Content uploaded by Gábor Király
Author content
All content in this area was uploaded by Gábor Király on Jan 27, 2017
Content may be subject to copyright.
KIRÁLY GÁBOR1 GÉRING ZSUZSANNA2
Kvalitatív módszertani innovációk
és a tudományos gyakorlat
Szerkesztői előszó
Folyóiratunk ezen számának kettős célja van. Egyrészt olyan módszertani írásokat tartal-
maz, amelyek segítséget nyújthatnak olyan graduális vagy posztgraduális hallgatóknak, akik
úgy döntenek, hogy egy új, a megszokott társadalomkutatási módszerektől eltérő módszert
használnak kutatásaikhoz. Másrészt a szám kifejezetten olyan írásoknak kíván helyet bizto-
sítani, amelyeket bizonyos értelemben módszertani innovációnak tekinthetünk.
Persze ezen a ponton azonnal felmerül a kérdés, hogy mit is tekinthetünk módszertani
innovációnak a kvalitatív „térfélen”.3 Az ezzel kapcsolatos tudományos diskurzus megle-
hetősen tanulságos, ugyanis a megjelent tanulmányok jelentős része (Wiles–Crow–Pain
2011; Travers 2009; Taylor–Coey 2008) igen kritikus magával a módszertani inno vá ció
fogalmával és a tudományos gyakorlatban elterjedt használatával. A következő részek-
ben átte kintjük, milyen okok állhatnak az innováció kifejezés elterjedt használata mö-
gött, majd bemutatjuk, hogy milyen módon használják a kutatók az innováció fogalmát
a kvalitatív kutatásokkal kapcsolatban. Ezután – építve az innovációs irodalomra – egy
saját dení ciót fogalmazunk meg, amely bemutatja, hogy a módszertani innováció mi-
lyen formáit különböztetjük meg mi, milyen példákat látunk rá a társadalomtudományok
területén, illetve milyen példákkal szolgálnak az e folyóiratszámban szereplő írások.
Az újdonság hajszolása és a kvalitatív fogkefe
Taylor és Coey (2008) a módszertani innováció igénye mögött két jelenséget vélnek
felfedezni. Egyrészt azt, hogy társadalmi-gazdasági világunk egyre inkább adatokra
épül, és folyamatosan adatokat termel. A kutatóknak tehát egyre gazdagabb, összetet-
1 Tudományos főmunkatárs, Budapesti Gazdasági Egyetem; egyetemi docens, Budapesti Corvinus Egyetem. Elér-
hetőség: kiraly.gabor@uni-bge.hu.
2 Tudományos munkatárs, Budapesti Gazdasági Egyetem. Elérhetőség: gering.zsuzsannamargit@uni-bge.hu.
3 Ha az olvasó részletesebben is érdeklődik nem hagyományos kvalitatív módszertani eljárások iránt, akkor érde-
mes forgatnia többek között Horváth Dóra és Mitev Ariel (2015) könyvét is, amely részletes áttekintést ad az
alternatív kvalitatív kutatásokról.
6Király Gábor–Géring Zsuzsanna: Szerkesztői előszó
tebb és kiterjedtebb adatállomány áll rendelkezésükre, hogy társadalmi világunkat le-
írják és értelmezzék. Módszertani innovációra pedig azért van szükség, hogy a kutatók
egyre jobb adatbázisokhoz férjenek hozzá, egyre fejlettebb módszertani technikákat,
stratégiákat és eszközöket alkalmazzanak mind az adatgyűjtés, mind az adatelemzés
során. Másrészt az innováció a túlélés kérdéseként jelenik meg. Nem csupán arról van
tehát szó, hogy a kutatók új tudást termeljenek, hanem hogy az akadémiai világ követ-
kező generációi is képesek legyenek ezt a tudást meg-, illetve újratermelni. A mód-
szerek és adatstruktúrák fejlesztése így összekapcsolódik ezeknek a fejlesztéseknek az
oktatásával és új kutatók képzésével (Taylor–Coey 2008: 7).
Travers (2009) viszont meglehetősen szkeptikus, hogy a tényleges tudományos
gyakor latban a módszertani innováció kifejezés mögött valódi fejlesztések lennének.
