Content uploaded by Csaba Lentner
Author content
All content in this area was uploaded by Csaba Lentner on Feb 09, 2017
Content may be subject to copyright.
– 165 –
Az államháztartás számviteli alapelveinek
és kontrolrendszerének vázlatos bemutatása1
Prof. Dr. Lentner Csaba
egyetemi tanár, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közpénzügyi
és Államháztartási Intézetének vezetôje
Összefoglalás
A magyar államháztartási hatékonyságának és normakövetô mûködésének javí-
tása közpénzügyi rendszerünk reformjának kiemelt területe. A költségvetési be-
vételek és kiadások szakszerû és hatékony áramoltatása feltételezi a számviteli
alapelvek következetes érvényesítését és a kontrollrendszer gazdálkodási fegyel-
met javító mechanizmusrendszerét. A dolgozat rövid vázát adja a költségvetési
szektorban alkalmazott fontosabb számviteli alapelveknek, és az államháztar-
tást övezô ellenôrzési rendszernek.
Az államháztartási gazdálkodás céljai és keretei
Az államháztartás reformján olyan strukturális változtatásokat értünk, me-
lyek után megváltozik a költségvetési rendszer mûködése, hatékonysága, és
a közszolgáltatások színvonala javul, összességében az állam hatékonyabban
mûködik. A reform fôbb területei a feladatellátáshoz, finanszírozáshoz és a me-
nedzsmenthez köthetôk. A feladatellátás területén vitt megújítás a hatékony,
ésszerû és célszerû gazdálkodást jelenti a közpénzzel és az állami vagyonnal,
ez utóbbin belül az állami tulajdon védelmével és arányának erôsítésével2.
A finanszírozási reform az adórendszer optimalizálását, az adósságállomány
leépítését, a kincstári rendszer átalakítását, és az államadósság-finanszírozás
diverzifikálását, a belsô rezidensi kör állampapír vásárlási hajlandóságának nö-
– 166 –
Évtizedek a számvitelben
velését3 szorgalmazza, míg a menedzsment reform területén az államháztartási
kontrollrendszer és a stratégia tervezés primátusa érvényesül.
A fegyelmezett költségvetési gazdálkodást a világosan meghatározott célkije-
lölésen túl erôs törvényi garanciák védik, így különösen az Alaptörvény közpén-
zekkel és önkormányzatokkal foglalkozó fejezetei, azon belül az államadósság
követelmény, továbbá a központi költségvetésrôl, zárszámadásról szóló törvé-
nyek, a Stabilitási törvény, az Államháztartásról szóló törvény, Magyarország
helyi önkormányzatairól szóló törvény, a Nemzeti vagyonról szóló törvény, az
Állami Számvevôszékrôl szóló törvény, illetve a Magyar Nemzeti Bankról szóló
jogszabály.
Az államháztartásban4 zajló pénzügyi és vagyoni folyamatok áttekintését, a
hatékony és átlátható gazdálkodást az eredményszemléletû számvitelre történt
áttérés5 nagyban segíti, hiszen a gazdálkodást érintô minden eseményt rögzít,
és ezek hatását bemutatja. Az értékcsökkenés, mint költségelem jelenik meg, és
beépül az egyes feladatok ellátásának összköltségébe. Az eszközök használati
költségének ismeretében a vagyongazdálkodás mozgástere kibôvül. A gazdál-
kodás minden területérôl gyûjti az információkat és a gazdasági teljesítmény
mérését tekinti elsôdleges céljának. Az államháztartásban létrejövô gazdasági
teljesítmény magába foglalja a pénzügyi, jövedelmi, és vagyoni eredményt, sôt
a költségek ismeretében a forrásallokáció hatékonysága javítható, racionális fi-
nanszírozási döntések hozhatók. Több információt hordoz magában, mint a
pénzforgalmi szemléletû számvitel, ami az éves beszámoló tartalmában is meg-
jelenik, sôt egyszerre input és output szemléletû. A költségvetési kontroll és tel-
jesítmény mérés követelményeire jobban képes koncentrálni. A leírtak hatására
a vagyonmérleg teljes képet ad, többéves rálátást biztosít, és a számviteli tételek
analitikus szemléletét biztosítja. Az eredményszemlélet költségvetésben történô
alkalmazásával hatékonyabb gazdálkodás és döntéshozatali rendszer keletkezik.
