Az energiatakarékosság környezetvédelmi szempontú megközelítése - egy hazai kutatás eredményei

Full text

AZ ENERGIATAKARÉKOSSÁG KÖRNYEZETVÉDELMI
SZEMPONTÚ MEGKÖZELÍTÉSE – EGY HAZAI
KUTATÁS EREDMÉNYEI
Schäfferné Dudás Katalin
dudaskatica@freemail.hu
Ph.D. hallgató, Pécsi Tudományegyetem, Közgazdaságtudományi Kar, gazdálkodástani
Doktori Iskola
KIVONAT
A napjainkra nyilvánvalóvá vált környezeti problémák megoldása nemcsak a nemzetközi
szervezetek, nemzeti kormányzatok, civil szervezetek, vállalatok és tudományos körök
feladata, hanem abban az egyes embereknek is aktívan részt kell venniük. Változtatni kell a
kialakult fenntarthatatlan vásárlói, fogyasztói és használói mintákon. Szerencsére valamilyen
szintű törekvés a fogyasztók részéről is mindinkább megfigyelhető, fogyasztói kutatások
tanúsága szerint a fogyasztók ökológiai tudatossága világszerte egyre növekszik. Az egyes
embereknek több lehetőségük is van arra, hogy mérsékeljék saját környezethasználatukat, és
ennek egyik formája az energiával való takarékoskodás. Nem mindegy, hogy mennyi energiát
használ fel egy háztartás, hiszen annak előállítása – főként, ha nem környezetbarát módon
történt – terheli a környezetet. A háztartások többféle módon is takarékoskodhatnak a
felhasznált víz, gáz és áram mennyiségével, de minden tevékenység valamiféle áldozattal –
kényelmetlenség, többletköltség – jár. Nemzetközi kutatások eredményei szerint az
energiatakarékos tevékenységeket egyaránt motiválhatja a spórolás és
környezetvédelmi/morális megfontolások is, és a környezettel kapcsolatos kedvező attitűdök,
értékek és hitek jótékonyan hatnak az energiatakarékoskodási hajlandóságra.
Saját 2005. nyarán lefolytatott 1000 fős kutatásunk szerint a magyar lakosság alapvetően
kedvező környezeti attitűdökkel rendelkezik, és az általános attitűdök alapján öt csoportba
sorolható: Nemtörődöm nagyvárosiak, Környezetérzékenyek, Távolságtartó érdeklődők,
Kétkedők, és Felelősségvállaló vidékiek. Az emberek alapvetően igyekeznek takarékoskodni
az energiával és ezt családtagjaiktól is elvárják. Hajtóerőt elsősorban belső és anyagi
motivációk jelentik, de nem sokkal lemaradva megjelenik a „környezet megóvása” is, mint
energiatakarékosságra késztető tényező. Mindazonáltal ez utóbbi eredményt mi kétellyel
fogadjuk, minden bizonnyal a vélt elvárásoknak való megfelelés befolyásolta a válaszokat. A

magyar lakosság vásárlásaiban nem igazán környezettudatos, energiatakarékos magatartási
mintákat viszont szívesen követ. Háttérváltozók közül a nem, az életkor és az iskolai
végzettség csak gyengén, esetleg közepesen szignifikáns hatással rendelkezik. Jelentős
befolyással a vagyoni helyzet és a településtípus bír. A kedvező környezettel szembeni
attitűdök növelik, a negatív környezeti beállítódás pedig csökkenti a környezetbarát
tevékenységek gyakoriságát.
Kulcsszavak: környezettudatosság, energiatakarékosság, fogyasztói magatartás.

ENERGY CONSERVATION AS PROENVIRONMENTAL
BEHAVIOUR - A HUNGARIAN CASE
ABSTRACT
To solve ecological problems require the contribution of international organizations, national
governments, civil organizations, companies, academic researchers, and individuals. The
unsustainable buyer, consumer and user patterns have to be changed. Fortunately, nowadays
there are more and more effort on the part of consumers, according to results of consumer
researches ecological consciousness of consumers is ascendant over the world. Individuals
have several opportunities to lower their own environment use; one form of it is energy
conserving behaviour. Household energy use is a relevant question because producing energy
burdens the environment, especially if it happens not in an environmentally conscious way.
Households can conserve water, gas and electricity in many ways but every behaviour require
some kind of sacrifices (inconvenience, money, etc.). According to international consumer
researches, the motivations of energy conserving behaviour can be saving money and
environmental/moral considerations. Positive environmental attitudes, beliefs and values
influence energy saving behaviour favourably.
According to our research, Hungarian population have positive general environmental
attitudes, and can be divided into five clusters: Unheeding townspeople, Environment
sensitive people, Distance-keeper inquirers, Doubters, and Responsibility-taker countrymen.
People fundamentally try to save energy and expect it from family members too. The main
motivations are money saving and inner driving forces, but in the third place there is
environment protection as energy conserving motivation. However, we have some doubts in
connection with this result because respondents definitely want to meet some imaginary
requirements, and this intention influence the answers. Hungarian people are not
environmentally conscious in their purchases, in turn energy conserving behaviours are
widespread. In demographics gender, age and education have a weak or possibly a medium
and property status and residence have a strong significant influence. Positive attitudes
increase while negative attitudes decrease the possibilities of such activities.
Key words: environmentally consciousness, energy conserving behaviour, consumer
behaviour.

