Content uploaded by Malatyinszki Szilard
Author content
All content in this area was uploaded by Malatyinszki Szilard on Mar 21, 2020
Content may be subject to copyright.
Content uploaded by Trócsányi András
Author content
All content in this area was uploaded by Trócsányi András on Dec 23, 2014
Content may be subject to copyright.
FALU VÁROS RÉGIÓ 2007/3
18
A várossá nyilvánítás kérdésköre idôrôl idôre meg-
jelenik a magyar település-földrajzi, közigazgatási
jellegû szakirodalomban. Ez a tény egyáltalán nem
meglepô, figyelembe véve, hogy különösen az el -
múlt három évtizedben ez a folyamat tekinthetô az
egyik legmarkánsabb közigazgatási változásnak.
Az 1970-es évektôl napjainkig összesen 223 te le -
pülés nyerte el a városi rangot, beleértve azt a
kilenc nagyközséget, ahol az avatóünnepségekre
2007 nyarán keríthettek sort. Két évtizeddel ezelôtt
Ma gyarország településhálózata alig volt urbani -
zált, korábban még az ország általános társadalmi-
gazdasági fejlettségéhez képest is indokolatlanul
kevés várost lelhettünk a térképen (BELUSZKY P.
1983). A folyamat eredményeként azonban olyan
állapotba jutott, hogy a városok egy részét (gya -
kor latilag egyharmadát) ugyanaz a szerzô találóan
fa luvárosnak titulálja (BELUSZKY P. – LYÔRI R.
2006), ezzel is jelezve, hogy megítélése szerint nem
elé gítik ki a geográfia városokkal szemben támasz-
tott kritériumait. Árnyalja a képet, hogy több,
régóta városi címmel rendelkezô alföldi mezôváros
kapcsán sem volt feltétlenül teljes a tudományos
konszenzus, és hogy különbözô szerzôk napjaink
urbanizációs folyamatait is meglehetôsen eltérôen
ítélik meg. A maga korában (és ez csak néhány éve
volt) még inkább irreálisnak tûnt ZOLTÁN Z. (2002;
2003) fejtegetése arról, hogy a 330-350 elembôl álló
kisvárosi hálózat kiépítése fontos településpolitikai
prioritás, napjainkban azonban már nem látszik
lehetetlennek az sem, hogy a mostani kormányzati
ciklus végére elérjük az általa kívánatosnak tartott
értékek alsó küszöbét. Mindazonáltal az utóbbi
években a témában publikáló szerzôk – a fentieken
túl például CSAPÓ T. – KOCSIS ZS. 1997; SZIGETI E.
1998; KISS É. 2002 és DÖVÉNYI Z. 2006. – meglehe -
tô sen egyezô véleményen vannak abban a tekintet-
ben, hogy a várossá nyilvánítási folyamatot nem
szükséges berekeszteni, csupán körültekintôen kell
szabályozni.
A TELEPÜLÉS-FÖLDRAJZI NÉZÔPONT
A várossá nyilvánítás szabályozása és gyakorlata
nap jainkban ugyanis még mindig tartalmaz némi
feudális ízt: a köztársasági elnök döntéséhez kötött
aktus alapjában nem sokban különbözik a királyok
által követett gyakorlattól. Az elôterjesztést ugyan
a demokratikusan választott kormány szakminisz -
tere terjeszti fel, de ettôl függetlenül az egyes te le -
pülések szempontjából a cím elnyeréséhez még
mindig alapvetôen a központi hatalom kegyein ke -
resztül vezet az út. A felülrôl lefelé szervezett,
erôteljesen hierarchizált rendszerek emléke még
nagyon élénk, hiszen a települések szempontjából a
felsô hatalom, „elsô körben” a megye (SZIGETI E.
1998) jóindulatától függött egy-egy ilyen kezde -
ményezés sikere a Kádár-rendszer évtizedeiben is.
1990 után az új önkormányzati rendszer eltérô
szervezôdése a kérdés újragondolását kívánta meg,
de amikor megszületett a jogi szabályozás (A te rü -
letszervezési eljárásról szóló 1999. évi XLI. tör -
A célnál fontosabb a bejárt út
A várossá nyilvánítás gyakorlata Magyarországon
VÁROSOK, VÁROSI FORGALOM
Az önkormányzati és területfejlesztési miniszter elôterjesztésére a köztársasági elnök 2007. július 1-jével városi címet
adományozott kilenc nagyközségnek1. Az újakkal együtt immár 298 a magyar városállomány. A kerek háromszázas
határ megközelítése újra aktuálissá teszi a várossá nyilvánítás kérdését. Milyen tényezôk rejlenek a városi címek
adományozásának gyakorlata mögött az államigazgatás, illetve az érintett önkormányzatok esetében? Milyen tenden-
ciákat fedezhetünk fel a folyamatban, illetve meddig van lehetôség a mai gyakorlat folytatására? Írásunkban ezekre a
kérdésekre kerestük a válaszokat.
1Alsózsolca, Ács, Biatorbágy, Bük, Kozármisleny, Körösladány, Maglód, Mándok és Törökbálint.
2007/3 FALU VÁROS RÉGIÓ 19
vény), lényegében azt az akkoriban már többé-ke -
vésbé fennálló gyakorlatot szentesítette, hogy az
önkormányzatok közvetlenül, a korábban szûrô -
ként mûködô középszint gyakorlati kiiktatatásával2
nyújthatják be kezdeményezéseiket az illetékes
miniszternek.