Napjainkban ugyanis szerinte az a jellemző, hogy a tudományos folyóiratokban publi-
káló szerzők jelentős része indokolatlanul jelöli a kutatását – és ezen belül a módszer-
tanát – formabontónak és innovatívnak. Ehhez jön még az a „felülről érkező” nyomás,
hogy kutatási ösztöndíjakat, támogatásokat – főleg a nemzetközi színtéren – csak olyan
pályázatokkal lehet nyerni, amelyek kellően újszerűnek és innovatívnak vannak beál-
lítva. A szerző szerint mind a tudományos szerzők „dicsekvése”, mind a támogató szer-
vek elvárásai arra vezethetők vissza, hogy a jelenlegi tudományos környezetben a mód-
szertani innováció folyamatos kényszerként jelenik meg. Travers ennek a folyamatos
megújulási igénynek a leírására Marx és Engels gondolatait idézi:
A burzsoá korszakot minden előbbi korszaktól a termelés folytonos átalakítása, az ösz-
szes társadalmi állapotok szakadatlan megrendítése, az örökös bizonytalanság és mozgás
külön bözteti meg (Marx–Engels 1848, idézi Travers 2009: 162).
Érdemes tehát gyelembe venni, hogy korunkban a tudomány is ebben a sajátos tár-
sadalmi-politikai környezetben létezik, amelyet a folyamatos megújulás, az újdonság
utáni szüntelen hajsza jellemez (Travers 2009). Más szavakkal: az innováció kifejezés
nem önmagában, hanem egy jelentési térben értelmezhető. A kutatók arra használják
fel a kifejezést, hogy saját tevékenységüket legitimálják vele, és növeljék munkájuk érté-
két. Sőt Travers szerint az ’új’, ’innovatív’ kifejezések egyes szövegekben látszólag nem
rendelkeznek semmilyen tartalommal. Nincs nagy különbség aközött, ahogyan egy
marketinges használ csábító jelzőket, hogy megnövelje egy termék értékét, és ahogyan
egyes szerzők használják ezeket a szavakat (Travers 2009: 161–162).
Ezekre a gondolatokra rímelnek azok az eredmények, amelyeket Wiles és szerzőtár-
sai (2011) egy szakirodalmi áttekintés során kaptak. A 2000-es években (2000–2009)
Prosperitas Vol. III. 2016/2. (5–16.) 7
57 olyan tanulmányt dolgoztak fel, amelyek azt állították, hogy valamilyen kvalitatív
módszertani innovációt használtak a kutatásuk során. Wilesék azonban a cikkekben
elég kevés „valóban” új innovációt, új módszertani designt találtak; a legtöbb esetben
a kutatók valamilyen más, már létező módszer adaptációját és/vagy más tudomány-
területről (általában a bölcsészettudománytól) átvett módszer alkalmazását nevezték
innovációnak. Szerintük a módszertani megújulással kapcsolatos túlzott egyéni állítá-
sok hosszú távon kifejezetten károsak lehetnek a kvalitatív társadalomtudomány egésze
számára (Wiles–Crow–Pain 2011).
Wiles és szerzőtársai (2011) szakirodalmi áttekintéséhez hasonlóan Travers (2009)
is megvizsgálta, hogy a szakma mit ért a ’kvalitatív módszertani innováció’ kifejezésen.
Ő nem tanulmányokban, hanem kvalitatív módszertani könyvekben keresett rá a ki-
fejezésre. Azt találta, hogy a szerzők leginkább azt értik innováción, ha egy már létező
módszertant egy új témával kapcsolatban vagy területen alkalmaznak. De innováció-
nak tekintik a kvalitatív kutatások – a kutató szerepére jobban reektáló – szemléletét
is. Az is gyakori, hogy innovációnak minősítenek egy már létező módszertant – mintha
csak egy újra felfedezett divatról beszélnénk. A kifejezés ilyen jellegű használati mód-
jai val kapcsolatban, Wilesékhoz hasonlóan (Wiles–Crow–Pain 2011), Travers is megle-
hetősen kritikus (Travers 2009: 166–169).
Miközben az innováció jelentése a fenti folyamatok miatt erősen inálódott, Taylor
és Coey (2008) arra hívják fel a gyelmet, hogy az innováció alapvetően nem egyé-
ni, hanem társas folyamat. Hogy mi számít innovációnak, azt a fejlesztés különböző
érintettjei – vagy Pinch és Bijker (2005) releváns társadalmi csoportjai (a teljesség igé-
nye nélkül: a fejlesztők, a fejlesztés felhasználói, valamint azok, akik a fejlesztés ered-
ményeiből részesülnek) – mind eltérően láthatják (Taylor–Coey 2008: 9). Ha tehát
a módszertani fejlesztések esetében abból indulunk ki, hogy az az innováció, amit
a kuta tó annak tart, akkor könnyen abban a helyzetben találhatjuk magunkat, amit
Ariely (egyébként eredetileg a tudományos elméletekkel kapcsolatban) „fogkefejelen-
ség ként” jellemez (Ariely 2014). A fogkefejelenség esetünkben azt jelentené, hogy
mindenki a saját módszertani innovációját használja, és senki nem szeretné a másét
használni.
