ArticlePDF Available

Egyetemek a régiók versenyképességének javításáért: „negyedik generációs” egyetemek?

Authors:

Abstract

Napjainkban igen sok sikeres példa bizonyítja, hogy az egyetemek komoly szerepet tölthetnek be egy-egy térség versenyképességének javításában. A modern gazdasági fejlődés megkívánja, hogy a fokozott társadalmi és gazdasági szerepvállalás következtében az egyetem tradicionális (oktatási és kutatási) tevékenységei kibővüljenek. Ahhoz ugyanis, hogy az egyetemek képesek legyenek gazdaságfejlesztési potenciáljuk optimális kihasználására, szükséges, de nem elégséges az oktatás magas színvonala. Szükség van magas színvonalú kutatásra is, és arra, hogy mindezen eredményeket a helyi gazdaság hasznosítsa. A fenti folyamatokat leíró közismert első, második és harmadik generációs egyetemi modelleken túl a nemzetközi szakirodalomban megjelent a „negyedik generációs” egyetem kifejezés is, melyről a tudományos közösségben ugyan még nincs konszenzus, de mindenképen érdekes és megfontolandó gondolatokat vet fel az egyetemek helyi gazdaságfejlesztési szerepvállalásáról. Jelen tanulmány célja az, hogy áttekintse és rendszerezze az egyetemek azon aktív és passzív tevékenységeit, amelyek az adott térség versenyképességének javítását szolgálják. Körüljárjuk a „negyedik generációs” egyetemek mibenlétét, és kísérletet teszünk arra, hogy azokat az egyetemi generációk tudományosan igazolt fogalomrendszerébe helyezzük. Megvizsgáljuk továbbá, hogy megadhatóak-e olyan sikerességi faktorok, „építőkövek”, amelyek mentén a nemzetközileg sikeres, a helyi gazdasági fejlődésre jelentős hatást gyakorló egyetemek jellemezhetőek.
Tér és Társadalom / Space and Society 28. évf., 4. szám, 2014
Egyetemek a régiók versenyképességének javításáért:
„negyedik generációs” egyetemek?
Universities enhancing regional competitiveness:
“fourth generation” universities?
LUKOVICS MIKLÓS, ZUTI BENCE
LUKOVICS Miklós: docens, Szegedi Tudományegyetem, Közgazdaságtani és Gazdaság-
fejlesztési Intézet; miki@eco.u-szeged.hu
ZUTI Bence: MSc-hallgató, Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar;
zuti.bence@gmail.com
KULCSSZAVAK: egyetem, gazdaságfejlesztés, rombuszmodell
ABSZTRAKT: Napjainkban igen sok sikeres példa bizonyítja, hogy az egyetemek komoly
szerepet tölthetnek be egy-egy térség versenyképességének javításában. A modern gaz-
dasági fejlődés megkívánja, hogy a fokozott társadalmi és gazdasági szerepvállalás kö-
vetkeztében az egyetem tradicionális (oktatási és kutatási) tevékenységei kibővüljenek.
Ahhoz ugyanis, hogy az egyetemek képesek legyenek gazdaságfejlesztési potenciáljuk
optimális kihasználására, szükséges, de nem elégséges az oktatás magas színvonala.
Szükség van magas színvonalú kutatásra is, és arra, hogy mindezen eredményeket a he-
lyi gazdaság hasznosítsa. A fenti folyamatokat leíró közismert első, második és harma-
dik generációs egyetemi modelleken túl a nemzetközi szakirodalomban megjelent a
„negyedik generációs” egyetem kifejezés is, melyről a tudományos közösségben ugyan
még nincs konszenzus, de mindenképen érdekes és megfontolandó gondolatokat vet fel
az egyetemek helyi gazdaságfejlesztési szerepvállalásáról.
Jelen tanulmány célja az, hogy áttekintse és rendszerezze az egyetemek azon ak-
tív és passzív tevékenységeit, amelyek az adott térség versenyképességének javítását
szolgálják. Körüljárjuk a „negyedik generációs” egyetemek mibenlétét, és kísérletet te-
szünk arra, hogy azokat az egyetemi generációk tudományosan igazolt fogalomrend-
szerébe helyezzük. Megvizsgáljuk továbbá, hogy megadhatóak-e olyan sikerességi
faktorok, „építőkövek”, amelyek mentén a nemzetközileg sikeres, a helyi gazdasági fej-
lődésre jelentős hatást gyakorló egyetemek jellemezhetőek.
Miklós LUKOVICS: associate professor, Institute of Economics and Economic Development,
University of Szeged; miki@eco.u-szeged.hu
Bence ZUTI: MSc student, Faculty of Economics and Business Administration, University of
Szeged; zuti.bence@gmail.com
KEYWORDS: university, economic development, diamond-model
78 Lukovics Miklós, Zuti Bence
ABSTRACT: Many successful examples prove that universities can have a significant role in the
enhancement of their regions. Modern economic development demands that due to increased
committment to the needs of society and economy, the main traditional activities of universities
(education and research) should be broadened and diversified. To be able to optimally exploit
their potential regarding regional economic development, the presence of an outstanding
educational culture is necessary but not sufficient. It is also necessary to maintain high quality
standards regarding research activities and to promote the utilisation of research results among
local actors and the local economy (spin-offs).
Beyond the well-known typology of the first, second and third generation of universities
that describes the above mentioned processes, the concept of the “fourth generation” of
universities emerged in international literature although it has not become a topic of general
consensus of the scientific community yet. However, it describes interesting facts that are worth
considering regarding the economic development effects of universities.
We concluded that the most significant distinguishing characteristic is proactivity. Its
purpose is to initiate and influence changes in local society and economy in accordance with the
demands of a knowledge-based society.
The logic of “fourth generation” universities goes beyond the logic of third generation of
universities in that “fourth generation” universities would play a larger role in affecting the local
area, i.e. they should be able to form their social and economic environment, instead of just
answering to local needs.
This approach involves the enhancement of strategic aspects and the spread of an
innovative and flexible organisational culture. In the case of “fourth generation” universities,
besides the education-research-knowledge utilisation triangle, the goal is to prepare for the
conscious, planned, future-oriented development of a local economy. In this model, the university
is the catalyst and one of the engines of the economy at the same time. It not only contributes to
the education of professionals, scientists, entrepreneurs, but also to the formation of their
environment. In the case of “fourth generation” universities, multilingual operations may be
necessary due to cross-border cooperations and the presence of other network connections. A
professional management will be responsible for strategic and operative activities, although local
experts and professionals also have a significant role in these actions.
This study aims to review and systematise the active and passive activities of universities
that can enhance the competitiveness of any given region. We review the available ideas
regarding the presence of “fourth generation” universities and we attempt to integrate these into
a scholarly grounded framework of university generations. Furthermore we identify and examine
the potential existence of success factors or “components” that may generally characterise
internationally successful universities with a notable local economic impact.
Bevezetés
Több nemzetközi példa bizonyítja, hogy a sikeres egyetemek komoly szerepet
tölthetnek be térségük versenyképességének javításában, és sok esetben aktív
szereplői a helyi gazdaságfejlesztési erőfeszítéseknek. Annak érdekében, hogy
az egyetemek képesek legyenek gazdaságfejlesztési potenciáljuk betöltésére,
szükséges, de nem elégséges az oktatás magas színvonala (első generációs
egyetemi funkciók). Szükség van magas színvonalú kutatásra is (második gene-
rációs egyetemi funkciók), és arra, hogy mindezen eredményeket a helyi gazda-
ság szereplői hasznosítsák (harmadik generációs egyetemi funkciók). Ezen
keresztül ugyanis nő a helyi vállalkozások versenyképessége, ami a térség ver-
Egyetemek a régiók versenyképességének javításáért: „negyedik generációs” egyetemek? 79
senyképességének növekedésével járhat együtt. Jogosan merülhet fel a kérdés,
hogy azon esetekben, amikor az egyetem gazdaságfejlesztési szerepe olyan ak-
tív gazdaság- és térszervező funkciót jelent, amely a fentieken túllépve straté-
giai szemléletben még ki is jelöli egy-egy térség gazdasági irányvonalait, az
hogyan illeszthető ebbe a tipológiába.
A térségek versenyképességét a globalizáció mellett napjainkban egyéb
háttérfolyamatok is befolyásolják, átalakítják, amelyekre mint térszervező
erőkre érdemes és kell is figyelni. A globális versenyben a nem tárgyi javak,
mint például a tudás vagy a kapcsolati tőke váltak kulcsfontosságú tényezőkké,
a gazdasági fejlődés legfontosabb mozgatórugóivá. A regionális tudományban a
tudást mint a regionális fejlődés meghatározó tényezőjét azonosítják. A terme-
lés fő erejévé a tudás vált, a tudást a gazdasági növekedés újfajta motorjaként
foghatjuk fel, ezáltal a tudásnak, az innovációnak, a technológiának és a tanu-
lásnak a gazdaságban betöltött szerepét újra kell gondolni. Ez abból is követke-
zik, hogy az innovációk jelenléte a térségek versenyképességét alapvetően
meghatározza, és folyamatos innováció szükséges a versenyelőnyök eléréséhez
(Lengyel I. 2000a). Az innováció azonban másképpen van jelen a különböző fej-
lettségű térségekben, ezért fontos, hogy az eltérő fejlettségű térségekben más
és más gazdaságfejlesztési stratégiákat kell alkalmazni (Lengyel I. 2003). Mind-
ezekből az is következik, hogy a fejlett gazdaságok versenyelőnye elsősorban
azok tudás-előállítási és tudáshasznosítási képességein nyugszik (Grosz,
Rechnitzer 2005). E folyamatok alakításában nagy szerep jut az egyetemeknek
is, oktató és kutató funkciójuk kibővül a gazdasági és társadalmi fejlődés tuda-
tos elősegítésével (Etzkowitz 2002; Wissema 2009; Wright, Clarysse, Lockett,
Knockaert 2008).