Az államháztartási gazdálkodási alapelvekrôl
Egy jól mûködô piacgazdaságban alapvetô követelmény, hogy az állam a köz-
pénzekkel hatékonyan és átlátható módon gazdálkodjon. E cél megvalósításá-
hoz arra van szükség, hogy az államháztartás rendszerében egységesen és teljes
körûen érvényesüljenek a gazdálkodási alapelvek6. Az államháztartási alapelvek
– 167 –
Az államháztartás számviteli alapelveinek és kontrolrendszerének vázlatos bemutatása
olyan magatartási normák, amelyeket az államháztartáshoz tartozó valamennyi
szervezetnek követnie kell a költségvetés tervezése, végrehajtása, a bevételek és
kiadások, vagyoni elemek számbavétele, valamint a beszámolás során. Szerepük
akkor valósul meg, ha egy idôben, egymást erôsítve jelennek meg. Az alapelvek-
nél lényeges, hogy érvényesítésüket jogi garanciák biztosítsák, amely egyrészt
a költségvetés készítésével és az elszámolással kapcsolatos eljárási szabályokat
rögzít, másrészt a költségvetés végrehajtásával és a gazdálkodással kapcsola-
tos magatartási szabályokat ír elô. Harmadrészt pedig a pénzügyi folyamatok
számbavételi módját határozza meg. A gazdálkodással szemben a jövedelemtu-
lajdonosok, az adózók joggal várhatják el, hogy az államháztartás takarékosan
és hatékonyan mûködjön. Az alapelvek érvényesítését alapvetôen az államház-
tartási törvény, az államháztartási törvény végrehajtására hozott rendeletek, va-
lamint a minden gazdálkodó szervezetre érvényes számviteli törvény biztosítja.
A tervezés, elszámolás, gazdálkodás legfontosabb közös szabályai
A nyilvánosság elve a közpénzekkel való gazdálkodás egyfajta „társadalmi”
ellenôrizhetôségét biztosítja. Érvényre jutását számos jogi norma szolgálja. Ma-
gyarország Alaptörvénye a következôképpen fogalmazza meg a nyilvánosság el-
vét: „A közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság elôtt
elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával. A közpénzeket és a nem-
zeti vagyont az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni.
A közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekû adatok.”
Mélyebb szakmai szempontból lényeges, hogy a nyilvánosság elvének „társadal-
mi” ellenôrizhetôséggel való összekapcsolása nem teljes mértékben elégíti ki az
ellenôrizhetôség szakmai-technikai követelményét. Így tehát olyan kontroll me-
chanizmusok mûködésére van szükség, amelyek megakadályozzák a közpénzek
nem célirányos és nem gazdaságos elköltését.
A költségvetés alapján történô gazdálkodás elve azt jelenti, hogy az állam-
háztartás alrendszereiben a gazdálkodást költségvetés alapján kell folytatni.
A költségvetési év hazánkban megegyezik a naptári évvel. A vállalkozás folyta-
tása számviteli alapelve a számviteli törvényben megfogalmazott norma. Érvé-
nyesítése során abból kell kiindulni, hogy a vállalkozás (költségvetési gazdálko-
dó) a jövôben is fenn tudja tartani a mûködését. Nem várható tevékenységének
– 168 –
Évtizedek a számvitelben
nagymértékû beszûkülése. A költségvetési rend szerint gazdálkodóknál a for-
rásellátás és a forrásfelhasználás tekintetében, mértékében nagy súllyal esnek
latba politikai kockázatok, törvényalkotói szándékok.
Az Európai Unióhoz való csatlakozás egy új alapelv részleges megjelené-
sét hozta a költségvetési tervezés rendszerébe, a programozás elvét. Az uniós
támogatások felhasználásához és más hazai nagy programokhoz kapcsolódó,
hosszú távú kötelezettségvállalások éves költségvetésen túli biztosítását jogsza-
bályi változások tették lehetôvé és kötelezôvé, bár ezek az éves költségvetés el-
vét alapvetôen nem borították fel.
