ChapterPDF Available

Disztópiák értelmezése

Authors:
25
gyelmeztetni képes, mert többet nem tehet, ezért inkább hasonlítha-
tó kétségbeesett segélykiáltáshoz, semmint diadalmas csatakiáltáshoz.
Mivel a moralizálás unalmas, érdektelen és hatástalan (legalább-
is sokan érzik annak), a szatíra iróniával és egyéb, hatásosabbnak re-
mélt irodalmi eszközökkel vette fel a harcot az emberiség megjaví-
tásáért. A disztópia pedig már nem talál olyan eszközt, amely köz-
vetlen módon hatásos lehetne a civilizáció egészét fenyegetõ veszé-
lyekkel szemben. Harris szerint a szatíra indirekt módszereire azért
van szükség, hogy behatolhasson a képmutatás falai mögé, és azért
mûködhet, mert még nem vagyunk mindannyian teljesen gazembe-
rek, legalább elvileg elfogadunk bizonyos erkölcsi értékeket. „Ha a
világ teljesen a gazembereké lesz, nem lesz többé helye a szatírának.
Szerencsére minden korszak, a sajátunkat is beleértve (eddig) meg-
elégedett azzal, hogy megmaradjon a teljes gonoszság, a végletes ka-
tasztrófa és a tökéletes pusztulás határán” (Harris 2001). A disztópia
egy kicsivel távolabb tekint, túl ezen a határon, ahol már a szatíra ha-
gyományos fegyverei (is) csõdöt mondanak.
A disztópia legtöbbször nem is kínál valódi alternatívát a bemuta-
tott szörnyûségekkel szemben: az irány, amerre a szerzõ szerint a vi-
lág halad, biztosan rossz, és nem él az a naiv hit, hogy az útirány mó-
dosításával révbe érhetünk. Sutherland már könyve legelején leszö-
gezi, hogy a szatíra destruktív: elpusztítja a meglévõt, és nem feltét-
lenül tölti ki az így keletkezett vákuumot (1967, 1). A szatíra szerzõje
tehát a rombolás szakértõje; a disztópia szerzõje pedig nemcsak a
meglévõt pusztítja el, hanem gyakran a csupán potenciálisan létezõt:
azt, ami lehetõségeiben van benne a szerzõ korában, de valóságosan
egyelõre még (teljes mértékben) nem valósult meg. Igazságtalan do-
log volna a szatírától elvárni, hogy a hibák felmutatásán túl ki is javít-
sa azokat, és éppilyen igazságtalan azt várni a disztópiától, hogy utat
mutasson a boldog jövõ felé, vagy akárcsak elkerülhetõvé tegye azt
a jövõt, amit ktív módon bemutat. A disztópia írója felismeri a saját
korában rejtõzõ veszélyeket, de ezek kiküszöbölése amennyiben
ez egyáltalán lehetséges – már nem az õ kompetenciája.
Pollard szerint az a legjobb szatíra, amely a legbiztosabb az értékei-
ben (1987, 3). Akkor ismerjük fel legbiztosabban a rosszat, ha ponto-
san tudjuk, mi a jó. A disztópia a kevésbé magabiztos korok szatírája:
nemigen tudjuk, mi a és normális, de hír a civilizáció jövõjére
nézve, hogy azt még tudjuk, mi a rossz vagy az abnormális. És ha
elfelejtenénk, a disztópiák emlékeztetnek rá.
1.1.3. A disztópiák értelmezésének rétegei
A disztópikus mûvek esetében igen gyakori, hogy a korhoz kötött,
lokális szatíra és a globális disztópia két síkján értelmezhetõk, vagyis
ezekben a mûvekben jelen vannak azoknak a kortárs jelenségeknek
a szatirikus ábrázolásai, melyek kiváltották a szerzõ közvetlen kriti-
káját, és az idõ múlásával elvesztik jelentõségüket; de ezen túl alkal-
mat szolgáltatnak általános, kortól független ember- és társadalom-
kritika megfogalmazására is – gyakran az elsõ réteghez tartozó, konk-
rét problémákra refl ektálva. A Szép új világ esetében a kortárs szatíra
– azon túl, hogy a könyv a wellsi utópia szatírája – elsõsorban Ameri-
kára utal, vagy ahogy Biesterfeld fogalmaz, általánosságban az ame-
rikaiak haladásba és tudományba vetett optimista hitére (1982, 83).
A megírás idején a konkrét utalások nyilván igen hatékonyak voltak,
és nagyban hozzájárultak a könyv sikeréhez, azt azonban nem nehéz
belátni, hogy több emberöltõ elteltével jelentõségük nagyrészt elko-
pott. Más szóval, ha a Szép új világ pusztán a korabeli amerikai élet-
érzés szatírája lenne, jelentõsége és olvasottsága néhány év vagy leg-
feljebb évtized múltán elenyészett volna. Hogy ez nem így történt,
annak az a oka, hogy a könyvnek van egy másik rétege, amely
ezzel a szatirikus réteggel együtt korszaktól független, globális kri-
tikát fogalmaz meg, mely nem csupán a XX. század harmincas évei-
nek amerikai vagy amerikanizálódó társadalmát éri, hanem olyan ál-
talános emberi jellegzetességekre mutat rá, melyek akár évszázados
távlatokban is kevéssé változnak. Ennek megfelelõen elemzésemben
csekély teret biztosítok az ellenutópiák korhoz kötött vonatkozásai
értelmezésének, és azokra a vonatkozásokra összpontosítok, melyek
nem függnek az idõbeliségtõl.10
Kissé összekuszálhatja a képet, hogy nem mindig dönthetõ el
egyértelmûen, melyik jelenség korhoz kötött, és melyik nem, mivel
egyes balgaságok – mint a haladás mindenhatóságába vetett hit – haj-
lamosak több generáción át is virágozni. A lokális és a globális ré-
teg egyes mûvekben önálló könyvet alkot: Morus Tamás Utópiájá-
10 Több más negatív utópia mellett az 1984 esetében is hasonló a helyzet: sok
elemzõ részletesen foglalkozik a megírás korabeli közvetlen elõzményekkel és azzal,
hogy milyen jelenségek ihlették Orwellt, illetve milyen korabeli vagy közelmúltbeli
eseményt célzott meg szatírájával (a legrészletesebb elemzést West [1992] nyújtja), de
mindennek csak annyiban látom jelentõségét, amennyiben elõsegíti a második, álta-
lánosabb réteg megértését.
2011 10 10 17 55 25
27
nak elsõ könyve (mely a megírás sorrendjében valójában a máso-
dik) azoknak a súlyos társadalmi-politikai problémáknak a leírása,
melyek megkeserítették a XVI. századi Angliában az életet. A máso-
dik könyvben érkezünk el ténylegesen (egy utazó beszámolója ré-
vén) Utópia szigetére, ahol az elsõ könyvben részletezett problémák
(mint a király rossz tanácsadói, a túl gyakran alkalmazott halálbünte-
tés, a hódító háborúk, a gazdákat elszegényítõ bekerítések stb.) he-
lyett a megvalósult megoldások jelennek meg, így az ideális, tökéle-
tesen mûködõ társadalom a korabeli Anglia problémái által felvetett
kérdésekre adott válaszokból áll össze. A felvetett kérdések, vagyis
a lokális kritika java része egy mai olvasó számára elsõsorban mint
történelmi tény jelenthet érdekességet, a felkínált válaszok azonban
hosszú távon is érdeklõdésre tarthatnak számot, mivel olyan (többé-
kevésbé) történelmi kortól független jelenségekre vonatkoznak, mint
a családok szervezése vagy a helyi közösségek önállósága. A kérdés
tehát konkrét és egyedi problémákra vonatkozik, a válasz azonban az
egyedi problémák mögött megbújó általános, ezért az olvasókat év-
századok múltán is foglalkoztató jelenségekre világít rá.
Hasonló a helyzet Jonathan Swift Gulliver utazásainak elsõ és
második könyvével: az elsõ rész, a Lilliputba tett utazás leírása a
kortárs angol közélet szatírája, itt-ott paródiája, s a mai olvasónak
megfelelõ történelmi ismeretekre van szüksége ahhoz, hogy megért-
hesse például azt, hogy a magas- és alacsonysarkúak politikai ellen-
téte Lilliputban az angliai High Church és Low Church, illetve a Tory
és Whig pártok ellentétére utal. Szintén nem egyértelmû, hogy évszá-
zadokkal a könyv megírása után az olvasók felismerik-e, hogy Lilliput
császára I. György angol király paródiája, vagy hogy a császárné sze-
mélyében Anna királynõt formálta meg Swift.11 Az elsõ fejezet töret-
len népszerûségét elsõsorban az okozza, hogy a leírások szellemes-
sége nem csorbul akkor sem, ha tökéletlen történelmi ismeretekkel
az olvasó nem tudja azonosítani a lokális szatíra konkrét célpontja-
it; ráadásul a konkrét utalásokon túl a szatíra olyan általános problé-
mákkal foglalkozik, mint például a nemzetállamok önrendelkezési
joga, melyek az adott kor történelmi összefüggései nélkül is érthetõk.
11 Az a tény, hogy alig néhány évvel a Gulliver elsõ megjelenése után kulcsot ad-
tak ki az allegória megfejtéséhez, azt mutatja, hogy már a kortárs olvasó számára sem
voltak feltétlenül egyértelmûek a közvetlen utalások – ami tovább csökkenti ezen uta-
lások jelentõségét.
Más síkon mozog azonban a második fejezetben Brobdingnag le-
írása a felvilágosult abszolút uralkodó tökéletes példájával, aki kép-
telen felfogni Gulliver beszámolójában, miért élnek az európaiak há-
borúságok között, és miért nem a józan ész jegyében kormányoz-
nak. A leírás ebben a fejezetben már kevésbé korhoz kötött, a negye-
dik könyv, a nyihahák világa idõtõl független, keserû kritikája úgy
fordul az emberi nem irányába, hogy az nem bújhat a történelmi ko-
rok idõhöz kötöttsége mögé: az emberben lévõ jehu végtelen önzése
nem csupán a XVIII. században létezõ valóság, s a nyihahák könyör-
telen racionalitása sem szolgálhat maradéktalanul példaként egyetlen
korszakban sem. A könyvet (vagyis legalább a negyedik fejezetet) az
teszi kortalanná, hogy minden generációnak (sõt minden egyes em-
bernek) meg kell találnia az egyensúlyt a benne lévõ jehu és nyihaha
között. Amíg a többi utazás értelmezéséhez szükség van a történel-
mi ismeretek mozgósítására (legalábbis ezek az ismeretek jelentõsen
gazdagítják az értelmezést), s a korhoz kötött utalások mögött lehet
felismerni a kortalan erkölcsi kérdéseket, a negyedik könyv értelme-
zése más feladatot ró az olvasóra, történelmi helyett inkább antropo-
lógiai megértésre van szükség.
1.1.3.1. Biblikus párhuzam
Az utópikus mûvek értelmezésének ez at – korhoz kötött és kortala-
nul érvényes – rétege párhuzamba vonható a biblikus exegézis hagyo-
mányaival, elsõsorban a szó szerinti és az allegorikus értelmezéssel.
A Biblia értelmezésében a keresztény ókortól fogva problémát okozott
a szó szerinti értelmezés, mert nem tudta feloldani a különbözõ szöve-
gek eltéréseibõl eredõ ellentmondásokat.12 Ellentmondásokról azon-
12 Jellemzõ példa az Ószövetségben Józsue könyve és a Bírák könyve eltérõ honfog-
lalás-története. Míg Józsue könyve egyetlen gyõzedelmes hadivállalkozásként írja le az
izraelita honfoglalást, mely során Palesztina mindenestül Izrael birtokába került, a
Bírák könyvébõl egy olyan kép tárul elénk, ahol Izrael sokáig háborúskodni kényszerül
Palesztina lakóival, sok területet nem tud elfoglalni, és számos vereség éri. Ha a Szent-
írást történelemkönyvként értelmezzük, a nyilvánvaló ellentmondás nem oldható fel. Ha
azonban a teológiai mondanivalót tartjuk elõtérben, érzékelhetjük, hogy Józsue könyve
azt igazolja: Jahve megtartja ígéretét, míg a Bírák könyve középpontjában a hûtlenné vált
Izrael áll, aki méltó büntetését szenvedi el a pogányok révén. Az eseménytörténeti ellent-
mondások így allegorikus síkon összhangba kerülnek. Vö. Rózsa (1996, 326).
