Content uploaded by Tamás Vasvári
Author content
All content in this area was uploaded by Tamás Vasvári on Jun 16, 2015
Content may be subject to copyright.
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
Önkormányzati beruházások finanszírozása
az európai uniós támogatások tükrében*
Vasvári Tamás,
közgazdász, kockázatkezelő
E-mail: tamas.vasvari@gmail.com
Az önkormányzatok gazdálkodása, jogszabályi
helyzete az elmúlt években egyre nagyobb figyelem-
nek örvend. A fokozott érdeklődés a gyakoribb – de
nem feltétlenül pontosabb – híradásoktól a sűrűsödő
szakértői elemzéseken át a több mint egy éve tartó
közigazgatási reformig terjed. Az átszervezéssel azon-
ban egyelőre csak részben (a megyei önkormányzatok
esetén) kerül a felhalmozott adósságállomány kezelés-
re. Annak ellenére, hogy az önkormányzati adósság ál-
lamháztartási szinten nem számottevő, helyi szinten je-
lentős problémákat okozhat a feladatellátásban, a fize-
tőképességben, valamint közvetve kockázatokat hor-
dozhat az államháztartás számára is. A megjelent vé-
lemények, elemzések szerint az adósságfelhalmozást
többnyire az európai uniós (EU) beruházások önerő-
igénye indokolta. Ez megfelelő adatbázisok és kimuta-
tások hiányában azonban nehezen alátámasztható. E
tanulmány egy újszerű megközelítésben, a Nemzeti
Fejlesztési Ügynökség nyilvánosan elérhető projekt-
adatbázisára, a KELER Zrt. értékpapír-adatbázisára,
valamint a pénzügyi kapacitás elméletére támaszkodik
annak vizsgálatában, hogy az EU-beruházások voltak-
e az önkormányzatok gyorsuló eladósodásának motor-
jai. A tanulmányt a beruházások összetételének elem-
zése zárja: vizsgálatot végzünk arra vonatkozóan, hogy
a finanszírozott projektek többletkiadást vagy -
b
evételt
jelenthetnek-e a beruházó önkormányzat számára.
TÁRGYSZÓ:
Önkormányzati költségvetés és finanszírozás.
Beruházás.
Európai uniós támogatás.
* A tanulmány lezárásának időpontja 2012. szeptember 30.
Vasvári Tamás
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
156
Az elmúlt években nagymértékben megnőtt az önkormányzati szektort, vala-
mint az önkormányzatok egyedi gazdálkodását övező figyelem. Ennek kezdete 2010
végére tehető, amikor Szigetvár mint első jelentős intézményhálózattal rendelkező
térségi központ adósságrendezési eljárása lezárult, valamint Esztergom adósságren-
dezési eljárása kihirdetésre került. Ezekkel a korábbi eljárások elvesztették addigi
kistelepülési/falusi jellegüket. 2011 elején láttak napvilágot a költségvetés 2010. évi
teljesítésével kapcsolatos statisztikák, amelyek alapján a költségvetés nem teljesítette
a kitűzött 3,9 százalékos hiánycélt (NGM [2011]). Ezt nagyrészt – de nem teljes egé-
szében – az önkormányzati szektor konszolidált hiányának „váratlan” növekedése
okozta.
2011-ben kezdetét vette a közigazgatási szintek, az állam általi feladatok újraszer-
vezése, reformja. Ennek eredményeképp korábban decentralizált szinteken, önkor-
mányzati hatáskörben ellátott feladatok kerülnek központi kormányzati hatáskörbe. A
korábbi gyakorlattal – azaz minél több feladat allokálásával az önkormányzati szintek-
re mint „konfliktuskonténerbe” (Vigvári [2010]) – szemben az új közigazgatási politika
a konfliktuskonténer kiürítésére koncentrál úgy, hogy a feszültségeket nem kezeli.
A konfliktusok, az önkormányzatok feszített gazdálkodásának egyik legfőbb oka
a jelentős eladósodottsággal kapcsolatos adósságszolgálati terhek megjelenése. Meg-
oszlanak a vélemények annak tekintetében, hogy mik voltak a 2006-tól felgyorsuló
önkormányzati eladósodás fundamentális motorjai. (Lásd az 1. ábrát.) Korábbi kuta-
tásaim (például Vasvári [2012]) megállapításai alapján 2004 és 2011 második ne-
gyedéve között a hosszú távú hitelfelvételek és kötvénykibocsátások zömében a tar-
talékolás, valamint a kormányzati pénzügyi statisztikai (government finance statistics
– GFS) hiány finanszírozását szolgálták, és csak elenyésző volt a hitelek
restrukturálásával összefüggő hitelkiváltás.1 Arra vonatkozóan azonban nem rendel-
kezünk adatokkal, hogy a GFS-egyenlegen belül pontosan milyen arányban kerültek
hosszú lejáratú források a működési költségvetésbe, és milyen arányban finanszíroz-
tak beruházásokat a Musgrave-i aranyszabállyal összhangban (Musgrave [1959]).
A legtöbb önkormányzati nyilatkozat, illetve az Állami Számvevőszék (ÁSZ)
megállapításai szerint a túlzott eladósodást az EU által támogatott önkormányzati
projektek önerejének megteremtése okozta.2 Ez azonban közvetlenül alig alátámaszt-
ható. E tanulmány ezért e kérdéskört próbálja meg egy újszerű nézőpontból megra-
gadni: a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) nyilvános projektadatbázisára tá-
1 A tanulmányban használt szakkifejezések definícióit, az egyenlegmutatók számítási módszertanát a Füg-
gelékben közölt fogalommagyarázat tartalmazza.
2 Vasvári [2009], [2012] további lehetséges okokat is felsorol.
Önkormányzati beruházások finanszírozása az európai uniós támogatások tükrében
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
157
maszkodva elemzést végzünk az önkormányzatok EU-beruházásainak volumenére és
önerőigényére vonatkozóan, majd ezt összevetjük a KELER Zrt. nemzetközi érték-
papírkód- (international securities identification number – ISIN) azonosító adatbázi-
sában található önkormányzati kötvénykibocsátásokkal. Hipotézist fogalmazunk meg
a várható eredménnyel kapcsolatban, amit a statisztikai eredmények fényében elfo-
gadunk vagy elvetünk. Végül röviden értékeljük, milyen főbb ismérvek jellemzik az
önkormányzati uniós fejlesztéseket, és fenntartásuk milyen hatással van az önkor-
mányzatok cash flow-jára, pénzügyi kapacitására.
1. ábra. Az önkormányzati eladósodottság alakulása és összetétele
2004 és 2012 második negyedéve között
a) Tranzakciók és átértékelés
0
200
400
600
800
1000
1200
1400
1600
1800
2004. I.
2004. III.
2005. I.
2005. III.
2006. I.
2006. III.
2007. I.
2007. III.
2008. I.
2008. III.
2009. I.
2009. III.
2010. I.
2010. III.
2011. I.
2011. III.
2012. I.
év,
negyedév
Milliárd Ft
Átértékelési hatás
Felhalmozott adósság
(tranzakciók)
b) Instrumentumok
0
200
400
600
800
1000
1200
1400
1600
1800
2004. I.
2004. III.
2005. I.
2005. III.
2006. I.
2006. III.
2007. I.
2007. III.
2008. I.
2008. III.
2009. I.
2009. III.
2010. I.
2010. III.
2011. I.
2011. III.
2012. I.
év,
negyedév
Milliárd Ft
Kötvények
Hitelek
Egyéb tartozások
Forrás: A Magyar Nemzeti Bank adatai alapján saját számítás és szerkesztés.
Vasvári Tamás
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
158
1. Az önkormányzati beruházások és eladósodottság jellemzői
Az önkormányzatok kiadásai reálértéken 2010-ben 9 százalékkal haladták meg az
1992-es szintet (Vasvári [2012]), míg nominálisan több mint hétszeresére nőttek.3
Ezen belül az önkormányzati felhalmozási kiadások növekedése ugyancsak hétsze-
res.
2. ábra. Az önkormányzati szektor aggregált tárgyévi költségvetésének
és beruházásainak alakulása 1992 és 2010 között
a) Költségvetés
0
500
1000
1500
2000
2500
3000
3500
4000
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
év
Milliárd Ft
0%
20%
40%
60%
80%
100%
120%
140%
160%
Bevételek reál
értéken (%)
Kiadások reál
értéken (%)
Bevételek nominális
értéken
Kiadások nominális
értéken
b) Beruházások
-
100
200
300
400
500
600
700
800
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
év
Milliárd Ft
0%
20%
40%
60%
80%
100%
120%
140%
160%
Felhalmozási kiadások
reál értéken (%)
Felhalmozási kiadások
nominális értéken
Forrás: Vasvári [2012].
3 A tanulmányban az inflációt használtuk a reálérték meghatározásához, Galbács–Kozma–Vigvári [2010]
azonban bevezeti az önkormányzati deflátor (árindex) fogalmát, amely pontosabban közelíti az önkormányzat-
ok kiadásainak reálértéken vett változását.
160
140
120
100
80
60
40
20
0
Százalék
160
140
120
100
80
60
40
20
0
Százalék
800
700
600
500
400
300
200
100
0
Önkormányzati beruházások finanszírozása az európai uniós támogatások tükrében
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
159
A 2. ábra alapján megállapítható azonban, hogy 1992 és 2010 között e beruházá-
sok reálértéke – az EU-pályázati források megjelenésének ellenére – csak kis mér-
tékben növekedett. Ennek fő oka, hogy bár 2004-től 2006-ig számottevőn nőtt az ön-
kormányzati beruházások volumene, azt követően jelentős volt a visszaesés, amit
csak 2010-ben követett újra növekedés.
A felhalmozási kiadások összetételüket tekintve elsősorban új eszközökkel kap-
csolatos beruházások, azonban fontos tételt tesznek ki a felújítások is. Ez utóbbiak
jellemzően a törzsvagyonnal, azaz a közfeladat ellátásához kapcsolódó vagyonele-
mekkel kapcsolatos állagmegóvást, renoválást jelentenek, amihez azonban állami
normatíva nem tartozik. E kiadásokat az önkormányzatoknak saját bevételeikből
szükséges fedezniük. Ezt megnehezíti, hogy a közszférában alkalmazott pénzforgal-
mi szemléletű elszámolásban az értékcsökkenés nem jelenik meg költségként, az
amortizáció nem kényszeríti ki a folyó tőketartalékolást.
3. ábra. Az önkormányzati beruházások struktúrája és finanszírozása 2004 és 2010 között
a) Beruházások struktúrája
0%
20%
40%
60%
80%
100%
2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 év
Százalék
Felújítás
Beruházásokkal
kapcsolatos áfa
Beruházások
Egyéb kiadások
b) Felhalmozási bevételek és a finanszírozási „gap"
0%
20%
40%
60%
80%
100%
2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 év
Százalék Finanszírozási „gap”
EU-támogatások
Befektetett eszközök
értékesítése
Egyéb transzferek
(államháztartáson belülről és
kivülről)
Forrás: A Magyar Államkincstár adatai alapján saját számítás és szerkesztés.
