ArticlePDF Available

Népességdinamika és társadalmi szerkezet Population dynamics and social structure Kulcsár László Obádovics Csilla

Abstract and Figures

Based on the scientific literature the study developed the settlement level types of population dynamics and analyzed how the incidence of these types changed using census data from 1970 to 2011. Population dynamics is based on the composition of population size, natural increase, and migration data. The authors studied the relationship between the types of population dynamics and the characteristics of the social structure to test the usability of dynamics types. A tanulmány a szakirodalom alapján kialakította – az 1970 és 2011 közötti népszámlálások adatai segítsé-gével – a népességdinamika településszintű típusait és elemezte a típusok előfordulásának változásait. A népességdinamika a népességszám, a természetes szaporodás és a vándorlás adatainak kombinációin alapul. A szerzők elemzik a népességdinamika időbeni alakulását, összehasonlítva a népességdinamika vál-tozásait a rendszerváltás előtt és után.
Content may be subject to copyright.
Területi Statisztika, 2016, 56(4): 390–414; DOI: 10.15196/TS560403
Népességdinamika és társadalmi szerkezet
Population dynamics and social structure
Kulcsár László
Nyugat-magyarországi
Egyetem
E-mail:
la.kulcsar@gmail.com
Obádovics Csilla
Nyugat-magyarországi
Egyetem
E-mail:
csilla.obad@gmail.com
Kulcsszavak:
népességdinamika,
természetes szaporodás,
vándorlás,
társadalmi-gazdasági szerkezet
A tanulmány a szakirodalom alapján kialakította – az
1970 és 2011 közötti népszámlálások adatai segítsé-
gével – a népességdinamika településszintű típusait
és elemezte a típusok előfordulásának változásait.
A
népességdinamika a népességszám, a természetes
szaporodás és a vándorlás adatainak kombinációin
alapul.
A szerzők elemzik a népességdinamika időbeni
alakulását, összehasonlítva a népességdinamika vál-
tozásait a rendszerváltás előtt és után.
Népességdinamika és társadalmi szerkezet 391
Területi Statisztika, 2016, 56(4): 390–414; DOI: 10.15196/TS560403
Keywords:
population dinamics,
natural increase,
migration,
social-economic structure
Based on the scientific literature the stud
y
developed the settlement level types of population
dynamics and analysed how the incidence of these
types changed using census data from 1970 to
2011. Population dynamics is based on the
composition of population size, natural increase,
and migration data.
T
he authors studied the relationship between
the types of population dynamics and the
characteristics of the social structure to test the
usabilit
y
of d
y
namics t
yp
es.
Beküldve: 2016. április 1.
Elfogadva: 2016. május 26.
Bevezetés
Az ismert orosz származású szociológus, P. Sorokin már a 20. század első évtizedei-
ben megfogalmazta, hogy a népességdinamika szorosan összefügg a szélesebb társa-
dalmi, kulturális dinamikával (Sharma 1989). Jóval később Ghirlanda és szerzőtársai
(2010) pedig azt hangsúlyozták, hogy a népességdinamikát alapvetően a kultúra által
megszabott tényezők irányítják. A demográfiai változások tehát sok társadalmi, kultu-
rális és gazdasági jellemző hatásaként alakulnak, továbbá társadalmi változásokat ered-
ményeznek, illetve indítanak el. Ez a folyamat azonban nem egyirányú: a demográfiai
változások alapvetően befolyásolják egy térség társadalmi és gazdasági szerkezetét, ka-
pacitását, erőforrásait, de ugyanakkor ez utóbbiak erőteljesen hatnak a népesedési fo-
lyamatok alakulására (Isserman 1986, Brown 2014). Más szóval a népességdinamika és a
társadalmi szerkezet egyszerre oka és következménye a társadalomban megfigyelhető változásoknak.
Gyakran fogalmazódik meg az a kérdés is, hogy a népességdinamika és a gazdasági
növekedés között létezik-e kapcsolat, s ha igen, milyen. A szakirodalom alapján meg-
állapíthatjuk, hogy a népességdinamika és a gazdasági növekedés összefüggése össze-
tett, ellentmondásos. Birchenall (2016) szerint a társadalomkutatók nagyjából két tá-
borra oszthatók ebben a kérdésben. Egy részük szerint a gazdasági fejlődés és a né-
pességdinamika között pozitív, másrészük szerint pedig negatív kapcsolat figyelhető
meg. Prettner (2013) szerint egy endogén fejlődési modellben a szaporodási mutatók
csökkenése negatívan, az élettartam kitolódása pedig pozitívan hat a növekedésre. A
népességdinamika egyes változói tehát pozitív, mások negatív kapcsolatot mutatnak a
gazdasági növekedéssel. Románia esetében (Boroaca–Anttila 2014) például a két té-
nyező görbéje ellentétes irányban mozog. Ez a negatív irányú kétoldalú oksági kap-
392 Kulcsár László – Obádovics Csilla
Területi Statisztika, 2016, 56(4): 390–414; DOI: 10.15196/TS560403
csolat, amelyet Balan (2015) is tesztelt a fejlett és a fejlődő országok példáján, a Mal-
thusig visszavezethető demográfiai-gazdasági paradoxon érvényességét bizonyítja.
Görögországban Hondroyiannis–Papapetrou (2002) viszont a gazdasági növekedés
és a termékenység – mint a népességdinamika egyik indikátora – között pozitív kap-
csolatot valószínűsít, ami ellentmond a demográfiai-gazdasági paradoxonnak, amely-
ben e két tényező összefüggése ellentétes irányú mozgásban jelenik meg. Magyaror-
szágon a gazdasági fejlettség egyes esetekben pozitív, másokban negatív kapcsolatban
áll a népességdinamika jelzéseivel, s a kulcsot itt egyrészt a földrajzi elhelyezkedés és
a kultúra, másrészt az etnicitás adja meg számunkra (Kulcsár et al. 2011). A demográ-
fiai változások hatása a gazdasági és a szociális szférán túl kiterjed tehát az oktatás, a
kultúra területére is, és alapvetően befolyásolja az egyes térségek humánerőforrás-
készletét, továbbá képességüket a belső erőforrások dinamizálására és a külső erőfor-
rások vonzására, elérésére (Mason et al. 2010). Számunkra az említett tanulmányok
azt jelzik, hogy a demográfiai vizsgálódások, jelzések nem értelmezhetők a társadalmi
és a gazdasági mozgások nélkül. A vándorlás1 például, amely jelenleg már a népesség-
dinamika talán legjelentősebb tényezőjének nevezhető, a társadalmi-gazdasági viszo-
nyok vonzást vagy taszítást jelentő hatásainak eredőjeként alakul (Davis 1995). Ván-
dorlási szempontból míg például Magyarország középső és nyugati területei nagy von-
zóerőt, szívóhatást, addig a fejletlenebb térségek taszítóerőt fejtenek ki, gazdasági, tár-
sadalmi problémáik, rossz kilátásaik következtében.
A népességdinamika és a társadalmi szerkezet együttes vizsgálata nem túlságosan
gyakori a demográfiai elemzésekben. A kivételek között megemlíthetjük – többek kö-
zött – Kandel–Brown (2006), valamint Kulcsár–Curtis (2012) által szerkesztett köte-
teket, illetőleg Brown frissebb tanulmányát (2014), amelyben a vidéki népesség alaku-
lását annak társadalmi kontextusában vizsgálja, hangsúlyozva azt, hogy a demográfiai
folyamatok, így a népességdinamika is, nem vákuumban alakulnak, hanem igen ösz-
szetett társadalmi, gazdasági erőtérben.
Magyarországon Csernák és Tóth (2009) a demográfia helyzetét értékelő tanulmá-
nyukban szorgalmazták a társadalmi jellemzők fokozott bevonását a demográfiai ku-
tatásokba, a különböző társadalomtudományok (néprajz, szociológia, közgazdaság-
tan, történelemtudomány) szempontjainak érvényesítésével. Véleményük arra utalt,
hogy a hazai demográfia addig kevéssé felelt meg ennek a törekvésnek. Később sem
volt sokkal gyakoribb a népességdinamika egyes elemeinek és a társadalmi szerkezet
összefüggésének vizsgálata. Néhány kivétel azért akadt. Említhetjük Andorka Rudolf
(1996), Dövényi Zoltán (2007) tanulmányait, amelyekben a vándorlás és a gazdasági
tér kapcsolatát vizsgálták, Őri Péter történeti demográfiai elemzését (2009), Németh
Zsoltnak (2008) a vándorlás és a társadalmi szerkezet vagy Husz Ildikónak (2011) a
1 Tanulmányunkban csak a belföldi vándorlással foglalkozunk.
Népességdinamika és társadalmi szerkezet 393
Területi Statisztika, 2016, 56(4): 390–414; DOI: 10.15196/TS560403
termékenység és az iskolai végzettség, valamint az etnicitás kapcsolatát vizsgáló
munkáját.
Tanulmányunkban először ismertetjük a népességdinamika-felfogásunknak megfe-
lelő metodikával készült kutatási eredményeinket. Kutatásunk középpontjában a népes-
ségdinamika egyes típusainak alakulása és a típusokat alkotó dimenziók jelentőségének
változása áll. A tipológiát településszinten, négy népszámlálás egy-egy évtizedének ada-
tait elemezve alkottuk meg. Ezt követően – tipológiánkat mintegy tesztelve – arra a
ritkábban elemzett kérdésre kerestük a választ, hogy a népességdinamika és a társadalmi
szerkezet néhány tényezőjének összefüggése hogyan jelent meg és hogyan változott az
elmúlt néhány évtizedben Magyarországon. Adataink forrását az Országos Területfej-
lesztési és Területrendezési Információs Rendszer (TeIR-)adatbázisból elérhető KSH
népszámlálások jelentették, az 1980-tól 2011-ig terjedő időszakban.