Alapvetô szabály, hogy az államháztartás valamennyi alrendszerében min-
den pénzmozgásról el kell számolni, minden pénzügyi mûveletet meg kell jele-
níteni. Ez a teljesség számviteli alapelvében ölt testet. A valódiság elve pedig azt
kívánja érvényesíteni, hogy az államháztartás alrendszereiben a gazdálkodást
költségvetés alapján kell folytatni. A költségvetési év hazánkban megegyezik a
naptári évvel.
Az egységesség és áttekinthetôség elve: az egységesség elvének érvényre ju-
tása azt feltételezi, hogy az állam valamennyi költségvetési mûveletét egyetlen
jogszabályba foglalják. Ily módon együtt szerepel valamennyi kiadás és bevétel,
áttekintést engedve az államháztartás egészérôl és annak részeirôl.
A globális fedezet elve alapján a költségvetés bevételei a kiadásokra ösz-
szességükben nyújtanak fedezetet, azaz nincsen közvetlen pénzügyi összefüggés
valamely bevételi, illetve kiadási elôirányzat között. Az egyes bevételi és kiadási
tételek nem feleltethetôk meg egymásnak.
A bruttó elszámolás elve szerint a költségvetési bevételek és kiadások – tör-
vényben szabályozott esetek kivételével – egymással szemben nem számolhatók
el teljes összegükben, azaz beszámítás nélkül kell szerepeltetni azokat a költség-
vetésben és a zárszámadásban. Ez az alapelv különösen azokban az esetekben
fontos követelmény, amikor a pénzügyi teljesítés „nettósítással”, azaz az egy-
mással szemben fennálló egynemû tartozások beszámításával történik. A pénz-
ügyi teljesítés tehát lehet nettósított, de a költségvetési elôirányzatok és azok
teljesítése nem.
A részletezettség elve lehetôvé teszi az Országgyûlés, illetve a helyi önkor-
mányzati képviselô-testületek (közgyûlések) számára a megalapozott döntésho-
zatalt, illetve a költségvetés figyelemmel kísérését. Az államháztartás alrendsze-
reinek költségvetésében az egyes elôirányzatokat részletesen kell megtervezni,
– 169 –
Az államháztartás számviteli alapelveinek és kontrolrendszerének vázlatos bemutatása
elôterjeszteni, elfogadni és elszámolni. A részletezettség elve garantálja, hogy
csak a döntéshozó által szándékolt kiadások valósulnak meg, illetve csak a szán-
dékolt bevételek kerülnek beszedésre.
Fenntarthatóság és az egyensúly elve érvényesítése körében a fenntartható-
ságot a társadalmi-gazdasági szereplôk és a különbözô generációk közötti ér-
dekharmonizációk (megállapodások) tudják elviekben biztosítani. Az egyensúly
eléréséhez pedig a költségvetési gyakorlatban a különféle eredményszabályok
alkalmazása mellett szükség van arra is, hogy a kiadásokat a járadékvadász cso-
portok és a korrupciós bûnelkövetôk ne befolyásolják. Továbbá, a költségvetési
gazdálkodás a bevételekkel szinkronban álló kiadásokra (költségvetési fegye-
lem) nagy hangsúlyt helyez.
Ellenôrizhetôség elve azt jelenti, hogy a feladat-meghatározás után a pénzek
allokálásáról és felhasználásról történô be- és elszámolás minden fázisában ott kell
legyen, létezzenek azok a kontroll mechanizmusok, amelyek megakadályozzák a
közpénzek nem rendeltetésszerû, nem célirányos és nem gazdaságos elköltését.
A költségvetési források felhasználása során követendô alapelvek
A felhasználási kötöttség elve az államháztartási rendszerbôl származó támo-
gatások elôre meghatározott célhoz való kötöttségét és a felhasználással kap-
csolatos számadási kötelezettségét foglalja magában. A felhasználási kötött-
ségnek két vonatkozása van. Egyfelôl az EU-s források, adományok, segélyek
elkülönített elszámolás mellett kizárólag a meghatározott célra használhatók
fel. Másfelôl az államháztartásból finanszírozott vagy támogatott természetes
személyeknek, jogi személyeknek, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezô
szervezeteknek számadási kötelezettségük van a részükre céljelleggel juttatott
összegek rendeltetésszerû felhasználásáról. A nem rendeltetésszerûen használt
összegek adók módjára behajthatók.
