Adatok a Villányi-hegység flórájához

Abstract

Contributions to the flora of Villány hills, South Hungary. Abstract. This paper presents still unknown occurrences of 87 rare or interesting species of vascular plants from parts of Villány hills, which were not intensively studied before. 23 of them was not known from Villány hills earlier. Most important ones are: Ophrys sphegodes, Ophrys scolopax subsp. cornuta, Orchis militaris, Rosa livescens, Orchis angusticruris,, Astragalus vesicarius subsp. albidus, Orchis morio, Lathyrus pannonicus, Orobanche purpurea, Stipa joannis, Spiranthes spiralis.

Full text

A
Janus Pannonius Múzeum Évkönyve
40
(1995)
5-
8
Pécs,
1996
Adatok
a
Villányi-hegység flórájához
DÉNES Andrea
Dénes,
Andrea: Contributions
to the
flora
of
Villány
hills,
South
Hungary.
Abstract.
This paper presents still unknown occurrences
of 87
rare
or
interesting
species
of
vascular plants from parts
of
Villány
hills,
which
were
not
intensively studied
before.
23 of
them
was not
known from
Villány
hills earlier. Most important ones
are:
Ophrys sphegodes,
Ophrys
scolopax
subsp.
cornuta, Orchis militaris, Rosa livescens,
Orchis
angusticruris, Astragalus vesicarius
subsp.
albidus, Orchis
morio,
Lathyrus pannonicus, Orobanche purpurea, Stipa joannis,
Spiranthes
spiralis.
Bevezető
A Villányi-hegység flórájának kutatása
már
igen korán
megekezdódött. 1782-től
sok
kutató járt
a
hegységben,
ám elsősorban
a
nagyharsányi Szársomlyó-hegyet
keresték
fel.
Ennek következtében
a
hegy florisztikailag
hazánk legismertebb területei közé tartozik. Kevésbé
ismert
a
hegység többi része.
A Villányi-hegység korai flórakutatóiról részletesen
olvashatunk
„A
Mecsek hegység
és
déli síkjának
nö-
vényzete" című munkában
(HORVÁT
1942), illetve
LEHMANN
(1972) Szársomlyó növényzetéről írt tanulmá-
nyában.
A két
dolgozat
az
első öszefoglaló florisztikai
munka a hegység illetve a Szársomlyó területerői. Önálló
Villányi-hegységi flóramű
LEHMANN
(1958) munkája
-
főiskolai szakdolgozata
-
mely azonban nyomtatásban
mindmáig nem jelent meg. Jelentős
új
adatokat
a
követ-
kező években
is
közöltek. Nagy István
és
Vöröss László
Zsigmond
(NAGY 1959, 1963; NAGY, VÖRÖSS
1967),
valamint Borhidi Attila
és
Priszter Szaniszló (BORHIDI,
PRISZTER 1966; PRISZTER 1966; PRISZTER, BORHIDI
1967)
még
számos felfedezéssel gazdagította
a
hegység
flóráját. Ebben az időben ismerünk meg
itt
olyan fajokat,
mint
Cynanchum
pannonicum,
Medicago orbicularis,
Orobanche
nana,
Phlomis
tuberosa.
Horvát mecseki fló-
raművének kiegészítéseiben
(HORVÁT
1944,1958,1975,
1976,1977) és
a
hegység legújabb kutatói, Kevey Balázs
és Farkas Sándor
(KEVEY
1982,1983,1985,1988,1989,
1993),
valamint Száraz Péter és munkatársai
(SZÁRAZ et
al.
1985) dolgozataiban további fontos adatokat találunk.
Ezekben
az
években kerülnek elő pl.
a
következő fajok:
Ophrys
apifera,
Ophioglossum
vulgatum,
Orchis
tridenta-
ta,
Phyllitis
scolopendrium.
Anyag
és
módszer
1989
óta
rendszeresen járom
a
hegységet, elsősorban
annak déli oldalait. Jelen dolgozatban
a
hegységre
új
fajok mellett
több,
általában csak
a
Szársomlyóról közölt
faj további lelőhelyeit közlöm.
A
fontosabb hegy-
és
dűlőnevek
az 1.
ábrán láthatóak.
A
fajokat
Soó
(1964-
80) sorszámai szerint sorolom
fel. A
rövidítések magya-
rázata
a
következő:
ex
verb.:
ex
verbis
-
idézett szerző
szóbeli közlése; ined.: ineditum
-
idézett szerző közület-
ien adata; (!):
a
növényt magam láttam; !
:
idézett szerző
által említett helyen
a
növényt magam
is
megtaláltam:
Vhg-re új.: Villányi-hegységre
új
előfordulás.
Eredmények
A Szársomlyó alapos kutatottsaga miatt, elsősorban
a
Tenkes-, Fekete-
és a
Csukma-hegy, valamint
a
művelt
területek
közé
nyúló Akasztófa-domb területéről kerültek
elő florisztikai újdonságnak számító fajok. Ezek
közül
23
a hegységre újnak bizonyult. Ilyen fajok
pl. az
Ophrys
sphegodes,
Ophrys scolopax
subsp.
cornuta,
az
országo-
san
is
ritka Rosa
livescens,
a
majom
és
bíboros kosbor
hibridje, az
Orchis
angusticruris,
valamint az
Astragalus
vesicarius
subsp.
albidus,
Orchis
militaris,
Orchis
morio,
Lathyrus
pannonicus,
Orobanche
purpurea,
Stipa
joan-
nis,
Spiranthes
spiralis.
Újabb területekről kerültek elő
a
hegységből
már
ismert,
de
régóta
nem
talált, vagy ritka
fajok közül pl.
a
Plantago
argentea,
Gentiana
cruciata,
Trigonella gladiata, Pulasatilla grandis, Amygdalus
nana, Serratula radiata, Orobanche nana, Ophrys
apifera,
Digitalis ferruginea.

6
A
JANUS PANNONBJS MÚZEUM ÉVKÖNYVE
40
(1995)
VHIinykSvesd
1.
ábra: Fontosabb hegy-
és
dűlőnevek
a
Villányi-hegységben.
A részletes adatok
a
következők:
16.
Aconitum anthora
L.
Máriagyűd „Tenkes-hegy"
(!);
Nagyhar-
sány „Fekete-hegy"
(!);
Siklós „Csukma-hegy"
(!).
21.
Pulsatilla grandis Wender. Siklós „Akasztófa-domb"
(!).
22.
Pulsatilla pratensis
(L.)
Mill, subsp. nigricans Störck.
