BookPDF Available

Digitalizáció és új média. Trendek, stratégiák, illusztrációk PDF

June 2016

Edition: 1st
Publisher: Akadémiai Kiadó
ISBN: 9789630597142

Authors:

University of Public Service

A kötet alapmű a digitális trendek áttekintéséhez és megértéséhez. Egyszerre ad muníciót több szakmának - az IT-tól a marketingig, az üzleti döntéshozástól a felsőoktatás-kutatásig és a művészetig. A szerző átfogó nemzetközi tapasztalatát kamatoztatja példáival és illusztrációival. Az olvasó végül egy hosszabb távon érvényes kötet birtokosa lehet a gyorsan változó trendek világában. Az itt elérhető változat a teljes kötet harminc százaléka. A teljes változat elérhető a mersz.hu, Akadémiai Kiadó oldalon, részletezve: https://bit.ly/sc-researchgate, https://mersz.hu/hivatkozas/dj74deum_book1#dj74deum_book1 és a könyvesboltokban.

Content uploaded by Katalin Feher

Content may be subject to copyright.

Content uploaded by Katalin Feher

Content may be subject to copyright.

A kötet megjelenését támogatták

Telenor Magyarország Zrt.

CRANE

Digital Identit y Agency Magyarország Kft.

Kiadja az Akadémiai Kiadó,

az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Köny vterjesztk Egyesülésének tagja

1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 21–35.

ww w.akkr t.hu

Lek torálta: Dr. Törcsik Mária egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem

ISBN 978 963 05 9714 2

ISSN 1787-3703

Els magyar nyelv kiadás: 2016

A borítókép alapjául szolgáló fénykép és a fejezeteket nyitó fotók: © Fehér Katalin 2016

A kiadásért felels az Akadémiai Kiadó igazgatója

Felels szerkeszt: Vida Kr iszti na

Termékmenedzser: Kiss Zsuzsa

Tipográﬁ a, tördelés: Berkes Tamás

Fedélterv: Markó Natália munkája

Nyomdai munkálatok: Starkiss Digitális Nyomda és Graﬁ kai Stúdió

Felels vezet: Kiss Sándor

Budapest, 2016

Kiadványszám: BB160016

Megjelent 22,52 (A/5) ív ter jedelemben

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános eladás,

a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illeten is.

Printed in Hungary

Feher-tordelt-PRESS.indd 4Feher-tordelt-PRESS.indd 4 2016.05.30. 12:51:002016.05.30. 12:51:00

Részletes tartalomjegyzék

A szerzrl 11

Köszönetnyilvánítás 13

Bevezetés és használati útmutató 15

Hogyan érdemes navigálni a kötetben? 18

DIGITALIZÁCIÓ ÉS MEDIATIZÁCIÓ 19

kódolt valóságok

Történet: A képernyk összeérnek 21

Metaforák: kannibalizálódás, Turing-galaxis, fraktál, jéghegy 22

Kulcsszavak és bevezetés 23

1. Technológia és digitalizáció 25

1.1. Technológiai meghatározottság 25

1.2. Digitalizáció 28

2. Mediatizáció és konvergencia 35

2.1. A média technológiai beág yazottsága 35

2.2. Média: a régi és az új talál kozása 36

2.3. Mediatizáció 42

2.4. Konvergencia és divergencia 44

BEHÁLÓZOTTSÁG ÉS MOBILIZÁCIÓ 47

közmvesített átjárások

Történet: Nyomkeresk 49

Metaforák: kétélt, rizóma, közm, irányt 50

Kulcsszavak és bevezetés 51

Feher-tordelt-PRESS.indd 8Feher-tordelt-PRESS.indd 8 2016.05.30. 12:51:012016.05.30. 12:51:01

Részletes tartalomjegyzék 9

3. Hálózatosodás 53

3.1. Internet, web, alkalmazások 54

3.2. Interak tivitás és interkonnektivitás 57

3.3. Hálózati logika és hálózati társadalom 62

3.4. Penetráció, participáció, közösségi fordulat 66

3.5. Hacktiv izmus és mélynet 71

4. Mobilizáció 76

4.1. Léptékváltás stabilról mobilra 76

4.2. A mobil, az okos és az intelligens 77

4.3. A dolgok internete, a testre szabott technológia és a felhk 83

ADATROBBANÁS ÉS MEGFIGYELÉSI KULTÚRA 89

automatizált predikciók

Történet: Kódhatás 91

Metaforák: adattrágya, az új olaj, adatszmog, Nagy Testvér 92

Kulcsszavak és bevezetés 93

5. Adatrobbanás 95

5.1. Adatszemlélet 95

5.2. Big data: mítoszok, kérdések, al kalmazások 99

5.3. Az adatgépek i nternete avagy a csendes intelligencia 106

5.4. Adatvizualizáció és adatmediat izáció 108

6. Megﬁ gyelési vagy felügyeleti kultúra 117

6.1. Az adatmonitorozás és a kamerák kereszttüzében 118

6.2. A magánélet és a privát szféra újraér telmezése 125

ÚJ MÉDIA: ALKALMAZÁSOK ÉS KITERJESZTÉSEK 135

transzformált elérések

Történet: Akasztják a hóhért 137

Metaforák: idzített bomba, szrbuborék, klónozás, konszenzuális hallucináció 138

Kulcsszavak és bevezetés 139

7. Alkalmazások 141

7.1. Felülnézeti modell: atomi, keresztezet t, transz- és inter média 141

7.2. Remixelt média, disztribúció, képernymánia 145

7.3. Dizájnba, mfajba és élménybe csomagolva 150

Feher-tordelt-PRESS.indd 9Feher-tordelt-PRESS.indd 9 2016.05.30. 12:51:012016.05.30. 12:51:01

10 Részletes tartalomjegyzék

7.4. Tartalomsok(k) és virál is terjedés 155

7.5. A közönség és a közösség útjai 163

7.6. Marketing, PR és reputációmenedzsment újratöltve 167

8. Kiterjesztések 183

8.1. Augmentáció 184

8.2. Virtuális valóság és játékos lét 186

HIPERCIKLUSOK ÉS OPTIMALIZÁCIÓ 191

összekapcsolt nyitottság

Történet: Fellegvárak épülnek 193

Metaforák: fekete doboz, kaptár, kék óceán, globális aréna 194

Kulcsszavak és bevezetés 195

9. Optimalizáció 197

9.1. Okos és intelligens környezetek 197

9.2. Kollaboráció és fel hatalmazás 202

10. Hiperciklusok 208

10.1. Új piacok és keresletvezérelt üzlet 208

10.2. Jövbe tekint megközelítések 215

MUNÍCIÓ A STRATÉGIAI DÖNTÉSEKHEZ 221

vezeti összefoglaló

Forrásjegyzék 227

Források 227

Jelentések és szakcikkek 241

Eladások és interjúk 243

Alkotások és projektek 244

Tárgymutató 247

Feher-tordelt-PRESS.indd 10Feher-tordelt-PRESS.indd 10 2016.05.30. 12:51:012016.05.30. 12:51:01

Digitalizáció és mediatizáció

kódolt valóságok

Feher-tordelt-PRESS.indd 19Feher-tordelt-PRESS.indd 19 2016.05.30. 12:51:022016.05.30. 12:51:02

Kannibalizálódás az új médi a

kanni balizálja a régi médiát (többek kö-

zött Phillips, 2010; Baldwin és szerztársai,

1996; Mulgan, 19 91), e lssorban annak be-

vételeit, tartalmait és mf ajait, de éppígy

a médiá n kív üli v ilágot, st a z új média

korábbi változatait is. Ahogyan az élvi-

lág éle tközös ségeibe n i s s zámos for mában

elfordul a kannibalizációs kölcsönhatás,

körforgás és rítus, az új média is univer-

zálisabb célokra tör, így nincs tekintettel

a saját eldeire vagy akár hasonszrire.

Túlélése, st evolúciós sikere a tét, ezért a

felfalást gyakorolja különböz változatok-

ban. A z ered mény egy egy re fok ozottabb

mediatizáció, melyet a digitális technoló-

gia tesz lehetvé.

Turing-galaxis a Guttenberg-galaxis

(McLuhan, 1962) fogalma az emberiség kul-

túrtörténetének fordulópontját, a könyv-

nyomtatás feltalálását emeli ki, mely felgyor-

sult kognitív változásokat hozott és globálisan

befolyásolta a média mai formáit. Ezt a me-

taforát gondolta tovább Wolfgang Coy (1995,

1996) azzal a felismeréssel, hogy a statik us

másolástól és linearitástól már eltávolodtunk

és a számítógépesített eszközök kerültek el-

térbe. Turing matematikai munkásságával ösz-

szefüggésben az algoritmusok és a gépek által

vezérelt problémamegoldás vált elsdlegessé.

A Turing-galaxis metaforája a digitális beágya-

zottság mutatója, illetve az új média motorja

(Warnke, 1997). Hangsúlya a dinamikusan

programozható médiára vonatkozik, ahol a

számítógép egy médiaintegrátor és hálózatba

kapcsolva hipermédiaként mködik. A Turing-

galaxis a Guttenberg-galaxis kiterjesztése,

illetve a mesterséges intelligencia elszobája.

Jéghegy a digitalizált médiatermékekbl

és szolgált atásokból érzékeink számára pusz-

tán a felszín érhet el. Egyes részleteit látják

csak a szolgáltatók és munkatársaik is. A jelen-

ség arra a klisére emlékeztet, hogy a jéghegy

sem látszik a maga egészében a hétköznapi

megﬁ gyel számára. A legtöbb szolgáltatás

vagy mködés láthatatlan (O’Reilly, 2004).

A közösségi média használata jól szemlélteti

a jelenséget: a jéghegy csúcsán elérhet egy-

egy tar talom, hirdetés, információ – és a hoz-

zá tartozó visszacsatolások. De a mélyben zajló

ﬁ zikai, adatforgalmi, szerkesztési, hirdetési és

egyéb folyamatok kívülrl láthatatlanok.

Fraktál ahogyan egy fraktál különböz

szinteken azonos struktúrákat mutat, éppúgy

az új média felépülése is megegyez modulá-

ris szerkezeteket használ (Manovich, 2001).

A kódoktól a pixelekig, az algoritmusoktól

a programokig, az üzenetektl a tartalomig

számos elem és str uktúra vagy hálózat réteg-

zdik egymásra oly módon, hogy nagy számú,

azonos elemmel rendelkezik, miközben egy-

mástól független eredményeket mutat. Mind

a digitális média, mind a fraktál egyszerre

hordoz természeti, környezeti, illetve mate-

matikai mintázatokat, melyek egymáshoz ké-

pest ismerhetk fel. Minél közelebb megyünk

a kódokhoz, annál inkább láthatóvá válnak

az önmagához hasonlító minták. A különb-

séget az interakció és a kogníció termeli ki

(Sweeny, 2015).

Feher-tordelt-PRESS.indd 22Feher-tordelt-PRESS.indd 22 2016.05.30. 12:51:022016.05.30. 12:51:02

digitalizáció, determinizmus,

jin-jang hatás, elérés, analóg jelek, bináris kód, mintavételezés,

exponenciális növekedés, szingularitás, algoritmus, automatizáció,

interfész, UI, alakváltó technológia, platform, okos fordulat, médiatechnológia,

intelligens rendszerek, új és régi média, mediatizáció, média-artefaktum,

médiarégészet, pszeudoesemény, direkt és indirekt mediatizáció,

affordancia, konvergencia-alkalmazások, horizontális és vertikális integráció,

konvergencia, feketedoboz-téveszme, divergencia

Létezésünk növek v tempóban kódolód ik, digitalizálódi k, mediatizálódik és virtualizálódik. On-

line platformok, digitál is szolgáltatások, kiterjesztett v alóságok igazolják a lét módozata it, infor-

mációs gazdaság (Hámori–Szabó, 2006) ad hoz zá dina mikát, az áramlások tere és ideje (Castells,

2005) sodor ja az intézményesített és egyéni felhasználókat, a végtelen nek látszó kínálat (Ander-

son, 2007) újratermeli önmagát, a képer nykre adaptált tar talma k és automati zált döntések tömege

határozz a meg a társadalmi és a k ulturális folyamatokat.

Az el s trendösszefoglaló fejezetben a hangsúly a digitalizáció jelenségén és az új média k ialakulá-

sán van. Kérdés, hog y mi az, ami máshogy vesz körbe bennünket, mint az emberi lét korá bbi, analóg

módozataiban, hogyan érzékeljük ezt vagy miként csatoljuk be a gyakorlatba, valamint kérdés az is,

hogy m ilyen módon építjük tovább.

A digitaliz áció egyik kiemelt és meghatározó témaköre a z új média. Megközelítésünkben ennek

oka az, hogy miközben adatfolyammá és automat izációvá kódolódik a létezés számos aspek tusa,

illetve szolgáltatás-központúvá váli k a gazdaság és a társadalom, ezzel együt t digitális felületeken

vagy virtuális projekciókban med iatizálódnak az információ és a döntés for rásai, folyamatai és ki-

menetei. Lehet szó egy üzlet i döntésrl egy azonos idej adat vizualizáció alapján vagy akár egy

amatr közvetítésrl egy légikatasztrófa kells közepén. Mediat izált valóságokra hagyat kozunk,

újmédia-produk tumokra, melyeket digitális keretrendszerek vezérelnek. Onl ine felületeken ter-

vezü nk meg ipari projekteket, adatvezérelt v izuális eszközöket h asználunk értékesítést támogató

prezentác iókhoz, digital izált üzleti hálózatokban visszük színre i nterakc ióinkat és t ranza kcióin-

kat (Fehér, 2012a). Vásznakat töltünk k i programozott és dizájnba csomagolt szolgáltatásokkal, tár-

sadalmi és üzleti célokkal.

A következkben arr a teszünk kísérletet, hogy az egy re inká bb kiter jed mediatizáció és az ehhez

alapot szolgáltató digitalizáció fogal mait és jelenségeit röviden összefoglaljuk, rámutat va megha-

tározó elméletekre, kutatásokra és esetekre.

Feher-tordelt-PRESS.indd 23Feher-tordelt-PRESS.indd 23 2016.05.30. 12:51:032016.05.30. 12:51:03

26 Digitalizáció és mediatizáció

mennyire is viták övezik. Eszerint a technológia innovációi olyan társadalmi és

kulturális változásokat hoznak létre, melyek vissza is hatnak magára a társadal-

mi-gazdasági struktúrákra és a kulturális értékekre. Ha van lehetség és adott-

ság, az szándékot szül: a technológia ezért formálja életünket (Friedman, 2005).