Tanulmányunkban a fenti kihívások alapján arra az alapkérdésre keressük a
választ, hogy mit tehetnek az egyetemek (akár aktívan, akár passzívan) annak ér-
dekében, hogy térségük versenyképessége növekedjék. E kérdés megválaszolásá-
hoz először megvizsgáljuk az egyetemek lokális beágyazódásának kereteit. Ezt
követően körüljárjuk az egyetemek potenciális gazdaságfejlesztési hatásait, in-
put- és outputoldalú vonzatait. Az egyetemek társadalmi-gazdasági környezeté-
nek elemzését egy újfajta gondolatkísérleten keresztül, a „negyedik generációs”
egyetemi funkciók gondolatkörében végezzük el a modern egyetemek rombusz-
modellje segítségével. Végül megkíséreljük megadni azon építőköveket, sikeres-
ségi faktorokat, melyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az egyetemek a lokális tér
lehetőségeit optimalizálva képesek legyenek javítani térségük versenyképességét.
Az egyetemek lokális beágyazódásáról
A helyi gazdaság iránti elköteleződésnek egyre hangsúlyosabb szerepe van a
modern egyetemek működése során, hiszen új társadalmi és gazdasági igények
80 Lukovics Miklós, Zuti Bence
törnek felszínre. Számos gazdasági, pénzügyi és társadalmi körülmény változá-
sa vezetett oda, hogy az egyetemek új, nyitottabb szemléletben kezdték feltér-
képezni környezetüket, elkötelezték magukat a lokális beágyazódás, az inno-
vációs tevékenységek előmozdítása, valamint a helyi szereplőkkel való inten-
zívebb együttműködés iránt. Az ilyen típusú egyetemek létrejötte adaptív fo-
lyamat eredménye. Az adaptivitás ebben az esetben kulcsképesség, hiszen
globális szinten is számos olyan, nemzeti vagy regionális szinteket érintő intéz-
kedés mehet végbe, ahol a megváltozott körülményekhez való gyors és haté-
kony alkalmazkodásnak döntő szerepe van a jövőt illetően (Clark 1998).
Clark (2001) „vállalkozói” egyeteme döntően abban különbözik a „hagyo-
mányos” egyetemtől, hogy utóbbi nem tud kitörni a megszokott, kőbe vésett
gyakorlatokból, míg az előbbi törekszik tevékenységei és gyakorlatai terén a
megújulásra, a kortárs szemléletmód követésére. Amellett, hogy a vállalkozói
egyetem felfedező természetű, jövőbe tekintő, erős identitással rendelkező in-
tézmény is. A vállalkozói egyetem alapját többnyire a menedzsmentszemléletű
vezetés és az adott piaci sajátosságok minél nagyobb mértékű kiaknázása adja.
Chatterton és Goddard (2000) ezzel párhuzamosan a regionálisan elkötele-
zett egyetemekről ír. Alapvetően a szerzők ezt az egyetemtípust a tanuló régió-
kon belül helyezik el. Ezekben a térségekben kiemelt hangsúlyt kap a tanulási
folyamat, valamint a dinamikus tervezési szemlélet (Holbrook, Wolfe 2002). A
tanuló régió nagyban különbözik azoktól a térségektől, melyekben a fordista
szemlélet a domináns, hiszen a versenyképesség alapját nem a természeti erő-
források és a fizikai munkaerő adja, hanem a tudásteremtés és a folyamatos fej-
lődés. A tanuló régiókra jellemző a hálózatok, a kooperáción és tudásmegosztáson
alapuló formális vagy éppen informális kapcsolatrendszerek jelenléte (Florida
1995, 533.). Kitagawa (2005) is a formális és informális tényezők tudatos formá-
lásában és erősítésében látja a gazdaságfejlesztés lényegét, ugyanakkor kiemeli
azt, hogy ez a tevékenység akkor lehet sikeres és hatékony, ha a tudástranszfer
akadálymentes az érintett intézmények között. A regionális szinten elkötelezett
egyetemek továbbá nagyban építenek arra, hogy bekapcsolják az oktatási, kuta-
tási és harmadik missziós tevékenységeket a régió gazdaságának vérkeringésébe,
ezáltal létrehozva hozzáadott értéket. Napjaink egyetemei lokálisan beágyazot-
tak, ám adott esetben globális szinten küzdenek az erőforrások megszerzéséért.
Bármelyik előbb említett egyetemtípust vizsgáljuk, a törekvéseik egyértel-
műen leképezhetők, a működési keret határozottan megadható. A cél annak el-
kerülése, hogy a felsőoktatási intézmények a helyi gazdaságban elszigetelten
működjenek, emellett fontos szempont annak elérése, hogy a kutatási eredmé-
nyeket a helyi gazdaság hasznosítani tudja. Távlatokban az egyetemek a helyi
közösségek egyik legfontosabb szereplőiként a fejlődési folyamatok előmozdí-
tását hivatottak segíteni (Arbo, Benneworth 2007; Benneworth, Dawley 2005).
Goddard és Puukka (2008, 19.) szerint a felsőoktatási intézmények a gazda-
ságfejlesztéshez négy főbb módon képesek hozzájárulni. Elsőként az egyetemek
hozzájárulhatnak új szektorok megteremtéséhez vagy a meglévők alakításához,
Egyetemek a régiók versenyképességének javításáért: „negyedik generációs” egyetemek? 81
ösztönző szerepkör juthat nekik a vállalkozások létrehozásában. Másodszor, a meg-
lévő kiváló infrastrukturális körülmények, a magasan képzett munkaerő, az erős
gazdasági és társadalmi hálózatok meglétével képesek vonzani nagy, adott esetben
külföldi székhelyű cégeket. Ebben az esetben is megjelenik a lokális elköteleződés
mellett a globális szinten zajló verseny az erőforrásokért, tőkéért. Harmadszor, ké-
pesek az üzleti szektor diverzifikálására, az általuk létrehozott termékek, az általuk
nyújtott szolgáltatások minőségének fejlesztésére. Negyedszer, stratégiai szemlélet
mentén a térség domináns iparágainak folyamataiba is képesek bekapcsolódni, akár
tanácsadás, akár bizonyos folyamatok hatékonyabbá tétele révén.
Az egyetemek gazdaságfejlesztési hatásairól
Az egyetemek helyi gazdasági hatásait két csoportba sorolhatjuk (Lengyel I. 2008):
inputoldali rövid távú hatásokra és outputoldali hosszú távú hatásokra (1. ábra).
Az egyetem saját épületeinek fenntartására és üzemeltetésére jelentős összegeket
költ. Ezeket a szolgáltatásokat a helyi vállalkozásoktól rendeli meg. Az egyetemi
hallgatók, az oktató és kutató munkatársak szintén helyben költik el jövedelmük
bizonyos részét. Az egyetem jelenléte ösztönzi a helyi szolgáltatásokat, mindez
gyarapítja a helyi önkormányzat bevételeit, de egyúttal a keresletet is a közszol-
gáltatások iránt.
Az egyetem rövid távú hatásai (inputoldal) befolyásolják a helyi vállalko-
zások keresletét, a helyi háztartások bevételeit és kiadásait, valamint a helyi
önkormányzat szolgáltatásait és bevételeit.
1. ábra: Az egyetemek helyi gazdasági hatásai
Local economic effects of universities
Forrás: Lengyel I. (2008).
82 Lukovics Miklós, Zuti Bence
Az egyetemeknek köszönhetően évről évre fiatal szakképzett diplomások
sokasága jelenik meg a munkaerőpiacon. A helyi munkaerő az újonnan meg-
szerzett készségeknek és képességeknek köszönhetően könnyebben indíthat új
vállalkozásokat, vagyis az oktatási intézmények megnövelhetik a vállalkozói
kedvet. A friss diplomás álláskeresők a térségen kívülről vállalkozásokat csábít-
hatnak a régióba, ami új munkahelyek létesüléséhez vezet. Az egyetem oktatói
és kutatói jelentős K+F-tevékenységet folytatnak (Lengyel I. 2008).
Az egyetem hosszú távú hatásai (outputoldal) hatással vannak a humán
tőke képzettségére, a külföldi tőke és munkaerő egyetem térségébe való betele-
pülésére, valamint az egyetemi kutatásokon alapuló üzleti vállalkozásokra.
Az inputoldali tényezők a gazdasági bázismodellben a másodlagos regio-
nális multiplikátorhatások kiváltói, mivel a helyi szolgáltatások iránti keresletet
élénkítik. Azonban ez a kereslet érdemi gazdasági növekedést nem generál, és
új munkahelyeket alig hoz létre.
Az outputoldali tényezők az elsődleges regionális multiplikátorhatások
gerjesztői. Olyan új cégek jöhetnek létre, alakíthatnak ki új munkahelyeket a
régióban, amelyek a térségen kívülről szerzik jövedelmeiket.
Goldstein és Renault (2004) célja, hogy felmérjék az egyetemek hozzájárulá-
sának mértékét a regionális gazdasági fejlődéshez, továbbá hogy megpróbálják
elkülöníteni az egyetemek funkcióinak gazdasági hatásait. Az elemzés egysége az
Egyesült Államok 312 statisztikai nagyvárostérsége az 1969–1986 és az 1988–1998
közötti periódusokra. A regionális gazdaságfejlesztés mértékegysége az egy főre
jutó éves átlagkereset. Azért, hogy kiküszöböljék a makroökonómiai változásokat,
minden térségben elosztották az átlagos kereseteket az Egyesült Államok azonos
évre vonatkozó átlagos kereseteivel. A függő változót ezt követően képezték két
egymást követő év indexének különbségével.
Az egyetemek térségi jelenlétét négy változóval mérték. Az első, hogy a
térségben van-e olyan egyetem, amely a legjobb 50 kutatóegyetem közé sorol-
ható a megfelelő periódusban. A második változó a kutatási ráfordítások össze-
ge a térség egyetemein, adott évben. A harmadik változó a térség felsőoktatási
intézményeiben átadott diplomák száma évenként. A negyedik az egyetemek-
nek tulajdonított szabadalmak száma a térségben.