Nagyharsány „Fekete-hegy:
a
déli oldal sztyepprétejein"
(!)
kevés;
Siklós „Akasztófa-domb"
(!),
„Csukma-hegy:
a
csukmai kereszt
közelében
a
gerincen"
(!).
59.
Ranunculus illyricus
L.
Máriagyűd „Tenkes-hegy"
(!);
Siklós
„Akasztófa-domb"
(!),
„Csukma-hegy"
(!).
60.
Ranunculus psilostachys Griseb. Máriagyűd „Tenkes: Felső-
legelő"
(!)
több helyen,
„a
templom feletti gesztenyesor szélében"
(!);
Siklós „Csukma-hegy,
a
gerincen vezető
út
mellett néhány helyen"
(!),
„Zuhanya dűlő,
a
bánya feletti erdőfoltban" (PAPP
ex
verb.).
61.
Thalictrum aquilegiifolium
L.
Máriagyűd „Felső-legelő"
(!).
63.
Thalictrum minus
L.
Máriagyűd „Felső-legelő"
(!),
„Tenkes-
hegy"
(!);
Siklós „Akasztófa-domb"
(!),
„Csukma-hegy"
(!).
67.
Adonis vernalis
L.
Máriagyűd „Felső-legelő"
(!),
Köves-máj"
(!), v„Tenkes-hegy"
(!);
Siklós „Akasztófa-domb"
(!),
„Csukma-hegy"
(!)•
216.
Rosa spinosissima
L.
subsp. pimpinellifolia
L.
Nagyharsány
„Szársomlyó:
a
hegy gerincén"
(!)
(FACSAR ined.).
217.
Rosa gallica
L.
Nagyharsány „Fekete-hegy" (FACSAR ined.),
„Szársomlyó: déli oldal"
(FACSAR
ined.); Villány „Somsich-hegy:
ezüsthársas-cseres maradványban
egy
kőrakásokkal határolt régen
felhagyott szőlőben" (FACSAR ined.).
218.
Rosa arvensis Huds. Harkány „Tenkes-hegy"
(FACSAR
ined.);
Nagyharsány „Szársomlyó:
az
északi oldal gyertyános-tölgyesében"
(FACSAR
ined.); Máriagyűd „Csukma-hegy: gyertyános-tölgyesben"
(FACSAR
ined.).
220.
Rosa livescens Bess. Villány „Somsich-hegy" (FACSAR ined.);
Nagyharsány „Szársomlyó:
a
déli oldali, hegylábi lösz
és
mészkő
határán" (FACSAR ined.). Vhg-re
új.
225.
Rosa agrestis Savi. Harkány „Tenkes-hegy" (FACSAR ined.);
Máriagyűd „Csukma-hegy:
a
templom felett szőlő
és
bokorerdőfoltok
között" (FACSAR ined.); Nagyharsány „Szársomlyó" (FACSAR ined.).
235.
Prunus fruticosa Pall. Nagyharsány „Szársomlyó: szoborpark
szélében(!)
(FACSAR
ined.).
236.
Cerasus vulgaris Mill, subsp. acida (Dum.) Dostál. Nagyhar-
sány „Szársomlyó"
(FACSAR
ined.). Vhg-re
új.
238.
Amygdalus nana
L.
Nagyharsány „Szársomlyó: déli oldal"
(FACSAR
ined.).
287.
Trigonella gladiata Stev. Csarnóta „Nagy-hegy" (KUN ined.);
Máriagyűd „Felső-legelő"
(!),
„Köves
máj" (!),
„Tenkes-hegy"
(KUN
ined.);
Siklós „Csukma-hegy"
(!),
„Akasztófa-domb"
(!).
297.
Medicago rigidula
(L.) Ali.
Máriagyűd „Tenkes-hegy" (KUN
ined.);
Siklós „Csukma-hegy" (KUN ined.).
351.
Astragalus vesicarius
L.
subsp. albidus
(W. et К.). Jáv.
Máriagyűd „Köves-máj"
(!)
(KUN 1995); Siklós „Akasztófa-domb"
(!).
Sopianicumra
új.
364.
Vicia tetrasperma
(L.)
Schreb. Máriagyűd „Felső-legelő"
(!).
Vhg-re
új.
388.
Lathyrus pannonicus (Jacq.) Garcke. Máriagyűd „Felső-
legelő"
(!);
Siklós „Akasztófa-domb"
(!)
Vhg-re
új.
399.
Lathyrus sphaericus Retz. Máriagyűd „Tenkes-hegy"
(!),
Siklós „Akasztófa-domb"
(!),
„Csukma-hegy"
(!).
439.
Polygala comosa Schk. Máriagyűd „Felső-legelő" (!), „Köves
máj"
(!);
Siklós „Akasztófa-domb"
(!),
„Csukma-dűlő"
(!).
486.
Caucalis
platycarpos L. Nagyharsány „Fekete-hegy" (!). Vhg-
re
új.
512.
Seseli hippomarathrum Jacq. Máriagyűd „Felső-legelő"
(!).
628.
Linum flavum
L.
Siklós „Akasztófa-domb"
(!)
631.
Linum hirsutum
L.
Máriagyűd „Tenkes-hegy:
a
déli oldalon,
a kőbánya környékén, löszön" (KUN
ined.);
Nagyharsány„Fekete-hegy:
a nyugati oldal tisztásán"
(!);
Siklós „Akasztófa-domb"
(!).
632.
Linum tenuifolium
L.
Máriagyűd „Köves-máj"
(!);
Nagyhar-
sány „Fekete-hegy:
a
déli oldal tisztásain" (!); Siklós „Akasztófa-domb"
(!)•
645.
Geranium columbinum
L.
Máriagyűd „Tenkes-hegy"
(!),
„Felső-legelő"
(!),
„Köves-máj"
(!);
Nagyharány „Fekete-hegy"
(!).
651.
Geranium sanguineum
L.
Máriagyűd „Tenkes-hegy"
(!),
„Felső-legelő"
(!),
„Köves-máj"
(!).
698.
Gentiana cruciata
L.
Nagyharsány „Fekete-hegy:
a
gerinc
nyugati részén"
(!).
708.
Vinca herbacea
W. et К.
Máriagyűd „Felső-legelő"
(!).
724.
Cynoglossum hungaricum Simk. Máriagyűd „Tenkes-hegy"
(KUN ined.); Siklós „Csukma-hegy" (KUN ined.). Vhg-re
új.

DÉNES A.: ADATOK A VILLÁNYI-HEGYSÉG FLÓRÁJÁHOZ 7
777.
Sideritis montana L. Csamóta „Nagy-hegy" (!); Máriagyűd
„Köves-máj"
(!).
916.
