Content uploaded by Csaba Lentner
Author content
All content in this area was uploaded by Csaba Lentner on Jan 17, 2017
Content may be subject to copyright.
LENTNER CSABA
31. fejezet: A vállalkozás folytatása számviteli alapelvének érvényesülése közüzemi
szolgáltatóknál és költségvetési rend szerint gazdálkodóknál – magyar-, európai jogi és
eszmetörténeti vonatkozásokkal
1. Rendszertani felvezetés
A pénzügyi válság következtében a klasszikus profitorientált vállalatokon túl a költségvetési
rend szerint gazdálkodóknál, illetve a tulajdonukban, finanszírozásukban álló közszolgáltató
cégek körében is egyre gyakoribbá válik a túlzott eladósodás, majd a működésképtelenség
veszélye. Az újkori magyar piacgazdaság történetében, 2013-tól, új jelenség a közüzemi
szolgáltatatók árképzésének hatósági szabályozása. A vállalkozás folytatás számviteli
alapelvének érvényesülése, vagyis a vállalkozás folyamatos vitelére való képesség így
hatványozottan előtérbe kerül. A helyzetből adódik, hogy vállalaton belül a belső teljesítmény
kényszerre terelődik egyre inkább a hangsúly, hiszen a piaci- és más pótfinanszírozási
lehetőségek a válság és a költségvetési szűk keresztmetszetek közepette bizonytalanná válnak.
Az Európai Unió jogrendje, pedig generálisan tiltja az állami támogatásokat, amelyek
egyébként is limitáltak. A költségvetési rend szerinti gazdálkodóknál 2014-től
Magyarországon is kötelező az eredményszemléletű számvitel alkalmazása, amely a
teljesítmény és a működő képesség megítélését segítheti a közszektorban, így a profit és nem
profit orientált szervezetekről rendelkezésre álló számviteli információk tartalma közelíthet
egymáshoz.
A témakör áttekintése a magyar és a nemzetközi számviteli szabályozás számbavételével,
illetve az Európai Unió vonatkozó joganyagának áttekintésével történik. A téma jelentőségét
tehát egyrészt a 2007-óta tartó pénzügyi válság
1
, és ennek következtében a gazdálkodók
számának nagyarányú, „általános jellegű
2
” ellehetetlenülése adja. Másrészt, a magyar
kormány, 2013-tól a közüzemi szolgáltatások áraira hatósági árszabályozást
(rezsicsökkentést) alkalmaz, amely a vállalatok likviditására és jövedelmezőségére kihat.
Harmadsorban, az önkormányzatok állami pénzügyi konszolidációja előtt/alatt, de
mindenképen permanens jelleggel, ezer milliárdot meghaladó adósságállomány alakult ki az
önkormányzati tulajdonosi részvétellel működő önkormányzati vállalatoknál, amelyek
esetleges ellehetetlenülése nemzetgazdasági problémát jelent, a közszolgáltatások
1
Ennek jobbára „már csak” az Európai Unióból kiszűrődő hatásaival kell számolni. Ti. a magyar gazdaság
napjainkra „ütésállóvá vált”. Lásd: svájci frank krízis kivédése (2015 januárjában), konszolidált közpénzügyek
2013-tól, etc.
2
Lentner, 2009. A válság nemcsak a tipikus válságágazatokat (autóipar, építőipar, bankszektor) érinti, hanem
kihatással van beszállítói ágazatokra, a munkabér jövedelem mérséklődése okán a szolgáltató ágazatokra,
vagyis a nemzetgazdaság egészére. Tehát a válság kihat a közüzemi szolgáltatókra is.
ellehetetlenüléséhez is vezethet. A magyar közszolgáltatók működésének fenntartása e hármas
követelmény mezsgyén
3
kell, hogy érvényesüljön.
Így kiemelten fontos, hogy a jogi és gazdasági szakemberek, és a gazdaságpolitikát
koordináló európai és nemzeti hatóságok képesek legyenek az üzleti szektor, a közüzemek,
illetve a költségvetési rend szerint gazdálkodók alapos, objektív megítélésére, hogy piacon és
a közszolgáltatások vitelében fennakadások ne keletkezzenek, vagy ha igen, akkor idejében
fel tudjanak készülni a negatív események áthidalására. Normál piaci körülmények között is
előfordulhat, hogy egy megfelelő üzletmenettel rendelkező vállalkozás is rövid időn belül
kerülhet működésképtelen helyzetbe
4
, például finanszírozó partnereinek üzletpolitika váltása
következtében, vagy adóhatósági, környezetvédelmi szakhatósági fellépések következtében.
2. A vállalkozás folytatása alapelvének értékelése a nemzetközi és hazai szabályozás
tükrében
A vállalkozások teljesítményértékelésénél, különösen a könyvvizsgálat során kiemelt
jelentőséget kap annak megítélése, hogy a gazdálkodó képes-e a jövőben a működését
fenntartani, nem kényszerül-e annak beszüntetésére, vagy igen nagymértékű bekorlátozására.
Gyakorlati jelentőségét adja a folyamatos üzletvitelre való képességnek, hogy a
gazdálkodóval kapcsolatban álló szállítók, hitelezők annak tükrében adnak hitelt, vagy
egyeznek bele halasztott fizetésbe, hogy a kötelezetti pozícióba lépő vállalat jövőbeni
fizetőképességét feltételezik. Másrészt, a piaci, illetve közszektorban működők képesek-e
termelési illetve közszolgáltatási feladataikat ellátni. Ennek alapja, kiindulópontja, hogy a
kötelezettséget vállaló cég vezetése magáról olyan bizonyítványt (éves beszámolót) állít ki,
amely a későbbi, halasztott kötelezettségteljesítését vagy szolgáltatás nyújtását vélelmezi. A
bizalom további ráerősítését a cégről kiadott könyvvizsgálói jelentés adja. A válság előtti
időszakban, ha egy vállalat nyereségesen működött, biztosított volt a finanszírozása, már
feltételezni lehetett, hogy ebbéli adottságát, sőt ennek bázisán piaci jelenlétét a jövőben is
meg tudja őrizni. A válság körülményei között nyilvánvalóvá vált azonban, hogy csak
múltbeli eredmények alapján a vállalat jövőbeni működőképességének megítélése nem
lehetséges.
A Nemzetközi Számviteli Standardok (IFRSs) körében az 570. témaszámú foglalkozik a
vállalkozás folytatásával, vagyis azzal a felelősséggel, hogy a vezetés a vállalkozás
folyamatosságának feltételezésével milyen módon élt a pénzügyi kimutatások elkészítése
során. A vállalkozás folytatásának feltételezése értelmében a gazdálkodó egységet úgy kell
3
A válság és a hatósági árszabályozás árbevétel és jövedelemcsökkentő hatásai, továbbá az állami támogatás
EU-jogból fakadó tiltása. Sajátságos az EU versenypártolásának érvényesítése, hiszen a támogatás tilalom, és
más nemzeti szubvenciók hiányában a hazai „tőkeerőtlenebb” még a versenyhelyzetig sem jutnak el. Adott lett
viszont „felülről” egy szolgáltatási árbekorlátozás. A közüzemi szektor vállalatainak megtartása így különösen
kiemelt jelentőségű, egyidejűleg összetett feladat. A pénzügyi kormányzás egyik fő jövőbeli feladatává válik.
4
Financing Reporting Council, 2009
tekinteni, mint amely folytatja az üzleti tevékenységet a belátható jövőben. Az általános célú
pénzügyi kimutatások a vállalkozás folytatását feltételezve készülnek, kivéve, ha a vezetés
akár önként, akár mert nincs más reális alternatívája, fel kívánja számolni a gazdálkodó
egységet. Az egyes pénzügyi beszámolási keretelvek tartalmaznak olyan kifejezett
követelményt a vezetés számára, hogy konkrétan mérje fel a gazdálkodó egységnek a
vállalkozás folytatására való képességét, és tartalmaznak olyan standardokat is, amelyek a
vállalkozás folytatásával kapcsolatban figyelembe veendő kérdésekre és közzétételekre
vonatkoznak. Például az IAS 1
5
nemzetközi számviteli standard előírja a vezetés számára,
hogy mérje fel a gazdálkodó egységnek a vállalkozás folytatására való képességét
6
.
Jogszabály vagy alacsonyabb szintű szabályozás is meghatározhatja a vezetés számára azokat
a részletes követelményeket, amelyek a gazdálkodó egység vállalkozás folytatására való
képességének megítélésére vonatkozik. Az eljárás magában foglalja az események vagy a
feltételek eredendően bizonytalan jövőbeni kimeneteleinek egy adott időpontban történő
megítélését. A véleményalkotás szempontjából releváns a bizonytalansági körülmények
változásának megítélése. A gazdálkodó egység mérete, összetettsége, üzleti tevékenységének
jellege és állapota, valamint a külső tényezőknek való kitettségének mértéke hatással van az
események vagy feltételek kimenetelének megítélésére. A jövővel kapcsolatos bármely
álláspont olyan információkon alapul, amelyek a vezetés, illetve a management munkáját
auditáló véleményalkotás időpontjában rendelkezésre áll. Nehezíti azonban a vállalat
működőképességének megítélését, hogy a vezetés érdekei sok esetbe afelé hajlanak, hogy
bizonyos körülményeket kedvezőbben mutassanak be, esetleg tényeket elhallgassanak, annak
érdekében, hogy előnyösebb képet tudjanak mutatni gazdálkodási munkájukról a
tulajdonosoknak, fenntartóknak, és a hitelezőknek.
