ArticlePDF Available

Eariler Stone Age of Sudan in light of a Large Cutting Tool (in Hungarian)

Authors:

Abstract

The Out-of-Africa hypotheses gather recent African Early Stone Age research under one of the most important interpretive umbrella, which has to be tested against the hostile environmental and taphonomic situation in the Sahara. In comparison with the other parts of the continent, we recognize only a few archaeological sites here, mostly light artefact scatters from secondary contexts. The object of this paper is one of these artefacts: a Large Cutting Tool from the present-day Sudan. Through an analysis in morphometrics and technology, I sketch the possible uses of the data acquired, at different resolutions, in the Out-of-Africa scheme. According to local, regional and continental scales, I set up three questions: 1) How can we fit the examined tool in the prehistoric map of Sudan with the attributes in hand? 2) How can we include the region of Sudan into the Out-of-Africa realm? 3) What are the options for integrating similar isolated occurences with such comprehensive, theory-driven discourses like the early Homo migrations? As the Early Stone Age of Sudan is barely mentioned in the literature written in Hungarian, this paper aims to present a brief review about this particular area and time.
zudn korai kőkora ey szakóca tkrben
Kirly Attila
Kivonat Az afrikai korai kőkor kutatásának egyik legfontosabb interpretációs közegét ma az Afrikai Kivonulások elmé-
letei jelentik. A kivonulások modelljeinek tesztelését jelentősen megnehezítik a Szahara mostoha környezeti és
tafonómiai viszonyai: kevés régészeti lelőhelyet ismerünk e területről, melyeket általában a felszínen csoporto-
suló, eredeti kontextusukat vesztett tárgyak alkotnak. Jelen írás tárgya egy ilyen lelet, egy kőeszköz a mai Szudán
területéről. Az eszköz morfometriai és technológiai jellemzésén keresztül helyi, regionális és kontinentális lép-
tékben vizsgálom a másodlagos helyzetből ismert régészeti emlékanyag értelmezési lehetőségeit. Ehhez mérten
három kérdésre keresem a választ. 1.) A vizsgált kőeszközt milyen tulajdonságai által, és hová helyezhetjük el Szu-
dán korai kőkori térképén? 2.) A szudáni régió hogyan kapcsolódik az Afrikai Kivonulás elméleteihez? 3.) Hogyan
járulhatnak hozzá az ilyen szituációkból ismert leletek az Afrikai Kivonuláshoz hasonló globális régészeti diskur-
zushoz? Mivel a terület korai kőkora a magyar nyelvű szakirodalomban eddig alig tárgyalt jelenség, az írás ennek
bemutatására is törekszik.
Abstract Earlier Stone Age of Sudan in the light of a large cutting tool
The Out-of-Africa hypotheses gather recent African Early Stone Age research under one of the most important
interpretive umbrella, which has to be tested against the hostile environmental and taphonomic situation in
the Sahara. In comparison with the other parts of the continent, we recognize only a few archaeological sites
here, mostly light artefact scatters from secondary contexts. The object of this paper is one of these artefacts: a
Large Cutting Tool from the present-day Sudan. Through an analysis in morphometrics and technology, I sketch
the possible uses of the data acquired, at dierent resolutions, in the Out-of-Africa scheme. According to local,
regional and continental scales, I set up three questions: 1) How can we fit the examined tool in the prehistoric
map of Sudan with the attributes in hand? 2) How can we include the region of Sudan into the Out-of-Africa
realm? 3) What are the options for integrating similar isolated occurences with such comprehensive, theory-
driven discourses like the early Homo migrations? As the Early Stone Age of Sudan is barely mentioned in the
literature written in Hungarian, this paper aims to present a brief review about this particular area and time.
Kulcsszavak Afrikai Kivonulás, korai kőkor (ESA), középső kőkor (MSA), Szudán, kvantitatív morfometriai analízis, műveletsor, sza-
kóca, kés, nagy vágóeszköz, másodlagos kontextus
Keywords Out-of-Africa, Early Stone Age (ESA), Middle Stone Age (MSA), Sudan, quantitative morphometrics, chaîne opératoire,
handaxe, knife, Large Cutting Tool, secondary context
Szerző  uthor Király Attila, H-1088 Budapest, Múzeum krt. 4/B • Email: attila@ameplatform.hu
Hivatkozás  ite as Király, A. (2013) Szudán korai kőkora egy szakóca tükrében (Earlier Stone Age of Sudan in the light of a large
cutting tool). Litikum 1:2-18.
Trténet  History Érkezés / Received: 2012. 09. 04. Elfogadás / Accepted: 2012. 09. 10. Közzététel / Published: 2013. 01. 05.
ogok  opyright © 2013 Király. Ez egy nyílt hozzáférésű publikáció, amit a Creative Commons 4.0 licensze véd. A termék sza-
badon használható, terjeszthető és sokszorosítható az eredeti szerző és forrás megjelölése mellett. / This is an
open-access article distributed under the terms of the Creative Commons Attribution License, which permits
unrestricted use, distribution, and reproduction in any medium, provided the original author and source are
credited.
A Kőkor Kerekasztal Folyóirata / Journal of the Lithic Research Roundtable
1. évfolyam / 2013 / 2 - 18  H ISSN 2064-3640  www.litiku m . hu
1. Bevezetés
A Szudáni Köztársaság kulturális öröksége az utóbbi évek
során megkülönböztetett figyelemnek örvend. A Nílus ne-
gyedik zuhatagánál épült Merowe-gát és víztározó terüle-
tén, nemzetközi összefogással, megelőző feltárások sora zaj-
lott 1999 és 2008 között, melyek a történeti Felső-Núbiára
vonatkozó adatok rendkívüli gyarapodását eredményezték,
a további gátépítési tervek pedig a folyamat bővülését vetí-
tik előre (Ahmed 2003; European Committee for Preserving
the Middle Nile 2012). Az itt bemutatandó kőeszköz e lelet-
mentési munkálatok során került elő, és olyan korszakhoz
tartozik, melynek szudáni történetét még alig ismerjük. Af-
rikában a korai kőkor (Earlier Stone Age, ESA) és a korai kö-
zépső kőkor (early Middle Stone Age, EMSA) során, vagyis a
korai és középső pleisztocén nagy részét felölelő időszakban
fordulnak elő hasonló eszközök, 1,6–0,2 millió évvel ezelőtt
(mega-annum, Ma). Mindössze tucatnyi ilyen idős lelőhelyet
ismerünk Szudánból, ezért a leletmentések fontos esélyt je-
lenthetnek a korai kőkori leletanyag gyarapítására, a kora-
beli előfordulások regionális eloszlásának feltérképezésére.
Ezek a leletek többnyire rétegtani egységhez nem köthető
felszíni gyűjtésekből származnak, és természettudományos
módszerekkel való datálásuk sem lehetséges. Értelmezésük-
höz tipológiai, technológiai és morfometriai módszereken
alapuló megközelítés használható annak érdekében, hogy
e leleteket mégis szóra bírjuk. E megközelítés szívében a
kvantitatív morfometriai analízis áll, amit a korszak legjel-
lemzőbb eszközein, a kétoldali megmunkálású, nagyméretű
vágóeszközökön alkalmaz a kutatás (Lycett, Chauhan 2010).
A vizsgálat nem csodafegyver: alaki paraméterek változa-
tosságát tárja fel, hasonlóan a hagyományos értelemben
vett kőeszköz-tipológiák metrikus módszereihez. A válto-
Király - Szudán korai kőkora / Litikum 1 (2013) 2-18 3
zatosságot mindkét esetben sajátos értékek eltérései jele-
nítik meg egy kontinuum mentén. A klasszikus tipológiák
az így kapott jellemzők bizonyos köreit típusokként cso-
portosítják, a típusok segítségével az anyagi maradványo-
kat régészeti kultúrákként rendezik el, melyeknek magá-
tól értetődő módon térbeli határaik léteznek. A kvantitatív
morfometria újabb felfogása más léptékeket kínál: az érték-
tartományokat kijelölő típusok szintjéről az egyes leletek-
re jellemző egyedi értékek szintjére növeli az elemzés fel-
bontását. Az egyes kődarabokat ezekben a vizsgálatokban
nem egy a priori típushoz rendelik, hanem a leggyakrab-
ban előforduló értékpontok alapján ismernek fel jellem-
formákat; a régészeti kultúrák határai helyett a leletek
szóródásának térbeli mintázatait figyelik, átjárhatóvá téve
a lelőhely és a régió elemzési szintjeit. A megközelítés te-
hát nem váltja ki a változatosságban rejlő kultúra értelme-
zésének szükségét, és nem pótolja az abszolút kronológiát.
Viszont a klasszikus tipológiáknál közvetlenebb hozzáférést
biztosít az értelmezni kívánt adatokhoz, és lehetővé teszi a
zárt leletkontextusok (lelőhelyek) és „szórvány” egy rend-
szerben kezelését. Ez különösen hasznos egy olyan régió-
ban, ahol az 5-6 kőeszközből származó felszíni előfordulá-
sok képviselik adataink többségét a néhány rétegsorral bíró
lelőhely mellett.
Szudán korai kőkori régészeti emlékeit bemutatva helyi,
regionális és kontinentális léptékben vizsgálom az erede-
ti kontextusát vesztett tárgy felhasználási lehetőségeit. Eh-
hez mérten három kérdésre keresem a választ. 1.) A vizsgált
eszközt milyen tulajdonságai által, és hová helyezhetjük el
Szudán korai kőkori térképén? 2.) A szudáni régió hogyan
kapcsolódik a korai kőkort érintő legfontosabb jelenle-
gi modellekhez, az Afrikai Kivonulás elméleteihez? 3.) Ho-
gyan járulhatnak hozzá a zárt rétegtani kontextus nélküli,
abszolút kormeghatározási mód-szerekkel nem vizsgálha-
tó leletek az Afrikai Kivonuláshoz hasonló globális régésze-
ti diskurzushoz?
2. Kontinentális lépték – az Afrikai Kivonulás
problémája
Szudán korai kőkorának adatszegénysége kontinentális
léptékben az „Afrikai Kivonulás” diskurzusában szembe-
tűnő. Az ún. Afrikai Kivonulás I. modelljei a Homo nemzet-
ség korai és középső pleisztocén elterjedését modellezik az
Óvilágban (Bar-Yosef, Belfer-Cohen 2001; Antón et al. 2002;
Mithen, Reed 2002; Antón, Swisher 2004; Dennell 2010; Lahr
2010; Moncel 2010). Ennek feltételezett magterülete a ke-
let-afrikai Nagy Hasadékvölgy, végpontjai Európa és Ázsia,
a köztes állomásokról azonban – jól keltezett lelőhelyek hi-
ányában keveset tudni. Az egykori populációk mozgásá-
nak gyakoriságára, ritmusára és útvonalára nézve ezért
számos alternatíva került kidolgozásra. A korai eurázsiai le-
lőhelyek legalább három benépesülési hullámot sejtetnek.
Az első vándorlásokat az grúziai Dmanisi (1,8 Ma), és a já-
vai Sangiran formáció lelőhelyei (1,8 Ma) jelzik (Swisher et
al. 1994; Gabunia et al. 2000; contra Ronen 2006). A máso-
dik hullámot a Közel-Keleten az 1,4 millió éves korai acheuli
Ubeidiya képviseli (Goren-Inbar, Saragusi 1996; Sharon et al.
2011). Ez érhette el először Európát is, a spanyolországi, itá-
liai, és dél-franciaországi előfordulások 1,2–1,0 Ma időinter-
vallumon belül helyezhetők el (Muttoni et al. 2010; contra
Doronichev, Golovanova 2010).
Az első eurázsiai leletegyüttesek „jellegtelenek”, vagy az
oldowaihoz hasonlítható kavics- és szilánkiparok. Acheuli
szakócák csak a harmadik hullámban, 0,78 Ma után jelentek
meg az egyre szaporodó európai lelőhelyeken (Rolland 1998;
Doronichev 2008; Shea 2010; Groucutt, Petraglia 2012). Az
ismétlődő benépesülési hullámok mellett szóló fő régészeti
érv, hogy a három periódus kőeszközei és lelőhelyei között
nincs rétegtani, technológiai és morfológiai folytonosság,
vagyis ezek nem helyi fejlődést, hanem kolonizációs esemé-
nyeket tükröznek (Bar-Yosef 1998; Bar-Yosef, Belfer-Cohen
2001; Roebroeks 2001).
