BookPDF Available

Egészség és egészségmagatartás iskoláskorban 2014: Az Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása elnevezésű, az Egészségügyi Világszervezettel együttműködésben megvalósuló nemzetközi kutatás 2014. évi felméréséről készült nemzeti jelentés [Health Behaviour in School-aged Children (HBSC): A WHO-collaborative Cross-National Study National Report 2014]

Authors:
  • The National Institute of Child Health, Budapest

Figures

No caption available
… 
Content may be subject to copyright.
2014
Az Iskoláskorú gyermekek
egészségmagatartása elnevezésű,
az Egészségügyi Világszervezettel
együttműködésben megvalósuló nemzetközi
kutatás 2014. évi felméréséről készült
nemzeti jelentés
EGÉSZSÉG ÉS
EGÉSZSÉGMAGATARS
ISKOLÁSKORBAN
EGÉSZSÉG ÉS
EGÉSZSÉGMAGATARTÁS
ISKOLÁSKORBAN
2014
Az Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása elnevezésű,
az Egészségügyi Világszervezettel együttműködésben megvalósuló
nemzetközi kutatás 2014. évi felméréséről készült
nemzeti jelentés
Health Behaviour in School-aged Children (HBSC):
A WHO-collaborative Cross-National Study
National Report
2014
Szerkesztette:
Németh Ágnes és Költő András
A HBSC kutatás magyar
kutatócsoportjának tagjai:
Németh Ágnes
(kutatásvezető)
Arnold Petra
Kökönyei Gyöngyi
Költő András
Örkényi Ágota
Várnai Dóra
Zsiros Emese
A kutatást támogatta:
Országos Tisztifőorvosi Hivatal
Országos Gyermekegészségügyi Intézet
A kutatócsoport köszönetet mond a felmérésben résztvevő iskolák igazgatóinak, tanárai-
nak, tanulóinak és a tanulók szüleinek, akik nélkül felmérésünk nem valósulhatott volna meg.
Külön köszönet az EMMI Köznevelésért Felelős Államtitkárságának,
amely fontosnak tartotta vizsgálatunkat.
Köszönjük Tóth Gergelynek a vizsgálati minta kiválasztását,
Barna Ildikónak nélkülözhetetlen közreműködését az adatgyűjtésben és adat-
feldolgozásban és Kmetty Zoltánnak a tisztított minta súlyozását.
Kutatásunkról bővebben tájékozódhatnak honlapunkon:
www.egeszseg.hu/szakmai_oldalak/
TARTALOMJEGYZÉK
AJÁNLÁS 4
ELŐSZÓ 5
A FELMÉRÉS MÓDSZEREI 7
1. Anyag és módszer (Arnold Petra, Örkényi Ágota, Németh Ágnes) 8
A VIZSGÁLT TÉMAKÖRÖK BEMUTATÁSA, EREDMÉNYEK ÉS ÉRTELMEZÉSÜK 16
Egészségmagatartás 17
2. Táplálkozási szokások és fogápolás (Németh Ágnes) 18
3. Fizikai aktivitás és képernyőhasználat (Németh Ágnes) 31
Rizikómagatartás 46
4. Dohányzási szokások (Arnold Petra) 47
5. Alkoholfogyasztási szokások (Arnold Petra) 58
6. Drogfogyasztási szokások (Arnold Petra) 73
7. Sérülések, balesetek (Várnai Dóra, Arnold Petra) 87
Kortárskapcsolatok 94
8. Kortársbántalmazás és verekedés (Várnai Dóra, Zsiros Emese) 95
9. Kortárskapcsolatok (Zsiros Emese) 108
10. Szexuális magatartás és romantikus tapasztalatok (Költő András) 121
Szubjektív jóllét, mentális egészség 131
11. Szubjektív jóllét és egészségi állapot (Költő András) 132
12. Alvási szokások (Költő András) 150
13. Tápláltsági állapot, testkép és testtömeg-szabályozás (Németh Ágnes) 160
Pszichoszociális kontextuális tényezők 172
14. Társadalmi-gazdasági háttér: A családok szocioökonómiai helyzete
(Örkényi Ágota, Arnold Petra) 173
15. Családszerkezet és családi kapcsolatok (Örkényi Ágota) 185
16. Az iskola szerepe (Zsiros Emese, Várnai Dóra) 198
SZAKMAPOLITIKAI AJÁNLÁSOK 209
17. Összefoglalás és javaslatok (Költő András, Zsiros Emese, Németh Ágnes) 210
ANGOL NYELVŰ ÖSSZEFOGLALÓK SUMMARIES 218
FÜGGELÉK 229
4
AJÁNLÁS
A HBSC (Health Behaviour in School-Aged Children) kutatás az egyik – ha nem a legfontosabb – for-
rásunk az iskoláskorú gyermekek egészségmagatartásával kapcsolatosan. A több mint harminc éve
elindult nemzetközi adatfelvétel negyvennél is több országban zajlik egységes módszertannal, négy-
évenkénti gyakorisággal. Komoly eredmény és siker, hogy Magyarország a kezdetektől stabil tagja
ennek az együttműködésnek, korábban Aszmann Anna, jelenleg Németh Ágnes vezetése mellett. A
kutatás nagy előnye, hogy nem csak egy-egy specifikus területtel foglalkozik, hanem valóban átfo-
góan méri fel az iskoláskorú gyermekek egészségmagatartását, beleértve a táplálkozást, az alvási
szokásokat, a szerhasználati jellemzőket, a szexuális magatartást, a testképpel kapcsolatos jellem-
zőket, a fogápolást, a fizikai aktivitást, a szülőkkel, családdal, illetve a kortársakkal való kapcsolatot,
az iskolai környezet hatását és számos további területet. A módszertan és az együttműködés több
mint három évtizede finomul, mind nemzetközi, mind hazai szinten, s ennek köszönhető, hogy az
olvasó ismét egy jól kivitelezett kutatásból született magas színvonalú kötetet tart a kezében.
A 2014. évi felmérés 6153 fő, 5., 7., 9., illetve 11. évfolyamos tanuló reprezentatív mintavétellel
nyert adatait elemzi; s a kötet, az így kapott eredményekről nyújt átfogó képet. A könyv, a beve-
zető módszertani és a záró, összegző fejezet között tizenöt, az egyes vizsgált területeket felölelő
fejezetben mutatja be az eredményeket. A hat szerző (Arnold Petra, Költő András, Németh Ágnes
kutatásvezető, Örkényi Ágota, Várnai Dóra és Zsiros Emese) a terület alapos ismerője, valamennyien
évek óta meghatározó tagjai a HBSC csapatnak.
A kötet értékét külön növeli, hogy hasonló információforrás alig áll rendelkezésünkre
Magyarországon. Az ESPAD (European School Survey Project on Alcohol and Other Drugs) kutatás
mellett – amely azonban egyrészt szűkebben, kizárólag az addiktív magatartásmódokra fókuszál,
másrészt életkorban is szűkebb populációt céloz meg – a HBSC kutatás az egyetlen olyan nagymin-
tás adatfelvétel ebben a korosztályban, amely átfogó képet tud adni a serdülőkorú fiatalok egész-
ségmagatartásáról. Ezen információk fontossága nem hangsúlyozható eléggé: nem pusztán alapku-
tatási adatként érdekesek ezek az eredmények, hanem azért is, mert átfordíthatók olyan cselekvési
tervekbe, prevenciós vagy egészségfejlesztő programokba, amelyek a fiatalok egészségesebb visel-
kedését célozzák. Ennek alapján pedig nem csak abban kell bíznunk, hogy a HBSC és hasonló
kutatások a jövőben is sikerrel – sőt, lehetőség szerint növekvő támogatottság mellett – tudnak
megvalósulni, hanem abban is, hogy az ezen kutatásokból szerzett tapasztalatok alapján valóban
elindulnak olyan programok, amelyek elősegíthetik, hogy a fiatalok az egészségükre tudatosabban
ügyelve és az egészséges életmódjukat jobban szolgáló körülmények között nőhessenek fel.
Budapest, 2016. február 12.
Demetrovics Zsolt
egyetemi tanár
Eötvös Loránd Tudományegyetem,
Pszichológiai Intézet
5
ELŐSZÓ
E kötet a hazánkban legrégebb óta – több mint három évtizede – folyó ifjúságvizsgálat legújabb
eredményeit tartalmazza. A nemzetközi hálózatba tömörülő tagországok nyugat-európai kezdemé-
nyezésre, az Egészségügyi Világszervezet Európai Irodájának támogatásával és közreműködésével,
az 1980-as évek közepe óta négy évenként gyűjtenek adatokat a serdülőkorú fiatalok életmódjáról.
Magyarország a volt szocialista államok közül elsőként csatlakozott a szervezethez. A hálózat kiter-
jedése folyamatosan növekszik: jelenleg 43 európai és észak-amerikai tagországot számlál.
Az 1985/86-os tanévben történt első felmérés óta hazánk minden negyedik évben országosan
reprezentatív adatgyűjtés keretében mérte fel a 11–18 éves, iskolába járó fiatalok egészséget befo-
lyásoló szokásait, életkörülményeit, továbbá számos háttértényezőt, melyek e szokásokat megha-
rozhatják. Legutóbbi felmérésünk a nyolcadik volt a sorozatban.
A hatékony egészségnevelési és egészségfejlesztési stratégiák kialakításához és módszertani
fejlesztéséhez elengedhetetlen, hogy a felnövekvő ifjúság egészségmagatartását feltérképezzük és
folyamatosan nyomon kövessük. Az egészséggel kapcsolatos viselkedések ismerete segít meghatá-
rozni, mely területeken van szükség fiataljaink és a következő generációk egészségi állapotát javító
változtatásokra. A viselkedés és a háttértényezők közötti összefüggések feltárása pedig ahhoz nyújt
útmutatást, hogy hogyan lehetne kedvező változásokat elérni. A rendszeres időközönként gyűjtött
adatok és statisztikák segítségével az e téren kifejtett erőfeszítések hatékonyságát is mérni tudjuk.
A fent megfogalmazott céloknak megfelelően projektünk a kezdetek óta folyamatosan vizsgálja a
fiatalok táplálkozási szokásait, fizikai aktivitását, rizikómagatartását, szexuális aktivitását, közérzetét,
szubjektív jóllétét. Ugyanakkor mind nemzetközi, mind hazai szinten folyamatosan meg is újul a kuta-
tás. Nemzetközi szinten többek között az a törekvés, hogy a gazdasági, kulturális, stb. különbségek
ellenére minél meghízhatóbban összehasonlíthatóak legyenek az egyes országok adatai. Így egy
adott ország jó gyakorlatát bármely ország nagyobb eséllyel adaptálhatja sikeresen.
A világ változásai sok esetben még jobban befolyásolják a fiatalok életmódját, mint a felnőttekét.
Ezért az időbeli trendek nyomon követése mellett – mely a kutatási területek bizonyos fajta változat-
lanságát követeli –, fontos elvünk, hogy a kutatás „lépést tartson” a változásokkal. Így a fent említett
témakörökön belül és kívül igyekszünk észrevenni és vizsgálatunk tárgyává tenni új jelenségeket,
problémákat, melyek feltételezhetően hatással vannak a fiatalok egészségére. Ezt az elvet mind
nemzetközi, mind országos szinten alkalmazzuk a kutatásfejlesztésben.
Legutóbbi felmérésünkben, mely a 2013/14-es tanévben valósult meg, a megelőző adatgyűjtés-
hez képest jelentősen megújult kérdőívvel dolgoztunk. Arra törekedtünk, hogy az egyre gyorsabb
ütemben modernizálódó világnak minél több olyan új jelenségét figyelembe vegyük, melynek jelentős
szerepe lehet az ifjúság életmódjában, mindennapi szokásaiban.
Az elmúlt években kutatásunk tárgya az 1990-es és 2000-es években született úgynevezett „Z”
generáció, a digitális bennszülött nemzedék volt. Hozzájuk a 2013/14-es adatgyűjtésünkben már
csatlakozik a következő – az ezredforduló után született – „alfa” generáció is. Nekik a mai techni-
kai fejlettség egészen mást jelent, mint például szüleiknek vagy akár csak az egy évtizeddel idő-
sebbeknek. Jóval otthonosabban mozognak ebben a közegben, és sokkal inkább élnek az általa
kínált lehetőségekkel. Számos korábbi kutatási adat igazolja, hogy ennek a ténynek milyen fontos
következményei vannak a fiatalok életmódjára, személyiségére, kapcsolataira és természetesen az
egészségükre. Így többek között ezzel kapcsolatos új témaköröket (pl. elektronikus kommunikáció,
internetes zaklatás, bántalmazás), valamint több felméréssel korábban már vizsgált, majd később
mellőzött területet ismét beépítettünk a kérdőívbe (pl. alvási szokások). Ezek mellett akad példa arra
is, hogy régi életmódi elem vizsgálatát új szemponttal bővítettük (pl. a táplálkozási szokásokon belül
a családi közös étkezések), illetve ugyanazt a témát másik, adekvátabb, esetleg jobban, pontosab-
ban mérő kérdéssel vizsgáltunk (pl. szerfogyasztási szokások).
6
E felmérésünk és első eredményeit bemutató kutatási jelentésünk rendkívüli financiális nehéz-
ségek ellenére valósult, illetve jelent meg (a kutatásra hazánkban az elmúlt években nem volt és
jelenleg sincs elkülönített forrás). A munkát intézményi átalakulás is hátráltatta. Az adatgyűjtést az
azóta megszűnt Országos Gyermekegészségügyi Intézet koordinálta. A feldolgozást és tanulmá-
nyírást ugyanaz a kutatócsoport már a jogutód Nemzeti Egészségfejlesztési Intézetben végezte. E
nehézségek következtében legújabb eredményeink közel két évvel az adatfelvétel után látnak napvi-
lágot. Mindazonáltal reméljük, hogy mondanivalónk aktuális és közérdeklődésre tarthat számot mind
a szakmai, mind a laikus közönség körében.
Kutatócsoportunk célja az volt, hogy a vizsgált témakörök elméleti hátterének bemutatásával, a
közölt adatokkal és azok értelmezésével, magyarázatával, valamint a záró szakmapolitikai ajánlások-
kal egy olyan kötetet adjunk közre, mely reális képet fest a XXI. század második évtizedének serdülő-
korú fiataljairól, szokásaikról, egyéni és társas jellemzőikről, egészségüket érintő problémáikról. Ezen
túlmenően reméljük, hogy mind a döntéshozók, mind az elméleti és gyakorlati szakemberek, mind az
érintettek (szülők és fiatalok) számára hasznos információkat, javaslatokat tudunk adni a problémák
megoldására, hogy fiataljaink egészsége a jövőben kedvezőbbé váljék.
Budapest, 2016. február 5.
Németh Ágnes
kutatásvezető
A FELMÉRÉS MÓDSZEREI
1. Anyag és módszer8
1. ANYAG ÉS MÓDSZER1
Arnold Petra, Örkényi Ágota, Németh Ágnes
A MINTA
A mintaválasztás a nemzetközi kutatási protokollban (Currie, Inchley, Molcho és mtsai, 2014) fog-
laltaknak megfelelően történt 2014 januárjában. A nemzetközi követelmények teljesítése (11,5 éves,
13,5 éves és 15,5 éves átlagéletkorú korcsoportok kiválasztása), illetve ehhez hasonlóan a 17,5 éves
korosztály bevonása érdekében az 5., a 7., a 9. és a 11. évfolyamok tanulói alkották a vizsgálat
célpopulációját. A kiválasztáshoz mintavételi keretként a magyar közoktatás legfrissebb elérhető
statisztikáit (a 2013/14-es tanév adatait) használtuk.2 Az évfolyamonkénti tervezett mintanagyság
2000 fő volt. Ezzel a nemzetközi protokoll feltételei teljesülnek, valamint az alpopulációs becslések
megbízhatósága is megfelelő.
A minta a korábbi évekhez hasonlóan rétegzett mintavételi eljárással készült az országos rep-
rezentativitás (minden iskola- és településtípus, valamint minden földrajzi régió megfelelő arányú
képviselete) érdekében. A mintavételi hibát csökkentő rétegzés a következő szempontok figyelembe
vételével történt:
Földrajzi elhelyezkedés: megyék
Településtípus: fővárosi kerületek, megyei jogú városok, egyéb városok, nagyközségek,
községek
Iskola típusa: általános iskola, gimnázium, szakközépiskola, szakiskola / szakmunkásképző3
Iskolafenntartó típusa: önkormányzat, egyházi, egyéb fenntartó
Az adatfelvételre csoportos mintavételi eljárás keretében került sor. Az elsődleges mintavételi
egységek nem az egyes tanulók, hanem véletlenszerűen (szisztematikus véletlen módszerrel) kivá-
lasztott osztályok voltak. A kiválasztott osztályok összes tanulója bekerült a tervezett mintába.
A tervezett minta 318 iskola 385 osztályának 8669 tanulóját tartalmazza. Az eredetileg kiválasz-
tott 318 iskolából 279 iskola 330 osztályának 7468 tanulóját értük el. A végleges mintanagyságot
befolyásolta az adatfelvétel napján hiányzó tanulók, a szülői visszautasítások, illetve a tanulói vissza-
utasítások száma (1.1. táblázat). Végül összesen 279 iskola 330 osztályának 6156 tanulója töltötte
ki a kérdőívet. A számítógépes adattisztítás során három további kérdőívet töröltünk a mintából a
kérdések több mint 50%-ának meg nem válaszolása, illetve nyilvánvalóan komolytalan válaszadás
miatt. A végleges megvalósult mintanagyság 6153 fő (1.2. táblázat).
1 A fejezet a 4 évvel ezelőtti vizsgálat Anyag és módszer fejezetének átdolgozása (Zakariás és Németh, 2011).
2 A mintaválasztáshoz a törzsadatokat a Közoktatási Információs Iroda bocsátotta rendelkezésünkre. A keretnek nem
képezték részét a speciális nevelési igényű gyermekeket oktató osztályok (összesen 166 db).
3 A Köznevelési Információs Iroda által készített statisztikákban az összevont, többféle típusú képzést is nyújtó intézmé-
nyeknél nem volt egyértelmű, melyik képzéstípushoz tartozó osztályt kell megkérdezni. Tekintve, hogy ezt a problémát
nem lehetett kiküszöbölni, így bináris változók (pl. általános iskola-nem általános iskola) mentén vizsgáltuk a minta meg-
felelőségét.
1. Anyag és módszer 9
1.1. táblázat
A kérdőívek válaszhiány szerinti megoszlása évfolyamonként
5. 7. 9. 11. Összesen
Kitöltött kérdőívek száma (%) 1774 (83,3) 1642 (8 3,9) 1510 ( 82,9) 12 30 (78,8) 6156 (82,4)
Hiányzók száma (%) 23 8 (11, 2) 250 (12 ,8 ) 299 (16,4) 309 (19, 8) 109 6 ( 14,7 )
Visszautasító szülők száma (%) 95 ( 1,1) 54 (0,5) 11 ( 0,1) 18 ( 0,3) 178 (0,5)
Visszautasító diákok száma (%) 23 (4,5) 10 (2,8) 1 (0,6) 4 (1,2 ) 38 (2,4)
Osztálylétszám összesen (%) 2 130 (10 0, 0) 195 6 (100, 0) 1821 (10 0,0) 1561 (10 0,0) 74 68 ( 10 0, 0)
1.2. táblázat
A mintavételi keret létszáma, a megvalósult minta (tanulók és osztályok száma), valamint a tanulók
életkora évfolyamonként
Évfolyam Keret létszám
(tanulók létszáma)
Megvalósult minta
(tanulók létszáma)
Megvalósult minta
(osztályok száma)
A tanulók életkora
átlag szórás
5. 92 947 1774 101 11,74 0,56
7. 89 408 164 0 99 13,73 0,56
9. 123 023 1510 70 15, 94 0,80
11. 119 05 5 1229 60 17,9 6 1,22
Együtt 424 433 6153 330 – –
AZ ADATFELVÉTEL ÉS AZ ADATBÁZIS LÉTREHOZÁSA
Az adatgyűjtés és a felmérés az Egészségügyi Tudományos Tanács Tudományos és Kutatásetikai
Bizottságának jóváhagyásával történt.
A kiválasztott iskolák igazgatóit levélben kértük fel a kutatásban való részvételre. A felkéréshez
mellékeltük a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Köznevelésért Felelős Államtitkárságának támogató
levelét is. Amennyiben az iskolák vállalták a részvételt, az érintett tanulók szüleit írásban tájékoz-
tattuk a kutatásról, és beleegyezésüket kértük gyermekük részvételéhez (passzív beleegyezéssel,
tehát ha a szülő nem reagált, ezt úgy minősítettük, hogy gyermeke részvételét engedélyezte). A
korábbi évektől eltérően a diákok beleegyezését is kérnünk kellett – a Kutatásetikai Bizottság javas-
latára – a kutatásban való részvételhez. A diákok aktív beleegyezést adtak: az adatfelvétel előtt a
1. Anyag és módszer10
kérdezőbiztos kiosztott egy nyilatkozatot, amelyben a diákok aláírással egyeztek bele/nem egyeze-
tek bele abba, hogy részt vesznek a kutatásban. A nyilatkozatokat a kérdőív kiosztása és kitöltése
előtt a kérdezőbiztos összegyűjtötte, és azokat a kérdőívektől elkülönítve zárt borítékba helyezte,
ezzel biztosítva az anonimitást.
Az adatfelvétel 2014. április-májusban zajlott, kiképzett kérdezőbiztosok részvételével. A kérde-
zőbiztosok az adatfelvétel előtt személyes találkozón beszélték meg az intézmény igazgatójával az
adatfelvétel lebonyolítását, körülményeit.
A kitöltés előtt a kérdezőbiztosok a tanulókat tájékoztatták a vizsgálat jelentőségéről. A kérdőív
kitöltése a tanulók számára is önkéntes volt. Az anonimitás biztosítása érdekében tanárok nem
voltak jelen az osztályban a kérdőív felvételekor, és a tanulók a név nélküli kérdőíveket lezárható borí-
tékba tették. A kérdőívek kitöltése az iskolai osztálytermekben történt, és osztályonként körülbelül
egy iskolai tanórát (45 percet) vett igénybe. A kérdezőbiztos az összegyűjtött borítékokat a kitöltés
befejezése után elvitte az iskolából.