Az angolszász piacokon 2007-ben kirobbant válság óta a számviteli alapelvek közül a
vállalkozás folytatása alapelve, vagyis a vállalat működésének fenntartására való képesség,
előtérbe került. Az Európai Könyvvizsgálói Szövetség is felhívja a figyelmet a vállalkozás
folytatása elvére, és a kiemelt témák közül a legfontosabbnak nyilvánítja
7
. A vállalkozás
folytatására való képesség megítéléséhez az 570. számú Nemzetközi Könyvvizsgálati
Standard (ISA) nyújt egy átfogó (általános
8
) iránymutatást
9
:
1. számú ábra: Arra utaló jelzések, hogy a vállalkozás folytatásának elve szerinti
működés kétségbe vonható
5
IAS 1, „A pénzügyi kimutatások prezentálása” standard 25-26. bekezdése
6
Az IAS 1. a vállalkozás folytatásának elvét a számviteli keretelvek alapvető feltételezései közé sorolja
7
FEE, Fédération des Experts Comtables Européens, 2009
8
A későbbiekben a közüzemi vállalatokra jellemző, működésükre ható sajátosságok is bemutatásra kerülnek.
9
Deli Nikolett értekezése alapján (Deli, N. 2012). A szerző tételesen leírja a vállalkozás folytatása alapelvének
vizsgálati szempontjait (570. számú standard), számba veszi egyúttal a gazdasági ellehetetlenülés veszélyét
„oldó”, enyhítő tételeket is, O’Reilly et. al., 1990 feldolgozásával.
Pénzügyi indikátorok:
• nettó kötelezettség vagy nettó rövid lejáratú kötelezettség kedvezőtlen alakulása,
• határozott idejű hamarosan lejáró kölcsön meghosszabbítására vagy visszafizetésére nincs
reális kilátás vagy a rövid lejáratú kölcsönök túlzott igénybevételével történik a hosszú távú
(befektetett) eszközök finanszírozása,
• a hitelezőknek a finanszírozás megvonására irányuló szándéka,
• a múltbeli vagy a jövőbeni pénzügyi kimutatások által jelzett negatív működési cash-flow,
• kulcsfontosságú pénzügyi mutatók kedvezőtlen alakulása (likviditási, jövedelmezőségi,
tőke-ellátottsági mutatók
10
),
• jelentős mértékű működési veszteségek vagy a cash-flow-t generáló eszközök értékében
bekövetkezett jelentős romlás,
• osztalékhátralékok vagy az osztalék fizetés megszakadása,
• a vállalkozás nem tudja kötelezettségeit esedékességkor kifizetni,
• a hitel-megállapodások feltételeinek betartására való képtelenség,
• a hitelre történő vásárlásról készpénz ellenében történő beszerzésekre való áttérés,
• a vállalkozás képtelen fontos új termékek fejlesztéséhez vagy egyéb fontos befektetésekhez
szükséges finanszírozás megszerzésére.
Működési indikátorok:
• kulcsfontosságú vezetők elvesztésre a funkció újbóli betöltése nélkül,
• a fő piacok, franchise, licence vagy a fő beszállítók elvesztése,
• munkaerő-ellátottsági nehézségek, hiány a fontos alapanyagokból.
Egyéb jellegű indikátorok:
• a tőke-követelményeknek vagy más jogszabályi követelményeknek való meg nem felelés,
• a gazdálkodó szervezet ellen folyamatban lévő peres vagy szabályozási eljárások, amelyek
kedvezőtlen kimenetele olyan kötelezettséget eredményezhet, amelynek a gazdálkodó
szervezet nem tud eleget tenni,
• a jogalkotásban vagy a kormányzati politikában bekövetkező negatív hatású intézkedések a
vállalat működésére.
(ábrába rendezését kérem, vagy lesötétíteni)
10
Lásd Zéman Zoltán dr. habil fejezetében.
A könyvvizsgáló felelőssége az éves beszámoló készítési folyamatban, hogy elegendő és
megfelelő könyvvizsgálati bizonyítékot szerezzen arra vonatkozóan, hogy helyénvaló-e a
vezetés részéről a vállalkozás folytatásának feltételezése a pénzügyi kimutatások készítése és
prezentálása során, valamint hogy következtetést vonjon le arra vonatkozóan, hogy fennáll-e
lényeges bizonytalanság a gazdálkodó egységnek a vállalkozás folytatására való képességével
kapcsolatban. Fontos arra is utalni, hogy az egyes, veszélyt jelentő tényezők helyzete, státusa
a későbbiekben jó irányba is változhat. A könyvvizsgáló minden esetben a tényezők egyedi
értékelésével kerülhet csak az objektív vélemény kiadás állapotába.
A hatályos magyar számviteli szabályozás
11
úgy rendelkezik, hogy beszámoló elkészítésekor
és a könyvvezetés során abból kell kiindulni, hogy a gazdálkodó a belátható jövőben is fenn
tudja tartani működését, folytatni tudja tevékenységét, nem várható a működés beszüntetése,
vagy bármilyen okból történő jelentős csökkenése (Szt. 15. § (1) bekezdés). A neoliberális
piacgazdasági rendszer tartós válságával a magyar szabályozásban fellelhető 14 db számviteli
alapelv közül a legfontosabb alapelvvé nőtte ki magát a vállalkozás folytatására való képesség
érvényesülése illetve megítélése. A piacgazdasági működéshez nélkülözhetetlen ugyanis,
hogy a piac szereplői számára hozzáférhetően, döntéseik megalapozása érdekében mind a
vállalkozók, mind a nem nyereségorientált szervezetek, valamint egyéb gazdálkodási
tevékenységet folytató szervezetek vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok
alakulásáról objektív információk álljanak rendelkezésre.
A magyar számviteli törvény olyan számviteli szabályokat rögzít, amelyek összhangban
állnak az Európai Közösségnek e jogterületre vonatkozó irányelveivel, figyelemmel vannak a
nemzetközi számviteli elvekre, és amelyek alapján megbízható és valós összképet biztosító
tájékoztatás nyújtható a számviteli törvény hatálya alá tartozók jövedelemtermelő
képességéről, vagyonáról, a vagyonának alakulásáról, pénzügyi helyzetéről és jövőbeli
terveiről.
3. A vállalkozás folytatása alapelvének fontossága a közüzemi szolgáltatóknál és a
költségvetési rend szerint gazdálkodóknál
A folyamatos gazdálkodás beszüntetése erős és közvetlen társadalmi érdekeket sérthet a
költségvetési rend szerint gazdálkodóknál illetve a tulajdonukban, sok esetben finanszírozási
körükben (is) álló közszolgáltató tevékenységet végző gazdasági társaságoknál, hiszen
alapvetően közszolgáltatások biztosítására, közjavak előállítására szerveződtek. Az éves
beszámolónak azonban hűen kell visszatükrözni akár a gazdálkodás folytatására való
képességet, akár annak ellehetetlenülését, hiszen a számviteli éves beszámoló a hiteles
tájékoztatás eszköze. Mind a tulajdonos állami-, vagy önkormányzati szektor felé, mind a
gazdálkodó vevői-, szállítói-, munkavállalói-, hitelezői köre felé. Különösen pedig a
közszolgáltatások lakossági igénybevevői számára.
11
A számviteli tevékenységről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.)
A költségvetési rend szerint gazdálkodó az irányító szerve által jóváhagyott elemi
költségvetése alapján köteles közfeladatát ellátni és gazdálkodni. Költségvetési szerv számára
általában az alapító szerv határozza meg és biztosítja a közfeladatai ellátásához szükséges
vagyon használatát. Az alap- és vállalkozási tevékenységéből származó bevételeit és kiadásait
elkülönítetten kell megtervezni és elszámolni. Támogatásból nem finanszírozható a
vállalkozási tevékenység. A költségvetési szerv e tevékenységeiből származó bevételének
fedeznie kell a végzett tevékenységgel összefüggő valamennyi közvetlen kiadást, az ahhoz
hozzárendelhető közvetett kiadásokat, valamint az amortizációt is. A fegyelmezett
gazdálkodás kiemelten fontos, hiszen az állam lehetősége a pótlólagos támogatásra
meglehetősen limitált, másrészt az Európai Unió szubvenciókat tiltó szabályai végett.
Említeni szükséges a költségvetési rend szerint, illetve a közüzemi gazdálkodók esetében a
vállalkozás folytatása alapelvének specifikumait is. A gazdálkodás folytatásának feltételezése
értelmében a gazdálkodó egységet úgy tekintik, mint amely folytatja az üzleti tevékenységét,
költségvetési gazdálkodását a belátható jövőben. Nem várható tevékenységének nagymértékű
bekorlátozása, vagy felszámolása. A pénzügyi kimutatások, beszámolók a vállalkozás, illetve
a költségvetési gazdálkodás folytatásának elvét feltételezve készülnek, kivéve, ha a vezetés,
vagy a fenntartó államháztartási tulajdonos akár önként, akár mert nincs reális alternatívája,
fel kívánja számolni a gazdálkodót.