2011 10 10 17 55 25
29
ban csak akkor beszélhetünk, ha a Szentírást történelemkönyvnek te-
kintjük, melynek célja az eseménytörténet minél pontosabb, tényszerû
visszaadása; azonban már Órigenész rámutatott, hogy ezek az eltéré-
sek a spirituális értelmezés szükségességére utalnak. „A különbsége-
ket nem lehet a szó szerinti és történelmi értelmezéssel feloldani, de
tökéletesen érthetõk, ha az evangélisták szellemi céljait gyelembe
vesszük. Ennek megfelelõen Órigenész arra a következtetésre jutott,
hogy a Szentírás elsõdleges célja a spirituális igazság közvetítése, és a
történelmi események leírása ehhez képest másodlagos” (Chadwick
2003, 98). A spirituális igazság feltárásának módja lett az allegorikus
módszer, amely a szó szerinti jelentésen túl a szövegeknek az önma-
gukon túlmutató jelentését keresi, azt a valami „mást”, amire a szöveg
utal (allo „más” allegoria).13 Órigenész számára különösen fontos
volt az allegorikus értelmezés, mert felismerte, hogy nélküle „a Bib-
lia egyes részei nem tûnnek többnek, mint régi, törzsi hagyománynak,
szertartási törvények halmazának, melyekkel nem lehet mit kezdeni,
mert a jelen számára nincs értelmük” (Vanyó 1988, 409).
Hasonló módszerrel vizsgálhatjuk a disztópiákat is: korhoz kötött
társadalomkritikájuk, illetve szatirikus tartalmuk felfejtése csak annyi-
ban szolgál többet fi lológiai kíváncsiságunk kielégítésénél, csak any-
nyiban van értelme a jelen számára, amennyiben segít értelmezni az
ezen túlmutató „mást”, a korhoz nem kötött szempontokat, mint ami-
lyen az ember szüntelen szabadságigénye. E globális szempontokhoz
képest a korhoz kötött utalások másodlagosak. Természetesen a sza-
tírák olvasatai – szemben a Biblia értelmezésével – feltételezik, hogy
a az irónia segítségével nyeri el értelmét, így a ténylegesen szó
szerinti értelmezés zsákutcába vezet.
A disztópia a szatírához kapcsolható mûfajként egy alternatív va-
lóság felmutatásával mindig kritikát fogalmaz meg a megírás idejé-
re jellemzõ társadalmi-politikai jelenségekkel vagy más fontos visz-
szásságokkal kapcsolatban. Ennek a kritikának biztosan van korhoz
kötött aspektusa, mely idõvel akár érdektelenné is válhat az olvasók
többsége számára (vö. a háborús cenzúra refl exiója az 1984-ben).
Azok a mûvek viszont, melyek tartósan, akár hosszú idõvel a megírá-
suk után is jól értelmezhetõek és érdeklõdésre tarthatnak számot, a
szöveg konkrét, idõhöz vagy helyhez kötött utalásain túlmutató vo-
natkozásai miatt maradnak frissek.
13 Vö. Dér Katalin: Vallási szövegek hermeneutikája.
A disztópiák értelmezéséhez ugyanezt a modellt használhatjuk:
a mû szimbólumai, a bemutatott ktív világnak a jelenségei közül
mindazok, melyek konkrét kortárs jelenségekre utalnak (ahogyan
Ford istenítése utal az amerikaiak autóimádatára), s általában a konk-
rét szatirikus elemek megfelelnek a bibliai exegézisben a Szentírás
történetleíró részének. Ez a réteg éppúgy másodlagos a Biblia spiritu-
ális üzenetéhez képest, ahogy a disztópiákban elsõbbséget élveznek
a tartós, nem infl álódó, az emberre általánosan jellemzõ tényezõk,
mint amilyen az emberi szabadság hiánya a kötelezõ élvezetek kö-
zepette. Kevés történelmi ismeretet igényel a Szép új világ értelme-
zése,14 mert középpontjában a szabadságról sérülés vagy torzulás
nélkül lemondani még a jólét közepette sem tudó emberi természet
áll, az a természet, amely a megírás óta eltelt évtizedekben nem vál-
tozott számottevõen. Jelentõs eltérések csak a technikai részletekben
találhatók, melyek idõnként anakronisztikusnak hatnak (mint pl. a
liftkezelõ). Greenblatt kiemeli, hogy sem a Szép új világ, sem az 1984
nem a jövõvel foglalkozik, hanem azzal, hogy a jelenben mi törté-
nik az emberiséggel (1965, 96). Ennek megfelelõen egy olyan rész-
let, mint például a lombikbébik, nem elsõsorban futurisztikus, hanem
ironikus utalás a szexualitás és a gyermekszülés elkülönítésére, arra
hogy az emberiség mindinkább mesterségessé válik. Így a jövõre vo-
natkozó utalások is lehetnek korhoz kötöttek: ahogy idõben távolo-
dunk a megírás korától, a szerzõ jövõ ideje múltba fordulhat, s asze-
rint veszíti el vagy tartja meg idõszerûségét, hogy van-e globális, kor-
tól független magva.
1.1.4. A kondicionált embertípus
Minden utópikus irodalom visszatérõ problémája, hogy a legtöbb
utópia azért mûködik, mert lakói maguk utópisztikus lények: az ál-
14 Nem érintik a egészének értelmezését, ha egyes szatirikus utalások eset-
leg nem értelmezhetõk az olvasó számára, mint a Szép új világban Mustapha Mond
Világellenõr neve, aki személynevét Mustapha Kemal Atatürktõl, a modern Törökor-
szág létrehozójától nyerte, míg vezetéknevét Sir Alfred Mond iparmágnástól kapta, az
Imperial Chemical Industries elsõ elnökétõl. De szinte minden személynév a XX. szá-
zad elsõ évtizedeinek valamelyik jelentõs személyiségére utal, s ezek egy része köny-
nyen azonosítható (Lenina, Marx), mások (l. a fenti példát) csak utánajárás által, így a
legtöbb olvasó számára rejtve maradnak.
2011 10 10 17 55 25
31
talunk ismert emberek nem tudnák sem mûködtetni, sem elviselni
a tökéletes világot.15 Morus Tamás Utópiájában hosszasan ír az azt
benépesítõ emberek tökéletességérõl – nemigen indokolva meg, ho-
gyan lettek ilyenek; úgy tûnik, a saját vágyát írja le: bárcsak ilyen len-
ne az emberiség. Nagyjából egy évszázaddal késõbb Francis Bacon
Új Atlantisz címû könyvében (mely erõsen épít Morusra, s többször
utal is rá) így ír az ideális sziget, Bensalem lakóiról: „sehol a Nap alatt
nem találsz még egy olyan erkölcsös, minden bûntõl és szennytõl
annyira tiszta népet, mint a bensalemi: egyenesen a világ szûzének
nevezhetném” (Bacon 2001, 33). Más helyen Bacon öniróniával utal
arra, hogy a bensalemiek megvesztegethetetlenek, sértésnek tekin-
tik a munkájukért felajánlott ajándékot („Mi az, kétszer zetett em-
bert akartok csinálni belõlem?” Bacon 2001, 13), de megtudjuk azt is,
hogy ismeretlen körükben a bordélyház, a kéjvágy, a úszerelem, a
szemérmetlenség; ezzel szemben a hûség és a kölcsönös tisztelet jel-
lemzi kapcsolataikat (Bacon 2001, 34−35). Bacon – Morushoz hason-
lóan – a vágyait írja le, azt mutatja be Bensalem példáján, milyennek
kellene lennie az emberiségnek Angliában vagy bárhol a világon. Né-
mileg azonban túllép Moruson: egyrészt kritizálja Utópia egyes szo-
kásait (például a legtréfásabbat, hogy „a házasságra készülõk mezte-
lenül megnézhetik egymást”; Bacon 2001, 36), másfelõl nem tekin-
ti magától értõdõnek vagy eleve adottnak, hogy az utópikus társa-
dalom lakói tökéletesek. Bacon logikus érveket sorakoztat fel amel-
lett, hogy miért érdemesebb erkölcsösen élni, mint erkölcstelenül.
A bensalemiek pedig, mint logikus és következetes emberek, az er-
kölcsös életmódot követik, mivel belátták, hogy ez számukra és
mindenki számára – jobb és hasznosabb, az erkölcstelenségbõl és
a bûnökbõl pedig „kevés vagy semmi haszon nem származik” (Ba-
con 2001, 35). Bensalem lakói tehát haszonelvû megfontolásból él-
nek tiszta és erkölcsös életet.
Jonathan Swift könyvében, a Gulliver utazásaiban elsõsorban
a negyedik könyv fõszereplõi, a nyihahák tûnnek ki erkölcsös és
szélsõségesen racionális életmódjukkal. Ez a racionalitás elsõsorban
abban nyilvánul meg, hogy mentesek az önzéstõl, a ravaszságtól, a
15 Tom Moylan (1986, 21) kiemeli, hogy a tökéletes világ könnyen lehet visszata-
szító, mivel a teljesség azt is jelenti, hogy további fejlõdés nem lehetséges, a változás
nem kívánatos; a jövõvel kapcsolatos képzelet – az ember egyik fontos tulajdonsá-
ga – értelmetlenné válik.
gonoszságtól és sok egyéb negatív tulajdonságtól (melyekben viszont
ellentétpárjaik, a jehuk bõvelkednek). Oly erõteljes a rossz tulajdon-
ságok hiánya, hogy „nyelvükben egyáltalán nincs szó a hazugság vagy
csalás kifejezésére” (Swift 1979, 279),16 s országukban „nincs sem pél-
da, sem kísértés semmiféle bûnre” (Swift 1979, 309). A nyihahákat az
intellektus, pontosabban a ráció magas foka teszi erkölcsileg tökéle-
tes lényekké; Gulliver vendéglátója szerint „az értelem önmagában
elegendõ, hogy egy racionális lény tetteit irányítsa” (Swift 1979, 310),
az az értelem, melynek „tisztaságát sohasem homályosítják el holmi
bölcseleti kételyekkel, mint hazai lozófusaink szokták” (Swift 1979,
320). A nyihahák világa tehát a tiszta ész utópiája: „felebaráti szeretet
és õszinte jóakarat; ez a két erény, melyet a nyihahák gyakorol-
nak […] a fajta minden tagjával, kivétel nélkül” (Swift 1979, 321). Ez
a megfogalmazás gyanúsan hasonlít a Szép új világ „mindenki min-
denkihez tartozik” (Huxley 1982, 39) alapelvéhez: nem tesznek kü-
lönbséget személyek között, mivel senkivel sincs szoros szeretetkap-
csolatuk. Jellemzõ mind a nyihahák világára, mind Huxley Világálla-
mára, hogy a tökéletesnek tûnõ rend záloga nem elsõsorban egy ide-
ális társadalmi-politikai rendszer, amely az emberi viselkedés külön-
féle esetlegességeit megfelelõen kezeli, hanem az ideális alattvaló,
a társadalmi rend szempontjából tökéletesen illeszkedõ személyek.
Ez a tökéletesség (melynek forrása Swiftnél a tiszta ráció, Huxleynál
pedig a hasonlóan racionális kondicionálás) mindkét mûben felfes-
lik. A nyihahák esetében legkésõbb akkor, amikor egy frissen meg-
özvegyült kanca éppen csak elkésik a vendégségbõl, s azzal men-
ti ki magát, hogy férje alkalmatlan idõpontban hunyt el, és elfölde-
lése délutánig húzódott; „mindezek után jól megfi gyelhettem, hogy
a hölgy éppolyan kedélyesen társalgott, mint a többi vendég” (Swift
1979, 329). A nyihahák világa ezen a ponton veszíti el a vonzerejét: a
tökéletes ráció ezek szerint tökéletes érzelemmentességet is jelent, s
így elképzelhetetlen a személyek közti kapcsolat.
