Content uploaded by Attila Takács
Author content
All content in this area was uploaded by Attila Takács on Jul 25, 2023
Content may be subject to copyright.
NÖVÉNYVÉDELEM 2017, 78 (53): 12. 539
Olaszországban (Bernardo
és mtsai 2011) hét évvel ezelőtt
dió levélen aknázó Észak-Ame-
rikában honos molylepkét azo-
nosítottak Coptodisca luciuella
néven. Az Olaszországba be -
hurcolt kártevők rendszerint
észak ra, illetve észak-keletre
terjednek tovább. Az előbbiek
ismeretében nem meglepő a
lepke magyarországi megjele-
nése. Az első példányait (aknáit,
hernyóit) Tornyiszentmiklós
zárt kerti területén közönséges dió (Juglans
regia) levelein 2017. augusztus 24-én sike-
rült felfedezni. Figyelmünk a dió felé fordult,
melynek eredményeképpen számos hazai tele-
pülésen sikerült jelenlétét bizonyítani (térkép,
lelőhelylista).
A lepke szárnyfesztávolsága 4–6 mm
(1. ábra). Az elülső szárnyon feketével határolt
három fehér ék látható, melyek a szárny közepe
felé sárgába hajlanak. A szárnycsúcsban levő
rojtban egyenes fekete farok látható. A külső
szöglet háromszögletű foltja fehér. A szárny-
csúcsi rojtok tövében kékes foltok gyelhetők
meg. A feje borzas és a hátulsó szárnyaival azo-
nos szürke színű (Clemens, 1860).
Hernyója (2. ábra) a levélen kétoldali folt-
aknát készít. Az akna mindig a levél két oldalere
között található (3. ábra) és azokon sohasem
nyúlik keresztül. A hernyó ürüléke fekete színű
és a foltakna két oldalán látható (4. ábra).
Az utolsó vedlést követően ovális zsákot sző
magának (3. ábra). A zsák szélén elrágott levél-
lemez körben elszárad, az ily módon meglazult
zsákkal a hernyó elhagyja a levelet. A vékonyabb
vagy vastagabb ágakon, esetleg a törzs kéregre-
pedéseiben fehér szövedékkel rögzíti a zsákot.
Hernyóként telel, majd tavasszal bábozódik.
Az aknák keresése egyszerű. Az elhagyott
aknákban a rokon somaknázó fényesmolyhoz
(Antispila treitschkiella) hasonlóan szabályos
A DIÓAKNÁZÓ FÉNYESMOLY (COPTODISCA LUCIFLUELLA
CLEMENS, 1860 LEPIDOPTERA – HELIOZELIDAE)
MAGYARORSZÁGI MEGJELENÉSE
Takács Attila1,Szabóky Csaba2 és Kutas János3
1Fejér Megyei Kormányhivatal Székesfehérvári Járási Hivatal Agrárügyi Főosztály Növény-
és Talajvédelmi Osztály 2481 Velence, Ország út 23. takacs.attila@fejer.gov.hu
21034 Budapest, Bécsi út 88. bothv@t-online.hu
3Zala Megyei Kormányhivatal Zalaegerszegi Járási Hivatala Agrárügyi és Környezetvédelmi Főosztály
Növény- és Talajvédelmi Osztály 8900 Zalaegerszeg, Kinizsi u. 81. kutas.janos@zala.gov.hu
Az Észak-Amerikából Európába behurcolt lepkefajt elsőként Olaszországban (2010) találták
meg. Olaszországon és Magyarországon kívül napjainkig sehonnan sem került elő. Első aknáit
Tornyiszentmiklós zártkerti területén közönséges dió (Juglans regia) levelein sikerült meggyelni.
Kulcsszavak: expanziós faj, közönséges dió (Juglans regia), fekete dió (Juglans nigra), levélakna,
faunára új
1. ábra. Dióaknázó fényesmoly (Coptodisca luciuella Clemens, 1860)
rajz: Szabóky Csaba, Lucio Morin fényképe nyomán
2017_12_Novenyvedelem_tordelt.indd 539 2017. 12. 13. 13:14
540 NÖVÉNYVÉDELEM 2017, 78 (53): 12.
ovális lyukak maradnak vissza. Több levélben
„döglött aknákat” gyeltünk meg. A leveleken
számos hasonló méretű elhalt folt látható, de
a legegyértelműbb meghatározási módja, ha a
fény felé tartva az elhalt részben hernyó ürülék
van.