A költségvetési rend szerint gazdálkodók, és részben a közüzemi szolgáltatók is az
államháztartás technikai rendszerébe vannak becsatornázva. Így működésük igen
nagymértékben függ az államháztartás technikai és tartalmi paramétereit meghatározó
közpénzügyi politikától. Az európai térségben, de különösen Magyarországon a lakossági
szolgáltatási díjakat mérséklő közpénzügyi politika a magán (külföldi) tulajdonban álló
közszolgáltatók működésére is jelentős befolyást gyakorol. A közüzemi gazdasági társaságok
eszközöket és kötelezettségeket kezelnek, de a beszámolójukon keresztül róluk alkotott
gazdálkodói kép további speciális tényezőktől függ.
2. számú ábra: Az állami szektorbeli gazdálkodókra jellemző szempontok IPSAS
1
12
illetve saját kutatások alapján: (sötétíteni, kiemelésként)
Rájuk is releváns a vezetés gazdálkodás folytatásával kapcsolatos feltételezése.
A gazdálkodás folytatásával kapcsolatos kockázatok merülhetnek fel, amikor az állami
szektorbeli gazdálkodó nyereségszerzésre irányuló tevékenységet végez, és
csökkenhet, vagy megszűnhet az állami támogatás, vagy privatizációra kerül sor.
A közüzemi szolgáltatások díjmegállapítására új országgyűlési, kormányzati előírások
születnek.
Az input energiaforrásokat kedvező kormányközi megállapodások, és állami
gazdaságpolitikai beavatkozások (állami készletezés) következtében megváltozó
áron kaphatják meg.
Olyan események vagy feltételek, amelyek jelentős kétséget vethetnek fel a
gazdálkodás folytatására való képességgel kapcsolatban (pl. pénzügy politikai trend
12
Az IPSAS 1: A pénzügyi kimutatások prezentálása nemzetközi költségvetési számviteli standard, 2009. január
1-jei állapot szerint, 38-41. bekezdések alapján, illetve saját (magyar aktualitásokat tükröző) kiegészítésekkel.
váltás az egymást követő kormányok tekintetében, nemzetközi politikai
bonyodalmak).
Magukban foglalhatnak olyan helyzeteket, amikor az állami szektorban működő
gazdálkodónak nincs miből finanszíroznia további fennállását, vagy amikor olyan
politikai döntések születnek, amelyek érintik az állami szektorban működő egység
által nyújtott szolgáltatásokat, például átrendeződik a politikai vezetés
közszolgáltatások biztosítására vonatkozó prioritási sorrendje, és az ehhez rendelt
források is.
(sötétíteni kérem az ábrát, kiemelésként)
A felsorolt tételek bekövetkezése jelentős pozitív hozadékot, vagy akár kétséget vethet fel a
gazdálkodás folytatására. A vállalkozás folytatásának elve értékelésénél figyelembe kell venni
a beszámolással érintett időszakban bekövetkezett szervezeti- és feladatváltozásokat is.
Kiemelt jelentőségű lehet a költségvetési rend szerint gazdálkodókra vonatkozó (őket talán
még közvetlenebbül érintő) jog vagy szabályozás gyakori módosulása. Olyan változások a
jogi környezetben, vagy miniszteriális szinteken, a kormány politikájában, amelyek várhatóan
hátrányosan érintik a költségvetési rend szerint gazdálkodó egységet, vagy közüzemi
gazdasági társaságot, a tevékenység beszűkülésével járhatnak, a nyereségtartalom visszaesik,
vagy akár ellehetetlenüléshez vezethetnek. Például költségvetési zárolásokra kerül sor, az
állami cég által ellátott közfeladatokat magáncégeknek adják át, vagy fordítva, állami
tulajdonba vételre kerül sor, vagy akár állami-, önkormányzati tulajdonban álló gazdálkodók,
költségvetési szervek összevonásra vagy megszüntetésre kerülnek. A vállalkozás folytatása
alapelvének és üzleti döntéseik
13
érvényesülését a válság alatti események még erősebben is
befolyásolják, függetlenül a gazdálkodó szektorbeli elhelyezkedésétől
14
. Kedvező hatásokra is
sor kerülhet, mint napjainkban, amikor az állam a közüzemi szolgáltatók tevékenységét a
piaci kilengésektől az állami gazdaságpolitikai befolyásolás szintjének emelésével
minimalizálni kívánja. Lényeges hatást kifejtő elem az európai uniós jogból adódó nemzeti
támogatás restrikció egyre szigorúbb érvényesítése. A fejezet további részében e témakör
kerül bemutatásra.
4. A támogatáspolitika szabályozása az európai jogban
13
Shafiq ur Rehman, 2012. Egyesült Királyságbeli magán és állami cégeket vizsgál a válság alatt, és megállapítja,
hogy a válság kihatása általános, mindkét szektort érintő, és üzleti döntéseik érzékenyebbé váltak, alternatív
finanszírozási formákat keresnek, kifizetéseiket jobban átgondolják.
14
A válság minden szektorra kiterjed. Lásd bővebben a már hivatkozott Lentner, 2009 alapján.
A tervgazdasági rendszerben megszokott volt tartósan veszteséges gazdálkodás esetén a
további állami támogatás
15
biztosítása, különösen költségvetési intézményeknél, közüzemi
vállalatoknál, illetve kiemelt jelentőségű állami vállalatoknál. A folyamatosan veszteséges
gazdálkodás állami támogatásokkal történő kisegítésére az európai uniós tagság, és a vele járó
európai jogrend alkalmazása azonban gátat szab, noha egyre másra történnek újabb és újabb
állami kisegítések
16
.
Az Európai Unió Működéséről Szóló szerződés (EUMSz) értelmében „állami támogatás” alatt
olyan előnyt értünk, melyet a nemzeti hatóságok egy vagy több vállalkozás számára szelektív
módon biztosítanak. Azok az intézkedések tehát, amelyek az összes vállalkozásra
vonatkoznak, nem tartoznak az állami támogatások sorába. Az állami támogatásban részesülő
kiemelt társaságok (a kedvezményezettek) a versenytársaiknál előnyösebb helyzetbe kerülnek.
Ennek elkerülése érdekében az EUMSz 107. cikke általános tilalmat ír elő az állami
támogatások igénybevételére. Bizonyos körülmények között azonban a gazdaság hatékony és
kiegyensúlyozott működésének biztosításához az állam közbenjárására van szükség, ezért
meghatározott célkitűzések vagy politikai szándék teljesülése érdekében az Unió bizonyos
állami támogatási intézkedéseket az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel
összeegyeztethetőnek ítélhet.
Az állami támogatások szabályozása az Európai Unióban a versenypolitika része. Az európai
integráció kialakulásának és fejlődésének egyik fő hajtóereje a szabad verseny közösségi
szintű érvényesülését gátló akadályok lebontása, ennek révén pedig a közös, majd az egységes
belső piac megteremtése volt. A versenynek, mint a piacgazdaság alapvető intézményének
ugyanis kiemelkedő szerepe van a hatékonyság és ezzel a gazdasági növekedés
előmozdításában, ezért a verseny fennmaradásának, tisztaságának biztosítása közösségi érdek.
A piaci szereplőknek nyújtott állami támogatások uniós szabályozása abból az alapelvből
indul ki, hogy a támogatás a kedvezményezettnek pénzügyi-gazdasági előnyt jelent, és ezzel
torzítja a szabadpiaci versenyt. A támogatás alkalmas arra, hogy elodázza a szükséges
szerkezetváltást, és nem eredményezi a támogatott szervezet versenyképességének
növekedését. Az Európai Unió belső piacának egységesülése, az áruk, a szolgáltatások, a
személyek és a tőke szabad áramlása ráadásul azzal a következménnyel jár, hogy az állami
támogatások versenytorzító hatása megnő.
Az állami támogatások uniós fogalma némileg eltér a „köznapi” értelmezéstől. A Római
Szerződés (RSz) definiálja, mi értendő állami támogatáson, egyben kimondja, hogy az ilyen
támogatások nyújtása az unióban főszabályként tilos. Az RSZ 87. cikkének (1) bekezdése
értelmében „ha e szerződés másként nem rendelkezik, a közös piaccal összeegyeztethetetlen a
tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely
15
Lényegében ez a puha költségvetési korlát. Költségkeretüket különösebb következmények nélkül átléphették,
akár veszteségesek is lehettek, mert a központi kormányzat rendre kimentette őket. A magyar piacgazdaságban
sem szűnt meg a puha költségvetési korlát.
