Content uploaded by Laura Vizkeleti
Author content
All content in this area was uploaded by Laura Vizkeleti on Dec 28, 2015
Content may be subject to copyright.
Content uploaded by József Tóvári
Author content
All content in this area was uploaded by József Tóvári on Dec 19, 2015
Content may be subject to copyright.
275
Magyar Onkológia 59:275–281, 2015
Összefoglaló közlemény
Hazai melanomakutatások:
reményt keltő eredmények
egy korábban reménytelen daganatban
Balázs Margit,
1,2
Vízkeleti Laura,
1,2
Ecsedi Szilvia,
1,2
Ádány Róza,
1,2
Rásó Erzsébet,
3
Hegedűs Balázs,
4
Ladányi Andrea,
5
Tóvári József,
5
Tímár József
3,4
1
MTA-DE Népegészségügyi Kutatócsoport,
2
Debreceni Egyetem Népegészségügyi Kar, Megelőző Orvostani Intézet, Debrecen,
3
Semmelweis Egyetem II. Sz. Patológiai Intézet,
4
MTA-SE Molekuláris Onkológia Kutatócsoport,
5
Országos Onkológiai Intézet, Budapest
A hazai melanomakutatások immáron két évtizedes múltra tekintenek vissza és három hazai kutatócsoportnak köszönhetőek, melyek az Or-
szágos Onkológiai Intézetben, aSemmelweis Egyetemen és aDebreceni Egyetemen dolgoznak. Korábban e folyóiratban már beszámoltunk
az Országos Onkológiai Intézetben született eredményekről, ajelen közlemény együttműködésük újabb eredményeit mutatja be. Adebreceni
kutatócsoport asokszorosan mutált melanomagenom klinikai jelentőséggel rendelkező új, eddig még nem ismert hibáit figyelte meg, amelyek
jelentősége minden bizonnyal felértékelődik az egyre szélesebb körben alkalmazott célzott kezelések fényében. Kutatásaik külön értéke, hogy
felhívták afigyelmet amelanoma progressziója során bekövetkező sajátos epigenetikai változásokra, melyek nem járnak agének struktúrájának
további károsodásával, de azokhoz hasonló funkcionális következményekkel járnak. Abudapesti kutatócsoport elsősorban kísérleti rendsze-
reken dolgozott, és kimutatta agazdaszervezet nemének meghatározó szerepét amelanoma progressziójában, aminek háttere az NK-sejtek
hormonfüggő működése. Érdekes lehet aglükokortikoidreceptorok szerepének kimutatása is, amely bizonyos leukémiákhoz hasonló szereppel
bírhat melanomában. Évtizedes múltra tekint vissza amelanomamatrix-kutatás, amelynek újabb eredményei aXVII kollagén és aCD44v3 va-
riánsainak progressziót elősegítő szerepét igazolták. Amelanoma ún. kettős vad genotípusa még nem rendelkezik hatékony kezeléssel, ezért
izgalmas lehet ebből aszempontból az FGFR, ac-MET vagy akannabinoidreceptorok expressziójának terápiás kiaknázása, amit akísérletes
rendszereken szerzett eredmények támogatnak. Ugyanakkor nem lebecsülendők aheparinszármazékok vagy abiszfoszfonát alkalmazásával
kapott antitumorális hatások sem, amelyek kiegészíthetik ajövőben acélzott terápiákat. Magyar Onkológia 59:275–281, 2015
Kulcsszavak: melanoma, progresszió, molekuláris markerek, mikrokörnyezet
Melanoma research has atwo decade history in Hungary and is based on three groups located at the National Institute of Oncology
(NIO), the University of Debrecen (DU) and Semmelweis University (SU). Previously we have summarized the achievements of the NIO
group in this Journal, now this paper summarizes the recent results of their collaborations. The research group of DU revealed several
novel genetic alterations in the melanoma genome which might have clinical relevance as prognosticators or predictors in light of the
novel target therapies. Data indicating unique, perhaps melanoma-specific epigenetic changes during progression might be even more
important, identifying novel genes otherwise not detected as genetically altered ones. The research group in Budapest extensively used
experimental human melanoma models and demonstrated the host sex as akey factor in progression due to the specific function of NK
cells. Identification of functional glucocorticoid receptor in human melanoma might lead to therapeutic exploitation similar to certain
leukemias. Studies on extracellular matrix revealed collagen XVII and CD44 splice variants as progression associated factors of melanoma.
Since the double wild type genotype of melanoma is lacking effective therapy, data on the use of FGFR2, c-met or cannabinoid receptor
as target can be important. On the other hand, experimental data on the antitumoral effects of heparin derivatives or bisphosphonate in
melanoma models can also be encouraging.
Balázs M, Vízkeleti L, Ecsedi S, Ádány R, Rásó E, Hegedűs B, Ladányi A, Tóvári J, Tímár J. Melanoma research in Hungary: promising results
in apreviously orphan tumor. Hungarian Oncology 59:275–281, 2015
Keywords: melanoma, progression, molecular markers, tumor microenvironment
Levelezési cím: Dr. Tímár József, Semmelweis Egyetem II. Sz. Patológiai Intézet, 1091 Budapest, Üllői út 93.
Tel.: 06-20-825-9685, e-mail: jtimar@gmail.com
Közlésre érkezett: 2015. október 8. • Elfogadva: 2015. október 25.