Innovációs típusok a kvalitatív módszertanokban
Érdemes azonban kiemelni, hogy amikor a fenti szerzők (Wiles–Crow–Pain 2011;
Travers 2009; Taylor–Coey 2008) kvalitatív módszertani innovációkról értekeznek,
nem támasz kodnak az innovációval kapcsolatos irodalomban fellelhető különböző
8Király Gábor–Géring Zsuzsanna: Szerkesztői előszó
tipo lógiákra. Ugyanis közel sem csupán azt nevezik innovációnak, amikor valami tel-
jesen új jön létre, vagyis amikor a kutatók kidolgoznak egy addig nem létező módszert.
Inno vációs szakemberek gyakran tesznek különbséget például radikális és inkremen-
tális innováció között (Dewar–Dutton 1986). Míg a radikális innováció valamilyen az
eddi giektől eltérő kutatási design, eljárás vagy technika kidolgozása, addig az inkre-
mentális innováció a meglévő kutatási eszközök továbbfejlesztését, nomhangolását és
új területekre való adaptációját jelentené ebben az esetben. Kérdés, hogy a fenti szer-
zők (Wiles–Crow–Pain 2011; Travers 2009) nem túlzottan szigorúak-e, amikor csupán
a radi kális módszertani innovációt tekintik tényleges innovációnak.
Ennek a módszertani blokknak a szerkesztői jóval megengedőbbek az innováció
fogal mával szemben, és a schumpeteri innovációs hagyománnyal értenek egyet (Rimler
1998). Azáltal, hogy Schumpeter a vállalkozói tevékenységet helyezte elemzésének
közép pontjába, az innováció nem úgy jelenik meg nála, mint valamilyen gyökeresen új
dolog kifejlesztése, a semmiből történő „feltalálása”, hanem mint már meglévő elemek
új kombinációjának létrehozása (Roóz–Heidrich 2010).4
Ez az új kombinációk létrejöttére fókuszáló szemlélet kifejezetten jogosnak tűnik
a társadalomtudományos módszertanok esetében, hiszen viszonylag ritka az az eset,
hogy a kutatók egy teljesen új módszert dolgoznának ki egy adott probléma megisme-
réséhez és megértéséhez. Sokkal inkább jellemző, hogy módszertani fejlesztések már
létező módszerek új területen vagy új típusú adatokkal kapcsolatos alkalmazásából,
egyes módszerek kombinációjaként vagy különböző módszerek gyűjtési és elemzési
technikáinak kombinációjából jönnek léte. Érdemes megjegyezni, hogy Schumpeter
szemlélete erősen piac- és termelésalapú (Schumpeter 1939: 84), és alapvetően ez hatá-
rozza meg a lehetséges kombinációkkal kapcsolatos tipológiáját is (ld. a 4. lábjegyze-
tet). Mindazonáltal a tudományos tevékenységgel kapcsolatban is beszélhetünk átvitt
értelemben nyersanyagokról, szervezetről, termékekről. Schumpeter nyomán tehát
a módszertani innovációkkal kapcsolatban a következő tipológiát ajánlhatjuk fel:
1. új adatgyűjtési technikák vagy eljárások bevezetése;
2. új adatelemzési eljárások és/vagy megközelítések kidolgozása, amelyek az ada-
tok más értelmezését teszik lehetővé;
4 Új kombinációk ötféle formában jöhetnek létre a vállalkozói tevékenység által: „1. javaknak vagy egyes javak új
minőségének az előállítása; 2. új termelési, illetve kereskedelmi eljárások bevezetése; 3. új elhelyezési lehetőség,
vagyis olyan piac megnyitása, ahová még a termékek nem voltak bevezetve; 4. nyersanyagok, félkész termékek
új beszerzési piacainak megszerzése; 5. új szervezet létrehozása vagy megszüntetése (Rimler 1998: 360–361).
Prosperitas Vol. III. 2016/2. (5–16.) 9
3. más tudományterületeken alkalmazott módszerek átvétele és alkalmazása egy
új területen és/vagy új témával kapcsolatban;
4. már létező adatgyűjtési és adatelemzési technikák új kombinációjának létrehozása;
5. új adatok, adatstruktúrák, tartalmak bevonása tudományos vizsgálódások körébe;
6. új tudományos együttműködési formák kidolgozása kutatók között és/vagy
a kutatók és a kutatás érintettjei között.
A fenti tipológia természetesen nem lehet teljes; elképzelhető, sőt valószínű, hogy léte-
zik olyan módszertani innováció, amelyet nem fednek le ezek a típusok. Másrészt azt
is érdemes hangsúlyozni, hogy ezek a kategóriák nem kizáró jellegűek; inkább az a jel-
lemző, hogy részben átfednek egymással. Például az egyik területen zajló módszertani
innováció más újításokat is maga után von, hiszen új típusú adatok megváltoztat(hat)-
ják az adatgyűjtési és adatelemzési módszereket is. Továbbá a különböző kutatási eljá-
rások több kategóriába is tartozhatnak, ahogy azt jelen Prosperitas-szám írásai is pél-
dázzák.