A Gulliver utazásai negyedik könyvének értelmezése a mai napig
ambivalens, a Szép új világról azonban már az elsõ oldalakon lehull a
16 Vö. az újbeszél az 1984-ben: amire nincs szó, az nem létezik. Swiftnél ez for-
dítva érvényes: ami nem létezik, arra nincs szó. Hasonló a helyzet a betegségekkel is,
melyek szintén elkerülik a nyihahákat, így szavaik sincsenek rájuk. Gyermekek ese-
tében is megfi gyelhetünk ilyen jelenséget: hatéves lányom jelentette ki, hogy – az ál-
tala annyira kedvelt – pingvinek nyelvében nincs olyan szó, hogy rossz, legfeljebb azt
tudják mondani, hogy „Szabad rosszalkodni”.
2011 10 10 17 55 25
33
lepel. Azt ugyan csak késõbb tudhatjuk meg, hogy az emberek közti
kapcsolat csak a közös szórakozásra korlátozódik, s a halállal szem-
ben éppoly közönyösek, mint Swift lovai, de az ipari eljárásokkal
készülõ emberi lényekbõl álló társadalom már akkor elveszíti a vonz-
erejét, amikor megismerjük. Némiképp leegyszerûsítés az értelem
és az érzelem ellentéteként magyarázni a jelenséget, de kétségtelen,
hogy mind a nyihahák, mind Huxley Világállama lakosainak esetében
végletesen sekély érzelmi életrõl beszélhetünk. Ahogy a világellenõr
fogalmaz: „Nem sajnáltuk a fáradságot, hogy érzelmi szempontból
könnyûvé tegyük az életeteket; hogy megvédjünk titeket, amennyire
csak lehetséges attól, hogy egyáltalán valamiféle érzelmeitek legye-
nek” (Huxley 1982, 40). De nem az érzelem az egyetlen hiányosság:
a Világállam lakói elkényeztetett gyermekként nem ismerik a küzdel-
met, a kudarcot, így a nehezen elérhetõ dolgok elérésének örömét
sem: „Találkozott bárki is maguk közül leküzdhetetlen akadállyal?
[…] Kényszerült-e bármelyikük is arra, hogy hosszú idõszakaszt él-
jen át a vágy tudata és kielégítése között?” (Huxley 1982, 41). A válasz
mindkét kérdésre nemleges, mint ahogy arra is, hogy érett szemé-
lyek népesítik-e be a szép új világot.17 Huxley a klasszikus utópikus
receptet követi: az utópia világát uraló szabályszerûségek feltétele-
zik, hogy a lakosok tökéletesen illeszkednek ezekhez a szabályok-
hoz; a világ mûködése tehát rá van utalva a polgárok szabálytisztelõ,
a keretekhez illeszkedõ viselkedésére. A Szép új világban azonban
más mûveknél is élesebben vetõdik fel a probléma, hogy az emberek
személyisége, melyet az állam stabilitásának igényéhez idomítottak,
alkalmatlan az önálló létezésre, teljesen képtelenek az állam védelme
nélkül élni (vö. szómalázadás). Nem áll szabadságukban önmagukat
meghatározni és másféle életet választani, mert meg lettek fosztva az
arra való képességtõl.
17 Huxley 1931-ben megjelent „Obstacle race” [Akadályfutás] címû cikkében arra
utal, hogy az akadályok elkerülése hosszú távon nem szolgálja a boldogságot, de még
az örömérzést is csökkenti: „No reasonable humanist can consent to be a fl at racer.
Abolishing obstacles, he abolishes half his pleasure. And at the same time, he abol-
ishes most of his dignity as a human being.” Idézi Bradshaw (1994a, 80), kiemelve a
gondolat kapcsolatát Freud örömelvével.
1.2. Disztópiák a fi kciós térben és azon kívül
A disztópiákat elemzõ tanulmányok visszatérõ fordulata, hogy a
szóban forgó „fi gyelmeztetés” az olvasók számára. Az ilyen ki-
fejezések hallatán mindig elbizonytalanodom, vajon helyes-e
gyelmeztetésrõl beszélni egy irodalmi kapcsán, s nem volna-e
helyesebb önmagában, saját kciós terén belül értelmezni a mûvet,
abból kiindulva, amit Bókay Antal a következõképpen fogalmaz meg
Wimsatt és Beardsley „A hatás téveszméje” címû esszéje kapcsán: „a
mûalkotás egy sajátos valóságdarab, egy olyan kép, ikon, amely saját
interpretációját is tartalmazza” (2001, 369). Vagyis az irodalmi szöveg-
nek elsõsorban az objektív tulajdonságait, sajátosan irodalmi jegyeit
érdemes vizsgálni. Ez azonban a szatíra mûfaja esetében nem elég-
séges, hiszen ez a mûfaj (s mint korábban láttuk, a disztópia, ami a
szatíra mûfajához kötõdik) szükségszerûen az irodalmi szövegen kí-
vüli valóságra utal, azzal szoros viszonyban áll. A kérdés tágabb ér-
telemben érinti az egyes irodalmi mûvek politikai vagy egyéb tár-
sadalmi-közéleti funkcióját, amelyeket a disztópia mûfajának sajá-
tos szempontjai gyelembevételével szeretnék röviden megvizsgálni.
Kissé leegyszerûsítve így tehetjük fel a kérdést: a társadalmi problé-
mákat közvetlenül kezelõ mûvek – s az ellenutópiák mindig ilyenek
elsõsorban fi kciónak tekintendõk, melyek a saját kciós terük ben ér-
vényesek, vagy inkább e téren kívül fejtik ki hatásukat, egyfajta kiált-
ványként. Nem idegen-e a fi kció jellegétõl az olyan kifejezések hasz-
nálata, mint „Orwell arra gyelmeztetett, hogy...” (Harris 1999, 275),
vagy az, hogy Wells „fõ célja [...] az volt, hogy véget vessen az ostoba
polgári optimizmusnak” (Róna 1969, 39)? Nem szükségszerûen az-e
az író fõ célja, hogy jó regényt írjon, amit aztán esetleg az olvasókö-
zönség fi gyelmeztetésként is értelmez, s esetleg az optimizmusának
(ideális esetben az ostobaságának) is véget vet?
A kciós tér kifejezést abban az értelemben használom, ahogy
megalkotója, Carl Malmgren megfogalmazta: „azt a képzeletbeli tér-
séget értem alatta, amelyet a kciós beszédmód hoz létre, egy fi k ciós
mezõt, amely végelemzésben önmagára vonatkozik, és önmagát ér-
vényesíti, de szükségszerûen egy meghatározható viszonyban áll a
szövegen kívüli »valódi világgal«” (1985, 29). A következõkben azt
szeretném meghatározni, hogy a disztópiák milyen sajátos viszony-
ban állnak a szövegen kívüli világgal, annak a szellemében, amit
Malmgren (1985, 16) könyve elején leszögez, hogy egy átfogó elmé-
2011 10 10 17 55 25
35
let helyett több kisebb teóriára van szükség, amelyek illeszkednek a
feltérképezni kívánt terület sajátosságaihoz.
Aldous Huxley kapcsán az amerikai Peter Firchow pontosan kö-
rülírja a disztópiáknak a szövegen kívüli világgal fennálló sajátos kap-
csolatát – valószínûleg érzékelve állításának problematikus voltát:
a Szép új világ az olyan könyvek közé tartozik – mint a Candide vagy az
1984 – melyek nem elégednek meg azzal, hogy olyanok legyenek, mint a
többi könyv; nemcsak tükrözik és megjelenítik az életet, hanem formálják
is. A helyes válasz Huxley szatírájára nem vagy nem csupán az irodalmi
képzelõerõ nagyszerûségének csodálata, hanem a szörnyülködés azon,
hogy kik vagyunk és hogy kivé, vagy még inkább, mivé válhatunk. A he-
lyes válasz a Szép új világra az, hogy úgy éljük az életünket, hogy meg-
akadályozzuk a szép új világ megvalósulását; a helyes válasz a nagyobb
tudatosság (Firchow, 1984, 9).
Firchow tehát az olvasói aktivitásra és a mûnek az olvasóra (s az
olvasón keresztül a világra) gyakorolt hatására helyezi a hangsúlyt.
De ebben a modellben nyilvánvaló az író felelõssége is, s ez nem
véletlenül emlékeztet Julien Bendára, aki az írástudók felelõsségét
ugyancsak a politikai valóságtól nem elkülönítve, hanem éppen a po-
litikai közgondolkodásra gyakorolt hatásukban jelölte ki, így a fi k ciós
és az empirikus tér elválasztása számára nem értelmezhetõ.18 Nem
szeretnék azonban átesni a ló túloldalára, és azt állítani, hogy az iro-
dalom fõ funkciója az, hogy felhívja a fi gyelmet azokra a veszélyek-
re, amelyek a modern ember lelki vagy fi zikai létét fenyegetik, mert
akkor az irodalmiság kerülne veszélybe, s egybemosódnék a pro-
pagandával, vagy legjobb esetben az ismeretterjesztéssel bármily
nemes cél érdekében is. Vannak azonban mûfajok, mint a szatíra, s
elsõsorban a disztópia, ahol jogosan vetõdik fel az empirikus tér for-
málásának az igénye.
18 Jocelyn Harris (1999) Margaret Atwood A szolgálólány meséje címû könyvének
„Történeti feljegyzések” címû függelékében szereplõ Pieixoto professzor kapcsán veti
fel az írástudók árulásának kérdését. Az õ értelmezésében (melyet nem áll módom-
ban cáfolni) a modern akadémikus tudomány az áruló, szemben Atwooddal, aki oda
tud fi gyelni az egyén szenvedésére.
1.2.1. A disztópia a fi kciós téren kívül
Az irodalom mint fi kció több nemfi kciós beszédmóddal is érintkezik,
melyek közül a most tárgyalt kérdés szempontjából három mód lát-
szik jelentõsnek. Elsõsorban az erkölcsi vagy exhortatív beszédmód,
amely hatást akar elérni, buzdítani, tanítani vagy gyelmeztetni kí-
ván. Másodsorban a jövõ idejû, profetikus vagy prediktív beszédmód,
amely a jelen cselekedetek következményeit, a jövõben bekövetkezõ
eseményeket jelzi elõre; harmadsorban pedig érintkezik a kció a
tényleíró (obszervatorikus) beszédmóddal – akár újságírói, akár szo-
ciográfi ai, akár történetírói formájában. E beszédmódok egyike sem
játszik jelentõs szerepet a modern irodalomban, általában mellékesen
vannak jelen, sõt, ha valamelyik egy adott mûben hangsúlyosan jele-
nik meg, azt inkább hibaként, irodalmiatlanságként rója fel a kritika.
A szatíra és a disztópia esetében azonban kissé más a helyzet: ezek
a mûfajok szorosan összefonódnak az exhortatív, a tényleíró és (leg-
alábbis a disztópia esetében) a prediktív beszédmóddal. Ha ragasz-
kodni kívánnánk ahhoz, hogy ez a három beszédmód irodalmiatlan,
akkor a szatíra és a disztópia mûfaját ki kellene zárnunk az irodalom
fõsodrából. Nehéz lenne ebben az esetben megmagyaráznunk, hogy
a negatív utópia mûfaja miért éppen a XX. században teljesedett ki,
és virágzik egészen napjainkig. Hasznosabb tehát megvizsgálnunk,
hogy ezeknek a beszédmódoknak a jelenléte milyen hatással van a
disztópiák értelmezésére, elsõsorban a kciós és az empirikus terek
egymásra hatásában.