A lepke hernyójának tápnövénye hazájá-
ban, Észak-Amerikában a hikoridió (Carya
glabra) és a pekán dió (Carya tomentosa)
(Bernardo és mtsai 2015), Magyarországon
elsősorban közönséges dión (Juglans regia)
gyelhető meg (5. ábra). Számos esetben
fekete dión (Juglans nigra) találtuk (6. ábra).
Megemlítendő, hogy közönséges és a fekete
dió együttes előfordulásakor csak a fekete dió
levelét fogyasztotta. Érdekesség, hogy egy-egy
alkalommal Martonvásáron hikoridión (Carya
sp.) és Alsószentivánon texasi feketedión
(Juglans rupestris) is megtaláltuk.
A lepke hazájában három, esetleg négy nem-
zedéke is kifejlődik (Bernardo és mtsai 2012).
Hazai nemzedékszámáról nincs ismeretünk.
Meggyeléseink szerint „régi” és „új” zsákja a
dió törzsén található, mely arra enged következ-
tetni, hogy hazánkban egynél több nemzedéke fej-
lődik.
Az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó
hikoridió termesztő vidékein, amennyiben a
gazdálkodók azonos hatásspektrumú in szek-
ticideket használnak, nagyobb a valószínűsége
a rezisztencia kialakulásának, így az ott élő
négy diókártevő faj (Stigmella juglandifoliella,
Cameraria caryaefoliella, Phyllonorycter
caryaealbella, Coptodisca luciuella) együtte-
sen okozhat kárt.
A dióaknázó fényesmoly magyarországi
kártétele közvetettnek tekinthető, mivel az
csak a leveleket érinti, a termést nem, vala-
mint a fentebb említett másik három faj nálunk
még nem fordul elő. Jelen ismereteink szerint
a lárva elleni inszekticides védekezés nem
indokolt.
Jelentős számú hernyót gyűjtöttünk,
me lyek ből vélhetően tavasszal kelnek ki a lep-
kék, esetleg a parazitoidok. Megjegyzendő,
hogy az olaszországi vizsgálatok már 9 genusba
tartozó parazitoidot mutattak ki.
2. ábra. A dióaknázó fényesmoly hernyója
Fotó: Takács Attila
3. ábra. A levélakna mindig a levél két oldalere között
található, mellette a hernyó zsákja. Fotó: Takács Attila
4. ábra. A hernyó ürüléke fekete színű és a foltakna
két oldalán látható. Fotó: Takács Attila
2017_12_Novenyvedelem_tordelt.indd 540 2017. 12. 13. 13:14
NÖVÉNYVÉDELEM 2017, 78 (53): 12. 541
A kárképe és /vagy a lárvája követke-
ző településekről került elő: Ábrahámhegy,
Alcsút doboz, Alsónemesapáti, Alsószentiván,
Bada csony, Badacsonyörs, Badacsonytördemic,
Balatonboglár, Balatonederics, Balatonföldvár,
Balatongyörök, Balatonhenye, Balatonkenese,
Balatonlelle, Balatonőszöd, Balatonszárszó,
Balatonszemes, Balatonvilágos, Barcs, Berzen-
ce, Bize, Bocfölde, Bol dog asszonyfa, Borjád,
Böhönye, Botykapeterd, Böhönye, Bőszénfa,
Budapest (III., XI.), Cserszegtomaj, Csokonya-
visonta, Cso pak, Csörnyeföld, Csur gó, Dencshá-
za, Diós jenő, Duna bogdány, Dö mös, Esztergom,
Fe hér vár csurgó, Felsőpáhok, Fonyód, Föve-
nyes, Füzér rad vány, Görgeteg, Gyenes diás,
Hencse, Hévíz, Iharos, Iharosberény, Juta, Ka-
csóta, Kadarkút, Kapos vár, Káptalan füred, Ke-
levíz, Keszthely, Két hely, Középrigóc, Lá bod,
Lad, Leányfalu, Lengyeltóti, Letenye, Marca-
li, Martonvásár, Mesztegnyő, Mike, Mikóhá-
za, Mór, Murarátka, Nagyatád, Nagyharsány,
Nagykanizsa, Nagykapornak, Nagypeterd,
Nagyrada, Nagyvázsony, Nyírmada, Osztopán,
Öreglak, Ötvöskónyi, Pécs, Pellérd, Pilismarót,
Pilisszentlászló, Révfülöp, Segesd, Seregélyes,
Siklós, Solymár, Somogyjád, Somogyvár, Süt-
tő, Szabadegyháza (ipar-
telep), Szalánta, Szentgál,
Szentlászló, Szentlőrinc,
Szenyér, Szigetvár, Szig-
liget, Szirmabesenyő,
Szulok, Tápóság , Tor-
nyiszentmiklós, Túrony,
Úrkút, Vadépuszta, Vár da,
Vásárosnamény, Vá szoly,
Velence, Villány, Vo-
nyarcvashegy, Zalacsány,
Zala egerszeg, Zala lövő,
Zalaszentgrót, Zalaszent-
iván, Zamárdi, Zselic-
szentpál.