16
Magyarországon: önkormányzatok, egyetemek, devizahitelesek, húsüzemi vállalatok. USA-ban, EU-ban
autógyárak, bankok.
bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által
torzítja a versenyt vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közti
kereskedelmet”. A fogalom négy alapvető elemét szokás megkülönböztetni. Állami
támogatásnak csak az tekinthető, amelyre a következő felsorolás mindegyike ráillik:
1. A támogatás állami forrásból származik. Ebbe egyaránt beleértendők a központi, a
regionális vagy a helyi hatóságok, önkormányzatok által nyújtott támogatások.
2. Az érintett vállalkozás gazdasági előnyhöz jut a támogatás révén.
3. A támogatás szelektív, azaz nem általános jellegű.
4. Hatással van vagy hatással lehet a versenyre és a tagállamok közti kereskedelemre.
A versenytorzító hatások ellenére az állami támogatások nyújtása bizonyos esetekben mégis
kívánatos, és ezért engedélyezett. A piac működése ugyanis olyan feszültségeket is
eredményezhet, illetve olyan kivételes esetek is felmerülhetnek, amikor az állami
támogatások a társadalmi jólét szempontjából több előnnyel járnak, mint a verseny
korlátozásából adódó károk. A Római Szerződés ennek megfelelően az általános tilalom
mellett megjelöli azokat az eseteket is, amikor az állami támogatások a közös piaccal
összeegyeztethetők. A közös piaccal feltétel nélkül, minden esetben összeegyeztethetők a
RSZ 87. cikk (2) bekezdésében felsoroltak, különösen a fogyasztóknak nyújtott szociális
támogatások, feltéve, hogy azt a termék származásán alapuló megkülönbözetés nélkül
nyújtják. Illetve természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk
helyreállítására nyújtott támogatások.
A közös piaccal ugyancsak összeegyeztethetőnek minősíthetők a RSZ 87. cikk (3)
bekezdésében felsoroltak, így
a) a rendkívül alacsony életszínvonalú vagy jelentős alulfoglalkoztatottsággal küzdő térségek
gazdasági fejlesztéséhez nyújtott támogatás;
b) közös európai érdeket szolgáló jelentős projekt megvalósításához, vagy egy tagállam
gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetéséhez nyújtott támogatás,
c) egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás,
amennyiben az nem befolyásolja túlzottan hátrányosan a kereskedelmet;
d) a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését elősegítő támogatás, amennyiben az nem
befolyásolja túlzottan hátrányosan a kereskedelmet és a versenyt,
e) egyéb támogatási kategóriák, amelyeket a tanács a bizottság javaslata alapján, minősített
többséggel hozott határozatával jelölhet meg.
A fenti öt kategóriába tartozó támogatások esetében az Európai Bizottság kizárólagos
hatásköre annak eldöntése, hogy – az egész Közösség társadalmi-gazdasági helyzetét
figyelembe véve – az adott támogatás valóban összeegyeztethető-e a közös piaccal. Döntése
előtt a bizottság nem csupán azt mérlegeli, hogy az adott támogatás megfelel-e a fenti
kivételek valamelyikének. Az egyes egyedi támogatásoknak vagy támogatási programoknak
emellett biztosítaniuk kell, hogy a támogatott projektek közép- és hosszabb távon életképesek
lesznek, s ezért az érintett vállalkozások a későbbiekben támogatás nélkül is képesek lesznek
megállni a helyüket. A támogatásnak ezenkívül átláthatónak kell lennie, és mértékének (a
támogatási intenzitásnak) arányban kell állnia az elérni kívánt céllal annak érdekében, hogy a
versenyre és a kereskedelemre gyakorolt negatív hatás a lehető legkisebb legyen.
Eszmetörténeti példákkal azonban nehezen támasztható alá az EU támogatáspolitikai
filozófiája.
5. Eszmetörténeti vonatkozások az állami támogatások Vö. támogatás nélküli
vállalati működés fenntartás kapcsán
Az Európai Unió általános gazdaságfilozófiájának alapja, hogy a piaci szereplők legyenek
képesek önállóan, piaci alapon működni, és tartósan veszteséges gazdálkodás esetén a piaci
szabályok szerint vezetődjenek ki a piacról. Ez vonatkozik az üzleti szektor és a közüzemi
szolgáltatások végzőire egyaránt. Állami támogatást nyújtani, igénybe venni, mint az előző
fejezetből látható, csak különösen indokolt, és leszabályozott esetekben lehet.
Gazdaságtörténeti téziseket alapul véve
17
, azonban kétséges, hogy a feltörekvő piacoknak
számító kelet- és közép európai országok „hazai” tulajdonlású vállalatai, különösen a
közszolgáltatásokat végző cégei állami támogatások, vagy (Magyarországon 2011-ig megtűrt,
tehát közvetetten támogatott) folyamatosan emelkedő output árak nélkül alkalmasak lennének
a piaci versenyben való folyamatos részvételre, azaz vállalkozási tevékenységüket
folyamatosan fenn tudnák tartani. Ez egyrészt a hazai közüzemi szolgáltatók elavult
technológiájára, ebből adódó magas, tehát nem versenyképes kínálati árak, másrészt a
lakosság, a közszolgáltatást igénybe vevők alacsony jövedelem nívója miatt adódik. A
külföldi tulajdonban lévő szolgáltatók az állam által megtűrt magas output áraikkal
rövidtávon, a fizetőképes keresleti korlátba ütközésig, képesek prosperálni. Ám ez a magyar
nemzetgazdaságból jelentős lakossági jövedelem, - sőt a liberalizált adórendszer
következtében – vállalati nyereség szivattyút is jelentett, így fenntarthatatlanná vált. A tovább
lépés egy direktebb állami beavatkozás irányába tolódott.
Adam Smith, Milton Friedman a direkt állami támogatások nélküli szabad versenyt, míg
Friedrich List és John M. Keynes bizonyos esetekben (fejlesztési stádium, válság időszak) az
állami beavatkozást és támogatásokat szükségesnek tartották. A két ellenkező álláspontú
közgazdasági eszmekör rövid összevetésével, eszmetörténeti báziskutatással, igazolható, hogy
a feltörekvő kelet-európai piacgazdaságok állami tulajdonosi körben álló vállalatai, különösen
közjavakat előállító cégei esetében az állami támogatás és a direkt befolyásolásuk szükséges a
folyamatos üzletvitel és közszolgáltatás biztosítása érdekében. A lakossági szolgáltatás
igénybevételének árai nem szökhetnek az egekbe, hiszen az Elbától keletre lévő társadalmak
piaci érettsége, és jövedelmi szintje még mindig messze van a nyugat- és észak európai
17
Ezen logikájú eszmetörténeti összefüggésekkel tudom igazolni az EU-n belüli felzárkózási problémákat is,
amelyek a fejlett országok által feltörekvőkre „erőltetett” szabályok átültetéséből fakadnak. Lentner, 2013
színvonaltól. A keleti műszaki színvonal is messze alatta marad a Kelet-Európába betelepülő
közüzemi cégekének (német, francia). A közüzemi cégek szolgáltatási árainak hatósági
beszabályozása a feltörekvő nemzetgazdaságok aktív állami szerepvállalásának egyik
megnyilvánulása.
A XVII. században létrejött kapitalista termelési mód klasszikus szakaszában regnáló
gazdaságpolitika alapvetően Adam Smith (1723-1790) tanaira épült. Adam Smith 1776-ban
írta meg a Nemzetek gazdasága című művét, amelyben a szabad kereskedelem mellett tesz
hitet. A szabad kereskedelem, a „láthatatlan kéz” rendezőelvére épül, gazdasági liberalizmust
jelent. Az állam csak láthatatlan módon van jelen. A piaci erők működésének kereteit adja. A
„láthatatlan kéz” a keresletre és kínálatra ható erők eredményeként alakítja ki a „természetes
árat”. Smith az állam gazdaságba történő nyílt beavatkozását (a birodalom határainak-, belső
rendjének garantálásán túl, és olcsó input erőforrások „biztosításán” túl) természetellenesnek
tartotta.
Friedrich List (1789-1846) a klasszikus iskola kritikusaként lépett fel. Az angol polgári
közgazdaságtan gazdasági szabadságra épülő rendszerében – megítélése szerint – Anglia
világpiaci fölénye jutott kifejezésre. Gondolatelmélete szerint a szabad-kereskedelem csak
akkor előnyös minden résztvevő számára, ha a partnerországok és vállalataik körülbelül
azonos fejlettségűek. Ennek hiányában a gazdaságilag erősebb fél kizsákmányolja a
gyengébbet, sőt megakadályozza annak fejlődését. Ekkor van szükség az aktív állami szinten
szervezett gazdaságpolitikai befolyásra, nemzeti iparfejlesztésre, védővámokra, amelyek a
fejletlenebb ország még gyenge iparát védik a versenytől, amíg az a partner ország szintjére
nem fejlődik. Ebből adódik – mai tanulságokkal ötvözve List mondandóját -, hogy a
feltörekvő piac társadalma, ha magasabb szolgáltatási árakat is fizet, esetleg gyengébb
minőségű szolgáltatásokért, hosszabb távon ez mégis a feltörekvő tárdalom, illetve
nemzetgazdaság javára válik.