Seel (2012, 34–35) megközelítésében a jin-jang elegáns szimmetriája modellként

írja le ezt a kapcsolatot: a jang mint fehér és világos, aktív elem reprezentálja a pul-

záló internetes összeköttetéseket, az információáramlást és a képernyket, míg a

sötét és passzívabb jin a társadalmat jelenti, mely erre valamennyivel lassabban

reagál. A kapcsolat dinamikus, a visszacsatolások folyamatosak és a kibernetika

irányába mutatnak.

A technológia elérése közös, domináns szrvé és értelemmé válik. Egyes meg-

közelítések túl direktnek tartják a technológiai determinizmus fogalmát és ﬁ no-

mítanak rajta: eszerint a történelmet nem közvetlenül a technológia determinálja,

nem biliárdgolyó módjára mozdíthatók el az események. Bizonyos történelmi kor-

szakokban komplexebb a hatás az emberiségre. Átfogó technológiai rendszerek

befolyásolják az elmozdulást, és az ezzel kapcsolatban kialakuló függést (Ellul,

1964; Hughes, 1994). A determinizmus mint ﬁ lozóﬁ ai rendszer végleteket mutat

az extrém fatalizmustól a választás szabadságáig vagy a jövformálás több kime-

net módozatáig (többek között Geisler, 1980 alapján). Finomhangolva az elméleti

megközelítéseket elmondható, hogy létezik mind közvetlen, mind közvetett tech-

nológiai hatás. Egyes technológiák vagy technológiai ugrások pedig rendszerszin-

t váltásokat eredményeznek.

Egyszer példa erre az emlékezet: hogyan tároltak információkat korábban

technikai támogatás nélkül? A barlangrajzoktól a ritmussal énekelt és memorizál-

ható történetekig többféle eszköz támogatta a memóriát. A bels vagy szomatikus

emlékezet viszont korlátokat szabott idben, térben, alkalmazhatóságban. A kül-

s emlékezet technológiai megvalósítása haladta meg ezeket a korlátokat azzal,

hogy sokoldalú, akár azonos idej hozzáféréseket tett lehetvé (1. ábra).

Ha elfogadunk egy mérsékelt determinista megközelítést, mely szerint a technoló-

giai rendszerek közvetlenül vagy akár közvetetten meghatározzák a társadalmi-

gazdasági-kulturális folyamatokat, úgy a médiadeterminizmus (Kraidy, 2013;

McLuhan, 1964) fogalma is relevánssá válik. A kommunikáció korábbi formáit

ugyanis újraírták a digitális interfészek és platformok, ami szintén kölcsönhatás-

ba került a társadalmi, gazdasági és kulturális színterekkel. Egyszer példával,

máshogy keresünk információkat adatbázisokban, tartalmakban vagy szövegek-

ben a papírtekercsek és kódexek korától az e-olvasókig (2. ábra), s a keresés módja,

idigénye, a találatok relevanciája befolyásolja a döntéseket. A helyi kultúrához

Feher-tordelt-PRESS.indd 26Feher-tordelt-PRESS.indd 26 2016.05.30. 12:51:032016.05.30. 12:51:03

28 Digitalizáció és mediatizáció

rozottság. Az új média azt a digitális eszközrendszert és online hálózati összekap-

csoltságot jelenti, ami valós idej interakciókat és tranzakciókat tesz elérhetvé,

kannibalizálja a hagyományos médiát és az új média korábbi verzióit (lásd fejezet-

indító metafora), az érzékelés lehetségeit kiterjeszti, formálja a társadalmi, kul-

turális és gazdasági trendeket, meghatározza a folyamatok és döntések útvonalát,

illetve a kognitív architektúrákat.

1.2. Digitalizáció

Az érzékszerveink számára az analóg jelek dolgozhatók fel. Egy zenét analóg mó-

don hall a fülünk, egy képet analóg módon lát a szemünk. Nem diszkrét jeleket

fogyasztunk – leszámítva a nyelvet, mely diszkrét jelekre bontható. A nyelvet vi-

szont egyrészt szintén „csomagban” fogyasztjuk szavak, kifejezések, mondatok

formájában, másrészt tanuljuk, írjuk és olvassuk gyerekkorunktól kezdve. Ezzel

szemben a digitális kódolás csak kevesek számára elérhet tudás és késbb elsa-

játított programnyelv – egyelre. Ez a gyakorlat ers elmozdulást mutat olyan el-

szaporodó képzésekkel, melyek alapvet készség szintjén tanítanak programozást

– elssorban a ﬁ atalabb generáció és a más szakmákból jövk számára.

A diszkrét jelek jól sríthetk és gyorsabban továbbíthatók két vagy több vég-

pont közti kommunikációban. Másolatok, variációk létrehozásakor hatékonyabb-

nak bizonyulnak, mint az analóg megoldások. A feldarabolt, bemen információk

csomagokban indulnak útjukra, melyet a kimeneti ponton egy rendszer összerak

és az érzékszervekhez kalibrált eszközzel lefordítja. Az analóg valóságból veszünk

tehát mintát, digitális jelekre fordítjuk le, majd a kimenetnél ismét analóg jelto-

vábbítás történik. Egy koncerten például analóg módon halljuk a zenét, az elké-

szült felvétel digitális kódolással felkerülhet az internetre, onnan letöltve vagy

adatfolyamként átvéve kerül a digitális eszközünkre, végül a hangkártyánknak,

fülhallgatónak vagy más eszközöknek köszönheten analóg módon hallgatható.

Ahhoz, hogy a valóság elemei újra és újra rekonstruálhatók, lehívhatók vagy le-

tölthetk legyenek diszkrét jelekkel, el kellett jutni a bináris kódolásig. A biná-

ris kódolás az 1 és a 0 kombinációival dolgozik, melynek els alkalmazása a 17.

században gyökerezik. A számítási mveletek elvégzésére alkalmazta Leibniz,

korabeli ﬁ lozófus és polihisztor. Leegyszersítve ma elssorban elektromos jelek

jelenlétébl és hiányából tevdik össze a bináris kódolás. Kombinációi egyre több

típusú, egyre komplexebb információkat képeznek le a graﬁ konoktól a videókig.

Lev Manovich, az egyik legismertebb új média teorista értelmezésében (2001)

a numerikus reprezentációnak köszönheten a digitális jelek lefordítják a világ

Feher-tordelt-PRESS.indd 28Feher-tordelt-PRESS.indd 28 2016.05.30. 12:51:032016.05.30. 12:51:03

1. Technológia és digitalizáció 31

nagyobb adatszmog is létrejön (Shenk, 1997). Olyan indokolatlan menny iség és

minség információ, ami terheli a napi folyamatokat és az életminséget (errl

az Adatrobbanás és megﬁ gyelési kultúra fejezet elején lesz szó részletesebben).

A digitalizáció és az exponenciális növekedés kiemelt motorjai az algoritmusok.

Olyan szabályozott folyamatok vagy receptek, melyeket kalkulációkra és problé-

mamegoldásra alkalmaznak (lásd még Turing-galaxis metafora a fejezet elején).

Számítógépes és üzleti környezetben egy folyamat vagy egy szolgáltatás alapját

jelenthetik. Dvorsky (2014) megközelítésében olyan algoritmusok vesznek körbe,

melyek nemcsak meghatározók, hanem formálják és kontrollálják jelenünket. Al-

goritmusok vezérelnek kulcsszavakkal és marketingcélú elérésekkel operáló ke-

resmotorokat, közösségi média platformokat, szórakoztató tartalmakat és zenék

elosztó pontjait, hirdetésgenerátorokat, st pénzügyi piacok riportjait, prediktív

analíziseket végz szolgáltatásokat, hírszerzési alkalmazásokat, illetve az online

randioldalakat is. A példatár bvíthet, az itt felsoroltak mindössze egy összeg-

zést adnak a legelterjedtebb szolgáltatásokról. Mindeközben megjelennek olyan

feltörekv megoldások is, melyek automatizálható választ keresnek hétköznapi

kérdésekre: milyen gyorsan válaszoljunk priorizált üzenetekre vagy hogyan opti-

malizálhatók a B2B folyamatok különböz idzónák szerint.

Maguk az algoritmusok nem láthatók, sok esetben titkosítottak vagy üzleti titok-

nak számítanak, mint egy levédett recept. Az általános felhasználók számára nem

érzékelhetek – eredményeik és hatékonyságuk annál inkább (lásd jéghegy me-

tafora a fejezet elején). Az automatizációban játszott szerepük kulcsfontosságú.

Elemzések, értékelések, elrejelzések tömegét termelik ki, rendszereket optima-

lizálnak vagy távirányítanak, hirdetéseket szabnak személyre vagy szegmensek-

re, illetve médiafelületeket foglalnak – az elvégzett mveletekhez képest kevés

emberi beavatkozással és kontrollal. A számítási mveleteket végrehajtó gépek

egymással kommunikálnak, lekérdeznek, feltöltenek, helyi beágyazottságot és

kontextusokat vesznek ﬁ gyelembe, alkudoznak. Az automatizáció már meglé-

v igényekre épít és fejleszt. A tömeges és egyéni elzmények generálják a vála-

szokat: aktuális idjárási adatok városnévre kereséskor kiemelten jelennek meg,

avagy a rólunk szóló nyilvános információkról értesítést kapunk.

A kapcsolódás az ember és a gép között az interfész fogalmában ér össze – amikor a

digitális folyamatok vagy érzékelhetvé vagy láthatóvá válnak. Az interfész olyan

kapcsolódási pontra, szof tverre, platformra, eszközre utal, mely használati módot,

interakciót tesz lehetvé az ember és a számítógép kapcsolatában. Az érzékszer-

veink számára észlelhet, ún. felhasználói vagy mediális interfészek (Hansen,

Feher-tordelt-PRESS.indd 31Feher-tordelt-PRESS.indd 31 2016.05.30. 12:51:032016.05.30. 12:51:03

32 Digitalizáció és mediatizáció

2004, 51) közül a legjellemzbb jelenleg a képerny, melyen keresztül Heim (1993)

megfogalmazásában a dolgok olyannyira lenygözen jelennek meg, annyira az

elménkre van szabva, hogy könnyen elfelejthetjük, hol vagyunk és mi vesz körül

bennünket. Értelmezésében végül a képerny használ minket, s a tapasztalati vi-

lágot felhasználóstul beszippantja. Ugyanúgy függvé válunk a képernytl, mint

például közlekedési eszközeinktl.

Az MIT Media Lab projektje (2013, 1. kép) ezt továbbgondolja: az érintkép-

erny mint interfész funkciójából tapintható és alakváltó felhasználói interfész

(UI=user interface) jön létre, ahol valós objektumokkal kerülhetünk interakcióba

(lásd még 6.1. fejezet). A formák és tárgyak érinthetsége, távolból vezérelt megol-

dásai kiterjesztik a ma hagyományosnak tekintett képernyk funkcióit (lásd még

8.2. fejezet).

Az interfészek facilitálják a kölcsönhatásokat a felhasználói, adat- és tarta-

lom interakciókban. Vannak interfészek, melyek a platformok és az észlelhe-

t mintázatok hangszerelésével jól láthatók, márkázhatók, mint például egyes

okostelefonok. Ilyenek az ikonikus interfészek, melyekért tömegek állnak sorba

a termékbevezetés idszakában. Az interfésznek szinte személyisége lehet, akár

intelligensként is érzékelhet, annyira illeszkedik az emberi kifejezésmódhoz

(Negroponte, 2004, 75). A megszokás viszont a láthatatlanság irányába terelheti:

az interfész funkciója természetes lesz, így az azon keresztül érkez információ

válik láthatóbbá. Az igazán láthatatlan interfészek leginkább azok a szenzorok és

1. kép. inFORM: dinamikus, alakváltó, interaktív interfész.

Forrás: M IT Media L ab. http://tangible.medi a.mit.edu/projec t/inform

Feher-tordelt-PRESS.indd 32Feher-tordelt-PRESS.indd 32 2016.05.30. 12:51:032016.05.30. 12:51:03

34 Digitalizáció és mediatizáció

illetve autonóm módon reﬂ ektálni azokra. A virtuális személyi asszisztensektl

az automatizált forgalomig és a specális feladatokra fejlesztett robotokig egy

paradigmaváltás, és egyben egy letn IT-korszak is létrejön.

• A konvergálódó felhszolgáltatások és a mobil számítástechnika a központilag

koordinálható alkalmazásokat támogatja, miközben az eszközök funkció- és

élményalapú összekötése folyamatos szinkronizációt hajt végre.

• Szoftveralapú infrastruktúra és alkalmazás támogatja az agilis programozást,

mely kell rugalmasságot biztosít az üzleti és intéz ményesített kör nyezetekben.

• Az üzemeltetés és a fejlesztés összehangolásával gyors, folyamatos, növekv

szolgáltatások válnak meghatározóvá. Az IT óriásaihoz hasonlóan saját infra-

struktúrák és alkalmazások épülnek.

• A kockázatalapú biztonság és önvédelem abból indul ki, hogy nincs száz száza-

lékos védelem. Ha valaki erre törekszik, azzal az üzletet korlátozza. Kombinált

tudatos és biztonsági megoldások kellenek a kockázatok értékelése alapján.

A trendösszeállítás túlmutat az okos-fordulaton, azaz a „smart”-nak nevezett esz-

közök és szolgáltatások elterjedésén. Egyszerre feltételezi a globális és univerzá-

lis felhasználási módokat, illetve az ugrásszer fejldési potenciált a digitalizáció

kimeneteiben. Már nemcsak okos, azaz monitorozásra és alapszint analízisre is

alkalmas megoldásokról, hanem a környezetbl komplexen mintavételez, önta-

nuló intelligens rendszerekrl, agilis és rugalmas folyamatszemléletrl, az ezeket

strukturáló és mködtet, láthatatlan kiszolgáló rétegekrl beszél.