A törvényalkotó valószínûleg a decentralizáció
elvének és a hazai településhálózat sajátosságainak
akart megfelelni, vagy a mindenkori döntéshozó
(politikai) játékterét akarta kibôvíteni akkor, ami -
kor a folyamat szabályozásakor – a korábbi év tize -
dek gyakorlatával ellentétben – nem állított fel
szám szerûsíthetô és kötelezôen teljesítendô
célokat. A törvény szövegében egyetlen kemény
korlát jelenik meg: a pályázó településnek nagy -
községnek kell lennie. Ezen túl általános – a késôb-
biekben azért valamivel bôvebben kifejtett – utalást
tesz arra, hogy a pályázat lényege a nagyközség
térségi szerepének és fejlettségének bemutatása:
lényegében ez az a két fô sarokpont, amely ér té ke -
lési szempontként a kiírásban megjelenik. A bemu-
tatás szempontjait [15. § (2) a–i], vagyis a pályázat
tartalmi követelményeit a belügyminisztérium egy
szintén 1999-ben kiadott közleményben pontosítot-
ta. Az elôterjesztés kötelezô mellékletei közé beke -
rült egy táblázat, amely a KSH, illetve az önkor-
mányzat által kötelezôen szolgáltatott adatok körét
tartalmazza, anélkül, hogy bármelyik paraméter-
hez célszámokat társítottak volna. Mindazonáltal
az értékelés folyamán a statisztikai adatokat össze -
vetik olyan mutatókkal (kisvárosi átlag, azonos
lélekszám-kategória átlaga, megyei és országos
átlagok), amelyek jól jellemzik a pályázó település
által megcélzott kisvárosi csoportot. Az elbírálás
tehát két nyomon halad: a fejlettség és a térségi
szerep általános kritériumai kerülnek elemzésre.
A szabályozás védelmében el kell mondani: le he -
tetlen volna számszerûsített, ugyanakkor igazsá-
gos küszöbértékeket kitûzni bármely mutató tekin-
tetében. Azonos lélekszámú, gazdasági vagy tár-
sadalmi fejlettségû nagyközség egészen mást jelent
a mezôvárosias alföldi, az aprófalvas dunántúli
vagy az agglomerálódó fôvárosi környezetben:
amíg adott értékek központi voltát jelezhetik az
egyik térségben, nem biztos, hogy kiemelik a má -
sikban. Egyszerûbben megfogalmazva: az ezer fôt
nem sokkal meghaladó zempléni Pálháza vagy a
háromezer lakosnál valamivel többel büszkélked-
hetô ormánsági Sellye betölthet központi funk ció -
kat a saját aprófalvas környezetében, de valósággal
„elvesznének” Békés vagy Pest megye eltérô (tele -
pülés)földrajzi adottságú térségeiben. Ugyanakkor
már a törvény elfogadásának pillanatában nyilván-
való volt, hogy a gyakorlatban ez a helyzet igen
sok vitát fog eredményezni, hiszen a cím odaíté lé -
sét tulajdonképpen az egyedi, ezáltal szükségképp
szubjektív elbírálás függvényévé tette.
A gyakorlatban ez úgy mûködik, hogy a minisz -
térium a beérkezett pályázatokról összefoglalót
(táb lázatokat és rövid leírást) készít, majd a te le -
pülésügy jeles tudósaiból, illetve települési ér -
dekvédelmi szervezetek delegáltjaiból ö sszeállított
bizottságot kér fel azok értékelésére. A szakmai
vélemény általában három kategóriába (támoga-
tott, megfontolandó, nem támogatott) sorolja a
pályázókat, de ez a besorolás formailag nem
kötelezi a minisztert, aki saját szempontjainak mér-
legelésével dönt arról, hogy melyik nagy köz -
ségeket terjeszti fel a köztársasági elnöknek. A dön-
tési folyamat ettôl a ponttó l szükségképpen poli-
tikaivá, a lobbi-harcok színterévé válik. Így a vég -
leges listán már jellemzôen több (akár kétszer, há -
romszor annyi) település szerepel, mint amit a
szak mai grémium feltétlenül városnak javasolt3.
Éppen ezért a sajtóban a várossá nyilvánítási
folyamatot kísérô tudósítások és elemzések is
legin kább a pá lyázó nagyközségek polgármes te -
rének, ország gyû lési képviselôinek, neves szülöt-
teinek és ismert pártfogóinak politikai hovatarto -
zását és kapcsolatrendszerét boncolgatják, ebbôl
vonva le – a folyamat lényegét tekintve nem ritkán
helyes – következtetéseiket.
2A megyei szint szimbo likussá váló szerepét jelzi a megyei, illetve regio nális közigazgatási hivataloknak az a funkciója, hogy a
beérkezett várossá nyilvánítási pályázatokat törvényességi szempontból ôk bírálják el elsôként, ugyanakkor ezen feladatuk nem
jelent érdemi szerepet. Mi több, a törvényességi szûrôn átment dokumentációkból 2007-ben négy pályázatot formai hiba miatt nem
is értékelt a minisztérium és a szakértôi bizottság, illetve szinte minden alkalommal adnak be pályázatot nagyközségi jogállással
nem rendelkezô falvak is.
3A szakértô i bizottság által „feltétlen javasolt” csoportból elvileg k ikerülni már nem lehet, ug yanakkor többször is el ôfordult a
közelmúltban, hogy a politikai paritásra, illetve a megy ék közötti látszategyensúly megtartására tö rekedve a szakér tô i sorrendben
kiemelkedô helyezést elért település kisodródott a végül városi címet elnyert települések közül, míg nevetô sokadikként szakmailag
esélytelen települések nyerték el az áhított rangot.
VÁROSOK, VÁROSI FORGALOM
FALU VÁROS RÉGIÓ 2007/3
20
A bemutatott folyamat és gyakorlat elkerülhe -
tetlenül a városok számának gyors növekedéséhez
vezetett. A cím odaítélése sajátos ciklikusságot
mutat. A törvény a választások évében nem en ge -
délyezi új városok avatását, minden kormányzati
idôszakban tehát három esély áll a pályázók rendel -
kezésére. 1990 és 2005 között egyértelmû tendencia
volt, hogy az elsô évben viszonylag kevés
nagyközség lépett elôre, majd a ciklus végén
lényegesen több. Ha úgy tetszik, a kezdeti meg szo -
rí tásokat az új választások közeledtével a bô ke -
zûbb osztogatás váltotta fel. A címet elnyerôk
számát és (a benyújtott pályázatokhoz viszonyí-
tott) arányát tekintve a jeles eseményekhez (rend-
szerváltás, uniós csatlakozás) kötôdôen egyfajta
„amnesztia-hangulat” is tapasztalható, az aspirán-
soknak ezekben az esztendôkben jobb esélyeik
vol tak. Ebben az értelemben különlegesnek te -
kinthetô a 2007. évi gyakorlat, hiszen a ciklus elsô
évé ben soha nem avattak még kilenc új várost.
