Content uploaded by Krisztián Katona
Author content
All content in this area was uploaded by Krisztián Katona
Content may be subject to copyright.
ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK (2010) 95(2): 311–325.
311
A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis M
ÉHELY
, 1893) egyes
kiskunsági élőhelyeinek monitorozása és minőségi elemzése
a vizsgált jellemzők alapján
*
B
RANKOVITS
D
ÁVID
*
1
,
H
ALPERN
B
ÁLINT
1
,
V
IDÉKI
R
ÓBERT
2
,
K
ATONA
K
RISZTIÁN
3
és
S
ZÖVÉNYI
G
ERGELY
4
1
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, H-1121 Budapest, Költő u. 21.
*E–mail: brankovits.david@mme.hu; david.brankovits@gmail.com
2
H-9794 Felsőcsatár, Petőfi utca 13.
3
Szent István Egyetem, Vadvilágmegőrzési Intézet, H-2103 Gödöllő, Páter Károly u. 1.
4
Eötvös Loránd Tudomány Egyetem, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék,
H-1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C
Összefoglalás. A Rákosivipera-védelmi Program (LIFE04NAT/HU/000116) szerves részét alkotja a
rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis M
ÉHELY
, 1893) Kiskunsági Nemzeti Parkban található élőhe-
lyeinek monitorozása és tanulmányozása. A tanulmány célkitűzései a következők: (1) a térinformatikai
adatbázisban összegyűjtött monitorozási adatok elemzésével bizonyos élőhelyek minősítése és össze-
hasonlítása a rákosi vipera szempontjából; (2) egy élőhely-rekonstrukció helyén a faültetvény 2006-ban
történt letermelését és a terület gyepesítését követő állapotok, tendenciák bemutatása. A vizsgálati terü-
letek minősítése a táplálékmennyiség (egyenesszárnyú rovarok biomasszája) és a területen elérhető bú-
vóhelyek (kisemlősök lyukainak sűrűsége) alapján történt. Standardizált monitorozó módszerekkel
felmérve a vizsgálati területek Orthoptera-közösségeit, az egyenesszárnyúak biomasszaértékeit bemu-
tató térkép készült. A térinformatikai adatbázisban létrehozott másik poligontérképen korábbi tanulmá-
nyok eredményei alapján kétféle lyuksűrűségű területre osztottuk az élőhelyet. A búvóhelyek és az
Orthoptera biomasszaeloszlást standardizált módszerrel összegezve közös minőségi térképen integrál-
tuk. A viperaészlelési pontok földrajzi koordinátái a minőségi térképeken is megjelenítésre kerültek. A
felmérésben szereplő területek mindegyikén csökkent a minősítő érték a vizsgálatok feldolgozott há-
rom éve során. Ezek az értékek 2005-ben és 2007-ben az 1. Területen voltak a legmagasabbak. A 2.
Terület mind a három évben a legalacsonyabb értékekkel rendelkezett. A gyeprekonstrukció területén
közvetlenül az erdő letermelését követően kevesebbnek adódott a vizsgálati area kvalitási értéke, mint
a rákövetkező évben.
Kulcsszavak: Orthoptera, GIS adatbázis, élőhely-rekonstrukcó.
Bevezetés
Az egykor igen gyakori rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis M
ÉHELY
, 1893) az élő-
helyeinek mesterséges átalakítása és pusztítása következtében a kihalás szélére sodródott,
és ezzel szakmai vélemények szerint Magyarország leginkább veszélyeztetett élő természeti
*
Poszterként bemutatták a szerzők a VI. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencia „Molekuláktól a globá-
lis felmelegedésig: herpetológia a tudomány és a gyakorlat közötti távolság áthidalásáért” című műhelytalálkozó-
ján a Magyar Természettudományi Múzeumban (Budapest) 2010. február 22-én.
B
RANKOVITS
D.
et al.
312
kincsévé vált (K
ORSÓS
1991,
B
ÁLDI
et al.
2001). Jelenlegi ismeretek szerinti 12 recens po-
pulációjából 11 hazánkban található (Ú
JVÁRI
2001,
D
ANKOVICS
2005, H
ALPERN
et al.
2007). A rákosi vipera érdekében végzett munka 2004-ben új lendületet kapott. Ekkor vette
kezdetét egy elnyert LIFE Nature pályázat („Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis)
hosszútávú megőrzésének megalapozása”; LIFE04NAT/HU/000116), amelynek keretében
4 éven keresztül (2004–2007) több szintű, természetvédelmi célú élőhely- és állomány-
monitorozás folyt a Vipera ursinii rakosiensis megőrzése érdekében (H
ALPERN
2007). A
jelen vizsgálatok ennek a monitorozó programnak a keretében zajlottak, és fő célkitűzései a
következők voltak: (1) a térinformatikai adatbázisban összegyűjtött monitorozási adatok
elemzésével bizonyos élőhelyek rákosivipera-szempontú minősítése és összehasonlítása;
(2) egy élőhely-rekonstrukció helyén a faültetvény 2006-ban történt letermelését és a terület
gyepesítését követő állapotok bemutatása.
A Vipera ursinii természetvédelmi kutatásában nem újkeletű gondolat a térinformatika
alkalmazása. Franciaországban lévő potenciális és valós élőhelyekkel végzett GIS-elemzések
új habitatok felfedezéséhez vezettek (L
YET
2008). Az Európa Tanács (Council of Europe)
megbízásából készült akcióterv a Vipera ursinii védelmére a legnagyobb prioritású lépések
közt említi egy egységes geoinformációs adatbázis kiépítését az összes alfajra (E
DGAR
&
B
IRD
2006). A rákosi vipera természetvédelmi kutatásához már Ú
JVÁRI
(2001) alkalmazott
térinformatikai módszereket, ezt követően pedig az alfaj bizonyos kiskunsági élőhelyeinek
tájtörténeti múltját GIS-szel elemző munkák is napvilágot láttak (V
IDÉKI
et al. 2007).