276
© Professional Publishing Hungary
Balázs és mtsai
BEVEZETÉS
A malignus melanoma az onkológia egyik legnagyobb ki-
hívása, mert szemben alegtöbb gyakori szolid daganattal,
genetikailag kemo- és sugárterápia-rezisztens. Ezzel páro-
sul az, hogy biológiailag a legagresszívebb rosszindulatú
daganat, amely az ún. T1-es, milliméteres stádiumban is
nem elenyésző százalékban végül is áttétes betegséggé fej-
lődik. Bár az elmúlt évek paradigmaváltást hoztak ennek
adaganatféleségnek akezelésében is a molekulárisan cél-
zott és az immunterápia bevezetésével, ezek eredményei
az esetek csak igen kis százalékában tartósak. Hazánkban
amalignus melanoma nem szerepel aleggyakoribb rosszin-
dulatú daganatok között, mégis adaganathalálozáshoz je-
lentős ahozzájárulása. Bizonyos értelemben árva (orphan)
daganatnak tekinthető, ezért arákkutatás figyelmének nin-
csen (vagy nem volt) aközéppontjában. Különösen igaz ez
hazánkban, ahol maga a rákkutatás sem prioritás, és így
amelanomakutatás sem. Ennek ellenére az elmúlt évtized-
ben jelentős melanomakutatás folyt a Semmelweis Egye-
temen, aDebreceni Egyetemen és az Országos Onkológiai
Intézetben, amelyek eredményei nemzetközi hírűek ma
már. Korábban az Országos Onkológiai Intézethez köthető
immunonkológiai és molekuláris patológiai kutatásokról
beszámoltunk (1, 2), ajelen tanulmány akutatócsoportok
azóta született eredményeit foglalja össze abban aremény-
ben, hogy ezek legalább egy része hamarosan klinikai fel-
használásra kerülhet, amennyiben ezek akutatások további
támogatást kapnak.
A MELANOMA PROGRESSZIÓJÁNAK
MOLEKULÁRIS MARKEREI
DEBRECENI EGYETEM
Humán melanomaszöveteknél is jól ismert aheterogenitás
mind sejt-, mind molekuláris szinten egyaránt. Az eltérő
molekuláris összetételű sejtklónok jelenléte ugyanazon da-
ganaton belül különböző biológiai kimenetelhez vezethet, je-
lentősen befolyásolva mind az alkalmazott terápia hatékony-
ságát, mind pedig a betegség prognózisát, adaganatsejtek
invazív tulajdonságát és áttétképző hajlamát. Amelanoma
egy olyan komplex daganatos betegség, mely mind moleku-
láris, mind fenotípusszinten egyaránt megjelenik. Az egy-
re elterjedtebbé váló nagy felbontású array technikák és az
elmúlt két évtized robbanásszerű bioinformatikai fejlődése
ma már lehetővé teszi akülönböző biológiai viselkedésű és
molekuláris altípusú melanomaminták közötti molekuláris
eltérések feltérképezését, anagy mennyiségű adatból bioló-
giailag releváns információk kinyerését. Az eltérések közül
jól ismert, hogy a melanomák 50–70%-ában kimutatható
aBRAF onkogén aktivációs mutációja, mely 80–90%-ban
a 600-as aminosavkodonon elhelyezkedő valin-lizin kon-
verziót jelenti (V600E). ABRAF gén mutációja mellett az
NRAS aktiváló mutációi (melanomák ~13–25%-a) – leg-
inkább a Q61 és G12 aminosavpozícióban – is egyre je-
lentősebb szerepet kapnak, többek között, mint jelátviteli
„kerülő út” amutáns BRAF fehérje inhibitorral szemben ki-
alakult rezisztencia során. Akét génmutáció jelenléte azon-
ban kizárólagos egyedi sejt szinten, mivel mindkét onkogén
aRas/MAP-kináz jelátviteli lánc része, együttesen így nem
fordulnak elő (3). Korábbi tanulmányok során már bizo-
nyítást nyert az is, hogy bár aBRAF- vagy NRAS-mutációk
atumorfejlődés korai szakaszában már megjelennek, egye-
düli jelenlétük nem elegendő adaganat kialakulásához.
Vizsgálataink egyik fókuszpontja aBRAF- vagy NRAS-
mutációt hordozó és dupla vad típusú primer melanomák
géneltérés-mintázatai közötti különbségek feltárása volt
array komparatív genomhibridizációs (aCGH) technika
segítségével (4). Eredményeink szerint a BRAF-mutációt
hordozó daganatokban szignifikánsan magasabb agenomi
kópia szám-eltérések száma a dupla (BRAF és NRAS) vad
típusú melanomaszövetekhez képest. Az aktiváló mutá-
ció pedig elsősorban a 10q23-q26 régió vesztésével, vala-
mint az 1q23-q25 lókusz és a 7-es kromoszóma többleté-
vel társulnak. A leggyakoribb nagymértékű amplifikációt
a7q36.3 régióban figyeltük meg, ahol aPTPRN2 onkogén
lokalizálódik (4). Ennek a génnek a szerepét kiterjedten
vizsgálták más típusú daganatokban (pl. emlődaganatok),
melyekben a géntermék inhibíciójával sikeresen tudták
csökkenteni az áttétek számát. Ugyanakkor a 11q23-q25
szekvencia deléciója elsősorban az NRAS-mutációval mutat
összefüggést (4). Az itt elhelyezkedő OPCML gén terméke
a tirozinkináz-receptorok gátlásán keresztül fejti ki hatá-
sát. A másik gyakori, NRAS-mutációhoz kapcsolt eltérés
a17p13.3 kromoszomális régió deléciója, ahol akét nemré-
gen azonosított tumorszuppresszor gén (HIC1 és OVCA1)
deléciója mellett a lókusz hemizigóta állapota sejtciklus-
deregulációt vált ki és tumorigenezist indukál (4). A6p22.3
(E2F3) többlete, valamint a9p21 (CDKN2A) régió vesztése
ugyanakkor gyakrabban fordul elő aBRAF- vagy NRAS-
mutációt hordozó melanomákban adupla vad típusúakkal
szemben, mely utóbbiakat leginkább a 17-es (17q24-q25-
amplifikáció) és a 4-es (4q23-q25-hiány) kromoszómák
gyakori kópiaszám-eltérései jellemzik (4). A9p21-es lókusz
familiáris melanomákban gyakori vesztését a sporadikus
melanomák progressziója során munkacsoportunk már egy
korábbi tanulmányában vizsgálta. Ateljes lókusz deléciója
avizsgált minták nagy százalékában (84%) jelent meg stá-
diumtól függetlenül és főként heterozigóciavesztés formá-
jában (5). Vagyis aMAPK útvonal sérülése együtt a9p21-es
régió vesztésével fontos lehet akedvezőtlen biológiai kime-
netel létrejöttében.
