A nemzetgazasági versenyképesség empirikus közelítésű modelljét vázoltam. A korábbi elméletekhez képest a versenyképességet úgy definiáltam: versenyképes nemzetgazdaság az, amelyiknek stabilak az államháztartási pénügyei, az oktatási rendszere fejlett, a munkaerőpaici integrációra képes munkavállalókat tud kibocsátani, és hatékony a társadalombiztosítási-egészségügyi ellátórendszert képes
... [Show full abstract] működtetni. A képzett és egészséges munkaerő, a "munkaerőáru állomány" (Marx után szabadon..) a társadalmi munkamegosztásban történő eredményes és tartós részvételre ugyanis alkalmas. Tehát a nemzetgazdasági versenyképességhez kiképzett, és a munkamegosztásban a felkészültségük és egészségi állapotuk alapján tartósan rendelkezésre álló munkaerő szükséges. Tehát az emberi tényező nagy súllyal esik latba, amelynek a minősége és mennyisége (népesség szám alakulás. foglalkoztatási ráta) egyaránt fontos. Ám mindezek "kútfője" a stabil, kiszámítható, jól feltöltött, megfelelő jövedelemcentralizációt és hatékony újraleosztást megvalósítani képes költségvetés.
Ez az elméletem részletezésre, továbbfejlesztésre került, amelynek publikációi a Medical Jorunal-ban (2007), Tranformation in Business and Education-ban (2007), illetve a Polgári Szemlében jelentek meg (2007). Lásd az MTMT jegyzékemet, illetve a feltöltött publikációkat a Research Gate-ban.