A közbeszerzési kötelezettség elve azt jelenti, hogy az államháztartás alrend-
szereihez tartozó minden szervezet köteles – bizonyos beszerzési értékhatárokat
meghaladóan – az árubeszerzési, építési-beruházási, illetve szolgáltatás-megren-
delési célra elôirányzott kifizetéseket, az e körbe tartozó kiadási elôirányzatok
felhasználását közbeszerzés alkalmazásához kötni. Az értékhatárokat, valamint
az eljárás menetét a közbeszerzési törvény határozza meg.
– 170 –
Évtizedek a számvitelben
Az állami támogatások korlátozásának elve tárgykörében lényeges, hogy az
EK Szerzôdés 87. cikk (1) bekezdése szerint „összeegyeztethetetlenek a közös
piaccal azok a bármilyen formájú állami vagy állami forrásból biztosított tá-
mogatások – amelyek meghatározott vállalatoknak vagy egyes meghatározott
áruféleségek termeléséhez, szolgáltatások nyújtásához biztosítanak kedvezmé-
nyeket, és ezáltal a versenyt torzítják, vagy annak torzításával fenyegetnek –,
amennyiben a tagállamok közötti kereskedelmet befolyásolják.”
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk következtében olyan új alapelvek
érvényesítésére volt szükség a magyar államháztartás szabályozásában, melyek
nem csupán a tervezésre, elszámolásra, hanem az államháztartási források fel-
használásának módjára is vonatkoznak. Ezen alapelvek érvényesítése ma már
nemcsak az uniós támogatásokhoz kapcsolódik, hanem kiterjed a hazai költ-
ségvetési források felhasználására is. Az Európai Unió tagjaként – az uniós be-
vételek követelményeinek teljesíthetôsége érdekében – korszerûsíteni kellett a
pénzügyi igazgatási szervezetet. Az unió külsô határaként a nem uniós álla-
mok irányából áll fenn a vámfizetési kötelezettség, így az uniós támogatások
és elszámolások új szervezeti rend kialakítását igényelték. A programozás el-
vével kapcsolatban lényeges, hogy ebbe az elvbe az EU követelményeinek való
megfelelôség mellett az elôrelátás követelményét is beleértjük. Ez a stratégiai
szemlélet érvényesítését követeli meg az államháztartási gazdálkodási területek
mindegyikén.
Az államháztartási gazdálkodási elvek, mechanizmusok a magyar piacgazda-
ság jelenlegi rendszerében a nemzetgazdasági tervezés, illetve ebbe illeszkedôen
a költségvetési tervezés és végrehajtás folyamatában érvényesülnek, betartásu-
kat az államháztartási törvény, illetve különösen az Állami Számvevôszék te-
vékenysége segíti, elsôdleges (primer) szakmai jogalapjuk pedig a számviteli
törvény.
Az államháztartási kontrollok rendszere
Az államháztartási törvény7 az államháztartás egyensúlyának és a közpénzekkel
való áttekinthetô, hatékony, ellenôrizhetô gazdálkodás garanciáit teremti meg,
szervesen illeszkedve az Alaptörvény Közpénzek fejezetéhez, és a Stabilitási
törvényhez. Az államháztartási törvény VIII. fejezete átfogóan szabályozza az
– 171 –
Az államháztartás számviteli alapelveinek és kontrolrendszerének vázlatos bemutatása
államháztartás ellenôrzési rendszerét. A törvény értelmében az államháztartási
kontrollok alapvetô célja az államháztartási pénzeszközökkel, vagyonnal történô
szabályszerû, gazdaságos, hatékony és eredményes gazdálkodás kialakítása.
Az államháztartási kontroll kiterjed az államháztartás valamennyi alrendszerére.
Az államháztartási rendszer kontrolljával összefüggésben kiinduló, általá-
nos jellegû követelmény, hogy az ellenôrzési tevékenység az államháztartási
rendszer egészére, valamennyi költségvetési szervre vonatkozik, tehát az adott
rendszeren belül általános ellenôrzésként van jelen. Az ellenôrzési tevékeny-
ség komplexitása azt jelenti, hogy mindez egyaránt érinti az államháztartási
rendszer egészének, valamennyi költségvetési szervnek a folyó költségvetési
évhez tartozó pénzgazdálkodását, illetve a vagyongazdálkodását. Fontos, hogy
az államháztartási rendszer mûködésével kapcsolatos ellenôrzési tevékenység
felöleli az állami ellenôrzések mindkét alaptípusát, azaz mind a törvényességi–
jogszerûségi-szabályszerûségi ellenôrzést, mind pedig a célszerûségi–gazdasá-
gossági-hatékonysági ellenôrzést.
