Content uploaded by Csaba Lentner
Author content
All content in this area was uploaded by Csaba Lentner on Feb 23, 2018
Content may be subject to copyright.
7
Hiánypótlás
Fôszerkesztôi beköszöntô
Journal of Economic Literature (JEL) kódok: A11, B41, E12, H12
Kulcsszavak: gazdaságpolitika, válságkezelés, konszolidáció, közgazdasági képzés meg-
újítása, Magyarország
1990 és 2015 között a magyar gazdaság évi fél százalékkal zárkózott fel az európai uni-
ós átlaghoz, annak hetven százalékát alulról közelítve, miközben (örökös viszonyítási
alapunk) Ausztria az EU-28-ak átlagos fejlettségének már a százharminc százalékán
áll. Afejlettségleszakadási indexünk Ausztriához képest annak tükrében is elgondol-
kodtató, hogy az 1867-es kiegyezés adta kedvező gazdasági klímában Magyarország
fejlődése vetekedett az osztrák, cseh területekével. Azonban e boldog békeidőkbeli
állapothoz máig nem sikerült visszatérnünk.
Arendszerváltozást követően Magyarország három válságot szenvedett el. Apiaci
átmenet időszakának helytelen gazdaságpolitikai intézkedéseit, az 1980-as évek végé-
től az 1990-es évek elejéig tartó „piaci reformok” sokkhatását. A megszorító intézkedé-
sek iskolapéldájának tekinthető, 1995. évi gazdaságpolitikai kiigazító csomag (Bokros
Lajos) hatásait, és a 2002–2006-os időszakban túlköltekező kurzusét, az államot, ön-
kormányzatokat, háztartásokat adósságcsapdába taszító ámokfutás következményeit.
Ez utóbbira, a 2006 őszén bevezetett konvergenciapályát kiigazító csomagra (értsd
újabb megszorításokra) már csak hab volt a tortán az angolszász piacokról Európába,
majd hazánkba „begyűrűző” krízis, amely a neoliberális alapokra túlzottan építkező
magyar piacgazdaság sorsát megpecsételte.
Tanulsága a rendszerváltozást követő negyed évszázadnak, hogy importált gaz-
daságpolitikával felzárkózás, siker, stabilitás nem érhető el. Tanulság az is, hogy
gyengülő nagyhatalmak szövetségében felemelkedés nem várható. Tanulság, hogy
a nemzettel szemben nem lehet kormányozni. Az átalakulás, a reformok árát a tár-
sadalommal és belső vállalkozásokkal egy az egyben nem lehet megfizettetni. Örök
érvényű szabály, hogy az eredményes gazdaságpolitikához társadalmi támogatottság
szükségeltetik.
2010 után, immár nyolc éve evidencia, hogy az önálló gazdaságpolitika a nemzeti
gyógymód, amely pénzügyi konszolidációt és gazdasági növekedést teremtett. Agyen-
gülő Európai Unió mellett új kereskedelmi partnerekre leltünk. Gazdaságunk külső
függőségét egyrészt csökkentettük, másrészt – az Európai Unión túl – a viszonyainkra
Polgári Szemle, 13. évf., 4–6. szám, 2017, 7–10., DOI: 10.24307/psz.2017.1201
8
Hiánypótlás – Főszerkesztői beköszöntő
hatást gyakorló országok körét szélesítettük. Apénzügyi konszolidáció és a strukturális
reformok forrásait vagy a költségvetés feltöltését a nemzetközi térből érkező – negyed
évszázadon át nem az anyagi erejükhöz mérten adózó – multinacionális vállalati körtől
és keynesi ihletésű gazdaságpolitikával biztosítottuk.
Ám a kimagasló teljesítmények és a kivitelezés módszertanának felsőoktatásban
megtapasztalható hiánya intellektuális kudarcként fogható fel, hiszen a továbblépést,
az igazi versenyképesség elérését gátolja a tudástőke minőségi javulásának elmara-
dása. A magyar modell szabályozási környezetének, történeti és nemzetközi térbe
illesztésének deficitje máig jellemzi a magyar felsőoktatást, különösen a társadalom-
tudományi képzést. Összefüggéseiben egyetlen magyar egyetemen sem tanítják Ma-
gyarország kormánya és a Magyar Nemzeti Bank által alkalmazott gazdaságpolitikát.