Digitalis ferruginea L. Villány, „Templom-hegy" (GERGELY
ex verb.).
917.
Melampyrum cristatum L. Máriagyűd „Felső-legelő" (!);
Nagyharsány „Fekete-hegy" (!). Vhg-re új.
941.
Orobanche nana Noë. Nagyharsány „Szársomlyó" (!) (DÉNES
in KEVEY 1992).
943.
Orobanche purpurea Jacq. Máriagyűd „Felső-legelő" (!);
Nagyharsány „Fekete-hegy: nyugati oldal bokorerdejében" (!); Siklós
„Csukma-hegy" (!). (Gazdanövény: Achillea sp.). Vhg-re új.
946.
Orobanche alba Steph. Máriagyűd „Tenkes-hegy" (!);
Nagyharsány „Fekete-hegy" (!). (Gazdanövény: Thymus sp.).
949.
Orobanche picridis F. Schultz. Máriagyűd „Felső-legelő",
„Köves-máj"
(!), Tenkes-hegy" (!); Nagyharsány „Fekete-hegy" (!);
Siklós „Csukma-hegy" (!), „Akasztófa-domb" (!) (Gazdanövény: Orla-
ya grandiflora).
952.
Orobanche caryophyllacea Sm. Máriagyűd „Felső-legelő" (!),
„Tenkes-hegy"; Nagyharsány „Szársomlyó" (!); Siklós „Csukma-hegy"
(!); „Akasztófa-domb" (!). (Gazdanövény: Galium lucidum).
969.
Plantago argentea Chaix. Máriagyűd „Tenkes-hegy" (!).
1009.
Conringia orientális (L.) Dum. Máriagyűd „Tenkes-hegy:
déli oldal bokorerdejében" (KUN ined.). Vhg-re új.
1047.
Draba muralis L. Máriagyűd „Tenkes-hegy csúcsa" (!).
1114.
Fumana procwnbens (Dun.) Gren. et Godr. Máriagyűd
„Felső-legelő" (!), „Köves-máj" (!).
1171.
Campanula rapunculoides L. Máriagyűd „Felső-legelő" (!).
Vhg-re új.
1176.
Campanula rapunculus L. Máriagyűd „Felső-legelő" (!).
1189.
Aster linosyris (L.) Bernh. Nagyharsány „Fekete-hegy" (!).
1192.
Aster amelluf L. Siklós „Akasztófa-domb" (!), „Csukma-
dűlő"
(!).
1214.
Inula ensifolia L. Siklós „Akasztófa-domb" (!).
1242.
Anthémis tinctoria L. Máriagyűd „Felső-legelő" (!), „Köves-
máj"
(!).
1245.
Anthémis ruthenica M. B. Siklós „Akasztófa-domb" (!).
Vhg-re új.
1249.
Achillea distans W. et К. Máriagyűd „Felső-legelő" (!). Vhg-
re új.
1280.
Doronicum hungaricum (Sadl.) Rchb. Máriagyűd „Tenkes-
hegy csúcsa" (!); Siklós „Csukma-hegy: a csukmai kereszt környékén
és a gerincen" (!).
1312.
Jurinea mollis (L.) Rchb. Máriagyűd „Felső-legelő" (!),
Tenkes-hegy: a kőbánya felett" (KUN ined.); Nagyharsány „Fekete-
hegy: a déli oldal tisztásain" (!); Siklós „Akasztófa-domb" (!).
1334.
Serratula radiata (W. et К.) M. В. Máriagyűd „Felső-legelő"
(!)•
1372.
Scorsonera hispanica L. Máriagyűd „Felső-legelő" (!); Siklós
„Csukma-hegy" (!), „Akasztófa-domb" (!). Nagyharsány „Fekete-hegy"
(!)•
1440.
Lychnis coronaria (L.) Desr. Máriagyűd „Köves-máj" (!).
1474.
Dianthus giganteiformis Borb. Csarnóta „Nagy-hegy" (!).
1486.
Cerastium glomeratum Thuill. Máriagyűd „Felső-legelő" (!),
„Köves-máj"
(!), Nagyharsány „Fekete-hegy" (!), „Szársomlyó" (!).
1733.
Allium vineale L. Nagyharsány „Fekete-hegy: gerinc nyugati
része" (!). .
1734.
Allium sphaerocephalon L. Siklós „Csukma-hegy" (!),
„Akasztófa-domb" (!).
1735.
Allium rotundum L. Máriagyűd „Felső-legelő" (!).
1747.
Ornithogalum sphaerocarpum Kern. Nagyharsány „Fekete-
hegy: a gerincen" (!), „Szársomlyó: déli oldalon, hegylábi löszön és a
gerincrégió keleti részein északi kitettségben" (!).
1755.
Muscari botryoides (L.) Mill. Máriagyűd „Felső-legelő" (!),
„Köves máj" (!); Nagyharsány „Fekete-hegy" (!), Siklós „Csukma-
hegy" (!).
1781.
Iris variegata L. Máriagyűd „Tenkes-hegy" (!); Siklós
„Csukma-hegy" (!) „Akasztófa-domb" (!).
1818.
Limodorum abortivum (L.) Sw. Máriagyűd „Felső-legelő" (!),
„Tenkes-hegy: tető" (KUN ined.); Nagyharsány „Fekete-hegy: déli oldal
nyugati részén, bokorerdőben" (!); Siklós „Csukma-hegy gerinc" (!).
1821.
Spiranthes spiralis (L.) Chevall. Nagyharsány „Fekete-hegy:
déli oldal hegylábi tisztása" ! (ÓvÁRI-SULYOK-MOLNÁR ined.); Siklós
„Akasztófa-domb" (!), „Csukma-dűlő" (!). Vhg-re új.
1827.
Platanthera bifolia (L.) Rich. Nagyharsány „Fekete-hegy" !
(Kevey ined.). Vhg-re új.
1832.
Ophrys sphegodes Mill. Siklós, „Csukma-dűlő" (!). Vhg-re
új.
1833.
Ophrys scolopax subsp. cornuta (Steven) Camus. Siklós
„Csukma-dűlő ! (WAGNER ex verb.). Vhg-re új.
1835.
Ophrys apifera Huds. Nagyharsány „Fekete-hegy"
!
(FARKAS
in KEVEY 1989), „Szársomlyó" (GERGELY ex verb.); Siklós „Akasztófa-
domb (!), „Csukma-dűlő" ! (Molnár ex verb.).
1836.
Orchis morio L. Máriagyűd „Felső-legelő" (!); Siklós
„Akasztófa-domb" (!) Vhg-re új.
1839.