A digitalizáció és annak hozadékai mindeközben nem egy személytelen, az emberi

társadalomtól független mködést írnak le. A kontextusok, narratívák, reﬂ exiók

fontossága és a multidiszciplináris elemzések létjogosultsága jelen van a szub-

jektív, a kulturális és a kritikai számítástechnikai megközelítésekben (Harrell,

2009). Az exponenciális növekedés, a dinamikusan változó digitális eszköz- és

platformkörnyezet, illetve az arra épül szolgáltatási és tartalomipari trendek

állandó hatással vannak a döntésekre és a folyamatokra. A digitalizáció ebben a

mködésben egyszerre homogenizál, illetve ad lehetséget az innovációkra. Az al-

goritmusok, az interfészek és a platformok közös produkcióban mködnek együtt,

s adnak ritmust a jelennek.

Feher-tordelt-PRESS.indd 34Feher-tordelt-PRESS.indd 34 2016.05.30. 12:51:032016.05.30. 12:51:03

2. Mediatizáció és konvergencia

A mediatizáció az új média megjelenésével vált áthatóvá. A digitalizációra épül

mediatizáció modulárisan épül fel a korábbi és a jelenlegi, illetve a fsodorban

proﬁ táló vagy a kísérletez médiából. Az összkép fraktál (lásd bevezet metafo-

ra), benne önhasonló elemekkel, azok esetenkénti elágazásaival, zsákutcáival

vagy újrafelhasználó megoldásaival. A mediatizáció az észlelést célozza meg.

Abból az észlelési módból indul ki, mely az évezredek alatt alakult ki és lassab-

ban változik, mint a körülvev technológia. Mivel eredenden a vizuális ingerek

dominanciája jellemz a környezetészlelésben, ezért a képernykkel vagy fény-

nyel létrehozott mediatizáció is meghatározó (Cubitt és szerkeszttársai, 2015).

A folyamatosan fejld eszközkörnyezet és az erre írt, dizájnba öntött progra-

mok bizonyos esetekben egymás felé tartanak, összeérnek. Kérdés, hogy ez az

egyetlen elmozdulás a mediatizációban, avagy más elmozdulást is tetten érhe-

tünk. A következben a mediatizáció jelenségétl annak dinamikái felé halad a

gondolatmenet.

2.1. A média technológiai beágyazottsága

A múlt század elején a közönség legfeljebb néhány órát töltött átlagosan médiafo-

gyasztással. Hetente. Ez az érték a következ évtizedekben 90-100 órához közelít

vagy meghaladja azt (Carat, 2008). Korábban az elektronikus média a rádióval és a

televízióval kétségtelenül nagy lökést adott a médiafogyasztási trendeknek, ám a

digitalizáció médiába csomagolt változatai, mobillá és okossá tett logikája túlmu-

tat ezen a dinamikán.

A technológiából mint keretrendszerbl és üzleti potenciálból az analóg média

ﬁ gyelemre méltó szeletet tudhatott magáénak. A digitális technológia ennél is

nagyobb teret ad a digitális médiának (3. ábra). Szemléltet példákkal élve nyom-

tatásban megjelent regényeket közösségi médiában terjesztett videómegosztás

támogat, avagy egy papíralapú fénykép exkluzív vá válik mindössze attól, hogy

egyetlen eredetijéhez férhetünk hozzá.

Feher-tordelt-PRESS.indd 35Feher-tordelt-PRESS.indd 35 2016.05.30. 12:51:042016.05.30. 12:51:04

38 Digitalizáció és mediatizáció

A kibertámadások monitorozásához nem kell ott lenni valakinek a helyszínen

vagy mobil eszközrl bejelentkezni. Nem kell láttatni a helyszíneket, mert azok

virtualizálódtak. Elegend élben elállítani vagy szemlélni a támadások irá-

nyát és volumenét. A Norse szolgáltatása globálisan mutatja meg, hogy éppen

milyen irányokból, milyen intenzitással és merre tart egy rendszerterhelés vagy

kibertámadás (lásd összesítve a négy példa szemléltet képeit a 2–5. képen).

Az él közvetítés és annak absztrahálása egyszerre hoznak közel és távolítanak

el eseményeket. A régi média köz/vetítése, illetve az új média dizájnra és kive-

títésekre épül megoldásai összenttek. Tetszés szerint válogathatunk, melyik

eseményközvetítési módot választjuk vagy tartjuk relevánsnak – akár személyes

médiafogyasztásunk fell, akár kockázatelemzésben vállalatunk számára.

2–5. kép. Öbölháború 1990-1991, 9/11, londoni metrórobbantás 2005, kibertámadások azonos idejű

vizuális ábrázolással 2016-ban.

Források: ww w.cnn.com, w ww.hi story.com, ww w.bbc.com, ht tp://map.norsecor p.com

(utóbbi a szerz  által készített pillanatny i képern ykép).

Feher-tordelt-PRESS.indd 38Feher-tordelt-PRESS.indd 38 2016.05.30. 12:51:042016.05.30. 12:51:04

2. Mediatizáció és konvergencia 41

Hernandez, 2013; Borschke, 2011), a terjeszked média (Jenkins és szerztár-

sai, 2013) avagy a jöv média és a média utániság (Alduán és szerztársai, 2012;

Bennett és szerztársai, 2011) – hogy csak néhány gondolatkísérletet említsünk.

A kortárs média újdonsága tovább n az okos és intelligens rendszerek érzékel-

hetségének kihívásaival és további pszichológiai, illetve döntéseket befolyásoló

hatásával.

Az új média jellemzen eltérést mutat a hagyományos vagy konzervatív mé-

diával szemben. Individuális és kollektív, direkt és indirekt produkciókból épül

fel (Silverstone, 2008). Alapvet ismérvei az interaktivitás lehetsége, a többféle

médiaeszköz és médiamfaj együttes használatának tárháza, az automatizálható

információk és az anyagtalan minség (Pavlik–McIntosh, 2011), valamint a sze-

mélyre szabhatóság vagy a személyessé tehetség is (Roberts–Foehr, 2008a).

Lev Manovich az új média nyelvérl írt munkájában (2001) azt is hangsúlyozza,

hogy az új média változékonyságot termel: nem egy olyan minség, melyben vala-

mi véglegesnek vagy késznek tekinthet. A már létez kategóriákat és fogalmakat

újra és újra átkódolja és elérhetvé teszi. Az átkódolás ebben az esetben valaminek

a lefordítását jelenti egy másik formátumra. Az így létrejöv, felismerhet elemek

pedig megújulnak.

Az új média folyamatosan remixeli és remediálja a régit (Deuze, 2006; Bolter–

Grusin, 2000), illetve az új média korábbi minségeit is. „Az egyik legalapvetbb

kulturális gyakorlatunk, hogy egy adott médiumban megjelen reprezentációt

átfordítunk egy másik mediális reprezentációba” (Syi és szerztársai, 2015, 13).

Amennyiben egy régebbi változat cél szerint adaptálható, összegezhet, felhasz-

nálhatóvá válik. Egy funkció kibvülhet, újabb mintavételek készülnek, az eltér

célú felhasználás eltér változatokat eredményez.

Az elágazások mellett a megrzés is szerepet kap. A médiarégészeket (többek kö-

zött Hertz–Parikka, 2012; Simone, 2012) leginkább a már kihalt média érdekli –

azzal együtt, hogy egy-egy újmédia-jelenség különböz formákban újra is éleszt

zombiként várakozó változatokat, s a médiafogyasztás körforgásában valamilyen

módosítással ismét megjelennek. Kiindulópontjuk az évi több száz millió, hulla-

dékká vált elektronikai eszköz és kiegészít tartozékai, ezzel együtt a médiaob-

jektumok idbeliségére és elavulására fókuszálnak.

Nick Gentry (2004) brit médiamvész projektjeivel az elavuló hordozókra kon-

centrál: olyan artefaktumokból épít portrékat, melyek a fogyasztói kultúra, a mé-

dia és a számítástechnika megmaradt anyagminségei, például hajlékony (ﬂ oppy)

lemezek és fotónegatívok (7-8. ké p). A mtárgyak digitális fotói az újmédia-plat-

formokon megosztást kapnak, parafrázisok születnek és az új médiáról szólnak az

online szakmai viták.

Feher-tordelt-PRESS.indd 41Feher-tordelt-PRESS.indd 41 2016.05.30. 12:51:042016.05.30. 12:51:04

42 Digitalizáció és mediatizáció

A médiarégészet vizsgálati területei emellett kiterjednek azokra az elméleti meg-

közelítésekre is, melyek a jöv mé di a for máit pró bál ják elrejelezni. Mind a science

ﬁ ction kultúra, mind a mvészeti projektek aktívan adják hozzá muníciójukat: mi

valósul meg és mi nem, mi az, ami a médiaeszközök értelmezését és reﬂ exióit új-

raírhatja.

2.3. Mediatizáció

A mediatizáció (több ek k özöt t He pp é s szerz társai, 2015; Lundby és szerkeszttár-

sai, 2014, 2010; Meyen és szerztársai, 2014; Kaempf, 2013; Hjarvard, 2013 és 2008)

egy olyan kategória, mely egyszerre van jelen a régi és az új média eltér és összefo-

nódó mködésén keresztül, formái és keretei állandó hatással vannak a társadalmi

diskurzusokra és folyamatokra (Lilleker, 2008). A mediatizáció folytonosságra utal:

társadalmi, kulturális és üzleti kontextus nem tud teljesen függetlenedni a média je-

lenségeitl (Krotz, 2007). A mediatizáció kiterjeszt, behelyettesít, összevon, adap-

tál, elhelyez (Schulz, 2004). Még a maszkolt, háttérben vagy bels rendszerekben

mköd folyamatok is hordozzák a mediatizálhatóság vagy a publicitás potenciálját.

Hjarvard (2013) megközelítésében a mediatizáció feltörekv és integráló je-

lenség: technológiai, intézményesített, funkcionális és esztétikai formák ol-

vasztótégelye. Strukturális szinten facilitátorként hat a társadalmi és kulturális

folyamatokra. Dinamikájának köszönheten a szubkultúrák vagy egyedi, margi-

7–8. kép. A régi média anyagszerűségének konvertálása.

Forrás: http://www.nickgentry.com

Feher-tordelt-PRESS.indd 42Feher-tordelt-PRESS.indd 42 2016.05.30. 12:51:042016.05.30. 12:51:04

44 Digitalizáció és mediatizáció

zeteket – st, a történetek karakterei játékﬁ gurák formájában gyjthetk a menü

mellé. Ebben az esetben a médiafogyasztási, illetve kulturális kontextus körülöle-

li a hamburgerforgalmazás funkcióját és marketing réteggel bvíti azt. A direkt és

az indirekt mediatizáció kombinálható, ezért nem mindig húzható egyértelmen

határ a kett közé.

A mediatizáció jelensége ilyen értelemben kiterjesztette a média huszadik

századi fogalmát: nem pusztán tömegkommunikáció vagy az információkat egy

irányba nyomó (push) média, hanem elssorban vizuális és audiovizuális felüle-

tek vagy projekciók, melyek a digitalizáció termékeit viszik színre.

Vita indítható arról, hogy egyes esetekben ez pusztán dizájnként értelmezen-

d-e – akár egy online banki szolgáltatást nyújtó platformon. Annyi bizonyos, hogy

a felhasználói élmény (7.3. fejezet) és annak több irányú kiterjesztése – például

játékos elemekkel vagy a befogadást támogató narratívákkal – a korábbi médiaele-

mekbl és -mfajokból vesz mintákat. Amennyiben ez újabb kiterjesztéseket kap,

akár érinthetvé vagy másként érzékelhetvé válik, további mediális eszközök és

elemek kapcsolhatók hozzá olyan egyedi megoldásokkal, mint a fényfestés.

A mediatizáció határai ilyen értelemben egy ideje már nem húzhatók meg a fej-

lett társadalmakban és az innováció-központú gondolkodásban. Éppúgy beépült

a valóságunkba és lényegünkbe, pszeudoaktivitásokba és tranzakciókba, mint a

htgép a friss élelmiszerek tárolási koncepciójába. A társadalom, kultúra és üzle-

ti gondolkodás nincs média nélkül a jelenben és a jövben.

2.4. Konvergencia és divergencia

A konvergencia fogalma összetartást, találkozást, egymáshoz hasonlóvá válást je-

lent (Miller 2011, 72). A konvergencia folyamat, melynek során a korábban elkülö-

nült területek egymásba fonódnak (Él, Pintér és Z. Karvalics, 1999). Esetünkben

a számítástechnika, a kommunikációs hálózatok, a médiatartalom és az IT feltö-

rekv trendjeivel, összeolvadásával és keresztlinkelésével konvergencia-folyama-

tok jönnek létre (Flew, 2014). A konvergencia ezen összetettségének eredménye

több területen, illetve több nézpontból is meghatározó. Gyakran hivatkozott for-

rásokat alapul véve és kiterjesztve (Pavlik–McIntosh, 2011; Miller, 2011; Jenkins,

2006) a konvergencia meghatározó alkalmazásai a következk:

• technológiai konvergencia: nyomtatás, hang, videó, rádió és más médiatechnoló-

giák keresztezése,

• gazdasági konvergencia: szervezeti, professzionális, egyéni felhasználások ösz-

szetartása; platformok, csatornák és tartalmak monopolizálása; a hatékonysá-

got támogató szolgáltatások összevonása,

Feher-tordelt-PRESS.indd 44Feher-tordelt-PRESS.indd 44 2016.05.30. 12:51:052016.05.30. 12:51:05

2. Mediatizáció és konvergencia 45

• médiaipari konvergencia: különböz iparágak kiterjesztése és összeérése szerint

jön létre horizontális integrációként, avagy iparágon belül eltér produkciós lán-

cok épülnek, s különböz elosztó csatornákat kínálnak hasonló médiatartal-

makkal vertikális integrációként,

• szabályozási konvergencia: helyi és nemzetközi vonatkozások, térben megosz-

tott infrastruktúrák kérdései, különböz médiaszektorok harmonizálása egy-

szersítéssel és a minimum szabályozás meghatározásával,

• kulturális konvergencia: attitdök, tartalmak, értékek együttes közeledése,

ahol a produkció és a fogyasztás összetart az online vagy részvételi média hatá-

sára, illetve ahol a kulturális javak fogyasztása és az együttmködésen alapuló

intelligens megoldások összetett médiaplatformokon jelennek meg.