Az afrikai kivándorlásokat rekonstruáló modellek főként
éghajlattani és paleoökológiai adatokra támaszkodnak. Az
ökológiai alapú magyarázatok szerint a globális klímain-
gadozások időről időre kedvezőtlenné változtatták a Homo
erectus szülőföldjének számító Afrika természeti viszonya-
it. A szárazság, vagy a rendkívül változékony időjárás által
kiváltott szelekciós nyomásra egy lehetséges válasz az el-
vándorlás volt, ami hosszú távon az Afrikán kívüli területek
benépesüléséhez vezetett (Potts 1998; Grove 2011). A külön-
böző mélytengeri és szárazföldi üledékvizsgálatok, pollen-
és faunasorozatok valóban fokozatos szárazodást jeleznek
1,8–1,6 millió évtől kezdődően. Az általános klímaromlá-
si trenden belül a rövidebb száraz-nedves ciklusok is egy-
re intenzívebbekké váltak. Különösen erős amplitúdójú in-
gadozásokkal számolhatunk 1,7 ± 0,1 millió, illetve 1,0 ± 0,2
millió évvel ezelőtt, nagyjából egy időben az első eurázsiai
lelőhelyek felbukkanásával (DeMencoal 2004; Gasse 2006;
Trauth et al. 2007; 2009; 2010). A regionális léptékű afrikai
kutatások azonban arra utalnak, hogy a globális változások
nem egyöntetűen, és nem azonnal hatottak a helyi ökoló-
giai viszonyokra. Ezért csalóka csak ezekhez a változások-
hoz, és ezekhez az időszakokhoz rendelni olyan kivándorlá-
si hullámokat, amik a valóságban régiók, generációk és kis
embercsoportok fodraiból épültek fel (Dennel, Roebroeks
2005; Owen et al. 2008; Trauth et al. 2009). Klíma és lelő-
helyek összefüggését továbbgondolva Foley és Lahr az em-
ber által lakott tér állandó összehúzódását és szétterjedését
feltételezik: biogeográfiai modelljükben minden nedvesebb
időszak lehetőség a kontinensről való kivándorlásra (Foley
1994; 2002; Lahr, Foley 1994; 1998; Lahr 2010). Az alapvetően
száraz Szahara az interglaciálisoknak megfeleltetett nedves
időszakokban a megtelepedésre alkalmas zóna volt, a száraz
időszakok kiteljesedésével aztán az itt tanyázó közösségek
kényszerűen Kelet-Afrika és Eurázsia refugium zónái felé
vehették az irányt. Felhívják a figyelmet arra, hogy az egy-
kori emberek nem Afrikából szerettek volna kijutni, hanem
a számukra kedvező környezeti viszonyokat követve lép-
hették át a kontinens határait. Ez a biogeográfiai modell a
„Kelet-Afrikai Kivonulás” mottóval illeszkedik a diskurzus
fogalmi keretei közé. Az evolúciós földrajzi megfontolások
hatására, a kivándorlási hullámok mellett így hamarosan az
Afrikán belüli populációs dinamika is a kutatás hangsúlyos
elemévé vált (Dennell 2003; Keita 2004; Derricourt 2005;
Grove 2011).
Király - Szudán korai kőkora / Litikum 1 (2013) 2-18
4
A kivándorlások kulturális magyarázataiban nincs közvet-
len összefüggés a környezet változásai és a nagy populáció-
mozgások között (Carbonell et al. 1999; 2010; Ronen 2006;
Doronichev 2008; Rolland 2010; van der Made, Mateos 2010).
A Homo nemzetségre jellemző anyagi kultúra megkönnyí-
tette a környezethez való alkalmazkodást, ezért az ember a
többi emlősnél rugalmasabban viselte a kihívásokat. Míg a
paleontológiai kutatások a klímaváltozásokkal jól harmo-
nizáló faunaváltásokat, vándorlásokat mutattak ki, a Homo
erectus egyedülálló adaptációs képessége inkább technoló-
giai újításokban mutatkozhatott meg. Az első nagy klíma-
változás az oldowai, a második az acheuli eszközök „felta-
lálását” eredményezte a magterületen, a vándorlások pedig
sokkal inkább kulturális okokra vezethetők vissza, például a
kavicseszközöket illetve szakócákat használó csoportok kö-
zötti versengésre.
A különböző kivándorlási forgatókönyvek tehát osztoz-
nak a jól keltezett szaharai lelőhelyek kis számából fakadó
bizonytalanságon, így a vándorlások folyamatát kénysze-
rűen a vándorlásokat kiváltó okok és azok következményei
által modellezik. Logikájuk ezért sokszor az európai lelőhe-
lyek nézőpontjából épül fel, a végpontokhoz keresnek mig-
rációs folyamatot tükröző, összekötő állomásokat időben és
térben. Az állomásokból felépülő lehetséges vándorlási út-
vonalakat a kontinens kilépési pontjai jelölik ki. Ezek: a Gib-
raltári-szoros, a Tunézia és Szicília közötti tengerszakasz,
a Vörös-tenger partja és a Nílus által határolt Levantei Fo-
lyosó, és a Vörös-tenger déli csücskét képző Bab el-Mandab
szoros (Van Peer 1998; Goren-Inbar et al. 2000; Bar-Yosef,
Belfer-Cohen 2001; Vermeersch 2001; Villa 2001; Dennell,
Roebroeks 2005; Derricourt 2005; Beyin 2006; Lahr 2010).
A Levantei Folyosó a mai Északnyugat-Etiópián, Eritreán,
Dél-Szudánon, Szudánon és Egyiptomon halad át. Ez a leg-
rövidebb útvonal a Nagy Hasadékvölgy és Eurázsia között,
valamint az egyetlen pont, ahol száraz lábbal volt lehetsé-
ges az átkelés. Ezek az útvonalak jórészt hipotetikusak, mi-
vel kevés esetben sikerül régészeti adatokkal ütköztetnünk
őket. Az ilyen típusú vizsgálatok közül két modell emelen-
dő ki, melyek a felső pleisztocén idején zajlott vándorlások
útvonalaira vonatkoznak. Pierre Vermeersch lehetséges ki-
vándorlási események halvány régészeti nyomait mutatta
ki az egyiptomi és közel-keleti leletanyagban, míg Jeffrey
Rose, Anthony Marks és munkatársaik a Kelet-Afrikát és
Arábiát összekötő útvonalon leltek hasonlóságokat a külön-
böző kőiparokban. (Vermeersch 2001; Rose et al. 2011). A kö-
zépső pleisztocént illetően kevesebb ilyen kutatás zajlott. A
néhány lelőhelyből kiinduló számítógépes modellek a Le-
vantei Folyosó használatát sejtetik (Mithen, Reed 2002).
3. Regionális lépték – a korai kőkor Szudánban
3.1. Felszíni lelőhelyek
A szudáni korai kőkori előfordulások zömét megelőző
feltárások során fedezték fel, melyek közül kiemelkedik a
nagy asszuáni leletmentés mintegy 40 lelőhelye a régi Wadi
Halfa és Dibeira települések környezetében (Solecki 1963;
Guichard, Guichard 1965; 1968; Chmielewski 1968; Marks
1970). A Nílus harmadik zuhatagától délre elterülő Kerma-
medence módszeres terepbejárásaiból származó gyűjté-
sekben szintén fordultak elő ilyen kőeszközök (Chaix et
al. 2000; Honegger 2007). Fontos megemlíteni még a Ní-
lus Dongola szakasza mentén végzett felméréseket (Marks
et al. 1968; Osypiński 2003), illetve a Merowe gát és víztáro-
területén folytatott leletmentéseket, ahonnan az előze-
tes publikációk elsősorban középső kőkori (MSA) készlete-
ket említenek (Wolf 2004; Wolf, Nowotnick 2005). Az utóbbi
években a Nílus nagy hajlata által közrefogott Bayuda-
sivatag vádijai mentén is számos felszíni előfordulást re-
gisztráltak (Masojć 2010), a Nílus és az Atbara összefolyá-
sához közel, Khasm el-Girba környékén pedig Waldemar
Chmielewski végzett kutatásokat (Chmielewski 1987). Még
délebbre haladva Anthony Arkell 1930–40-es évekbeli gyűj-
tései szolgálnak adatokkal (Arkell 1949).
Az asszuáni leletmentések korai kőkori lelőhelyei a Hal-
fa vádit övező maradványhegyek tetején és lejtőin helyez-
kedtek el. Bár pontos koruk nem ismert, ezek szolgáltak a
legtöbb eszközt összehasonlító vizsgálatok alapjául. A lelet-
anyagot Guichard és Guichard öt tipológiai csoport egymás-
hoz viszonyított aránya alapján tagolta alsó, középső és felső
acheuli fáciesekre (Guichard, Guichard 1968). Az első csoport
csákányai (pick), magkő alakú és gömbölyded mandulafor-
májú szakócái az alsó fáciest jellemzik, a 2–3. csoport gondo-
sabb kidolgozású bifaciálisai a középső és felső acheuli mar-
káns eszközei. Külön csoportot képeznek az úgynevezett
núbiai formák, melyek többségükben helyi kvarcit hasábo-
kon készültek. A nyersanyagtömbök eredeti élei, szegletei
sok esetben látszanak ezeken a darabokon, ez azonban nem
félkész állapotukra utal, csupán a természetes formák fel-
használására. Az utolsó csoportban kaptak helyet a bizony-
talan státuszú, kis mennyiségben képviselt típusok. Nagy
formavariáció volt jellemző a leletanyagra, a csoportok
szinte mindegyikéből fordultak elő eszközök az egyes lelő-
helyeken. Guichard és Guichard három sajátosságot említe-
nek: a núbiai csoport formái a felső acheuliban gyakoribbak;
az alsó acheuli Locality 516 és a középső acheuli Locality 438
kivételével mindegyik gyűjteményhez tartoznak Levallois-
elemek (magkövek, szilánkok, retusált Levallois-szilánkok);
az első csoport erősen reprezentált az alsó acheuli fáciesben.
A Kerma-medencében, Kaddanarti és Karibnarti lelőhe-
lyeken gyűjtött leletanyagot az ásatók az itt feltárt fauna
maradványokkal korrelálták, melyek kb. 0,6 millió évesek
(Chaix et al. 2000). A fejlett oldowaiként meghatározott ka-
vicsipar hasogatókból és szilánkokból áll, az acheulira jel-
lemző nagyméretű bifaciális eszközök hiányoznak. Hason-
ló „pre-Chelles acheuli” kavicseszközöket és kopott, korai
acheulinak nevezett szakócákat említ Arkell is az ötödik zu-
hatag környékén, illetve a magyar koncessziós területtől
alig délebbre magasodó Dzsebel Nuri tetején (Arkell 1949:
37). A Nílus dongolai szakaszán végzett terepbejárásokkor a
magyar koncessziós területéhez egészen hasonló leletszitu-
ációk fordultak elő (Osypiński 2003). Az itteni szakócák a fo-
lyóhoz közeli hegylábaknál, egyedüli bifaciális eszközként,
néhány szilánk társaságában hevertek a felszínen, és mindig
felismerhető volt némi középső kőkori (MSA) leletanyag is a
közelben. Az előfordulások a kövek nyersanyagául szolgá-
kvarcit lelőhelyek környezetében helyezkedtek el. A ré-
Király - Szudán korai kőkora / Litikum 1 (2013) 2-18 5
gió egyetlen szondázó ásatással vizsgált lelőhelyén szakócák
és Levallois elemek szintén együtt fordulnak elő a középső
kőkorinak (MSA) tartott rétegben (Kobusiewicz, Kabaciński
1996).
3.2. Feltárások
Korai kőkori (ESA) kultúrrétegeket feltáró, nagyobb léleg-
zetvételű ásatások négy helyen fordultak elő Szudánban:
Szai szigetén, Khasm el-Girba környékén, Arkinban és Khor
Abu Angában. Arkin egy Nílusra merőleges vádi az egyipto-
mi-szudáni határ közelében. Felszínén és hordalékában 14
leletkoncentrációt találtak, melyek egy része a vizsgált kor-
szakhoz tartozik. A hordalékban lévő leletek közel in situ
helyzetben feküdtek, de a kultúrréteget nem sikerült pon-
tosan keltezni (Chmielewski 1968). Arkin 8 kőanyagát fő-
ként diszkoid és preparált leütési felszínű magkövek, illetve
az azokról származó szilánkok teszik ki. A kész eszközök kö-
zött kvarckavicsokból készült hasítókat, hasogatókat, ovális
bifaciális eszközöket, illetve szakócákat találni. A szakócákat
lándzsa, szív alakú, mandula formájú darabok, és néhány
kvarcit tömbön készült típus képviseli, melyeket Guichard
núbiai csoportjába sorolhatunk.
Arkin 5 egy későbbi fázist jeleníthet meg (lupembai), ahol
Levallois-magkövek és -szilánkok is előkerültek, a bifaciális
darabok közt pedig szakócák, kések és a középső kőkorra
(MSA) jellemző hegyek is felismerhetők voltak.
A Szai-szigeti 8-B-11 lelőhelyen lehetőség nyílt szorosabb
rétegtani korrelációra és kormeghatározásra is (Van Peer
et al. 2003). A leleteket tartalmazó rétegek egy kisebb víz-
mosás betöltésében, és a vízmosás által érintett maradvány-
hegy lábánál rakódtak le. A sorozat alján késő acheuli lán-
dzsa alakú szakócák feküdtek. A szakócák feletti eolikus
eredetű homok maximális kora OSL minták alapján 223 ±
19 ka (kiloannum – ezer év). E homok felett, a vízmosás be-
töltésében további négy kultúrréteg feküdt, melyeket ste-
ril homokrétegek választottak el: az alsó háromban sangoai,
acheuli és lupembai, a negyedikben korai MSA leleteket ta-
láltak. A második réteg feletti homok 182 ± 20 ka korú, a má-
sodlagos helyzetű leleteket tartalmazó harmadik rétegre
húzódó homokból vett minta 152 ± 10 ka korú volt. Az alsó
sangoai rétegben (BLG réteg) magkő-balták, ütőkövek, a bal-
ták előállításakor keletkezett szilánkok és körkörösen pre-
parált magkövekről származó szilánkok fordultak elő, sza-
kócák nem voltak jelen. A réteg különleges leletei közt sárga
és vörös okkerrögök, a rögök szétdörzsölésére használt ka-
vicsok, illetve egy pattintással kiképzett felületű homokkő-
tömb érdemel figyelmet, melyet növényi részek őrlésére
használtak. A középső sangoai réteg (TLG réteg) leleteinek
összetétele az előzőhöz hasonló, beleértve a szakócák hiá-
nyát és az őrlőköveket is. E rétegben egy acheuli koncentrá-
ció vált el élesen a sangoai ipar leleteitől. A koncentráció két
lándzsa alakú szakócából és számos szilánkból állt, melyek
az egyik szakóca készítésekor keletkeztek. A felső UG réteg
leleteit lupembaiként határozták meg, mivel a bifaciális he-
gyek hasonlítottak a zambiai Kalambo Falls lupembai lelete-
ire. Arkin 5 bifaciális hegyeit Van Peer és Vermeersch szin-
tén ide sorolják (Van Peer, Vermeersch 2007).