Orchis tridentata Scop. Máriagyűd „Felső-legelő" (!);
Nagyharsány „Fekete-hegy"! (ZÖRÉNYI ex verb.), „Szársomlyó"!
(CSALLÓ ex verb.); Siklós „Akasztófa-domb" (!), „Csukma-dűlő" (!).
1840.
Orchis simia Lam. Máriagyűd „Felső-legelő" (!); Siklós
„Csukma-hegy" (!), ,Akasztófa-domb" (!)
forma alba. Máriagyűd „Felső-legelő" (!).
1841.
Orchis militaris L. Siklós „Akasztófa-domb" (!), „Csukma-
dűlő"
(!). Vhg-re új.
1842.
Orchis purpurea Huds. Máriagyűd „Felső-legelő" (!)
1845a. Orchis angusticruris Franchet. Nagyharsány „Fekete-hegy"
(!) „Tenkes: Felső-legelő" (!) Vhg-re új.
1852.
Anacamptispyramidalis (L.)Rich. Máriagyűd „Felső-legelő"
(!); Siklós „Csukma-hegy: gerinc" (!), „Akasztófa-domb" (!); „Csukma-
dűlő"
(!).
1901.
Carexpairae
F.
Schultz. Máriagyűd „Tenkes-hegy" (!); Vhg-
re új.
1901a. Carex leersiana Rauschen. Máriagyűd „Felső-legelő" (!),
Nagyharsány „Szársomlyó: a gerinc északi oldali bokorerdejében" (!).
Vhg-re új.
1932.
Carex digitata L. Bisse „Tenkes-erdő"! (KEVEY ined.) Vhg-
re új.
1938.
Carex michelii Host. Máriagyűd „Felső-legelő" (!).
2020.
Melica transsilvanica Schur. Máriagyűd „Felső-legelő" (!).
2093.
Stipa capillata L. Csarnóta „Nagy-hegy" (!); Máriagyűd
„Köves-máj"
(!).
2097.
Stipa joannis Celak. Siklós „Csukma-hegy: gerinc keleti
részén" (!) Vhg-re új.
2100.
Stipa pulcherrima С Koch. Máriagyűd „Köves-máj" (!);
Nagyharsány „Fekete-hegy: déli oldal nyugati részének tisztásain" (!);
Siklós „Akasztófa-domb" (!), „Csukma-dűlő" (!).

A
JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 40 (1995)
Köszönetnyilvánítás
Köszönöm Dr. Facsar Géza, Gergely Tibor, Dr. Kevey
Balázs, Kun András, Molnár Attila, Óvári Miklós, Papp
Viktor
Gábor,
Sulyok
József,
Wagner
László,
Zörényi Já-
nos kutatóknak, hogy adataikkal hozzájárultak dolgoza-
tomhoz. Ugyancsak köszönettel tartozom Dr. Almádi
Lászlónak a
Stipa
fajok határozásának ellenőrzéséért.
Irodalom
BORHIDI,
A., PRISZTER, SZ. 1966: Eine neue Cynanchum-Art (С.
pannonicum п. sp.) in Ungarn. - Acta Botanica Hungarica 12 (3-
4):
241-254.
HORVÁT
А. О. 1942: A Mecsek hegység és déli síkjának növényzete.
- A ciszterci rend kiadása, Pécs.
HORVÁT A. O. 1944: Pótlások a Mecsek-hegység és környékének
flórájához II.- Botanikai Közlemények 41:
149-151.
HORVÁT A. O. 1958: Pótadatok a „Mecsek-hegység és környékének
flórájához" - Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957): 31-49.
HORVÁT A. O. 1975: Pótlások és kiegészítések a „Mecsek-hegység és
déli síkjának növényzete" ismeretéhez (1942-1971) I. -Janus Pan-
nonius Múzeum Évkönyve. 17-18 (1972-1973): 15-32.
HORVÁT A. O. 1976: Pótlások és kiegészítések a „Mecsek-hegység és
déli síkjának növényzete" ismeretéhez (1942-1975) III. - Dunántúli
Dolgozatok 10: 23-46.
HORVÁT A. O. 1977: Pótlások és kiegészítések a „Mecsek-hegység és
déli síkjának növényzete" ismeretéhez (1942-1971). - Janus Pan-
nonuis Múzeum Évkönyve. 19 (1974): 37-56.
KEVEY
B. 1982: Adatok Magyarország flórájának és vegetációjának
ismeretéhez I. - Botanikai Közlemények. 67 (3): 179-182.
KEVEY
B. 1983: Adatok Magyarország flórájának és vegetációjának
ismeretéhez II. - Botanikai Közlemények. 70 (1-2):
19-23.
KEVEY
B. 1985: Adatok Magyarország flórájának és vegetációjának
ismeretéhez III. - Botanikai Közlemények. 72 (1-2): 155-158.
KEVEY
B. 1988: Adatok Magyarország flórájának és vegetációjának
ismeretéhez IV. - Botanikai Közlemények. 74-75 (1-2): 93-100.
KEVEY B. 1989: Adatok Magyarország flórájának és vegetációjának
ismeretéhez V. - Botanikai Közlemények. 76 (1-2): 83-96.
KEVEY B. 1993: Adatok Magyarország flórájának és vegetációjának
ismeretéhez VI. - Botanikai Közlemények. 80 (1): 53-60.
KUN A. 1995: Az Astragalus vesicarius L. ssp. albidus (W. et К.) Jáv.
új előfordulása a Villányi-hegységben. - Kézirat.
LEHMANN A. 1958: A Villányi-hegység növényvilága. - Főiskolai
szakdolgozat - Pécsi Pedagógiai Főiskola Növénytani Tanszéke.
Pécs.
LEHMANN A. 1975, A nagyharsányi Szársomlyó-hegy és növényzete.
- MTA Dunántúli Tudományos Intézetének Közleményei,
20.
Pécs.
NAGY
I. 1959: Adatok Villány és környékének flórájához. - Botanikai
Közlemények 48 (1-2): 100.
NAGY I. 1963: Újabb adatok Villány és környéke flórájához. - Janus
Pannonius Múzeum Évkönyve (1963): 75-79.
NAGY
I., VöRÖSS L.
ZS.
1967: A villányi Somsich-hegy növényzete. -
A Pécsi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei (1967):
3-15.
PRISZTER, Sz. 1966: Die Entdeckung der Orobanche nana Noë in
Ungarn. - Annales Universitatis Scientarium Budapestiensis de R.
Eötvös. Sect. Biol. 8: 237-240.
PRISZTER Sz., BORHIDI A. 1967: A Mecseki flórajárás (Sopianicum)
flórájához. I. - Botanikai Közlemények. 54 (3): 149-164.