Hogy ez csak véletlen, vagy a folyamat intenzitásá-
nak újabb növekedését jelzi, azt jelenleg még bajos
volna eldönteni. Az is igaz ugyanakkor, hogy meg -
le hetôsen sok, összesen 19 település nyújtotta be
idén a pályázatát.
Ahogy a jogi megközelítés nem deklarál ilyen
szán dékot, úgy a kialakult gyakorlat mögött sem
lehet felfedezni koherens településhálózati politika
körvonalait. Arra az alapvetô kérdésre sem sikerült
még egyértelmû választ kapni a szakma képvi se lô -
inek, hogy a városi cím odaítélését egy sikeres
településfejlesztési folyamat elismeréseként, avagy
egy új (települési) idôszak kiindulópontjaként érté -
keljük. A felülrôl jövô településhálózat-fejlesztéshez
társított negatív tapasztalatokat (is) érzékelve a
dön téshozó utoljára az 1990-es évek közepén gon-
dolta végig stratégiáját e kérdésben, amikor az
akkori belügyminisztérium megbízásából, dr. Tóth
József professzor irányításával, a Janus Pannonius
Tu dományegyetem földrajzi tanszékeinek mun ka -
társai átfogó vizsgálatban tárták fel a városhiányos
térségeket és a várossá fejlesztésre, a cím elnyeré -
sére alkalmas településeket (TÓTH J. – TRÓ CSÁ -
NYI A. 1996). A kutatás konkrét javaslatokat tartal-
mazott, 2010-ig elôretekintve összesen 105 tele pü -
lés várossá nyilvánítását prognosztizálva, öt ütem-
re bontva. Ebbôl 46 nagyközség az ütemezésnek
megfelelôen, vagy annál hamarabb város lett, 22 az
ütemezéshez képest késett, de már város, 37 akkor
javasolt település pedig még nem nyerte el a címet,
s közülük 16-nak – az 1996-os elképzelések szerint
– 2010-ig kellene befutnia. A javaslat a városhálózat
bô vülésének kifejezetten dinamikus forgató -
könyvét vetítette elôre, de még így sem számolt
kereken harminc olyan nagyközséggel, amely idô -
közben mégis elôre lépett a hierarchiában4.
Tanulságos ebbôl a szempontbó l a területi kép
áttekintése (2. ábra).
1. ábra. A várossá nyilvánított települések száma és átlagos lélekszáma (1986-2007)
4A javaslatban nem szereplô, de címet elnyert települések zöme a prognosztizáltnál gyorsabb szuburbán hatásokhoz, a felértékelôdô
imázs-tényezôkhöz, valamint a keleti országrész urbanizáción keresztül történô fejlesztéséhez, így a cím relatív könnyebb megsze -
rez hetôségéhez köthetô.
2007/3 FALU VÁROS RÉGIÓ 21
VÁROSOK, VÁROSI FORGALOM
Az 1996-os kutatás végeredményeként megfogal-
mazott terv a városodás ütemét elsôsorban Tolna,
Fe jér és Békés megyében becsülte alá, itt több
olyan nagyközség elôléptetését is javasolta,
amelyik azóta egyetlen egy alkalommal sem, vagy
éppen elsôként az idén nyújtott be pályázatot.
A kivételt talán az idén harmadszor, és ismét csak
sikertelenül próbálkozó Pusztaszabolcs jelenti.
A koncepció meglehetôsen következetes volt ab -
ban a tekintetben, hogy ha egy adott térségben két
vagy több település hasonló szinten állt és meg -
osztva látta el a központi szerepköröket, akkor
mindegyiknek javasolta a várossá nyilvánítását.
Ezek közül általában csak a páros egyik tagja lett
végül város (pl.: Nagybajom igen, Böhönye nem,
Sellye igen és Vajszló nem), de olyan eset is van,
hogy egyik sem (Parád – Recsk, Gyönk – Hôgyész,
Újkígyós – Medgyesegyháza). Talán csak egyetlen
olyan eset van, ahol szomszédok közül a javaslat-
ban nem szereplô futott be (Tompa, Mélykút ro -
vására). Itt a korábban ébredô önkormányzat ter -
mé szetesen elônyösebb helyzetben volt. A kutatók
egyértelmûen alábecsülték Szabolcs-Szatmár-Bereg
és némileg Pest megye urbanizációját, illetve más
szóval eltérôen ítélték meg az ottani nagyközségek
központiságát, mint ahogy némely esetekben az
üdülôtelepülések szerepét is (Zalakaros, Bada -
csony tomaj, Visegrád). Összességében mégis azt
mond hatjuk, hogy az 1996-os elôrejelzés alap -
vetôen kiállta az idô próbáját. Ennek eredmé nye -
kép pen a városhálózat évrôl évre bôvül, és bár-
mennyire is törekszik a döntéshozó a területi pari -
tás fenntartására, számos olyan szeglete akad az
országnak, ahol mind a mai napig kiterjedt vá ros -
hiányos térségek találhatók5.
AZ ÖNKORMÁNYZATI SZEMPONT
Természetesen az állam nem kényszerülne újabb és
újabb települések várossá nyilvánítására, ha nem
jelentkezne évrôl évre tíz-húsz olyan nagyközség,
amely benyújtja a kezdeményezést. A települések
egy része erôsen motivált, hogy várossá váljon.
Az egyáltalán szóba jöhetô önkormányzatok közül
2. ábra. A JPTE kutatói által 1996-ban megfogalmazott javaslatok és megvalósulásuk. Szerk.: Tóth J. – Trócsányi A. alapján Pirisi G.