277
Magyar Onkológia 59:275–281, 2015
Hazai melanomakutatás
Kután primer melanomákon végzett aCGH-vizsgálataink
aCCND1 onkogént kódoló 11q13-as régió gyakori kópia-
számtöbbletét is kimutatta. Ezért az onkogén szerepének
részletes vizsgálatát is elvégeztük. Agén amplifikációja ösz-
szefüggést mutatott amelanoma számos ismert klasszikus
prognosztikai markerével és a kedvezőtlen klinikai kime-
netelt eredményező klinikai paraméterrel, mint a primer
melanomaszövet felszíni kifekélyesedése vagy áttétképzése.
Megfigyeltük, hogy a CCND1-génamplifikációt tartalma-
zó mintáknál a beteg 5 éves túlélési esélyei is rosszabbak,
valamint eredményeink szerint a többszörös áttétképző
(regionális és egy vagy több távoli szervi metasztázis) min-
tákban kifejezettebb az amplifikáció jelenléte (6). Mivel
a napsugárzás ultraibolya-tartománya jól ismert exogén
faktor a melanomák adott csoportjainak kialakulásában,
ezért fontosnak tartottuk meghatározni aCCND1-eltérések
szerepét annak függvényében is, hogy atestfelület külön-
böző részein megjelenő melanomák milyen mértékben
vannak napsugárzásnak kitéve. Megfigyelésünk szerint
a CCND1-amplifikációval és fokozott mRNS-szinttel jel-
lemezhető minták a testfelület azon részén jelentek meg,
melyek krónikus napsugárzás által voltak exponálva. Fon-
tos megjegyezni, hogy ezekben a mintákban csak ritkán
fordultak elő aBRAF és/vagy NRAS onkogének mutációi.
ACCND1 onkogén fokozott expresszióját fehérjeszinten is
megfigyeltük aprogresszió előrehaladásával, bár ez kevés-
bé volt kifejezett (6). ACCND1 onkogén ugyanakkor egy
olyan amplifikációs klaszterben lokalizálódik, melyben öt
potenciális onkogén hatása is jelentkezhet. Vizsgálataink
szerint a13q14 amplifikációs klaszterben aCCND1 génnel
együtt több kandidáns gén (TAOS1, FGF3, FGF4, FGF19
és EMS1) ko-amplifikációja is előfordul (3). Megfigyeltük,
hogy ezeknek agéneknek az együttes amplifikációja első-
sorban a rosszabb prognózist eredményező daganatokra
jellemző. Ezek közül agének közül aCCND1 és TAOS1 gé-
nek együttes emelkedett géndózisa aminták kb. 15%-ában
mutatható ki. Akettős amplifikációt mutató minták döntő
többségének a felszíne kifekélyesedett volt. A TAOS1 gén
asejtcikluskontrollban és asejtproliferáció szabályozásában
játszik szerepet, és aCCND1-gyel kooperálva valószínűleg
egy agresszívabb fenotípus kialakításához járul hozzá (3).
Mivel agének, illetve az általuk kódolt fehérjék elsősor-
ban más molekulákkal való interakciókon keresztül fejtik
ki hatásukat, az eltéréseket ajelátviteli útvonalak szintjén
is vizsgáltuk. A BRAF-mutációt hordozó daganatokban
leg gyak rabban az EGF/MAPK és JAK jelátviteli útvonalak
közötti interakcióban részt vevő fehérjéket kódoló gének sé-
rülnek, de hasonló mintázat figyelhető meg aMAPK-IGF
és JAK-IGF útvonalak között is (4). Ezek közé agének közé
számos jól ismert (pl. EGFR, PI3K vagy JNKK2) és kevésbé
ismert (pl. PEA15, ELK4 vagy SHC1) onkogén tartozik. To-
vábbá aBRAF-mutáció jelenléte egy sajátos deléciós min-
tázattal is társul, melyek közül a PTEN, JNK1 és HVH-3
gének együttes deléciója szembetűnő. Ellentétben aPTEN
tumorszuppresszor génnel, a JNK1 és HVH-3 gének
melanomaprogresszióban betöltött szerepéről viszonylag
kevés információ áll rendelkezésünkre.
Annak ellenére, hogy az NRAS és BRAF onkogének mu-
tációi egyazon jelátviteli útvonal konstans aktivációjában
vesznek részt, aprimer melanomák kialakulása és fejlődése
során eltérő genetikai alterációkkal kooperálnak (1. ábra).
Ez amelanoma progressziója során tapasztalt jelenség rend-
kívül figyelemre méltó, hiszen arra utalhat, hogy aBRAF- és
NRAS-mutációk egyfajta vezérlő szerepet töltenek be az al-
ternatív genetikai útvonalakat feltételező melanomagenezis
során. Ezeknek az eltéréseknek afelismerése új, célzott te-
rápiás célpontok azonosítására nyújt lehetőséget amutációk
hatásának gyengítését célzó kezelések mellett, mint aközel-
múltban elfogadott mutáns BRAFV600E fehérje működését
célzó molekuláris terápia (vemurafenib).
