Content uploaded by Vera Szabari
Author content
All content in this area was uploaded by Vera Szabari on Jun 24, 2021
Content may be subject to copyright.
A TÁRSULÁSOK SZOCIOLÓGIÁJA
SZABARI Vera
ELTE Társadalomtudományi Kar
H-1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/a.; e-mail: szvera@yahoo.com
Bruno Latour: Reassembling the Social An Introduction to Actor-Network-Theory. Oxford:
Oxford University Press, 2005.
Bruno Latour a modern inter- és multidiszciplináris társadalomtudományok sztár-
ja, aki szívesen provokálja olvasóit, legújabb munkájában nem kisebb feladatra, mint a
társadalmi valóság fogalmának újrakonceptualizálására vállalkozik. A fogalmak pon-
tos meghatározása fontos és megszokott vállalkozás a társadalomtudományok terüle-
tén, és nem egyszer egybe esik a szociológia diszciplináris elhatárolásának, valamint a
gyakorlati kutatások megalapozásának igényével. Latour definíciós kísérlete ugyan-
akkor összekapcsolódik az úgynevezett „cselekvõhálózat elmélet” [Actor-Network-
Theory – ANT] bemutatásával. Az, hogy Latournál együtt jár a cselekvés illetve a szo-
ciológia tárgyának meghatározása, nem szokatlan a szociológia történetében, például
Max Weber vagy Talcott Parsons szintén lényeges lépésnek tekintették a cselekvés
meghatározását ahhoz, hogy a szociológia tárgyához, a társadalomhoz vagy a társadal-
mi fogalmához eljussanak.1E szociológiai hagyomány lenne az oka annak, hogy
Latour visszatér ahhoz az irányzathoz, amit már 1997-ben temetett?2
A cselekvõhálózat elmélet kialakítása az 1980-as évek elejére tehetõ és mindenek-
elõtt a francia Michael Callon és Bruno Latour, valamint a brit John Law nevéhez kö-
tõdik. Ezek a szerzõk olyan interdiszciplináris iskolát hoztak létre, amely a tudomány-
és technikakutatások területén kialakított hagyományos eljárások és beidegzõdések
megváltoztatását, egy konceptuális keret kidolgozását tûzte ki célul, amely egyszerre
képes integrálni mikro- és makro-, humán és nem humán cselekvõket. A cselekvõháló-
zat elmélet központi gondolata, hogy a cselekvések nem vezethetõk vissza az önálló
Szociológiai Szemle 2007/1–2, 109–118.
KÖNYVEK
1 Ezt a felvetést támasztja alá, hogy – bár Latour nem Weber vagy Parsons cselekvésteóriáját említi –
Durkheimmel szemben Tarde elméletére hivatkozik, szerinte õ képviselte a helyes irányt a társadalmi
meghatározásánál, hiszen Tarde valamiféle cselekvéselméleti szociológiát vagy inkább szociálpszicho-
lógiát kívánt mûvelni.
2 Latour, bár a cselekvõhálózat elmélet kidolgozói között munkálkodott, az 1990-es években mind több
kritikával illette az irányzatot, míg egy 1997-es workshopon teljes mértékben szembefordult azzal és ki-
jelentette: „Négy dolog van, ami nem mûködik a cselekvõhálózat elméletben (Actor-Network-Theory),
a cselekvõ fogalma , a hálózat fogalma, az elmélet fogalma és a kötõjel! Négy koporsószög” (Latour
2004: 15).
cselekvõk döntéseire, ezért nem az egyes cselekvõket, hanem a cselekvések által meg-
határozott hálózatot és annak heterogén összetevõit kell vizsgálat alá vonni. A hetero-
gén jelzõ több dolgot foglal magában: egyrészt az elemek (cselekvõk) heterogenitását,
melyek lehetnek emberek és nem emberek, tárgyak, technikák, tudáskészletek és
összekapcsolódásaik (lásd aktáns), másrészt kapcsolataik heterogenitását, azt, hogy
viszonyaik nem vizsgálhatók az egymástól jól elhatárolható, különállónak tekintett
társadalmi, gazdasági, politikai, technikai vagy természeti dimenzióban (lásd asszoci-
ációk). Az ANT képviselõi nem a társadalmi magyarázatok kiterjesztésére tettek kísér-
letet, éppen ellenkezõen, erõs kritika alá vonták a hagyományos és a kritikai
szociológiai nézõpontokat (lásd aszociológia).
ASZOCIOLÓGIA
Latour 2005-ös munkájának legszembetûnõbb vonása a folyamatos polemizálás.
Könyve az eddigiektõl eltérõ módon erõteljesen reflektál a szociológiára,3leginkább
egy Latour által általánosnak vagy hagyományosnak tekintett szociológiai látásmódra,
a „társadalmi valóság szociológiájára”, s azt kívánja igazolni, hogy elmélete, az
„asszociációk szociológiája” jelentõs mértékben különbözik ettõl. A szociológiát a re-
lativizmus elõtti, míg az ANT szociológiáját a relativista fizikával analóg képzõd-
ménynek tekinti (Latour–Woolgar 1979, Latour 1987, 1993).