Fogalmak
A tisztázandó fogalmak közül az egyik a népességdinamika (population dynamics), amely a
szakirodalomban eltérő módszerrel és eltérő tartalommal jelenik meg, azaz eltérő de-
mográfiai tényezőket, folyamatokat kapcsol össze. Eredendően a fogalom természet-
tudományi, biológiai, alkalmazott ökológiai eredetű, s a különböző fajok életciklusá-
nak, mozgásának, terjedésének vizsgálatát állította középpontba. A humán demográ-
fia sok módszerét átvette a természettudományi megközelítéseknek, és sikerrel alkal-
mazza őket (lásd ezzel kapcsolatban például Jain–Kakani 2012).
A másik fogalom a társadalmi szerkezet, amely a szociológiának klasszikus és kedvelt
területe. Az ezzel foglalkozó legutóbbi tanulmányok közül a következőket emeljük ki:
Huszár (2013a, 2013b, 2013c), Berger (2013), Róbert (2013), Tardos (2013), Harcsa
(2013), Vastagh (2013), Lakatos–Záhonyi (2013a, 2013b). A felsorolt tanulmányok
nagyobb része elsősorban a foglalkozási szerkezet alakulását veszi figyelembe, s ben-
nük kissé háttérbe szorulnak a társadalmi struktúrát érintő további tényezők (például
családszerkezet, életkorral kapcsolatos függőségmutatók).
Tanulmányunkban a két kulcsfogalom (népességdinamika és társadalmi szerkezet)
általunk használt tartalmát a következőkben mutatjuk be.
Népességdinamika
A népességdinamika fogalmát és összetételét a szakirodalom nem határozza meg egy-
ségesen. Van olyan tanulmány, amely több mint tíz demográfiai jellemzőt tart fontos-
nak a népességdinamika vizsgálatánál (UNFPA 2010), s az alkalmazott jellemzők
száma a többi esetben is igen változó. Az „Encyclopedia of Population” (2003) két
tényezőt minősít a népességdinamika fogalma szempontjából fontosnak: a népesség-
és az életkori struktúra változását. Marchetti és szerzőtársai (1996) a népességdina-
mika alá a születési, a halálozási és a vándorlási adatokat sorolták. Egy másik felfogás
szerint (Karachurina–Mkrtchyan 2012) a népességszám-változás egyedül is jól jelzi a
394 Kulcsár László – Obádovics Csilla
Területi Statisztika, 2016, 56(4): 390–414; DOI: 10.15196/TS560403
népességdinamikát. Demográfiai módszereket tárgyaló könyvükben Farhat és szerző-
társai (2014) a népességdinamikát jelző adatok közé sorolták a születés, a halálozás és
a vándorlás alakulását, amelyeket az ún. elsődleges vitális események (vital events) egyik
típusának neveztek. Ezek az események és a belőlük származtatott mutatók, ahogy ők
nevezik „szintetikus mutatók” közvetlenül jelzik a népességdinamika változását. A vi-
tális események másik típusa elsősorban a népesség összetételén keresztül fejti ki ha-
tását a népességdinamikára, mint például a házasság, a válás, a munkaerőpiacra való
belépés vagy az abból való kilépés. Tanulmányunkban csatlakozunk azokhoz a szer-
zőkhöz, akik a népesség nagyságának változását, a születési és a halálozási adatokat,
valamint a vándorlást tekintik a népességdinamika jellemzőinek.
Véleményünk szerint a népességdinamika alapvetően területi, térségi fogalom. Ezt
a megközelítést képviseli kiadványában a Központi Statisztikai Hivatal is (2008). Voss
(2007) szerint maga a demográfia is hagyományosan térségi, területi (spatial) tudo-
mány, hiszen a demográfiai folyamatokat az eltérő környezeti, kulturális, földrajzi, tör-
ténelmi, etnikai stb. sajátosságok segítik értelmezni. Németh (2011) szintén a térbeli
sajátosságokban megjelenő társadalmi különbségek szerepét emelte ki. Egy területen
belül (ország, régió, kistérség, település) vizsgálható az ott élő népesség dinamikája,
szaporodása, halálozása, el- és odavándorlása. Egy társadalmi csoportnál például még
értelmezhető a születés és a halálozás alakulása, az elvándorlás még elemezhető, de az
odavándorlás már megkövetelné a területi egységhez való kötődést, ellenkező esetben
a társadalmi mobilitás sajátosságait mutatná, aminek vagy van térségi vonatkozása,
vagy nincs. Mindenesetre érdekes lenne az egyes társadalmi csoportok sajátos népes-
ségdinamikájának elemzése is.
A népességdinamikát tehát hagyományosan térségi befolyásnak kitett jelenségként
elemezzük. A fogalom földrajzi kötődését az „International Encyclopedia of the
Social & Behavioral Sciences” (Smelser et al. 2001) is kiemeli.
Magát a jelenséget a következő változókkal határozzuk meg:
– Népességszám-alakulás
– Születés és halálozás
– Vándorlás.
Nem olyan egyszerű a népességdinamika fogalmából eredő mutatók megfelelő ki-
választása és értelmezése. A természetes szaporodás/fogyás, illetve a vándorlási
egyenleg mutatója a népességdinamikának alapvető jelzői. Két népszámlálás közötti
időszakra a születési és a halálozási adatok, s a belőlük számított egyenleg, valamint a
vándorlási különbözet települési szinten a KSH népszámlálási adatállományokból át-
véve a TeIR-rendszerben rendelkezésre állnak.
Társadalmi szerkezet
A társadalmi struktúra hasonlóan nem mentes az eltérő értelmezésektől. A különböző
gi és újzetek, vélemények időről időre egymásnak feszülnek. A magyar szakiro-
dalom különösen gazdag a társadalmi szerkezetet értelmező, elemző publikációkban.
Népességdinamika és társadalmi szerkezet 395
Területi Statisztika, 2016, 56(4): 390–414; DOI: 10.15196/TS560403
Elég csak Andorka Rudolf, Kolosi Tamás, Tóth István György, Róbert Péter, Tardos
Róbert munkáira vagy a TÁRKI ismert Társadalmi Riport sorozatára hivatkozni. Ta-
nulmányunkban nem törekszünk a társadalmi struktúra értelmezése, vizsgálata körüli
viták ismertetésére, inkább jelezzük azokat a tényezőket, amelyeknek alakulását a né-
pességdinamika változásának tükrében elemezzük. A mutatók kiválasztását hosszas
elemzések előzték meg. Ezek a változók a következők:
– Családi mintázat
Élettársi viszony
Egyedül gyermeket nevelő szülő
– Demográfiai mintázat
Korszerkezet (eltartási ráta, öregedési ráta)
Iskolai végzettség
– Gazdasági mintázat
Foglalkoztatottság
Munkanélküliség.
A felsorolt változók több esetben már a belőlük képzett mutatókkal szerepelnek
az elemzésben, mivel a célunk nem az, hogy csak alapváltozókat és azok összefüggé-
seit vizsgáljuk, hanem az, hogy a népességdinamika jelenségét, típusait állapítsuk meg,
s majd szembesítsük a társadalmi szerkezet általunk fontosnak tartott mutatóival. Egy-
részt arra vagyunk kíváncsiak, hogy a vizsgált időszakokban milyen szerepet játszottak
a települések népességének változásában, másrészt pedig a szakirodalomra támasz-
kodva kialakítjuk azokat a népességdinamikai típusokat, amelyek összefüggéseit ele-
mezzük (teszteljük) a társadalmi szerkezet általunk választott tényezőivel.
A népességdinamika típusai
Elemzésünket a népességdinamikában domináns tényezők bemutatásával kezdjük.
Mint említettük, a népességdinamika mutatói esetünkben a népességszám alakulása, a
születési és a halálozási adatokból számított természetes szaporodás, valamint a vándor-
lás adatai voltak. A népességdinamikával összefüggésben a vándorlás kiemelt fontossá-
gára való utalás nem új jelenség a szakirodalomban. Johnson és szerzőtársai (2005) ta-
nulmányukban már a vándorlást a népességdinamika elsődleges mozgatórugójának tar-
tották. A szakirodalom felhívta a figyelmet a természetes szaporodás és a vándorlás
trendjeinek eltérő viselkedésére is. Simpson és szerzőtársai (2008) az eltérő etnikai kö-
zösségekben jellegzetesen e két tényező sokszor ellentétes mozgását észlelték. Ugyan-
ezen a véleményen vannak Winkler és szerzőtársai (2012) is, továbbá ők jegyzik meg,
hogy a fejlett országokban a vándorlás jelentősége megnő a népességdinamika megha-
tározásánál, s nemcsak a népesség növekedését vagy csökkenését, hanem a populáció
összetételének változását is az eltérő vándorlási mintákra vezetik vissza.
Az eddigiekben hivatkozott szakirodalom általában a népességdinamika és a társa-
dalmi-gazdasági szerkezet pozitív összefüggését emelte ki, de természetesen ennek az
396 Kulcsár László – Obádovics Csilla
Területi Statisztika, 2016, 56(4): 390–414; DOI: 10.15196/TS560403
összefüggésnek az adott térség szempontjából nem csak pozitív hatása létezik. Kul-
csár és szerzőtársai (2011) a népességdinamika és a társadalmi-gazdasági szerkezet ne-
gatív kapcsolatát mutatták be, amennyiben azt tapasztalták, hogy a kedvező természe-
tes szaporodás több esetben nem jár együtt gazdasági fejlettséggel, növekedéssel. Ne-
gatív sajátosságokról számolt be De Jong és szerzőtársai (2005) tanulmánya is: az
egyesült államokbeli szegény családok vándorlását vizsgálva kiemelték, hogy ezek a
családok az adott államok változó szociális ellátórendszerét követik vándorlási gya-
korlatukban, azaz igyekeznek a lehető legnagyobb haszonnal kecsegtető szociális ellá-
tórendszer keretébe kerülni. Így a célállamok társadalmi szerkezetét többnyire negatí-
van befolyásolják, terhelve azok szociális költségvetését. Steclov és szerzőtársai (2005)
említik a „vándorlás kultúráját”, ami jellemző egy-egy népességcsoportra, s mélyen
gyökerezik az adott társadalmi rétegben. Egy térség népességdinamikáját pozitívan és
negatívan is érintheti ez a társadalmicselekvés-minta, amely valószínűsíti egy csoport
területi mobilitását vagy annak elmaradását is. Vannak tehát területileg mobilabb tár-
sadalmi csoportok, kultúrák, míg mások mobilitása igen korlátozott sugarú. A magyar
társadalom az utóbbiak közé tartozik (Kulcsár et al. 1996).