SoÓ R. 1964-1980: A magyar flóra és vegetáció rendszertani növény-
földrajzi kézikönyve I-VI. - Akadémiai Kiadó, Budapest.
SZÁRAZ
P.,
SZOLLÁT
GY.,
SERGÉL
YES T., JUHÁSZ M. 1985: A
Szársom-
lyó botanikai felmérése. - MTESZ Baranya megyei szervezete.
Pécs.
Kézirat.
Contributions to the flora of Villány Hills, South Hungary
Andrea DÉNES
Villány Hills are a floristically interesting, species-rich
area, where new species can be found even in our days.
The most eastern hill - Szársomlyó - is floristically
well-known; but 20 species, all unknown before from
this area, was found in the last years on Tenkes, Csuk-
ma, Fekete and Akasztófa hills, among which the latest
is surrounded with agricultural areas. In whole Hungary
rare species are e.g.
Ophrys
sphegodes,
Ophrys scolopax
subsp.
cornuta,
Rosa
livescens,
Orchis
angusticruris,
(a hybrid of
O.
simia
and
O.
purpurea),
further
Astraga-
lus
vesicarius
subsp. albidus, Orchis morio, Lathyrus
pannonicus,
Orobanche
purpurea,
Stipa
joannis,
Spiran-
thes
spiralis.
From this area already mentioned, but since
long not found or rare species, found in new places, are
e.g.
Plantago
argentea,
Gentiana
cruciata,
Trigonella
gladiata,
Pulsatilla
grandis,
Amygdalus
nana,
Serratula
radiata,
Orobanche
nana.
Author's address: Andrea DÉNES
Natural History Department of Janus Pannonius Museum
P. O. Box 347.
H-7601 Pécs, HUNGARY

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995)
9-
12
Pécs,
1996
Az Epipogium aphyllum (Schm.)
Sw. új
előfordulása
a
Mecsekben
MOLNÁR
Attila
és
FARKAS
Sándor
MOLNÁR,
A. &
FARKAS,
S.: The new
occurrence
of the
Epipogium
aphyllum
in the
Mecsek Mountains, South Hungary.
Abstract.
The
authors report
the
eighth occurrence
of
Epipogium
aphyllum
in
Hungary.
At
present, this
is the
only certain occurrence
of
this species
in
Hungary.
In
July five individuals flowered
in the
Réka-
valley (Mecsek Mountains)
in a
hornbeam consociation
of a
beech
forest.
We
also survey
the
literature
on its
phytocoenological
and
ecological behaviour
and the
earlier presence
in
Hungary.
Bevezető
Az Epipogium aphyllum
a
magyar flóra egyik legna-
gyobb
ritkasága
és
máig is kevéssé ismert életmódú faja.
Bár hazai előfordulása
már 1933 óta
ismert, ökológiai
igényeiről
és
cönológiai viszonyairól keveset tudunk.
Irodalmi ismereteink jórészt külföldről származnak, ahol
a növény a hazaitól jelentősen eltérő körülmények között
él.
Dolgozatunkkal
a
Mecsek
e
kiemelkedő botanikai
értékének ismeretéhez kívánunk adatokat
adni,
mégpedig
abban a reményben, hogy
a
fajra és
a
további potenciális
előfordulásaira a figyelmet ráirányítjuk.
CSAPODY
(1982)
szerint az
Epipogium aphyllum
„különleges, kipusztulás
előtt álló
faj,
melynek fennmaradását a kizárólag passzív
védelem nem biztosítja." A védelméhez szükséges aktív
természetvédelmi intézkedéseket azonban csak akkor
tudjuk megtenni,
ha
populációi felfedezésre kerülnek.
Tekintettel
- a
későbbiekben részletezendő
-
rendkívül
rejtett életmódjára, szeszélyes
és
rövid ideig tartó virág-
zására
s
kevéssé feltűnő voltára, biztosra vehető
még
további populációinak léte a Mecsekben és a Bakonyban.
Az Epipogium aphyllum rövid jellemzése
Mindössze
5-30 cm
magasra növő, klorofillt
nem
tar-
talmazó szaprofiton. Csontszínű vagy vörösesbarna szára
teljesen levéltelen. Virágai rendszerint
2-8
tagú fürtöt
alkotnak,
de
ritkán magányosak
is
lehetnek.
A hazai orchideafajok közül egyedülálló módon
a
reszupináció
(a
magház vagy a kocsány elcsavarodása) az
Epipogium esetében elmarad.
A
vöröseslilán futtatott
mézajka
és
vastag, zsákszerű sarkantyúja emiatt felfelé
irányul.
Csak megfelelően csapadékos években
és
közvetlenül
nagyobb esőzéseket követően virágzik. Virágzási idejét
tekintve nagyon megoszlanak a vélemények. Soó (1973),
valamint
BAUMANN és KÜNKELE
(1982) szerint június-
júlisban nyílik,
BUTTLER
(1986) július-augusztusra teszi
a nyílását.
LANG
(1989) szerint virágzási ideje júniustól
októberig tarthat.
Ez
utóbbi nézetet támasztják
alá az
eddigi hazai tapasztalatok
is.
Sajnos
nem
minden adat
esetében ismert
a
pontos dátum,
de a
hazai előfordu-
lásokat júliustól szeptemberig találták.
A
legkésőbbi
adatok hazánkban Bozsoki-patak (Bozsok, Kőszegi-
hegység)
1994.
október
10. (ROBATSCH et al. in:
ROBATSCH 1995) és
Mocsola-völgy (Vékény)
1975.
szeptember
20.
(Miliner
P. in
litt.)
Az
Epipogium
aphyllum fenológiai viszonyai évjáratonként nagyon
változóak. Nyilasi ideje adott évben minden bizonnyal
a
csapadék mennyiségétől
és
eloszlásától függ.
A
csapa-
dékviszonyok változása valószínűleg rendkívül erős
mikotrófiája miatt okozza
a
virágzás ilyen szélsőséges
változékonyságát.
A
nagyon hosszú
-
júniustól októberig
tartó
-
„potenciális" virágzási
idő
ellenére
egy tő
csak
körülbelül
egy
hétig nyílik, virágai elhervadása után
az
amúgy
sem
feltűnő növény
még
nehezebben vehető
észre. Elvirágzás után nagyméretű (kb.
1
cm-es), bókoló
és a háti oldalon hosszanti mélyedést viselő toktermései-
ről ismerhető
fel.
Valószínű, hogy
a
gyakori aszályos
évek miatt nálunk ritkán virágzik. Egyes szerzők
[ZIE-
GENSPECK
(1936),
WILLIAMS et al.