Anyag és módszer
Vizsgálati területek
A vizsgálatok a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságának (KNPI) a Felső-Kiskun-
ságban található Turjánvidék nevű törzsterületén történtek. Két olyan élőhely került kivá-
lasztásra, melyen jelenleg is stabil rákosivipera-populáció fordul elő. A Kunpeszér és
Kunadacs külterületén található két vizsgálati terület a jelen munkában 1. Terület (kb. 70
ha) és 2. Terület (kb. 20 ha) néven szerepel. Az elsőhöz közeli harmadik vizsgálati terület a
program keretében az elmúlt években végzett élőhely-rekonstrukció helye, amely korábban
szintén viperaélőhely volt. Az élőhely-rekonstrukció helyén található vizsgálati terület a
továbbiakban Letermelés (kb. 16 ha) néven szerepel. A két jelenlegi élőhelyen 2005-ben, a
rekonstrukció helyén 2006-ban kezdődtek a vizsgálatok. A kutatás 2007-ig mind a három
területen változatlanul folyt. A fokozottan veszélyeztetett alfaj szigorú protokoll szerint zaj-
ló monitorozó vizsgálatainak módszertanát a programban dolgozó kutatók és szakemberek
javaslatai alapján a Rákosivipera-védelmi Tanács elfogadta.
Orthoptera monitorozás
Mivel több Vipera ursinii alfajnál (A
GRIMI
&
L
UISELLI
1992, B
ARON
1992), így a rákosi
viperánál is ismertek arra utaló adatok, hogy az egyenesszárnyú rovarok táplálékuk jelentős
hányadát teszik ki (M
ÉHELY
1912, D
ANKOVICS
2005), lényeges tényezőnek ítéltük a poten-
ciális Orthoptera prédaállatok kínálatának kutatását.
A
V
IPERA URSINII RAKOSIENSIS KISKUNSÁGI ÉLŐHELYEINEK MONITOROZÁSA
313
A kígyók által elérhető Orthoptera együttes összetételére és mennyiségére egyaránt kí-
váncsiak voltunk. Az egyenesszárnyú-minták gyűjtése transzektek mentén több mintavételi
pontban történt, melyek helyzetének meghatározásához kézi GPS-t használtunk (típus:
Magellan, Meridian). A vizsgált élőhelyek botanikai változatosságának lehető legjobb rep-
rezentációja érdekében egy adott transzekt mentén előforduló minél többféle növényzeti
foltból igyekeztünk Orthoptera-mintát venni. A vizsgálati területeken 2005-ben mintavételi
helyenként két, 2006-ban és 2007-ben három alkalommal végeztünk terepi adatgyűjtést jú-
nius és október között. Az 1. Területen a mintavételi pontok száma 2005-ben 14, 2006-ban
és 2007-ben 11 volt. A 2. Területen mind a három évben 3 mintavételi helyről gyűjtöttünk
adatot. A Letermelésen 2006-ban és 2007-ben egyaránt 5 mintavételi pontunk volt.
Az egyenesszárnyúakról végzett adatgyűjtés a csoport esetében általánosan elfogadott
módszerekkel, egyeléssel és akusztikus észleléssel kiegészített standardizált fűhálózással
történt (S
OUTHWOOD
1978). A mintavételkor az adott típusú élőhelyfolton 200 csapásnyi
mintát gyűjtöttünk. A mintavételek során begyűjtött példányokat lehetőség szerint a hely-
színen élve meghatároztuk, dokumentáltuk, majd a terepen biztosan nem határozhatóak, és
egyes bizonyító példányok kivételével szabadon eresztettük. Egyéb esetekben a minták
meghatározása laborban történt. A fajok elnevezésénél H
ELLER
et al. (1998) nevezéktanát
alkalmaztuk.
A vizsgált fajokról pontos tömegadatokat vettünk fel. Ezeket összesítve minden fajra
külön-külön ivaronkénti tömegadatokat kaptunk. Mindezek alapján végül kiszámolhatóvá
vált az adott folton adott időpontra vonatkoztatott, a 200 fűhálócsapásos mintánkénti átla-
gos „becsült egyenesszárnyú-rovartömeg” érték, ami a mintában található példányok meny-
nyiségétől és fajösszetételétől függ. Ezt az adatot a minta példányszámával elosztva hozzá-
jutottunk egy az adott területen élő, arra jellemző hipotetikus változóhoz, az „átlagos
egyenesszárnyúpéldány-tömeghez”. Ezt az egyedsűrűség becsléskor nyert denzitásértékkel
összeszorozva kaptuk meg feltételezésünk szerint a legjobb közelítésben az adott területre
vonatkozó Orthoptera biomasszasűrűséget. Mivel a fűhálózás hatékonyságát az időjárási
körülmények (pl. hideg-meleg, szeles-szélcsendes idő) és a növényzet magassága is jelen-
tősen befolyásolhatja, a csupán a fűhálós minták nagyságából számolt biomasszasűrűség
értékek valószínűleg nagyobb hibával terheltek, mint a denzitásbecslés alapján korrigáltak
(S
ZÖVÉNYI
2007). Így az eredmények kiszámításához a továbbiakban ez utóbbi módszert
alkalmaztuk. Ezen biomasszaadatok területenkénti és időbeni összehasonlítása jó közelítés-
sel mutatja meg egy adott élőhely rákosivipera-táplálkozásának szempontjából fontos egye-
nesszárnyú-prédagazdagságát, valamint annak változását térben és időben egy adott nö-
vényzeti típushoz rendelve.