Megállapíthatjuk, hogy a népességdinamika egyes tényezői nem egyező irányban
mozognak, ezért – a legegyszerűbb módszert választva – az egyes típusokat úgy ala-
kítottuk ki, hogy azok figyelembe vegyék az említetett iránybeli eltéréseket is. A ter-
mészetes szaporodás és a vándorlás adta 2x2-es táblába csoportosítottuk először a
dinamikatípusokat. 1. táblázat
A népességdinamika alaptípusai
Categories of population dynamics
Természetes szaporodás Vándorlási különbözet
negatív pozitív
Negatív Erőteljes negatív népesség-
dinamika
Pozitív eredményű vándorlás
jelentette népességdinamika
Poziv Természetes szaporodás
jelentette népességdinamika
Erőteljes pozitív népesség-
dinamika
Ez a tipológia a népességdinamika alapvető típusainak összefüggését mutatja meg
az alapdimenziókkal. A tipológiában mindössze két tiszta típus szerepel: ott, ahol
mindkét tényező pozitív, illetőleg mindkét tényező negatív folyamatokat takar. Az a
típus, amelyiknél mindkét dimenzió esetében negatív dinamika a jellemző, a térség/te-
lepülés „negatív demográfiai spirálba” kerülését jelezheti. Az ellentétes csoportba tar-
tozóknál egy „pozitív demográfiai spirál” a jellemző. Természetesen csak abban az
esetben, ha ez a helyzet éveken keresztül fennmarad.
Népességdinamika és társadalmi szerkezet 397
Területi Statisztika, 2016, 56(4): 390–414; DOI: 10.15196/TS560403
Abban a típusban, amelyikben a pozitív népességdinamikát csak a természetes sza-
porodás idézte elő, legtöbb esetben hátrányos helyzet alakulhat ki gazdaságilag és szo-
ciálisan is, mert ugyan megvan a vitalitás, amit a természetes szaporodás mutat, de
elmarad a vándorlás struktúraalakító pozitív szerepe. A terület nem „vonzó” célterü-
let, sőt inkább „elhagyó”, „taszító” területnek minősül. A vándorlás és a természetes
szaporodás ellentétes mozgására mutattak rá Kulcsár és szerzőtársai (2011), jelezve
azt, hogy ezeket a területeket gazdasági és szociális szempontból is hátrányok jellem-
zik. Zsom (2015) térképe mutatja, hogy az anyagi életkörülmények dimenziójában és
a társadalmi jóllét más indikátorai mentén is a népességdinamikának ez a típusa, azaz
a negatív vándorlás és a pozitív természetes szaporodás, az adott térségben társa-
dalmi-gazdasági hátrányokkal is együtt jár. Ezek a hátrányok több esetben nehezítik
az elvándorlást is, mivel az alacsony ingatlanárak akadályozzák a tőke mobilizálását.
Abban a típusban, amelyikben egyedül a vándorlás jelentette a népességdinamika
pozitív oldalát, sikerrel vagy sikertelenül ellensúlyozta a természetes szaporodás nega-
tív jellegét, attól függően, hogy a települések népességnyerő vagy népességvesztő tí-
pusba tartoznak-e. Ennél a településtípusnál (pozitív vándorlási egyenleg) a szívóhatás
érvényesül, ami azt jelenti, hogy az emberek számára céltelepülésként funkcionál va-
lamilyen földrajzi, gazdasági, egészségügyi stb. okból. A társadalmilag és gazdaságilag
hátrányos helyzetben lévő csoportok esetében is érvényesülhet ez a szívóhatás, amely
a versenyképes tudás hiányában azonban sok esetben nem jelent megoldást a betele-
pülők számára.
A két demográfiai folyamat, a természetes szaporodás/fogyás és a vándorlási kü-
lönbözet eredményezi tehát a népesség számának változását. Ennek alapján készítet-
tük el azt a dinamikatipológiát, amely Espon népességdinamika-típusainak módszer-
tanát követi (Espon 2014). A népességszám változása szerint két (népességvesztő és
népességnyerő) főcsoporton belül 3-3 alcsoport jön létre a születés/halálozás és a
vándorlás pozitív, illetve negatív egyenlege szerint.
Eredményként 6 kategóriával rendelkező népességdinamika-változót kaptunk,
amelynek kategóriáit és a települések megoszlását az egyes időszakokban a 2. táblázat
mutatja meg.
Erőteljes negatív népességdinamika az 1970-es években a települések egyharmadát
érintette, 2000 után ez az arány meghaladta az 50%-ot. Az erőteljes pozitív népesség-
dinamika a települések valamivel több mint 4%-ára volt jellemző az ezredforduló
után, s ez az arány kevesebb mint fele az 1970-es években mértnek.
A rendszerváltás után a vándorlás – a csökkenő természetes szaporodás ellenére –
a települések jelentős arányát húzta a növekvő népességgel rendelkező csoportba, de
ennél valamivel több település esetében ez a húzóerő már nem volt elég: a települések
népessége csökkent. A természetes szaporodás pozitív jellege ellenére az 1970-es
években a települések közel fele csökkenő népességű volt, az erősebb elvándorlás mi-
att. A népességdinamikának ez a típusa az 1980-as években még számottevő volt, a
rendszerváltozás után azonban jelentősen csökkent. A pozitív természetes szaporodás
398 Kulcsár László – Obádovics Csilla
Területi Statisztika, 2016, 56(4): 390–414; DOI: 10.15196/TS560403
– az elvándorlás miatt – az idő előrehaladtával egyre kevesebb települést tartott a nö-
vekvő csoportban (2. táblázat). 1. ábra
Magyarország települési-demográfiai térképe, 2011
Demographic map of Hungary at settlement level
Népességdinamika Vándorlási egyenleg
A
természetes szaporodás
egyenlege
Csökkenő
Csökkenő
Csökkenő
Növekvő
Növekvő
Növekvő
Nincs adat
Negatív
Negatív
Pozitív
Negatív
Pozitív
Pozitív
Nincs adat
Negatív
Pozitív
Negatív
Pozitív
Negatív
Pozitív
Nincs adat
Az 1. ábra azt mutatja, hogy a népesség egyrészt az ország középső része felé, más-
részt pedig döntően Nyugat-Magyarország felé törekszik. Egyre inkább az a népesség-
dinamika-típus nyer teret, amely egyrészt a vándorlásvezérelt pozitív dinamika típusába
tartozik, másrészt pedig az, amelyik az elnéptelenedés irányába mutat. A népességátren-
deződés folyamata egyrészt gazdasági előnyöket, másrészt pedig a társadalmi jóllét fej-
lettebb színvonalát valószínűsíti a növekvő népességű településeken.
Népességdinamika és társadalmi szerkezet 399
Területi Statisztika, 2016, 56(4): 390–414; DOI: 10.15196/TS560403
2. tábláza
t
A települések aránya népességdinamika-típusok szerint
The settlement’s distribution by population dynamics
(%)
Típus Vándorlási
egyenleg
A természetes
szaporodás
egyenlege
Népesség-
dinamika-
típus
1970–1980 1981–1990 1991–2001 2002–2011
Növekvő települések
Népességnyerő
Pozitív Pozitív
Erőteljesen
pozitív 9,5 4,5 9,6 4,3
Pozitív Negatív
Vándorlás
vezérelte pozitív 1,6 4,6 28,1 14,1
Negatív Pozitív
Természetes
szaporodás
vezérelte pozitív 9,4 2,7 2,4 1,3
Összesen – 20,5 11,8 40,1 19,7
Csökkenő települések
Népességvesztő
Negatív Pozitív
Természetes
szaporodás
vezérelte negatív
45,1 18,6 4,5 6,1
Pozitív Negatív
Vándorlás
vezérelte negatív 1,8 6,5 26,8 23,7
Negatív Negatív
Erőteljesen
negatív 32,6 63,1 28,6 50,5
Összesen – 79,5 88,2 59,9 80,3
Mindösszesen (N= 3135) 100,0 100,0 100,0 100,0
Forrás: saját szerkesztés, TeIR- és népszámlálási adatok alapján.
400 Kulcsár László – Obádovics Csilla
Területi Statisztika, 2016, 56(4): 390–414; DOI: 10.15196/TS560403
A növekvő lélekszámú települések aránya jelentős mértékben ingadozott a vizsgált
időszakban. Az 1970-es években átlagosan 20,5% volt a népességüket növelő telepü-
lések aránya, az 1980-as években 11,8%, az 1990-es években jelentősen, 40,1%-ra
nőtt, majd 2000 után visszaesett 19,7%-ra. Ebben a csoportban, az 1970-es években
több település mutatott pozitív természetes szaporodást (586), mint pozitív vándorlási
egyenleget (354) (3. táblázat). Mindkét tényező egyenlege 302 település esetében volt
pozitív.
A pozitív népességdinamika így az 1970-es években a természetes szaporodáson
nyugodott, s kevésbé a vándorlás okozta. Az 1980-as évekre e két tényező hatása ki-
egyenlítődött, ami a pozitív természetes szaporodás nagymértékben csökkenő domi-
nanciáját jelentette (e települések száma 224-re csökkent). Igaz, hogy a pozitív ván-
dorlási dominancia is kevesebb növekvő lélekszámú településre volt jellemző az
1980-as években, de a csökkenés esetükben mindössze 19%-os volt (e települések
száma 286-ra csökkent), míg a pozitív természetes szaporodást mutató települések
esetében 62%-os csökkenést mértünk.