A mutáns BRAF-molekulát célzó gyógyszeres kezelés
egyik fő hátránya a korán (átlagosan 6 hónap) kialakuló
rezisztencia. Ezért munkacsoportunk jelenleg folytat vizs-
gálatokat többek között arezisztencia hátterében álló elté-
rések feltérképezésére. Saját eddigi és más kutatócsoportok
eredményei által már ismert, hogy az egyik elkerülő mecha-
nizmus aCRAF és NRAS molekulák érintettségén kívül az
EGFR onkogén (7p12) expressziójának extrém fokozódása
akorábban EGFR-negatív mintákban is. Egy korábbi tanul-
mányunkban már felfigyeltünk az EGFR kiemelkedő sze-
repére aprimer melanoma progressziója során, ahol agén
kópiaszámtöbblete és fokozott génexpressziója legtöbbször
rossz prognózissal társult (7). Agénkópiaszám és mRNS-
1. ábra. A BRAF- és NRAS-mutációs alcsoportokhoz tartozó
leggyakoribb kópiaszám-eltérések. Afelfelé mutató nyilak az
adott kromoszomális régió vagy génkópiaszám növekedését/
amplifikációját vagy csökkenését/delécióját jelzik (4)
BRAF
mut
NRAS
mut
7 chr
1q23-q25
EGFR, PI3K, JNKK2
10q
PTEN, HVH-3, JNK1
11q23.3-q25
17p13.3
6q25.3-q27
Kevésbé gyakori
7 chr többlet
9p21
8q24
278
© Professional Publishing Hungary
Balázs és mtsai
expressziós szintek között lineáris kapcsolat azonban nem
minden esetben volt kimutatható. Ennek számos oka lehet,
többek között az, hogy az EGFR-géntöbblet önmagában
nem feltétlenül bír erős prognosztikai jelentőséggel. Afoko-
zott genetikai instabilitásnak köszönhetően gyakran ateljes
7-es kromoszóma vagy akromoszóma egy jelentős része sé-
rül aprogresszió során, melynek eredménye az lesz, hogy
az EGFR génnel együtt amplifikálódó gének hatása is érvé-
nyesül. Eredményeink alapján az EGFR kópiaszámtöbblete
prognosztikai markere lehet az áttétképzésnek és aterápia
megválasztását is befolyásolhatja, de ugyanakkor fontos,
hogy az extra génkópiával rendelkező mintákban az mRNS-
és/vagy fehérjeszintek is meghatározásra kerüljenek (7).
A 7-es kromoszóma eltéréseinek elemzése során a7p12-
es régió alterációi mellett a 7q31-es régió gyakori eltéré-
seit is megfigyeltük. Ez a DNS-szekvencia egy rendkívül
„génsűrű” szakasz, melyen a FRA7G „törékeny pont” he-
lyezkedik el. Eredményeink alapján ennek eltérései hoz-
zájárulnak a melanomák kedvezőtlen klinikai kimenete-
léhez (8). A fragilis DNS-régiók szerkezetükből kifolyólag
instabilak és gyakori célpontjai a progresszió során bekö-
vetkező kromoszomális töréseknek és átrendeződéseknek.
Az ezeken a szekvenciákon elhelyezkedő gének eltérései
mind deléció és/vagy amplifikáció, mind pedig normá-
lis kópiaszám melletti heterozigótaságvesztés (anyai vagy
apai allél elvesztése) formájában gyakori eltérések. Mun-
kacsoportunk ezért a FRA7G „törékeny pont” közvetlen
közelében lokalizált gének, mint a multifunkciós CAV1
(membránlipidtutajok alapköve) és a tumorszuppresszor
TES eltéréseit is vizsgálta. ATES, annak ellenére, hogy csök-
kent mRNS-szintje szignifikánsan jelenik meg atöbbszörös
áttétképző mintákban, az általunk vizsgált mintakohortban
nem mutatott jelentős prognosztikai szerepet. Eltérése fel-
tehetőleg afokozott kromoszomális/genominstabilitás mel-
lékhatásának tekinthető. Ezzel szemben a CAV1 mRNS-
szintje a tumor vastagságának növekedésével fokozódott,
ez a kapcsolat fehérjeszinten is jelentkezett, ami a CAV1-
eltérést mutató daganatsejtek invázióban betöltött lehet-
séges szerepére utalhat, így segítve elő az áttétképzést (8).
Ezt támasztják alá amunkacsoportunk által jelenleg sejtvo-
nal modellrendszeren végzett vizsgálatok is, melyek során
aCAV1 fokozott expresszióját mind mRNS-, mind fehérje-
szinten kimutattuk.
A nagy felbontású genomarray (array CGH) vizsgála-
tok mellett génexpressziós csip elemzéseket is végeztünk.
Génexpressziós vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy
afelszíni kifekélyesedéssel jellemezhető primer mela noma-
mintákban egy 987 génből álló downregulációs klaszter fi-
gyelhető meg. Ezeknek agéneknek mindössze 15%-a (150
gén) mutat valamilyen mértékű deléciót, melyek többsége
a6q és 10q kromoszómaszekvenciákon lokalizálódik, befo-
lyásolva asejt-sejt és sejt-mátrix kapcsolatokat, valamint az
apoptózis szabályozását is. További 11 (~1%) génnél agének
alulszabályozásának hátterében epigenetikai folyamatok,
géncsendesítés áll (9). Az „alulszabályozott” génklaszter
mellett 93 génre jelentős mRNS-expressziós szintbeli növe-
kedést is megfigyeltünk. Ezek közül alegnagyobb változást
az oszteopontin (OPN) mutatta, melyet fehérjeszinten is
sikerült megerősíteni (9). Afehérje kifejeződését avizsgált
primer melanomák 90%-ában kimutattuk. Klinikai ada-
tokkal történt korrelációs analízisünk szerint a fokozódó
OPN-expressziós szintek kedvezőtlenül befolyásolják abe-
tegség kimenetelét (10).