Az 1970-es évektől kibontakozó neoliberális gazdaságpolitika fő ideológiai képviselője
Milton Friedman (1912-2006) volt. Álláspontja szerint az államnak elsősorban a monetáris
politika eszközeivel kell hatnia a gazdasági folyamatokra, az állami beavatkozásnak kizárólag
a forgalomban lévő pénzmennyiség szabályozására kell korlátozódnia. Az 1970’-es évektől
kibontakozó gazdaságpolitikát kétségtelenül csak a pénzkereslet szabályozására korlátozódó
állami gazdaságpolitika jelentette. Alan Greenspan, a FED 2006-ig hivatalban lévő elnöke
úgy gondolta
18
, hogy „a gazdaság önszabályozó rendszerének fel kell váltania az elmaradott
és egyre kevésbé eredményes állami szabályozókat. Az angolszász piacokra érvényes, „az
állam rossz tulajdonos” koncepció kimondása, az állami támogatások leépítése és a
felzárkózni kívánok országok esetében ennek megkövetelése, vagyis a magánosítás erőltetése,
az exportra termelés egyoldalú fejlesztése, a tőke-, pénz-, munkaerő-, áru mozgások,
szolgáltatások előtti akadályok, szabályozók, kötöttségek minimálisra szorítása összességében
egy új típusú gazdaságfilozófiát és regnáló gyakorlatot hozott létre, amelyet a Washingtoni
Konszenzus gazdaságfilozófiájának nevezünk.
18
Átvéve: US Congress Report about Subprime Crisis, 2011
J. M. Keynes Nagy Gazdasági Világválságot követő reorganizációs receptje 2007 után a
reneszánszát éli. Az állam gazdaságpolitikai, jobbára fiskális politikai elemekkel fizetőképes
keresletet generál, akár a költségvetési hiány megemelésén keresztül is. Új elem napjaink
válságkezelésében, hogy a jegybanki monetáris mechanizmusok fiskális politika céljaihoz
történő integrációja is megindult. Az állam gazdaságpolitikai befolyása teljes körűvé vált. A
jelenlegi aktív állami attitűdök építenek a II. Világháborút követő francia etatista modellre,
illetve Ludwig Erhard, Konrad Adenauer szociális piacgazdasági elemeire. Tehát az állam
befolyásoló, és direkt vállalati támogatásokat nyújtó politikájára napjainkban jelentős igény
jelentkezik.
Az állam szolgáltatási árszabályozóként, konkrétan közüzemi díj csökkentőként, kétségtelen,
hogy a közüzemi szolgáltatatók árbevételét visszafogja, ezáltal a gazdálkodásuk nyereségét,
így a vállalkozás folytatásának esélyét mérsékli. Egyidejűleg, a megfizethető, a fogyasztók
jövedelemszintjéhez igazodó árszínvonal kialakításával pedig előmozdítja a közszolgáltatók
hátralékainak mérséklését, a kínálati árak keresleti oldal jövedelméhez való közelítését,
vagyis hosszabb távon a szolgáltatatók likviditási helyzetének stabilizálódása várható. Az
eszmetörténeti báziskutatást kivetítve napjaink gazdálkodására konklúzióként mondható,
ahogy F. List sem végtelen ideig javasolta a feltörekvő ország termelőerőinek fejlesztésére a
protekcionista intézkedéseket, hanem csak addig, amíg a feltörekvő piacgazdaság műszaki és
társadalmi viszonyai a fejlettek szintjére el nem jut. Így a piaci viszonyokat, közüzemi
gazdálkodást direkt módon formáló jelenlegi állami támogatások, és a hatósági árszabályozás
fenntartása is csak a körülmények konszolidálásáig javasolható. Kétségtelen azonban, hogy a
közüzemi díjak mérséklése a közüzemi szolgáltatók árbevétel és nyereségtartalmát rövidtávon
mérsékli. Államháztartási tulajdonban álló szolgáltatóknál az állami támogatás, illetve a
magánkézben lévőknél is, a tulajdonosi tőkepótlás elengedhetetlenné válik a folyamatos
működésének biztosítása érdekében, majd a folyamatos állami kontroll fenntartása. Sőt, ez
utóbbi, a magántulajdonban állóknál indokolt, hogy tovább erősödjön.
6. A közüzemi szolgáltatások hatósági árszabályozásról
A közszolgáltatásokat biztosító közüzemi vállalatok elméleti alapvetés szerinti küldetése,
hogy a lakosság és a szélesebb fogyasztói kör által megfizethető árakon, jó minőségi
színvonalon biztosítsák a szolgáltatásaikat. Az 1990-es évek közepén, majd második
hullámban a kétezres évek derekán az energiaszektor, és más közüzemi szolgáltatók egy nem
kellően átgondolt, a nemzeti garanciák kikötése nélküli privatizációs folyamaton estek át.
Hiba volt azt hinni, hogy a profit érdekeltségű magánszolgáltatók a lakosság igényeinek minél
kedvezőbb árazású, és javuló minőségű kielégítésére törekszenek
19
. Az egykori szocialista
19
A magyar rendszerváltozás eddigi negyed évszázadát végig kíséri ez a vita. 2010-től adódott meg a lehetőség,
hogy az állam gazdaságbefolyásoló, ellenőrző és szabályozó szerepét aktív pozícióba helyezzük, piacgazdasági
viszonyok fenntartása mellett. 2010-ig, - „szoktam mondani”-, „nem nekünk állt a zászló”, de a neoliberális
piacgazdaság magyarországi korlátlan, és átmenet nélküli bevezetését kritizálva egy új tudományos
módszertant, megújított eszmerendszert hoztunk létre, amely 2010-től kormányzati gyakorlattá vált. A
fejezetszerző szubjektív látlelete.
állami monopóliumok helyébe magánmonopóliumok
20
léptek be a magyar piacra.
Érdekeltségük elsődleges szempontja a minél magasabb profit elérése volt
21
. A folyamatosan
növekvő energiaárak, akár a külföldi, akár a belföldi tulajdonban álló szolgáltatóknál, a
lakosság jövedelemstátuszát egyre inkább meghaladták.
A közpénzügy politikával garantálható fizetőképes kereslet szintje
22
és a közszolgáltatás
nyújtás optimalizálása érdekében történt a hatósági árszabályozás bevezetése 2013 évtől. A
felelős kormányzat kötelessége, hogy segítsen a családoknak azzal, hogy csökkenti a
megélhetés költségeit
23
. Ezért döntött úgy a kabinet, hogy elsőként a villany, a gáz és a távhő,
majd azt követően a víziközmű-szolgáltatás (ivóvíz és szennyvízelvezetés), a hulladékszállítás
és a kéményseprő ipari közszolgáltatás lakossági fogyasztói árát egységesen, sávhatárok
nélkül, több lépcsőben csökkenti. Ennek megfelelően a rezsicsökkentés nem is
energiapolitikai, sokkal inkább társadalompolitikai intézkedés a háztartások rezsiköltségeinek
az elviselhető mértékre történő csökkentése érdekében. A lakossági fogyasztók
rezsicsökkentése mellett továbbra is alapvető elvárás, hogy az egyetemes szolgáltatás
keretében vételező nem lakossági fogyasztók
24
(ide tartozik például a kis és közepes
vállalatok jelentős része) számára is beszabályozásra kerüljön a végfogyasztói ár.
A végrehajtott energetikai rezsicsökkentések eredményeképp a magyar háztartások által
fizetett energiaárak szintje európai összehasonlításban is jelentősen javult. A Magyar
Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal statisztikái alapján a korábbi közép-, illetve
20
Pl. egy észak-dunántúli áramfogyasztó csak a területen működő egy darab áramszolgáltatótól tud áramot
vásárolni. Az árat a magánmonopólium diktálja. Érdekessége a magyar energiaszektor külföldiek által történt
privatizációjának, hogy számos esetben francia, német állami, önkormányzati cégek „jöttek be” a magyar
piacra, amelyek letelepedését a nyugati államok stratégiai szinten, és kormányunk erejénél fogva támogatták. A
tőkeerős, nemzetközi hátterű vállalatok alkalmasak a monopol pozíciók kialakítására, és gyenge kormányzás
esetén a megtartására.
21
A kezdetek-kezdetén, ez már megmutatkozott abban, hogy a gyenge alkupozícióban lévő magyar állammal a
privatizációs szerződésekben elvállaltatták az általuk méltányosnak tartott nyereség garantálását. Ez a
gyakorlatban a vállalatok eszközállományához igazított arányos mutatókban került szerződésbe foglalásra
(nyolc százalékos, hat százalékos mértékek ismertek). Ha a jövőben nem nyereséges a cég, a vásárló által
megkívánt mértékben, akkor a magyar államnak, az adófizetők terhére helytállási kötelezettsége lép életbe. A
nemzeti tulajdonban maradt szolgáltatók pedig a gyenge állami szabályozás, és az érdemi állami ellenőrzés
hiányában ugyancsak a fogyasztók terhelésére helyezték az üzletpolitikájukat.
22
Fiskális (adó és támogatás) politikával, és jegybanki mechanizmusokkal (például hitelpiacokat befolyásoló
alapkamat).