Az ANT képviselõi közül nem Latour az elsõ, aki a szociológia megreformálását
sürgeti. Callon már 1987-es munkájában javaslatot tett a szociológia átalakítására
(Callon 1987: 99). Callon érvelése: a világ nem darabolható fel társadalmi és nem tár-
sadalmi elemekre, a különbözõ típusú aktorok összefonódásai folyamatosan módosít-
ják a köztük lévõ viszonyokat és azok értelmezését. Ennek megfelelõen az ANT
képviselõi olyan tudományos vagy technikai megoldásokat, eseményeket vizsgálnak,
ahol a történések különféle szereplõi – Callon vizsgálataiban például mérnökök és
elektromos autók, vagy fésûskagylók, halászok és tudósok – ugyanannak a hálózatnak
(láncolatnak) a részei, s egymásra gyakorolt hatásaikkal alakítják az eseményeket
(Callon 1986, 1987). Callon akkori felvetése nem eredményezett jelentõsebb vitát a
szociológián belül.
Latour hasonló gondolatból indul ki mostani könyvében. A legnagyobb problémát
a „társadalmi” kifejezés használatában látja, mindabban, amit a szociológusok a társa-
dalmi kifejezésbe bezsúfolnak, és ezzel elintézettnek tekintenek. Latournak persze
igaza van, valóban elõszeretettel használjuk a társadalmi hatást, erõt, valóságot, struk-
túrát, normát stb. magyarázó tényezõként. A társadalom, illetve a társadalmi kifejezé-
sek meghatározási kísérletei pedig végigkísérték a szociológia egész történetét. Annak
ellenére, hogy számos definíciós kísérlet született, nincs megoldás arra a kérdésre: mi
a társadalom, mit tekinthetünk társadalminak. Éppen az elméleti sokszínûség miatt
egy szociológus alapvetõ kétkedéssel olvassa Latour gondolatmenetét: vajon tényleg
Szociológiai Szemle 2007/1–2.
110 SZABARI VERA
3 Latour korábbi mûveiben is számtalanszor találkozhatunk a szociológia alapjait érintõ kérdésekkel, pél-
dául a tudományos tények társadalmi konstrukciójának vagy a természet és a társadalom mesterséges
szétválasztásának kérdése kapcsán (1979, 1987, 1993), de ezekben magát a szociológiát mint diszciplí-
nát nem állította a kritika középpontjába.
létezik a Latour által feltételezett „általános” szociológiai nézetrendszer, beszélhe-
tünk-e általában a szociológia álláspontjáról?
Latour megkérdõjelezi, hogy léteznek kizárólag társadalminak tekinthetõ viszo-
nyok, amelyek együtt kijelölnék a társadalmi valóság határait, és ezért a társadalmi va-
lóság magyarázó szerepének újragondolását sürgeti (Latour 2005: 2).4A következõ
dolgokat tulajdonítja a szociológiának és utasítja el a „társadalmi” kifejezés használa-
tával kapcsolatban: 1) létezik egy úgynevezett társadalmi környezet, ahol a nem társa-
dalmi tevékenységek zajlanak, 2) a társadalmi a valóság egy meghatározott területe, 3)
a társadalmi használható a kauzalitás egy speciális fajtájaként, 4) a társadalmi egész
hatása csak a társadalomtudósok számára látható.
A könyv elsõ részében azokat a kérdéseket boncolgatja, amelyeket mi, a „társadal-
mi valóság” szociológusai magától érthetõ dolgokként kezelünk, Latour pedig éppen a
bizonytalanság forrását látja bennük, és a következõ kérdéseket teszi fel – mindegyik
kérdésnek egy-egy külön fejezetet szentelve –: mit értünk csoport, illetve cselekvés
alatt, mik a tárgyak, milyen kapcsolat van természet és társadalom között, s végül mit
jelent írni. Latour konklúziója: „A tény az, hogy senki sem ismeri a választ – ezért kell
együtt megszervezni, stabilizálni és módosítani a fenti megjelöléseket. Ezért olyan
nélkülözhetetlen, hogy a társadalomtudósok újra összeillesszék a társadalmit” (Latour
2005: 138).
Honnan ered Latour averziója a szociológiával szemben? Közismert, hogy mun-
kássága az 1970-es évek végén a tudomány antropológiai kutatatásával kezdõdött. S
talán ide vezethetõk vissza a bonyodalmak is: „minden félreértés a tudományos tények
társadalmi konstrukciójának szerencsétlen kifejezésével kezdõdött” (2005: 88 – ki-
emelés SZV). Latour elutasítja elméletének azon interpretációját, hogy a (tudomá-
nyos) tények csupán társadalmi konstrukciók. A konstrukció nem az igaz vagy az
objektív ellentéte, a hangsúly pedig valaminek a létrehozásán van – hangoztatja. Ami-
kor egy mérnök vagy építész megkonstruál egy szerkezetet, egy épületet, akkor létre-
hoz valamit, ami másként is lehetne, de a sok lehetséges variáció közül kiválaszt egyet,
ami megszilárdul, stabilizálódik. Vagyis a dolgok, épületek, tárgyak, így a tudomá-
nyos eredmények is azért létez(het)nek, mert valaki megkonstruálta õket. A kérdés to-
vábbá már nem az, hogy maguk a konstrukciók jók vagy rosszak, hanem, hogy
mennyire bizonyulnak szilárdnak és tartósnak (2005: 89). Az, hogy a tények „fabrikál-
tak”, arra utal, hogy mesterséges helyzetben kerülnek elõ, például egy laboratórium fa-
lain belül (2005: 90).
