Tanulmányunkban a kedvezőtlen társadalmi hátterük ellenére kimagasló
teljesítménnyel felsőoktatásba jutó hallgatók, a reziliens-ígéretek
családalapítási terveit vizsgáltuk a CSAK 2017 országos kutatás hallgatói
adatbázisát felhasználva. A reziliens-ígéreteket és kontrollcsoportjaikat a
bemeneti eredményesség és a családi háttér alapján azonosítottuk. Azt a
kérdést tettük fel, hogy párkapcsolati mintázataikban és a családdal
kapcsolatos jövőterveikben hogyan érvényesülnek a társadalmi hátterükből
érkező elvárások (korai elköteleződés és gyerekvállalás, karrier háttérbe
szorulása) és a megcélzott társadalmi réteg mintái (későbbi elköteleződés és
gyermekvállalás, ugyanakkor stabilabb családok, biztosabb fészekrakás,
karriercentrikusság).
A jelenlegi párkapcsolatokra vonatkozó eredményeink alapján
elmondható, hogy a hallgatók összességében hordozzák társadalmi hátterük
örökségeit: a reziliens-ígéretek körében a leggyakoribb az egy évnél hosszabb
kapcsolat, az együttélés és a házasság, míg a hasonló eredményekkel belépő,
de jó családi hátterű kontrollcsoport tagjai, a nyertesek a rövidebb távú és
lazább elköteleződésű kapcsolatok idejét élik. Ugyanakkor a nyertesek
számára a legfontosabb, hogy hasonló családi hátterű párjuk legyen. A
reziliens-ígéretek eközben kevésbé válogatósak a párkapcsolatot, s jobban a
házasságkötést illetően. Emellett panaszkodnak az egyetemi világtól távoli
kapcsolatokra. A reziliens-ígéretek és kontrollcsoportjaik egyhangúan nem
rendelik alá a karriernek sem a házasságkötést, sem a gyermekvállalást. A
gyermekvállalást társadalmi hátterük mintázatainak megfelelően a nyertesek
későn, a reziliens-ígéretek korán tervezik. A reziliens-ígéretek ugyanakkor
hangot adtak annak az elvárásuknak is, hogy korai gyermekvállalás melletti
elköteleződésük megvalósításához megfelelő munkapiaci és családpolitikai
feltételek álljanak a rendelkezésükre.
Tanulmányunk terjedelmi korlátái miatt nem állt módunkban
elemezni a hallgatók jelenlegi mintázatait a család és karrier
összeegyeztetésében. A jövőben vizsgálandó kérdés, hogy a reziliens-ígéretek
hátránykompenzálással terhelt karrierépítése hogyan egyeztethető össze
magánéletükkel, szabadidős tevékenységeikkel, s a hallgatóévek során, majd
azt követően hogyan változik mindez. További érdekes kutatási irány lehet a
felsőoktatásból kilépők családalapításának vizsgálata a társadalmi háttér
alapján tipikus és atipikus csoportokban.
Jövőnk társadalmát illetően elgondolkodtató, hogy milyen
összefüggés van (vagy lesz) kibontakozóban két jelenség között: a felsőbb
társadalmi rétegek csökkenő gyerekszáma, valamint a felsőoktatás még
mindig magas beeresztő képessége között. Ha ugyanis csökken azok száma,
akikre szüleik kedvező iskolai végzettségüket átörökíthetik, erőteljesebben
kiterjedhet a felsőoktatás merítési bázisa a társadalom alsóbb szegmenseire.
Ugyanakkor általában nő az iskolázottsági szint a társadalomban, s egyre
magasabb (talán a kitolódott szülések felhalmozása miatt?) a diplomás anyák
aránya az éves születésekben (pl. 2000. és 2001. évben 15,8%, 2011. és 2012.
évben pedig 34,2%, KSH 2014). Mi lesz az expanziós csúcson áteső
felsőoktatás (Polónyi 2016a, 2016b, Híves & Kozma 2014, Hrubos 2014,
Berács et al. 2015, Nyüsti 2012, 2013, Szemerszki 2016), a magas diplomás
arány és a szülési kor tetőzése (Kapitány & Spéder 2015) utáni társadalom
találkozásából?