A szerzők kontrollváltozókat is választottak, amelyek segíthetnek megma-
gyarázni a régió gazdasági jólétében bekövetkező változásokat. Ilyenek voltak a
foglalkoztatottság nagyságát reprezentáló térségtípus (kis, közepes, nagy), a
térség földrajzi fekvése (Északkelet, Középnyugat, Dél, Nyugat), gazdasági szer-
kezete (feldolgozóipar, szolgáltatások), megközelíthetősége (nagy, közepes vagy
kis méretű repülőtér), vállalkozói tevékenysége (jövedelmek, szabadalmak) és
az átlagkeresetek bázisévi szintje.
A vizsgálat eredményeképpen az alábbi következtetésekre jutottak. A kuta-
tóegyetemek jelentősen hozzájárulnak a gazdasági fejlődéshez a második perió-
dusban. A két periódus között kezdte el éreztetni hatását az Egyesült Államokban
1980-ban elfogadott Bayh–Dole törvény, amely lehetővé tette, hogy
az egyete
-
Egyetemek a régiók versenyképességének javításáért: „negyedik generációs” egyetemek? 83
mek a közfinanszírozású kutatási eredményeik felett szellemi tulajdonjogokat gya
-
koroljanak. A kutatás-fejlesztési tevékenység intenzívebben serkenti a gazdaságot,
mint a szabadalmaztatás vagy a licenctevékenység. Bár a szabadalom a gazdasági
hasznosuláshoz közelebbi kategória, mégis a kutatás-fejlesztési ráfordítás a szigni
-
fikáns befolyásoló tényező. Mivel a felhalmozódó tudás számos csatornán keresztül
jut a gazdaságba, így a K+F-ráfordításoknak összességében van hatása, akár infor
-
mális csatornákon keresztül is. Negatív kapcsolatot fedeztek fel a diplomások mun
-
kaerőpiacán, mivel az utóbbi periódusban az telítettséget mutatott. Minél nagyobb
a diplomások száma, annál kisebbek a jövedelmek, ami annak köszönhető, hogy
a
diplomások egymás esélyeit rontják, és így leverik a béreket.
Goldstein és Renault módszertanát a magyar kistérségekre alkalmazta
Bajmócy Zoltán, Lukovics Miklós és Vas Zsófia (2009). Megállapították, hogy a ma-
gyar kistérségekre nem igazolhatók Goldstein és Renault megállapításai, és ha-
zánkban az egyetemek helyi innovációs hatásai nem szignifikánsak.
Az egyetemek és kutatóintézetek közvetve és közvetlenül is jelentős befo-
lyással lehetnek egy térség fejlődésére és versenyképességére, valamint gyak-
ran fogalmazódik meg az, hogy az egyetem oktatási és kutatási funkciója csak az
eredmények gazdasági hasznosulásával együtt tud hatékonyan kiteljesedni és
gazdasági hatásokat eredményezni (Bajmócy 2006).
Wissema (2009) szerint napjainkban az egyetemek második nagy átalaku-
lási folyamata zajlik (1. táblázat). Az egyetemek ebben az új fázisban nem csu-
pán szakembereket és tudósokat (első és második generációs egyetemek), ha-
nem szakembereket, tudósokat és vállalkozókat képeznek (harmadik generációs
egyetemek).
Megállapíthatjuk, hogy egy térség versenyképességének javítását elsősorban
a harmadik generációs egyetemektől várhatjuk, hiszen ez az a szakasz, ahol az
egyetemek nem csupán oktatnak és kutatnak, hanem a tudáshasznosulás is döntő
szempont működésükben. Mindez azt eredményezi, hogy a gazdaság és az egye-
tem szoros kapcsolatba kerül, melyen keresztül lehetőség nyílik az egyetemen
1. táblázat: Az első, második és harmadik generációs egyetemek néhány jellemzője
Some characteristics of the first, second and third generations of universities
9 8E6, 1E6, =1E6
,
F   

   
G7  



3,9   
1   

H?$$@*
84 Lukovics Miklós, Zuti Bence
képződött tudás helyi felhasználására, ami a vállalkozások versenyképességének
javulásán keresztül javítja a térség versenyképességét (Vilmányi 2011).
A harmadik missziós tevékenységnek egyedül akkor van értelme, ha a szó-
ban forgó egyetem aktív szereplője a helyi közösségnek és képes sikeresen be-
ágyazódni a helyi gazdaságba (Benneworth, Sanderson 2009).
Az egyetemek gazdasági és társadalmi környezete
A tudásalapú társadalom szükségszerűen hozza magával a humán erőforrások
jelentőségének felértékelését, mivel a gazdaságok versenyképessége nagymér-
tékben függ a rendelkezésre álló humán erőforrások mennyiségi és főként mi-
nőségi jellemzőitől. A rendelkezésére álló humánerőforrás-állomány képzésének
kulcselemei az egyetemek, melyek egyre fontosabb szerepet töltenek be a fej-
lett gazdaságokban.
Regionális szinten jellemző, hogy fokozottan felértékelődnek az egyete-
mek köré szerveződő kooperációs hálózatok. A klasszikus triple helix (újabban
quadruple helix) koncepció egyik fő gondolata, hogy adott régióban az egye-
tem-gazdaság-kormányzat háromszög szereplői bár megtartják alapvető tevé-
kenységköreiket, elképzelhető, hogy bizonyos funkciókban osztoznak egymással,
átfedés alakul ki (Etzkowitz 2002, 2008; Etzkowitz, Leydesdorff 2000; Lengyel B.
2004). A triple helix modell kapcsán mindig ki kell emelnünk a tudástranszfer
fontosságát, ugyanakkor az egyetemnek mint aktornak komoly funkciója van
regionális, társadalmi és gazdaságfejlesztési szemszögből is (Gibb, Haskins, Ro-
bertson 2013), mely megközelítést társadalmi fókusza miatt a quadruple helix
gondolata felerősíti (Carayannis, Rakhmatullin 2014). Az egyetemek a munka-
helyteremtő szerep mellett tőkét is képesek vonzani, továbbá közvetítő szerep-
kört is betöltenek a kormányzat felé történő kommunikációban (Imreh-Tóth,
Lukovics 2014).
Az egyetemeknek tehát szoros együttműködést kell kialakítaniuk egyrészt a
gazdaság szereplőivel, másrészt a kormányzati szervekkel, harmadrészt a helyi
gazdasággal és társadalommal. Erre szükség van, hiszen egy térség szereplőinek
minél szorosabb összefogása nélkülözhetetlen a területi fejlődés szempontjából
(Lengyel I. 2004). Az egyetem és a piacorientált szféra szoros kapcsolata révén
ugyanis lehetővé válik az egyetemen képződött tudás adott térségben történő
felhasználása, ami javíthatja a helyi vállalkozások versenyképességét, ezen ke-
resztül pedig az adott térség versenyképességét (Lukovics 2010). Napjainkban
egyre több felsőoktatási intézmény kíván részt venni ebben a folyamatban, kör-
nyezetükben kialakított kapcsolatokkal ösztönözni a fejlesztési folyamatokat,
mintegy központi húzóerőként.
Egyre elterjedtebb azonban a felfogás, miszerint a triple helix koncepció
további spirálokkal bővíthető. Ennek értelmében akár negyedik vagy éppen
Egyetemek a régiók versenyképességének javításáért: „negyedik generációs” egyetemek? 85
ötödik spirál jelenlétéről is beszélhetünk. A szakirodalom negyedikként a mé-
dia, a civil társadalom és a művészetek, ötödik spirálként a természeti, környe-
zeti, valamint fenntarthatósági aspektusok jelentőségét tartja számon az
innovációs és tudásteremtési folyamatokban (Carayannis, Campbell 2012, 2014).
A fenti logikát folytatva a következő lépés az, hogy az egyetemek gazdasági
és társadalmi környezetét megpróbáljuk logikai rendszerbe foglalni. Ehhez ki-
váló analógiát kínál a vállalatok mikroökonómiai üzleti környezetét rendszere-
ző Porter-féle rombuszmodell (Lengyel I. 2000b). Az eredeti Porter-rombusz
tényezőit leképezhetjük egyetemi kontextusban is. Így definiálhatjuk, melyek
azok a tényezők, amelyek hosszú távon is versenyelőnyhöz juttathatják az
egyetemeket, az eredeti logika szerint nemzetközi versenykörnyezetet feltéte-
lezve (2. ábra). Az összetevők az egyetemi dimenzióban történő leképezéssel új
tartalommal töltődnek fel.
2. ábra: A modern egyetemek rombuszmodellje
The diamond model of modern universities
86 Lukovics Miklós, Zuti Bence
A tényezőfeltételek kapcsán az egyetemek szempontjából is a humán erő-
forrásnak és az infrastruktúrának van a legfontosabb szerepe, tehát itt hard és
soft jelleg egyaránt tükröződik. Ebben az alkotóelemben kapnak helyet azon té-
nyezők, melyek az alapját jelentik az egyetem potenciális versenyképességének.
Minél képzettebb, felkészültebb az oktatói-kutatói gárda, minél korszerűbb az
infrastruktúra, annál jobb helye lehet egy egyetemnek a képzeletbeli globális
ranglétrán. A tényezőfeltételek között döntően első és második generációs
egyetemi funkciók kapnak helyet, azonban a kutatási háttérinfrastruktúrában
implicite a harmadik generációs jelleg is helyet kap abban az értelemben, hogy
a fejlett kutatási infrastruktúrára és kutatói felkészültségre támaszkodva a si-
keres egyetemek a publikációs outputokon túlmenően piacilag hasznosítható
kutatási eredményeket hoznak létre.