A kérdőíveket gyakorlott adatrögzítők digitalizálták. Az adatbevitel után 10%-os szisztematikus
ellenőrzés, majd adattisztítás történt a valid (érvényes) adatbázis létrehozása érdekében. Az inkon-
zisztens válaszok esetében a korábbi évekhez hasonló, és adott esetben a nemzetközileg bevett
metódus szerint jártunk el.4
Az adatrögzítés, az adatfájl elkészítése és a súlyozás (erről lásd alább) 2014. október és 2015.
június között zajlott, ezt követte az adatfeldolgozás.
AZ ALKALMAZOTT MÉRŐESZKÖZ: A KÉRDŐÍV
A kérdőív fejlesztése két adatfelvétel közötti négy évben folyamatosan, nemzetközi munka keretében
zajlik. A fejlesztés egyrészt a már meglévő témakörök mélyebb és/vagy eddig nem vizsgált vonatko-
zásainak felderítését, másrészt új kutatási témák bevonását célozza meg.
Az egyes felmérésekben alkalmazott kérdőívek több részből állnak össze. Egy nagyobb kérdés-
csomagot, melyet az összes résztvevő ország kutatócsoportjai elfogadtak, minden ország saját
kérdőívében standard módon fel kell tenni. Ebben olyan kérdések is találhatók, amelyek az adatfel-
vételek során változatlanok, így biztosítható a kutatás egyik alapvető célja: az egészségmagatartás
időbeli monitorozása. A nemzetközi HBSC-kutatócsoporton belül működő munkacsoportok emellett
– a kötelező kérdésekkel azonos témakörökben – választható kérdéscsomagokat is kidolgoznak, ami
lehetővé teszi egy-egy téma alaposabb vizsgálatát. Továbbá minden ország kutatócsoportjának joga,
hogy a nemzeti igényeknek megfelelően egyéb témákat és kérdéseket tanulmányozzon.
Magyarországon a következő témaköröket vizsgáltuk a 2013/14. tanévi felmérés keretében
(*választható kérdéscsomagot is alkalmaztunk; **hazai fejlesztésű kérdéseket tettünk fel a tanulóknak).
Egészségmagatartás:
táplálkozási szokások**, testtömeg-kontrollálás
fizikai aktivitás
képernyőhasználat
rizikómagatartások (szerhasználat*: dohányzás, alkohol- és illegális és visszaélésszerű legális
drogfogyasztás**)
szexuális magatartás, romantikus tapasztalatok*
sérülések, balesetek
4 Inkonzisztens válaszok a következő kérdéscsoportok esetében fordultak elő: kor, apa, anya foglalkozása, sérülések, bal-
esetek, menstruáció, magömlés, kortárskapcsolatok, dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás.
1. Anyag és módszer 11
Szubjektív jóllét:
önértékelt egészség
krónikus betegségek és állapotok*
élettel való elégedettség
pszichoszomatikus panaszok (egy kérdés**)
gyógyszerhasználat*
depresszív tünetek**
önértékelés**
alvási szokások*
testkép*, tápláltsági állapot
Háttértényezők:
demográfia (nem, életkor, lakóhely**, iskolatípus**)
család (szerkezet, családi kommunikáció, támogatás)
kortársak (közeli barátok száma*, a velük töltött idő, kapcsolattartás, kortárstámogatás)
iskola (iskolához való viszony, terhelés, tanulmányi eredmény, tanári támogatás, osztálytársak
részéről megtapasztalt támogatás, kortársbántalmazás [egy kérdés**], verekedés)
szociális egyenlőtlenségek (család szubjektív és objektív szocioökonómiai helyzete)
biológiai fejlődés (pubertás).
A magyar adatok elemzésénél ugyan nem releváns, de a végleges kérdőívek kifejlesztéséhez
szervesen hozzátartozik – ezért tartjuk fontosnak megjegyezni –, hogy az eredmények nemzetközi
összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében az eredeti angol nyelvű kérdések nemzeti nyelvre
történő lefordítása után egy visszafordítási lépés is szerepel a kérdőív-fejlesztési folyamatban. A
2009/10-es adatfelvételhez képest módosított, vagy újonnan feltett kérdéseket egy – a magyar kuta-
tócsoporttól független – anyanyelvi beszélő visszafordította angol nyelvre, majd az eredetit és a
visszafordítást a nemzetközi HBSC-kutatócsoport vetette össze.
A nemzetközi kérdéscsomagokba csak olyan kérdések kerülhetnek, amelyeket legalább négy
tagországban előzetes próbafelmérésekben már alkalmaztak. Szintén nemzetközi előírás, hogy az
adott felmérésben véglegesnek szánt kérdőívet néhány száz fős mintán tesztelni kell a reprezentatív
adatfelvétel előtt. Hazánkban az elővizsgálat 2013. november-decemberben történt egy 301 fős
mintán.
ADATFELDOLGOZÁSI MÓDSZEREK
A statisztikai feldolgozás az IBM SPSS programcsomag 22.0 verziójával történt.
A véletlen mintavételi módszer alkalmazása, valamint a fent említett események – iskolák, szülő,
diákok visszautasítása, a kérdőív kitöltésének időpontjában való hiányzás – miatti válaszhiány a
keret és a megvalósult minta eltérését eredményezte (1.3. táblázat), így a tervezett minta és a keret
bizonyos változók szerinti megoszlása különbözik egymástól. A torzulások kiküszöbölése és a rep-
rezentativitás biztosítása érdekében a keret és megvalósult minta megoszlásának eltéréseit (amely a
képzéstípus esetén a legjelentősebb) utólagos rétegzéssel (súlyozással) korrigáltuk.
1. Anyag és módszer12
1.3. táblázat
A mintavételi keret és a megvalósult minta régió és évfolyam, képzéstípus és évfolyam, településtípus
és évfolyam, fenntartó és évfolyam szerint (%)
5. osztály 7. osztály 9. osztály 11. osztály Együtt
keret
meg-
valósult
minta
keret
meg-
valósult
minta
keret
meg-
valósult
minta
keret
meg-
valósult
minta
keret
meg-
valósult
minta
Régió
Közép-Magyarország 6,09 5,62 5,57 5,70 8,08 7, 0 7 7, 9 4 6,45 2 7, 6 8 24,85
Közép-Dunántúl 2,31 4,14 2,24 3,66 3,02 3,92 2,81 2,55 10,39 14,27
Nyugat-Dunántúl 2,04 3,22 1,9 9 1,9 0 2,82 1,37 2,56 1, 28 9,41 7,7 7
Dél-Dunántúl 1,9 4 3,23 1,93 2,16 2,66 2,03 2,37 1,79 8,90 9,22
Észak-Magyarország 2,94 5,35 2,87 5,20 3,69 1,9 8 3,20 2,18 12,70 14,71
Észak-Alföld 3,76 2,94 3,71 5,4 4 5,06 5,79 5,23 3,75 17, 7 6 1 7, 9 3
Dél-Alföld 2,82 4,32 2,75 2,58 3,65 2,37 3,93 1,98 13,1 6 11,26
Együtt 21, 90 28,83 21,07 26,65 28,99 24,52 28,05 19,9 9 100,00 100,00
Településtípus
Budapest 3,28 3,30 3,00 2,11 6,09 4,44 5,72 4,49 18,09 14,33
Megyeszékhely,
megyei jogú város 4,70 5,30 4,56 4,36 11, 33 7,5 9 10,61 6,91 31,20 24,15
Egyéb város 8,05 9,22 7, 8 4 8,91 10,92 11,6 0 10,9 5 7, 6 7 3 7,7 6 3 7,4 0
Község 5,87 11,0 2 5,66 11, 28 0,65 0,89 0,77 0,93 12,95 24,12
Együtt 21, 90 28,83 21,07 26,65 28,99 24,52 28,05 19,9 9 100,00 100,00
Képzéstípus5
Általános iskola 21,90 28,83 21,0 7 26,65 - - - - 42,96 55,49
Gimnázium /
szakközépiskola - - - - 14,32 8,42 15,08 7, 7 8 29,40 16,20
Szakmunkásképző /
szakiskola - - - - 14,66 16,11 12,9 7 12, 21 27, 6 3 28,31
Együtt 21, 90 28,83 21,07 26,65 28,99 24,52 28,05 19,9 9 100,00 100,00
Fenntartó
Állami 18, 52 2 6,13 17, 8 5 23,61 22,04 1 7, 8 6 19,47 15,26 7 7, 89 82,87
Egyházi 2,91 2,70 2,68 2,60 3,94 3 ,19 3,61 2,50 13,15 10,99
Egyéb 0,46 0,00 0,53 0,44 3,00 3,48 4,97 2,23 8,96 6,14
Együtt 21, 90 28,83 21,07 26,65 28,99 24,52 28,05 19,9 9 100,00 100,00
5 A képzés típusánál nem a diákok válaszait használtuk fel (szakiskolákba járók is nagy arányban mondták azt, hogy gim-
náziumba/szakközépiskolába járnak), hanem az intézményi adatsor alapján döntöttük el, hogy az adott iskola jellemzően
milyen képzéstípust nyújt.
1. Anyag és módszer 13
Súlyozás6
A súlyozás célja a populációra vonatkozó becsléseink érvényességének növelése. Ehhez a mintát
úgy alakítjuk át, hogy bizonyos szempontok szerint reprezentálja a vizsgált populációt.
A súlyozáshoz alkalmazott módszer kiválasztása a kutatási kérdések és a mintavételi elrendezés figye-
lembevételével történik; ezek alapján utólagos rétegezést végeztünk.
A minta szerkezete (a súlyozás során figyelembe veendő változók nagy száma, és az egyes cellákban
található alacsony mintaelem-szám) miatt az iteratív arányos súlyozást alkalmaztuk (Iterative Proportional
Fitting, IPF). A módszer alkalmazása esetén a súlyozott minta kívánt változók szerinti egydimenziós elosz-
lása megegyezik a keret megfelelő változók szerinti egydimenziós eloszlásaival; mindeközben a minta
struktúrája (az esélyhányadosok értéke) nem változik.
A teljes sokaságra vonatkozó alapmegoszlások előállításakor a Köznevelési Információs Rendszer (KIR)
2013-as adatsoraira támaszkodtunk. Az adatfelvételi és adatszolgáltatási periódus között eltelt egy év
feltehetően nem okozott jelentős torzulásokat az alapmegoszlásokban. Az intézményi adatsor esetében
– igazodva a HBSC mintavételi célcsoportjához – az 5., 7., 9. és 11. évfolyamra járó diákokra vonatkozó
adatokat összesítettük. A súlyozásnál törekedtünk arra, hogy lehetőség szerint igazodjunk a korábbi évek
súlyozási gyakorlatához, és a KIR adatrendszer nyújtotta információkat a lehető legszélesebben felhasz-
náljuk (mivel az évfolyamok nemenkénti bontását nem tartalmazza az adatsor, ezért a korábbi évektől
eltérően a nem-változó használatától el kellett tekintenünk). Az adatsor a következő változók felhasználását
tette lehetővé: évfolyam, megye, régió, településtípus, képzéstípus, fenntartó. A súlyozásnál ezeknek a fel-
használható változóknak több lehetséges kombinációját teszteltük. Azt az optimális kombinációt kerestük,
ami egyrészt a lehető legmélyebb súlyozást jelenti, másrészt nem okoz nagy szórású, extrém súlymegosz-
lást. A végleges súlymodellben a következő változó-kombinációk szerepeltek:
Évfolyam × régió
Évfolyam × képzés
Évfolyam × iskola településtípus
Évfolyam × fenntar
Megye
A súlyozást R programnyelvben, iteratív arányos illesztéssel végeztük. A súlyok maximumát 4-ben,
minimumát 0,25-ben határoztuk meg (1.1. ábra). A súlyozás húsz iteráció alatt konvergált (nem volt
olyan cella, ahol 0,5%-nál nagyobb eltérés volt a súlyozott és elméleti értékek között).
1.1. ábra
6 A súlyozást Kmetty Zoltán végezte, és a fejezet e szakasza az általa írt súlyozási dokumentáción alapszik.
1. Anyag és módszer14
A súlyozás a mintavétel kis véletlennek tulajdonítható hibáinak korrigálására alkalmas; a nagy
eltéréseket mutató minta javítására nem megfelelő. A súlyozás minőségét a súlyváltozó tulajdonságai
alapján ítélhetjük meg (minél kisebb a súly változékonysága, annál jobb a súly). Egy másik módszer
a súlyozás ellenőrzésére a becslések súlyozás előtti és utáni értékeinek összevetése: minél kisebb a
különbség, annál jobb a súly.
A létrehozott súlyváltozót mindkét módszerrel teszteltük, melyek alapján megfelelőnek bizonyult a
minta korrekt súlyozására (1.4. táblázat).
1.4. táblázat
A súlyváltozó néhány paramétere
Változó N (fő) M SD Minimum érték Maximum érték Ferdeség Csúcsosság
LY 6153 1,000 0,658 0,264 3,984 1,63 8 3,333
Adatelemzés
Az eredmények számításakor minden esetben a súlyozott adatbázison dolgoztunk.
A kutatási jelentés az általunk relevánsnak tartott leíró eredményeket (átlag [M], szórás [SD], gya-
korisági eloszlás) mutatja be, melyeket egy- és kétváltozós statisztikai módszerekkel számítottunk
ki (kétmintás t-próba, függetlenségi teszt [khi-négyzet-próba], egy- és többutas variancia-analízis,
megbízhatósági vizsgálat a skálák belső konzisztenciájának mutatója, a Cronbach-alfa segítségével).
Az eredményeket minden témakörnél megadjuk nem és iskolai évfolyamok szerinti bontásban.
Azoknál a témáknál, ahol a szerző relevánsnak ítélte, további szempontok szerinti csoportosítást
is alkalmazunk (pl. iskolatípus, településtípus szerinti elemzés). Az ábrákban, táblázatokban *-gal
jelöltük, ha egy változó mentén szignifikáns különbség figyelhető meg, azaz például ha a fiúk és
lányok körében vagy az egyes évfolyamok között megfigyelhető értékek statisztikailag eltérnek.
Amennyiben * nem szerepel, az azt jelenti, hogy a fiúk és lányok vagy évfolyamok közötti arányok
statisztikai értelemben nem különböznek.
Ha a szövegben „különbségekről”, „eltérésekről” írunk, mindig statisztikai értelemben szignifikáns
különbségekre utalunk (a választott szignifikanciaszint egységesen p = 0,05).7 A statisztikai próbák
számszerű eredményeinek közlésétől a gördülékenyebb olvashatóság kedvéért és terjedelmi okok
miatt eltekintünk.
A skálák átlagához tartozó standard hibákat egy összefoglaló táblázatban közöljük, amelyet az
Olvasó a függelékben talál meg.
Ugyancsak az olvashatóság megkönnyítése érdekében a skálaváltozók jellemzésénél az átlagok
mellett csak akkor tüntettük fel a szórást, ha az adott átlagpontszám a teljes mintára vonatkozik. A
különböző bontásokhoz tartozó szórások a függelékben szintén megtalálhatók. Az évfolyamok közti
különbségek kétféle hatásból adódnak össze. Az életkor hatása az idősödéssel együtt járó folyama-
tokat tükrözi, a kohorszhatás viszont az egy időszakban (évben, évcsoportokban) születettek közös
jellemzője, amely a korosodástól független. E két hatás szétválasztására egy keresztmetszeti vizsgá-
latban nincs lehetőség. Amennyiben jelen kutatás kapcsán kifejezetten életkori hatásokról beszélünk,
olyankor a szakirodalomban leírt modellekre és longitudinális elemzésekre támaszkodunk. Másrészt,
ha az olvashatóság kedvéért nem is mindig hangsúlyozzuk (így pl. „a korral az adott jellemző előfor-
dulása nő/csökken” megfogalmazást használjuk), az évfolyamok közti különbségek alatt e két hatás
együttesét értjük.
7 Kivételt képeznek a megbeszélés fejezetekben a korábbi felmérések eredményeivel való összehasonlítások, melyek a
szakértők által jelentősnek ítélt különbségeket tartalmazzák. Az időbeli összehasonlítások statisztikai próbákkal és sta-
tisztikai modellekkel támogatott elemzése egy következő kutatási jelentés témája lesz.
1. Anyag és módszer 15
A kereszttáblákban és grafikonokon feltüntetett százalékok összege néhol a 100-tól kissé eltér, ez
a kerekítési módszerek következménye.
Minden fejezet elején rövid elméleti bevezető is szerepel, amely összefoglalja az adott témával
kapcsolatos legfontosabb, illetve legfrissebb szakirodalmi eredményeket, illetve a téma korábbi hazai
kutatásait. A hivatkozásokat az egyes fejezetek végén, az Amerikai Pszichológiai Társaság hivatko-
zási rendjét (American Psychological Association [APA], 2013) követve közöljük. Ettől a szabványtól
annyiban tértünk el, hogy – a könnyebb olvashatóság érdekében – a háromnál több szerzős publiká-
ciók esetén is csak az első három szerzőt adtuk meg; háromnál több szerző esetén egységesen az
„és mtsai” rövidítést alkalmaztuk.
FELHASZNÁLT IRODALOM
American Psychological Association (2013). Publication manual of the American Psychological
Association (6th ed.). Washington, DC: American Psychological Association.
Currie, C., Inchley, J., Molcho, M., Lenzi, M., Veselska, Z., & Wild, F. (Eds.). (2014). Health Behaviour
in School-aged Children (HBSC) Study protocol: Background, methodology and mandatory
items for the 2013/14 Survey. St. Andrews: HBSC International Coordinating Centre. Elérhető:
http://www.hbsc.org
Zakariás, I., & Németh, Á. (2011). Anyag és módszer. In Németh Á. & Költő A. (Szerk.), Serdülőkorú fia-
talok egészsége és életmódja 2010 (pp. 11-21). Budapest: Országos Gyermekegészségügyi Intézet.
A VIZSGÁLT TÉMAKÖRÖK
BEMUTATÁSA, EREDMÉNYEK
ÉS ÉRTELMEZÉSÜK
EGÉSZSÉGMAGATARTÁS
Egészségmagatartás | 2. Táplálkozási szokások és fogápolás18
2. TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSOK ÉS FOGÁPOLÁS
Németh Ágnes
BEVEZETÉS
A gyermekek és serdülők optimális növekedéséhez és testi, lelki, értelmi fejlődéséhez elengedhe-
tetlen az egészséges táplálkozás. Továbbá aktuális egészségi állapotukhoz is jelentősen hozzájárul
(pl. vashiány, fogszuvasodás, kövérség, evészavarok megelőzése), és szerepe lehet a hosszútávon
jelentkező egészségi problémák (pl. szív-érrendszeri és tumoros megbetegedések) kivédésében
(Centers for Disease Control and Prevention [CDC], 1997).
Kamaszkorban az étkezési szokásokat és ételválasztást – életkori sajátosságokból adódóan
– jóval több tényező befolyásolja, mint azt megelőzően: a növekvő függetlenedés a családtól, az
identitás-keresés, a kalandvágy és a kockáztató magatartás erősödése, fokozódó igény a kortárs-
csoport általi elfogadottságra, az otthonon kívüli gyakoribb étkezés, a feszesebbé váló napirend
(Story, Neumark-Sztainer és French, 2002). Mindezek hozzájárulhatnak egészségtelen táplálkozási
szokások és a testtömeggel kapcsolatos evésproblémák kialakulásához, melyek kedvezőtlen táplált-
sági állapothoz vezethetnek.
Az étkezési szokások egyik fontos eleme a főétkezések gyakorisága, rendszeressége. Ezek
közül az iskolába járó, fejlődő szervezetű gyermekek és serdülők számára a legfontosabb a reggeli.
Számos tanulmány megállapította, hogy iskoláskorban a rendszeres reggelizés jobb tápanyag-ellá-
tottságot (pl. a mikroelemek nagyobb mértékű bevitelét) és általában jobb étkezési minőséget ered-
ményez (Affenito, 2007; Pedersen, Meilstrup, Holstein és mtsai, 2012; Timlin, Pereira, Girard és mtsai,
2008). Több keresztmetszeti vizsgálat kimutatta továbbá, hogy a rendszeres reggelizés védő tényező
a túlsúlyosság kialakulása ellen (Rampersaud, Pereira, Girard és mtsai, 2005; Timlin, Pereira, Girard
és mtsai, 2008).
Ugyanakkor a reggeli rendszeres kihagyása többféle egészségveszélyeztető magatartással, pél-
dául a dohányzással és alkoholfogyasztással (Keski-Rahkonen, Kaprio, Rissanen és mtsai, 2003),
drogfogyasztásal (Affenito, 2007), a fizikailag inaktív életmóddal (Timlin, Pereira, Girard és mtsai,
2008) és sok televízió-nézéssel (Vereecken, Dupuy, Rasmussen és mtsai, 2009) is összefügg.
A táplálkozás minőségének jó mutatója a különböző ételféleségek aránya az étrendben. Az egész-
séges étrend kiegyensúlyozott, és sokféle gyümölcsöt, zöldséget, tejterméket, magas arányban
keményítő-tartalmú élelmiszereket, mérsékelt mennyiségű húst és halat, valamint kevés zsiradékot
és cukrot tartalmaz. A táplálkozás minőségének szintén fontos jellemzője a folyadékfogyasztás (a
megfelelő mennyiségű folyadék – elsősorban víz – bevitele elengedhetetlen), továbbá az energiatar-
talom. Az egészséges étrend kalóriatartalma megfelel a szervezet fenntartásához szükséges és az
egyéb (pl. fizikai aktivitáskor történő) energiafogyasztásnak (Veerecken, De, Maes és mtsai, 2009).
Az étrend teljes tanulmányozása a jelen kutatás keretei között lehetetlen, ezért csak néhány olyan
élelmiszerfajta fogyasztási gyakoriságát vizsgáltuk, amelyek megfelelő indikátorai az egészséges
táplálkozásnak. A kérdőívben két élelmiszercsoportból választott étel- és italféleségek szerepeltek.