Röviden meg kívánom említeni, hogy az angol regényirodalom-
ban hosszú ideje jelen van egy hagyomány, amely a fi kciós mûveket
nemfi kciós mûfajként igyekszik tálalni. Swift Gulliverjének erede-
ti címlapján csak Lemuel Gulliver neve szerepel, s egy ktív levél is
igyekszik a valódi útibeszámoló látszatát kelteni, de hasonló a hely-
zet Defoe könyvével, a Robinson Crusoe-val, amely a csekély valós
történeti magra támaszkodva szintén tényirodalomként igyekszik be-
állítani önmagát. Jellemzõ példa az ilyen törekvésre Charles Dickens
A Pickwick Klub címû regényének bevezetõje:
A Pickwick Klub hátrahagyott iratainak sajtó alá rendezõje büszkén és
boldogan adja most az olvasó kezébe ezt az alábbi jegyzõkönyvet, annak
bizonyságául, hogy milyen odaadó fi gyelemmel, milyen gondos mérle-
2011 10 10 17 55 25
37
geléssel és milyen lankadatlan szorgalommal tanulmányozta át a rábízott
számos és sokféle eredeti okiratot (5).19
Ez az ajánlás tudományos tényleíró látszatát keltve igyekszik
bemutatni a ktív szereplõk ktív kalandjait, s ebben a törekvésben
kifejezõdik, hogy a nemfi kciós természetû írások komolyabbak,
fontosabbak a fi ktív mûveknél, a fi kció mintha önmagában gya-
núra adna okot. Ahogy Peter Firchow felhívja a gyelmet, a k-
ciót másodrendûként kezelõ attitûd mögött Platón hatása fedezhetõ
fel, aki a költõket (s velük együtt kései utódaikat, a regényírókat)
számûzte eszményi társadalmából – ezáltal akarva-akaratlanul maga
is számûzötté vált, hiszen az általa felvázolt Állam színtiszta kció, s
mint ilyen, saját elvei alapján kétszeresen is távol került az ideák vilá-
gától (Firchow 2007, xii).
Dickens bevezetõjében jegyzõkönyvrõl és áttanulmányozott ok-
iratokról ír, tudományos igényû kutatásokat sejtet fantáziájának mun-
kája mögött. Mindez persze játék, de A Pickwick Klub népszerûsége
azt mutatja, hogy az olvasók szívesen belementek a játékba eset-
leg hidegen hagyta õket, hogy Dickens nem megtörtént eseményeket
tár eléjük. Paradox módon azonban ez a könyv – hasonlóan sok más
viktoriánus regényhez a XIX. századi Anglia pontos leírása, szinte
rekonstruálhatók általa a korabeli öltözködési, étkezési és viselkedé-
si szokások, a korabeli emberek életének legtöbb aspektusa, mintha
tényleg tudományos igényû értekezés volna. Az utópia mûfajában je-
len van ugyanez a törekvés, amennyiben a fi ktív helyek leírását gyak-
ran valósnak tûnõ útleírás köntösébe rejtették, ahogy Thomas More
Utópiájában is, ahol fi ktív levelek is hozzájárulnak a hitelesség látsza-
tához. A modern utópiákra mindez már nem feltétlenül jellemzõ, de
például Orwell is különféle vendégszövegeket (naplórészlet, minisz-
tériumi utasítás, függelék) szerepeltet a regényben, amelyek kifelé
mutatnak a fi kciós térbõl.20
19 Hasonló törekvést fejez ki egy közelmúltban megjelent meseregény ajánlása:
„A történet minden helyszíne és szereplõje valóságos. Bármilyen eltérés a véletlen
mûve” (Mészöly 2006, 5).
20 Wells Az idõgép címû mûvének idõutazója is egy valóban lezajlott matemati-
kai elõadásra hivatkozik, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy a hihetetlen hihetõbbnek
tûnjék.
1.2.2. Idõbeli elkülönítés
A disztópiák közös jellemvonása, hogy tárgyukat a pillanatnyi való-
ságtól elkülönítve vizsgálják, s ennek az elkülönítésnek a leggyako-
ribb formája a XX. században a cselekmény jövõbe való helyezése.
A másik jellemzõ eszköz a térbeli elkülönítés, amikor például egy szi-
geten vagy más elzárt helyen zajlik a cselekmény.21 A két formai meg-
oldás azonban lényegét tekintve azonos léten kívüliséget biztosít: a
jövõidejûség a nem létezõ idõ, a térbeli elkülönítés pedig a nem léte
tér által. Így a disztópia, ez a jelenre vonatkozó gondolatkísérlet érint-
kezik más, szintén jövõ idõt használó beszédmódokkal, elsõsorban a
próféciákkal, a jóslatokkal, az orákulumokkal, a prognózisokkal és ál-
talában véve bármiféle predikcióval. Különös jelentõségre tett szert ez
a tény az 1984 kapcsán, amely konkrét fi kciós idõmeghatározása ré-
vén szinte kikényszerítette a jóslatként értelmezett leírások utólagos
ellenõrzését. Takács Ferenc (1984, 5) megfogalmazása szerint egy sajá-
tos társasjáték kezdõdött. „A játék indítója, egyben célja és értelme egy
kérdés: mi »valósult meg« 1984-re az Ezerkilencszáznyolcvannégybõl?
Idézõjelbe tettem a »valósult meg« kifejezést; képtelen és félrevezetõ
szóhasználat, azt sugallja, hogy Orwell könyve terv lenne, esetleg fu-
turológiai prognózis vagy szociológiai extrapoláció. Úgy gondolom,
egyik sem; szokjunk hozzá a gondolathoz, hogy szépirodalom”. A XX.
század másik emblematikus disztópiája, a Szép új világ sem kerülhette
el azt a sorsot, hogy hasonló társasjáték terepe legyen – igaz, Huxley
többnyire gyõztesen kerül ki ebbõl a játékból, a kritikus-játékostár-
sak általában dicsérik profetikus képességeiért.22 Olvassuk el, hogyan
foglalja össze sokak véleményét H. Szász Anna Mária (1984, 132−133):
„Az ötven év utáni olvasó számára valószínûleg Huxley megdöbbentõ
jövõbe látása a leglenyûgözõbb. A korabeli tudományok eredmé-
nyeinek a jövõre vonatkoztatott extrapolálásával, a további fejlõdés
21 Vö. Aldous Huxley: Sziget (Island) vagy a szürreális utazás, amelynek végén
Déry Tibor G. A. úr X-ben címû mûvének fõhõse megérkezik nem kevésbé szürreá-
lis úti céljához.
22 Nem mintha Orwell nem gyûjtött volna értékes pontokat ebben a játékban
megvalósult jóslataiért, de a precíz idõmeghatározás eleve vesztes pozíciót jelent:
egy emberöltõn belül elérkezett a jelzett idõpont, s lám, mennyi minden még-
sem valósult meg az „elõrejelzésbõl”. Ebbõl a szempontból H. G. Wells bizonyul
igazán elõrelátónak: Az idõgép 802 701-be viszi utasát, így legalább huszonkétezer
emberöltõn át vitázhatunk azon, vajon mi valósul meg az õ „jóslataiból”.
2011 10 10 17 55 25
39
lehetõségeinek logikus végiggondolásával olyan jövõlátomást vetített
elõre, amelynek feltételei nem a bizonytalan távlatokban, hanem már
ötven év múltán is csaknem hiánytalanul megvalósultak.” A további-
akban a szerzõ sorra veszi a fogamzásgátló tablettákat, a lombikbébi-
ket, a génsebészetet és a különféle kábítószereket, valamint Huxley
„jóslata” pontos „valóra válásának” egyéb bizonyítékait. A két idé-
zett kritikus szembeszökõen ellentétes megközelítése jól tükrözõdik
a különbözõ elõjellel, ironikus, illetve direkt értelemben használt sza-
vak azonosságában („megvalósulás”, „extrapoláció”).
A két idézett kritika megjelenése óta eltelt húsz évben sem tisztá-
zódott véglegesen a disztópiák funkciójának kérdése, illetve az, hogy
a szépirodalom milyen hatással lehet a politikai-empirikus valóságra.
H. Szász (1984, 134) a szerzõi szándékot vizsgálva is a közvetlen be-
folyásolás, az egymást átfedõ fi kciós és empirikus tér mellett teszi le a
garast: „a sokkolás mögött ismét csak a javító szándék húzódik meg, s
az a hit, hogy bármennyire áldatlan is a világ, s bármennyire ijesztõek
is a távlatok, az emberiségnek megvan hozzá az ereje, hogy meg-
váltsa önmagát”. A New Age-et is felvillantó, optimista végkicsengés
helyett számomra itt mégis az az érdekes, hogy fel kell tételezni: a
szerzõ mûvével közvetlen hatást akar kifejteni; javítani próbál a vi-
lágon. Az továbbra is kérdés marad, hogy az emberiség megváltja-e
önmagát, de H. Szász szerint bizonyos, hogy a disztópiák hozzájárul-
nak ehhez a nagy tetthez. Továbbra sem egyértelmû azonban, hogy
ezt közvetlen módon teszik-e, vagy általánosságban, a mûvészetnek,
illetve az irodalomnak a világot szebbé, de legalábbis elviselhetõbbé
tevõ, közvetett hatása által.
Amint azt láttuk, a disztópiák szerzõit – ha másért nem, a mûvek gya-
kori jövõidejûsége miatt – hajlamosak vagyunk prófétai szerepben lát-
ni, olyan ember szerepében tehát, aki nem fi kciós térrõl, hanem az ál-
talunk ismert világról mond állításokat, esetleg jóslatokat. Azt könnyû
szívvel megbocsátjuk egy disztópia írójának, ha sötét jóslata nem válik
valóra, s a disztópiáról való gondolkodást is érdemes úgy kezdenünk,
hogy tisztázzuk: a disztópia nem jóslat, hanem gondolatkísérlet, nem
azt mutatja meg, hogy mi lesz, hanem azt, hogy mi történhet(ne); nem
a jövõrõl, hanem a jelenrõl fogalmaz meg állításokat. Mindez azon-
ban továbbra is a reális életnek a fi kciótól különbözõ valóságára vo-
natkoztatja az ellenutópia értékelését pragmatikus, már-már pozitivis-
ta szemszögbõl. Joggal idézhetjük Taine (2001, 33) véleményét, aki
szerint „az irodalmi nemcsak egyszerûen a képzelet játéka vagy
valami forrófejû egyén magános szeszélye, hanem az uralkodó erköl-
csök másolata és egy bizonyos lelkiállapot kifejezése. [...A]z iro-
dalmi emlékek segítségével felidézhetõ, hogyan is éreztek és gondol-
kodtak az emberek több évszázaddal ezelõtt”. Ugyanígy állítható len-
ne, hogy a disztópiák sem egyszerûen a képzelet játékai, hanem olyan
eszközök, melyeknek segítségével megsejthetjük, hogyan fognak élni
utódaink (amennyiben a mû a jövõben játszódik), vagy hogy milyen
sors vár a mi civilizációnkra. A jövõ idõ azonban félrevezetõ, mivel a
disztópiában ennek funkciója elsõsorban a jelentõl, az itt és mosttól
való elkülönítés, amely által laboratóriumi körülmények között vizs-
gálhatók a jelen visszásságai. A jövõ idõ a disztópia szerzõje számára
a nem létezõ idõt jelenti. Ha a pozitivista irodalomtudóst követjük, ki-
jelenthetjük, hogy a disztópiák segítségével megismerhetõ az a jelen,
amely nem a kció része, hanem a mindennapi élet kerete, ráadásul
következtetéseket vonhatunk le a jövõ lehetõségeirõl is. Taine szerint
tehát az irodalom ismeretet közvetít, s szoros összefüggésben áll a fi k-
ciós téren kívüli valósággal: egyfelõl a múlt megismerhetõ az irodalom
segítségével (az irodalom mint a történelem vagy a szociológia segéd-
tudománya a tényleíró beszédmód révén),23 másfelõl az irodalom jel-
legére is következtetni lehet a történelmi-politikai valóságból: a külsõ
tényezõk meghatározzák az irodalmat.
1.2.3. Alkalmazott irodalom
Ma persze kevesen követik ezt a pozitivista szemléletet, legalábbis
ami az irodalom meghatározhatóságára vonatkozik; nem szûnt meg
azonban a vonzereje annak a nézetnek, hogy az irodalom (elsõsorban
a regényirodalom), valamint a történettudomány, esetleg a szocioló-
gia szoros kapcsolatban áll egymással. Más szóval, Hyppolite Taine-
hez hasonlóan sokan továbbra is szívesen tekintik az irodalmat és
elsõsorban a regényt a külvilágról való tájékozódás eszközének,
olyan pontnak, ahol a kciós és az empirikus tér összeér. Ez nem
csupán a marxista irodalomkritikára jellemzõ, mely sajátos szempont-
ja szerint az irodalmat az empirikus valóság gyakran politikai vonat-
kozású refl exiójának tekinti, s az értékelés elsõdleges szempontja e
23 Ebben az értelemben egy regény nem más, mint emelkedett újságírás, ami sajá-
tos mûfaji keretek között rögzíti az empirikus valóság tényeit.