A térinformatikai adatbázis elkészítésénél elsődleges célunk a három vizsgált élőhely
egyenesszárnyú biomassza-eloszlását mutató térkép elkészítése volt (2. ábra). Ehhez és a
további térinformatikai elemzésekhez a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága (DINPI)
által rendelkezésre bocsátott ArcGIS 9.2. programot használtuk. Az adatbázis felépülésének
szemléltetésére az 1. Területen ábrákkal is bemutatjuk a munkában szereplő minőségi tér-
kép elkészülésének lépéseit (1–3. ábra). A 2. és 3. ábrán látható térképek metszetésével lét-
rehozott minőségi értékek eloszlását mutató poligontérkép a 6. ábrán látható. Egy-egy poli-
gon minőségi értékét az Orthoptera- (2. ábra) és a lyuktérképek (3. ábra) átfedő poligon-
jainak szorzata adja.
B
RANKOVITS
D.
et al.
314
1. ábra. Az 1. Terület vegetációtérképe és az Orthoptera-mintavételi pontok 2005-ben.
Figure 1. The vegetation map of Area 1 and the orthopteran survey points in 2005.
2. ábra. Az 1. Terület egyenesszárnyú–biomassza-eloszlását mutató térképe és az Orthoptera-minta-
vételi pontok 2005-ben. A megfelelő Orthoptera-biomasszaértéket a 1. ábrán látható különböző vege-
tációtípust reprezentáló poligonokhoz hozzárendelve kaptuk a fenti térképet.
Figure 2. Map of Orthopteran biomass distribution at Area 1 and the orthopteran survey points in 2005. It was created
by using the vegetation map. The collected biomass values were assigned to the vegetation polygons (Figure 1.).
A
V
IPERA URSINII RAKOSIENSIS KISKUNSÁGI ÉLŐHELYEINEK MONITOROZÁSA
315
3. ábra. Az 1. Terület magassági térképe alapján készült lyukak osztályozása.
Figure 3. Classification of holes. Made by using the elevation map of the area.
Mivel az Orthoptera-együttesek előfordulása nagyban függ a növényzeti foltok típusától
(W
ALLASCHEK
1995, P
RENDINI
et al. 1996), az egyenesszárnyú-biomasszaadatokat adott
növényzeti típusokhoz rendeltük.
A védelmi program számára a monitorozó vizsgálatok részeként a vizsgálati területeink-
ről is elkészült az Á-NÉR alapú növényzeti élőhelytérkép. Az Á-NÉR szerint osztályozott
növényzeti típusok különböző poligonokként jelennek meg a térinformatikai adatbázisban.
Meghatározott növényzeti foltból gyűjtött Orthoptera-biomasszasűrűségadatok (az
elemzésekhez az évi maximális értékeket használtuk) a megfelelő növényzeti foltot repre-
zentáló poligonhoz lettek rendelve. Ezen biomassza értékeket számítással adtuk meg azok-
nál a növényzeti típust reprezentáló poligonoknál, melyekben valós terepi mintavétel nem
történt. Ezen poligonok annak a mintavételi pontnak az érékét kapták, melyek a hozzájuk
legközelebb lévő, azonos típusú növényzeti folthoz tartoztak.
Kivételes esetekben, mikor két érvényes mintavételi pont is ugyanakkora távolságra volt
a kérdéses folttól, átlagot vontunk, amennyiben a terepi tapasztalataink alátámasztották az
átmeneti érték jogosságát.
A kapott térkép különböző poligonjainak területnagyságait (m
2
) azok biomasszaérté-
kével megszorozva, majd az így kapott összes poligon értékét összeadva, végül elosztva a
teljes terület nagyságával, kaptuk meg az Orthoptera-biomasszaértékek területnagysággal
súlyozott átlagát. Az egyenesszárnyú rovarok biomasszájában tapasztalt éves abszolút ma-
ximumokat szintén diagramon ábrázoltuk az összehasonlítás érdekében.
B
RANKOVITS
D.
et al.
316
Búvóhelyek eloszlásának értékelése
A pocok-, egér- és ürgelyukat búvóhelynek és telelőüregnek is használják a viperák
(K
ATONA
et al. 2007). Így az általuk készített lyukak sűrűségének térbeli eloszlása lényeges
ismeretet adhat egy adott élőhely minősítése szempontjából.
Ennél az elemzésnél célunk a vizsgált területek minősítése volt a búvó- és telelőhelyek
térbeli eloszlása szerint. K
ATONA
et al. (2002) kimutatták, hogy a talajvíztől való megfelelő
távolság miatt a magasabban fekvő foltok biztonságosabbak az üregekben áttelelő állatok-
nak, hiszen magas vízállás esetén sem áraszthatja el az üregeket és járatokat a víz. Mivel
nem fokozatosan változik ez a vízszint, bizonyos térszint fölött nagyobb eséllyel élnek túl
az üreglakó állatok. A Rákosivipera-védelmi Program kisemlősbúvóhely-vizsgálatainak
általános eredményei (K
ATONA
et al. 2007) és több éves terepi tapasztalatok szerint a vizs-
gálati területeinken a 96 m-es tengerszintfeletti magasság nagyjából megfelel annak a ha-
tárnak, mely alapján az élőhelyek egyes részeit telelés szempontjából biztonságosabb és
kevésbé biztonságos területekre lehet osztani. Az élőhelyeket az Egységes Országos Vetület
(EOV) rendszerű térképek szintvonalai szerint különböző magasságú foltokra osztottuk,
melyek a térinformatikai adatbázisban egy-egy poligonként voltak reprezentálva. Ezt köve-
tően a szoftverben megjelenített foltokhoz az aktuális magassági értékek kerültek hozzá-
rendelésre. Ezután a meghatározott szintértékkel rendelkező poligonokat a fentebb vázolt
egyszerűsítő feltételezéseknek megfelelően kétfokozatú skálán osztályoztuk. Azon élőhely-
foltok, melyek 96 m-nél alacsonyabb tengerszintfeletti magasságon fekszenek, és emiatt
feltételezésünk szerint kevésbé biztonságosak, a skála szerinti 1-es értéket kapták. A 96 m-
nél magasabb területek viszont biztonságosabb, 2-es osztályba estek. Így egy olyan térképet
kaptunk, mely megmutatja a vipera telelése és rejtőzködése szempontjából feltételezésünk
szerint biztonságosabb és kevésbé biztonságos élőhelyfoltok arányát és térbeli mintázatát a
vizsgált területen belül (3. ábra).