BEVEZETÉS
Az emberiség környezetre gyakorolt hatása (más szóval ökológiai lábnyomai) drasztikusan
megnőtt az utóbbi évtizedekben. 1950 és 1990 között például a Föld népessége több mint
megkétszereződött, a vízfogyasztás közel megháromszorozódott, a felhasznált energia
mennyisége megötszöröződött, az ipari termelés meghétszereződött, a műtrágya-felhasználás
közel megtízszereződött, a globális légi közlekedés a hetvenszeresére nőtt, az egy főre jutó
erőforrás-felhasználás pedig átlagosan közel a háromszorosára növekedett (Vlek 2000). A
megnövekedett befolyás hatására környezeti problémák sorával kell szembenéznünk (Buzás
és társai 2004, Wackernagel és Rees 1996): a termőföldek eróziója és elsivatagosodása,
erdőirtás, az édesvízkészletek szűkössége és szennyezettsége, a biológiai változatosság
veszélyeztetettsége, az ózonlyuk növekedése, a levegő szén-dioxid tartalmának növekedése, a
földi klíma megváltozása, globális felmelegedés, a meg nem újuló természeti erőforrások
kimerülése, a fosszilis energiahordozók véges készletei, hulladékproblémák stb.
A környezeti problémák megoldásában a kormányzatok (nemzeti és nemzetközi szinten is), a
gazdasági szervezetek, a civil szervezetek, és a tudományos élet képviselői mellett a
fogyasztóknak is kell venniük a részüket. Nem elegendőek az egyre szigorúbb
környezetvédelmi törvények, rendeletek, szabályok, nemzetközi együttműködések és
irányelvek, nem elegendőek a termelő oldali erőfeszítések (ökohatékonyság, ISO 14001
minősítés megszerzése, Környezetközpontú Irányítási Rendszer bevezetése, környezetbarát
termékek gyártása, stb.), mindenképpen szükség van valamiféle változásra a fogyasztói
oldalon is. Mégpedig a fogyasztási szokások, fogyasztási minták megváltoztatására,
leginkább a túlfogyasztás – mint önpusztító tendencia – mérséklésére, hiszen a termelés
fokozott környezethasználatának elsősorban az egyre növekvő kereslet az okozójaii.
Szerencsére valamilyen szintű törekvés a fogyasztók részéről is mindinkább megfigyelhető.
Fogyasztói kutatások tanúsága szerint a fogyasztók ökológiai tudatossága világszerte egyre
nő, a fogyasztók takarékos, tiszta és zöld termékeket várnak el a vállalatoktól, és az ökológiai
preferenciák megjelenése szinte az összes iparág piacán megfigyelhető (Zsolnai 2001). Az
1980-as évektől egyre növekszik azoknak a fogyasztóknak a tábora, akik értékelik a vállalatok
környezeti erőfeszítéseit, illetve elutasítják a környezetkárosító tevékenységet folytató cégeket
(Menon és Menon 1997). A Törőcsik (2003) által azonosított trendek-ellentrendek egy része
is ebbe az irányba mutat: a wellness-trend, az új aszketizmus (mint a hedonizmus
ellentrendje), a természet és a természetesség szeretete (mint a high-tech és a virtualitás
ellentrendje) valamint a „felvilágosult fogyasztó” trend.

Fogyasztói kutatások eredményei szerint, a környezet állapotával szemben érzékenységet
mutató fogyasztók különféle tevékenységeket végeznek a környezet megóvásának érdekében:
szelektíven gyűjtik a hulladékot, vásárlásaik során törekszenek környezetbarát szempontok
figyelembevételére, takarékoskodnak a vízzel és az energiával, mérséklik az autóhasználatot,
aktív környezetvédő tevékenységet végeznek, stb. Ezen környezetvédő tevékenységek közül
most a víz- és energiatakarékos magatartásformákat, azok mozgatórugóit elemzzük, előbb
nemzetközi kutatási eredmények alapján, majd pedig egy hazai kutatás bemutatásával.
Az energia előállítása, szállítása és felhasználása környezetterhelő tevékenység. Gondolunk itt
elsősorban a nem megújuló energiaforrásokból nyert energiára, és olyan környezeti
ártalmakra, mint a kőolaj-kitermelés és –finomítás levegő-, víz- és talajszennyező hatása; a
kőolajvezetékek és tankhajók sérüléséből eredő elszivárgások hatása; a mélyművelésű bányák
okozta talajsüllyedés, vízszennyezés és hulladékproblémák (meddő elhelyezése); a külszíni
fejtések okozta tájsebek; stb. Környezetvédelmi szempontból is fontos tehát odafigyelni az
energiatakarékosságra egyéni szinten is, annál is inkább, mert a háztartási energiaigény az
ország energiafelhasználásának durván 36%-át teszi ki, nem elhanyagolható mennyiségről
van tehát szó (Móra 2002).
A vízzel való takarékoskodás fontosságát sem lehet eléggé hangsúlyozni, elég ha a földi
édesvízkészletek korlátozott, illetve korlátozottan megújuló voltára gondolunk. Egyes
számítások szerint, ha a világ népessége a jelenlegi ENSZ-előrejelzéseknek megfelelően
(2050-re 9 milliárd főre) növekszik, és az eddigi tendenciáknak megfelelően (a 20. század
folyamán a vízigény kétszer olyan gyorsan nőtt, mint a népesség) az egy főre jutó vízigény is
nő, akkor már jóval 2100 előtt komoly problémák fognak felmerülni a világ vízkészletének
korlátaival kapcsolatban (Meadows és társai 2004).
VÍZ ÉS ENERGIATAKARÉKOS MAGATARTÁS
Egy háztartás, ha tagjai odafigyelnek bizonyos tevékenységekre, takarékoskodhat az általa
felhasznált víz, gáz és áram mennyiségével. Ezen tevékenységek egy része a napi szokásokat
érinti (például víztakarékos mosogatás; kádfürdő helyett tusolás; mérsékelt fűtés - inkább
réteges öltözködés; a televízió kikapcsolása, ha senki sem nézi; a villany leoltása, ha senki
sincs a helyiségben; stb.). Más részük egyszer vagy ritkán sorra kerülő – és kisebb-nagyobb
anyagi áldozattal járó – tevékenység (például a ház hőszigetelése és a nyílászárók cseréje;
energiatakarékos izzók, háztartási gépek vásárlása; a háztartási gépek karbantartása, hogy ne
tékozolják az energiát; stb.). Harmadrészt pedig a felesleges háztartási gépek
kiküszöbölésével is energiát takaríthat meg a háztartás (például szárítógép helyett teregetés,