Latour a „félreértésért” természetesen a szociológusokat teszi felelõssé, akik sze-
rinte elõszeretettel feledkeznek meg a tudomány úgynevezett „természeti” oldaláról, s
mindent „társadalmi” szinten próbálnak megmagyarázni. Ez lenne az az eltolódás,
amit már korábbi könyvében (Latour 1993) is a szociológusok szemére vetett: fenn-
tartják az aszimmetriát, megfeledkeznek a természetrõl, a korábbi „természeti” ma-
gyarázatokhoz hasonlóan, amelyek a dolgok társadalmi oldalát nem vették
figyelembe.
Szociológiai Szemle 2007/1–2.
A TÁRSULÁSOK SZOCIOLÓGIÁJA 111
4 Úgy tûnik, a szociológia sohasem lesz képes kilépni a kialakulása pillanatától zajló állandó öndefiníciós
kényszerbõl. A tárgyaként választott társadalom vagy társadalmi valóság meghatározása mindig is
visszatérõ kérdés marad(t) a szociológiaelméletben, ez nem Latour „találmánya”.
Latour valójában messze áll attól, hogy a tudomány mûködését kizárólag társadal-
mi okokra vezesse vissza. Tudománykutatásai során épp arra hívja fel a figyelmet,
hogy a tudomány tárgyai, az elektronok, kövek vagy földminták, nem helyettesíthetõk
a társadalmi valósággal, ellenkezõleg: a tudomány tárgyai magyarázhatják meg szá-
munkra a társadalmi dimenziót (1999, 2005: 99). A társadalmi magyarázat kiterjeszté-
se amúgy is akadályokba ütközne: egyrészt a szociológia hiába próbálna valamiféle
tudományos keménységet magára erõltetni, ebben mindenképpen alulmaradna. (Bár
kezdetektõl ezen fáradozik.) Másrészt Latour elfogadhatatlannak tartja, hogy a körü-
löttünk zajló történéseket láthatatlan, megfoghatatlan, úgymond társadalmi kapcsola-
toknak tulajdonítsuk (2005: 104). Éppen arra törekszik, hogy láthatóvá tegye az
összekapcsolódásokat és rámutasson megszilárdulásuk folyamataira. Számára nem el-
fogadható magyarázat a „társadalom ereje”, pl. a társadalmi hatalom reprodukciója
vagy a láthatatlan kéz elmélete.
De akkor mit takar a szociálkonstruktivizmus megjelölés? Egy tény konstrukciója
olyan objektív valóság, amelyet a különbözõ entitások összekapcsolódása hozott létre,
a szociálkonstruktivizmus pedig azt jelöli, amikor ezek az összekapcsolódások áthe-
lyezõdnek a társadalmi mezõben, ahol megszilárdulnak, de mindebbõl nem követke-
zik, hogy kizárólag társadalmi tényezõkbõl épülnek fel (2005: 91). Így a társadalmi
nem a nem tudományos szinonimájaként értelmezhetõ, hanem arra utal, hogy az
összekapcsolódások felhasználják a már meglévõ erõs és tartós viszonyokat.
Latour tovább hangsúlyozva a társadalmi valóság szociológiájától való távolsá-
gát kijelenti: hiba volt úgy beállítani a tudománykutatás új irányzatát, mint ami a
klasszikus témák mellett egy újabb területet fedezett fel a szociológia számára. Úgy
látja, hogy bár az ANT a tudományszociológiából lépett elõ, nem tekinthetõ a szoci-
ológia egy ágának, mert a tudományvizsgálatokban elért sikere nem a szociológiai
módszerek alkalmazásában rejlik (2005: 94). Sõt, az nemcsak a tudomány eredmé-
nyeirõl közölt meghökkentõ állításokat, hanem a társadalomtudományokat is új
megvilágításba helyezte. Hogy elmélete és a szociológia közötti különbségeket
hangsúlyosabbá tegye, valóban egy klasszikus tudományszociológushoz nyúlt
vissza, mumusként õ is Merton elméletét idézi fel.5Ha az ANT a szociológia „kiter-
jesztése” lenne – vallja Latour –, elbukna, hiszen a szociológia nem tud mit kezdeni a
kemény és objektív tudományos eredményekkel, csak a tudomány egy vékony szele-
tét vonhatná vizsgálata alá: ami emberi, ami politika vagy meggyõzõdés (2005: 95).
Vagyis ha a szociológia ragaszkodna a mertoni nézõponthoz, akkor a karrierutakat,
az etnikumot stb. kutathatná, s ez persze Latour szemében megfutamodás, gyávaság
lenne (2005: 95). Mint azt már Bloorék is hangoztatták, az újszerû tudománykutatás
a tudomány kognitív és technikai oldalát is vizsgálhatónak tekinti, s igényt tart a tu-
dományos gyakorlat elemzésére (Bloor 1999). Latour pedig mindebbõl arra a megál-
lapításra jut, hogy nem a klasszikus tudományszociológiát kell kiterjeszteni, hanem
a társadalmi fogalmát kell újradefiniálni, úgy hogy abba a tudomány kognitív, illetve
nem humán elemei is beletartozzanak (2005: 97). Ez a felvetés azonban már nem
csak a tudományszociológusokat érintheti.