Vizsgálati területek minősítése
Az Orthoptera-biomassza és a búvóhelyek eloszlását mutató térképeket egymásra vetít-
ve az átfedő poligonokból újabb térképet készítettünk, amelyben egy poligon értékét az
adott foltban lévő egyenesszárnyú- és lyuksűrűség-minősítő értékek összesítéséből szár-
maztattuk. Az így létrehozott térképen az egyes poligonok összesített attribútumértékét az
Orthoptera-biomasszaértéket a búvóhely sűrűségének kategóriától függő 1-es vagy 2-es ér-
tékével megszorozva kaptuk meg. Ennek az eredménye egy olyan térkép, mely a két para-
méter együttes figyelembevételével adja meg megközelítőleg a vizsgálati terület vipera
szempontjából feltételezhetően kedvezőbb és kedvezőtlenebb foltjainak arányát és térbeli
eloszlását. A jobb szemléltetés érdekében a minőségi értékek területnagysággal súlyozott
átlagait kiszámoltuk és diagramon ábrázoltuk. A kapott térkép különböző poligonjainak te-
rületnagyságait (m
2
) azok minőségi értékével megszoroztuk, majd az így kapott összes
poligon értékét összeadtuk, végül elosztottuk a teljes terület nagyságával.
Rákosivipera-monitorozás
A vizsgált területeken előforduló két állományról terepi bejárás során vizuális megfigye-
léssel történt a rákosivipera-adatgyűjtés. A terepi bejárást random útvonalon 2–4 ember vé-
gezte, alkalmanként 2–3 órát eltöltve egy adott területen. Szezonálisan a terepi ráfordítást a
A
V
IPERA URSINII RAKOSIENSIS KISKUNSÁGI ÉLŐHELYEINEK MONITOROZÁSA
317
kígyók aktivitásához és az észlelésének szempontjából nézve legalkalmasabb időszakhoz
igazítottuk, így akkor töltöttünk a legtöbb időt az élőhelyeken, amikor a legnagyobb eséllyel
fordultak elő a felszínen az egyedek (Ú
JVÁRI
&
K
ORSÓS
1999, Ú
JVÁRI
2001, S
ÁNDOR
et al.
2010). Fokozottan védett faj révén korlátozott volt a monitorozás intenzitása. Eszerint már-
cius és május eleje között, mely magában foglalja az aktív párzási időszakot (Ú
JVÁRI
&
K
ORSÓS
1999, Ú
JVÁRI
2001), 3 alkalommal jelentünk meg egy élőhelyen. Május és augusz-
tus között átlagosan 1–2 alkalmat töltöttünk egy-egy habitatban. A hibernáció előtti hóna-
pokban (szeptember, október) szintén területenként 3–3 alkalommal végeztünk terepbejárá-
sokat. Minden egyes vipera észlelési helyének földrajzi koordinátái feljegyzésre kerültek. A
terepbejárás során gyűjtött adatokat kiegészítettük a KNPI munkatársainak megfigyeléseivel.
Az észlelési helyek a pontos földrajzi koordináták szerint évenként külön „shape fáj-
lok”-ban kerültek megjelenítésre az adatbázisban. Az EOV-térképekre rávetítettük az azo-
nos vetületi rendszerben regisztrált találati pontokat, melyek a GPS pontosságából adódóan
5 méteres hibával értelmezendők. Ennek folytán könnyen leolvashatóvá vált, hogy egy
adott egyedet milyen minőségi értékkel rendelkező foltban találtunk.
Eredmények
Orthoptera-biomasszasűrűség
Vizsgálati területenként a területnagysággal súlyozott évenkénti egyenesszárnyú-
biomassza átlagértékei a 4. ábrán láthatók.
4. ábra. Vizsgálati területek területnagysággal súlyozott évenkénti egyenesszárnyú-biomassza átlagértékei.
Figure 4. The average values of the orthopteran biomass (weighted by the area).
Vizsgálati területek minősítése
A vizsgálati területekre kiszámolt területnagysággal súlyozott évenkénti minőségi érté-
kek átlagai az 5. ábrán láthatóak.
B
RANKOVITS
D.
et al.
318
Az élőhelyet minősítő térképek egyes poligonjai egyedi értékekkel rendelkeznek, me-
lyek alapján a különböző minőségű foltok jól elkülönülnek egy adott területen belül. A ku-
tatás tárgyát képező területeken minden vizsgálati évre külön készült el a minősítő térkép
(6–8. ábra).
5. ábra. Vizsgálati területekre kiszámolt területnagysággal súlyozott, évenkénti minőségi értékek átlagai.
Figure 5. The average quality values (weighted by the area).
6. ábra. Az 1. Terület minőségi értékeinek eloszlása és a viperafogások 2005-, 2006- és 2007-ben.
Figure 6. Quality values distribution map of Area 1 and the viper observations in 2005, 2006 and 2007.
A
V
IPERA URSINII RAKOSIENSIS KISKUNSÁGI ÉLŐHELYEINEK MONITOROZÁSA
319
7. ábra. A 2. Terület minőségi értékeinek eloszlása és a viperafogások 2005-, 2006- és 2007-ben.
Figure 7. Quality values distribution map of Area 2 and the viper observations in 2005, 2006 and 2007.
8. ábra. Az élőhely-rekonstrukciónak és környékének területén a minőségi értékek eloszlása 2006- és
2007-ben. A fekete vonal az egykori erdő helyét jelzi.
Figure 8. Quality values distribution map of the reconstruction site in 2006 and 2007. The black line shows the
former forest area.
B
RANKOVITS
D.
et al.
