Öregedés és a felnőttkori folyamatos tanulás

Full text

Öregedés és a felnőttkori folyamatos tanulás
Dr. habil. Kálmán Anikó
egyetemi docens
kalmanak@lifelong.hu
AZ ÉLETEN ÁT TARTÓ TANULÁS
A tudásalapú gazdaságban és társadalomban a tanulás a versenyképességet és az
életminőséget meghatározó egyik legfontosabb tényező. A tanulás létfontosságú mind az
egyén, mind a társadalom és a gazdaság szempontjából. Ez óhatatlanul maga után vonja a
tanulás időbeni kiterjedését. Az egész életen át tartó tanulás a korai szocializációtól és az
iskoláskor előtti neveléstől a munkavállalás szempontjából aktív életkor utánig felöleli az
egyén teljes életciklusát.
A felnőttkori tanulás viszont egyaránt szolgálja az egyén foglalkoztathatóságának
javítását és az életminőséget érintő egyéb dimenziókat (egészség, kultúra, család, személyes
kapcsolatok, hobby stb.), így a tanulási lehetőségek kihasználása az aktív kort követően is
fontos.
Nem lesz egész életünkre elegendő az a tudás-, készség- és ismeretkészlet, amelyet
gyermekkorunkban és fiatalként a családban, az iskolában, a képzés során, a főiskolán vagy
az egyetemen elsajátítunk. A tanulás erőteljesebb integrálása a felnőttkori életbe az egész
életen át tartó tanulás gyakorlatban való megvalósításának fontos alkotó eleme, azonban
annak csupán egy része. Az egész életen át tartó tanulás szemszögéből tekintve, minden fajta
tanulás egy a ‘bölcsőtől a sírig’ tartó megszakítás nélküli folyamatos tevékenység.
A kilencvenes évek közepére nem csupán abban alakult ki egyetértés, hogy az egész
életen át tartó oktatás és képzés elősegíti a gazdasági versenyképesség és a
foglalkoztathatóság fenntartását, hanem abban, hogy a leghatékonyabb eszköze a társadalmi

kirekesztés elleni küzdelemnek is. Az egész életen át tartó tanulás (bölcsőtől a sírig tartó
tanulás) ma már egy elfogadott és egyre szélesebb körben alkalmazott fogalom. Az OECD –
a legfejlettebb országokat tömörítő szervezetet – 1996-os miniszteri szintű találkozója során
megfogalmazódott egy definíció:
- „Az egész életen át tartó tanulás az egyéni és társadalmi fejlődés valamennyi formáját
átöleli függetlenül attól, hogy az milyen környezetben – formális módon iskolákban
vagy szakképzési, felsőoktatási és felnőttoktatási intézményekben vagy nem formális
módon a családi otthonban, a munkában vagy más közösségekben folyik.”
- Ez a megközelítés a rendszer minden elemére kiterjed: figyelme életkortól függetlenül
egyformán összpontosít a standard tudásra és minden olyan készségre, amelyre minden
embernek szüksége van.
Ez a definíció – amelyet az OECD országok, közöttük Magyarország oktatási
miniszterei közösen fogadtak el – tehát azt mondja, hogy az egész életen át tartó tanulás az
egyéni és társadalmi fejlődés valamennyi formáját átöleli. Független attól, hogy ez milyen
környezetben, azaz formális módon (tehát iskolákban, vagy szakképzési felsőoktatási és
felnőttoktatási intézményekben) vagy nem formális módon (azaz családi otthonban, a
munkában vagy más közösségben) folyik.
Egy meghatározó elem a demográfiai változás, elsősorban a népesség öregedése. A
fejlett nyugati világban olyannyira eltolódott az ifjú és az öreg nemzedékek aránya, hogy ez
már mennyiségi okokból is elkerülhetetlenül együtt jár azzal, hogy a társadalmi problémákat
tekintve a fiatalok felől a figyelem egy része átterelődik az idősebbekre. Ezzel együtt nő a
felnőttkori tanulás súlya is.
