolna and Baranya counties. For the Assumption Day flower dedication – a celebration almost extinct today – 30 species were collected in the county. In many settlements the following species were used for making the sacred bouquets: Centaurium erythraea, Achillea sp., Origanum vulgare, Artemisia absinthium, Silene vulgaris, Carlina vulgaris, Galium verum, Verbena officinalis, Physalis alkekengi, Hypericum perforatum. Harvesting wild plants is still practiced in the county, especially wild fruits, wild garlic and some popular herbs are gathered by quite a few people. The number of species of wild plants appearing in markets can be regarded as significant in a national context, as currently 25 edible wild species (wild vegetables, wild fruits and spices) and 59 species sold as wild flowers were found to be present in the markets in the studied period.
Article
Full-text available
A list of plant species used for food in Hungary and among Hungarian ethnic groups of the Carpathian Basin during the 19th and 20th centuries was compiled from 71 ethnographic and ethnobotanical sources and a survey among contemporary Hungarian botanists. Species used as food, spice, beverage or occasional snacks were collected. Sources mention 236 plant species belonging to 68 families. Most wild fleshy fruits (mostly Rosa, Rubus, Cornus, Ribes, Vaccinium spp.), dry fruits and seeds (Fagus, Quercus, Corylus, Castanea, Trapa spp.), several green vegetables (e.g. Rumex, Urtica, Humulus, Chenopodiaceae spp., Ranunculus ficaria), bulbs and tubers (Lathyrus tuberosus, Helianthus tuberosus, Chaerophyllum bulbosum, Allium spp.) used for food in Europe, are also known to be consumed in Hungary. A characteristic feature of Hungarian plant use was the mass consumption of the underground parts of several marsh (e.g. Typha, Phragmites, Sagittaria, Alisma, Butomus, Bolboschoenus spp., as well as the endemic Armoracia macrocarpa) and steppe species (e.g. Crambe tataria, Rumex pseudonatronatus). Consuming wild food plants is still important among Hungarians living in Transylvania: even nowadays more than 40 species are gathered and used at some locations.
Article
Full-text available
Malva sylvestris L. (Malvaceae), an annual plant, has been already commonly used as a medicinal plant in Iran. In the present work, we evaluate some bioactivities of the plant extracts. The aired-dried plant flowers and leaves were extracted by soxhlet apparatus with n-hexane, dichloromethane and methanol. The antimicrobial, cytotoxic, and phytotoxic of the plant extracts were evaluated using disk diffusion method, MTT, and Lettuce assays, respectively. Both flowers and leaves of M. sylvestris methanol extracts exhibited strong antibacterial effects against Erwinia carotovora, a plant pathogen, with MIC value of 128 and 256 µg/ml, respectively. The flowers extract also showed high antibacterial effects against some human pathogen bacteria strains such as Staphylococcus aureus, Streptococcus agalactiae, Entrococcus faecalis, with MIC value of 192, 200 and 256 µg/ml, respectively. The plant methanol extracts had relatively high cytotoxic activity against MacCoy cell line. We concluded that Malva sylvestris can be candidated as an antiseptic, a chemopreventive or a chemotherapeutic agent.
Article
Malva sylvestris is widely used in Mediterranean and European traditional medicine and ethnoveterinary for the treatment of external and internal inflammation, as well as injuries. Moreover, its use is not only limited to therapeutic purposes; but also the species is locally regarded as a food wild herb. Considering that antioxidants and free radical scavengers can exert also an anti-inflammatory effect, the extracts of different parts of the medicinal/edible plant M. sylvestris (leaves, flowers, immature fruits and leafy flowered stems) were compared for their nutraceutical potential (antioxidant properties) and chemical composition. Particularly, mallow leaves revealed very strong antioxidant properties including radical-scavenging activity (EC(50)=0.43 mg/mL), reducing power (0.07 mg/mL) and lipid peroxidation inhibition in lipossomes (0.04 mg/mL) and brain cells homogenates (0.09 mg/mL). This part of the plant is also the richest in nutraceuticals such as powerful antioxidants (phenols, flavonoids, carotenoids, and tocopherols), unsaturated fatty acids (e.g. alpha-linolenic acid), and minerals measured in ash content.
Erdők élete Magyaregregyen. Magyaregregyi erdők és erdőbirtokosság. Néprajzi pályázat. A Magyaregregyi Honismereti Szakkör, vezető: Csermavölgyi Endréné.-közöletlen kézirat, 11 p
BORSOS S.-DOBOS L.-CSERMAVÖLGYI I. 1976: Erdők élete Magyaregregyen. Magyaregregyi erdők és erdőbirtokosság. Néprajzi pályázat. A Magyaregregyi Honismereti Szakkör, vezető: Csermavölgyi Endréné.-közöletlen kézirat, 11 p., Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztály adattára, Lsz.: 38-76.
2012: Gyógynövénytár. Útmutató a korszerű gyógynövény-alkalmazáshoz. 2. kiadás
  • Csupor D Szendrei K
CSUPOR D., SZENDREI K. 2012: Gyógynövénytár. Útmutató a korszerű gyógynövény-alkalmazáshoz. 2. kiadás.
Ethnobotanical and scientific aspects of Malva sylvestris L.: a millennial herbal medicine
  • João Gasparetto
  • Cleverson Cleverson
  • Antônio Ferreira
  • Sirlei Martins
  • Michel Sayomi Hayashi
  • Roberto Fleith Otuky
  • Pontarolo
GASPARETTO, JOÃO CLEVERSON, CLEVERSON ANTÔNIO FERREIRA MARTINS, SIRLEI SAYOMI HAYASHI, MICHEL FLEITH OTUKY, ROBERTO PONTAROLO 2011: Ethnobotanical and scientific aspects of Malva sylvestris L.: a millennial herbal medicine. Journal of Pharmacy and Pharmacology. DOI: 10.1111/j.2042-7158.2011.01383.
Népi gyógyászat Pécs környékén -közöletlen kézirat