100
80
60
40
20
0
100
80
60
40
20
0
Vasvári Tamás
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
160
A 3. ábra jól szemlélteti, hogy az önkormányzati beruházásokra a felhalmozási
bevételek nem képesek teljes körűen fedezetet biztosítani. 2004 és 2010 között a be-
ruházásokra kapott, államháztartáson belüli és kívüli transzferek nominálisan nem
változtak szignifikánsan, azonban a felhalmozási bevételek között arányuk 50,1-ről
36,4 százalékra csökkent. Ugyancsak visszaesett, 46,8-ről 16 százalékra a befektetett
eszközök értékesítéséből származó felhalmozási bevétel részaránya is. Ezzel párhu-
zamosan az önkormányzatok forgalomképes ingatlanvagyonának aránya 37,8-ről
34,9 százalékra változott úgy, hogy mellette a teljes önkormányzati ingatlanállomány
értéke 14 százalékkal, volumene pedig 2,3 százalékkal növekedett. Az EU-
támogatások volumene és részaránya 2008-tól kezdve szignifikánsan nőtt, a kezdeti
3,8 százalékról a 2010. év végi 47,6 százalékra.
2004 és 2010 között a felhalmozási bevételek a felhalmozási kiadások átlagosan
49,3 százalékát tették ki. Vasvári [2012] megállapítja, hogy az ebből fakadó jelentős
felhalmozási hiányt 2004 előtt jellemzően a működési költségvetés többlete fedezte,
kizárólag a választási években volt megfigyelhető (külső) finanszírozási többlet (net-
tó hitelfelvétel). 2004-től azonban csökken az előbbi részaránya, ezzel párhuzamosan
nő a hitelfelvétel, valamint a felhalmozási bevételek szerepe a beruházások finanszí-
rozásában. 2010-ben pedig jelentős tartalékfelélésre is sor került, 155 milliárd Ft-tal
csappant meg az önkormányzatok készpénzállománya úgy, hogy kizárólag a felhal-
mozási költségvetés mutat deficitet.4
A finanszírozási többlet 2004 előtt csak a választási években volt meghatározó
az önkormányzati gazdálkodásban. Ezt követően egyre jelentősebben növekedett
az önkormányzati adósságállomány, aminek motorja 2004 és 2006 között a hosszú
lejáratú hitelek, 2007-ben és 2008-ban pedig a virágkorukat élő önkormányzati
kötvénykibocsátások voltak. A kötvénykibocsátások legfőbb előnye, hogy az eljá-
rás nem közbeszerzés-köteles (2004/18/EK irányelv), illetve nem kell az önkor-
mányzatoknak – a folyósítás ütemezését is befolyásoló – felhasználási célokat
meghatározni, a források teljes összegben már a kibocsátás napján rendelkezésre
állnak. E két tényező a fokozott piaci verseny és az olcsó banki források jellemezte
hitelkínálattal egészült ki, aminek eredményéül az önkormányzati eladósodottság
2007 és 2009 között – árfolyamhatástól tisztítottan – 474 milliárd Ft-tal emelke-
dett, amiből csaknem 400 milliárd Ft-ot önkormányzati kötvények tettek ki. Ezen
eladósodás okait részletesen vizsgálva Vasvári [2012] megállapítja, hogy a hosszú
lejáratú hitelek legfőképpen GFS-hiányt finanszíroztak, míg a kötvénykibocsátások
elsősorban az önkormányzati tartalékok növekedésében csapódtak le, és kisebb
részarányban finanszírozták az önkormányzatok működését vagy beruházásait.
2009-ben és 2010-ben az önkormányzatok eszközeik leépítésével (a tartalékok fel-
4 Ezt a beruházásokat jelentősen befolyásoló politikai ciklikusság miatt fellépő szezonhatás okozza. Később
azonban látni fogjuk, hogy a működési többlet (jövedelem) és az éves tőketörlesztések egyenlege (pénzügyi ka-
pacitás) is számottevően romlott, ami ugyancsak hozzájárult a deficit nem várt megugrásához.
Önkormányzati beruházások finanszírozása az európai uniós támogatások tükrében
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
161
élésével) finanszírozták GFS-hiányukat, mivel a banki hitelcsapok a forrásköltsé-
gek növekedése és a jogszabályi bizonytalanságok miatt befagytak. A hitelek köt-
vényekkel történő kiváltása az egész időszakban nem szignifikáns. Az önkormány-
zati eladósodás másik motorja – ahogy azt az 1. ábra mutatja – az átértékelési ha-
tás, ami a többnyire devizában kibocsátott kötvények esetén figyelhető meg. Ezen
átértékelések érdemben „csak” a tőketörlesztések5 rendezésekor realizálódnak, ez-
zel csökkentve az önkormányzat pénzügyi kapacitását (Vigvári [2011]) és növelve
az adósságszolgálat kiszorító hatását (Vasvári [2012]). Hatásukra az önkormányza-
ti adósságállomány – a pénzforgalmi elszámolás miatt eredményhatás nélkül pasz-
szívan nő, – nem jelent további cash flow-t.
Az előzők alapján megfogalmazhatjuk hipotéziseinket, melyeket a tanulmány to-
vábbi részeiben vizsgálunk, és az eredmények függvényében elutasítunk vagy elfo-
gadunk:
1. hipotézis: Az EU-pályázatok és az azokhoz szükséges önerő
közvetlen okozója az önkormányzatok 2007-től tapasztalható sokksze-
rű eladósodásának. (E kérdéskört mikro- és makroszinten egyaránt
megvizsgáljuk.)
2. hipotézis: Az EU-forrásokból finanszírozott önkormányzati be-
ruházások megtérülése nem biztosított, a források nagyrészt jövedel-
met, pótlólagos bevételt nem termelő beruházásokra fordítódtak.
2. Felhasznált adatsorok
A megfogalmazott hipotézisek vizsgálatát nyilvános adatbázisok használatával
végezzük. Ennek folyamán nem támaszkodunk mintavételre, azokat a teljes – ponto-
san definiált – sokaságra vonatkoztatjuk.
Az önkormányzati gazdálkodást közvetlenül az önkormányzatok által elkészített,
a Magyar Államkincstár (MÁK) által összesített űrlapokból ismerhetjük meg, e ta-
nulmányban többnyire a 80-as űrlap adatsorait használjuk. A feldolgozás során a
MÁK tevékenységi (működési, felhalmozási, finanszírozási, költségvetési) besorolá-
sát alkalmaztuk.
Az önkormányzatok EU-beruházásainak vizsgálatában az NFÜ projektfigyelő
adatbázisára (Térképtár) támaszkodunk. Ennek szűrése során az összes támogatási
programot alapul vettük (Új Magyarország Fejlesztési Terv, Nemzeti Fejlesztési
Terv 1, Új Széchenyi Terv), tárgyszóként az „önkormányzat” kifejezést adtuk
meg.
5 A fizetendő kamatokat – a változó kamatozás miatt – a referenciakamatok jelentős csökkenése kompenzálja.
Vasvári Tamás
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
162
Az operatív programonkénti exportálást követően az adatsorokat egyesítettük,6
majd további módosításokat végeztünk. Kiszűrtük:
– a gazdasági társaságokat, beleértve az önkormányzati tulajdonú
vállalatokat is, hiszen azok kötelezettségei nem konszolidálódnak az
önkormányzatok adósságállományába;
– az önkormányzati társulásokat (esetükben a gesztor önkormány-
zathoz rendelhető maga a projekt, annak ellenére, hogy a beruházáshoz
szükséges önerő előteremtése a társulásban részt vevő, más önkor-
mányzatra is hárul; a részesedés aránya azonban az adatbázisból nem
megállapítható, így mellőzésük mellett döntöttünk még akkor is, hogy
322,9 milliárd Ft értékű projektkörről van szó);7
– a Budapest Fővárosi Önkormányzat mint kedvezményezett pro-
jektjeit, hiszen önmagában 483,8 milliárd Ft értékben valósít meg EU-
beruházásokat, továbbá külső finanszírozásában nem található köt-
vényforrás, ezért jelentősen torzította volna a kapott eredményeket.
Az önkormányzatokhoz rendeltük azok jogállását, a következő önkormányzati
csoportokat megkülönböztetve: község, város, megyei jogú város, kerület, megye.
Az átalakított adatbázisban így 1 807 db önkormányzat 7 050 db, 2004. augusztus
11. és 2012. május 30. közötti projektje szerepel, melyek összköltsége 1 404 milliárd Ft.
Az adatbázisban a támogatás megítélt összegét és elfogadott összköltségét vettük
alapul, amire építve minden projekthez hozzá tudtuk rendelni a szükséges önerőt és
támogatási intenzitást.8
1. táblázat
Az önkormányzati beruházások operatív programonkénti összetétele
(millió Ft)
Operatív program Község Város Megyei
jogú város Kerület Megye Összesen
ÁROP – Államreform Operatív Program 1 015 3 248 871 998 – 6 132
DAOP – Dél-Alföldi Operatív Program 20 037 59 077 20 183 – 3 374 102 671
(A táblázat folytatása a következő oldalon.)
6 Az adatbázisok struktúráját az internetes Melléklet M1. táblázata tartalmazza (www.ksh.hu/statszemle).
7 Jellemzően szennyvízkezeléssel, rekultivációs és hulladékgazdálkodási programokkal, vízminőség-
javítással kapcsolatos beruházások.
8 Az adatbázis nem tartalmaz arra vonatkozóan adatokat, hogy a projekt finanszírozása miképpen történik
(szállítói vagy banki finanszírozás, részletekben történő lehívás), ezért az esetleges előfinanszírozási igényt nem
tudtuk a vizsgálat során figyelembe venni. Az ÁSZ [2011] megállapításai alapján az utófinanszírozású projektek az
önkormányzatok 31,3 százalékánál likviditási problémákat okoztak, amit folyószámlahitellel hidaltak át.
Önkormányzati beruházások finanszírozása az európai uniós támogatások tükrében
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
163
(Folytatás.)
Operatív program Község Város Megyei
jogú város Kerület Megye Összesen
DDOP – Dél-Dunántúli Operatív Program 19 612 39 774 42 450 – 10 656 112 492
ÉAOP – Észak-Alföldi Operatív Program 28 513 77 108 14 464 – 3 275 123 360
ÉMOP – Észak-Magyarországi Operatív Program 55 100 45 723 20 862 – 850 122 535
EQUAL – Equal – 681 – – – 681
GVOP – Gazdasági Versenyképesség Operatív
Program 102 4 331 8 338 1 538 – 14 309
HEFOP – Humán Erőforrások Fejlesztése Operatív
Program 1 011 6 001 16 942 924 4 791 29 669
KDOP – Közép-Dunántúli Operatív Program 15 537 39 469 14 972 – 1 576 71 554
KEOP – Környezet és Energia Operatív Program 104 443 144 772 57 056 4 041 1 795 312 107
KIOP – Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív
Program 1 466 19 137 3 938 799 674 26 014
KMOP – Közép-Magyarországi Operatív Program 29 279 55 806 4 069 47 298 49 136 501
KÖZOP – Közlekedés Operatív Program 2 274 4 608 89 457 – – 96 339
NFT I. ROP – Regionális Fejlesztés Operatív
Program 13 063 33 426 15 341 2 225 2 858 66 913
NYDOP – Nyugat-Dunántúli Operatív Program 21 038 27 035 17 817 – 605 66 495
TAMOP – Társadalmi Megújulás Operatív Program 9 580 14 383 5 918 2 278 3 916 36 075
TIOP – Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program 1 978 40 403 34 151 – 3 632 80 164
Összesen 324 048 614 982 366 829 60 101 38 051 1 404 011
Forrás: Az NFÜ adatai alapján saját szerkesztés.