A FELNŐTT TANULÁS ÖT ALAPELVE (Sinnett 1993)
A felnőttkori tanulás jelentősége hallatlan mértékben fölértékelődött, pusztán azért is,
mert egyre többen csinálják. Vannak olyan országok, ahol már megszokott az, hogy idős

emberek beiratkoznak egyetemre és egyetemi kurzusokat végeznek, mert tanulni akarnak. A
felnőttek azonban nemcsak azért tanulnak többet mert többen vannak, hanem például azért is,
mert azok a vállalatok, amelyek foglalkoztatják őket, egyre több forrást fordítanak a
képzésükre.
A felnőtt tanulás alapelvei személyi megközelítésből és a tanulás felfogásból
következnek. Az elvek nem különülnek el egymástól és nem zárják ki kölcsönösen egymást –
éppen ellenkezőleg, átfedik egymást és kölcsönösen függnek egymástól (2):
1. A TÁMOGATÓ KÖRNYEZET
A. FIZIKAI TÉNYEZŐK
B. FIZIOLÓGIAI SZEMPONTOK
C. SZOCIÁLIS KÖRNYEZET
Idő
Tér
Kényelem
Látás
Hallás
Erő
Egészség
Kor
Pozitív légkör
Fenyegetés mentesség
Barátságosság
Személyközpontúság
2. TISZTELET A SZEMÉLYEK IRÁNT
A. TISZTELET AZ
EGYÉNNEK
B. AZ ÖNÁLLÓSÁG
TÁMOGATÁSA
C. RÉSZVÉTEL
Megerősítés
Nyitottság
Bizalom
A tanár mint útmutató és forrás
Pozitív énkép
Nincs tekintélyelvűség
A tulajdon érzete
Társulás
Együttműködés
3. MÁSOK TAPASZTALATAINAK MEGBECSÜLÉSE
A. KÜLÖNBÖZŐ
TANULÁSI
STÍLUSOK
B. A FESZÜLTSÉG
ELKERÜLHETETLEN
(egy kevés szükséges, a
sok romboló hatású)
C. EGYÉNI
KÜLÖNBSÉGEK
D. A TAPASZTALAT
MINT FORRÁS
A különbségek
megvilágítása
A stílus és a
tapasztalat
megfelelése
Tévedni emberi dolog
A kezdeti bizonytalan-
ság természetes
Szembenézés
(különböző nézetekkel,
egyéni tapasztalattal,
tényekkel) lehetséges
Értelemkeresés
Értékirányultságok
kifejezésre juttatása
Saját ütemezésű
haladás
Az új
hozzákapcsolása a
régihez
Merítés az életkori
bölcsességből

4. ODAFIGYELÉS A SZEMÉLYEK SZÜKSÉGLETEIRE
A. PROBLÉMA-
KÖZPONTÚ
MEGKÖZELÍTÉS
B. GYAKORLATI
MEGOLDÁSOK
C. ÉRTELEM ÉS
ÉRZELEM
D. ÁTMENETI
SZAKASZOK
Egyedi
szükségletek
Közvetlen
alkalmazás
Az érzések és
eszmék kifejezése
természetes
Életkori és nemi
változások
A közösségi
szerepek változásai
5. A TELJESÍTMÉNY VAGY ELÉGEDETTSÉG ÉRZETE
A. ÉRTÉKELÉS ÉS VISSZAJELZÉS
B. MEGERŐSÍTÉS
A haladás ismerete
Csoport támogatás
Együttműködés
Az elvek forrásai:
Az egyén életfilozófiája (úrrá lenni a helyzeteken – tartozni valahová)
Az Andragógia személyi megközelítése, valamint az
A tanulás felfogás, amely szerint a tanulás szakaszai
Az elvek a tanulás mindegyik dimenziójára vonatkoznak
KOGNITÍV
AFFEKTÍV
PSZICHOMOTOROS
gondolkodás
és ismeretek