EPIGENETIKAI ELTÉRÉSEK
MELANOMÁKBAN DEBRECENI EGYETEM
A genetikai eltéréseken kívül a daganatok kialakulásában
és progressziójában igen fontos szerepet játszhatnak az
epigenetikai változások, melyek közül alegjobban tanulmá-
nyozott és legstabilabb, öröklődő forma a DNS-metiláció.
A gének promoterrégióin gyakori ún. CpG-szigeteken
elő forduló hipermetiláció direkt módon akadályozhat-
ja a génátírást, ezért jelenleg intenzív kutatások tárgya.
Amela no mák hipermetilációjának vizsgálata eddig mind-
össze kandidáns gén megközelítéssel vagy olyan globá-
lis, de indirekt módszerekkel történt, melyek során első-
ként vizsgálták a teljes genom génexpresszióját, majd egy
agresszív demetilációs kezelést követően újra elemezték
a gén expressziós mintázatot, ezzel közvetve azonosították
az eredeti állapotban hipermetilált géneket. Mivel a ge-
nom nagyobb részét analizáló korábbi metilációs tanul-
mányok amelanomák és aszomszédos normális szövetek
vonat kozásában végeztek összehasonlító vizsgálatokat,
munka csoportunk arra a kérdésre kereste a választ, hogy
amela nomagenom epigenetikai mintázata változik-e ada-
ganatprogresszió különböző szakaszaiban.
Lokalizált DNS-metilációs eredményeink értékelése so-
rán részletesen tanulmányoztuk az ismert klinikai paramé-
tereket (Breslow-vastagság, áttétképzés, ulceráció és szöveti
altípus) jellemző metilációs mintázatot. Összesen 111 egye-
di gént érintett az egyes csoportok között felismert eltérő
metilációs mintázat. Eredményeink szerint a progresszió
folyamatát leginkább ametiláció csökkenése jellemzi, DNS-
hipermetilációra lényegesen kevesebb példát találtunk.
Megállapítottuk, hogy akülönböző klinikai paramétereket
jellegzetesen egyedi metilációs mintázat jellemzi (11).
Terápiás jelentősége miatt részletesen vizsgáltuk
a BRAFV600E mutáció és a DNS-metiláció kapcsolatát.
A mutációval asszociálódó megváltozott metilációjú gé-
nek többsége hipermetilálódott, és a sejtkommunikáció-
ban, továbbá az extracelluláris mátrix receptor interakció-
279
Magyar Onkológia 59:275–281, 2015
Hazai melanomakutatás
ban játszott szerepet, ugyanakkor kevés átfedést mutatott
a négy klinikai paraméterrel összefüggő, összesen 111
metilált génnel (ld. fentebb). A jelenség így a mutáció
egyedi vezérlő szerepét veti fel aDNS-metiláció szabályo-
zásában, mely jelenleg további vizsgálatok tárgyát képezi
(11). Vizsgáltuk továbbá aDNS-metiláció és amelanomás
betegek 5 éves túlélése közötti kapcsolatot. Aklinikai pa-
raméterekre korrigálva egyetlen génnél, aKIT génnél lát-
tunk példát arra, hogy ahipermetiláció csökkent túlélési
eséllyel társul (11).
Párhuzamos génkópiaszám-vizsgálatainkkal kimu-
tattuk, hogy a metilációs mintázatot fenntartó enzimet
(DNMT1) kódoló gént tartalmazó 19p13.2-es szakasz
a vastagabb daganatokban (Breslow-vastagság >4 mm)
deléciót szenved. Eredményeink alapján valószínűsíthető,
hogy a DNMT1 gén deléciója hozzájárul a korábban em-
lített transzpozon, továbbá génpromoter-régiókat érintő
hipo meti lációs tendenciához. A Knudson-féle „two-hit”
hipotézis értelmében a megváltozott génexpressziós min-
tázathoz egyszerre több szomatikus DNS-változás is szük-
séges. Promotermetilációs eredményeinket génkópiaszám-
adatainkkal integrálva megállapítottuk, hogy a 6q23-as
szakaszon lokalizálódó MYB és az EYA4 géneknél a két
különböző szomatikus DNS-alteráció (deléció és DNS-
hipermetiláció) afent említett hipotézis értelmében együt-
tesen alakítja ki amelanomák megváltozott génexpressziós
fenotípusát. A6q23-as szakasz delécióját FISH-vizsgálattal
is megerősítettük (11).
A lokalizált hipermetiláció mellett máig alábecsült az ún.
genomszintű hipometiláció jelensége, melyet sokáig akar-
cinogenezis passzív következményeként írtak le. Később
azonban emlődaganatokban sikerült bizonyítani, hogy egy
aktív és irányított folyamat, mely atumorigenezis korai sza-
kaszában is jelentkezhet, ezért további vizsgálatokra érde-
mes kandidáns diagnosztikai markerként értelmezhetjük.
Agenomszintű hipometiláció – kialakulásának okától füg-
getlenül – hozzájárul a valamennyi daganattípust jellem-
ző genetikai instabilitáshoz az ún. ismétlődő szekvenciák
demetilációja által. Ezek az ismétlődő szekvenciák olyan
mozgékony genetikai elemek, melyek az evolúció során
épültek ahumán genomba, ahol ateljes genetikai anyag több
mint 40%-át képviselik. Ahumán genomban metiláltságuk
révén maradhatnak védve a génátíródástól, metilációjuk
megszűnése egyúttal aktivációjukat is jelenti, mely erős
homológiájukat tekintve rekombinációs események soro-
zatát indítja el. Ez utóbbi további deléciókat és inszerciókat
kialakítva jelentősen hozzájárul akariotípusos instabilitás-
hoz. Vizsgálataink során a LINE1 transzpozonszekvencia
promoterrégióján található 6 CpG pontmetilációját hatá-
roztuk meg Na-biszulfit piroszekvenálással. Eredményeink
alapján az 5 éven belül áttétet képző melanomákat markáns
transzpozonális demetiláció jellemezi. Ez ajelenség képez-
heti ajövőben egy LINE1 transzpozonmetilációt célzó diag-
nosztikai vagy predikciós teszt kidolgozását (12).