5Nógrád megyének évek óta nincs nagyközségi jogállású települése, így „városesélyes” önkormányzata, a nagyközségekkel jól ellá-
tott megyék általában magas városodottsággal jellemezhetôk (Hajdú-Bihar, Békés) vagy rendre sok pályázatot adnak be (Pest,
Szabolcs-Szatmár-Bereg).
FALU VÁROS RÉGIÓ 2007/3
22
sok vállalja a folyamattal szükségképpen együtt
járó helyi és térségi konfliktusokat, valamint a
felmerülô költségeket.
A várossá nyilvánítás kezdeményezése általában
valóban helyi üggyé válik. A pályázó települések
több nyire elég népesek ahhoz, hogy helyi kö zös sé -
gük differenciálódjon, hogy markánsan eltérô ér -
ték választások és érdekellentétek fogalmazódjanak
meg az egyes csoportok között. A közelmúltig
ebben a településméretben dominánsan független,
helyi és térségi viszonyokat jól ismerô, nem poli-
tikai törésvonalak mentén differenciált telepü lés -
vezetés volt jellemzô. Noha a pályázatok visszatérô
mondata, hogy „a helyi közösség egy emberként
sorakozott fel az önkormányzat mögött”, ez a va -
lóságban csak ritkán ennyire egyértelmû. Alig lehet
olyan pályázóval találkozni, ahol ne lennének a
kezdeményezésnek határozott ellenzôi.
Az ellenérvek több forrásból fakadhatnak. Egyik
legegyszerûbb és legtipikusabb formája politikai
gyö kerû: a kezdeményezés markánsan kötôdik a
pol gármesterek személyéhez, akik sokszor politi -
kai célkitûzéseik (2006 ôszén kampányuk) részévé
teszik a városi cím elnyerését. A velük szemben álló
(politikai) csoportok – amelyek ezen a szinten talán
nem is elsôsorban pártkötôdések alapján, hanem
inkább személyes (esetenként helyi gazdasági)
ellentétek mentén szervezôdnek – gyakran ezen
ke resztül is támadják ellenfelüket. Másrészt mind a
képviselôk, mind pedig a lakosság egyes csoportjai
rendelkeznek bizonyos érvkészlettel: sokallják a
pá lyázat költségeit, tartanak a városi ranggal járó –
feltételezett – többletfeladatok finanszírozásától.
A la kosság soraiban gyakran fogalmazódik meg az
is, hogy féltik a „falusi nyugalmat”, úgy vélik, hogy
a városi cím önkéntelenül is a település képének
átalakulásával, a tempó felgyorsulásával, a hagyo -
mányos értékek degradálásával fenyeget, amely
eddigi életvitelük módosítására kényszeríti ôket.
Az agrártérségekbe beágyazott, komoly mezô gaz -
da sági hagyományokkal rendelkezô vagy éppen a
falusi turizmusban érdekelt települések körében a
tes tületi üléseken sokszor a városi cím hozta res -
trik cióktól tartva támadják meg a pályázat gondo-
latát. Ez utóbbi érvelés – amelyet semmiképpen
sem lehet megalapozottnak tekintetni, éppen a
rang és a funkció különválása miatt – abban az eset-
ben kaphat különös hangsúlyt, ha olyan agglo me -
rá ciós településen jelenik meg, ahol a „tôsgyö -
keres” és az „újonnan jött” lakosság konfliktusa
egyébként is napirenden van. Ez eredményezte pél -
dául Törökbálinton a megkésettséget: a városi cí -
met idén elnyerô település egyértelmûen kilóg a
me zônybôl mind méretét, mind funkcióit, mind
pedig gazdasági, infrastrukturális erejét és fej lett -
ségét tekintve. Talán az egyetlen idei pályázó, ame-
lyik minden tekintetben vitán felül állóan kis vá ro -
sias, lakossága a kilencvenes évek közepén azon-
ban még helyi népszavazáson vetette el a várossá
válás kezdeményezését. Idén ez már fel sem
merült, az egyébként politikai értelemben erôtelje-
sen fragmentálódott településen ebben az egy kér -
désben szerencsére egységes álláspont alakult ki.
Hasonló politikai jellegû konfliktusnak esett majd-
nem áldozatul Kozármisleny pályázata is. A Péccsel
szomszédos, dinamikusan növekvô és látványosan
fejlôdô nagyközség elôzô képviselôtestülete egyér -
telmûen várospárti volt, megrendelte és elké szí -
tette a szükséges dokumentációt. Az önkormány -
zati választások után felálló új testület inkább a
kezdeményezés és a várospárti polgármester ellen
foglalt állást, és szó szerint az utolsó pillanatig tartó
viták után döntöttek csak a pályázat beadása mel-
lett, ami viszont rögtön sikert hozott a számukra.
Talán ennyibôl is nyilvánvalóvá vált, hogy meg íté -
lésünk szerint a várossá válás motivációja nem rit -
kán politikai. A kezdeményezés lényegesen gya k -
rabban indul ki az önkormányzattól, mint a pol gá -
roktól, és szorosan kötôdik a polgármester, valamint
a település vezetôi, tágabban értelmezve esetleg a
helyi elit tevékenységéhez, akik az általuk irányított
fejlôdési folyamat megkoronázását látják a cím elny-
erésében. Szerencsésebb esetben a szán dék hoz tu da -
tos fejlesztések, a városias funkciók meg telepítésére
tett célirányos erôfeszítések több éves elôkészítése
elôzi meg a pályázat benyújtását, mint ahogy azt az
idén egyébként sikertelenül pá lyázó, de az elmúlt
években látványos fejlesztések so rát megvalósító
Bodajk esetében is tapasztal hattuk.
A település vezetôit mint kezdeményezôket tá -
gab ban értelmezve, a jegyzô, illetve a helyi értel mi -
ség, rajtuk keresztül a civilek szerepe a döntô.
A helyi társadalom valamely befolyásos képviselô-
je, aki elég hiteles ahhoz, hogy a pályázat oldalára
állítsa a tamáskodókat, aki szinte személyes ügy -
ként ambicionálja a sikert, a döntéshozókat és a
helyi közösség csoportjait egyaránt képes meg -
gyôz ni az ügy jelentôségérôl.