3. táblázat
A pozitív népességdinamikájú települések száma és megoszlása
dinamikatípusok szerint
Number and distribution of settlements with positive population dynamics
by type of dynamics
Vándorlási
egyenleg
A természetes
szaporodás
egyenlege 1980 1990 2001 2011
Száma
Negatív Pozitív 284 84 77 40
Pozitív Negatív 52 146 882 442
Pozitív Pozitív 302 140 302 135
Összesen 638 370 1261 617
Megoszlása, %
Negatív Pozitív 44,5 22,7 6,1 6,5
Pozitív Negatív 8,2 39,5 69,9 71,6
Pozitív Pozitív 47,3 37,8 23,9 21,9
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0
Forrás: saját szerkesztés, TeIR- és népszámlálási adatok alapján.
A növekvő népességű települések aránya a korábbi évtizedhez képest összességé-
ben 42%-kal esett vissza. Az 1990-es években – mint említettük – jelentősen nőtt a
növekvő népességű települések száma, ami a népesség nagymértékű átrendeződésével
magyarázható, amikor is a növekvő népességű települések több mint 90%-a pozitív
Népességdinamika és társadalmi szerkezet 401
Területi Statisztika, 2016, 56(4): 390–414; DOI: 10.15196/TS560403
vándorlási egyenleggel rendelkezett. Az ezredfordulót követően ez az arány lényegé-
ben nem változott. 2. ábra
A növekvő lélekszámú települések száma népességdinamika szerint
Number of settlements with increasing population by population dynamics
A 2. ábra jól mutatja a pozitív vándorlási egyenleggel rendelkező települések szá-
mának 1990 és 2001 közötti megugrását, amelyet a negatív természetes szaporodás
terjedése is kísért. Ebben az évtizedben a gazdasági viszonyok átrendeződése együtt
járt a népesség dinamikus átrendezősével. Ez az átrendeződés korábbi egyenlőtlen-
ségeket erősített meg, amelyek máig sem csökkentek. Egy évtizeddel később kissé
megnyugodni látszanak a népességdinamikai folyamatok. Pénzes (2015, 212. old.) ta-
nulmánya szerint az ország térszerkezete „megmerevedett”, „a területi problémák
összeadódva meglehetősen stabilan különítik el az elmaradott és a fejlett térségek kö-
rét”. A vándorlás ebben az időszakban sem veszíti el kiemelkedő szerepét a növekvő
népességű települések csoportjában.
E folyamatok szerint jelentős csökkenő tendenciát mutat azoknak a településeknek
aránya a növekvő népességű települések között, amelyek mindkét népességdinamikai
tényező (természetes szaporodás és vándorlás) esetében pozitívan hatnak a népesség
növekedésére. Ezeknek a településeknek aránya az 1970-es évekhez képest az ezred-
forduló után több mint felére esett vissza. A természetes szaporodás 1990 után egye-
dül már nem volt képes számottevően befolyásolni a dinamikát a népességüket növelő
településeken.
További jelentős változás is megfigyelhető a vizsgált időszakban az 4. táblázat alap-
ján. A növekedés forrását egyre inkább a vándorlás jelentette, ami az 1970-es években
0
200
400
600
800
1000
1200
1400
1970–1980 1980–1990 1990–2001 2001–2011
A települések száma
Negatív vándorlási egyenleg Pozitív vándorlási egyenleg
Negatív természetes szaporodás/fogyás Pozitív természetes szaporodás
402 Kulcsár László – Obádovics Csilla
Területi Statisztika, 2016, 56(4): 390–414; DOI: 10.15196/TS560403
alig játszott szerepet a népességnövekedésben, az ezredforduló után pedig a növekvő
lélekszámú települések közel háromnegyedénél kizárólag ez a demográfiai tényező
volt a pozitív népességdinamika forrása.
4. táblázat
A növekvő lélekszámú települések megoszlása
a népességdinamika forrása szerint
Distribution of settlements with increasing population
by source of population dynamics
(%)
A növekedés forrása 1970–1980 1981–1990 1991–2001 2002–2011
Természetes szaporodás és
vándorlás együtt
47,3
37,8
23,9
21,8
Csak a természetes szaporodás 44,5 22,7 6,1 6,5
Csak a vándorlás 8,2 39,5 70,0 71,7
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0
Forrás: saját szerkesztés, TeIR- és népszámlálási adatok alapján.
Más szóval, a vándorlásnak az 1970-es években még csak igen kevés településen
kellett ellensúlyoznia a természetes szaporodás hiányzó népességnövelő hatását, s az idő
előrehaladtával a vándorlásnak ez a szerepe egyre jelentősebbé vált. A rendszerváltás
után már tíz növekvő népességű település közül hétben betöltötte ezt a funkciót.
A negatív népességdinamikával jellemezhető települések adatai megerősítik a ko-
rábban említetteket. A csökkenő népességű települések minden időszakban az ország
településeinek többségét alkották. Az 1970-es években a természetes szaporodás a
csökkenő népességű települések 56,7%-ában volt pozitív, a vándorlás ugyanekkor
csak 2,4%-ában. Az ezredforduló után a megfelelő arány 7,6, illetőleg 29,5% volt.
Hiába volt a csökkenő népességű települések esetében a természetes szaporodás a
települések többségében pozitív a vizsgált időszak elején, valamint a vándorlás a tele-
pülések több mint egynegyedében pozitív a vizsgált időszak végén, a negatív népes-
ségdinamikát nem tudta megfordítani.
Összességében megállapítható tehát, hogy az elmúlt évtizedekben a népességdina-
mika eltérő típusai jellemezték a magyar társadalmat. A pozitív népességdinamikát
mutató települések a nemzetközi szakirodalommal egyezően egyre inkább a vándor-
lásnak köszönhetik népességük növekedését, s a pozitív természetes szaporodás egyre
kevesebb növekvő népességű településre volt jellemző. A természetes szaporodás po-
zitív egyenlege tehát nem minden esetben párosul kedvező népességdinamikával. Kü-
lönösen akkor, ha nem kapcsolódik hozzá pozitív vándorlási egyenleg. A vándorlással
jellemezhető népességdinamika a rendszerváltás előtti utolsó két évtizedben viszony-
lag kiegyensúlyozott volt. Az ezt követő időszakban azonban egyértelműen a vándor-
lás jelentette a pozitív népességdinamikai változások gyökerét.
Népességdinamika és társadalmi szerkezet 403
Területi Statisztika, 2016, 56(4): 390–414; DOI: 10.15196/TS560403
Az erős vándorlási dominancia rámutat arra a jelenségre, miszerint a rendszervál-
tás első évtizedében a népességmozgás az új társadalmi és gazdasági erőviszonyoknak
megfelelően intenzívebbé vált, s népességátrendeződés ugyan gyengébben, de jelenleg
is zajlik (Brown et al. 2005, 2007).
A népességdinamika és a társadalmi-gazdasági szerkezet
A következőkben azt vizsgáljuk meg, hogy a bemutatott népességdinamikai változá-
sok hogyan hatottak a települések társadalmi szerkezetére. Brown (2014) úgy jellemzi
ezt a megközelítést, mintha a népességdinamika társadalmi-gazdasági következménye-
inek vizsgálata során a szerzők nagy része azt egyfajta „független változóként” értel-
mezné. Ő ugyanolyan értékűnek tartja a fordított megközelítést is, amikor a társa-
dalmi-gazdasági szerkezetben bekövetkezett változások okai a demográfiai folyama-
toknak, a népességdinamikában bekövetkezett átalakulásnak. Természetesen nem fe-
lejtettük el, hogy a népességdinamika és a társadalmi struktúra kölcsönösen befolyá-
solják egymást, de e kétirányú meghatározottságból most csak a népességdinamikát
emeljük a „független változó státusába”. Azt sem felejtjük el, hogy e két tényezőcso-
port mögött, illetve azokon kívül más hatótényezők is alakítják kapcsolatukat, példa-
ként említhetjük a különböző szektorpolitikai tényezőket vagy a földrajzi helyzetet.
A népességdinamika és a társadalmi-gazdasági szerkezet összefüggése tehát, mint
említettük, korántsem egyoldalú és egyszerű viszonyt jelez. A szakirodalom nem túl
gyakran foglalkozik ezzel az összetett jelenséggel és ennek országonkénti vagy térsé-
genkénti eltérő sajátosságaival. E tanulmányok egyikében Lisenkova és szerzőtársai
(2010) skóciai adatokat elemezve állapították meg a vándorlás és a népességszerkezet
pozitív kapcsolatát, azaz úgy találták, hogy a bevándorlás erősíti a térség
emberierőforrás-készletét. Niedomysl (2011) a vándorlásnak és a vándorlás motívu-
mainak kapcsolatát vizsgálva hívta fel a figyelmet a vándorlásnak a társadalmi szerke-
zetre és a foglalkoztatottságra gyakorolt hatására, továbbá ennek a vándorlási távol-
sággal való összefüggésére.
Népességdinamika és gazdasági mintázat
A népességdinamika-típusokban a települések foglalkoztatottsági adatait vizsgálva
megfigyeltünk néhány olyan sajátosságot, amelyek az elmúlt évtizedek foglalkoztatott-
sági viszonyait jellemezték. Elsőként a hivatalosan regisztrált munkanélküliség és a
foglalkoztatottsági arány alakulását vesszük szemügyre a népességdinamika tükrében.
A népességvesztő települések csoportjában a foglalkoztatottak arányában megfi-
gyelhető csökkenés (15,6%) nem ott volt a legmagasabb, ahol a vándorlás és a termé-
szetes szaporodás egyaránt negatív egyenlegű volt, ahol talán ez várható lett volna,
hanem ott, ahol a természetes szaporodás egyenlege pozitív volt (24,5%). Ez a negatív
népességdinamika-típusú településcsoport vesztett a legtöbbet a foglalkoztatottak ará-
nyát tekintve az elmúlt évtizedekben.