A médiakonvergencia nem jelenti azt, hogy végül minden egy eszközben, egy

szolgáltatásban vagy egy problémamegoldásban kumulálódik. Van Dijk (2012) az

ilyen radikális megközelítéseket feketedoboz-téveszmének nevezi a The Network

Society cím munkájában. Ezzel kritika alá veti a fenti megközelítéseket. A kon-

vergencia ugyanis bármennyire is meghatározó, nem mindenható. Eredményezhet

homogenizációt, népszer megoldásokat, de elágazások mindig lesznek különbö-

z innovációk, pénzügyi modellek és kreatív fordulatok nyomán.

A homogenizáció önmagában is felvet kérdéseket. Ha az emberek különböz

eszközöket használnak különböz i dpontokban, különböz helyeken és különbö-

z célokkal, beszélhetünk-e egyáltalán homogenizációról (Enoch–Johnson 2010,

136) és ezzel összefüggésben valóban a konvergencia tekinthet-e a digitalizáció

és a mediatizáció egyik alapvet motorjának?

A digitalizációra és a mediatizációra fókuszálva elmondható, hogy a konvergen-

cia nem az egyetlen, meghatározó dinamika. Újabb és újabb eszközök, szolgáltatá-

sok tömege keresi helyét ezen a piacon. Túlkínálat tapasztalható, amiben egészen

szk szegmenseket támogathat egy algoritmus, egy egyszer eszköz vagy egy tar-

talomszolgáltatás.

Egy szemléletes példával élve az okostelefonokat gyakran tekintik a konvergencia

kiváló példájának: kép, zene, videó, levelezés és számos más tartalom vagy szolgálta-

tás elérhet, st szerkeszthet, le- és feltölthet, megosztható ezeken az eszközökön

keresztül különböz hálózatokban, akár azonos idben, illetve egyes munkafázisok,

szervezeti folyamatok, pénzügyi tranzakciók is ezekrl menedzselhetk. Érdemes

azonban megﬁ gyelni, mennyi eszközt kapcsolnak ki és be repüljáratokon felhaszná-

lók az okostelefonon kívül. Laptopok, táblagépek mellett okosórák, egészség és ﬁ tnesz

eszközök, a jobb hangminséget garantáló prémium zenelejátszók szintén jelen van-

nak. Adott esetben ezekbl több egy rendszerhez és frissítési kerethez tartozik, ami

konvergenciaként értékelhet, ezzel együtt a felsoroltak más jelenséget is kiemelnek.

Feher-tordelt-PRESS.indd 45Feher-tordelt-PRESS.indd 45 2016.05.30. 12:51:052016.05.30. 12:51:05

46 Digitalizáció és mediatizáció

Az eszközök, formátumok és szolgáltatások a konvergenciával párhuzamosan szét-

tartást, különbözséget, alternatívákat is kínálnak, mely rövid összefoglalással

divergenciát eredményez. Az okos eszközökhöz tartozó alkalmazásboltokban pél-

dául tömegével porosodnak a milliószám elkészült alkalmazások, illetve újabbak

és újabbak válnak trenddé avagy bizonyulnak hasznosnak nagyobb szegmensek

számára. Digitális szolgáltatásokat kínáló vállalkozások állnak sorba és prezen-

tálnak kockázati tkéért ötleteikkel, s mindig lesznek meglepetések abban, hogy

végül mi terjed el nagyobb használati körben – támogatással vagy anélkül.

Camera Restricta: egyedi fotók egyedi kamerával Philip Schmitt

alkotói projek tje az egyengépekkel készítet t kliséfotókat vette górcs alá, amiket

többek között turisták exponálnak olyan emblematikus helyeken, mint az Ei el-to-

rony lába. Okostelefonjának dizájnját klasszikus fényképezgéppé t ranszformálta, és

GPS-es, automatizált alkalmazást használt a helyszínek és a tömegfotók azonosításá-

ra. Radikális célja az volt, hogy ﬁ zikailag akadályozza meg egy kép elkészítését: ha

kliségyanús az expozíció, a keresben nem jelenik meg a kép és a kioldó gomb blok-

kolódik. Eddig nem is kell feltétlenül eljutni: a veszélyes zónákra hangjelzés hívja fel

a ﬁ gyelmet. A technikai megvalósítás támogatja azokat a helyszíneket és nézponto-

kat, ahol nem vagy csak kevesen készítettek még képeket. Vitatható, hogy egy egyedi

megoldást vagy szituációt miért ne lehetne lefotózni népszer helyeken, ám a projekt

fókusza egészen más. A konvergáló médiára adott reﬂ exiót arra használja, hogy az

egyediséget és a divergens tartalmat támogassa egy szórakoztató, kreatív, illet ve kor-

társ mvészeti projek t keretében.

Forrás: Schm itt, 2015.

Lényegtelen, hogy a régi média találja meg új helyét más változatban, avagy

elssorban a digitalizáció elnyeit aknázzák ki a fejlesztések. A lényeges ese-

tünkben az, hogy az alternatívák, az elágazások és az innovációk mindig újabb

széttartásokat, elkülönüléseket, különbözségeket termelnek ki (lásd a keretes

szövegben példaként a Camera Restricta új média mvészeti projektjét). Valójában

ezek nagy része nem is válik láthatóvá. A fsodor, a konvergáló jelenségek legin-

kább a nagyobb tömegek vagy a globális vállalatok számára hozzáférhetk.

A konvergencia folyamatai a divergens elágazásokból f rissülnek. Egymást kiegé-

szít folyamatok. A kísérletek, alternatívák, innovációk a mennyiségi növekedést

biztosítják, indukálják a konveregencia minségi ugrásait, illetve piaci relevanci-

ákra kérdeznek rá.

Feher-tordelt-PRESS.indd 46Feher-tordelt-PRESS.indd 46 2016.05.30. 12:51:052016.05.30. 12:51:05

Kétéltű metaforája a mobilhasználók o i-

ne és online ketts létezésére reﬂ ektál. (Fehér,

2014a). Az ógörög amphi + bios (+)

szókapcsolatból az amphi utal a mindkét he-

lyen és idben együttes beágy azódásra, a

bios pedig a létezésre. A két fogalom együttes

használata egy olyan éllényt jelöl, mely a

szárazföldi és a vízi világ kör nyezetéhez is tud

alkalmazkodni. A mobil és viselhet eszközök-

kel felszerelt felhasználó szintén egyszerre tud

alkalmazkodni az online és az o ine környe-

zetekhez. Aktivitásai és megﬁ gyelései egy-

idejleg kapcsolódnak a valós, ﬁ zikai környe-

zethez, illetve a digitális hálózatokba kötött

interfészekhez és információkhoz.

Rizóma strukturális metafora az internet-

re. A gyökértörzs föld alatti szárát nevezi meg,

melynek oldalhajtásai és azok hajtásai lehet-

vé teszik a kapcsolatot más oldalhajtásokkal,

illetve azok hajtásaival. Szerkezete nem hie-

rarchikus, minden egyes hajtás kapcsolatba

léphet a másikkal. Ha a hajtásokat átkötés-

ként kezeljük (Deleuze–Guattari, 1987), ana-

lógia jön létre a hálózatokkal és az internettel.

A rizóma folyamatosan növekszik, adaptálja

környezetét, újabb és újabb kapcsolatokat hoz

létre és interaktivitást tesz lehetvé (Everett–

Caldwell, 2003). Megszámlálhatatlan kapcso-

lat és többszörösen bejárható útvonalak jel-

lemzik. A központi struktúra hiánya, a nem

hierarchikus bemenetek és kimenetek, az el-

ágazások és kapcsolatok kusza, folyamatosan

alakuló szövedéke érvényes az internetre is.

Bármilyen reláció létrejöhet a multiplitásban.

A gyökér törzs eltörése esetén új rész keletke-

zik régi vagy új ágon, s organikusan növekszik

tovább. Az eredmény feltérképezhet és ta-

nulmányozható. A változásokkal együtt újra

és újra.

Iránytű magunkkal vihet, viselhet di-

gi tá lis eszközökre (Suomela–Lehikoinen,

2000), ezen belül fként az okostelefonokra,

okos órákra, navigációt is biztosító eszközökre

alkalmazott metafora. Használati célja egy-

fell lehet valaminek vagy valakinek a meg-

találása, elérése, illetve támogatja a társas

összeköttetéseket is (Ling, 2007, 7). Másfell

a cél lehet valaminek vagy valakinek az elke-

rülése – a személyektl a katasztrófahelyzete-

kig. Az eszköz hozzájárul a tájékozódáshoz és

a találkozásokhoz éppúgy, mint az útválasztó

döntésekhez.

Közmű az információs közm metaforája

az internet-elérésre már a hetvenes években

(Parker–Dunn 1972) hódított. Jelenleg legin-

kább olyan témáknál éli reneszánszát, mint a

hálózatsemlegesség (Bourreau és szerztár-

sai, 2015) vagy az internetre vonatkozó díjak,

az esetleges adóvonzat. Azt a kérdést veti fel,

hogy alapvet infrastruktúrának vagy akár

rezsi-kategóriának tekinthet-e az inter net.

Tov ábbi ké rdé se, hog y a k ülön böz  használati

módok és hálózat-terhelés eltérései miatt a ke-

letkez üzemeltetési költségek kire hárulnak.

Egyes szolgáltatások ugyanis aránytalanul

nagy mértékben használják a hálózati infra-

struktúrát, kompenzációjuk viszont nem azo-

nos ezzel. A metafora felvetése tehát az, hogy

milyen esetben érdemes közmként gondolni

az internetre, illetve ez a megközelítés hogyan

csökkenti vagy növeli a felhasználás arányta-

lanságait.

Feher-tordelt-PRESS.indd 50Feher-tordelt-PRESS.indd 50 2016.05.30. 12:51:062016.05.30. 12:51:06

hálózatosodás, Bábeli könyvtár, hipertext, link,

www, statikus és dinamikus web, alkalmazás, web és alkalmazás paradigma,

zombi applikáció, hub, skálafüggetlen hálózat, gyenge és erős kötések, aktor,

interkonnektivitás, hálózati társadalom, a társadalom idegrendszere,

penetráció, participáció, hibatűrés, hálózatsemlegesség, közösségi fordulat,

online közösségek, közösségi média, hacker, szürke zóna, hacktivizmus, Anonymus,

mélynet, bitcoin, mozgásban létezés, mobilizáció, 24/7, léptékváltás,

hiperkonnektivitás, IoT, viselhető technológia, M2M, szenzorizáció,

felhő, Iaas, Paas, Saas, kompatibilitás és elavulás

A másodi k t rendösszefoglaló a hálózat i összekapcsoltság és a mobilizáció jelenségé vel foglalko-

zik. A kett ugyanis dinamikus elrelépésekkel támogat ja egy mást. Olyan szimbióz isok alakul-

nak ki, mint a helymeghatá rozás alapján mköd közönségszervezés vagy a hálózatba kapcsolt

és távvezérelhet gyár tósorok a világ különböz pontjain. Ebben az összekapcsoltságba n vagy

interkonnektiv itásban mobil és stabil elosztó pontokon keresztül adat- és tartalomforgalom jön lét-

re. Ezekhez mérten határozza meg helyét a mély net vagy a hacktivizmus éppúgy, mint a közösségi

média.

Feher-tordelt-PRESS.indd 51Feher-tordelt-PRESS.indd 51 2016.05.30. 12:51:062016.05.30. 12:51:06

3. Hálózatosodás 57

funkcionálisan szükség van, tompítják a marketing célok megvalósítását, avagy

alultervezett dizájnjuk nem köti le a ﬁ gyelmet, nem mködnek szórakoztató ele-

mei, a felhasználók lepontozzák az értékelési rendszerekben, s megkeresik a jár-

hatóbb és élvezetesebb utat céljaikhoz. Ahogy az üzleti alapú alkalmazásfejlesz-

tk hangsúlyozzák a gyakorlatban: ha egy elégedett alkalmazáshasználó legalább

még egy új felhasználót hoz rövid idn belül, elérhet a kritikus tömeg. Ha erre

elzetes kutatás alapján nincs lehetség, nem érdemes alkalmazásfejlesztésre

erforrást fordítani, majd egy zombit dédelgetni egy porosodó virtuális polcon.

3.2. Interaktivitás és interkonnektivitás

Az internetes összeköttetésekben az interaktivitás és a navigáció meghatározó: mi

linkelhet mivel, azaz mi kapcsolható össze mivel egy hivatkozás alapján, s milyen

útvonalakat érdemes bejárni, hogyan érdemes közlekedni egy digitalizált közegben.

Az interaktivitás feltételezi az elágazásokat, az elre- és visszamutatásokat, a ke-

reszthivatkozásokat, ami tipikusan az információs technológia sajátja. A navigáció

online alkalmazása egyszerre jelenti a netes hálózatokban való tájékozódást és az o -

line tájékozódás képernyre vetített és/vagy hangalapú, azonos idej támogatását is.

Az internetes hálózat, amiben navigálunk, amiben lehorgonyzunk vagy amiben

interaktívak vagyunk, egy skálafüggetlen hálózat (Barabási, 2003): kevés ponthoz

tartozik sok kapcsolat, s egy-egy átmenet vége felé a legtöbb pont már csak néhány

kapcsolattal rendelkezik (1. ábra). Az internet mind ﬁ zikai, mind platform- és tar-

talmi hálózatként ebbe a típusú hálózatba tartozik.

A skálafüggetlen hálózatokból véletlenszeren eltávolíthatók jelents számban

pontok anélkül, hogy a hálózat darabjaira esne. Mégis sérülékeny: kiszolgáltatott

a célzott támadásokkal szemben, ha azok a legtöbb kapcsolattal rendelkez pon-

tokra irányulnak. Az elz fejezetben látható kibertámadás-térkép, mely online

élben is követhet, jól mutatja, hogy hol találhatók ilyen értékes kapcsolatokkal

rendelkez csomópontok – legyenek azok a hírszerzés, az ipar, a pénzügyek, a ku-

tatás központjai vagy más fontos adatközpontok.

A sok kapcsolattal rendelkez csomópontok, hivatkozások, webhelyek és szolgál-

tatások összefoglaló neve angolul hub, magyarul csomópont vagy középpont. Utóbbi

nem pontos fordítás, hiszen az interneten számos központ és alközpont található,

melyek egymáshoz képest is elmozdulnak. A hubokból egy-egy hálózatban kevés

van, szerepük azonban kiemelt, hiszen az információelosztás nagy volumenben

Feher-tordelt-PRESS.indd 57Feher-tordelt-PRESS.indd 57 2016.05.30. 12:51:072016.05.30. 12:51:07

3. Hálózatosodás 61

zorokhoz, rendszermködésekhez – és végül, hogy körbeérjünk –, aktorokhoz

kötdnek.