2007/3 FALU VÁROS RÉGIÓ 23
VÁROSOK, VÁROSI FORGALOM
Az elsô vagy leggyakoribb kérdés, ami az
elôkészítô testületi üléseken, esetleg közmeghallga -
tásokon megfogalmazódik, hogy milyen konkrét
elônyökkel és hátrányokkal jár a városi cím elnye -
rése. Önmagában az a tény, hogy az arra magukat
alkalmasnak érzô nagyközségek (évente akár 20-25
te lepülés) kezdeményezik várossá nyilvánításukat,
jelzi, hogy az önkormányzatok megítélése szerint
még mindig presztízse van e címnek. Napjainkban,
szemben a tervgazdaság évtizedeivel, ezek az elô -
nyök nagyon nehezen számszerûsíthetôk. Nem
létezik például külön községi vagy városi normatí-
va. A városi címmel rendszerint együtt járó többlet-
feladatok (utóbbi idôben például az okmányiroda)
is inkább vonzerôként jelennek meg, ugyanakkor
más területeken (pl. más településekrô l iskolába
bejáró gyermekek után járó normatíva) bevé tel -
kieséssel is számolni kell. A közvetlen anyagi
elônyök közül rendszerint a személyi jövedelem -
adó helyben maradó hányadát említik, amelyet az
állam a városoknál valamivel magasabb összeg -
határig kerekít fel, amennyiben az egy fôre jutó
adóerô nem éri el az évente meghatározott szintet.
Így a viszonylag rosszabb helyzetû nagyközségek
jutnak közvetlen, összegszerûen a településméret-
tôl függôen 2-20 millió forintos nagyságrendû
többlet forráshoz a költségvetésükben.
A kevésbé megfogható elônyök között az ismert-
ség növekedését, ezzel az új kisváros telephelyi ér -
té kének emelkedését említhetjük meg. Ez a felér té -
kelôdés egyaránt megmutatkozik a gazdasági
szervezetek szûkebb értelemben vett telephely-,
illetve a népesség lakóhelyválasztásában is. A tele -
pülés városként sokkal könnyebben jelenik meg a
valóságos és mentális térképeken, mint nagy -
községként. A várossá válás olyan cél lehet, amely
tapasztalataink szerint képes egyesíteni a helyi
lakosság különbözô érdekû csoportjait, olyan pro-
jekt, amely sikeres megvalósítása esetén közösség -
for máló erejével évekre lendületet adhat a tele -
pülésnek.
A nagyközségi/kisvárosi önkormányzatok szá -
mára a várossá válás kezdeményezése olyan pro-
jekt, amely érezhetôen kihívás elé állítja az appará-
tust. A pályázati dokumentáció lényegében mint egy
100-200 oldalas, a nagyközséget minden rész letében
bemutató, meghatározott szempontok sze rint
elkészített írásos anyagból (egyedi településmono-
gráfia) és annak táblázatos mellékleteibôl áll. A do -
kumentáció összeállítására kevés önkormány zat
vállal kozik saját maga. Egyrészt nincs hozzá meg fe -
lelô személyi kapacitás, illetve a polgármesteri
hivatal munkatársainak nincs tapasztalatuk az ilyen
mû fajú írásmû elkészítésében. Ennek ellenére elô-
fordul, hogy pusztán a helyi erôkre támaszkodva
készül el a pályázat. 2006-ban Körösladány ön -
kormányzata ugyan igénybe vett külsô, szakmai
tanácsadó segítséget, de a sikeresnek minôsített do -
ku mentációt az önkormányzat munkatársai és a
helyi értelmiség képviselôi írták. Ezen a ponton
azok a települések vannak elônyben, ahol a korábbi
években például aktív helytörténeti kutatások foly-
tak, kiadványok születtek, települési monográfiák,
évkönyvek jelentek meg, illetve valóban naprakész
és átfogó elektronikus nyilvántartást ke zel az appa -
rátus. Igen fontos szempont, hogy az ön kor mány -
zat kiemelten jó kapcsolatot ápoljon az intéz mény -
vezetôkkel, civil szervezetekkel, a nagy község
szellemi életét meghatározó más sze mélyekkel,
valamint a vállalkozókkal, hiszen ôk szol gálhatnak
az egyes ágazati területekrôl a pá lyá zathoz szük-
séges részletes adatokkal és információkkal.
A pályázatok zömét azonban külsô szereplôk
készítik el. Mûködnek a piacon tanácsadó cégek és
szakmai mûhelyek, amelyek rendszeresen vállal-
nak ilyen feladatokat. Munkájuk során ôk is kény -
telenek a helyben fellelhetô információkra tá -
maszkodni, de elônyük, hogy képesek határozot-
tabban megfogalmazni a települések térségi sze -
repét. A kívülálló nézôpontjával, elfogulatlanabbul
jelenítik meg ugyanazon – a településen élôk szá -
mára megszokott, esetleg éppen ezért jelentôsnek
sem tartott – értékeket, területi és országos kontex-
tusban egyaránt. A szolgáltatásnak természetesen
meglehetôsen széles skálán szóródó ára van,
amelyet nem minden pályázó önkormányzat képes
könnyû szerrel kigazdálkodni6, míg mások befek-
tetésként értelmezik, illetve kommunikálják.
A jól szervezett helyi közösség – amelynek rész -
letes bemutatása a pályázat egyik elengedhetetlen
fe jezete – a dokumentáció készítésekor is jelentôs
szerepet játszhat. A tapasztalatok ebbôl a szem-
6A 2006. évi pályázók közül két nagyközség csak hitel felvételével tudta kiegyenlíteni a pályázati dokumentáció elkészítésének
költségét, amely semm iképpen sem a tervszerû és megfontolt gazdálko dás, illetve a települési prioritások he lyes m eg fo galmazásá-
nak bizonyítéka.