Az alábbiakban röviden reektálunk ezekre a típusokra, és ahol ez releváns, a szer-
kesztett blokkban található tanulmányokra.
1. Új adatgyűjtési technikák vagy eljárások bevezetése
Ez a fajta fejlesztés az, amelyet Wiles és szerzőtársai „valódi” innovációnak neveznek,
vagyis itt egy ténylegesen új módszertani design, technika vagy eljárás kidolgozásáról
van szó. Ahogyan ezt már említettük, a kvalitatív társadalomtudományi tanulmányok-
ban fellelhető összes „önjelölt” innovációs tevékenységnek ez a típus csupán egy kis
részét fedi le (Wiles–Crow–Pain 2011).
Példaként említhetjük azokat a fényképeket, amelyeket maguk a kutatás résztvevői
készítenek mobiltelefonnal valamilyen tevékenységükről. Maga a fényképkészítés, mint
adatgyűjtési technika nem új (Holm 2008), ahogyan az sem, hogy maguk az alanyok
készítenek képeket a saját életükről (Erdner–Magnusson 2011) és életkörülményeikről
(Wang–Cash–Powers 2000). Az viszont új adatgyűjtésnek tekinthető, hogy a kutatás
résztvevőinél folyamatosan jelen van egy olyan eszköz, amely könnyen hordozható,
digi tálisan rögzít képeket, és a rögzített képekkel könnyen összekapcsolhatók egyéb
adatok (fotó helye, ideje, alany érzelmi állapota stb.), valamint azonnal megoszthatók
a kutatókkal (Poynter–Williams–York 2014).
10 Király Gábor–Géring Zsuzsanna: Szerkesztői előszó
2. Új adatelemzési eljárások és/vagy megközelítések kidolgozása, amelyek az adatok más
értelmezését teszik lehetővé
Számos példát említhetnénk a különböző adatelemzési eljárásokra, de talán a „cselekvő
hálózat” elmélete a legszemléletesebb (Actor-Network-eory: ANT) példa. Az irányzat
elsődlegesen tudósok és fejlesztőmérnökök tevékenységét igyekszik feltárni és megér-
teni abból a szempontból, hogy miként hoznak létre és tartanak egyben hálózatokat
különböző heterogén (társadalmi, technológiai, tudományos, természeti stb.) elemek-
ből (Callon–Law 1997). Ennek elősegítésére az ANT számos módszertani ajánlást ad
a kutatóknak arra vonatkozóan, hogyan is járjanak el a kutatás során. (Legismertebb
talán a „kövesd a cselekvőt” ajánlásuk.) Ahogy azonban Bowden (1995) rámutatott,
ezek az ajánlások elsősorban nem az adatgyűjtésre vonatkoznak – amelyek a legtöbb
esetben hagyományos módszerek felhasználásával zajlottak az ANT-kutatásokban –,
hanem arra, hogy milyen módon, milyen értelmezési szemlélettel közelíti meg a kutató
az adatokat. Egy ANT-alapú adatelemzés más eljárásokhoz képest sokkal nagyobb súlyt
fektet a nem emberi elemek (technológiák, épületek, baktériumok, tudományos adatok
stb.) hatására és a különböző természetű elemek közötti kapcsolatokra.
3. Más tudományterületeken alkalmazott módszerek átvétele és alkalmazása egy új
terüle ten és/vagy új témával kapcsolatban
Értelmezésünk szerint tipikus inkrementális innovációnak tekinthető egy kidolgozott
módszertani eljárás más tudományterületen való alkalmazása. Ezek közül az egyik a tipi-
kusan írott szövegek elemzésére kidolgozott tartalomelemzés (content analysis) alkalma-
zása vizuális tartalmak vizsgálatára. Ahogy Gillian Rose (2016) módszertani könyvében
bemutatja, a nyelvészek és szövegelemzők által kidolgozott tartalomelemzési eljárás és
módszertani keretrendszer (Krippendor 2013; Neuendorf 2002) nagyszerűen alkal-
maz ható vizuális médiatartalmak, például képek vizsgálatára is, hiszen lehetőséget ad
nagy mennyiségű adat feldolgozására és rejtett mintázataik feltárására. A tartalomelem-
zés vizuális tartalmakra való alkalmazásának egy továbbfejlesztett változata pedig kimon-
dottan digitális képek elemzését célozza, amikor automatizált számítógépes programmal
digitális elemek extrém mennyiségét dolgozza fel kvantitatív módon. Ez az eljárás a Lev
Manovich nevéhez fűződő kulturális elemzés (Manovich 2009, 2013).