Az Atbara középső folyásánál kifejezetten az Afrikai Ki-
vándorlás elméletek által felvetett kérdések hatására indul-
tak újra régészeti kutatások 2005-ben (Abbate et al. 2010).
Az eritreai és etiópiai határhoz közel fekvő Khasm el-Girba
környékén vett georégészeti minták kb. 50 méter vastag
pleisztocén folyami üledéket fognak át. Abbate és munka-
társai három nagy üledékképződési ciklust (synthem) külö-
nítenek el, melyeket állati fosszíliákkal, radiometrikus és
paleomágneses módszerekkel kelteztek. Az első, Butana Híd
Synthem (BHS) az α-Neonílust is tápláló nedves időszakkal
vette kezdetét, e helyütt a korai pleisztocén végén, a közép-
ső pleisztocén elején. A benne talált 1,0–0,8 Ma idős leletek
nyersanyagául helyi folyami kovakavicsok szolgáltak. Ha-
sítók, csákányok, szakócák, unifaciális és bifaciális retussal
ellátott szilánkok képviselik a típusos eszközöket. A szakó-
cák változó kidolgozottságú, sokszor szabálytalan körvona-
lú, vaskos darabok, kevés élalakító retussal. A ciklust lezá-
ró eróziós időszak után következő Khasm el-Girba Synthem
(KGS) első két alegysége a középső pleisztocén második fe-
lét reprezentálja. A KGS1 korának felső határa egy KGS2 al-
jából származó kagyló uránium–tórium vizsgálata alapján
idősebb, mint 126,1 ka. Kezdetének ideje nem biztos: a BHS
utáni eróziós fázis több százezer évig is tarthatott, a KGS1
idején kanyargó folyót a MIS7 (240–190 ka) nedvesebb vi-
szonyaival korrelálják (Abbate et al. 2010: 29). A KGS1 alegy-
ség leletei több különböző iparhoz tartozhattak. A legerő-
sebben kopott darabok a BHS leletanyagához hasonlóak, a
közepesen kopottak kisméretű szakócák, míg az ép állapo-
tú darabok között diszkoid és Levallois-magkövek, facettált
talonú szilánkok, valamint két gondosan elkészített szakó-
cabalta (hacherau) is szerepelnek, szakócák viszont nem for-
dulnak elő.
A Khartumhoz közeli Khor Abu Anga lelőhelyen Anthony
Arkell végzett ásatásokat egy vádi bolygatott hordalékában
(Arkell 1949; Guichard, Guichard 1965; 1968). A 6 részre osz-
tott rétegsorban acheuli, sangoai és lupembai leletanyagot
említ. A leletanyag 610 bifaciális darabja közt az arkinihoz
hasonló oválisok, és a Guichard-féle núbiai acheuli típu-
sok mindegyike megtalálható volt, emellett nagy meny-
nyiségű Levallois-szilánkot is tartalmazott a minta – a ré-
tegtani helyzet jelölése nélkül. Arkell kisebb ásatásai közül
említésre méltó a dél-szudáni Singában 1924-ben talált ko-
ponyaboltozat (Spoor et al. 1998). A fosszília egy Homo
helmei maradványa, mely az őt bezáró kalcitos konglome-
rátum uránium-tórium vizsgálata alapján minimum 133 ± 2
ka korú (McDermott et al. 1996). A vele egy rétegtani pozíci-
óból előkerült kisebb leletanyag, akárcsak a szomszédos Abu
Hugar-é, a Szai-szigeti sangoai leletekhez hasonlítható (Van
Peer et al. 2003).
3.3. Kulturális körkép
Jelenleg tehát egy korábbi és egy későbbi acheuli, valamint
a korai és középső kőkor átmeneteként (ESA–MSA) felfog-
ható sangoai iparokat ismerjük a szudáni területeken. Az
Arkell és mások által említett, acheuli előttinek tartott ka-
vicseszközök keltezése bizonytalan (Arkell 1949; Guichard,
Guichard 1968). A kermai fejlett oldowai ipar státusza kér-
déses, mivel a szakócák hiánya akár véletlen is lehet. Abbate
Király - Szudán korai kőkora / Litikum 1 (2013) 2-18
6
és munkatársai megjegyzik, hogy az atbarai BHS kollekció is
igen szegény szakócákban, ezért először fejlett oldowainak
gondolták (Abbate et al. 2010: 24). A korábbi acheuli fácieshez
így mindössze a BHS leletanyaga és a Wadi Halfa terület
egyetlen „alsó acheuli” készlete tartozik. Bifaciális eszköze-
ik hasonlósága mellett a Levallois koncepció hiánya miatt
alkothatnak egy csoportot.
A későbbi acheuli fácies két datált lelőhelye a részletes
adatközlés előtt nehezen vethető össze más, keltezetlen
acheuli előfordulásokkal. A 8-B-11 lelőhely esetében lán-
dzsa alakú szakócákat és szilánkokat említenek, az atbarai
KGS1 leleteit különböző iparok heterogén emlékeinek ír-
ják le. Az Atbara menti leletek közt előforduló szakócabal-
ták Szudán más részén egyáltalán nem jellemzők, ezért a
kőanyag a hasítóbárdokban bővelkedő kelet-afrikai ipa-
rokkal hozható összefüggésbe. Wadi Halfa környékén a fel-
színi gyűjtések középső és felső acheuli komponensei kép-
viselhetik a későbbi acheuli fáciest. Itt a gondos élalakító
retussal ellátott lándzsa alakú, szív alakú és „micoqui” sza-
kócák jellemzők, de a Guichard-féle negyedik és ötödik
bifaciális csoport jelenléte elkülöníti ezeket a lelőhelyeket
más afrikai iparoktól (Clark 1982; 1992). Az egyiptomi Nílus-
völgy publikált eszközei emlékeztetnek a núbiai szakócák-
ra, de a hasábos nyersanyagból adódó formai sajátosságok
és a szilánkeszközök itt hiányoznak. Az Egyiptomból ismert
leletanyagok mindegyikében a helyi kavicsok feldolgozása
jellemző (Vermeersch 2002). Az egyiptomi Kharga oázisban
az aprólékos megmunkálású szív és háromszög alakú szakó-
cák fordulnak elő, a Dakhla oázis lelőhelyein pedig a man-
dula formájú szakócák és kések uralják az eszközkészleteket
(Churcher et al. 1999; Hill 2001; Smith et al. 2004). A többi
nyugati sivatagi lelőhelyen is ilyen a szakócák összetétele,
fontos különbség viszont a szakócabalták jelenléte, például
Bir Kiseibában (Wendorf et al. 1987; 1994; McHugh et al. 1988;
Haynes et al. 1997; Hill 2001).
A szudáni korai kőkor (ESA) harmadik fáciese a későbbi
acheulival részben egykorú sangoai ipar. Fő jellemzői a ro-
busztus eszközök (heavy duty tools), csákányok, magkőbalták
(más nevükön oválisok vagy Khor Abu Anga oválisok) jelen-
léte, a különböző preparációs technológiák segítségével le-
1. ábra. HSAP 072 lelőhely látképe Nyugat felől. A felső kép a lelőhelyet jelöli a Nílus negyedik zuhataga mentén. Az alsó ábra az eszköz lelőhelyét
és a fotózás irányát mutatja. A főkép közepén a mederből kiemelkedő gránitsziklák helyezkednek el, ahol a lelet feküdt. Helyzetkép: Google Earth™;
helyszínrajz: Vajda József; fotó: Király Attila. // Figure 1. Site HSAP 072 from the West. The upper index photo places the site along the Nile’s Fourth
Cataract. The inset below shows the provenance of the artifact. The granite boulders in the middle of the picture are the point of recovery. Location
picture: Google Earth™; site plan: József Vajda; photo: Attila Király.
Király - Szudán korai kőkora / Litikum 1 (2013) 2-18 7
választott szilánkok számbeli dominanciája, valamint a gon-
dosan elkészített szakócák hiánya (Clark, Kleindienst 2001).
A sangoai szakócák különböznek az egykorú acheuliaktól:
inkább nyersanyagtömbökön és kavicsokon, mint szilánko-
kon készültek, a formálás pedig kissé elnagyolt. Az eszközök
így vastagabbak, a felületalakító szilánknegatívok nagyok,
szélesek, de sokszor nem terjednek ki az egész felületre. Az
élalakító retus ritkán felfutó, inkább szabálytalan, így a sza-
kócák alakja kevésbé standardizált.
Magkőbalták nagy számban fordulnak elő a Szai-szigeten,
Arkin 8 lelőhelyen, a Khartum melletti Khor Abu Angában,
valamint a singai és Abu Hugar-i leletanyagban. A sangoai
szakócák a Szai-szigeten nincsenek jelen, Arkin 8 és Khor
Abu Anga lelőhelyeken viszont gyakoriak (Chmielewski
1968; Van Peer et al. 2003). Ilyen eszközök Wadi Halfában
is megjelennek annak ellenére, hogy a leletanyaggal dolgo-
zók acheuliként inter pretálták ezeket az előfordulásokat. Itt
a tipikusnak mondható acheuli szakócák mellett a robusz-
tus és a „núbiai” formák, „rosszul elkészített” oválisok, és
néhány „Khor Abu Anga ovális” is jelen vannak (Guichard,
Guichard 1968). Ezek az eszközök szupportjukat, előállításuk
technológiáját tekintve nem sokban különböznek a Közép-
Afrikában definiált sangoai eszközeitől.
A késő acheuli és a sangoai ipar tehát a durván megmun-
kált bifaciálisok, a robusztus eszközök, és a preparált le-
ütési felszínű magkövekről származó debitázs révén közös
jellemzőkkel bír. Ezek jelenléte a sangoai definitív tulaj-
donsága, de az afrikai acheuli utolsó szakaszára csak Szu-
dánban jellemző. Clark értelmezésében ezért a szudáni le-
letanyag egésze a legkésőbbi acheuli egy sajátos fáciesét
jeleníti meg (Clark 1992). A két ipar mégis különbözik egy-
mástól. Az acheuli gondosan kivitelezett, hasábokon és óriás
szilánkokon készült szakócái nem találhatók meg a sangoai
lelőhelyeken, ahol inkább kavicsokból kialakított, durvább
kiképzésű, kisebb méretű eszközök voltak jelen. A núbiai
késő acheuli és sangoai egyidejűsége, azonos földrajzi elter-
jedése Szudánban eredményezhetett hasonló technológiai
megoldásokat, de ezek kulturális jelentősége egyelőre nem
tisztázható.
4. Helyi lépték – a lelőhely és a vizsgált darab
tulajdonságai
Az eszköz 2007 februárjában került elő a Magyar Szudá-
ni Régészeti Projekt (Hungarian Sudan Archaeological Pro-
ject, HSAP) 16 négyzetkilométeres koncessziós területének
HSAP 072 nevű lelőhelyén (1. ábra; Király 2008). HSAP 072
(É18°48’10” K32°3’22”) a Nílus negyedik zuhatagánál, a folyó-
val párhuzamos ősmeder mentén nyúlt el, számos korszak
emlékeit őrizve. A meder törmelékes felszínén, a mederbe
futó kisebb vádik szájánál, valamint a magasabban fekvő te-
raszokon egyaránt fordult elő őskori kőanyag. Ezek többsé-
ge a felszínen, másodlagos helyzetben feltorlódott, változó
sűrűségű koncentrációt alkotott. A terepbejárás során vilá-
gossá vált, hogy a lelőhely kőeszközei a koncessziós terüle-
ten egyedülálló módon szinte kizárólag pleisztocén korúak.
A vizsgált eszköz a mederből kiemelkedő gránitsziklák kö-
zött, a felszínen feküdt. Közvetlen környezetében nem volt
más megmunkált kő, bár a sziklák lábánál néhány erősen
kopott riolitszilánkot találtunk. Az eszköz minden bizony-
nyal eredeti összefüggéseitől megfosztott tárgy lehet, mivel
a lelet felszíni, és nem volt körülötte egyéb emlék befoga-
dására alkalmas üledék; s mivel a medret a feltárások ide-
jén is gyalogútnak használták a helyi lakosok, így folyama-
tos bolygatás alatt állt.
4.1. Tipológiai elemzés
A forma meghatározása, azon belül is a szimmetria külö-
nösen fontos az acheuli kulturális változatosság értelmezé-
sében, ezért mind a tipológiai, mind a morfometriai vizsgá-
latban külön hangsúlyt fektettem a szimmetria kérdésére
(Gowlett 2006; Le Tensorer 2006; McPherron 2006; Pope et
al. 2006; Lycett 2008; Lycett, Gowlett 2008). A lekerekített
bázisú, vaskos, tompaszögű hegyben végződő eszköz szin-
te teljes felületén megmunkált, bifaciális darab (2. ábra). 172
mm hosszú, legnagyobb szélességét (114 mm) az alaptól szá-
mított 70 mm magasságában éri el.
A darab elölnézetben enyhén aszimmetrikus: legnagyobb
hosszúsága a szimmetriatengelytől 7 milliméterrel balra
mért, a tengely által osztott félsíkok körvonalai nem egy-
más tükörképei. Az eszköz plánkonvex, hátlapja jóval la-
posabb az előlapnál. Keresztmetszetei a proximális szaka-
szon erősen aszimmetrikusak, egyenlőtlen szárú trapéz
alakot vesznek fel, melyek csak a disztális szakaszon szelí-
dülnek többé-kevésbé szimmetrikus lencse körvonalakká.