Az adatbázis érvényesítéséhez a kifizetett összegek évenkénti eloszlását összeha-
sonlítottuk a MÁK 80-as űrlapján szereplő EU-támogatások sor évenkénti alakulásá-
val. (Lásd a 3. ábrát.)9 A kifizetések időbeli (évenkénti) becsléséhez a felhasznált
adatbázis „megvalósítás dátuma” mező értékeit alkalmazzuk.
Jól látható, hogy 2004 és 2010 között 65 milliárd Ft-tal több EU-forrás mutatható
ki a MÁK adatsoraiból, mint amennyit az NFÜ adatbázisa tartalmaz. Az eltérést az
okozhatja, hogy a megvalósítás során az NFÜ részkifizetéseket is teljesíthet, így a
megvalósítás tényleges dátuma előtt már támogatáshoz juthatnak az önkormányzat-
ok. Ezt támasztja alá, hogy 2004 és 2007 között minimális különbség van a két adat-
bázis között, sőt 2008-ig kiterjesztve a vizsgált időszakot, több összeg került kifize-
tésre az NFÜ adatbázisa szerint, mint amit az önkormányzatok kimutattak. Az elté-
9 Itt természetesen figyelembe vesszük az elemzésnél kiszűrt Budapest Fővárosi Önkormányzat, valamint a
társulások számára tett kifizetéseket is, hiszen azok az önkormányzatok aggregált adataiban szerepelnek.
Vasvári Tamás
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
164
rést a pénzforgalmi elszámolásból adódó különbségek is indokolhatják. 2009-től újra
több kifizetés került elszámolásra az önkormányzatok könyveiben, mint az az NFÜ
adatbázisában a megvalósulás dátuma alapján indokolt lehetne. Ez az új (2007–től
2013-ig tartó) EU-költségvetésben pályázott projektek részlettámogatásaival magya-
rázható. Mindezek alapján úgy értékeljük, az NFÜ adataiból előállított adatbázis
megbízható az önkormányzati EU-beruházásokra vonatkozóan és további vizsgálatra
felhasználható.
2. táblázat
Az NFÜ és a MÁK EU-támogatások kifizetésére vonatkozó adatainak
összevetése 2004 és 2010 között
(milliárd Ft)
Év NFÜ-adatbázis MÁK-adatok Különbség
Kumulált
különbség
2004 0 7 7 7
2005 2 17 15 22
2006 23 24 1 23
2007 44 19 –25 –2
2008 54 12 –42 –44
2009 23 110 87 43
2010 146 169 23 66
Összesen 2010-ig 292 358 66 –
2011 347
– – –
2012 79
– – –
Még nem megvalósult 182 – – –
Összesen 900 358 –542 –
Forrás: A MÁK és az NFÜ adatai alapján saját szerkesztés.
Az önkormányzati kötvénykibocsátások részletes elemzését a KELER Zrt. ISIN
értékpapír-azonosító adatbázisára támaszkodva végezzük el, melyben a 2004. május
1. és 2012. július 31-e közötti önkormányzati kötvénykibocsátásokat szerepeltettük.
Ebből kiszűrtük:
– az önkormányzati tulajdonú vállalatok kibocsátásait, hiszen ezek
nem képezik az önkormányzati adósságállomány részét;
– a már törölt kötvényeket – a megyei konszolidáció során töröltek
kivételével –, amelyek nagyrészt korábbi kötvények kiváltásával kap-
csolatosak.
Önkormányzati beruházások finanszírozása az európai uniós támogatások tükrében
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
165
Az egyes kibocsátásokhoz hozzárendeltük a devizanemnek megfelelő, a kibocsátás
napján a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által jegyzett árfolyamot, amivel a kötvényki-
bocsátás során bevont források forint összegét becsültük.10 Az így létrehozott adatbázis
246 önkormányzat 342 darab kibocsátását tartalmazza, amivel 484,9 milliárd Ft-nyi
forráshoz juthatott az önkormányzati szektor. Az MNB adatai alapján árfolyamtisztított
értéken 465,5 milliárd Ft-tal nőtt 2004 és 2011 harmadik negyedéve között az önkor-
mányzatok kötvényadóssága. A különbség 19,4 milliárd Ft, melyet egyrészt a bankok
által jegyzett devizaeladási és MNB-árfolyam közötti különbség okozhat, másrészt az,
hogy a devizaforrások nem szükségszerűen a kibocsátás napján kerülnek forintátváltás-
ra, ezért a 4 százalékos eltérést az elemzés szempontjából elfogadhatónak tartjuk.
3. táblázat
Az EU-projektgazda és kötvénykibocsátó önkormányzatok sokasága
és aránya az önkormányzati szektoron belül
EU-projektgazdák Kötvénykibocsátók
Szektor Összesen
(KSH, 2011) darabszám százalék darabszám százalék
Községek 2826 1438 50,9 51 1,8
Városok 304 304 100,0 146 48,0
Megyei jogú város 23 23 100,0 19 82,6
Kerület 23 23 100,0 12 52,2
Megye 19 19 100,0 18 94,7
Összesen 3195 1807 56,6 246 7,7
Forrás: Az NFÜ, a KELER Zrt. és a KSH adatai alapján saját számítás.
Érdemes itt, az elemzés előtt bemutatni a pénzügyi kapacitás fogalmát is. Számításá-
hoz az önkormányzatok folyó bevételeinek és kiadásainak különbözetét (működési jöve-
delem) csökkenteni kell az éves tőketörlesztésekkel (Vigvári [2002], [2011]). Ennek po-
zitív értéke megtakarítást, beruházásokra fordítható bevételeket jelez előre.11 E mutatóra
a beruházások két szempontból hathatnak (tulajdonképpen erre épülnek e tanulmány hi-
potézisei is): egyrészt a felvett hitel adósságszolgálata a pénzügyi kapacitást csökkenti
(amennyiben bonitáshiány lép fel, akkor az adósságszolgálat „kiszoríthat” más kiadáso-
kat vagy bevételek növelését igényelheti (Vasvári [2012])), másrészt a finanszírozott be-
ruházás hasznos élettartama során pozitív vagy negatív cash flow-t eredményezhet az
10 Az előnyös carry-trade pozíciók kihasználása érdekében a devizában denominált kötvények kibocsátását
követően e források jellemzően forint számlán kerültek jóváírásra (Vasvári [2009]). A carry-trade fogalom
meghatározását lásd a Függelékben.
11 A pénzügyi kapacitás levezetését az M1. ábra tartalmazza.
Vasvári Tamás
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
166
önkormányzat számára, ami rendre javíthatja vagy ronthatja a pénzügyi kapacitást.12 A
pénzügyi egészség e megközelítését az ÁSZ is alkalmazza az ún. CLF-módszer alkalma-
zásával. A későbbi elemzés során kapott eredmények interpretálásához ezért az önkor-
mányzatok 2007 és 2010 közötti gazdálkodásával kapcsolatos ÁSZ-ellenőrzés tapasztala-
tait és a CLF-módszer vizsgálati eredményeit is alapul vesszük.13
3. Elemzés
Korábban láthattuk, hogy szektorszinten az önkormányzati hitelfelvételek több-
nyire tartalékolást vagy GFS-hiányt finanszíroztak. Az önkormányzatok által elkészí-
tett 80-as űrlapok adataiból azonban kifejezhető az önkormányzatok pénzügyi kapa-
citásának alakulása is.
4. táblázat
Az önkormányzati költségvetések struktúrája a pénzügyi kapacitás tükrében
(milliárd Ft)
2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010.
Egyenlegmutatók
évben
2004–2010
A. Működési jövedelem 225 221 201 252 274 226 106 1 505
B. Éves tőketörlesztés 24 37 48 73 66 58 64 370
C. Pénzügyi kapacitás (A–B) 201 184 153 179 208 168 42 1 135
D. Felhalmozási bevételek 219 272 340 291 305 277 356 2 060
E. Felhalmozási kiadások 461 574 698 597 564 586 694 4 174
F. Felhalmozási egyenleg (D–E) –242 –302 –358 –306 –259 –309 –338 –2 114
G. Finanszírozási igény (C+F) –41 –118 –205 –127 –51 –141 –296 –979
H. Hitelfelvétel 61 119 203 274 226 142 141 1 166
I. Készpénzváltozás (G+H) 20 1 - 2 147 175 1 –155 187
Megjegyzés. Hitelfelvétel alatt a finanszírozási bevételeket értjük. Ide tartozik a hosszú lejáratú hitelfelvéte-
len és a kötvénykibocsátáson túl a különböző befektetési értékpapír-műveletek eredménye, a rövid lejáratú hi-
telfelvétel és -visszafizetés egyenlege is.
Forrás: A MÁK adatai alapján saját számítás.
12 Az önkormányzatok 71,9 százaléka nem mérte fel a fejlesztéssel megvalósuló létesítmények jövőbeni
üzemeltetésével kapcsolatos várható költségeket (ÁSZ [2011]).
13 Fontos hangsúlyozni, hogy a pénzügyi kapacitást is lehet manipulálni, ugyanis a szállítóállomány növelé-
sével a folyó kiadások (a pénzforgalmi elszámolás miatt) csökkennek, így javul a működési jövedelem. Az ön-
kormányzatok a szállítókat ezért, illetve a korlátozott banki források miatt is egyre inkább a külső finanszírozás
eszközének tekinthetik.
Önkormányzati beruházások finanszírozása az európai uniós támogatások tükrében
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
167
Már a 3. ábra is bemutatta, hogy a felhalmozási költségvetésben jelentős hiány
alakult ki 2004 és 2010 között. Ennek finanszírozására azonban az önkormányzatok
pénzügyi kapacitása részben fedezetet jelentett. „Az önkormányzatok finanszírozási
igénye (vagy éppen megtakarító pozíciója) a folyó költségvetés és beruházási költ-
ségvetés együttes pozíciójából adódik. Ebből az is látszik, hogy a külső finanszírozási
igény önmagában pénzügyi kockázatot nem rejt, hiszen pénzügyileg fenntartható be-
ruházásokra felvett hitel adósságszolgálata megfelelően prudens költségvetési politi-
kával teljesíthető.” (Vigvári [2011] 42. old.) E finanszírozási igény 2004 és 2010 kö-
zött kivétel nélkül megfigyelhető volt: az önkormányzatok a beruházások finanszíro-
zására külső forrásbevonásra is szorultak.
