Bevezetés: A szuicídium világszerte súlyos népegészségügyi problémát jelent. A gyermekkori traumák, felnôtt kötôdési stílusok és személyiségdimenziók öngyilkossági kísérletre gyakorolt hatása több évtizede foglalkoztatja a kutatókat. A kutatás célja a felnôtt pszichiátriai osztályon kezelt, anamnézisében szuicid tentámennel rendelkezô és nem rendelkezô populáción felmérni az öngyilkossági kísérlet rizikótényezôit a személyiségjellemzôk, gyermekkori tra-umák és felnôtt kötôdési stílusok relációiban.
Módszerek: A vizsgálat során a Gyermekkori Trauma Kérdôív (CTQ), a Felnôtt Kötôdés Kérdôív (AAS) és a Temperamen-tum és Karakter Kérdôív (TCI) magyar validált változatait és egy demográfiai és általános kérdéseket tartalmazó kér-déssort töltöttek ki a vizsgálatban résztvevôk. A vizsgálati csoportot (N=215) olyan pszichiátria minta alkotta, akiknek anamnézisében szerepel az öngyilkossági kísérlet, és olyan pszichiátriai diagnózissal rendelkezô betegek, akik nem ren-delkeznek szuicid kórtörténettel. Az adatok bináris logisztikus regresszióval, Spearman korrelációval, Mann-Whitney próbával és ANOVA modellel kerültek elemzésre.
Eredmények: A két csoportotot vizsgálva az újdonságkeresés [EH=1,043; 95% C.I.=(0,950-1,145)] p=0,376; a gyermekkori érzelmi elhanyagolás [EH=1,022; 95% C.I.=(0,936-1,116)] p=0,626; érzelmi bántalmazás [EH=1,034; 95% C.I.=(0,966-1,107)] p=0,336; szexuális bántalmazás mértéke [EH=1,047; 95% C.I.=(0,959-1,142)] p=0,305 tendenciaszerûen hozzá-járul az öngyilkossági kísérlet kialakulásának valószínûségéhez, azonban szignifikánsan nem befolyásolják azt. A biztonságos kötôdési stílus [EH=0,908; 95% C.I.=(0,842-0,980)] p=0,013 mértéke az eredmények szerint szignifikánsan csökkenti az öngyilkossági kísérlet megjelenésének valószínûségét (c 2 (1)=6,515 p=0,011). Továbbá a szorongó kötôdés az érzelmi bántalmazással (rs(197)=0,293) p<0,001, az elkerülô kötôdés az érzelmi elhanyagolással (rs(197)=0,273) p<0,001 mutat pozitív irányú kapcsolatot. Következtetés: Eredményeink alapján a biztonságos kötôdést a szuicídium kialakulásának protektív faktoraként te-kinthetjük. A kutatás gyakorlati jelentôsége megjelenhet azon ellátásokban, ahol a kötôdés stabilitása alakítható, hoz-zájárulva a késôbbi öngyilkosság kockázatának csökkentéséhez.
Kulcsszavak: öngyilkossági kísérlet; gyermekkori trauma; felnôtt kötôdési stílus; temperamentum-és karakterdimen-ziók
Introduction: Suicide is a severe public health problem. Impacts of childhood traumas, unsecure adult attachment styles and personality traits have been suggested as possible risk factors for suicide attempts. The aim of this cross-sectional, case-controlled study is to investigate the impact of childhood traumas, adult attachment styles and personality traits on suicide attempt. Methods: The sample consisted of psychiatric patients who attempted suicide (n=101) on the one hand and those who did not attempt suicide (n=114) on the other. The questionnaires used were the Hungarian validated versions of Adult Attachment Scale (AAS), Childhood Trauma Questionnaire (CTQ), Temperament and Character Inventory (TCI) and a demographic questionnaire. Results: Results indicated that Novelty Seeking (NS) temperament trait [EH=1.043; 95% C.I.=(0.950-1.145)] p=0.376; emotional abuse [EH=1.034; 95% C.I.=(0.966-1.107)] p=0.336; emotional neglect [EH=1.022; 95% C.I.=(0.936-1.116)] p=0.626; and sexual abuse [EH=1.047; 95% C.I.=(0.959-1.142)] p=0.305 were associated with nonsignificant increases in the odds of suicide attempts. Whereas secure attachment style [EH=0.908; 95% C.I.=(0.842-0.980)] p=0.013 appeared to be a significantly protective factor (c 2 (1)=6.515 p=0.011). Furthermore, when examining the connection between childhood traumas and adult attachment styles it was found that the anxious attachment style had a positive significant