érzések
és értékek
cselekvés(ek)
és készségek
KONKRÉT
TAPASZTALAT
KRITIKAI
REFLEXIÓ
CSELEKVÉS
ELMÉLET(i)
GONDOLKODÁS

A FELNŐTT IDENTITÁS (3)
A felnőtt önazonosságát alakító folyamatok
Az "identitás", az egyén válasza a "Ki vagyok én?" kérdésre (Whitbourne 1986):
pszichoszociális termék, amelyet az egyéni tényezők és a társadalmi erőkkel kapcsolatos
tapasztalat tényezői együttműködve alakítanak. A legismertebb a nemi identitás
megszilárdulása serdülőkorban, de az identitás-képződés egész életen át több dimenzióban folyik,
több — az egyes életszakaszokra jellemzőnek tartott — konfliktusnak a fejlődésre nézve kedvező vagy
kedvezőtlen megoldásán át. Az ideális felnőtt identitása a nagykorúság elérésére kialakultnak és
határozottnak mondható, de ez nem jelent változtathatatlanságot, és éppen a jelenség pszichoszociális
meghatározottsága miatt bizonyos csoportokban és szubkultúrákban jelentős eltérések mutatkozhatnak
az identitás fejlődésmenetében.
A felnőtt megszilárdult identitása is körülbelül azt jelenti, hogy a felnőtt már nem változik sem
egy genetikai programtól vezérelve, sem a környezet "első szavára", de ha kell és megéri, akkor
hajlandó változni. A felnőtt változása, alkalmazkodása, tanulása, fejlődése döntés kérdése, de a
"fejlődés akarása" csak szükséges és nem elégséges feltétele a változásnak, kb. annyit tesz, hogy
hajlandó lesz a tapasztalataiból tanulni, nem fog tudatosan ellenállni a változás belső és külső erőinek.
Ha az identitás-folyamatok megmaradnak a szabályozási keretek közt, akkor a sértett identitás
(önérzet, büszkeség, hiúság stb.) csupán kellemetlen feszültséget és az önbecsülés enyhe csökkenését
okozza, ami arra ösztönzi az egyént, hogy változtasson és állítsa helyre a teljes identitás-érzetnek
megfelelő magabiztosságot.

ÉLETTÁVÚ TANULÁS – FEJLŐDÉS
Két fő megközelítés az egész életen át tartó tanulás jellemzésére(4):
1. Az "életszakasz" megközelítés az élettartamot életkor-specifikus szakaszokra osztja, amelyeket
sajátos normatív élet-események (házasság, azonosulás a foglalkozással, visszavonulás stb.), és
pszichoszociális feladatok (bizalmas viszony kialakítása, a gyerekek "szabadon engedése",
mentorság, stb.) jellemeznek, amelyek lényeges hatással lehetnek az egyén tanulási igényeire,
motívumaira és viselkedésére.
(a) A családétól elkülönülő orientáció (10-es évek vége – 20-as évek eleje): önfenntartóvá válás,
párkapcsolatok kialakítása, érzelmi függetlenedés a szülőktől, identitás-képződés stb.