Az aszimmetriát a bal oldal mintegy felét elfoglaló lapos hát
okozza, ami a tömbszerű nyersanyag eredeti alakját őrzi. A
darab egyik meghatározó alaki tulajdonsága tehát az aszim-
metria, a másik pedig a hegyben végződő disztális rész. Két
fő tengelye mentén négy eltérő morfológiájú egységre oszt-
hatjuk az eszközt (3a ábra). A bal proximális negyed a leg-
nagyobb tömegű: vastag, szögletes régió minimális bázisvé-
konyítással, oldalél nélkül. A bal disztális negyed íves éllel
határolt, mintegy tükörképe a jobb disztális szakaszon hú-
zódó élnek. A jobb disztális szakasz munkaéle az elvékonyí-
tott proximális szakaszon is folytatódik, egészen a bázisig.
Arányait tekintve az eszközt rövid mandulaformájú sza-
kócaként helyezhetjük el a Bordes-i alapú tipológiákban:
bázisa lekerekített, oldalainak íve konvex, a legnagyobb
szélesség és legnagyobb vastagság arányszáma (m/e) ala-
csony (1,72), a legnagyobb szélesség és legnagyobb hosszú-
ság arányszáma (L/m) szintén (1,47) (3. ábra) (Bordes 1979: 75;
Debénath, Dibble 1993: 146). Hiányzik viszont a sensu stricto
szakócák két ismérve: a mindkét oldalon legalább bázisig
futó munkaél, és a kétoldali szimmetria (Kleindienst 1962:
85; Schild, Wendorf 1977: 35). Guichard és Guichard núbiai
rendszerében nincs külön kategória egy ilyen aszimmetri-
kus darabra. Bizonyos fokú „szabálytalanságot” szinte min-
den típuson belül említenek, sőt, egyes esetekben meghatá-
rozó jegy a hossztengely menti szimmetria hiánya (pl. vállas
szakócák). Az élt megszakító oldallap szintén nem típusal-
kotó jelleg. Az alsó núbiai szakócák nagy része kvarcitból
(ferrocrete sandstone) készült, ami szögletes tömbökben for-
dul elő. A tömbök eszközzé alakításakor, típustól függet-
lenül sok helyütt meghagyták az eredeti szögletes felszínt
(Guichard, Guichard 1968: 155).
Király - Szudán korai kőkora / Litikum 1 (2013) 2-18
8
2. ábra. HSAP 072 nagy vágóeszköze. e – keresztmetszet a legnagyobb vastagságnál, alulnézet; n – keresztmetszet a hossz felénél, felülnézet. Fotó
és rajz: Király Attila. // Figure 2. Large cutting tool of Site HSAP 072. e - cross section at greatest thickness; n - cross section at the half of length.
Photo and drawings: Attila Király
Király - Szudán korai kőkora / Litikum 1 (2013) 2-18 9
A bal élt megszakító oldallap és az eszköz erősen aszim-
metrikus keresztmetszete felvetik annak lehetőségét, hogy
a darabot bifaciális késként határozzuk meg. Kleindienst és
Clark kelet-afrikai tipológiája, illetve a Combined Prehistoric
Expedition rendszere tartalmazzák ezt a kategóriát.
Kleindienst a nagy vágóeszközök gyűjtőfogalmon belül kü-
löníti el a szakócáktól a késeket. A kés:
egyik oldala, vagy egyik oldalának egy része tompított, »há-
tas«, míg másik oldalán, vagy másik oldalán és disztális végén
éles vágóél húzódik. A tompítás lehet eredeti felszín–kéreg, vagy
törési felület; a szupport sima vagy facetált talonja; szándékos
formálás eredménye. […] A tompított oldal jelentősen vastagabb
a vágóél oldalánál” (Kleindienst 1962: 89).
Schild és Wendorf az egyiptomi Dakhla oázis tompított
hátú bifaciálisainak nagy száma nyomán alkotta meg a kés
kategóriát. Az akkori szakirodalmat összevetve szimmet-
rikus, aszimmetrikus és duplán tompított altípusokat kü-
lönítettek el, a következő főbb általános jegyekkel (Schild,
Wendorf 1977: 41). A tompított oldal disztális vége általá-
ban elvékonyul („half-back”); ennek köszönhetően a dara-
bok többsége csúcsban végződik. A tompított oldal e felső
szakasza egyenes, konkáv, ritkábban konvex alakú, a szem-
közti munkaél viszont gyakorta konvex lefutású. A tompítás
miatt a bázis tájékának keresztmetszete háromszögű, míg a
csúcs közelében inkább lencse alakú, sokszor szimmetrikus.
Ezek a meghatározások alkalmazhatók a vizsgált eszközre,
morfológiai szempontból a darab mégis inkább szakóca be-
nyomását kelti. Ennek oka, hogy a fő síkból tekintve a darab
markáns csúccsal és ívelt, konvex élekkel rendelkezik a fel-
ső harmadban, a kétoldali szimmetria illúzióját teremtve. A
disztális szakasz e formája, a lekerekített bázisrésszel a sza-
kócákra jellemző csepp alakot kölcsönöz a tárgynak. Ahogy
az egyes rendszeralkotók is megjegyzik, a tipológiák a foko-
zatos átmenetek mesterséges tagolásaként foghatók fel, így
rendre előfordulnak határesetek. Kleindienst például a ké-
sek között több darabot átmeneti formájúnak tart a vállas
szakócák felé, ahogy Schild és Wendorf is felhívják a figyel-
met arra, hogy egyes kések inkább mandula formájú sza-
kócára emlékeztetnek. A vizsgált darab pontosan ilyen át-
menetet jelenít meg. A nevezéktan szempontjából a darabot
így egyszerűbb a magasabb rendű nagy vágóeszköz (Large
Cutting Tool – LCT) kategóriában elhelyezni, mely csupán
a méretet, és a vágási funkciót hangsúlyozza (Kleindienst
1962).
A kategórián belül három alaktani jegy különféle kombi-
nációi tükröznek eltérő eszközkészítési koncepciókat: hegy
jelenléte, vágóél elhelyezkedése, lekerekítettség. Ebben a
rendszerben a vizsgált darab az összetartó élű, hegyben vég-
ződő eszközök képviselője.
3. ábra. Az elemzés és az összehasonlító vizsgálat során használt eszközök, elnevezések és mérések helyei. Ábra: Király Attila // Figure 3. Drawings
of artifacts, data recording loci, and nomenclature of the morphometrical analysis. Figure: Attila Király
Király - Szudán korai kőkora / Litikum 1 (2013) 2-18
10
4.2. Morfometriai elemzés
A morfometriai analízist Lycett és munkatársai módsze-
re szerint végeztem, kisebb módosításokkal (Lycett 2009a;
2009b; Lycett et al. 2006). Rendszerükhöz viszonyítva más-
képp tájoltam a darabot, praktikus okokból. Cikkükben a
legnagyobb vastagságból indulnak ki. A meghatározás sze-
rint ez a paraméter a darab volumenének közepén mért leg-
kisebb távolság két végpont között. A szélességi tengely a
második legkisebb távolságot jelöli a vastagsági tengelyre
merőlegesen, a hossztengely pedig a szélességre merőleges
szakasz. Ezek a koordináták a kézbevett darabokhoz igazít-
hatók, de távoli lelőhelyek közötti összehasonlító vizsgála-
tokkor sok esetben csak a leletek rajzai adottak.
E szempontból egyszerűbb a darabok legszélesebb és leg-
hosszabb egymásra merőleges szakaszai által a darab köré
rajzolható négyszögből kiindulni. E négyszög két szimmet-
riatengelye szolgál hossz- és szélességi tengelyként (3b.
ábra).
Szintén a könnyű összehasonlítás érdekében, az eredeti
méretadatok konvertálására volt szükség. A nyersadatokat
a minta mértani középértékével elosztva eltűntetjük a va-
lós méreteket, az egyes értékek közötti változatosság azon-
ban megmarad. A formai összehasonlítást így nem torzítja
két kőeszköz valós méretbeli különbsége. A felvett paramé-
terekkel az elülső felszín íveltségét, az oldalélek lefutásának
szabályosságát, illetve a darab és kétoldali szimmetriáját jel-
lemzem (1. táblázat, 3c. ábra).
A hossztengelyre merőlegesen a bal és jobb oldalak széles-
ségeit mértem szabályos közönként (13–13 változó). Hasonló
adatokat vettem fel a darab közepén húzódó szélességi ten-
gelytől kiindulva a disztális, illetve a proximális végek irá-
nyában (11–11 változó). A mélységet a hossztengely, a széles-
ségi tengely és a körberajzolt téglalap két átlójának vonalai
mentén, szintén szabályos közökben mértem (15 változó
tengelyenként). A mélységet itt a felület legmagasabb pont-
jához viszonyítva kapjuk meg, ami 0 mm értékkel bír.
Változó mm Változó mm
1Szélesség, disztális bal 10% 23 31 Hossz, disztális bal 40% 80
2Szélesség, disztális bal 20% 33 32 Hossz, disztális közép 50% 85
3Szélesség, disztális bal 25% 39 33 Hossz, disztális jobb 60% 74
4Szélesség, disztális bal 30% 42 34 Hossz, disztális jobb 70% 59
5Szélesség, disztális bal 35% 45 35 Hossz, disztális jobb 75% 53
6Szélesség, disztális bal 40% 51 36 Hossz, disztális jobb 80% 46
7Szélesség, közép bal 50% 58 37 Hossz, disztális jobb 90% 20
8Szélesség, proximális bal 60% 58 38 Hossz, proximális bal 10% 70
9Szélesség, proximális bal 65% 57 39 Hossz, proximális bal 20% 78
10 Szélesség, proximális bal 70% 56 40 Hossz, proximális bal 25% 82
11 Szélesség, proximális bal 75% 55 41 Hossz, proximális bal 30% 85
12 Szélesség, proximális bal 80% 53 42 Hossz, proximális bal 40% 85
13 Szélesség, proximális bal 90% 50 43 Hossz, proximális közép 50% 82
14 Szélesség, disztális jobb 10% 15 44 Hossz, proximális jobb 60% 76
15 Szélesség, disztális jobb 20% 31 45 Hossz, proximális jobb 70% 70
16 Szélesség, disztális jobb 25% 36 46 Hossz, proximális jobb 75% 65
17 Szélesség, disztális jobb 30% 41 47 Hossz, proximális jobb 80% 60
18 Szélesség, disztális jobb 35% 44 48 Hossz, proximális jobb 90% 51
19 Szélesség, disztális jobb 40% 47 49 Felszín íveltségi együttható, hossztengely 0,076
20 Szélesség, közép jobb 50% 55 50 Felszín íveltségi együttható, szélességi tengely 0,105
21 Szélesség, proximális jobb 60% 58 51 Felszín íveltségi együttható, 45-225° tengely 0,110
22 Szélesség, proximális jobb 65% 57 52 Felszín íveltségi együttható, 135-315° tengely 0,098
23 Szélesség, proximális jobb 70% 55 53 Éllefutás egyenességének együtthatója 0,071
24 Szélesség, proximális jobb 75% 53 54 Szimmetria index 0,788
25 Szélesség, proximális jobb 80% 47 55 Szélesség és maximális szélesség hányadosa 1,042
26 Szélesség, proximális jobb 90% 26 56 Hosszúság és maximális hosszúság hányadosa 1,033
27 Hossz, disztális bal 10% 22 57 Körvonal hossza 467
28 Hossz, disztális bal 20% 48 58 Legnagyobb negatív területe (mm2) 2530
29 Hossz, disztális bal 25% 58 59 Teljes negatív szélességek varianciája (nem mm) 0,645
30 Hossz, disztális bal 30% 67 60 Teljes negatív hosszak varianciája (nem mm) 0,534
1. táblázat. HSAP 072 vágóeszköz morfometriai adatai. Az indexek az eredeti nyersadatok alapján számítottak (nem geometriai átlagok felhaszná-
lásával). // Morphometric data of HSAP 072 large cutting tool. Indices are calculated by raw data (i.e. not with geometrical averages).
Király - Szudán korai kőkora / Litikum 1 (2013) 2-18 11
A morfometriai analízishez használt változókat az 1. táblá-
zat foglalja össze. A kétoldali szimmetria bemutatásához a
vizsgált darabot összevetettem két késő acheuli eszközzel,
melyek az egyiptomi Dakhla oázis E-72-1 lelőhelyén kerül-
tek elő (3. ábra) (Wendorf , Schild 1980).
A szimmetrikus kés és a mandula formájú szakóca a for-
mavariációk határait testesítik meg a vizsgálatban, nem
szolgálnak kulturális összehasonlítás alapjául. Az eszközök
szélességértékeit (26 változó) felhasználva két vizsgálatot
végeztem. Mindkét vizsgálaton belül három összehasonlí-
tás történt: bal és jobb oldalak viszonya (13–13 változó); bal
és jobb disztális negyedek viszonya (7–7 változó); bal és jobb
proximális negyedek viszonya (7–7 változó) az egyes eszkö-
zökre vonatkozóan.