2011 10 10 17 55 25
41
refl exió társadalmi korrektsége. A disztópiák kapcsán a politikai vi-
szonyulás különösen intenzív, mivel ezek a mûvek jellemzõen konk-
rét politikai kritikát is megjelenítenek, s gyakran a politikai térben is
értelmezhetõvé – és értelmezendõvé – válnak. Ahogy Dickens regé-
nyeiben megnyilvánuló társadalomkritikája közvetlen hatással volt a
dologházak felszámolására, vagy Beecher-Stowe mûve, a Tamás bátya
kunyhója a rabszolga-felszabadításért küzdõk jelképe lett, úgy vált
Orwell 1984-e a totalitárius diktatúrák s elsõsorban a kommunizmus
elleni küzdelem szimbólumává. Jellemzõ, ahogyan ezt a szerepet
Sükösd Mihály (1989, 374) a elsõ hivatalos magyar kiadásának
utószavában mégis óvatosan elutasítja. „Regény [...] nem arra való,
hogy jelkép és jelszó legyen. Regény arra való, hogy olvassák, hogy
szabadon olvasható legyen”. A szépirodalmat tehát fel lehet használ-
ni politikai célokra, ahogy Orwell mûvét is beállították a „hideghá-
ború propagandahadrendjébe” (Takács 1984, 5). Marad azonban a
kérdés: a szépirodalom ilyen felhasználása, a fi kciós és az empirikus
(vagy politikai) tér egybemosása minden mû esetén erõltetett-e, vagy
egyes mûfajok – elsõsorban a disztópia – magukban hordozzák-e ezt
a lehetõséget, kiprovokálják-e ezt a használatot? Ha a szerzõi szándé-
kot kívánjuk vizsgálni: célja-e az írónak a politikai mezõ befolyásolá-
sa; vagy a befogadói oldalról szemlélve: helyénvaló-e, ha az olvasó a
mûvet közvetlenül veti egybe a megtapasztalt valósággal, és a fi kciót
politikai kiáltványként (is) értelmezi?
A kérdés megválaszolásához érdekes adalékot szolgáltat Wells
életmûvének vizsgálata. Bár elsõsorban tudományos-fantasztikus írá-
sairól ismert, valójában sokféle mûfajban alkotott, tudományos érte-
kezést és realista regényt is írt. Az idõgép tõl kezdve a Modern utó-
pián át sok mûvében foglalkozik a jövõ társadalmával, de társadalmi
nézeteit gyakran fejtette ki nemfi kciós írásokban is, vagy éppen k-
ciós mûveiben kifejtett nézeteit védte (esetleg módosította) újságcik-
keiben és tanulmányaiban. Nála tehát – Orwellhez és Huxley-hoz ha-
sonlóan – a fi kció, a nemfi kciós próza és a politikai diskurzus szoro-
san összekapcsolódik: a tájékozott kortárs olvasó semmiképpen sem
tekinthette a regényeket úgy, mintha azoknak nem volna közük a tár-
sadalomfi lozófus Wells konkrét politikai nézeteihez. De mindez visz-
szafelé is hatott: alighanem regényeiben tükrözõdõ nézeteinek vissz-
hangja is hozzájárult, hogy mind határozottabban, akár a konkrét
változtatás szándékával fejtse ki véleményét akár kciós mûvekben
(például a Mr Britling átvészeli címû regényével az elsõ világhábo-
befejezését siettetve), akár tudományos vagy zsurnalisztikai esz-
közökkel. Wells esetében tehát illúzió volna egymástól teljesen el-
választani a fi kciós és az empirikus teret, melyek legtöbb szépirodal-
mi mûve, de különösen utópiái esetében átjárják egymást. Hasonló
a helyzet Huxleynál, aki a Szép új világ megjelenése után bõ két év-
tizeddel írta meg Visszatérés a szép új világhoz [Brave New World
Revisited, 1958] címû nagyesszéjét, melyben a korábbi regény alapve-
téseit hasonlította össze a jelen valóságával, ilyen módon a fi kció vilá-
gát közvetlenül csatolta a szövegen kívüli valósághoz.24
Minden irodalmi hat valamiképpen, beavatkozik a szövegen
kívüli világba. A disztópiák esetében azonban ez az intervenció ha-
tározottabb, mint a modern irodalom más mûfajainál. Pontosan ab-
ban áll ennek a mûfajnak a különössége, hogy a külsõ, nemfi k ciós
térre irányuló hatása nem másodlagos vagy akcidentális, hanem
elsõrendû, lényegi elem. Az exhortatív, prediktív és obszervatorikus
beszédmódokat úgy használja, hogy az nem válik irodalmiságának
kárára, hanem éppen ez adja megkülönböztetõ jegyét: sajátos, az em-
pirikus valósággal a modern szépirodalomban a megszokottnál szo-
rosabb kapcsolatban álló irodalmiságot hoz létre. Úgy is kifejezhet-
jük a disztópiák viszonyát az irodalom többi mûfajához, hogy egyfaj-
ta alkalmazott irodalmiság képviselõi, ahogy a tudomány világában
az alapkutatások eredményeit felhasználó ágakat nevezzük alkalma-
zott tudománynak. Az alkalmazott irodalom szókapcsolatban azon-
ban mégis az irodalomra kell helyezni a hangsúlyt: a prediktív be-
szédmóddal való szoros kapcsolat sem teszi jóslattá a disztópiát, s ha
nem is áll távol tõle a gyelmeztetés gesztusa, akkor sem tekinthetõ
csupán kiáltványnak.
Propagandává vagy agitációvá alacsonyítaná az irodalmat, ha nem
volna önálló kciós tere; egyes mûfajok, elsõsorban a disztópia eseté-
ben azonban ez a tér nem hermetikusan zárt. Az irodalom mindig hat
a világra, és bár a disztópiák esetében ez a hatás a megszokottnál is
közvetlenebb, ezek a mûvek is alapvetõen fi kciós természetûek. Ta-
gadhatatlan a politikai hatásuk és erkölcsi szerepük: a disztópiáknak
is köszönhetõ, hogy cselekedni az emberiség továbbra is a rosszat
cselekszi, de legalább elítélni is a rosszat ítéli el.
24 Vö. Farkas (2008b, 317).
2011 10 10 17 55 25
43
1.3. Az ellenutópiák közös vonásai
Az alábbiakban az ellenutópiák néhány jellegzetességét mutatom
be: a stabilitás elvét, a mesterséges dolgok elõnyben részesítését,
a liturgikus valláspótlékokat, valamint azt is, miként lehet Anthony
Burgess ciklikus történelmi modelljét alkalmazni a fi ktív államok
mûködésének leírására.
1.3.1. Stabilitás
A változatlanság nagyon gyakori jellemzõje az utópiáknak. A Szép új
világ az Új Atlantiszhoz hasonlóan a statikus utópiák közé tartozik:
mindkettõ olyan világot ír le, illetve alkot, amely tökéletes (vagy tö-
kéletesnek tartja magát), amelyben a változás nem kívánatos. Az Új
Atlantisz egyik elöljárója a következõt közli az ország egykori kirá-
lyával, Salamonával kapcsolatban, aki a jelen boldogság megalkotó-
ja: „mikor meggondolta, milyen boldog és virágzó országának állapo-
ta, úgyhogy ezerféleképpen is lehetne rosszabbá, de alig egy módon
is jobbá változtatni – úgy vélte, hogy nemes és hõsi céljai eléréséhez
még csak az hiányzik, hogy […] állandósítsa azt az állapotot, amely
az õ idejében olyan szerencsésen megalapozódott és megszilárdult”
(Bacon 2001, 24; kiemelések tõlem). Salamona király és Bensalem la-
kói tehát úgy vélik, hogy országuk rendje tökéletes, ezért csak elron-
tani lehetne: a hegycsúcsról minden irányban csak lefelé vezet út.25
A Szép új világ lakói (illetve vezetõi) hasonlóan gondolkodnak: a
hármas jelszó utolsó eleme az Állandóság, s mindent meg is tesznek
ennek fenntartásáért.
– Stabilitás – mondta az ellenõr −, stabilitás. Nem létezik civilizáció társa-
dalmi stabilitás nélkül. És nincs társadalmi stabilitás egyéni stabilitás nél-
kül. […] A gép forog, forog, és tovább kell forognia – örökké. Ha megáll,
25 Radikálisan eltér ettõl B. F. Skinner könyvében, a Walden Two-ban Fraziernek
az álláspontja, aki a kísérleti telep látogatóit vezeti körbe: „The actual achievement
is beside the point. The main thing is, we encourage our people to view every habit
and custom with an eye to possible improvement. A constantly experimental attitude
toward everything that’s all we need. Solutions to problems of every sort follow
almost miraculously” (Skinner 1970 [1948], 29−30).
az maga a halál. […] A kerekeknek folyton forogniuk kell, de nem forog-
hatnak gondozás nélkül. Emberek kellenek, akik ügyelnek erre; embe-
rek, akik olyan szilárdak, mint a kerekek tengelyükön; egészséges embe-
rek, engedelmes emberek, stabilan elégedett emberek. […]
Stabilitás hajtogatta az ellenõr −, stabilitás. A legelsõ és a legvégsõ
igény. Stabilitás. Minden erre épül (Huxley 1982, 38−39).
Beszédesek a mechanika világából vett hasonlatok: gép, kerék,
tengely, szilárdság; a társadalom életét a legteljesebb mértékben egy
gép mûködéseként képzelhetjük el. A gép alkatrészei pedig magá-
tól értõdõ módon nem bírhatnak szabadsággal: szabadságukban áll
tökéletesen, a tervezõ elképzelése szerint mûködni, de más nem.
A gép mûködésétõl eltérõ viselkedés nem elfogadható, a helyes visel-
kedés pedig egyértelmûen meghatározott, az attól való mindennemû
eltérés káros. Ez az alapelv mely nem más, mint a személyes sza-
badság lehetõ legtökéletesebb kiiktatása – a társadalom minden tag-
jára érvényes; az alsóbb kasztokra szigorúbban, mivel õk egyszerûbb
és így könnyebben defi niálható feladatokat látnak el, de a felsõ kasz-
tok esetében is minimális a mozgástér. A szabadság mindkét esetben
a stabilitás ellentéteként jelenik meg.
David Bradshaw (1994b, xiii) rámutat arra, hogy a stabilitás
jelentõsége nem véletlenül kerül elõtérbe Huxleynál. A Szép új vi-
lágot olyan idõszakban írta, amikor a brit politikában korábban nem
tapasztalt instabilitás uralkodott, és Huxley minden nap várhatta,
hogy az országban véres zavargások törnek ki. Nem volt ezzel az
aggodalmával egyedül, Toynbee például annus terribilisnek nevez-
te 1931-et (a Szép új világ megjelenését megelõzõ évet), és õ a tel-
jes nyugati rendszer összeomlását sem tartotta elképzelhetetlennek.
Mindez összhangban állt Vilfredo Pareto (1848−1923) olasz közgaz-
dász elképzelésével (vö. Bradshaw 1994b, xi), aki nagy hatással volt
Huxleyra, elsõsorban a kulturális hierarchia és a fejlõdésben való ké-
telkedés kérdéseiben. Pareto szerint minden társadalmat egy kisebb
uralkodó elitre és az alsóbb réteg tömegére lehet osztani. Huxley
világellenõre ezt így fejezi ki: „A népesség optimális megoszlását […]
a jéghegy modelljével szemléltethetjük: nyolckilencede a vízvonal
alatt van, egykilencede fölötte” (Huxley 1982, 179). Hasonló elmélet
jelenik meg Orwell 1984-ében Goldstein könyve elején: „Amikortól
írásos emlékeink vannak […] háromféle ember élt a világon: felül, kö-
zépen és alul lévõ” (Orwell 2007, 222).