404 Kulcsár László – Obádovics Csilla
Területi Statisztika, 2016, 56(4): 390–414; DOI: 10.15196/TS560403
A népességüket növelő települések csoportjában, hasonlóan az előző csoporthoz,
a foglalkoztatottak aránya ott csökkent a legnagyobb mértékben, ahol a népességnö-
vekedést a természetes szaporodás eredményezte, nem pedig a befelé irányuló ván-
dorlás. Egyik csoportban a pozitív természetes szaporodást jelző népességdinamika-
típus egyedül, a vándorlás nélkül is képes volt növelni a település népességszámát, a
másik csoportban azonban nem. Feltételezhető, hogy esetében magas a cigány vagy a
cigány életvitelű népesség aránya, tehát a településcsoport erős taszító- és gyenge
vonzerővel rendelkezik, valamint földrajzi elhelyezkedése hátrányosabb, fejletlenebb
térségeket valószínűsít. A feltételezésünket alátámasztja az 3. és 4. ábra, amelyek jól
szemléltetik, hogy e települések nagy többsége az említett régiókban található. A ci-
gányság által lakott települések népességdinamikáját az 5. táblázat mutatja be. Meg kell
jegyeznünk, hogy a cigány népesség számáról meglehetős bizonytalan adatokkal ren-
delkezünk.
5. táblázat
Népességdinamika-típusok és az érintett települések
cigány lakosságának aránya
Population dynamics types and the proportion of
Roma inhabitants in the affected settlements
(%)
Típus Vándorlási
egyenleg
A természetes
szaporodás
egyenlege 1990 2011
Népességvesztő
negatív negatív 1,62 3,80
negatív pozitív 2,98 12,29
pozitív negatív 0,49 1,92
Népességnyerő
negatív pozitív 1,99 31,53
pozitív negatív 0,80 1,52
pozitív pozitív 0,60 2,80
Forrás: saját szerkesztés, TeIR- és népszámlálási adatok alapján.
Az 5. táblázat azt mutatja, hogy a cigányság főként olyan népességdinamika-típusban
van jelen, amely negatív vándorlási egyenleggel, de pozitív természetes szaporodási
egyenleggel rendelkezik, függetlenül attól, hogy a település népességvesztő vagy népes-
ségnyerő-e. A cigányok aránya ezekben a népességdinamikájú csoportokban igen jelen-
tősen emelkedett 1990 és 2011 között. Az emelkedésről azonban nem tudjuk, hogy az
a létszám tényleges emelkedésével, az erősebb identitásérzéssel vagy a megbízhatóbb
adatgyűjtéssel függött-e össze, illetve az említettek közül több tényezővel is.
Népességdinamika és társadalmi szerkezet 405
Területi Statisztika, 2016, 56(4): 390–414; DOI: 10.15196/TS560403
A gazdasági mintázat másik tesztindikátora a munkanélküliség volt. A munkanél-
küliség arányainak alakulását figyelve a különböző népességdinamikájú településcso-
portokban lényegében ugyanazok a jellemzők, mint a foglalkoztatási adatok esetében.
A magas természetes szaporodási arány a befelé irányuló vándorlás nélkül mind a né-
pességvesztő, mind pedig a népességnyerő dinamikai csoportban a legmagasabb ará-
nyú munkanélküliséget produkálta a rendszerváltozás után.
Általánosabb következtetés is adódik: világos tehát, hogy a népességszám-alakulás,
a természetes szaporodás és a vándorlás együttesen jól jelzi a népességdinamika és a
foglalkoztatáson keresztül igénybe vett emberi erőforrások összefüggését. Jelen eset-
ben egy negatívan értékelhető helyzetet, amit ezeken túl más tényező, például a föld-
rajzi helyzet is súlyosbíthat.
6. táblázat
A foglalkoztatottak és a munkanélküliek aránya
népességdinamika-típusok szerint
Proportion of the employed and the unemployed
by population dynamics types
(%)
Típus
V
ándorlási
egyenleg
A termé-
szetes
szaporodás
egyenlege
1980 1990 2001 2011
Foglalkoztatottak aránya
Népességvesztő
negatív negatív 77,2 71,3 60,1 61,6
negatív pozitív 75,7 69,8 55,6 51,3
pozitív negatív 76,1 74,1 54,9 67,5
Népességnyerő
negatív pozitív 75,3 71,9 44,8 39,1
pozitív negatív 80,6 71,2 58,2 65,4
pozitív pozitív 77,5 72,8 53,5 66,0
Együtt 77,5 72,0 57,5 64,0
Munkanélküliek aránya
Népességvesztő
negatív negatív 2,0 5,9 9,8
negatív pozitív 2,4 7,5 12,7
pozitív negatív – 2,0 7,1 8,7
Népességnyerő
negatív pozitív 1,9 11,6 16,5
pozitív negatív – 1,8 5,9 8,2
pozitív pozitív 1,8 7,9 8,4
Együtt 2,0 6,5 9,2
Forrás: Saját szerkesztés, TeIR- és népszámlálási adatok alapján.
406 Kulcsár László – Obádovics Csilla
Területi Statisztika, 2016, 56(4): 390–414; DOI: 10.15196/TS560403
A vándorlás negatív egyenlege párosulva a természetes szaporodás pozitív egyen-
legével olyan dinamikát jelöl, amely következtében az érintett települések a foglalkoz-
tatás és a munkanélküliség tekintetében jelentős hátrányt könyvelhetnek el. 3. ábra
A foglalkoztatottak aránya a népességnyerő településeken*,
2001–2011
Proportion of employees in population gaining settlements between 2001–2011
Foglalkoztatottak aránya, % Települések száma Összlakosság 2011-ben
10,0–30,6 15 11 604
30,7–51,2 19 28 755
51,3–71,8 6 8 469
Összesen 40 48 828
* Népességdinamika-típus: népességnyerő települések, negatív vándorlási egyenleggel és pozitív természetes sza-
porodással. 2001 és 2011 között (40 település).
* Population dynamics type: population gaining settlements with negative migration balance and positive natural
increase (40 settlements).

Százalék
10,0 – 30,6
30,7 – 51,2
51,3 – 71,8
Népességdinamika és társadalmi szerkezet 407
Területi Statisztika, 2016, 56(4): 390–414; DOI: 10.15196/TS560403
4. ábra
A foglalkoztatottak aránya a népességvesztő településeken*,
2001–2011
Proportion of employees in population losing settlements between 2001–2011
Foglalkoztatottak aránya, % Települések száma Összlakosság 2011-ben
0,0–24,0 13 5 946
24,1–48,1 126 143 630
48,2–72,2 49 180 925
Összesen 188 330 501
* Népességdinamika-típus: népességvesztő települések, negatív vándorlási egyenleggel, pozitív természetes sza-
porodással. 2001 és 2011 között (188 település).
* Population dynamics type: population losing settlements with negative migration balance and positive natural
increase between 2001–2011 (188 settlements).
Népességdinamika és demográfiai mintázat
A különböző népességdinamikájú településcsoportok demográfiai mintázatát tanul-
mányunkban egyrészt az életkorhoz kötődő mutatókkal, nevezetesen az eltartottsági
rátával és az öregedési rátával, másrészt az emberi erőforrás egyik legfontosabb jel-
lemzőjével, az iskolai végzettségi szintek alakulásával szemléltetjük. Korábbi adatok-
ból világossá vált, hogy a foglalkoztatottak aránya szorosan kapcsolódik a népesség-
Százalék
0,0 – 24,0
24,1 – 48,1
48,2 – 72,2
408 Kulcsár László – Obádovics Csilla
Területi Statisztika, 2016, 56(4): 390–414; DOI: 10.15196/TS560403
dinamikai sajátosságokhoz, áttételesen pedig az emberi erőforrások állapotához. To-
vábbi adataink megerősítik azt, hogy a népességdinamika bizonyos feltételek esetén
emberierőforrás-mozgósító hatással bír, amely viszont az adott terület fejlődéséhez
teremthet kedvező körülményeket.
Az eltartottsági ráta adatait tekintve megállapíthatjuk (7. táblázat), hogy a csökkenő
népességű települések eltartottsági viszonyai az erősen negatív (negatív-negatív) né-
pesedésdinamikai csoportban a rendszerváltozás után jelentősen javultak, ami alapve-
tően a 14 éven aluli korosztály létszámának csökkenését jelentheti. A vándorlási vesz-
teség, de egyben természetes szaporodás jellemezte, összességében fogyó népességű
települések eltartottsági viszonyai kissé javultak 1990 után, de összességében koráb-
ban sem voltak rosszak. Az eltartottsági rátát tekintve egyenletes javuló tendenciát
mutatnak a bevándorlási többlettel rendelkező, de fogyó népességű települések. A né-
pességvesztő települések eltartottsági rátája a 2000–2011-es évtizedben teljes kiegyen-
lítődést mutat, függetlenül a vándorlás és a természetes szaporodás tendenciájától.
A népességnyerő települések körében ezt nem tapasztalhatjuk, sőt 1990 után nőttek
az egyes településcsoportok közötti különbségek. Azt is megállapíthatjuk, hogy a nö-
vekvő népességű települések eltartottsági rátája ott kedvezőbb, ahol a vándorlás po-
zitív egyenlegű, függetlenül a természetes szaporodás típusától.
Más a helyzet az öregedési ráta és a különböző népességdinamika-típusok kapcsola-
tát illetően. Először azt kell megállapítanunk, hogy a fogyó népességű települések öre-
gedési rátája jelentősen emelkedő tendenciájú volt az elmúlt évtizedekben, amely a rend-
szerváltozás utáni évtizedekben mutatkozik meg jelentősebben. Ez alól kivételek a po-
zitív természetes szaporodású és negatív vándorlási egyenlegű települések. Valamelyest
esetükben is romlott az öregedési ráta, de ennek mértéke lényegesen alatta marad a má-
sik két népességdinamikai csoporténak, a fogyó népességű települések között.
A növekvő népességű népességdinamikai településtípusok öregedési rátája jelen-
tősen rosszabbodott, különösen azokon a településeken, ahol csak a vándorlás jelen-
tette a népességnövekedés alapját.