Az egyik élelmiszercsoport a gyümölcsök és zöldségek, mint legfontosabb rost- és vitaminforrások.
Fogyasztásuk növelése fontos népegészségügyi cél, mivel nagy szerepük van az étrend és táplált-
sági állapot optimalizálásában, a betegségkockázatok csökkentésében és a jó egészség fenntartá-
sában (Van Duyn és Pivonka, 2000). A másik élelmiszercsoportot az édességek, a szénsavas, cukor-
tartalmú üdítőitalok (kóla, tonik stb.) és az energiaitalok alkotják. Ezek kalóriában és/vagy élénkítő
anyagokban gazdag, de egyéb tápanyagokban szegény élelmiszerek, úgynevezett „üres kalóriák”,
melyek gátolják a táplálóbb élelmiszerek fogyasztását, s ezzel az étrend összetétele messze kerülhet
az elfogadott ajánlásoktól.
Egészségmagatartás | 2. Táplálkozási szokások és fogápolás 19
Bár a cukrozott üdítőitalok rendszeres fogyasztása és a túlsúlyosság közötti összefüggés nem
egyértelmű (Haug, Rasmussen, Samdal és mtsai, 2009; Malik, Schulze és Hu, 2006), de együtt jár
a ritkább tejfogyasztással és kalciumbevitellel (Vartanian, Schwartz és Brownell, 2007), valamint az
édességfogyasztással együtt a fogszuvasodás egyik legfontosabb oka (Moynihan, 2005).
Az energiaitalok fogyasztásának népszerűsége az utóbbi 10-15 évben világszerte nagymérték-
ben növekedett, különösen a fiatal lakosság körében. Ma ők tekinthetők a fő fogyasztói rétegnek
(Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet [OÉTI], 2011; Zucconi, Volpato, Adinolfi és
mtsai, 2013). A rendszeres fogyasztást többek között a magas koffein- és cukortartalom miatt tart-
ják aggályosnak. Egyre több tudományos eredmény bizonyítja az energiaitalok egészségre káros
következményeit (Breda, Whiting, Encarnação és mtsai, 2014). A kutatások összefüggést találtak az
élménykereső magatartással, a szerfogyasztással és a depresszióval (Azagba, Langille és Asbridge,
2014). Az energiaitalokat rendszeresen alkohollal együtt fogyasztó, eredetileg nem dohányzó kama-
szok jobban ki vannak téve a rágyújtás kockázatának (Azagba és Sharaf, 2014). A rendszeres fogyasz-
tás együtt járhat különböző pszichoszomatikus panaszokkal: fejfájás, gyomorfájás, étvágytalanság,
alvási nehézségek (Kristjansson, Sigfusdottir, Mann és mtsai, 2014).
A megfelelő szájhigiéné nemcsak esztétikai kérdés: a fogbetegségek diszkomfort-érzéssel, fáj-
dalommal, az életminőség romlásával járhatnak, és számos egyéb betegség (pl. szív-érrendszeri
problémák) kockázatát hordozzák (de Oliveira, Watt és Hamer, 2010). A fogak épségéhez és a száj-
üreg egészségéhez nemzetközi tapasztalatok alapján a foglepedék napi kétszeri eltávolítása ajánlott
(Kuusela, Honkala, Kannas és mtsai, 1997; Löe, 2000), fluoridos fogkrémmel végzett fogmosással
(Marinho, Higgins, Sheiham és mtsai, 2003). A főétkezések közötti cukortartalmú élelmiszerek fogyasz-
tásának korlátozása szintén bizonyítottan hozzájárul a szájüreg egészségéhez (Sheiham, 2001).
Régóta tudjuk, hogy az egyes egészségmagatartás-elemek nem függetlenek egymástól (pl.
Camenga, Klein és Roy, 2006; Németh, 2011). A dohányzás és a rendszeres alkoholfogyasztás
összefügg a rendszertelen fogmosással, míg a sportos életmódot folytató fiatalok többnyire rendsze-
resen mosnak fogat is (Honkala, Honkala, Newton és mtsai, 2011; Koivusilta, Honkala, Honkala és
mtsai, 2003). Továbbá a ritka édességfogyasztás szintén együtt jár a gyakori fogmosással (Koivusilta,
Honkala, Honkala és mtsai, 2003).
Mivel a különböző egészségmagatartások fizikai és társas környezetben valósulnak meg, fontos-
nak tartjuk a környezeti tényezők vizsgálatát is. E kérdéskörhöz tartozik a családi közös étkezések
témája. A család még serdülőkorban is talán a legmeghatározóbb befolyással bír a gyermekek, fiata-
lok életmódjára és egészségére. Bebizonyosodott, hogy ha a család rendszeresen együtt étkezik, ez
a fiatalok egészségesebb táplálkozásával jár (Neumark-Sztainer, Larson, Fulkerson és mtsai, 2010;
Utter, Denny, Robinson és mtsai, 2013; Videon és Manning, 2003). Ez az összefüggés valószínűleg
többféle mechanizmuson keresztül valósul meg. Például a szülőknek lehetősége van egészséges
táplálékok kínálására (Neumark-Sztainer, Story, Perry és mtsai, 1999), a család beszélgethet az
egészséges táplálkozásról (Gillman, Rifas-Shiman, Frazier és mtsai, 2000). A családi étkezések hoz-
zájárulhatnak továbbá a rendszeres táplálkozáshoz, mely kedvezően hat a fiatalok pszicho-szociális
fejlődésére is (Neumark-Sztainer, Hannan, Story és mtsai, 2003).
A táplálkozási aspektuson túl a szülő-gyermek kapcsolatra is hatással lehet, illetve jelzi annak
minőségét, hogy ezek az együttlétek milyen helyet foglalnak el a család értékrendjében. Ha ezek a
közös programok nem (vagy nem fontos) részei a család életmódjának, illetve nem jó hangulatban
telnek el, a serdülő számára sem lesz fontos, hogy együtt legyen szüleivel.
A modern társadalmakban azonban mind a szülőknek, mind a fiataloknak gyakran olyan zsúfolt
a napirendje, hogy nehézséget jelenthet a napi közös családi étkezések megszervezése, ezért is
érdemes vizsgálni, hogy mennyire jellemző a serdülők családjaiban az együtt étkezés.
Egészségmagatartás | 2. Táplálkozási szokások és fogápolás20
FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK
A reggeli étkezés rendszerességére vonatkozóan egy kérdést tettünk fel, de a tanulóknak külön
kellett válaszolniuk a hétköznapokat és a hétvégéket illetően.
Milyen gyakran szoktál rendesen8 reggelizni? (Lehetséges válaszok: tanítási napokon: Soha
/ Egyszer / Kétszer / Háromszor / Négyszer / Ötször egy héten, hétvégén: Soha / Csak az
egyik napon / Szombaton és vasárnap is.)
A táplálkozás minőségét a következő kérdésekkel vizsgáltuk.
Hetente hány alkalommal fogyasztod a következő ételeket, italokat?
·Gyümölcs
·Zöldségfélék
·Édességek (cukorka, csokoládé)
·Kóla vagy más édes üdítőital
·Energiaital (Minden kategória esetén lehetséges válaszok: Soha / Ritkábban, mint
hetente / Hetente egyszer/ Hetente 2-4-szer / Hetente 5-6-szor / Minden nap egyszer /
Minden nap többször is.)
A közös családi étkezésekre vonatkozóan két kérdés szerepelt kérdőívünkben.
Milyen gyakran reggelizel / vacsorázol együtt édesanyáddal vagy édesapáddal9? (Mind-
két kategória esetén lehetséges válaszok: Soha / Ritkábban, mint hetente / Hetente 1-2-szer/
Hetente 3-4-szer / Hetente 5-6-szor / Minden nap.)
A szájhigiénére vonatkozóan egy kérdést tettünk fel.
Milyen gyakran mosol fogat? (Lehetséges válaszok: Naponta többször / Naponta egyszer /
Legalább hetente egyszer, de nem minden nap / Ritkábban, mint hetente / Soha.)
EREDMÉNYEK
A reggeli étkezés rendszeressége
A diákok 29,4%-a soha nem reggelizik rendesen tanítási napokon, míg közel felük (48,3%) minden
ilyen napon fogyaszt reggelit. A felsőbb évfolyamokban szignifikánsan kevesebben vannak a minden
nap reggelizők: legnagyobb arányban – közel 60%-ban – a legfiatalabbak, míg legkisebb arányban,
41,2%-ban a 9. osztályosok.
Az 5. osztályban még nincs szignifikáns különbség a két nem között. A lányoknál az idősebb
évfolyamok felé haladva meredekebben csökken a minden nap reggelizők aránya, ezekben az ese-
tekben már szignifikáns a különbség a fiúk és lányok között (2 .1. ábr a). A fiúknál az általános iskolás
és a középiskolás diákok között láthatunk jelentős különbséget, míg a lányoknál a 9. évfolyamon a
legalacsonyabb a minden nap reggelizők hányada.
8
A „rendesen” fogalmát körülírtuk a kérdésben: nemcsak egy pohár tejet, teát vagy gyümölcslevet iszik.
9
Ha nevelőszülővel él együtt a tanuló, akkor rá(juk) vonatkozóan kértük a választ.
Egészségmagatartás | 2. Táplálkozási szokások és fogápolás 21
2.1. áb r a
Minden tanítási napon reggeliző tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N = 6081)
A fiatalok 9,2%-a válaszolt úgy, hogy hétvégéken soha nem reggelizik rendesen, míg több mint
háromnegyedük (76,6%) mindkét napon fogyaszt reggelit. Az életkori eltérések hasonlóak a tanítási
napokra jellemzőkhöz, de itt folyamatos csökkenés látható az 5. (87,1%) és a 11. évfolyam (69,3%) között.
A fiúknál a hétköznapi reggelizési szokásokhoz hasonlóan csak az általános iskolás és közép-
iskolás évfolyamok között szignifikáns a különbség, míg a lányoknál minden korcsoport szignifikán-
san eltér egymástól, tehát a magasabb évfolyamra járó lányokra egyre kevésbé jellemző, hogy mind-
két hétvégi napon reggeliznek. A legfiatalabbak körében itt sincs statisztikailag jelentős különbség a
nemek között (2.2. ábra).
2.2. ábra
Hétvégéken mindkét nap reggeliző tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N = 6091)
A táplálkozás minősége
A tanulók 32,6%-a válaszolta, hogy napi rendszerességgel10 fogyaszt gyümölcsöt. Mindössze 18,2%
a naponta többször is fogyasztók hányada, és több mint 10% azoknak az aránya, akik még heti gya-
korisággal sem esznek gyümölcsöt. A legfiatalabb korosztályban a tanulóknak még mintegy 45%-a
minden nap eszik gyümölcsöt, majd az évfolyamok növekedésével folyamatos szignifikáns – összes-
ségében mintegy 20%-os – csökkenés figyelhető meg.
10 Ez alatt összevontan értjük azokat a tanulókat, akik a naponta egyszeri, és akik a naponta többszöri fogyasztást jelölték
meg, az összes vizsgált ételféleség esetében.
Egészségmagatartás | 2. Táplálkozási szokások és fogápolás22
A fiúk minél idősebbek, annál kisebb arányban fogyasztanak gyümölcsöt minden nap. A lányok-
nál az 5. és 7. évfolyam között nagyon jelentős, míg a 9. és 11. között kisebb csökkenést figyelhetünk
meg. A 7. osztály kivételével a lányok szignifikánsan jobb arányokat mutatnak, mint a fiúk (2.3. ábra).
2.3. ábra
Gyümölcsöket naponta fogyasztó tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N = 6073)
A zöldségfogyasztás napi arányai a gyümölcsfogyasztáshoz hasonlók: a fiatalok 30,4%-a naponta
fogyaszt zöldséget. Szintén hasonló azoknak az aránya, akik még hetente sem esznek zöldségfélé-
ket (11,8%), és a diákoknak kevesebb mint hatoda fogyasztja naponta többször ezt az ételféleséget.
Itt szintén kimutatható az életkor növekedésével párhuzamos kedvezőtlen tendencia, bár a
legfiatalabbak és legidősebbek között csak körülbelül 10%-os a csökkenés a napi fogyasztásban. A
két nem között csupán a kilencedikesek körében szignifikáns a különbség, a lányok javára (2.4. ábra).
Bár a teljes mintán szignifikáns a fiúk és lányok közötti eltérés, értéke azonban kevesebb, mint 4%.
2.4. ábra
Zöldségféléket naponta fogyasztó tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N = 6052)
Az édességek napi fogyasztása a diákok kevesebb mint harmadára (30,3%) jellemző. Mintegy
12% azoknak az aránya, akik hetente sem esznek édességet. A korcsoportok között szignifikáns
(közel 10%-os) csökkenés figyelhető meg a napi fogyasztásban a 7. osztálytól felfelé. Ez a tendencia
mindkét nemre jellemző. A lányok a legfiatalabbak kivételével szignifikánsan nagyobb arányban esz-
nek édességet naponta, mint a fiúk (2.5. ábra).
Egészségmagatartás | 2. Táplálkozási szokások és fogápolás 23
2.5. ábra
Édességeket naponta fogyasztó tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N = 6026)
Szénsavas üdítőitalt a fiataloknak több mint negyede (26,3%) minden nap fogyaszt. A heti egy
alkalomnál ritkábban fogyasztók hányada 30,5%. A korcsoportok közötti tendencia és a különbség
teljesen megegyezik az édességfogyasztásnál tapasztaltakkal, azaz a fiúknál az általános iskolás
évfolyamok között nincs eltérés, a lányoknál növekedés látható, majd mindkét nemnél a 7. évfolyam-
tól kezdve fokozatosan csökken a naponta fogyasztók aránya.
A fiúknál az általános iskolás korosztályban gyakorlatilag megegyezik az üdítőitalokat naponta
fogyasztók aránya, majd kismértékű, de szignifikáns csökkenés figyelhető meg az idősebbeknél. A
lányoknál kiugróan magas a 7. és 9. osztályba járó naponta fogyasztók aránya; a 9. és 11. évfolya-
mok között jelentős csökkenés látható. A nemek között a legfiatalabb és a legidősebb korcsoportban
szignifikáns az eltérés, a fiúk javára (2.6. ábra).
2.6. ábra
Szénsavas üdítőitalokat naponta fogyasztó tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N = 6036)
A tanulóknak mindössze 8,9%-a számolt be arról, hogy naponta fogyaszt energiaitalt, míg 17,6%-
uk soha nem teszi ezt. Közel ugyanennyien heti egy alkalomnál is ritkábban fogyasztják ezt az ital-
féleséget. Az életkor növekedésével szignifikánsan nő a naponta fogyasztók aránya a középiskolás
korosztályig (mintegy 4%-ról 11%-ra). Nemekre bontva azonban azt látjuk, hogy csak a legfiatalabb
korosztály fogyaszt számottevően kisebb arányban az idősebbekhez képest. A 9. évfolyam kivételé-
vel a fiúkra szignifikánsan nagyobb arányban jellemző a napi fogyasztás (2 .7. á bra).
Egészségmagatartás | 2. Táplálkozási szokások és fogápolás24
2 .7. ábr a
Energiaitalokat naponta fogyasztó tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N = 6079)
Közös étkezések a szülőkkel
A diákok 14,3%-a (hétből egy) számolt be arról, hogy minden nap, és összesen több mint ötödük
(21,5%) válaszolta azt, hogy hetente legalább öt napon, legalább az egyik szülőjével együtt reggelizik.
Több mint harmaduk még heti egy alkalommal sem teszi ezt meg, és hasonló a heti 1-2 napon együtt
étkezők aránya. Utóbbiak valószínűleg nagyrészt a hétvégéken együtt reggelizőket jelentik.
A legfiatalabbaknak közel 40%-a legalább öt napon együtt reggelizik a szüleivel, de a 11. évfo-
lyamig folyamatos, összességében 30%-os csökkenés figyelhető meg a korcsoportok között. Ez
mindkét nemre egyformán jellemző. A lányoknál az 5. és 9. évfolyamok között folyamatos csökkenés
figyelhető meg, s ugyanígy a fiúknál – bár a lányokhoz képest kisebb mértékben. A 7. és idősebb
évfolyamokon a két nem közötti különbség szignifikáns (2.8. ábra).
2.8. ábra
Hetente legalább öt napon szülővel reggeliző tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N = 6078)
Minden harmadik diák (33,4%) minden nap együtt vacsorázik legalább az egyik szülőjével. A
szülőkkel hetente legalább öt estén együtt vacsorázók aránya összesen 46,9%. Azonban a diákok
több mint ötöde még hetente egyszer sem ül le közös esti étkezésre a szüleivel. A nemi és életkori
tendenciák nagyon hasonlóak a reggelizésnél tapasztaltakhoz. Az ötödikeseknek több mint kéthar-
mada legalább heti öt alkalommal vacsorázik szülővel, míg a tizenegyedikeseknek csak kevesebb
mint harmadára jellemző ez. A lányok és fiúk közötti különbségek arányaikban némileg csekélyebbek,
mint a reggelizés esetében láttuk, de a mintázat hasonló: a fiúknak a legfiatalabbak kivételével szig-
nifikánsan nagyobb hányadára jellemző a szülőkkel vacsorázás (2.9. ábra).
Egészségmagatartás | 2. Táplálkozási szokások és fogápolás 25
2.9. ábra
Hetente legalább öt napon szülővel vacsorázó tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N = 6060)
Fogmosás
A naponta fogat mosó tanulók aránya 93,2%, ezen belül 62,2% azoknak a hányada, akik legalább kétszer
mosnak fogat. Mindkét nemre jellemző, hogy az általános és középiskolás korosztály között figyelhető meg
szignifikáns pozitív irányú változás. A lányok arányai minden évfolyamon szignifikánsan kedvezőbbek a fiú-
kéinál, és a különbség az életkorral általában növekszik (2.10 . áb ra).
2.10 . áb ra
Naponta többször fogat mosó tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N = 6112)
MEGBESZÉLÉS
Kutatásunk történetében a táplálkozás és szájhigiéné témakörén belül számos alkalommal vizsgáltuk
a fiatalok reggeli fogyasztásának rendszerességét, különböző ételek és italok fogyasztási gyakoriságát,
valamint a fogmosás gyakoriságát. Legutóbbi felmérésünk során bővítettük e terület vizsgált mutatóit,
így hazánkban először kérdeztünk rá energiaitalok fogyasztási gyakoriságára, valamint arra, hogy a
tanulók milyen gyakran reggeliznek, illetve vacsoráznak együtt legalább az egyik szülőjükkel.
Legújabb felmérésünk szerint a magyar felső tagozatos és középiskolás diákok kevesebb mint
fele reggelizik minden tanítási napon, míg tíz tanulóból három soha nem fogyaszt reggelit hétközna-
pokon. A hétvégéket tekintve ugyanezek az arányok: valamivel több mint háromnegyedük mindkét
napon, míg tízből egy fiatal egyik napon sem reggelizik. Ez a mintázat az utóbbi nyolc év három
felmérésében állandónak tekinthető (Németh, 2007, 2011). A nemi és életkori mintázatok szintén
Egészségmagatartás | 2. Táplálkozási szokások és fogápolás26
nagyon hasonlók mindhárom felmérésben. A nemzetközi kutatásban részt vevő többi európai és
észak-amerikai országhoz viszonyítva a hazai adatok nagyon kedvezőtlenek: a minden nap regge-
lizők arányai minden korcsoportban, fiúk és lányok esetében is messze alatta maradnak a nemzet-
közi átlagnak (Kelly, 2012).
A napi gyümölcs- és zöldségfogyasztás közel minden harmadik tanulóra jellemző, de tíz fiatal-
ból egy még heti gyakorisággal sem eszik gyümölcsöt vagy zöldséget. A gyümölcsök esetében a
napi fogyasztók aránya hasonló a korábbi felmérésekben tapasztaltakhoz, a ritkán vagy soha nem
fogyasztók hányada némi csökkenést mutat (Németh, 2007, 2011). A zöldségfogyasztásnál egyre
jobb mutatókat láthatunk a három felmérés viszonylatában: a naponta fogyasztók aránya összessé-
gében mintegy 10%-os növekedést mutat a 2006-os adatokhoz képest (Németh, 2007). A nemi és
életkori eloszlások hasonlóak a korábbi felmérésekhez. Jelen eredményeink a nemzetközi HBSC-
adatokkal (Freeman, 2012) összevetve az átlaghoz közeliek. A 2002 és 2010 között megvalósult
HBSC-felmérések statisztikai trendelemzése azt mutatta, hogy az európai és észak-amerikai országok
nagyobb részére (köztük Magyarországra is) jellemző, hogy a 1115 éves diákok körében a naponta
zöldséget és gyümölcsöt fogyasztók aránya növekszik. A zöldségfélék esetében hazánk a legintenzí-
vebb növekedést mutató hét ország között szerepel (Vereecken, Pedersen, Ojala és mtsai, 2015).
Az édességek esetében a teljes mintát tekintve a gyümölcsfogyasztáshoz hasonló arányokat
láthatunk. A cukrozott üdítőitalok napi fogyasztása ennél valamivel kisebb arányban jellemző, míg a
heti egy alkalomnál ritkábban fogyasztók aránya fölülmúlja a naponta fogyasztókét. A korábbi évek-
hez viszonyítva a magyar fiatalok körében valamelyest csökkent az édességet ritkán és az üdítőitalt
naponta fogyasztók aránya (Németh 2007, 2011). A nemi és korcsoportos mintázatok ez esetekben
is megfelelnek a korábbiaknak. Nemzetközi összehasonlításban a magyar napi fogyasztási arányok
magasabbak a HBSC-átlagnál, különösen a legfiatalabbak körében (Vereecken, 2012).
Az energiaitalok napi fogyasztása összességében a tanulók kevesebb, mint tizedére jellemző.