2011 10 10 17 55 25
45
Az elit kialakulásának oka Pareto szerint az egyenlõtlen vagyon-
elosztás, melynek eredményeképpen a megtermelt javak nyolcvan
százaléka a társadalom húsz százalékához kerül. Ez az arány jellemzõ
a társadalomra (s ez a különbözõ uralmi rendszerek csak mérsékel-
ten módosítják), így mindenkor létezik egy kisebb létszámú elit és
egy nagy létszámú tömeg. Ezek nincsenek nyugalomban, hanem
állandó változásban állnak, Pareto aforizmája szerint a „történelem az
arisztokráciák temetõje.” A Szép új világ írásakor nem Huxley volt az
egyetlen, aki úgy érezte, hogy nagyszabású temetés van készülõben;
könnyen tekinthetjük az ilyen érzés ellenhatásának azt, hogy a Világ-
államban az elitek körforgása megszûnt. A történelem már nem a régi
elitek temetõje, hanem ahogy a Világellenõr fogalmaz: ostobaság.26
Az elitek körforgásának instabilitását felváltotta a statikus biztonság
és állandóság; ezzel együtt megszûnt a történelem is. A történelem-
mel megszûnik (vagy ostobasággá válik) az emberi szabadság egy
újabb vonatkozása: nem lehet történelmi tetteket végrehajtani. A tör-
ténelem értelmét az emberi szabadság adja, a szabad emberi dönté-
sek; e nélkül a szabadság nélkül csak az ostobaság marad.
A Világállam alapelve, hogy a civilizáció minden létezés csúcsa, s
az õ civilizációjuk a legtökéletesebb. Ennek ellenére van szándék ki-
sebb módosításokra; ezek részben technikaiak (minél több egypetéjû
iker létrehozása vagy minél több hasznos anyag kinyerése az elhuny-
tak holttestébõl), de van példa arra is, hogy jelentõs társadalmi válto-
zással járó dolgokat próbáltak ki, mint például a napi munkaidõ csök-
kentése: „Írországban biztosították a napi négyórás munkaidõt. Mi
lett az eredménye? Nyugtalanság és a szómafogyasztás nagymértékû
növekedése” (Huxley 1982, 179). A cél tehát a nyugalom, melyet
egyfelõl a társadalmi berendezkedés szolgál, másfelõl egyéni szin-
ten a szóma, amivel korrigálni lehet a kisebb nehézségeket így a
szómafogyasztás alakulásából következtetni lehet a társadalmi stabi-
litás, illetve nyugalom alakulására. Az írországinál is érdekesebb kí-
sérlet a ciprusi, amikor a szigetet kiürítették, és
26 „[Ö]nök mindnyájan emlékeznek, úgy vélem, a mi Fordunk ama gyönyörû és
ihletett mondására, amely szerint a történelem ostobaság (Huxley 1982, 31). Az iga-
zi Henry Ford valójában nem csupán a történelmet találta ostobaságnak; egyszer így
vallott: „Nem szeretem a könyveket. Összezavarják a fejemet” (idézi Bradshaw 1994a,
106).
betelepítették Alfáknak egy különlegesen elõkészített, huszonkétezer fõs
csoportjával. […] Az eredmény beteljesítette az összes elméleti jóslatot. A
földet nem mûvelték meg megfelelõen, sztrájkok voltak az összes gyár-
ban, a törvényeket semmibe vették, a parancsoknak nem engedelmes-
kedtek, az összes ember, akit alacsonyabban minõsített munkára osztot-
tak be, folytonosan magasabban minõsített munkáért intrikált, s minden
magasabb beosztású ember ellenakciókat szervezett, hogy mindenáron
ott maradhassanak, ahol éppen voltak (Huxley 1982, 178−179).
Ez a helyzet a Világellenõr szerint polgárháborúhoz és a kísérlet
teljes kudarcához vezetett, igazolva, hogy a stabilitás fenntartása mes-
terséges eszközökkel, a kasztok precíz meghatározásával mûködik
jól. Arról nem esik szó, hogy természetes módon, merev kasztok nél-
kül, a társadalmi mobilitás szabadságának fenntartásával is hasonló-
an pozitív eredmény születik, ha precíz eloszlás nem is biztosított.
Mindenesetre, ahogy Firchow (1984, 115) rámutat, az a tény, hogy
idõnként végrehajtanak különféle társadalmi kísérleteket (nem is ke-
vés energiát beleölve), azt mutatja, hogy a Világállam vezetõi nyitot-
tabbak, mint Platón fi lozófus királya vagy akár Bacon Új Atlantiszá-
ban Salamona király. A stabilitás a Szép új világban nem feltétlenül je-
lent teljes változatlanságot.
1.3.2. Természetes és mesterséges
Az Új Atlantisz a stabilitás eszméjén túl más szempontból is minta a
Szép új világ számára: a két mû által ábrázolt világok közös alapve-
tése, hogy ami mesterséges, az jobb, mint ami természetes. Bacon
könyvében a következõ leírásokat találjuk:
A fákat és más növényeket természetes nagyságuknál magasabbá nö-
vesztjük, gyümölcseiket nagyobbakká és édesebbekké tesszük, és elérjük
azt is, hogy ízük, szaguk, színük, alakjuk különbözzék fajtájukétól (Ba-
con 2001, 42−43).
Utánozzuk a természetes szagokat, elérve, hogy minden szag más
keverékbõl keletkezzék, mint rendesen szokott. Ugyanígy mesterségesen
állítjuk elõ az ízeket is úgy, hogy bármily hozzáértõ ízlelést is megtévesz-
tenek (Bacon 2001, 48).
2011 10 10 17 55 26
47
Salamon háza tudósainak alapelve tehát az, hogy a természet
nem minden alkotása felel meg az ember különféle igényeinek, de
megfelelõ módszerekkel tökéletesíthetõ, jobban igazodva az emberi
igényekhez. Sõt, ennél valamivel többrõl is szólnak a fenti idézetek:
az ember jobbat tud alkotni a természetnél; ami mesterséges, az több-
letet képvisel a természeteshez képest. Az ember tehát teremtõtárs:
az Isten által alkotott természetet felhasználva, azt kiegészítve vagy
átalakítva jobbat, többet tud létrehozni. Ennek az alkotó folyamatnak
a rgyköre széles, de mégis meghatározott; kiterjed tulajdonkép-
pen az egész növény- és állatvilágra (fi gyelembe véve természete-
sen az ember igényeit), de fel sem merül az ember átalakítása. Ezen
felül Bacon naiv optimizmusa nem ismeri a káros mellékhatások fo-
galmát; az emberi elme munkája kitûnõen kiegészíti a Teremtõét, s
mivel hasonló intellektus mûködik mindkét esetben, az eredmény
egyre tökéletesebb lesz. Alig ötszáz évvel a könyv megírása után a
mesterséges élelmiszerszínezéktõl és természetazonos aromáktól,
illetve az üvegházak tápoldataitól felduzzasztott zöldségektõl meg-
csömörlött olvasó már nehezen tud azonosulni ezzel a pozitív szem-
lélettel.
A gondolat felvillan az 1984-ben is: a kantinban Winston tálká-
jában „valami szivacsos, rózsaszínû anyagból készült darabkák úsz-
káltak […] Valószínûleg mesterséges húsdarabok” (Orwell 2007, 59).
Orwell leírásából feltûnõen hiányzik a baconi rajongás a mestersé-
ges dolgok iránt. Nem úgy Szathmári Sándor Kazohiniájában, ahol
a következõt olvashatjuk az étkezésrõl: „Mikor pedig az ismeretlen,
pépszerû eledelt megkóstoltam, az elragadtatástól felkiáltottam. Va-
lami rendkívüli étel volt. Ízében valahogyan egyesítve volt a fogoly-
pecsenye nehéz zamata a mustár könnyû savanyúságával. Benne volt
az erdõ illata, a húsos császárkörte levének csorduló szimfóniája, ne-
héz borok mámora és a forrásvíz üdítõ józansága. Mondhatom, az
egész életet vettem általa magamhoz” (Szathmári 1972, 37). Az Új At-
lantisz Salamona házában sem találhattak fel tökéletesebbet.
A Szép új világ követi, sõt kitágítja Bacon elképzeléseit; mielõtt
megismerkednénk a valódi szattyánutánzattal (Huxley 1982, 47), az
igazi mûselyemmel (97) és a mûbársonnyal (98 és 116) vagy akár az
oboapótlékkal (135), melyek „valóságosabbak a valóságnál is” (uo.),
a legfontosabb mûtermék, az ember elõállításának a részleteirõl ka-
punk információkat. Ehhez képest a ruhák vagy az ételek (ezek-
kel egyébként nemigen foglalkozik Huxley) anyaga nem is fon-
tos, sokkal nagyobb a jelentõsége annak, hogy az embereket állít-
ják elõ mesterséges módon, így kiküszöbölve a természet esetleges-
ségeit. Nem is az az elsõdleges cél, hogy a természetesnél tökélete-
sebb lényeket hozzanak létre, hanem hogy a társadalom rendjébe
jobban illeszkedõket alkossanak. Ezt két módszerrel biztosítják:
az egyik az egypetéjû ikrek sokasítása, ami az azonos munkafolya-
matoknál, illetve azok betanításánál hasznos, ezen kívül a társadalmi
igényeknek megfelelõen hoznak létre különbözõ fokban intelligens
lényeket a félidiótáktól a szinte felsõbbrendû lényekig, olyan szám-
ban és arányban, ahogy a társadalom mûködése megkívánja. Késõbb
aztán a megfelelõen legyártott lényeket hipnopedikus módszerek-
kel különféleképpen kondicionálják, hogy megfeleljenek szerepük-
nek és azonosuljanak is vele. Más kérdés, hogy a természetes mód-
szer is hasonlóan mûködik: a természetes módon kihordott magza-
tok is különbözõ intelligenciájúak lesznek, és agyuk is eltérõ fejlettsé-
get mutat, s a hagyományos nevelés is különféle azonosulásokat hoz
létre. Csakhogy az általunk megszokott rendszer tökéletlen abból a
szempontból, hogy a különféle intelligenciájú egyedek eloszlása nem
feltétlenül követi a társadalmi igényeket, a késõbbi szereppel való
azonosulás pedig még több kívánnivalót hagy maga után. Az embe-
rek hagyományos nemzésének, születésének és nevelésének mellék-
terméke a szabadság, vagyis hogy egy ember életpályája nincs meg-
határozva születése pillanatában vagy már azelõtt.
1.3.3. Burgess ciklikus modellje
Anthony Burgess politikai ciklikussággal kapcsolatos elképzelését,
melyet a The Wanting Seed címû regényének elsõ fejezeteiben fog-
lal össze (Burgess 1994, 9−23), jól lehet alkalmazni az ellenutópiák
politikai rendszereire. Burgess három egymást követõ politikai fázist
különböztet meg: az ágostonit (Gusphase), a pelágiánust (Pelphase)
és az átmenetit (Interphase). Az ágostoni korszak jellemzõje a pesz-
szimizmus: a politikai vezetõk az emberi természetet (Szent Ágos-
tonhoz hasonlóan) velejéig romlottnak tartják, épp ezért nem is vár-
nak el az állampolgároktól semmit, így laissez-faire módszer jellemzi
ezt a korszakot. Késõbb azonban kiderül, hogy az emberek mégsem
teljesen reménytelenek, s ez a felismerés vezet el a pelágiánus fázis-
hoz, amikor a hatalom birtokosai sokkal optimistábban tekintenek
2011 10 10 17 55 26
49
az emberi természetre, s amennyiben egy-egy konkrét személy nem
felel meg az elvárásoknak, szelíd eszközökkel, különösebb erõszak
alkalmazása nélkül igyekeznek jobb belátásra téríteni. Mivel azon-
ban egyre több emberrõl derül ki, hogy mégsem felel meg annak az
ideálnak, amely a hatalom birtokosaiban él róluk, sõt, az alkalma-
zott erõszakmentes eszközök is hatástalannak bizonyulnak, a hata-
lom egyre kevésbé válogat az eszközökben, s a törvények betartásá-
ra a legvadabb terror alkalmazásától sem riad vissza: ez az átmeneti
korszak. Idõvel azonban a hatalmi erõszak és az emberi természettel
kapcsolatos csalódottság olyan mérvû lesz, hogy a hatalom birtoko-
sait eltölti az a pesszimizmus, amely az ágostoni korszakra jellemzõ;
többé nem akarják jobbá tenni az embereket, feladják eszközeiket és
visszatérnek a laissez-faire retorikájához és gyakorlatához.