Népességdinamika és társadalmi szerkezet 409
Területi Statisztika, 2016, 56(4): 390–414; DOI: 10.15196/TS560403
7. táblázat
Az eltartottsági ráta és az öregedési ráta alakulása
népességdinamika-típusok szerint
Changes in dependency rate and aging rate by population dynamics types
(%)
Típus Vándorlási
egyenleg
A természe-
tes szaporo-
dás egyen-
lege
1980 1990 2001 2011
Eltartottsági ráta (14 év alatt+60 év felett
a 15–59 éves népességben)
Népességvesztő
negatív negatív 71,2 70,9 57,5 62,6
negatív pozitív 67,5 64,4 55,4 62,3
pozitív negatív 72,7 65,0 63,0 61,4
Népességnyerő
negatív pozitív 65,0 61,0 65,3 68,3
pozitív negatív 62,3 62,5 58,9 58,8
pozitív pozitív 60,7 59,5 57,7 59,5
Együtt 63,8 65,1 58,8 61,3
Öregedési ráta (60 év felettiek/15 év alattiak)
Népességvesztő
negatív negatív 127,5 108,9 148,0 168,8
negatív pozitív 77,4 73,5 95,3 93,8
pozitív negatív 124,8 121,6 134,3 191,0
Népességnyerő
negatív pozitív 61,5 58,8 70,2 56,1
pozitív negatív 111,5 89,4 111,3 145,3
pozitív pozitív 60,3 67,7 82,1 99,6
Együtt 78,2 92,0 122,8 161,1
Forrás: saját szerkesztés, TeIR- és népszámlálási adatok alapján.
Az iskolázottsági szintek változása és a népességdinamika összefüggése részben
kapcsolódik a vizsgált demográfiai tényezők esetében tapasztaltakhoz. Az életkorral
kapcsolatos kompozíciók, mint például az eltartottsági mutató, vagy az öregedési mu-
tató olyan másodlagos vitális jelleggel bíró tényezők, amelyek éreztetik hatásukat az
iskolai végzettség szerinti megoszlásban az egyes népességdinamikai típusokban. Az
iskolai végzettség a következő jellemző, amelyet szembesítünk az általunk kidolgozott
népességdinamikai tipológiával (8. táblázat).
A népességdinamika és az iskolai végzettség kapcsolatában az az egyik jellegzetes
tulajdonság, hogy a rendszerváltás előtt a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők
aránya ott volt a legmagasabb, ahol a vándorlás pozitív egyenleget mutatott. 1990 után
a helyzet ebben a tekintetben megváltozott, s kissé bonyolódott, közvetve jelezve ez-
zel a népesség jelentős redisztribúcióját.
410 Kulcsár László – Obádovics Csilla
Területi Statisztika, 2016, 56(4): 390–414; DOI: 10.15196/TS560403
8. táblázat
Az egyes iskolai végzettséggel rendelkezők aránya
a 7 éves és idősebb népességben népességdinamika-típusok szerint
Proportion of people with different educational attainments
in the 7 years old and over population by population dynamics types
(%)
Típus
ándorlási
egyenleg
A termé-
szetes sza-
porodás
egyenlege
Legfeljebb
alapfokú
végzettsé-
gűek
Érettségi
nélkül
középfokú
végzettsé-
gűek
Érettségi-
zett
középfokú
végzettsé-
gűek
Felsőfokú
végzettsé-
gűek
1980
Népességvesztő negatív negatív 80,70 11,05 6,40 1,85
negatív pozitív 78,65 12,34 6,97 2,04
pozitív negatív 76,54 12,17 8,62 2,67
Népességnyerő
negatív pozitív 73,90 14,28 9,15 2,67
pozitív negatív 55,98 11,37 20,80 11,84
pozitív pozitív 62,00 15,10 16,22 6,68
Együtt 67,08 14,07 13,67 5,96
1990
Népességvesztő negatív negatív 71,09 13,86 11,12 3,93
negatív pozitív 67,27 14,02 13,56 5,16
pozitív negatív 55,53 10,05 21,58 12,84
Népességnyerő negatív pozitív 62,73 14,99 15,88 6,40
pozitív negatív 62,00 14,08 16,77 7,15
pozitív pozitív 57,42 13,35 19,79 9,44
Együtt 63,20 12,97 16,23 7,60
2001
Népességvesztő negatív negatív 40,44 18,40 24,26 16,90
negatív pozitív 46,42 23,43 19,87 10,28
pozitív negatív 51,39 22,69 17,35 8,58
Népességnyerő negatív pozitív 59,99 20,90 13,77 5,34
pozitív negatív 49,35 23,13 18,75 8,77
pozitív pozitív 50,64 22,25 17,46 9,65
Együtt 46,29 21,06 20,55 12,10
2011
Népességvesztő
negatív negatív 41,07 21,72 25,52 11,69
negatív pozitív 52,02 19,99 19,82 8,17
pozitív negatív 32,67 16,52 30,18 20,64
Népességnyerő negatív pozitív 66,99 16,32 12,56 4,13
pozitív negatív 35,15 20,28 28,78 15,80
pozitív pozitív 35,18 17,93 28,71 18,18
Együtt
37,42 19,47 27,6 15,55
Forrás: saját szerkesztés, TeIR- és népszámlálási adatok alapján.
Népességdinamika és társadalmi szerkezet 411
Területi Statisztika, 2016, 56(4): 390–414; DOI: 10.15196/TS560403
Népességdinamika és családi mintázat
Tanulmányunkban két, a családokra vonatkozó tényezőt szembesítettünk a népességdi-
namikai típusokkal. Egyfelől szándékosan választottunk olyan jellemzőt, amely a csalá-
dok marginális csoportját érinti (egyszülős gyermekes családok), másrészt pedig olyat,
amely eltér a hagyományos családmodelltől és megosztja az emberek véleményét.
9. táblázat
Népességdinamika-típusok és egyes családjellemzők
Population dynamics types and family patterns
(%)
Típus Vándorlási
egyenleg
A természetes
szaporodás
egyenlege 1990 2001 2011
Az egyszülős gyermekes családok aránya
Népességvesztő
negatív negatív 13,46 18,40 19,69
negatív pozitív 14,45 15,87 17,63
pozitív negatív 20,28 15,55 21,54
Népességnyerő
negatív pozitív 13,51 14,04 16,04
pozitív negatív 14,52 15,01 18,28
pozitív pozitív 15,36 15,07 17,21
Együtt 15,53 16,45 19,78
Az élettársi kapcsolaton alapuló
családok aránya
Népességvesztő
negatív negatív 4,06 10,23 14,90
negatív pozitív 4,08 8,74 16,22
pozitív negatív 5,51 8,86 15,27
Népességnyerő
negatív pozitív 3,36 8,90 22,38
pozitív negatív 4,41 9,10 13,99
pozitív pozitív 3,93 9,25 14,60
Együtt 4,33 9,47 14,92
Forrás: saját szerkesztés, TeIR- és népszámlálási adatok alapján.
Az egyszülős gyermekes családok aránya a társadalomban folyamatosan növek-
szik, s 2011-ben körülbelül a családok egyötödét tette ki. Az átlagnál magasabb arány-
ban találtunk ilyen családokat a rendszerváltozás előtt azokon a településeken, ame-
lyek csökkenő népességét a pozitív vándorlási egyenleg nem tudta ellensúlyozni.
Az élettársi kapcsolatokon alapuló családok aránya az elmúlt évtizedekben, külö-
nösen 2000 után lényegesen magasabb a magyar társadalomban. Arányuk ott kiemel-
kedő, ahol negatív vándorlási egyenleg mellett pozitív a településen a természetes sza-
porodás egyenlege.
412 Kulcsár László – Obádovics Csilla
Területi Statisztika, 2016, 56(4): 390–414; DOI: 10.15196/TS560403
Összegzés
Az általunk meghatározott módszer a népességdinamika kialakítására, amely a népes-
ségszám, a természetes szaporodás és a vándorlás egyenlegének mutatóin alapult, egye-
zik a szakirodalom egy jelentős részének módszertani megközelítésével. Az elemzésünk
során a népességdinamikát értelmeztük pozitív és negatív tartományban is. Rávilágítot-
tunk arra, hogy az elmúlt évtizedekben ez a dinamika jelentősen változott, s ennek meg-
felelően a települések profilja is. A pozitív, a népességet növelő dinamika forrásának
kérdésében gyökeres átalakulás ment végbe az 1970-es évektől a 2010-es évekig. Az
időszak elején a természetes szaporodásból származott a népesség növekedése, a vizs-
gált időszak végére viszont ennek a tényezőnek szerepe elhanyagolható lett, szinte kizá-
rólagosan a pozitív egyenlegű vándorlás került előtérbe. A természetes szaporodás mint
népességdinamikai tényező szinte teljesen visszaszorult. Pozícióját csak Budapest kör-
nyékének egy részén és a fejletlen térségekben tartotta meg, ott, ahol a cigány lakosság
nagyobb arányban képviselteti magát.
A rendszerváltozás lényeges átalakulást hozott a népességdinamikai folyamatok-
ban. Az 1970 és a 2001 közötti időszak magával hozta a vándorlás döntő tényező
válását, amely valójában 1990 után következett be. A népesség jelentős redisztribúci-
ója zajlott le a rendszerváltást követően, ami éreztette hatását a foglalkoztatás és a
munkanélküliség mértékének alakulásában, az öregedés és az eltartottság adataiban
éppúgy, mint az emberi erőforrások alakulásában. Ezek a változások összefüggnek a
népességdinamika egyes típusaival. Beigazolódott, hogy az általunk használt változók
(népességszám, természetes szaporodás, vándorlás) elegendőek és megfelelőek a né-
pességdinamika egyes típusainak kialakítására.
IRODALOM
ANDORKA, R. (1996): Merre tart a magyar társadalom? Antológia Kiadó, Lakitelek.
JAIN, A.–KAKANI, R. K. (2012) Applying Population Dynamics Theory to Entrepreneurial
Survival Strategy: The Case of Financial Technologies and Its Promoter Jindal Jour-
nal of Business Research 1 (1): 65–86.
BALAN, F. (2015): Testing the Demographic - Economic Paradox for Newly Industrialized
Countries: A Panel Data Analysis Economic Insights Trends and Challenges 4 (2): 1–10.