Szociológiai Szemle 2007/1–2.
112 SZABARI VERA
5 Általában a Science Study vagy az ANT képviselõi a tudományszociológiát Mertonnal azonosítják, nála
találva kellõen eltérõ megállapításokat saját elméletükhöz képest. Latour a mertoni hagyomány követõ-
jének tekinti Bourdieu munkáját is (2005: 95).
CSELEKVÕ VAGY AKTÁNS (ACTOR – ACTANT)
A könyv elsõ felében feltett kérdéseket – mit értünk csoport, cselekvés vagy tárgy
alatt – jobban megvilágítja Latour cselekvõképe.
Vegyük sorba a latouri cselekvõfogalom leghangsúlyosabb jellemzõit:
1) Az aktor nem a szociológiai értelmében vett individuális cselekvõ, hanem egy
(illetve több) hálózat része, aki környezetétõl függõen hozza meg döntéseit, és nem
csupán mérlegeli a környezetébõl adódó lehetõségeket (ezt a szociológiában sem cá-
folják), hanem a hálózat részeként, annak többi elemével együtt cselekszik. A cselekvõ
nem egy elkülöníthetõ entitás, határai a hálózaton belül feloldódnak. A hálózat közve-
títi akaratát, cselekvését, ugyanakkor módosítja a cselekvés kimenetelét. A hálózat
(annak elemei, más cselekvõk, nem emberi cselekvõk) és a cselekvõ egymással köl-
csönös és folyamatosan egymásra ható kapcsolatban állnak, korlátaikkal és lehetõsé-
geikkel újra és újra létrehozzák, definiálják egymást; alakítják céljaikat, lehetõségeiket
és hatalmi viszonyaikat. A latouri cselekvõt mások cselekedtetik. A cselekvõ a kötõje-
les cselekvõ-hálózat kifejezésben nem a cselekvés forrása, hanem a felé rajzó entitások
egész sorának célpontja (2005: 46).
2) Így az elemzés középpontjába nem a cselekvõ kerül, hanem a cselekedet, a köl-
csönös viszonyok következményeként megtörtént esemény.
3) Cselekvõfogalma nem zárja ki a nem humán, a dologi vagy tárgyi komponense-
ket, cselekvõnek tekinti az elektromos autót vagy Pasteur mikrobáit is (Latour 1999).
Latour legújabb könyvében egy klasszikus szociológiai problémán, az alsó közép-
osztályból felemelkedõ fiatalok példáján keresztül szemlélteti a cselekvõhálózat elmé-
let és a szociológia közötti különbséget. A gyermek egy diploma megszerzése után
eltávolodik szüleitõl, azok értékrendjétõl, életvitelétõl, de valójában ki idegeníti el, ki
formálja megszólalásait, gondolatait, ki a felelõs azért, hogy különbözni akar szüleitõl,
talán a habitus6? – teszi fel a kérdést Latour (2005: 44). Már másodéves szociológus
hallgatók, akik hallottak társadalmi attitûdrõl, habitusról, vonatkoztatási csoportokról,
többféle választ is adhatnának. Latour szerint azonban a szociológusok nem megma-
gyarázzák a történéseket, csupán a társadalmi jelzõ mögé bújnak és az egyént társadal-
mi, kulturális vagy strukturális cselekvõvé egyszerûsítik. Latour számára az is kérdés:
ki cselekszik, amikor cselekszünk? (Latour 2005: 45) S talán éppen ezért túlhaladott a
szociológia cselekvõ fogalma, hiszen sohasem egyértelmû, hogy ki és mit tesz? Ez a
kérdés már a szerzõ korábbi munkáiban is felmerült: Ki öl? Az ember vagy a fegyver?
(Latour 1999: 176–190)
Latour szerint a szociológia eddig nem törekedett a cselekvés pontos definiálására
és magukat a cselekvõket is figyelmen kívül hagyta. Latour egyszerûen nem vesz tudo-
mást a szociológia cselekvéselméleteirõl. Hiszen már Weber úgy határozta meg a szo-
ciológiát, mint ami „a társadalmi cselekvések értelmezõ megértésére, és ezen keresztül
a cselekvés menetének és hatásainak oksági magyarázatára törekszik” (Weber 1987:
37–38). Vagyis nem jogos Latour kritikája, amikor azt állítja, hogy a szociológia nem
foglalkozik a cselekvéssel, vagy hogy azt egy metaszinten próbálja értelmezni, elsza-
Szociológiai Szemle 2007/1–2.
A TÁRSULÁSOK SZOCIOLÓGIÁJA 113
6 Latour könyvében nem szentel túl nagy figyelmet Bourdieu habitus fogalmára, elsõsorban a hagyomá-
nyos szociológia elvetendõ eszközének tekinti azt, pedig érdemes lenne közelebbrõl összevetni kettõjük
elméletét.
kadva az egyes cselekvõtõl. Az viszont igaz, hogy Weber számára nem jelentett prob-
lémát annak megválaszolása, hogy ki cselekszik (a favágó fát vág, a fegyveres lõ).