A fent vázolt elmélet (melyet a Burgessrõl szóló fejezetben rész-
letesen tárgyalok) a valós politikai rendszerek értelmezéséhez bi-
zonyára csak korlátozott mértékben nyújt segítséget, kiválóan leírja
azonban azokat a fi ktív rendszereket, amelyeket a XX. századi nega-
tív utópiák szerzõi alkottak. Nem nehéz felismerni, hogy a Szép új vi-
lágban tapasztalt módszerek a pelágiánus fázisra jellemzõek, azzal a
kiegészítéssel, hogy a hatalom birtokosai azért tekinthetnek optimiz-
mussal alattvalóikra, mert mesterséges eszközökkel az állam érdekei-
nek legjobban megfelelõkké formálták õket. Azokat pedig, akiknél a
kondicionálás nem mûködött megfelelõen, határozott, de lényegé-
ben erõszakmentes, más mûvekben leírtakhoz képest gyöngéd mód-
szerekkel próbálják jobb belátásra bírni. Jellemzõ tünete a hatalom
jellegének, ahogy az emberek a pontossághoz viszonyulnak: a Szép
új világban semmi különös nem történik, ha valaki elkésik valahon-
nan, például az „Orgia Forddal” kezdetérõl. Az 1984-ben késésrõl
szó sem lehet. A hatalom erõszakmentessége azonban a Szép új vi-
lágban is csak látszólagos, mert a csecsemõ-, sõt embriókori kondi-
cionálással nagyon is erõszakosan avatkozik be az emberek életébe,
amikor még nincs módjuk ellenállni. Az Aerodróm az átmeneti kor-
szak kialakulását mutatja be, míg Burgess The Wanting Seed címû
könyvében egy emberöltõ alatt lezajlik az összes korszak, a Gép-
narancs pedig az ágostoni korszakhoz való visszatéréssel ér véget.
Az 1984-ben a hatalom birtokosai nem válogatnak az eszközök-
ben: az embereket már nem tartják jónak vagy jóra törekvõnek (jósá-
gon a hatalom igényeinek való megfelelést kell érteni), de bármi áron
azzá akarják tenni õket. Itt a burgessi értelemben vett pelágiánus fá-
zis már véget ért, javában tart az átmeneti fázis s egyelõre nem lát-
szik, hogy mikor érkezik el az ágostoni fázis, amely elviselhetõbbé
tenné Winston életét. Valószínûsíthetjük, hogy õ már nem éri meg ezt
a változást, a személyes sorsa szempontjából azonban nincs is nagy
jelentõsége: õt már végleg tönkretette a burgessi átmeneti korszak ot
élõ hatalmi gépezet.
A Szép új világ pelágiánus államszervezete, ahogy fentebb láthat-
tuk, ritkán alkalmaz felnõtt állampolgáraival szemben erõszakos esz-
közöket, de hatalma biztosítására bevet különféle szabadságot korlá-
tozó módszereket; többek között a cenzúra is létezik a világállamban,
sõt, az általunk ismert irodalom döntõ részét nem csupán elzárva tart-
ják, de hatékony módszerrel lehetetlenné teszik az olvasást akkor is,
ha valaki a birtokába jut egy kötetnek. Ahogy az 1984-ben az újbeszél
várható elterjedése fogja a Párt tervei szerint lehetetlenné tenni a nem
párthû gondolatok megértését, a Szép új világban sem lehetséges a
potenciálisan felforgató gondolatokat tartalmazó mûvek elolvasása.
Orwellnél a magányos könyvolvasás az önazonos én manifesztáció-
ja (vö. 88 oldal), míg Huxley-nál a legtöbben kondicionálásuknak
köszönhetõen – irtóznak a könyvektõl.
1.3.4. Liturgikus események a disztópiákban
A legtöbb utópiában jelen van valamilyen liturgikus valláspótlék vagy
legalább egy ünnepség leírása. Francis Bacon Új Atlantiszában egy
családi ünnepséget mutat be, melyet mindenki számára megrendez
az állam, aki „megérte, hogy egyszerre harminc élõ leszármazottját lát-
hassa, akik mind túlhaladták a hároméves kort” (Bacon 2001, 29). Gul-
liver Lilliputban katonai díszszemle részese lesz (az õ terpeszbe ra-
kott lábai között vonul át a hadsereg), a Nyihahák földjén pedig a par-
lament ülésérõl kapunk beszámolót (bár itt inkább intellektuális vita
zajlik, mint ünnepség). Rex Warner Aerodróm címû regényében pe-
dig egy falusi kirakodóvásárnak lehetünk tanúi, majd az ott történt
haláleset nyomán a temetés groteszk átalakulása borzolhatja a kedé-
lyeket. Itt a Repülõtábornok – akinek a részvétnyilvánítás lett volna a
tiszte – kijelenti, hogy a „halál ténye olyan messze ágazó jelentõséggel
bír, hogy sem a halál módozata, sem pedig a halott személye nem le-
het ilyen alkalomkor fontos” (Warner 1992, 71). Ennek ellenére tesz
néhány futó megjegyzést az elhunyt Tiszteletesrõl, „mert a temetése-
2011 10 10 17 55 26
51
ken általában megemlékeznek az elhunytakról” (uo.). Ahogy a külön-
féle liturgiák a negatív utópiákban – mint cseppben a tenger – kiváló-
an tükrözik a disztópia világát, ez a rövid „ünnepség” is remekül visz-
szaadja a Repülõtábornok gondolkodásmódját. Huxleynál az „Orgia
Forddal”, míg Orwellnél a „Két Perc Gyûlölet” az a liturgikus esemény,
amely híven tükrözi a fi ktív világ fontos jellemzõit. Már a nevük is tö-
kéletesen kifejezi a két világ közti alapvetõ különbséget: a gyönyör és
a gyûlölet világa külsõségeiben nem is hasonlíthatna kevésbé, még-
is azonosak az emberi szabadság megszüntetésében. Mindkét litur-
gia rendszeres, és többé-kevésbé kötelezõ (persze az 1984 burgessi
értelemben vett átmeneti fázisra jellemzõ szigora itt is érvényesül: ott
munkahelyi kötelesség, senki nem késik el, míg Huxleynál csak két-
hetente kell elmenni a Fordson Közösségi Dalárdában találkozó szo-
lidaritási csoportba, s a késõn érkezõknek csak a pelágiánus állam-
hatalomra jellemzõ álszigorú gyelmeztetés jár), mindkettõ szellemi
középpontjában a társadalom misztikus vezetõje áll. A fõszereplõ
mindkét esetben lényegében akarata ellenére vesz részt az esemé-
nyen, és egyik sem érzi jól magát, de nem is tudja kivonni magát a kö-
zösség hatása alól. Az Orgia Forddal egészen egyértelmûen a katoli-
kus szentmise kifordítása: egy személy vezeti, aki T-jelet vet, késõbb
himnuszéneklés után a résztvevõk magukhoz veszik az eperfagylaltos
szóma szeretetkelyhét, s Ford, illetve a Felsõbb Lény eljövetelét vár-
ják. A keresztet felváltó T-jel, amit Huxley igen következetesen hasz-
nál (vö. Charing T állomás) eredendõen a Ford T-modellre utal, de
jelképiségében távolabbra mutat: „Minden keresztrõl levágták a felsõ
szárát, és T lett belõlük” (47). A világellenõr nem teszi hozzá, hogy a
kereszt felsõ szárának levágásával együtt a korpusz fejét is le kellett
vágniuk, így a T-szimbólum valódi értelméhez jutunk: a fejétõl meg-
fosztott Egyház, vagyis Krisztus teste a fõ nélkül.
Az eperfagylaltos szóma elfogyasztása után egészen komikus-
válik a liturgia, s el is szakad a keresztény istentisztelettõl (ókori
kánaánita vallási szertartások kultikus prostitúciója szolgálhatott min-
taként): elõször eksztázisba kerülve többen kijelentik, hogy hallják a
Felsõbb Lény közeledését, majd vad táncba kezdenek („lábukkal do-
bogva a zene ritmusát, dobbantva, kézzel is kiverve az elõtte levõ fe-
néken, tizenkét pár kéz egy ütemre csapkodva, tizenkét fenék tom-
pán pufogva. Tizenkettõ eggyé válva, egy tucat, akár az egy” [p. 71.]),
amit végül a körben elhelyezett pamlagokon hat pár szeretkezése zár
le. Az orgia végeztével boldogan térnek haza, egyedül Bernard bol-
dogtalan: „Különálló volt és fel nem oldódott, míg a többiek egybe-
fonódtak a Felsõbb Lénnyel; egyedül volt még Morgana ölelésében
is – sokkal inkább egyedül, s valójában sokkal reménytelenebbül ma-
gában, mint bármikor valaha is életében” (Huxley 1982, 72). Kemény
mondatok ezek egy olyan világban, ahol a közösség az alapérték, s ez
az együttlét éppen a legmagasabb szintû közösségi élményt volt hi-
vatott megvalósítani.
Egy olyan világban pedig, mint az 1984, ahol a gyûlölet alapér-
ték, nem meglepõ, hogy a közösségi liturgia is a gyûlöletrõl szól. A
közösségi érzés itt is megjelenik, a közös gyûlölet, a lefojtott vágyak
kitörési pontja valamiképpen összeköti a résztvevõket, akik ugyan
nem szûnnek meg félni egymástól, de nem is tudják kivonni magukat
(még Winston sem) a közös eksztatikus gyûlölethullám alól, amely a
Párt fõ ellensége, Goldstein irányában nyilvánul meg. Ezt a látszóla-
gos felszabadultságot azonban kényszerként éli meg Winston: olyan
helyzetként, ahol nem tud uralkodni teste és érzelmei felett.
Nem csupán a Szép új világban és az 1984-ben szerepel liturgia,
hanem közös „õsükben”,27 Jevgenyij Zamjatyin Mi címû regényében
is (ahogy késõbb Atwoodnál, A szolgálólány meséjében is feltûnik
egy ilyen). Zamjatyinnál egy kivégzés szolgálja a közös liturgia köz-
ponti eseményét, egy, az Egységes Állam ellen lázadó költõ megsem-
misítése, aki azt állítja magáról, hogy zseni, „a zseni pedig a törvény
felett áll” (Zamjatyin 1990, 44). Az esemény nagyon ünnepélyes, so-
kan vesznek rajta részt (a gyerekek az elsõ sorokban), s D-503, a tör-
ténet elbeszélõje, egyben fõszereplõje nem véletlenül hasonlítja egy
istentisztelethez (kiemelve, hogy az a régi idõkben képtelen, értel-
metlen dolog volt, míg a saját kora istenének, az Egységes Államnak
érdemes áldozatot hozni). Ennek a liturgiának az emberek (az Egysé-
ges Állam nyelvén a számok) elsõsorban csodálói, passzív résztvevõi
(beleértve még azt is, akit megsemmisítenek), s végsõ soron Államuk
alapelvét ünneplik, azt, hogy „a többség diadalmaskodik az egyén, az
összeg az egyes érték felett…” (Zamjatyin 1990, 46). Az Állam mitikus
megszemélyesítõje, Ford, illetve a Nagy Testvér megfelelõje, a Jótevõ
személyesen is megjelenik az ünnepen, sõt, õ irányítja a kivégzést
legalábbis a Kockának nevezett emelvényen áll egy szoborszerû
alak, aki hatalmas kezével parancsol a szereplõknek. Elõször két
Állami Költõ szavalja el alkalmi versét az elítélt bûnérõl és a közösség
27 A genealógiával kapcsolatban lásd a 76. oldalon a lábjegyzetet.
2011 10 10 17 55 26
53
jogos büntetésérõl. Az ünnepbe azonban itt is nom disszonáns elem
vegyül: a második költõ, aki az elbeszélõ ismerõse, s ismerte az elítél-
tet, a helyzethez nem illõ remegéssel mondja el versét – melyet pon-
tosan nem ismerhetünk meg, ugyanis D, az elbeszélõ, nem hajlandó
megismételni. Annyit tudunk meg róla, hogy az elítéltnek a Jótevõt
gyalázó versét ismétli – vagyis a költõ egy ügyes csavarral az ünnep
szentségének középpontjába a rend megkérdõjelezését állította: ha
idézetként is és nyilvánvalóan elítélõ gesztusokkal kísérve, de nagy
tömeg elõtt megismétli a bûnös szavakat.