(1979),
BUTTLER
(1986)] szerint képes
a
talajban
is
virágozni.
MOSSBERG
és
NILSSON
(1979) szerint a tő gyöktörzsének nagy része
virágzás után elpusztul,
a
megmaradó vékony, vízszintes
„indák" körülbelül
10 év
alatt képeznek ismét rizómát,
mely
ismét képes
virágozni.
Emiatt feltételezhetjük, hogy
adott populáció töveinek
egy
évben legfeljebb tizede
virágzik!
A
faj
hazai előfordulása
Az eurázsiai elterjedésű, montán-prealpin jellegű
Epipo-
gium aphyllum-ot
eddig csak hazánk négy hegységében
találták, összesen kilenc lelőhelyen.
A
hazai lelőhelyek
többségén csak igen
kis
egyedszámú állományai vagy

10
A
JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 40 (1995)
magányos példányai kerültek elő. Eddig tudomásunk sze-
rint egyik lelőhelyen sem sikerült ismételten megtalálni
a növényt! Hazai előfordulásai a következők:
Bakonyicum: Vesprimense:
Bakony-hegység:
1.
Cuha-völgy: Gerendavágás (Csesznek). Ezen a lelőhelyen
POLGÁR S. (1935) találta , fakorhadékon, nyár közepén".
2.
A „Kőrishegytől délre levő mély szurdokvölgy alján, cca. 350-
400 m. magasságban" Bánó L. számos példányát találta. (In
KOVÁCS
É. 1957).
3.
A
,J~>ancsárok
gyertyános-tölgyesében, erősen humuszos talajon
1955 júliusában 5 szálat" talált Tallós P. (In
KOVÁCS
É. 1957 és
TALLÓS 1959).
4.
Hárskút mellett, a „Belső-égetthegy délkeleti oldalán, a Gerence
forrásvidékén" Nádai B. találta. (Papp J. mscr., cit. in FEKETE et al.
1961.)
5.
„Déli-Bakony: Ajka" (Galambos I. in Soó 1980, p. 140.) „A
Köleskepe-árok egy szivárgó vízü mellékvölgyében egy példány"
(Galambos I. in litt.)
Bakonyicum: Visegradense:
Visegrádi-hegység:
6. ,J)obogókö: Magaslen-hegy" - egy példány száraz, gerincéli
Querco petreae-Carpinetum caricetosum pilosae társulásban, kopár
talajon, andeziten 1954 júliusában.
(KOVÁCS
É. 1957 ill. HORÁNSZKY
1964.
p. 82. és Tab. 3.)
Praeillyricum: Mecseken se
Mecsek:
7.
Szászvár (Miliner P. in HORVÁT 1976. p. 29.) pontosabban
Vékény „Mocsola-völgy = Csöpögő-forrás" (Millner ined.) „Lelőhelye
1975 szeptemberében ... a Mocsola-völgyben volt. A növény a patak
állandóan nedves korhadék talajában, szinte minden kísérőnövény
nélkül nőtt" (Millner P. in litt.). Erre a lelőhelyre vonatkoznak
KEVEY
(1988.
p. 23.) és SOÓ (1980. p. 140.) utalásai is.
8. .Дека-völgy: a Disznós-kút közelében" (Zengővárkony) Farkas
S. in KEVEY (1993).
1992.
július 18-án a völgy patakjának szomszédsá-
gában négy tő összesen 14 hajtása virágzott. A virágok többsége a
megtaláláskor már elnyílóban volt. A megtalált tövek közül az egyik 8
hajtást hozott s egynek-egynek volt 3, 2 ill. 1 hajtása. Ez az adat a faj
második Mecsek-beli és nyolcadik magyarországi előfordulása.
Praenoricum: Castriferreicum
Kőszegi-hegység:
9. Bozsoki-patak völgye (Bozsok). K. Robatsch, B. Schubert, W.
Timpe és F. Norden osztrák orchidea-kutatók 1994. október l-jén
taáláták egy példányát patakmenti telepített lucfenyvesben. A példány-
nak egyetlen virágzó hajtása volt, amely október 10-éig virágzott
(ROBATSCH
1995).
Az Epipogium aphyllum cönológiai és
ökológiai viszonyai
Az újonnan megtalált mecseki lelőhely növényzete
középhegységi bükkös {Melitti-Fagetum Soó) állományá-
ba, a völgy talp és a völgyoldal érintkezésénél, fragmen-
tálisan beékelődő gyertyános konszociáció. Az Epipogiu-
mok közvetlen közelében a lombkoronaszintben kizárólag
Carpinus betulus található. A fás újúlatból viszont
hiányzik a gyertyán, itt Fagus silvatica (B szint), Acer
pseudoplatanus (B és С szint), valamint Acer campestre
(B és С szint) található akcidens elemként. Az Epipogi-
wm-tövek a völgyoldal kisméretű, suvadás-szerű mélye-
déseiben ill. ezek környékén találhatóak. E helyeken az
avarréteg vastagsága néhol eléri az 50 centimétert is. A
korhadó avar 1992-ben virágzáskor rendkívül nyirkos
volt, benne gombafonalakkal sűrűn átszőtt részeket
lehetett megfigyelni.
A gyepszint lágyszárú fajait ill. a fajok szociális
magatartástípusait (SBT) természetességi értékszámait
(VAL) BORHIDI (1993) nyomán, valamint természetvé-
delmi érték kategóriáit (TVK)
SIMON
(1992) nyomán az
1.
sz. táblázat mutatja be.
1.
táblázat. Az Epipogium aphyllum Réka-völgyi termőhelyének
gyepszintjében található lágyszárú fajok és ezek természetvédelmi
szempontú értékelése.
fajnév SBT VAL TVK
Aegopodium podagraria
Ajuga reptans
Asarum europaeum
Campanula persicifolia
Car ex pilosa
Dactylis polygama
Dentaria bulbifera
Dryopterix filix-mas
Epipactis microphylla
Epipogium aphyllum
Galium odora tum
Hedera helix
Hepatica nobilis
Melica uniflora
Mycelis muralis
Neottia nidus-avis
Oxalis acetosella
Pulmonaria officinalis
Sanicula europaea
Stellaria holostea
Viola sylvestris
Jelmagyarázat az 1. táblázathoz:
SBT - szociális magatartástípus:
С - kompetítor faj, DT - zavarástűrő természetes faj, G -
generalista faj, S - specialista faj, u - Magyarországon unikális
faj;
VAL - természetességi értékszám;
TVK - természetvédelmi kategória:
E - társulásalkotó faj, К - kísérőfaj, TZ - zayarástűrő faj, V -
védett faj.