320
Rákosivipera-monitorozás
A kígyók monitorozása során az 1. Területen a fogások évenként a következők voltak:
2005-ben 7, 2006-ban 4, 2007-ben 2 egyed. Ugyanez a 2. Területen: 2005-ben 3, 2006-ban
6, 2007-ben 6 egyed. Az egyedek észlelésének pontjait a vizsgálati területekről készült mi-
nősítési térképeken ábrázoltuk (6–7. ábra). Megjegyzendő, hogy a 6. ábrán a 2005-ös térké-
pen a legkeletibb, a 7. ábrán pedig a 2007-es térkép közepén található észlelési pontok két-
két kígyót jeleznek, mivel azonos földrajzi koordinátával rendelkező pontban ugyanabban
az időben két viperát találtunk.
Értékelés
Orthoptera-biomasszasűrűség
Az egyenesszárnyúrovar-biomasszát a Franciaországban fellelhető hegyvidéki Vipera
ursinii ursinii élőhelyeken is vizsgálták, ahol az évi maximális érték kb. 4 kg/ha-nak adó-
dott (B
ARON
1992). Ugyanott gyomortartalom vizsgálatok alapján a viperák több mint
90%-ban e rovarokkal táplálkoznak. A Kiskunságban mért területi értékek közül több jóval
túlszárnyalja az előbbi 4 kg/ha értéket (4. ábra). Az 1. Területen 2005-ben a 16 kg/ha érté-
ket is meghaladta az Orthoptera biomassza-sűrűsége. A rákosi vipera táplálkozási spektru-
máról nem ismertek konkrét vizsgálatokon alapuló adatok. A fellelhető irodalom és saját
megfigyelések alapján, illetve a Rákosivipera-védelmi Központban több éve sikeresen te-
nyésztett kígyók táplálása (többségében egyenesszárnyúak, kisebb részben egerek) egyaránt
e rovarok fontosságát jelzi táplálékukban.
Vizsgálati területek minősítése
Jelen munkában a vizsgálati területek minősítése során használt két paraméter közül az
Orthoptera biomassza-sűrűsége a legmeghatározóbb. Ebből következően az egyenesszárnyú
rovarok mennyiségének évenkénti változása nagy befolyással volt a vizsgálati területek ál-
talunk történt minősítésére. A minőségi értékeknek a súlyozott átlagai (5. ábra) és az elosz-
lásukat ábrázoló térképei (6–8. ábra) egyaránt arra utalnak, hogy a vizsgálati évek alatt ko-
moly változások következtek be az egyenesszárnyúak populációiban. A három év során
évről évre csökkent az Orthoptera-biomassza mennyisége és ezzel a területek általunk defi-
niált minősége. A tárgyalt rovarközösségnél az ilyen magas biomassza-ingadozás azonban
nem meglepő, hiszen ezen fajok szélsőséges populációdinamikai változásai a mérsékelt övi
füves élőhelyeken jól ismertek (K
EMP
1992, J
OERN
2004). Így a jelen, 2–3 éves adatsorból
hosszabb távú tendenciákra vonatkozó következtetéseket nem vonhatunk le.
Értékes információ lehet a területen folyó monitorozáshoz és kezelésekhez, hogy az 1.
és a 2. Területen belül a különböző kvalitási értékűnek ítélt poligonok egymáshoz viszonyí-
tott minőségeiket megőrzik. Tehát a mindenkori éves területnagysággal súlyozott átlaguk-
hoz (5. ábra) viszonyított jobb vagy rosszabb kvalitásuk megmarad (6–8. ábra). A kvalitási
értéket adó két komponens közül a tengerszintfeletti magasság esetében ez magától értető-
dő, hiszen ez egy statikus paraméter, amely a jelen munka modelljében adott poligonra vo-
natkozó állandó érték. Az átlagos Orthoptera-biomasszasűrűség feletti és alatti értékek
A
V
IPERA URSINII RAKOSIENSIS KISKUNSÁGI ÉLŐHELYEINEK MONITOROZÁSA
321
többnyire állandó elhelyezkedését viszont az egyenesszárnyúak elterjedését befolyásoló té-
nyezőkben érdemes keresni. Ilyen faktorok a növényzet és ezzel öszefüggésben a mikro-
klimatikus viszonyok jellege (W
ALLASCHEK
1995, P
RENDINI
et al. 1996, S
ZÖVÉNYI
2002).
Az élőhely-rekonstrukcó helyén 2006-ban történt erdőletermelés a magaslatokon. Az el-
ső vizsgálati évben (2006) jól látszik, hogy a terület minősége az erdőletermelés helyén
igen gyenge volt, viszont annak határain kívül a magas Orthoptera-biomasszasűrűségnek
köszönhetően jobbak voltak a minősítő értékek (8. ábra). A következő évben viszont felté-
telezhetően a gyep kezdődő regenerációjának és az azt körülvevő magas egyedsűrűségű for-
ráspopulációknak köszönhetően benyomultak az egyenesszárnyúak a letermelés helyére, és
azon belül is javították a terület minőségét (8. ábra). A lyuksűrűség alapú minősítést ugyan
itt is a gyepekhez hasonlóan végeztük, azonban az élőhely jelentős átalakítása után ez nyil-
vánvalóan annál alacsonyabb valós értékekkel jellemezhető. A tekintélyes változások azon-
ban kifejezetten a magaslatokat érintették, ahol a montoring vizsgálatok részeként végzett
kisemlős mintavételek az Orthoptera-együttesekhez hasonlóan a terület rágcsálóállományá-
nak növekedését mutatták (K
ATONA
et al. 2007).
A vizsgálati területek területnagysággal súlyozott átlag minőségi értékei meglehetősen
eltérőek voltak a vizsgálat különböző éveiben (5. ábra). A legmagasabb átlag kvalitási érté-
ket a 2005-ös adatok alapján az 1. Területre számoltunk (érték: 1309). A legalacsonyabb
ilyen értéket pedig 2007-ben a 2. Területre (érték: 228) kaptuk. Az 1. Terület 2005-ben és
2007-ben egyaránt a legmagasabb átlag értékekkel rendelkezett. A köztes évben a Leterme-
lésnek volt a legmagasabb átlag kvalitási értéke. Ugyan általában csekély mértékben elma-
radva, de a legalacsonyabb átlag minőségi biomasszaértékkel mindegyik évben a 2. Terület
rendelkezett.