A jól álcázott lázadás nem okoz zavart az ünnepség menetében.
Az elítélt feláll a vesztõhelyre, ahol teste egy pillanat alatt semmivé
– pontosabban víztócsává válik: „nem marad semmi utána, csak egy
vegytiszta víztócsa, mely egy perce még vadul és gyönyörûen verõ
szív volt… Mindez egyszerû volt, mindegyikõnk ismerte, igen, ez az
anyag disszociációja” (Zamjatyin 1990, 49). A haszonelvû, materialis-
ta D sem tudja megállni, hogy ne illetõdjék meg egy ember elpusztí-
tásakor, s kénytelen gyönyörûen verõ szívrõl írni.28 Azt állítja késõbb,
hogy megtisztuláshoz vezetett ez az élmény, s csak sajnálni tudja azo-
kat, akik nem éltek át ilyet. Az ünnepség lényege, hogy aki megsér-
ti az Egységes Állam egységét, azt az állam, illetve kinyújtott karja, a
Jótevõ megsemmisíti, s ez megnyugvással, békével, a megtisztulás ér-
zésével tölt el mindenkit. Hasonló itt a Jótevõ szerepe, mint a Nagy
Testvéré a Két Perc Gyûlölet végén, aki pusztán azzal, hogy feltûnik a
képernyõn, megnyugtatja azokat, akiket felizgattak Goldstein szavai.
Az Orgia Forddal pedig szintén a nagy mitikus jelenlétérõl szól: igaz,
itt a Jótevõénél jóval kevésbé megfogható, misztikus jelenlétrõl van
szó, s Bernard nem is érzékel belõle semmit.
Kivégzéssel kapcsolatban Orwell a párttagok elgõzösítésérõl ír;
igaz, nála nem a zikai megsemmisítés technikáján van a hangsúly
(hagyományos módon fõbelövést vagy akasztást szoktak az 1984-ben
28 Hasonlóan vélekedik Orwell is egy 1931-ben megjelent írásában: „Most, hogy
láttam e rabot szándékosan kitérni egy tócsa elõl, egyszerre rádöbbentem, milyen ki-
mondhatatlan gyalázat egy ereje teljében levõ élet kioltása. Hisz ez az ember távol-
ról sem haldoklott még, éppoly eleven volt, mint közülünk akárki. Minden szerve
mûködött – belei emésztettek, bõre új sejteket termelt, a körme nõtt; testének minden
porcikája lázasan munkálkodott valami magasztos hiábavalóság jegyében” (Orwell
1931/2000, 31). Ugyanilyen gyalázat a Szép új világ végén a Vadember (azonos mód-
szerrel végrehajtott) öngyilkossága, melyet a Világállam okozta kilátástalanság provo-
kál ki. Vö. 40. lábjegyzet.
is alkalmazni), hanem azon, hogy a kivégzett embert kitörlik a Párt
kollektív memóriájából: a róla szóló feljegyzéseket törlik vagy átírják,
ismerõsei többé nem említik, s igyekeznek elfelejteni (nemszeméllyé
válik). A Mi világa nem ilyen szemérmes, a zikai megsemmisítés
után már nincs szüksége további írásos ténykedésre, mégis, az ember
vízzé válása hasonló véglegességet jelent, mint az elgõzösítés. Emlí-
tést érdemel, hogy Zamjatyin Egységes Államából hiányzik az 1984
brutalitása, bár a harang (mely alól kiszivattyúzzák a levegõt) nem
éppen kíméletes kínzóeszköz, ott is inkább a hatékonyságon és vala-
mi egyszerû szépségen van a hangsúly.
Mindhárom jelenetnél van disszonáns elem: Winston és Bernard
nem is nagyon akar részt venni benne, magával ragadja ugyan õket,
de némiképp kívülállók maradnak. D-503 õszinte lelkesedéssel
vesz részt az ünnepen (igaz, neki jóval kevesebb szerepe van, mint
Bernardnak vagy akár Winstonnak), a disszonancia nem is az õ sze-
mélyében, hanem a második költõ révén jelenik meg, s ezt D alig ér-
zékeli. Mindhárom könyvnek nagyon jellemzõ eleme a liturgia: a Szép
új világban a szexualitás áll a középpontjában, ahogy az egész társa-
dalom hedonisztikus beállítottságú; az 1984 lefojtott libidójú világá-
ban tökéletes szelep napi két perc gyûlöletteli ordítozás, segít fenn-
tartani a félelem légkörét és a Nagy Testvér kultuszát is; a Mi precíz,
technicizáltan embertelen világát egy ember tökéletesen végrehajtott
megsemmisítése fejezi ki a legjobban. Margaret Atwood könyvében,
A szolgálólány meséjében a „szertartás”, Fredé rituális megerõszakolása
foglalja össze hasonlóan sûrített szimbolikával az ábrázolt világ lé-
nyegét. Ha bármelyik könyvet egyetlen jelenetével kellene visszaad-
ni, a liturgia leírása mindhárom esetben alkalmas lenne erre.
1.3.5. Egyén és társadalom
A disztópiák kciós terében leggyakrabban (pl. A szolgálólány me-
séje, 1984 stb.) az egyén és a társadalom konfl iktusa jelenik meg; az
egyedi ember és a társadalmi szerep áll szemben egymással. Ugyan-
erre a szembenállásra hívta fel a gyelmet 1987-ben, a Nobel-díj át-
vételekor mondott beszédében Joszif Brodszkij (1998, 187). Szerin-
te “[az] irodalomnak egyik érdeme éppen az, hogy segít az embernek
pontosítani létezésének idejét, elkülöníteni magát elõdei tömegétõl
éppúgy, mint kortársaitól, elkerülni a tautológiát, vagyis azt a sorsot,
2011 10 10 17 55 26
55
mely másként azon megtisztelõ elnevezés alatt ismeretes, hogy: ››a tör-
ténelem áldozatai‹‹”. Brodszkij óvatos az irodalom „tanítói”, exhortatív
vagy fi gyelmeztetõ funkciójával kapcsolatban, ám ez az óvatos fogal-
mazás éppen kiemeli az irodalmi és a valós tér kapcsolatát. Az irodal-
mi mûvek nem elsõsorban direkt tanítások, hanem puszta létükben
hordoznak egyfajta politikai valóságon felüli valóságot; a kciós tér
úgy válik el az empirikus/politikai tértõl, hogy visszautal rá, s annak a
kritikáját is jelenti – ha nem közvetlenül, akkor magával a létezésével.
Hogyan kapcsolódik mindez a disztópiákhoz? Vegyünk két pél-
dát. Margaret Atwood könyve, A szolgálólány meséje egy nõ túlélési
narratívája, amit egy olyan rendszer keretei között mond el, amely le-
hetetlenné teszi az egyén létét – ez egyébként a negatív utópiák gyako-
ri kiindulási pontja. Atwood hõsének, Fredének (az eredetiben Offred)
a történetmesélés az életben maradás eszköze: pszichikai ellenállás a
csendbe és az éjszakába való bezártsággal szemben. Egyben újjá is
éleszti önmagát mint egyént, valódi életét a visszaemlékezés bizto-
sítja: a könyv születésének oka és célja a fõhõs mentális túlélése. Ha-
sonló stratégiát alkalmaz, mint Winston Smith, az 1984 fõszereplõje,
aki naplót kezd írni. Számukra az alkotás, tulajdonképpen az iro-
dalmi tevékenység a túlélés módja; tezése ideje pontosításának,
önmaga elkülönítésének az az eszköze, amelyrõl Brodszkij beszélt,
s ami Winston nyomán az olvasónak is rendelkezésére áll. Winston
és Fredé saját rémálomvilágában a történetmondást, saját történetük
elbeszélését választotta a túlélés eszközéül. A fi ktív fõszereplõk élni
akarásából született valóságos mûvek pedig az olvasóknak segíte-
nek értékelni az emberi létezés egyediségét; így némi pátosszal azt is
mondhatjuk, hogy az egyre embertelenebbé váló világban az egész
emberiség túlélését segíti a negatív utópiák fõszereplõinek túlélésért
folytatott küzdelme.
Azok a mûvek, melyeket ebben a kötetben tárgyalok, a társadalom
és az egyén konfl iktusában következetesen az egyén mellett állnak
ki: a közösség nem az egyéni szabadság kibontakoztatásának lehet-
séges terepeként jelenik meg, hanem mint az egyén szabadságára ve-
szélyt jelentõ kollektív valóság. Nem feladata a jelen tanulmánynak,
hogy eldöntse: teljes-e a társadalom és az egyén viszonyáról így ki-
alakított kép, s nem fenyegethetik-e az egyén szabadságát veszélyek
a közösségtõl való elidegenedés révén is. Mivel a tárgyalt ellenutópi-
ák az egyéni szabadságot a közösség értékeinél magasabb rendûnek
állítják be, az elemzések alapvetéseiben is ez az értékrend a mérvadó.
2. A SZÉP ÚJ VILÁG AZ 1984 TÜKRÉBEN
2.1. A két mû összefüggései
Talán nem túlzás kijelenteni, hogy hatását tekintve az ellenutópia
mûfajának két legfontosabb alkotása a Szép új világ és az 1984.29
Ezt a tényt Pintér Károly (2010, 188) Derbyshire-re (2007) hivatkozva
részben annak tulajdonítja, hogy „brit és amerikai középiskolai iro-
dalomtanárok elõszeretettel íratnak diákjaikkal összehasonlító elem-
zést” errõl a két mûrõl. Az összehasonlítást – feltételezve, hogy nem
kizárólag középiskolai diákok számára gyümölcsözõ – én sem kerül-
hetem meg, ám azt nem kronologikus sorrendben végzem, s nem a
korábban keletkezett mûnek a késõbbi könyv írójára gyakorolt hatá-
sát tekintem elsõdlegesnek. Elemzésemben az 1984 a központ, mi-
vel úgy tartom, hogy ez a legmeghatározóbb mû, amely befolyásol-
ja a többi utópia, így a korábban születettek befogadását akár az
olvasás sorrendjétõl függetlenül is. Így paradox módon a korábbi
mûvekre is hat nem a megírójukra, hanem a befogadójukra és ér-
telmezésükre; a Harold Bloom által apophradesnek nevezett revíziós
módozatra jellemzõ módon, amikor az „erõsebb” író azt a benyomást
kelti, hogy õ hatott az elõd mûvére. Ugyanakkor egyértelmûen ki-
mutatható Huxley Orwellre gyakorolt közvetlen hatása is.30 Valentine
Cunningham szerint (1988, 284) a Szép új világ legszörnyûbb je-
lenete, de az egész korszak irodalmában egyedülálló, amikor a
Westminster-apátsági Kabaréban „négyszáz egyforma pár táncol a
szómakirándulás meleg, eszképista kvietizmusában, egy mentális és
lelki élõhalálban” (Huxley 1982, 65). Orwell azonban egy nagyság-
renddel ezen is túllép: „A Párt által megrajzolt eszménykép […] egy
nemzet, amely harcosokból és fanatikusokból áll, akik tökéletes egy-
29 Megírásukkor persze még mindkét mûnek Wells könyveivel kellett versenyre
kelnie – azokkal a könyvekkel, amelyeket ma jellemzõen antikváriumokban találha-
tunk meg, s kevés kivételtõl eltekintve kulturális hatásukat közvetett módon, legin-
kább Huxley-n és Orwellen keresztül fejtik ki.
30 Nem tárgya ennek az elemzésnek, de érdemes megjegyezni, hogy Huxley há-
ború utáni életmûvére jelentõs hatást gyakoroltak Orwell könyvei.
2011 10 10 17 55 26
ResearchGate has not been able to resolve any citations for this publication.
ResearchGate has not been able to resolve any references for this publication.