cumisüveg-sterilizáló berendezés helyett egy fazék forró víz, stb.). Továbbá a közlekedés
energiafelhasználásának csökkentése is lehetséges, a következő eszközökkel: autóhasználat
csökkentése (helyette tömegközlekedés igénybevétele, gyaloglás, kerékpározás, car-pool,
stb.), alacsony fogyasztású autó vásárlása, illetve az autó folyamatos karbantartása és
energiatakarékos műkötetése (vezetési szokások).
Az energiatakarékosság motiváló tényezői
Több kutatás is foglalkozik azzal a kérdéskörrel, hogy az energiatakarékosságot milyen
mértékben motiválják környezetvédelmi, illetve anyagi megfontolások.
Stanley és Lasonde (1996) például több energiatakarékossággal összefüggő tevékenységet
vizsgálva arra jutottak, hogy azokat leginkább a spórolás motiválja, nem azért végzik őket az
emberek mert környezetbarát tevékenységek.
Cooral-Verdugo (2002) viszont, aki a vízmegtakarító magatartás motivációit vizsgálta
Mexikóban, arra az eredményre jutott, hogy a motivációk között első két helyen morális
megfontolások állnak (a jövő generációk, a gyermekek érdekei és a vízkészlet megóvása), és a
pénzmegtakarítás csak a harmadik tényező.
McMakin és társai (2002) eredményei szerint azok az emberek is motiválhatók
energiatakarékosságra, akik nem maguk fizetik energia-számláikat. Speciális helyzetben élő
háztartásokat vizsgáltak: amerikai haditámaszpontok lakóit, akik nem maguk fizetik gáz- és
áramszámláikat. Mivel a felvilágosító és ösztönző kampányok hatására ezek a háztartások is
jelentősen csökkentették energia-felhasználásukat, a számlán kívül más ösztönzők is
létezhetnek:
•Társadalmi nyomás, szomszédos családok véleménye,
•Versengés másokkal,
•Gyermekek véleménye.
Továbbá egy 2002-es devoni vizsgálat is egyértelmű kapcsolatot mutatott ki az
energiatakarékosság és a környezetvédelem között (Gaul 2006).
Foxall (1995) véleménye szerint, mivel az energiafelhasználási tevékenység egyik
következményét jelentő számla időben később jelentkezik, gyakoribb visszacsatolással (napi,
heti, havi számlázás) elő lehet segíteni az energiatakarékos viselkedést.
Az energiatakarékos fogyasztói magatartást befolyásoló tényezők
Fogyasztói kutatások eredményei szerint a háztartások energiafelhasználásának mennyiségét,
illetve az ezzel összefüggésben lévő energiatakarékos magatartást számos tényező

befolyásolja. Ezek egy része olyan demográfiai jellemző, amellyel az összefüggés magától
értetődő: a jövedelem és a háztartás mérete is pozitívan korrelál az energiafelhasználással
(Gatersleben és társai 2002, Poortinga és társai 2004). Nyilván a magasabb jövedelemmel
rendelkező háztartások több „energiafaló” háztartási géppel és berendezéssel rendelkeznek,
illetve a nagyobb létszámú családok is evidens, hogy több energiát fogyasztanak, mint a
kisebbek. Továbbá Poortinga és társai (2004) kutatási eredményei szerint az iskolázottság
negatívan hat a háztartásban felhasznált energia mennyiségére, pozitív hatása van a
közlekedés során felhasznált energia mennyiségére, az életkor pedig negatívan befolyásolja a
közlekedés energiafelhasználását. Ezek az eredmények azonban így kiragadva nehezen
értelmezhetőek, fontosabbnak tartjuk a pszichográfiai jellemzők befolyásoló hatását.
Poortinga és társai (2004) kutatási eredményei szerint az értékek hatással vannak a
háztartások és a közlekedés energiafelhasználására. Ezen belül is az antropocentrikus értékek
negatívan hatnak például a vízmegtakarító magatartásra (Corral-Verdugo 2002), egy brit
kutatás szerint pedig a társadalomközpontúság és az ökocentrikus értékek pozitívan hatnak az
energiatakarékos magatartásra (Gaul 2006). Ugyanezen brit kutatás eredményei szerint a saját
tettek hatékonyságába vetett hit is pozitívan hat az energiatakarékos magatartásra (Gaul
2006). Poortinga és társai (2004) pedig az általános és specifikus környezeti aggodalom
hatását emelték ki.
Gatersleben és társai (2002) az energiatakarékosság és más környezetbarát tevékenységek
közötti összefüggéseket vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy gyenge negatív
kapcsolat van más környezetbarát tevékenységek gyakorlása és a felhasznált energia
mennyisége között.
A fentebb már hivatkozott brit kutatás eredményei szerint a kényelemnek, illetve az ezzel
kapcsolatos áldozatvállalási hajlandóságnak is nagy hatása van az energiatakarékos
tevékenységekre, főként a mindennapi szokásokat érintő területeken. Az öntudatos
energiatakarékos egyén hajlandó a kényelméből a környezet érdekében áldozni (Gaul 2006).
EGY HAZAI KUTATÁS EREDMÉNYEI
A kutatás módszere, a minta
2005 nyarán végeztünk egy kutatást, melynek céljai a következők voltak: a magyar lakosság
környezettel kapcsolatos általános attitűdjeinek vizsgálata, az energiával és az
energiatakarékossággal kapcsolatos speciális attitűdök feltérképezése, és az (alternatív)
energiahordozókhoz való viszony leírása, valamint különböző környezetbarát tevékenységek