Az államháztartási kontroll alaphelyzetben három pillérre épül, így a külsô
ellenôrzésre (Állami Számvevôszék, Államkincstár, könyvvizsgálat), kormányza-
ti szintû ellenôrzésre (KEHI), és az államháztartási belsô kontrollrendszerre,
amelynek elsôdleges szakmai-módszertani felelôse a Nemzetgazdasági Minisz-
térium.
Az államháztartás külsô ellenôrzésérôl akkor beszélünk, ha az ellenôrzési te-
vékenységet a gazdálkodótól független, külsô szerv/személy látja el. Az állam-
háztartási törvény szerint legfontosabb külsô ellenôrzést az Állami Számvevôszék
által ellátott ellenôrzési tevékenység jelenti. Ez a három elem együtt egy egé-
szet alkot, ugyanakkor létezik közöttük egyfajta ellenôrzési hierarchia. Nincs
szó alá- és fölérendeltségrôl, de tudni kell, hogy milyen ügyet, ügytípust melyik
ellenôrzési szintnek kell elsôdlegesen kezelni.
A piacgazdaság és társadalom demokratikus állapotai igénylik, hogy a köz-
pénzek hasznosítása, annak átláthatósága, elszámoltathatósága a rendszer kö-
zéppontjában álljon. Ennek szellemében az ellenôrzési kultúra folyamatosan
fejlôdjön. Ezzel az államháztartás kiegyensúlyozott mûködése, a közpénzek fel-
használásának szabályszerûsége és a hatékonysága emelkedjék. Követelmény,
hogy az ellenôrzô szervezetek tevékenysége egymással harmonizált legyen,
amiben kulcsszerepet töltenek be az egységes ellenôrzési elvek, módszerek és
technikák.
– 172 –
Évtizedek a számvitelben
Annak biztosításához, hogy a költségvetési politika reális elôrejelzésekre tá-
maszkodjon, döntô fontosságú elem az átláthatóság, aminek megvalósulásához
nemcsak a költségvetési tervezéshez összeállított hivatalos makrogazdasági és
költségvetési elôrejelzéseknek, hanem az azok alapjául szolgáló módszereknek,
feltevéseknek és releváns paramétereknek is nyilvánosan hozzáférhetôeknek
kell lenniük.
Trendek, tendenciák
A közpénzek szabálykövetô, de fôleg hatékony felhasználása a 2007-2008-as
válságot követôen világszerte egyre erôsebb követelmény, amely a számviteli
alapelvek, különösen a vállalkozás8 folytatására való képesség alapelvét és az
ellenôrzés szerepét felértékeli. A költségvetési rend szerint gazdálkodóknál a
mûködés fenntartására további befolyásoló tényezôt jelent a közszektor állam-
háztartási forrásokból történô finanszírozottsága okán a politikai döntéshozók
prioritási sorrendjének esetleges változása.
Az állam polgárai a közszektortól az adók formájában befizetett jövedelme-
ik szabályos felhasználását várják el, sôt mi több, érdekeltek abban, hogy mi-
nél több és hatékonyabb közszolgáltatást kapjanak egységnyi forrásból, így a
kontrollrendszer hatékonyságot vizsgáló mûködése különösen fontossá válik. A
közpénz felhasználás teljesítmény értékelése így konvergál a piaci szektor haté-
konyság méréséhez9.
A teljesítmények mérésében így egyfajta homogenitás alakul ki10, amelyet a
költségvetési számvitel eredményszemléletû megközelítése nagyban segít.
A közszektor teljesítménymérésének piaci, hatékonysági kritériumokkal
történô „felfrissítése” egyidejûleg paradox helyzetet is teremt, hiszen Magyar-
országon 2010 után, a közszolgáltatások (fôleg közüzemi11) szolgáltatások te-
rületén a piaci árazást egyre inkább a hatósági árszabályozás váltja fel, amely a
közszolgáltatások elôállítását (különösen közpénzbôl) hatékonysági nyomás alá
helyezi.