A tananyagban nem tárják fel a hallgatóság előtt a közteherviselésre, aktív állami
gazdaságbefolyásolásra, szabályozásra és ellenőrzésre épülő magyar modell lénye-
gét. Még konkrétabban fogalmazva: a közteherviselésről, hatósági árszabályozásról,
a család- és otthonteremtési támogatások rendszeréről s más szociális vívmányokról,
nemzeti vagyonpolitikáról, sikeres pénzügyi konszolidációról, a Magyar Nemzeti
Bank többes mandátum- és eszközrendszeréről, jó kormányzást támogató monetáris
politikájáról szóló átfogó ismeretek nem képezik az egyetemi tananyag részét. Az
elért gazdasági sikerek mint értékek megőrzése sajnos így nem valósul meg, sőt a
társadalomtudományi képzést folytató egyetemek által történő blokkoló tevékenység
következtében értékvesztés keletkezik.
Ezen az intellektuális hiányon próbál a Polgári Szemle társadalomtudományi fo-
lyóirat enyhíteni, új, korszerű ismereteket biztosítani, vagyis hiánypótlást végezni.
Mostani lapszámunkban is bőségesen számolunk be az új állampénzügyi kutatá-
si eredményeinkről. Ünnepi dolgozatot közlünk Gróf Bethlen Istvántól az ötszáz
éves jubileumát ünneplő reformációról, annak gazdasági hatásairól, magyarországi
vonatkozásairól. Mindezt a hiánypótlás jegyében tesszük, hiszen mind az új állam-
pénzügyi-nemzetgazdasági történések tudományos leképezése, mind az etikus, ke-
resztényi elvekre épülő közgazdaságtan úttörőinek egyetemes tananyagba illesztése
máig elmaradt. Pedig a válság után feléledő, az emberi közjóllétet középpontba állító
közgazdasági gondolkodók, professzorok, mint például a magyarul is olvasható Lui-
gino Bruni, Stefano Zamagni (Bruni–Zamagni, 2013), Helen J. Alford O.P., Michael
J. Naughton (Alford–Naughton, 2009), Baritz Sarolta Laura OP (Baritz, 2016) már
egy új, de bibliai tanításokra utalva inkább egy újraéledő gondolkodás eljövetelének
hírnökei, mint ahogy Antonio Genovesi tanait (Genovesi, 2016) újraélesztő Dem-
binski és Zamagni professzorok. Mi, magyarok is a válságot magunk mögött hagyni,
háborúkat elkerülni és egy új, fenntartható, az emberiség általános hasznát szolgáló
új termelési mód létrejöttét óhajtjuk, melynek jeles tudósa Paul H. Dembinski pro-
fesszor, akinek 2017-ben megjelent Ethics and Responsibility in Finance című könyve
(Dembinski, 2017), annak magyarra fordítása (Dembinski, 2018) egy újabb áttörés,
újabb bizonyíték a neoliberális termelési mód idejétmúltságára. És mindez hol van
a magyar egyetemek tananyagában? Hol vannak a Magyar Nemzeti Banknak mint
tudományos műhelynek a támogatásával, illetve munkatársai által megírt könyvek a
9
Polgári Szemle · 13. évfolyam 4–6. szám
társadalomtudományi tantárgyi tematikák kötelező vagy ajánlott irodalmaként meg-
jelölve?
A2007–2008-as kezdeti válságévek utáni változásokat lekövető, új módszertani ala-
pokat leíró tudományos kutatásokra és egyetemi képzésre pedig világszerte óriási az
igény. Ahiány pótlására szólítanak fel a London School of Economics közgazdasági
dogmákkal elégedetlen kutatói és diákjai, akik ötszáz évvel az után, hogy Luther Már-
ton kifüggesztette tételeit a wittenbergi vártemplom kapujára, most a változásokért
kiáltó kutatók és diákok is hasonlót tettek. 33 pontban foglalták össze követeléseiket.