A felsorolt technológiák különböz közbens és végpontokat jelentenek a há-

lózatokban – a klasszikus értelemben vett számítógéptl a drónokig, a játékkon-

zoltól a gyártósorokat vezérl-automatizálható egységekig. A komplex hálózatok

egyre komplexebb eszközrendszerekkel mködnek és Moore már említett törvé-

nyét idézik fel (lásd 1.1. fejezet). Az elemek és az összekapcsoltság minsége fo-

lyamatosan változik az exponenciálisan növekv digitális hálózatokban (többek

között Beck, 2015; Holt–Sanson, 2013; Finn, 2012).

A behálózottságot pontokból és élekbl álló alakzatok különböz mintázatokkal

szemléltetik. Tomas Saraceno (2015) argentin mvész egyszerre reﬂ ektál a kozmi-

kus-galaktikus pókháló mintákra és a felhk mint szappanbuborékok képzetére,

megmutatva ezek lyukacsos szerkezetét éppúgy, mint összeszövdéseit. Az inter-

aktív, futurista projekciók és installációk a behálózottság és az interkonnektivitás

érzetét szemléltetik (1– 2. ké p), utópisztikus, megújuló energiaforrásokra kon-

centrálnak, melyben a hálózatok rugalmas kötelékek, az összeköt gömbök a jöv

felhit és megállóit jelenítik meg.

1–2. kép. Tomas Saraceno argentin művész munkái a hálózatok

és a technológia reflexiójaként interaktív installációkkal.

Az alkotások címei: On space time foam & Galaxies forming along filaments. 2015.

Forrás: www.tomassaraceno.com

A behálózottságban az interkonnektivitás vagy összekapcsoltság a meghatáro-

zó, ahol a felhasználók és a felhasználási módok egy számítógépesített és egy-

ben mediatizált kommunikációban keresik a helyüket, megoldást problémáikra,

kapcsolataik szervezésére (Burnett és szerztársai, 2003; Rheingold, 2002). Az

eredmény végül egy ketts behálózottság: az o ine lét kapcsolódásai és a digitá-

lis interakciók szövedéke (Wellman, 2001). Célorientált megközelítéssel az adott

Feher-tordelt-PRESS.indd 61Feher-tordelt-PRESS.indd 61 2016.05.30. 12:51:072016.05.30. 12:51:07

3. Hálózatosodás 65

nyének kifejezésére is, azaz – legalábbis elméletileg – kiegyenlítheti a társadalmi

helyzet különbségeibl fakadó hátrányokat. Ugyanakkor azonban az internetes

hírforrásokat kevésbé tartják megbízhatónak, mint a hagyományos médiumokat,

a hozzáférés pedig korántsem egyetemes, azaz éppen a hátrányos helyzet c sopor-

tok számára korlátozott, ez pedig korlátozza az új médiumnak a társadalmi kom-

munikációban betöltött szerepét.” (Bajomi, 2006, 86–87).

Az alulról és a felülrl jöv kommunikáció nemcsak az információk ellenrzését

vagy validálását határozza meg a hálózatokban és az új médiában, hanem szabá-

lyozási kérdéseket is felvet. A deregularizáció (Rasmussen, 2000) lehetséget ad a

hálózati gondolkodás nyitottságára, miközben az alulról és felülrl jöv kommu-

nikáció esetén a klasszikus tartalomszabályozási megoldások nem mindig mköd-

nek. Az alternatív útvonalon zajló kommunikáció gyakran csak önszabályozással

kezelhet. A kontroll gyakorlása az átalakuló keretekhez alkalmazkodik. Ebben

a kontextusban megváltozott tartalmú viselkedésre és beállítódásra van szükség

(Szakadát, 2007, 266).

A komplex hálózati társadalomban a kockázatok csökkentése kiemelt ﬁ gyelmet ér-

demel. Meg kell vizsgálni, hogy milyen kritikusabb trendek és divatok kötik le a

ﬁ gyelmet és vesznek át funkciókat. A hálózatok dömpingje egyre robusztusabb,

ami elnyt és hátrányt is jelent. Elny, hogy hibatrbb eredményre juthatunk.

Hátrány, hogy a túlzott behálózottságot folyamatosan redukálni kell (Davidow,

2011). Ami növekszik, az folyamatos újraértelmezést és újragondolást is igényel,

más megvilágításba helyezi a részt és az egészet. Már ami adott célok és funkciók

szerint látható belle. Davidow ehhez leegyszersítve az alábbi alapelveket fogal-

mazza meg:

• ne váljunk túl naggyá,

• a hagyományos megközelítéseket és tervezési rendszereket érdemes adaptálni

a biztonsági tartalékok érdekében,

• a szükségtelen összeköttetéseket fontos elkerülni,

• a magasabb kockázatú választásokat érdemes háttérbe helyezni.

A túl nagyra ntt hubok alhálózatokat építenek, kiszervezik a munkát,

szegregálnak, alközpontokat hoznak létre, piacok felosztását vagy más

optimalizációt hajtanak végre, hogy az egyes területek kezelhetk legyenek

vagy egyes proﬁ lok adott márkanévhez kapcsolódjanak. Szrik a kockázatokat

és a mértékadó kapcsolatokra koncentrálnak. A hálózati logika egyszerre szól a

növekedésrl és a nyesegetésrl.

Feher-tordelt-PRESS.indd 65Feher-tordelt-PRESS.indd 65 2016.05.30. 12:51:072016.05.30. 12:51:07

66 Behálózottság és mobilizáció

3.4. Penetráció, participáció, közösségi fordulat

Amikor az els telefonokat bevezették a háztartásokba, az elﬁ zetk ismeretle-

nül is felhívták egymást: kinek van még telefonvonala rajtuk kívül. Nem biztos,

hogy ezen túl akadt téma, de az apropó adott volt. A példa jól mutatja, mennyire

mérvadó, hogy egy-egy hálózatban a kapcsolódó pontok száma mekkora. Másra és

máshogy használható egy globális, komplex behálózottság, mint egy korlátozott

elérés vagy zárt összekapcsoltság.

A kulcsfogalom ebben az esetben a penetráció, mely megmutatja, hogy az adott

populációhoz mérten milyen arányú az elérés. A százalékban kifejezett érték

alapvet iránymutató döntési helyzetekben. Az internet- vagy mobilpenetráció,

az okos vagy más eszközök elérése, avagy a digitális környezeti beágyazottság

meghatározó (Veres és szerztársai, 2014). Amíg a penetrációs érték nem ér el egy

adott százalékot, sem az eszközök, sem a tartalmak, sem a termékek nem tudnak

eljutni a sokasághoz. A korábban említett példa az energiaszolgáltatások korláto-

zott elérésével (lásd 1. fejezet) már rámutatott erre a szempontra. Nem mindegy,

hogy egy elektromos hálózathoz vagy digitális rendszerhez hogyan férünk hozzá.

Ettl függ ugyanis, hogy kiket vonhatunk be bármilyen aktivitásba, tranzakció-

ba, döntésbe vagy akár vásárlásba.

A kuponokat szolgáltató oldalaknak például nem volt addig relevanciájuk, míg

az internet-penetráció alacsony volt. A felhasználók száma nem generált elegen-

d volument az akciók megtérüléséhez. Onnantól, hogy a populáció jelents része

elérhet, már pontosabban kalkulálható a minimum vásárlói szám a kedvezmény

megtérüléséhez. Mindazzal együtt, hogy a felülprezentált elérési környezet önma-

gában még nem garancia, csupán megalapozottság a vásárlóer eléréshez.

A digitális környezet penetrációs számai alapvet gazdasági és társadalmi mu-

tatók. A hozzáférés önmagában már potenciált jelent. A hozzáférés hiánya pedig

az elérés hiányát. Nem véletlen, hogy az adakozó kedv digitális cégek szívesen

támogatják a kevésbé elérhet társadalmi rétegeket és régiókat a felzárkóztatás

céljával. Els körben a ﬁ zikai hálózati elérés és az ezekhez kapcsolódó eszközök

penetrációs mutatói írják le egy adott populáció digitális beágyazottságát. Má-

sodik körben az ezeken keresztül elért platformok, szolgáltatások mennyisége és

minsége, funkcionális, szórakoztató vagy presztízs fogyasztása mutat rá olyan

jellemzkre, mint a naprakészség, a vásárlóer vagy a versenyképesség.

A penetráció kérdése, hogy mennyiben hatja át a társadalmat, a kultúrát és az

üzleti életet az adott technológia, digitalizáció vagy mediatizáció. Amíg az elter-

jedtség nem éri el az érintett populáció tizenöt-húsz százalékát (Maloney, 2010;

Gladwell, 2007), a tömeges elterjedés akadályokba ütközik. A hozzáférésben ilyen-

Feher-tordelt-PRESS.indd 66Feher-tordelt-PRESS.indd 66 2016.05.30. 12:51:072016.05.30. 12:51:07

3. Hálózatosodás 67

kor digitális szakadék keletkezik – a platform- és alkalmazás-hozzáférés különb-

ségétl az online írástudás vagy mveltség hiányáig.

A participáció, vagyis a felhasználói részvétel (többek között Nakamura–Chow-

White, 2012) folyamatosan frissül digitális ismereteket, alkalmazkodó részvételt

és aktivitást feltételez. Az egyéni vagy intézményesített felhasználó átvesz, in-

tegrál, létrehoz és nyilvánossá tesz információkat és tartalmakat, interakcióba lép

a hálózat további tagjaival, platformról platformra vagy alkalmazásról alkalma-

zásra haladva konstruál, dekonstruál, ﬁ gyelemben részesít vagy mellz. Létrejött

az interkonnektivitáson alapuló, platformizált társadalom és részvételi kultúra

(Lee–Chan, 2016; Dijck, 2013; Jarvis, 2011).

A penetráció és a participáció növekedése, illetve a digitalizáció trendjei ma-

gával hozták a közösségi fordulatot – társas és társadalmi jelentéssel egyaránt. Az

összekapcsoltságban egyszerre több szerepben is elérhetk a résztvevk és háló-

zataik. Olyan színtereken, platformokon és alkalmazásokon keresztül léteznek,

ahol a nyilvános és a privát szféra határai elhomályosultak, „összebolyhozódtak”

(Papacharissi, 2010). Egy társas és társadalmi aréna jött létre, ahol a tradicioná-

lisan létez, o ine viselkedésmintázatok és szabályok egyre inkább keverednek

az online környezetekben kreált szocio-technológiai normákkal (Dijck, 2013;

Hetcher, 2004). A kett közötti kapcsolat kötszövetként táplálja a szimultán tár-

sadalmi és üzleti folyamatokat online és o ine.

A közösségi fordulat informális és formális hálózatok szövedékét nevezi meg a

transzparencia eltér szintjeivel, ahol az összekapcsoltság egyes formái különbö-

z résztvevk számára más-más nézpontból máshogy láthatók vagy adaptálha-

tók. A közösségi média fordulattal a szereplk mediatizált felületeken kapcsolód-

nak össze – legyen szó kapcsolattartásról vagy az együttmködések színterérl.

A fordulat a társadalmi mködésre és a nyilvános elkötelezdési folyamatokra

egyaránt hatással van. A résztvevket önállóságra, a „tégy magadért” (“do-it-

yourself”) részvételre szólítja fel (Yang, 2016).

A leegyszersít megfogalmazások szerint a közösségi média lényege, hogy

a passzív közönségbl aktív felhasználó lett digitális platformokon (Ketter–

Avraham, 2012). Komplexebb megközelítéssel nem is annyira közösségi és társa-

dalmi fordulat történt, mint inkább olyan online színterek jöttek létre, ahol más-

képp és más visszacsatolások jöhetnek létre a társas és érzelmi, illetve a szakmai

kapcsolatokban (Kent, 2010), mint az o ine, lokális, ﬁ zikai mozgástérhez kötött

interakciókban. A privát és a nyilvános, a kisebb és nagyobb csoportok kommu-

nikációja egyszerre mködik diadikus, azaz ketts, egymással interakcióban lév

kapcsolatok révén – formálva a társas hálózatokat és a mediatizálódó társadalmat

(Miller és szerztársai, 2016, 3).

Feher-tordelt-PRESS.indd 67Feher-tordelt-PRESS.indd 67 2016.05.30. 12:51:072016.05.30. 12:51:07

72 Behálózottság és mobilizáció

szövegben összefoglalt esetet Hackelés az autópályán címmel). A fekete kalaposok

vagy crackerek saját haszonszerzés vagy fenyegetés céljával dolgoznak. Egyes hac-

ker hálózatok pedig Anonymus néven egységes álarcban jelennek meg és társadal-

mi-gazdasági kontrollt gyakorolnak – önrendelkezéssel (lásd lent).

Lehetnek továbbá olyan IT specialisták, programozók és lelkes amatrök, akik a

szürke mezben mozognak. k alapveten normál felhasználók, de egyes célokhoz

átlépik a határokat. Ezek a határok igen vékonyak vagy akár összemosódnak – er-

rl szólnak azok a történetek, melyekben például a tehetséges hacker a bnüldö-

zés szolgálatába áll. Kezdetben leginkább a speciális tudás és a kísérletezés meg-

mutatása állt eltérben, ami egyúttal a sérülékenységi pontokat tárta fel. Mára a

fehér-szürke-fekete zóna határai nem mindig húzhatók meg.

A hacktivizmus, ami leginkább a politikai aktivista hackerhálózatokhoz köthet,

Taylor (2005) megközelítésében gyjtfogalom. Olyan csoportokat, szervezdése-

ket feltételez, melyek gerilla stratégiát követnek az online hálózatokban, hacker

eszközöket használnak és proaktívan lépnek fel különböz társadalmi és gazdasá-

gi szint kérdésekben. Eltér hacker vagyis kódfeltör generációkat képviselnek

és többféle eszközzel dolgoznak. Ezek közül a legjellemzbbek:

• a kódfeltörés és kódátírás,

• az üzenetek és a tartalmak módosítása weboldalakon,

• a betörés, az információszerzés és a kiszivárogtatás,

• a túlterheléses támadás ionágyúkkal vagy más eszközökkel.