A keresleti feltételeken minden olyan tényező iránti keresletet értjük,
amelyek az egyetem tevékenységének outputját képezik. A helyi szintű igényes
kereslet állandó fejlődésre készteti az egyetemeket mind oktatási, mind kutatá-
si, mind harmadik missziós területen, ami állandó minőségi javulást eredmé-
nyez, mely a nemzetközi versenyképesség szükséges, de nem elégséges fel-
tétele. Harmóniában az inputoldallal természetesen az is fontos, hogy output-
oldalon magasan képzett, magas szintű ismeretekkel rendelkező diplomások
kerüljenek a munkaerőpiacra. A keresleti feltételek mind mennyiségi (hallgatók
kritikus tömege), mind minőségi (megfelelés a hallgatói elvárásoknak) dimen-
ziókat magukban rejtenek, emellett napjainkban már fontos a legkiválóbb hazai
és külföldi hallgatók vonzása is. Ezen a ponton külön ki kell emelnünk az egye-
temek gazdaságfejlesztési funkcióit, amely az erre vonatkozó helyi kereslet
függvényében különböző formákat ölthet: fejlett térségekben az egyetem aktív
szereplője a helyi gazdasági folyamatoknak és integránsan illeszkedik a helyi
gazdaságba. Hallgatólagosan feltételezzük, hogy ilyen esetekben a fejlett térsé-
gek gazdasági szerkezete már markánsan kialakult, és az egyetem mind oktatá-
si, mind kutatási, mind harmadik missziós tevékenységével ehhez a struktú
-
rához
illeszkedve aktívan részt vesz a helyi gazdasági vérkeringésben. Fejletlen
térségekben ezzel szemben az egyetemeknek azzal a kihívással is szembesülni-
ük kell, hogy a helyi gazdasági szerkezet markáns jellege még nem alakult ki
(ugyanez igaz gazdasági szerkezetátalakítás folyamatában levő térségekben).
Ilyen esetekben az egyetemek többletfunkciója kell legyen az, hogy proaktív
módon a helyi gazdasági folyamatok élére állnak és a helyi gazdaságfejlesztés
zászlóshajójává válnak.
A támogató és kapcsolódó iparágak jelentik mindazon partnereket, melyek
közvetve vagy közvetlenül befolyással vannak az egyetem sikerességére. Az
egyetemek jellemzően az üzleti szférával, valamint egyéb egyetemekkel, kuta-
tóintézetekkel építenek ki tartós és szoros kapcsolatot.
Az egyetemi stratégia és verseny összefüggéseiben alapfeltétel, hogy az in-
tézményi dokumentumok és stratégiák összhangban legyenek a helyi közeg sa-
játosságaival, hiszen ez is kritikus pont a sikeresség szempontjából.
Egyetemek a régiók versenyképességének javításáért: „negyedik generációs” egyetemek? 87
A „negyedik generációs” egyetemek
Az egyetemek rombuszmodelljében már megjelent néhány olyan funkció, mely
a harmadik generációs funkciók hagyományos értelmezésén túlmutat. A nem-
zetközi szakirodalomban megjelent a „negyedik generációs” egyetem kifejezés,
de a tudományos közösség szakmai konszenzusa még nem jött létre a fogalom-
ról. A kifejezés arra utal, hogy napjaink modern egyetemeinek a kiélezett glo-
bális versenyben sok esetben arra is képeseknek kell lenniük, hogy proaktívan
befolyásolják térségük gazdasági és társadalmi folyamatait. E folyamatok és ha-
tások azonban közvetlenül vagy közvetetten, sokszor bonyolult áttételeken ke-
resztül javítják egy-egy térség versenyképességét, eltérő versenyképességű
régiók eseteiben más és más módon.
Annak vizsgálatára, hogy kifejezetten elmaradott térségben az egyetemek
milyen módon tudnak a helyi gazdaságfejlesztésre proaktívan hatni, talán a
fentebb említett „negyedik generációs” funkciók gondolata adhat egyfajta vá-
laszt. Kiemelhető, hogy amikor az egyetem elmaradott térségek gazdaságfej-
lesztésében betöltött szerepéről beszélünk, a „negyedik generációs” jelző kissé
félrevezető lehet, amennyiben a harmadik generációs egyetemek egyfajta to-
vábbfejlesztését várjuk tőle. Tartalmát tekintve inkább a klasszikus triple helix
modell egyetem helixének hangsúlyosabb szerepéről beszélhetünk (Imreh-
Tóth, Lukovics 2014), hiszen az egyetem ez esetben szükségszerűen domináns
szerepben van a helyi gazdaság többi szereplője között. Ezt a témakört, követ-
kezésképpen az elnevezést sem tekintjük még tudományosan alátámasztott té-
telnek, viszont logikája nagymértékben előmozdíthatja gondolkodásunkat az
elmaradott térségben megvalósuló egyetemközpontú gazdaságfejlesztésről.
Krzysztof Pawlowski (2009) tanulmányát gondolatébresztőnek és vitaindítónak
tekinthetjük ebben a témában. A szerző a „negyedik generációs” egyetem hatá-
sát vizsgálta a lokális fejlődésre. Cikkében egy lengyelországi egyetemet mutat
be, a Nowy Sącz székhelyű WSB-NLU-t, amely Małopolskie NUTS2-es régióban
található, ahol az egy főre jutó GDP az EU-28 átlagának 56%-a (Eurostat 2014),
így megállapításai különösen érvényesek az elmaradott térségekre. Arra a kö-
vetkeztetésre jutott, hogy ezen egyetemek legfőbb megkülönböztető ismérve a
proaktivitás, amellyel a felsőoktatási intézmény alapvető célja az, hogy döntő
mértékben befolyásolja lokális térségének gazdasági-társadalmi változását, a
tudásalapú gazdaság igényeinek megfelelően.
A „negyedik generációs” egyetemek logikája tehát annyiban mutat túl a har
-
madik generációs egyetemekén, hogy nagyobb szerep jut az egyetemnek a helyi
gazdaságra és társadalomra való hatására: a „negyedik generációban” már ahelyett,
hogy igyekezne minél inkább megfelelni a helyi gazdaság és társadalom támasztot
-
ta igényeknek, az egyetem maga alakítja társadalmi és gazdasági környezetét.
A negyedik generációs egyetemek társadalomra való hatásgyakorlása kap-
csán ki kell emelnünk a felelelősségteljes innováció témakörét, mint egy olyan
funkciót, melyet egyértelműen negyedik generációs jellegként foghatunk fel.
88 Lukovics Miklós, Zuti Bence
Igaz ugyan, hogy a kutatás-fejlesztés és az innováció az ugrásszerű fejlődés ígé-
retét hordozza magában, azonban ehhez etikai dilemmák és előre meg nem jó-
solható hatások kockázatai is szorosan kapcsolódhatnak (Sutcliffe 2013; Von
Schomberg 2013). E hatások kiküszöbölése sok esetben csak tényleges megjele-
nésük után lehetséges, a beavatkozás ezen időpontban viszont sok esetben már
elkésett és igen költséges. A kihívásra való lehetséges preventív válaszként fej-
lődött ki a felelősségteljes kutatás és innováció (responsible research and inno-
vation, RRI) kérdésköre. A felelősségteljes kutatás és innováció elmélete arra
próbál válaszokat keresni, hogy hogyan lehetünk képesek a kutatás-fejlesztési
és innovációs tevékenységek felelősségteljes folytatására a felgyorsult világban
úgy, hogy az nemcsak a társadalmilag elfogadott, de a társadalmat előremozdí-
tó innovációs célokat is szolgálja, fenntartható, demokratikus és igazságos mó-
don (Owen, Macnaghten, Stilgoe 2012; Sutcliffe 2013; Von Schomberg 2013) – ez az
innovációs cél pedig helyi gazdasági és társadalmi vezető szerepe által a negye-
dik generációs egyetemek egyik fő funkciójává válhat. A felelősségteljes kutatás
és innováció témaköre világszerte kurrens témának tekinthető, napjainkra az
Európai Unió innovációpolitikáját is egyre erőteljesebb mértékben befolyásolja
(EC 2013a, 2013b).
A „negyedik generációs” szemléletben fontos szerepe van a stratégiai
szemlélet erősödésének, valamint az innovatív, rugalmas szervezeti kultúra
térhódításának. Napjainkban már szinte minden akörül forog, hogy hatékonyan
tervezzük a jövőt, stratégiai szemléletben gondolkodjunk. Az egyetemek több
szempontból is egyre inkább rákényszerülnek a proaktív jellegre. Fejletlen tér-
ségek egyetemei sok esetben kénytelenek váltani, hiszen a megváltozott forrás-
abszorpciós körülmények miatt kénytelenek profilt bővíteni, méghozzá olyan
tevékenységekre összpontosítva, melyek pótlólagos forrást biztosítanak akár
állami (nemzeti és EU-s pályázatok), vállalati (tudástranszfer-tevékenység, sza-
badalmak piacosítása), akár társadalmi aspektusból (kulturális tevékenységek,
rendezvények). Mindezek sikeréhez elengedhetetlen a sok esetben lomha, ru-
galmatlan szervezeti kultúra kereteinek szétfeszítése.
A „negyedik generációs” egyetem lényegét úgy is megfogalmazhatjuk,
hogy a társadalom, a gazdaság, a globalizációs folyamatok és az információs
technológiák olyan korszakába értünk, ahol a stratégiai szemlélet jelenléte lét-
fontosságú kérdés. Az egyetemeknek manapság még inkább tudniuk kell pozi-
cionálni magukat lokális, regionális, nemzeti és globális szinten. Fontos a kiváló
munkaerő létrehozása, az innovációk piacosításának képessége és különböző
léptékeken történő adaptációjuk, valamint a hálózatok komplex rendszerének
megléte. A triple helix-típusú kapcsolatrendszerek kedvező kimenetelű folya-
matokat katalizálhatnak az aktorok bármelyikének szemszögéből, így a koope-
rációk feltehetően egyre sűrűsödnek.