Latourral ellentétben, Weber megközelítésében a tárgyak nem válhattak cselekvõkké,
viselkedésüknek nem tulajdonított értelmet és igazodást. Webernél „minden mestersé-
ges készítmény, minden artefaktum – pl. egy gép – csupán abból az értelembõl kiindul-
va értelmezhetõ és érthetõ, amelyet az elõállító és felhasználó (alkalmasint igen eltérõ
célkitûzésû) emberi cselekvés kölcsönzött (vagy akart kölcsönözni) neki” (Weber
1987: 40). Ez nem jelenti a tárgyak cselekvõként való értelmezését. Latour viszont ha-
sonló gondolatmenetbõl kiindulva jut el a hibrid cselekvõk fogalmához, szerinte
ugyanis egy tárgy, amely emberek által kitûzött célokat közvetít (ilyen példaként jelent
meg a fekvõrendõr, amely azt az emberi célkitûzést, normatív elvárást közvetíti, hogy
az autóvezetõ lassítson egy játszótér közelében), valójában cselekvõnek tekinthetõ,
ami delegálja és módosítja mások célkitûzéseit, ezáltal fenntartja és szabályozza a tár-
sadalmi kapcsolatainkat.
A latouri cselekvõ körülhatárolása bizonytalan. Sem Weber, sem a késõbbi, de
szintén klasszikusnak számító Talcott Parsons cselekvéselméletében nem kérdéses a
cselekvõ személye, Latour ezzel szemben elbizonytalanítja olvasóját, hiszen cselekvõ
lehet a hálózat bármely eleme vagy azok végtelen számú összekapcsolódásainak egyi-
ke is. Latour szerint magukat a cselekvõket kell megkérdezni tevékenységeikrõl, cse-
lekedeteikrõl. Vajon a szociológia nem erre próbál törekedni, amikor kérdõíveket
gyárt és egyéneket kérdez meg cselekedeteik, választásaik miértjérõl? Úgy gondolom
jogos Latour kritikája, amikor azt feltételezi, hogy a modern szociológia figyelmen kí-
vül hagyja, hogy maguk a cselekvõk mit mondanak saját tevékenységükrõl, hiszen a
modern kvantitatív adatfelvételi technikák nem a megkérdezettek világértelmezéseire
kérdeznek rá. Bár a szociológia modern korszakának adatfelvételi (survey) eljárásai
azt a látszatot kelthetik, hogy a szociológia valóban az egyes cselekvõket vagy kvázi
cselekvõket kérdezi meg. (Ezt még erõsíti is, hogy számos adatfelvételi technika a
pszichológiából került a szociológiába.) Végiggondolva adatfelvételi technikáinkat,
nem kell sokáig töprengenünk ahhoz, hogy kiderüljön, a kérdõívek kialakításakor és
értékelésekor a szociológus fejében kategóriák, struktúrák, társadalmi csoportok,
mentalitás stb. létezik, csak ezek alapján mûködhet a módszerünk. De nem az általános
megállapítások levonása a tudomány célja? A szociológia túljutott már a pozitivista
korszakán?
Latour éppen arra hívja fel a figyelmünket, hogy mielõtt kialakítanánk saját alter-
natív metafizikánkat, értelmezési keretrendszereinket, vegyünk részt azokban a világ-
méretû tevékenységekben, amelyeket tanulmányozunk. Vajon a probléma abban
rejlik, hogy a megkérdezettek válaszait csupán egy metanyelvben elhelyezve vesszük
„komolyan”? Latour még kritikusabb: „ahelyett, hogy feltárnák az elhangzottak mö-
gött rejlõ erõket, elrejtik, amit mondanak” (Latour 2005: 49). Azt is mondhatnánk,
hogy míg a szociológus „lefordítja” saját nyelvére, egy harmadik, professzionális
nyelvre a körülötte lévõ világot, addig az ANT szociológusa ezt nem teszi meg, nem
helyettesíti a szereplõk kötõdéseit másokkal. Latour bírálata valójában az antropológia
és a szociológia vizsgálati módszerének különbségét világítja meg. Az antropológiai
megközelítés ugyanis lehetõvé teszi, hogy a cselekvõk értelmezései, s így gyakran a
szociológusok számára nem létezõ entitások is „fordítás nélkül” bekerüljenek a leírá-
sokba. Így amikor egy cselekvõ értelmezi tevékenységét – például egy énekesnõ, aki
Szociológiai Szemle 2007/1–2.
114 SZABARI VERA
élete meghatározójaként hangját említi –, szembetalálhatjuk magunkat a szociológia
szerint nem létezõ entitásokkal. Mi ugyanis vizsgálhatjuk, hogy tehetsége kibontakoz-
tatásához mennyiben járult hozzá az énekesnõ társadalmi helyzete, családja kulturális
tõkéje, szocializációja stb., de maga a „hang” nem lesz magyarázó tényezõ. Latour
szerint az aszimmetriáért a 19. század hatalmi viszonyai a felelõsek, amikor a szocio-
lógusok lemondtak a tárgyak vizsgálatáról és átengedték azt a természettudósoknak és
mérnököknek, hogy megteremthessék saját tudományuk autonómiáját (Latour 1993,
1999, 2005).