A fajok 96%-a természetes állapotra utal, mindössze
az Ajuga reptans számít zavarástűrő természetes fajnak.
с 5 К
DT 2 TZ
G 4 К
G 4 К
С 5 E
G 4 К
G 4 К
G 4 К
S 6 К
Su 10 V
С 5 к
G 4 К
S 6 к
С 5 К
G 4 К
G 4 К
G 4 к
G 4 К
G 4 к
С 5 к
G 4 к

MOLNÁR A. ÉS FARKAS S.: AZ EPIPOGIUM APHYLLUM (SCHM.) SW. ÚJ ELŐFORDULÁSA A MECSEKBEN 11
A termőhelyen négy védett faj él. Feltűnő továbbá két
teljesen
mikotróf,
szaprofiton orchidea (Neottia, Epipo-
gium) és az igen erősen
mikotróf,
redukálódott levelű
Epipactis microphylla ilyen kis területen történő, együttes
előfordulása.
A lelőhely közelében előfordul a szintén erősen
mikotróf Epipactis purpurata és Cephalanthera rubra, a
mérsékelten mikotróf Epipactis helleborine valamint az
Epipactis leptochila is. (A fajok mikotrófia adatai
SADOVSKY, 1965 nyomán.)
Az Epipactis leptochila (Godf.)
Godf.
eddig hazánk-
ban csak a Vértesben (gyertyános bükkös, Holub
in:
Soó,
1980,
p. 139.), a Szekszárd melletti S ötét-völgyben (Tóth
I. Zs. in KEVEY, 1993) ül. a Déli-Bükkben (Querco-
Carpinetum, Less N. ex verb, és mscr.) találták, az
előfordulási adat tehát hazánkban a negyedik. (Az
Epipactis leptochila Mecsekben előforduló példányait
REINHARD et. al. (1991) munkája alapján a var. cleisto-
gama elnevezésű alakkal azonosítottuk, melyre jellemző,
hogy a virágok még teljes kinyílásuk előtt önmegporzás-
sal megtermékenyülnek majd hamarosan megfonnyad-
nak.)
Az Epipogium aphyllum termőhelyén található fajok
döntő többsége (84 %-a) Fagetalia ül. Querco-Fagetea
elem. Ezeken kívül Carpinion, Alno-Padion és Quer-
cetum-petraeae-cerris fajok vannak jelen a társulásban.
A hazánkban felfedezett Epipogium-\Q\ő\\e\ytk
mindegyike bükkösben vagy gyertyános tölgyesben
található. A dobogókői előfordulás kivételével mindig
völgyi helyzetben s legtöbbször patakok vagy vízszivár-
gás közvetlen közelében, jó vízellátottságú termőhelyeken
bukkantak e növényre. Mindez összhangban van ZIEGEN-
SPECK (1936) ül. KELLER et al. (1925-1944) által megál-
lapított termőhelyigénnyel, miszerint többnyire északi
vagy nyugati lejtőkön, árnyas bükkösökben vagy kevert
bükkösökben él, főként kissé nedves termőhelyeken,
források és patakok mentén fordul elő.
Az Epipogium Soó (1973) szerint inkább mészkerülő,
CSAPODY (1982) szerint viszont nálunk mészkedvelő.
REINHARD et al. (1991) szerint gyengén savanyú talajo-
kon fordul elő. SUNDERMANN (1980) két mérés alapján
pH 6,0-7,6 kémhatású talajokról említi. Ugyanezt az
adatot közli PROCHAZKA és VELISEK (1983) is.
DANESCH és DANESCH (1975) valamint SUNDERMANN
(1980) szerint az Epipogium aphyllum virágait rovarok
alig látogatják, termést ritkán hoz, főképpen vegetatív
úton szaporodik. Vegetatív szaporodását említi LANG
(1989) is. Soó (1973) viszont rovarmegporzásról tesz
említést. PIJL és DODGSON (1966) ill. LANG (1989)
szerint poszméhek (Bombus sp.) végzik megporzását.
PROCHAZKA és VELISEK (1983) szerint pollinátora a
szürke poszméh (Bombus lucorum), mely hazánkban is
előfordul. Megfigyeléseink szerint a németországi Hüfin-
gi-erdőben (Donaueschingen) az édeskés és mégis
kissé kellemetlen szagú virágait zengőlegyek (Syrphidae)
látogatják és végzik a megporzást. A Mecsekben megta-
lálásakor a virágok jó részéből már hiányoztak a pollini-
umok, ami szintén rovarmegporzásra utal. A virágoknak
itt több mint kétharmada megtermékenyült. A vegetatív
szaporodás a mecseki állomány esetében
is
jelentős lehet,
erre utalnak a csoportosan megjelenő hajtások.
Az
Epipogium aphyllum
veszélyeztetettsége
BAUMANN és KÜNKELE (1982) szerint Közép-Európában
a faj kipusztulástól közvetlenül veszélyeztetett. Legin-
kább az intenzív erdőgazdasági művelés fenyegeti.
Németországi megfigyeléseink ezt messzemenően
alátámasztják, a növény az „állományklíma" megváltozá-
sával a letermelt erdőáUomány melletti lelőhelyekről is
eltűnik. Az egykor FÜLLER (1981) szerint több ezer tövet
számláló hüfingi populáció - melynek régi gazdagságát
jól érzékeltetik a KELLER et al. (1925-1944) által közölt
képek - mára nagyon megfogyatkozott.
A Mecsekben megtalált kis populáció jelenleg az
egyetlen ismert állomány hazánkban, melynek egyedszá-
ma valószínűleg eléri a néhány tízes nagyságrendet. A
hajtások átlagos virágszáma 1992-ben meghaladta az 5-
öt, Németországban viszont leggyakoribbak az 1-3 virágú
tövek voltak. Mivel például HUTCHINGS (1987) Ophrys
sphegodes-Qn végzett, tízéves vizsgálatai szerint az
orchideatövek kondíciója és virágszáma között pozitív
korreláció áll fenn, joggal feltételezhetjük, hogy a
termőhely „háborítatlansága" esetén e mecseki populáció
hosszú távon is képes lehet a fennmaradásra.
1993-ban - valószínűleg a szárazság miatt - nem
virágzott a Réka-völgyi állomány.
Köszönetnyilvánítás
Ezúton szeretnénk kifejezni köszönetünket Berta Tibor-
nak, Galambos Istvánnak és Kevey Balázsnak, akik
irodalmi adatok pontosításában, felkutatásában segítsé-
günkre voltak.