(b) Fiatal (átmeneti) felnőttkor (20-as évek elejétől a végéig): párválasztás és bizalmas viszony
(intimitás), családalapítás, döntés az életstílusról, foglalkozási identitás kialakulása,
beletanulás az élet feladataiba
(c) Átmenet a harmincas évekre (20-as évek vége – 30-as évek eleje): a (b) szakaszbeli
választások alternatíváinak feltárása és értékelése, a szülőkkel való kapcsolatok felnőtt-
jellegűvé alakítása
(d) Stabilizálódás a harmincas években (30-as évek elejétől a végéig): a (c) szakaszbeli döntések
sikeres végrehajtása, az önérzet megszilárdítása, a saját családhoz illetve a család-teremtéshez
való ragaszkodás erősödése, lemondás a mentorokról (idősebbek "atyai" tanácsairól)
(e) Átmenet a negyvenes (középkorú, az élet középső) évekre (30-as évek vége – 40-es évek
eleje): átértékelni az élet első felének "álmait", az időhorizont – hosszú távú kilátások –
átstrukturálása, az élet és a dolgok értelmének megtalálása, a generativitás megalapozása,
érzelmi gazdagodás
(f) Újrastabilizálódás (40-es évek közepe – 50-es évek közepe): az (e) szakaszbeli döntések
sikeres végrehajtása, az önelfogadás kialakítása, az érzelmi és szellemi rugalmasság és
növekedés fenntartása, nagyszülővé válás
(g) A visszavonulás előkészítése (50-es évek vége – 60-as évek közepe): a gyermekekkel való
kapcsolatok felnőtt-jellegűvé alakítása, felkészülés a foglalkozási szerep befejezésére, az
önbecsülés új (alternatív) forrásainak keresése illetve kialakítása

(h) Kora-öregség (60-as évek közepe – 70-es évek vége): a szabadidő felhasználási módjainak
feltárása, megerősíteni az önérzet folytonosságát, megőrizni illetve helyreállítani az
egészséget, a jövedelmi helyzetet, a társadalmi kapcsolatokat, az érzelmi kötődéseket,
újraértékelni az élet és a dolgok értelmét, a lelki-szellemi élet kibontakoztatása
(i) Kései öregkor (70-es évek vége – halál): önelfogadás, az élet áttekintése, az érzelmi kötődések
megőrzése, alkalmazkodás az egészség, a kapcsolatok, a szellemi működés gyengüléséhez,
szembenézés a halállal, gondoskodás a nemzedékek közti folytonosságról
2. Az élettávú lelki fejlődés különböző elméletei feltételezik, hogy az egyén belső lelki
struktúráiban hierarchikus, szekvenciális, lépésről-lépésre integrálódva előrehaladó és
visszafordíthatatlan kvalitatív változások sora megy végbe. Ezek a strukturális változások csak
annyiban kapcsolatosak az életkorral, hogy mindegyik fejlettebb fokozat a megelőző fokozat
befejeződésétől függ. A fejlődési megközelítések fő következtetése az egész életen át tartó
tanulásra nézve az, hogy a tanulási folyamatok, célok és stratégiák minőségileg különbözőek a
különböző fejlődési fokozatokban. Gyerekkorban az érés, felnőttkorban inkább a tapasztalatok
felhalmozódása és integrációja befolyásolja a fejlődést. Az egó-fejlődési elmélet integrált
keretbe foglalva egyesíti magában a fejlődés értelmi, erkölcsi, interperszonális és foglalkozási
területeit, és hat fő fokozatot és három átmeneti fokozatot különböztet meg. Az első kettőt
kivéve a fokozatok csak lazán függnek össze az életkorral, és minden "normális" felnőtt
esetében előfordulnak. A egó-fejlődési fokozatok közti strukturális átmenetek változással járnak
önmagunk és mások észlelésében, a tudásunkban, a kapcsolatainkban, érzelmeinkben,
igazságérzetünkben, és abban miben keressük és találjuk meg az élet és a dolgok értelmét.
A két megközelítés összekapcsolása egy átfogóbb keretben alapul szolgál ahhoz, hogy jobban
megértsük, együtt milyen hatással vannak a felnőtt tanulási folyamatokra az életszakasz-események és
a fejlődési fokozatok sajátságai, és így éppen az egyes szakaszok - fokozatok élethelyzeteinek
megfelelő tanítási stratégiákat tudjuk kialakítani.
A felnőtt tanulás tervezésére és facilitálására nézve mind a "szakaszoknak"' mind a
"fokozatoknak" vannak implikációi. A táblázat néhány ilyen implikációt mutat be a felnőtt tanulás
tartalmi, érdeklődési és facilitálási szempontjaira vonatkozóan. A három életszakasz az előbbiek közül
az (a), a (d) és a (g) – azaz a felnőtt élet kialakulása, a harmincas évek és a visszavonulásra való

felkészülés. Az egó-fejlődési elmélet szerinti három szint: konformista, kötelességtudó
(lelkiismeretes), autonóm.