A GAZDASZERVEZET NEMÉNEK SZEREPE
AMELANOMA PROGRESSZIÓJÁBAN
SEMMELWEIS EGYETEM, ORSZÁGOS
ONKOLÓGIAI INTÉZET
Klinikailag ismert, hogy anői nem kedvező prognosztikai
tényező malignus melanoma esetében, bár ennek alapjai
nem ismertek. Korábban felmerült kísérleti modellekben,
hogy anemi hormonok befolyásolhatják amelanoma bio-
lógiai viselkedését, de akísérleti adatok ellentmondásosak
voltak. Humán melanoma májmetasztázis állatkísérleti mo-
delljében (SCID egér) korábban már megfigyeltük, hogy az
áttétképzés hatékonysága gyengébb anőstény hordozókban
(13). A kérdést tovább vizsgálva kiderült, hogy a jelenség
csak amájáttétképzésre vonatkozik, más szervek esetében
nem észlelhető. Felmerült az, hogy amelanomasejtek funk-
cionálisan aktív nemihormon-receptorral rendelkeznek.
Vizsgálataink szerint emberi melanomákban az ösztrogén-
és androgénreceptorok fehérjeszinten nem, vagy csak igen
alacsony szinten expresszálódnak, így asexhormonok nem
hatnak közvetlenül adaganatsejtekre, ezért agazdaszerve-
zet egyes sejtjeire terelődött az antimetasztatikus aktivitás
gyanúja. Vizsgálataink amáj Kupffer- és NK-sejtjeire irá-
nyultak, és igazoltuk, hogy kísérleti állatokban mindket-
tőnek van jelentős antimetasztatikus aktivitása, de csak az
NK-sejtek szerepe függ anemtől, ezek asejtek aktívabbak
anőstényekben. Ezt amegfigyelést NK-sejt nélküli kísérleti
állatokban is igazolni lehetett. Bár e megfigyeléseinknek nem
lett nagyobb nemzetközi visszhangja, az immunonkológiai
kezelési protokollok bevonulása amindennapi klinikai gya-
korlatba megváltoztathatja ezt a helyzetet. Feltételezhető,
hogy acélzott immunstimulációs kezelések (anti-CTLA4 és
anti-PD-1 antitestek) klinikai aktivitását abeteg neme befo-
lyásolhatja. Hogy ez csak amájáttétképzésre vagy más szer-
vi áttétekre is vonatkozik, további klinikai kutatások tárgya
kell, hogy legyen (13).
Munkacsoportunk e vizsgálatok során felfigyelt az embe-
ri melanomasejtekben aglükokortikoidreceptor(ok) mRNS-
és fehérjeszintű kifejeződésére. AGCR funkcioná lisan ak-
tívnak bizonyult, az emberi melanomasejtek érzékenynek
bizonyultak dexametazonra, amelynek proli feráció gátló,
de főleg apoptózisindukáló hatása volt. Aglü ko kor tikoidok
sokféle módon képesek befolyásolni a daganat és a gaz-
daszervezet kölcsönhatásait. Egyrészt ismert az immun-
szuppresszív hatásuk, amit főleg az autoimmun betegségek-
ben aknáznak ki. Másrészt azonban számos daganatellenes
terápiás protokoll része a szteroidkezelés. Felmerül, hogy
280
© Professional Publishing Hungary
Balázs és mtsai
melanoma esetében a dexametazonkezelés citosztatikus
hatású lehetne, aminek jelentőségét nem lehet alábecsülni
ebben a kemorezisztens daganatban. Ezzel kapcsolatban
fontos lehet, hogy in vitro a DTIC-kezelés antiproliferatív
hatásait dexametazonnal fokozni lehetett (14).
EXTRACELLULÁRIS MÁTRIX FEHÉRJÉK
VAGY RECEPTORAIK PROGNOSZTIKUS
SZEREPE SEMMELWEIS EGYETEM
A transzmembrán kollagén XVII (cXVIIwt) a bőrhám
fontos mátrixreceptora, amely a hámsejtekben van jelen.
Kiderült, hogy bár nyugvó melanocitákban nincsen je-
len ez a fehérje, proliferáló sejtekben megjelenik. Emberi
melanomákban acXVII gén mutációt szenved el, amely az
ektodomént érinti. Emiatt diszplasztikus naevusokban és
melanomákban csak acitoplazmatikus része van jelen afe-
hérjének, ami alkalmassá teszi felhasználását amindenna-
pi rutin patológiai diagnosztikában. Legalább ilyen fontos
megfigyelés az is, hogy a citoplazmatikus cXVII szakasz
elleni antitesttel emberi melanomákban in vitro apoptózis
indukálható (15).
Néhány gént úgy ismerünk, mint az áttétképzés onko génje
(metasztázisgén), ezek közül elsőként azonosították ilyen-
nek aCD44 proteoglikánt, amely kondroitin- és heparán-
szulfáttal (HS) glikanálódhat. A CD44-nek 10 variábilis
exonja van, és a hasítási variabilitás eredményeként igen
sokféle fehérjét kódolhat, amely mátrixreceptorként vagy
segítő növekedési faktor receptorként szolgálhat. Korábbi
vizsgálatainkban aHS variáns CD44v3 exon expresszióját
észleltük emberi melanomában, és kimutattuk kedvezőtlen
prognosztikus szerepét (16). Újgenerációs szekvenálás segít-
ségével ateljes CD44-variabilitást elemeztük különféle da-
ganatokban, közöttük emberi melanomában, és jellegzetes
melanomahasítási mintázatot detektáltunk. In vivo spontán
áttétképzési modellben megállapítható volt, hogy az áttét-
képző emberi melanomasejtekben jelentősen emelkedik
a melanoma CD44-expressziója, amelyben a v3-tartalmú
variánsok vannak jelen döntően. E megfigyeléseink arra
utalnak, hogy melanoma esetében a CD44 HS-tartalmú
hasítási variánsai metasztázisképződést elősegítő szereppel
rendelkeznek.