23
Egyidejűleg növeli a lakosságnál maradó béreket, háztartásokhoz befolyó jövedelmeket (személyi
jövedelemadó-kulcs mérséklés 36 százalékról 16 százalékra, széles körű szociális kedvezmény rendszer,
devizahiteles háztartások konszolidálása, hústermékek áfájának csökkentése).
24
Erre jó alapot adhat a kőolaj és földgázárak 2014 nyara óta tartó folyamatos csökkenése. A kőolaj ára 2015.
január közepi állapot szerint 60 százalékkal csökkent. Ám a világpiaci ingadozásoktól függetlenül is célszerű az
input energiaforrások árait hatósági szabályozással „rendbe rakni”. Ezzel mérséklődhet a magyar vállalkozások
azon versenyhátránya, amely a magas energiaárakból adódik.
élmezőnyből mára már jó értelemben vett „sereghajtókká” váltunk. A háztartási fogyasztási
kategóriában, euróban számolva, a magyar családok fizetik a második legkevesebbet a
földgázért és az áramért is Európában az EUROSTAT 2014 novemberi adatai szerint.
A rezsicsökkentési folyamat részleteiről: 2013. január 1-jei 10%-os és a 2013. november 1-jei
11,1%-os energetikai (villamos energia, földgáz, távhő) rezsicsökkentések potenciális hatásait
előzetesen vizsgáló kormány-előterjesztések „nem nyilvános” besorolásúk. A 2014. évi
energetikai rezsicsökkentésekre (április 1-jei 6,5%-os földgáz; szeptember 1-jei 5,7%-os
villamos energia; október 1-jei 3,3-os távhő) képviselői módosító javaslat alapján került sor.
A víz-, csatorna-, hulladékszolgáltatási, nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz
(szippantott szennyvíz), valamint a kéményseprési díjaknak 2013. július 1-jével 10%-os
csökkentésére került sor.
A rezsicsökkentések végrehajtásáról szóló 2013. évi LIV. törvény alapján került bevezetésre
2013. július 1-jei hatállyal 10 százalékos rezsidíj csökkentés a víziközmű-szolgáltatás által
érintett ivóvíz-szolgáltatási és szennyvíz-elvezetési és tisztítási területeken. A szippantott
szennyvízre vonatkozó rezsicsökkentésről, valamint egyes törvényeknek a további
rezsicsökkentéssel összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CXIV. törvény a lakossági
fogyasztók vonatkozásában 2013. július 1-jével kiterjesztette a nem közművel összegyűjtött
háztartási szennyvíz (szippantott szennyvíz) közszolgáltatás díjának 10 %-os mérséklését.
2013. január 1-jével lépett hatályba a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény, amely a
rezsicsökkentéssel összhangban a hulladékgazdálkodási közszolgáltatásra és a
közszolgáltatásért fizetendő díj meghatározására új rendszer kialakítását írta elő. A törvény
91. §-a tartalmazza a 2013. július 1-jétől 2014. december 31-éig terjedő időszakban a
hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díj legmagasabb mértékére vonatkozó, részletes
szabályozást.
Egy átlagos lakossági fogyasztó számára a végfelhasználói árak csökkenése a földgáz
esetében kb. 55 ezer Ft, míg a villamos energia esetében kb. 30 ezer forint megtakarítást
eredményez évente. Azaz a magyar családok a végrehajtott energetikai rezsicsökkentésekből
fakadóan a 2012 évi árakhoz képest az energia számláikban éves szinten (2014-es adatok
alapján) kb. 85 ezer forintos kedvezményben részesülnek. A távhőfogyasztók által
realizálható megtakarítás a településenként eltérő távhőárak miatt különböző, ugyanakkor
annak mértéke nagyságrendjét tekintve megegyezik a földgázfogyasztók megtakarításával.
Mindezeken túl 2013. július 1-jével a víz- és csatornaszolgáltatás, a hulladékszállítás, a
kéményseprés, valamint a PB-gáz díjai is lecsökkentésre kerültek, aminek köszönhetően egy
átlagos fogyasztó rezsicsökkentésekből fakadó összes éves megtakarítása eléri a 100 ezer
forintot. A rezsicsökkentésen túl a földgáz árszabályozás 2010 decemberi átalakítása (az ún.
rezsibefagyasztás) mindezeket megelőzően további kb. 100 ezer forint/év megtakarítást
eredményezett egy átlagos fogyasztó számára a 2010 elején érvényes árszabályozáshoz
képest. A 2010-ben megkezdett „rezsiköltség befagyasztások” és a 2013-tól érvényesülő
konkrét rezsicsökkentések együttes pénzügyi kihatása meghaladja az 1000 milliárd forintot.
Lásd a 25. lábjegyzetben írtakat.
További gazdasági hatás, hogy a rezsicsökkentések a korábban felhalmozott hátralékok
alakulására is kedvező hatással voltak. Mind a hátralékos fogyasztók száma, mind a
tartozások összege jelentősen csökkent az elmúlt években. 2012 és 2014 között az
energiaszolgáltatók (villamos energia, földgáz és távhőszolgáltatók) 30 napon túli összes
kintlévősége 21%-al csökkent (94,8 milliárd Ft-ról 74,7 milliárd Ft-ra). A hátralékos
fogyasztók számáról – tekintettel arra, hogy egy fogyasztónak több különböző szolgáltatóval
szemben is fennállhat tartozása – szektorok szerinti bontásban lehetséges az értékelés. A 30
napot meghaladó hátralékkal rendelkező villamos energia fogyasztók száma 35%-al
(837 ezerről 540 ezerre), a földgáz fogyasztóké 38%-al (548 ezerről 338 ezerre), a
távhőfogyasztóké pedig 22 %-al (162 ezerről 126 ezerre) mérséklődött.
A leírtak alapján látható, hogy a rezsicsökkentés pozitív hatású, mert a lakosság általános
jövedelemszintjéhez igazodó, kifizethetőbb árakat alakít ki, másrészt a közüzemi szolgáltatók
lejárt tartozásállománya is mérséklődött. Ugyanakkor a közüzemi vállalatok
költségszerkezetét, árbevétel és jövedelem pozícióit is alapos elemzésnek kell alávetni, amely
alapján jövőbeni működőképességük és az állami szabályozás módszere, kihatása átfogóan
megítélhető, az elmúlt évek intézkedései komplexen kiértékelhetők.
7. Hatósági árszabályozás Vö. Közüzemi szolgáltatóknál a vállalkozás folytatása
alapelvének érvényesülése
A lakossági fogyasztók 2013. január 1-óta összesen 334 milliárd forintot
25
takarítottak meg az
energiaköltségeken. A családok 2014 októberi adatok szerint 160 milliárd forinttal fizettek
kevesebbet az áramért, 139 milliárd forinttal a földgázért és 35 milliárd forinttal a távfűtésért,
mint a rezsicsökkentés előtt. Az első rezsicsökkentés előtti árakhoz képest összesen 25
százalékkal csökkent a lakossági földgáz, 24,5 százalékkal a villamos energia és mintegy 22,5
százalékkal a távhőszolgáltatás ára. A hatósági árszabályozás szektor semlegesen érinti a
hazai, önkormányzati és külföldi tulajdonban lévő szolgáltató vállalatokat. A 2015-ben állami
szolgáltató holding létrehozása is a kormányzati tervekben szerepel. A közüzemi
szolgáltatások árainak és tulajdonosi kötődésének megváltozása indokolja annak elemzését,
hogy a jövőben a közszolgáltatások vitele milyen tulajdonosi hátterű szolgáltatókkal lesz a
legoptimálisabb módon biztosítható, illetve fenntartható. Adódik ugyanis, hogy a
háztartásoknál jelentkező megtakarítási összeg a közüzemi szolgáltatóknál, így az
önkormányzati tulajdonban állóknál is bevétel-, illetve jövedelemelmaradást eredményez.
Kétségtelen azonban, mint korábban bemutatásra került, a lakosság jövedelemszintjéhez
igazodó szolgáltatási díjak a hátralékok mértékére csökkenő hatást gyakorolnak, amely
likviditás javulást biztosít a közüzemi vállalatoknak. Tény ugyanakkor az is, hogy sok esetben
a nem eléggé körültekintő közüzemi vállalati gazdálkodás, amelynek feltárására az Állami
25
A Fejlesztési Minisztériummal történt konzultáció alapján. Az intervallum 2013. január és 2014 évvége. A 334
milliárd Ft a 2013-tól indult rezsicsökkentés közvetlen hatása. Vö. a 2010-óta végrehajtott rezsicsökkentések,
rezsibefagyasztások pénzügyi kihatása 1000 milliárdra tehető. Az 1000 milliárdban benne foglaltatik a 2013-
2014-es 334 milliárd Ft kiszámított adat is.
Számvevőszék jelentései szolgálnak majd bizonyítékul
26
, indokolatlan költségeket
keletkeztető hatású, így a szolgáltatási költség és árviszonyokban a teljes tisztánlátás még
várat magára.
2014. év végégig a teljes mértékben, illetve 10 és 50 százalékos önkormányzati tulajdonosi
részvétellel működő közüzemi vállalatok adósságállománya 1002 milliárd forintot tett ki
27
. Ez
az összeg 2015 év végére, érdemi beavatkozás esetleges elmaradása esetén, elérheti a 2011-
2014 között konszolidált önkormányzati adósságállomány teljes összegét (1368,4 milliárd Ft).