Egy adott módszertan különböző tudományterületeken való alkalmazására további
példa a természetes meggyelés. Ahogyan azt a jelen folyóiratszámban Keszei Barbara és
szerzőtársai megjegyzik, a természetes meggyelés módszerét nemcsak az ant ro po ló giá-
Prosperitas Vol. III. 2016/2. (5–16.) 11
ban, hanem az ergonómia, a marketing, a szociológia vagy épp a pszichológia területén
egyaránt alkalmazzák. Ezek a különböző alkalmazások azonban az adott tudományterü-
let sajátos kérdésfeltevései, elméleti kiindulópontjai révén más-más típusú adatgyűjtéshez
és -elemzéshez vezetnek, annak ellenére, hogy a módszertan első látásra azonosnak tűnik.
4. Már létező adatgyűjtési és adatelemzési technikák új kombinációjának létrehozása
Már létező és bevett módszertani technikák új kombinációinak legismertebb példája az
utóbbi évtizedekben egyre népszerűbb, már saját folyóirattal is rendelkező, kevert mód-
szertani iskola (mixed methods). Ez a megközelítés azon alapul, hogy a kvantitatív és a kva-
litatív adatelemzési módszerek nem zárják ki egymást, azaz egy kutatáson belül együttesen
is alkalmazhatók, ha keverésük hozzájárul a kutatási terület jobb megértéséhez, a kutatási
kérdés alaposabb megválaszolásához (Creswell–Clark–Plano 2011; Tashakkori–Teddlie
2003; Király et al. 2014). Ezek a különböző új kevert módszertani dizáj nok jól ismert és
sokat használt kvantitatív és kvalitatív módszereket kapcsolnak össze (például kvalitatív
interjúzást nagymintás kérdőívezéssel). Különbségük abban áll, hogy milyen módon, mi-
lyen időzítéssel és milyen hangsúllyal kerül sor a módszerek keverésére (Creswell 2009).
Egy ilyen kvantitatív-kvalitatív kevert szemléletű kutatási eljárásra hoz példát Miskolczi
Péter és szerzőtársai e számban olvasható írása is. A szerzők kuta tásukban a hagyomá-
nyos szociodemográai és a szubjektív jóllétre vonatkozó adatok kvantitatív elemzését
és gondolattérképek kvantitatív és kvalitatív elemzését kapcsolták össze, hogy képet kap-
hassanak többek között a szociológiaoktatás hatásairól, valamint ennek kapcsolatáról
a hallgatók személyes jellemzőivel és tanulmányi eredményeivel.
Egy további példa a már létező adatgyűjtési technikák kombinációjából létrejövő
újszerű és innovatív kutatási technikákra a jövőszemléletű részvételi kutatásokban az
úgynevezett backcasting megközelítés (Quist–Vergragt 2006). Ez a módszertani szem-
lélet nem az alkalmazott adatgyűjtési technikáiban innovatív (bár itt is alkothat újat),
hanem abban, ahogyan a jövővel kapcsolatos elképzelések kutatására tekint. Ugyanis
a megszokott úgynevezett előrejelző (forecasting) felfogással szemben célja nem az,
hogy a jelenből próbáljon lehetőségeket feltérképezni a jövőre vonatkozóan, hanem az
ideális jövőt elképzelve, azt elérendő normatív célként kitűzve tárja fel, hogy mi szük-
séges ahhoz, hogy elérjük a vágyott jövőbeli állapotot (Köves 2014; Robinson et al.
2011). Ennek az új módszertani szemléletnek a tényleges megvalósításához azonban
a legtöbb esetben már létező részvételi módszerek speciális kombinációját alkalmazzák
a kutatók, ahogy ezt az alábbiakban Köves Alexandra is szemlélteti a fenntartható fog-
lalkoztatás témájában végzett kutatás bemutatásakor.