A térképeken a vizs-
gált településeket jelöl-
tük, a fekete körök a
megtalált aknák helyét
mutatják, míg a fehér
körök azokat a helyeket,
ahol nem sikerült megta-
lálnunk.
Köszönetnyilvánítás
A szerzők köszöne-
tüket fejezik ki azoknak,
akik adataikkal hozzájá-
rultak a faj előfordulási
térképének az elkészí-
téséhez: Szénási Ágnes,
Both Veronika, Kis
Balázs, Gál Sándor, Antal
Kristóf.
5. ábra. A dióaknázó fényesmoly elterjedése közönséges dión 2017-ben
6. ábra. A dióaknázó fényesmoly elterjedése fekete dión 2017-ben
2017_12_Novenyvedelem_tordelt.indd 541 2017. 12. 13. 13:14
542 NÖVÉNYVÉDELEM 2017, 78 (53): 12.
IRODALOM
Ávila-Rodríguez V.,Nava-Camberos U., Luis Reyes-
Carrillo J., García de la Peña C., Márquez-
Hernándezy C. and Luis García-Hernández J.
(2015): Primer Reporte de luciuella en Huertas
de Nogal, Carya illinoinensis en México South-
western Entomologist, 40(2):419–426.
Bernardo, U., Nieukerken, E. J. van, Sasso, R., Ge-
biola, M., Gualtieri, L. and G. Vigiani (2015):
Characterization, distribution, biology and impact
on Italian walnut orchards of the invasive North-
American leafminer Coptodisca luciuella (Lepi-
doptera: Heliozelidae). Bulletin of Entomological
Research, 210–234.
Bernardo, U., Sasso, R., Gebiola, M. and G. Viggiani
(2012): First record of a walnut shield bearer Cop-
todisca (Lepidoptera: Heliozelidae) in Europe.
Journal of Applied Entomology, 136: 638–640.
Bernardo, U., Sasso, R., Gebiola, M. and Viggiani, G.
(2011): Minatrice fogliare segnalata in Italia su
noce. L’Informatore agrario, 46: 64–65.
Clemens, B. (1860): Contributions to American Lepidop-
terology. No. 5. Proceedings of the Academy of
Natural Sciences of Philadelphia, 12: 203–221.
Heyerdahl R. H. (1988): The bionomics and control of
Pecan leafminers in Gerogia (Lepidoptera, Nept-
iculidae, Gracillaridae, Heliozelidae) in Stapa,
16: 141–145.
Internetes hivatkozás
http://www.lepiforum.de/lepiwiki.pl?Coptodisca_Luciu-
ella (2017. 09.20.)
THE APPEARANCE OF THE WALNUT LEAFMINER (COPTODISCA LUCIFLUELLA
CLEMENS, 1860 LEPIDOPTERA – HELIOZELIDAE) IN HUNGARY
A. Takács,1 Cs. Szabóky2 and J. Kutas3
1Government Ofce of Fejér County District Ofce of Székesfehérvár Major Department of Agricultural Affairs Plant
protection and Soil Department 2481 Velence, Ország út 23. takacs.attila@fejer.gov.hu
21034 Budapest, Bécsi út 88. bothv@t-online.hu
3Government Ofce of Zala County District Ofce of Zalaegerszeg Major Department of Agricultural and Environmental
Protection Affairs Plant protection and Soil Department 8900 Zalaegerszeg, Kinizsi u. 81. kutas.janos@zala.gov.hu
At rst time the North American leafminer was found in Italy in 2010. The species was reported
from Italy and from Hungary from Europe. The srt mines of the moth were detected on walnut
(Junglans regia) leaves in Tornyiszentmiklós in Hungary.
Keywords: expansive species, walnut (Juglans regia), black walnut (Juglans nigra), leafmine, new
to the fauna
Érkezett: 2017. szeptember 21.
2017_12_Novenyvedelem_tordelt.indd 542 2017. 12. 13. 13:14