Indokolt az önkormányzati részvétellel működő vállalkozások átfogó számvevőszéki, és
kormányzati ellenőrzése, egyidejűleg a hatékony, felelős gazdálkodás alapjainak kialakítása
és megkövetelése.
Az önkormányzati közüzemi vállalatok működőképes állapotban tartását önmagukban nem
elégséges megítélni, figyelembe kell venni az önkormányzati („anyavállalati”) támogatások,
veszteségfinanszírozások lehetőségét is
28
. Adósságállományuk alapján adódik, hogy első
körben az önkormányzatok veszteségfinanszírozási képességétől függ az önkormányzati
közüzemi szektor jövője. A további veszteségfinanszírozás esélye azonban eléggé csekély,
különösen az összeg nagyságrendjéhez képest, így egy újabb állami konszolidáció rövid időn
belül elkerülhetetlen
29
.
A hatósági árszabályozás fenntartása vitathatatlan, ám a nemzeti tulajdonban álló közüzemi
szolgáltatók működőképességének fenntartása érdekében az alábbi beavatkozások
összefoglaló jelleggel, és időrendbe állítva indokoltak:
az államháztartási tulajdonban álló közüzemi szolgáltatók teljes körű átvilágítása,
veszteségforrásaik megállapítása,
a szolgáltatásaik költség és árviszonyainak átvizsgálása, a rezsicsökkentés reális, valós
előállítási költségekhez „korrigálása”,
egyidejűleg a felelős gazdálkodás kialakításának megkövetelése, majd érvényesítése,
állami konszolidáció végrehajtása,
szükséges szervezeti-szolgáltatói koncentráció megvalósítása, az állam rendszeralakító
közreműködésével.
26
2015-től várhatóak a részletes, lezárt ÁSZ jelentések.
27
Mint a korábbi fejezetben (konszolidációs) utalás történt rá, 620 milliárd a 100 százalékos, és 382 milliárd
forint összegű a 10 és 50 százalékos önkormányzati tulajdonosi részvétellel működő közszolgáltatóknál az
adósságállomány 2014 év végén.
28
Ez hasonlatos Williamson (2001) téziséhez, miszerint nem tekinthetünk egy vállalkozást elszeparált
egységnek. Figyelembe kell, hogy vegyük az anyavállalati kapcsolatait, annak támogatását, ebbéli szándékát.
29
Természetesen nem azt állítom, hogy az ezer milliárd forint feletti közüzemi vállalati adósságot a
rezsicsökkentés eredményezte (egyáltalán nem, sőt, az adósság tömeg kialakulása is évtizedekre nyúlik vissza!),
de a konszolidációs kényszere nyilvánvaló.
8. Új trendek a költségvetési rend szerint gazdálkodók számviteli szabályozásában
Az államháztartási tulajdonban álló közszolgáltatók konszolidálásához, majd működőképes
állapotban tartásához elengedhetetlen az eredményszemléletű számvitel alkalmazása.
Nélkülözhetetlenek a költségvetési rend szerint gazdálkodók (állam, önkormányzatok,
költségvetési intézmények), és a tulajdonukban álló közszolgáltató cégekről az objektív
gazdálkodási információk, amelyek vagyoni, pénzügyi-likviditási, és jövedelem helyzetüket
mutatják be. Az államháztartást övező közpénzügyi politikai, társadalmi és nemzetközi
viszonyok azonban folyamatos változáson mennek keresztül, így adódik, hogy a gazdasági
eseményeket, pénzügyi folyamatokat azok eredményeit, hatásait számba vevő államháztartási
számvitel is folyamatos korszerűsítési folyamaton menjen keresztül.
Az államháztartást új kihívások elé állították a közelmúlt gazdasági eseményei az Európai
Unióban. A gazdálkodás összetettségében bekövetkezett változások előtérbe helyezik a
megbízható információk szolgáltatását, amely felértékeli a teljesítmény alapú számviteli
rendszer kidolgozását.
A tagállamok kormányai és az államháztartási alrendszerek olyan állami számviteli
rendszereket működtetnek, amelyek magukban foglalják a könyvvezetést, a belső ellenőrzést,
a pénzügyi beszámolást és a könyvvizsgálatot. Ezeket az elszámolási rendszereket meg kell
különböztetni a statisztikai módszereken alapuló, a kormányzati pénzügyek eredményeiről
információt szolgáltató statisztikai adatoktól, valamint a jövőbeli kormányzati pénzügyekhez
kapcsolódó előrejelzésektől vagy költségvetési tervezéstől. Az állami számvitel nemzeti
rendszereit illetően a tagállamok olyan állami számviteli rendszert működtetnek, amely átfogó
és következetes módon lefedi a kormányzati szektor valamennyi alszektorát, és tartalmazza
azokat az információkat, amelyek az eredményszemléletű adatok ESA 95 módszertan szerinti
összeállításához szükségesek
30
.
A nemzetközi gyakorlatban a közszféra pénzügyi beszámolóinak elkészítésére, és az azt
alátámasztó számviteli tevékenységre nemzetközi költségvetési számviteli standardok
vonatkoznak (IPSAS), hogy a nemzetközi összehasonlításra alkalmasak legyenek az egyes
országok közszektorai, költségvetési rend szerint gazdálkodói.
Az Európai Unió Tanácsa 2011-ben fogadta el a tagállamok költségvetési keretrendszerére
vonatkozó követelményekről szóló – már idézett – 2011/85/EU irányelvet, amelyet a
tagállamok 2013. december 31-ig kellett, hogy a nemzeti jogrendjükbe átvegyenek. Az
Európai Uniós elvárásoknak való megfelelés jegyében került kiadásra Magyarországon a
4/2013. (I.11.) Korm. rendelet az államháztartás új számviteli rendszeréről. Az új számviteli
rendszer jellemzője, hogy a beszámolót alátámasztó könyvvezetés módja kettős könyvvitel,
azonban a különböző információk kielégítésére két részre különül el a számvitel:
Ad 1. költségvetési számvitelre, amely a klasszikus költségvetési adatokat (előirányzatok,
pénzforgalom, kötelezettségvállalások, bevételi előírások) szolgáltatja,
30
A Tanács 2011/85/EU irányelve…, 2011. (2), II. fejezet 3. cikk (1) bek. alapján.
Ad 2. pénzügyi számvitelre, amely a vagyonra, önköltségre, jövedelmezőségre vonatkozó
információkat méri.
Az eredményszemléletű, elhatárolás alapú, új, követendő államszámvitel néhány
jellemzője
A gazdálkodást érintő minden eseményt rögzít, és ezek hatását is bemutatja.
Az értékcsökkenés, mint költségelem jelenik meg, és beépül az egyes feladatok
ellátásának összköltségébe, tehát így az amortizáció már valós gazdasági
tartalommal bír.
Az eszközök használati költségének ismeretében a vagyongazdálkodás mozgástere
kibővül.
Nem lehetséges a tranzakciók időbeli csúsztatása, mert a nyilvántartás a tranzakcióról
szóló döntés pillanatában megtörténik az analitikus vagy szintetikus
nyilvántartásokban.
A gazdálkodás minden területéről gyűjti az információkat és a gazdasági teljesítmény
mérését tekinti elsődleges céljának. A gazdasági teljesítmény magába foglalja a
pénzügyi, jövedelmi, és vagyoni eredményt.
Jellemzője a kiadás és költség fogalma közötti különbségtétel. Előbbi egy
pénzforgalmi, utóbbi számviteli.
A költségek ismeretében a forrásallokáció hatékonysága javítható. A költségviszonyok
ismerete alapján racionális finanszírozási döntések hozhatók.
Az elhatárolás alapú számvitel több információt hordoz magában, mint a pénzforgalmi
szemléletű számvitel, ami az éves beszámoló tartalmában is megjelenik.
Egyszerre input és output szemléletű. A költségvetési kontroll és teljesítmény mérés
követelményeire jobban képes koncentrálni
31
.
Az eredményszemléletű számvitel a vagyonmérleg tekintetében teljes képet ad, többéves
rálátást biztosít a pénzügyi kimutatásaiból fakadóan, és a számviteli tételek analitikus
személetét biztosítja. Hatékonyabb gazdálkodás és döntéshozatali rendszer keletkezik, a
pénzügyi ellenőrzés világosabbá és egységesebbé válik, szigorúbb ellenőrzést biztosít a
politikumnak, a hibalehetőségek kockázatát mérsékli, illetve a keletkezésüket jobban kiszűri.
Egyidejűleg figyelembe kell venni azt is, hogy az egységesítés, az átláthatóság és az
ellenőrizhetőség biztosítását nem lehet csak a számviteli szabályozás megváltoztatásával
megvalósítani, szükséges a teljes költségvetési gazdálkodás átgondolási szemlélet
átformálódása. A hatékony, jól kormányzott állam működéséhez a közpénzügyek
mérhetősége, szabályszerű és teljesítmény centrikus felhasználása elengedhetetlen. A
költségvetési gazdálkodás folyamatos továbbfejlesztése, mechanizmus rendszerének
finomhangolása a változó nemzetgazdasági, világgazdasági és társadalmi folyamatokhoz
szükségszerű.