vizsgálata. A kutatás az E.ON Zrt. Pécsi Tudományegyetem számára kiírt pályázatának
elnyerésével készült.
A kutatás módszere a kérdőíves face-to-face megkérdezés volt, amelyet egy 1000 fős,
országosan reprezentatív mintán kérdeztünk le. A kérdőív négy részből tevődött össze: 19
attitűdállítást tartalmazott az általános környezeti hozzáállással kapcsolatban, 13 attitűdállítást
tartalmazott az energiával, energiatakarékossággal összefüggésben, rákérdeztünk 19
tevékenység végzési gyakoriságára (környezetbarát vásárlások, víz- és energiatakarékosság,
szelektív hulladékgyűjtés és komposztálás) valamint a demográfiai háttérváltozókra is.
A magyar lakosság általános és energiával kapcsolatos attitűdjei
Eredményeink alapján a magyar lakosság a környezet iránt alapvetően kedvező általános
attitűdöket mutat, jellemző a pozitív attitűdállítások magas szintű elfogadása és a negatív
állítások határozott elutasítása. Az átlagok tükrében a legnagyobb mértékű egyetértés az
ember és a természet harmonikus együttélésének szükségességére és a természet
sebezhetőségére utaló kijelentések kapcsán mutatkozott, a leghatározottabb elutasítás pedig a
természet felett uralkodó emberiséggel kapcsolatos állítások esetében volt.
Az energiafelhasználással, energiatakarékossággal kapcsolatos attitűdök, társadalmi és
személyes normák, motivációk tekintetében a hazai lakosság vegyesebb képet mutat, mint az
általános attitűdök esetében. Itt nincsenek kiugró „egyetértések” vagy „egyet nem értések”, és
sokkal több (7 db) állítás esetében pozícionálták a megkérdezettek középre a válaszukat.
Az energiafelhasználással kapcsolatos attitűdállításokra adott osztályzatok átlagait tekintve a
magyar lakosság energiafelhasználásával kapcsolatban a következő főbb megállapítások
tehetők:
•Az emberek többsége, 58,2 százaléka egyetértése jeléül 4-es vagy 5-ös osztályzatot
adott arra az állításra, hogy „Az energiatakarékosság a környezetszennyezés
csökkentésének hatékony módja.”
•Ugyanakkor az embereknek csak 34 százaléka nem ért egyet a 4. állítással („Nem
hiszem, hogy az én energiafogyasztási szokásaim bármit is változtatnának a környezet
állapotán.”), a többiek világviszonylatban többé-kevésbé jelentéktelennek tartják saját
energiafelhasználásuk környezeti hatását.
•Az energiatakarékosságra motiváló tényezők fontossági sorrendje az átlagok alapján a
következő: belső késztetés (3,47), spórolás (3,46), környezet megóvása (3,32), családi
nyomás (3,17), bűntudat (3,02).

•Ha megnézzük, hogyan hat a társadalom az egyének/háztartások energiafelhasználási
szokásaira, akkor azt látjuk, hogy a család befolyása jóval erősebb, mint a barátoké.
Jelentős az egyetértés azzal az állítással, hogy „Elvárom a családtagjaimtól, hogy
takarékoskodjanak az energiával” (3,80), de gyenge a barátokkal szembeni
elvárásokkal kapcsolatban (2,89). A megkérdezettek szerint családtagjaik inkább
elvárják tőlük az energiával való takarékoskodást, mint a barátaik (3,17 vs. 2,40).
•A magyar lakosság szívesen vásárolna olyan áramot, amelyet alternatív
energiahordozók felhasználásával termeltek meg, a megkérdezettek az ezzel
kapcsolatos állítással értettek leginkább egyet (3,97). Ugyanakkor a tényleges vásárlási
szándékot nagyban befolyásolja a „pénztárca vastagsága” és a magyar lakosság
közismerten árérzékeny fogyasztói magatartása, hiszen lényegesen csökken az
egyetértők és nő az egyet nem értők tábora akkor, ha ugyanehhez az áramhoz csak
drágábban lehet hozzájutni (2,85).
Az energiával kapcsolatos attitűdöket befolyásoló demográfiai ismérvek
A demográfiai háttérváltozók közül – egyutas varianciaanalízissel (ANOVA) meghatározva a
szignifikancia mértékét – nem, életkor, iskolai végzettség, vagyoni helyzet és településtípus
alapján mutatkoztak szignifikáns különbségek.
Nemek tekintetében három állítás esetében mutatkozott szignifikáns eltérés: A férfiak inkább
érzik úgy, hogy (szerencsére) olyan helyzetben vannak, hogy nem kell odafigyelniük az
energiatakarékosságra (2,07 vs. 1,88), míg a nők inkább éreznek erős belső késztetést az
energiatakarékosságra (3,59 vs. 3,33) és inkább éreznek bűntudatot akkor, ha pazarolják az
energiát (3,10-es átlag vs. 2,94-es átlag).
Úgy tűnik, az életkor előrehaladtával az emberek jobban odafigyelnek az
energiatakarékosságra. A 18-29 évesek tartják a legkevésbé igaznak magukra vonatkozóan,
hogy „Elvárom a családtagjaimtól, hogy takarékoskodjanak az energiával.”, „Az
energiatakarékosság a környezetszennyezés csökkentésének hatékony módja.”, „Erős belső
késztetést érzek arra, hogy takarékoskodjam az energiával.”, „Bűntudatot érzek, ha
elpazarolom az energiát.”. A 40. életéven túl érezhető egy erőteljesebb mértékű, majd 60.
évnél egy még markánsabb erősödés az egyetértés mértékét illetően.
Iskolai végzettség szerint öt esetben is jelentős mértékűek a megítélésbeli különbségek. Az
iskolai végzettség növekedésével két esetben növekvő mértékű az egyetértés:
•„Szerencsére olyan anyagi helyzetben élhetek, hogy nem kell odafigyelnem az
energiatakarékosságra.”