A Student féle páros t-próbát annak megállapítására hasz-
náltam, hogy a szélességértékek teljes varianciája hogyan
oszlik meg egy eszköz két oldala között (4. ábra) (van Pool,
Leonard 2011: 109. skk.). Erős szimmetria esetén a két ol-
dal hasonló mértékű változatosságot mutat, és az értékek
viszonylag kiegyenlítettek az egyes szélességpontok (vál-
tozók) mentén. Bal és jobb oldalak megfelelése a várt mó-
don jóval erősebb volt a szakócánál (p=0,035), mint a kés-
nél (p=0,950). Az is megfigyelhető, hogy a kés disztális bal
és disztális jobb negyede majdnem szimmetrikus, de a há-
tat hordozó bal proximális negyed hangsúlyosan eltér a jobb
negyed alakjától. A szakóca esetében is inkább a disztális ré-
szek egyezése nagyobb. HSAP 072 vágóeszközénél fordított
a helyzet: itt a proximális részek értékei közelítenek, míg a
disztális szakaszon nagyobb eltérés (p=0,153) észlelhető an-
nak ellenére, hogy ránézésre inkább itt hasonló a darab két
oldalának körvonala. A vágóeszköz a t-próbákban a tom-
pított hát ellenére a szakócához áll közel. Ennek oka lehet,
hogy a mintavétel kevésbé volt intenzív a bázis és a csúcs
közelében, ahol jelentős alaki eltérések találhatók.
Az úgynevezett szimmetria-indexek a t-próbákkal körvo-
nalazott jelenségeket pontosították. Az index az adott vál-
tozókhoz rendelt szélességi értékpárok különbségét veti
össze az ugyanott mért teljes szélességgel. Ha az arányszá-
mok összege 0, akkor a darab teljesen szimmetrikus; ettől
eltérő index az aszimmetria növekedését jelzi. A legmaga-
sabb index a vágóeszközhöz tartozott (0,788), ezt követte a
szimmetrikus kés (0,683), majd a szakóca (0,280). A dara-
bok proximális és disztális feleinek indexei közt szintén el-
térések mutatkoztak, a különbség a vágóeszköz esetében a
legnagyobb.
A mellékelt grafikonon változóról változóra végigkövethe-
tő a három eszköz szimmetria indexeinek viszonya (4. ábra).
Az aszimmetrikus (kés és vágóeszköz) és szimmetrikus (sza-
kóca) darabok között a proximális részen vannak markáns
különbségek, a vágóeszköz viszont a disztális részen erősen
4. ábra. Az összehasonlító vizsgálat eredményei. Ábra: Király Attila. // Figure 4. Comparative analysis results. Figure: Attila Király.
Király - Szudán korai kőkora / Litikum 1 (2013) 2-18
12
3000 km
1
2
3,96
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20,102
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33, 85
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
7374
75
76
77
78
79
80
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
97
98
99
100
81
82
83
84
101
103
104
105
106
107
108
109
110
113
112
A
B
C
D
111
Bizonytalan besorolású késői középső pleisztocén lelőhely
Iparok/technokomplexek/korszakok rövidítései:
A - Acheuli; Am - Amudi; F - Fauresmith; O - Oldowai; S - Sangoai;
Y - Yabrudi ; EMSA - korai középső kőkor
Középső Kőkor (MSA) a középső pleisztocén idején
ESA-MSA átmeneti iparok,
középső pleisztocén második fele (kb. 0,4 – 0,2 Ma)
Acheuli, középső pleisztocén második fele (kb. 0,4 – 0,2 Ma)
nem Acheuli, középső pleisztocén első fele (kb. 0,78 – 0,4 Ma)
Acheuli, középső pleisztocén első fele (kb. 0,78 – 0,4 Ma)
Acheuli, korai pleisztocén vége –
középső pleisztocén eleje (kb. 1,1 – 0,6 Ma)
A legkorábbi iparok, korai pleisztocén
Afrika kilépési pontjai:
A - Gibraltár; B - Szicília; C - Sinai; D - Bab el-Mandab
KÖZÉPSŐ
PLEISZTOCÉN
RÉGÉSZETI LELŐHELYEK
AFRIKÁBAN
7 Aïn Hanech (O); 30 El-Kherba (O); 41 Gona (O); 66 Lake Zihor (A); 68 Lokalalei (O); 77 Olduvai Bed I (O); 83 Peninj (A); 87 Rieputs Formáció (A); 106 Ubei-
diya (A); 108 Wadi Barjuj (O)
1 Abbasiyeh; 17 Bouri - Daka tag; 18 Buia; 23 Dahr Tichitt; 29 Elandsfontein 1; 31 Enneri Blaka; 35 Faleme csoport; 40 Gesher Benot Ya’aqov; 49 Isenya; 52
Jos-fennsík; 57 Kariandusi; 60 Khasm el-Girba BHS; 62 Kilombe; 69 Mekrou csoport; 70 Melka Kunturé – Gombora II; 77 Olduvai Bed IV; 78 Olorgesailie
M1,M7; 86 Richat csoport; 93 Sidi Zin; 94 Silemi; 99 Swartkans, M3; 102 Thomas Quarry I; 108 Wadi Barjuj; 113 Yay o
4 Abydos; 12 Bir Sahara; 13 Bir Tarfawi; 14 Bitzat Ruhama; 15 Bodo; 20 Casablanca – Rhino Cave; 21 Cave of Hearths Bed 1-3; 24 Dakhla-oázis, Balat
egység; 25 Dawadmi; 26 Dishna E6101; 28 El Hawawish; 32 Errayah; 33 Evron Quarry; 36 Fayum csoport; 55 Kalambo Falls; 56 Kapthurin Formáció –
Rorop Lingop; 59 Kharga-oázis, Dharb el-Gaga egység; 63 Kiseiba AS1; 67 Latamne; 73 Nag Ahmed el-Khalifa; 74 Nag el-Amra; 75 Ndutu; 77 Olduvai
Ndutu Bed; Olduvai Masek Bed; 78 Olorgesailie M10; 85 Revadim; 89 Saaqah; 92 Sidi Abderrahman: Bears Cave, Cunette; 94 Silemi; 97 Sitt Markho; 98
Soura csoport; 102 Thomas III Hominid Cave; 104 Tihodaine csoport; 109 Wadi Fatimah; 110 Wadi Halfa
8 Andale (S); 53 Kabwe (Broken Hill) (S); Kaddanarti (O); 56 Kapthurin Formáció, több lelőhely; 58 Kathu Pan Str4a (F); 77 Olduvai Ndutu Bed (S/EMSA);
84 Qesem Cave (Am); 100 Tabun Cave E (Y)
5 Adrar Bous; 6 Aïn Fritissa; 11 Bir Safsaf; 15 Bodo; 17 Bouri, Herto Tag; 92 Sidi Abderrahman – Cap Chatelier; 27 Duinefontein; 32 Errayah; 37 Fezzan cso-
port; 45 Hargesia; 47 Holon; 48 HSAP 072; 50 Ismilia; 58 Kathu Pan Str4b; 60 Khasm el-Girba KGS; 61 Khor Abu Anga; 70 Melka Kunturé – Garba III; 80
Oum Qatafa D2; 81 Ounianga csoport; 82 Ouzidane; 88 Rooidam 2; 90 Sai, 8-B-11; 101 Tachengit; 103 Tighénif; 110 Wadi Halfa
3 Abu Hugar; 9 Arkin; 22 Chilga Kernet (F); 26 Dishna E6103; 34 Eyasi; 42 Gondar (F); 43 Gorgora (F); 44 Hackthorne; 55 Kalambo Falls; 56 Kapthurin for-
máció – Rorop Lingop; 65 Kudu Koppie LU; 71 Muguruk; 76 Ngaloba (Laetoli); 88 Rooidam 1, 2 (F); 90 Sai, 8-B-11; 95 Simbi; 96 Singa; 111 Wonderwerk
Cave – Excavation 2, 6 (F);
2 Abdur; 12 Bir Sahara; 13 Bir Tarfawi; 16 Border Cave 6BS; 19 Bundu Farm G4-6; 24 Dakhla CSS üledékek; 38 Florisbad; 39 Gademotta; 46 Hayonim Cave
E; 51 Jebel Irhoud; 56 Kapthurin formáció, több lelőhely; 59 Kharga; 64 Komilot; 65 Kudu Koppie; 72 Mumbwa Caves; 78 Olorgesailie BOK; 79 Omo Kibish;
100 Tabun Cave D; 105 Twin Rivers; 107 Wadi Arid; 111 Wonderwerk Cave Excavation 2,3,5
10 Bayuda lelőhelyek (A); 91 Dongola lelőhelyek (A)
5. ábra. Fontosabb afrikai lelőhelyek a középső pleisztocén idejéből. Az időkeretek a nagy vágóeszközök használatának idejét foglalják magukban.
Domborzat: Eric Gaba – Wikimedia Commons user: Sting; adatok és jelölés: Király Attila. // Figure 5. Selected African sites of the Middle Pleistocene.
The temporal frames are set to the usage of Large Cutting Tools. Relief: Eric Gaba - Wikimedia Commons user: Sting; data and plotting: Attila Király.
Király - Szudán korai kőkora / Litikum 1 (2013) 2-18 13
eltér mind a kés, mind a szakóca értékeitől. Ezt részben a
jobb csúcs felé előforduló konkáv szakasz, illetve a tengely-
hez képest balra elhelyezkedő csúcs okozza.
4.3 Technológiai megfigyelések
Az átmeneteket pontosabban megragadó morfometria sem
ad magyarázatot a forma sokféleségének okára. Az okok
kutatásában elsőrangú szerepet játszik az előállítás tech-
nológiájának vizsgálata; a műveletsor szerinti leírás a pat-
tintás során alkalmazott technikák rendszerét kísérli meg
rekonstruálni, aminek segítségével megérthetjük a speciá-
lis forma kialakulásának menetét. A műveletsor szerinti ér-
telmezés menetéhez és a magyar szakszavaihoz lásd Holló et
al. 2001; 2002; 2004.
Az eszköz fekete színű nyersanyaga lávakőzet – riolit,
esetleg bazalt lehet. Ezek a helyi gránit és gneisz formáci-
ókból kitüremkedő dájkok formájában érhetők ma el a ne-
gyedik zuhatag vidékén (Medani 1973; Almond 1974; Küster,
Liégeois 2001; Gabriel, Wolf 2007). A lelőhelyen az előfordu-
lások hasábosan aprózódó fekete kőzetfoltok a barnásszür-
ke gránitos felszínen. A darab szupportja hasáb, vagy egy
hasábról leválasztott szilánk lehet: a hátlapot, és a lehetsé-
ges talon területét borító leválasztási negatívok miatt nem
lehet biztosan dönteni a kiinduló formáról. A szilánk szup-
port melletti érv a plánkonvex forma, illetve a tény, hogy
HSAP 072 lelőhelyen és környékén több óriásmagkövet is
találtunk, melyek alkalmasak ekkora szilánkok előállítására
(Sharon 2009; 2010). A forma kialakítása az előlap disztális
részén vette kezdetét, és feltehetően körben haladva folyta-
tódott. A formálás során kemény ütővel mért közvetlen üté-
seket alkalmaztak. Kissé kopott, nagy ívű bordák jelzik a leg-
korábbi felismerhető, méretes szilánknegatívokat, melyek a
hossztengelyhez képest rézsútosan, 30-45 fokos szögben he-
lyezkednek el. A hátlapot alakító nagy felületű leválasztások
hasonló irányokból történtek, az előlap kialakítását követő-
en. Egy különösen vaskos szilánkkal a bal oldallap méretét
csökkentették.
A formálás következő szakaszában az előlap és a hát-lap
disztális negyedét további leütésekkel vékonyították, ami
által a darab szimmetrikusnak tetsző hegye alakult ki Az
előlap bal disztális negyedében e műveletek után leválasz-
tásnak nincs nyoma, ugyanitt az alsó szakaszt tompa hát (az
oldallap) foglalja el. A hátlap jobb oldalán a csúcs és a hát
között csupán marginális élalakító retus húzódik, mely in-
kább a szimmetrikusnak ható hegy megformálásában ját-
szik szerepet. Az előlap jobb oldalán (és a hátlap bal oldalán)
viszont kiterjedt alakítás folyt. Ezek a leválasztások egyszer-
re szolgáltak forma és él kialakítására, és legalább két gene-
rációjuk különíthető el. Az előlap széles és mély negatívjai
a proximális rész vékonyítása, illetve a hegy régiójának ki-
alakítása után keletkeztek. A hátlap bal oldalának disztális
és meziális szakaszán intenzív, többlépcsős alakítás nyo-
ma látszik, az alsó szakaszon két nagyméretű, felfutó nega-
tív alkotja az élt. A jobb oldal erőteljes megmunkálása talán
egy későbbi újraélezéshez kötődik. Ha így is történt, ez nem
változtatta meg az él lefutását annyira, hogy a darab elve-
szítse eredeti alakjának arányait. Az előlap közepén gomb-
szerűen kiemelkedő anyagrész alatt, a jobb proximális ne-
gyedben bázis felőli vékonyítás nyoma fedezhető fel. Itt a
„gomb” magasságáig terjedő tömeg egy belső hasadási felü-
let (diaklázis) mentén, egyetlen ütés nyomán szakadhatott
le az eszközről. Az előlap bal proximális egységét egy-két
ütéssel, csupán kis mértékben vékonyították el, a jobboldali
vékonyítást megelőzően. Az eszköz bázisának formálása az
előlap proximális részének kialakítása után következett. A
diaklázis menti törés sima felszínét tovább vékonyították,
és ugyanitt a hátlapon is kisebb leválasztások láthatók. Ily
módon a bázis jobb alsó pereme elölnézetben lekerekített,
és a darab jobb oldalát elfoglaló munkaél ívéhez igazodik.
Az előlap és a hátlap felől induló ütésekkel igazították eh-
hez az ívhez a bázis bal alsó részét is anélkül, hogy jelentősen
csökkentették volna vaskosságát. A formálás itt az előlap
proximális szakaszának vékonyításakor keletkezett kiálló
leütési felszíneket tűntette el.