Az energiaitalt naponta ivóknál kétszer több tanuló arról számolt be, hogy soha nem fogyaszt ilyen
termékeket. Ez a kérdés új elemként jelent meg kutatásunkban, ezért nincs országos és nemzetközi
HBSC összehasonlítási alapunk. Egy két évvel korábbi nemzetközi felmérés szerint, melyben 16
EU-tagállam vett részt, a magyar 1018 éves serdülők 13%-a „állandó” fogyasztó (hetente legalább
egyszer iszik energiaitalt azok közül, akik már fogyasztottak életükben), amely a 4. legmagasabb
aránynak bizonyult (Zucconi, Volpato, Adinolfi és mtsai, 2013). Ez az adat hozzávetőlegesen megfelel
a jelen kutatásban mért gyakoriságnak.
A szülőkkel együtt történő étkezések inkább jellemzőek az esti, mint a reggeli időszakban. A diá-
koknak alig több mint ötöde reggelizik legalább az egyik szülőjével a hét nagy részében, a vacsorát
tekintve azonban több mint kétszeres ez az arány. A különbség nem meglepő: a hét legtöbb napján
valószínűleg az esték kevésbé zsúfoltak egy család napirendjében. Inkább ekkor van alkalom a
közös étkezésre, mint reggel munkába és iskolába indulás előtt. Azonban még a vacsorázási ará-
nyok is kedvezőtlennek mondhatók, hiszen a fiatalok nagyobb részéről nem mondható el, hogy gyak-
ran együtt étkeznének szüleikkel. A lányokra és az idősebbekre ez fokozottabban jellemző. Korábbi
összehasonlítási adatok nem állnak rendelkezésünkre.
A magyar serdülőkorú tanulóknak közel 95%-a minden nap mos fogat, de csak kevesebb, mint
kétharmada teljesíti az ajánlott napi kétszeri alkalmat. Ezek az arányok számszerűleg minimális
növekedést mutattak az utóbbi felmérések során (Németh 2007, 2011), de nem valószínű, hogy
statisztikailag mérhető változásról van szó. A lányok jobb mutatói jellemzők mindhárom vizsgálatra,
életkori változásokat azonban láthatunk, bár csak a fiúknál. Az előző adatgyűjtésekhez képest a
középiskolába lépve a fiúknál jelentősen kedvezőbbé válnak a fogmosási arányok. A kutatás legtöbb
tagországában kedvezőbbek a fiatalok fogápolási mutatói, a magyar adatok mindkét nemnél és
minden életkorban elmaradnak a nemzetközi átlagtól (Honkala, Honkala és Levin, 2012). Az 1994 és
2010 között megvalósult adatgyűjtések nemzetközi trendelemzése azt mutatta, hogy az eleve magas
arányokat mutató skandináv országok kivételével minden országban pozitív változások figyelhetők
meg (Honkala, Vereecken, Niclasen és mtsai, 2015). A fiúk arányai a napi többszöri fogmosás terén
Egészségmagatartás | 2. Táplálkozási szokások és fogápolás 27
általában nagyobb növekedést mutattak, így a nemi különbségek csökkentek, ez jellemző a magyar
fiatalokra is. Ugyanakkor meg kell jegyezzük, hogy hazánkban a jelentős javulás a 90-es években
zajlott le, azóta inkább fluktuálnak az adatok.
Az egészségmagatartás fent bemutatott adatai összességében nem mondhatók optimálisnak:
a kívánatosnál rosszabb helyzetet jeleznek, és európai viszonylatban is átlagos vagy annál kedve-
zőtlenebb képet mutatnak a magyar serdülőkről. Ugyanakkor több esetben pozitív időbeli változást
is megfigyelhettünk, míg negatív tendenciát nem tapasztaltunk, ami utalhat az egészségfejlesztési
tevékenységek eredményességére, a fiatalok egészségtudatosabbá válására. A jó gyakorlatok foly-
tatása (pl. iskolagyümölcs program, Demeter, Girasek és Lakatos, 2014) mellett további fejleszté-
sekre van szükség.
A jövőbeni tervezéseknél fokozottan érdemes figyelni a nemi és életkori különbségekre. A lányok
étrendje táplálék-összetétel szempontjából valószínűleg közelebb áll a kívánatoshoz, mint a fiúké. Az
étkezések rendszeressége azonban kedvezőtlenebb a lányoknál, ami az evésproblémákkal, evésza-
varokkal is összefüggésben lehet. Az idősebbekre minden tekintetben rosszabb mutatók jellemzők.
Régóta tudjuk, hogy a felnőttkori szokások, életmódi elemek és ennek következtében a hosszú távú
egészség gyermekkorban alapozódnak meg, ezért nagyon fontos lenne a serdülőkori kedvezőtlen
egészségmagatartási tendenciákat megállítani, de legalább mérsékelni.
FELHASZNÁLT IRODALOM
Affenito, S. G. (2007). Breakfast: A missed opportunity. Journal of the American Dietetic Association,
107(4), 565–569.
Azagba, S., Langille, D., & Asbridge, M. (2014). An emerging adolescent health risk: Caffeinated
energy drink consumption patterns among high school students. Preventive Medicine, 62, 54–59.
Azagba, S., & Sharaf, M. S. (2014). Is alcohol mixed with energy drinks consumption associated with
susceptibility to smoking? Preventive Medicine, 61, 26–28.
Breda, J. J., Whiting S. H., Encarnação, R., Norberg, S., Jones, R., Reinap, M., & Jewell. J. (2014).
Energy drink consumption in Europe: a review of the risks, adverse health effects, and policy
options to respond. Journal of Frontiers in Public Health, 2, 134.
Camenga, D. R., Klein, J. D., & Roy, J. (2006). The changing risk profile of the American adolescent
smoker: Implications for prevention programs and tobacco interventions. Journal of Adolescent
Health, 39(1), 120.e1–120.e10.
Centers for Disease Control and Prevention (1997). Guidelines for school health programs to promote
lifelong healthy eating. Journal of School Health, 67(1), 926.
Demeter, E., Girasek, E., & Lakatos, Zs. (2014). Zárójelentés a 2011/2012., 2012/2013. és 2013/2014.
tanévi iskolagyümölcs-program értékeléséhez. Kézirat. Budapest: Eruditio Oktatási Szolgáltató Zrt.
de Oliveira, C., Watt, R., & Hamer, M. (2010). Toothbrushing, inflammation, and risk of cardiovascular
disease: results from Scottish Health Survey. British Medical Journal, 340, c2451.
Freeman, J. (2012). Eating behaviour: Fruit consumption. In C. Currie, C. Zanotti, A. Morgan, D. Currie,
M. de Looze, C. Roberts, O. Samdal, O. R. F. Smith, & V. Barnekow (Eds.), Social determinants
of health and well-being among young people. Health Behaviour in School-aged Children (HBSC)
Study: International report from the 2009/20010 survey (pp. 111–114). Copenhagen: World Health
Organization.
Gillman, M.W., Rifas-Shiman, S. L., Frazier, A. L., Rockett, H. R., Camargo, C. A., Jr., Field A. E.,
Berkey, C. S., & Colditz, G. A. (2000). Family dinner and diet quality among older children and
adolescents. Archives of Family Medicine, 9(3), 235–240.
Egészségmagatartás | 2. Táplálkozási szokások és fogápolás28
Haug, E., Rasmussen, M., Samdal, O., Iannotti, R., Kelly, C., Borraccino, A., Vereecken, C., Melkevik, O.,
Lazzeri, G., Giacchi, M., Ercan, O., Due, P., Ravens-Sieberer, U., Currie, C., Morgan, A., Ahluwalia,
N.,& HBSC Obesity Writing Group (2009). Overweight in school-aged children and its relationship
with demographic and lifestyle factors: results from the WHO-Collaborative Health Behaviour in
School-aged Children (HBSC) study. International Journal of Public Health, 54(Suppl. 2), 167179.
Honkala, S., Honkala, E., Newton, T., & Rimpelä, A. (2011). Toothbrushing and smoking among ado-
lescents – aggregation of health damaging behaviours. Journal of Clinical Periodontology, 8(5),
442–448.
Honkala, S., Honkala, E., & Levin, K. A. (2012). Oral health. In C. Currie, C. Zanotti, A. Morgan, D.
Currie, M. de Looze, C. Roberts, O. Samdal, O. R. F. Smith, & V. Barnekow (Eds.), Social determi-
nants of health and well-being among young people. Health Behaviour in School-aged Children
(HBSC) Study: International report from the 2009/20010 survey (pp. 123–128). Copenhagen: World
Health Organization.
Honkala, S., Vereecken C., Niclasen, B., & Honkala, E. (2015). Trends in toothbrushing in 20 count-
ries/regions from 1994 to 2010. European Journal of Public Health, 25(Suppl. 2), 20–23.
Kelly, C. (2012). Eating behaviour: Breakfast consumption. In C. Currie, C. Zanotti, A. Morgan, D.
Currie, M. de Looze, C. Roberts, O. Samdal, O. R. F. Smith, & V. Barnekow (Eds.), Social determi-
nants of health and well-being among young people. Health Behaviour in School-aged Children
(HBSC) Study: International report from the 2009/20010 survey (pp. 107–110). Copenhagen: World
Health Organization.
Keski-Rahkonen, A., Kaprio, J., Rissanen, A., Virkkunen, M., & Rose, R. J. (2003). Breakfast ski-
pping and health-compromising behaviors in adolescents and adults. European Journal of Clinical
Nutrition, 57(7), 842–853.
Koivusilta, L., Honkala, S., Honkala, E., & Rimpela, A. (2003). Toothbrushing as a part of adolescent
lifestyle predicts educational level. Journal of Dental Research, 82(5), 361–366.
Kristjansson, A. L., Sigfusdottir, I. D., Mann, M. J., & James, J. E. (2014). Caffeinated sugar-sweetened
beverages and common physical complaints in Icelandic children aged 10–12years. Preventive
Medicine, 58, 4044.
Kuusela, S., Honkala, E., Kannas, L., Tynjälä, J., & Wold, B. (1997). Oral hygiene habits of 11-year-old
schoolchildren in 22 European countries and Canada in 19931994. Journal of Dental Researches,
76(9), 1–9.
Löe, H. (2000). Oral hygiene in the prevention of caries and periodontal disease. International Dental
Journal, 50(3), 129–139.
Malik, V. S., Schulze, M. B., & Hu, F. B. (2006). Intake of sugar-sweetened beverages and weight gain:
a systematic review. American Journal of Clinical Nutrition, 84(2), 274 288.
Marinho, V. C. C., Higgins, J. P. T., Sheiham, A., & Logan, S. (2003). Fluoride toothpastes for pre-
venting caries in children and adolescents. Cochrane Database of Systematic Reviews (Online),1:
CD002278.
Moynihan, P. (2005). The interrelationship between diet and oral health. Proceedings of the Nutritional
Society, 64(4), 571–580.
Németh, Á. (2007). Táplálkozási szokások és fogápolás. In Németh Á. (Szerk.), Serdülőkorú fiata-
lok egészsége és életmódja. Az Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása elnevezésű, az
Egészségügyi Világszervezettel együttműködésben zajló nemzetközi kutatás 2006. évi felméré-
nek Nemzeti jelentése (pp. 60–66). Budapest: Országos Gyermekegészségügyi Intézet.
Németh, Á. (2011). Táplálkozási szokások és fogápolás. In Németh Á. & Költő A. (Szerk.), Serdülőkorú
fiatalok egészsége és életmódja 2010. Az Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása című, az
Egészségügyi Világszervezettel együttműködésben zajló nemzetközi kutatás 2010. évi felmérésé-
ről készült nemzeti jelentés (pp. 21–25). Budapest: Országos Gyermekegészségügyi Intézet.
Egészségmagatartás | 2. Táplálkozási szokások és fogápolás 29
Neumark-Sztainer, D., Larson, N. I., Fulkerson, J. A., Eisenberg M. E., & Story, M. (2010). Family meals
and adolescents: What have we learned from Project EAT (Eating Among Teens)? Public Health
Nutrition, 13(7 ), 1113–1121.
Neumark-Sztainer, D., Hannan, P. J., Story, M., Croll, J., & Perry, C. L. (2003). Family meal patterns:
Associations with sociodemographic characteristics and improved dietary intake among adoles-
cents. Journal of the American Dietetic Association, 103(3), 317–322.
Neumark-Sztainer, D., Story, M., Perry, C. L., & Casey, M. A. (1999). Factors influencing food choices
of adolescents: Findings from focus-group discussions with adolescents. Journal of the American
Dietetic Association, 99(8), 9 2 9 –937.
Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (2011). El ne szálljon az agyad! Energiaitalok
egészségkárosító hatása (nem csak) gyermekek, serdülők és fiatal felnőttek körében. Elérhető:
http://www.oeti.hu/download/energiaital.pdf
Pedersen, T. P., Meilstrup, C., Holstein, B. E., & Rasmussen, M. (2012). Fruit and vegetable intake is
associated with frequency of breakfast, lunch and evening meal: cross-sectional study of 11-, 13-,
and 15-year-olds. International Journal of Behavioural Nutrition and Physical Activity, 9, 9.
Rampersaud, G. C., Pereira, M. A., Girard, B. L., Adams, J., & Metzl, J. D. (2005). Review – Breakfast
habits, nutritional status, body weight, and academic performance in children and adolescents.
Journal of the American Dietetic Association, 105(5 ), 743 760.
Sheiham, A. (2001). Dietary effects on dental diseases. Public Health Nutrition, 4(23), 569 –591.
Story, M., Neumark-Sztainer, D., & French, S. A. (2002). Individual and environmental influences on
adolescent eating behaviors. Journal of the American Dietetics Association, 102(3), s40–s51.
Timlin, M. T., Pereira, M. A., Story, M., & Neumark-Sztainer, D. (2008). Breakfast eating and weight
change in a 5-year prospective analysis of adolescents: Project EAT (Eating Among Teens).
Pediatrics, 121(3), E638–E645.
Utter, J., Denny, S., Robinson, E., Fleming, T., Ameratung, S., & Grant, S. (2013). Family meals among
New Zealand young people: Relationships with eating behaviors and body mass index. Journal of
Nutrition Education and Behaviour, 45(1), 3 –11.
Van Duyn, M. A., & Pivonka, E. (2000). Overview of the health benefits of fruit and vegetable consump-
tion for the dietetics professional: Selected literature. Journal of the American Dietetic Association,
100 (12), 1511–1521.
Vartanian, L. R., Schwartz, M. B., & Brownell, K. D. (2007). Effects of soft drink consumption on nutri-
tion and health: A systematic review and meta-analysis. American Journal of Public Health, 97(4),
667–675.
Vereecken, C. (2012). Eating behaviour: Soft-drink consumption. In C. Currie, C. Zanotti, A. Morgan,
D. Currie, M. de Looze, C. Roberts, O. Samdal, O. R. F. Smith, & V. Barnekow (Eds.) Social deter-
minants of health and well-being among young people. Health Behaviour in School-aged Children
(HBSC) Study: International report from the 2009/20010 survey (pp. 115–118). Copenhagen: World
Health Organization.
Vereecken, C., De, H. S., Maes, L., Moreno, L., Manios, Y., Phillipp, K., Plada, M., de Bourdeaudhij,
I., & HELENA Study Group (2009). Reliability and validity of a healthy diet determinants question-
naire for adolescents. Public Health Nutrition, 12(10), 1830–1838.
Vereecken, C., Dupuy, M., Rasmussen, M., Kelly, C., Nansel, T. R., Al Sabbah, H., Baldassari, D.,
Jordan, M. D., Maes, L., Niclasen, B. V., Ahluwalia, N., & HBSC Eating and Dieting Focus Group
(2009). Breakfast consumption and its socio-demographic and lifestyle correlates in schoolchild-
ren in 41 countries participating in the HBSC study. International Journal of Public Health, 54(Suppl.
2), 180–190.
Vereecken, C., Pedersen, T. P., Ojala, K., Krølner, R., Dzielska, A., Ahluwalia, N., Giacchi, M., & Kelly,
C. (2015). Fruit and vegetable consumption trends among adolescents from 2002 to 2010 in 33
countries. European Journal of Public Health, 25(Suppl. 2), 16–19.
Egészségmagatartás | 2. Táplálkozási szokások és fogápolás30
Videon, T. M., & Manning, C. K. (2003). Influences on adolescent eating patterns: The importance of
family meals. Journal of Adolescent Health, 32(5), 365–373.
Zucconi, S., Volpato, C., Adinolfi, F., Gandini, E., Gentile, E., Loi, A., & Fioriti, I. (2013). Gathering
Consumption Data on Specific Consumer Groups of Energy Drinks. External Scientific
Report. European Food Safety Authority, Supporting Publications 2013: EN–394. Elérhető:
http://www.efsa.europa.eu/en/supporting/pub/394e
Egészségmagatartás | 3. Fizikai aktivitás és képernyőhasználat 31
3. FIZIKAI AKTIVITÁS ÉS KÉPERNYŐHASZNÁLAT
Németh Ágnes
BEVEZETÉS
A mozgás és a testedzés vitathatatlanul az egészséget támogató magatartásformák közé tartozik. A
rendszeres fizikai aktivitásnak komoly szerepe lehet mind a fizikai, mind a lelki jóllét megtartásában,
és általában az életminőség javításában (Bouchard, Blair és Haskell, 2012). A hatásmechanizmus
igen összetett, függ a testmozgás mennyiségétől és formájától is (Powell, Paluch és Blair, 2011), de
általában a mozgás számos betegség – sok más mellett például a szív-érrendszeri problémák, a
vastagbél-tumor, a kettes típusú cukorbetegség vagy a csontritkulás – kockázatát csökkenti (Lee,
Shiroma, Lobelo és mtsai, 2012). A mentális problémák közül például a szorongás oldásában és a
depresszív tünetek csökkentésében segíthet, a kognitív funkciók leépülését pedig megakadályoz-
hatja, visszafordíthatja (Penedo és Dahn, 2005). Általánosságban növeli az állóképességet, ezáltal
javíthat az alvásminőségen is (Driver és Taylor, 2000).
A fizikailag aktív életmód csak akkor fejtheti ki teljes pozitív hatását az egészségre, ha már a
gyermek- és kamaszkorban is jellemző. A megfelelő minőségű és mennyiségű mozgás ugyanis elen-
gedhetetlen az egészséges testi, lelki és értelmi fejlődéshez. A legalább közepes intenzitású rend-
szeres fizikai aktivitás mérhetően pozitívan hat a gyermekek és serdülők aktuális fizikai és pszichés
egészségi állapotára. Ez a pozitív hatás megjelenik többek között a serdülők tápláltsági állapotában,
vérzsír-szintjében, vérnyomásában, csontsűrűségében, izomerejükben és állóképességükben, aerob
teljesítőképességükben, közérzetükben, hangulatukban (Hallal, Victora, Azevedo és mtsai, 2006;
Strong, Malina, Blimkie és mtsai, 2005). A legtöbb mutatónál pozitív dózis-válasz típusú összefüg-
gés11 figyelhető meg: a magas intenzitású, aerob típusú rendszeres testmozgás kedvezőbb hatású,
mint a közepesen intenzív fizikai aktivitás (Janssen és LeBlanc, 2010).
Különösen a serdülőkor elején és közepén a fizikai aktivitás jelentős pozitív összefüggést mutat az
énképpel, az önértékeléssel, valamint a családi és kortárskapcsolatok minőségével, továbbá negatív
kapcsolatban áll szubjektív egészségi panaszokkal (pl. fejfájás, idegesség, ingerültség, fáradtság) és
a dohányzással (Ianotti, Kogan, Janssen és mtsai, 2009). Számos tanulmányból kiderül az is, hogy a
napi szintű fizikai aktivitás (akár csak a gyalogos vagy biciklivel történő iskolába járás) növeli az isko-
lai és kognitív teljesítményt is (Sibley és Etnier, 2003). Nehéz azonban megállapítani, hogy az egyéni
és a társas tényezők között mi az ok-okozati összefüggés: például a kompetencia, az énhatékonyság
érzése, a testkép, továbbá a szülői és kortárstámogatás valószínűleg kölcsönös, egymást erősítő
kapcsolatban vannak a testmozgással. A környezeti befolyásoló tényezők közül fontos említeni a
család anyagi helyzetével és a fizikai (lakó)környezet minőségével való pozitív összefüggést (Bauman,
Reis, Sallis és mtsai, 2012).
Az aktív gyermek- és serdülőkor kedvező egészségi hatásai felnőttkorban is érvényesülnek. A
serdülőkori fizikai aktivitásnak meghatározó szerepe van például a felnőttkori maximális csonttömeg
és csontsűrűség elérésében (Nilsson, Ohlsson, Eriksson és mtsai, 2008; Nilsson, Ohlsson, Mellström
és mtsai, 2009), de szintén fontos előrejelzője a felnőttkori általános és hasi elhízásnak (Pietilainen,
Kaprio, Borg és mtsai, 2008).
A megfelelő mennyiségű és intenzitású fizikai aktivitás meghatározását hosszú tudományos vita
előzte meg. A kutatási eredmények alapján az Egészségügyi Világszervezet ajánlása (World Health
Organization, [WHO], 2010): a gyermekeknek és serdülőknek naponta legalább 60 perc, legalább
közepes intenzitású testmozgásra van szükségük. További jótékony hatással bír az egészségre a
11
Ez azt jelenti, hogy minél több és/vagy intenzívebb testmozgást végez az egyén, annál pozitívabb hatása van a testi-lelki
állapotára. Természetesen ez csak bizonyos határok között igaz: a túlzott mértékű fizikai aktivitás már káros lehet mind
a testi, mind a mentális egészségre.
Egészségmagatartás | 3. Fizikai aktivitás és képernyőhasználat32
hosszabb időtartamú testedzés. A fizikai aktivitásnak nagyrészt aerob jellegűnek kell lennie, és az
egy órás időtartamnak intenzív szakaszokat is tartalmaznia kell (beleértve az izmokat és csontokat
fejlesztő mozgásformákat) legalább hetente három napon.