A konformizmus szintjén az egyén közvetlen társas-társadalmi környezetének szabályaihoz
és dogmáihoz kötődik,
a kötelességtudás, lelkiismeret szintjén a hangsúly a jó munkavégzésre és a saját
teljesítmény személyes önértékelésére tevődik át,
az autonómia szintjén a fő dolog az önállóság és a függetlenség, akár a másokkal való
kapcsolat rovására is.
A táblázat a három egó-fejlődési szintet mind a három életszakaszban mutatja, az adott
életszakaszban tipikus tartalmakra, érdeklődésekre és felnőttoktatási módszerekre való utalásokkal
együtt. A példák jelzik az alkalmas felnőttoktatási megközelítéseket. A programok tervezésekor és
facilitálásakor a jó oktatók gyakran ösztönösen tekintettel vannak ezekre a fejlődési hatásokra, amikor
a tanítást az egyes egyének sajátságaihoz igazítják (individualizálják), ahogyan az anyagokat
kialakítják és a program tanulási formáit megtervezik. Általában azonban kevés az olyan tanár /
facilitátor, aki figyelembe veszi a tanulók életszakaszát és fejlődési fokát, szintjét. Pedig nem sok kell
ahhoz, hogy kissé jobban odafigyelve lényegesen jobb eredményeket érjenek el a fejlődési szakaszhoz
jobban illeszkedő alternatív tanítási technikák kiválasztásával. Például, a viselkedés-tanulási technikák
használhatók tanár-irányított, de önirányított módon is; a készség-tanulás (gépírás, lövészet stb.) állhat
– számtalan – egyszerű ismétlésből, de az értelmi fejlődés magasabb szintjén hatékonyabb és
gazdaságosabb az alapelvek és szabályok megértetésére helyezni a hangsúlyt. A konformizmus
szintjén a tanulók szívesebben tanulnak a tanári előadásból és bemutatásból, a kötelességtudás szintjén
a kiscsoportokban való együttműködés, míg az autonómia szintjén a csoporttól független önálló
tanulás egyedül vagy önkéntesen választott társsal lehet a legeredményesebb.
A fejlődési szakaszok / fokozatok ismeretében tudatosan tervezhető olyan tanulási feladat,
helyzet és tapasztalat, amely csak egy következő fejlődési szinten, de a tanuló számára bizonyos
erőfeszítéssel elérhető. Természetesen ehhez a tanulóban ki kell alakítani az oktató iránti bizalmat,
hogy elhiggye neki az elérhetőséget, és motiválni is kell a tanulót, hogy kedve legyen hozzá, ezzel
mozgósítsa magában a rendkívüli helyzetekre tartalékolt energiáit. Más motívumai is lehetnek az adott
szintet meghaladó próbálkozásoknak, de ezeket célszerű felderíteni, mert lehet, hogy egészségtelen
csoport-nyomás vagy etikátlan és törvénybe-ütköző ambíció hatására történnek.

Az egó-fejlődési szintek felnőttoktatási implikációi három életszakaszban
Egó-fejlődési szintek
Implikációk
A 3 kiválasztott életszakasz
(a) Elkülönülés a családtól
(d) A harmincas évek
(g) Felkészülés a visszavonulásra
Konformista:
- Külső szabályoknak
engedelmeskedés;
- beilleszkedés;
- szociális elfogadottság;
- egyszerű fogalmak
Facilitálás
- Jutalom: jóváhagyás,
helyeslés.
- Gondoskodás strukturált
tartalomról és erőforrásokról.
- Irányítás: választásra adott
munka- és életstílus opciók
- Jutalom: érdem-elismerés, státusz.
- Gondoskodás strukturált tartalomról és
erőforrásokról.