Rákosivipera-monitorozás
Ezek az eredmények jól tükrözik a rákosi vipera veszélyeztetettségét (Ú
JVÁRI
2001,
H
ALPERN
&
P
ÉCHY
2002, E
DGAR
&
B
IRD
2006), melyhez hasonló állapotban a fajkomp-
lexen belül feltételezhetően csupán a Vipera ursinii moldavica egyes populációi vannak
(K
RECSÁK
&
Z
AMFIRESCU
2008). A rákosi vipera élőhelyek monitorozása során tapasztalt
fogásszám nagyon kis méretűre csökkent populációkat sejtet. A monitorozásra szánt ener-
gia befektetésünket (ráfordításunkat) a területen eltöltött idő és a monitorozásban résztvevő
szakértők számának szorzatával adtuk meg. Így évi 45-50 óra ráfordítással monitoroztunk
egy területet.
A térképekről leolvasható, hogy az egyes egyedek észlelési pontjai milyen minőségű
foltokban találhatóak (6–7. ábra). Megfelelő mintaszám esetén a felépített adatbázis lehető-
séget biztosítana megállapítani a találati pontok különböző kvalitási területeken való elő-
fordulásai közötti statisztikai összefüggést, de sajnos az igen kis adatmennyiség miatt e ta-
nulmányban erre nem nyílt lehetőség.
Az eredmények azt mutatják, hogy a vizsgált változók alapján létrehozott minőségi pa-
raméter alkalmas kiindulási alap lehet egy rákosivipera-szempontú élőhely-minősítéshez. A
kérdés azonban éppen a kis fogásszám miatt óvatosan kezelendő. A több vipera lakta kis-
kunsági területre kiterjedő orthopterológiai felmérések (S
ZÖVÉNYI
2007) azt mutatták, hogy
a nagyobb biomassza-sűrűséggel jellemezhető együttesek a magaslatok szárazabb gyepfolt-
jain találhatók. A kis számú kígyóészlelések hasonlóképpen a magaslatokra estek. Továbbá
B
RANKOVITS
D.
et al.
322
például a telelés előtti időszakban, illetve tavasszal, amikoris a legtöbb észlelés történt, a
rokon síkvidéki formákhoz hasonlóan a rákosi viperák is gyakran a magasabb dombhátakon
találhatók (Ú
JVÁRI
2001). Mivel ez a táplálékellátottságon és a kisemlősök üregeinek sűrű-
ségén kívül a mikroklimatikus adottságokkal és a búvóhelyek minőségével egyaránt össze-
függhet, így a vizsgált faktorok önmagukban feltételezhetően nem elégséges feltételei az
alfaj jelenlétének. Tehát az általunk tapasztalt Orthoptera-együttesek és kígyók észlelési
pontjainak területi egybeesése nem kizárólag a táplálékbőségből fakadó területválasztással
van összefüggésben. A kérdés pontos megválaszolásához további élőhelyhasználati és vi-
selkedésökológiai vizsgálatokra van szükség.
Az adatbázis értékelése
Az élőhelyen belüli foltok ismertetett minősítési rendszerének előnye, hogy a kvalitási
paraméterek tartalmazzák a búvó- és telelőüregek elérhetőségét, az egyenesszárnyúrovar-
közösség becsült biomasszaértékeit, mely tényezők a rákosi vipera életmenetének ismereté-
ben feltételezhetően elengedhetetlen faktorok a kígyó fennmaradása szempontjából. A ke-
vés felhasznált minősítő tényezőt azonban jó volna a jövőben kiegészíteni más mérendő
faktorokkal. Egy kétparaméteres modell esetében az egyik tényező értékeinek radikális
csökkenése vagy emelkedése szélsőséges minőségi értékkel látja el az adott élőhelyfoltot,
ami elkerülhető volna több paraméter figyelembevételével. A jövőben lehetőség szerint to-
vábbi természetes és antropogén faktorok térinfomatikailag hasznosítható módon történő
mérése és alkalmazása a különböző kvalitású foltok minőségbecslésének pontosságát vélhe-
tően tovább növelik. A rákosi vipera szempontjából releváns ilyen természetes tényező több
is lehet egy élőhely növénytani jellemzői között. A zsombékosság mértéke pl. feltételezhe-
tően fontos tulajdonság a kígyók termoregulációja és rejtőzködése tekintetében (Ú
JVÁRI
2001). Továbbá a területeken és azok környezetében zajló különböző kezelések (pl. legelte-
tés, kaszálás módja és mértéke) szintén hatással vannak a kígyók előfordulására (H
ALPERN
&
P
ÉCHY
2002). A hatékonyabb értékeléshez a jövőben geostatisztikai módszereket fogunk
alkalmazni, amelyek a különböző vizsgálati területek összehasonlításában valószínűleg
pontosabb és egzaktabb minőségi különbségek kimutatását biztosítják.
Jelen tanulmány eredményeivel megtettük az első lépéseket a rákosi vipera vizsgált élő-
helyeiről készülő térinformatikai adatbázisok elkészülésének irányába, melyek jövőbeni
tökéletesítésével egyre pontosabb minősítő térképek állnak rendelkezésre a területekről, így
új lehetőségeket nyitnak meg az aktuális populációk helyzetének figyelemmel követésében.
A tervezett repatriáció kapcsán szerepe lehet a minőségi értékek eloszlását ábrázoló térké-
peknek a megfelelő folt kiválasztásában. Tervezzük a szabadon bocsátott egyedek egy ré-
szének élőhelyhasználatáról, mozgáskörzetéről informáló rádiótelemetriás nyomkövetést is.