FALU VÁROS RÉGIÓ 2007/3
24
pontból is sokszínûek. Van olyan önkormányzat,
amely a pályázatot annak több fázisában elér he -
tôvé teszi a települési honlapon, és széles körben
reflexiókat vár. Ugyanakkor akadnak vezetôk, akik
a dokumentációt lényegében el sem olvassák, az
abban foglaltakat nem is ismerik.
A helyben egyeztetett anyagokat a pályázók
igyekeznek összhangba hozni a minisztérium
folyamatosan változó7szempontjaival. Ez a gya -
kor latban az illetékes minisztériumi ügyintézôk
elôzetes kontrollját jelenti, akik települési bejáráson
is meggyôzôdnek a nagyközségek alkalmas sá -
gáról, a pályázatokban festett kép valós árnya la -
tairól. Jó tanácsokkal szolgálhatnak a pályázat kivi -
te lezésére, szerkesztésére vonatkozóan, de rend re
elh atárolódnak az esélyek latolgatásától, hiszen bár
aprólékosan feldolgozzák és kivonatolják a pályá -
zatokat a szakértôi bizottság számára, a tényleges
döntési folyamatban késôbb nem vesz nek részt.
Az önkormányzatok számára, amennyiben a
dön tést az elsô, a pályázat elkészítését és
benyújtását a második szakasznak tekintjük, itt
kezdôdik (idôben valójában általában már koráb-
ban) a harmadik fázis. Ebben igyekeznek egyen -
getni a kezdeményezés útját. Ennek egyik gyakori
mó dja a település ismertségének általános nö ve -
lése, a média-megjelenések intenzitásának erô sí -
tése, a városi címre történô aspirálás aktív kommu-
nikációja. Ennek hatásköre azonban ritkán terjed
túl a megyei sajtón, így a döntéshozókra csak
csekély befolyással lehet. Viszonylag ritkaság, hogy
a pályázó nagyközség vezetôje országosan is is -
mert, vagy legalábbis saját pártjában is jelentôsebb
funkciót betöltô politikus. Részletes vizsgálatok
ebbôl a szempontból tudtunkkal még nem készül-
tek, de „elsô látásra” úgy tûnik, hogy nincsen
egyértelmû kapcsolat a települési po lgármester
párt állása és az aktuális kormánykoalíció össze -
tétele között, már csak azért sem, mert a tele pü -
lések vezetôinek jó része ezen a szinten névleg még
mindig függetlenként, vagy helyi civil szervezetek
jelöltjeként irányítja községének ügyeit. Ebbôl
következôen komoly szerep hárulhat helyi kö tô -
désû, de országosan ismert, esetleg befolyásos
személyekre, akik lobbierejükkel meghatározó be -
folyással lehetnek a végsô eredményre. Nem egy
polgármester megmozgat minden követ annak ér -
dekében, hogy települése és annak céljai még
ismertebbek legyenek8, illetve, hogy vezetô politi -
kust valamilyen ürüggyel (a legcélszerûbb egy új
be ruházás ünnepélyes átadása) a nagyközségbe in -
vitáljon, amellyel minimálisan is az országos média
fókuszába kerülhet.
Fontos feladat hárulhat még a térség országgy û -
lési képviselôjére, aki adott esetben képes lehet
befolyást gyakorolni az eseményekre. Ezek a tö -
rekvések ugyanakkor gyakran kioltják egymást, és
szemben áll velük a minisztériumnak az a jogos
igénye, hogy valamiképpen mégis csak féken tart-
sa az efféle, kevéssé szakmai alapon nyugvó fo lya -
matot. 2006 ôszén például az elsô megismert, bár
hivatalosnak semmiképpen nem tekinthetô állás -
pont két-három nagyközség elôlépését prognoszti -
zálta. Ez változott – persze már a számos alkalmas-
nak látszó pályázó ismeretében – négyre, majd vé -
gül kilencre. Végsô soron nem könnyû megmon-
dani, mi a sikeres kezdeményezés záloga: a nagy -
község térségi és országos összevetésben is ér -
tékelhetô adottságain kívül szükség van ennek
szín vonalas bemutatására, segíthetnek a megfelelô
kapcsolatok, de semmire sincs garancia, és szükség
van talán némi szerencsére, illetve kitartásra9.
ÚJ KISVÁROSOK MA ÉS HOLNAP
A jelenlegi és közelmúltbéli várossá nyilvánítási
gya korlat megerôsíti azokat az új kisváros-típu-
sokat, amelyeket az 1996. évi kutatás (TÓTH J. –
TRÓCSÁNYI A. 1996) leírt. A térszerkezeti típus
valamely kistérség vagy mikrotérség központja, ál -
talában sokoldalú funkciókat koncentrál, külö -
nösen a humán területen, de egyetlen ágazati funk -
ciója, vagy vonzása sem kiemelkedô. Tipikusan
ilyen települések a legkisebb új városok (pl. Pálháza
és Ôriszentpéter), illetve az idén a címet elnyerôk
közül Mándok. A gazdasági-foglalkoztatási típus
egy-egy nagyobb vagy több kisebb vállalkozás
7 A változások egy része az értékelô fôosztály szervezeti hovatartozásából (pl. települési és lakásügyi – területrendezési és
településügyi) eredeztethetô, míg mások a törvényszerûen szubjektív pályázatok objektív értékelését, összevethetôségét segítik.
8 2006-ban akadt rá példa, hogy a városi címre pályázó település imponálóan dinamikus polgármestere a dokumentációt az abban
foglaltak széles kö rû megismertetése végett 60 példányban készíttette el, majd személyesen juttatta el a helyi, térségi, illetve orszá-
gos notabilitásokhoz.