- Irányítás: előrehaladás értékelése
- Odafigyelni az öregedők igényeire:
- megvilágítás,
- fogalomalkotás gyorsasága,
- a tanulói önbecsülés fokozása
Tartalom /
érdeklődés
Kompetencia a várt felnőtt
szerepekben:
- munka,
- készségek,
- szülőség,
- gyerek,
- táplálkozás,
- alapműveltség
- A szerep-teljesítmények megfelelő
növekedése:
- gyerek-sport irányítása
- pénzügyek vezetése
- "normál" foglalkozási előmenetel stb.
- Szabadidős-, társas hobby: "fitness",
természetvédelem stb.
- Önbecsülés megőrzése. A társaságban
elfogadott érdeklődések, hobbyk, önkéntes
tevékenységek fenntartása.
- Kapcsolat a felnőtt gyerekekkel.
- Új szakmai készségek a nyugdíjazás utánra.
- Pénzügyi- és élettervezés.
- A társadalmi változások megértése.
- Egészség és fitness.
Kötelességtudó:
- Önértékelt standardok;
- kölcsönösségen alapuló
kapcsolatok;
- differenciált érzelmek;
- komplex fogalmak
Facilitálás
- Interperszonális kapcsolatok.
- Útmutatás az igényekkel
(hosszú távon) egyező tanulási
célok kiválasztásához.
- Alkalmat adni az
önértékelésre.
- Interperszonális kapcsolatok és csoport-
viszonyok, szándékos affektív tanulás.
- Strukturált, de önirányított tanulási módok.
- Útmutatás adott összefüggésben az
önértékelés, önálló értékelés
alkalmazásához.
- Jutalom: közvetetten a társas
kapcsolatokon és önértékelésen keresztül.
- A kommunikációs készségek
hangsúlyozása.
- Csoportalakítás különböző életkorúakkal.
- Elmélkedés és önvizsgálat az önértékelésben
és a jövőbeli célok felismerésében.
- Tudatos figyelem a tartalom filozófiai
kérdéseire.
- Bátorítani a függetlenséget a nőknél, az
affektivitást a férfiaknál.
Tartalom /
érdeklődés
- A munkateljesítmény és az
emberi kapcsolatok személyes
értékelése.
- Alternatív életstílusok.
- Társadalmi- és
szerepkapcsolatok.
- Törődés a közügyekkel.
- Alternatív életstílusok felkutatása és
kipróbálása.
- Hogyan egyeztethetők össze a korábbi
választások a foglalkozási- és életesélyekkel.
- Tudatos önértékelés a szülők értékrendje
alapján.
- Stressz-kezelés.
- Válás túlélése.
- Nyugdíjas szerepek és viszonyok.
- A testi-, lelki-, anyagi jóllét fenntartása.
- A különböző életkorúakkal érintkezés
szociális készségei.

Egó-fejlődési szintek
Implikációk
A 3 kiválasztott életszakasz
(a) Elkülönülés a családtól
(d) A harmincas évek
(g) Felkészülés a visszavonulásra
Autonómia:
- Többlet a konformista és
kötelességtudó szinthez
képest:
- a különböző szükségletek
közti belső konfliktusok
megoldása;
- az önállóság tiszteletének
és a személyek közti
kölcsönös függőségnek az
összeegyeztetése;
- az érzelmek erőteljes
kifejezése;
- az egó élettani, lelki és
társas vonatkozásainak
összehangolása;
- önmegvalósítás;
fokozottan komplex
fogalmak és gondolkodás;
- komplex modellalkotás és
a kétértelműség,
bizonytalanság elviselése
Facilitálás
- Ebben az életkorban az
autonómia nem valószínű.
- Ebben az életszakaszban az autonómia
még ritka.
- Főleg önirányított tanulási módok és a
tevékenység önálló tervezése.
- Alkalom az egyéni munkára a csoport
munkamegosztásában.
- Az élet- és munkatapasztalat értékelés
(beszámítása) oktatási pontszámként.
- Önjutalmazás.
- Az átgondolás (reflexió) mint integratív
tanulási technika.
- A képzelőerő, a fizikai aktivitás és a
kreatív integratív technikák
alkalmazása.