Egy ilyen jellegű vizsgálat sok új eredménnyel szolgálhat a kígyók különböző minőségű
foltokban való jelenlétének pontosabb leírásához, és az ennek kapcsán mutatott preferenci-
ák statisztikai tesztelése is lehetővé válna. Ezen túl akár esetleges lokális katasztrófák (pl.
belvíz, illegális égetés, túllegeltetés, helytelen kaszálás stb.) okozta károk esetén szintén
komoly előnye lehet az élőhelyekről rendelkezésre álló monitorozási adatokat integráló mi-
nősítési térképnek.
A
V
IPERA URSINII RAKOSIENSIS KISKUNSÁGI ÉLŐHELYEINEK MONITOROZÁSA
323
Köszönetnyilvánítás. Köszönjük a LIFE-Nature alapnak, hogy a Rákosivipera-védelmi Program
„Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) hosszútávú megőrzésének megalapozása” (LIFE04NAT/-
HU/000116) című pályázata megvalósulhatott, illetve a Rákosivipera-védelmi Központ vezetőjének,
P
ÉCHY
T
AMÁS
nak. Köszönet B
ÉRCES
S
ÁNDOR
nak, a DINPI ökológiai referensének, és Dr. N
IALL
G.
B
URNSIDE
nak, a Brighton Egyetem professzorának, amiért szakértelmükkel hozzájárultak a térinfor-
matikai elemzések elvégzéséhez. Köszönjük M
ÁTÉ
A
NDRÁS
nak, a KNPI munkatársának, továbbá
S
ÁNDOR
I
MOLÁ
nak, K
OMOLY
C
ECÍLIÁ
nak, C
ZÉRE
Z
SOLT
nak és a Rákosi vipera-védelmi Program
számtalan más önkéntesének a kígyók monitorozásában való közreműködést és segítséget.
Irodalomjegyzék
A
GRIMI
,
U.
&
L
UISELLI
,
L. (1992): Feeding strategies of the viper Vipera ursinii ursinii (Reptilia:
Viperidae) in the Apennines. Herpetological Journal 2: 37–42.
B
ÁLDI
A.,
C
SORBA
G.
&
K
ORSÓS
Z. (2001): Setting priorities for the conservation of terrestrial verteb-
rates in Hungary. Biodiversity Conservation 10: 1283–1296.
B
ARON
,
J-P. (1992): Regime et cycles alimentaires de la vipère d'Orsinii (Vipera ursinii Bonaparte,
1835) au Mont Ventoux, France. Revue d’Ecolgie (Terre Vie) 47: 287–311.
D
ANKOVICS
R. (2005): A rákosi vipera elterjedés-története és természetvédelmi helyzete a Fertő-
Hanság Nemzeti Parkban. Praenorica Folia historico-naturalia 8: 118–135.
E
DGAR
,
P.
&
B
IRD
.,
D.
R. (2006): Action Plan for the Conservation of the Meadow Viper (Vipera
ursinii) in Europe. Council of Europe, Bern T-PVS/Inf 21, 38 pp.
H
ALPERN
,
B.
&
P
ÉCHY
,
T. (2002): Conservation activities on Hungarian meadow vipers (Vipera
ursinii rakosiensis) in the field. In: K
OVÁCS
,
T.,
K
ORSÓS
,
Z.,
R
EHÁK
,
I.,
C
ORBETT
,
K.
&
M
ILLER
,
P.S. (eds.): Population and habitat viability assessment (PHVA) for the Hungarian Meadow Viper
(Vipera ursinii rakosiensis). Workshop Report, IUCN/SSC Conservation Breeding Specialist
Group, pp. 68–70.
H
ALPERN
,
B.,
P
ÉCHY
,
T.,
K
ATONA
,
K.,
S
ZÖVÉNYI
,
G.,
V
IDÉKI
,
R.,
M
AJOR
,
Á.
&
D
ANKOVICS
,
R. (2007):
Results of the Hungarian meadow viper (Vipera ursinii rakosiensis) conservation program. 2nd
Biology of the Vipers Conference, abstract book. CIBIO, Campus Agrário Vairão, R. P. dre
Armando Quintas, Vairão, Portugal. p. 75.
H
ALPERN
B. (2007): A rákosi vipera LIFE-program (LIFE04/NAT/HU/000116). In: H
ALPERN
B.
(szerk.): A rákosi vipera védelme. Rosalia, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, pp.
25–30.
H
ELLER
,
K.,
K
ORSUNOVSKAYA
,
O.,
R
AGGE
,
D.,
V
EDENINA
,
V.,
W
ILLEMSE
,
F.,
Z
HANTIEV
,
R.
&
F
RANT
-
SECICH
,
L. (1998): Check-list of European Orthoptera. Articulata 7: 1–61.
J
OERN
,
A. (2004): Variation in grasshopper (Acrididae) densities in response to fire frequency and
bison grazing in tallgrass prairie. Environmental Entomology 33: 1617–1625.
K
ATONA
,
K.,
V
ÁCZI
,
O.
&
A
LTBÄCKER
,
V. (2002): Topographic distribution and daily activity of a
European ground squirrel population in Bugac puszta, Hungary. Acta Theriologica 47: 45–54.
K
ATONA
K.,
H
ALPERN
B.,
D
EMES
T.,
N
YESTE
M.,
B
RANKOVITS
D.
&
S
ÁNDOR
I. (2007): Zsákmányálla-
tok és búvóhelyek elérhetősége a rákosi vipera kiskunsági élőhelyein. In: H
ALPERN
B. (szerk.): A
rákosi vipera védelme. Rosalia. Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, pp. 39–61.
K
EMP
,
W.P. (1992): Temporal variation in rangeland grasshopper (Orthoptera: Acrididae) commu-
nities in the steppe region of Montana, USA. Canadian Entomologist 124: 437–450.