Az előállítás tanújelei alapján kijelenthető, hogy a vaskos
hát, a hegy és az alaposan megmunkált jobb él egymással
összefüggésben álló, szándékosan kialakított jellegek. A jobb
él elkészítésekor a hossztengelytől jobbra eső bázisrészt to-
vább vékonyították, a tompított hátat tartó bázisrészt vi-
szont eredeti vastagságában őrizték meg. Mindemellett a
bázis egészének körvonalát a jobb él lefutásához igazították.
A bal oldalél esetében a hátlapi retus csak a hegy régiójában
kidolgozott, a tompított háthoz közeledve elnagyolttá válik,
majd megszűnik. Az élek retusálásakor és a bázis vékonyí-
tásakor, az eszköz ránk maradt alakjának kialakításában te-
hát a készítő a megvastagodó háttal is számolt. Ezek alap-
ján valószínű, hogy az eszköz robusztus külleme ellenére is
befejezett, bár a készítő intencióira vonatkozó félkész/be-
fejezett állapot aligha állapítható meg egyedüli leletből álló
minta esetében.
Összegezve a vizsgált darab nagy vágóeszköz, amely gon-
dosan elkészített heggyel bír, kitüntetett vágóéle e hegytől
egészen a bázisig húzódik a jobb oldalon, a bal oldala pedig e
vágóél hatékonyságát növelve markolatszerűen megvastag-
szik. Alakját tekintve inkább szakócára emlékeztet, formája
azonban a késekre jellemzően aszimmetrikus.
5. Összegzés
Az eszköz tipológiai szempontból a késő acheuli lelet-
anyag mandula formájú szakócáihoz áll a legközelebb. A be-
vezető első kérdésére választ adva a meghatározást inkább
a morfometriai és technológiai jellemzők, mint a tipológi-
ai sajátosságok teszik lehetővé. A korábbi acheuli fácies le-
letei durvább kialakításúak, hegyük kevésbé szabályos, az
élalakító retus szinte hiányzik. A széles és mély leválasztá-
sokkal kialakított vagy újraélezett jobb oldal, az eszköz vas-
kos formája a későbbi acheuli fácies robusztus eszközeit
idézi. A Wadi Halfa környéki lelőhelyeken figyelhető meg
az eredeti nyersanyagtömb lapos felületeinek „beépítése”
a darabok bázisába és oldalsó szakaszaiba, az enyhe aszim-
metria, az elnagyolt felületalakítás mellett a hegy régiójá-
nak gondosabb kiképzése. Nem zárható ki a lelet sangoai
besorolása sem, az Arkinból közölt szív alakú szakócák tech-
nológiai és tipológiai szempontból hasonlóak. Különbség,
Király - Szudán korai kőkora / Litikum 1 (2013) 2-18
14
hogy ezek a darabok jóval kisebbek, s hosszuk ritkán haladja
meg a 100 milli-métert, míg a vizsgált eszköz 172 mm hosszú.
Az arkini leletanyag méretbeli sajátosságai nem csak a kis
méretű kavics nyersanyagból formált szakócákat (30%) jel-
lemzik, de a hasábos kvarcitból készült darabokat (60%) is,
amiből jóval nagyobb szupport is előállítható. Ennek figye-
lembevételével nagyobb az esély arra, hogy a vizsgált eszköz
nem sangoai, hanem késő acheuli jegyeket hordoz.
A vizsgált eszköz morfometriai kritériumok alapján hozzá-
illeszthető a Szudánban felismert eszközkészítési tradíciók-
hoz, és tág határok között ugyan, de időben is elhelyezhető a
középső pleisztocén második felére. A technológiai vizsgálat
a formai sajátosságok kialakulását is képes rekonstruálni. A
bevezető harmadik kérdését illetően már ez is elegendő in-
formáció lehet ahhoz, hogy nagy tér- és időbeli léptékű mo-
dellekben emberek jelenlétét vagy hiányát hasonlóan tág
keretek között megállapíthassuk. A kőeszközről kőeszközre
haladó „térképalkotással” leíró modellt kaphatunk a korai
és középső pleisztocén populációk elhelyezkedéséről. Ebben
a folyamatban a felszíni szórványleletet migrációs folyama-
tok állomásaként rögzíthetjük a kontinentális léptékű tér-
képünkön, vagyis lokalizációs adatként hasznosul.
E léptékben a következők mondhatók el a szudáni terü-
let helyzetéről az Afrikai Kivonulás modelljeivel kapcso-
latban. A korai pleisztocén első feléből nem ismert emberi
megtelepedés nyoma Szudánban és Egyiptomban, így nem
létezik közvetlen régészeti bizonyíték kivándorlásra ek-
kor az északkelet-afrikai régión keresztül. A jelenlegi ős-
környezeti adatok alapján nem dönthető el biztosan, hogy
a lelőhelyek hiánya a kutatás állapotát, vagy a megtelepedés
valós hiányát tükrözi (Paulissen, Vermeersch 1987). A régé-
szeti kutatások eleddig főként a mai folyóvölgy környeze-
tét érintették, de a késő pliocén–korai pleisztocén Nílus el-
helyezkedése nem feltétlenül egyezett a maival. A maihoz
közelítő hidrológiai rendszer a középső pleisztocén kezde-
tén vált aktívvá egy körülbelül egymillió éves száraz időszak
után (Willams, Williams 1980; Said 1993; Woodward et al.
2007). Az ún. α-Neonílus első üledékei alatt húzódó Abbasia
I föveny tetején fordulnak elő a legkorábbi datálható eszkö-
zök Egyiptomban (Paulissen, Vermeersch 1987; Vermeersch
2002). Az acheuli maximális kora a völgy e szakaszán 0,8–
0,4 Ma között lehet, ami jól összeegyeztethető az egyipto-
mi Nyugati-sivatag karbonátos tufák segítségével keltezett
előfordulásaival (Churcher et al. 1999; Hill 2001; Smith et al.
2004). A Nílushoz csatlakozó Atbara folyó vidékén kissé ko-
rábbiak, 1,0–0,8 millió évesek az első ismert emberi megte-
lepedések. A mai Kairó területéről ugyan egy jóval idősebb-
nek tartott leletegyüttes is előkerült az Abbasia I fövenyből,
de az 1920-as években végzett feltárás részletei nem világo-
sak, ezért csupán a korábbi emberi jelenlét lehetőségét veti
fel (Bovier-Lapierre 1925).
A következő biztosan keltezett megtelepedési időszak Szu-
dánban a középső pleisztocén második felére esik. A késő
acheuli és sangoai eszközkészítési tradíciók a korszak kultu-
rális sokszínűségét tükrözik Afrikában. A regionális tradíci-
ók kialakulásának e korszakában az utolsó acheuli és az első
középső kőkori (MSA) leletanyagok legalább 100 ezer éves
átfedésben vannak jelen a kontinensen (5. ábra) (McBrearty,
Brooks 2000; McBrearty 2001; McBrearty, Tryon 2005). A
Szai-szigeten egymásra következő késő acheuli, sangoai,
lupembai és MSA kultúrrétegek azt is tanúsítják, hogy a fo-
lyóvölgy a száraz klimatikus közjátékok ellenére az emberi
megtelepedés állandó területe volt ekkoriban. Az Atbara és
a Kék-Nílus menti lelőhelyek hasonlósága a néhány ismert
északnyugat-etiópiai előfordulással a kelet-afrikai és szu-
dáni területek kapcsolatának lehetőségét veti fel (Todd et
al. 2002; Finneran, Phillips 2003). A bevezető második kér-
désére tehát a válasz az lehet, hogy a Homo erectus vándor-
lási hullámai érinthették a Nílus-völgyet. A korszak lezá-
rásaként a Közép-Afrikára jellemző sangoai is jelen van a
völgyben, mely valószínűleg egy új emberfaj, a Homo helmei
sajátja (McBrearty, Brooks 2000). Az acheuli és a sangoai
egyidejűsége ismeretében kísértő elgondolás Abbate véle-
ménye, miszerint a két faj versengése Szudánban katalizá-
tora lehetett a migrációknak, de ennek megerősítéséhez ke-
vés adat áll rendelkezésre (Abbate et al. 2010).
A szudáni tavak és vízfolyások minden bizonnyal kulcspo-
zíciót foglaltak el a lehetséges migrációk során. A középső
pleisztocén második felében a Fehér-Nílus tava, az Atbara-
tó, maga a Nílus és a szaharai tavak (Jaja és Teneida) a ke-
leti hasadékvölgy tóvidékeihez hasonló kedvező feltétele-
ket kínáltak a korai emberek számára (McHugh et al. 1988;
Wendorf et al. 1994; Churcher et al.1999; Woodward et al.
2007; Kleindienst et al. 2009; Abbate et al. 2010). Az afrikai
faunavándorlásokat tárgyalva többen amellett érvelnek,
hogy a populációk nem topográfiai előnyei okán követték a
hasadékvölgyeket, hanem az ott koncentrálódó nagy víztö-
megek miatt (Barham 2000; Avery 2003; Abbate et al. 2010).
A szudáni lelőhelyek gyakorlatilag ezt a mintázatot mu-
tatják, ha a térképre vetítjük őket. Singától az Atbarán és a
Bayuda-sivatag nagy vádijain át, a Dongola folyószakaszon
és Szai szigetén keresztül Wadi Halfáig terjednek a sangoai
és késő acheuli leletek. A cikk tárgyát képező vágóeszköz eb-
ben a modellben, ebben a léptékben helyezhető el.
Léptéket váltva, az eszközkészítési tradíciókat illetően Szu-
dánban egyelőre a Szai-szigeti rétegzett lelőhely adataira
vagyunk utalva. Ezek csak részben felelnek meg a leletanyag
zömét szolgáltató Wadi Halfa-i és arkini gyűjtések klasszi-
kus tipológiai szemléletű feldolgozásának. Az 1960-as éve-
ket tekintve mind a Guichard házaspár, mind Chmielewski
magas színvonalon közölték eredményeiket, és érzékelték
a kőanyagban jelen lévő változatosságot. A tipológiák alko-
tói tisztában voltak az értelmezési lehetőségek átfedéseivel
és a klasszifikáció hiányosságaival: kezdettől fogva megfi-
gyelhető az a törekvés, hogy az adott afrikai régiókhoz illő
osztályozási rendszer szülessen. A kutatás újabb trendjei és
az új ásatások fényében azonban olyan részletekben pél-
dául a nyersanyaghasználatban – ismerünk ma fel jelen-
tőségteljes eltéréseket, melyeket a Bordes-i alapú tipológi-
ák nem tudtak kezelni. Az acheuli technokomplex szudáni
megnyilvánulásai, akárcsak a sangoai ipar, ilyen tipológi-
ák mentén születtek. A típusokban összegyűjtött változa-
tok ma is elég sajátosak ahhoz, hogy a kontinentális lépté-
kű modellben egy viszonylag szűk időintervallum markerei
legyenek. A változatok csoportosításának e módja a típu-
sok által meghatározott ipar, vagy eszközkészítési tradíció –
viszont ma már nehezen alkalmazható a viszonyrendszerek
Király - Szudán korai kőkora / Litikum 1 (2013) 2-18 15
felvázolásában. HSAP 072 vágóeszköze ezt példázza: mandu-
la formájú szakócaként késő acheuli, robusztus eszközként
sangoai, késként sajátos núbiai típust képvisel. A kerekded
bifaciális darabokat szintén többféleképp értelmezik: egyik
rendszerben Khor Abu Anga típusú acheuli szakócának írják
le, máshol ugyanez a típus a sangoai jellegzetes magkőbaltá-
jaként szerepel. A besorolás különbségei nem csak a klasz-
szifikációk átjárhatóságát példázzák, az értelmezésre is ha-
tással vannak. Ha egy eszközt sangoai típusúnak mondunk,
azzal kizárjuk egy másik kategóriába való tartozását, és va-
lamilyen közösséget feltételezünk más, akár Közép-Afriká-
ból származó eszközökkel, lévén ugyanazt a típust testesítik
meg. Egy ilyen besorolás tehát jelentéssel bír például az Af-
rikai Kivonulás magyarázatában is.
A részletes morfometriai elemzés a műveletsor szerinti
technológiai vizsgálatokkal kombinálva ígéretes módszer
ahhoz, hogy a bifaciális kőeszközökben megjelenő válto-
zatosságot árnyaltabb módon használhassuk az Afrikai Ki-
vonuláshoz kapcsolódó régészeti problémák esetében. Kis-
számú, kevert felszíni leletegyüttesek esetén a klasszikus
tipológiák megvilágító ereje alacsony, mivel használatuk
zárt leletkontextusban, a típusok egymáshoz viszonyított
arányán alapul. Az egyes darabok részletes morfometriai
vizsgálata független az esetszámtól vagy a minta rétegta-
ni összefüggéseitől, így a nagy területen szóródó felszíni le-
letek összessége kezelhető egyetlen adatbázisban. Az adat-
bázis nem válaszol a miért jellegű kérdésekre, de az esetek
összességében jelen lévő változatosságot a priori formákat
meghatározó típusok közvetítése nélkül mutatja be. Ezzel
egyrészt megkerülhető a kulturális kapcsolatok előfeltéte-
lezése a vizsgálatok kezdeti szakaszában. Másfelől a sivata-
gos területeken abszolút többségben lévő felszíni gyűjtések
hatékonyabban vethetők össze a zárt rétegtani helyzetben
rögzített, jól keltezhető lelet-együttesekkel (Lycett 2009b).