31
Bővebben az eredményszemléletű államháztartási számvitelről: Bathó F., 2012, Lentner Cs, 2013, Simon, J.
2012, Wickert I. 2012
Összegezve, mind a romló hatékonyságú profitorientált szervezeteknél, mind a költségvetési
intézményeknél, továbbá a közszolgáltatásokat végző vállalatoknál megoldás lehet(ne) a
kompenzáló, a működés folyamatosságát biztosító állami támogatások ésszerű, vagyis a
hatékony gazdálkodási kényszert nem negligáló módozatú nyújtása. A nemzeti költségvetések
forrásszűkössége és az EU meglévő általános támogatási tilalma egyelőre ezt a kívánt
formában nem teszi lehetővé. Így felértékelődik a fegyelmezett, átláthatóbb gazdálkodás. Az
ésszerű, de állami támogatások nélküli gazdálkodás azonban mindhárom szegmensben
(vállalkozások, költségvetési intézmények, közszolgáltató vállalatok) két évtizede nem képes
versenyhelyzetet teremteni a fejlettebb térségekből érkező vállalatokkal és szolgáltatókkal
szemben. Így a hazai tulajdonú cégek és közszolgáltatók működésének folyamatosságát, az
erre való képességüket, kiemelt figyelem kíséri, mind a kormány, mind a lakosság részéről.
1. számú melléklet: A rezsicsökkentések megvalósítása a következő jogszabályokat érintette,
illetve a hatósági árszabályozást biztosító törvények felsorolása
A villamos energia egyetemes szolgáltatás esetében:
− a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény
− a villamos energia egyetemes szolgáltatás árképzéséről szóló 4/2011. (I. 31.) NFM rendelet
− a villamos energia rendszerhasználati díjak árszabályozásának kereteiről szóló 64/2013. (X. 30.)
NFM rendelet
− a villamos energia rendszerhasználati díjakról és alkalmazásuk szabályairól szóló 4/2013. (X. 16.)
MEKH rendelet
A földgáz egyetemes szolgáltatás esetében:
− a földgáz biztonsági készletezéséről szóló 2006. évi XXVI. törvény
− az egyetemes szolgáltatók részére vételre felajánlott földgázforrás és a hazai termelésű földgáz
mennyiségéről és áráról, valamint az igénybevételre jogosultak és kötelezettek köréről szóló
19/2010. (XII. 3.) NFM rendelet
− a földgázpiaci egyetemes szolgáltatáshoz kapcsolódó árszabások megállapításáról szóló 28/2009.
(VI. 25.) KHEM rendelet
− a földgázpiaci egyetemes szolgáltatáshoz kapcsolódó árak képzéséről szóló 29/2009. (VI. 25.)
KHEM rendelet
− a földgáz rendszerhasználat árszabályozásának kereteiről szóló 74/2009. (XII. 7.) KHEM rendelet
− a földgáz rendszerhasználati díjakról, a rendszerüzemeltető által nyújtott szolgáltatás
minőségének a rendszerhasználati díjakon keresztül történő ösztönzésének szabályairól, a
nyújtott szolgáltatás minőségétől függően alkalmazható rendszerhasználati díjakról, valamint a
rendszerhasználati díjak alkalmazásának feltételeiről szóló 1/2013. (VII. 11.) MEKH rendelet
A távhőszolgáltatás esetében:
− a távhőszolgáltatónak értékesített távhő árának, valamint a lakossági felhasználónak és a külön
kezelt intézménynek nyújtott távhőszolgáltatás díjának megállapításáról szóló 50/2011. (IX. 30.)
NFM rendelet
− a távhőszolgáltatási támogatásról szóló 51/2011. (IX. 30.) NFM rendelet
A víziközmű-szolgáltatás esetében:
− a rezsicsökkentések végrehajtásáról szóló 2013. évi LIV. törvény 4. § (a díjmérséklést közvetlenül
törvény rendelte el az átmeneti árszabályozás miatt)
− a szippantott szennyvízre vonatkozó rezsicsökkentésről, valamint egyes törvényeknek a további
rezsicsökkentéssel összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CXIV. törvény
A hulladékszállítás esetében:
− hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény 91. § (a díjmérséklés közvetlenül az ágazati törvény
vonatkozó szakaszának módosításával az átmeneti árszabályozás miatt)
A kéményseprőipari közszolgáltatás esetében:
− a kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 347/2012. (XII. 11.)
Korm. rendelet
A rezsitörvények:
− a rezsicsökkentések végrehajtásáról szóló 2013. évi LIV. törvény
− a szippantott szennyvízre vonatkozó rezsicsökkentésről, valamint egyes törvényeknek a további
rezsicsökkentéssel összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CXIV. törvény
− egyes törvényeknek a rezsicsökkentés végrehajtásához szükséges módosításáról szóló 2013. évi
CLXVII. törvény
− az egységes közszolgáltatói számlaképről szóló 2013. évi CLXXXVIII. törvény
− egyes törvényeknek a rezsicsökkentés végrehajtásával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi
CCXXXI. törvény
− a rezsicsökkentéssel és a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló
2014. évi XI. törvény
− egyes közszolgáltatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2014. évi XLI. törvény
Szakirodalom:
Bathó Ferenc: Melyik úton, merre tovább? Az eredményszemléletű számvitelre történő áttérés
elvi programja. Pénzügyi Szemle, 2012/4. pp. 426-443.
Deli Nikolett: A vállalkozás folytatásának elve - Egy számviteli alapelv értelmezése a válság
előtt és a válságban. Értekezés. Corvinus Egyetem, 2014.
Fédération des Experts Comptables Européens: The Accountancy Profession’s Contribution
to the Debate on the Crisis (VI), Key Issues for Management and Auditors for the 2009 Year
and Financial Reporting
Financing Reporting Council: Going Concern and Liquidity Risk: Guidance for Directors of
UK Companies, 2009
Lentner Csaba, Szemjon C. Viktória: Buhgal’ters’kij oblik i audit v Ugorŝini.
Žitomir: Ruta, 2009. 176 p. (ISBN: 963-9121-85-1 (Ukrajna)
Lentner Csaba: A válság néhány nemzetközi és pénzügypolitikai összefüggése. Számvitel –
Adó- Könyvvizsgálat, Budapest, Vol. 51. No. 9. pp. 372-376. (2009)
Lentner Csaba: Közpénzügyek és Államháztartástan. Nemzeti Közszolgálati és
Tankönyvkiadó, Budapest, 2013 p. 344. ISBN 978 615 5344 38 1 p. 344
Lentner Csaba: Enforcement of the Principle of Going Concern – with Special Regard to
Public Service Providers. In. Zborník vedeckých statí Katedry podnikových financií Fakulty
podnikového manažmentu Ekonomickej univerzity v Bratislave : priebežné výsledky riešenia
grantovej úlohy VEGA č. 1/0004/13 Aktuálne trendy a metódy vo finan čnom riadení
podnikov a ich vplyv na finan čnú stabilitu podniku. Ed. Hyránek, Ed.; Nagy, L. Bratislava :
Vydavate ľstvo EKONÓM, 2013. ISBN 978-80-225-3781-0. pp. 9-17
Lentner Csaba: A vállalkozás folytatása számviteli alapelvéről. In. Gazdaság és Jog, 2014,
Vol. XXII. No. 3. pp. 3-8.
Magyar Nemzeti Könyvvizsgálati Standardok – Nemzetközi Könyvvizsgálati és
Minőségellenőrzési Standardok Alkalmazásáról, 2010, (Budapest)
Nemzetközi Számviteli Tankönyv - IFRS-ek rendszere, MKVK 2011 (Budapest)
The Financial Crisis Inquiry Report. Final Report of the National Commission on the Causes
of the Financial and Economic Crisis in the United States. Official Government Edition. US
Congress, Washington DC, 2011
Shafiq ur Rehman: The Effect of the Recent Financial Crisis on the Financial and Investment
Policies of UK Private and Public Firms. University of Liverpool, UK, 2012
Simon József: Az államháztartási számvitel alapjai és a közpénzügyi információs rendszer.
CompLex Kiadó, 2012
O’Reilly, V. M. – M. B. Hirsch – P. L. Defliese – H. R.Jaenicke: Montgomery’s Auditing,
John Wiley & Sons, 1990, 649. o.
Vörös Imre: Tagállami mozgástér és uniós korlátok az állami támogatások terén: gúzsba
kötve táncolni? In. Az új magyar földforgalmi szabályozás az uniós jogban. Szerkesztette
Korom Ágoston PhD, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2013. pp. 25-39.
Wickert Irén: Államháztartási számvitel. In. Közpénzügyi menedzsment. Aula Kiadó,
Budapest, 2012. 6. fejezet
Williamson, D. The Going Concern Principle, 2001
http://business.fortunecity.com/discount/29/goingconc.htm, letöltve: 2014. 12. 27. 17:00