Mivel a pénzügyi kapacitás 2004 és 2010 között pozitív, ezért az a következtetés
lehetne levonható (szektorszinten), hogy a hitelfelvételek beruházásokat finanszíroz-
tak. Fontos azonban észrevenni, hogy a nettó működési jövedelem 2008-tól egyre ki-
sebb mértékben tudta ellensúlyozni a beruházások forrásigényét, többek között – a
korábban említett módon – a megugró beruházási kiadásokon túl ez okozta 2010-ben
a rekord szintű önkormányzati hiányt. Ez alapján megállapítható, hogy a csökkenő
pénzügyi kapacitást az önkormányzatok tartalékokból és hitelfelvételből pótolták, te-
hát nem ment végbe az önkormányzati gazdálkodásban a beruházások csökkenő ka-
pacitásokhoz való alkalmazkodása. Ezt a folyamatot erősítette az ingatlanpiaci árak
zuhanása, ami visszafogta az ingatlanértékesítési tevékenységet és az ebből befolyó
bevételeket. (Lásd a 3. ábrát.)
A hitelfelvételek azonban nem kizárólag EU-projektekkel voltak kapcsolatosak:
2004 és 2010 között az önkormányzati szektor 4 173 milliárd Ft-ot kitevő felhalmo-
zási kiadásai közül közvetlenül beruházásokhoz (felújításhoz, kapcsolódó általános
forgalmi adóhoz) 4 025 milliárd Ft köthető, ez a korábban bemutatott NFÜ-
adatbázisban szereplő projektek csaknem háromszorosa. Ezért fontos hangsúlyozni,
ha nem találunk szignifikáns kapcsolatot az EU-projektek önerőigénye és a kötvény-
kibocsátás során hozzájutott források között, azt – a működési kiadások finanszírozá-
sán felül – az önkormányzat jelentős saját erőt igénylő beruházási aktivitása (beleért-
ve a támogatás megelőlegezését) is indokolhatja.14 Az elmúlt időszakban azonban az
a tendencia figyelhető meg, hogy az önkormányzatok beruházásaikat tekintve egyre
inkább a magasabb EU-támogatási intenzitású projektek felé tolódnak (ÁSZ [2012]).
Továbbá fontos megjegyezni, hogy az önkormányzatok 2004 és 2010 közötti 1 166
milliárd hitelfelvételéből 105 milliárd Ft-ot rövid lejáratú hitelek nettó növekménye
okoz, ami egyértelműen az önkormányzatok működésének fokozódó finanszírozási
és likviditási problémáira utal. (2010 végén a rövid lejáratú hitelállomány 160 milli-
árd Ft, amiből 95 milliárd Ft likvid hitel.)
14 Fontos hangsúlyozni, hogy az önkormányzati szektorban valósul meg az államháztartási beruházások 50
százaléka (Vigvári [2011]).
Vasvári Tamás
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
168
5. táblázat
A projektgazda és kötvénykibocsátó önkormányzatok esetén az önerőigény és kötvénykibocsátás korrelációja
(millió Ft)
Szegmens,
szűrés Darabszám Önerő
átlaga
Önerő
szórása
Kötvénykibo-
csátás átlaga
Kötvénykibo-
csátás szórása
Önerő és köt-
vénykibocsátás
korrelációja
Eredmény
Község
Kötvénykibocsátók 51 127 177 436 314 0,117 változók
korrelálatlanok
EU-projektgazdák 1438 29 70 15 100 0,251 gyenge pozitív
lineáris kapcsolat
Város
Kötvénykibocsátók 146 438 433 1 338 1 416 0,329 gyenge pozitív
lineáris kapcsolat
EU-projektgazdák 305 337 378 640 1 186 0,359 gyenge pozitív
lineáris kapcsolat
Megyei jogú város
Kötvénykibocsátók 19 3 130 2 513 6 278 4 081 –0,159 változók
korrelálatlanok
EU-projektgazdák 23 2 896 2 352 5 186 4 407 –0,013 változók
korrelálatlanok
Kerület
Kötvénykibocsátók 12 1 102 1 249 3 835 2 012 0,533 közepes pozitív
lineáris kapcsolat
EU-projektgazdák 23 787 985 2 001 2 405 0,561 közepes pozitív
lineáris kapcsolat
Megye
Kötvénykibocsátók 18 336 574 5 668 3 339 –0,032 változók
korrelálatlanok
EU-projektgazdák 19 326 561 5 370 3 488 –0,001 változók
korrelálatlanok
Teljes sokaság
Kötvénykibocsátók 246 606 1 131 1 971 2 615 0,366 gyenge pozitív
lineáris kapcsolat
EU-projektgazdák 1808 130 482 268 1 178 0,484 közepes pozitív
lineáris kapcsolat
Megjegyzés. A korreláció vizsgálatánál teljes mintára vonatkozó vizsgálatot végeztünk, ezért a
szignifikanciaszintet nem tüntettük fel.
Forrás: Az NFÜ és a KELER Zrt. adatai alapján saját számítás.
Áttérve a korábban bemutatott adatbázisok elemzéséhez megállapítható, hogy az
összes EU-projektgazda önkormányzatot tekintve a korrelációs együttható 0,484 az
önkormányzat projektjeinek önereje és a rendelkezésre álló kötvényforrások között,
ami közepes erősségű kapcsolatnak tekinthető. (Lásd az 5. táblázatot.) Amennyiben a
Önkormányzati beruházások finanszírozása az európai uniós támogatások tükrében
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
169
kapcsolat erősségét csak a kötvénykibocsátó önkormányzatok esetén vizsgáljuk, úgy
a korrelációra alacsonyabb 0,366 értéket kapunk. Felmerülhet, hogy a kötvénykibo-
csátásokat és az önerőigény alakulását egy harmadik, nem vizsgált változó okozza,
ami összefügghet az önkormányzatok jogállásával, ellátandó és ellátott közfeladatai-
val: nagyobb önkormányzatok nagyobb (fejlesztendő) ingatlanparkkal és fejlesztési
lehetőségekkel rendelkeznek, miközben a kötvénykibocsátások is egy bizonyos mé-
retgazdaságossági szint felett jelennek meg mint hitelfelvételt kiváltó instrumentu-
mok (Vasvári [2009]). A vizsgálat során ezért az alapsokaságot önkormányzati típu-
sonként csoportokba rendeztük, majd elemeztük azokat.
A kötvénykibocsátó önkormányzatokra való szűkítés a községek, városok, és
kerületek esetében is a kapcsolat erősségének visszaesését okozta. Ez azzal magya-
rázható, hogy azoknak az önkormányzatoknak, amelyek nem bocsátottak ki köt-
vényt, jellemzően alacsonyabb önerőt kellett a projektjeikhez előteremteni, ami
erősítette a korrelációs kapcsolatot. (Lásd a 4. ábrát.) A községek esetén a gyenge
kapcsolatot erősíti, hogy a kötvénykibocsátások – a korábban említettekkel össz-
hangban – körülbelül 300 millió Ft összeg felett nyújtanak kedvezőbb kondíciókat,
ezért az alacsonyabb önerőigényt a kötvénykibocsátások méretgazdaságossági
okokból nem követik. A kerületek esetén közepes, városok esetén pedig gyenge, de
kimutatható pozitív a kapcsolat, ami azt jelenti, hogy ezen önkormányzati típusok-
ban jellemző leginkább, hogy a kötvénykibocsátások az EU-projektek önerőigé-
nyéhez kapcsolódnak. A megyei és a megyei jogú városi önkormányzatok adatait
vizsgálva azonban az mondható el, hogy az önerő és a kötvénykibocsátás korrelá-
latlan, azaz statisztikailag nem mutatható ki e két változó (lineáris) kapcsolata. Ko-
rábbi megállapításunk alapján ezért e források más, saját erős beruházásokat vagy
működési kiadásokat finanszírozhatnak. Mivel e két önkormányzati típus bocsátot-
ta ki az önkormányzati kötvények 45,6 százalékát, ezért itt részletesebb vizsgálatot
is végzünk.
4. ábra. Az EU-beruházásokhoz szükséges önerő és a kötvénykibocsátások kapcsolata
(millió Ft)
a) Községek b) Városok
3 000
2 500
2 000
1 500
1 000
500
0
0
2 000
4 000
6 000
8 000
10 000
12 000
14 000
1 000
800
600
400
200
0
Önerő
Önerő
Kötvényforrás
0
500
1 000
1 500
Kötvényforrás
Vasvári Tamás
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
170
Forrás: Az NFÜ és a KELER Zrt. adatai alapján saját szerkesztés.
A megyei önkormányzatokról elmondható, hogy „a feladatellátás és forráselosz-
tás tekintetében sajátos helyet foglalnak el az önkormányzati alrendszerben” (ÁSZ
[2012] 60. old.). Működési kiadásainak 98,1 százaléka kötelező feladatokhoz kap-
csolódik, azonban ezek ellátásának mértékére a települési önkormányzatok döntései
is kihatnak.15 Ez okozhatja, hogy a megyei önkormányzatok 2010. évi eladósodott-
sága erős korrelációt mutat a megye lakosságának számosságával (0,6349), valamint
a megye területén található városok számával (0,6974).16 Erős a kapcsolat a megyei
önkormányzatok által fenntartott feladatellátó intézmények száma és a 2010. évi net-
tó eladósodottság között (0,7151) is. A feladatellátás és eladósodottság oka továbbá,
hogy míg a megyei önkormányzatok működési bevételei 2007 és 2010 között 19 szá-
zalékkal (75 milliárd Ft-tal), addig működési kiadásaik csak 14 százalékkal (55 mil-
liárd Ft-tal) csökkentek. Az előzőkből és a növekvő adósságszolgálatból következően
15 Ha egy települési önkormányzat megyei önkormányzat számára előírt feladatot lát el, majd arról lemond,
a megyei önkormányzatnak a feladat ellátását át kell vennie (ÁSZ [2012]).
16 A megye területén található összes település számával azonban gyenge a korreláció (0,3391), ezért meg-
állapítható, hogy a megyei önkormányzatok eladósodottsága lineáris kapcsolatot mutat a lakosság koncentrált-
ságával.
c) Megyei jogú
városok
d) Kerületek
5 000
4 000
3 000
2 000
1 000
0
0
1 000
2 000
3 000
4 000
5 000
6 000
7 000
Önerő
Kötvényforrás
0
5 000
10 000
15 000
20 000
Kötvényforrás
10 000
8 000
6 000
4 000
2 000
0
Önerő
e) Megyék f) Teljes
s
o
k
a
s
ág
10 000
8 000
6 000
4 000
2 000
0
0
5 000
10 000
15 000
20 000
Önerő
Kötvényforrás
3 000
2 500
2 000
1 500
1 000
500
0
Önerő
0
5 000
10 000
15 000
20 000
Kötvényforrás
Önkormányzati beruházások finanszírozása az európai uniós támogatások tükrében
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
171
a megyei önkormányzatok pénzügyi kapacitása 2007 és 2010 között kivétel nélkül
folyamatosan romlott (2010-ben –30,1 milliárd Ft), a működési jövedelem a szüksé-
ges adósságszolgálati terheket sem tudta fedezni, ami újabb külső források igénybe-
vételét indokolta. A külső forrásbevonást egyre kevésbé fordították beruházásokra:
2010-ben az önkormányzati beruházásokhoz a legkisebb mértékben a megyei ön-
kormányzatok járultak hozzá. (Lásd a 7. táblázatot.) A megyei önkormányzatok 2010
utáni beruházási kötelezettségei ugyan összesen 118,5 milliárd Ft-ot tesznek ki, de e
beruházások 85 százalék feletti támogatási intenzitással bírnak, az önerőigényből 2,8
és 3 milliárd Ft-ot fedez saját bevétel, illetve hitelfelvétel, 11,3 milliárd Ft-ot pedig
kötvényforrás (ÁSZ [2012]), ami a megyei önkormányzatok által kibocsátott kötvé-
nyek 11 százaléka.