A Wissema-féle csoportosítás logikáját követve szemléltetni tudjuk a „negye-
dik generációs” egyetemek jellemzőit, ezzel új szintre kiegészítve az 1. táblázat
tipológiáját (2. táblázat). A „negyedik generációs” egyetemekben az oktatás-ku-
Egyetemek a régiók versenyképességének javításáért: „negyedik generációs” egyetemek? 89
tatás-tudáshasznosítás hármason kívül célként megjelenik a helyi gazdaság tuda-
tos, tervezett, jövőorientált fejlesztése. Ebben a modellben az egyetem a gazdaság
katalizátora és motorja egyben, kiemelt szerepe van a stratégiai irányok kijelölé-
sében. Nemcsak a szakemberek, tudósok, vállalkozók képzésében, hanem azok kö-
zegének formálásában is részt vesz. Egy „negyedik generációs” egyetem esetében
szükségessé válhat a több nyelven való operatív működés az összetett, határokon
átnyúló kooperációk, hálózati kapcsolatok jelenléte miatt. A legfőbb stratégiai és
operatív teendőkért professzionális menedzsment felel, azonban ebben a munká-
ban fontos szerepet kapnak a lokális gazdasági viszonyokat jól ismerő, gazdaság-
fejlesztésben jártas helyi szakemberek.
Egy sikeres „negyedik generációs” egyetem építőkövei és jellemzői
Az egyetemek versenyképességi szerepének, potenciális gazdaságfejlesztési ha-
tásainak, gazdasági-társadalmi környezetének ismeretében kísérletet teszünk a
sikeres „negyedik generációs” egyetem modelljének létrehozására.
9 8E6
,
1E6
,
=1E6
,
3,1E6
,
F   







  

 



G7  









3,9    

1  






H?$$@*
2. táblázat: Az első, második, harmadik és negyedik generációs egyetemek néhány jellemzője
Some characteristics of the first, second, third and fourth generations of universities
90 Lukovics Miklós, Zuti Bence
A nemzetközileg sikeres egyetemek ismérvei funkciónként megadhatóak,
azonban eltérő módszertan szerint. A világon jelenleg publikált felsőoktatási
rangsorok saját szempontrendszerük szerint határozzák meg, hogy mi alapján te-
kintik sikeresnek az egyetemeket, azonban ezek jellemzően az oktatási és kutatási
szempontra fókuszálnak. Ebből következően az első és második generációs funk-
ciókhoz tartozó sikerességi faktorok a nemzetközi felsőoktatási rangsorokból
egyértelműen leszűrhetők. A harmadik misszióhoz tartozó sikerességi faktorok a
sikeres egyetemek stratégiáival közvetetten szintén megragadhatók.
E logikára támaszkodva empirikus felmérést végeztünk annak érdekében,
hogy a nemzetközileg sikeres egyetemek sikerességi faktorait a három generá-
cióhoz tartozó funkciókkal írjuk le. Szekunder kutatásunk során 6 nemzetközi
egyetemi rangsor1kritériumrendszerét és indikátorkészletét tekintettük át ab-
ból a szempontból, hogy az egyes rangsorok mi alapján tekintenek sikeresnek
egy-egy egyetemet. Tekintettel arra, hogy e rangsorok módszertana döntően az
első és második generációs jegyek alapján rangsorol, a harmadik generációs
funkciókhoz tartozó sikerességi faktorok feltárása e rangsorokból nem lehetsé-
ges. A harmadik generációs jellemzőket kutatásunk második fázisában tártuk
fel, amikor is a nemzetközileg sikeres egyetemek (összesen 22 egyetem) tevé-
kenységét és stratégiáját vettük górcső alá, és rendszereztük a harmadik gene-
rációs funkciók szerint.2
Az empíria eredményeire, valamint a „negyedik generációs” egyetem fen-
tebb részletezett gondolatkísérletére támaszkodva kísérletet tettünk arra, hogy
rendszerbe foglaljuk a „negyedik generációs” egyetem sikerességi faktorait
(3. ábra). A modell alapját az egyetemi kontextusba helyezett rombuszmodell
képezi, hiszen a helyi gazdaságba és társadalomba való beágyazódás a modern
egyetem sikerességének szükséges, de nem elégséges előfeltétele. Ez alapozza
meg az egyetem hatékony működését, az egyetem fenntarthatóságát és renta-
bilitását biztosító pénzügyi forrásoktól kezdve a magasan kvalifikált humán
erőforrásokon át az infrastrukturális keretekig.
Az alapon álló két pillér az egyetemek klasszikus funkcióinak tekinthető
oktatás-kutatás, valamint a harmadik-negyedik misszió. E két oszlopban kapnak
helyet a legjelentősebbnek vélt építőkövek, melyek az egyetem eredményes
működését segítik elő abban az esetben, ha azokat a működési keretbe integrál-
ják. Az oktatási és kutatási pillér, továbbá a harmadik-negyedik missziós pillér
modellünkben egyaránt építőkövekből áll össze, melyek úgy jöttek létre, hogy
kutatásunkban összevontuk a szekunder kutatás során feltárt azon változókat
(összesen 59 változóval dolgoztunk), amelyek a modell keretei között hasonló-
ságot mutattak. Fontos megemlíteni, hogy az ily módon létrejött építőkövek az
egyes pilléreken belül nem hierarchikus felépítésűek.
Az oktatási és kutatási pillér első építőköve a nemzetköziség/mobilitás, a
mobilitáson belül pedig beszélhetünk hallgatói, kutatói és oktatói mobilitásról.
A nemzetközivé válással összefüggésben egy „negyedik generációs” egyetem-
nek nagyban támogatnia kell a hallgatói mobilitást. Jelentős kapcsolati hálóval
Egyetemek a régiók versenyképességének javításáért: „negyedik generációs” egyetemek? 91
kell rendelkeznie, mely által diákjai számára mobilitási programokat biztosíthat
megfelelő anyagi támogatással, ugyanakkor nyitottnak kell lennie külföldi hall-
gatók fogadására is a világ bármely tájáról. Ugyanezen szempontoknak kell ér-
vényesülnie abban az esetben, amikor az adott egyetem a hazai, valamint nem-
zetközileg elismert kutatók, oktatók, professzorok meghívását és fogadását
szervezi. A nemzetköziség kritériuma egyértelműen leszűrhető a nemzetközi
rangsorok indikátorkészletéből, ezért indokoltnak tartjuk külön sikerességi
faktorként való szerepeltetését.
A pillér második eleme az oktatás, melynek fontos eleme a képzési portfólió,
mely számos tényezőt foglalhat magában, mint például BA/BSc-, MA/MSc-, PhD-
képzések, felnőttképzés, felzárkóztatási programok, valamint a képzésfejlesztés.
Az oktatás mint sikerességi faktor ugyanakkor nagyon fontos minőségi tényezők-
re is koncentrál (pl. figyelembe veszi az adott intézmény díjazottainak számát, az
oktatási hírnévfelmérés eredményeit, a kiadott diplomák, fokozatok számát stb.).
A pillér harmadik eleme a kutatás. Az oktatás mellett a kutatás is az egye-
temek alapvető feladataihoz tartozik, nélkülözhetetlen a felsőoktatási intézmé-
nyek életében. Itt fontos megemlíteni, hogy elengedhetetlen szerepe van a
nemzetközi szinten is méltatott tudományos folyóiratokban való publikálásnak,
a nemzetközi konferenciákon való előadások tartásának, az idézettségnek, az
akadémiai hírnévnek stb. Módszertani szempontból fontos kiemelni, hogy
olyan kutatásokat veszünk számba, melyek nem külső megrendelőnek készül-
nek (utóbbiakat a harmadik missziós tevékenységek közé soroljuk).
3. ábra: Egy nemzetközileg sikeres, a helyi gazdaság és társadalom igényeit kielégítő egyetem modellje
Model of an internationally successful university that supplies the needs of local economy and society
92 Lukovics Miklós, Zuti Bence
Ezen a ponton kell kiemelnünk, hogy a modern negyedik generációs egyete-
meknek nemcsak a kutatás-fejlesztés és innováció magas minőségére kell figye-
lemmel lenniük, hanem az előző fejezetben bemutatott felelősségteljes innováció
eszméjének regionális szintű gyakorlati alkalmazására is. Kiemelten fontos az
egyetemi elkötelezettség a jövő megóvása érdekében, ami a tudomány és innová-
ció jelenbeli felelősségteljes kezelésével valósulhat meg. Ez a tényező a modern
negyedik generációs egyetemek egyik legfontosabb funkciója lehet annak ellené-
re, hogy mindez nem az egyetemi rangsorokból következő sikerességi faktor.
A harmadik-negyedik missziós pillér első építőköve a transzferek. Ezen be-
lül megkülönböztethetjük a tudástranszfert és a technológiatranszfert. A tu-
dástranszfer megközelítése esetünkben a tacit (hallgatólagos) tudásra, míg a
technológiatranszfer a kodifikált tudásra, információáramlásra irányul.
A pillér második építőköve a kapcsolatok, melyen belül megkülönböztethe
-
tünk belső és külső kapcsolatokat. Belső kapcsolatokon főként a hazai szintű (nem
-
zetgazdasági szintű) gazdaság-kormányzat-egyetem kapcsolatrendszert értjük
(triple helix modell). Külső kapcsolatokon a nemzetközi hálózatépítést vagy
együttműködéseket értjük, szintén a gazdaság-kormányzat-egyetem között. Egy
modern egyetem számára előnyös lehet, ha párhuzamosan alakít ki hazai és nem
-
zetközi együttműködéseket, legyen az akadémiai vagy üzleti irányultságú. Lénye
-
ges cél, hogy a modern felsőoktatási intézmény jelentős gazdasági hatást indu
-
káljon. Egy „negyedik generációs” egyetem esetében fontos, hogy a kialakult kap
-
csolatoknak, innovációs együttműködéseknek jelentős gyakorlati haszna legyen,
valós problémákra adjon választ. Napjaink állandóan változó világában elengedhe
-
tetlen a folyamatos innováció, az új ötletek, megoldások a vállalkozások sikereinek
zálogai lehetnek. A kiváló kutatás és állandó innovációs tevékenység által az egye
-
tem bekapcsolódhat a térség vállalatainak támogatásába, fejlesztésébe.