K
ORSÓS
Z. (1991): Európa legveszélyeztetettebb mérgeskígyója a parlagi vipera (Vipera ursinii
rakosiensis). Természetvédelmi Közlemények 1: 83–88.
K
RECSÁK
,
L.
&
Z
AMFIRESCU
,
S. (2008): Vipera (Acridophaga) ursinii in Romania: historical and pre-
sent distribution. North-Western Journal of Zoology 4: 339–359.
B
RANKOVITS
D.
et al.
324
L
YET
,
A. (2008): Conservation des populations Francaises de Vipere d’Orsini approche multi-
disciplinaire et integrative. Doktori értekezés, Universite Montpellier II Sciences et Techniques
Du Languedoc, France, 182 pp.
M
ÉHELY
L. (1912): A hazai viperákról. Természettudományi Közlemények 44: 1–48.
P
RENDINI
,
L.,
T
HERON
,
L.J.,
VAN DER
M
ERWE
,
K.
&
O
WEN
,
S.
N. (1996): Abundance and guild
structure of grasshoppers (Orthoptera: Acridoidea) in communally grazed and protected savanna.
South African Journal of Zoology 31(3): 120–130.
S
ÁNDOR
I.,
K
ATONA
K.,
S
ZÖVÉNYI
G.,
H
ALPERN
B.,
B
RANKOVITS
D.,
P
ÉCHY
T. (2010): A rákosi vipera
(Vipera ursinii rakosiensis) napi aktivitása féltermészetes körülmények között. Animal welfare,
ethology and housing systems 6(1): 69–83.
S
OUTHWOOD
,
T.
R.
E. (1978): Ecological methods with particular reference to the study of insect
populations. 2nd edition, Chapman and Hall, London, 524 pp.
S
ZÖVÉNYI
,
G. (2002): Qualification of grassland habitats based on their Orthoptera assemblages in the
Kőszeg Mountains (W-Hungary). Entomologia Experimentalis et Applicata 104: 159–163.
S
ZÖVÉNYI
G. (2007): Egyenesszárnyúak és együtteseik tér-időbeli változásai a rákosi vipera élőhelye-
in. In: H
ALPERN
B. (szerk.): A rákosi vipera védelme. Rosalia. Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazga-
tóság, Budapest, pp. 167–183.
Ú
JVÁRI
,
B.
&
K
ORSÓS
,
Z. (1999): First observation in situ on the hibernation of the Hungarian
Meadow Viper (Vipera ursinii rakosiensis). In: M
IAUD
,
C.
&
G
UYÉTANT
,
R. (eds): Current studies
in herpetology. Le Bourget du Lac (SEH), pp. 435–438.
Ú
JVÁRI
B. (2001): A rákosréti vipera (Vipera ursinii ursinii) természetvédelmi kutatása. Doktori Érte-
kezés, ELTE TTK, Budapest, 105 pp.
V
IDÉKI
R.
&
M
ÁTÉ
A. (2007): A rákosi vipera által preferált gyepek monitorozó jellegű vizsgálata. In:
H
ALPERN
B. (szerk.): A rákosi vipera védelme. Rosalia. Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság,
Budapest, pp. 125–141.
W
ALLASCHEK
,
M. (1995): Unterschungen zur Zoozönologie und Zoobiotopbindung von Heusch-
recken (Saltatoria) in Naturraum „Östliches Harzvorland”. Articulata 10 5: 1–153.
A
V
IPERA URSINII RAKOSIENSIS KISKUNSÁGI ÉLŐHELYEINEK MONITOROZÁSA
325
Monitoring and qualification of the Hungarian Meadow Viper’s
(Vipera ursinii rakosiensis) certain habitats in the Kiskunság
B
RANKOVITS
D
ÁVID
1
,
H
ALPERN
B
ÁLINT
1
,
V
IDÉKI
R
ÓBERT
2
,
K
ATONA
K
RISZTIÁN
3
&
S
ZÖVÉNYI
G
ERGELY
4
1
MME BirdLIFE Hungary, Költő u. 21., H–1121 Budapest, Hungary
*E–mail: brankovits.david@mme.hu; david.brankovits@gmail.com
2
Petőfi utca 13., H–9794 Felsőcsatár, Hungary
3
Szent István University, Institute for Wildlife Conservation, Páter Károly u. 1., H–2103 Gödöllő, Hungary
4
Eötvös Loránd University, Department of Systematic Zoology and Ecology, Pázmány Péter sétány 1/C,
H–1117 Budapest, Hungary
ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK (2010) 95(2): 311–325.
Abstract. A monitoring survey was carried out to investigate the habitats of the highly endangered
Hungarian Meadow Viper (Vipera ursinii rakosiensis M
ÉHELY
, 1893) in the Kiskunság, in Hungary.
The aims of the study were the followings: (1) making a habitat comparison and qualification from
the species’ point of view by using monitoring data of a GIS database; (2) presenting an overview of
the situation and trends of the grassland reconstruction, where planted trees were removed in 2006.
GIS was used to analyse collected data of two the viper habitats and a reconstructtion sight. The or-
thopteran biomass and the burrow density values were applied in the GIS database to fulfil the com-
parison and the qualification. Since the orthopterans form considerable part of this species food,
grasshopper assemblages were studied by standardized monitoring methods. The measured values
were displayed as an orthopteran biomass distribution map. The burrows of small mammals provide
shelter and overwintering place for vipers. Map was created to show the higher elevations where the
holes provide more safe hibernation place for the vipers. Values of both maps were summarized into
quality values by GIS methods. A polygon map was created to show the distribution of these values
within a studied area. The coordinates of the detected vipers were displayed on the quality map. The
quality values were the highest in 2005 and 2007 at the Area 1. The Area 2 showed the lowest quality
values for every year. The orthopteran biomass at the reconstruction sight was less in 2006 than in
2007 when the repopulation by the species from the grassland had began.
Keywords: Orthoptera, GIS database, habitat reconstruction.