Az ok: a világ a szegénységgel, egyenlőtlenségekkel, környezeti válsággal és pénzügyi
instabilitással küzd, de a közgazdaságtan szerintük többet is segíthetne a problémák
megoldásában. Mondhatjuk tehát, azok lesznek a sikeres, versenyképes nemzetgazda-
ságok, amelyek a problémák mélyére koncentráló tudományos eredményeket tudnak
felmutatni, megoldást találni, tankönyveket megírni, és az egyetemi képzésben megje-
leníteni. Ama elért kedvező GDP-, árfolyam-, inflációs adatok csak úgy tarthatók fenn
Magyarországon is, ha a képzés a változások mélyére hatoló lesz, a megoldások és a
megújulás módszertanát tudja átadni. Magyarország pénzügyi-gazdasági csődjét oko-
zó neoliberális közgazdaságtanra nem mint vallásra, hitvilágra, hanem olyan kutatási
területként, megoldandó, megfejtendő problémára tekint, amelyet lehet tudományo-
san vizsgálni, kritizálni, korrigálni. Az nem megoldás, hogy a mára már gyakorlatban
meghaladott neoliberális termelési mód hirdetői elefántcsonttornyukba zárkózva a
London School of Economics vagy a Magyar Nemzeti Bank, Polgári Szemle köré szer-
veződő tudományos kutatókat kiszorítják a pozíciókból, könyveiket indexre rakják,
létezésüket elhallgatják.
Az előttünk álló, 2018-tól újra megnyíló politikai térben a felsőoktatás képzési me-
todikájának rendezése Magyarországon is be kell hogy következzék.
Sikereink, új kihívásaink sorozatában egy szomorú közleményt is le kell írnom.
Fájdalommal búcsúzunk Kolozsi Béla szociológustól, pszichiátertől, a nemzetközi
kapcsolatok elismert kutatójától, nyugalmazott nagykövettől, aki 2017 novembe ré-
ben, életének 73. évében rövid betegség után elhunyt. Kolozsi Béla számos magyar
felsőoktatási intézmény munkájában vett részt az orvosképzéstől a kommunikációs
stúdiumokon és a nemzetközi kapcsolatok oktatásán át a Miskolci Egyetem szocio-
lógia tanszékének vezetéséig. Egyetemi munkássága utolsó évtizedében a Pázmány
Péter Katolikus Egyetem Nemzetközi és Politikatudományi Intézetének címzetes
egyetemi docense volt. Külföldön a Lyoni Egyetem vendégtanára, majd oxfordi ven-
dégkutató.Az MDF alapító tagjai közé tartozott. 1992 és 1994 között a Külügyminisz-
térium stratégiai elemző és tervező főosztályának vezetője, 1999-től 2004-ig diplomá-
ciai külszolgálati munkát vállalt, hazánk szófiai nagyköveteként dolgozott. Száznál
több tudományos közleménye közül az utolsó a Polgári Szemle 2017-es különszámában
jelent meg Székelyföld magyar autonóm területiségéről. Nyugodj békében, emléked
megőrizzük!
Prof. dr. Lentner Csaba egyetemi tanár,
a Polgári Szemle főszerkesztője
10
H
Bruni, Luigino – Zamagni, Stefano (2013): Civil gazdaság. Hatékonyság, méltányosság, köz-jóllét. L’Harmattan
Kiadó, Budapest.
Alford, Helen J. O.P. – Naughton, Michael J. (2009): Menedzsment, ha számít a hit. Keresztény társadalmi elvek
a modern korban. Kairosz Kiadó – Mária Rádió Kiadó, Budapest.
Baritz Sarolta Laura OP (2016): Háromdimenziós gazdaság. Lehet gazdálkodni erényetikai paradigmában. Kairosz
Kiadó, Budapest.
Genovesi, Antonio (2016): Értekezések a kereskedelemről, avagy a polgári gazdaságról. Kairosz Kiadó, Budapest.
Dembinski, Paul H. (2017): Ethics and Responsibility in Finance. Routledge, Abingdon – New York, https://
doi.org/10.4324/9781315205342.
Dembinski, Paul H. (2018): Etika és felelősség a pénzügyi életben. Kairosz Kiadó, Budapest.
Hiánypótlás – Főszerkesztői beköszöntő