No full-text available
To read the full-text of this research,
you can request a copy directly from the author.
Civil szervezetek és a civil elit szerepe a társadalmi folyamatokban
Abstract
A tanulmány célja, hogy rövid áttekintést adjon a civil/nonprofit szervezetek egyik legfontosabb társadalmi szerepéről, a részvételi (aktív) demokráciában való részvételük formáiról és módszereiről. Továbbá ismerteti azokat a feltételeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ezeket a szerepeket hatékonyan tudják a gyakorlatban a szervezetek megvalósítani. Végül kitér arra, hogy ezekben a folyamatokban a civil elitnek milyen szerepe van.
... Bemutatták, hogyan alakul a társadalmi részvételi hajlandóság a szervezetek száma, típusa, és aktivitása szerint (Arató, Mikecz 2015), hogy a hagyományos részvételi eszközöket milyen mértékben alkalmazzák a helyi fejlesztési politikában (G. Fekete 2001), melyek a részvétel módszerei és feltételei (Reisinger 2010), illetve miként alakulnak az önkormányzati-civil együttműködések és partnerségi viszonyok (Csegény, Kákai 2001;Bullain, Csanády 2008). Ezen kutatásokban a mindenhol hivatkozott arnsteini lépcsőfokok 1 (Arnstein 1969) normatív megközelítése szolgál az elemzés alapjául, a tanulmányok döntő többsége a formai megvalósulások számbavételén keresztül az esetek teljes skálájának leírására törekszik (Ongjerth 1999;Reisinger 2012). ...
A társadalmi részvétel mindig is a kortárs városkutatások népszerű témája volt. A városfejlesztési beavatkozásokban a társadalmi részvételt általában a városi színtéren folyó konszenzuson vagy konfliktuson alapuló véleménynyilvánítási folyamatnak tekintik; a hazai vizsgálatok változatos megközelítési módokat alkalmaztak e mechanizmusok feltérképezésére. Jelen tanulmány a társadalmi részvételt a városi szintnél tágabb folyamatok eredményeként értelmezi. Az elemzés előterébe a társadalmi részvételt alakító strukturális és narratív tényezők kerülnek: a politikai-gazdasági fordulópontok és helyi hatalmi dinamikák alakulása, valamint a döntéshozói és szakmai elképzelések a társadalmi részvétel szerepéről. Az elméleti megközelítés két elemzési szempontot alkalmaz: (1) hogyan változott az állami döntéshozatal léptékeinek hierarchiája, és (2) ez hogyan hatott az állam és a civil szféra viszonyrendszerére.
A tanulmány ezek alapján három városfejlesztési korszakot különböztet meg. Az első időszakot a rendszerváltást követő tömeges privatizáció évei definiálják, amit leginkább a fizikai beavatkozások jellemeznek. A második korszak a 2000-es évek közepétől kezdve a városfejlesztés partnerségi modelljével való kísérletezés időszaka, ahol a civil csoportok bevonása az egyenlőtlenségek csökkentését és a városfejlesztés szociális oldalának erősítését szolgálta. Az utolsó, a 2008-as gazdasági és világválság kibontakozását követő korszakot a recentralizáció és a nemzeti lépték megerősödése teszi jellegzetessé. A cikk bevezetésként áttekintést nyújt a társadalmi részvétel témájának relevanciájáról és a tanulmány felépítéséről. Ezt követően a felhasznált fogalmi és elméleti keretet mutatja be a szakirodalom áttekintésének segítségével. A továbbiakban a tanulmány a három korszak néhány jellegzetességét tárja fel budapesti példákon keresztül. Végezetül, a cikk összegző részében az elemzés következtetései kiemelik a gazdasági szerkezetátalakítás hatásait, az állam meghatározó szerepét a civil társadalmi igények becsatornázásában, valamint az társadalmi részvétel lehetőségeit a változó strukturális feltételek összefüggésében.
... The notion that a 'vibrant' and 'independent' civil society is closely intertwined with positive long-term democratic development has been a dominating norm in the Eastern European Union countries since the democratic transition in the early 1990s. In the words of Guess and Abrams, they were "viewed as an indispensable component of a healthy, functioning, modern democracy" (2005:1), and scholarly and practitioner efforts went into categorising how and what could be done to promote them (Harsányi 1998, Reisinger 2010. Celebration of the civil sphere is fuelled also by earlier experience: under state-socialism, forming associations and conducting informal actions for fulfilling needs that the formal domains of production were unable to meet counted as 'oppositional' activities and could imply punishments of all kinds. ...
ResearchGate has not been able to resolve any references for this publication.