A pozitív pszichológiai irányzat az elmúlt két évtizedben egyre ismertebbé és népszerűbbé vált. Annak ellenére, hogy tulajdonképpen csak a 2000-es években indult útjára (Seligman és Csíkszentmihályi, 2000), a magyar tudományos életben pedig ez után néhány évvel jelent meg erőteljesebben (Oláh, 2012), ma már számos kutatás és gyakorlat elméleti kereteként alkalmazzák. Ez az oktatás terén is igaz,
... [Show full abstract] mert alapelvei, például a belső motiváció, az önindította tevékenység és a kíváncsiság központi szerepe, valamint a tudás pozitív értékének hangsúlyozása (Pléh, 2012) jól illeszkednek az oktatásban megjelenő 21. századi kihívásokra, például a készségek, a karaktererősségek, vagy a fejlődésorientált gondolkodásmód fejlesztésének szükségességére, és a kognitív, érzelmi, morális és szociális képesség fejlesztését egyaránt hangsúlyozó elképzelésekre (Waters, 2011). Azonban épp az irányzat népszerűsége és a hétköznapokban történő sokoldalú hasznosíthatósága folytán gyakran csak kissé elnagyoltan és leegyszerűsítve kerülnek a pozitív pszichológiai fogalmak és folyamatok a hétköznapi gyakorlatba, és a tudományos hátteret nélkülözve, vagy csak a korábbi jó gyakorlatokra hivatkozva történnek ilyen irányú beavatkozások. Az iskolai élet területén a pozitív pszichológiai intervenciók alkalmazása még gyerekcipőben jár, ezek többnyire izoláltan jelennek meg egy-egy tanórán, és az ilyen irányultságú kutatások száma sem túl magas. Írásunk célja az, hogy a pozitív pszichológia egyik központi fogalmát, a karaktererősségeket átfogóan bemutassuk, illetve olyan, ezzel kapcsolatos iskolai intervenciókat ismertessünk, melyeknek hatékonysága kutatásokkal igazolt, tudományosan bizonyított. Ezáltal az olvasó számára a karaktererősségek fogalma, azaz a pozitív pszichológia egyik központi koncepciója letisztultabbá válhat, illetve olyan gyakorlati tudással gazdagodhat, melyet az iskolákban megbízhatóan tud alkalmazni az erősségek fejlesztése során.