12 Király Gábor–Géring Zsuzsanna: Szerkesztői előszó
5. Új adatok, adatstruktúrák, tartalmak bevonása tudományos vizsgálódások körébe
A különböző módszerek tudományterületek közötti mozgása révén több esetben
új típu sú adatokat is beemelnek a vizsgálat fókuszába (lásd például a tartalomelem-
zésen belül a digitális tartalmak feldolgozását célzó kulturális elemzés módszerét
a 3. pontban). De sok esetben maguk az adatok új típusúak, és elemzésük ezért igényel
új szemléletet akár régi módszerek alkalmazása esetén is. Erre a webtartalom-elemzést
említhetjük példaként, amely a tartalomelemzés módszerét annak akár tipikus adatára,
a szövegek elemzésére használva számos módszertani újítást és döntést igényel a kuta-
tótól, mivel a digitális tartalmak másként működnek, mint a „régi” típusú nyomtatott
szövegek (Herring 2010; McMillan 2000; Weare–Lin 2000). Például a hiperlinkek révén
nincsenek olyan egyértelmű határaik, mint egy nyomtatott újságcikknek, vagy éppen
nehéz megállapítani a szerzőjüket vagy a létrejöttük időpontját (Géring 2014). Egy má-
sik érdekes példa a digitális tartalmak kutatásakor a digitális identitás vizsgálata, amely
teljesen más típusú adatok feldolgozását igényli (például facebook-bejegyzések, fotók,
like-jelek stb.), mint egy hagyományos módszertan, ami például önéletrajzokat vagy
életútinterjúkat dolgoz fel (Mendelson–Papacharissi 2010).
Hasonlóképpen nem tipikus adatgyűjtési terepen dolgoznak a gyerekeket vizsgáló
kuta tások, hiszen a 18 év alattiak legtöbbször nem alanyai a társadalomtudományi
vizsgálatoknak. Ennek több oka is van, melyek közül az egyik legfontosabb az eti-
kai kérdések vetülete, amely témát Kutrovácz Kitti járja körbe alaposan a kötetben
szerep lő írásában. Az elemzésben Kutrovácz nemcsak a kamaszokkal való kutatás
etikai szempontjait mutat ja be, hanem egy konkrét kutatáson keresztül példákat
is hoz a felmerült problémák lehetséges kezelésére. A kutatás a szülők és a kamasz
gyere kek együtt töltött idejének vizsgálatát célozza, azon belül is az idő érzékelését
és értékelését, valamint azt elemzi, milyen hatással van minderre az új technikai esz-
közök megjelenése. Szintén gyermekeket vizsgált Keszei Barbara a munkatársaival,
amikor integrált nevelést folytató óvodai csoportokban elemezték az interakciókat és
a térhasználatot. Ezek az írások arra is rámutatnak, hogy milyen nehézségeket jelent
a nem tipikus kutatási alanyokkal folytatott munka, és erre milyen megoldási javas-
latokkal éltek a szerzők.
Új típusú adatgyűjtésnek tekinthető továbbá Miskolczi és szerzőtársai jelen számban
szereplő kutatása is. A szerzők ugyanis hallgatóik szociológiával kapcsolatos tudásának
mérésére nem teszteket vagy interjúkat használtak, hanem a hallgatók által készített
gondolattérképeket elemeztek, és többek között ezek képezték kutatásukban az elem-
zendő adatokat.
Prosperitas Vol. III. 2016/2. (5–16.) 13
6. Új tudományos együttműködési formák kidolgozása kutatók között és/vagy a kutatók
és a kutatás érintettjei között
A tipológiában a tudományos módszertani újítások utolsó típusa az új együttműkö-
dési formákkal kapcsolatos. Ezeknek több változatuk is lehet – jelen esetben két for-
mát emelnénk ki: új együttműködést a kutatók között, valamint az együttműködést
a kutatók és a kutatás érintettjei között. A kutatók közötti új együttműködési formára
a kvalitatív társadalomtudományban a Wodak-féle diskurzustörténeti iskola lehet szem-
léletes példa (Wodak 2001, 2003 [1996]; Géring 2008). Ez a diskurzuselemzési irány-
zat nagy súlyt fektet arra, hogy ne csak az elemezni kívánt szöveget vizsgálja, hanem
a szövegkorpusz történeti és társadalmi kontextusát is feltárja. Mindez a kutatási gya-
korlatban ideális esetben azt jelenti, hogy egy adott projektben számos tudományág
képviselői (nyelvészek, szociológusok, történészek, jogászok) dolgoznak együtt, hogy
a kontextus hatását meg tudják ragadni, és a szöveg különböző nyelvi rétegeit fel tud-
ják fejteni.
A kutatók és a kutatás érintettjei közötti együttműködésre leginkább a részvételi
kuta tási paradigmán belül találhatunk példákat. Ebben a kutatási irányzatban a kuta-
tók külön ügyelnek arra, hogy a kutatás érintettjeit bevonják a kutatás különböző fázi-
saiba (tervezés, adatgyűjtés, adatelemzés). Érdemes megjegyezni, hogy a különböző
részvételi módszertanok – és természetesen maguk a kutatók – eltérhetnek egymástól
abban a tekintetben, hogy az érintettek milyen szintű bevonását tartják ideálisnak –
például, hogy csak egy kutatási szakaszban dolgoznak együtt a kutatók és az érintet-
tek, vagy hogy teljesen el is tűnik a határ, és az érintettek maguk is kutatóvá válnak
a folyamatban. Az viszont közösnek tekinthető ezekben a kutatásokban, hogy megszű-
nik a tudományos kutatásban jellemző éles szembenállás a kutató és alanya között, és
ideális esetben partneri viszony alakul ki közöttük.