A megyei jogú városok a városkörnyék, a kistérségek, illetve a gazdaság, kultúra,
egészségügy és közigazgatás térbeli központjai is, nagyrészük megyeszékhely. La-
kónépességük az ország lakosságának 20 százalékát képviseli, de kistérségközponti
funkciójukból adódóan az általuk közszolgáltatásokkal ellátott népesség az ország
lakosságának 30 százaléka. A megyei önkormányzatokhoz hasonlóan a megyei jogú
városok működési jövedelme is romlott 2007 és 2010 között: a működési bevételek
4,4 százalékkal emelkedtek (22 milliárd Ft), míg a kiadások növekedési üteme 6,6
százalék (31 milliárd Ft) volt. A felhalmozási kiadások összege és költségvetési sú-
lya számottevő gyarapodást mutat 2007 és 2010 között: értékben 111 milliárd Ft-ról
152 milliárd Ft-ra (+37%), GFS költségvetési súlya pedig 19-ről 23 százalékra emel-
kedett.17 Mivel a felhalmozási bevételek a felhalmozási kiadásokat alulmúlva növe-
kedtek (29%), ezért a felhalmozási hiány a 2007–2010-os időszakban monoton nö-
vekedett. Ez időszak alatt összesen 232 milliárd Ft finanszírozási igény jelent meg a
beruházások kiadásai kapcsán, amiből a pénzügyi kapacitás 2008-ban és 2009-ben
csak 20 milliárd Ft-ot tudott fedezni, 2007-ben és 2010-ben pedig bonitáshiány lépett
fel (negatív nettó működési jövedelem). A 2007 és 2010 között befejezett beruházá-
sok finanszírozásában alacsony az EU és a hazai támogatások súlya (rendre 20 és
22,8 százalék), így azok elsősorban önerőből, azaz saját bevételekből (32%), hitelből
(15%), illetve kötvényforrásból (10,2%) kerültek finanszírozásra (ÁSZ [2012]). A
megyei jogú városok beruházásai kapcsán tehát megállapítható, hogy az alacsonyabb
támogatási intenzitású vagy saját erős beruházások jelentős – felhalmozási költség-
vetésen kívüli – finanszírozást igényeltek, amit a csökkenő pénzügyi kapacitás miatt
hitelfelvételből, korábbi kötvénykibocsátásból felhalmozott tartalékok felhasználásá-
ból lehetett kielégíteni. Ezzel párhuzamosan a bonitáshiány is külső finanszírozást
igényelt. Ezért ezen önkormányzati típusban is megfigyelhető a magasabb támogatá-
si intenzitású projektek felé való eltolódás: 2010 végén a folyamatban levő projektek
17 Nem szabad megfeledkezni a politikai ciklusság miatt fellépő szezonalításról: a felhalmozási kiadások
korábbi évekhez képest jelentősen megugrottak 2010-ben (2007: 111 milliárd Ft, 2008: 126 milliárd Ft, 2009:
125 milliárd Ft, 2010: 152 milliárd Ft).
Vasvári Tamás
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
172
uniós és hazai támogatása meghaladja az 50 százalékot, a tervezett beruházások tá-
mogatási intenzitása pedig a 80 százalékot, míg a hitel/kötvényfinanszírozás súlya a
2010 végén folyó beruházásoknál 22, a tervezett beruházásoknál már csak 13 száza-
lék.
Kijelenthető, hogy a megyei önkormányzatoknál a folyamatos bonitáshiány miatt
a kötvénykibocsátások szoros összefüggésben vannak a működés finanszírozásával.
A megyei jogú városok szektorszinten jelentősebb beruházási súlya miatt (2010-ben
21,9 százalék) a kötvénykibocsátások EU-projektekkel való korrelálatlanságát a
számottevő saját erős beruházás és a kumuláltan pozitív nettó működési jövedelem
okozza, de egyes években a negatív nettó működési jövedelem külső finanszírozást is
igényelt.
6. táblázat
Egyes önkormányzati szegmensek aggregát beruházásainak struktúrája 2010-ben
(milliárd Ft)
Felhalmozási kiadásnem Budapest Megyei jogú
város Megye Kerület Város Község Társulás Összesen
Felújítás 18 18 3 19 44 44 5 151
Beruházások 85 131 31 41 161 73 5 527
Felújítás és beruházás 103 149 34 60 205 117 10 678
Felújítás és beruházás (%) 15,2 22,0 5,0 8,8 30,2 17,3 1,5 100,0
Egyéb felhalmozási kiadás 3 4 2 1 3 3 – 16
Összesen 106 153 36 61 208 120 10 694
Forrás: A MÁK adatai alapján saját szerkesztés.
A kapcsolat erősségénél még szemléletesebben mutatja be a szükséges önerő és a
kibocsátott kötvényforrások viszonyát, ha ezek egyenlegét vesszük. Negatív egyen-
leg esetén további források szükségesek az önerő megteremtéséhez, pozitívnál vi-
szont a kötvénykibocsátásból az önerő finanszírozásán túl „szabad” források állnak
rendelkezésre.
A 7. táblázatban látható, hogy a kötvénykibocsátások szabad forrásainak egyen-
lege az EU-projektet megvalósító önkormányzatok esetében 249 milliárd Ft. Az
egyenleget azonban önkormányzatonként szükséges kiszámítani, hiszen nincs köz-
vetlen forrásmozgás és finanszírozás (cash pool) az egyes önkormányzatok között. A
szétválasztás alapján megállapítható, hogy a kötvénykibocsátásból 351 milliárd Ft
önerőn felüli forrás állt az önkormányzatok rendelkezésére (ami a 133 milliárd Ft fi-
nanszírozott önerőhöz képest jelentős, több mint két és félszeres), míg 102 milliárd
Ft forrásigény jelent meg a ki nem elégített önerő rendezésére, amit egyéb felhalmo-
Önkormányzati beruházások finanszírozása az európai uniós támogatások tükrében
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
173
zási bevételeikből, pénzügyi kapacitásukból vagy hitelfelvételből tehettek meg. Te-
kintve, hogy az önkormányzatok készpénzállománya 2004 és 2012 második negyed-
éve között 166 milliárd Ft-tal nőtt, az önkormányzatok 185 milliárd Ft-ot költöttek
működési kiadások és saját erős beruházások finanszírozására, valamint adósság-
megújítási célokra. Számottevő a szabad forrás egyenlege a megyei önkormányzatok
esetén, ami az összes általuk kibocsátott kötvény összegének 94 százaléka. Ez, vala-
mint a tervezett beruházásaik alacsony önerőigénye alátámasztja, hogy e hosszú lejá-
ratú kötvényforrások jellemzően működést finanszíroznak.
7. táblázat
A kötvényforrásokból önerőn felül megmaradó „szabad” források
(millió Ft)
Szegmens, szűrés Projektköltség Önerő Kötvényforrás Kötvényforrás
egyenlege Forrástöbblet Forráshiány
Község
Kötvénykibocsátók 37 400 6 492 22 260 15 768 16 818 –1 050
EU-projektgazdák 324 301 41 992 22 260 –19 733 16 818 –36 551
Város
Kötvénykibocsátók 372 713 63 903 195 350 131 447 135 947 –4 501
EU-projektgazdák 615 805 102 832 195 350 92 518 135 947 –43 429
Megye jogú város
Kötvénykibocsátók 339 372 59 462 119 279 59 817 69 038 –9 221
EU-projektgazdák 366 829 66 612 119 279 52 667 69 038 –16 371
Kerület
Kötvénykibocsátók 36 910 13 224 46 023 32 799 33 563 –764
EU-projektgazdák 60 101 18 094 46 023 27 929 33 563 –5 634
Megye
Kötvénykibocsátók 37 360 6 050 102 032 95 983 95 983 –
EU-projektgazdák 38 052 6 191 102 032 95 841 95 983 –142
Teljes sokaság
Kötvénykibocsátók 823 755 149 131 484 944 335 814 351 349 –15 536
EU-projektgazdák 1 405 088 235 721 484 944 249 222 351 349 –102 127
Forrás: Az NFÜ és a KELER Zrt. adatai alapján saját számítás.
Az elemzésbe vont változókat (kötvénykibocsátásokat, önerőigényt) és az elő-
zőkben ismertetett módon származtatott „szabad egyenleg” értékeit box-plot ábrázo-
lás segítségével is szemléltettük, mellyel lehetőségünk nyílt a kiugró, extrém értékek
kiszűrésére.
Vasvári Tamás
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
174
5. ábra. Önerő, kötvénykibocsátás és az ezekből származtatott szabad források jogállásonként
Megjegyzés. 1 = község, 2 = város, 3 = megyei jogú város, 4 = kerület, 5 = megye. A kötvénykibocsátások
és a szabad egyenleg értékeit kizárólag a kötvénykibocsátó önkormányzatok sokaságán ábrázoltuk.
Forrás: Az NFÜ és a KELER Zrt. adatai alapján saját szerkesztés.
A sokaságot a kiugró tételektől megtisztítva elmondható, hogy a városoknál jelen-
tősen, a megyéknél pedig kis mértékben vált erősebbé az önerőigényből és a kötvény-
forrásból származó összeg közötti lineáris kapcsolat, míg a kerületek esetében a korre-
lációs mutató nagymértékben csökkent. (Lásd a 8. táblázatot.) A megyei jogú városok-
nál azonban a teljes sokaságon megállapított, gyenge negatív lineáris kapcsolat erősö-
dött; ez azt sugallja, hogy növekvő összegű kötvénykibocsátásokhoz csökkenő önerő-
igény kapcsolódott, vagy növekvő önerőigényhez alacsonyabb összegű kötvénykibo-
csátás. Előbbit a kötvényforrások egyéb felhasználásai (tartalékok képzése, működés
finanszírozása, saját erős beruházások), utóbbit ezen önkormányzatok további forráste-
remtő képességei magyarázhatják. Az összevont sokaságra vonatkozóan azonban a li-
neáris kapcsolat erőssége és iránya lényegében nem változott.18
18 A városok esetén öt, megyék esetén kettő, kerületek és megyei jogú városok esetén pedig egy-egy meg-
figyelés került kiszűrésre.
a) EU-projektgazgák b) Kötvénykibocsátók
20 000
15 000
10 000
5 000
0
Kötvényforrás
1 2 3 4 5
Jogállás-kategória
10 000
8 000
6 000
4 000
2 000
0
Önerő
1 2 3 4 5
c) Kötvénykibocsátók
1 2 3 4 5
Jogállás-kategória
20 000
15 000
10 000
5 000
0
–5 000
„Szabad forrás” kötvényből
Jogállás-kategória
Önkormányzati beruházások finanszírozása az európai uniós támogatások tükrében
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
175
8. táblázat
A korrelációelemzés eredménye az outlierektől való megtisztítás után
Önerő–kötvénykibocsátás korreláció
Szegmens, szűrés
teljes adatsor tisztított
Eredmény tisztítás után
Község
Kötvénykibocsátók 0,117 0,117 változók korrelálatlanok
EU-projektgazdák 0,251 0,251 gyenge pozitív lineáris kapcsolat
Város
Kötvénykibocsátók 0,329 0,470 közepes pozitív lineáris kapcsolat
EU-projektgazdák 0,359 0,424 közepes pozitív lineáris kapcsolat
Megyei jogú város
Kötvénykibocsátók –0,159 –0,254 gyenge negatív lineáris kapcsolat
EU-projektgazdák –0,013 –0,105 változók korrelálatlanok
Kerület
Kötvénykibocsátók 0,533 0,298 gyenge pozitív lineáris kapcsolat
EU-projektgazdák 0,561 0,392 közepes pozitív lineáris kapcsolat
Megye
Kötvénykibocsátók –0,032 0,130 változók korrelálatlanok
EU-projektgazdák –0,001 0,151 változók korrelálatlanok
Összevont
Kötvénykibocsátók 0,366 0,364 közepes pozitív lineáris kapcsolat
EU-projektgazdák 0,484 0,478 közepes pozitív lineáris kapcsolat
Forrás: Az NFÜ és a KELER Zrt. adatai alapján saját számítás.
