Az alábbi összefoglaló BOTVINICK és COHEN (1998) a testélményzavarok diagnosztikájában szerzett tapasztalatai alapján konstruált „Műkéz Illúziót“ mutatja be. A testélmény kiindulópontja a személyes szenzomotoros tapasztalatokból származó testséma, mely a testképpel való integrációban hozza létre az identitás és a sajáttestélmény ötvözetét. Adódnak azonban olyan neuropszichológiai zavarok, pszichiátriai betegségek vagy normál tudatállapotban is felbukkanó jelenségek, melynek során az ember úgy érzi, mintha a teste nem lenne az övé, más esetben pedig azt érzi, hogy saját testének egyes részei elszakadnak tőle, deperszonalizálódnak. A testkép és a testséma mindennapi élethelyzetben is disszociálódhat. Ilyenkor a test más részeihez mérten megváltozik egy-egy testrész hőmérséklete, fájdalomküszöbe és a környezeti toxinokra adott immunválasz mértéke.A bemutatandó „Műkéz Illúzió“ (Rubber Hand Illusion, RHI) kiváltási körülményei, az élmény nyelvi kifejezésformája és a kiváltás mértékével arányos fiziológiai változások ismerete, véleményünk szerint megnyitja az utat a testélmény patológiák részletesebb kognitív neuropszichológiai elemzéséhez, egészséges, pszichoszomatikus és pszichiátriai betegségektől szenvedő személyek esetében egyaránt. A vizsgálati paradigma kiterjedtebb kutatási felhasználása mélyebb bepillantást enged az empátia és az én és a másik elhatárolódási folyamat megértésébe. Az RHI klinikai alkalmazása hozzájárulhat egyes szelffejlődési zavarok dinamikájának vizsgálatához, valamint lehetővé teszi a kognitív terápiás eszköztár bővítését is.