2007/3 FALU VÁROS RÉGIÓ 25
VÁROSOK, VÁROSI FORGALOM
jelenlétével vált környezete legfontosabb gazdasá-
gi központjává, legfontosabb jellemzôje a pozitív
munkaerô-mérleg. Ezek a települések általában
dinamikusan fejlôdnek, köszönhetôen az élénk
gaz dasági tevékenység következtében az önkor-
mányzati költségvetésben is megnyilvánuló be vé -
te leknek. Ilyen település az idén várossá lett
nagyközségek közül a Henkel gyárának otthont
adó Körösladány. A klasszikus üdülôtelepülések
képezik a következô csoportot, ahol gyakran talál-
hatunk egészen kis lélekszámú városokat is. Ti -
pikus példa lehet erre a közelmúltból Harkány, Ba -
latonföldvár, illetve Zalakaros, 2007-ben pedig Bük.
Különleges csoportot képeznek az image-típus-
ba sorolható új városok: itt a településnév lé nye -
gében márkanévként mûködik, valamely kulturális
vagy turisztikai termék, attrakció jelenti a település
ismertségének a bázisát. Ezek ugyan a klasszikus
értelemben vett vonzáskörzettel nem rendelkez -
nek, de ismertségük széles körû. Ebbe a csoportba
sorolható Villány, Badacsonytomaj, Pannonhalma,
Herend, Máriapócs és Visegrád is. Végül, de nem
utolsó sorban beszélni kell az agglomerációs típus-
ról is, amely az utóbbi években növekvô számban
adott új kisvárosokat. Ezeken a településeken a la -
kos ságszámnak rendkívül gyors növekedéséhez az
infrastruktúra kiépülése csak a legutóbbi években
kezd felzárkózni. Valódi térségi szerepük általában
csekély, amely a nagyvárosok árnyékában reálisan
nem is igen lehet erôsebb. Feltûnô viszont gyara -
po dásuk, mind mennyiségi, mind pedig minôségi
értelemben. A legnagyobb számban ezeket Buda -
pest környezetében találjuk meg Pomáztól Pilisig,
de van már példa a regionális központok térsé gé -
ben lévô községek dinamikus városiasodására,
illetve sikeres pályázataira is: Sándorfalva, Hajdú -
sám son, Alsózsolca, Felsôzsolca, Kozármisleny.
Hogyan ítélhetô meg a várossá nyilvánítás jövô-
je Magyarországon? Úgyszólván minden szereplô
vé leménye önmagában is ambivalens ebben a te -
kin tetben. Mind a szakma, mind pedig a kormány -
zat kételyeket fogalmaz meg a jelenlegi folyamat
fenntartásával kapcsolatban. Az okokat érthetôen
másképp látják, a megoldási javaslatok – nevezete-
sen a szabályozás átgondolása – lényegében egy-
becsengenek. Ez áll abban a 2007. februári kel-
tezésû, a minisztérium által közzétett vitaanyagban
(ÖTM 2007), amely az önkormányzati rendszer
továbbfejlesztésével kapcsolatos problémákat vizs-
gálva kitér a várossá nyilvánítás feltételeinek mó -
do sítására is, hangsúlyozva, hogy a város elsôsor-
ban „…a törvényben elôírt közszolgáltatások térsé-
gi ellátója, szervezôje. Ezt meg kell fogalmazni az
önkormányzati törvényben is, és ehhez indokolt
igazítani a várossá nyilvánítás feltételrendszerét
is… A szükséges minôsített többség hiányában is
meg oldható a várossá nyilvánítás feltételeinek szi -
go rítása, illetve alkalmazhatók a differenciált fela-
dattelepítés eszközei.” Végsô soron a vitaanyag
megfogalmazói hangsúlyoznák, megerôsítenék a
város és község közötti különbözôséget, akár az
önkormányzati törvénybe foglalt módon is. A vá -
ros sá nyilvánítás kritériumai így nem csak szigo -
rúb bak lennének az eddigieknél, hanem a ter-
vezetbôl kiolvasható módon határozottabb körvo -
nalat nyernének abban is, hogy a fô szempont a
térségi közszolgáltató feladatok ellátása, a közpon-
ti helyi szerepnek történô megfelelés volna.
Elvileg ez a megközelítés szakmailag korrektnek
is nevezhetô, egyetlen nem elhanyagolható problé -
mával. Nincsen benne szó – és a magyarországi vi -
szo nyokat ismerve számunkra egyébként elkép zel -
hetetlen is – a meglévô városi címek felülvizsgá -
latáról. Pedig az valószínûleg minden hozzáértô
számára nyilvánvaló, hogy számos jelenlegi város
nem állna ki egy ilyen próbát, mert várossá nyilvá -
ní tásukkor a központivá válás csak egyike volt a
mérlegelt tényezôknek. Egyértelmûen ilyenek a
fent említett image-típusba sorolt települések, de az
agglomerációs kisvárosok döntô többsége elvi -
tatha tatlanul városias, mégsem rendelkezik ön -
magán túlmutató jelentôséggel, térségi szereppel.
Eltekintve ettôl, nem nagyon képzelhetô el olyan
szigorítás, amely ne eredményezne igazságtalan
helyzetet. A szellem kiszökött a palackból: nem egy
olyan település kapott az elmúlt években városi
rangot, amelyhez képest hasonló, vagy akár jobb
mutatókkal rendelkezô nagyközségek sorát ta lál -
9 A pályázatok összehasonlításakor a minisztérium megvizsgálja, hogy az adott nagyközség hányadik alkalommal nyújtotta be a
kezdeményezést, és a szorgalom itt is meghozhatja gyümölcsét. Ennek ellentmondani látszik, hogy az idén mind a pályázók, mind
a nyertesek között többségben voltak az „újoncok”, így az olyan „veteránok”, mint Pusztaszabolcs és Kál, amelyek az idôszak alatt,
dokumentált fejlôdésük ellenére az idén sem jártak sikerrel.
FALU VÁROS RÉGIÓ 2007/3
26
juk még az országban. Joggal merülhet fel, hogy ha
a városi címet a törvényhozó a jövôben valós tar-
talommal kívánja felruházni, akkor indokolt lenne
a nivellálás: a hasonló fejlettségû településeknek
lehetôleg azonos kategóriába kellene kerülniük, és
ez valószínûleg sokkal inkább képzelhetô el a
városi, mint a nagyközségi jogállás keretei között.
