Tanulmányunk célja áttekintést nyújtani a válás utáni közös szülőségre, a szülők együttműködésére és konfliktusaira vonatkozó főbb kutatási eredményekről. A közös szülőség fogalma a szülők közötti interakciókat, kapcsolatot jelenti, amit a válást követően is szükséges fenntartani. Tanulmányunkban egyrészt kitérünk a közös szülőség egyes aspektusaira (szülői kommunikáció, egymás támogatása–aláásása, konfliktusok és konfliktuskezelés), másrészt a vonatkozó vizsgálatokban leggyakrabban megjelenő háttérváltozókra (válási folyamat, elhelyezés típusa). A válás következményei, az új helyzethez való alkalmazkodás sikeressége mind a szülők, mind a gyerekek részéről jelentős társadalmi fontossággal bír, ennek ellenére a válás utáni közös szülőség témája csak egy-egy hazai publikációban jelenik meg. Jelen tanulmánnyal célunk ennek a hiánynak a pótlása, valamint a kérdéskör hazai kutatásának inicializálása. A vizsgált szakirodalom alapján elmondható, hogy a párkapcsolat felbomlása után kiemelten fontos egy új egyensúlyi állapot kialakítása, mivel a közös szülőség minősége összefüggést mutat a gyermekek és a felnőttek jóllétével is. A vonatkozó empirikus szakirodalom egy része azokra a preventív képzési programokra irányul, amelyek a válás utáni közös szülőség minőségének fejlesztését tűzték ki célul. Említést teszünk ezért több ilyen programról, röviden ismertetve a sajátosságaikat és a kapcsolatos empirikus eredményeket. Következtetésként elmondható, hogy a válást követő közös szülőség komplex témaköre és a szülők sokszor eltérő narratívája miatt olyan diádikus kutatási megközelítés választása indokolt, amellyel ez az összetettség megragadható. Felhívjuk továbbá a figyelmet arra, hogy hazánkban hiányoznak az elvált szülőknek kínált edukációs programok, pedig a szülők és gyermekek jóllétének érdekében fontos lenne ezek kifejlesztése, hatékonyságuk vizsgálata és a megfelelő hatékonyságú programok rendszerszintű elterjesztése.
This study aims to provide a review of the main research findings on coparenting after divorce, parental cooperation and conflicts. The concept of coparenting refers to the interactions and relationship between parents which must be maintained even after divorce. In our paper, we cover some aspects of coparenting (parental communication, mutual support, undermining, conflicts and conflict management) and the most common background variables in the relevant studies (divorce process, type of custody). The consequences of divorce and the success of adapting to the new situation are of significant importance for both parents and children, however, the topic of coparenting after divorce appears in few Hungarian publications. With the present study, we aim to fill this gap and to initialize domestic research on the issue. Based on the examined literature, it can be stated that the formation of a new state of equilibrium after the dissolution of the relationship is of great importance, as the quality of coparenting is related to the well-being of children and adults as well. Some of the relevant empirical literature relates to preventive training programs aimed at improving the quality of coparenting after divorce. We, therefore, mention several such programs, briefly describing their specifics and related empirical results. In conclusion, due to the complex topic of coparenting after divorce and the often different narratives of parents, it is justified to choose a dyadic research approach that can capture this complexity. We would also like to draw attention to the fact that there is a lack of educational programs for divorced parents in Hungary, although it would be important to develop and disseminate them widely for the well-being of parents and children.