Az ilyen kutatók és kutatottak közötti partneri együttműködésre ad példát Csillag
Sára írása a kötetben, aki egy kooperatív akciókutatási projekt részleteit mutatja be. Ez
a kooperatív akciókutatás arra irányult, hogy emberi erőforrások szakos MA-hallgatók
körében azonosítsa és „feloldja” a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásához
kapcsolódó sztereotípiákat. A projekt során a bevont hallgatókat nem kutatási alanyok-
ként, hanem kutatótársakként kezelték a kutatók, akikkel a kutatás minden fázisában
egyenrangú felekként dolgoztak együtt.
Az érintettek bevonására, tudásuk mozgósítására épít a kötetben a részvételi back-
casting kutatást bemutató írás is. Ebben az elemzésben Köves Alexandra végigvezeti az
olvasót mindazokon a részvételi módszertanokon, amelyek kombinációja a backcasting
14 Király Gábor–Géring Zsuzsanna: Szerkesztői előszó
szemléletével kiegészülve (lásd 4. pont) egy speciális módszertani keretet ad a fenntart-
ható foglalkoztatásban érintettek megszólítására, tudásuk mozgósítására.
Hivatkozások
Ariely, D. (2014). Zseniálisan irracionális. Az ésszerűtlenség nem várt előnyei. Budapest:
HVG.
Bowden, G. (1995). Coming of age in STS: Some methodological musings. In Jasano,
S. – Markle, G. E. – Peterson, J. C. – Pinch, T. (eds.): Handbook of Science and
Technology Studies. ousand Oaks: Sage Publications, 64–79.
Callon, M. – Law, J. (1997). Aer the individual in society: Lessons on collectivity from
science, technology and society. Canadian Journal of Sociology/Cahiers canadiens de
sociologie, 22(2), 165–182.
Creswell, J. W. (2009). Research Design. Qualitative, Quantitative and Mixed Methods
Approaches. ousand Oaks: Sage Publications.
Creswell, J. W. – Clark, V. – Plano, L. (2011). Designing and Conducting Mixed Methods
Research. ousand Oaks: Sage Publications.
Dewar, R. D. – Dutton, J. E. (1986). e adoption of radical and incremental innovations:
An empirical analysis. Management Science, 32(11), 1422–1433.
Erdner, A. – Magnusson, A. (2011). Photography as a method of data collection:
Helping people with longterm mental illness to convey their life world. Perspectives
in Psychiatric Care, 47(3), 145–150.
Géring Zs. (2008). Ruth Wodak és a diskurzustörténeti iskola. In Némedi D. (szerk.):
Modern szociológiai paradigmák. Budapest: Napvilág Kiadó, 428–457.
Géring Zs. (2014). Tartalomelemzés: a virtuális és a ’valós’ világ határán. Egy vál-
lalati honlapelemzés bemutatása. Kultúra és Közösség, 5(1), 9–24; http://www.
kulturaeskozosseg.hu/pdf/2014/1/03.pdf.
Herring, S. C. (2010). Web content analysis: Expanding the paradigm. In Hunsinger, J.
– Allen, M. – Klastrup, L. (eds.): e International Handbook of Internet Research.
Dordrecht: Springer Verlag, 233–249. (Elérhető online: https://www.sfu.ca/cmns/
courses/2012/801/1-Readings/Herring%20WebCA%202009.pdf, oldalszámok az
inter netes verzió alapján).
Holm, G. (2008). Photography as a performance. Forum Qualitative Sozialforschung/
Forum: Qualitative Social Research, 9(2); http://www.qualitative-research.net/index.
php/fqs/article/view/394/857.
Prosperitas Vol. III. 2016/2. (5–16.) 15
Horváth D. – Mitev A. (2015). Alternatív kvalitatív kutatási kézikönyv. Budapest: Alinea
Kiadó.
Király G. – Dén-Nagy I. – Géring Zs. – Nagy B. (2014). Kevert módszertani megköze-
lítések. Elméleti és módszertani alapok. Kultúra és Közösség, 45(2), 95–104.
Köves A. (2014). Back from the future. Dening sustainable employment through
backcasting. PhD-értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem, Gazdálkodástani Dok-
tori Iskola.
Krippendor, K. (2013). Content Analysis. An Introduction to its Methodology. (ird
Edition.) ousand Oaks: Sage Publications.
Manovich, L. (2009). Cultural analytics: Visualizing cultural patterns in the era of
“More Media”. DOMUS, March; http://manovich.net/content/04-projects/063-
cultural-analytics-visualizing-cultural-patterns/60_article_2009.pdf.