A pillér harmadik építőköve az adaptív struktúra és rendszer. Ezt úgy defi-
niálhatjuk, mint egy olyan rugalmasan alkalmazkodó szervezeti felépítést az
intézmény tervezése, szervezése, vezetése, ellenőrzése szempontjából, mely azt
vizsgálja, hogy hogyan tudna az egyetem a leghatékonyabban működni térsé-
gében. Ide tartozik a helyi munkaerőpiac képzési igényeire, a helyi gazdasági
szféra kutatási igényeire való reagálás, a helyi gazdaságfejlesztési irányok for-
málása stb. Az adaptív struktúra tehát olyan menedzsmentorientált vezetést
mutat be, mely proaktív módon főként a helyi adottságok kiaknázására épít, és
amely innovatív, rugalmas szervezeti kultúrában működik. Ez a szemlélet mar-
kánsan alapoz a helyi hálózatok kiépítettségére és a fentebb részletezett „ne-
gyedik generációs” funciókra.
A harmadik-negyedik missziós pillér negyedik építőköve a szolgáltatások,
melynek keretében új bevételszerzési lehetőségek nyílhatnak az egyetemek szá
-
mára, emellett az intézmény hozzájárulhat a helyi gazdaság fejlesztéséhez, indu
-
ló és működő vállalkozások fejlesztésének támogatásához, például az egyetemek
tanácsadási tevékenységével (gazdaság- és vállalkozásfejlesztési szolgáltatások,
főként külső megbízó számára nyújtott kutatás-fejlesztési tevékenység
stb.).
Egyetemek a régiók versenyképességének javításáért: „negyedik generációs” egyetemek? 93
A modell építőköveinek legfelső eleme az egyetemi stratégiai célt szemlélte-
ti, vagyis annak elérését, hogy maga az egyetem nemzetközileg is elismert, a helyi
gazdaságba integrálódott „negyedik generációs” egyetemmé váljon. A modern
egyetemek víziója a nemzeti és globális jólét elérése és fenntartása, az imént vá-
zolt építőelemek megvalósításával. A sikeres, nemzetközileg elismert, a helyi gaz-
daságba beágyazódott „negyedik generációs” egyetem mint vízió a „Mit?”
kérdésre válaszol, azonban a „Hogyan?” kérdés nyitott marad. Ezt úgy tudjuk fel-
oldani, hogy a végső stratégiai célt minden esetben leképezzük az adott helyi
gazdaság és társadalom sajátosságainak megfelelően, azaz az egyetemek által lét-
rehozott hozzáadott értékeket a lokális térség adottságaihoz igazítjuk.
Összegzés
Jelen tanulmányban áttekintettük és rendszereztük az egyetemek azon aktív és
passzív tevékenységeit, amelyek egy térség versenyképességének javítását
szolgálják. Megvizsgáltuk az egyetemek lehetséges gazdaságfejlesztési hatásait,
melyek input- és outputoldali tényezőket, hosszú és rövid távú hatásokat egy-
aránt érintettek. Ezután elemeztük az egyetemek társadalmi-gazdasági környe-
zetét. Körüljártuk egy érdekes gondolatkísérlet, a „negyedik generációs” egye-
temek mibenlétét, és megpróbáltuk mindezeket az egyetemi generációk tu-
dományosan igazolt fogalomrendszerébe helyezni. Felvázoltuk a modern egye-
temek rombuszmodelljét, végül ismertettünk egy egyetemi modellt, mely
tartalmazza azon építőköveket, sikerességi faktorokat, melyek egyrészt hozzá-
járulhatnak ahhoz, hogy az egyetemek a lokális térben rejlő lehetőségeket opti-
malizálva globális sikerre tegyenek szert, másrészt az ilyen egyetemek e keretet
kitöltve képesek lehetnek arra is, hogy befolyásolják, növeljék az adott régió
versenyképességét.
Tanulmányunk közvetett célja volt az is, hogy a témával foglalkozó kuta-
tók számára további kutatásokhoz nyújtson alapot, és a „negyedik generációs”
egyetemek vizsgálata – az elmélet alátámasztása, cáfolata – a továbbiakban
folytatódjék. Ahogy tanulmányunkban hangsúlyoztuk, a „negyedik generációs”
egyetemek témakörét és elnevezését sem tekintjük még tudományosan alátá-
masztott tételnek, tartalmát tekintve inkább a triple helix modell egyetem heli-
xének hangsúlyosabb szerepéről beszélhetünk, hiszen az egyetem ez esetben
szükségszerűen domináns szerepű a helyi gazdaság többi szereplője között.
Kérdés, hogy a tanulmányban tárgyalt „negyedik generációs” funkciók
mint nóvumok elegendőek-e ahhoz, hogy generációváltásról beszéljünk. Tény,
hogy az első és a második, valamint a második és a harmadik generációs egye-
temek közötti „ugrás” jóval meghatározóbb volt, mint amelyről a tanulmá-
nyunkban értekeztünk. Ebben a megközelítésben elképzelhető, hogy valójában
egy „három és feledik” generációs egyetemről kellene beszélnünk. A kérdés az,
94 Lukovics Miklós, Zuti Bence
hogy van-e egyáltalán lehetőség az előző két generációváltásnál tapasztalt ha-
tározott ugrásokra, és ha igen, akkor az mely funkcióra vonatkozhat. Ha további
missziókkal bővül az egyetem, nevezhetjük-e ezt a szó klasszikus értelmében
vett egyetemnek vagy inkább olyan „hibrid” intézményről beszélünk, mely a
megváltozott gazdasági, környezeti, társadalmi igények következtében adaptá-
lódott a térség kihívásaihoz, elvárásaihoz.
A téma tehát a fentiekhez hasonló kutatási kérdéseket vethet fel, azonban
megítélésünk szerint a tanulmányban tárgyalt „negyedik generációs” logika
nagymértékben előmozdíthatja gondolkodásunkat az egyetemközpontú gazda-
ságfejlesztésről, különös tekintettel az elmaradott térségekben.
Köszönetnyilvánítás
A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai
hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése kon-
vergencia program” című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásá-
val, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
Jegyzetek
1 Academic Ranking of World Universities, Times Higher Education World University Rankings,
Quacquarelli Symonds, Scimago Institutions Rankings, University Ranking by Academic
Performance, Ranking Web of Universities.
2 Az egyetemek stratégiáinak feltérképezése Molnár Gabriella munkája. A Zuti Bence és Molnár
Gabriella által a nemzetközileg sikeres, a helyi gazdaság és társadalom igényeit kielégítő
egyetem modelljéről írt dolgozat a XXXI. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Köz-
gazdaságtudományi Szekciójában a Regionális gazdaságtan II. tagozatban II. helyezést ért el.
Irodalom
Arbo, P., Benneworth, P. (2007): Understanding the regional contribution of higher education institutions:
A literature review. OECD, Paris (Education Working Paper; 9.)
Bajmócy Z. (2006): Egyetemi üzleti inkubáció lehetőségei elmaradott térségekben. Tér és Társadalom, 3.,
31–47.
Bajmócy Z., Lukovics M., Vas Zs. (2009): A subregional analysis of universities’ contribution to economic
and innovation performance. University of Košice, Košice
Benneworth, P., Dawley, S. (2005): Managing the university third strand innovation process? Developing
innovation support services in regionally engaged universities. Knowledge, Technology, & Policy, 3.,
74–94.
Egyetemek a régiók versenyképességének javításáért: „negyedik generációs” egyetemek? 95
Benneworth, P., Sanderson, A. (2009): The regional engagement of universities: Building capacity in
a sparse innovation environment. Higher Education Management and Policy, 1., 131–148.
Carayannis, E. G., Campbell, D. F. J. (2012): Mode 3 knowledge production in quadruple helix
innovation systems. Twenty-first-century democracy, innovation, and entrepreneurship for
development. SpringerBriefs in Business, 7., 1–63.
Carayannis, E. G., Campbell, D. F. J. (2014): Developed democracies versus emerging autocracies:
arts, democracy, and innovation in quadruple helix innovation systems. Journal of Innovation
and Entrepreneurship, 1.
Carayannis, E. G., Rakhmatullin, R. (2014): The quadruple/quintuple innovation helixes and smart
specialisation strategies for sustainable and inclusive growth in Europe and beyond. Journal of
the Knowledge Economy, 2., 212–239.
Chatterton, P., Goddard, J. (2000): The response of higher education institutions to regional needs.
European Journal of Education, 4., 475–496.
Clark, B. R. (1998): Creating entrepreneurial universities: Organizational pathways of transformation.
Pergamon, Oxford
Clark, B. R. (2001): The entrepreneurial university: New foundations for collegiality, autonomy, and
achievement. Higher Education and Management, 2., 9–24.
EC (2013a): Responsible research and innovation (RRI), science and technology. European Commission,
Brussels
EC (2013b): Options for strengthening responsible research and innovation. European Commission, Brussels
Etzkowitz, H. (2002): The triple helix of university–industry–government. Implications for policy and
evaluation. Science Policy Institute, Stockholm
Etzkowitz, H. (2008): The triple helix: Industry, university, and government in innovation. Routledge. New York
Etzkowitz, H., Leydesdorff, L. (2000): The dynamics of innovation: from national systems and “mode 2”
to a triple helix of university-industry-government relations. Research Policy, 2., 109–123.
Eurostat (2014): GDP per capita in the EU in 2011: seven capital regions among the ten most prosperous.
Eurostat, Brussels
Florida, R. (1995): Toward the learning region. Futures, 5., 527–536.