Témánk másik aspektusa a fizikai inaktivitás, a mozgásszegény vagy „ülő” életmód. Tény, hogy
technikailag rendkívül fejlett korunkban mindennapi tevékenységeinkhez igen kevés fizikai aktivitás
szükséges, s ez vonatkozik gyermekeinkre is. Az ülő életmód kevés mozgással és alacsony energia-
felhasználással jár. Az ülő tevékenységeket a fizikai aktivitáshoz hasonlóan kategorizálni lehet forma,
tartam, intenzitás stb. alapján. Általában két nagy csoportot különböztetünk meg: a képernyő-alapú
(pl. tévénézés) és a nem képernyő-alapú tevékenységeket (például motorizált közlekedés, társas
tevékenységek; Pate, Mitchell, Byun és mtsai, 2011). Az ülő tevékenységek kevesebb energia-fel-
használással járnak, mint a könnyű fizikai aktivitás, ugyanakkor mindkettőtől meg kell különböztet-
nünk a fizikai inaktivitás fogalmát, mely olyan életmódot jelent, amelyben a fizikai aktivitás szintje nem
éri el az ajánlottat (Sedentary Behaviour Research Network [SBRN], 2012).
A fiatalok hétköznapjaik jelentős részét az iskolában ülve töltik. Ugyanakkor jellemző, hogy szaba-
didejük jó részét a képernyő-alapú médiafogyasztás (pl. tévé-, videónézés, számítógépezés) teszi ki,
amely szintén ülő tevékenység. Általában az európai gyermekek és serdülők naponta 6-8 órát ülve
töltenek el (Pate, Mitchell, Byun és mtsai, 2011).
Számos kutatás igazolta, hogy az ülő tevékenységek és a fizikai aktivitás egymástól függetlenül
lehetnek jelen a fiatalok életmódjában (pl. Marshall, Biddle, Gorely és mtsai, 2004). A gyermekek
és serdülők életmódja változatos mintázatot mutat a magas fizikai aktivitás/magas ülő tevékenység,
magas fizikai aktivitás/alacsony ülő tevékenység, alacsony fizikai aktivitás/magas ülő tevékenység
szintek kombinációja mentén (Jago, Fox, Page és mtsai, 2010). Az európai gyermekekre jellemző,
hogy a képernyőhasználat és a fizikai aktivitás nem egymás rovására valósul meg (Melkevik, Torsheim,
Ianotti és mtsai, 2010).
Az ülő életmód rizikómagatartásnak tekinthető, mivel egy sor kedvezőtlen egészségi, pszichés
vagy kognitív mutatóval – például a túlsúlyossággal, az alacsony csontsűrűséggel, a szív-anyagcsere
betegségekkel, az alacsony önértékeléssel, a gyengébb iskolai teljesítménnyel a fizikai aktivitástól
függetlenül kapcsolatot mutat (Tremblay, LeBlanc, Kho és mtsai, 2011). Az összefüggés a legtöbb
esetben pozitív dózis-válasz típusú, vagyis minél több időt tölt ülő tevékenységgel az egyén, annál
károsabb a hatása az egészségére.
A fizikailag inaktív tevékenységek közül a leggyakrabban vizsgált mutató a tévénézés, amely pozi-
tív kapcsolatot mutat a szerfogyasztással, a korai szexuális élettel és deviáns magatartásformák-
kal (pl. iskolakerülés; Chandra, Martino, Collins és mtsai, 2008; Nelson és Gordon-Larsen, 2006),
továbbá kedvezőtlen táplálkozási szokásokkal (pl. nassolás, túl sok kalória-bevitel) is (Pearson és
Biddle, 2011). A tévénézéshez hasonlóan a számítógép előtt töltött idő is összefügg számos pszi-
choszomatikus panasszal (pl. fejfájás, hátfájás, ingerlékenység, rossz hangulat), a fizikai agresszióval
(Ianotti, Janssen, Haug és mtsai, 2009) és az egészségtelen étkezési mintázattal (Vereecken, Todd,
Roberts és mtsai, 2006).
A képernyőhasználatot számos környezeti tényező befolyásolja. A társas hatások közül legfon-
tosabb a szülők média-használati szokásai, kontrolláló magatartása, nevelési attitűdje (pl. túlvédés)
(Salmon, Tremblay, Marshall és mtsai, 2011; Uijtdewilligen, Nauta, Singh és mtsai, 2011). A fizikai kör-
nyezet szintén nem elhanyagolható: a rendezetlen, esetleg veszélyes lakókörnyezet növeli a képernyő
előtt töltött időt. Városokban inkább a számítógép-használat, falvakban inkább a tévénézés jellemző
(Carson, Ianotti, Pickett és mtsai, 2011).
Egészségmagatartás | 3. Fizikai aktivitás és képernyőhasználat 33
FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK
A fizikai aktivitással kapcsolatban a következő kérdéseket tettük fel.
Gondolj az elmúlt 7 napra, és próbáld meg összeszámolni, hogy hány olyan napod volt, amikor
legalább 60 percet kiadósan mozogtál12? (Ha pl. egy napon délelőtt is és délután is mozog-
tál 30–30 percet, akkor az egy napon 60 percnek számít.) (Lehetséges válaszok: 0 napon / 1
napon / 2 napon / 3 napon / 4 napon / 5 napon / 6 napon / 7 napon.)
Iskolai tanórákon kívül: MILYEN GYAKRAN végzel olyan kiadós mozgást a szabadidődben,
amitől kifulladsz, megizzadsz? (Lehetséges válaszok: Naponta / Hetente 4-6 alkalommal /
Hetente 2-3 alkalommal / Hetente 1 alkalommal / Havonta / Ritkábban, mint havonta / Soha).
Iskolai tanórákon kívül: hetente HÁNY Ó R ÁT mozogsz a szabadidődben úgy, hogy kifulladsz,
megizzadsz? (Lehetséges válaszok: Semmit / Kb. ½ órát / Kb. 1 órát / Kb. 2-3 órát / Kb. 4-6
órát / 7 órát vagy többet.)
A szabadidő képernyő előtti eltöltésére és számítógép használatra vonatkozóan három kérdést tettünk
fel. (A diákoknak minden kérdésnél külön kellett válaszolniuk a hétköznapokat és hétvégéket illetően.)
Naponta általában hány órát töltesz tévé-, videó- (beleértve a YouTube-ot és hasonló szolgál-
tatásokat), vagy DVD-nézéssel a szabadidődben?
Naponta általában hány órát játszol a szabadidődben számítógépen vagy játék konzolon (pl.
Playstation, Xbox, Gamecube) táblagépen (pl. iPad) okostelefonon vagy egyéb elektronikus
eszközön (nem beleértve a mozgással járó játékokat vagy fitneszprogramokat)?
Naponta általában hány órát töltesz a szabadidődben elektronikus eszközök, mint számítógép,
táblagép (pl. iPad) vagy okostelefon használatával játékon kívüli célokra (pl. házi feladat írására,
e-mailezésre, Twitter vagy Facebook használatára, chatelesre vagy az internet böngészésére)?
(Minden kategória esetén lehetséges válaszok: Semennyit / Kb. ½ órát / Kb. 1 órát / Kb. 2 órát
/ Kb. 3 órát / Kb. 4 órát / Kb. 5 órát / Kb. 6 órát / Kb. 7 órát vagy többet.)
EREDMÉNYEK
Fizikai aktivitás
A megkérdezett diákok közel ötödére (19,0%) jellemző, hogy eleget mozognak13. Kevesebb, mint
harmaduk kevés (30,1%), és több mint negyedük (28,3%) nagyon kevés fizikai aktivitást mutat. A
lányok szignifikánsan kisebb arányban mozognak eleget vagy közel eleget, mint a fiúk (3 .1. á bra). A
lányoknak több mint harmadára, míg a fiúknak csak több mint ötödére jellemző a nagyon kevés vagy
semennyi fizikai aktivitás.
12
A mozgásos tevékenységet a tanulók számára a kérdőívben úgy írtuk körül, mint ami „megnöveli a pulzusod (szívveré-
sed) számát és néha ki is fulladsz (lihegsz). Ide tartozik, ha sportolsz, iskolában mozogsz, a barátaiddal játszol, vagy ha
gyalog mész az iskolába. Testedzésnek számít például, ha futsz, gyorsan gyalogolsz, rollerezel, biciklizel, táncolsz, gör-
deszkázol, úszol, focizol, kosárlabdázol, síelsz stb.)”
13
Felmérésünkben „elegendőnek” tekintettük, ha a tanuló minden nap mozgott legalább mérsékelt intenzitással, legalább
60 percet (WHO, 2010), „közel elegendőnek”, ha legalább 5 napon végzett testmozgást a kérdezést megelőző héten,
„kevésnek, ha ez 3-4 napon jellemző, és „nagyon kevésnek, ha ez legfeljebb 2 napon fordult elő a kérdezést megelőző
héten.
Egészségmagatartás | 3. Fizikai aktivitás és képernyőhasználat34
3.1. áb ra
Az 511. évfolyamos tanulók elmúlt heti fizikai aktivitása nem szerint (N = 6029)
A magasabb évfolyamokon mindkét nem válaszai szignifikánsan kedvezőtlenebb arányokat
mutatnak: az életkor emelkedésével markánsan növekszik a nagyon keveset és csökken az eleget
mozgók aránya (3.1. táblázat). Ezek a tendenciák a lányoknál kifejezettebbek, így a két nem közötti
eleve szignifikáns különbségek növekednek az idősebb korcsoportokban.
3.1. táblázat
A tanulók elmúlt heti fizikai aktivitása nem és évfolyam szerint (N = 6029)
Évfolyam Nagyon kevés (%) Kevés (%) Mérsékelten
elegendő (%) Elegendő (%)
Fiúk Lányok Fiúk Lányok Fiúk Lányok Fiúk Lányok
5.* 18, 0 22,1 23,0 25,0 24,4 28,0 34,6 25,0
7.* 18,5 30,5 32,8 34,3 23,0 21, 6 25,7 13,5
9.* 21,7 33,1 26,2 33,9 27,7 22,4 24,4 10,7
11.* 2 7, 6 46,5 30,3 3 3,1 21,9 12,0 20,2 8,4
Az intenzív fizikai aktivitás rendszerességében is a fentiekhez hasonló nemi és életkori mintázat
látható. A fiatalok kétharmada (67,9%-a) végez iskolán kívül hetente legalább 2 alkalommal kiadós
testedzést. A legfiatalabbaknak ez még háromnegyedére jellemző, míg a 11. évfolyamosoknak már
csak valamivel több, mint 60%-a számolt be erről.
A nemek közötti különbség itt is minden évfolyamon szignifikáns, az idősebbek körében nagyobb
eltérések mutatkoznak az intenzív testmozgást végző fiúk és lányok arányában (3.2. ábra). A fiúknál
a rendszeresen mozgók aránya a 7. és 9. évfolyamok között csökken jelentősen, míg a lányoknál az
évfolyam növekedésével folyamatosan csökkenő tendencia figyelhető meg.
Egészségmagatartás | 3. Fizikai aktivitás és képernyőhasználat 35
3.2 . ábra
Heti legalább két alkalommal intenzív testmozgást végző tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N = 6104)
A tanulóknak mintegy fele (49,0%) legalább heti két órát intenzíven edz. Az évfolyamok közötti
különbség szignifikáns, de nincs jellegzetes tendencia: legkevésbé a legfiatalabbakra (45,2%), és
leginkább a 9. évfolyamosokra (51,5%) jellemző, hogy legalább heti 2 órát edzenek. Az intenzív test-
mozgást egyáltalán nem végzők aránya a fiúknál majdnem kétszeres a középiskolás korosztályban
(10% körül), mint az általános iskolásoknál (5-6%). A lányoknál kisebbek a különbségek az egyes
évfolyamok között: 10-14%-os hányadokat láthatunk.
A fiúknál szignifikánsan nőnek az arányok a 9. évfolyamig, míg a lányoknál nincsenek szignifikáns
különbségek. A fiúk és lányok közötti eltérések növekednek az életkorral (3.3. ábra).
3.3. ábra
Heti legalább két óra intenzív testmozgást végző tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N = 6083)
Képernyőhasználat
Tévé-, videó-, DVD-nézés
A hétköznapi és a hétvégi tévénézés adatok között nagy eltéréseket láthatunk (3.4. ábra). Tanítási
napokon a diákok több mint fele (54,6%-a) néz naponta legalább 2 órán át tévét, videót vagy
DVD-t.14 Ugyanez az arány a hétvégére vonatkozóan 80,4%. A hétköznapi tévézési szokásokhoz
képest jóval kisebb arányban vannak a tanulók között, akik hétvégén sohasem néznek tévét. Míg
tanítási napokon a sokat, addig hétvégeken nagyon sokat tévézők aránya a legnagyobb.
14 Felmérésünkben „kevésnek” tekintettük a napi legfeljebb 1 óra tévézést (videózást, DVD-nézést), „soknak” a 2-3 órányit
és „nagyon soknak” az ennél hosszabb időtartamú képernyő használatot.
Egészségmagatartás | 3. Fizikai aktivitás és képernyőhasználat36
3.4. ábra
Az 511. évfolyamos tanulók tévé-, videó- és DVD-nézésének napi időtartama tanítási napokon és
hétvégéken
A korcsoportokat tekintve csak az ötödikesek különböznek szignifikánsan az idősebbektől, ők
tévéznek a legkevesebbet. Körükben a hétköznapokon semmit vagy keveset tévézők aránya mintegy
56%, míg az idősebbeknél 41-46%. A nagyon sokat tévézők aránya az ötödikeseknél 13,2%, míg az
idősebbeknél 18-19%. A hétvégéket tekintve a legfiatalabbaknak több mint 26%-a tévézik keveset,
míg az idősebbeknek csak 15-20%-a. A nagyon sokat tévézők arányai a 7–11. évfolyamokon 45-50%,
míg az ötödikeseknél nem éri el a 35%-ot.
A teljes mintán a nemek között csak a tanítási napok tévézési arányai között van szignifikáns
különbség: a lányok kevesebbet ülnek a képernyő előtt. Évfolyamos bontásban csak a legfiatalabbak
és legidősebbek körében találtunk statisztikailag jelentős nemi különbséget (3.5. ábra).
3.5. ábra
Tanítási napokon legalább napi két órát tévéző tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N = 6090)
A hétvégére vonatkozóan szintén két évfolyamon (5. és 9.) találunk szignifikáns különbséget a
fiúk és lányok között, szintén a lányokra jellemző kedvezőbb adatokkal (3.6. ábra), bár a hétköznapi
tévénézéshez képest kisebb eltérések figyelhetők meg.
Egészségmagatartás | 3. Fizikai aktivitás és képernyőhasználat 37
3.6. ábra
Hétvégéken legalább napi két órát tévéző tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N = 6079)
Számítógép- (táblagép, iPad, okostelefon stb.) használat
Hasonlóan a tévé-, videó- és DVD-nézéshez, a számítógép-használat esetében is jelentős különb-
ségeket találunk a hétvégi és hét közbeni adatok között (3.7. áb r a). Tanítási napokon a legalább
napi 2 óra játékcélú számítógépezés15 az 5–11. évfolyamos tanulók 38,9%-ára, míg a hétvégéken
58,7%-ára jellemző. Hétköznapokon a diákok körében legjellemzőbb a kevés számítógépezés, míg
hétvégéken a legnagyobb arányban sokat játszanak számítógépen a fiatalok.
3.7. ábr a
Az 5–11. évfolyamos tanulók játékcélú számítógép- (táblagép, iPad, okostelefon) használatának napi
időtartama tanítási napokon és hétvégéken
A játszók aránya az évfolyamok között szignifikánsan eltér: hétköznapokon legnagyobb arányban
a 7. és 9. évfolyamosok játszanak sokat vagy nagyon sokat, hétvégéken az 5. és 7. osztályosok.
A számítógép-használat nemenként jelentős különbséget mutat. Tanítási napokon a fiúknak közel
fele (49,7%) játszik naponta legalább 2 órát számítógépen, míg a lányoknak csak kevesebb, mint
harmadára jellemző ugyanez (29,0%). Az eltérés minden évfolyamon szignifikáns (3.8. ábra).
15
A tévénézés napi időtartamának kategóriáit használva, itt is: „kevés” a napi legfeljebb 1 óra, „sok” a napi 2-3 óra és
„nagyon sok” a napi 4 vagy több óra.
Egészségmagatartás | 3. Fizikai aktivitás és képernyőhasználat38
3.8. ábra
Tanítási napokon legalább napi két órát számítógépen játszó tanulók aránya nem és évfolyam szerint
(N = 6102)
Hétvégén jóval többet játszanak a fiatalok: a fiúk 72,7%-a, a lányoknak 45,8%-a játszik számí-
tógépen naponta legalább 2 órát. A tanítási napokhoz képest jóval alacsonyabb a számítógépen
soha nem játszók aránya is (hétköznap a fiúknak 18,0%-a, a lányoknak 31,7%-a, még hétvégén
10,4%, illetve 22,3% soha nem játszik számítógépen). A nemi különbségek minden évfolyamon
szignifikánsak (3.9. ábra).
3.9. ábra
Hétvégéken legalább napi két órát számítógépen játszó tanulók aránya nem és évfolyam szerint
(N = 6078)
Az egyéb, nem játékcélú számítógép-használat (chat, e-mail, internet stb.) legalább napi két órá-
ban hétköznap a fiatalok 50,1%-áról, míg hétvégén 63,5%-áról mondható el. A tanítási napokra
jellemző, hogy a fiatalok legnagyobb hányada keveset használja az elektronikus eszközöket, míg a
hétvégéken az erre nagyon sok időt fordítók vannak túlsúlyban (3.10. á bra). A soha nem számítógé-
pezők arányában alig van különbség a tanítási napokat és a hétvégéket, valamint a nemeket tekintve:
a fiúknak mintegy 11%-a, míg a lányoknak 8-9%-a soha nem számítógépezik.
Egészségmagatartás | 3. Fizikai aktivitás és képernyőhasználat 39
3.10 . áb ra
Az 511. évfolyamos tanulók nem játékcélú számítógép- (táblagép, iPad, okostelefon) használatának
napi időtartama tanítási napokon és hétvégéken
Egyértelmű életkori tendencia, hogy az idősebbek évfolyamról évfolyamra egyre nagyobb arányban
foglalkoznak ezzel a hét bármely napján, de a két legidősebb korcsoport között már csekély a különbség.
Az egyéb számítógép-használat esetében is markáns nemi különbséget láthatunk, de a játék-
használathoz képest ellentéteset. A fiúknak 45,3%-a, míg a lányoknak 54,6%-a használja tanítási
napokon legalább napi két órán keresztül a számítógépet egyéb célokra. Évfolyamokra bontva a
mintát továbbra is megmarad a nemi különbség (3.11. áb r a), de a legfiatalabbaknál a fiúk szignifi-
kánsan nagyobb aránya számítógépezik sokat vagy nagyon sokat.
3.11. ábr a
Tanítási napokon legalább napi két órát számítógépező (de nem játszó) tanulók aránya nem és évfo-
lyam szerint (N = 6093)
Hétvégéken a fiúk 59,1%-a és a lányok 67,5%-a ül sokat vagy nagyon sokat a számítógép előtt
nem játék céljából. A nemi különbségek ez esetben is minden évfolyamon szignifikánsak, és a mintá-
zat megegyezik a hétköznapok esetében tapasztalttal: az 5. évfolyam kivételével a lányokra nagyobb
arányban jellemző a sok vagy nagyon sok számítógépezés (3.12 . ábra).
Egészségmagatartás | 3. Fizikai aktivitás és képernyőhasználat40
3.12 . áb ra
Hétvégéken legalább napi két órát számítógépező (de nem játszó) tanulók aránya nem és évfolyam
szerint (N = 6075)
MEGBESZÉLÉS
A fejezetben különböző mozgásos tevékenységek és a képernyőhasználat – mint fizikailag inaktív
tevékenység – néhány jellemzőjét vizsgáltuk meg. A fizikai aktivitást a legalább 60 perc időtartamú
közepes és erős intenzitású mozgás heti gyakoriságával, valamint az erőteljes testedzés gyakorisá-
gával és időtartamával jellemeztük. A képernyőhasználatot a tévé-, DVD-, videó-nézés napi időtarta-
mával, valamint a játékcélú és nem játékcélú számítógép-használattal írtuk le.
A 11–18 éves magyar fiataloknak alig ötödéről mondható el, hogy napi szinten eleget mozog.
Markáns különbséget láthatunk a két nem között: a lányoknak még hatoda sem teljesíti az ajánlott
napi mennyiséget és intenzitást (WHO, 2010), a fiúknak azonban valamivel több, mint negyede. A
korábbi két felmérést figyelembe véve mérsékelt, de egyértelműen javuló tendencia látható az ada-
tokban (Halmai és Németh, 2011; Németh, 2007): leginkább a semmit vagy nagyon keveset mozgók
arányaiban, illetve a korcsoportokat nézve, a középiskolások körében. Az elmúlt nyolc év trendjét 32
HBSC országban megvizsgálva, hazánk ahhoz a tizenhat országhoz tartozik, ahol a fiúknál, és ahhoz
a tíz országhoz tartozik, ahol a lányoknál szignifikáns növekedés látható a naponta eleget mozgók
arányában (Kalman, Inchley, Sigmundová és mtsai, 2015). A nemi és életkori mintázatban az elmúlt
évtized során nem figyeltünk meg változást.
A vizsgált évfolyamok közül a felmérés tanévében az 5. és 9. évfolyamokon lett kötelező a min-
dennapos testnevelés. Jelen eredményeinkben ennek esetleges hatása nem érhető tetten, mivel a
másik két évfolyamhoz képest nem mutatkozott látványos időbeli javulás. Talán hosszabb időinter-
vallumban lehet majd észlelni a rendelkezés következményeit.
Nemzetközi összehasonlításban (Ianotti, Kalman, Inchley és mtsai, 2012a) a legfiatalabbak adatai
valamivel jobbak az átlagnál (akik minden nap mozognak legalább egy órát legalább közepes inten-
zitással), a 13 éves átlagéletkorúak arányai a középértéknek megfelelőek; a 15 éveseknél a lányokra
ugyanez igaz, a fiúk adatai azonban jelentősen kedvezőbbek a HBSC-országok átlagához képest.