Manovich, L. (2013). Media visualization: Visual techniques for exploring large media
collections. In Gates, K. (ed.): e International Encyclopedia of Media Studies, VI:
Media Studies Futures. Oxford: Blackwell. doi:10.1002/9781444361506.wbiems144.
(Letöltve: 2016. 08. 22-én a következő honlapcímről: http://sowarestudies.com/
cultural_analytics/Manovich.Media_Visualization.web.2012.v2.doc.)
Marx, K. – Engels, F. (1848). Kommunista kiáltvány. (Elérve 2016. 08. 22-én a követke-
ző honlapcímről: phil.elte.hu/institute/les/jegyzet/5/kialtvany.doc.)
McMillan, S. J. (2000). e microscope and the moving target: e challenge of
applying content analysis to the world wide web. Journalism & Mass Communication
Quarterly, 77(1), 80–98.
Mendelson, A. L. – Papacharissi, Z. (2010). Look at us: Collective narcissism in col-
lege student Facebook photo galleries. In Z. Papacharissi (ed.): e Networked Self:
Identity, Community and Culture on Social Network Sites. London: Routledge, 1–37.
Neuendorf, K. A. (2002). e Content Analysis Guidebook. ousand Oaks: Sage Pub-
lications.
Pinch, T. – Bijker, W. (2005). Tények és termékek társadalmi konstrukciója. Replika,
51–52: 57–87.
Poynter, R. – Williams, N. – York, S. (2014). e Handbook of Mobile Market Research:
Tools and Techniques for Market Researchers. Cornwall: John Wiley & Sons.
Quist, J. – Vergragt, P. (2006). Past and future of backcasting: e shi to stakeholder
participation and a proposal for a methodological framework. Futures, 38(9), 1027–
1045.
Rimler J. (1998). Kreativitás és vállalkozás (Vizsgálódások Schumpeter nyomában).
Közgazdasági Szemle, 45(4), 353–369.
16 Király Gábor–Géring Zsuzsanna: Szerkesztői előszó
Robinson, J. – Burch, S. – Talwar, S. – O’Shea, M. – Walsh, M. (2011). Envisioning
sustainability: Recent progress in the use of participatory backcasting approaches
for sustainability research. Technological Forecasting and Social Change, 78(5),
756–768.
Roóz J. – Heidrich B. (2010). Vállalati gazdaságtan és menedzsment alapjai. Budapest:
Budapesti Gazdasági Főiskola. Digitális Tankönyvtár. (Elérve 2016. 08. 19-én a követ-
kező honlapcímről: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/0007_
c1_1054_1055_1057_vallalatigazdtan_scorm/5_1_az_innovacio_fogalma_es_
jellemzese_7hCGce53qgbtEGbL.html.)
Rose, G. (2016). Visual Methodologies. An Introduction to Researching with Visual
Materials. (4th Edition.) ousand Oaks: Sage Publications.
Schumpeter, J. A. (1939). Business Cycles: A eoretical, Historical and Statistical
Analysis of Capitalist Processes. New York: Macmillan. (Elérve 2016. 08. 19-én
a következő honlapcímről: http://classiques.uqac.ca/classiques/Schumpeter_joseph/
business_cycles/schumpeter_business_cycles.pdf.)
Tashakkori, A. – Teddlie, Ch. (eds.) (2003). Handbook of Mixed Methods in Social &
Behavioral Research. ousand Oaks: Sage Publications.
Taylor, C. – Coey, A. (2008). Innovation in Qualitative Research Methods: Possibilities
and Challenges. Cardi: Cardi School of Social Sciences.
Travers, M. (2009). New methods, old problems: A sceptical view of innovation in
qualitative research. Qualitative Research, 9(2), 161–179.
Wang, C. C. – Cash, J. L. – Powers, L. S. (2000). Who knows the streets as well as the
homeless? Promoting personal and community action through photovoice. Health
Promotion Practice, 1(1), 81–89.
Weare, Ch. – Lin, W. Y. (2000). Content analysis of the world wide web: Opportunities
and challenges. Social Science Computer Review, 18(3), 272–292.
Wiles, R. – Crow, G. – Pain, H. (2011). Innovation in qualitative research methods:
A narrative review. Qualitative Research, 11(5), 587–604.
Wodak, R. (2001). e discourse-historical approach. In Wodak, R. – Meyer, M. (eds.):
Methods of Critical Discourse Analysis. London: Sage, 63–94.
Wodak, R. (2003 [1996]). e genesis of racist discourse in Austria since 1989. In Cal-
das-Coulthard, C. R. – Coulthard, M. (eds.): Texts and Practices. Reading in Critical
Discourse Analysis. London: Routledge, 107–128.