A hacktivisták általános etikai alapelvei közösek, a jogi szabályozással szemben

a morált tekintik elsdlegesnek. Azt a morált, ami értelmezésükben univerzális-

nak tekinthet és globális keretek között is érvényesíthet. IT-manipulátorként

rendszerszinten avatkoznak be online mködésekbe, fednek fel a társadalom által

nem tolerált eseményeket, hívják fel a ﬁ gyelmet a szólásszabadságra és az emberi

jogokra. A hacktivizmus a kapitalizmusra és a társadalmi szélsségekre adott vá-

lasz: minél gazdagabb vagy végletesebb egy online csomópont, annál izgalmasabb

számukra és annál inkább a támadások központjába kerül. A cél a leleplezés és a

hacker-közösség erejének felmutatása.

Legismertebb példája az Anonymus-csoport, mely online kommunikációjával

ersen konstruált, jól behatárolható szervezdésre utal, miközben tagjai nem

azonosíthatók, tudásuk és aktivitásuk kockázata nem mérhet fel (3. k ép). Nem

konvencionális eszközökkel lépnek fel számos, általuk önkényesen közügyként

aposztrofált jelenség ellen – a pénzügyi monopóliumok visszaszorításától a pedo-

fília leleplezéséig vagy a terrorizmus digitális üldözéséig.

Feher-tordelt-PRESS.indd 72Feher-tordelt-PRESS.indd 72 2016.05.30. 12:51:082016.05.30. 12:51:08

74 Behálózottság és mobilizáció

A mélynet a globális hálózatok részeként pozitív és negatív hatást is kifejt

Hetland (2012) felfogásában. Pozitív, hogy korrupcióellenes és a demokráciát

támogató aktivitások szervezdnek, illetve a hasonló gondolkodásúak elérhetik

egymást az elnyomó társadalmi vagy vallási környezetekbl. Közérdek bejelen-

tések, kormányzati vagy vállalati kötelességszegések információi nyilvánosak

az oknyomozó sajtó vagy más, leleplez funkciók számára. Segítség kérhet má-

soktól olyan esetekben, amikor a megszokott segítségnyújtás nem mködik. Az

eredmény egy megtorlások nélküli, a hatalmat megkerül, támogató környezet.

Negatív hatás viszont az illegális szolgáltatások és termékek kereskedelme saját

valutával, a virtuális bitcoinnal. A harmadik fél letéti megbízásával mköd tranz-

akciók és anonim számlák gyakran törvénytelen akciókat fedeznek.

A fekete-fehér-szürke hacker hálózatok, a hacktivizmus és a mélynet együttesen

értelmezhet szimpla antiutópiaként is: olyan hatalom van a speciális IT tudás-

sal rendelkezk kezében, ami bármikor komolyabb visszaélésre adhat alkalmat.

Amennyiben vállalatok identitása lopható el, tömegek irányíthatók és manipulál-

hatók ezeken a hálózatokon keresztül, a negatív megközelítés megalapozott.

Más megközelítés szerint a mélynet épp egy pozitív jövkép lehetségét hor-

dozza magában. Jamie Bartlett is emellett érvel a Hogyan válik a misztikus sötét

net mainstreammé cím eladásában (2015). Bemutatja azt az projektet, amit az

amerikai haditengerészet hírszerzése hozott létre és böngészjét nyílt forráskó-

4. kép. The Yes Men hoax a BBC World műsorán.

Forrás: www.bbc.com

Feher-tordelt-PRESS.indd 74Feher-tordelt-PRESS.indd 74 2016.05.30. 12:51:082016.05.30. 12:51:08

4. Mobilizáció

4.1. Léptékváltás stabilról mobilra

Stabilról vagy mobilról? – hangzott el a kérdés évekkel ezeltt egy-egy hívásnál.

Ma akár egy alkalmazás nemcsak azt mondja meg, hogy milyen készülékrl beszé-

lünk, hanem azt is, hogy éppen hívhatók vagyunk vagy sem, a napi ritmusunkban

hol tartunk, avagy épp vezetünk, ezért a hívás vagy üzenetküldés veszélyeket hor-

doz. A mobiltelefon kifejezésbl a mobil maradt talpon. A 2010-es Las Vegas-i CTIA

Wireless Kongresszuson jelentették be, hogy globális szinten a mobil adatforgalom

meghaladta a hangátviteli forgalmat (Ericsson, 2010). A telefonálás az egyik le-

hetség maradt a mobileszközökön, miközben a további funkciók elszaporodtak.

Nem volt hosszú az út a mobilizációban. A maroktelefon tömeges és globális elter-

jedésétl az okostelefonig egy b évtized alatt jutottunk el.

Hiperkonnektivitás alakult ki, amiben ha épp ﬁ zikailag egyedül vagyunk, infor-

mációs és társas értelemben már nem vagyunk egyedül többé (Rainie–Wellman,

2012, 96). A 24/7-ben, azaz a folyamatos bekapcsoltságban az elérhetség a meg-

határozó. Következményei a szinkron és aszinkron kommunikáció váltogatása, a

nyilvános és a privát szféra összemosódása, a munka és a szabadid keveredése, a

célhoz rendelt és az ad hoc létrejöv interkonnektivitás – ahol a hálózathoz kap-

csolódó aktorok eszközeikkel együtt mozgásban vannak.

A hálózat egyes eszközei ﬁ xek, stabilak, mint például a tornyok, cellák, amik

a jelátvitelt biztosítják. Ám már egy felépül platform, egy szerkesztett tartalom

is különböz helyeken és idintervallumokban jöhet létre, s a kisebb jeladók vagy

elosztó pontok, routerek együtt mozognak az aktorokkal. A stabil elemek új meg-

közelítést kaptak. Az IP-cím vagy a lokalizáció kérdése, hogy az adott csomópont

vagy végpont hol és mikor lesz elérhet, különösen, ha a mélynet elnyeli a rész-

leteket.

A léptékváltás egyrészt a bárhonnan bármikor elérhetségen, másrészt a bár-

mikor bárhonnan kontrollon nyugszik. A mobilizált hálózatok pontjai lehetvé

tehetik az azonnali elérést, a távirányított mködtetést, a helyszínen és közve-

títetten jelenlév információk egyidej felhasználását. A „mozgásban lenni” egy

technológiai, mediatizált, mobilizált jelenlétet feltételez idben és térben, ahol az

idkezelés, a navigáció és a koordináció újradeﬁ niálódik (Green, 2002).

Feher-tordelt-PRESS.indd 76Feher-tordelt-PRESS.indd 76 2016.05.30. 12:51:082016.05.30. 12:51:08

4. Mobilizáció 77

4.2. A mobil, az okos és az intelligens

A mobil eszközök dominánssá váltak az elmúlt pár évben a stabil megoldásokkal

szemben (The Pew Research Center, 2014). A jelenség nem önmagában jött létre:

számos más trenddel együtt kapott lendületet. A világban utazók volumene pél-

dául jelentsen megváltozott: az elmúlt egy-két évtizedben dinamikusan ntt a

jegyeladás a repüljáratokra, a vasútra vagy más tömegközlekedésre és a kétkere-

k, illetve négykerek személyi forgalom is magasabb értékeket mutat a globális

számok szerint (Schäfer, 2006). A munkavégzés helyszíne és idtartama szintén

elmozdulást mutat: a ﬁ zikailag egy helyen, évtizedeken át végzett munkával

szemben feltörekv jelenség a rugalmas munkaid, a változó helyszín feladat-

teljesítés és a számítási felhkön keresztül rögzített kollaborációs folyamatok

(többek között Ruggieri és szerztársai, 2016; lásd még 9.2. fejezet). A két példa

jól szemlélteti, hogy a mozgásban létezés válik vonatkoztatási ponttá, melyben a

kommunikációs hálózatok számára a mobil eszközök jelentik a hosszú távú pers-

pektívát.

Az okos fordulat a mobilkommunikációban konvergenciát jelez. A telefonálásra

és a mobilkommunikációra használt, egyre kisebbé váló eszközök helyét átvette

a hívásindításra és -fogadásra is alkalmas, zsebben vagy táskában hordható szá-

mítógép, ami alkalmazásokkal támogatja a mindennapi személyes, üzleti vagy in-

tézményesített funkciókat. Méretét, dizájnját és szerepeit tekintve már divergens

a fordulat. A funkciókhoz rendelt, elemekbl összerakható készülékek kísérletei

sokat ígérnek (5. ké p), elterjedésük mégis akadozik. Elvben egyszerbb, ha mindig

csak egy elemet cserélünk ki, adott esetben csak a kamerából vagy a memóriából

veszünk egy nagyobb tudásút és illesztjük a már meglév elemekhez. Költségkí-

mélbb és nem kell mindig elölrl kezdeni az eszköz tanulását. Iparágként tekint-

ve az okostelefonok fejlesztésére és értékesítésére ez viszont nem jelent hosszú

távon üzleti érdeket: a teljes készülékcserék termelik a nagyobb proﬁ tot. Nem éri

meg elaprózni.

A célokhoz rendelt mobil és okos alkalmazások minden felhasználó képer-

nyjén az egyedi felhasználásról szólnak – még ha vannak is ers átfedések. Az

átfedések egy ik oka a natív, vagyis eleve telepített alkalmazások használata,

mint például egy naptár funkció vagy egy alapértelmezett keres. Másik oka az

a mintegy pár száz alkalmazás, amit tömegek telepítenek. Ám a különböz be-

hálózottságok már eltéréseket is mutatnak – a vállalati, kötelezen használandó

bels kommunikációtól a közösség i megosztá sra al kal mas ﬁ tnesz mérkig széles

a skála. Felhasználónként átlagosan végül húsz-negyven kis ikon jelzi, milyen

Feher-tordelt-PRESS.indd 77Feher-tordelt-PRESS.indd 77 2016.05.30. 12:51:082016.05.30. 12:51:08

82 Behálózottság és mobilizáció

A közvetített tartalmak és szolgáltatások digitális dizájnba rendezdnek, kerete-

zik az információkat.

A felhasználás módja hangsúlyos a mobilizációban: mikor milyen eszközökkel

dolgozunk, mi jelenti a jellemz használatot, kik és miért csoportosulnak egy mo-

bil hálózat köré és ha nem teszik, miért nem teszik. Vannak esetek, amikor a mo-

bilizáció maga üzen arról, hogy mögötte folyamatosan alakuló-változó hálózatok

jönnek létre: a felhasználói közösség tömegdemonstrációkat szervez egy kormány

megbuktatására (Rheingold, 2002) vagy feltartott mobilokkal tiltakozik az inter-

netadó bevezetése ellen.

A mobilizációból ered társadalmi és társas dinamikák ezzel együtt kiszá-

míthatók és befolyásolhatók. Többek között jellemz mintázatokat követnek a

szorosabbra fzött hálózatok és az azokban zajló kommunikáció. Európai és tá-

vol-keleti kultúrákban végzett kutatások szerint a szoros kapcsolatokat a család

és a barátok, illetve ezen belül is a hasonló életmódot élk jelentik az online és

mobilkommunikáción keresztül is. Az így létrejött hálózatok átlagosan kevesebb

mint tíz csomópontot reprezentálnak rendszeres elérésekkel, különböz szolgál-

tatásokon keresztül (Hjorth, 2009; Boberg, 2008; Ito, 2004). Célozhatóságuk és

kiszámíthatóságuk nagyobb, mint az ad hoc vagy rendszertelenül szervezd mo-

bil hálózatoké.

8. kép. A kínai újév azonos időben ábrázolt migrációja.

Forrás: w ww. tech inasi a.com

Feher-tordelt-PRESS.indd 82Feher-tordelt-PRESS.indd 82 2016.05.30. 12:51:092016.05.30. 12:51:09

84 Behálózottság és mobilizáció

a kereskedelemben a polcok, az iparban a gyártósorok, a mezgazdaságban a mun-

kagépek közvetlenül tudnak kommunikálni irányító rendszerekkel és egymással,

az IoT befektetések jelentsen megtérülnek.

A viselhet (wearable) technológia vagy a viselhet eszközök, ruházatok és

elektronikai megoldások, melyek adatok rögzítésére és/vagy továbbítására

használhatók, már a fogyasztói dimenziót helyezik eltérbe. Egy fülhallgató-

tól a szívritmusmérig, az okosóráig vagy a test ftértékét mér megoldásokig

széles a skála. A korábban jelzett személyes médiumhoz újabb és újabb kütyük,

gadgetek, kiegészítk sorakoznak fel. A dizájn, a divat és az esztétikai megközelí-

tés jellemz, ami alkalmanként a funkcionalitásnál is fontosabb megfontolásokat

és fejlesztéseket eredményez. Ezzel összefüggésben gyakran nincs képerny vagy

elrejthet, a dizájn pedig látványos és egyedi. A jeltovábbításon marad a hangsúly,

a viselhet technológia által gyjtött adatokat pedig elegend szinkronizálni egy

analitikát végz kijelzs eszközzel. Könnyedén befogadhatóvá és elemezhet-

vé válnak a környezetrl vagy gazdaszemélyrl gyjtött komplex információk.

A sportoláshoz, ﬁ tneszhez használt kiegészítk vagy az egészségügyi adatokat

rögzít eszközök ismertebbek a szöveg írásának idején, melyek mobil megoldásai

a folyamatos bekapcsoltságot is lehetvé teszik.

A viselhet vagy implantálható eszközök segítségével egyre inkább transzhumán

lényekké válunk az ember és a gép határainak elmosásával (Lim–Soriano, 2016).

A technológiai konvergencia, a betegségek vagy fogyatékosságok gépiesített kom-

penzálása, az emberi test érzékelésének kiterjesztése vagy élettartamának növe-

lése mind ebbe az irányba mutatnak. A transzhumanista megközelítés (Bostrom,

2005) különböz lehetséges forgatókönyvekkel és vitatott kérdések sorával szá-

mol – hol techno-utópisztikus, hol techno-antiutópisztikus szemlélettel. Kérdése

ﬁ lozóﬁ ai: meddig tartja meg eredeti értelmét és jelentését az emberi lét, illetve

honnantól beszélhetünk egyfajta elembertelenedésrl? Meddig tartanak ki az el-

lenálló mozgalmak, melyek kerülik a technológia használatát és mi a válaszuk a

kialakuló társadalmi nyomásra? A transzhumán lénnyé válás els komoly abb lépé -

seit már megtettük. A szenzorokkal felszerelt szemprotézis vagy a hangulatválto-

zást jelz hipszter ruházat jelenlév jöv ebben a folyamatban.