Az intenzív fizikai aktivitás (testedzés) heti gyakoriságát tekintve, a fiatalok nagyobb része hetente
legalább kétszer részt vesz valamilyen erőteljes mozgásos tevékenységben a testnevelés órákon túl
is. Az elmúlt évek során a mintegy kétharmados arány meglehetősen állandónak bizonyult (Halmai és
Németh, 2011; Németh, 2007). A fiúk és fiatalabbak magasabb arányai szintén általánosan jellemzők
az utóbbi három felmérésben, de a lányoknál jelentősebb változások láthatók: a rendszeresen edzők
aránya csökkent az általános iskolás, ugyanakkor nőtt a középiskolás korosztályban. Ez utóbbi vál-
tozás a középiskolásoknál a két nem közötti különbség mérséklődését eredményezte.
Egészségmagatartás | 3. Fizikai aktivitás és képernyőhasználat 41
Az iskolai tanórákon kívül végzett testedzés mennyiségét tekintve némi javulás tapasztalható a
korábbi évekhez képest, és ez egyértelműen annak köszönhető, hogy a lányok átlagosan egyre töb-
bet mozognak (Halmai és Németh, 2011; Németh, 2007). E tekintetben a magyar fiatalok közül a 11
és 13 éves korosztály a HBSC-átlagnál valamivel kedvezőtlenebb adatokat mutat, míg a 15 évesek
mutatói átlagosnak mondhatók (Ianotti, Kalman, Inchley és mtsai, 2012a).
A tévé-, videó-, DVD-nézés rendkívül elterjedt, napi több órás tevékenység a serdülőkorúak köré-
ben. Bár a korábbi két felmérésben tapasztaltakhoz képest (Halmai és Németh, 2011; Németh, 2007)
a naponta legalább két órát tévézők arányában határozott csökkenés látható, ez még mindig jel-
lemző a fiatalok nagyobb hányadára, akár a hétköznapokat, akár a hétvégéket tekintjük. Azonban a
hét minden napjára vonatkozóan kedvező változást figyeltünk meg, elsősorban az általános iskolás
korcsoportokban. A nemi különbségek itt jóval kisebbek, mint a fizikai aktivitásnál – ezt a korábbi
felmérésekben is láthattuk –, de valamelyest talán nőttek a lányok adatainak kedvezőbbé válásával.
A magyar kamaszok adatai általában jóval kedvezőbbek a nemzetközi középértéknél (Ianotti, Kalman,
Inchley és mtsai, 2012b), egyedül a 15 éves fiúk aránya tekinthető átlagosnak.
A napi több órás, játékcélú számítógép-használat tanítási napokon tízből négy tanulóra jellemző,
míg a hétvégi napokon tízből hat diákra. Ezek a magas arányok nagyrészt az utóbbi nyolc évben
mért jelentős növekedésnek tulajdoníthatók, bár az elmúlt négy évben a növekedés üteme csökkent
(Halmai és Németh, 2011; Németh, 2007). Úgy tűnik, a lányok és fiúk közötti „digitális olló” bezárul,
mert a lányok arányaiban a legutóbbi három vizsgálat során még intenzívebb emelkedés látható, mint
a fiúkéban. Az életkori különbségek hasonlók a korábbi eredményekhez: az eltérés nem kifejezetten
markáns, de a legidősebbekre jellemző legkevésbé a játékcélú számítógépezés. A magyar fiatalok
arányai minden korcsoportban, mindkét nem esetében kissé magasabbak a HBSC-átlagnál (Ianotti,
Kalman, Inchley és mtsai, 2012b).
A nem játékcélú számítógép-használat (jellemzően internetezés, chatelés, virtuális kommunikáció,
házi feladat elkészítése) a lányok körében jóval népszerűbb, mint a fiúknál, és a korábbi felmérésektől
eltérően (Halmai és Németh, 2011; Németh, 2007) előbbiek arányai már fölülmúlják a fiúkét, mind
a hét közbeni, mint a hétvégi számítógépezést tekintve. A négy évvel ezelőtti adatokhoz képest a
lányok és a 11. évfolyamos fiúk arányai jelentősen nőttek, míg a fiatalabb fiúké csökkent. A korábbi
eredményekhez viszonyítva némileg csökkent a hétköznap egyáltalán nem számítógépezők aránya
is. Összességében mindkét nem esetében jelentősen nőtt az elmúlt nyolc évben a számítógépet
sokat használók aránya. Nemzetközi kontextusban a magyar diákok ilyen jellegű számítógép-hasz-
nálata a fiúk esetében némileg magasabb, a lányoknál kissé alacsonyabb az átlagnál (Ianotti, Kalman,
Inchley és mtsai, 2012b).
Eredményeinket összegezve, a kedvező tendenciák ellenére átlagosan még mindig elégtelennek
mondható a serdülők fizikai aktivitás-szintje, ezért továbbra is serkenteni kellene a mozgási kedvet,
motivációt és több lehetőséget kellene biztosítani a fiatalok – kiemelten a lányok és az idősebb
kamaszok – számára. A lányok esetében jelen és korábbi eredményeink azt mutatják, hogy az 5.
és 7. évfolyamok között csökken le az elegendőt vagy közel ennyit mozgók aránya, amely összefüg-
gésben lehet a pubertáskori testi változásokkal (ld. a tápláltsági állapotról, testképről szóló fejeze-
tet). Számukra talán a testedzés alakformáló hatását érdemes hangsúlyozni az egészségfejlesztési
gyakorlatban, továbbá azt, hogy ez sokkal egészségesebb és eredményesebb formája a testtö-
meg-kontrollnak, mint a diétázás. Az idősebbek fizikai aktivitási szintjében tapasztalt csökkenésnek
is nyilván több oka van, de a növekvő iskolai terhek, a továbbtanuláshoz kapcsolódó többlet-elfog-
laltságok biztosan hozzájárulnak ehhez. E probléma megoldásához a közoktatási és felvételi rend-
szer átalakítása volna szükséges. Az egészségnevelő stratégiák, programok fejlesztéséhez az eddig
említetteken (nem, életkor) túl további tényezők is hatással lehetnek a fizikai aktivitásra. Napjainkban
a sportolás lehetősége függ az anyagi, illetve a társadalmi helyzettől is (Borraccino, Lemma, Ianotti
és mtsai, 2009): például a hátrányos helyzetűek nem engedhetik meg maguknak, hogy egyesületben
sportoljanak. Az ingyenes iskolai sportszakkörök segíthetnek e probléma enyhítésében. Másrészt
egyértelmű, hogy az idősebb kamaszoknál a testmozgás motivációja egyre inkább a szórakozás,
Egészségmagatartás | 3. Fizikai aktivitás és képernyőhasználat42
társas kikapcsolódás elérése és nem a teljesítmény (Wold és Kannas, 1993), ezért az ifjúsági tömeg-
sport fejlesztésére nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a versenysport mellett. A társas fizikai aktivi-
tás elősegítése abból a szempontból is előnyös lehet, hogy a mind a kortársak, mind a szülők támo-
gatása és példája pozitív befolyásoló erővel bír a fiatalok fizikai aktivitására (Bauman, Reis, Sallis
és mtsai, 2012). A fizikai környezet (lakókörnyezet) minősége (pl. infrastruktúra, mozgásra alkalmas
területek elérhetősége) szintén lényeges elem (Bauman, Reis, Sallis és mtsai, 2012).
Amellett, hogy a serdülők zöme nem mozog életkori szükségletének megfelelő mennyiséget, nagy
részük túl sok időt tölt fizikailag passzívan, a képernyő előtt ülve. Bár a tévé- (és DVD-, videó-)
nézés átlagos mennyisége csökkenő tendenciát mutat, ugyanakkor a számítógépezésre fordított
idő markánsan nőtt az elmúlt évtizedben a kamaszok körében. Úgy tűnik, az 1990-es évek vége
óta a tévénézés csökkenésével nem a fizikailag aktív időtöltésre fordított idő, hanem a számítógép-
(elsősorban az internet-) használat nőtt, tehát a képernyő előtt töltött összes idő valószínűleg szintén
növekszik (Költő, Kertész, Zsiros és mtsai, 2012). Ez természetesen várható volt a technika rohamos
fejlődésével és az eszközök egyre olcsóbbá válásával. Továbbá a mai tizen- és huszonévesek – az
úgynevezett Z-generáció tagjai – „digitális bennszülöttek”, vagyis az ő életüknek már szerves és
teljesen természetes része a virtuális és internetes világ. Ők a digitális technológiák legnagyobb
felhasználói, s a fejlődési irányokat az eszközökben és szolgáltatásokban leginkább az ő igényeik
határozzák meg (Ságvári, 2012). Így érthető, hogy ma már a fiatalok nagyobb részének jelentős napi
elfoglaltsága a virtuális térben való tevékenykedés.
Figyelembe véve azt is, hogy az ülő életmódnak csak egy szelete a képernyőhasználat, a serdülők
zöme napjainak nagyobb részét fizikailag passzívan tölti el, amely hosszú távon egészségveszélyez-
tető hatású lehet.
Nem könnyű az ülő tevékenységek időtartamát csökkenteni, hiszen egyfajta tevékenységet köny-
nyű helyettesíteni másik, fizikailag passzív elfoglaltsággal – e tekintetben széles a skála. Hatásos
beavatkozást csak együttesen, a családon és iskolán keresztül érhetünk el. A szülői korlátozás (pl.
tévénézés, számítógépezés idejének ésszerű megszabása), a készülékek számának csökkentése a
háztartásban, a szülői önkorlátozás példája és alternatív lehetősek felkínálása (pl. családi, „házon
kívüli” programok szervezése) is egyértelműen pozitív hatású (Pate, Mitchell, Byun és mtsai, 2011;
Salmon, Tremblay, Marshall és mtsai, 2011; Verloigne, Lippevelde, Maes és mtsai, 2012). Az iskolá-
ban idejük nagy részét szintén ülve töltik el a diákok. A mindennapos testnevelés bevezetése növel-
heti a fizikai aktivitást, de emellett az iskolai órák számának csökkentése, átstrukturálása szintén
szükséges lenne, hogy az ülő tevékenységek időtartama is csökkenjen az iskolában.
FELHASZNÁLT IRODALOM
Bauman, A. E., Reis, R. S., Sallis, J. F., Wells, J. C., Loos, R. J., & Martin, B.W. (2012). Correlates of
physical activity: why are some people physically active and others not? The Lancet, 380(9838),
258271.
Borraccino, A., Lemma, P., Iannotti, R. J., Zambon, A., Dalmasso, P., Lazzeri, G., Giacchi, M., &
Cavallo, F. (2009). Socioeconomic effects on meeting physical activity guidelines: Comparisons
among 32 countries. Medicine and Science in Sports and Exercise, 41(4), 749–756.
Bouchard, C., Blair, S. N., & Haskell, W. (Eds.) (2012). Physical activity and health. Champaign: Human
Kinetics, 456.
Carson, V., Iannotti, R. J., Pickett, W., & Janssen. I. (2011). Urban and rural differences in sedentary
behavior among American and Canadian youth. Health and Place, 17(4), 920–928.
Chandra, A., Martino, S. C., Collins, R. L., Elliott, M. N., Berry, S. H., Kanouse, D. E., & Miu, A. (2008).
Does watching sex on television predict teen pregnancy? Findings from a national longitudinal
survey of youth. Pediatrics, 122(5), 1047–1054.
Driver, H. S., & Taylor, S. R. (2000). Exercise and sleep. Sleep Medicine Reviews, 4(4), 387–402.
Egészségmagatartás | 3. Fizikai aktivitás és képernyőhasználat 43
Hallal, P. C., Victora, C. G., Azevedo, M. R., & Wells, J. C. (2006). Adolescent physical activity and
health: A systematic review. Sports Medicine, 36(12), 1019–1030.
Halmai, R., & Németh, Á. (2011). Fizikai aktivitás és szabadidős tevékenységek. In Németh Á. és
Költő A. (Szerk.), Serdülőkorú fiatalok egészsége és életmódja 2010. Az Iskoláskorú gyermekek
egészségmagatartása című, az Egészségügyi Világszervezettel együttműködésben zajló nemzet-
közi kutatás 2010. évi felméréséről készült nemzeti jelentés (pp. 2631). Budapest: Országos
Gyermekegészségügyi Intézet.
Iannotti, R. J., Janssen, I., Haug, E., Kololo, H., Annaheim, B., & Borraccino, A. (2009). Interrelationships
of adolescent physical activity, screen-based sedentary behaviour, and social and psychological
health. International Journal of Public Health, 54(Suppl. 2), 191–198.
Iannotti, R. J., Kalman, M., Inchley, J., Tynjälä, J., Bucksch, J., & the HBSC Physical Activity Focus
Group (2012a). Energy-expenditure: Moderate-to-vigorous physical activity. In C. Currie, C. Zanotti,
A. Morgan, D. Currie, M. de Looze, C. Roberts, O. Samdal, O. R. F. Smith, & V. Barnekow (Eds.),
Social determinants of health and well-being among young people. Health Behaviour in School-
aged Children (HBSC) Study: International report from the 2009/20010 survey (pp. 129–132, 236).
Copenhagen: World Health Organization.
Iannotti, R. J., Kalman, M., Inchley, J., Tynjälä, J., Bucksch, J., & the HBSC Physical Activity Focus
Group (2012b). Energy-expenditure: Sedentary behavior, watching television In C. Currie, C. Zanotti,
A. Morgan, D. Currie, M. de Looze, C. Roberts, O. Samdal, O. R. F. Smith, & V. Barnekow (Eds.),
Social determinants of health and well-being among young people. Health Behaviour in School-
aged Children (HBSC) Study: International report from the 2009/20010 survey (pp. 133–138, 237–
238). Copenhagen: World Health Organization.
Iannotti, R. J., Kogan, M. D., Janssen, I., & Boyce, W. F. (2009). Patterns of adolescent physical acti-
vity, screen-based media use, and positive and negative health indicators in the U.S. and Canada.
Journal of Adolescent Health, 44(5), 493–499.
Jago, R., Fox, K. R., Page, A. S., Brockman, R., & Thompson, J. L. (2010). Physical activity and
sedentary behaviour typologies of 10-11 year olds. International Journal of Behavioral Nutrition
and Physical Activity, 7, 59. doi:10.1186/1479-5868-7-59
Janssen, I., & LeBlanc, A. G. (2010). Systematic review of the health benefits of physical activity
and fitness in school-aged children and youth. International Journal of Behavioral Nutrition and
Physical Activity, 7, 40. doi:10.1186/1479-5868-7-40
Kalman, M., Inchley, J., Sigmundova, D., Ronald J. Iannotti, R. J., Tynjala, J. A., Hamrik, Z., Haug,
E., Bucksch, J. (2015). Secular trends in moderate-to-vigorous physical activity in 32 countries
from 2002 to 2010: a cross-national perspective. European Journal of Public Health, 25(Suppl. 2),
37–40.
Költő, A., Kertész, K., Zsiros, E., Örkényi, Á., Kökönyei, Gy., & Németh, Á. (2012). A Z generáció
figyelmi stratégiái: Magyar serdülők képernyőhasználati szokásainak változása 1997–2010 között.
Előadás a Magyar Pszichológiai Társaság XXI. Országos Tudományos Nagygyűlésén, Szombathely,
2012. május 31.
Lee, I. M., Shiroma, E. J., Lobelo, F., Puska, P., Blair, S. N., & Katzmarzyk, P. T. (2012). Effect of phy-
sical inactivity on major non-communicable diseases worldwide: an analysis of burden of disease
and life expectancy. The Lancet, 380(9838), 219–229.
Marshall, S. J., Biddle, S. J. H., Gorely, T., Cameron, N., & Murdey, I. (2004). Relationships between
media use, body fatness and physical activity in children and youth: A meta-analysis. International
Journal of Obesity and Related Metabolic Disorders, 28(10), 1238–1246.
Melkevik, O., Torsheim, T., Iannotti, R. J., & Wold, B. (2010). Is spending time in screen-based seden-
tary behaviors associated with less physical activity: a cross national investigation. International
Journal of Behavioral Nutrition and Physical Activity, 7, 46.
Nelson, M. C., & Gordon-Larsen, P. (2006). Physical activity and sedentary behavior patterns are
associated with selected adolescent health risk behaviors. Pediatrics, 117(4), 1281–1290.
Egészségmagatartás | 3. Fizikai aktivitás és képernyőhasználat44
Németh, Á. (2007). Fizikai aktivitás és fizikailag passzív szabadidős tevékenységek. In Németh Á.
(Szerk.) Serdülőkorú fiatalok egészsége és életmódja. Az Iskoláskorú gyermekek egészségmaga-
tartása elnevezésű, az Egészségügyi Világszervezettel együttműködésben zajló nemzetközi kutatás
2006. évi felmérésének Nemzeti jelentése (pp. 67–74). Budapest: Országos Gyermekegészségügyi
Intézet.
Nilsson, M., Ohlsson, C., Eriksson, A. L., Frändin, K., Karlsson, M., Ljunggren, Ö., Mellström, D., &
Lorentzon, M. (2008). Competitive physical activity early in life is associated with bone mineral
density in elderly Swedish men. Osteoporosis International,19(11), 1557–1566.
Nilsson, M., Ohlsson, C., Mellström, D., & Lorentzon M. (2009). Previous sport activity during child-
hood and adolescence is associated with increased cortical bone size in young adult men. Journal
of Bone and Mineral Research, 24(1), 125–133.
Pate, R. R., Mitchell, J. A., Byun, W., & Dowda, M. (2011). Sedentary behaviour in youth. British Journal
Sports Medicine, 45(11), 906–913.
Pearson, N., & Biddle, S. J. (2011). Sedentary behavior and dietary intake in children, adolescents,
and adults: A systematic review. American Journal of Preventive Medicine, 41(2), 178 188.
Penedo, F. J., & Dahn, J. R. (2005). Exercise and well-being: a review of mental and physical health
benefits associated with physical activity. Current Opinion in Psychiatry, 18(2), 189–193.
Pietilainen, K. H., Kaprio, J., Borg, P., Plasqui, G., Yki-Jarvinen, H., Kujala, U. M., Rose, R. J.,
Westerterp, K. R., & Rissanen, A. (2008). Physical inactivity and obesity: A vicious circle. Obesity,
16(2), 409414.
Powell, K. E., Paluch, A. E., & Blair, S. N. (2011). Physical activity for health: What kind? How much?
How intense? On top of what? Annual Reviews of Public Health, 32, 349–365.
Ságvári, B. (2012). A net-generáció törésvonalai – Kultúrafogyasztás és életstílus-csoportok a magyar
20–29 év közötti fiatalok körében. In Tóth-Mózer Sz., Lévai D., & Szekszárdi J. (Szerk.), Digitális
Nemzedék Konferencia. Tanulmánykötet (pp. 25–33).
Salmon, J., Tremblay, M. S., Marshall, S. J., & Hume, C. (2011). Health risks, correlates, and inter-
ventions to reduce sedentary behavior in young people. American Journal of Preventive Medicine,
41(2), 197–206.
Sedentary Behaviour Research Network (2012). Standardized use of the terms “sedentary” and
“sedentary behaviours”. Applied Physiology, Nutrition and Metabolism, 37, 540–542.
Sibley, B. A., & Etnier, J. L. (2003). The relationship between physical activity and cognition in child-
ren: A meta-analysis. Pediatric Exercise Science, 15(3), 243256.
Strong, W. B., Malina, R. M., Blimkie, C. J., Daniels, S. R., Dishman, R. K., Gutin, B., Hergenroeder,
A. C., Must, A., Nixon, P. A., Pivarnik, J. M., Rowland, T., Trost, S., & Trudeau, F. (2005). Evidence
based physical activity for school-age youth. Journal of Pediatrics, 146(6), 732–737.
Tremblay, M. S., LeBlanc, A. G., Kho, M. E., Saunders, T. J., Larouche, R., Colley, R. C., Goldfield, G.,
& Gorber, S. C. (2011). Systematic review of sedentary behaviour and health indicators in school-
aged children and youth. International Journal of Behavioral Nutrition and Physical Activity, 8, 98.
Uijtdewilligen, L., Nauta, J., Singh, A. S., van Mechelen, W., Twisk, J. W., van der Horst, K., & Chinapaw,
M. J. (2011). Determinants of physical activity and sedentary behaviour in young people: A review
and quality synthesis of prospective studies. British Journal of Sports Medicine,45(11), 8 9 6 90 5.
Vereecken, C., Todd, J., Roberts, C., Mulvihill, C., & Maes, L. (2006). Television viewing behaviour and
associations with food habits in different countries. Public Health Nutrition, 9(2), 244–250.
Verloigne, M., van Lippevelde, W., Maes, L., Brug, J., & de Bourdeaudhuij, I. (2012). Family- and
school-based correlates of energy balance-related behaviours in 10-12-year-old children: a syste-
matic review within the ENERGY (EuropeaN Energy balance Research to prevent excessive weight
Gain among Youth) project. Public Health Nutrition, 15(8), 1380–1395.
Egészségmagatartás | 3. Fizikai aktivitás és képernyőhasználat 45
Wold, B., & Kannas, L. (1993). Sport motivation among young adolescents in Finland, Norway and
Sweden. Scandinavian Journal of Medicine and Science in Sports, 3, 283291.
World Health Organization (2010). Global Recommendations on Physical Activity for Health (p. 57).
Geneva: World Health Organization.
RIZIKÓMAGATARS
Rizikómagatartás | 4. Dohányzási szokások 47
4. DOHÁNYZÁSI SZOKÁSOK
Arnold Petra
BEVEZETÉS
A dohányzás súlyos népegészségügyi, nemzetgazdasági probléma, amely az egyén egészségi álla-
potában is károsodást okoz. A dohányzás az egyik leginkább megelőzhető halálok (World Health
Organization [WHO], 2011), de továbbra is igen magas – évente közel 6 millió – azok száma, akiknek
a halála ezzel hozható összefüggésbe (WHO, 2013); 2012-ben Magyarországon ez a szám 21746 volt
(Központi Statisztikai Hivatal [KSH], 2014). Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, akkor előrejelzések
szerint 2030-ban 8,3 millió ember halála lesz a dohányzásnak tulajdonítható (Mathers és Loncar,
2006). Az egészségügyi problémák mellett a dohányzás évente több mint 500 milliárd dollár (114
billió forint) értékű gazdasági kárt okoz (WHO, 2013).