A migrációk rekonstrukcióiban felhasznált adatok így tel-
jes komplexitásukban térképezhetők fel például korres-
pondencia analízis, vagy hálózati analízis segítségével. Az
Afrikai Kivonulás jól megalapozott és kellőképpen flexibi-
lis elképzelés ahhoz, hogy ezeket aztán két, egymásra épülő
elemzési szinten hasznosítsa: adatkezelésében leíró, követ-
keztetéseit illetően magyarázó modell legyen.
Felhasznált irodalom
Abbate, E., Albianelli, A., Awad, A. 2010. Pleistocene environments
and human presence in the middle Atbara valley (Khashm El
Girba, Eastern Sudan). Palaeogeography, Palaeoclimatology,
Palaeoecology 292: 12–34.
Ahmed, S. M. 2003. Merowe Dam Archaeological Salvage Project
(MDASP). Sudan & Nubia 7: 11–14.
Almond, D. C. 1974. The composition of basaltic lavas from Bayuda,
Sudan and their place in the cainozoic volcanic history of north–
east Africa. Bulletin of Volcanology 38: 345–360.
Antón, S. C., Swisher III, C. C. 2004. Early dispersals of Homo from
Africa. Annual Review of Anthropology 33: 271–296.
Antón, S. C., Leonard, W. R., Robertson, M. L. 2002. An
ecomorphological model of the initial hominid dispersal from
Africa. Journal of Human Evolution 43: 773–785.
Arkell, A. J. 1949. The Old Stone Age in the Anglo–Egyptian Sudan.
Khartum: Sudan Antiquities Service Occasional Papers 1.
Avery, D. M. 2003 Early and Middle Pleistocene environments
and hominid biogeography; micromammalian evidence from
Kabwe, Twin Rivers and Mumbwa Caves in central Zambia.
Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 189: 55–69.
Barham, L. 2000 The palaeobiogeography of central Africa. In:
L. Barham (ed.), The Middle Stone Age of Zambia, South Central
Africa. Bristol: Western Academic and Specialist Press, 223–236.
Bar-Yosef, O. 1998. Early colonizations and cultural continuities
in the Lower Palaeolithic of Western Asia. In Petraglia, M. D.,
Korisettar, R. (eds.), Early Human Behaviour in Global Context:
The Rise and Diversity of the Lower Palaeolithic Record. London:
Routledge, 221–279.
Bar-Yosef, O., Belfer-Cohen, A. 2001. From Africa to Eurasia – early
dispersals. Quaternary International 75: 19–28.
Beyin, E. 2006. The Bab al Mandab vs the Nile–Levant: An Appraisal
of the Two Dispersal Routes for Early Modern Humans Out of
Africa. African Archaeological Review 23: 5–30.
Bordes, F. 1979. Typologie du paleolithique ancien et moyen. Paris:
Editions du CNRS.
Bovier-Lapierre, R. P. 1925. Le paléolithique stratifié des environs
du Caire. L’Anthropologie 35: 37–46.
Carbonell, E., Mosquera, M., Rodríguez, X. P. 1999. Out of Africa: the
dispersal of the earliest technical systems reconsidered. Journal
of Anthropological Archaeology 18: 119–136.
Carbonell, E., Ramos, R.S., Rodríguez, X.P. et al. 2010 Early hominid
dispersals: A technological hypothesis for “out of Africa”.
Quaternary International 223–224: 36–44.
Chaix, L., Faure, M., Guerin, C., Honegger, M. 2000. Kaddanarti,
a lower pleistocene assemblage from Northern Sudan. In:
Krzyzaniak, L., Kroeper, K., Kobusiewicz, M. (eds.), Recent
research into the Sto-ne Age of Northeastern Africa. Poznan: Poz-
nan Archaeological Museum, 33–46.
Chmielewski, W. 1968. Early and Middle Paleolithic sites near Arkin,
Sudan. In: Wendorf, F. (ed.), The Prehistory of Nubia. Dallas: Fort
Burgwin Research Center and Southern Methodist University
Press, 110–147.
Chmielewski, W. 1987. The Pleistocene and Early Holocene
archaeological sites on the Atbara and Blue Nile in Eastern
Sudan. Przeglad Archeologiczny 34: 5–48.
Churcher, C. S., Kleindienst, M. R., Schwarcz, H. P. 1999. Faunal
remains from a Middle Pleistocene lacustrine marl in Dakhleh
Oasis, Egypt: palaeoenvironmental reconstructions. Palaeo-
geography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 154: 301–312.
Clark, J. D. 1982. The transition from Lower to Middle Palaeolithic
in the African continent. In: Ronen, A. (ed.), The transition from
Lower to Middle Palaeolithic and the origin of modern man. BAR
151, 235–255.
Clark, J. D. 1992. The Earlier Stone Age/Lower Palaeolithic in North
Africa and the Sahara. In: Klees, F., Kuper, R. (eds.), New light
on the Northeast African past. Current prehistoric research. Köln:
Hein-rich Barth Institut, 17–39.
Clark, J. D., Kleindienst, M. R. 2001. The Stone Age cultural sequence:
terminology, typology and raw material. In: Clark, J. D. (ed.),
Kalambo Falls Prehistoric Site: Volume 3, The Earlier Cultures:
Middle and Earlier Stone Age. Cambridge: Cambridge University
Press, 34–66.
Debénath, A., Dibble, H. L. 1993. Handbook of Paleolithic Typology.
Volume I: Lower and Middle Paleolithic of Europe. Pennsylvania:
University of Pennsylvania Press.
DeMenocal, P. B. 2004. African climate change and faunal evolution
Király - Szudán korai kőkora / Litikum 1 (2013) 2-18
16
during the Pliocene–Pleistocene. Earth Planetary Science Letters
220: 3–24.
Dennell, R. 2003. Dispersal and colonisation, long and short
chronologies: how continuous is the Early Pleistocene record
for hominids outside East Africa. Journal of Human Evolution 45:
421–440.
Dennell, R. 2010. “Out of Africa I”: Current Problems and Future
Prospects. In: Fleagle, J. G., Shea, J. J., Grine, F. E., Baden, A. L.,
Leakey, R. E. (eds.), Out of Africa I. The First Hominin Colonization
of Eurasia. New York: Springer, 247–275.
Dennell, R., Roebroeks, W. 2005. An Asian perspective on early hu-
man dispersal from Africa. Nature 438: 1099–1104.
Derricourt, R. 2005. Getting “Out of Africa”: Sea Crossings, Land
Crossings and Culture in the Hominin Migrations. Journal of
World Prehistory 19: 119–132.
Doronichev, V. B. 2008. The lower Paleolithic in eastern Europe
and the Caucasus: a reappraisal of the data and new approaches.
PaleoAnthropology 2008: 107–157.
Doronichev, V. B., Golovanova, L. 2010. Beyond the Acheulean: A
view on the Lower Paleolithic occupation of Western Eurasia.
Quaternary International 223–224: 327–344.
European Committee for Preserving the Middle Nile 2012. Petition
to Stop the Dams in Sudan. African Archaeol Review 29: 1–5.
Finneran, N., Phillips, J. 2003. The prehistoric settlement of the
Shire Region, Western Tigray, Ethiopia: Some preliminary
observations. Nyame Akuma 59: 26–33.
Foley, R. A. 1994. Speciation, extinction and climatic change in
hominid evolution. Journal of Human Evolution 26: 275–289.
Foley, R. A. 2002. Adaptive Radiations and Dispersals in Hominin
Evolutionary Ecology. Evolutionary Anthropology, Suppl 1: 32–37.
Gabriel, B., Wolf, P. 2007. River and landscape at the Fourth Nile
cataract (Sudan) during Late Quaternary. In: Näser, C., Lange, M.
(eds.), Proceedings of the Second International Conference on the
Archaeology of the Fourth Nile Cataract, Berlin, August 4th – 6th,
2005. Wiesbaden: Otto Harrassowitz Verlag, 28–34.
Gabunia, L., Vekua, A., Lordkipanidze, D. 2000. Earliest Pleistocene
hominid cranial remains from Dmanisi, Republic of Georgia:
taxonomy, geological setting, and age. Science 288: 1019–1025.
Gasse, F. 2006. Climate and hydrological changes in tropical Africa
during the past million years. C. R. Palevol 5: 35–43.
Goren-Inbar, N., Saragusti, I. 1996. An Acheulian biface assemblage
from the Site of Gesher Benot Ya‘aqov, Israel: indications of
African affinities. Journal of Field Archaeology 23: 15–30.
Goren-Inbar, N., Feibel, C.S., Verosub, K. 2000. Pleistocene
Milestones on the Out-of-Africa Corridor at Gesher Benot
Ya’aqov, Israel. Science 289: 944–947.
Gowlett, J. A. J. 2006. The elements of design form in Acheulian
bifaces: modes, modalities, rules and language. In: Goren-Inbar,
N., Sharon, G. (eds.), Axe Age: Acheulian Tool-making from Quarry
to Discard. London: Equinox Publishing Ltd, 203–221.
Groucutt, H. S., Petraglia, M. D. 2012. The Prehistory of the Arabian
Peninsula: Deserts, Dispersals, and Demography. Evolutionary
Anthropology 21:113–125.
Grove, M. 2011. Change and variability in Plio-Pleistocene climates:
modelling the hominin response. Journal of Archaeological Sci-
ence 38: 3038–3047.
Guichard, J., Guichard, G. 1965. The Early and Middle Palaeolithic of
Nubia: a preliminary report. In: Wendorf, F. (ed.), Contributions
to the prehistory of Nubia. Dallas: Fort Burgwin Research Center
and So-uthern Methodist University Press, 57–117.
Guichard, J., Guichard, G. 1968. Contributions to the study of the
Early and Middle Palaeolithic of Nubia. In: Wendorf, F. (ed.), The
Prehistory of Nubia. Dallas: Fort Burgwin Research Center and
Southern Methodist University Press, 148–194.
Haynes, C. V., Jr., Maxwell, T. A., El Hawary, A., Nicoll, K. A., Stokes,
S. 1997. An Acheulian site near Bir Kiseiba in the Darb el Arba’in
Desert, Egypt. Geoarchaeology: An International Journal 12:
819–832.
Hill, C. L. 2001. Geologic contexts of the Acheulian (Middle
Pleistocene) in the Eastern Sahara. Geoarchaeology: An Interna-
tional Journal 16: 65–94.
Holló, Zs., Lengyel, Gy., Mester, Zs. 2001. Egy magyar kőeszköz élet-
útja. Magyar kifejezések a technológiai vizsgálatokhoz 1. Ősrégé-
szeti Levelek 3: 51–58.
Holló, Zs., Lengyel, Gy., Mester, Zs. 2002. Egy pattintott kőeszköz el-
készítése: rendszer és technika. Magyar kifejezések a technoló-
giai vizsgálatokhoz 2. Ősrégészeti Levelek 4: 98–105.
Holló, Zs., Lengyel, Gy., Mester, Zs., Szolyák, P. 2004. Egy pattintott
kőeszköz vizsgálata. Magyar kifejezések a technológiai vizsgála-
tokhoz 3. Ősrégészeti Levelek 6: 62–81.
Honegger, M. 2007. Aux origines de Kerma. Genava 60: 201–212.
Keita, L. 2004. The “Africa and the Rest of the World Evolutionary
Hypotheses”: An Exercise in Scientific Epistemology. African
Archaeological Review 21: 1–6.
Király, A. 2008. Preliminary report of the HSAP’s work at prehistoric
sites near Dar el–Arab, Sudan. In: Gratien, B. (éd.), Actes de la 4e
Conférence Internationale sur l’Archéologie de la 4e Cataracte du
Nil. Lille: Supplément CRIPEL 7, 19–37.
Kleindienst, M. R. 1962 Components of the East African Acheulian
assemblage: an analytic approach. In: Mortelmans, G., Nenquin,
J. (éds.), Actes du IVème Congrès Panafricain de Préhistoire et de
L’etude du Quaternaire. Tervuren: Musée Royal de L’Afrique
Centrale, 81–111.
Kleindienst, M. R., Smith, J. R., Adelsberger, K. A. 2009. The Kharga
Oasis Prehistory Project (KOPP), 2008 Field Season: PART I.
Geoarchaeology and Pleistocene Prehistory. Nyame Akuma 71:
18–30.
Kobusiewicz, M., Kabaciński, M. 1996. Jebel Kobkabba: a Middle
Palaeolithic site in Sudanese Nubia. In: Krzyzaniak, L., Kroeper,
K., Kobusiewicz, M. (eds.), Interregional contacts in the Later
Prehistory of Northeastern Africa. Poznan: Poznan Archaeological
Museum, 355–377.
Küster, D., Liégeois, J.-P. 2001. Sr, Nd isotopes and geochemistry of
the Bayuda Desert high-grade metamorphic basement (Sudan):
an early Pan-African oceanic convergent margin, not the edge of
the East Saharan ghost craton? Precambrian Research 109: 1–23.
Lahr, M. M. 2010. Saharan Corridors and Their Role in the
Evolutionary Geography of ‘Out of Africa I’. In: Fleagle, J. G.,
Shea, J. J., Grine, F. E., Baden, A. L., Leakey, R.E. (eds.), Out of
Africa I. The First Hominin Colonization of Eurasia. New York:
Springer, 27–47.
Lahr, M. M., Foley, R. A. 1994. Multiple dispersals and modern hu-
man origins. Evolutionary Anthropology 3: 48–60.
Lahr, M. M., Foley, R. A. 1998. Toward a theory of modern human
origins: geography, demography, and diversity in recent human
evolution. Yearbook of Physical Anthropology 41: 137–176.
Le Tensorer, J.-M. 2006. Les cultures acheuléennes et la question de
l’émergence de la pensée symbolique chez Homo erectus à partir
des données relatives à la forme symétrique et harmonique des
bifaces. C. R. Palevol 5: 127–135.