9. táblázat
A szóráshányados-négyzet paraméterei és a számított értékek az adattisztítás előtt, illetve után
Önerő Kötvényforrás Szabad forrás
Paraméterek
eredeti tisztított eredeti tisztított eredeti tisztított
Súlyozott átlag (millió Ft) 130 119 1 971 1 777 1 365 1 241
Belső szórás (millió Ft) 338 281 1 874 1 532 2 026 1 715
Külső szórás (millió Ft) 368 328 2 686 2 474 1 926 1 795
Szórás (millió Ft) 500 432 3 275 2 910 2 796 2 482
Szóráshányados 0,737 0,759 0,820 0,850 0,689 0,723
Szóráshányados-négyzet 0,543 0,576 0,673 0,723 0,475 0,523
Forrás: Az NFÜ és a KELER Zrt. adatai alapján saját számítás.
Vasvári Tamás
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
176
A szóráshányados-négyzet értékének kiszámításával megvizsgáltuk, hogy az ön-
kormányzati típus, mint csoportképző ismérv, milyen mértékben magyarázza az ön-
erő, a kötvényforrások és a szabad források alakulását. Ez esetben is kétszer futattuk
le a számítást: a teljes sokaságon, illetve a kiszűrt tételeket is figyelembe véve. (Lásd
a 9. táblázatot.)
Elmondható, hogy az önkormányzati típus a kötvénykibocsátás során bevont for-
rások szórását magyarázza legerőteljesebben (67,3%), de jelentős szerepet tölt be az
önerőigény és a szabad források szórásának alakulásában is (54,3 és 47,5 százalék).
A szűrésekkel e magyarázó erő minden változó esetén jelentősen nőtt.
Megállapítható tehát, hogy az EU-projektekben érdekelt önkormányzatok által fi-
nanszírozandó önerő és a kibocsátott kötvények között közepes erősségű kapcsolat
áll fenn, azonban az egyes önkormányzati típusok esetén e kapcsolat erőssége külön-
böző. A megyei önkormányzatoknál és a megyei jogú városoknál a változók nem
mutattak lineáris kapcsolatot, ezt előbbi esetben a kötvényforrások többnyire műkö-
dési felhasználása, utóbbiban az egyes években előforduló bonitáshiány és a saját
erős beruházások okozzák. A községek esetén gyenge a változók közötti lineáris
kapcsolat, amit a kötvénykibocsátás méretgazdaságossági korlátai magyarázhatnak.
Legszorosabb lineáris kapcsolatot kerületek és városok esetén mértük. Az önkor-
mányzati típus eltérő mértékben, de jelentősen meghatározza az önerő, a bevont köt-
vényforrás és a megmaradó szabad forrás értékeinek szórását, alakulását. E szabad
egyenleg erős koncentrációt mutat a szegmensek között, ami a kötvényforrások nem
EU-beruházásokkal kapcsolatos felhasználására utal.
A második hipotézis vizsgálatához az NFÜ adatbázisában szereplő önkormányza-
ti beruházásokat altéma és cím szerint csoportokba soroltuk.19 Ennek eredményét a
10. táblázat tartalmazza.
Látható, hogy az önkormányzati beruházások nagyrészt közlekedésfejlesztéssel,
oktatásfejlesztéssel, szennyvízkezeléssel/csatornázással, környezetvédelemmel, va-
lamint városrehabilitációval kapcsolatosak. A közlekedésfejlesztési projektek között
azonban a budapesti 4-es metró projektköltsége önmagában 417 milliárd Ft. A többi
projekt jellemzően intermodális csomópontok tervezésével, kivitelezésével, illetve a
villamoshálózatok és a villamos járműpark (Debrecen, Miskolc, Szeged) megújításá-
val, kisebb részben kerékpárutak építésével kapcsolatos.
Ha a 4-es metró építését nem vesszük figyelembe, az EU-projektek legmeghatá-
rozóbb fejlesztési célja a szennyvízkezelés, csatornafejlesztés. Nagy számosságban
és volumenben valósultak meg ún. derogációs projektek, amelyekben gyakran ked-
vezményezettek önkormányzati társulások, valamint az önerő fedezetét jelentő la-
kossági érdekeltségi hozzájárulásokat gyűjtő vízi közműtársulatok (utóbbi projek-
teket a vizsgálat során használt szűkített adatbázis nem tartalmazza). A kivitelezést
19 A pontos besorolást az M2. táblázat tartalmazza.
Önkormányzati beruházások finanszírozása az európai uniós támogatások tükrében
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
177
követően az önkormányzat az üzemeltetést koncesszióba adhatja, amiből további
bevétele származhat. Jellemző azonban a költségek alul-, az érdekeltségi hozzájá-
rulások fizetésének felültervezése, ami az előirányzottnál magasabb önerőigényt
jelenthet.
10. táblázat
Az önkormányzati EU-projektek besorolása
(millió Ft)
Beruházás besorolás Község Város Megyei
jogú város Kerület Főváros Megye Társulás Összesen
Egészségügy-fejlesztés 9 256 63 894 16 806 – – 2 632 – 92 588
Energiahatékonyság 9 875 16 085 6 738 4 628 – 2 459 – 39 785
Foglalkoztatás-fejlesztés 605 2 774 5 806 226 742 5 138 1 269 16 560
Gazdaságfejlesztés 403 14 859 10 414 1 538 – – 4 729 31 943
Idegenforgalom 11 645 37 578 14 896 – 4 699 8 297 – 77 115
Környezetvédelem 54 340 51 067 25 520 2 650 8 146 2 246 203 220 347 189
Közlekedés-fejlesztés 9 729 24 846 99 581 604 420 385 – 1 532 556 677
Oktatásfejlesztés 69 112 85 481 46 853 3 168 670 8 028 4 845 218 151
Szennyvízkezelés 104 232 125 983 34 392 – – – 121 521 386 128
Szervezetfejlesztés 1 015 3 248 871 998 43 – 72 6 247
Szociálpolitika 21 965 28 931 5 344 5 493 221 1 998 3 205 67 157
Útépítés, felújítás 14 652 34 189 12 005 3 032 43 557 – – 107 435
Városrehabilitáció 17 218 126 049 87 605 37 765 5 378 7 254 – 281 269
Összesen 324 047 614 984 366 831 60 102 483 841 38 052 340 393 2 228 250
Forrás: Az NFÜ adatai alapján saját szerkesztés.
A másik kiemelkedő terület a környezetvédelem, ahol szignifikáns részarányt
képviselnek az önkormányzati társulások mint kedvezményezettek. Ezeknél jelentős
tételt jelentenek a hulladékgazdálkodási projektek (152 milliárd Ft), amik jellegüket
és komplexitásukat tekintve a csatornaberuházásokhoz hasonlók. De meghatározók
még a vízminőség javításával (75,7 milliárd Ft), illetve a települési bel- és külterületi
vízrendezéssel (63,7 milliárd Ft) kapcsolatos projektek is.
A városrehabilitációs csoportba főként integrált funkcióbővítő városrehabilitációt,
településfejlesztést célzó projektek tartoznak. Ezek jelentik a köztér- és közpark-
felújításokat, a burkolatcseréket, a városközpont-megújításokat. Itt szerepel többek
között az „Európa Kulturális Fővárosa (Pécs 2010)” projekt is, 37,9 milliárd Ft ér-
tékben.
A második legtöbb pályázat (1 399 db) az oktatásfejlesztési projektekre érkezett a
vizsgált időszakban. Ezek jellemzően kisebb volumenűek (átlagosan 147 millió Ft-t
Vasvári Tamás
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
178
tesznek ki, szórásuk 238 millió Ft), iskolai központok kialakításával, eszközbeszer-
zéssel, iskolaépületek felújításával/korszerűsítésével, valamint oktatási infrastruktú-
ra-fejlesztéssel kapcsolatosak.
Jelentős továbbá az egészségügy-fejlesztést (eszközbeszerzést, infrastruktúrafej-
lesztést, épületfelújítást), valamint a környezetvédelmet szolgáló projektek volumene
is. Az energiafelhasználás hatékonyságára vonatkozók azonban mindössze 40 milli-
árd Ft-ot tesznek ki, annak ellenére, hogy e projektek közvetlen kiadáscsökkentést je-
lenthetnének az önkormányzatok számára.
Amennyiben a projekteket abból a szempontból vizsgáljuk, hogy azok a jövőben
milyen cash flow-t jelentenek az önkormányzatoknak, megállapítható, hogy a tény-
legesen és közvetetten bevételt generálók részaránya alacsony.
11. táblázat
Az önkormányzati beruházások fenntartásának pénzügyi kapacitásra gyakorolt hatásának értékelése
Beruházás besorolása Projektek összköltsége
(millió Ft)
Részarány
(%) Cash flow-hatás Megjegyzés
Egészségügy-fejlesztés 92 589 4,2 n/a
Energiahatékonyság 39 784 1,8 + kiadáscsökkentő
Foglalkoztatásfejlesztés 16 561 0,7 n/a
Gazdaságfejlesztés 31 943 1,4 + közvetetten, hosszú távon,
adóbevételeken keresztül
Idegenforgalom 77 114 3,5 + közvetetten, hosszú távon,
adóbevételeken keresztül
Környezetvédelem 347 188 15,6 n/a
Ebből:
hulladékgazdálkodás 152 785 6,9 + (hulladékgazdálkodás
megtérülő lehet)
Közlekedésfejlesztés 556 677 25,0 + közvetetten, hosszú távon,
adóbevételeken keresztül
Oktatásfejlesztés 218 158 9,8 n/a
Szennyvízkezelés 386 128 17,3 + koncessziós bevételek
Szervezetfejlesztés 6 246 0,3 n/a
Szociálpolitika 67 158 3,0 – üzemeltetési költségek
Útépítés-felújítás 107 435 4,8 n/a
Városrehabilitáció 281 269 12,6 – új intézmények
üzemeltetési költsége
Összesen 2 228 250 100,0
Forrás: Az NFÜ adatai alapján saját szerkesztés.