BERGER, V. (2013): A társadalmi struktúra-elemzés dilemmái és eldöntendő kérdései Statiszti-
kai Szemle 91 (3): 306–313.
BIRCHENALL, J. A. (2016): Population and development redux Journal of Population Economics
29 (2):627–656.
BOROACĂ, L. R.–ANTTILA, C. (2014): Influences of population dynamics On economic
growth in Romania Revista academiei forţelor terestre 73 (1): 71–79.
BROWN, D. L. (2014): Rural Population Change in Social Context In: CONNER, B.–JENSEN,
L.–RANSOM, E. (eds) Rural America in Globalizing World. Problems and Prospects for the
2010s. pp. 299– 310. West Virginia University Press.
BROWN, D. L.– KULCSÁR, J. L.–KULCSÁR, L.–OBÁDOVICS, CS. (2005): Post-socialist restruc-
turing and population redistribution in Hungary Rural Sociology 70 (3): 336–359.
Népességdinamika és társadalmi szerkezet 413
Területi Statisztika, 2016, 56(4): 390–414; DOI: 10.15196/TS560403
BROWN, D. L.–GRESKOVITS, B.– KULCSÁR, J. L. (2007): Leading Sectors and Leading Regions:
Economic Restructuring and Economic Inequality in Hungary Since 1990 Interna-
tional Journal of Urban and Regional Research 31 (3): 522–542.
CSERNÁK, J.TÓTH, P. P. (2009): A demográfiai tudomány helyzete Magyarországon,
1989–1999. Magyar Tudomány 44 (11): 1281–1289.
DAVIS, H. C. (1995): Demographic projection techniques for regions and smaller areas: A Primer UBC
Press, Vancouver.
DE JONG, G. F.– ROEMPKE, G. D.–ST. PIERRE, T. (2005): Welfare Reform and Interstate
Migration of Poor Families Demography 42 (3): 469–496.
DÖVÉNYI, Z. (2007): A belföldi vándormozgalom strukturális és területi sajátosságai Magyaror-
szágon. Demográfia 50 (4): 335–359.
ESPON (2008): Trends in Population Development ESPON, Luxembourg.
http://www.espon.eu/main/Menu_Publications/Menu_TerritorialObservations
/trendsinpopulationdevelopment.html (letöltve 2016. május)
FARHAT, Y. –MARTINS, J. M.–SWANSON, D. A. (2014): Methods of Demographic Analysis Sprin-
ger, Netherlands.
GHIRLANDA, S.– ENQUIST,M.–PERC, M. (2010): Sustainability of culture-driven population
dynamics Theoretical Population Biology 77 (3): 181–188.
HARCSA, I. (2013): Észrevételek Huszár Ákos tanulmányához Statisztikai Szemle 91 (5): 523–526.
HONDROYIANNIS, G.–PAPAPETROU, E. (2002): Demographic transition and economic growth:
Empirical evidence from Greece Journal of Population Economics 15 (2): 221–242.
HUSZ, I. (2011): Alacsony végzettség – sok gyerek? A magas termékenység néhány területi és
etnikai aspektusáról Demográfia 54 (1): 5–22.
HUSZÁR, Á. (2013a): Foglalkozási osztályszerkezet (I.) - Elletek, modellek Statisztikai Szemle
91 (1): 31–56.
HUSZÁR, Á. (2013b): Foglalkozási osztályszerkezet (II.) - Az osztályozás problémái Statisztikai
Szemle 91 (2): 117–131.
ISSERMAN, A. (ed.). (1986): Population Change and the Economy: Social Science Theories and Models
Kluwer-Nijhoff Publishing, Dordrecht, The Netherlands.
JOHNSON, K. M.–VOSS, P. R.– HAMMER, R. B.– FUGUITT, G. V.–MCNIVEN, S. (2005):
Temporal and Spatial Variation in Age Specific -Net Migration in the United States
Demography 42 (4): 791–812.
KANDEL, W. A.–BROWN, D. L. (2006): Population Change and Rural Society Springer, Netherlands.
KARACHURINA, L.–MKRTCHYAN, N. (2012): Spatial Aspects of Population Dynamics in Russian
Local Administrative Territorial Units (1989-2010) Demográfia 55 (5): 61–88.
KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL (2008): A demográfiai folyamatok regionális különbségei,
1980–2007 KSH, Budapest.
KULCSÁR, L. J.–CURTIS, K. J. (eds.) (2012): International Handbook of Rural Demography Springer,
Netherlands.
KULCSÁR, L.–KULCSÁR, L. J.–OBÁDOVICS, CS. (2011): Who lives in forgotten places? Age
Structure and Socio-economic Development Regional Statistics 1 (1): 110–121.
KULCSÁR, L.–MADARÁSZ, I.–BROWN, D. L. (1996): Dimensions of Rural Diversity in Hungary
In: STANEK, O.–JEAN, B. (eds.) Rural Potentials for a Global Tomorrow: The 9th World
Congress of Rural Sociology July 22-26. University of Bucharest, Bucharest.
LAKATOS, M.–ZÁHONYI, M. (2013a): A 2001. évi népszámlálási rétegződési modell alkalma-
zása a munkaerő-felmérés rendszerében (I.) Statisztikai Szemle 91 (6): 633–643.
414 Kulcsár László – Obádovics Csilla
Területi Statisztika, 2016, 56(4): 390–414; DOI: 10.15196/TS560403
LAKATOS, M–ZÁHONYI, M. (2013b): A 2001. évi népszámlálási rétegződési modell alkalma-
zása a munkaerő-felmérés rendszerében (II.) Statisztikai Szemle 91 (7): 745–762.
LISENKOVA, K.–MCGREGOR, P. G.–PAPPAS, N.–SRALES, J. K.–TURNER, K.–WRIGHT, R. E.
(2010): Scotland the Grey: A Linked Demographic – Computable General
Equilibrium (CGE) Analysis of the Impact of Population Ageing and Decline
Regional Studies 44 (10): 1351–1368.
MARCHETTI, C.–MEYER, P. S.–AUSUBEL, J. H. (1996): Human population dynamics revisited
with the logistic model: How much can be modeled and predicted? Technological
Forecasting and Social Change 52 (1): 1–30.
MASON, A.–LEE, R.– LEE, S.-H. (2010): Population dynamics: Social security, markets, and
families International Social Security Review 63 (3-4): 145–175.
NÉMETH, ZS. (2008): A megyék társadalomszerkezete és a vándorlások Demográfia
51 (2–3):
181–216.
NÉMETH, ZS. (2011): Az urbanizáció és a térbeli társadalomszerkezet változása Magyarországon 1990
és 2001 között Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézete,
Budapest.
NIEDOMYSL, T. (2011): How Migration Motives Change over Migration Distance: Evidence
on Variation across Socio-economic and Demographic Groups Regional Studies
45 (6): 843–855.
ŐRI, P. (2009): Demográfiai átmenetek a 20. században A demográfiai viselkedés térszerkezeté-
nek változásai a történeti Pest megye területén, 1900–2001. Demográfia 52 (1): 32–55.
PÉNZES, J. (2015): A kedvezményezett térségek lehatárolásának aktuális kérdései Területi Sta-
tisztika 55 (3): 206–232.
PRETTNER, K. (2013): Population ageing and endogenous economic growth Journal of
Population Economics 26 (2): 811–834.
RÓBERT, P. (2013): Társadalmi rétegek, osztályok vizsgálata a 2001. évi népszámlálás adatain
Statisztikai Szemle 91 (3): 314–319.
SHARMA, A. K. (1989): Issues in Social Demography Mittal Publications, Delhi.
SIMPSON, L.–GAVALAS, V.–FINNEY, N. (2008): Population Dynamics in Ethnically Diverse
Towns: The Long-term Implications of Immigration Urban Studies 45 (1): 163–183.
SMELSER, N. J.–BALTES, P. B. (2001): International Encyclopedia of the Social & Behavioral Sciences
Elsevier Science Ltd., Palo Alto–Berlin.
STECLOV, G.–WINTERS, P.–STAMPINI, M.–DAVIS, B. (2005): Do Conditional Cash Transfers
Influence Migration? A Study Using Experimental Data from the Mexican
Progresa Program Demography 42 (4): 769–790.
TARDOS, R. (2013): Hozzászólás Huszár Ákos: Foglalkozási osztályszerkezet (I–II.) című ta-
nulmányához Statisztikai Szemle 91 (3): 320–323.
UNITED NATIONS POPULATION FUND (UNFPA) (2010): Annual Report, New York.
VASTAGH, Z. (2013): A társadalomszerkezet vizsgálata a népszámlálási adatokon. Lehetőségek
és kihívások Statisztikai Szemle 91 (4): 424–436.
VOSS, P. R. (2007): Demography as a Spatial Social Science Population Research Policy Review
26: 457–476.
WINKLER, R.–CHENG, C.–GOLDING, S. (2012): Boom or Bust? Population Dynamics in
Natural Resource-Dependent Counties. In: KULCSÁR, L. J.–CURTIS, K. J. (eds.) In-
ternational Handbook of Rural Demography pp. 349–367., Springer, Netherlands.
ZSOM, B. (2015): A jóllét mérése hátrányos helyzetű régiókban Területi Statisztika 55 (3): 273–287.
... Berde-Németh 2014, Mládek 2008, Vörös-Torma 2016. At the same time, rise of intensity, effectiveness and substantial changes in spatial patterns of migration (Bezák 2006, Mykhnenko-Turok 2008, Novotný 2016) spurred attention to the research of migration as a phenomenon gaining important role in spatial redistribution of population (Bezák 2006, Kulcsár-Obádovics 2016. ...
... A kötelező népoktatás bevezetése és a gyermekmunka betiltása -véleménye szerint -a házasságkötési életkort későbbre tolja ki és ennek következtében csökkenhet a születések száma. Az iskolázott- ság népesedésre gyakorolt hatását a mai napig kutatják (például Kulcsár-Obádovics, 2016;Obádovics, 2012). Az eltartási, nevelési költsé- geket a születéstől 27 éves korig először Ernst Engel számította ki a XIX. ...