Lycett, S. J. 2008. Acheulean variation and selection: does handaxe
symmetry fit neutral expectations? Journal of Archaeological Sci-
Király - Szudán korai kőkora / Litikum 1 (2013) 2-18 17
ence 35: 2640–2648.
Lycett, S. J. 2009a. Quantifying Transitions: Morpho-metric
Approaches to Palaeolithic Variability and Technological
Change. In: Camps, M., Chauhan, P. (eds.), Sourcebook of
Paleolithic Transitions. New York: Springer, 79–93.
Lycett, S. J. 2009b. Understanding Ancient Hominin Dispersals
Using Artefactual Data: A Phylogeo-graphic Analysis of
Acheulean Handaxes. PLoS ONE 4(10): e7404. doi:10.1371/ journal.
pone.0007404.
Lycett, S. J., Chauhan, P. R. 2010. Analytical Approaches to Palaeolithic
Technologies: An Introduction. In: Lycett, S. J., Chauhan, P. R.
(eds.), New Perspectives on Old Stones: Analytical Approaches to
Paleolithic Technologies. New York: Springer, 1–22.
Lycett, S. J., Gowlett, J. A. J. 2008. On questions surrounding the
Acheulean ‘tradition’. World Archaeology 40/3: 295–315.
Lycett, S. J., von Cramon-Taubadel, N., Foley, R. A. 2006. A crossbeam
co-ordinate caliper for the morphometric analysis of lithic
nuclei: a description, test and empirical examples of application.
Journal of Archaeological Science 33: 847–861.
Marks, A. E. 1970. The Scandinavian Joint Expedition to Sudanese
Nubia vol II: preceramic sites. Stockholm: Scandinavian Univer-
sity Books.
Marks, A. E., Shiner, J. L., Hays, T. R. 1968. Survey and Excavations
in the Dongola Reach, Sudan. Current Anthropology 9: 319–323.
Masojć, M. 2010. First note on the discovery of a stratified
Palaeolithic site from the Bayuda Desert (N-Sudan) within MAG
concession. Mitteilungen der Sudanarchäologischen Gesellschaft
zu Berlin e.V. 21: 63–70.
McBrearty, S. 2001. The Middle Pleistocene of East Africa. In:
Barham, L. H., Robson-Brown, K. (eds.), Human Roots: Africa
and Asia in the Middle Pleistocene. Bristol: Western Academic &
Specialist Press, 81–97.
McBrearty, S., Brooks, A. 2000. The revolution that wasn’t: A new
interpretation of the origin of modern human behavior. Journal
of Human Evolution 39: 453–563.
McBrearty, S., Tryon, C. 2005. From Acheulean to Middle Stone Age
in the Kapthurin Formation, Kenya. In: Hovers, E., Kuhn, S. L.
(eds.), Transitions Before the Transition. Evolution and Stability in
the Middle Paleolithic and Middle Stone Age. New York: Sprin-ger,
257–277.
McDermott, F., Stringer, C., Grün, R. 1996. New late Pleistocene
uranium–thorium and ESR dates for the Singa hominid (Sudan).
Journal of Human Evolution 31: 507–516.
McHugh, W. P., Breed, C. S., Schaber, G. G., McCauley, J. F., Szabo, B. J.
1988. Acheulian sites along the “radar rivers,” southern Egyptian
Sahara. Journal of Field Archaeology 15: 361–379.
McPherron, S. 2006. What typology can tell us about Acheulian
handaxe production. In: Goren–Inbar, N., Sharon, G. (eds.),
Axe age: Acheulian tool–making from quarry to discard. London:
Equinox Publishing Ltd., 267–285.
Medani, A. H. 1973. Tertiary Basalts of Eastern Sudan. Nature Physical
Science 242: 61–62.
Mithen, S., Reed, M. 2002. Stepping out: a computer simulation of
hominid dispersal from Africa. Journal of Human Evolution 43:
433–462.
Moncel, M.–H. 2010. Oldest human expansions in Eurasia: Favouring
and limiting factors. Quaternary International 223–224: 1–9.
Muttoni, G., Scardia, G., Kent, D. V. 2010. Human migration into
Europe during the late Early Pleistocene climate transition.
Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 296: 79–93.
Osypiński, P. 2003. Palaeolithic sites from Southern Dongola Reach
Survey. Preliminary report. In: Krzyzaniak, L., Kroeper, K.,
Kobusiewicz, M. (eds.), Cultural markers in the Later Prehistory
of Northeastern Africa and recent research. Poznan: Poznan
Archaeological Museum, 307–324.
Owen, R. B., Potts, R., Behrensmeyer, A. K., Ditchfield, P. 2008.
Diatomaceous sediments and environmental change in the
Pleistocene Olorgesailie Formation, southern Kenya Rift Valley.
Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 269: 17–37.
Paulissen, E., Vermeersch, P. M. 1987 Earth, man and climate in the
Egyptian Nile Valley during the Pleistocene. In: Close, A. E. (ed.),
Prehistory of arid North Africa. Essays in honour of Fred Wendorf.
Dallas: SMU Press, 27–67.
Pope, M., Russel, K., Watson, K. 2006. Biface form and structured
behaviour in the Acheulean. Lithics: The Journal of the Lithic
Studies Society 27: 44–57.
Potts, R. 1998. Environmental Hypotheses of Hominin Evolution.
Yearbook of Physical Anthropology 41: 93–136.
Roebroeks, W. 2001. Hominid behaviour and the earliest occupation
of Europe: an exploration. Journal of Human Evolution 41:
437–461.
Rolland, N. 1998. The Lower Palaeolithic settlement of Eurasia, with
special reference to Europe. In Petraglia, M. D., and Korisettar,
R. (eds.), Early Human Behaviour in Global Context: The Rise and
Diversity of the Lower Palaeolithic Record. London: Routledge,
187–220.
Rolland, N. 2010 The earliest hominid dispersals beyond Subsaharan
Africa: A survey of underlying causes. Quaternary International
223–224: 54–64.
Ronen, A. 2006. The oldest human groups in the Levant. C. R. Palevol
5: 343–351.
Rose, J. I., Usik, V. I., Marks, A. E. 2011. The Nubian Complex of Dhofar,
Oman: An African Middle Stone Age Industry in Southern
Arabia. PLoS ONE 6/11: e28239. doi:10.1371/journal.pone.0028239
Said, R. 1993. The River Nile. Geology, Hydrology and Utilization. Ox-
ford: Pergamon Press.
Schild, R., Wendorf, F. 1977. The prehistory of Dakhla Oasis and
adjacent desert. Kraków: Polska Akademia Nauk, Institut Historii
Kultury Materialnej.
Sharon, G. 2009. Acheulian giant cores technology e a worldwide
perspective. Current Anthropology 50/3: 335–367.
Sharon, G. 2010. Large flake Acheulian. Quaternary International
223–224: 226–233.
Sharon, G., Alperson-Afil, N., Goren-Inbar, N. 2011. Cultural
conservatism and variability in the Acheulian sequence of
Gesher Benot Ya‘aqov. Journal of Human Evolution 60: 387–397.
Shea, J. J. 2010. Stone Age Visiting Cards Revisited: A Strategic
Perspective on the Lithic Technology of Early Hominin
Dispersal. In: Fleagle, J. G., Shea, J. J., Grine, F. E., Baden, A. L.,
Leakey, R. E. (eds.), Out of Africa I. The First Hominin Colonization
of Eurasia. New York: Springer, 47–65.
Smith, J. R., Giegengack, R., Schwarcz, H. P. 2004. A Reconstruction
of Quaternary Pluvial Environments and Human Occupations
Using Stratigraphy and Geochronology of Fossil-Spring Tufas,
Kharga Oasis, Egypt. Geoarchaeology: An International Journal 19:
407–439.
Solecki, R. (ed.) 1963. Preliminary statement of the prehistoric
investigations of the Columbia University Nubian Expedition in
Sudan, 1961–62. Kush: journal of the Sudan Antiquities Service 11:
70–92.
Spoor, F., Stringer, C., Zonneveld, F. 1998. Rare Temporal Bone
Pathology of the Singa Calvaria From Sudan. American Journal of
Király - Szudán korai kőkora / Litikum 1 (2013) 2-18
18
van Pool, T. L., Leonard, R. D. 2011. Quantitative analysis in
archaeology. Chichester: Blackwell Publishing.
Veermersch, P. M. 2001. ‘Out of Africa’ from an Egyptian point of
view. Quaternary International 75: 103–112.
Vermeersch, P. M. 2002. Palaeolithic living sites in Upper and Middle
Egypt. Leuven: Leuven University Press.
Villa, P. 2001. Early Italy and the colonization of Western Europe.
Quaternary International 75: 113–130.
Wendorf, F., Schild, R. 1980. Prehistory of the Eastern Sahara. New
York: Academic Press.
Wendorf, F., Close, A. E., Schild, R. 1987. Recent work on the Middle
Paleolithic of the Eastern Sahara. The African Archaeological
Review 5: 49–63.
Wendorf, F., Schild, R., Close, A. E. 1994. A chronology for the Middle
and Late Pleistocene wet episodes in the Eastern Sahara. In:
Bar-Yosef, O., Kra, R. S. (eds.), Late Quaternary chronology and
paleoclimates of the Eastern Mediterranean. Tucson: University of
Arizona Press, 147–168.
Williams, M. A. J., Williams, F. M. 1980. Evolution of the Nile Basin.
In: Williams, M. A. J., Faure, H. (eds.), The Sahara and The Nile:
Quaternary Environments and Prehistoric Occupation in Northern
Africa. Rotterdam: A. A. Balkema, 207–224.
Wolf, P. 2004. The SARS Anglo-German Expedition at the Fourth
Cataract of the Nile: the 2003/04 season. Sudan & Nubia 8: 17–26.
Wolf, P., Nowotnick, U. 2005. The Second Season of the SARS Anglo-
German Expedition to the Fourth Cataract. Sudan & Nubia 9:
22–30.
Woodward, J. C., Macklin, M. G., Krom, M. D., Willi-ams, M. A. J.
2007. The Nile: Evolution, Quaternary River Environments and
Material Fluxes. In: Gupta, A. (ed.), Large Rivers: Geomorphology
and Management. New York: Springer, 261–291.
Physical Anthropology 107: 41–50.
Swisher III, C. C., Curtis, G. H., Jacob, T., Getty, A. G., Suprijo, A. 1994.
Age of earliest known hominids in Java, Indonesia. Science 263:
1118–1121.
Todd, L., Glantz, M., Kappelman, J. 2002. Chilga Kernet: an Acheulean
landscape on Ethiopia’s Western Plateau. Antiquity 76: 611–612.
Trauth, M. H., Maslin, M. A., Deino, A. L. 2007. High- and low-
latitude forcing of Plio-Pleistocene East African climate and hu-
man evolution. Journal of Human Evolution 53: 475–486.
Trauth, M. H., Larrasoaña, J. C., Mudelsee, M. 2009. Trends, rhythms
and events in Plio-Pleistocene African climate. Quaternary Sci-
ence Reviews 28: 399–411.
Trauth, M. H., Maslin, M. A., Deino, A. L. 2010. Human evolution in
a variable environment: the amplifier lakes of Eastern Africa.
Quaternary Science Reviews 29: 2981–2988.
van der Made, J., Mateos, A. 2010. Longstanding biogeographic
patterns and the dispersal of early Homo out of Africa and into
Europe. Quaternary International 223–224: 195–200.
Van Peer, P. 1998. The Nile Corridor and the Out-of-Africa model.
Current Anthropology 39 (Suppl.): S115–S140.
Van Peer, P., Fullagar, R., Stokes, S. 2003. The Early to Middle Stone
Age Transition and the Emergence of Modern Human Behaviour
at site 8–B–11, Sai Island, Sudan. Journal of Human Evolution 45:
187–193.
Van Peer, P., Vermeersch, P. M. 2007. The place of Northeast
Africa in the early history of modern humans: new data and
interpretations on the Middle Stone Age. In: Mellars, P., Boyle,
K., Bar-Yosef, O., Stringer, C. (eds.), Rethinking the human
revolution. Cambridge: MacDonald Institute for Archaeological
Research, 187–198.
ResearchGate has not been able to resolve any citations for this publication.
Chapter
Full-text available
Király, A. 2008, Preliminary report of the HSAP’s work at prehistoric sites near Dar el-Arab, Sudan. In: Gratien, B. (ed.), Actes de la conférence internationale sur l'archéologie de la 4e cataracte du Nil. Villeneuve d'Ascq, 22-23 juin 2007. Supplément CRIPEL 7, Lille: Université Charles-de-Gaulle, pp. 19-37. From the 19th of January to the 2nd of March, 2007, the Hungarian Sudani Archaeological Project (HSAP) arranged its second season in Sudan. As we have not got the possibility to work on our former concessional area, a new piece of land was surveyed, kindly offered by the NCAM. The area occupies sixteen cubic kilometres along the eastern bank of the Nile by the 4th cataract. Among the recovered sites, we could register nineteen prehistoric occurrences, grouped in five sectors. The time-range of these sites stretches from Acheulean times to the Khartoum Neolithic. The majority of the occurrences recognized as surface sites, with no clear cultural markers. At three spots more throughout investigations were undertaken. HSAP 072, a complex of sites bearing material from the Acheulean to post-Meroitic times, offered two workshops, belonging to the MSA period. On the top of a jebel near to the river we found an extensive occupational horizon, most possibly of Khartoum Neolithic age. As the evaluation of the collected material is in progress now, we can present only a brief account sketching the cultural frames of the surveyed area. We hope that these frames are impressive enough to discuss about their shape.