- Többféle kilátás bemutatása.
Alkalmazható:
- az integratív tanulást célzó áttekintés,
- a komplex modellek azonosítása,
- az új és a régi felismerések
összekapcsolása.
- Nagymértékben önirányított tanulási
módok és önálló tervezés.
- Alkalmak a kortársakkal és más
nemzedékekhez tartozókkal való
közösségre.
- Alkalmak a többféle kilátás értékeinek
és a bonyolultságok felismerésének
kifejtésére, kifejezésére.
- Vezérszerepet vinni más csoporttagok
közt.
Tartalom /
érdeklődés
- Önfelfedezés.
- Mások fejlődésének elősegítése.
- Szabadság és felelősség.
- Társadalmi és morális problémák
megoldása.
- Vezető szerep etikai és morális
területeken.
- A nehézségekkel való megbirkózás
képessége az élettervezésben.
- Kreatív feszültség-oldás.
- Nem-hagyományos életstílusok
választása.
- Önkifejezést jelentő új, nem-
foglalkozási szerepek. A tudás, az
emberi problémák és a lelki megértés
életfilozófiai megközelítései. A
fizikai, szellemi és szociális
képességek fenntartása integrált
formában. A saját világ-értés —
bölcsesség — kifejezése. Életrajz,
mitológia, történelem, lelki fejlődés.

KONKLÚZIÓ
Az „egész életen át tartó” tanulás kifejezés az időtényezőre utal: az élet során való tanulásra,
amely vagy folyamatosan, vagy időszakosan ismétlődő módon történik. Tovább gazdagítja a
tanulásról alkotott képet egy újonnan alkotott kifejezés: az „élet teljes körére kiterjedő” tanulás. A
fogalom a tanulás "szétterjedésére", nevezetesen arra hívja fel a figyelmet, hogy a tanulás életünk
teljes egészét áthatja, s az élet bármelyik szakaszában megtörténhet „az egész életen át tartó tanulás az
állampolgári tudatosság, a társadalmi kohézió és a foglalkoztatás fejlesztésének lényeges eszköze”
Az unió tagállamai széleskörű egyetértésre jutottak abban, hogy az egész életen át tartó tanulás
közös érdek, ám tényleges lépések formájában ez még nem fogalmazódott meg. Itt az ideje, hogy ez
megtörténjen. Még mindig túl keveset tudunk és mondunk el például arról, hogy miként valósítható
meg az eredményes egyén vezérelte tanulás (nem elfeledve közben, hogy a tanulás végső soron
társadalmi folyamat); hogyan tanulnak a leghatékonyabban az idős emberek; hogyan kell átalakítani a
tanuló környezetet a fogyatékosok integrálása érdekében, vagy, hogy milyen lehetőségek rejlenek a
vegyes korösszetételű tanulócsoportokban a kognitív, gyakorlati és társadalmi készségek fejlesztése
szempontjából?
IRODALOM
(1) A Magyar Köztársaság kormányának stratégiája az egész életen át tartó tanulásról, 2005.
szeptember, http://www.okm.gov.hu/doc/upload/200511/lll_strategia_kormany_050921.pdf
(2) Sinnett, W.E. (1993): Basic principles and practices of adult learning. An introduction and
outline. Humber College, Toronto, Ontario. Canada.
(3) Whitbourne S. K. (1986):The Me I Know: A Study of Adult Identity. Springer-Verlag,
New York, 7-19.
(4) A. W. Fales A. W. (1989): Lifespan Learning Development, 183-187. In: Titmus, Colin J.
(ed.): Lifelong Education for Adults. An International Handbook. Pergamon Press.
Oxford, New York, Beijing, Frankfurt, São Paulo, Sydney, Tokyo, Toronto.
(5) Kálmán, A. (2006): Tanári szerepek – tanulási stílusok (A felnőtt-tanulás folyamata),
ISBN 963 8088 16 8, ISSN 1588-9572, 119 oldal, OKKER, Budapest