ÚJ MELANOMAKEZELÉSI LEHETŐSÉGEK
PREKLINIKAI MODELLEKBEN
SEMMELWEIS EGYETEM, ORSZÁGOS
ONKOLÓGIAI INTÉZET
Ismert aheparin daganatellenes hatása klinikai körülmé-
nyek között, de ennek pontos mechanizmusa, az ezért fe-
lelős kémiai struktúra nem. 4–22 tagú, heparineredetű
poliszacharidok biológiai hatásait teszteltük in vitro és in
vivo emberi melanomasejteken. A legtöbb fragmens je-
lentős antimigrációs hatásúnak bizonyult, míg csak egy,
a dp18 rendelkezett antiproliferatív hatással is. Feltűnő
volt, hogy az antimigrációs hatás a melanoma CD44v3
receptorán keresztül valósult meg. Ami talán még érde-
kesebb, hogy in vivo körülmények között a dp4 és dp18
heparinfragmensek antimetasztatikus hatásúnak bizonyul-
tak kísérleti állatokban. Ezek a vizsgálatok arra utalnak,
hogy aheparinszármazékoknak jelentős daganatellenes ha-
tásai lehetnek emberi melanoma esetében (17).
Az EGF- és az FGF-receptorok működéséhez elen-
gedhetetlen a heparánszulfát-tartalmú segédreceptorok,
mint a CD44 segítő szerepe. Normális melanocitákban,
de mela noma sejtekben is jelen van és működhet az EGF-
és FGF-receptor. Ugyanakkor a melanomáknak három
nagy molekuláris alcsoportját ismerjük, aBRAF-, NRAS-
mutánsokat és a kettős vad genotípust. Kérdéses ugyan-
akkor, hogy a molekuláris altípusok befolyásolják-e e re-
ceptorok működését. Kísérleti rendszerekben kimutattuk,
hogy mind az EGF, mind pedig az FGF2 stimulálja az em-
beri melanomasejteket, de aBRAF- vagy NRAS-mutációs
státusz lecsökkenti ezt a reagálóképességet. Feltűnő volt,
hogy az EGF és FGF2 elsősorban motilitási választ ge-
nerált emberi melanomasejtekben, melynek fő jelpályája
aMAPK útvonal volt. Ahogyan az várható volt, EGFR és
FGFR tirozinkináz-inhibitorok csak a kettős vad státuszú
daganatsejtekben hatottak, míg a mutánsok rezisztensnek
bizonyultak. Ezek amegfigyelések ráirányítják afigyelmet
amelanomák legkisebb, mintegy 20–30%-át adó molekulá-
ris altípus lehetséges új célzott terápiájára (18).
A kannabinoidok esetleges orvosi alkalmazása ma in-
ten zív kutatások tárgya. Miután a melanociták neuro-
ektodermális eredetűek, felmerült, hogy daganataik,
a mela nomák, esetleg rendelkeznek endokannabinoid-
recep torral. Vizsgálataink szerint különböző molekulá-
ris alcsoportba tartozó emberi melanoma-sejtvonalakban
expresszá lódik aCNR1 gén és fehérjeterméke, aCB1-recep-
tor, amelyet asejtmembránban is ki lehet mutatni. ACB1-
receptor funkcionálisan aktívnak bizonyult, és természetes
vagy mesterséges ligandumai antiproliferatív, antimigrációs
és proapoptotikus hatást váltottak ki in vitro emberi
melanoma-sejtvonalakban. Ami ennél még biztatóbb, az az,
hogy in vivo az egyik mesterséges ligandum, az ACEA, gá-
tolni volt képes amelanoma májáttétképző képességét. Ezek
akísérletes eredmények azokat amegfigyeléseket erősítik,
hogy a kannabinoidoknak ismert fájdalomcsillapító hatá-
suk mellett specifikus daganatellenes hatásuk is lehet (19).
A RAS-mutáns daganatok ma a legnagyobb kihívást
jelentik az onkológiában, mert acélzott terápiára rezisz-
tensek: ez ahelyzet az NRAS-mutáns melanoma esetében
281
Magyar Onkológia 59:275–281, 2015
Hazai melanomakutatás
is. Számos próbálkozás történt aRas fehérje funkciójának
blokkolására, de ezek nem bizonyultak sikeresnek. Az
egyik ilyen elképzelés az volt, hogy aRas fehérje memb-
ránhoz történő kihorgonyozódását biztosító farnezilációt
blokkolják, azonban alternatív prenilációs mechaniz-
musok ezt megakadályozták. A klinikai gyakorlatban
manapság kiterjedten használnak egy prenilációgátlót,
az aminobiszfoszfonátot, amelynek biológiai hatása-
it elemeztük emberi melanoma-sejtvonalakban. Az
aminobiszfoszfonát-kezelés elsősorban az NRAS-mutáns
melanomasejtekben indukált apop tózist, és gátolta
a klonogén túlélő képességet, míg a BRAF-mutáns vagy
dupla vad sejtekre alig volt hatással. Ezek az eredmények
arra utalnak, hogy szemben más rendszerekkel, az NRAS-
mutáns melanoma sejtek érzékenyek a preni láció gát lással
szemben, ami felveti annak a lehetőségét, hogy ezen az
úton elindulva célzott terápiákat lehessen fejleszteni erre
amolekuláris altípusra is (20).