•„Ha megtehetném, olyan szolgáltatótól vásárolnám az áramot, amelyik környezetbarát
módon termelte meg azt, akkor is, ha így többet kellene fizetni érte.”
Három esetben pedig csökkenő mértékű egyetértés mutatkozott:
•„Nem hiszem, hogy az én energiafogyasztási szokásaim bármit is változtatnának a
környezet állapotán.”
•„Azért igyekszem takarékoskodni az általam felhasznált energiával, mert úgy érzem,
hogy a barátaim ezt várják el tőlem.”
•„Azért igyekszem takarékoskodni az általam felhasznált energiával, mert a
családtagjaim ezt várják el tőlem.”
Az energiával kapcsolatos attitűdök vagyoni helyzet szerinti eltéréseit vizsgálva 13-ból 8
esetben találtunk szignifikáns eltéréseket.
•Hat állítással a legalsó vagyoni kvartilisben legerőteljesebb az egyetértés. Vagyis a
legszegényebbek törődnek legtöbbet családjuk és barátaik energiatakarékosságra utaló
elvárásaival, erős belső késztetést éreznek az energiatakarékosságra és bűntudatuk van
az energiapazarlás miatt, ugyanakkor nem hiszik, hogy energiafogyasztási szokásaik
bármit is változtatnának a környezet állapotán. Ugyan nem szignifikáns összefüggés, de
érdekes, hogy a 3. állítást – miszerint az energiatakarékosság a környezetszennyezés
csökkentésének hatékony módja – is ők fogadják el leginkább.
•Két esetben a legfelső kvartilisben a legerősebb az egyetértés: a leggazdagabbak érzik
úgy, hogy megengedhetik maguknak, hogy ne figyeljenek oda az
energiatakarékosságra, valamint hogy olyan szolgáltatótól vásárolják az áramot,
amelyik környezetbarát módon termelte meg azt, akkor is, ha így többet kellene fizetni
érte.
•Az esetek többségében a csökkenés, vagy a növekedés töretlennek bizonyult. Három
tényező bizonyult kivételnek e téren: a „trendet” megtörve nem a felső, hanem a felső-
közép kvartilis tagjai éreznek bűntudatot a pazarlás esetén, vagy érzik a legkisebb belső
késztetést a takarékosságra, várják el azt a legkisebb mértékben barátaiktól.
A településtípus egy állítás („Azért igyekszem takarékoskodni az általam felhasznált
energiával, mert a családtagjaim ezt várják el tőlem.”) kivételével minden esetben
szignifikáns eltérést mutat. Figyelemreméltó eredmény, hogy a 2000 lakos alatti
kistelepüléseken élőket lényegesen jobban érdekli szűkebb és tágabb környezetük
energiatakarékos magatartása (valószínűleg azért, mert egyébként is jobban érdeklődnek a
környezetükben élő emberek, illetve azok tevékenységei, szokásai iránt) és jobban

egyetértenek azzal az állítással is, miszerint „Az energiatakarékosság a környezetszennyezés
csökkentésének hatékony módja”. Ez utóbbi összhangban áll azzal, hogy környezet iránti
általános attitűdjeik is szignifikánsan pozitívabbak voltak. Ez vagy a természethez közelebbi
lakóhelynek és életstílusnak köszönhető, vagy pedig félő, hogy ilyen mértékű pozitív
viszonyulás csak a szavak szintjén létezik, és válaszadásukat a vélt elvárásoknak való
megfelelés befolyásolta. Nagyobb mértékben motiválja őket mind a környezet állapotának
megóvása, mind pedig a spórolás az energiatakarékosságban, mint a többieket. Kiugró
továbbá a budapestiek ódzkodása a környezetbarát módon megtermelt, de drágább áramtól,
ugyanakkor a spórolás, mint energiatakarékossági motiváció sem jellemző rájuk. A budapesti
válaszadók értenek legkevésbé egyet azzal az állítással, hogy „Az energiatakarékosság a
környezetszennyezés csökkentésének hatékony módja.”.
Energiatakarékos fogyasztói magatartás és az arra ható demográfiai és attitűdjellemzők
Általánosságban megállapítható, hogy eredményeink alapján a magyar lakosság vásárlásaiban
még nem igazán környezettudatos. A válaszadóknak csak egy szűk köre vásárol rendszeresen
bioélelmiszert (15,7 %) vagy ökocímkével ellátott terméket (23,8 %), illetve kerüli el az
állatkísérletek segítségével készült termékeket (26,2 %). Szélesebb körben elterjedt az
energiatakarékos berendezések, nagyobb kiszerelés, utántöltő csomagolás preferálása.
Kevéssé jellemző a vásárlóhelyi nejlontáska visszautasítása is.
Az energiatakarékos tevékenységek már jellemzőbbek a magyar fogyasztókra. Leginkább a
12. és 11. (televízió kikapcsolása: 3,33; villany leoltása: 3,18) tevékenységet gyakorolják,
legkevésbé pedig a fűtéssel való takarékoskodás (2,65) jellemző és az elektronikai cikkeket is
előszeretettel hagyjuk készenléti helyzetben (2,47).
Az energiatakarékos tevékenységek esetében – az ANOVA értékek alapján – a háttérváltozók
közül nem, életkor, iskolai végzettség, vagyoni helyzet és településtípus alapján mutatkoztak
szignifikáns mértékű különbségek.
A nők mindegyik energiatakarékos tevékenységet szívesebben végzik, mint a férfiak. Az
összefüggések közül azonban csak kettő szignifikáns: A nők hajlandóbbak víztakarékosan
mosogatni (bár valószínűleg általában véve mosogatni is) és leoltani a villanyt a nem használt
helyiségekben.
Életkor tekintetében érdekes eredmény, hogy létezik egy választóvonal, úgy a 40. életév táján.
A 40 év felettiek inkább hajlamosak/hajlandóak spórolni a vízzel, a fűtéssel és az árammal, a
40 év alattiakat mindezek nemigen érdeklik. Szignifikáns összefüggések: mosogatásnál a 40
év felettiek bizonyultak takarékosabbnak. 50 év felett gyakrabban fordul elő, hogy fűtés