Latour, hogy még inkább elhatárolódjon mind a köznapi, mind a szociológiai érte-
lemben használt cselekvõ fogalmától az aktáns (actant) kifejezést vezeti be.7Az
aktánsok aktív szerepet játszanak, a változtatások sorozatait hajtják végre, így mind-
egyik kauzális funkcióval bír, olyan láncolatot alkotnak, ahol nem lehet meghatározni
a cselekvés kiindulópontját. Aktáns lehet egy strukturális jellemvonás, testületi szerv,
egyén, vagy az egyének összesített csoportja (Latour 2005: 54). Ezért Latour arra buz-
dít bennünket, hogy ne kiszûrjük, hanem a nem uniformizált társadalmi cselekvõket is
vonjuk be vizsgálatainkba, fogadjuk el, hogy a tárgyak is képesek a cselekvésre.
De hogyan segítenek bennünket a latouri cselekvõk abban, hogy újra „megleljük” a
társadalmat, hogy újra definiáljuk a társadalmi valóságot?
ASSZOCIÁCIÓK – TÁRSULÁSOK
Latour elméletében társadalmi kapcsolatainkat a cselekvõk által létrehozott kollek-
tivitások, az elõállított tárgyak, hibridek hozzák létre és tartják fenn. Társadalmunk
kollektivitásokból épül fel, amelyekben a humán és nem humán elemek cselekvése
láncolatot alkot, megváltoztatva mindkétféle entitást és összekapcsolódásukat, idõle-
ges stabilitásuk pedig az események sorozatát megjósolhatóvá teszi. Latour a cselek-
võk és a társadalmi valóság szociológiája helyett az asszociációk (társulások)
szociológiáját javasolja. Egy új szociológiát akar megteremteni vagy a szociológia át-
alakításán fáradozik? Miért?
A hálózat elemei közti viszonyokról a hagyományos értelemben vett társadalmi
megjelölés semmit nem árul el. A társadalmi csak úgy kerülhet vissza a társulásokba,
ha a tárgyakat is elemzés alá vonjuk – vallja Latour (2005: 107). A hálózat elemei egy-
mással összekapcsolódva transzformációkat generálnak és a különbözõ közvetítõket
követve ismerhetjük meg a kapcsolatokat. A társulások szociológusa számára nem lé-
tezik társadalom, nem létezik társadalmi valóság, helyette a transzlációkra figyel, ame-
Szociológiai Szemle 2007/1–2.
A TÁRSULÁSOK SZOCIOLÓGIÁJA 115
7 Az aktáns modellt Vlagyimir Propp népmese-morfológiai kutatásaira alapozva Algirdas Julien
Greimas, litván származású nyelvész dolgozta ki a szemiotikában. Az általa kialakított modell a
narratívákban megjelenõ szerepek szerkezetére vonatkozik. Greimas szerint minden elmesélt történet-
ben a következõ strukturális szerepeknek (aktánsoknak) kell megjelenniük: a hõs (a legkisebb királyfi),
a gonosz (a sárkány), a küldetés tárgya (a királykisasszony), a hõs segítõje (az öreg vándor), illetve a
küldõ (a király), aki elindítja az eseményeket. Ezek a szerepek a narratíva elengedhetetlen részei, ha va-
lamelyik is kimaradna közülük, a történet széthullna, mert egy aktáns nem csupán egy karakter, hanem
olyan strukturális elem, ami a történet kimenetelét, továbbvitelét befolyásolja. S az aktáns e lényeges
jellemzõje Latour ágenseire is vonatkozik: egy aktáns mindig változtat a viszonyokon. Amelyik „sze-
replõ” nem alakít át, nem hagy nyomot és a beszámolókban sem jelenik meg, az nem tekinthetõ ágens-
nek (Latour 2005: 53, 128).
lyek létrehozzák a kollektivitásokat. A vizsgálatok pedig arra vonatkoznak, hogy mely
ágensek érintettek az összekapcsolódásban, kik/mik játszanak szerepet a transzláció-
ban, de nem önmagukban lényegesek, a kérdés az, hogy hogyan állnak össze, hogyan
stabilizálódnak, hogyan lesznek láthatók az asszociációk.
Latour transzlációs elmélete már az 1980-as évekbeli munkáiban felbukkant, de
még nem mint általános magyarázat, leginkább az érdekek és érdeklõdés áthelyezésé-
nek illusztrálására szolgált (Latour 1987). A transzláció fogalma az ANT más teoreti-
kusainál is fontos szerepet kapott, s a transzláció elsõsorban a természeti, társadalmi és
technikai egymással való keveredését, „egymásba fordulását” jelentette (Callon
1987). Ezzel összhangban az 1990-es években Latour írásaiban is egyre nagyobb sze-
rephez jutott fõként az emberi és nem emberi összetevõk közötti transzláció, melyek a
tudás és a világ mobilizálásáért feleltek (Latour 1999).