Önkormányzati beruházások finanszírozása az európai uniós támogatások tükrében
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
179
A 11. táblázat alapján megállapítható ugyan, hogy a hosszú távon és közvetetten
pozitív cash flow-t jelentő beruházások részaránya több mint 54 százalék, a várható
megtérülés szintje bizonytalan. Valószínűleg e projektek közül a szennyvíz- és hul-
ladékkezeléssel, illetve az energiafelhasználással foglalkozók lehetnének azok, ame-
lyek EU-támogatás nélkül is kitermelnék a beruházás költségét, azaz piaci alapon fi-
nanszírozhatók volnának.20 Ez magyarázhatja az energiafelhasználás javítását célzó
projektek alacsony arányát, hiszen – megtérülésük alapján – e beruházások teljes for-
rásigényét a bankok is az önkormányzatok rendelkezésére bocsáthatják. A
városrehabilitáció, illetve a szociálpolitikával kapcsolatos fejlesztések, létrehozott in-
tézmények ezzel szemben negatív cash flow-t eredményezhetnek, ami további terhet
jelent az önkormányzat gazdálkodása számára.
Összességében elmondható, hogy a bizonyosan bevételt generáló projektek
aránya 25,3 százalék, a közvetetten, hosszú távon, adóbevételeken keresztül bevé-
telt növelőké 30,8 százalék, a negatív cash flow-t generálóké 15,2 százalék, a kü-
lönösebb cash flow-hatás nélküli projekteké pedig 27,7 százalék. Fontos megje-
gyezni, hogy nem feltétlenül az okoz problémákat az önkormányzati gazdálkodás-
ban, hogy a projektstruktúrában kevésbé vannak jelen a közvetlenül megtérülő be-
ruházások. Ugyanis a magyar államháztartásban a nem megtérülő projektekre sza-
bad forrás ekkora volumenben az elkövetkezendő időszakban nem áll rendelke-
zésre. Ezek piaci alapú finanszírozhatósága kérdéses, hiszen az önkormányzatok
adósságszolgálati terhelhetősége véges. Az egyes infrastruktúra-fejlesztési és -
felújítási projektek kivitelezése azért is indokolt, mert az önkormányzati rend-
szerben – még az előző beruházások figyelembevételével is – 2004 és 2010 között
96,2 milliárd Ft nem pótolt, ingatlanállománnyal kapcsolatos értékcsökkenés hal-
mozódott fel. A 2014–2020-as periódusban valószínűleg alacsonyabb mértékben
fognak nem visszatérítendő EU-támogatások rendelkezésre állni (eltolódhat a fi-
nanszírozás a támogatott, de visszatérítendő források felé (például Jessica-
program)), ezért a fennmaradó időszakban olyan projekteket kell megvalósítani
minél magasabb támogatási intenzitás mellett, amik természetüknél fogva nem
megtérülők, de negatív cash flow-t sem jelentenek (vagy az üzemeltetés fedezete
biztosított). Az önkormányzatoknak fel kell készülniük arra, hogy a jövőben
(2014-tól) az EU által támogatott önkormányzati projektek kapcsán is elvárás lesz
a rentabilitás és a cash flow-termelés.
20 A vízi közművekkel és a hulladékgazdálkodással kapcsolatos projektek esetében azonban jelentős koc-
kázat, hogy egy-egy kisebb önkormányzat vagy társulás esetén is rendkívül magasak a beruházási költségek a
gesztor önkormányzat költségvetéséhez képest. Ezért e projekteknél az önerő előteremtése, annak garantálása is
nehézségbe ütközik, továbbá szükséges 10-20 százalékos puffer tervezése, ami ugyancsak önerőből származhat.
A koncessziós bevételekből pedig e kiadások csak nagyon hosszú idő után térülnek meg (mivel a bevétel háló-
zatra kapcsolt háztartásoktól függ, és kisebb településeken az alacsonyabb lakosságszám alacsonyabb bevételt
jelent).
Vasvári Tamás
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
180
4. Összefoglalás
Elemzésünk során az EU által támogatott önkormányzati beruházások jellegével,
valamint az azok megvalósításához szükséges önerő és a kötvénykibocsátások kap-
csolatával foglalkoztunk. Elvégeztük az adatsorok validációját is.
Vizsgálatunk alapján arra az eredményre jutottunk, hogy az önerő és a kötvény-
kibocsátások között közepes erősségű kapcsolat áll fenn. Ennek mértéke azonban
önkormányzati típusonként jelentősen különbözik: az együttható értéke egyes szeg-
mensekben alacsonyabb volt, vagy a változók korrelálatlannak bizonyultak, de a me-
gyei jogú városok esetében enyhe negatív lineáris kapcsolat is azonosítható volt. Az
eredmények interpretálásához külön megvizsgáltuk a megyei önkormányzatok és a
megyei jogú városok gazdálkodását és beruházásait, mely során arra a következtetés-
re jutottunk, hogy a megyei önkormányzatok esetén jelentős a kötvényforrásokból
való működési finanszírozás, míg a megyei jogú városoknál a saját erős beruházások
finanszírozása és az időnként fellépő bonitáshiány az oka a vizsgált változók korrelá-
latlanságának. A makroszintű elemzés alapján kijelenthető, hogy az önkormányzatok
pénzügyi kapacitása 2008 óta romlik, azonban a beruházások kapacitásokhoz alakítá-
sa nem történt meg azonnal. A beruházási aktivitás nem lett kisebb, és az önkor-
mányzatok magasabb intenzitású projektek felé tolódása bár folyamatos, a beruházá-
sok (hazai és európai uniós) támogatásának szintje csak 49 százalék volt 2010-ben. A
csökkenő pénzügyi kapacitás (illetve az arra való felkészülés) és a konstans vagy
enyhén növekvő beruházási aktivitás okozta a 2007 és 2008 között tapasztalt nagy-
mértékű eladósodást, ami áttételesen működést is finanszírozhatott. Ennek pontos
aránya azonban nem számszerűsíthető. Ez alapján az 1. hipotézist elvetjük: elsősor-
ban és meghatározóan nem az önkormányzati EU-beruházásokhoz szükséges önerő-
képzés okozta az önkormányzatok 2007 és 2008 közötti hirtelen eladósodását.
Az önkormányzati projektek vizsgálata során arra a megállapításra jutottunk,
hogy alacsony az önkormányzatok pénzügyi kapacitását közvetlenül, rövid vagy
hosszú távon javítani képes beruházások részaránya. A legtöbb esetben – amennyi-
ben van – bizonytalan és sok tényezőtől függő, kismértékű pozitív hatásról beszélhe-
tünk, sőt egyes projektek fenntartása, üzemeltetése negatív cash flow-t jelent az ön-
kormányzatok számára, gazdálkodásuk így feszített(ebb)é válhat. Az alacsony vagy
negatív cash flow-t termelő beruházásokra azonban nincs és nem is várható forrás az
államháztartásban, piaci finanszírozásuk kínálati és hitelképességi korlátokba ütköz-
het. A vagyonpótló beruházások finanszírozása ellenére jelentős, 96,2 milliárd Ft fe-
letti a nem pótolt, ingatlanállománnyal kapcsolatos értékcsökkenés állománya a va-
gyonmérlegben, amely „örökség” várhatóan csak tovább halmozódik. A 2. hipotézist
ezért elfogadjuk megjegyezve, hogy a 2014 és 2020 közötti, új európai uniós támo-
gatási politika bizonyosan más szemléletet kíván majd meg az önkormányzatoktól és
azok beruházásaitól.
Önkormányzati beruházások finanszírozása az európai uniós támogatások tükrében
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
181
Függelék
ADÓSSÁGRENDEZÉSI ELJÁRÁS: A magyar önkormányzatok inszolvenciája esetén alkalmazott el-
járás, amelyet külön törvény szabályoz. Az eljárás az önkormányzat fizetőképességének helyreállí-
tását, ésszerű gazdálkodásra szorítását és hitelezőinek védelmét szolgálja oly módon, hogy a terüle-
tileg illetékes bíróság felügyelete alatt zajlik. (Vigvári [2009])
BONITÁS: Egy önkormányzat akkor fizetőképes, ha – mivel jogutód nélkül megszüntetni nem le-
het – nincs lejárt kötelezettsége. Az adósságrendezési törvényben meghatározottak szerint a bonitás
elvesztése (az eljárás indíthatósága, illetve kötelező öncsőd) 60, illetve 90 napon túl lejárt kötelezett-
ség fennállása esetén történik meg. (Vigvári [2009]) (Lásd még az Adósságrendezési eljárást.)
CARRY-TRADE: A carry-trade egy kereskedési technika, ami azon alapul, hogy a befektetők ala-
csony kamatozású devizában vesznek fel hitelt, majd az így szerzett tőkét – olykor magas kockáza-
tú, – magas hozammal bíró, más devizában denominált eszközökbe fektetik. Az önkormányzatok
carry-trade tevékenységük során alacsony és kedvező kamatozású kötvényeket bocsátanak ki (gya-
korlatilag hitelt vesznek fel), majd e forrásokat kockázatmentes, de magasabb hozamú eszközökbe
invesztálják. A gyakorlatban a kockázatmentes hozamot biztosíthatja államkötvény, de jellemzően
banki lekötött betét. (Vasvári [2009])
DEROGÁCIÓS PROJEKTEK: Az EU-csatlakozási szerződésben foglalt vállalások alóli mentesség
határidejéig teljesítendő előírásokkal – többnyire környezetvédelemmel – kapcsolatos projektek.
FELHALMOZÁSI EGYENLEG: A felhalmozási bevételek (privatizációs bevételek, beruházási céltá-
mogatások és egyéb felhalmozási célú bevételek), illetve kiadások (beruházások, felújítások) egyenle-
ge. Többnyire deficites, hiszen a hosszú távú beruházások és tőkemozgások egy adott időszakra ke-
rülnek elszámolásra, annak ellenére, hogy hasznos élettartamuk annál tovább terjed. (Vasvári [2012])
FINANSZÍROZÁSI EGYENLEG: A mutató a nettó finanszírozási pénzmozgások irányát mutatja.
Bevételi oldalon a külső finanszírozásból származó bevételeket (hitelfelvétel, kötvénykibocsátás), a
kiadási oldalon az adósságszolgálatot (tőketörlesztést) veszi figyelembe. Ezeken felül a befektetési
tevékenységgel kapcsolatos tranzakciók (államkötvény-vásárlás és -eladás) is itt kerülnek kimuta-
tásra. A pozitív egyenleg nettó eladósodást, a negatív nettó hiteltörlesztést, az adósságállomány
csökkenését jelenti. (Vasvári [2012])
GESZTOR ÖNKORMÁNYZAT: Több önkormányzatot érintő beruházás lebonyolításával megbízott
önkormányzat. Feladatai közé tartozik többek közt a beruházás előkészítése, pályázatok benyújtása,
közbeszerzési eljárás lefolytatása, a beruházás megvalósítása és pénzügyi elszámolása, valamint a
társult önkormányzatok rendszeres tájékoztatása.