Ennek megfelelôen, még jelentôs szigorítás esetén
is várható további nagyközségek elôléptetése,
legfeljebb csak az ütem mérséklôdhet majd.
Továbbélése esetén a jelenlegi gyakorlat egyre
inkább azt jelenti majd, hogy a városokkal szem-
ben korábban elvárt komplexitás helyett a vala -
mely területen kiemelkedô nagyközségek városok
lehetnek. A nagyközség-állomány mind számsze -
rûleg, mind pedig minôségi elemeit tekintve véges.
Az idei évet alapul véve akár 5-6 év alatt várossá
lehetnek azok a települések, amelyek a fenti érte -
lemben legalább részleges központi szerepkört töl-
tenek be, míg a nagyközséghálózat elemeinek
maradéka még ezeket az enyhe feltételeket sem
lesz képes teljesíteni a közeljövôben. Új nagy közsé -
gek létrejöttére, illetve egyáltalán: a település há -
lózat új elemeinek felemelkedésére csak az agglo -
me rációkban van esély, de ezek száma is igen-igen
korlátozott. Korábban fogalmazódtak meg ugyan
elképzelések a nagyközségi kritérium feloldására,
vagyis a nagyközségi címmel nem, de kellô
fejlettséggel rendelkezô települések „helyzetbe
hozására”10, de ezek közül sem kerülne ki sok po -
ten ciális jelölt. A városok számának gyarapodása a
közeljövôben így vagy úgy megtorpan, néhány év
múlva ehhez még törvényi szigorításra sem lesz
szükség. A folyamat mérlegét talán majd akkor lesz
célszerû megvonni, ám annyit mindenképpen le
lehet szögezni: ha a cím adományozásától nem is
lesz egyik napról a másikra funkcionális értelem-
ben vett város egy adott településbôl, de az elvárá-
soknak való megfelelés igénye motiválóan hat, se -
gít heti a fejlesztési célok elérését. A projekt szeren -
csés esetben összekovácsolja a közösséget, így
bizonyosak vagyunk benne, hogy a várossá nyilvá -
nítás igen kedvezôen befolyásolja az érintett tele -
pülések fejlôdését. Talán ez is egy olyan folyamat,
amelynek során nem is az elért cél, hanem az odáig
bejárt út a fontosabb egy település életében.
Malatyinszki Szilárd
doktorandusz
Pécsi Tudományegyetem
Földtudományi doktori iskola,
szumaszi@globonet.hu
Trócsányi András
tanszékvezetô egyetemi docens
Pécsi Tudományegyetem
Földrajzi Intézet
Társadalomföldrajzi és
Urbanisztikai Tanszék
troand@ttk.pte.hu
Pirisi Gábor
egyetemi tanársegéd
Pécsi Tudományegyetem
Földrajzi Intézet
Társadalomföldrajzi és
Urbanisztikai Tanszék
pirisig@gamma.ttk.pte.hu
10Az elôzô ciklusban az erre vonatkozó indítvány végül az országgyûlés illetékes bizottságáig juto tt el, de o tt a benyújtó ké pviselô ,
akinek választókörzetében Böhönye lett volna érintett a kérdésben, visszavonta azt.
2007/3 FALU VÁROS RÉGIÓ 27
VÁROSOK, VÁROSI FORGALOM
BELUSZKY P. 1983: A várossá nyilvánítás szerepe a
területfejlesztésben. – Állam és Igazgatás, pp. 912-
924.
BELUSZKY P. – LYÔRI R. 2006: Ez a falu város!
(Avagy a városi rang adományozásának gyakor-
lata és következményei 1990 után). Tér és Társa -
dalom, 2. sz. pp. 65-81.
CSAPÓ T. – KOCSIS ZS. 1997: A várossá nyilvánítás
elvi kérdései, potenciális városok az Északnyugat-
Dunántúlon. Tér és Társadalom, 11. évf., 1. sz. pp.
183-196.
DÖVÉNYI Z. 2006: „Ez a falu város” – Tûnôdések a
hazai várossá nyilvánítások kapcsán. In: Blahó J. –
Tóth J. (szerk.): Tanulmányok Mendöl Tibor
születésének 100. évfordulójára. Mendöl Tibor
Centenáriumi Év Bizottsága, Orosháza – Pécs, pp.
109-115.
KISS É. 1998: A várossá nyilvánítás problematikája és
a várossá válás jelentôsége az önkormányzatok
szemszögébôl. Földrajzi Közlemények, 122. (46.)
évf. 3. sz. pp. 456-481.
LÁSZLÓ L. – SÓTH J. (szerk.) 1998. Gondolatok a
településrôl. Településfejlesztési Füzetek Külön -
szám. BM Kiadó, Budapest, 88 p.
ÖTM 2007: Vitaanyag a helyi önkormányzati rendsz-
er továbbfejlesztésének irányairól. Önkor-
mányzati és Területfejlesztési Minisztérium, Bp. 27
p. www.bm.hu
SZIGETI E. 1998: Urbanizáció, városhálózat, várossá
nyilvánítás. Területi Statisztika, 1. évf. Bemu tat -
kozó szám. pp. 68-82.
TÓTH J. – TRÓCSÁNYI A. (szerk.) 1996. Összegzés
„A magyarországi városhálózat és a városhiányos
térségek vizsgálata” c. kutatás témakörében. JPTE
TTK ÁTUT Pécs, 126 p.
TÓTH J. – TRÓCSÁNYI A. 2006. A magyarországi
városhálózat és a városhiányos térségek vizsgála-
ta. In: Pap N. – Tóth J. (szerk.): Terület- és tele -
pülésfejlesztés II. Kutatások a terület- és település-
fejlesztésben. Alexandra Kiadó, Pécs, pp. 207-215.
ZOLTÁN Z. 2002; 2003: A magyar kisváros-hálózat
kiteljesedése az 1990-es évtizedben I.-II.
Comitatus, 12.-13. évf. 2002/nov.-dec, ill.
2003/jan-feb., pp. 142-151; 121-126.
www.varossanyilvanitas.hu
IRODALOM