A Morgan Stanley globális, tízezres megkérdezése alapján (2014) a felhasználók

jóval több szenzorra számítanak a jövben. A kényelem és a komfort áll a vára-

kozás homlokterében. A rendszerek megfelel mködésétl várnak többet, a

dizájnnal kapcsolatos elvárások csak ezután következnek. A szenzorizáció esze-

rint mind piaci, mind fogyasztói célként jelenik meg. A gyorsulás vagy a fény, a

hmérséklet vagy a mozgás mérése széles körben kínál elnyöket a hétköznapi

mködések optimalizálásától a ﬁ zikai vagy mentális hátrányok leküzdéséig.

Feher-tordelt-PRESS.indd 84Feher-tordelt-PRESS.indd 84 2016.05.30. 12:51:092016.05.30. 12:51:09

Adattrágya a metafora ez esetben a

szerz javaslata esetleges megfontolásra. Az

alapgondolat egyszer: nagy mennyiség ada-

tot termelünk mindannyian – egyénileg és a

vállalatok vagy intézmények mködése során.

Ebbl különböz folyamatok és döntések men-

tén újabb adattömeg keletkezik. Az eredmény

egy önmagát tápláló adatkörforgás. Abból

nyerünk táptalajt, ami kifutott vagy mellék-

termékké vált. A fogyasztó például azér t kap

személyre szabott szolgáltatást, mert a nagy

tömegben hátrahagyott adataira épül a követ-

kez fogyasztása, mely ismét adatokat ter mel

újrafelhasználásra. Az eredmény kumulált: a

termékeny táptalaj rekultivációja.

Az új olaj az adat azt jelenti az informá-

ciós korban, amit az olaj az iparosodásban: ki-

aknázható, értékesíthet azok számára, akik

tudják, hogyan érdemes vele bánni. Feltárásá-

ra és kitermelésére számos mód van, gyakran

akár önmagában is elérhet, ezért a kérdés

az, hogy hogyan ﬁ nomítható, alkalmazható,

milyen ter mékláncokhoz kapcsolható (Kör-

mendi, 2012). További kérdés, hogy az adatok

hogyan támogatják az üzletet, hogyan hoznak

létre értékes vagy értékesíthet erforráso-

kat, hogyan mködik egy hatékony adatme-

nedzsment a fogyasztói és üzleti partnerkap-

csolatokban, illetve különböz tranzakciók

során. Az olaj és az adatsorok is áramlást fel-

tételeznek. Puszta ránézésre homogénnek

látszanak. Alkalmazásuk és felhasználásuk vi-

szont heterogén, ami különböz ágazatokban

kínál sokoldalú piaci potenciált.

Nagy Testvér George Orwell 198 4 cím

regénye (1949) a megﬁ gyelés és a megﬁ gyel-

hetség társadalmának, illetve a pr ivát szfé-

ra védelmének kérdéseit feszegeti. A mben

használt nagy testvér metafora azóta komoly

karriert futott be a televíziós valóságshowk-

tól a sokszerepls online játékokon keresztül a

politikai diskurzusokig. A mindenütt jelenlév

képernyk, a láthatóság és az ellenrizhetség

atmoszféraként veszi körül a társadalmat és

eszerint folyamatos (ön)cenzúrát is feltételez.

A megﬁ gyelési környezet vált meghatározóv á.

Adatszmog akkor beszélünk adat-

szmogról, amikor az áramló információk,

üzenetek és tartalmak indokolatlan meny-

nyiségek és minségek, folyamat-terhe-

lést okoznak és az életminséget is rontják

(Shenk, 1997). Már a mobiltelefonok és a web

elterjedésekor észlelték a jelenséget, illetve

annak pszichológiai hatásait. Mára ez a túlter-

heltség a sokszorosára ntt, a metafora pedig

az Oxford szótárba is bekerült 2004-ben. Az

adatszmog elleni védekezésben többféle mód-

szer létezik: az automatizált szrrendszerek,

a vállalati elírások vagy a személyes önkont-

roll egyaránt hatékony lehet. Az adatbefoga-

dás vagy adatfeldolgozás egyensúlya alapvet

kérdéssé vált.

Feher-tordelt-PRESS.indd 92Feher-tordelt-PRESS.indd 92 2016.05.30. 12:51:102016.05.30. 12:51:10

adat és metaadat, értékes és linkelt adat,

big data, adatrobbanás, okos és intelligens adat,

adatbányászat, adathalászat, volume-velocity-variety, sérülékenység,

CRM, CEM, SCRM, digitális bölcsészet, csendes intelligencia,

adatvakság, második gépkorszak, domesztikáció-elmélet, transzformáció, Wikileaks,

adatvezérelt újságírás, tartalomszórás, churnalism, információmű vészet, kreatív iparágak,

mintázat, adattudós, adatdrogos, adatfóbiás, infógrafika, szófelhő , bekamerázottság,

adatsemleges, öndokumentáció, felügyeleti kultúra, megfigyelés,

surveillance, sousveillance, adatvizualizáció, adatmonitorozás, privát szféra,

coveillance, ellenmegfigyelés, magánélet, alakváltó eszközök, kiberorganizmus,

drón, árnyékprofil, identitáslopás, kiberzaklatás, tömeges megfigyelés,

Snowden, enkriptált üzenetek, CCTV, IP kamera, biohadviselés, 3DPrint,

4DPrint, sexting, személyes reputációmenedzsment,

biometria, cyborg

A harmadi k trendösszefoglaló az adatrobbanásra és a megﬁ gyelési kultúrára fókuszál. Kérdése,

hogy az automatizált adatgyjtés milyen módon válik okossá, illetve i ntelligenssé, milyen mítoszok

és alkalmazások veszik körül a nevezet t jelenségeket, illetve mit jelent mindez a megﬁ gyelési kult ú-

ra kontextusában. Kiemelt szerepet kapnak a kérdéskörben az adatv izualizáció és adatmed iatizáció

alkalm azásai éppúgy, mint a magánélet és privát szféra védel mének sza bályozása, illet ve azok mo-

rális kérdései.

Feher-tordelt-PRESS.indd 93Feher-tordelt-PRESS.indd 93 2016.05.30. 12:51:102016.05.30. 12:51:10

5. Adatrobbanás 97

A meglév adatok esetén az adat minsége meghatározó. Tim Berners-Lee, a world

wide web atyja és a W3C elnöke a nyers adat szerepét, illetve a nyitott és összekap-

csolt (open and linked) megközelítést hangsúlyozza (2009). A nyers adat vagy más

néven az elsdleges (primary) adat egy adott forrásból érkezik, nem módosul vagy

manipulálódik, még nem része egy folyamatnak vagy értékelésnek. Ennek köszön-

heten változatosan használható fel. Minél több nyers adatot kapcsolunk össze és

minél változatosabb módon, annál több mindenre használhatók, annál jelent-

ségteljesebbek vagy ersebbek. Amennyiben a nyitottságot, az elérést, a transz-

parenciát szolgálják a nyers és a különböz módon összekapcsolt adatok, magát

a kollektív intelligenciát támogatják – hidakat építve tudományágak, társadal-

mi, gazdasági és kulturális funkciók között. A word wide web is ezzel a nyitott

szemlélettel kezdte meg globális térhódítását ingyenesen elérhet protokolljával.

A nyílt forráskóddal mköd megoldások azóta is hódítanak: minél több adat és

felhasználási pont, illetve minél komplexebb rendszer kapcsolható össze, annál

inkább felépül egy széles körben alkalmazható infrastrukturális keret (lásd még

7.6. fejezet esettanulmányát a nyitott sillabusz projektrl).

A mesterséges intelligencia esetén is felmerül a nyitott szemlélet. Amennyiben a

fordítógépeket, az arcfelismerést, az autonóm jármveket és hasonló intelligens

megoldásokat vizsgálunk, megállapíthatjuk, hogy a mesterséges intelligencia

beépülése a mindennapi gyakorlatba már egy ideje megkezddött. Mindez óriási

adatmennyiségre épül komoly számítási kapacitással, melyekbl tanuló algoritmu-

sok fejleszthetk. Ezek azok az algoritmusok, melyek saját magukat programozzák

egyre nagyobb tudásúvá és hatékonyságúvá.

Az OpenAI non-proﬁ t szervezet kezdeményezte (www.openai.com), hogy az

aktívan formálódó mesterséges intelligencia is nyitott szemléletet kapjon – a fair

verseny támogatása és az illetéktelen felhasználás visszaszorítása érdekében. Ha

felidézzük a légballon-internet példáját a második fejezetbl, a logika hasonlóan

értékelhet: a hálózatba kapcsoltság, az adatáramlás és az adatok linkelése újabb

eléréseket, kontrollt és üzleti lehetséget jelent. Nem véletlen, hogy a digitális pi-

acokon már meghatározó szereppel bíró nevek és az új utakat keres innovátorok

álltak a szervezet mögé.

Az adatmegközelítés zártabb rendszerei leginkább a saját célok szerint értékes

adatokra (key-value data) koncentrálnak (code.google.com). Egy weboldal anali-

tikájából a legkeresettebb kulcsszó éppúgy tartozhat ide, mint a biztonsági rést

megmutató adatsor. Minél nagyobb az adatmennyiség, illetve az adatelérési se-

besség, annál inkább fontossá válik a megfelel, használható adatok szrése. Eh-

hez a szükséges vagy keresett adatok meglétét, valódiságát kell ellenrizni, illetve

Feher-tordelt-PRESS.indd 97Feher-tordelt-PRESS.indd 97 2016.05.30. 12:51:102016.05.30. 12:51:10

102 Adatrobbanás és megﬁ gyelési kultúra

letezés fázisában, illetve a mennyiség elviszi a fókuszt a minségrl. A big data

mítoszokat érdemes eszerint mérlegre tenni, a következ megfontolásokkal:

• a hatalmas adatmennyiség nem nyeli el a hibákat,

• a minimum adatminség meghatározása nélkül a magas kockázatú rendszerek

nem kezelhetk,

• a hiányzó kontextusok és metaadatok csökkentik a megfelel értelmezés esé-

lyét,

• az adatintegráció önmagában nem jelent megoldást egy problémára, ha nem

kapcsolódik hozzá megfelel célkitzés, elemzési irány, információs architek-

túra és dizájn,

• a magas szint analitika nem mködik az adattárházak ﬁ nomítása és az isme-

retlen eredet adattípusok szrése nélkül,

• a releváns adatforrások nem mindig azonosíthatók használati esetek nélkül,

• a nagymennyiség adatátvitel és az összetettebb adattípusok hosszabb távon

nem kezelhetk megfelel hardver- és szoftver ökoszisztéma kiépítése és folya-

matos frissítése nélkül,

• a big data a biztonsági kockázatok kezelésének hiányában fokozott mérték sé-

rülékenységet termel,

• a változatos és összetett adatprojektek nem mködtethetk kísérletek és hite-

lesítések, illetve az ezeket szavatoló szakérti csoportok nélkül,

• a big data alkalmazások nem mindenhatók: a már bevált módszertanok, sémák,

feldolgozási funkciók éppúgy relevánsak adott célok mentén.

A kevert módszertanok, a már bevált gyakorlatok követése, a kísérletezés és a

kockázatkezelés kiemelkeden fontos abban az átmeneti idszakban, míg a big

data megtalálja a maga helyét az alkalmazásokban, miközben beágyazó rendsze-

reik dinamikusan kiterjednek. Felmérve a megfelel kompetenciák és erforrások

szükségességét, várhatóan számos vállalat és intézmény kiszervezi a big data fel-

adatokat a jövben. Magas szint, pervazív, láthatatlan analitikák válnak fontos-

sá, melyekhez kölcsönös tanulásra alkalmas cégeknél koncentrálódik a hozzáért

munkaer. A nagyobb ív kérdésekhez és válaszokhoz a big data így kínál haté-

kony eszközt (Gartner, 2015).

A big data nem véletlenül vált az adatszemléletek közül a legfelkapottabbá. Er-

nytéma, objektív értékeléshez ad fogódzókat, átível diszciplínákon, iparágakon

és nagyon eltér gyakorlatokon is. Alkalmazása egyre széleskörbb lesz. Már a je-

lenlegi gyakorlat is mutatja a fbb csapásokat és a kialakulóban lév ösvényeket

– többek között az egyre magasabb szint kvalitások és rendszerek szükségessé-

gét, valamint a leíró, a diagnosztikai, a prediktív és az elíró analitika egymásra

épülését (1. ábra).

Feher-tordelt-PRESS.indd 102Feher-tordelt-PRESS.indd 102 2016.05.30. 12:51:112016.05.30. 12:51:11

108 Adatrobbanás és megﬁ gyelési kultúra

a foglalkoztatottság volt hangsúlyos. A második gépkorszakot a számítógépek, a

tárolási és számítási kapacitás hozta meg – a korábban már bemutatott exponenci-

ális növekedéssel. Következménye, hogy a fejlett világban végzett munka fele au-

tomatizálható lesz a következ évtizedekben. Szemléletváltásra van tehát szük-

ség a társadalomban és a gazdaságban, ami még be nem látható lehetségeket is

hordoz a szerzpáros szerint. Az adatrobbanás és az azt lehetvé tev, összekötött

technológia alapvet változásokkal szolgál (lásd még 10.2. fejezet).

5.4. Adatvizualizáció és adatmediatizáció

Az évrl évre dinamikusan növekv adattömeg felveti a kérdést: hogyan tudjuk

megragadni az adatrobbanás lehetségeit? Hogyan fordítható elnyünkre úgy,

hogy az eredményeket érthet, élményteli vizuális formába vagy médiába csoma-

golhassuk, hiteles és releváns információkat adhassunk közre vagy értékesítsünk.

Jelenleg a legintenzívebb választ az adatvizualizáció adja. Amennyiben az elér-

het adatok képekbe, formákba csomagolhatók, akár els ránézésre értelmezést

adnak és támogatnak döntéseket, befogadásuk esztétikai vagy játékos-szórakoz-

tató élvezetet okoz, mágnessé válnak a ﬁ gyelem számára. A kreatív megközelítés

itt érik be a néma adatoktól Watson komplex válaszáig. A kimeneti pontok döntik

el, hogy mi válik üzletileg meghatározóvá vagy a tömeges felhasználás részévé.