helyett melegebb öltözködéssel védekeznek a hűvös ellen. E korosztályt jellemzi leginkább az
is, hogy a tévét vagy a villanyt nem működtetik feleslegesen. Érdekesek lehetnek a mögöttes
motivációk és attitűdök: ha megnézzük az energiatakarékossággal kapcsolatos attitűdöket,
akkor azt találjuk, hogy a 40 év felettiek ugyan nem szignifikáns mértékben, de láthatóan
nagyobb mértékben érzik igaznak magukra nézve mind a környezetvédelemmel, mind pedig a
spórolással kapcsolatos motivációkat. Ugyanez a korosztály szignifikáns mértékben nagyobb
egyetértést mutat azzal az állítással, miszerint „Az energiatakarékosság a
környezetszennyezés csökkentésének hatékony módja.”.
Végzettség tekintetében már nem ilyen egyértelmű a kép. Szignifikáns összefüggések:
Mosogatásnál a vízzel, hűvösebb időben a fűtéssel elsősorban a maximum 8 általánost
végzettek takarékoskodnak. Jellemző még a felsőfokú végzettségűek közönye a mosogatás
módjával és a nem használt helyiségekben a villany leoltásával kapcsolatban, továbbá őket
érdekli legkevésbé, hogy az elektronikai eszközök készenléti (stand-by) helyzetben hagyása
mekkora energiapazarlást jelent.
Ami a vagyoni helyzet energiatakarékos tevékenységekre gyakorolt hatását illeti,
mosogatásnál a vízzel, hűvösebb időben a fűtéssel, esetenként a villamos energiával
elsősorban a szerényebb körülmények között élők takarékoskodnak. Ugyanezek a
tevékenységek pedig hidegen hagyják a felső jövedelmi kvartilis tagjait, hiszen – mint az az
energiatakarékossági attitűdök vizsgálatánál már kiderült – az ő anyagi helyzetük megengedi,
hogy ne figyeljenek oda az energiatakarékosságra.
A településtípus mindegyik energiatakarékos tevékenység gyakorlására szignifikáns hatással
van. A budapestiek inkább lefelé húzzák az átlagot, különösen a víztakarékos mosogatás (8.)
és a stand-by funkció elutasítása területén. Fürdés és fűtés területén a 2.000 lakos alatti
kistelepülésen élők a legtakarékosabbak. A 2-10.000 lakosú településeken élők mind a vízzel,
mind pedig a villamosárammal szívesen takarékoskodnak.
Megvizsgáltuk az általános attitűdök és az energiatakarékos tevékenységek közötti
összefüggéseket is, Pearson-féle korrelációs együtthatók kiszámításával. Főbb
megállapításainkat az alábbiakban összegezzük.
•Kettő kivételtől eltekintve minden tevékenységre hatással van a legtöbb attitűdállítás,
méghozzá a várt irányban (a negatív állítások negatívan, a pozitív állítások pedig
pozitívan befolyásolják a viselkedést), és gyenge-közepes erősséggel.
•Az egyik kivételt a nem használt helyiségekben égő villany leoltása jelenti, mert itt
több erős összefüggés is van.

•A másik kivétel pedig a stand-by funkció elutasítása, amely esetben csak néhány
állításnak van szignifikáns hatása, azonban ekkor a kapcsolat túl gyenge.
Az energiatakarékos tevékenységekre – egy állítás kivételével – az energiával kapcsolatos
speciális attitűdök is hatással vannak. A „Nem hiszem, hogy az én energiafogyasztási
szokásaim bármit is változtatnának a környezet állapotán” állításnak egyetlen tevékenységre
sincs szignifikáns hatása.
•Az „Elvárom a barátaimtól, hogy takarékoskodjanak az energiával” állításnak gyenge,
az „Elvárom a családtagjaimtól, hogy takarékoskodjanak az energiával” állításnak
pedig közepes-erős pozitív hatása van az energiatakarékos tevékenységekre.
•„Az energiatakarékosság a környezetszennyezés csökkentésének hatékony módja”
állítás közepes-erős pozitív befolyásoló hatással bír.
•A „Szerencsére olyan anyagi helyzetben élhetek, hogy nem kell odafigyelnem az
energiatakarékosságra” közepes-erős negatív hatással rendelkezik.
•Mind a környezetvédelemmel, mind pedig a spórolással, mint energiatakarékosságra
motiváló tényezőkkel kapcsolatos állítások közepesnél valamivel erősebb befolyásoló
hatással rendelkeznek.
Összegzésképpen rögzíthető, hogy mind az általános környezeti, mind pedig az energiával
összefüggő speciális attitűdök hatással vannak az energiatakarékos tevékenységekre,
méghozzá a pozitív állításokkal való magasabb szintű egyetértés inkább hajlamosít, míg a
negatív állításokkal való nagyobb egyetértés inkább eltántorít az energiatakarékos
erőfeszítésektől.
Klaszteranalízis
SPSS szoftver segítségével elvégeztünk egy klaszteranalízist, hogy megtudjuk, a magyar
lakosság környezettudatossági szempontból milyen többé-kevésbé homogén csoportokra
osztható. Ehhez az általános környezeti attitűdöket használtuk fel. Eredményeink szerint a
válaszadók 5, egymástól jól elkülöníthető csoportra oszthatók.
Kl.1: Nemtörődöm nagyvárosiak (22,1%)
Ezek az emberek alapvetően tartózkodtak környezettel kapcsolatos attitűdjeik
kinyilatkoztatásától. Az esetek többségében a középső (3-as) értéket jelölték meg, így akarván
kibújni a konkrét véleménynyilvánítás terhe alól. Óvakodtak a „nagyon egyetértéstől” és a
„nagyon egyet nem értéstől”.
Demográfiai jellemzőiket tekintve nem, életkor, vagyoni helyzet és iskolázottság tekintetében
nagyjából tükrözik a minta arányait, a településtípus esetében viszont erőteljesen

felülreprezentáltak a 10.000 lakos feletti településeken, megyeszékhelyeken illetve a
Budapesten élők (86% vs.62 %).
Energiával kapcsolatos attitűdjeiket tekintve legfőbb megállapításunk az lehet, hogy ők
viszonyulnak leginkább negatívan ezekhez a kérdésekhez. Például:
•Ők azok, akik legkevésbé várják el másoktól (család, barátok), hogy takarékoskodjanak
az energiával.
•Ők azok, akik legkevésbé hisznek abban, hogy az energiatakarékosság a
környezetszennyezés csökkentésének hatékony módja.
•Ők azok, akik a legkisebb belső késztetést érzik az energiatakarékosságra.
•Az energiával való takarékoskodásra sem a környezetvédelem, sem a spórolás nem
motiválja őket.
•Ők érdeklődnek legkevésbé a környezetbarát módon előállított áram iránt.
Környezettudatos vásárlások és energiatakarékos tevékenységek gyakorlásában is a sor végén
kullognak, minden tevékenység esetében lefelé húzzák az átlagot.
Kl. 2: Környezetérzékenyek (18,5%)
Ők alapvetően pozitív attitűdöket mutatnak a környezet iránt. Hiszik, hogy vigyázni kell a
természeti környezetre, mert annak egyensúlya könnyen felborulhat. Felelősnek érzik
magukat a környezetért, átlag felett hisznek abban, hogy az egyes emberek képesek tenni
valamit a problémák megoldásának érdekében, és ez jelentős életstílusbeli változtatásokat
igényel. Továbbá ők azok, akik leginkább hisznek a tudomány és technika erejében is.
Demográfiai jellemzőik nem, életkor és iskolai végzettség tekintetében nagyjából tükrözik a
minta arányait, viszont felülreprezentáltak a megyeszékhelyen lakók és az alsó vagyoni
kvartilis tagjai, alulreprezentáltak a 10.000 főnél népesebb településeken élők és az alsó-
közép vagyoni kvartilisbe tartozók.
Energiával kapcsolatos attitűdjeik többé-kevésbé az átlagot tükrözik. Környezetbarát módon
megtermelt áram iránt átlag feletti érdeklődést mutatnak, még akkor is, ha az drágább mint a
hagyományos.
Környezettudatos vásárlások és energiatakarékos tevékenységek területén összességében véve
ők az egyik leglelkesebb csoport (a Kl.5 mellett), kiváltképpen a környezetbarát címkével
ellátott termékek és az energiatakarékos berendezések vásárlásában jeleskednek.
Kl. 3: Távolságtartó érdeklődők (20,9%)
E klaszter tagjai is pozitív környezeti attitűdökkel rendelkeznek. Elfogadják a környezeti
problémák létezését, ők hiszik el legkevésbé, hogy „A természet egyensúlya elég erős ahhoz,