– 173 –
Az államháztartás számviteli alapelveinek és kontrolrendszerének vázlatos bemutatása
Szakirodalom jegyzék
Béhm Imre – Bárczi Judit – Zéman Zoltán: A vállalkozási teljesítmény mérésé-
nek mutatói és alkalmazásuk I. In. Controllerinfo, 2016, Vol. 4. No. 3. pp.
27-36.
Lentner Csaba: Közpénzügyek és Államháztartástan, Nemzeti Közszolgálati és
Tankönyvkiadó, 2013
Lentner Csaba: A vállalkozás folytatása számviteli alapelvének érvényesülése
közüzemi szolgáltatóknál és költségvetési rend szerint gazdálkodóknál – ma-
gyar, európai jogi és eszmetörténeti vonatkozásokkal, In. Adózási pénzügy-
tan és államháztartási gazdálkodás: Közpénzügyek és Államháztartástan II.
szerk. Lentner Csaba, NKTK, 2015, pp. 763-783.
Zéman Zoltán – Bács Zoltán – Lukács János – Turóczi Imre: A pénzügyi kimu-
tatásokból számítható mutatószámok korlátai, In. Controllerinfo, 2016, Vol.
4. No. 2. pp. 13-16.
Zéman Zoltán – Tóth Antal: Az önkormányzatok és közüzemi vállalatok telje-
sítményértékelése, In. Adózási pénzügytan és államháztartási gazdálkodás:
Közpénzügyek és Államháztartástan II. szerk. Lentner Csaba, NKTK, 2015,
pp. 829-853
Zéman Zoltán- Fónagy-Árva Péter: A mutatószámok szerepe a contollingrendszer
tervezési és értékmérési, értékelési gyakorlatában, In. A Controller: A gya-
korló kontrollerek szakmai tájékozatója, 2005, Vol. 1. No. 1. pp. 5-7.
Hivatkozások
11 A tanulmány a KÖFOP-2.1.2-VEKOP-15-2016-00001 A jó kormányzást meg-
alapozó közszolgálat-fejlesztés címû pályázat keretében készült, a Lôrincz
Lajos Professzori Programban.
12 Az államháztartás hatókörébe tartozó vagyonpolitika 2010-tôl a korábban
gyorsan, áron alul, és a nemzeti garanciák kikötése nélkül történt privatizá-
ció némi „helyretételét”, az állami tulajdon bôvítését szorgalmazza.
13 A fizetôképes kereslet gyarapításával, a háztartásokban maradó jövedelmek
növelésével (SZJA mérséklés, közüzemi hatósági árszabályozás – rezsicsök-
kentés, lakossági bér és szociális jövedelmek emelése) lehetséges, míg intéz-
– 174 –
ményi oldalon például az MNB kereskedelmi bankokat állampapír vásárlás-
ra ösztönzô eszközeivel (önfinanszírozási program).
14 A szerzô az államháztartást gazdasági és jogi keretrendszerként, vagyis tech-
nikai tartományként értelmezi, míg a közpénzügyi politika tartalmazza az
államháztartás mûködésére szóló törvényi szabályozást, és a mögötte álló
elveket. Lásd bôvebben: Lentner, Cs. 2013
15 4/2013. (I.11.) Kormány Rendelet az államháztartás számvitelérôl, a Tanács
2011/85/EU (2011. november 8.) a tagállamok költségvetési keretrendszeré-
re vonatkozó követelményekrôl szóló irányelve alapján inspirálva.
16 Az alapelvek részletekbe menô lekövetése: Lentner, Cs. és szerzôtársai, 2015.
17 2011. évi CXCV. törvény
18 Nyilván költségvetési intézményekre is értelmezve, sajátosságaik figyelembe-
vételével.
19 Lásd bôvebben Zéman és társai hivatkozott munkáiban a standard, piaci tel-
jesítmény mérést és annak korlátait.
10 Bizonyos ésszerûségi határokon belül.
11 A közüzemi szolgáltatást ellátók körében dominánssá vált a nemzeti (állami
és önkormányzati tulajdon), amely vállalati-vagyon kör az államháztartás va-
gyoni körébe került.