Ha az adat mint olaj fenti metaforájából indulunk ki, ezen a ponton érdemes to-

vábblépni a kreatív és kultúripari megközelítés felé és javasolt a szóképet tovább-

fejleszteni. Amennyiben nem pusztán a hatékonyságnövelésre vagy egy általános

erforrásra koncentrálunk, hanem arra, hogy az adatszemlélet és adatrobbanás

hogyan válhat a társadalom és a gazdaság mediatizált részévé, organikus metafo-

rára van szükség.

Az olaj (oil) helyett a talaj (soil) metaforáját javasolja David McCandless adatúj-

ságíró és információdizájner (2010). Megközelítésében az adattömeg egy termé-

keny táptalaj, mely egyenesen virágoztatja a kreativitást. Megmutatására vagy ér-

zékeltetésére kiváló eszköz az adatvizualizáció és adatesztétika. A szín, a forma,

a mintázat vagy a különböz érzékszervekre ható megoldások újrarajzolhatják a

világunkról alkotott képet, döntéseinket, preferenciáinkat és véleményünket.

Szélesebb értelemben vett transzformációról beszélünk, mely a kommunikációra

és mediatizációra alkalmas digitális eszközrendszeren keresztül a társadalmat és

a kultúrát írja újra, és egyúttal referál mind a korábbi, mind a jelenlegi médiaha-

tásra (Hjavard, 2013; Lundby, 2010).

Feher-tordelt-PRESS.indd 108Feher-tordelt-PRESS.indd 108 2016.05.30. 12:51:112016.05.30. 12:51:11

5. Adatrobbanás 109

A transzformáció, melyet az adatvezérelt döntések és a digitalizált médiatámoga-

tás nyújt, a napi rutinoktól és a háztartástól már felfejthet. A domesztikáció-el-

mélet ezen a ponton kezdi vizsgálódásait, majd kiterjeszti a társadalom egészé-

re (többek között Haddon, 2006; Silverstone, 1994). Azt a kérdést veti fel, hogy

hogyan háziasítják, teszik otthonossá vagy szelídítik meg a technológiát a fel-

használók, illetve mindez milyen hatással van rájuk (Haddon–Brynin, 2005) – a

társadalmi mködés legkülönbözbb területein. Az innovációk terjedése, befo-

gadhatósága egyre inkább képernykhöz, szenzorokhoz kötött szolgáltatásoktól

függ, amiben a mindennapi használatnak kiemelt szerepe van. Innen vizsgálva

az adatvizualizációt és adatmediatizációt általában vegyes képet kapunk: a vi-

zuálisan átgondolt és megfelelen tesztelt megoldások éppúgy jelen vannak a pi-

acon, mint a prototípusok. A piacra dobás gyakori elve: ha még nem is tökéletes a

termék, el kell kezdeni az értékesítést. Meg kell elzni a konkurenciát, meg kell

kezdeni a bevételek termelését, mert a termék késbb is fejleszthet a fogyasztói

visszajelzések alapján.

A nyilvánosságot megcélzó transzformáció, illetve a tömegkommunikációs funk-

ció adatvezérelt újságíráshoz vezet. A tradicionális tartalomkreátorok a riporterek,

újságírók, szerkesztk és stílusspecialisták voltak. Ezek a funkciók egyre több

ponton kapcsolódnak az adatvezérelt médiatartalom gyártásához. A hírgyártás

intézményrendszere és üzleti modelljei, közönsége és disztribúciós csatornái

átalakulást mutatnak a megváltozott digitális logikával (Franklin, 2014; Lewis–

Usher, 2014).

Az adatvezérelt újságírás vagy röviden adatújságírás a big datára és az automati-

zálható folyamatokra építi a híráramlást (Fink–Anderson, 2014). Alapvet ismér-

ve a szakmai tudás, illetve az intuíción alapuló gondolkodás, közös metszetben a

digitális technológia lehetségeivel (Anderson, 2013; Westlund, 2013). Az adatok

összekapcsolhatósága, ellenrzése, elérhetsége máshogy lett kihívás: a források

és a közönség elérése dinamikusabbá vált, mint a tömegkommunikáció korábbi

formáiban. Újabb szövetségek épülnek vagy új típusú konkurenciahálózatok jön-

nek létre az elérésekhez és elemzésekhez. Oscar Westlund és Seth Lewis (2014) azt

javasolja, hogy ha adatokról is van szó, azt a megértéshez, illetve a betekintéshez

használjuk fel. A big data ugyanis erre ad lehetséget a megfelel elérések feltér-

képezésével – legyen szó a közönség, az információforrások vagy a tartalomkör-

nyezet megértésérl. A szakértelem, a gazdasági beágyazottság, a szakmai etika

és az értékteremtés erre épül.

Az adatújságírás esetén az adatbázisok, az informatikai szolgáltatások, az in-

telligenssé váló keresk, a nyilvános elérések, a közösségi média, a big data elem-

Feher-tordelt-PRESS.indd 109Feher-tordelt-PRESS.indd 109 2016.05.30. 12:51:112016.05.30. 12:51:11

110 Adatrobbanás és megﬁ gyelési kultúra

zési módszerek, a statisztika, az analitika, valamint a vizualizációs technikák

találkoznak. Egy feltárandó témához, illetve egyes összefüggések bemutatásához

több lépcsben jutunk el az adatbányászattól és az elemz munkától egészen az

ábrázolásig. A kimenet gyakran mindössze egy infógraﬁ ka, egy interaktív diag-

ram, az idvonalat ábrázoló 3D mozgókép, avagy más dizájn-eszköz, ami srítve

és jó esetben egyszersítve, könnyen és gyorsan átláthatóan szemléltet. Egy meg-

felel szalagcím, szakcikk, népszersít cikk vagy poszt pedig röviden vagy hosz-

szabban értelmezi, kibontja mindazt, amit látunk.

A legtöbb sajtóorgánum kezdetben inkább küls forrásokra támaszkodott, míg

például a The Guardian és a New York Times saját adatvezérelt megoldásokat hozott

létre. A téma lehetett a korrupció leleplezése, költségvetési adatok magyarázata,

megújuló energiák melletti kampány és sok minden más. A hangsúly arra került,

hogy hogyan lehet világosan és egyszeren, vizuális mintázatokkal tálalni a való-

ság eseményeit és összefüggéseit (3. kép).

Olyan független források is használják az adatvezérelt újságírást, mint a Wikileaks.

A nagy mennyiség adatra épül kiszivárogtatás bemutatásához, ábrázolásához,

egymásba fonódó történetek szemléltetéséhez az adatmediatizáció kínál lehetsé-

get számukra. Stefan Baack megközelítésében (2014) a vizuális és interaktív kivite-

lezés közelebb hozza az olvasókat a témához. Emellett sokkal szélesebb körben tudja

kiszolgálni a globális közönséget az univerzális-vizuális nyelvi kódokkal.

Az adatosított újságírás nemcsak lehetség, hanem a magas szinten zött, a for-

rásokat alaposan ellenrz újságírói és szerkeszti gyakorlatot veszélyeztetheti is.

3. kép. Népszerű adatvezérelt újságírási mintázatok.

Forrás: Tw itter #d3js Galler y 2490 sea rchable examples ht tp://bu .ly/1MitZfd, 2015.

Feher-tordelt-PRESS.indd 110Feher-tordelt-PRESS.indd 110 2016.05.30. 12:51:112016.05.30. 12:51:11

6. Megﬁ gyelési vagy felügyeleti kultúra 119

tiltják és jelentik a lekéréseket, ám ezzel épp a rendszer ﬁ gyelmét fordítják önma-

gukra. A letiltásnak csak akkor van jelentsége, ha valamilyen módon hasznosul,

illetve szakérti kezekbe kerül a megﬁ gyelésrl szóló információ, vagy a fogyasztó

nem adja adatait a személyre szabottabb szolgáltatások érdekében. Más esetben

visszakerül a szolgáltatóhoz: akik nem akarják, hogy róluk adatokat gyjtsenek.

St, esetenként az adatgyjt programok blokkolására az a válasz, hogy elérhetet-

lenné válnak szolgáltatások, avagy csökken azok minsége (10. kép).

A megﬁ gyelés egyik legelterjedtebb formája a dataveillance, azaz az adatmegﬁ gye-

lés, az adatfelügyelet vagy adatmonitorozás (többek között Benjamin, 2014; Clarke,

1988). A nagyobb keresmotorok kiváló példák erre. Infrastruktúrájuk globálisan

szervezi, elérhetvé teszi és gyjti az adatokat, azaz megteremti a lehetséget a

digitális megﬁ gyelésre, s egyidejleg annak ketrecébe zár (Zimmer, 2008). Éppígy

valamennyi digitális jeleket továbbító eszköz, marketinget és értékesítést támo-

gató monitorozó rendszer, digitális jogkezel szolgáltatás, energiahatékonyságot

vezérl hálózatok (lásd 9.1. fejezet), és további összeköttetések alkalmasak arra,

hogy felduzzasszák az adatmegﬁ gyelést és az érdemi felhasználást, avagy a sérü-

lékenység növekedését. Ide tartoznak mholdas, rádió és telekommunikációs jel-

továbbítások is különböz technológiákkal. Az adatmegﬁ gyelés és -felhasználás

egyre több területen hódít. Ezek közül a legkiemelkedbbek Van Dijk (2012), Miller

(2011) és Clarke (1988) nyomán a következk:

• kontroll,

• védelem,

• optimalizáció,

• azonosítás,

• proﬁ lozás,

• visszakereshetség,

• megﬁ gyelés,

• követés,

• megelzés,

• célzás,

• elhárítás,

• felügyelet,

• elérés,

• továbbítás harmadik fél számára.

A felsoroltak kapcsolódhatnak állami kontrollhoz, felügyelethez, opti mali-

zá ció hoz, szer vezeti vagy vállalati célokhoz, egyéni igényekhez. A személyre

szabott hirdetések, a gyerekek online médiafogyasztását korlátozó, monitorozó

programok, a mobilizált életmód elérési módjai – és sok más fejlesztési terület

kapcsolódik a fenti felsoroláshoz. Az elnyök sokkal hangsúlyosabbak, míg a

hátrányokról kevesebbet hallunk. Elny lehet a betegségek szimptómáinak kö-

vethetsége, közvetlen elérés a marketingkommunikációban, a szervezett b-

nözés visszaszorítása, illetve védheti jogainkat természetes vagy jogi személy-

ként. Hátrányként jelentkezik a visszaélés, a jogosulatlan használat vagy törlés,

a transzparencia hiánya.

Feher-tordelt-PRESS.indd 119Feher-tordelt-PRESS.indd 119 2016.05.30. 12:51:122016.05.30. 12:51:12

120 Adatrobbanás és megﬁ gyelési kultúra

Értelmezés vagy kontextus kérdése, hogy valami indokolt és elfogadott kuta-

tásként vagy megﬁ gyelésként, avagy beavatkozásként mködik. Kérdés az is,

hogy a felhasznált adatokhoz és a feldolgozás eredményeihez kik férhetnek hoz-

zá. Vállalatok és cégek saját adatvagyonnal bírnak, melyek egyre inkább az üzleti

modellt szolgálják. Ha viszont már közpénzbl támogatott projektekhez, illetve

közérdek információkhoz kapcsolódnak az egyes adatfelhasználások, kérdéssé

válik, hogy az érintettek kötelezhetk-e a közzétételre – az eredményekkel és a

felhasznált forrásokkal együtt. St, elremutató kérdés, hogy ha a legnagyobb ke-

resmotorok és közösségi oldalak szabadon felhasználhatóvá teszik egyes adat-

vagyonaikat, a különböz tudományágak és piaci szegmensek hogyan alakulnak

át. Érdemes elre meghatározni a kereteket és a felhasználás minségét a fogyasz-

tói, állampolgári, együttmködési bizalomért. Ebben az esetben kisebb az esélye,

hogy visszaélésekhez, korlátozásokhoz vagy illegális adathalász kategóriához

asszociálódik egy tevékenység. Különösen fontos ez egy olyan környezetben, ahol

dinamikusan n a visszaélések száma. Az internetes banki csalások aránya pél-

dául három év alatt közel hatvan százalékkal nt Magyarországon (http://www.

mnb.hu). Az Európai Unióban minden negyedik internethasználóval történik va-

lamilyen biztonsági incidens (#SID2016).

Az adatgyjtés írott és íratlan szabályainak újragondolását nem véletlenül sür-

getik a legkülönbözbb fórumokon – annak ellenére, hogy számos megﬁ gyelésrl

bebizonyosodott már a történelemben, hogy nem volt legális. Az olyan globálisan

is monitorozó szervekhez mérten, mint a külföldi hírszerzésre szakosodott ame-

rikai NSA, szükséges meghatározni a tömeges és a célzott felügyelet feltételeit és

jogosultságait éppúgy, mint a személyazonosításra használt vagy a kereskedelmi

célú adatok és metaadatok felhasználását (Lyon, 2015).

A tömeges megﬁ gyelés üzleti és társadalmi célokat egyaránt szolgál. Alapveten

az állampolgárok kormánymegbízással mköd megﬁ gyelését értik alatta (többek

között Newell, 2015). Célja lehet küls erk elleni védelem, titkosszolgálat vagy

terrorelhárítás éppúgy, mint bels társadalmi elhajlások megfékezése a szélssé-

ges csoportok akcióinak megelzésétl a gyermekek védelméig. Ennek kiterjesz-

tését jelentik a globális megﬁ gyelési rendszerek, melyek a civil szabadságjogokkal

és a magánszféra védelmével kapcsolatban újabb és újabb kérdéseket vetnek fel

(Hosenball–Whitesides, 2013).

Jellemz példája a PRISM, az amerikai megﬁ gyelési és ellenrzési program,

mely a nagyobb internetes és telekommunikációs cégek adatforgalmára és a

rajtuk átmen kommunikációra épít. A felhasználást alapveten az NSA végzi

enkriptált, azaz kódolt vagy titkosított üzenetek célzott szrésével – különböz

veszélyek és támadások kivédéséhez. Hangsúlyozott szerepe a védelem, miköz-

Feher-tordelt-PRESS.indd 120Feher-tordelt-PRESS.indd 120 2016.05.30. 12:51:122016.05.30. 12:51:12

Digitalizáció és új média. Trendek, stratégiák, illusztrációk PDF

Abstract