A dohányzás következtében kialakuló leggyakoribb betegségek a tüdőrák, szív-, érrendszeri
betegségek (Englander, Kendrick, Gargiullo és mtsai, 2001; Kolas, Nakling és Salvesen, 2000;
Sorensen, Norgard, Pedersen és mtsai, 2002). Ugyanakkor a dohányzásnak már rövid távon is káros
hatása van az egészségre: a tüdőfunkció romlik, a fizikai állóképesség csökken, köhögés és asztma
lép fel (US Department of Health and Human Services [US DHHS], 2004).
A dohányzási szokások kialakulása az esetek túlnyomó részében a serdülőkorra vezethető vissza.
A dohányzó felnőttek többsége 18 éves kora előtt szívta el az első cigarettát, vagy lett nikotinfüggő
(Jarvis, 2004). A serdülőknél rövidebb idő és kevesebb cigaretta elszívása szükséges ahhoz, hogy
kialakuljon a nikotinfüggőség, mint a felnőttek körében (Prokhorov, Winickoff, Ahluwalia és mtsai,
2006). Ez megerősíti a serdülőkori prevenció fontosságát és jelentőségét.
A negatív hatások ellenére a serdülők a dohányzásnak pozitív következményeket is tulajdonítanak:
a dohányzás javítja a hangulatot, csökkenti a depressziót (Audrain-McGovern, Rodriguez, Cuevas és
mtsai, 2012), a csoporthoz való tartozás érzését adja, a testsúlyt kontrollálja (Lambert, Verduyckt és
van den Broucke, 2002), szimbolizálja a felnőttséget (Elekes, 2009; Pikó, 2005). Mindez azt mutatja,
hogy a serdülők életében a dohányzás jelentős szociális szerepet tölt be (Fry, Grogan, Gough és
mtsai, 2008).
Az Európai iskolavizsgálat a fiatalok alkohol- és egyéb drogfogyasztási szokásairól (ESPAD) kuta-
tás eredményei (Elekes, 2012) szerint 2011-ben a 16 évesek kétharmada elszívott már egy cigarettát,
és valamivel több mint harmaduk a kérdezést megelőző hónapban is dohányzott. A fiatalok negyede
napi rendszerességgel dohányzik. A kipróbálók arányában 1995 és 2007 között nem volt jelen-
tős mértékű változás. A dohányzás életprevalencia-értékében 1999-ig, havi prevalencia-értékében
pedig 2003-ig növekedés figyelhető meg. A legnagyobb változás 2003 és 2007 között tapasztalható:
mind a cigarettát kipróbálók, mind az elmúlt hónapban dohányzók aránya egyértelműen csökken,
azonban 2007 és 2011 között újabb növekedés figyelhető meg. A napi rendszerességgel dohányzók
aránya ingadozik az egyes években. A Nemzetközi Ifjúsági Dohányzás Felmérés (GYTS) eredményei
(Balku, Demjén, Kimmel és mtsai, 2013) szerint 2013-ban a 13–15 évesek 21%-a alkalmi dohányos
volt, 10%-a pedig naponta dohányzott.
Mint minden rizikómagatartás, így a dohányzás is a személyen belüli, személyközi és makroszintű
tényezők kölcsönhatásából alakul ki. Ebből a komplex folyamatból itt csupán néhány tényezőt eme-
lünk ki, amelyekre az ESPAD kutatás is rámutatott (Elekes, 2009). A kor (Riala, Hakko, Isohanni és
mtsai, 2004; Welte, Barnes, Tidwell és mtsai, 2011;), a nem (Branstetter, Blosnich, Dino és mtsai
2012; Okoli, Greaves és Fagyas 2013; Turner, Mermelstein és Flay, 2004;), más szerek (alkohol, drog)
használata (Ramo, Liu, Prochaska, 2012;), a családszerkezet (Granado Alcón és Pedersen 2001;
Griesbach, Amos és Currie, 2003; Kuntsche és Silbereisen, 2004;), a szülők társadalmi-gazda-
sági helyzete (Richter, Erhart, Vereecken és mtsai, 2009; Tjora, Hetland, Aar és mtsai, 2011; Welte,
Rizikómagatartás | 4. Dohányzási szokások48
Barnes, Tidwell és mtsai, 2011;) szignifikáns kapcsolatot mutat a dohányzással. Ugyanígy a kortársak
is hatással vannak a serdülők dohányzására (Arett, 2007; Carvajal, Wiatrek, Evans és mtsai, 2000;
Lakon és Valente, 2012; Mercken, Steglich, Sinclair és mtsai, 2012; Schaefer, Haas és Bishop, 2012;
Simons-Morton és Farhat, 2010).
A serdülők pszichoszociális állapota (alacsonyabb önbecsülés, depressziós tünetek) (Audrain-
McGovern, Rodriguez, Cuevas és mtsai, 2012), valamint az orientáció és normakövetés nagyobb
mértékű hiánya (Elekes, 2009) növeli a dohányzás esélyét. A szülőkkel való konfliktusos kapcsolat és
a rossz iskolai teljesítmény is összefügg a dohányzással (Brook, Rubenstone, Zhang és mtsai, 2011;
Cisler, Amstadter, Begle és mtsai, 2011; Prokhorov, Winickoff, Ahluwalia és mtsai, 2006; Schepsis
és Rao, 2005). A makrotényezők közül pedig fontos kiemelni a médiát, ami jelentős hatással van a
serdülők dohányzására. Egy 42 vizsgálatot áttekintő metaelemzésben a kutatások 83%-a szerint
egyértelmű kapcsolat volt a média és a fiatalok dohányzása között: a média hatására nőtt a cigaretta
kipróbálásának kockázata (Nunez-Smith, Wolf, Huang és mtsai, 2010).
FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK
A dohányzás előfordulására és gyakoriságára több időintervallumban (jelenleg, elmúlt hónap, valaha
az életben) kérdeztünk rá.
Jelenleg milyen gyakran dohányzol? (Lehetséges válaszok: Naponta / Hetente legalább egy-
szer, de nem minden nap / Ritkábban, mint hetente / Nem dohányzom.)
Hány napon (ha volt ilyen nap) cigarettáztál életedben? (Lehetséges válaszok: Soha / 1-2 napon
/ 3-5 napon / 6-9 napon / 10-19 napon / 20-29 napon /30 (vagy több) napon.)
Hány napon (ha volt ilyen nap) cigarettáztál az elmúlt 30 napban? (Lehetséges válaszok: Soha
/ 1-2 napon / 3-5 napon / 6-9 napon / 10-19 napon / 20-29 napon /30 (vagy több) napon.)
Azt is vizsgáltuk, hogy a diákok hogyan észlelik, hány barátjuk dohányzik.
Mit gondolsz, hány barátodra igaz, hogy cigarettázik? (Lehetséges válaszok: Egyikre sem /
Kevésre / Néhányra / Sokra / Mindegyikre.)
Csak a 9. és 11. osztályos tanulók körében kérdeztünk rá a dohányzás kipróbálásának életkorára.
Hány éves voltál, amikor végigszívtad az első cigarettát (nemcsak 1-2 szippantást)? (Lehetsé-
ges válaszok: Soha / 11 éves vagy fiatalabb / 12 / 13 /14 / 15 / 16 éves vagy idősebb.)
Rizikómagatartás | 4. Dohányzási szokások 49
EREDMÉNYEK
A dohányzás kipróbálása és az elmúlt hónapban dohányzók aránya
A diákok 36,2%-a szívott már el cigarettát életében, több mint ötödük (21,9%) a megelőző 30 napban
is dohányzott. A magasabb évfolyamok felé haladva szignifikánsan egyre magasabb a kipróbálók és
a kérdezést megelőző hónapban dohányzók aránya (4.1. áb ra).
4.1. áb ra
A tanulók dohányzásának élet- és havi prevalencia-értéke16 évfolyam szerint
A dohányzás életprevalenciája tekintetében a nemek közötti eltérés nem szignifikáns egyik évfolya-
mon sem (4.2. ábra).
4.2. ábra
A dohányzást már kipróbált tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N = 6018)
A havi prevalencia esetében azonban nem szerint a 9. évfolyamosok körében szignifikáns különb-
ség figyelhető meg: a lányok nagyobb arányban cigarettáztak a kérdezést megelőző hónapban a
fiúkhoz képest (4.3. ábra).
16
Az életprevalencia azt mutatja, hogy mekkora azok aránya, akik valaha cigarettáztak életükben. A havi prevalencia pedig
azt mutatja, hogy mekkora azok aránya, akik a kérdezést megelőző 30 napban is dohányoztak.
5,6 1,8
21,6
8,7
45,8
29,2
60,8
39,5
0,0
20,0
40,0
60,0
80,0
Életprevalencia* (N = 6019) Havi prevalencia* (N = 5950)
Kipróbálók aránya (%)
5. évfolyam 7. évfolyam 9. évfolyam 11. évfolyam
6,2
22,9
5,0
20,3
0,0
20,0
40,0
60,0
5. 7. 9. 11.
80,0
Kipróbálók aránya (%)
Évfolyam
Fiúk Lányok
45,2
59,1
46,4
62,2
Rizikómagatartás | 4. Dohányzási szokások50
4.3. ábra
Az elmúlt hónapban dohányzó tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N = 5950)
A dohányzás kipróbálása szignifikáns összefüggést mutat a képzéstípussal és a lakóhely telepü-
léstípusával. A szakiskolában, szakmunkásképzőben tanulók körében közel másfélszer nagyobb a
dohányzást kipróbálók aránya (68,7%) az érettségi adó iskolákban (gimnáziumban, szakközépisko-
lában) (50,3%) tanulókhoz képest. A községben, faluban, tanyán élő diákok körében a legmagasabb
a kipróbálók aránya (38,8%), a legalacsonyabb pedig Budapesten (35,5%), bár e különbség nem
jelentős mértékű.
A dohányzás gyakorisága
A diákok több mint tizede (11,9%) naponta dohányzik, 3,9%-uk hetente egyszer, de nem minden
nap, 4,7%-uk pedig ritkábban, mint hetente. A jelenleg dohányzó diákok többsége (58,1%) naponta
dohányzik. Ötödük (19,0%) hetente legalább egyszer, de nem minden nap cigarettázik, közel negye-
dük (23,0%) pedig ritkábban, mint hetente dohányzik.
A dohányzás gyakorisága és az évfolyam között szignifikáns összefüggés mutatható ki (4.4. ábra).
Az idősebb évfolyamokon magasabb a hetente legalább egyszer dohányzók aránya a fiatalabb
évfolyamokhoz képest: a 11. évfolyamon a diákok közel harmada, a 9. évfolyamosok ötöde dohányzik
heti rendszerességgel, a másik két évfolyamon 5% alattiak ezek az arányok. Nemek szerint egyik
évfolyamon sem tapasztalható szignifikáns eltérés.
4.4. ábra
Jelenleg hetente legalább egyszer dohányzó tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N = 6055)
2,2
5,4
20,2
31,0
0,9
4,6
20,2
29,4
0,0
10,0
20,0
30,0
40,0
5. 7. 9. 11.
Dohányzók aránya (%)
Évfolyam
Fiúk Lányok
Rizikómagatartás | 4. Dohányzási szokások 51
A dohányzás gyakorisága és a képzés típusa, valamint a lakóhely településtípusa között szignifikáns
kapcsolat figyelhető meg. A hetente legalább egyszer dohányzók aránya a szakiskolában, szakmun-
kásképzőben közel két és félszer akkora (50,5%) az érettségi adó iskolákban tanulókhoz képest (20,4%).
A legnagyobb arányban azok a diákok dohányoznak heti rendszerességgel, akik községben, tanyán,
faluban (22,4%) vagy városban (20,0%) élnek, legkisebb arányban pedig Budapesten (9,2%).
A kipróbálás életkora
A valaha életükben már dohányzó 9. évfolyamosok több mint fele 14 és 15 éves korban próbálta ki a
cigarettát (4.5. ábra). A 11. évfolyamosok legnagyobb arányban – a cigarettát már kipróbáló diákok
közel harmada – 16 éves vagy idősebb korban szívta el az első cigarettát. Összességében a 11. évfo-
lyamosok több mint háromnegyede 14 éves vagy idősebb korban dohányzott először. Jelentősebb
ugrás tehát mind a két évfolyamon 14 éves kornál figyelhető meg – a többség ekkor vagy idősebb
korban próbálta ki a cigarettát.
4.5. ábra
A dohányzás kipróbálásának életkora a dohányzást már kipróbált tanulók körében évfolyam szerint
(N = 1743)
A 9. évfolyamon nem mutatható ki szignifikáns összefüggés a dohányzás kipróbálásának életkora
és a nem között (4.6. ábra), de a 11. évfolyam tanulóinál nemi különbség található (4 .7. á bra). A
legjelentősebb eltérés a 14 és 15 éves, illetve 11 éves vagy annál fiatalabb korban tapasztalható:
míg 11 éves vagy fiatalabb és 14 éves korban inkább a fiúk, addig 15 éves korban inkább a lányok
próbálják ki nagyobb arányban a cigarettát. A többi életkorban hasonlóak a fiúk és lányok körében
megfigyelhető dohányzás prevalencia-értékek.
Rizikómagatartás | 4. Dohányzási szokások52
4.6. ábra
A dohányzás kipróbálásának életkora a dohányzást már kipróbált 9. évfolyamos tanulók körében
nem szerint (N = 742)
4.7. ábr a
A dohányzás kipróbálásának életkora a dohányzást már kipróbált 11. évfolyamos tanulók körében
nem szerint (N = 1001)
A dohányzás kipróbálásának életkora szignifikáns összefüggést mutat a képzéstípussal. A szakis-
kolában és szakmunkásképzőben tanuló diákok körében magasabb azok aránya, akik 11 éves vagy
fiatalabb korban próbálták ki a cigarettát, és alacsonyabb azok aránya, akik 14 vagy idősebb korban
dohányoztak először, az érettségit adó iskolákban tanulókhoz képest. A községben, tanyán, falun
élő diákok fiatalabb korban próbálják ki a cigarettát a többi típusú települősen élő tanulókhoz képest.
A serdülők percepciója barátaik dohányzási szokásairól
A diákok kétharmadának van legalább egy olyan barátja, aki dohányzik. A serdülők közel negyede
(23,0%) azt állítja, hogy sok vagy mindegyik barátja dohányzik. A többi válaszlehetőség – kevés,
néhány barát cigarettázik – esetében is 20% körüli arányok figyelhetőek meg.
Az évfolyam növekedésével szignifikánsan nő azoknak a diákoknak az aránya, akik úgy gondol-
ják, hogy a barátaik közül valahányan dohányoznak. Míg az 5. évfolyamon tanuló diákok négyötöde
szerint a barátaik közül senki sem dohányzik, és alig 2%-uk szerint sok barátjuk dohányzik, addig
a 11. évfolyamon ezek az arányok kevesebb, mint 10%-ot, illetve közel 40%-ot mutatnak. A 9. évfo-
lyamon egyenletesebb kép rajzolódik ki, közel hasonló arányban fordulnak elő azon diákok, akik úgy
vélik, barátaik közül kevesen, néhányan, illetve sokan dohányoznak. A 7. évfolyamon is azok vannak
Rizikómagatartás | 4. Dohányzási szokások 53
túlsúlyban, akik szerint senki nem dohányzik barátaik közül, azonban az 5. évfolyamhoz képest
lényegesen kisebb arányban.
Az 5. osztályosok kivételével minden évfolyamon szignifikánsan különbözik a fiúk és lányok véle-
ménye. Míg a 7. évfolyamon a lányok körében fordulnak elő nagyobb arányban azok a diákok, akik
úgy ítélik meg, hogy barátaik közül sokan vagy mindegyik cigarettázik, addig a 9. és 11. évfolyamon
a fiúk körében vannak e diákok többségben. A 11. évfolyamon mutatkozik meg a legnagyobb nemi
különbség a fiúk javára.
Az érettségit nem adó iskolában tanuló diákok körében – az érettségit adó iskolában tanuló diá-
kokhoz képest – szignifikánsan alacsonyabb azok aránya, akik úgy gondolják, hogy egyik barátjuk
sem dohányzik; magasabb azok aránya, akik szerint sok vagy mindegyik barátjuk dohányzik.
A községben, faluban, tanyán élő tanulók körében legalacsonyabb azok aránya, akik úgy ítélik
meg, hogy egyik barátjuk sem cigarettázik, és a megyeszékhelyeken a legmagasabb ez az arány.
Minél több barátjáról állítja azt egy serdülő, hogy dohányzik, annál valószínűbb, hogy már ő is
kipróbálta a cigarettát: azok közül a diákok közül, akik szerint mindegyik barátjuk dohányzik, 84,9%
már kipróbálta a cigarettát. Ezzel szemben azok körében, akik szerint egyetlen barátjuk sem ciga-
rettázik, ez az arány 5,9%.
MEGBESZÉLÉS
A HBSC 2014-es kutatás 9. évfolyamosokra vonatkozó eredményeit összevetettük más hasonló
hazai kutatások eredményeivel.17 Azt tapasztaltuk, hogy az ESPAD kutatás eredményeihez (Elekes,
2012) képest alacsonyabb (2011-ben a 8–10. évfolyamosok kétharmada dohányzott már), azonban
a GYTS felmérés eredményeihez (Balku, Demjén, Kimmel és mtsai, 2013) hasonló értékeket kaptunk
(2013-ban a 13–15 évesek 45,5%-a szívott már el egy cigarettát).
A HBSC 2013/14-es adatgyűjtés során – a 2010-es eredményekhez hasonlóan (Halmai és Németh,
2011) – a nemek szerint általában nem tapasztaltunk szignifikáns eltérést, azonban évfolyam szerint
igen: minél magasabb évfolyamra jár a diák, annál nagyobb a valószínűség a dohányzás kipróbá-
lására. A korábbi évekhez hasonlóan képzéstípus szerinti különbségek továbbra is jelen vannak:
a szakiskolában és szakmunkásképzőben tanuló diákok szignifikánsan érintettebbek dohányzás
szempontjából az érettségit adó iskolákban tanulókhoz képest.
Minél több barátjáról véli úgy, hogy kipróbálta már a cigarettát, annál nagyobb a valószínűsége,
hogy magának a válaszadó diáknak is van már dohányzási tapasztalata. Ebben a kortársnyomás
hatása érhető tetten (Arett, 2007; Carvajal, Wiatrek, Evans és mtsai, 2000; Elekes, 2009; Lakon és
Valente, 2012; Mercken, Steglich, Sinclair és mtsai, 2012; Schaefer, Haas és Bishop, 2012; Simons-
Morton és Farhat, 2010). A HBSC 2014-es adatai szerint a diákok kétharmada gondolja úgy, hogy
legalább egy barátja dohányzik, ezzel szemben a diákok valamivel több, mint harmada próbálta már
ki a cigarettát. Ez utalhat egyrészt arra, hogy a dohányzás prevalencia-értéke alulbecsült és/vagy a
diákok felülbecsülik a barátaik dohányzását. Azonban a korábbi kutatási eredmények alapján – mely
szerint a barátok dohányzása növeli a kipróbálás esélyét – valószínűsíthető, hogy ténylegesen maga-
sabb a kipróbálók és alacsonyabb a dohányzó barátok aránya.
A HBSC 2014-es kutatás dohányzással kapcsolatos eredményei az előző, 2010-es vizsgálathoz
(Halmai és Németh, 2011) képest alacsonyabb arányokat mutatnak. Míg 2010-ben a diákok több mint
fele próbálta már ki a cigarettát, addig 2014-ben mintegy harmada, ami 30%-os csökkenést jelent. A
dohányzás havi prevalencia-értékében és a hetente legalább egyszer dohányzó diákok arányában is
hasonló mértékű csökkenés figyelhető meg.
17
Az összehasonlítás eredményeit az eltérő módszertan, az eltérő életkor és a különböző kérdésfeltevés miatt óvatosság-
gal kell értelmezni.
Rizikómagatartás | 4. Dohányzási szokások54
A markáns csökkenés hátterében számos ok húzódhat meg. A változás oka lehet módszertani
– például az, hogy az életprevalenciára vonatkozó kérdés jelentős mértékben változott a 2010-es
felméréshez képest (teljesen más kérdéssel kérdeztünk rá a dohányzás kipróbálására). Validációs
vizsgálatok kimutatták, hogy a kérdések kismértékű változtatása is jelentős mértékben hatással lehet
a prevalencia-értékekre (Brener, Billy és Grady, 2003; Elekes, 2013). A másik ok lehet, hogy az
elmúlt években számos dohányzás visszaszorítását célzó szabályozást vezettek be Magyarországon,
amely az elmúlt négy évben közvetett módon csökkenthette a fiatalok dohányzásban való érintett-
ségét. Az egyik legfontosabb ilyen intézkedés, amely hatással lehet a fiatalok dohányzására: 2012
szeptemberében fogadták el a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek
kiskereskedelméről szóló CXXXIV. törvényt, más néven „trafiktörvényt”, mely szerint a dohánytermé-
kek csak ellenőrzött keretek között működő szakboltokban (Nemzeti Dohánybolt) forgalmazhatóak
kizárólag 18 éven felüliek számára (Demjén, 2014; Kimmel és Vitrai, 2015).18 A törvény célja egy-
részt a dohánytermékek beszerezhetőségének korlátozása, másrészt a bolt kinézetével (kívülről nem
lehet betekinteni) a „csábításnak” való ellenállás erősítése, ezzel a fiatalkorúak körében elősegítve
a dohányzás visszaszorítását (Demjén, 2014; Kimmel és Vitrai, 2015). Fontos megjegyezni azonban,
hogy az intézkedések hatása nehezen mérhető.