Az új könyv egyik központi gondolata a mediátorok és intermediátorok közötti kü-
lönbségtétel, ami a leginkább megvilágítja az asszociációk szerepét.8Latour
intermediátornak nevezi azokat a passzív, ám hatékony vezetõket, amelyek változtatás
nélkül szállítják a „társadalmit”. A mediátorok ezzel szemben transzformálják, módo-
sítják, átfordítják az általuk közvetített dolgokat. A mediátorok „leképeznek” valamit,
az intermediátorokon pedig változás nélkül haladnak át a dolgok. Így egy
intermediátor inputja és outputja megegyezik, ezzel szemben egy mediátor esetében
nem következik az inputból, mi lesz majd az outputja (Latour 2005: 39).
Azt mondhatjuk, hogy Latour a szociológiát úgy határozza meg, mint ami jórészt
intermediátorokkal dolgozik, a társadalmat olyan szereplõkkel népesíti be, amelyek
módosítás nélkül közvetítik a már elõre meghatározott társadalmi hatásokat. Az asszo-
ciációk szociológusai viszont mediátorokból építik fel a világot, amik/akik létrehoz-
zák a társadalmi hatásokat, miközben folyamatosan módosítják a velük kapcsolatban
álló ágenseket. Míg a szociológusok – Latour szerint – a társadalmi összetevõk egy tí-
pusában hisznek, kevés mediátorban, és számtalan intermediátorban, addig az ANT
számára nincs egy preferált társadalmi összetétel, hanem számtalan mediátorral szá-
mol. Amikor a mediátorok sikeresen stabilizálódnak, akkor hiteles intermediátorokká
alakulnak át. Ezek a stabilizálódások elrejtik a vizsgálódó szemek elõl a közvetítõk
munkáját, és a szociológusok feladata éppen az lesz, hogy ezeket külön munka árán
feltérképezzék. Az ANT szerint nem elegendõ a történéseket néhány globális okkal
magyarázni, egyszerûen ismételgetni a már létezõ kötõdéseket, hanem arra kell vála-
szolni, hogy mibõl épülnek fel, hogyan jöttek létre lépésrõl-lépésre, és milyen közvetí-
tõk felelõsek az eseményekért (2005: 130–131). Szerinte ugyanis a globális
folyamatok lokális, mikroszintû interakciókra, transzlációkra vezethetõk vissza, me-
lyek számtalan szálon kapcsolódnak össze és kötõdnek más lokális kapcsolathoz, így
kiindulópontjuk meghatározhatatlan, más mikroesemények eredményei, következmé-
nyei és megint mások kiindulópontjai.
Latour tudományos tevékenységrõl írott munkáiban számtalan mediátorral talál-
kozhatunk. Mediátor lehet egy szöveg, egy beszámoló vagy akár egy földminta is.
Latour egy õserdei talajkutatásról szóló beszámolójában részletesen leírja, hogy ho-
gyan közvetítik a különbözõ minták – latouri kifejezéssel referensek – az õserdõt, mi-
Szociológiai Szemle 2007/1–2.
116 SZABARI VERA
8 A mediátorok és intermediátorok szerinti szétválasztás Latour 1999-es könyvében is megjelent, ott a
hangsúly azonban elsõsorban a mediátorok transzlációban betöltött szerepén volt (Latour 1999).
közben folyamatosan alakítják az általuk közvetített információkat, s maguk is
folyamatosan módosulnak (1999). Az összekapcsolódásokban már nem választható el
maga a talajminta és az általa közvetített jel (információ). Az õserdei vizsgálatok során
gyûjtött minták és adatok, maguk a tudósok, tudáskészletük, berendezéseik, s a vizsgá-
lat végén létrejött beszámoló ugyanannak a hálózatnak a része: egymásba fonódva lán-
colatot alkotnak és együtt felelõsek a történésekért.
MILYEN KÖVETKEZMÉNYEKKEL SZÁMOLHATUNK?
Azt már tudjuk, hogy Latour nem tartja megfelelõnek, hogy felülrõl hozzunk létre
csoportokat, melyekbe aztán besorolhatjuk az aktorokat, hogy az egyének felett álló
erõkkel, struktúrával, habitussal magyarázzuk meg, hogy miért is tartósak, állandók a
valójában idõleges és egyedi interakcióik. Ehelyett az javasolja, hogy a láncolatokat fi-
gyeljük meg, lépésrõl-lépésre kövessük a cselekvõket, még akkor is, ha ennek megva-
lósítása még Latour szerint sem egyszerû feladat. Így talán banalitásnak hangzik, de
szerinte nem a szociológus feladata a cselekvõk csoportosítása és annak eldöntése
sem, hogy mi késztette õket a különbözõ tevékenységeikre. Bár a vágy hajt minket,
hogy képesek legyünk arról a láthatatlan világról mondani valamit, ami a háttérbõl
mozgatja a dolgokat – írja –, vissza kell térnünk a helyi szinthez, a helyi összekapcso-
lódásokhoz, ahol a kötõdések kiépülnek. Vizsgálat alá kell vonni az olyan kifejezések
tartalmát, mint struktúra, rendszer, társadalom, hogy mibõl épülnek fel, és láthatóvá
kell tenni az õket alkotó kapcsolatokat (Latour 2005: 183).