A CMET onkogén fehérje terméke, a c-met protein
manapság válik egy lehetséges daganatellenes terápia cél-
pontjává. Ismeretes, hogy melanociták migrációs képes-
ségét a c-met szabályozza/mediálja. Emberi melanoma-
sejtvonalakban aCMET vad típusú, a korábban publikált
tirozinkináz- vagy extracelluláris domén génhibák egyikét
sem tartalmazták. Ennek ellenére ezekben a sejtvonalak-
ban a c-met proteinkináz konstitutívan aktívnak bizo-
nyult. A specifikus met-kináz-gátló SU11274 blokkolta
ac-met protein autofoszforilációját, és antiproliferatív ha-
tásúnak bizonyult, amit elsősorban apoptózisindukcióval
lehetett magyarázni. Ezen túlmenően, a c-met gátlása
amelanomasejtek in vitro migrációját is gátolta. ASU11274
aktívnak bizonyult in vivo humán melanoma kísérletes
májáttétképzési modelljében, ahol mind aprimer, mind pe-
dig az áttéti daganatra hatott (21).
IRODALOM
1. Rásó E, Barbai T, Győrffy B, Tímár J. Amalignus melanoma prognosz-
tikus és prediktív markerei. Magyar Onkológia 57:79–83, 2013
2. Ladányi A. A tumort infiltráló immunsejtek prognosztikai értéke
melanomában. Magyar Onkológia 57:85–95, 2013
3. Lázár V, Ecsedi S, Szöllősi AG, et al. Characterization of candidate gene
copy number alterations in the 11q13 region along with BRAF and NRAS
mutations in human melanoma. Mod Pathol 22:1367–1378, 2009
4. Lázár V, Ecsedi S, Vízkeleti L, et al. Marked genetic differences be-
tween BRAF and NRAS mutated primary melanomas as revealed by array
comparative genomic hybridization. Melanoma Res 22:202–214, 2012
5. Rákosy Z, Vízkeleti L, Ecsedi S, et al. Characterization of 9p21 copy
number alterations in human melanoma by fluorescence in situ hybrid-
ization. Cancer Genet Cytogenet 182:116–121, 2008
6. Vízkeleti L, Ecsedi S, Rákosy Z, et al. The role of CCND1 alterations
during the progression of cutaneous malignant melanoma. Tumor Biol
33:2189–2199, 2012
7. Rákosy Z, Vízkeleti L, Ecsedi S, et al. EGFR gene copy number altera-
tions in primary cutaneous malignant melanomas are associated with
poor prognosis. Int J Cancer 121:1729–1737, 2007
8. Vízkeleti L, Ecsedi S, Rákosy Z, et al. Prognostic relevance of the ex-
pressions of CAV1 and TES genes on 7q31 in melanoma. Front Biosci
(Elite Ed) 4:1802–1812, 2012
9. Rákosy Z, Ecsedi S, Tóth R, et al. Integrative genomics identifies gene
signature associated with melanoma ulceration. Plos One 8:e54958, 2013
10. Kiss T, Ecsedi S, Vizkeleti L, et al. The role of osteopontin expression
in melanoma progression. Tumour Biol 36:7841-7847, 2015
11. Ecsedi S, Hernandez-Vargas H, Lima SC, et al. DNA methylation
characteristics of primary melanomas with distinct biological behaviour.
PlosOne 9: e96612, 2014
12. Ecsedi S, Hernandez-Vargas H, Lima SC, et al. Transposable hypo-
methylation is associated with metastatic capacity of primary melano-
mas. Int J Clin Exp Pathol 6:2943–2948, 2013
13. Dobos J, Mohos A, Tóvári J, et al. Sex-dependent liver colonization of
human melanoma in SCID mice – role of host defense mechanisms. Clin
Exp Metastasis 30:497–506, 2013
14. Dobos J, Kenessey I, Tímár J, Ladányi A. Glucocorticoid receptor ex-
pression and antiproliferative effect of dexamethasone on human mela-
noma cells. Pathol Oncol Res 17:729–734, 2011
15. Krenacs T, Kiszner G, Stelkovics E, et al. Collagen XVII is expressed in
malignant but not in benign melanocytic tumors and it can mediate anti-
body induced melanoma apoptosis. Histochem Cell Biol 138:653–667, 2012
16. Raso-Barnett L, Banky B, Barbai T, et al. Demonstration of amelano-
ma-specific CD44 alternative splicing pattern that remains qualitatively
stable, but shows quantitative changes during tumour progression. PloS
One 8:e53883, 2013
17. Kenessey I, Simon E, Futosi K, et al. Antimigratory and antimetastatic
effect of heparin-derived 4-18 unit oligosaccharides in apreclinical human
melanoma metastasis model. Thromb Haemost 102:1265–1273, 2009
18. Garay T, Molnar E, Juhasz E, et al. Sensitivity of melanoma cells to
EGFR and FGFR activation but not inhibition is influenced by oncogenic
BRAF and NRAS mutations. Pathol Oncol Res 21:957-968, 2015
19. Kenessey I, Bánki B, Márk Á, et al. Revisiting CB1 receptor as drug
target in human melanoma. Pathol Oncol Res 18:857–866, 2012
20. Garay T, Kenessey I, Molnár E, et al. Prenylation inhibition-induced
cell death in melanoma: reduced sensitivity in BRAF mutant/PTEN wild-
type melanoma cells. PloS One 10:e0117021, 2015
21. Kenessey I, Keszthelyi M, Krámer Z, et al. Inhibition of c-Met with
the specific small molecule tyrosine kinase inhibitor SU11274 decreases
growth and metastasis formation of experimental human melanoma.
Curr Cancer Drug Targets 10:332–342, 2010