Article
Full-text available
Highly qualified workforce is valuable human resource, which is inevitable for the competitive economy. Educational investment in human capital (and the lack of it) has consequences for both the higher educated and the classes that have socially fallen behind. The effects of the 2008 economic crisis had negative consequences in the European Union. Therefore, in 2010 the European Commission launched the “Europe 2020” strategy. To achieve the objectives, indicators have been identified in five priority areas, including three areas examined in the study: the areas of employment, education and poverty/social exclusion. The present study examines the relationship between economic growth and three selected fields of the Europe 2020 strategy. The levels of educational attainment affect and the economic and social situation of national economies. The economic situation of a country and the social state of its citizens are influenced by the level of educational attainments. As an opposion to the proportion of higher educational attainment is the dropout rate. The proportion of young school-leavers augment the rate of population at risk of poverty or social exclusion. The social impact of low educational attainment rate and economic growth was statistically modelled by linear regression equation. The Hungarian employment data show an increase in the period under review, the school dropout indicators are stagnating, the proportions of university graduates show slight growth, but they are still below the EU average and the set target value. In Hungary, to reduce the considerably high number of people exposed to risk of poverty or social exclusion, it is needed to invest more in human capital, that is, to increase public spending on education, with equitable and efficient allocation and utilization. A felsőoktatásban magasan képzett munkaerő olyan gazdasági erőforrást jelent, amely a versenyképes gazdaság működéséhez elengedhetetlen. Az oktatási humántőke-befektetés, vagy annak hiánya, befolyásolja a felsőfokú végzettség megszerzésének a lehetőségét, vagy a társadalmi leszakadás eshetőségét. A 2008-as gazdasági válság negatív hatásainak ellensúlyozására az Európai Bizottság 2010-ben meghirdette az „Európa 2020” stratégiát. Célkitűzéseinek eléréséhez mutatószámokat határozott meg öt kiemelt területen, amelyből három kerül vizsgálatra jelen tanulmányban. A kutatás adatforrása az Európa 2020 stratégia oktatással–neveléssel, foglalkoztatással és szegénységgel/társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos indikátorai. Az iskolai végzettségi arányok a humántőke egyik fontos mérőszámának tekinthetők. Egy ország gazdasági és polgárainak szociális helyzetét befolyásolja azok iskolai végzettségének szintje és aránya. A felsőfokú végzettségűek arányának mintegy ellenpólusaként az iskolai lemorzsolódó fiatalkorúak aránya a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség által veszélyeztetett népesség arányát növeli. Az alacsony iskolai végzettségűek aránya és a gazdasági fejlettség társadalmi hatásának elemzése a leszakadó rétegekre többváltozós lineáris regressziós egyenlettel került modellezésre. A magyarországi foglalkoztatottsági adatok növekedést mutatnak a vizsgált időszakban, az iskola-lemorzsolódási mutatók stagnálnak, a felsőfokú végzettségűek aránya kisebb növekedést mutat, de még elmarad az uniós átlagtól és a kitűzött célértéktől. Ahhoz, hogy Magyarországon a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek magas száma lényegesen csökkenjen, szükséges a humántőkébe való nagyobb befektetés, azaz az oktatásra fordított állami kiadások növelése, azok méltányos és hatékony elosztása és felhasználása.
Article
Full-text available
Age structure and economic development are clearly related. However, this association is often portrayed as a simple link between young age structure and good economic performance determined by positive net migration and the accumulation of human capital. As our research showed, the picture is more complex. Young age structure is not always equal with economic development.
Article
Full-text available
The effects of population growth on long-term economic development are obviously important. This paper introduces new predictions from a general Malthus-Boserup model of population growth and ideas-based technological change. It also tests these predictions using numerous data sources, empirical specifications, and sample periods. Time series tests reveal that the empirical associations that hold true in the modern era are completely reversed in pre-modern samples. Inferences drawn from the pre-modern population growth of geographically isolated populations are also reversed when relevant controls are taken into account. While there is a clear break with Malthusian theory, in general, and especially outside of the modern era, there is no unequivocal evidence supporting Boserupian views. An alternative model consistent with transitional demographic patterns is briefly discussed.
Article
Full-text available
Abstract  This research focuses on pathways by which national level macro-social transformations are transmitted to local communities. Our case is Hungary where we examine the relationship between post-socialist economic restructuring, widespread industrial dislocations, and urban-rural migration. Using secondary data from the Hungarian Central Statistical Office (KSH) and survey data from a study of 49 villages in 4 distinct rural regions, we demonstrate that post-socialist population deconcentration involved both suburbanization and net movement to villages, especially villages that are located relatively close to cities. Contrary to our expectations, movement to villages was from nearby settlements, not from large industrial centers. Moreover, migrants to villages were substantially better off than longer term village residents in terms of their human capital and attachment to the labor force. Consequently, post-socialist population deconcentration is not contributing to rural poverty as feared by some scholars.
Article
Full-text available
Scotland the grey: a linked demographic-computable general equilibrium (CGE) analysis of the impact of population ageing and decline, Regional Studies. This paper links a multi-period economic computable general equilibrium (CGE) modelling framework with a demographic model to analyse the economic impact on Scotland of its projected ageing and declining population. The model quantifies the effect on aggregate economic variables, such as gross domestic product (GDP), employment and competitiveness, and also on individual sectors.With the principal demographic projections, the fall in population, and particularly working-age population, has a depressing impact on economic activity. By changing the demographic parameters, the impact of increasing net migration, a policy actively being pursued by the Scottish Government, is tracked. However, the required size of the annual net-migration needed to neutralize the adverse natural demographic changes is far higher than the current trends.
Article
Full-text available
Ethnically diverse urban areas are often strongly infl uenced by the demographic consequences of immigration. A dynamic model of population, housing and social change following immigration is proposed and then tested using a time-series of census data for northern English towns. The results show how natural growth generates dispersal of immigrant populations to new clusters. They chart the changing nature of cities and challenge the interpretation of clustering as a negative phenomenon representing retreat and separation. Instead, the focus is moved to indicators of migration, demand for housing and services, and social equality. The post-immigration demographic cycle proposed is a general one that may be tested in many other situations and countries.
Article
This article attempts to use concepts from the life sciences’ area to the field of business management. The first puzzle for any start-up entrepreneurs is to formulate the starting strategy for their business. Should they aim for the long term or should they focus on the short term? How can start-up entrepreneurs formulate long-term planning when market conditions are unpredictable? Population dynamics theory is used to find some plausible answers to a few such questions. An entrepreneurial venture is like a baby for its founder. In an uncertain environment for life sciences, as we cannot predict or influence which of our offsprings will survive, similarly we cannot predict which business ideas will work for a start-up entrepreneur. This work finds a few interesting clues from the laws of nature by applying them to the emerging commodities exchanges in India, especially the privately-owned Jignesh Shah promoted Financial Technologies baby MCX and state-owned national-level institutions promoted National Stock Exchanges’ baby NCDEX.
Chapter
This chapter evaluates how migration streams by age, educational attainment, household income, and labor force status shape population composition and community assets in rural natural-resource-dependent US counties. Rural areas (and especially those dependent on natural resources) have long experienced out-migration of young adults, more educated people, and higher income households with serious implications for community sustainability. However, amenity destination places represent a different kind of natural resource dependence with correspondingly distinct migration patterns that have become more common around the world. In contrast to farming and mining dependent counties, counties dependent on serving as an amenity destination experience in-migration and attract high-income households, highly educated individuals, and older adults. Yet, we find that even amenity destinations experience net out-migration of young adults, remarkable levels of population turnover, and little gain in the employed population. These conditions could jeopardize the efficacy of local institutions (especially schools), curtail economic development, increase community ambivalence, and strain community services. In sum, migration flows in amenity destinations increase local financial capital but yield mixed outcomes for human and social capitals, bringing potential for community capital accumulation but introducing challenges as well.
Article
Upward intergenerational flows — from the working ages to old age — are increasing substantially in the advanced industrialized countries and are much larger than in developing countries. Population ageing is the most important factor leading to this change. Thus, in the absence of a major demographic shift (e.g. a return to high fertility), an increase in upward flows is inevitable. Even so, three other important factors will influence the magnitudes of upward flows. First, labour income varies at older ages due to differences in average age at retirement, productivity, unemployment, and hours worked. Second, the age patterns of consumption at older ages vary primarily due to differences in spending on health. Third, spending on human capital (i.e. spending on child health and education) varies. Human capital spending competes with spending on the elderly, but it also increases the productivity of subsequent generations of workers and the resources available to support consumption in old age. All contemporary societies rely on a variety of institutions and economic mechanisms to shift economic resources from the working ages to the dependent ages — the young and the old. Three institutions dominate intergenerational flows: governments which implement social security, education, and other public transfer programmes; markets which are key to the accumulation of assets (e.g. funded pensions and housing); and families which provide economic support to children in all societies and to the elderly in many. The objectives of this article are, first, to describe how population ageing and other changes influence the direction and magnitude of intergenerational flows; and, second, to contrast the institutional approaches to intergenerational flows as they are practiced around the world. The article relies extensively on National Transfer Accounts (NTA), a system for measuring economic flows across age in a manner consistent with the United Nations' System of National Accounts. These accounts are currently being constructed by research teams located in 33 countries on six continents representing wide variations in the level of development, demographics, and policies regarding intergenerational transfers.
Article
NIEDOMYSL T. How migration motives change over migration distance: evidence on variation across socio-economic and demographic groups, Regional Studies. Migration researchers have long known that the motives for changing place of residence vary over migration distance. Typically, short-distance moves are regarded as motivated by housing considerations and longer-distance moves primarily by employment considerations. Using a large-scale survey on migration motives, this paper explores how migration motives change over migration distance. Particular attention is paid to variations across socio-economic and demographic groups. The results show that the housing-versus employment-driven migration dichotomy, over short and long distances, respectively, is still somewhat valid, though the present findings give a much more nuanced interpretation. The paper reveals considerable variation in migration motives, not only over migration distance, but also particularly in relation to migrant socio-economic and demographic characteristics.