Latour nemcsak a felülrõl létrehozott csoportoktól és kategóriák használatától „óv”
bennünket, hanem attól is, hogy megfeledkezzünk a tér és idõ dimenziójáról és általá-
nos sémákat alkalmazzunk a nagyon is különbözõ jelenségek magyarázatára. Hogyan
is lehetséges, hogy térben és idõben annyira távoli eseményeket könnyû lelkiismerettel
hasonló folyamatokként kezelünk? Mindez megoldódni látszik, ha elfogadjuk, hogy
nem létezik sem lokális, sem globális, sem mikro-, sem makroszint, hiszen maga a fel-
osztás szükségtelen, ha a láncolatokat, transzlációkat, a mediátorok tevékenységét
vizsgáljuk. Latour szerint pedig ezek az összefonódások, melyek a térben és idõben át-
adott és megszilárdított láncolatokért felelõsek, a nem-humán cselekvõkön keresztül
(azokon átszivárogva) válnak megfoghatóvá és láthatóvá (Latour 2005: 194).
Nem véletlen, hogy a könyvben gyakran találkozunk a számítástechnika, a világ-
háló és más technikai megoldások adta hasonlatokkal. A latouri mediátor megfeleltet-
hetõ a számítástechnikában (mesterséges intelligencia kutatásban) használt ágens
kifejezésnek,9amely olyan mesterségesen létrehozott „test” szintén az élõ és az élette-
len entitás határán, ami egy új környezetbe helyezve, az ott felmerülõ ingerek hatására
„viselkedik”, reagál. Az ágensek nem pusztán feldolgozzák a kapott ingereket, hanem
vissza is hatnak környezetükre, sõt „érzékszerveik”, szenzoraik segítségével érzékelik
az általuk okozott változást, ami tovább módosíthatja viselkedésüket, azaz olyan
visszacsatolási hálózat jöhet létre, amely az élõ rendszereket jellemzi. Az informatika
világa remekül szemlélteti számunkra, hogy hogyan mûködik a világunk a technológi-
Szociológiai Szemle 2007/1–2.
A TÁRSULÁSOK SZOCIOLÓGIÁJA 117
9 Latour maga is többször utal a számítástechnika és az internet világára, a cselekvõk hozzáférését, kom-
petenciáját például ugyancsak a számítástechnikában használt plug in kifejezéssel szemlélteti.
ákon keresztül, hogyan érvényesülnek tõlünk idõben és térben távol meghozott dönté-
sek, s hogy mitõl függ például a kompetenciánk és a hozzáférésünk a világhoz (egy
modemtõl, az informatikai ismereteinktõl vagy éppen a rendelkezésünkre álló szoft-
vertõl). Már nem lehet megjelölni, hogy ki hozta meg a döntéseket, hogy ki érvényesíti
akaratát. Éppen ezért a vizsgálat elsõdleges célja annak felderítése, hogy milyen mó-
dosulások jönnek létre, s a cselekvõ másodlagossá válik.
Pontos útmutatót, biztos receptet nem kapunk arra vonatkozóan, hogy hogyan is
járjunk el a jövõben, hogyan valósítható meg lépésrõl-lépésre a latouri értelemben vett
vizsgálat. Nem kérdés viszont, hogy hasznos olvasmány a szociológusok számára.
IRODALOM
Bloor, D. (1999): A tudásszociológia erõs programja. In Forrai G.–Szegedi P. szerk.:
Tudományfilozófia: Szöveggyûjtemény. Budapest: Áron Kiadó, 427–446.
Callon, M. (1986): Some Elements of a Sociology of Translation: Domestification of the Scallop
and the Fishermen of St. Brieuc Bay. In Law, J. ed.: Power, Action and Belief. A New
Sociology of Knowledge? London: Routledge and Kegan Paul, 196–233.
Callon, M. (1987): Society in the Making: The Study of Technology as a Tool for Sociological
Analysis. In Bijker, W.: The Social Construction of Technological System. Cambridge,
83–103.
Latour, B.–Woolgar, S. (1979): Laboratory Life. The Social Construction of Scientific Facts.
London: Sage.
Latour, B. (1987): Science in Action. Cambridge: Harvard University Press.
Latour, B. (1993): We Have Never Been Modern. Cambridge: Harvard University.
Latour, B. (1999): Pandora’s Hope. Cambridge: Harvard University Press.
Latour, B. (2004): On Recalling ANT. In Law, J.–Hassard, J.: Actor Network Theory and After.
Oxford: Blackwell, 15–25.
Latour, B. (2005): Reassembling the Social. An Introduction to Actor-Network-Theory. Oxford:
Oxford University Press.
Law, J.–Hassard, J. (2004): Actor Network Theory and After. Oxford, Blackwell.
Némedi D. (2005): A klasszikus szociológia 1890–1945. Budapest, Napvilág Kiadó.
Simmel, G. (2000): A szociológia problémája. In Felkai G.–Némedi D.–Somlai P. szerk.:
Szociológiai irányzatok a XX. század elejéig. Budapest: Új Mandátum, 459–479.
Weber, M. (1987): Gazdaság és társadalom. A megértõ szociológia alapvonalai I. Szociológiai
kategóriatan. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Szociológiai Szemle 2007/1–2.
118 SZABARI VERA