Gibb, A. A., Haskins, G., Robertson, I. (2013): Leading the entrepreneurial university: Meeting the
entrepreneurial development needs of higher education institutions. In: Altmann, A.,
Ebersberger, B. (eds.): Universities in change: managing higher education in the age of globalization.
Springer, New York, 9–45.
Goddard, J., Pukkaa, J (2008): The engagement of higher education institutions in regional development:
An overview of the opportunities and challenges. Higher Education Management and Policy, 2., 11–41.
Goldstein, H. A., Renault, C. S. (2004): Contributions of universities to regional economic development:
A quasi-experimental approach, Regional Studies, 7., 733–746.
Grosz A., Rechnitzer J. (szerk.) (2005): Régiók és nagyvárosok innovációs potenciálja Magyarországon.
MTA RKK, Pécs, Győr
Holbrook, J. A., Wolfe, D. A. (2002): Knowledge, clusters and regional innovation: Economic development
in Canada. In: Holbrook, J. A., Wolfe, D. A. (eds.): Knowledge, clusters and learning regions. School
of Policy Studies, Queen's University. Kingston
Imreh-Tóth M., Lukovics M. (2014): Egyetemközpontú vállalkozásfejlesztés elmaradott térségben:
negyedik generációs egyetemi funkciók? Marketing & Menedzsment, 2., 43–56.
Kitagawa, F. (2005): Entrepreneurial universities and the development of regional societies: A spatial
view of the Europe of knowledge. Higher Education Management and Policy, 3., 65–89.
Lengyel B. (2004): Egyetem – gazdaság – kormányzat együttműködése: a Triple Helix modell a gya-
korlatban. In: Lengyel I. (szerk.): A Szegedi Tudományegyetem lehetőségei a tudásalapú helyi gazda-
ságfejlesztésben. Kutatási háttéranyagok V. kötet. K+F és egyetemek az Európai Unióban. Szegedi
Tudományegyetem, Szeged, 1–31.
Lengyel I. (2000a): A regionális versenyképességről. Közgazdasági Szemle, 12., 962–987.
Lengyel I. (2000b): Porter-rombusz: a regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje. Tér és
Társadalom, 4., 39–86.
Lengyel I. (2003): Verseny és területi fejlődés: térségek versenyképessége Magyarországon. JATEPress, Szeged
96 Lukovics Miklós, Zuti Bence
Lengyel I. (2004): Egyetemek szerepe a helyi gazdaságfejlesztésben. In: Lengyel I. (szerk.): A Szegedi
Tudományegyetem lehetőségei a tudásalapú helyi gazdaságfejlesztésben. Kutatási háttéranyagok IV.
kötet. Egyetemek szerepe a helyi gazdaság- és vállalkozásfejlesztésben. Szegedi Tudományegyetem,
Szeged, 1–54.
Lengyel I. (2008): „Távolság versus közelség” dilemma az ipari-egyetemi kapcsolatokon alapuló tu-
dásalapú helyi gazdaságfejlesztésben. In: A gazdasági környezet és a vállalati stratégiák. AIX.
Ipar- és Vállalatgazdasági Konferencia előadásai. Szeged, 551–562.
Lukovics M. (2010): Az egyetemek lehetséges szerepe a régiók versenyképességének javításában. Kézirat.
SZTE GTK, Szeged
Owen, R., Macnaghten, P., Stilgoe, J. (2012): Responsible research and innovation: From science in
society to science for society, with society. Science and Public Policy, 6., 751–760.
Pawlowski, K. (2009): The ‘fourth generation university’ as a creator of the local and regional
development. Higher Education in Europe, 1., 51–64.
Sutcliffe, H. (2013): A report on responsible research and innovation. Matter, London
Vilmányi. M. (2011): Egyetemi-ipari együttműködések a kapcsolatmarketing nézőpontjából. Vezetés-
tudomány, 1., 52–63.
Von Schomberg, R. (2013): A vision for responsible research and innovation. In: Owen, R., Bessant,
J., Heintz, M. (eds.): Responsible innovation: Managing the responsible emergence of science and
innovation in society. John Wiley, Chichester
Wissema, J. G. (2009): Towards the third generation university. Managing the university in transition.
Edward Elgar, Cheltenham
Wright, M., Clarysse, B., Lockett, A., Knockaert, M. (2008): Mid-range universities’ linkages with
industry: Knowledge types and the role of intermediaries. Research Policy, 8., 1205–1223.
... Nowadays the modern, internationally acknowledged universities are densely linked to actors of local economies. Based on the diamond model of Porter [1990], we can create a model through which we can experiment on determining the success factors of universities [Lukovics -Zuti 2014]. We now place the diamond model in the context of universities ( ...
... The demonstrated pillars consecutively represent the education-research and third mission activities of universities. Each pillar consists of 4 non-hierarchic components[Lukovics -Zuti 2014]. Now we unfold the potential success factors of universities. ...
Article
Full-text available
Nowadays it is quite evident that knowledge-based society necessarily involves the revaluation of human and intangible assets, as the advancement of local economies significantly depend on the qualitative and quantitative characteristics of human capital[Lundvall, 2004]. As we can instantaneously link the universities as main actors in the creation of highly-qualified labour force, the role of universities increases parallel to the previously mentioned progresses. Universities are the general institutions of education, however i nthe need of adaptation to present local needs, their activities have broadened in the past decades [Wright et al, 2008; Etzkowitz, 2002]. Most universities experienced a transition period in which next to their classic activities, namely education and research, so called third mission activities also started to count, thus serving many purposes of economy and society.
... The regional embeddedness of higher education institutions contributes to the success of partnerships (Berkeens, 2004), where the contribution made by education, research and the community to higher education and the processes embedded in the region's skills, innovativeness and community culture create added value (Goddard -Chatterton, 1999). We show how the regional embeddedness (Gál, 2016;Lőrincz, 2016) of John von Neumann University as a fourth-generation higher education institution (Lukovics -Zuti, 2014), contributes to the development of the local economy (European Union, 2014; Horváth, 2013). We discuss the latest results of the dual training model (Palkovics, 2016) and present our latest innovation, the profession-specific competence assessment model (Tuning project, 2007;Schomburg, 2007;Teichler, 2007), which we were the first to develop in Hungary (similarly to the dual training model developed by Neumann János University). ...
Article
The task of higher education is twofold: (1) to prepare students to meet the expectations of the labor market and (2) to create a learning environment and conditions so that as many students can meet the subject requirements as possible, the dropout rate should be the lowest possible. Input and continuous monitoring of students' transversal competencies can be a suitable method to meet this dual requirement. The range of these competencies is very diverse. In our present study, we focused on inductive thinking, which plays an important role in problem-solving. The research involved 212 first-grade BSc technical students. Our measurement tool is widely used in the selection of the workforce, which the students had to fill in online. The gained results were evaluated using IBM SPSS Statistics. The analysis included a comparison of inductive thinking and its two subcomponents, abstract reasoning, and diagrammatic cognition, in terms of background variables, as well as time consumption, and the definition of specific performance. We found a functional relationship between time consumption and the performance achieved in the test. Students have advanced analogical cognition in terms of abstract thinking; however, their diagrammatic thinking shows very different levels of development, which can cause difficulties in solving technical problems.
Article
A felsőoktatás feladata kettős: (1) felkészíteni a hallgatókat a munkaerő-piaci elvárások kielégítésére, (2) olyan tanulási környezet, feltételek megteremtése, hogy a hallgatók minél nagyobb számban tudják teljesíteni a tantárgyi követelményeket, vagyis minél alacsonyabb mértékű legyen a lemorzsolódás. E kettős követelmény kielégítéséhez alkalmas eljárás lehet a hallgatók transzverzális kompetenciáinak bemeneti, illetve folyamatos monitorozása. E kompetenciák köre igen szerteágazó. Jelen tanulmányunkban a problémamegoldásban fontos szerepet játszó induktív gondolkodásra, illetve annak komponenseire, az absztrakt következtetéses, illetve a diagrammatikus gondolkodásra fókuszáltunk. A kutatásban 212 BSc képzésben tanuló, első évfolyamos műszaki egyetemista vett részt. A kutatás során egy, a munkaerő kiválasztásában széles körben alkalmazott mérőeszközt alkalmaztunk, amit online formában kellett a hallgatóknak kitölteniük. Így az eredmények mellett lehetőség nyílt a megoldási idő rögzítésére itemenként. A kapott eredményeket az IBM SPSS Statistics programmal értékeltük ki. Az elemzés kiterjedt az induktív gondolkodás, illetve annak két alkomponensének, az absztrakt következtetésnek és a diagrammatikus gondolkodásnak háttérváltozók, továbbá időráfordítás szerinti összevetésére, majd a fajlagos teljesítmény definiálására is. Az időráfordítás és a teszten elért teljesítmény között függvénykapcsolatot találtunk. A diagrammatikus feladat itemjeit mélyebb elemzésnek vetettük alá. A hallgatók fejlett analógiás gondolkodással rendelkeznek, viszont a diagrammatikus gondolkodásuk igen eltérő fejlettséget mutat, ami a műszaki problémák megoldása során nehézséget okozhat.
Chapter
Full-text available
Female entrepreneurship has an increasingly significant role in the development of the world economy. In developed countries, there are special incentives and support for the development of entrepreneurship, which are designed for women. However, in post-transition countries, the situation is different, because the initiatives they spawn face obstacles that discourage the development of female entrepreneurship. The main purpose of this chapter is to investigate the influence of factors (technical and technological development, economic, demographic, institutional, and cultural factors) on female entrepreneurship in post-transition economies. The aim of this chapter is to identify the influences of the external environment on female entrepreneurship by using appropriate methodology, as well as to rank the post-transition economies on the basis of macro-level factors, in order to identify the countries that have the most favorable environment for female entrepreneurship. The study includes post-transition countries in the European Union, i.e., the Baltic States, as well as transition countries which belong to Central Europe. The study is conducted by applying the VIKOR method and method for determining attribute weight based on the subjective and objective integrated approach, as well as the correlation and comparative analysis.