GFS-EGYENLEG: A kormányzati pénzügyi statisztika (government financial statistics – GFS) rend-
szere a költségvetés tervezésének és végrehajtásának nyilvántartásán alapul. Bemutatja, hogy egy
meghatározott időszakban ténylegesen mennyit költött az állam (önkormányzat) feladatainak ellátása
során, és ezt hogyan finanszírozta (Simon [2011]). Számításakor a tőkejellegű mozgások kiszűrésre
kerülnek mind a bevételi, mind pedig a kiadási oldalon. Ezért nem tartalmazza a hitelműveletekkel
kapcsolatos tőkemozgásokat, valamint a felhasznált vagy keletkezett pénzmaradvány összegét sem, de
figyelembe veszi a privatizációs bevételeket. Értéke az adott önkormányzat vagy az önkormányzati
szektor nettó pénzügyi pozícióját tükrözi, tehát azt, hogy az nettó hitelfelvevő/tartalék-felhasználó
vagy hiteltörlesztő/betételhelyező-e. A GFS-statisztika fejlődéséről és az alkalmazott módszertan vál-
tozásairól részletesen ír Győrffy–Vigvári–Zsugyel [2009]. (Vasvári [2012])
Vasvári Tamás
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
182
KISZORÍTÓ HATÁS: A kiszorítási hatás során a megnövekedett adósságszolgálat reorganizációt
okoz, azaz kiadásokat „szorít ki” vagy bevételnövelést tesz szükségessé az önkormányzati költség-
vetésekben. Így nem más, mint az adósságszolgálat költségvetési fedezetének megteremtése, ami
szorosan összefügg a pénzügyi kapacitással.
KÖLTSÉGVETÉSI ARANYSZABÁLY: Az a követelmény, hogy a bevételek és a kiadások egyen-
súlyban legyenek. Olyan esetekben, amikor több generációt szolgáló és vagyonnövekedést eredmé-
nyező kiadásról (beruházásról) van szó, a normatív elmélet megengedi a felhalmozási költségvetés
hitelfinanszírozását, amely lehetővé teszi a közösségi beruházás terheinek generációk közötti elosz-
tását. (Vigvári [2009]) A Musgrave-i aranyszabály értelmében a hosszú lejáratú források csak be-
ruházások finanszírozására fordíthatók, míg a rövid lejáratúak működési kiadások fedezetéül. A
szabály megsértésével folyó kiadások terhei kerülhetnek a következő évekre/generációkra szétosz-
tásra, vagy a beruházások finanszírozása kapcsán jelen költségvetésre/generációra hárulhat arányta-
lanul nagy teher.
KÖTELEZŐ ÉS ÖNKÉNT VÁLLALT FELADATOK: Az önkormányzati szektor által ellátandó feladatok
lehetnek kötelezően előírt, illetve önként vállalt szolgáltatások. Ezek körét alapvetően a hatályos
önkormányzati és az egyes ágazati törvények határozzák meg, más-más feladatokat írva elő a tele-
pülési és a megyei önkormányzatok számára.
KÖTVÉNYKIBOCSÁTÁS: Az önkormányzati kötvény olyan névre szóló értékpapír, ami hitelvi-
szonyt testesít meg. Kibocsátója kötelezi magát, hogy egy adott, rendelkezésére bocsátott pénzösz-
szeget, annak kamatait, jutalékait, valamint egyéb szolgáltatásokat a kötvény tulajdonosának (a hi-
telezőnek) megjelölt időben és módon megfizeti, szolgáltatások esetén teljesíti. (Vigvári [2009])
MŰKÖDÉSI EGYENLEG: A működési bevételek és kiadások egyenlege. A tanulmányban a műkö-
dési bevételek saját bevételek, normatívák, államháztartáson belülről és kívülről átvett működési
források. A kiadások közgazdasági osztályozás alapján dologi kiadások, személyi juttatások és
azok járulékai, valamint egyéb működési kiadások, amik kötelező vagy önként vállalt közjószág
előállításához kapcsolódnak. Itt tüntetjük fel továbbá a folyó kamatbevételeket és -kiadásokat is. A
pénzügyi kapacitás levezetése során (Vigvári [2002], [2011]) e mutatót működési jövedelemnek
nevezi. (Vasvári [2012])
PÉNZFORGALMI SZEMLÉLETŰ ELSZÁMOLÁS: A pénzforgalmi szemlélet alapján csak azon tranz-
akciók kerülnek rögzítésre, amelyeknél tényleges pénzmozgás történik, és az adott tranzakció tény-
legesen teljesült, azaz pénz érkezett az adott egység számlájára vagy pénzkifizetés történt. Vagyis
az elszámolás feltétele és egyben időpontja a pénzmozgás tényleges létrejötte. A költségvetési el-
számolási technikákat részletesen mutatja be Simon [2011].
PÉNZÜGYI KAPACITÁS: Az a hitelösszeg, amely felvétele esetén annak terhei nem veszélyeztetik
a gazdálkodó egység szokásos működését (Vigvári [2009]).
TELJES (TÁRGYÉVI) EGYENLEG: Az adott évben felmerült összes bevétel és kiadás egyenlege; ér-
téke a tartalékok felhasználását vagy képzését jelzi (Vasvári [2012]).
TÖRZSVAGYON: A törzsvagyon „közvetlenül a kötelező önkormányzati feladatkör ellátását vagy ha-
táskör gyakorlását szolgálja”. Minden annak tekinthető, amit a törvény vagy az önkormányzati rendelet
annak minősít. A forgalomképtelen törzsvagyon nem elidegeníthető. (Magyar Közlöny [2011b])
ÜZLETI VAGYON: A nemzeti vagyon azon része, amely nem tartozik az állami vagyon esetén
a kincstári vagyonba, az önkormányzati vagyon esetén a törzsvagyonba. (Magyar Közlöny
[2011b])
Önkormányzati beruházások finanszírozása az európai uniós támogatások tükrében
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
183
Irodalom
ÁSZ (ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK) [2011]: Jelentés a helyi önkormányzatok fejlesztési célú támogatási
rendszerének ellenőrzéséről. 1108. sz. Június. Budapest. http://www.asz.hu/jelentes/1108/
jelentes-a-helyi-onkormanyzatok-fejlesztesi-celu-tamogatasi-rendszerenek-ellenorzeserol/
1108j000.pdf
ÁSZ [2012]: Összegzés a helyi önkormányzatok pénzügyi helyzetének és gazdálkodási rendszeré-
nek 2011. évi ellenőrzéseiről. 1282. sz. Április. Budapest. http://www.asz.hu/jelentes/1282/
osszegzes-a-helyi-onkormanyzatok-penzugyi-helyzetenek-es-gazdalkodasi-rendszerenek-2011-
evi-ellenorzeseirol/1282j000.pdf
DOMOKOS L. [2012]: Kockázatok a működésben és növekvő eladósodás a magyarországi önkor-
mányzatoknál. Az Állami Számvevőszék ellenőrzéseinek tapasztalatai. Pénzügyi Szemle. LVII.
évf. 2. sz. 165–173. old.
EURÓPAI PARLAMENT, TANÁCS [2004]: Az Európai Parlament és a Tanács 2004/18/EK irányelve.
Az Európai Unió Hivatalos Lapja. 2004. 4. 30. L134/114. 06/7. kötet. 132–262. old. http://eur-
lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=DD:06:07:32004L0018:HU:PDF
GALBÁCS P. – KOZMA G. – VIGVÁRI A. [2010]: Javaslat az önkormányzati árindexre. Statisztikai
Szemle. 88. évf. 12. sz. 1192–1205. old.
GYŐRFFY D. – VIGVÁRI A. – ZSUGYEL J. [2009]: A közpénzügyek nagy kézikönyve. Complex Kiadó.
Budapest.
HERMAN S. – PINTÉR J. – RAPPAI G. – RÉDEY K. [1994]: Statisztika II. Pécsi Tudományegyetem.
Pécs.
KELER ZRT. ISIN adatbázisa. http://www.keler.hu/keler/keler_files/isin_results_hu.csv
MAGYAR KÖZLÖNY [2011a]: 2011. évi CVIII. törvény a közbeszerzésekről. 86. sz. 25268–25356.
old.
MAGYAR KÖZLÖNY [2011b]: 2011. évi CXCVI. törvény a nemzeti vagyonról. 164. sz. 40478–
40535. old.
MUSGRAVE, R. A. [1959]: The Theory of Public Finance. McGrow-Hill. New York.
NFÜ (NEMZETI FEJLESZTÉSI ÜGYNÖKSÉG) [2012]: Térképtár adatbázis. http://terkepter.nfu.hu/
NGM (NEMZETGAZDASÁGI MINISZTÉRIUM) [2011]: Tájékoztatás Magyarország strukturális re-
formprogramjának végrehajtásáról. Budapest.
SAJTOS L. – MITEV, A. [2007]: SPSS Kutatási és adatelemzési kézikönyv. Alinea Kiadó. Buda-
pest.
SIMON J. [2011]: A központi és a helyi kormányzat információs rendszerének kérdései. Doktori ér-
tekezés. Pécsi Tudományegyetem. Pécs.
VASVÁRI T. [2009]: Az önkormányzatok kötvényfinanszírozása és a felmerülő kockázatok kezelése.
Kézirat. Pécsi Tudományegyetem. Pécs.
VASVÁRI, T. [2012]: The Deficit Mechanism of the Hungarian Municipalities. „Crisis Aftermath:
Economic Policy Changes in the EU and Its Member States” Conference. 8–9 March. Szeged.
pp. 283–305.
VIGVÁRI A. [2002]: Közpénzügyek, önkormányzati pénzügyek. KJK-KERSZÖV. Budapest.
VIGVÁRI A. [2009]: Pénzügyi kockázatok az önkormányzati rendszerben. Állami Számvevőszék
Kutató Intézete. Budapest.
Vasvári: Önkormányzati beruházások finanszírozása az európai uniós támogatások tükrében
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám
184
VIGVÁRI A. [2010]: Megtelt-e a konfliktuskonténer? Néhány pénzügyi szempont a helyzetértéke-
léshez és a rendszer átalakításához. Pénzügyi Szemle. LV. évf. 3. sz. 465–487. old.
VIGVÁRI A. [2011]: Önkormányzati pénzügyek – Hazai kihívások és nemzetközi példák. Állami
Számvevőszék Kutató Intézete. Budapest.
Summary
The financial management and legal status of municipalities are getting growing attention. The
increasing interest was manifested in more extensive – though not necessarily more accurate – me-
dia coverage, a higher number of the relevant expert analyses and the introduction of the public
administration reform that was delayed several times but finally launched more than a year ago,
and it assigns municipalities an unconventional, limited role. Reorganisation, however, will affect
only a part of the accumulated debt of municipalities (that of county governments) at the current
stage. Although the stock of municipal debt is not significant at the level of the general govern-
ment, it carries serious indirect risks for the sector and can also trigger serious problems at the local
level in terms of continuous operation and solvency. The reviews and analyses published recently
argue that the accumulation of municipal debt is a result of the own contribution requirement of the
EU-funded investment projects. Due to the lack of appropriate databases and records, such a claim
could be hardly substantiated. The present study adopts a new approach and relies on the publicly
accessible database of the funded projects of the National Development Agency and the securities
identification database of KELER Ltd., recalling the theoretical concept of financial capacity in or-
der to investigate whether EU-funded investments were the driving force behind the acceleration of
municipal indebtedness between 2006 and 2008. The study is concluded with an analysis of the
structure of municipal investments: it examines if the investing municipality incurs additional ex-
penditure or earns surplus income from the subsidised projects.