A HBSC adatai az elmúlt négy évben történő csökkenés ellenére is azt mutatják, hogy továbbra
is magas a dohányzók aránya. Ez felhívja a figyelmet a célzott, a korosztály sajátosságait figyelembe
vevő beavatkozások fontosságra. Nemzetközi kutatások kimutatták, hogy a dohányzás iskolában
való tiltása, a dohánytermékek beszerezhetőségének korlátozása hatékony eszközöknek bizonyulnak
és hozzájárulnak a dohányzás visszaszorításához (Hublet, Schmid Clays és mtsai, 2009). Ugyanígy
a dohánytermékek csomagolására, felcímkézésére vonatkozó szabályozás, a reklámozás tiltása
stb. befolyásolhatják a fiatalok dohányzásban való érintettséget (Kimmel és Vitrai, 2015). A csalá-
don vagy iskolán keresztül történő beavatkozások hatékonysága még kevéssé bizonyított, azonban
feltehetően e prevenciós programok is hozzájárulhatnak a diákok dohányzásának csökkentéséhez
(Thomas, Baker és Lorenzetti, 2007). A kortárssegítő programok, a megküzdési képességek fejlesz-
tésére valamint a motiváció befolyásolására irányuló programok szintén hatékonynak bizonyultak
(Thomas, Baker és Lorenzetti 2007).
FELHASZNÁLT IRODALOM
Arett, J. J. (2007). The myth of peer influence in adolescent smoking initiation. Health, Education &
Behavi or, 34(4), 59 4 6 0 7.
Audrain-McGovern J., Rodriguez D. Cuevas J., Rodgers K., Sass J., & Riley T. (2012). Reward expec-
tations lead to smoking uptake among depressed adolescents. Drug and Alcohol Dependence,
120(1-3), 181–189.
Balku E., Demjén T., Kimmel Zs., & Vitrai J. (2013): Nemzetközi Ifjúsági Dohányzás Felmérés
Egészségügyi Világszervezet. Budapest: Dohányzás Fókuszpont, Országos Egészségfejlesztési
Intézet.
Branstetter, S. A., Blosnich, J., Dino, G., Nolan, J., & Horn, K. (2012). Gender differences in cigarette
smoking, social correlates and cessation among adolescents. Addictive Behaviors, 37(6), 739–742.
Brener, N. D., Billy, J. O. G., & Grady, W. R. (2003). Assessment of factors affecting the validity of
self-reported health-risk behaviour among adolescents: Evidence from the scientific literature.
18
További intézkedések, bár ezek nem kizárólag a fiatalokra fókuszálnak: 2012. december 1-én bevezetett adóemelés
révén emelkedett a dohánytermékek ára; 2013. január 1-től csak képekkel kombinált figyelmeztetéssel ellátott csoma-
golással kerülhet dohánytermék forgalomba Magyarországon; 2012. január 1-jén lépett hatályba a nemdohányzók védel-
méről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény módosí-
tása, amely értelmében zárt légterű közintézményekben tilos a dohányzás (Demjén, 2014).
Rizikómagatartás | 4. Dohányzási szokások 55
Journal of Adolescent Health, 33, 436–457.
Brook, D. W., Rubenstone, E., Zhang, C., Morojele, N. K., & Brook, J. S. (2011). Environmental stress-
ors, low well-being, smoking, and alcohol use among South African adolescents. Social Science
and Medicine, 72(9), 1447–145 3.
Carvajal, S., Wiatrek, D., Evans, R., Knee, R., & Nash S. (2000). Psychosocial determinants of the
onset of escalation of smoking: cross-sectional and prospective findings in multiethnic middle
school samples. Journal of Adolescent Health, 27(4), 255–265.
Cisler, J. M., Amstadter, A. B., Begle, A. M., Resnick, H. S., Danielson, C. K., Saunders, B. E., &
Kilpatrick, D. G. (2011). A prospective examination of the relationships between PTSD, exposure
to assaultive violence, and cigarette smoking among a national sample of adolescents. Addictive
Behaviors, 36(10), 994–1000.
Demjén, T. (Szerk.). (2014). Dohányfüstmentes Magyarország esettanulmány. Budapest: Dohányzás
Fókuszpont, Országos Egészségfejlesztési Intézet.
Elekes, Zs. (2009). Egy változó kor változó ifjúsága. NDI szakmai forrás sorozat kutatások 12. Budapest:
L’Harmattan Kiadó.
Elekes, Zs. (2012): ESPAD 2011 Európai iskolavizsgálat a fiatalok alkohol- és egyéb drogfogyasztási
szokásairól. OTKA kutatási beszámoló. Kézirat. Budapest: Budapesti Corvinus Egyetem.
Elekes, Zs. (2013). A kérdésmegfog almazás hatása az eredm ényekre. MAT IX. Országos Kongresszusa.
Addictologia Hungarica, XII (Suppl.), 11.
England L. J., Kendrick J. S., Gargiullo P. M., Zahniser C., & Hannon W. H. (2001). Measures of mater-
nal tobacco exposure and infant birthweight at term. American Journal of Epidemiology, 153(10),
954–960.
Fry, G., Grogan, S., Gough, B., & Conner, M. (2008). Smoking in the lived world: How young people
make sense of the social role cigarettes play in their lives. British Journal of Social Psychology,
47(4), 763–780.
Griesbach, D., Amos, A., & Currie, C. (2003). Adolescent smoking and family structure in Europe.
Social Science and Medicine, 56(1), 42–52.
Granado Alcón, M. C., & Pedersen, J. M. (2001). Family as a child development context and smoking
behaviour among schoolchildren in Greenland. International Journal of Circulatory Health, 60(1),
52–63.
Halmai, R., & Németh, Á. (2011). Dohányzási szokások. In Németh Á. és Költő, A. (Szerk.), Serdülőkorú
fiatalok egészsége és életmódja 2010. Az Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása című, az
Egészségügyi Világszervezettel együttműködésben zajló nemzetközi kutatás 2010. évi felmérésé-
ről készült nemzeti jelentés (pp. 35–40). Budapest: Országos Gyermekegészségügyi Intézet.
Hublet, A., Schmid, H., Clays, E., Godeau, E., Gabhainn, S. N., Joossens, L., Maes, L., & the HBSC
Research Network (2009). Association between tobacco control policies and smoking behaviour
among adolescents in 29 European countries. Addiction, 104(11), 1918 –1926.
Jarvis, M. J. (2004). Why people smoke? British Medical Journal, 328(7434), 277–279.
Kimmel, Zs., & Vitrai, J. (2015). Mennyire változtatható jogszabályokkal az egészségmagatar-
tás? Elegendőek-e a szabályozások az egészségmagatartás megváltoztatásához? II. rész.
Egészségtudomány, 59(3), 71–78.
Kolas, T., Nakling, J., & Salvesen, K. A. (2000). Smoking during pregnancy increases the risk of preterm
births among parous women. Acta Obstetricia et Gynecologica Scandinavica, 79(8), 644–648.
Kuntsche, E. N., & Silbereisen, R. K. (2004). Parental closeness and adolescent substance use in sin-
gle and two-parent families in Switzerland. Swiss Journal of Psychology, 63(2), 85–92.
Központi Statisztikai Hivatal (2014). A haláloki struktúra változása Magyarországon, 2000-2012.
Budapest: Központi Statisztikai Hivatal.
Lakon, C. M., & Valente, T. W. (2012). Social integration in friendship networks: the synergy of network
structure and peer influence in relation to cigarette smoking among high risk adolescents. Social
Science and Medicine, 74(9), 1407–1417.
Rizikómagatartás | 4. Dohányzási szokások56
Lambert, M., Verduyckt, P., & van den Broucke, S. (2002). Summary on the literature on young peo-
ple, gender and smoking. In M. Lambert, A. Hublet, P. Verduyckt, L. Maes, & S. van den Broucke
(Eds.), Gender differences in smoking in young people. Brussels, Belgium: Flemish Institute for
Health Promotion.
Mathers, C. D., & Loncar, D. (2006). Projections of global mortality and burden of disease from 2002
to 2030. Public Library of Science Medicine, 3(11), e 4 42.
Mercken, L., Steglich, C., Sinclair, P., Holliday, J., & Moore, L. (2012). A longitudinal social network
analysis of peer influence, peer selection, and smoking behavior among adolescents in British
schools. Health Psychology, 31(4), 450–459.
Nunez-Smith, M., Wolf, E., Huang, H. M., Chen, P. G., Lee, L., Emanuel, E. J., & Cary, P. G. (2010).
Media exposure and tobacco, illicit drugs, and alcohol use among children and adolescents: a
systematic review. Substance Abuse, 31(3), 174–192.
Okoli, C., Greaves, L., & Fagyas, V. (2013). Sex differences in smoking initiation among children and
adolescents. Public Health, 127(1), 3–10.
Pikó, B. (2005). Ifjúság és modernitás. In Pikó B. (Szerk.), Ifjúság, káros szenvedélyek és egészség
a modern társadalomban (pp. 11–20). Szakmai Forrás Sorozat, Elméletek-Modellek 3. Budapest:
L’Harmattan Kiadó.
Prokhorov, A. V., Winickoff, J. P., Ahluwalia, J. S., Ossip-Klein, D., Tanski, S., Lando, H. A., Moolchan,
E. T., Muramoto, M., Klein, J. D., Weitzman, M., Ford, K. H., & American Academy of Pediatrics
Center for Child Health Research. (2006). Youth tobacco use: A global perspective for child health
care clinicians. Pediatrics, 118 (3), e890–e903.
Ramo, D. E., Liu, H., & Prochaska, J. J. (2012). Tobacco and marijuana use among adolescents and
young adults: A systematic review of their co-use. Clinical Psychology Review, 32(2), 105–121.
Riala, K., Hakko, H., Isohanni, M., Jarvelin, M., & Rasanen, P. (2004). Teenage smoking and substance
use as predictors of severe alcohol problems in late adolescence and in young adulthood. Journal
of Adolescent Health, 35(3), 245–254.
Richter, M., Erhart, M., Vereecken, C. A., Zambon, A., Boyce, W., & Nic Gabhainn, S. (2009). The role
of behavioural factors in explaining socio-economic differences in adolescent health: A multilevel
study in 33 countries. Social Science and Medicine, 69(3), 396–403.
Schaefer, D. R., Haas, S. A., & Bishop, N. J. (2012). A dynamic model of US adolescents’ smoking
and friendship networks. American Journal of Public Health, 102(6), e12–18.
Schepsis, T. S., & Rao, U. (2005). Epidemiology and etiology of adolescent smoking. Current Opinion
in Pediatrics, 17(5), 607–612.
Simons-Morton, B. G., & Farhat, T. (2010). Recent findings on peer group influences on adolescent
smoking. The Journal of Primary Prevention, 31(4), 191–208.
Sorensen H. T., Norgard B., Pedersen L., Larseb H., & Johnsen S. P.( 2002). Maternal smoking
and risk of hypertrophic infantile pyloric stenosis: 10 year population based cohort study. British
Medical Journal, 325(7371), 1011–1012.
Thomas, R. E., Baker, P. R. A., Lorenzetti, D. (2007). Family-based programmes for preventing smo-
king by children and adolescents. Cochrane Database of Systematic Reviews, 1(1):CD004493.
Tjora, T., Hetland, J., Aarø, L. E., & Øverland, S. (2011). Distal and proximal family predictors of ado-
lescents’ smoking initiation and development: A longitudinal latent curve model analysis. BMC
Public Health, 11, 911.
Turner, L., Mermelstein, R., & Flay, B. (2004). Individual and contextual influences on adolescent smo-
king. Annals of the New York Academy of Sciences, 1021, 175 –197.
US Department of Health and Human Services. (2004). The health consequences of smoking: a
report of the Surgeon General. US Department of Health and Human Services, Centre for Disease
Control and Prevention. Washington DC: National Centre for Chronic Disease Prevention and
Health Promotion.
Rizikómagatartás | 4. Dohányzási szokások 57
Welte, J. W., Barnes, G. M., Tidwell, M. C., & Hoffman, J. H. (2011). Tobacco use, heavy use, and
dependence among adolescents and young adults in the United States. Substance Use and
Misuse, 46(9), 1090–1098.
World Health Organization (2011). WHO Report on the Global Tobacco Epidemic. Geneva, Switzerland:
World Health Organization.
World Health Organization (2013): WHO Report on the Global Tobacco Epidemic. Geneva, Switzerland:
World Health Organization.
Rizikómagatartás | 5. Alkoholfogyasztási szokások58
5. ALKOHOLFOGYASZTÁSI SZOKÁSOK
Arnold Petra
BEVEZETÉS
Az iparosodott országokban az alkoholfogyasztás jellemzően serdülőkorban kezdődik (Kuntsche,
Gmel, Wicki és mtsai, 2006; Kuntsche, Rehm és Gmel, 2004; Kuntsche, Rossow, Simons-Morton és
mtsai, 2012; Tucker, Ellickson, Orlando és mtsai, 2005). A serdülőkor korai és késői szakasza között
az alkoholfogyasztók aránya és a részegség előfordulásának, gyakoriságának dinamikus növekedése
figyelhető meg (Brown, McGue, Maggs és mtsai, 2008; Currie, Nic Gabhainn, Godeau és mtsai, 2008).
Magyarországon a fiatalok alkoholfogyasztási szokásairól a rendszerváltás előtti időkből szórvá-
nyosan vannak információink, amelyek azt jelzik, hogy a fiatalok körében igen elterjedt volt az alko-
holfogyasztás (Elekes, 2009). A kilencvenes évektől az Európai iskolavizsgálat a fiatalok alkohol- és
egyéb drogfogyasztási szokásairól (ESPAD) kutatások adatai szerint az alkoholfogyasztás jelentős
mértékű terjedése figyelhető meg a fiatalok körében (Elekes, 2009; Elekes és Paksi, 2000). A fiatalok
körében egyre inkább jellemző a szélsőséges alkoholfogyasztási formák (lerészegedés, nagyivás)
elterjedése: az ESPAD vizsgálatok szerint 1999-ről 2011-re mintegy kétszeresére – 23%-ról 45%-ra
– nőtt azoknak a 16 éves fiataloknak az aránya, akikre a kérdezést megelőző 30 napban nagyivás
(binge drinking)19 volt jellemző (Elekes, 2012). A szélsőséges alkoholfogyasztás sokkal gyakoribb
késő serdülőkorban és fiatal felnőttkorban, mint az életút későbbi szakaszaiban (Kuntsche és Gmel, 2013).
Az alkoholfogyasztás mértékletes formái sok társadalomban kulturális és gasztronómiai hagyo-
mány, nem minősül rizikómagatartásnak. A mérsékelt bor- és sörfogyasztás kedvező hatással van a
lelki és testi egészségre (pl. a hangulat befolyásolása, illetve a keringési és kiválasztó rendszer műkö-
désében fellépő változás révén), továbbá a szélsőséges alkoholfogyasztáshoz és a teljes absztinen-
ciához képest kedvezőbb halálozási és morbiditási mutatókat eredményez (Castelnuovo, Rotondo,
Iacoviello és mtsai, 2002; Mukumal, Conigrave, Mittleman és mtsai, 2003). Azonban a gyakori, nagy
mennyiségű és tömény alkohol fogyasztása kétségtelenül káros mind a serdülők, mind a felnőttek
testi és lelki egészségére. Serdülőkorban a szélsőséges alkoholfogyasztás növeli a későbbi problé-
más ivás és drogfogyasztás esélyét (Guo, Collins, Hill és mtsai, 2000), negatív hatással van a tanul-
mányokra (Grunbaum, Kann, Kinchen és mtsai, 2004), növeli a nem biztonságos és a spontán szex
(Cooper, 2002; Eaton, Kann, Kinchen és mtsai, 2005), valamint a motorbalesetek (National Highway
Traffic Safety Administration [NHTSA], 2003) bekövetkezésének valószínűségét. A szakirodalom szá-
mos más testi és lelki negatív következményt is említ (Brown, McGue, Maggs és mtsai, 2008).
Minél korábban kezd el valaki alkoholt fogyasztani, annál nagyobb az esélye a későbbi problémás
használat vagy függés kialakulásának; emellett az ivás korai kezdete növelheti az alkoholfogyasz-
tással töltött évek számát. Ezért a serdülők vizsgálatának egyik kiemelt kérdése az első használat
életkora (National Advisory Council on Alcohol Abuse and Alcoholism [NACAAA], 2002).
A szélsőséges alkoholfogyasztás, például a fent említett nagyivási epizódok fokozódó serdülőkori
előfordulása számos országban aggodalomra ad okot. Ezekben az államokban figyelmet fordítanak
a serdülőkori alkoholfogyasztás monitorozására, és olyan irányelvek, beavatkozások kidolgozására,
amelyekkel ez a tendencia megállítható és visszafordítható (Brand, Saisana, Rynn és mtsai, 2007).
A szélsőséges alkoholfogyasztási formák elterjedésének magyarázatára számos szociológiai,
pszicho-szociális és pszichológiai elmélet létezik. Egyik ilyen magyarázat például, hogy a fiatalok
körében „normalizálódni” látszik a hétvégi lerészegedés, a nagyivás, ugyanis a „dolgozz keményen,
játssz/szórakozz keményen” (work hard, play hard) (Williams és Parker, 2001) illetve az „élvezet és
19
Az ESPAD kutatásban a nagyivás egy alkalommal öt vagy több ital fogyasztását jelenti. Egy italnak számít másfél dl bor,
vagy egy korsó (fél liter) sör, vagy egy pohár (4-5 cl) égetett szesz, vagy egy koktél vagy két üveg (5dl) előre összeállított
alkoholtartalmú üdítőital.
Rizikómagatartás | 5. Alkoholfogyasztási szokások 59
szabadidő” (pleasure and leisure) szemlélet egyre inkább elterjedőben van a fiatalok körében (Parker,
2003). Az alkoholfogyasztásra hatással lehetnek a szocio-kulturális környezeti tényezők (pl. ivási szo-
kások, az alkohol elérhetősége; a szülők és az iskola hozzáállása) és egyes személyiségfaktorok is
(Cox és Klinger 1988, 1990; Hawkins, Catalano és Miller, 1992). A szakirodalom szerint a kortársak-
nak kiemelt szerepe van a serdülők alkoholfogyasztásában (Andrews, Tildesley, Hops és mtsai, 2002;
Simons-Morton és Farhat, 2008). Az alkoholfogyasztást magyarázó elméletekről részletesebben
írunk a drogfogyasztásról szóló fejezetben, tekintettel arra, hogy a szélsőséges alkoholfogyasztás és
a drogfogyasztás hátterében hasonló mechanizmus húzódik meg.
FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK
Az alkoholfogyasztás gyakoriságát kérdeztük a teljes életre, illetve a kérdezést megelőző hónapra
vonatkozóan.
Hány napon (ha volt ilyen nap) fogyasztottál alkoholt életedben? (Lehetséges válaszok: Soha /
1-2 napon / 3-5 napon / 6-9 napon / 10-19 napon / 20-29 napon /30 [vagy több] napon.)
Hány napon (ha volt ilyen nap) fogyasztottál alkoholt az elmúlt 30 napban? (Lehetséges vála-
szok: Soha / 1-2 napon / 3-5 napon / 6-9 napon / 10-19 napon / 20-29 napon /30 [vagy több]
napon.)
A különböző alkoholfajtákra és azok jelenlegi fogyasztási gyakoriságára a következőképpen kérdez-
tünk rá. (Ennél a kérdésnél arra kértük a diákokat, hogy egy kortynál több fogyasztást jelöljenek.)
Jelenleg milyen gyakran fogyasztod a különböző alkoholféleségeket?
·Sör
·Bor vagy boros kóla vagy pezsgő
·Röviditalok (pl. konyak, whisky, vodka, pálinka) vagy rumos kóla vagy gin tonikkal vagy
vodka naranccsal
·Alkoholos üdítők (pl. Bacardi Breezer, Smash, Smirnoff Ice)
·Édes likőr
·Más alkoholos italok (Minden kategória esetén lehetséges válaszok: Naponta / Hetente
/ Havonta / Ritkán / Soha.)
A részegséget az alábbi kérdésekkel mértük.
Ittál-e már annyi alkoholt, hogy be is rúgtál életedben? (Lehetséges válaszok: Nem, soha / Igen,
egyszer / Igen, 2-3-szor / Igen, 4-10-szer / Igen, több mint 10-szer.)
Ittál-e már annyi alkoholt, hogy be is rúgtál az elmúlt 30 napban? (Lehetséges válaszok: Nem,
soha / Igen, egyszer / Igen, 2-3-szor / Igen, 4-10-szer / Igen, több mint 10-szer.)
Rizikómagatartás | 5. Alkoholfogyasztási szokások60
Az ivás mennyiségére vonatkozóan az alábbi kérdést tettük fel.
Egy olyan napon, amikor alkoholt fogyasztasz, általában hány alkoholtartalmú italt iszol meg?
(Lehetséges válaszok: Soha nem iszom alkoholt / Kevesebb mint egy italt / 1 italt / 2 italt / 3
italt / 4 italt / 5 vagy több italt.) Ennél a kérdésnél az alábbi képpel illusztráltuk, hogy mit jelent
egy ital.20
Példák az átlagos italokra: egy ital =
Sör Bor Vermut, likőr Röviditalok
Azt is vizsgáltuk, hogy a diákok hogyan észlelik, hány barátjuk fogyaszt alkoholt és hány barátjukra
igaz, hogy hetente legalább egy alkalommal részeg.
Mit gondolsz, hány barátodra igaz, hogy alkoholt fogyaszt? (Lehetséges válaszok: Egyikre sem
/ Kevésre / Néhányra / Sokra / Mindegyikre.)
Mit gondolsz, hány barátodra igaz, hogy hetente legalább egy alkalommal részeg lesz? (Lehet-
séges válaszok: Egyikre sem / Kevésre / Néhányra / Sokra / Mindegyikre.)
Csak a 9. és 11. osztályos tanulók körében kérdeztünk rá, hogy hány évesen próbálták ki az alkoholt,
illetve voltak először részegek.
Hány éves voltál, amikor először valamilyen alkoholt ittál (egy-két kortynál többet)? (Lehetséges
válaszok: Soha / 11 éves vagy fiatalabb / 12 / 13 /14 / 15 / 16 éves vagy idősebb.)
Hány éves voltál, amikor először részeg lettél? (Lehetséges válaszok: Soha / 11 éves vagy fia-
talabb / 12 / 13 /14 / 15 / 16 éves vagy idősebb.)
20 Az ESPAD-hoz hasonlóan, a HBSC-ben is a nagyivá