Chapter
The realization that certain economic units, universities, or other entities have an impact on the economy of their region has come more and more into prominence. The topic of the examination of economic impact is especially interesting and exciting when we can compare regions which have different levels of development, yet have the presence of an internationally successful university. The different methods used in the literature make the results difficult to compare; we use the same method to investigate universities in different countries: a multiplier-based approach was used for the first and second missions. The goal of our study is to unravel the effects and impact of the University of Szeged (Hungary) and the University of Lorraine (France) regarding their local economy.
Article
L’impact économique local d’une institution d’enseignement supérieure comme une université est une question qui a été largement abordée dans la littérature. L’étude d’impact économique est devenue également un outil standard utilisé à faire prendre conscience les États de l’importance des dépenses dans l’enseignement supérieur. La définition la plus générale est « la différence entre l’activité économique existant dans une région dans le cas de la présence de l’institution et le niveau d’activité qui aurait été présent si l’institution n’existait pas. » Dans la pratique, il y a une série des problèmes importants : la séparation de l’effet net et brut, l’identification des missions de l’université, le choix de l’échelle territoriale, le choix du modèle statistique, l’estimation des impacts induits et catalytiques, etc. Après l’introduction théorique des problèmes méthodologiques, une analyse comparative de l’Université de Szeged (Hongrie) et de l’Université de Lorraine (France) sera présentée. Une analyse des limites est aussi esquissée.
Article
Full-text available
Napjainkban egy egyetem jelenléte számos dimenzió mentén hozzáadott értéket teremt ab-ban a térségben, ahol működik, és egyre inkább előtérbe kerül az a felismerés, hogy helyi gazdaságfejlesztésre gyakorolt hatása számottevő. Ez a jelenség egyre nagyobb igényt támaszt olyan tanulmányok iránt, amelyek ezeknek az intézményeknek a gazdasági hatását számszerűsítik. Számos módszer létezik már ezeknek a hatásoknak a mérésére, amelyek ki-sebb-nagyobb mértékben eltérnek egymástól. Ez a differenciáltság azonban megnehezíti az intézmények és az eredmények összehasonlítását. Az első dilemma a definícióbeli különbségek. Fontos ugyanis tisztázni, hogy mit ér-tünk az egyetemek egyes missziói alatt, valamint hogyan határozzuk meg az egyetemek által kiváltott különböző típusú hatásokat. További nehézséget jelent, hogy a szakirodalomban számos olyan leírást találunk, ahol az egyetemek harmadik generációját az egyetemek har-madik missziójával azonosítják, holott a két fogalom nem egy és ugyanaz. A hatások szám-szerűsítését és az összevetést tovább bonyolítja, hogy a harmadik misszió mérésére alkalma-zott indikátorkészlet is eltérő különböző intézményekben, továbbá az egész számszerűsítési folyamatban sokszor becslésekre kell hagyatkozni. Jelen tanulmányban tisztázni fogjuk a legfontosabb fogalmakat, ellentmondásokat, és egy módszert javasolunk az egyetemek gaz-dasági hatásainak mérésére magyar feltételek mellett.
Chapter
Full-text available
Napjainkban egy egyetem jelenléte számos dimenzió mentén hozzáadott értéket teremt abban a térségben, ahol működik, és egyre inkább előtérbe kerül az a felismerés, hogy helyi gazda-ságfejlesztésre gyakorolt hatása számottevő. Ez a jelenség egyre nagyobb igényt támaszt olyan tanulmányok iránt, amelyek ezeknek az intézményeknek a gazdasági hatását számsze-rűsítik. Számos módszer létezik már ezeknek a hatásoknak a mérésére, amelyek kisebb-nagyobb mértékben eltérnek egymástól. Ez a differenciáltság azonban megnehezíti az intéz-mények és az eredmények összehasonlítását. Az első dilemma a definícióbeli különbségek. Fontos ugyanis tisztázni, hogy mit ér-tünk az egyetemek egyes missziói alatt, valamint hogyan határozzuk meg az egyetemek által kiváltott különböző típusú hatásokat. További nehézséget jelent, hogy a szakirodalomban számos olyan leírást találunk, ahol az egyetemek harmadik generációját az egyetemek har-madik missziójával azonosítják, holott a két fogalom nem egy és ugyanaz. A hatások szám-szerűsítését és az összevetést tovább bonyolítja, hogy a harmadik misszió mérésére alkalma-zott indikátorkészlet is eltérő különböző intézményekben, továbbá az egész számszerűsítési folyamatban sokszor becslésekre kell hagyatkozni. Jelen tanulmányban 5 tisztázni fogjuk a legfontosabb fogalmakat, ellentmondásokat, és egy módszert javasolunk az egyetemek gaz-dasági hatásainak mérésére magyar feltételek mellett. Kulcsszavak: hatásvizsgálat, egyetemek, gazdasági hatás 1. Bevezetés Napjaink globalizált világában egy egyetem jelenléte számos dimenzió mentén hoz-záadott értéket teremt egy térségben. Ezek egy része könnyen számszerűsíthető, má-sik része azonban csak nagyon nehezen. Érdekes kérdés annak elemzése, hogy egy-ságtani Doktori Iskola (Szeged) 5 Jelen tanulmány megjelenését a " Tudás-ipar igényeit kiszolgáló felsőoktatási szolgáltatások megala-pozása a Dél-Alföldi régióban " című, TÁMOP-4.2.1.D-15/1/KONV-2015-0002 azonosítószámú pro-jekt támogatja.
Conference Paper
Full-text available
Nowadays the realization that certain economic units, universities or other objects have impact on the economy of their region comes more and more into prominence. A growing demand appears to generate more precise studies regarding the quantification of economic impact of these entities. The topic of the examination of economic impact is especially interesting and exciting when we can compare regions with different level of development, but with the presence of an internationally successful university. The local economic impact of a large tertiary education institution such as a university is an issue which has attracted considerable attention in literature. Different methods used in literature make results hardly comparable, we use the same method to investigate universities in different countries: in the lack of regional input-output matrices a multiplier based approach for first and second missions (education and research), while an application of Jongbloed's indicator set for third mission. Generally, there are four substantial problems. First, the definition of impact, second, measuring and estimating first-round expenditures and avoiding double-counting, third, estimating the correct value of the multiplier, fourth, the quantification of the third mission activities. The economic impact study has become a standard tool used by Western universities to persuade state legislatures of the importance of expenditures on higher education. As economic impact studies become a political tool in the review of education, conservative assumptions and methods should be used to promote objectivity in the research process. The goal of our study is to unravel the effects and impact of the University of Szeged (Hungary) and the University of Lorraine (France) regarding their local economy. The topic is quite unique, as the NUTS2 regions in which the examined universities are located in a lagging behind region compared to national average, but per capita GDP is 3.6 higher in Lorraine. On the other hand these universities have the institutional ranking around the 500 th place as published on the Academic Ranking of World Universities and employers of about 7000 employees. The socioeconomic welfare of the region supposedly depends on the university in Hungary, nevertheless the same amplitude in France. The goal of the study is to attempt the quantification of this presumption. As our results show, the impact per student is in the same magnitude in both countries, however third mission is much more implemented in France. The reasons of this difference can be found in historical facts and in different level of economic development.
Article
Full-text available
The term responsible (research and) innovation has gained increasing EU policy relevance in the last two years, in particular within the European Commission’s Science in Society programme, in the context of the Horizon 2020 Strategy. We provide a brief historical overview of the concept, and identify three distinct features that are emerging from associated discourses. The first is an emphasis on the democratic governance of the purposes of research and innovation and their orientation towards the ‘right impacts’. The second is responsiveness, emphasising the integration and institutionalisation of established approaches of anticipation, reflection and deliberation in and around research and innovation, influencing the direction of these and associated policy. The third concerns the framing of responsibility itself in the context of research and innovation as collective activities with uncertain and unpredictable consequences. Finally, we reflect on possible motivations for responsible innovation itself.
Book
Universities are undergoing massive change, evolving from science-based, government-funded institutions into 'international know-how hubs' dubbed third generation universities, or 3GUs. J.G. Wissema explores this dramatic change, tracing the historic development of universities, and exploring the technology-based enterprises, technostarters and financiers for start-ups and young enterprises that are the main partners of these 3GUs. He goes on to illustrate that universities play a new role as incubators of new science or technology based commercial activities and take an active role in the exploitation of the knowledge they create. The book concludes with suggestions regarding the way in which changes in the university's mission should be reflected in subsequent organisational changes.
Article
Smart, sustainable and inclusive growth is the key goal of several EU initiatives, strategies and programmes in the short, medium and long term and at the regional, national and pan-European levels. In this paper, we attempt to explore, explain and enact the conceptual as well as practical linkages between theory, policy and practice related to the ingredients of such growth based on regional innovation smart specialisation strategies and viewed via the ‘multi-focal lens’ of the Quadruple and Quintuple Innovation Helixes (also Quadruple/Quintuple Helix) perspective.
Article
This article highlights a range of university entrepreneurship activities and regional engagement in relation to current governance and finance issues. A model for networking and developing partnership between universities and their region is presented, which reflects existing and emerging European level policy instruments. This model aims at finding the right balance between competition and collaboration and it takes into account the diversity and stratification of higher education and research systems in different countries. From a regional perspective, the most vital activity seems to be the flow of knowledge from universities to business and society, thereby linking global and local players. In order to achieve a better interaction between universities and industry, the various internal and external governance features have to be studied, as sometimes conflicting forces are at work. Universities will need to realise that different institutions can be complementary to one another. It is also important for them to consider how they can best respond to demands for sustainability and accountability of their own activities within a broader knowledge space. The networking and partnership model drafted here will need to be adapted to existing specific conditions and prevailing institutional and regional characteristics. This is necessary in order to successfully coordinate policy instruments to achieve desirable results. Only then can viable entrepreneurialism and innovation be fostered within individual HEIs, between them, and in their regions.