hogy megbirkózzék a modern ipari társadalom hatásaival”. Ők vallják legerősebben, hogy „A
környezeti problémák megoldása jelentős életstílusbeli változtatásokat igényel”, és ők hisznek
legkevésbé az ember felsőbbrendűségében (a természet felett). Viszont nem gondolják, hogy
az egyes emberek képesek lennének hatékonyan tenni valamit a környezeti problémák
megoldásának érdekében.
Demográfia: alulreprezentáltak a maximum 8 általános végzettségűek és felülreprezentáltak a
budapestiek.
Energiával kapcsolatos attitűdjeik többé-kevésbé az átlagot tükrözik. Környezetbarát módon
megtermelt áram iránt (mérsékelten) átlag feletti érdeklődést mutatnak, egészen addig, amíg
az nem kerül többe, mint a hagyományos (ekkor jelentősen átlag alá csökken a vásárlási
szándék).
Biotermékek és ökocímkével ellátott termékek iránt átlag alatti keresletet tanúsítanak, az
állatkísérletek ténye sem igen érdekli őket. Energiatakarékos tevékenységek területén
valamivel az átlag felett teljesítenek.
Kl. 4: Kétkedők (19,2%)
Összességében véve ennek a csoportnak elég negatív és ellentmondásos a környezethez, a
környezeti problémákhoz való hozzáállása. Ugyan elfogadják a természet kényes
egyensúlyával, a Föld korlátozott eltartóképességével és az életstílus-váltás szükségességével
kapcsolatos állítások igazságát, de ugyanakkor azzal is egyetértenek, mint: „A természet
egyensúlya elég erős ahhoz, hogy megbirkózzék a modern ipari társadalom hatásaival”, és
„Az embernek jogában áll szükségleteinek megfelelően megváltoztatni a természeti
környezetet”. Ők hisznek legkevésbé a környezeti problémákban (a média eltúlozza azokat),
és ők bíznak leginkább abban, hogy a tudomány és a technika meg fogja oldani ezeket. Ugyan
felelősnek érzik magukat a környezetért (az erre adott osztályzataik átlaga megfelel a minta
átlagának), de az egyes emberek hatékony problémamegoldó képességében nem hisznek.
Demográfiai jellemzőiket tekintve jelentősen felülreprezentáltak a maximum 8 általános
végzettségűek és az alsó vagyoni kvartilisbe tartozók, és alulreprezentáltak az érettségizettek
és a budapesti lakosok.
Energiával kapcsolatos attitűdjeik közül hármat emelnénk ki:
•Ők hiszik leginkább, hogy energiafogyasztási szokásaik nem befolyásolják a Föld
környezeti állapotát.
•Ők vallják magasan átlag felett, hogy anyagi helyzetük megengedi, hogy ne
foglalkozzanak az energiatakarékossággal.

•Őket motiválják leginkább barátaik elvárásai.
Az 1. klaszter mellett ők sem érdeklődnek környezetbarát módon előállított áram iránt.
Környezetbarát vásárlások területén körülbelül átlagosan teljesítenek, az
energiatakarékossággal összefüggő tevékenységeket viszont átlag alatt gyakorolják.
Kl. 5: Felelősségvállaló vidékiek (19,3%)
Ők tanúsítják a legpozitívabb környezeti attitűdöket. Átérzik a természet sérülékenységét,
elfogadják a környezet problémák meglétét, egyenrangú ember-természet viszonyt tételeznek
fel. Felelősnek érzik magukat a környezetért, hisznek az egyes emberek hozzájárulásában.
Demográfia: felülreprezentáltak a nők, az alsó-közép vagyoni kvartilis tagjai és a 10.000 főnél
kevesebb lakosú településeken élők
Hiszik, hogy az energiatakarékosság a környezetszennyezés csökkentésének hatékony módja,
erre mind a környezet megóvása, mind pedig a spórolás motiválja őket. Környezetbarát áram
iránt ők mutatják a legnagyobb érdeklődést, viszont elvárják, hogy az ne legyen drágább a
hagyományos módon előállítottnál.
Minden fajta környezettudatos vásárlás esetén átlag felett teljesítenek, kivéve a bolti ingyenes
nejlontáska visszautasítását. Ez mutatja, hogy ez sem egy igazán „fanatikus” környezettudatos
csoport. Bevallásuk alapján az energiatakarékosságra is ügyelnek, ők spórolnak leginkább a
vízzel mosogatás és fürdés során.
Összefoglalás
Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy a magyar lakosság a környezet iránt alapvetően
kedvező általános attitűdöket mutat: jellemző a pozitív attitűdállítások magas szintű
elfogadása és a negatív kijelentések elutasítása. Az energiafelhasználással és
energiatakarékossággal kapcsolatos speciális attitűdök tekintetében a lakosság vegyesebb
képet mutat, nincsenek kiugró „egyetértések” és „egyet nem értések”, és jellemzőbb a
válaszok középre pozícionálása. Az emberek alapvetően igyekeznek takarékoskodni az
energiával és ezt családtagjaiktól is elvárják. Hajtóerőt elsősorban belső és anyagi motivációk
jelentik, de nem sokkal lemaradva megjelenik a „környezet megóvása” is, mint
energiatakarékosságra késztető tényező. Mindazonáltal ez utóbbi eredményt mi kétellyel
fogadjuk, minden bizonnyal a vélt elvárásoknak való megfelelés befolyásolta a válaszokat.
Eredményeink szerint a válaszadók szívesen vásárolnának alternatív energiahordozók
segítségével megtermelt áramot, főként ha az nem kerülne többe mint a hagyományos.
Lényegesen csökken a vásárlási hajlandóságot mutatók tábora, ha az alternatív áramhoz csak
drágábban lehetne hozzájutni.