12 A
JANIIS PANNONIUS MtíZEUM ÉVKÖNYVE
40
(1995)
Irodalom
BAUMANN,
H.,
KÜNKELE,
S. 1982. Die
wildwachsenden Orchideen
Europas.
-
Franck'sche Verlagshandlung. Kosmos Naturführer.
Stuttgart.
BORHIDI
A.
1993.
A
magyar flóra szociális magatartás típusai, termé-
szetességi
és
relatív ökológiai értékszámai.
- KTM TVH és
JPTE
kiadványa. Pécs.
BUTTLER,
K. P. 1986.
Orchideen.
-
Mosaik Verlag. München.
CSAPODY
I. 1982.
Védett növényeink.
-
Gondolat.
Bp.
DANESCH,
O.,
DANESCH,
E.
1975: Orchideen Europas. Mitteleuropa.
-
Hallwag Verlag.
Bem und
Stuttgart.
FEKETE
С,
MÁJER
A.,
TALLÓS
P.,
VIDA
G.,
ZÓLYOMI
В. 1961.
Angaben
und
Bemerkungen
zur
Flora
und zur
Pflanzengeographie
des Bakonygebirges.
- Ann.
Hist.-nat.
Mus. Nat.
Hung.
53: 241-
253.
FÜLLER,
F.
1981. Frauenschuh
und
Riemenzunge.
-
Ziemsen Verlag,
Wittenberg Lutherstadt.
HoRÁNSZKY A. 1964. Die Wälder des Szentendre-Visegráder Gebirges.
-
Akadémiai Kiadó. Budapest.
HORVÁT А.
О.
1976. Pótlások
és
kiegészítések
„A
Mecsek-hegység
és
déli síkjának növényzete" ismeretéhez (1942-1971),
III. -
Dunán-
túli Dolgozatok
10:
23-46.
HUTCHINGS,
M. J. 1987. The
population biology
of the
early spider
orchid: Ophrys sphegodes Mill.
I. A
demographic study from
1975
to 1984.
-
Journal
of
Ecology 75: 711-727.
KELLER,
G.,
SCHLECHTER,
R.,
SOÓ,
R. 1925-1944. Monographie und
Ikonographie
der
Orchideen Europas
und des
Mittelmeergebietes.
I-V.
-
Dahlem
bei
Berlin.
KEVEY B. 1988. Útmutató
a
TTSZ őrök részére
a
Dél-Dunántúli OKTH
Felügyelőség működési területén elterjedt veszélyeztetett, védett,
fokozottan védett növényeiről.
-
Pécs.
KEVEY
B. 1993.
Adatok Magyarország flórájának
és
vegetációjá-
nakismeretéhez
VI. - Bot.
Közi.
80 (1):
53-60.
KOVÁCS
É.
1957. Epipogium aphyllum (Schm.) Sw.
a
Pilisben.
- Bot.
Közi.
47: 114.
LANG,
D. 1989.
Wild Orchids
of
Great Britain
and
Ireland.
-
Oxford
University Press. Oxford
- New
York.
MOSSBERG,
В.,
NlLSSON,
S. 1979.
Orchids
of
Northern Europe.
-
Penguin Books
Ltd.,
Harmondsworth, Middlesex.
PlJL,
L.,
DODGSON,
С. H. 1966.
Orchid flowers: their pollination
and
•
evolution.
-
Coral Gables. University
of
Miami Press.
POLGÁR
S.
1935.
A
Cuhavölgy növényzeti viszonyai.
-
Győri Szemle
1935:
149-160.
PROCHAZKA,
F.,
VELISEK,
V.
1983. Orchideje nasi pfirody.
-
Acade-
mia. Prága.
REINHARD,
H.,
GÖLZ,
P.,
PETER,
R.,
WILDERMUTH,
H. 1991. Die
Orchideen
der
Schweiz
und
angrenzender Gebiete.
-
Fotorotar,
Egg.
ROBATSCH,
K.
1995. Beiträge
zur
Kenntnis
der
europäischen Epipactis-
Arten (Orchideaceae)
und zur
Evolution
der
Autogamie
bei
europäischen
und
asiatischen Gattungen
der
Neottioideae.
-
Jour.
Eur. Orch.
27 (1):
125-177.
SADOVSKY,
O.
1965. Orchideem
im
eigenen Garten.
- BLV
Verlagge-
sellschaft, München.
SIMON
T. 1992. A
magyarországi edényes flóra határozója.
-
Tan-
könyvkiadó,
Bp.
Soó
R. 1973,
1980.
A
magyar flóra
és
vegetáció rendszertani-növény-
földrajzi kézikönyve
V., VI. -
Akadémiai Kiadó, Budapest.
SUNDERMANN,
H. 1980.
Europäische
und
mediterrane Orchideen.
-
Brücke Verlag, Hildesheim.
TALLOS
P.
1959. Növényföldrajzi
és
florisztikai adatok
a
Dunántúlról.
-
Bot.
Közi.
48:
77-80.
ZIEGENSPECK,
H. 1936.
Orchidaceae.
In:
Lebensgeschichte
der
Blütenpflanzen Mitteleuropas. [Kirchner
et al.
(eds.)] Stuttgart.
WILLIAMS,
J. G.,
WILLIAMS,
A. E.,
ARLOTT,
N. 1979.
Orchideen
Europas
mit
Nordafrika
und
Kleinasien.
- BLV
Verlagsge-
sellschaft. München Bern Wien.
The
new
occurrence
of
the
Epipogium aphyllum
in the
Mecsek
Mountains,
South Hungary
Attila
MOLNÁR
and
Sándor
FARKAS
The
Epipogium aphyllum
is one of the
rarest
and en-
dangered
species
of the
Hungarian flora.
Up to the
present
only single individuals
and
small populations
are
mentioned
from seven sites
in
Hungary:
in the
Visegrádi
Mountains,
in the
Bakony Mountains
and in the
Mecsek
Mountains.
In
July 1992,
we
found
14
flowering sprouts
of
five stocks
in
Réka-valley,
in the
neighbourhood
of
the
village Zengővárkony.
The
biotop, which
is
close
to
the
brook,
has
nearly natural
status.
It is a
Carpinus
betulus
consociation
of
the
beech forest (Melitti-Fagetum
association).
Near the Epipogium aphyllum four strongly
micotroph
orchid species were found. Among them
the
most
interesting
is the
Epipactis leptochila.
Its
occur-
rence
there
is the
fourth
one in
Hungary.
Authors' address:
MOLNÁR
Attila
H-8200 Veszprém
Csop
u. 3.
FARKAS
Sándor
H-7030 Paks
Ifjúság útja 14.
fsz. 2.