A magyar lakosság vásárlásaiban nem igazán környezettudatos, energiatakarékos magatartási
mintákat viszont szívesen követ.
Háttérváltozók közül a nem, az életkor és az iskolai végzettség csak gyengén, esetleg
közepesen szignifikáns hatással rendelkezik. Jelentős befolyással a vagyoni helyzet és a
településtípus bír.
Sajnos a kapott adatok szavahihetősége nem mindig megkérdőjelezhetetlen. A fogyasztói
környezettudatosság felmérése során többféle probléma is adódhat, amely a kapott válaszok
pontatlanságához vezet. Morális kérdésekről lévén szó, a válaszadók hajlamosak lehetnek
arra, hogy azt válaszolják, amit úgy vélnek, hogy elvárnak tőlük, vagyis társadalmi nyomás
érződhet a válaszokon (Zinkhan és Carlson 1995). A környezetbarát tevékenységekkel
kapcsolatban pedig a fogyasztók gyakran nem is tudják pontosan bevallani az egyes
tevékenységekkel kapcsolatos tényleges jelenbeli vagy múltbeli gyakorlatukat. (Gatersleben
és társai 2002, Zinkhan és Carlson 1995).
IRODALOM
Buzás, G., Fabula J., Hazayné dr. Ladányi É., Hubai J., Kerekes S., Kobjakov Zs., Kovács K.,
Medvéné dr. Szabad K., Mocsay F., Vass N. (2004) A környezet-gazdaságtan alapjai, Perfekt
Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Részvénytársaság.
Corral-Verdugo, V. (2002) A Structural Model of Proenvironmental Competency.
Environment and Behavior, Vol. 34. 4, 531-649.
Foxall, G. R. (1996) Environment-Impacting Consumer Behavior: An Operant Analysis.
Advances in Consumer Research, Vol. 22. 1, 262-268.
Gatersleben, B., L. Steg, C. Vlek (2002) Measurements and Determinants of Environmentally
Significant Consumer Behavior. Environment and Behavior, Vol. 34. 3, 335-362.
Gaul, G. (szerk.) (2006) Az energiatakarékosság mint szokásos tevékenység és mint vásárlási
szempont. BME OMIKK, Innovációk… 2006/5, 51-69.
McMakin, A. H., E. L. Malone, R. E. Lundgren (2002) Motivating Residents to Conserve
Energy Without Financial Incentives. Environment and Behavior, Vol. 34.6, 848-863.
Meadows, Don., J. Randers, Den. Meadows (2004) A növekedés határai – Harminc év
múltán; Kossuth Kiadó, Budapest.
Menon, Aj, An Menon (1997) Enviropreneurial Marketing Strategy: The Emergence of
Corporate Environmentalism as Marketing Strategy. Journal of Marketing, Vol. 61. (January)
51-67.

Móra, V. (2002) Etikus fogyasztás, háztartási ökológia. In: Kalas, Gy. (szerk), Ökológiai
Fogyasztóvédelem, http://www.humusz.hu/kiadvanyok/okol.fogy.ved/index.html (letöltés:
2006.09.20)
Poortinga, W., L. Steg, C. Vlek (2004) Values, Environmental Concern and Environmental
Behavior. A Study Into Household Energy Use. Environment and Behavior, Vol. 36. 1, 70-93.
Stanley, L. R., K. M. Lasonde (1996) The Relationship Between Environmental Issue
Involvement and Environmentally-Conscious Behavior: An Exploratory Study. Advances in
Consumer Research, Vol. 23. 1, 183-188.
Törőcsik, M. (2003): Fogyasztói magatartás trendek; KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft.,
Budapest.
Vlek, C. (2000) Essential Psychology for environmental Policy Making. International
Journal of Psychology, Vol. 35. 2, 153-167.
Wackernagel, M., W. E. Rees (1996) Ökológiai lábnyomunk – Hogyan mérsékeljük az ember
hatását a Földön? Föld Napja Alapítvány.
Zinkhan, G. M., L. Carlson (1995) Green Advertising and the Reluctant Consumer. Journal
of Advertising, Vol. 24. 2, 1-6.
Zsolnai, L. (2001) Ökológia, gazdaság, etika, Helikon Kiadó Kft.

i Az ökológiai lábnyom azt a föld- és vízterületet jelenti, amely egy meghatározott emberi népesség és életszínvonal
végtelen ideig való eltartásához lenne szükség. Annak mértéke, hogy mennyi termékeny földre és vízre van szüksége
egy személynek, városnak, országnak, vagy az emberiségnek az összes elfogyasztott erőforrás megtermeléséhez és az
összes megtermelt hulladék elnyeléséhez az uralkodó technológia használatával [Wackernagel & Rees 1996].
ii Ezek a megállapítások mindazonáltal elsősorban az iparilag fejlett, ún. gazdag országokra igazak, a fejlődő, szegény
országokban nem a kereslet visszafogása a legfőbb feladat, hanem a populáció stabilitása és a szegénység csökkentése
például munkahelyek teremtésével (Vlek 2000). Sőt, a fenntarthatóság eléréséhez az emberiségnek növelnie kell a világ
szegényeinek fogyasztási szintjét, és emellett kell csökkenteni az emberiség teljes ökológiai lábnyomát: ez egy igazi
globális kihívás (Meadows és társai 2004). Ide kapcsolódik a méltányos kereskedelem (fair trade) fogalma is, amelynek
célja igazságos alapokat termteni a nemzetközi kereskedelemben, különös tekintettel a hátrányos helyzetű országok,
gyártók és dolgozók számára.